Sürgöny, 1861. október (1. évfolyam, 225-251. szám)

1861-10-25 / 246. szám

Első évi föld ». 24­5. szám —1801. Szerkeastó-hivatal: A. le DDuor 5. u. 2-dik omol. u . laadó hivatal: Baxitok-tere 7. aa&ta, fold*a»ul Klefisethetai Hu ’ a kiadó­hivatalban baráU k-tere 7 arám, földaaint. Vidéken bérnunten levelekben, minden posta-hiv&talnál.soaeONT Péntek October 25. ÍIAőzetesi árak sustrUI értékben. e­idapotten kis hős hordva. ft kr ft kr Ktfdesévre 18 — Évnegyedre 4 50 Félévre 9 60 Egy bóra 2 — Vidékre, naponkint portán ft kr Hk Egdenévre 19 — Évnegyedre 6 - Félévre 10 — Egy bóra 2 - \KMHIV­TAI­OS RÉSZ. Pest, oct. 24. Azon pirasisroll, melyben jelenben a horvát tendentiák a mi szerbjeink és különösen a bel­grádiak irányában állanak, avatott kéztől kap­tunk érdekes felvilágosítást, melyet töredékesen olvasóinkkal is közlendőnek tartunk: „Ismeretes dolog, hogy eddig mind a hor­­vátok, mind pedig a szerbek azon főkérdésre: a dél­szláv birodalomra nézve egyetértettek és egymásnak applaudáltak; de most, midőn a kérdés érlelődik, midőn már a dynastiáról, an­nak vallásáról, székhelyéről is foly a discursus, az egybarátok mindig messzebb és messzebb esnek el egymástól. Mert a horvátok a magyar korona­beli há­rom királyságon és az osztrák provincziákon kívül a maguk új hármas királyságát még túl térben, Bosnia sat. török birodalom alatt lévő provincziákra is akarják kiterjeszteni, és mint hogy az ekkép nagyon kikanyarított birodalom­ban a katholikus elem a g. n. e. elemet jóformán praevaleálná, tehát római katholikus vallású és Zágrábban székelő fejedelmet óhajtanának. A szerbek pedig egyáltalában erről hallani sem akarnak. Ők t. i. Horvátországon kívül — mi­vel a horvátok azt mondották, hogy Horvátország­ban csak horvátok vannak — egy kisebb terü­letű­ birodalmat, hol a szerb elem biztosítva van, valahol lejebb, a velük egyvallásu bolgárok ked­véért akarnának alapu­ani, székhelylyel Belgrád­­ban, mivel ők öt milliomot számlálnak és már két fejedelemmel birnak, tehát nincs szükségük Horvátországba magukat bekebeleztetni— azon Horvátországba, mely pápista, és mely, mint mondják, az ő nyelvük nélkül írni sem tudna; de különben szerintök Horvátország, Dalmátia és a t. szegény föld; ők találnak drzsabb földe­ket ; továbbá Horvátország pápista lévén, mint ilyen könnyen eshetik a szomszé­­­ok , olasz, fran­­czia, vagy n­ém­etek prédájává, mint az már a nagy Napóleon alatt történt; de sőt a katholi­­cismus befolyása alatt nemzetiségét is elveszt­heti, minek példája a félig elnémetesedett Cseh­ország; szóval: a katholicismustól mint nagy tényezőtől tartanak. Ez lévén az idevaló szerbeknek a közös horvát hármas királyság ügyérők­ okoskodása — azok a horvát-okkal végkép össze nem egye­sülhetnek,­­s csak úgy ígérkeznek a horvátok­­kali közös politikára, ha t. i. nékiek Sze­rém­ megyét, a szlavón és horvátországi összes granicsárokat átadnák, maguknak megtartván Dalmátiát és a többi kopárságokat. Így állanak tehát őszinte való­ságban a dolgok a két felekezet kö­zött! De midőn a mi szerbjeink ily éles pae­­tensiot formálnak a horvátok irányában, ter­mészetes, hogy egy Nagy-Szerb országra speculálnak. Most az a kérdés: a mi szerbjeink szí­vesen látott vendégek lennének-e Szerbiában és osztja-e a jelenlegi szerb fejedelem kormánya a fennebbi tendencziát? Én bátran azt mondom, hogy nem, mert az előrebocsátottak után Szer­biára nézve a legitimitás a Sz. István koronája irányába", és annak integritása most életkérdés, mert Szerbiának