Sürgöny, 1861. október (1. évfolyam, 225-251. szám)

1861-10-26 / 247. szám

Első évi folyam. 247. szám -1861. Hierkfurtz-hivatal: Ak'am­or 5. s* 9-dik emel- I. Kiadó-hivatal: Barátok-terc 7 isim. földszint SORGÖNT Előfizethet»! Bu­nneeten z kizd*­­hivatalban barátok-tarc 7. asám. földazint Vidéken bormentes levelekben , minden posta-hivatalnál. Szombat october 26. SlWI/elfsi ár*la­unstrisi rr(Hffx*r. Bud «pent on h'.ahot hordva. ft kr , ft kr Egdndvre 16 — Évnegyedre 4 60 m­«M • 60 Egy hóra 2 — Vidékre,­­naponkint porton ft kr ft fc Egdenévre 19 — Évneggyedre 6 — Ffldvre 10 — K|­f hör» 9 - HIVATALOS RÉSZ. Hirdetmény. Folyó évi novemberben tartami szokott aradi szarvasmarha vásárnak megtartása az e városban m­algó keleti marhavésa miatt exeknel betiltatik. VEMHIVATALOS KÉSZ. Bécs, oct. 24-én. L. A magyar kir. helytartó-tanácsnak e­m­­­lékiata, melyben Ő Felsége kéretik, hogy a nemzet bizalmának felélesztésére s a kedélyek megnyugtatására szerencséltesse magyar népét látogatásával, tentralista lapjainkba égő liszket vetett s mind a „Presse“ mind az „O. D. P.“ ma lánggal lobognak. Mondani sem kell, hogy határozottan és egyhangúlag nyilatkoznak az eszme ellen. Nem lehet tagadni — és ez bizo­nyosan a n. m. magyar kir. helytartó-tanács fi­gyelmét sem kerülheti el — hogy a dolog nagy nehézségekkel jár, hogy a nagy horderejű tény­nek sem jobbra sem balra a tér előkészítve nincs, és hogy nem egészen alaptalan azon ellen­vetés , miszerint a király befejezheti ugyan, ko­ronázhatja, de nem kezdeményezheti a kibékü­lés munkáját. Ámde másrészt az is kérdés, hogy a kiengesztelődést ki fogja kezdeményezni s mi módon, és hogy újabb kísérletek után egyenlítettebb leend­ő az út mint most? Egyéb­iránt kár is az eszmét vita tárgyává tenni. A magyar kir. helytartó-tanács, midőn véleményét férfias nyíltsággal kimondotta, bizonyosan nem számolt a centralista tábornak támogatására. A magyar kormányszék a magyar királyhoz for­dult s­e­betségét illeti a válasz. Ezt be kell várnunk. A legderekabban szól a „Neueste Nach­­richt'n" a dologhoz, kiemelve a magyar kor­mányférfiak méltóságos nyiltszivű­ségét és ál­dozatkész hazafiságát s ellentétbe hozva velük a bureaucratia nagyjainak szokott eljárását. Mi magyarok, hála istennek, régen ismerjük ezt a különbséget , épen mivel ezt tudja a bureaucra­tia, nem tud velünk kibékülni. Mailáth ö­nméltóságáról ma azon hír ér­kezett, hogy szombatra ismét feljő Bécsbe; adja Isten, hogy mielőbb közölhessük azon hirt, miszerint ő excellentiája, öröm-, vagy legalább is reménytelve tér ismét vissza magas hivatalába. Bármiként ragaszkodjék is a közérdek ma a magyar helytartó-tanács felterjesztményé­­hez, a közfigyelem még­sem téveszté el szem elől a volt kanczellár urnak leirat­­javaslatát, melyet a „Hirnök" tegnapi száma közölt és a lap felfedezése bizonyos gúnyos kárörömmel fo­gadtatott centralista köreinkben. I. a p s 7. e m I e. Az „Ost. D. Pest“ Ő Felsége hazajövetelével ily combinatiókba bocsátkozik : „Miután ő Felsége a császár ma este Curfuból visszaérkezett, bizonyosan d­őlülése alatt több befeje­zésre váró tárgyak véglegesen elítéltetnek. Legelső sorban áll a horvát feliratra küldendő válasz. Minisz­­ TARCZA Kísérletek a magyar helynév-nyomozás mezején. Irta Hőke Lajos. IV. A honfoglalók