Sürgöny, 1861. november (1. évfolyam, 252-275. szám)

1861-11-22 / 268. szám

lülve, mint bármikor a legutóbbi hat hét alatt. Köny­­nyebbülésül szolgál a legroszabbat tudni, a bizonyos­nak lenni a felől, hogy azt a kormány is tudja. Még ha mon­d nem vihetni is végbe mindazt, a­mit tőle várnak , mindazáltal egy oly férfiúnak a ministériumbani jelenléte, kinek van némi fogal­ma a takarékosságról, ezü­kségkép üdvös befolyást gyakorland a császár jelenlegi tanácsosaira ... Segé­lyezés lenne azt tenni föl, hogy Fould véleményei csak most lettek ismeretesekké, — vagy hogy az általa hasz­nált érvek térítették meg a császárt. Valamint midőn egy királyi személy valamely polgármestert s testü­le­tet fogad el, — a fölirat kifejezései előre megállapit­­tatnak, s a válasz el van készítve, — épen így Fould megrovásai s javaslatai is már a jelen zavar kezdete óta tekintetbe vétettek a császár által. Valóban maga ez okmány már több hét előtt szerkesztetek, noha csak a legutóbbi napokban közöltetett forma szerint a miniszerekkel. Ezen tény némileg növeli azon hitelt, melyet a császár méltán igényelhet. Fould nem vélet­len meglépés által jutott újra a kormányra, m­mi­­tha addig várt volna, míg a kormány kétségbeesett helyzetbe jutott, s csak akkor állott volna elő papaceájával , melyet a megrémült beteg mohón ragadott meg. Úgy látszik , a császár már rég­óta átlátta , hogy a pénzügyet ellenőrző fél­ tu­­c­at ministeri főnök helyébe egy ő magához hasonló hatalmas utat kell állítni Azonban igen könnyű lett volna Fould szolgálatait megnyerni, leérkézésének el­szenvedése nélkül is. Vagy még Fould terveit is el le­heted volna fogadni közreműködésének kikérése nél­kül ? De a császár eszélyesebb, mivel egyenesebb utat választott. Tudván, hogy a közönség már régóta nyug­talan s boszos kezd lenni, hogy a franczia nép saját kormánya irányában gyanakvásra hajlandó, elhatározó magában,alattvalóival bizalmasan közölni a történteket, s az ügyes jelentés s a kegyes válasz közzététele által kormányának népszerűséget szerezni.“ A­­Daily News­ e tárgyra vonatkozó czikkéből a következő helyet emeljük ki : „Míg Fould a pótlék- s rendkívüli hitelek rend­szeréről lemondást sürgeti, a hiteleknek egyik minis­­tériumról a másikra átruházása rendszerét fen akarja tartani. Mindazt, mi a hadügy­minisztériumnál hiány­zik , ő a közoktatási vagy belügyminisztériumtól akar­ná elvonni. Föltéve, hogy Fould új rendszere jó ürügy leend, a tetemes budget megszavazása iránti kivo­natra­l nagyon valószínűnek tartjuk, hogy a h­adügy­­i tengerészeti miniszerek azon erszényt, melyből pénzt vehetnek ki, szintoly nyitottnak s kimerítletlennek ta­­lálandják, mint előbb. Valóban, ha tekintetbe vesszük a franczia ülésszak rövidségét, a szükség legfőbb tör­vényének az országbani uralkodását s a franczia kam­rák jellemét, úgy a­mint azok most vannak megala­kítva — nem lehet attól félni, hogy a kormány szám­adásra fogna vonatni, a november 13 -i ünnepélyes ígéretének bármely megszegéséért. Azonban mégis az a császárt képessé teendi arra, hogy az alkalmatlan sürgetőktől megmenekülhessen . Fouldot egyelőre a pénzü­gy jobb karba h­elyzésére segítendi. Oroszország­nak jelen tehetetlensége mellett