nem csak, hogy nem kell hor­vát hármas királyság, hanem egyszersmind ve­szélyes is; tehát a belgrádi szerbeknél a histori­kus jog és a természetes határok, szóval: Sz. István koronájának épsége a jelszó; ott a szlovén szót sem hallják szívesen. Mihály herczeg kormányának ezélzata specifikus és le­gitim határok közötti,­­a török birodalom rom­jain épülő szerb királyságra van irányozva; mi­nélfogva Belgráditól sokat, de igen sokat tettek és naponta oda működnek, hogy a mi szerbjeink a törvényesség korlátain túl ne csapongjanak és a horvátoknak ekként segédkezet ne nyújtsa­nak, és hogy a szerb exaltatio csillapult, csak is annak köszönhető; de a szerbek rég idő óta na­gyon aláruiroznak ; a conservativ belgrádi esz­mék igen nehezen terjednek, mert a nagy tömeg tudatlan.“ Bécs, okt. 23-án. L. A „Presse" ma igen érdekes adatokat közöl Morvaországból; beszéli, mily hatalmas szláv agitátiók keletkeztek ottan miként támogat­ja a főbb s alsóbbrendű papság a nemzeti törek­véseket, s mily szörnyű fogalmai vannak a nép­nek Schmerling úrról. Ő excellentiájáról ugyanis a nép, mint valami gonosz szellemű­ bűvészről beszél, ki még a marhákat is megbabonázza; mint Krisztus-tagadóról, vad­ fenéről sőt szóval a morvai szlávoknak a legiszonyúbb fogalmaik vann­ak az államminiszer úrról és a mi több, mind ezen fogalmak az alsóbb rendű papság ál­tal a legszeretetreméltóbban tápláltatnak és ne­­veltetnek. A „Presse“ mind­ezen érdekes részle­teket félig nevetve, félig borzadozva beszéli; van oka erre is, arra is, de az ő szempontjánál fogva tagadhatlanul több oka van a borzalomra mint a nevetésre. Az érintett felfedezések ugyan­is bizonyítják, hogy a nemzetiségi mozgalom nőttön nő és ezen tény újabb tapasztalás arra nézve, hogy az embernek vigyáznia kell, ha tü­zet rak, mert megeshetik, hogy a szél megfordul és a füistöt nem a kéménynek, hanem orrunk­nak viszi. A „Pressé"nek felfedezései továbbá megmagyarázzák azon feltűnő figyelmet, melyet, mint annak idejében a birod. tanácsban történt interpellátióból megtudtuk — Morvahonban a Bezirksvorsteher urak az utazó cseh diákok irá­nyában tanúsítottak. Végtére pedig e felfedezé­sekből kiviláglik, miként a csehek kezdenek ér­teni a nemzeti politikához, hogy van bennük erő is, tehetség itt, erély is, s hogy tehát Giskra úr, bár miként dühöngjön is a Koruna ceska el­len, a cseh befolyástól Morvaországot még­sem fogja elzárni. Tökéletesen megértem azonban, hogy az ilynemű tapasztalások igen roszszul hatnak a félig vagy egészen centralista kedélyre, mert minél nagyobb tevékenységet és erélyt fejt ki a cseh elem, annál kedvetlenebb határozottsággal tűnik fel a tény, hogy lejárt a dualismusnak is ideje és a centralisatio eszméje még a Lajthán inneni tartományokban is napról napra lehet­­lenebbé válik. A mint tudjuk, a csehek akarják ugyan October 20-dikát, mely a közös ügyeket közös tárgyalás alá veszi, de nem akarják a szőkébb birod. tanácsot, mely csak a Lajthán inneni tar­tományokat egyesiti s a melyben a szláv elem kisebbségben van. A csehek szabadkozósa a szőkébb birod. tanács ellen, azon gyümölcsök­höz tartozik, melyeket a birodalom és hazánk közti viszály érlelt és ha ezen „Erlangenschaft" centralistáinknak különösen roszszul esik, azt csak maguknak tulajdoníthatják. Utóbb alkal­masint oda jutunk, hogy a centralisták dühös dualistákká lesznek és felhagynak a velünk való viszállyal, hogy legalább a Lajthán inneni tar­tományokban mentsék meg a központosítás el­vét. De már akkor