Sürgöny, 1861. november (1. évfolyam, 252-275. szám)

1861-11-09 / 258. szám

kotmány védbástyuinak nevezi, és a lefolyt lázadék története bizonyítja, hogy míg a központosított hata­lom teljében, a vihar első rohamára romba dőltek tró­nok és országok , a m­agyar megyei szerkezet — hon­­alapító Cseink bölcseségének ezen emlékköve — ezer viszontagság közepett nem egyszer mentette meg az alkotmányt, és az alkotmánynyal mindig a királyi szé­ket is. A magyar király, a haza és alkotmány érdekei kö­vetelik tehát, hogy a megyei szerkezet tiszteletben, épen tartassék fen, de a femért. ndv. kanc­elláriának hivatkozott rendelete a megyei önkormányzatot meg­semmisíti. Tudva van ugyanis, hogy ezen önkormányzat abban áll, miszerint a megyék a III. R. 2. cziméhez képest a körükhöz tartozó ügyeiket maguk, és pedig az 1723. 58. t­ez. szerint közgyűléseikben intézik. — Ha ezen közgyűlések betiltatnak, ezek teendői szük­­ségkép oly közegekre fognak átszállani, melyek azo­kat törvényszerüleg nem teljesíthetik, és a melyek megszűnvén a megye közönségének kifolyásai lenni , egyenesen a központi hatalomtól fognának függeni; pedig az alkotmányos tisztviselőknek ezen közvetlen függését a legújabb 1848-iki XVI. t. sz. is kizárja. Az önkormányzatnak ilyetén megsemmisítése ellen kötelességünknek tartjuk szót emelni önérde­keinknél fogva is; mert sejtjük , hogy a kéz, mely a nyolcz százados törzset kiirtandó, megsemmisíti az iz­mos ágakat, nem fogja kímélni az ifjú hajtásokat sem; érezzük , hogy a királyi városok sem élhetik túl soká a megyéket azon alkotmányos szerkezetben, melyben őket az 1848 iki XXIII. t. sz. az önálló törvényható­ságok polczára, a megyék mellé emelte. Nem tudjuk, meddig fog saját törvényhatósági életünk is tartani; de a­mig az tart: falaink között menedéket fog mindig lelni az üldözött jog és törvény szava. — S így nem mulaszthatjuk el, hogy eltemetett testvéreink, — a megyék mellett, — melyeknek élete ép oly igaz és törvényes volt, mint saját életünk, — fel ne szólaljunk. Ezek nyomán legmélyebb tisztelettel kérjük a nagym. magyar kir. helytartótanácsot, miszerint a fe­jedelem és nemzet közti közbenjárói magasztos hiva­tásához képest, hazafias bölcs tanácsát és egész be­folyását a megyék önkormányzati jogának helyreállí­tására felhasználni kegyeskedjék. Kik egyébiránt megkülönböztetett tiszteletünk kijelentése mellett maradunk. Kelt Szabadkán, 1861-ik évi november hó 4 én tartott nyilvános közgyűlésünkből. Szabadka város közönsége. — Cson­grád, november 1-én 1861. Csongrád városa képviselő testülete f. hó 1-én tartott képviselő közgyűlésében az előleges intézkedést megtette arra nézve: „ha netán a mostani erőszakos hatalom alkot­mány­ellenes kötelesség teljesítésére kötelezné“, azon­nal feloszlatja magát. Egyedül a városi kapitány ma­rad meg állásában, mint a közbátorság védnöke. — Eger városa részéről Csiky Sándor pol­gármester elnöklete alatt oct. 30 -án tartott képviselői gyűlés jegyzőkönyvének kivonata: „Olvastatott az egri o­k. adóhivatalnak f. évi oct. 26 ról 866. sz. a kelt s e városi tanácshoz inté­zett megkeresése , mely mellett a nagyvárad budai cs. kir. orsz. pénzü­gyigazgatóságnak f. évi oct. 18-án 3826. sz. a. kelt s az 1862. évi adóbehajtásra vonat­kozó rendelet, melyben