Sürgöny, 1861. november (1. évfolyam, 252-275. szám)

1861-11-01 / 252. szám

Első évi Pólyán 252. szám —1881. Szerkesitő-hivatal: A.lwUnttuor 5. 2-d»k­emui -1 Kiadó hivatal: 8%r4tok­ tere 7. Icám, fbld«*inL Kivethetni Bo­­­r*i-elten a kiadd­hinUlhHit. b«fét*,*-t«*r* 7. §*4m Póld»zinL Vil­ik* n bén­.entee levelekb%ia , minden posta-kivetün.tisürgöny RMNI/.elési árak austriai crlt-Mien. Hu«inpe»ten háshoa hordva ft kr ft kr Htfétsévr** 16 — Évnegyedre 4 .V» F«névre 4 50 Egy bora 2 Víz 14kro, un­poakuit puttéa ft kr ft k* Kgétaérit 19 — Évnegyedre 6 — k­élévre 10 — Egy hóra 9 — HIVATALOS KKSZ. A f. é. október hó 12-én 14,401' az. alatt kelt kegy. kir. udvari rendelet folytán, a m­­agyaror­szág­i kat. kir. jogakadémiák hároméves tanfolyamában, az 186­/.-ik tanévben, következő kö­telező tantárgyak előadatása állapíttatott meg : I. évfolyam, 1 fő félév : a) Jog- és államitudo­mányi encyclopaedia és észjog, hetenkint 10 órán át. b) Magyar történelem, kü­lönös tekintettel az osztrák bi­rodalomra, hetenkint 10 órán át. Összesen 20 óra. 2­2-dik fé­l­é­v : a) Római jog, hetenkint 10 órán át. b) Statistica, különös tekintettel az európai statisticá­­ra, hetenként 10 órán át. Összesen 20 óra. II. évfolyam, 1 -ső félév : a) Egyházi jog, s illetőleg azok számára, kik e tant már a m­alt évben hallgatták, az ész­ jog, hetenkint 10 órán át. b)Politikai tudományok, nevezetesen alkotmánypolitika, rendé­szettan és nemzet­gazdászat, hetenkint 10 órán át, összesen 20 óra. —­2-dik félév: a) Magyar magán­jog, hetenkint 10 órán át. b) Büntetőjog s büntető el­járás, hetenkint 6 órán át. c) Bányajoga eljárás, heten­kint 5 órán át. Összesen 20 óra. III. é­vf­ol­y­a­m­ e­l­ső félév: a) Osztrák ma­gánjog, s illetőleg azok számára, kik azt már a múlt évben tanulták, az észjog, hetenkint 10 órán át. b) Magyar közjog és közigazgatási szabályok, hetenkint 10 órán át. Össz­esen 20 óra. 2-d­i­k félév. a) Pol­gári törvénykezési eljárás, hetenkint 10 órán át. b) Váltó­s kereskedelmi jog, hetenkint 5 órán át. c) Pénz­ügyi politika, az erre vonatkozó tényleges rendsza­bályokkal együtt, hetenkint 5 órán át. Összesen 20 óra. Budán, 1861. október 31. Magyar kir. helytartó tanács. IVHVl HIVATALOS IIENZ. Pest, oct. 31. A „Pesti Hírnök“ által közlőid­eirati javas­latra nézve a f. h­ó 27-kén kelt „Sü­rgöny "-ben tett megjegyzés a valódi tényeknek meg nem felelvén, azokat illetékes forrásból merített tu­dósítások szerint h­elyreigazítani szükségesnek tartjuk. Az érintett leirati javaslat, mint a remél­hető legfelsőbb engedmények maximuma, Zsedényi úr, mint országgyűlési előadó által el­készíttetvén, a két magyar, és az erdélyi kun­­czell dr, gróf Széc­hen és az előadó udv. taná­csosból álló conferentiában megáll­api­tt­atott, s ő Felsége elé terjesztetvén, a ministeri tanács­hoz került. Itten egy illésben tárgyaltatott — természetesen egyedül német fordításban — de az e feletti további tanácskozások abbanh­agyat­­tak, miután egy nappal később gróf Apponyi és Majláth György urak egy másik, Pesten ké­szült leirati javaslatot, mint az országgyűléstől remélhető engedmények m­inim­m­át a fő­­kanczellárnak beadván, ezen javaslathoz, mely az ország zászlósai jelenlétében tárgyaltatott, a