megint „zu spät“ lesz és csak későn fogják észrevenni, hogy, —mint az egyszeri kutya a mesében— kiejtették szájukból a darab húst. A cseh korona autonómiájának eszméje ma márugy benőtt a cseheknek ke­mény huszita-koponyájába, hogy azt buzogány­nyal is nehéz volna kiverni s ők a Morvaország­gal és Sziléziával való egyesülést körülbelül úgy tekintik, mint mi a horvát és erdélyi ügyet Azon börzei hsznek, hogy a csehek és lengye­lek nem fognak a reichsrathba visszatérni, ha nincs is alapja, de mégis van jelentősége. Alapja nincs, mert a csehek és lengyelek leginkább a budgettől féltek, de minthogy ennek előterjesz­tésére egyelőre kevés kilátás van, én annál in­­kább hiszem, hogy a csehek és lengyelek vissza fognak térni, minél élénkebben óhajtják azon törvények létrehozatalát, melyek a községek au­tonómiáját, a sajtó viszonyait, a törvénykezési reformokat stb. illetik, mert mind a csehek mind a lengyelek épen a maguk érdekében tartják ez ügyek alkotmányszerű rendezését múlhatlanul szükségesnek. Jelentősége az említett börze-hit­­nek pedig azért van, mert mutatja, mily even­­tualitásokra készül az igen gyakran jól értesült börze. Újdonságokkal nem szolgálhatok, csak egy kis Bedürfnissen­ volt fejtegetni, mennyiben bir­nak a „Pressé“nek mai fölfedezései reánk nézve is némi érdekkel és ezen fejtegetések nyomán igazságtalannak is találom, hogy a „Pesti Nap­ló“ centralistáinkra rákiált: „annum perdicti­­mns" ! — bizony ők nem vesztettek, csak vetet­tek ; aratni is fognak nem sokára, h a mit ve­tettek vala. TÁRCZA. kisérletek a magyar helynév-nyomozás mezején. Irta H­ő­k­e Lajos. IV. A honfoglalók emlékei. A 9-ik évszázad, melynek vége Magyarország s a magyar nemzeti élet erőteljes kezdetét látta, tanúja vala egyszersmind több európai nemzetiségek s orszá­gok alakulásának. A jelen 19 dik évszázadi esemé­nyek egyben-másban meglepő hasonlósággal vonat­koznak az egy évezred előttiekre, eszmerokon tárgyak­kal, történésznek, bölcselőnek a gondolkodásra. — Mennyi hasonlatosság Nagy Károly császár és I. Na­póleon tettei közt­ Németország 843 től, a verduni egyezkedéstől kezdve számíja állam­életét. A frank, német és olasz nemzeteknek ez alkalommal mindegyik­nek saját nyelvén kötött szerződése egymás mellé állí­tott legelső diplomatikai okmánya e nemzetek politi­kai létezése s különbözésének. Az angol­szász nép is e századtól, midőn t. i. Egbert a 400 év óta széttagolt népet 828-ban egyesíté, számítja állammá lett kezde­tét. A roppant orosz birodalom a jövő évben üli meg állammá alakulásának egy évezredes ünnepét; t. i. 862-ben hívták meg az orosz nép előkelői a harang Rurik fivéreket, hogy a népen árulkodjanak. A nagy hézagot, mely a nyugati s keleti keresztény egyházat egymástól mai napig elválasztja, ugyancsak a 9 dik évszázad 70 ik évében basita Photius konstantiná­polyi patriarcba. Method és Kyrill szláv apostolok szintén ez időben terjesztik kelet s nyugat szlávjai közt a keresztény vallást, adván nekik egyszersmind betűket, melyek a keleti s nyugati kereszténys­éget va­lamint vallási szertartások, úgy az irodalomban is egy­mástól elkü­lö­zik, különösen Method évezredes ünne­pére a morvák 1863 ban készülnek. Ezeket előrebocsátván, kitűzött tárgyunkhoz té­rünk. Midőn a magyar ezen máig róla nevezett orszá­got a 9 dik sz. végtizedében elfoglalá, daczára a szá­zados népdalongásoknak, különösen az azon század ele­jén dühöngött avar-frank háborúnak, gyér népességet bár, kivált az alföldön, de némi műveltséget, régi