a községek és testületeknek a fennálló szabályok értelmében, az egyenes adók kive­tése, tartozásba vétele és behajtása körüli közreműkö­dés azon megjegyzéssel tétetik kötelességévé, hogy a közreműködés nem teljesítése miatt be nem hajtott adóösszegek a községek és testületek jövedelméből és vagyonából fognak behajtatni,­ azon hozzáadással küldetett át ezen város tanácsának, hogy az adóbe­hajtás körüli közreműködésre e tanács tagjai katonai beszállásolással fognak kényszerittetni, és hogy e kö­telességek el- vagy el nem vállalása feletti nyilatko­zatát a megkereső cs. kir. adóhivatallal legfölebb f. évi nov. 1-ig közöse. Mely felolvasott megkereséssel egybefüggőleg elnöklő polgármester előterjesztő, miként a m. kor­mánynak az adóbehajtásra nézve kiadott rendszabá­lyaiból láthatólag a hirdetmény végsoraiban az fog­laltatik, hogy a be nem hajtott összegek a községek és testületek vagyonából fognak­­ behajtatni, ellenben a cs. kir. adóhivatali megkeresésben azonfölül még a ta­nács tagjai is kát. beszállásolásokkal és vagyonuk veszélyeztetésével fenyegettetnek az esetben, hogy ha a cs. kir. adó l­hajtása vagy épen nem, vagy nem a kívánt sikerrel eszközöltetnék , melyből az tűnik ki, mikép a cs. kir. adóhivatal a törvényesnek el nem is­merhető adóbehajtás körül sajnálattal tapasztalt szi­gorúságban még a felette álló pénzügyi hatóságot is fölülmúlja; miután pedig e városi tisztikar alkotmá­nyos kötelmei és szentesített törvényei ellenére a cs. kir. adók behajtását vagy bármi segély nyújtását nem eszközölhetné, ily körülmények között az alkot­mányos törvényes téren a nélkül, hogy letett esküjét meg ne szegné, s honárulási bűnt el ne követne, ezen­­fölül pedig a folytonos fegyveres zaklatásoknak s ma­gán vagyonai elpusztittatásának kitéve ne lenne, to­vábbá is megmaradnia lehetetlenné vált. Minélfogva elnök polgármester kijelenti, miszerint a városi közön­ség eddigi bizalmát megköszönve, azon hivatalos ha­tóságot, melyet a városi választó közönség bizalmából nyert, e testület mint a választó közönség képviselő testületének kezébe leteszi s ezen lemondását elfogad­tatni kéri. Mely lemondás után városi főbíró és a többi tiszt­viselői tagok is mindnyájan kijelentették, miként az elnök előadását sajátjukká tevén, a kifejtett oknál fogva hasonlólag lemondanak, kérvén magukat tiszti állomásaiktól felmentetni. A képviselői testület beismervén azt, miként al­kotmányos tisztikarnak ily körülmények között hiva­talos működését továbbá is becsülettel folytatni lehet­­lenné vált, minélfogva ezen kényszerűségből történt lemondást hasonló kényszerűségből elfogadja; sőt mi­után e képviselői testület is hasonló érzülettől van át­hatva, hogy a fenebb felolvasott cs. kir. adóhivatali megkereséssel oly általános veszély borult alkotmányos életünkre, a­mennyiben az autonóm hatóságoktól oly intézkedések követeltetnek, melyek teljesítését nem csak alkotmányosan szentesitett törvényeink tiltják de sőt alk. életünk természetével ellenkeznek, követ­kezve az alk. törvényes téren megmaradnia e képviselő testületnek is lehetlenné vált, — fájlalva ugyan, hogy 11 évi szenvedés után a m. é. oct. 20-diki legm. di­ploma kihirdetése után azon reményétől, hazánk alkot­mányos sérelmein ejtett sebeket megorvosolva s­alk