lehetetlen, hogy Fran­­cziaország átalában békés politikát ne kövessen; mind­azáltal annak barczias pártja remélheti, hogy egy két év múlva ki fog menekülni egy kényszerű tehetetlenségi helyzetből. A jelen perezben meg vagyunk elégedve annak érzetével, hogy a franczia kormány saját békés óhajtásainak bizonyítványát akarja adni. Ha a franczia kabinet átalános politikája öszh­angzásban leend an­nak nyilatkozataival s bebizonyitandja azok őszintesé­­gét, akkor a nov. 13 -i rendelet új korszakot nyitani nem csak Francziaország, hanem Európa történelmé­ben is.“ Az utóbbi lapnak némi kételye természetesen szintén el lesz oszlatva, mihelyt a lefegyverzés iránti intézkedés valósággá válik. Hogy azonban ez valósággá válhassék, úgy látszik, kikerülhetlen lesz a ministeri változás. Fouldnak első megjelenése a minisztertanács­ban, mely Compiégneben tartatott, már­is heves jelene­tet idézett elő. Főleg gr. Persigny­s Walewskivel ju­tott ellenmondásba. Különösen az elsőnek ellenzése tű­nik fel, mert köztes Fould közt utolsó időben lényeges közeledés történt. A vitát Fould azon megújított köve­telése idézte elő, hogy ő az államtestületek irányában egymaga képviselhesse a császárt. Követelte továbbá a színházak főigazgatását is, mi már neki gyöngéje, s a miniszertanács eredmény nélkül oszlott szét. Említik minap, hogy a „K. Z.“ az új franczia pénzügyi rendszabályok alkalmából Poroszországot a lefegyverzésnek reá nézve különös szükségére figyel­mezteté. Ez az új parlamenti választásoknál úgy lát­szik, majdnem általános jelszóvá vált, miután a távirat értesít, hogy az ősválasztások átalában mind „bati­rozott szabadelvű“ szellemben ütöttek ki. Ezek, mint tudjuk, a hadsereg számára követelendő na­gyobb költségvetés megtagadását tűzték ki program­junkba, épen úgy, mint a porosz demokraták, kik­kel e részben egy sorban állnak. Ily körülmények közt a porosz ministériumra, mely a hadsereg szervezését életkérdéssé nyilvánította, nehéz napok várnak, ha csak jónak nem látja a Páriából jövő intést a katonai leszállítás iránt még utólag elfogadni s méltányolni. " ANGLIA. (A mexikói expeditióra vo­natkozó szerződés pontjai.)A „London Ga­zette“ nov. 16-diki száma közli az Anglia, Franczia­ország és Spanyolország közt a mexikói expeditióra vonatkozó szerződést, mely itt következik : 1-ső czikk. Ő felségeik, Nagybritannia és Izland egyesült királyságok királynője, a spanyol királynő és a francziák császára kötelezik magukat, hogy jelen szerződés aláírása után közvetlenül a szükséges intéz­kedéseket megtegyék a Mexicó partjaira egyesült szá­­razi és tengeri csapatok küldetésére, melyek erejének meghatározása kormányaik közti utóbbi értekeződések által fog meghatároztatok de összes száma elegendő lesz a mexikói partokon több erőd és katonai állomás el­foglalására és megszállására. Az egyesült erők parancs­nokai fel lesznek azonban hatalmazva, más, oly hadi működések kivitelére is, melyeket magán a helyszí­nen legalkalmasabbnak fognak találni a jelen szerző­dés bevezetésében megnevezett czélok valósítására, s nevezetesen a külföldi lakosok biztosítására. Mindazon rendszabályok, melyekre a jelen czikk vonatkozik, a magas szerződő felek nevében és rová­sára fognak