két magyar kanczellár is csatlakozott, minek folytán b. Vay az előbbi javaslatnak minister tárgy­altatását felfüggesztvén, ez utóbbit mutatta be. Ez a julius 14-kén tartott ministeri tanács­ülésben b. Vay és gróf Széch­ey jelenlétében felvétetett és az e feletti tanácskozások közben Schmerling államminister úr mutatta be saját leirati javaslatát, a­melyre nézve rövid vita után oda nyilatkozott a két magyar minister, hogy azon esetben, ha ő Felsége ezen javasla­tot elfogadni méltóztatnék, ők hivatalos állá­saikról lelépni kénytelenittetnének mely nyilat­kozat a jegyzőkönyvbe felvétetvén, harmad­napra legkegyelmesebben fel is mentettek. A „Pesti Hírnök“ után körözött leirati ja­vaslat tehát Ő Felsége előtt véglegesen nem tárgyaltatott és azon javaslat, mely atnnak he­lyébe terjesztetett fel és oka volt Schmerling­er ellenjavaslatának és igy báró Vay bukásának, még eddig, a mint látjuk, a „Pesti H­intők “kel nem közöltetett. © Iléca, oct. 30-án. L. A „Presse“ tegnapi száma egy leiratról szólt, melyben Ő Felsége a magyar kir. hely­tartótanács fölterjesztésére válaszolni kegyeske­dett legyen. A­mint hitelesen értesülök, ez adat alaptalan; mindeddig az említett felterjesztvény­­re válasz nem ment le Budára s úgy hiszem, egyelőre nem is fog menni, míg a dolgok vala­mikép az, tides kerékvágásba vissza nem vitet­hetnek.­­ Mayláth­­ excellentiája holnap ismét elhagy­ja Bécset; elbocsáttatási kérelmére a legfelsőbb válasz még nem érkezett le. A lapok különféle híreket közölnek, me­lyeknek helyreigazítását érdekesnek tartom. Különösen sokat emlegetik néhány nap óta báró Au­eusz urat. Az egyik beszéli, hogy a hely­tartótanácsnál látták őt s hír szerint a helytar­tóság elnökévé volna kinevezendő; mások azt tudják , hogy báró Auguszt, a kanc­ellár itt hi­vatta Bécsbe, őt valami magas hivatallal megkí­nálandó. E hírek sokkal érdekesbek, hogysem elmulaszthattam volna, alapjukról a lehető leg­­biztosb tudomást szerezni és igy ma egész h­atá­rozottsággal állíthatom, miszerint báró At­guaz úr a kanczellár által fel nem hivatott, s hogy a báró urnák hivatalbeli alkalmazásáról mindeddig szó sem volt s alkalmasint egyhamar nem is lesz. A miniszer-változási hírek, melyekkel lap­jaink foglalkoznak, legalább a mennyiben gróf Eszterházy Mór­­ excellentiáját emlegetik, e peresben alaptalanok s csak annyi a valószínű, hogy bizonyos körökben egy minister-elnöknek kineveztetése óhajtatik és sürgettetik. Politikai és diplomatikai körökben nagy vidorságot oko­zott az „O. IX P."nak azon tegnapi czikke, mely­­ben a miniszer-változási hírekről szól. Kuranda Felhívás a londoni világ­kiállitás ügyében. A hazai magyar, német, szerb és egyéb lapok t. szerkesztőségeit tisztelettel fölkérem, szive­sked­­jenek a „­Sürgöny“ hivatalos lapban m­­egj­ele­nő tudós­itást a londoni világki­állítás ügy­ében, becses lapjaikba föl­venni. Pesten, oel. 30 än 1801. Jankó Vinczc, az orsz. közp. bizottmány titoknoka. Tudósítás a londoni vilá­g-kiállitás ügyében. Oct. hó 26-kén tartott bizottmi­nyi ülésben fölol­­vastatott a nagy méltóságú magyar kir. helytartó ta­nácsnak f. é. oct. hó 16-án 60,924. szán. alatt kelt kö­vetkező leirata az országos központi bizottmányhoz: „A londoni világkiállításra