szabadságunkat felvirulva látni,­­ magát akként meg fosztva látja, mindazonáltal ezen helyhatósági jogától, melyet a választó közönség bizalma folytán elfoglalt, ezennel ünnepélyesen átalában s testületileg lemonda­ni elhatározta. Nehogy azonban e városban — habár csak rö­vid ideig is — a személy és vagyonbiztonság, úgy a városi közü­gyek s vagyonok felügyelet nélkül marad­janak, szükségesnek látta a következő intézkedéseket tenni: A városi és m­ rendőri kapitányok, fő- és alorvos, és a többi egészségügyi személyek, v. közgyám, gazd. pénztárnok és ellenőr, gazd. felügyelő, levéltárnok, szállásmester, v. hadnagy, piaczi biztos, hegybirák, ki­adó, iktató s írnokok, úgy a fertálymester, és az ösz­­szes szolga-személyzet eddigi tiszti kötelességeiknek hazánk törvényei értelmébeni folytatása végett ideig­lenesen további intézkedésig megmaradjanak. Ezen határozatról Heves és K.-Szolnok t. e. me­gyék bizottmánya a nm. örökös főispán úr útján, a nm. magyar k. helytartótanács, úgy az összes törvény­­hatóságok jegyzőkönyvi kivonat csatolása mellett hív. levél kíséretében tudomás végett értesittetnek, — ezen határozat továbbá az egri cs. kir. adóbehajtó-bizott­­mánynak is tudomásul i. e. 866-ik számú megkeresése folytán megküldetni rendeltetik.“ Vidéki levelek. — Belényes, October 26-án 1861. A belényesi választó kerületnek I. évi September 30-án emlékeze­tes polgári ünnepe volt. Erről a román lapok már meg­jegyzéseket is tettek, mig a magyar hírlapirodalom által tudtomra még nem registráltatott. E mulasztást óhajtom ezúttal pótolni. E nap tette dicső emlékű or­­szággy­űlésünkr­ől házi isteneihez visszatért képvise­lőik, g. n. e. esperes Pap János ur követi sáfárkodá­­sát és jelentését. Kimentő beszédében, véleményünk szerint, helyes tapintattal különös súlyt látszott fektet­ni bengyülésünk abbeli igyekezetére, miszerint a nemzetiségi kívánalmak méltányosan megoldassanak Előadá, hogy országgyűlésünk positív eredményekben­ meddőségét nem a képviselőkben és nem Pesten kell keresni. Centralismusban, a képzeleti ősz-birodalom­ban, mely mint egy új Saturnus a többi nemzetisége­ket fölfalni öröködik. Végezetre elragadó ékes-szó­lással kérte különböző ajkú hallgatóit, s választóit a testvéries egyetértésre és vállvetésre, mely a törvé­nyes tér megőrzése mellett egyedül képes mindnyá­junkat moraliter­bentartani, s azt eszközölni, hogy mint a pálmafa a terhek alatt nőjünk és erősödjünk. A hazát éltetve s éljeneztetve fejezi be a derék férfiú szónoklatát. Beszédére a közszeretet­ben álló választási elnök Kaffka Károly úr tol­mácsold a választók részéről a honatyák iránti ha­zafias tiszteletünket és ragaszkodásunkat, egy­szersmind a kerület őszinte köszönetét és elismeré­sét jelentvén ki lelkes követünknek, ki érdekeinket nemzet választottai között oly méltóan képviselő. S most azon családias jelenet következett, midőn derék követünket éljenzések között a szeretet és idegkü­lönböztetés őszinte jelével elhalmozni nagy és kicsiny egyaránt igyekezett; s jól tudjuk, mikép követ-pol­gártársunknak az érzelem nyilvánulása kedvezőbb vala, mint leendő a hatalomnak aranykeresztjei, r. 1 K fi I Ml I­I 1. —1. (Legújabbak szemléje.) Turulból újólag állítják, miszerint Ricasoli, mindinkább belefáradva az akadályokba, mikre