hozatni, nem véve tekintetbe a kivitelekben alkalmazott erők külön nemzetiségét. C­ik czikk. A magas szerződő felek kötelezik ma­gukat, hogy a jelen szerződésben szóban forgó kén­y­i­szerítő rendszabályok alkalmazásában nem fognak ar­ra törekedni, hogy b­ármely területet, bármely elő­yt szerezzenek külön magoknak s Mexicó belügyeibe ne gyakoroljanak semminemű oly befolyást, mely miatt rövidséget szenvedhetne a mexicói nemzet abbeli joga, hogy szabadon válaszsza és alakítsa kormány­formáját. 5- ik csikk. Három biztosból álló bizottság fog kiceviztetni teljes és egész felhatalmazással mind­azon kérdés megoldására, mely a Mexicón megveezdő összegek hova­ fordítására és felosztására nézve, tekin­tettel a szerződő felek illető jogára, támadhatna. 4-ik czikk. A magas szerződő felek továbbá óhajtván, hogy az általuk tenni kívánt intézkedések­nek ne legyen kizáró jellemük, s bizonyosak lévén benne, hogy az Egyesült­ Államok kormányának a ma­ga részéről szintúgy, mint nekik, vannak követelései a mexikói köztársaságon, közös megállapodással be­leegyeznek, hogy mindjárt a jelen szerződés aláírása után ennek egy másolata közöltessék az Egyesült Ál­lamok korú anyával. E kormány föl fog szólittatni a hozzájáruláshoz, s ezen hozzájárulás biztos reménye let­t.­Washingt­onban levő illető követeik teljhatalom­mal hibáztatnak föl, hogy együttesen, az Egyesült Ál­lamok elnöke által kijelölendő meghatalmazottakkal a mostanival, am­ely ma iratik alá, kivévén a jelen czik­­kely kihagyását, azonos szerződést kössenek és írjanak alá. De mivel hátráltatnák a jelen szerződés első és má­sodik czikkeinek kivitelét, a magas szerződő felek an­nak lennének kitéve, hogy az elérni kívánt czélt el nem érnék, megegyeztek, hogy ne halaszszák tovább az Egyesült­ Államok kormányának hozzájárulása ked­véért a föntnevezett hadiműködések megkezdését, mint a­meddig az egyesült haderők Vera-Cruz közelében összegyűltek. 6- ik czikk: Jelen szerződésnek meg kell erősittet­nie s az erősített okmányoknak ki kell cseréltetniük tizenöt nap alatt Londonban. Minélfogva a felek illető meghatalmazottjai e szer­ződést aláírták s pecsétjekkel és czimerekkel ellátták. Kelt Londonban, hármas példányban, az Urnák 1861-ik évében, od­ bő harminczegyedik napján. Aláírta: Russell, Xavier de Is tu ritz, Fl a b an t.“ A „Pay“ szerint gróf A­pp­on­yi Rudolf, Angol­országban levő austriai követ, hosszas távollét után legközelebb visszatért londoni állomására egyenesen Bécsből, hol szinte egész szabadság­idejét töltő. FRANCZIAORSZÁG. A párisi „Temps“ igen komoly pontra utal, melyet a Fould féle emlékirat meg­ítélésében figyelembe kell venni. Az csak az állam pénzügyeinek ziláltságáról beszél, de a községek pénz­ügye is ily állapotban van. Nagyon sok megye és község nem csak­ túl van terhelve adóssággal, hanem van még oly függő adóssága, mi az államéval csaknem egyenlő. A „Gironde“ a Fould programmjában a bud­get tetemes felemelésének előkészítését látja. Ha a rendkívüli hitelről csakugyan lemondanak és azt a rendes budgetbei bevétel által fedezni nem akarják, úgy a kormány évenkint 3 - 400 millió évi többletről lesz kénytelen lemondani, mit a „Gironde“ lehetet­lennek tart. „Ha a programmot szó