Sürgöny, 1861. november (1. évfolyam, 252-275. szám)
1861-11-01 / 252. szám
Első évi Pólyán 252. szám —1881. Szerkesitő-hivatal: A.lwUnttuor 5. 2-d»kemui -1 Kiadó hivatal: 8%r4tok tere 7. Icám, fbld«*inL Kivethetni Bor*i-elten a kiaddhinUlhHit. b«fét*,*-t«*r* 7. §*4m Póld»zinL Vilik* n bén.entee levelekb%ia , minden posta-kivetün.tisürgöny RMNI/.elési árak austriai crlt-Mien. Hu«inpe»ten háshoa hordva ft kr ft kr Htfétsévr** 16 — Évnegyedre 4 .V» F«névre 4 50 Egy bora 2 Víz 14kro, unpoakuit puttéa ft kr ft k* Kgétaérit 19 — Évnegyedre 6 — kélévre 10 — Egy hóra 9 — HIVATALOS KKSZ. A f. é. október hó 12-én 14,401' az. alatt kelt kegy. kir. udvari rendelet folytán, a magyarországi kat. kir. jogakadémiák hároméves tanfolyamában, az 186/.-ik tanévben, következő kötelező tantárgyak előadatása állapíttatott meg : I. évfolyam, 1 fő félév : a) Jog- és államitudományi encyclopaedia és észjog, hetenkint 10 órán át. b) Magyar történelem, különös tekintettel az osztrák birodalomra, hetenkint 10 órán át. Összesen 20 óra. 22-dik félév : a) Római jog, hetenkint 10 órán át. b) Statistica, különös tekintettel az európai statisticára, hetenként 10 órán át. Összesen 20 óra. II. évfolyam, 1 -ső félév : a) Egyházi jog, s illetőleg azok számára, kik e tant már a malt évben hallgatták, az ész jog, hetenkint 10 órán át. b)Politikai tudományok, nevezetesen alkotmánypolitika, rendészettan és nemzetgazdászat, hetenkint 10 órán át, összesen 20 óra. —2-dik félév: a) Magyar magánjog, hetenkint 10 órán át. b) Büntetőjog s büntető eljárás, hetenkint 6 órán át. c) Bányajoga eljárás, hetenkint 5 órán át. Összesen 20 óra. III. évfolyam első félév: a) Osztrák magánjog, s illetőleg azok számára, kik azt már a múlt évben tanulták, az észjog, hetenkint 10 órán át. b) Magyar közjog és közigazgatási szabályok, hetenkint 10 órán át. Összesen 20 óra. 2-dik félév. a) Polgári törvénykezési eljárás, hetenkint 10 órán át. b) Váltós kereskedelmi jog, hetenkint 5 órán át. c) Pénzügyi politika, az erre vonatkozó tényleges rendszabályokkal együtt, hetenkint 5 órán át. Összesen 20 óra. Budán, 1861. október 31. Magyar kir. helytartó tanács. IVHVl HIVATALOS IIENZ. Pest, oct. 31. A „Pesti Hírnök“ által közlőideirati javaslatra nézve a f. hó 27-kén kelt „Sürgöny "-ben tett megjegyzés a valódi tényeknek meg nem felelvén, azokat illetékes forrásból merített tudósítások szerint helyreigazítani szükségesnek tartjuk. Az érintett leirati javaslat, mint a remélhető legfelsőbb engedmények maximuma, Zsedényi úr, mint országgyűlési előadó által elkészíttetvén, a két magyar, és az erdélyi kunczell dr, gróf Széchen és az előadó udv. tanácsosból álló conferentiában megállapittatott, s ő Felsége elé terjesztetvén, a ministeri tanácshoz került. Itten egy illésben tárgyaltatott — természetesen egyedül német fordításban — de az e feletti további tanácskozások abbanhagyattak, miután egy nappal később gróf Apponyi és Majláth György urak egy másik, Pesten készült leirati javaslatot, mint az országgyűléstől remélhető engedmények minimmát a főkanczellárnak beadván, ezen javaslathoz, mely az ország zászlósai jelenlétében tárgyaltatott, a két magyar