a római kérdés megoldása talál, egész komolyan el van határozva ministeri hatal­mát letenni s az e kérdésben váltott diplomatiai levelezés közlése — még a parlament egybeülése előtt — leeud politikai végrendelete. Ricasoli már rég átlátta állásának tarthatlanságát, s szintúgy át­látták azt Párisban is. E minister már programm­­jánál s ennek folytán tett nyilatkozatainál fog kénytelen volt a római kérdés megoldását foly­vást sürgetni; másrészt a császár szintoly szilárdul ra­gaszkodott a római status quohoz. Ezáltal oly ellentét származott, melynek egyetlen következménye az lehe­tett, hogy Olaszországban a császár ellen roppant el­keveredés keletkezzék s a két kabinet és ország közt veszélyes egyenetlenség támadjon. Ezen tényállás a két fejedelem közt közvetlen érintkezést idézett elő, mely bizonyos megállapodást vont maga után. szerint a király maga is beleegyezett a római kérdés egyelőre háttérben hagyatásába, mi Ricasoli minister­ségét továbbra lehetetlenné téve. Ezért ő maga is be­leegyezett Ratazzinak Parisba küldetésébe, s ennek mint a „Pays“ nak távírt czikkéből kitűnik, csak­ugyan sikerült a tuileriák kabinetével egy politikai Programm iránt kiegyezni. Ez bírálja a Ricasoli-ka­­binet magatartását, s rész néven veszi annak, hogy az egyetlen szövetséges irányában az ultimátum egy nemével lépett föl, sőt tovább megy, s Ratazzit mint a kabinet egyetlen lehető főnökét s Olasz- és Fran­cziaország közti kapcsot mutatja be. Ebből úgy lát­szik, hogy Viktor Emánuel az új parlament elé új mi­nisterektől körülvéve fog lépni, s ekkor a megállapí­tott új franczia-olasz politika körvonalai is jobban ki fognak tűnni. Meg lesznek-e akkor már Bécsben is a ter­vezett javaslatok téve, mi combinált eljárást tanúsíta­na, — még természetesen nem tudhatjuk. Wielopolski marquis, kit a császár tüstént meg­érkezte után Szt. Pétervárra hitt, oda már elutazott. Azon remény, hogy mint kormányzó fog Varsóba visz­­szatérni, ott igen jó hatást tett. Ezt tartják legjobb eszköznek arra, hogy Lengyelországban erős s mégis jó és nemzeti kormány hozattathassék be. A szigorú­­rendszere, erről meg vannak győződve, semmi hasznot sem fogna hajtani, mert csak növelné a len­gyelek passivitását, mely a nép legjobb erejét aláássa. Az amerikai szárazi csatatéren egészben s nagy­ban véve semmi sem változott. A Potomacnál úgy mint a Missourinál mindig csak az eldöntés előestéjén állnak. Ellenben újabb new­ orleansi tudósítások szerint a tengeren az unionisták erő­s vereséget szen­vedtek. Az unió kormánya ily tényállás mellett fél­tékeny szemmel nézi Angliát, s ezen gyanúja okozá, hogy Seward államtitkár az unio státusok kormány­zóihoz még a múlt hóban köriratot intézett, melyben a tengerpartok erődítésének szükségét különösen szívekre köti.Ezen körirat nagy ingerültséget árul el Anglia ellen, mit a „Times“ nagyon rész néven is vesz. Még annál nagy­obb elkeseredettség várható azonban az unió-kor­­m­ány részéről, ha valósul, hogy a déli államok kormá­nya küldötteinek sikerült az áttört ostromzárlaton ke­resztül Európába átjönni, s hogy ezek meg vannak bízva, Anglia és Francziaországnak nem csak előnyös kereskedelmi szerződéseket ajánlani, hanem a déli confoederáltakat egyszersmind bizonyos időre oltalmuk alá is