szerint vesszük — mond a bordeauxi lap, — úgy hirtelen és mély vál­tozásra mutat az a második császárság szokásaiban. — A , Journal des Debats“ azt kérdi, miután a pénzügy veszedelmes állapotát élénken festi, melyek azon eszkö­zök, mik által Fould úr a rendkívüli és póthitelt pó­tolni akarja, és a Fould által ajánlott credit de vire­­mentben, (bitói átruházásban) nem talál biztosságot a kamarákat illetőleg, melyek azt csak utólagosan vehe­tik tárgyalás alá. Azonban azt mégis elismeri, hogy a kérdés hátterében rejlik a ministeri felelősség. Ha pe­dig ez v­ilévá lenne, nem lett volna szükség a rendkí­vüli hitelről lemondani. OLASZORSZÁG. Mint T u r­i­n h­ó 1, f. hó 17-ről távírják, azt hiszik, hogy C­i­a­r­d­i­n­i tábornok lemon­dása nem fog elfogadtatni,­­ ő elhagyja a 4-ik hadtest parancsnokságát, s egy hónapi szabadságot kapván, ama napon Párisba szándékozott elutazni. A ministé­­rium legközelebb ki fog egészíttetni egy belügy­m­­i­n­i­s­t­e­r kineveztetése által. Az ezen állásra meg­hívott személyek nevei iránt elterjedt hírek alapta­lanok, e tekintetben még eddig semmi sincs elhatá­rozva. A „Popolo d’Italia következő részleteket kö­zöl Chiavonénak a franczia csapatokkal”, már táviratilag jelentett összeütközéséről: „Tegnap egy baloldali követ Verdiből, a pápai határról, egy barátjától levelet kapott, mely egy, a környéken, Chiavone s a franczia csapatok közt, f. hó 7 én történt ütközetről beszél. Ezen levél szerint Chiavone, ki az éj beálltával, 100 emberrel lesbe ál­lott, megtámadott egy franczia századot, azt talán olasz seregbeli katonaságnak hívén. A francziák azon­ban kellőleg viszonák a megtámadást, 4 embert meg­öltek s 3 at elfogtak. A levél hozzáteszi, hogy Chia­vone eleinte vitézül harczolt ezen ütközetben, de később a többiekkel együtt futásnak eredt; kardját is a csa­tatéren hagyván.“ NÉMETORSZÁG. Vilmos porosz kir. ő felsé­ge Boroszlóban létekor egy hozzá tisztelegni ment kül­döttségnek Schweidnitzből körülbelül következőket mondott: „Köszönöm hazafias érzületeiket, melyeket irá­nyomban kifejeztek. Azokat a legközelebbi időkben bizonyára nem kül ellenség ellenében kell bebizonyí­­taniok, de mutassák ki irányomban és házam iránti hazafiságukat és szeretetüket az ország belsejében kö­zel kivívandó küzdelmekben, a követek választása al­kalmával. Én se reactionariusokat, se demokratákat nem akarok. A választások iránti kívánalmaimat úgy hiszem, igen határozottan és világosan kimondottam belügyminiszerem legközelebbi kibocsátványában.Csak oly férfiakat válasszanak követekül, kik velem kezet­­fogva járnak. Ha ez megtörténik , úgy bizonyára ba­rátságosan látandjuk viszont egymást. A schweidnitzi polgárságnak jelentsék ki a feletti különös megelége­désemet , hogy a helyőrséggel jó egyetértésben van. Röder ezredes igen örvendetes tudósítást adott nekem Schweidnitz felöl és én már két nappal ezelőtt főpol­gármesterük előtt nyilvánitom , mikép valóban örven­dek azon barátságos viszony felett, mely a katonaság és a schweidnitzi polgárság közt uralkodik.