Sürgöny, 1861. október (1. évfolyam, 225-251. szám)
1861-10-26 / 247. szám
Első évi folyam. 247. szám -1861. Hierkfurtz-hivatal: Ak'amor 5. s* 9-dik emel- I. Kiadó-hivatal: Barátok-terc 7 isim. földszint SORGÖNT Előfizethet»! Bunneeten z kizd*hivatalban barátok-tarc 7. asám. földazint Vidéken bormentes levelekben , minden posta-hivatalnál. Szombat october 26. SlWI/elfsi ár*launstrisi rr(Hffx*r. Bud «pent on h'.ahot hordva. ft kr , ft kr Egdndvre 16 — Évnegyedre 4 60 m«M • 60 Egy hóra 2 — Vidékre,naponkint porton ft kr ft fc Egdenévre 19 — Évneggyedre 6 — Ffldvre 10 — K|f hör» 9 - HIVATALOS RÉSZ. Hirdetmény. Folyó évi novemberben tartami szokott aradi szarvasmarha vásárnak megtartása az e városban malgó keleti marhavésa miatt exeknel betiltatik. VEMHIVATALOS KÉSZ. Bécs, oct. 24-én. L. A magyar kir. helytartó-tanácsnak emlékiata, melyben Ő Felsége kéretik, hogy a nemzet bizalmának felélesztésére s a kedélyek megnyugtatására szerencséltesse magyar népét látogatásával, tentralista lapjainkba égő liszket vetett s mind a „Presse“ mind az „O. D. P.“ ma lánggal lobognak. Mondani sem kell, hogy határozottan és egyhangúlag nyilatkoznak az eszme ellen. Nem lehet tagadni — és ez bizonyosan a n. m. magyar kir. helytartó-tanács figyelmét sem kerülheti el — hogy a dolog nagy nehézségekkel jár, hogy a nagy horderejű ténynek sem jobbra sem balra a tér előkészítve nincs, és hogy nem egészen alaptalan azon ellenvetés , miszerint a király befejezheti ugyan, koronázhatja, de nem kezdeményezheti a kibékülés munkáját. Ámde másrészt az is kérdés, hogy a kiengesztelődést ki fogja kezdeményezni s mi módon, és hogy újabb kísérletek után egyenlítettebb leendő az út mint most? Egyébiránt kár is az eszmét vita tárgyává tenni. A magyar kir. helytartó-tanács, midőn véleményét férfias nyíltsággal kimondotta, bizonyosan nem számolt a centralista tábornak támogatására. A magyar kormányszék a magyar királyhoz fordult sebetségét illeti a válasz. Ezt be kell várnunk. A legderekabban szól a „Neueste Nachricht'n" a dologhoz, kiemelve a magyar kormányférfiak méltóságos nyiltszivűségét és áldozatkész hazafiságát s ellentétbe hozva velük a bureaucratia nagyjainak szokott eljárását. Mi magyarok, hála istennek, régen ismerjük ezt a különbséget , épen mivel ezt tudja a bureaucratia, nem tud velünk kibékülni. Mailáth önméltóságáról ma azon hír érkezett, hogy szombatra ismét feljő Bécsbe; adja Isten, hogy mielőbb közölhessük azon hirt, miszerint ő excellentiája, öröm-, vagy legalább is reménytelve tér ismét vissza magas hivatalába. Bármiként ragaszkodjék is a közérdek ma a magyar helytartó-tanács felterjesztményéhez, a közfigyelem mégsem téveszté el szem elől a volt kanczellár urnak leiratjavaslatát, melyet a „Hirnök" tegnapi száma közölt és a lap felfedezése bizonyos gúnyos kárörömmel fogadtatott centralista köreinkben. I. a p s 7. e m I e. Az „Ost. D. Pest“ Ő Felsége hazajövetelével ily combinatiókba bocsátkozik : „Miután ő Felsége a császár ma este Curfuból visszaérkezett, bizonyosan dőlülése alatt több befejezésre váró tárgyak véglegesen elítéltetnek. Legelső sorban áll a horvát feliratra küldendő válasz. Minisz TARCZA Kísérletek a magyar helynév-nyomozás mezején. Irta Hőke Lajos. IV. A honfoglalók emlékei. (Folytatás.) Ezen