helyezni. ANGOLORSZÁG: Az angol lapok egy oly levele­zést közölnek, mely Lyons lord washingtoni britt követ és Seward külügyminiszer közt változott. Lyons lord két angol alattvaló befogatása iránt emelt panaszt, Seward pedig, a­nélkül, hogy azon kétsé­ges kérdést vizsgálná, hogy vájjon minő nemzetiséghez tartoznak a Lyons lord sürgönyében kijelölt szemé­lyek — megelégszik azon válaszszal, hogy a közös tör­vény alkalmaztatott ama személyekre, hogy az elnök­nek, mint a végrehajtó hatalom fejének joga van, a babeas corpus-act-ot fölfüggeszteni, s hogy midőn valamely nemzetnél polgárháború dühöng, mindenek előtt az állam üdvére kell gondolni. A „Times“ kifejezi véleményét ama beszéd tár­gyában, melyet a porosz király legközelebb Potsdamban egy tanulói küldöttség föliratára vá­laszolva tartott. A király ezt mondá: „Én minden józan s mérsékleti haladást pártolok.“ —A „Times“ egészen el van ragadtatva ezen szavak fölött, s amennyire elé­­gületlen volt a königsbergi beszéddel, — a potsdami beszéd fölött épen oly nagy megelégedést tanúsít, s ez utóbbi beszéd alapján kijelenti, hogy némely fontosság nélküli kisszerű viszályok daczára Porosz é­s Angolor­szág közt csupán mulólagos ellenkezések létezhetnek. .Egy magasabb nemű szövetség, vélemény s erkölcsi­ség szövetsége létezik“ — úgymond „a két nemzet közt. Mi óhajtjuk Németország szabadságát s boldog­ságát, s elismerjük, hogy ha a két nép jó barátságban marad egymással, ez kölcsönös előnyükre szolgáland. Poroszország nem tehet nekünk nagyobb szolgálatot, mint ha a fölött őrködik, hogy őt semmi baleset se érje.“ FRANCZIAORSZÁG. Lagueronniére, kitől a legutóbbi időben a „Patrie“-ban több névtelen czik­­kek jelentek meg, most G­u­é­r­o­n 11 (az „Opinion Na­tionale“1s) s V­é­r­o­n­tudor (a „Constitutionnel“-ben) által interpellál­tván­y leveti álarczát. Egy Gué­­roult-hoz intézett iratot tesz közzé, melyben saját újabb hírlapírói működése iránt fölvilágosítást ad, s egy másik iratban Véron tudott elég élesen megrójta személyeskedéseiért. Gnéroult czikkére Laguevrousére kijelenti, hogy ő­ppen nem véve át a „Patrie“ politikai vezetését; ő Delamarre-t csupán tanácsával, s némely esetekben személyes munkájával támogatja. Ezen állás neki meghagyja tökéletes szabadságát, azonban mégis megengedi neki saját eszméinek védelm­ezését. Mind­­azáltal munkáiban nem kell magasabb sugallatokat, hanem csupán saját sugallatait látni. Az ő előbbi iratai (Guéroult ugyanis amaz ismeretes röpiratokra tett czél­­zást, melyek a császári politika programmját tartal­mazták­, mint állítja — csupán az által nyertek tekin­télyt, hogy tartalmuk a franczia politika általános esz­méjével öszhangzott. Azon új szabadelvű phasisban, melybe Napóleon kormánya belépett, — szerinte az or­szágnak ismét a szabadság szokásait s előjogait kell fölvennie. A kormányhoz Ilit lapokat eddig elő egy hivatalos irány engedelmes eszközeiül tekintették, — ezt azonban Persigny kezdeményzése meg­változtató. Ezért igen czélszerű, hogy a minisze­­rim­a körén kívül is hallassák szavukat oly egyé­nek, kik nem ministerek. Erre Lagueronniére azon átalánosan elterjedt véleményt c­áfolja meg, mintha ő csak azért fogott volna tollat, hogy Persigny ellen lépjen föl, s végül némi hitvallo­vást tesz. Elismeri, hogy