emlékei. (Folytatás.) Ezen fejedelmi nevek közül Elődét *) és Tu Lu­tum vagy Töhötömét kivéve, hanemha Elő (d) szál­lást ég Tibót, Tibnezával annak vesszük, a többiekre hely- és családnevek emlékeztetnek ugyan, fönnma­radt nevek azonban nem épen a nevezett fejedelmekre vonatkoznak, hanem egyéb hasonnevű első birtoko­sokra , mert föl nem tehetni, hogy az eredetileg 210 ezer vitézből állott hét hadseregben csak egy Árpád, egy Szabolcs, stb. nevű ember lett volna. Azt is érde­kes volna tudnunk, van-e ezen neveknek valami jelen­tősége, mert Álmos (Ámos próféta) Árpád, Zoltán, sémi, Horka, erdő, Huba, száj és gomba, szláv, Kund (Kuodo, erkundigen) germán eredetre mutatnak. A magyar és idegen nevek ily véletlen találkozásán fö­lül, idegenekkeli házasság s baráti szövetkezések olt­­haták át ama neveket a mienkbe. A hét magyar vezérhez, a hajdani szent két szám szerint, hét kun vezért mellékel Béla névtelen jegyzője, c. b 1) Ed. 2) Edum­ (Edömér? Edom? kinek név­rokonától származtak a hajdani zsidókkal rokon edo­­miták), 3)Ete,4)Böngér,5)Uzád, (ezt Sz K. uz A­cs­á­d­n a­k olvassa, és bár ád-ba végződő más eredeti nevünk is van, mint Csanád, részünkről az Acsád,helynevet, úgy mint Ete, Etéd, Ete-laka, Ata’a­­(ka), Écs, Ecse, Ecséd, Ecse, úgy Alá, Atád, Ács, Ácsa, Acsád nevekkel rokonijuk, s e nevet valamint Acsád­nak, úgy Vasadnak is olvashatnék.) 6) Örsur, Örs­ur? 7) Rét bel vagy Ke­tel, kinek nevét Ardónál egy patak úgy föntartá mint társaiét Taré­z­álét és Ondó­t ugyancsak Zemplinben egy-egy helynév, az Ondóvá patak, a Bodrog egyik ága, valamint Ónod­­város szintén az utób­bi névre emlékeztet. A hét magyar és hét kun vezér nevén túl még számos egyéb érdekes honfoglaló neve fordul elő név­­telen jegyzőnknél : Uszubu, kit akár bekergető Ucsu­búnak, akár Öcsöbnek nevezünk, nevé­ről emléket nem hagyott; de fiai V­e­r­e­k , S­z­a­l­o­k, Ö­s­i, Ensee, nem Özse , ez utóbbitók­ unokája Örkény, megannyi helynevekben öröklenek; Bors, neve Bors-, Bars- és Borsodban él; Dobokáé s fiáé Csanádé, egy-egy helység- s megyében; Csepelé egy dunaszigeti s egy somogyi faluban, Kaláné, Kölcseyé, hasonnevű falak­ban, Vajtáé, Kadocsáé, ámbár Kalocsa és Kalocsa nevű családok léteznek, mint föntebb mondók, talán Kadicsfalvában maradt fönn. Kézai é­s a névtelen jegyző részben em­li­­k ugyan, melyik vezér az ország melyik vidékén telepedett le; de ámbár jelenleg is több család él, mely magát az első honfoglalóktól származtatja; ott, hol ama forrá­sok az első honfoglalókat megtelepedetteknek vallják, a telepítő és alapitó nevét kevés hely öröklé. A ma­gyarok által alapított következő várak említtetnek : Bors, Borsod, Csanád, Csepel, Csongrád, Himesudvar, Komárom, Orsárvár, Pata, Sárvár, Szabolcs, Szekcső, Várad, Zólyom, stb. Nagy kár, hogy Árpád, valamint a normann hóditó Vilmos az elfoglalt Angliával tévé, telekkönyvet nem hagyott vitézei közt, a kiosztott föl­dekről. Az is nagy kár, hogy Kézai, kinek idejében, mint állítja, a 108 magyar nemzetség neve valóban is­meretes volt, kár, mondom, hogy e becses névjegyzé­ket ránk nem hagyá , mennyi világot derítne most e jeles névsor, hely- és családneveinkre! Megkisérlették a 108 törzs nemzetség neveit ki­kutatni többen; Horvát István C8-nak nevét mutatja ki, Podhraczky a Kézai-féle munka kiadása végén mind a 108-at