fejedelmi nevek közül Elődét *) és Tu Lutum vagy Töhötömét kivéve, hanemha Elő (d) szállást ég Tibót, Tibnezával annak vesszük, a többiekre hely- és családnevek emlékeztetnek ugyan, fönnmaradt nevek azonban nem épen a nevezett fejedelmekre vonatkoznak, hanem egyéb hasonnevű első birtokosokra , mert föl nem tehetni, hogy az eredetileg 210 ezer vitézből állott hét hadseregben csak egy Árpád, egy Szabolcs, stb. nevű ember lett volna. Azt is érdekes volna tudnunk, van-e ezen neveknek valami jelentősége, mert Álmos (Ámos próféta) Árpád, Zoltán, sémi, Horka, erdő, Huba, száj és gomba, szláv, Kund (Kuodo, erkundigen) germán eredetre mutatnak. A magyar és idegen nevek ily véletlen találkozásán fölül, idegenekkeli házasság s baráti szövetkezések olthaták át ama neveket a mienkbe. A hét magyar vezérhez, a hajdani szent két szám szerint, hét kun vezért mellékel Béla névtelen jegyzője, c. b 1) Ed. 2) Edum (Edömér? Edom? kinek névrokonától származtak a hajdani zsidókkal rokon edomiták), 3)Ete,4)Böngér,5)Uzád, (ezt Sz K. uz Acsádn ak olvassa, és bár ád-ba végződő más eredeti nevünk is van, mint Csanád, részünkről az Acsád,helynevet, úgy mint Ete, Etéd, Ete-laka, Ata’a(ka), Écs, Ecse, Ecséd, Ecse, úgy Alá, Atád, Ács, Ácsa, Acsád nevekkel rokonijuk, s e nevet valamint Acsádnak, úgy Vasadnak is olvashatnék.) 6) Örsur, Örsur? 7) Rét bel vagy Ketel, kinek nevét Ardónál egy patak úgy föntartá mint társaiét Tarézálét és Ondót ugyancsak Zemplinben egy-egy helynév, az Ondóvá patak, a Bodrog egyik ága, valamint Ónodváros szintén az utóbbi névre emlékeztet. A hét magyar és hét kun vezér nevén túl még számos egyéb érdekes honfoglaló neve fordul elő névtelen jegyzőnknél : Uszubu, kit akár bekergető Ucsubúnak, akár Öcsöbnek nevezünk, nevéről emléket nem hagyott; de fiai Verek , Szalok, Ösi, Ensee, nem Özse , ez utóbbitók unokája Örkény, megannyi helynevekben öröklenek; Bors, neve Bors-, Bars- és Borsodban él; Dobokáé s fiáé Csanádé, egy-egy helység- s megyében; Csepelé egy dunaszigeti s egy somogyi faluban, Kaláné, Kölcseyé, hasonnevű falakban, Vajtáé, Kadocsáé, ámbár Kalocsa és Kalocsa nevű családok léteznek, mint föntebb mondók, talán Kadicsfalvában maradt fönn. Kézai és a névtelen jegyző részben emlik ugyan, melyik vezér az ország melyik vidékén telepedett le; de ámbár jelenleg is több család él, mely magát az első honfoglalóktól származtatja; ott, hol ama források az első honfoglalókat megtelepedetteknek vallják, a telepítő és alapitó nevét kevés hely öröklé. A magyarok által alapított következő várak említtetnek : Bors, Borsod, Csanád, Csepel, Csongrád, Himesudvar, Komárom, Orsárvár, Pata, Sárvár, Szabolcs, Szekcső, Várad, Zólyom, stb. Nagy kár, hogy Árpád, valamint a normann hóditó Vilmos az elfoglalt Angliával tévé, telekkönyvet nem hagyott vitézei közt, a kiosztott földekről. Az is nagy kár, hogy Kézai, kinek idejében, mint állítja, a 108 magyar nemzetség neve valóban ismeretes volt, kár, mondom, hogy e becses névjegyzéket ránk nem hagyá , mennyi világot derítne most e jeles névsor, hely- és családneveinkre! Megkisérlették a 108 törzs nemzetség neveit kikutatni többen; Horvát István C8-nak nevét mutatja ki, Podhraczky a Kézai-féle munka kiadása végén mind a 108-at ezszámlálja, néhai Jernei szintén kimutatni ígérte mind a 108 at, de ebben a halál által gátoltatott. Podhraczky illő szerénységgel maga sem tartja hűnek a maga jegyzékét, mert ha mindazt, kinek neve után hajdan azt írták : de genere, megannyi nemzetségnek vesszük , több is kitennék 10- nál. Annak bizonyságán mégis, mennyi az idegenhangzású név e jegyzékben, s mily kevés helynévre van róluk vonatkozás, némi észrevételek kíséretében közöljük: 1) Aba, van Aba, Abaujvár és Abád helynév. 