föld­művelést, uj kereszténységet, falvakat, várakat, váro­sokat, fejedelmeket talált. A nép a nyugati Kárpátok közt, a Duna két felén a Tisza jobbjáig szláv, Erdély­ben, s általában a kelet-északi Kárpátok közt oláh, amaz földműves, ez pásztorkodó vola. A dunamel­­léki szlávokon a morva Szvatopluk, a Tisza mel­lékieken a bolgár Zalán, a temes-bánsági oláho­kon Diád, a szamos-marosközieken a koz­ár Marót, az erdélyieken Gyalu Gellius uralkodott. E fejedelmek közöl Gy­a­l­unak hasonló helynévben, a felső Kis Szamosnál és a Köröstönél van emléke. Marótlaka Erdélyben három, más Marót a Da­na folyam vidékén jön elő. Szerencsétlen vezéreik kö­zöl, Laborczét egy folyam — Zoborét egy hegy örökíti. — Az akkoriban létező városok közt emlittet­­nek: Baranya, Bihar, Bodrog, Bolondocz, Borsova,[Ba­cs,[Esztergom, Galgócz, Gömör, Győr,Nógrád, Nyítra, Pest, Poroszló, Pozsony, Soprony, Szathmár, Trencani, Ugocsa, Unp, Veszprém stb. Bács, Eger, Kalocsa, Pécs, Vácz stb. is bizonynyal léteztek, de neveik csak utóbb fordulnak elő. Nincs szándékunkban a magyar honfoglalás tör­ténelmét megírni, csupán azon nevekkel akarun­k fog­lalkozni, melyek viselői a honfoglalás nagy munkájá­ban tényezők voltak, s melyekre máig család-és hely­nevek emlékeztetnek. Azonban mindkét téren, t. i. mind a honfoglalás­­történelmének okszerű előadásá­ban, mind a honfoglaló hősökre vonatkozó helynevek magyarázásában Szabó Károly urnak, ki az eredeti forrásokból biztos kézzel merít, s az adatokat szintoly helyes logikával mint világos irálylyal fűzi össze, ér­demei oly sokak és nagyok, hogy nekünk utána csak a böngésző szerep jut. A magyar őstörténetem három Írói u. m.: Biborfi Koszta, Konstantinosz Porphyrogenus Béla névtelen jegyzője és Kézai közöl az első, időben ugyan közel, de térben távol állottjáé első foglalóktól,­s a magy­ar neveket oly torzítva írja, mint bármely modern idegen tourista, de a két utóbbi hazai történetíró helyesírásán is, a­mint a magyar neveket följegyzik, sok helyreigazítni való marad. Konstantinosz szerint, az általa töröknek nevezett magyar nemzetség nyolcz ágra oszlott, u. m. Kabar vagy Kóbor, Nyék, Megyer, Kürt­gyarmat, Tar­ján, Jenő, Kara, Kész *). A Kóbor-ág a kozároktól sza­kadt át a hét magyar nemzetséghez és mig eme két nemzetség nevére vonatkozó több-kevesb helységnév találtatik hazánkban, a Kóborokéra épen azért, mert talán rendes telephelyet nem választottak maguknak, maradt fenn róluk a kóbor emléknév, de a Kozár helynév, mind a cserháti palóczok közt, mind Bara­nyában, hova egyszersmind kunok telepedtek, föllel­­hető. A kóborokról hasonértelmű, még három, ugyancsak helyet ide-oda változtatgató népről szárma­zott igeszó maradt fenn nyelvünkben : 1) barangol, a harangok, mint bazancsi írók, warégek vagy nor­mannok, mint germán írók nevezik, Európaszerte ka­­landiról, hadjáratairól hires nép valának a középkor­ban. Régi németséggel, a Waarengänger v. Ba­r e n g­e­r, vándor, házaló kalmárt jelentett. 2) k­a­l­é­­tol, az ismaelita házaló kalmároktól, kalózoktól szár­mazhatott. 