“ SPANYOLORSZÁG. Egy Madridból f. bó 16 ról kelt sürgöny szerint az alkudozások még foly­nak a nápolyi levéltárak ügyében. O’Don­nell tábornok már jobban érzi magát. A „Pag.8“ szerint a Spanyolország által M­exi­­k­óba küldendő hadtest ekkép van összeállítva: Főpa­rancsnok : P­r­i­m tábornok; táborkari főnökök: T­o­r­­ris-Javado dandárnok , Arsenio Martin pa­rancsnok ; hadsegédek : Gaminde, Delsadre stb. századosok; katonai élelmezési főbiztos: Celestino S­a­n­t­a­ M­aria; krónikaíró: Peres G­alv­o. — Mad­ridban nagyon szeretnék tudni, ha várjon Havanná­ban elég jókor köztudomásra jutott-e ama szerződés, mely a hatalmasságok közös működését szabályozza arra férve, hogy a spanyol Ladiest bevárta volna a franczia s angol hajórajokat. Mivel a Gubából érke­zett legutóbbi tadóajtások keltekor az expeditió már készen állott a hajózsillésre, azt hiszik, hogy a spany­ol hajóraj megelőzte a két más hatalmasság hajóraját. Egy Madridból, f. h. 16-ról kelt sürgöny szerint hivatalosan megc­áfolt szik am a közlés, mintha Lissabonban szigorú parancsok adattak volna ki a vasútnál alkalmazott­­spanyolok ellen. — Prim tábornok 22 én szándékozott Mexicóba elindulni. SCHWEICZ, Migy és Veillan szövetségi biztosok e pillanatban ismét a Cappvölgyben vannak. A franczia kormány tagadván az ottani területmegsér­tés megtörténtét, a szövetségtanács szükségesnek tar­tá őket oda visszaküldeni Most egyes részletekre kiterjedő szóbeli pert kezdenek ott, melylyel dr. Kein fog fellépni Faorbeux tábornok jelentése ellen. Egy genfi levél azt állítja, mikép Fazynak az államtanács­ban újabb meg nem választatása nem politikai indokok­ból történt, hanem inkább a nép általános rosszulásá­­nak következménye Fazy irányában. A „Patrie“ ezt írja: „Több oldalról azt állítják, hogy a schweiczi szövetségtanácsnak szándékában van a bécsi congressus zárokmányának aláírói elé ter­jeszteni a Nappvölgy kérdését Leghitelesebb források­ból állíthatjuk, sőt fel vagyunk hatalmazva ezen hí­reknek ellene mondani. Schweicz teljesen bízván a franczia kormány lojalitásában, igyekszik a Franczia­­országgal, ezen viszálypontot minden kás nagyhata­lom közbejötte nélkül elintézni és a Páriában levő achweiczi minister kormányának teljes beleegyezésé­vel minden lépéstől tartózkodik, mely csak szinleg is azon jellemet viselné, mintha az ezen két ország közti egyenes alkudozásokat módosítani akarnák.“ Ez óráig, — mond a „Wiener Ztg.“ egyetlen tu­dósítás Be igazolja a „Patrie“ ezen állítását. TÖRÖKORSZÁG. Mint a „Triest. Ztg“-nak Ra­gu­sá­bó 1 f. hó 16-ról írják: az uzkokok vidéké­ről­ 1500 montenegrói egyesült a fölkelőkkel. Omer pasa az ellenséges hadműködési tervet meghiusitni igyekszik , Mosztárból Trebinye felé nyomul­­ván előre. Nagyszáma montenegróiak nyomalnak elő Poglicas Sonica felé. A törökök s montenegróiak közt a végleges szakadás küszöbönállónak látszik. T­a­­­b­bey a fölkelők által visszaveretett. A „Tempódnak Castelnuovóból”. hó 1- ről Írják: 2000 montenegrói Kosta Petrovics vajda vezérlete alatt a montenegrói határon, B a n j­a n i v­a­l szemben foglalt állást. Ezen mozdulatra a fejedelem­hez érkezett azon tudósítás adott alkalmat, hogy Omer pasa a montenegrói határ közelében fekvő Banjauit megtámadni szándékozik. A vajda azon határozott parancsot kapta, hogy semmi esetre se lépje át a határt, hanem azt esetlegesen csupán oltalmazza. A vitéz banjaui-i főnök Ivo Vassiljev (a pivai hősök egyike) Omer pasától egy megvető­s kihívó le­velet kapott, melyben ez utóbbi tudatja vele, hogy ő a Pivában kiontott török vért megbaszülandja. A „Perseveranzá“ nak egy Rágásából 1. hí­d­ról kelt levele megerősíti azon közlést, miszerint Omer pasa, ki fölismeré a fölkelők pivai állásának fontosságát, azok ellen személyesen vezérelt egy 10,000 főnyi hadtestet, mely od­. 