2) Aga, Ágó ? Ágaris. 3) Ákos, van. 4) Apach. 5) Baad, Iláth ? 6) Bans, van. 7) Baroch másként Baróth, van Barócs család, van Baróth hnév. 8) Bariján, Battyán ? 9)Bastech, Bást ? 10) Bér többen. 11) Berend, van , van-e e nemzetség s helynévnek a gall Brenn, német Breed , a többi magyar Bér, Bere, Bérez (hida és háza), Berény, Berena, Berenka, t.eff. helynevekkel rokonsága? 12) Bikach, Bikács falu van. 13) Bigman vagy Víg , mao, Igmánd és Viczmánd vannak. 14) Bochond, Bocsonád ? 15) Boor, családnév. 16) Borchot. 17) Bonch, Búcs, Bucsa? 18) Buchoha. 19) Budin, Badaló ? 20) Buken, Bökény? 21) Bust. 22) Chaak, Csák előnévvel több helység. 23) Chaba, van több Csaba hn., de Kaba, Czaba, Cz.be, Csab, Csabd, Csap, Csapod, Csep, Csépa, Csobád, stb. hely- és családnevek és eredetökre szintén magyarok. 24) Kadar, Kádárta, Kadarkút. 25) Carapán. 26) Chanád, van. 27) Cherna, másként Churing, Csorna hn. és Cserna családnév van, ez egyébként szláv nyelven feketét jelent. 28) Chor, Csór ? 29) Cortold, Kartal ? 30) Churth v. Kurth, Kürt ? 31) Cuplon, Kaplyon ? 32) Chapor, családnév. 33) Dém, hn. 34) Divék, hn. 35) Dobra, vend fain. 36) Érd hn. 37) Erdőd, hn.,te szót, mely világosan az erdőből származik, valamint az Almási családnevet is, melyet pedig Horváth István 68 őscsaládai közt fölemlit, mindamellett, hogy a család őseredetiségét, a 108-akból származását nem vitatják, eredetinek nem tarthatják. Kezdetben úgy látszik, a helynek uraik adtak nevet, utóbb a helyről neveztettek az urak. 38) Geecz, van. 39) Gewt, Győr, Győröd, Győröcske, Gyerk, Gyüre, Gyürk, megannyi rokoneredetű helynevek, valószínűleg egykor avar ringek, gyrm-földvárak. 40) Gordon, ily nevű magyar hely- és családnév előttem ismeretlen, de van ily nevű skót herczegi család. 41) Jula, Gyula, Gyulaj, van. 42) Hodos, van. 43) Kantha, Kása. 44) Kadicka. 45) Katán, van, tán Galánta is innen jó. 46) Kalata, Kalotaszeg. 47) Kán. 48) Karon. 49) Kólád. 50) Keny, Rácz, Tur-Keve. 51) Kyris van, egyébiránt ez is a Knéz szláv eredetre hajlik. 52) Kurus, Koros, Körös ? 53)Lacha, Laczháza ? 54) Lementho, Lőrincz? 55) Leventha. 56) Loya. 57) Miskoucz, Leska, Miekolcz helynevet a Mesko családnévtől Meskocz származtatja. 58) Mika, Mikalaka, Mike-bud . 59) Moglont, Maglód, ezt is a magló-sertéstől lehetne származtatni, pedig egy valóságos törzsatya neve; ha egyébiránt az első angol szász hódító királyok Hengst és Hort csődör nevet viselhettek, s vannak máig Riedesal, Ochs, Stier s mindenféle oktalan állatbeli német nevek, miért ne lehetne Maglód nevét lehető eredetére visszavezetni? 60) Nádasd, lásd Erdőd. 61) Nána, Beszter, tót helynevek. 62) Negol. 63) Nyr, egész vidék egykori nyir-erdészet a Hortobágy és Szamos közt igy nevezteték. 64) Ogmand. 65) Ompud. 