kanczellár is csatlakozott, minek folytán b. Vay az előbbi javaslatnak minister tárgyaltatását felfüggesztvén, ez utóbbit mutatta be. Ez a julius 14-kén tartott ministeri tanácsülésben b. Vay és gróf Széchey jelenlétében felvétetett és az e feletti tanácskozások közben Schmerling államminister úr mutatta be saját leirati javaslatát, amelyre nézve rövid vita után oda nyilatkozott a két magyar minister, hogy azon esetben, ha ő Felsége ezen javaslatot elfogadni méltóztatnék, ők hivatalos állásaikról lelépni kénytelenittetnének mely nyilatkozat a jegyzőkönyvbe felvétetvén, harmadnapra legkegyelmesebben fel is mentettek. A „Pesti Hírnök“ után körözött leirati javaslat tehát Ő Felsége előtt véglegesen nem tárgyaltatott és azon javaslat, mely atnnak helyébe terjesztetett fel és oka volt Schmerlinger ellenjavaslatának és igy báró Vay bukásának, még eddig, a mint látjuk, a „Pesti Hintők “kel nem közöltetett. © Iléca, oct. 30-án. L. A „Presse“ tegnapi száma egy leiratról szólt, melyben Ő Felsége a magyar kir. helytartótanács fölterjesztésére válaszolni kegyeskedett legyen. Amint hitelesen értesülök, ez adat alaptalan; mindeddig az említett felterjesztvényre válasz nem ment le Budára s úgy hiszem, egyelőre nem is fog menni, míg a dolgok valamikép az, tides kerékvágásba vissza nem vitethetnek. Mayláth excellentiája holnap ismét elhagyja Bécset; elbocsáttatási kérelmére a legfelsőbb válasz még nem érkezett le. A lapok különféle híreket közölnek, melyeknek helyreigazítását érdekesnek tartom. Különösen sokat emlegetik néhány nap óta báró Aueusz urat. Az egyik beszéli, hogy a helytartótanácsnál látták őt s hír szerint a helytartóság elnökévé volna kinevezendő; mások azt tudják , hogy báró Auguszt, a kancellár itt hivatta Bécsbe, őt valami magas hivatallal megkínálandó. E hírek sokkal érdekesbek, hogysem elmulaszthattam volna, alapjukról a lehető legbiztosb tudomást szerezni és igy ma egész határozottsággal állíthatom, miszerint báró Atguaz úr a kanczellár által fel nem hivatott, s hogy a báró urnák hivatalbeli alkalmazásáról mindeddig szó sem volt s alkalmasint egyhamar nem is lesz. A miniszer-változási hírek, melyekkel lapjaink foglalkoznak, legalább a mennyiben gróf Eszterházy Mór excellentiáját emlegetik, e peresben alaptalanok s csak annyi a valószínű, hogy bizonyos körökben egy minister-elnöknek kineveztetése óhajtatik és sürgettetik. Politikai és diplomatikai körökben nagy vidorságot okozott az „O. IX P."nak azon tegnapi czikke, melyben a miniszer-változási hírekről szól. Kuranda Felhívás a londoni világkiállitás ügyében. A hazai magyar, német, szerb és egyéb lapok t. szerkesztőségeit tisztelettel fölkérem, sziveskedjenek a „Sürgöny“ hivatalos lapban megjelenő tudósitást a londoni világkiállítás ügyében, becses lapjaikba fölvenni. Pesten, oel. 30 än 1801. Jankó Vinczc, az orsz. közp. bizottmány titoknoka. Tudósítás a londoni világ-kiállitás ügyében. Oct. hó 26-kén tartott bizottminyi ülésben fölolvastatott a nagy méltóságú magyar kir. helytartó tanácsnak f. é. oct. hó 16-án 60,924. szán. alatt kelt következő leirata az országos központi bizottmányhoz: „A londoni világkiállításra nézve