nézve megalakult pesti országos központi bizottmánynak a f. é. Septem­ber 9-én 32-ik szám alatt kelt jelentésével ide fölter­jesztett «/.on javaslata, hogy minő föltételek alatt haj­landó a londoni ipar- és műkiállitásra vonatkozó bécsi birodalmi központi bizottmánynyal a nagyszerű ezél elérése tekintetéből közreműködni, — ezen magyar kir. helytartótanács részéről az ü­gy fontosságához képest melegen pártolólag­ terjesztvén tól D es. és Apóst, kirá­lyi Felsége elé,— a folyó évi mindszenthó 15-én 14735. szám alatti kegyes udvari rendelettel a bécsi keres­­kedelmi ministerium e tárgyban ugyanezen bó 10 én 3616. szám alatt keletkezett válasza küldetett le ezen m. kir. helytartótanácshoz, mely válasz a pesti or­szágos bizottmánynyal leendő mielőbbi közlés vé­gett azon megjegyzéssel származtatik át másolatban, hogy habár a kereskedelmi ministerium fenntebbi jegyzékében foglalt engedményezések által az or­szágos bizottmány kívánságai egész kiterjedésük­ben nem teljesí­tettek is, az idézett kegyelmes udvari rendelet értelmében mégis azon remény táplál­­tatik, miszerint a londoni világ­kiállításon a minél szá­mosabb képviselet által hazánkra leáramlandó üdvös következések tekintetéből a pesti országos bizottmány ezen czél elérését hathatósan elősegítendi.“ stb. Az országos központi bizottmány a vele közlött engedményeket, habár nem is találta egészen kielé­gítőknek, de tekintettel a fönnforgó körülményekre, m­égis olyanoknak ismerte el, hogy azokban megnyu­godni lehet, miután pontos megtartásuk mellett: a magyarországi kiállítók szakaszonkint egy tömbben maradhatnak együtt; továb­bá a k­i­á­ll­í­t­a­n­d­ó t­á­r­g­y­a­k­a­t m­a­g­y­a­r b­i­z­t­o­­sok rendezendik; végül a nemzetközi ju­­ry-nek eljárásaiban hazánk képviselői is részt veendenek. Hogy ezen eredmények elérettek, az főleg a tm. m. k. helytartó tanács s a magyar kir. udv. kanczel­­lária ismételt felszólitásainak köszönhető. A kiállításbani részvételre eddig 233 kiállító je­lentkezett, kik összesen körü­lbelül 7799 □ lábnyi földszinti- és 1799 □ lábnyi faltér­fogatot kérnek a kiállítandó tárgyak számára. Ehhez hozzáadván a jár­dákra kellő helyiséget, az összes térfogat körülbelöl 12—13.000 □ lábra rúghat, tehát mintegy harmad­részét tenné azon térségnek, mely az angol kir. bizott­mány által az osztrák birodalom számára engedtetett. A kiállítandó tárgyak közt legerősebben van képviselve a bor. 52 kiállító körülbelül 2700 üveggel jelentett be. Legkevésbbé van képviselve a dohány és gyapjú. Egyébiránt az elnökség már tett lépéseket, hogy hazánk ezen két legjelentékenyebb terményének kiállítása is lehetővé váljék. A bejelentési határidő lejárván, a hiányzó czik­­keket újabb felszólítás­­ által többé pótolni nem le­het. Hogy mégis a biáfig na­pon feltűnő ne legyen, tisztelettel kérjük honfitársainkat, kik bejelentéseket tettek, hogy a kiállítandó czikkeket a tökély lehető fokára emelni iparkodjanak. A bejelentők név kora betűsorban: Andrássy György gróf, Anspitz A. K., Baumann L., Balogh Pálné, Beregszász­y Lajos, Blum János, Bogyay Lajos, Batthányi Gusztáv gróf, Bariba László, Burchard István és társai, Benczúr József, Bezerédy Miklós, Barber és fiai, Baumann Mihály, Bányay