66) Ondarnak, Andornak, a Rajna mellett is van egy Andernach. 67) Opur v. Opus, Apor család van. 68) Othmar, úgy látszik, német eredet. 69) Pápa hn. 70) Peech, Pécs, kik Pécs város nevét a szláv Poty kosztoly, öt egyház első szótagából származtatják, hát Pécs Ujfalu, Pécska nevét hol veszik? 71) Pesa vagy Pona, Pócs, Pósa? 72) Pudán. 73) Pók, helynév. 74) Rád, helynév. 75) Rába, Ráda? 76) Rosd, Rosthy család van. 77) Sadan, Zsadány. 78) Lajkár? 79) Sarcyan Weebi. 80) Scéva, Róva. 81) Symánd? hn. 82) Salamon, cs. n. 83) Tatun. 84) Tecun. 85) Tét, hn. 85) Thead, Tat? 87) Thecnli, Tököl? 88) Theten, Tétényi hn. 89) Tholonigh. SO) Torda, hn. 91) Tardos hn. 92) Turul, melyről fönntebb megjegyzek, hogy tán Kurn', mely nemzetségből Árpád származott. A régi magyar zászlókon kurul vagy kard-karvaly,ragadozó madár, némelyek szerint sólyom — mint Árpád czimre volt rajzolva. 93) Ugod hn. 94) Uz, Uszd, hn. Usz, és Uza cs. n. hajdan Uz, egy népfaj neve. 95) Vancha, Váncsod hn. Vancsai cs. n. 96) Wilchn. 97) Zaach vagy Saak, Záh, Ság hn. 98) Zagur, Zagor hn. 99) Zeech, Szécs hn. 100) Zemern, Semisco, hn. 101) Zemera, Szemere, Siemerid hn. és cs. n. 102) Zenthe-Mogouch, Szénné vagy Szentes-Mágocs hn. 103) Zlath, szlávul aranyat jelent. 104) Zydoy, Zsidó ? 105) Zolok, Szalok hn. 106) Zounik, Szolnok? 107) Znard, Zsoár? 108)Zombor, Zsombor, Zsombor, Zombor hn. A hat székely nemzetség, s csak 24 ágának sem *) Balbi térképein Ázsia felföldén, Eleud és sátraik színéről sárga barra és ordas mongolokat egymás szomszédságában olvasunk. téli körökben elterjedt nézet, hogy Horvátország a birodalmi tanácsba követeket külldend. A „Wiener Korrespondent“ pedig ma egész biztossággal közli azon hírt, mikép a Béca és Zágráb közt folytatott alkudozások egy „mindkét oldalra kielégítő kimenetelt“ ígérnek. Magyarországot közvetlenül illetőleg a minisztertanács legközelebbi ülésében gróf Forgách tökéletesen kész tervet nyújtott be a felől, mikép kelljen a hatóságok és megyékkel bánni. Számos főispán viseletének következtében hivatalától elmozdittatik és helyükbe administrátorok neveztetnek. Ott, hol a megyék törvénytelen viselet miatt felvaklattatnak, az uj választás nem a legközelebb oktrojált választási törvény szerint történend , azon rendszerrel, mikét csak a legnagyobb adót fizetők hivatnak meg, felhagytak, s az új ideiglenes választási rend az 1848 választási törvényekhez látszik közeledni. Az adóbehajtás a megyei tisztviselők kezéből kivétetik és egy Pesten felállítandó magyar udvari kincstárra bizatik, melynek minden megyében meglesznek a főispán alatt álló hivatalnokai. Nyilván kerülik az ostromállapotot, nehogy az ország ismét polgári hatalom nélkül a katonai uralom alá essék. Ismerjük a kanturalom szörnyeit. Bécsben is nagy fájdalmunkra négy évig éreznünk kellett azt. De ez a nyilvánított kivételes állapot. Egy kormánynak se juthat eszébe, azt megszokni; ellenkezőleg, a polgári hatóságok, törvénykezési közegek, sőt a kormány legfelsőbbjei azáltal, hogy a végrehajtó hatalmat a katonai hatóságoknak kénytelenek átadói, rövid időn oly szorongó és zavart állapotba jutnak, hogy a törvényes állapotot visszahozni kényszerülnek. Mindenesetre, ha oly okmányokat olvasunk, milyeket a magyar helytartótanács a császárhoz küld, kétkednünk kell, hogy Magyarországgal alkotmányos útón ki lehetne egyezkezkedni.