ez­számlálja, néhai Jernei szintén kimu­tatni ígérte mind a 108 at, de ebben a halál által gá­­toltatott. Podhraczky illő szerénységgel maga sem tartja hűnek a maga jegyzékét, mert ha mindazt, ki­nek neve után hajdan azt írták : de genere, megannyi nemzetségnek vesszük , több is kitennék 10- nál. Annak bizonyságán­ mégis, mennyi az idegenhangzású név e jegyzékben, s mily kevés helynévre van róluk vonatkozás, némi észrevételek kíséretében közöljük: 1) Aba, van Aba, Abaujvár és Abád helynév. 2) Aga, Ágó ? Ágaris. 3) Ákos, van. 4) Apach. 5) Baad, Iláth ? 6) Bans, van. 7) Baroch másként Baróth, van Barócs család, van Baróth hnév. 8) Bariján, Battyán ? 9)Bas­­tech, Bást ? 10) Bér több­en. 11) Berend, van , van-e e nemzetség s helynévnek a gall Brenn, német Breed , a többi magyar Bér, Bere, Bérez (hida és háza), Be­­rény, Berena, Berenka, t.eff. helynevekkel rokonsága? 12) Bikach, Bikács falu van. 13) Bigman vagy Víg­ , mao, Igmánd és Viczmánd vannak. 14) Bochond, Bo­­csonád ? 15) Boor, családnév. 16) Borchot. 17) Bonch,­­ Búcs, Bucsa? 18) Buchoha. 19) Budin, Badaló ? 20) Buken, Bökény? 21) Bust. 22) Chaak, Csák előnévvel több helység. 23) Chaba, van több Csaba hn., de Ka­­ba, Czaba, Cz.­be, Csab, Csabd, Csap, Csapod, Csep, Csépa, Csobád, stb. hely- és családnevek és eredetök­re szintén magyarok. 24) Kadar, Kádárta, Kadarkút. 25) Carapán. 26) Chanád, van. 27) Cherna, másként Churing, Csorna hn. és Cserna családnév van, ez egyébként szláv nyelven feketét jelent. 28) Chor, Csór ? 29) Cortold, Kartal ? 30) Churth v. Kurth, Kürt ? 31) Cuplon, Kaplyon ? 32) Chapor, családnév. 33) Dém, hn. 34) Divék, hn. 35) Dobra, vend fain. 36) Érd hn. 37) Erdőd, hn.,te szót, mely világosan az erdőből szár­mazik, valamint az Almási családnevet is, melyet pe­dig Horváth István 68 őscsaládai közt fölemlit, mind­amellett, hogy a család őseredetiségét, a 108-akból származását nem vitatják, eredetinek nem tarthatják. Kezdetben úgy látszik, a helynek uraik adtak nevet, utóbb a helyről neveztettek az urak. 38) Geecz, van. 39) Gewt, Győr, Győröd, Győröcske, Gyerk, Gyüre, Gyürk, megannyi rokoneredetű helynevek, valószínű­leg egykor avar ringek, gyrm-földvárak. 40) Gordon, ily nevű magyar hely- és családnév előttem ismeretlen, de van ily nevű skót herczegi család. 41) Jula, Gyula, Gyulaj, van. 42) Hodos, van. 43) Kantha, Kása. 44) Kadicka. 45) Katán, van, tán Galánta is innen jó. 46) Kalata, Kalotaszeg. 47) Kán. 48) Karon. 49) Kólád. 50) Keny, Rácz­, Tur-Keve. 51) Kyris van, egyébiránt ez is a Knéz szláv eredetre hajlik. 52) Kurus, Koros, Körös ? 53)Lacha, Laczháza ? 54) Lem­entho, Lőrincz? 55) Leventha. 56) Loya. 57) Miskoucz, Leska, Mie­­kolcz helynevet a Mesko családnévtől Mesko­cz szár­maztatja. 58) Mika, Mikalaka, Mike-bud . 59) Mog­­lont, Maglód, ezt is a magló-sertéstől lehetne származ­tatni, pedig egy valóságos törzsatya neve; ha egyéb­iránt az első angol szász hódító királyok Hengst és Hort csődör nevet viselhettek, s vannak máig Riede­­sal, Ochs, Stier s mindenféle oktalan állatbeli német nevek, miért ne lehetne Maglód nevét lehető eredetére visszavezetni? 60) Nádasd, lásd Erdőd. 61) Nána, Beszter, tót helynevek. 62) Negol. 63) Nyr, egész vi­dék egykori nyir-erdészet a Hortobágy és Szamos közt igy nevezteték. 64) Ogm­and. 65) Ompud. 