megalakult pesti országos központi bizottmánynak a f. é. September 9-én 32-ik szám alatt kelt jelentésével ide fölterjesztett «/.on javaslata, hogy minő föltételek alatt hajlandó a londoni ipar- és műkiállitásra vonatkozó bécsi birodalmi központi bizottmánynyal a nagyszerű ezél elérése tekintetéből közreműködni, — ezen magyar kir. helytartótanács részéről az ügy fontosságához képest melegen pártolólag terjesztvén tól D es. és Apóst, királyi Felsége elé,— a folyó évi mindszenthó 15-én 14735. szám alatti kegyes udvari rendelettel a bécsi kereskedelmi ministerium e tárgyban ugyanezen bó 10 én 3616. szám alatt keletkezett válasza küldetett le ezen m. kir. helytartótanácshoz, mely válasz a pesti országos bizottmánynyal leendő mielőbbi közlés végett azon megjegyzéssel származtatik át másolatban, hogy habár a kereskedelmi ministerium fenntebbi jegyzékében foglalt engedményezések által az országos bizottmány kívánságai egész kiterjedésükben nem teljesítettek is, az idézett kegyelmes udvari rendelet értelmében mégis azon remény tápláltatik, miszerint a londoni világkiállításon a minél számosabb képviselet által hazánkra leáramlandó üdvös következések tekintetéből a pesti országos bizottmány ezen czél elérését hathatósan elősegítendi.“ stb. Az országos központi bizottmány a vele közlött engedményeket, habár nem is találta egészen kielégítőknek, de tekintettel a fönnforgó körülményekre, mégis olyanoknak ismerte el, hogy azokban megnyugodni lehet, miután pontos megtartásuk mellett: a magyarországi kiállítók szakaszonkint egy tömbben maradhatnak együtt; továbbá a kiállítandó tárgyakat magyar biztosok rendezendik; végül a nemzetközi jury-nek eljárásaiban hazánk képviselői is részt veendenek. Hogy ezen eredmények elérettek, az főleg a tm. m. k. helytartó tanács s a magyar kir. udv. kanczellária ismételt felszólitásainak köszönhető. A kiállításbani részvételre eddig 233 kiállító jelentkezett, kik összesen körülbelül 7799 □ lábnyi földszinti- és 1799 □ lábnyi faltérfogatot kérnek a kiállítandó tárgyak számára. Ehhez hozzáadván a járdákra kellő helyiséget, az összes térfogat körülbelöl 12—13.000 □ lábra rúghat, tehát mintegy harmadrészét tenné azon térségnek, mely az angol kir. bizottmány által az osztrák birodalom számára engedtetett. A kiállítandó tárgyak közt legerősebben van képviselve a bor. 52 kiállító körülbelül 2700 üveggel jelentett be. Legkevésbbé van képviselve a dohány és gyapjú. Egyébiránt az elnökség már tett lépéseket, hogy hazánk ezen két legjelentékenyebb terményének kiállítása is lehetővé váljék. A bejelentési határidő lejárván, a hiányzó czikkeket újabb felszólítás által többé pótolni nem lehet. Hogy mégis a biáfig napon feltűnő ne legyen, tisztelettel kérjük honfitársainkat, kik bejelentéseket tettek, hogy a kiállítandó czikkeket a tökély lehető fokára emelni iparkodjanak. A bejelentők név kora betűsorban: Andrássy György gróf, Anspitz A. K., Baumann L., Balogh Pálné, Beregszászy Lajos, Blum János, Bogyay Lajos, Batthányi Gusztáv gróf, Bariba László, Burchard István és társai, Benczúr József, Bezerédy Miklós, Barber és fiai, Baumann Mihály, Bányay Károly, Boldog