Ká­roly, Boldog Lajos, Balázs György, Braun testvérek, Holmi M. és Kindauer, Birnbaum Jakab, Brodszky Sándor, Brunner F. F., Bayer Donát, Czilibert Robert, Chladek János, C'Bató Dávid Csernovits Pál, Dapsy Vilmos, Dogenfeld Imre gróf, D'Klia József, Dipók­ Jó­­z­sef, Dunaiszky László, Dreher Ignácz, Dáné István, Egan Eduard, Erdödy Ferenc­, gróf, Eder F. M., Eg­ger Dávid, Eisenstock János, Festetics György gróf, Festetics Tatailó gróf, Frankl József, Flam­forfer Ig­nác­ , Fischer Mór, Farkas Linka, Farkas István, Fröhlich Vilmos, Fekete és társa , Fülchrer Mátyás, Fnohs Gusztáv és társa, Fischer Péter, Farkas Lajos, Feivel Lipót, Fischer C. F. Felső Magyarorsz. bányász­­egyesület, Ferencz János, Forgách Kálmán gróf, Gázsi posztógyár, Ganz J. és társa, Galliny Ferenc­/, Grün­den Imre, Goldner és Winner, Ganz Ábrahám, Gál Jó­zsef, Gyulai Gál Dénes, Gerenday Antal, Gottesmann Miklós, Gubicz András, Geyer János, Gyurkovics Já­nos, Goldberger Sam. F. és fia, Goldstein A. és fia, Gucker József, If ti maim Ferencz, Hengermalom tár­saság, Hegyaljai bormivelt egyesület, Husselmann Károly, Hirsebler Albert, Blahn Antal, Horovitz Elias, Ungenauer testvérek, Huber Antal, Hoff­mann Ernest, Kamn­g M. L., Havas József, Haas G. M., Hensslman Imre, Hirsch Jakab. Hevesi gazdasági Egyesület, Jám­bor Endre, István Gőzmalom társaság, Jankovicíz Vin­­cze, Jóé János, Jurellák Sándor, Jászay Dániel, Insti­­torisz János, Jalics Ferencz A. és társa, Jankó Vincze, TARGZA. Kísérletek a magyar helynév-nyomozás mezején. Irta Hők­e Lajos. V. A Magyarországba költözött népek, s királyaink emlékei. A honfoglalás dicsősége­­s hasznaiban, mint tud­juk, a magyarokkal a hozzájok csatlakozott kunok is osztoztak, s a névteln jegyző hagyományai után csak a Mátra - Bikk vidékén és Baranyában telepedtek meg, hol a sajátságos magyar szóejtésü barkók, paló­­czok, matyók, s ormándiak máig lakoznak, habár az utóbb beköltözött kis és nagy kunok tisztán beszélik a magyar szót. Árpáddal együtt jöttek be még kozá­­rok, bessenyők, oroszok is. Kozár helynév hét maradt fenn : Besse, Besnyő, mely népség egyébiránt a vezé­rek alatt folyvást költözött be, mintegy harmincz; az elsőben beköltözött oroszoktól Oroszvár vette nevét; az utóbb beköltözötteket annak helyén érintendjü­k. *) A fuldai annalisok túlsággal állítják, hogy a ma­gyarok Pannóniát tövestül kiirtották a 9 dik század végén. Ugyanazon század elejéről Eginhard, Nagy Ká­roly császár életírója hasonlókép nyilatkozik az avar háborúról, minélfogva gyér népessége lehete Pannóniá­nak, mikor a magyarok elfoglalák, s mintegy a dolog természetében fekszik, miszerint sem e gyér népesség a nagyobb erőnek nem állott ellene, sem a magyarok a maguk túlhatalmát az új, hódított, gyengébb néppel nem éreztették. Kivéve az erőnek daczosan erőt ellen­­szegzők ellenében, sőt minden valószínűséggel ép oly modorban jártak el honfoglaló őseink, mint Anonymus mondja Huba, Zoár és Kadocsáról, kik u. m. a tarto­mány előkelő lakosait, kik gyermekeiket keresekül adák, különféle ajándékokkal halmozók, nyájas sza­vakkal minden fegyvererő nélkül Árpád uralma alá hóditák, és magukkal a hadjáratba elvitték. És hall­ván Árpád nagylelkűségét az idegenek, sokan ajánl­koztak