66) Ondar­­nak, Andornak, a Rajna mellett is van egy Andernach. 67) Opur v. Opus, Apor család van. 68) Othmar, úgy látszik, német eredet. 69) Pápa hn. 70) Peech, Pécs, kik Pécs város nevét a szláv Po­ty kosztoly, öt egyház első szótagából származtatják, hát Pécs Ujfalu, Pécska nevét hol veszik? 71) Pesa vagy Pon­­a, Pócs, Pósa? 72) Pudán. 73) Pók, helynév. 74) Rád, helynév. 75) Ráb­a, Ráda? 76) Rosd, Rosthy család van. 77) Sadan, Zsadány. 78) Lajkár? 79) Sarcyan Weebi. 80) Scéva, Róva. 81) Symánd? hn. 82) Salamon, cs. n. 83) Tatun. 84) Tecun. 85) Tét, hn. 85) Thead, Tat? 87) Thecnli, Tököl? 88) Theten, Tétényi hn. 89) Tholonigh. SO) Torda, hn. 91) Tardos hn. 92) Turul, melyről fönntebb megjegyzek, hogy tán Kurn', mely nemzetségből Árpád származott. A régi magyar zász­lókon kurul vagy kard­-karvaly,ragadozó madár, né­melyek szerint sólyom — mint Árpád czim­re volt raj­zolva. 93) Ugod hn. 94) Uz, Uszd, hn. Usz, és Uza cs. n. hajdan Uz, egy népfaj neve. 95) Vancha, Váncsod hn. Vancsai cs. n. 96) Wilchn. 97) Zaach vagy Saak, Záh, Ság hn. 98) Zagur, Zagor hn. 99) Zeech, Szécs hn. 100) Zemern, Semisco, hn. 101) Zemera, Szemere, Siemerid hn. és cs. n. 102) Zenthe-Mogouch, Szénné vagy Szentes-Mágocs hn. 103) Zlath, szlávul aranyat jelent. 104) Zydoy, Zsidó ? 105) Zolok, Szalok hn. 106) Zounik, Szolnok? 107) Znard, Zsoár? 108)Zom­­bor, Zsombor, Zsombor, Zombor hn. A hat székely nemzetség, s csak 24 ágának sem *) Balbi térképein Ázsia felföldén, Eleud és sátraik színéről sárga b­arra és ordas mongolokat egymás szom­szédságában olvasunk. téli körökben elterjedt nézet, hogy Horvátország a bi­rodalmi tanácsba követeket külldend. A „Wiener Korres­pondent“ pedig ma egész biztossággal közli azon hírt, mikép a Béca és Zágráb közt folytatott alkudozások egy „mind­két oldalra kielégítő kimenetelt“ ígérnek. Magyarországot közvetlenü­l illetőleg a minisz­tertanács legközelebbi ülésében gróf Forgách tökéle­tesen kész tervet nyújtott be a felől, mikép kelljen a hatóságok és megyékkel bánni. Számos főispán visele­tének következtében hivatalától elmozdittatik és he­lyükbe administrátorok neveztetnek. Ott, hol a megyék törvénytelen viselet miatt felvaklattatnak, az uj válasz­tás nem a legközelebb oktrojált választási törvény szerint történend , azon rendszerrel, m­ikét csak a leg­nagyobb adót fizetők hivatnak meg, felhagytak, s az új ideiglenes választási rend az 1848 választási tör­vényekhez látszik közeledni. Az adóbehajtás a me­gyei tisztviselők kezéből kivétetik és egy Pesten felál­lítandó magyar udvari kincstárra bizatik, melynek min­den megyében meglesznek a főispán alatt álló hivatal­­nokai. Nyilván kerülik az ostromállapotot, nehogy az ország ismét polgári hatalom nélkül a katonai uralom alá essék. Ismerjük a kanturalom szörnyeit. Bécsben is nagy fájdalmunkra négy évig éreznünk kellett azt. De ez a nyilvánított kivételes állapot. Egy kor­mánynak se juthat eszébe, azt megszokni; ellenkező­leg, a polgári hatóságok, törvénykezési közegek, sőt a kormány legfelsőbbjei az­által, hogy a végrehajtó ha­talmat a katonai hatóságoknak kénytelenek átadói, rövid időn oly szorongó és zavart állapotba jutnak, hogy a törvényes állapotot visszahozni kényszerülnek. Mindenesetre, ha oly okmányokat olvasunk, milyeket a magyar helytartótanács a császárhoz küld, kétkednünk kell, hogy Magyarországgal alkotmányos útón ki le­hetne egyezkezkedni.