Lajos, Balázs György, Braun testvérek, Holmi M. és Kindauer, Birnbaum Jakab, Brodszky Sándor, Brunner F. F., Bayer Donát, Czilibert Robert, Chladek János, C'Bató Dávid Csernovits Pál, Dapsy Vilmos, Dogenfeld Imre gróf, D'Klia József, Dipók József, Dunaiszky László, Dreher Ignácz, Dáné István, Egan Eduard, Erdödy Ferenc, gróf, Eder F. M., Egger Dávid, Eisenstock János, Festetics György gróf, Festetics Tatailó gróf, Frankl József, Flamforfer Ignác , Fischer Mór, Farkas Linka, Farkas István, Fröhlich Vilmos, Fekete és társa , Fülchrer Mátyás, Fnohs Gusztáv és társa, Fischer Péter, Farkas Lajos, Feivel Lipót, Fischer C. F. Felső Magyarorsz. bányászegyesület, Ferencz János, Forgách Kálmán gróf, Gázsi posztógyár, Ganz J. és társa, Galliny Ferenc/, Gründen Imre, Goldner és Winner, Ganz Ábrahám, Gál József, Gyulai Gál Dénes, Gerenday Antal, Gottesmann Miklós, Gubicz András, Geyer János, Gyurkovics János, Goldberger Sam. F. és fia, Goldstein A. és fia, Gucker József, If ti maim Ferencz, Hengermalom társaság, Hegyaljai bormivelt egyesület, Husselmann Károly, Hirsebler Albert, Blahn Antal, Horovitz Elias, Ungenauer testvérek, Huber Antal, Hoffmann Ernest, Kamng M. L., Havas József, Haas G. M., Hensslman Imre, Hirsch Jakab. Hevesi gazdasági Egyesület, Jámbor Endre, István Gőzmalom társaság, Jankovicíz Vincze, Jóé János, Jurellák Sándor, Jászay Dániel, Institorisz János, Jalics Ferencz A. és társa, Jankó Vincze, TARGZA. Kísérletek a magyar helynév-nyomozás mezején. Irta Hőke Lajos. V. A Magyarországba költözött népek, s királyaink emlékei. A honfoglalás dicsőséges hasznaiban, mint tudjuk, a magyarokkal a hozzájok csatlakozott kunok is osztoztak, s a névteln jegyző hagyományai után csak a Mátra - Bikk vidékén és Baranyában telepedtek meg, hol a sajátságos magyar szóejtésü barkók, palóczok, matyók, s ormándiak máig lakoznak, habár az utóbb beköltözött kis és nagy kunok tisztán beszélik a magyar szót. Árpáddal együtt jöttek be még kozárok, bessenyők, oroszok is. Kozár helynév hét maradt fenn : Besse, Besnyő, mely népség egyébiránt a vezérek alatt folyvást költözött be, mintegy harmincz; az elsőben beköltözött oroszoktól Oroszvár vette nevét; az utóbb beköltözötteket annak helyén érintendjük. *) A fuldai annalisok túlsággal állítják, hogy a magyarok Pannóniát tövestül kiirtották a 9 dik század végén. Ugyanazon század elejéről Eginhard, Nagy Károly császár életírója hasonlókép nyilatkozik az avar háborúról, minélfogva gyér népessége lehete Pannóniának, mikor a magyarok elfoglalák, s mintegy a dolog természetében fekszik, miszerint sem e gyér népesség a nagyobb erőnek nem állott ellene, sem a magyarok a maguk túlhatalmát az új, hódított, gyengébb néppel nem éreztették. Kivéve az erőnek daczosan erőt ellenszegzők ellenében, sőt minden valószínűséggel ép oly modorban jártak el honfoglaló őseink, mint Anonymus mondja Huba, Zoár és Kadocsáról, kik u. m. a tartomány előkelő lakosait, kik gyermekeiket keresekül adák, különféle ajándékokkal halmozók, nyájas szavakkal minden fegyvererő nélkül Árpád uralma alá hóditák, és magukkal a hadjáratba elvitték. És hallván Árpád nagylelkűségét az idegenek, sokan