uralma alá, és neki hűséggel szolgáltanak. Al­kalmasint ekkori jövevény besenyők maradékai a *) Hát a Kurd, Lán, Hind, Izbék, (Üzbék), Szind ázsiai népnevekre vonatkozó magyar helynevek hol vették magokat ? Tán a török uraság idejéből ? Nem mellőzhetem el itt némely ázsiai népnevekre vonatkozó magyar szók meg­említését: c­z­i­ng­á­r , tán a dzingai tatároktól; c­z­u­d­a­r és k­u­d­a­r­c­z­tán a hindu szudra, aljas osztálytól, mint az Európaszerte ismeretes skandál szó ugyancsak egyik hin­du aljas osztály nevétől származhatott. Csima neve a Kr. e. 250 évvel uralgott C­s­i­m dynastiától, mely­ Csim a mi csi­nosságunkkal egyez, vette nevezetét. Zsitvánál Besse, Besenyő, s a Vágnál Sur, Tolnában Értény, besenyő eredetű helységek, melyeket Zsolt ve­zér telepített meg. Taksony alatt, Tomszoba v. Tomaz­aba nevű bese­nyő ur telepedett meg Tisza-Abádnál, hol nevét T­o­­ui a­­ puszta máig viseli, s a kivel bejött népség való­színűleg a borsodi Lád, Alsó- s Felső Besenyőn, Debre Besenyőn, Upony és Csépán beső nevi­etségnevet vi­selő falukban, úgy az alsó Zagyvánál Besenszögön tele­pedett. Abádon alul Tárkony puszta alighanem a te­lepítő Taksony fejedelem nevének elferdítése. Toms­zoba fia Örkény (Urkun) vala, kire­ szintén egy helységnév vonatkozik.­­ Horváth István és iskolája a besenyőket a Jordán folyam balján terülő bsn­bá­­s­á­n mezőségről származtatja. Ugyancsak Taksony idejében a balár földről, a közép Volga vidékéről sok ismaelita, köztük H­e­t­é­n­y vitéz, Belle s Bócsa urak nyertek az új magyar ha­zában lakást. Az utóbbiak egyebek közt Pest városát nyerték adományul, s ugyancsak Pest megyében két hasonnevű puszta fentartja emléküket. E nép Mahomet vallását követte, s mint ilyen szerecsen néven for­dul elő őszörvényinkben, máskép böszörmények és ka­­lózok. Telepeik a mondott neveken kivü­l: Böszörmény, Böszér, Peszér, Peszerény, Kaláz, Kálóz, Pőszerecsen. Zoltán s Taksony alatt a magyar hadak hol egyes, hol összes csapatokban gyakran megrohanták Német-­s Olaszországot. A merseburgi s ágostai csapá­sokon okult Géza vezér szigorúan megtiltotta övéinek a külnépek elleni portyá­zásokat, s az idegen keresz­tényeket a maga pogány népe ellenében különösen pártolásba vette. Nem egyszer történt, hogy Géza saját kezével szarta le azt a magyart, ki ellen valamely ide­gen vagy belföldi keresztény panaszkodott. A fejedelmi pártolás ezen hírére most meg a németek és olaszok nagy sokasága roh­ant a magyarokra, ezeket civilizáló szándékkal­ kivált, miután Géza fiával Istvánnal egye­temben Adalbert prágai püspök által a keresztény­ségbe beavattaték, s az ifjú Istvánnak nőül egy bajor herczegi hölgy adalék. .Az olaszok latini néven jönnek elő törvénykönyvünkben, a kereskedelmi tért foglalák el, s nagy tömegekben egy-egy helyre nem telepedtek; a német *) vitézek, kiket alább Kézai után, bár ennek ---- ívij ito(III­­, tatai­­ Vi *) A német nevezetet elsőben Julius Caesar euilit, midőn gall háboruja I. könyve végé­n Ariovist germán ki­rály hadában harminczféle germán népfajt számlál elő.. Ta­citus a németek lakát a Rajna mellé teszi. A bajor, frank, sváb hesz, stb. fajnevek fönntartása mellett, a 40 milliót számláló nép magát — tudjuk — Deutsclnnak, az