“ Az „Oest. Zeit.“ pedig dühösen nekimegy a helytartójági fölterjesztésnek és „a mágnás uraknak, kik a helytartótanácsban Ilinek.“ (?!)s azt mondja, hogy köztük és Kossuth közt nincs egy szál különbség is. „Jó, hogy leesett az álcra arczukról, n. m, most leg­alább már tudjuk, mit várhatunk Majláth és Apponyi uraktól! — Azt mondják, Forgách úr most komolyan hozzá­lát a dologhoz. De mit használ a komolyság, ha azokra bízza a végrehajtást, kiknek egészen más czél­­jaik vannak. Mi nem fé­lünk attól, hogy Majláth és Ap­ponyi hivatalaikból lelépnek ; inkább attól félünk, hogy le nem lépnek; a minden erélyes rendsza­bályt,mely kezeiken keresztül megy, Pesten meghiúsí­tanak.“ — így örjöng e journalistikai Orlando furioso. A „LI.“ estilapja a helytartó tanácsnak Ő Felsége elé fölterjesztett representátiója tartalmáról követke­zőleg ir. Ez öt sűrűn írott ívnél többre terjedő; az or­szág panasz­ainak s azon megtámadásoknak, melyek a magyar alkotmány ellen 1860. oct. 20 ka óta intéztet­­tek, szabad és tartózkodás nélküli elősorolásával kez­dődik. A helyzet e megtámadások következtében oly abnormissá lett, hogy Ő Felsége kénytelen volt maga magával ellenmondásba jönni, s úgy a megyék, vala­mint a helytartó tanács nem tudták, mihez tartsák ma­gukat. Hogy az ellenmondásból ki lehessen igazodni, a helytartó tanács ezen ajánlatot teszi: Ő Felsége jöj­jön Budára hű népe közé, s itt az őt körülfogó idegen tanácsosok befolyása alól kivonatva, jelentse ki az összegyűlendő főispánok előtt, hogy el van tökélve, alkotmányosan kormányozni. Ek­or a megyék új erőt kapandnának nehéz missiójuk le­töltésére, és sikerülne neki, a megyékben pártot is teremteni. A fölterjeszt­­vény itt hivatkoznék azon törvényczikkekre is, melyek a királynak Magyarországban székelését határozzák meg, azonban ezt a helytartó tanács csak azért hozza fel, hogy Ő Felsége — kinek mint osztrák császárnak Bécsben a helye — nevezné ki Budán székelő hely­tartójának valamelyik főherczeget, mi által a viszo­nyok lényegesen tisztulnának, mert egy főherczegi helytartónak bizonyára lenne annyi tekintélye, hogy rendeleteinek érvény­szereztetnék, mig a helytartó tanács rendeleteit jelenleg a pénzügyi és katonai ha­tóságok nem ritkán megsemmisítik, s így a helytartó tanács nem bírhat a hivatása teljes betöltéséhez meg­kívántató tekintéllyel. Erről vezérczikkez e pillanatban Bécsnek majd­nem minden lapja. A „Presse“ megrémí­lést árul el a­miatt, hogy e felterjesztés tán hatást tehet, tán elősegítheti a kie­gyenlítést, tán megszerezheti a nyugalmat. Hogy tehát megrontsa a felterjesztés hatását, méltatlan, otromba gyanúsításokhoz folyamodik ,­ a helytartótanács leg­lojálisabb kötforrásból eredő jó tanácsát, mint utó­­gondolat teljes manőerret tünteti fel. De mi azt hiszszü­k, hogy Bécs lakói, kik a mos­tani állapot súlyát érzik, nem fogják helyeselni a „Presse“ azon buzgalmát, melyet a jelen válság fen­­tartása érdekében fejt ki. Az „O. D. Post“ törvényről, a két­oldalú szer­ződésekről semmit sem akar tudni. Előtte csak az od­rog szent, csak a pátens érvényes. Nem vádat, pa­naszt várt, mond az „O. D. P.