26 s 27-ke közti éjjel egé­szen megveretett. Erre a nagy zavarban Gacko felé vonult vissza; 970 holtat, ágyukat, puskákat, hadisze­reket stb. hagyván hátra. Mint a „Wand.“-nek Konstantinápolyból f. hó 8-ról Írják : C h u r s i d pasa, belgrádi kormányzó letétetett és helyébe A s­­­r­­ effendi, hajdani várnai kor­mányzó lépend. Ezen hivatalnoki változás oda mutat, hogy Belgrádban komoly jeleneteket várnak, melyek szükségessé teszik azt, hogy az ottani állomással egy az európai diplomatában jártas hivatalnok bizassék meg. — Kabuli effendi elutazásáról még semmi bi­zonyost sem mondhatni; azonban feltűnő tény, hogy Petronovich — 4 év óta itteni szerb kanczellár — egy különben jeles általánosan szeretett egyén állomásá­ról letétetett s Belgrádba visszahivatott. — Negri, a Dunafejedelemségek ügyvivője néhány nap óta ké­szen áll az elutazásra, hogy Bukarestbe menjen, csu­pán a kérdéses uniós formának, mely csak­­ a­z a fe­jedelem élettartamára érvényes, hivatalos kiadatását várja. Azt, hogy ezen okirat még eddig neki nem kéz­­besittetett, az új franczia követ de Monstier marquis kimaradásának tulajdonítják. R t­e­w­e­a­k­i­ tüpap c­sk kedveimen Választjtdhatott H­u­b*e­k v­­i­auiri. A királyság igazgató tani­csa el­határozó, Bialobrvesk­i főpaptól megtagadni a hi­vatalában­ megerősnén. .Miuauk­ileib­e tűi. Lataroxat annyiban nem bír érvénynyel, a­mennyiben n­em sza­bad új administratort választani, mielőtt annak előde évszámából le nem tette hivatalát. A Prága keü­váro­­sabeli 80 éve a rabbi is a fellegvárba vitetett. Mint a varsói német lap jelenti, Suchoianet hadügymi­­nister s a hadsegéd 16-én Sz. Pétenárra utazott el. Mint a „Wand. “nek Váráéból, f. hó 17-ről írják, még csak most jelentek meg a hivatalos jelen­tések, az Oroszországbani már ismeretes tan­u­lói zavarok tárgyában. Ezen jelentések, míg magától értetőleg minden hibát a tanulókra háritnak, e­mellett a katonaság beavatkozását lehetőleg szelíd gyanánt ügyekésnek föltűntem, így Sz. Pétervárott a rendőri adatok szerint csak mintegy 300 tanuló foga­tott be, még pedig fegyver használata nélkül, noha a tanulók botokkal ütötték az előnyomuló csendőrök lo­vait. K­i­e­b­b­e­n a tanulók épen akkor, midőn a tömeg a varsói érsekért bevégzett isteni tisztelet után a tem­plomot elhagyi, M­a­­­k a r­s­k­i nevű o kiewi negyed­­felügyelet a lépcsőről letasziták s bántalmazik, úgy hogy az ennek következtében aligha maradand élet­ben. Ezen atomos eseményt, mint az ottani rendőri lapa véli, inkább gyilkosságnak, mint demonstratió­­nak kell tekinteni; erre mintegy 400 ifjú vonult át a városon, énekelve s lármázva, s több helyeken némely népszerütlen személyeket tettleg bántalmazva. Ennél­fogva a hatóságok kénytelenek voltak erélyesen­, föl­lépni s a lázongókat befogatni. A rendetlenségek­­oct. 10. 