“ Az „Oest. Zeit.“ pedig dühösen nekimegy a helytartójági fölterjesztésnek és „a mágnás uraknak, kik a helytartótanácsban Ilinek.“ (?!)s azt mondja, hogy köztük és Kossuth közt nincs egy szál különbség is. „Jó, hogy leesett az álcra arczukról, n. m, most legalább már tudjuk, mit várhatunk Majláth és Apponyi uraktól! — Azt mondják, Forgách úr most komolyan hozzálát a dologhoz. De mit használ a komolyság, ha azokra bízza a végrehajtást, kiknek egészen más czéljaik vannak. Mi nem félünk attól, hogy Majláth és Apponyi hivatalaikból lelépnek ; inkább attól félünk, hogy le nem lépnek; a minden erélyes rendszabályt,mely kezeiken keresztül megy, Pesten meghiúsítanak.“ — így örjöng e journalistikai Orlando furioso. A „LI.“ estilapja a helytartó tanácsnak Ő Felsége elé fölterjesztett representátiója tartalmáról következőleg ir. Ez öt sűrűn írott ívnél többre terjedő; az ország panaszainak s azon megtámadásoknak, melyek a magyar alkotmány ellen 1860. oct. 20 ka óta intéztettek, szabad és tartózkodás nélküli elősorolásával kezdődik. A helyzet e megtámadások következtében oly abnormissá lett, hogy Ő Felsége kénytelen volt maga magával ellenmondásba jönni, s úgy a megyék, valamint a helytartó tanács nem tudták, mihez tartsák magukat. Hogy az ellenmondásból ki lehessen igazodni, a helytartó tanács ezen ajánlatot teszi: Ő Felsége jöjjön Budára hű népe közé, s itt az őt körülfogó idegen tanácsosok befolyása alól kivonatva, jelentse ki az összegyűlendő főispánok előtt, hogy el van tökélve, alkotmányosan kormányozni. Ekor a megyék új erőt kapandnának nehéz missiójuk letöltésére, és sikerülne neki, a megyékben pártot is teremteni. A fölterjesztvény itt hivatkoznék azon törvényczikkekre is, melyek a királynak Magyarországban székelését határozzák meg, azonban ezt a helytartó tanács csak azért hozza fel, hogy Ő Felsége — kinek mint osztrák császárnak Bécsben a helye — nevezné ki Budán székelő helytartójának valamelyik főherczeget, mi által a viszonyok lényegesen tisztulnának, mert egy főherczegi helytartónak bizonyára lenne annyi tekintélye, hogy rendeleteinek érvényszereztetnék, mig a helytartó tanács rendeleteit jelenleg a pénzügyi és katonai hatóságok nem ritkán megsemmisítik, s így a helytartó tanács nem bírhat a hivatása teljes betöltéséhez megkívántató tekintéllyel. Erről vezérczikkez e pillanatban Bécsnek majdnem minden lapja. A „Presse“ megrémílést árul el amiatt, hogy e felterjesztés tán hatást tehet, tán elősegítheti a kiegyenlítést, tán megszerezheti a nyugalmat. Hogy tehát megrontsa a felterjesztés hatását, méltatlan, otromba gyanúsításokhoz folyamodik , a helytartótanács leglojálisabb kötforrásból eredő jó tanácsát, mint utógondolat teljes manőerret tünteti fel. De mi azt hiszszük, hogy Bécs lakói, kik a mostani állapot súlyát érzik, nem fogják helyeselni a „Presse“ azon buzgalmát, melyet a jelen válság fentartása érdekében fejt ki. Az „O. D. Post“ törvényről, a kétoldalú szerződésekről semmit sem akar tudni. Előtte csak az odrog szent, csak a pátens érvényes. Nem vádat, panaszt várt, mond az „O. D. P.