“ a helytartótanácstól, hanem „közvetítő javaslatot,“ és tüstént megjegyzi, hogy a „megértés, a kiegyenlítés csak akkor lehetsé­ges, ha a magyarok részéről az engedmények a di­ploma alapján léteznek s engedmények csak a kivitel módjára nézve követeltetnek.­­ A „N. Nachrichten“ méltánylattal említve meg a m. kir. helytartótanácsnak az osztrák bureankratiá­­ban páratlan nyíltságát, czikkét igy folytatja : „Régi, tapasztalt férfiak azok, kik a helytartó­ságnál vannak; fordulnak ott oly nevek is elő ugyan, melyek nem nagy közkedvességgel bírnak az ország­ban de még ezek birtokosai is lelkiismeretes köteles­­ségüket ismerik, a­ teljes igazság kimondását; bizo­nyára sokat jelentő példa ez, s egyszersmind egész Magyarországra nézve dicséretes. A helytartósági feliratnak van még egy másik nevezetes oldala­ is. A centralisták táborában legked­vesebb frázis a „terrorismus“, midőn magyar részről óhajtások vagy nyilvánítások merülnek föl. Először is terrorizálnak némely fiatal emberek, kik az emigrátió zsoldjában vannak, aztán terrorizálnak a megyék, és végre az országgyűlés. — Az országgyűlés most fel van oszlatva, a megyék önkormányzata megtörve, s a katonai hatóságok gondoskodnak arról, hogy a fiatal emberek hangosan ne beszéljenek. — Lehet-e e sze­rint a közvélemény terrorizálásáról még most is szó ? S talán azt is készek állítni, hogy a helytartóság sem vonhatta ki magát e terrorizálás alól? Mi nem hisz­­szük azt. — És mégis a helytartóság is, mely nagyrészt conservatív férfiakból áll, körülbelül ép oly értelemben nyilatkozik , mint az országgyűlés, a megyék s e haza legjobbjai nyilatkoztak! Nem sokat jelent­-e ez ? Maga e lény nem sa­játságos fényt vet-e a magyar viszonyokra, miket itten a Schmerling-féle világításnál szokás szemlélni ? A helytartósági felirat ismét egyik bizonyítéka annak, hogy Magyarország meggyőződése­s óhajtásaiban egység van s ezen egység oly tekintélyes, hogy végre­­ is alkalmat adhatna a kormány férfiúinak annak meg­gondolására, vájjon nem lenne e jobb még ideje korán visszatérni az eddig követett útról ? A magyar helytar­tóság felirata talán a Sybille könyveinek legutólsója, melylyel a kormányt megkínálják. Vissza fogja-e ezt is utasítani, mint a többit??“ az országgyűlés összehívása, jelenben ez csak komoly aggodalmakat szül; mit mi Felséged iránti rendíthe­tetlen hűségünk s úgy belső meggyőzödésü­nk mist hi­vatalos eskünkből kifolyó kötelességünk , hazai törvé­nyeinkhez­ ragaszkodásunk­b­a végre, mint legfelsőbb hazai kormányzó hatóság, felelős állásunknál fogva, a jelen nagyfontosságú, válságos pillan­atban gyermeki bizodalommal s alattvalói hódolattal Felséged előtt kijelenteni múldatlan kötelességünknek ismerünk. Valamint a cs. k. Apostoli Felséged legmagasb paranoiája i. é. február 11-kére országgyűlés tartása végetti véleményadásra, Fehérvárra egybehívott érte­kezlet túlnyomó többsége azon értelemben nyilatko­zott, hogy törvényes, alkotmányos országgyűlés csak is az 1848-diki I. törvényczikk, és az ugyanazon évben hozott, népképviseletre fektetett választó törvény alap­ján hivatkatik össze. úgy mi is, midőn közöltetett ve­lünk a f. évi márt. 26 án 887 ndv. kori. sz. alatt kelt k. rendelettel Felségednek azon hó 24 kén kell, az or­szággyűlésre vonatkozó legmagasb elhat­rozata, mely az 1791 -ki, az országgyűlés szervezetét illető Xl-ik törvényczikk érvényben tartása mellett, az