21 s 22.én történtek. Hogy hány egyén fogatot­­ott be, ezt a jelentés elhallgatja; magán tudósítások szerint azok száma 500 ra megy. M­o­s­z­k­v­á­b­an , mint az ottan­i „rendőri lap“ írja, oct. 24 én mintegy 500 tanuló a T­w­e­r­s­k­i-téren gyűlt össze, s mivel nem engedel­meskedett a főkormányzó hadsegédének szétosztás iránti fölszólításának, közülük mintegy 340-en a rend­őrség által befogattak s a törvényszékeknek adattak át. Csak 2 tanuló s 2 csendőr sebesült meg. A színhe­lyen 3 szilet­et találtak. A többi városokból, hol szin­tén történtek tanulói zavarok, még eddig hiányzanak a hivatalos jelentések. A sz.­pétervári tanulók közöl nem 300 an, mint a hivatalos jelentés állítja, hanem több mint 500-an fogattak be, kik közöl 200 an még most is a börtönben ülnek. Ott a főbb hivatalnoki kö­rökben egy a császárhoz intézendő fölirat készítte­tett elő, mely a tanulók irányában engedékenységet kér, s egy senatnei tag gyűjté az aláírásokat. A dolog azonban füllüdüztetvén, ama senatusi tag befogatott, s néhány nap múlva ismét szabadon bocsáttatott ugyan ; azonban egyszersmind a szolgálatból elűzetett. Hírsze­­rint Schuwalow rendőr­­önöknek hivatalából elbo­csátás iránti kérelme is összefüggésben áll a tanulók ügyével. Helyébe bizonyos Anneukow , egy eddig ismeretlen egyén lenne kijelölve. Azt is biztosan állít­ják, hogy 4 tüzér s egy táborkari tiszt, a „Velikorasa“ cz. titkos fulyiirat szétküldése miatt befogattak. AMERIKA. A tengeri expeditió czélja a „New York Herald“ szerint: 1) A háborút a lázadás főszékhelyére a gyapot termesztő államokba helyezni át, s a jelenleg Virginiában álló nagy separatista csapat­tömegek szétbomlását idézni elő ; 2) az unionista csapatok számára téli szállásokat, s a hajók számára menhely-kikötőket szerezni; 3) egy vagy több déli ki­kötőt a gyapot kivitel számára nyitva tartani; 4) a lá­zadó államokbeli royális polgároknak segélyt nyújtani, h°gy­ogy ez utóbbiaknak, szintúgy mint É­szak Caroli­­nában történt — alkalmuk legyen, a rájuk szabott er­kölcsi kényszertől magukat megszabadítni s unió mel­letti érzületeiket kifejezni. New­ Yor­k­bó 1 f. hó - ról kelt tudósítások sze­rint, M’ Cr­e 11 an tábornok egy Washingtonban tartott beszédében azt állítá, hogy a jelen háború nem lehet tartós, noha annak szükségkép makacsnak kel­lene lennie. — Cameron egy beszédben kijelenté, hogy a szövetségi sereg vereségeinek kora már ele­ult, a­hogy a trvőzelem ideje elérkezendik MTU»« lan előkészületei be lesznek végezve. Általánosan azt hiszik, hogy a tengeri expeditió Bulls Bay­­nél, vagy P­or­t-Ro­y­al-nál eszközlé kiszállását . Fremont tábornok formaszerinti parancsot kapott az iránt, hogy parancsnokságát tegye le. Némely szá­zadok kijelentvén, hogy csupán ő alatta akarnak szol­gálni, a tábornok azokat engedelmességre birta, s erre S­t. L­o­u­i­s-ba indult, Hanks tábornok által helyet­­tesittetett. OROSZORSZÁG. Az „Ost u. West“-nek Var­sóból f. hó 15-ről igy írnak: „Minden oda mutat hogy gyors léptekkel közeledünk az ostromálla­pothoz, melyről illető katonai körökben sokat is beszélnek. Rendesen jólértesült személyek a katonák­nak szóval s tették­ oly gyakori bántalmaztatásait, mik­nek nem lehet mindig tüstént