“ a helytartótanácstól, hanem „közvetítő javaslatot,“ és tüstént megjegyzi, hogy a „megértés, a kiegyenlítés csak akkor lehetséges, ha a magyarok részéről az engedmények a diploma alapján léteznek s engedmények csak a kivitel módjára nézve követeltetnek. A „N. Nachrichten“ méltánylattal említve meg a m. kir. helytartótanácsnak az osztrák bureankratiában páratlan nyíltságát, czikkét igy folytatja : „Régi, tapasztalt férfiak azok, kik a helytartóságnál vannak; fordulnak ott oly nevek is elő ugyan, melyek nem nagy közkedvességgel bírnak az országban de még ezek birtokosai is lelkiismeretes kötelességüket ismerik, a teljes igazság kimondását; bizonyára sokat jelentő példa ez, s egyszersmind egész Magyarországra nézve dicséretes. A helytartósági feliratnak van még egy másik nevezetes oldala is. A centralisták táborában legkedvesebb frázis a „terrorismus“, midőn magyar részről óhajtások vagy nyilvánítások merülnek föl. Először is terrorizálnak némely fiatal emberek, kik az emigrátió zsoldjában vannak, aztán terrorizálnak a megyék, és végre az országgyűlés. — Az országgyűlés most fel van oszlatva, a megyék önkormányzata megtörve, s a katonai hatóságok gondoskodnak arról, hogy a fiatal emberek hangosan ne beszéljenek. — Lehet-e e szerint a közvélemény terrorizálásáról még most is szó ? S talán azt is készek állítni, hogy a helytartóság sem vonhatta ki magát e terrorizálás alól? Mi nem hiszszük azt. — És mégis a helytartóság is, mely nagyrészt conservatív férfiakból áll, körülbelül ép oly értelemben nyilatkozik , mint az országgyűlés, a megyék s e haza legjobbjai nyilatkoztak! Nem sokat jelent-e ez ? Maga e lény nem sajátságos fényt vet-e a magyar viszonyokra, miket itten a Schmerling-féle világításnál szokás szemlélni ? A helytartósági felirat ismét egyik bizonyítéka annak, hogy Magyarország meggyőződéses óhajtásaiban egység van s ezen egység oly tekintélyes, hogy végre is alkalmat adhatna a kormány férfiúinak annak meggondolására, vájjon nem lenne e jobb még ideje korán visszatérni az eddig követett útról ? A magyar helytartóság felirata talán a Sybille könyveinek legutólsója, melylyel a kormányt megkínálják. Vissza fogja-e ezt is utasítani, mint a többit??“ az országgyűlés összehívása, jelenben ez csak komoly aggodalmakat szül; mit mi Felséged iránti rendíthetetlen hűségünk s úgy belső meggyőzödésünk mist hivatalos eskünkből kifolyó kötelességünk , hazai törvényeinkhez ragaszkodásunkba végre, mint legfelsőbb hazai kormányzó hatóság, felelős állásunknál fogva, a jelen nagyfontosságú, válságos pillanatban gyermeki bizodalommal s alattvalói hódolattal Felséged előtt kijelenteni múldatlan kötelességünknek ismerünk. Valamint a cs. k. Apostoli Felséged legmagasb paranoiája i. é. február 11-kére országgyűlés tartása végetti véleményadásra, Fehérvárra egybehívott értekezlet túlnyomó többsége azon értelemben nyilatkozott, hogy törvényes, alkotmányos országgyűlés csak is az 1848-diki I. törvényczikk, és az ugyanazon évben hozott, népképviseletre fektetett választó törvény alapján hivatkatik össze. úgy mi is, midőn közöltetett velünk a f. évi márt. 26 án 887 ndv. kori. sz. alatt kelt k. rendelettel Felségednek azon hó 24 kén kell, az országgyűlésre vonatkozó legmagasb elhatrozata, mely az 1791 -ki, az országgyűlés szervezetét illető Xl-ik törvényczikk érvényben tartása mellett, az