ajánlkoztak uralma alá, és neki hűséggel szolgáltanak. Alkalmasint ekkori jövevény besenyők maradékai a *) Hát a Kurd, Lán, Hind, Izbék, (Üzbék), Szind ázsiai népnevekre vonatkozó magyar helynevek hol vették magokat ? Tán a török uraság idejéből ? Nem mellőzhetem el itt némely ázsiai népnevekre vonatkozó magyar szók megemlítését: czingár , tán a dzingai tatároktól; czudar és kudarcztán a hindu szudra, aljas osztálytól, mint az Európaszerte ismeretes skandál szó ugyancsak egyik hindu aljas osztály nevétől származhatott. Csima neve a Kr. e. 250 évvel uralgott Csim dynastiától, mely Csim a mi csinosságunkkal egyez, vette nevezetét. Zsitvánál Besse, Besenyő, s a Vágnál Sur, Tolnában Értény, besenyő eredetű helységek, melyeket Zsolt vezér telepített meg. Taksony alatt, Tomszoba v. Tomazaba nevű besenyő ur telepedett meg Tisza-Abádnál, hol nevét Toui a puszta máig viseli, s a kivel bejött népség valószínűleg a borsodi Lád, Alsó- s Felső Besenyőn, Debre Besenyőn, Upony és Csépán beső nevietségnevet viselő falukban, úgy az alsó Zagyvánál Besenszögön telepedett. Abádon alul Tárkony puszta alighanem a telepítő Taksony fejedelem nevének elferdítése. Tomszoba fia Örkény (Urkun) vala, kire szintén egy helységnév vonatkozik. Horváth István és iskolája a besenyőket a Jordán folyam balján terülő bsnbásán mezőségről származtatja. Ugyancsak Taksony idejében a balár földről, a közép Volga vidékéről sok ismaelita, köztük Hetény vitéz, Belle s Bócsa urak nyertek az új magyar hazában lakást. Az utóbbiak egyebek közt Pest városát nyerték adományul, s ugyancsak Pest megyében két hasonnevű puszta fentartja emléküket. E nép Mahomet vallását követte, s mint ilyen szerecsen néven fordul elő őszörvényinkben, máskép böszörmények és kalózok. Telepeik a mondott neveken kivül: Böszörmény, Böszér, Peszér, Peszerény, Kaláz, Kálóz, Pőszerecsen. Zoltán s Taksony alatt a magyar hadak hol egyes, hol összes csapatokban gyakran megrohanták Német-s Olaszországot. A merseburgi s ágostai csapásokon okult Géza vezér szigorúan megtiltotta övéinek a külnépek elleni portyázásokat, s az idegen keresztényeket a maga pogány népe ellenében különösen pártolásba vette. Nem egyszer történt, hogy Géza saját kezével szarta le azt a magyart, ki ellen valamely idegen vagy belföldi keresztény panaszkodott. A fejedelmi pártolás ezen hírére most meg a németek és olaszok nagy sokasága rohant a magyarokra, ezeket civilizáló szándékkal kivált, miután Géza fiával Istvánnal egyetemben Adalbert prágai püspök által a kereszténységbe beavattaték, s az ifjú Istvánnak nőül egy bajor herczegi hölgy adalék. .Az olaszok latini néven jönnek elő törvénykönyvünkben, a kereskedelmi tért foglalák el, s nagy tömegekben egy-egy helyre nem telepedtek; a német *) vitézek, kiket alább Kézai után, bár ennek ---- ívij ito(III, tatai Vi *) A német nevezetet elsőben Julius Caesar euilit, midőn gall háboruja I. könyve végén Ariovist germán király hadában harminczféle germán népfajt számlál elő.. Tacitus a németek lakát a Rajna mellé teszi. A bajor, frank, sváb hesz, stb. fajnevek fönntartása mellett, a 40 milliót számláló nép magát — tudjuk — Deutsclnnak, az angol