nyomukra jönni, a hadi­állapot szabályainak kigúnyolását s a kath. papság ellenszegülését jelölik ki azon okokul, miknek a jelen helytartó s főparancsnok, Ludera főhadsegéd szi­gorú jelleme mellett, oda kell vezetniök. A varsói ér­seki megye administrátora , Bialobrzeskinek tegnap eszközlött befogatása oly esemény, melynek — következetesen keresztülvitetve — a kormány s papság közti viszályt vagy rövid időn meg kellend ol­dania, vagy még szigorúbb rendszabályokat keilend maga után vonnia, mivel LU­ders tábornok nem az engedékenység embere. Egy új rendelet szerint még azon orosz hivatalnokok s hajdani katonai személyek is, kik itt alkalmaztattak s nem született oroszok s görög hitüek, tartoznak kardjaikat s egyéb fegyverei­ket (az államtanácsosok rangfokozatáig) átszolgál­tatni. A többi itteni fegyver­birtokosoknak azt már mindjárt a hadi állapot beálltával meg kelle tenniük. Fegyverek utáni átalános kutatás — mint előbb — most még nem történt.“ Mint a „Dresd. Zig“-nak Varsóból f.hó 16-ról írják: a kormány a papságot a templomok ki­nyitására sürgeti. Hube valóságos titkos tanácsos s a cultusügyi kormány­bizottmány ideiglenes főigaz­gatója 14-én Rzewoski kanonokot meglátogató, hogy őt rábírja a székes-káptalan összehívására, a templomok újramegnyitásának elhatározására, s a b­e­­fogatott Bialobrzeski főpap helyébe uj administrator választására, kit a várfalak közt hivatalának letevé­sére akarnak rábirni. Mivel azonban — Rzewoski ka­nonok kivételével — a székes-káptalan összes tagjai a fellegvárban ülnek fogságban, mivel továbbá a canoni törvények szerint, az ily körülmények közt történt hi­­vatalróli­ lemondás érvénytelennek tekintendő, ezért' Táviratok. R­a g u s­a, november 19. — Trebinjéből jelentik, hogy a Rágósába vezető út el van lepve felkelőkkel, tehát a hírek közlése kissé nehezítve van. F. hó 16 óta a felkelők Ljnbowotól eltávoztak, azonban a törökök, kik ezalatt 10,000 főnyi rendes katonaság és basi­­bozsukokkal szaporodtak, szemmel tartják őket. A fel­kelők is szaporodnak és Camillaninál a törökökkel összeütköztek, azonban eredmény nélkül. Berlin, november 20. — A választóférfiak vá­lasztása határozottan szabadelvű­leg ütött ki. (A hala­dó párt értelmében.) A tartományokból eddig beérke­zett telegramotok és hirek hasonló eredményről tudó­sítanak. P­ár­is, nov. 20. Ma a „Patrie“ azt hiszi, hogy a lefegyv­erkezés csupán F­rancziaországnak azon nagyhatalmasságokkal egyetértése folytán történhet-­­ nek meg, melyek szintén hadkészületeket tettek. C­i­­a­­­d­i­n­i Párisba megérkezett. K­a­s­s­e­l, november 20. A választó férfiak vá­lasztása az 1831 alkotmány és az 1849 választótör­vény jog­óvása mellett végbement. Az eddigi választó férfiak újra megválasztattak. Felelős a Berkenate. VÉRTES ERNŐ. S/.iiiházi Hiimlas november 22. Nemzeti sifnhái Lear király. Szomorújáték 5 felvonásban-Pesti német ssinhái. R i g o I e 11 o. Oper in 3 Aufzügen. Budai népaxviház. Vén bakancsos és fia a huszár. Népszínmű 4 felvonásban. Távirati tudósítás a bécsi börzéről, november 21-ről 5­­, Metanques 81.45 Nemzeti kölcsön 67.70 bank­­részvények 749, hitelintézeti réetvének 183.50 esüst agio 137.50; londoni váltók 137.60; arany díja 6.57.

Next