3)falangirozik, aligha a Franke, fran­­ki­entől, hanem, a­mint Schwartner statistikusnak meg­jegyzi, a flandern­ néptől, melynek t.i. egy része II. Géza király alatt hosszas tévelygései s bonkeresése után hazánkban megtelepedett, eredhetett. *) Ezen nyolc* nemzetség magyarázatit már Budai Ézsaiás adta Magyarorszig históriájáb­ól 2 köt. 90 lap. Hogy a görög kaszé­t mi nem kas, sem kazinak, hanem kész- vagy keszinek értjük, s olvassuk, okát adjuk, mert a keszi hely­nevek több mint husz, mind az előbbi nemzetségi helyne­vek valamelyikének közelében találtatnak , tehát a Keszi nemzetség nem meszsze telepedett a többi nemzetségtől, így Borsodban: Nyék, Tarján, Kürt, Keszi, és Ipoly mellékén 4 Keszi, 2 Tarján, 3 Kozár , 1 Nyék. Nyitrában s a szom­széd 1. Komáromban : 4 Kürt, 6 Keszi, 2 Gyarmat, 3 Ung- Fehér- s Tolnában : 2—2 Nyék, 1—1 Keszi. Pestben 4 Me­gyer, 2 Keszi stb. találtatik. A hét nemzetségvezér nevei előadásában Béla jegyzője, ki mellesleg mondva, nagyon szereli a magyar nevek után oláhosan rakni az u hangot és Kézai kü­lönböznek, mely kül­önbözés mégis némileg kiegyenlít­hető. Anna szerint a hét fejedelem nevei: Álmos Ár­pád atyja; Előd Szabolcs atyja; K­u­n­d (nem Könd, ilynevű falu és család nincs, de Kund falu Erdélyben, család pedig az országban több helyen létezik.) Csörsz atyja ; U­n­d Ete atyja; T­a­s Lél atyja; H­u­b­a a Sze­mere nemzetség törzsatyja ; végre T­u­h­u­t­u­m Horka atyja, Gyula és Zsombor nagyatyjai, Maglód családból. Kézai pedig így számlálja elő a hét fejedelem nevét: 1) Árpád, fokozatosan Álm­os, Előd, Ügek (Egyik?) fia, a Turul? (tán Curul Karol, mert hajdan a T és C betűt az Írók gyakran fölcserélték) nemzetségből, ki Fejérvárott választó lakhelyét. 2) Szabolcs, kitől a Csák nemzetség származik, B­igát fia. 3) Gyula, ki Erdélyben települt. 4) Ö­r­s a Sajónál szállt meg. 5) Kund, a nyírban lakott; fiai: Cnsid ég Capian? (Kösd és Koppány ?) 6) L é­s Galgóczon s Nyitrán la­kott , ettől ered a Z u a r­d (nem Szolárd sem Szoard, hanem talán Zsoár, (mert ilyen családnév van máig) nemzetség. 7) Bales, Kál fia, ki Szálában a Balaton­nál lakott. A tájon van Bölcsháza, Bölcsfölde, egyéb­iránt Bares is van a Marosnál Krassóban. (Folytatása következik.) Kupi újdonságok. * Távirati tudósítás szerint Ő cs. kir. Apostoli Fel­ség f. hó 22 kén d. u. 1 s 4 órakor Corfuból visszatérve, a „Grif“ gőzössel kívánt egésségben Cattsroba érkezett. A kikötőben tett rövid sétahajózás után Ő Felsége, hely­tartó b. Mamula altn. kíséretében atyát tovább folytatni méltóztatott. * Berlinből távirják, hogy az ottani osztrák követ gr. Károlyi jövő vasárnap nagy táncivigalmat ad, melyre a királyi pár megjelenése is egész bizonyossággal ígérve van. * Dr. Halász Géza, Pest belvárosi főorvos, ki külö­nösen a mellbetegségek szerencsés gyógyítása által igen széles orvosi praxist vívott ki magának. Sír Mihály napjá­tól fogva lakását a kigyó­ntezai Erni-féle 4. sz. ház má­sodik emeletébe tette át, hol a szegények számára is reg­geli 7-től 8-ig s d. n. 2-től 3-ig rendelvényez. * Székesfehérvárt a Vörösmarty emlékére adott hangverseny, melyben Vogel Irma k. a. zongora­játékát kitünőleg magasztalják a a helybeli dalkar is igen jelesül működött, 223 ft. 47 kr. és 1 arany tiszta jövedelmet eredményezett. * Az első magyar gyorsiráni rendszer föltalálója, szombathelyi ügyvéd Lukács János életkora 48-ik évé­ben agyszélhüdésben meghalálozott. Nagy megnyugvására szolgálhatott a boldogultnak, hogy annyi év után ismét megérhette azon szebb korszakot, midőn rendszere még egyszer jó szolgálatot tett a honatyák nyilvános tanács­kozásaiban. * A híres Mussid jövő vasárnap befejezi zeneesté­lyeit Bécsben, hol ez alkalomból két igen resolutus párt állt szemközt : a musardiaták és a straussisták, egy új guelf és gibeline, montagni és capales, s mint mondják, a Diana teremben, hol Mussid ur­g­e pártok sátorukat fel­ütötték, essz, pérzviszály következtében tömérdek áldozat hullott el, szendén csipogó csirkék, kevésbé szende bor­nyak, pulykák és Indák m­ozat számos vérzettek el a konyha-brávók éles késeitől. Csodáljuk, hogy valamelyik körcsarnokunknak, vagy a komló kertnek nem jutott eszébe, Mussid urat zenekarával Pestre meghívni, holott itt a Stransz párttól sem kellene tartania.