eddig választóképességgel nem birt néposztályokra vonatkozva, a választó- és választhatási jogot fő és pótlék adón kívüli 8 a. é. st egyenes adóbeli censusban szabta ki, s kimondotta, hogy azon néposztályok ezentúlra az országgyülés minden categoriáiban képviseltessenek — és mi az udv. kanczellária elnökség 1178. évi. szám alatt ápril 18-án kelt jegyzékénél fogva, arra szólittat- tunk föl, hogy az egybehívandó országgyűlés napja felől véleményezzünk, —1791. sz. alatt juv. 1. napján kelt legalázatosabb jelentésünkben, melyre jelenleg is hivatkozunk, legtiszteletteljesebben fölfejteni bátorkodtunk : mikép, egy ősi — minden octrogrozást kizáró alkotmányunk, hazai törvényeink, különösen az 1791. Vll-ik törvényezikk alapján, mint azon törvényhozói alapelvnél fogva, hogy a későbbi törvény a korábbit érvényteleníti, a milyen a később törvényesen keletkezett, legmagasb szentesítéssel ellátott 1848-ki l. törvényczikk , tekintve továbbá az országban uralkodó hangulatot és politikai viszonyokat, nekünk sem lehetett más véleményünk, mint az, melyet a fehérvári értekezlet, ezen kérdésnek komoly, nyugodt megfontolása utn kimondott, s ennélfogva azon legalázatosabb kérelmünkkel járultunk Felségedhez , hogy az Erdélyben egybehívandó külön országgyűlésre vonatkozva gándokolt rendeleteket legkegyelmesebben megszüntetni méltóztassék. Mély fájdalommal értesülünk ezeknél fogva, hogy ámbár cs. kir. Felséged a febr. 26-án az akkori ideigl. erdélyi ndv. korlátnokság elnökéhez intézett légi kéziratában foglalt rendeletek kereszztülvitelét az előbb elrendelt utón nem kívánta Erdélynek a bír. tanácsba leendő részvéte és képviseletére vonatkozólag, s mi e szerint remélhettük, hogy ápril 12 16. sz. alatt alázatosan (elterjesztett feliratunkban kifejtett nézeteink méltányoltatni fognak — az országgyűlést illető legf elhatározóiban, valamint a fejérvári értekezlet véleménye, úgy a mi fölőbb említett legalázatosabb föliratunk is mellüztetett, és a sem a 48 előtt fennállott 1791. XI. törvény csikkre, sem az 1861. márt. 24-én kelt legm. határozásra fektetve nincs, ennélfogva az oct. 20-ki diplomában kijelentett azon biztosításával Felségednek, hogy ez Után csak alkotmányosan kormányozand — azaz a törvényhozás — változtatás — és törvény megszüntetés jogát csakis a törvényesen egybegyűlt országgyűléssel fogja gyakorolni, merőben ellenkezik, mert eltérve azon biztosítástól a fentebb említett legmagasb kir. leirat, melyet Felséged az országgyűlést egybehivólag bár legmagasb sajátkezű aláírásával ellátott, de a törvényes hitelességre kivántató királyi pecsét nélkül, csakis az érd. kir. kanczellária kiadóhivatal pecsétjével bocsátott ki, nem a törvények, hanem az uralkodói teljhatalom kifolyása ősi alkotmányunk és törvényeink ellenében, s innen van az, hogy míg máskor az országgyűlést a törvények értelmében egybek. leiratok által azon rendek és országos Az érd. k. kormányszék fölirata az országgyűlés ügyében. Cs. k. Apostoli Felség! Sept. 19-kén 3024 udv. korlátnoksági sz. alatt kelt legkegyelmesebb kir. leiratával méltóztatott cs. k. a. Felséged elrendelni: „hogy Erdélyben f. é. nov. 4-ikére Gyula-Fehérvár sz. k. városba országgyűlés hivassék egybe.* Bármily örvendetes szokott volt lenni Erdélyben | hivó