angol ger­mánnak, a franczia alemannak, az olasz tedesconak, a hol­landi duch­mannak, a szláv nyemeenek nevez. rövid jegyzékét hiányosnak gyanítjuk, megnevezen­­dü­nk, a királyi udvarban fényes méltóságokra emel­tettek, a hazaiak fölött, s ezeknek boszuságára minden­ben kitüntettek, a cseh papok pedig sz. Adalbert aján­latára, Sebestyén az esztergomi érsekségre, Asztrik a kalocsai, Búrd az egri, Besztera a nyitrai püspökségre a brevnovi benczezárdából mely a mi pannonhalmunknak­­is anyja, neveztettek, s mindamellett, hogy a nép nyel­vét nem érték, a nép iparo s termékének tizedével, nagy terjedelmű uradalmak birtokán fölül megajándékoztat­­tak. Bajosan is akadt volna a pogány- vagy ujonczke­­resztény magyarokból püspöknek való ember, midőn sz. István és sz. László törvényei közt is ilyesmit ol­vasunk : ha a pap csirkét lop, m­egveszszőztessék. Nem a kereszténység ellen fogott Kupa és a vele tartó magyarok sokasága fegyvert, hiszen ez urak jobbágyaiknál már megszokták a kereszténységet, hogy ez nem oly szörnyű dolog; de ürügy kellő és jel­szó a zászlóhoz, s ez a kereszténység vala, minthogy a betolakodott s minden fénypolczot magukhoz ragadt idegenek épen a kereszténység nevében nyomták, ta­posták le­ a nemzetet, zsarolták a tizedet. — Még nem oly régen, a kortes időkben, hányszor tűzték ezsme­­rtekbe a pártok a pápista s kálvinista felekezetiséget. Schweierban is 1846-ban, midőn a református pártnak a katholikus Du­foni tábornok, a katolikusnak meg a református gróf Salis-Soglio volt a vezére. — Kupa vagy Koppány s pártja vesztett, a fölnégyelt pártve­zér testének egy része Gyulának Erdélybe küldetett. Gyula nem ijedt meg, s ámbár keresztény volt, mert hisz nagybátyja már 946-ban megkeresztelkedett Ko­n­­stantinápoly­ban s keresztény nénje volt, t. i. Szt.­István anyja, még is a bukott párt élére állt az idegen h­atal­­maskodók ellenében. De ő is vesztett, a magyar törzs­vezérek ereje megtöretett, a magyar király hatalma az egész magyar nép fölött központosíttaték. Szt. István megtartá fogadalmát, hogy­ ha győz, a pártos Somogy minden tizedét a szt.-mártoni zárdának szentelendi. A somogyi földesurak egész 1848-ig 6000 vízért bírták bérben a parasztoktól beszedett tizedet; a benezések pedig még a korábbi századok valamelyikében, az alap okmány értelmében, mely még a gyermekekből is oda adja a dézmát — decimas liberonum — a s­o­mogy­i dé­zma gy­­er­m­eke­k­b­e­­ betelepiték a zárda környéki falukat, írott okmányunk erről nines ; a szóhagyomány igy tartja. — Jelenko­runk fogalmai szerint az ily adományok és cselekmé­nyek embertelenül hangzanak; hajdan, midőn a rab­szolgát baromnak nézték, az ilyes, valamint a mai amerikai néger rabszolgáknál, mindennapi esemény. Szt. István *) idegenek iránti hajlamának világos kifejezést adnak fiához Imréhez intézett ama szavai: az egy nyelvű és egy szokású nemzet gyönge és erőt­len, melyek, bár alkalmasint sz. Gellértnek, Imre her­­ezeg nevelőjének eszméje­i tollából szárm­aztak, ma­gukon viselik az erélyes István szándékát, ki mint népének vallási és politikai reformátora, mindkét irányban teljhatalmat gyakorolt népe fölött, mindkét irányban idegenek voltak segédei, eszközei. A magyar királyok mindig