­­ Miként biztos forrásból megtudtuk, és egy hó előtti két gőzös összeütközése alkalmával történt szeren­­csétlen­ség feletti vizsgálat befejeztetett, és annak körül­ményei következőleg deríthettek fel . A gőzösök F. Max és Pest — mindkettő a gőz­­hajótársulaté — Baja felett azon veszedelmes folyamte­­rületen találkoztak , melyen a Duna hirtelen kanyarula­tokban foly, — a partok erdővel benőttek és a hajók köl­csönösen egymást nagyobb távolságból nem vehetik észre. E mellett reggeli 4 — 5 óra közt találkoztak, épen a regg szürkület beálltával, midőn, mint tudjuk, legnehezebb a tárgyakat felismerni és a távolságot megítélni. F. Max (személyszállító gőzön) felfelé, de­a­t (te­herszállító) 3 vontatóhajóval lefelé. A parancsnok, a kor­mányosok és őrlegénység mind­két­ hajón őrhelyén volt. Midőn a két hajó egy éles kanyarulatnál kölcsönö­sen észrevette egymást, F. Max, mint felfelé uta­zó hajó a folyamszabály szerint tartozott átengedni a jobb folyamatát a lefele utazónak (Pestnek) és hogy ezt tenni akarta, jelt is adott, mit Pest észrevett és szintén jelzett; az egymáshoz sebesen közeledő hajók távola igen rövid volt és habár mindkettő igyekezett egymásnak ki­térni és a veszedelem elhárítására a leglehetőbbet meg­tették, mégis az összeütközés elkerülhetlen volt, mi be is következett, midőn Pest egyik vontatóhajója F. Maxnak kerékszekrénye előtt levő három hajótiszt kabinjait alézza­­rá, mely alkalommal, miként már tudjuk, az ott alvó elad kapitány és első gépész áldozatai éltek; mi azonban nem történt volna, ha az említettek a fenálló utasítások sze­rint, hogy éj­jel napfelkeltéig az első kapitány és első gépésznek a szolgálatot elhagynia nem szabad, őrhelyükön maradnak. A hajó többi személyzete, valamint az utasok égé­sien sérületlen maradtak. A szerencsétlenség oka a szolgálattevők egyikére se rovatkazik és az csak oly rendkívüli szerencsétlen kö­rülmények egybeütközése által idéztetett elő, mi által a végzet az emberek leggondosabb igyekezetét is gyakran erőszakosan meghiúsítja.­­ A kapuzárás é a kapunyitási dij ügyi­ben a városi főkapitánysági hivatal következő hirdet­ményt bocsátott közre: „A kapuk bezáratása iránti egy­formaság behozatala, másrészt pedig az ebből származó visszaélések és kellemetlenségek megszüntetése végett következők rendeltetnek: 1. A téli hónapokban, ugyanis Szt.­Mihály naptól fogva Szt György napig, a kapu­zárás esti 9 órára, a nyári hónapokban pedig, nevezete­sen Szt. György naptól Szt.­Mihály napig esteli 10 órára határoztatik. 2. Ha semmi ez iránti egyezkedés nem­­ történik , a kapu­nyitási­ díj, tekintet nélkül az évszakra, 1 éjfélig 5, éjfélután pedig 8 órra­. é. határoztatik. 3. Meg- Magán-levél Deák Ferencitől, b. Kemény Zsigmondhoz. Puszta Sit-Lánssán, oot. 19 én 1361. Kedves barátom ! Örömmel olvastam azon sorokat, miket b. Eöt­vös felszólalása folytán, az „Anyák heti lapjáról“ a „Pesti Naplóban" irtatok. Nézetem szerint is hézagot tölt be ezen lap iro­dalmunkban, s mind irányára, mind tartalmára nézve valóban közhasznú, s meleg részvétre érdemes. Egy év óta irodalm­unkban is előtérbe lépett a politika. És ezt nem csodálom. De felette sajnálnám.

Next