germánnak, a franczia alemannak, az olasz tedesconak, a hollandi duchmannak, a szláv nyemeenek nevez. rövid jegyzékét hiányosnak gyanítjuk, megnevezendünk, a királyi udvarban fényes méltóságokra emeltettek, a hazaiak fölött, s ezeknek boszuságára mindenben kitüntettek, a cseh papok pedig sz. Adalbert ajánlatára, Sebestyén az esztergomi érsekségre, Asztrik a kalocsai, Búrd az egri, Besztera a nyitrai püspökségre a brevnovi benczezárdából mely a mi pannonhalmunknakis anyja, neveztettek, s mindamellett, hogy a nép nyelvét nem érték, a nép iparo s termékének tizedével, nagy terjedelmű uradalmak birtokán fölül megajándékoztattak. Bajosan is akadt volna a pogány- vagy ujonczkeresztény magyarokból püspöknek való ember, midőn sz. István és sz. László törvényei közt is ilyesmit olvasunk : ha a pap csirkét lop, megveszszőztessék. Nem a kereszténység ellen fogott Kupa és a vele tartó magyarok sokasága fegyvert, hiszen ez urak jobbágyaiknál már megszokták a kereszténységet, hogy ez nem oly szörnyű dolog; de ürügy kellő és jelszó a zászlóhoz, s ez a kereszténység vala, minthogy a betolakodott s minden fénypolczot magukhoz ragadt idegenek épen a kereszténység nevében nyomták, taposták le a nemzetet, zsarolták a tizedet. — Még nem oly régen, a kortes időkben, hányszor tűzték ezsmertekbe a pártok a pápista s kálvinista felekezetiséget. Schweierban is 1846-ban, midőn a református pártnak a katholikus Dufoni tábornok, a katolikusnak meg a református gróf Salis-Soglio volt a vezére. — Kupa vagy Koppány s pártja vesztett, a fölnégyelt pártvezér testének egy része Gyulának Erdélybe küldetett. Gyula nem ijedt meg, s ámbár keresztény volt, mert hisz nagybátyja már 946-ban megkeresztelkedett Konstantinápolyban s keresztény nénje volt, t. i. Szt.István anyja, még is a bukott párt élére állt az idegen hatalmaskodók ellenében. De ő is vesztett, a magyar törzsvezérek ereje megtöretett, a magyar király hatalma az egész magyar nép fölött központosíttaték. Szt. István megtartá fogadalmát, hogy ha győz, a pártos Somogy minden tizedét a szt.-mártoni zárdának szentelendi. A somogyi földesurak egész 1848-ig 6000 vízért bírták bérben a parasztoktól beszedett tizedet; a benezések pedig még a korábbi századok valamelyikében, az alap okmány értelmében, mely még a gyermekekből is oda adja a dézmát — decimas liberonum — a somogyi dézma gyermekekbe betelepiték a zárda környéki falukat, írott okmányunk erről nines ; a szóhagyomány igy tartja. — Jelenkorunk fogalmai szerint az ily adományok és cselekmények embertelenül hangzanak; hajdan, midőn a rabszolgát baromnak nézték, az ilyes, valamint a mai amerikai néger rabszolgáknál, mindennapi esemény. Szt. István *) idegenek iránti hajlamának világos kifejezést adnak fiához Imréhez intézett ama szavai: az egy nyelvű és egy szokású nemzet gyönge és erőtlen, melyek, bár alkalmasint sz. Gellértnek, Imre herezeg nevelőjének eszméjei tollából származtak, magukon viselik az erélyes István szándékát, ki mint népének vallási és politikai reformátora, mindkét irányban teljhatalmat gyakorolt népe fölött, mindkét irányban idegenek voltak segédei, eszközei. A magyar királyok mindig