szívesen látták a beköltöző idegene­ket, mert ezek egyedül a királytól függvén, ennek nö­­velék hatalmát, nemcsak a külső, banen, a lehető belső ellenség, az oligarchák ellen is. Egyébiránt sz. István reformjai, hogy üdvére voltak a nemzetnek, az ered­mény megmutatta. A keresztyénséget, ha élni s mint egyéb népelődei, kiveszni nem akart, a magyar sem ke­­rü­lheté ki, s a szomszéd népek bizalmát, rokonszen­­vét csak igy érdem­lheték meg. A megye­rendszer, mely Nagy Károly császár eszméiből vétetett kölcsön, nálunk szebb virágzásnak örvendett, hasznos!), tartós!) gyümölcsöket, hozott, mint eredeti hazájában. Az idegenek uralkodása, mely az elaggott, ma­gával tehetlen sz. István végnapjaiban, és Péter alatt érte el rakoncátlan garázdálkodása ne továbbját, megtört a kifakadt nemzet erején, s miután a vissza hatás sok német és olasz vérében kiölt,a dühét, An­drás és Béla testvér királyok visszaszerzék , majd sz. László és Kálmán fénypolczra emelék a nemzet fenyegetett függetlenségét és önállóságát. Kézai, ki az ő korában még köztudomású tős­gyökeres 100 magyar nemzetség jegyzékét emlékeze­tül ránk hagyni elmulasztotta, következő külföldi szár­mazású magyaosított főnemes nemzetségeket jegyzett föl: 1)Bambergi Tibold, a Babocsai család törzsatyja. 2) Hont és Pázmán fivérek, svábok, kik Szt.­Istvánt a Gorám folyamban német szokás szerint lovaggá ütöt­ték ; e nemes jövevények emlékét nemcsak egy-egy helység — Hont favi és megye­i Pázmánd, hanem a Kubinyi, Sztárai, Pázmán, Újhelyi családok is fönn­tartják; ezek utódai védték sikerrel Pozsont III. Hen­rik német király ellen, ezek egyik utóda jelenté ki II. Istvánnak, hogy az ő szeszélyéért az oroszok ügyébe magukat nem avatják, Kiev alá nem mennek, s­zemyil alól visszafordíták az egész magyar hadat. V­­­ei" l!'­1 bajor, Koppány legyőzője. A felső-­ isz­nal­­encselle és Szathmárnál Németi telep alighanem tőle származik. A jaki család törzs­*) Sz. István megkereszteltetése előtti neve Vajk­­­fen- Vajk, Vajka helység és Vajkfi családnevekben. A mai szent ünnep miatt közelebbi számunk vasárnap nov. 3-kán jelenik meg. iz főkép a külügyi tárczát szeretné más kezek­ben látni s erre nézve nagy lelkesedéssel fejtegeti, miszerint ezen ponton különösen nagy szükség volna oly férfiúra, ki ember lenne a gáton s tud­na a világgal elbánni, habár elviben rém birna is „kék vérrel." Lám, úgymond Kuranda uram, az a Thouvenel csak Herr Th­ouvenel s mégis mennyi borsot tör a világ orra alá. „Szóval, Kuranda úr, h­a nem is mondja ki világosan, de mégis megérteti azokkal, a­kiket illet, hogy'­b i Herr Kuranda ép oly jól megjárná kü­lügymi­­nisternek mint a Herr Th­ouvenet. Aztán mégis­­ azt mondják, hogy ebben a Heichsrathban nincs­­ dicsvágy, nincsenek kormányra termett emberek, s daczára annak, hogy többsége csupa kormány-­­ emberből áll Ha már magában igen fájdalmas, s hogy Viszonyaink még nem értek meg annyira, mikép Herr Kuranda mint austriai külü­gyminis­ter Herr Thouvenellel megkezdhetné a kakas­viadalt, még sajmálandóbb, hogy Kuranda úr a fejtegetett szerencsés eszmére nem jutott két hó­nappal ezelőtt, mielőtt t. J. Canon az ismert r­eich­s­­rath­i torzképeit nyilvánosságra bocsátotta. Péntek, november 1

Next