eddig vá­lasztóképességgel nem birt néposztályokra vonatkoz­va, a választó- és választhatási jogot fő és pótlék adón kívüli 8 a. é. st egyenes adóbeli censusban szabta ki, s kimondotta, hogy azon néposztályok ezentúlra az or­­szággyülés minden categoriáiban képviseltessenek — és mi az udv. kanczellária elnökség 1178. évi. szám alatt ápril 18-án kelt jegyzékénél fogva, arra szólittat- tunk föl, hogy az egybehívandó országgyűlés napja felől véleményezzünk, —1791. sz. alatt juv. 1. napján kelt legalázatosabb jelentésünkben, melyre jelenleg is hivatkozunk, legtiszteletteljesebben fölfejteni bátor­kodtunk : mikép, egy ősi — minden octrogrozást ki­záró alkotmányunk, hazai törvényeink, különösen az 1791. Vll-ik törvényezikk alapján, mint azon törvény­hozói alapelvnél fogva, hogy a későbbi törvény a ko­rábbit érvényteleníti, a milyen a később törvényesen keletkezett, legmagasb szentesítéssel ellátott 1848-ki l. törvényczikk , tekintve továbbá az országban ural­kodó hangulatot és politikai viszonyokat, nekünk sem lehe­tett más véleményünk, mint az, melyet a fehérvári ér­tekezlet, ezen kérdésnek komoly, nyugodt megfontolása u­tn kimondott, s ennélfogva azon legalázatosabb kérel­münkkel járultunk Felségedhez , hogy az Erdélyben egybehívandó külön országgyűlésre vonatkozva g­án­­dokolt rendeleteket legkegyelmesebben megszüntetni méltóztassék. Mély fájdalommal értesülünk ezeknél fogva, hogy ámbár cs. kir. Felséged a febr. 26-án az akkori ideigl. erdélyi ndv. korlátnokság elnökéhez in­tézett légi­ kéziratában foglalt rendeletek keresz­ztülvi­­telét az előbb elrendelt utón nem kívánta Erdélynek a bír. tanácsba leendő részvéte és képviseletére vonat­kozólag, s mi e szerint remélhettük, hogy ápril 12 16. sz. alatt alázatosan (elterjesztett feliratunkban ki­fejtett nézeteink méltányoltatni fognak — az ország­gyűlést illető legf­ elhatározóiban, valam­int a fejér­vári értekezlet véleménye, úgy a mi fölőbb említett legalázatosabb föliratunk is mellüztetett, és a­ sem a 48 előtt fennállott 1791. XI. tör­vény csikkre, sem az 1861. márt. 24-én kelt legm. határozásra fektetve nincs, ennélfogva az oct. 20-ki diplomában kijelentett azon biztosításával Felségednek, hogy ez Után csak al­kotmányosan kormányozand — azaz a törvényhozás — változtatás —­ és törvény megszüntetés jogát csak­is a törvényesen egybegyűlt országgyűléssel fogja gyakorolni, merőben ellenkezik, mert eltérve azon biz­tosítástól a fentebb említett legmagasb kir. leirat, me­lyet Felséged az országgyűlést egybehivólag bár leg­magasb sajátkezű aláírásával ellátott, de a törvényes hitelességre kivántató királyi pecsét nélkül, csakis az érd. kir. kanczellária kiadóhivatal pecsétjével bocsá­tott ki, nem a törvények, hanem az uralkodói telj­hatalom kifolyása ősi alkotmányunk és törvénye­ink ellenében, s innen van az, hogy míg máskor­­ az országgyűlést a törvények értelmében egybe­­k. leiratok által azon rendek és országos Az érd. k. kormányszék fölirata az országgyűlés ügyében. Cs. k. Apostoli Felség! Sept. 19-kén 3024 udv. korlátnoksági sz. alatt kelt legkegyelmesebb kir. leiratával méltóztatott cs. k. a. Felséged elrendelni: „hogy Erdélyben f. é. nov. 4-ikére Gyula-Fehérvár sz. k. városba országgyűlés hivassék egybe.* Bármily örvendetes szokott volt lenni Erdélyben | hivó

Next