szívesen látták a beköltöző idegeneket, mert ezek egyedül a királytól függvén, ennek növelék hatalmát, nemcsak a külső, banen, a lehető belső ellenség, az oligarchák ellen is. Egyébiránt sz. István reformjai, hogy üdvére voltak a nemzetnek, az eredmény megmutatta. A keresztyénséget, ha élni s mint egyéb népelődei, kiveszni nem akart, a magyar sem kerülheté ki, s a szomszéd népek bizalmát, rokonszenvét csak igy érdemlheték meg. A megyerendszer, mely Nagy Károly császár eszméiből vétetett kölcsön, nálunk szebb virágzásnak örvendett, hasznos!), tartós!) gyümölcsöket, hozott, mint eredeti hazájában. Az idegenek uralkodása, mely az elaggott, magával tehetlen sz. István végnapjaiban, és Péter alatt érte el rakoncátlan garázdálkodása ne továbbját, megtört a kifakadt nemzet erején, s miután a vissza hatás sok német és olasz vérében kiölt,a dühét, András és Béla testvér királyok visszaszerzék , majd sz. László és Kálmán fénypolczra emelék a nemzet fenyegetett függetlenségét és önállóságát. Kézai, ki az ő korában még köztudomású tősgyökeres 100 magyar nemzetség jegyzékét emlékezetül ránk hagyni elmulasztotta, következő külföldi származású magyaosított főnemes nemzetségeket jegyzett föl: 1)Bambergi Tibold, a Babocsai család törzsatyja. 2) Hont és Pázmán fivérek, svábok, kik Szt.Istvánt a Gorám folyamban német szokás szerint lovaggá ütötték ; e nemes jövevények emlékét nemcsak egy-egy helység — Hont favi és megyei Pázmánd, hanem a Kubinyi, Sztárai, Pázmán, Újhelyi családok is fönntartják; ezek utódai védték sikerrel Pozsont III. Henrik német király ellen, ezek egyik utóda jelenté ki II. Istvánnak, hogy az ő szeszélyéért az oroszok ügyébe magukat nem avatják, Kiev alá nem mennek, szemyil alól visszafordíták az egész magyar hadat. Vei" l!'1 bajor, Koppány legyőzője. A felső- isznalencselle és Szathmárnál Németi telep alighanem tőle származik. A jaki család törzs*) Sz. István megkereszteltetése előtti neve Vajkfen- Vajk, Vajka helység és Vajkfi családnevekben. A mai szent ünnep miatt közelebbi számunk vasárnap nov. 3-kán jelenik meg. iz főkép a külügyi tárczát szeretné más kezekben látni s erre nézve nagy lelkesedéssel fejtegeti, miszerint ezen ponton különösen nagy szükség volna oly férfiúra, ki ember lenne a gáton s tudna a világgal elbánni, habár elviben rém birna is „kék vérrel." Lám, úgymond Kuranda uram, az a Thouvenel csak Herr Thouvenel s mégis mennyi borsot tör a világ orra alá. „Szóval, Kuranda úr, ha nem is mondja ki világosan, de mégis megérteti azokkal, akiket illet, hogy'b i Herr Kuranda ép oly jól megjárná külügyministernek mint a Herr Thouvenet. Aztán mégis azt mondják, hogy ebben a Heichsrathban nincs dicsvágy, nincsenek kormányra termett emberek, s daczára annak, hogy többsége csupa kormány- emberből áll Ha már magában igen fájdalmas, s hogy Viszonyaink még nem értek meg annyira, mikép Herr Kuranda mint austriai külügyminister Herr Thouvenellel megkezdhetné a kakasviadalt, még sajmálandóbb, hogy Kuranda úr a fejtegetett szerencsés eszmére nem jutott két hónappal ezelőtt, mielőtt t. J. Canon az ismert reichsrathi torzképeit nyilvánosságra bocsátotta. Péntek, november 1