Guéroult nem tévedett, midőn azt hiszi, hogy ő mérséklettségi politikát követ. De ezért sohasem ha­­gyand föl azzal, a­mit védelmezett. Ő azt hiszi, hogy az olasz félsziget végleges szervezése felbonthatlanul össze van kötve az európai polgárisodás ügyével, hogy a világon semminek sem szabad compromittálnia a solferinói győzelem dicső eredményeit; s hogy a franczia diplomatiának mindvégig oltalmazni s elő kell mozditnia a Francziaország által megkez­dett művet. Azonban hazafiassága s lelkiismerete tiltakozik a pápaság lerontásának még csak lehetősé­ge ellen is, mint a mely szükséges a keresztény pol­­gárisodásra nézve, s mely szükségkép össze fogna omlani, ha egy oly megoldás, mely csak az államfér­fiak bölcsesége által s az idő segélyével eszközöltethe­tik, a franczia csapatoknak Rómábeli tüsténti vissza­hívása által elsietett módon idéztetnék elő. A „Moniteur“ jelenti , hogy ama szerződés, mely által, Franczia-, Angol-, és Spanyolország haderejüket közös működésre egyesítik, M­e­x­i­c­ó­t a­­ sérelmeikért elégtétel kinyerése végett,­­ Londonban oct. 31-én aláíratott. A „Journé des Débats“ szerint a szerződés feltételei körülbelül következők lennének. A szerződés legfölebb 5—6 czikkből áll. Az I-ső czikk a 3 hatalmasság közös működését köti ki. A követke­zők a beavatkozás módját szabályozzák: — a 3 hatal­masság mindegyike egyenlő tengeri erőt küldene; a szá­razi haderőnek 2/ra az antillai spanyol sereg által fog szolgáltattatni. Az egyesült haderő megszállandja Ver­a­ C­r­u­z­t, s a partnak mindazon pontjait, melye­ket megszállani jónak látand. Erre követeléseiket a mexikói hatóságok elé terjesztendik. Ha ezen kormány azokat teljesíti,­­ az expeditionális hadtestek főnökei a szerződést, megerősítés végett kormányaik elé ter­jesztendik, a megszállott pontokat a teljes szabályzá­sig megtartván. A megszállás a­­ hatalmasság nevében fog történni,­­ bárminő legyen is a megszálló haderő létszáma. Mindjárt kezdetben fegyverszünetet igyeke­­zendnek szabni a mexicói hadfolytató felekre. A­­ ha­talmasság arra kötelezi magát, hogy a területnek egyetlen pontját sem fogja állandóan megszállani, s hogy Mexicóban semmi kizárólagos előnyt sem szer­­zene meg. — Mexicónak teljes szabadságára hagyand­­ják, hogy saját kormányának formáját megválaszt­hassa. Angolország lemondott azon feltételről, melyet a szerződésbe be akart igtattatni,­­ miszerint t. i. a 3 nemzet arra kötelezné magát, hogy egyik uralkodó uralkodó családjaikbeli herczeg sem fogadandja el a mexikói trónt. Ha a monarchiai forma fogadtatnék el,­­ a a hatalmasság arra kötelezi magát, hogy különö­sen egyik herczeg javára sem használandja föl beavat­kozását. Eében mindazon szökevényeket összegyűjtenék, kik az ujonczozás elöl elvonták magukat, s miszerint a kormány ne tápláljon bizalmatlanságot a forradalmi elem irányában, mely lényegesen ugyanazt akarja, mit a kormány óhajt. Ekképen, úgy véli a „Diritto“, elég katonát lehetene megnyerni. Velencze elfoglalása végett. Erre az „Opinione“ kijelenti, miszerint a Velenczébe eljutásra az egyetlen út, az ujon­­czozástól vonakodókat meggyőzni az engedelmesség szükségéről, a­helyett, hogy azok inkább költői, mint prózai javaslatok által engedetlenségükben megerősít­­tetnének. Garibaldi­s népszerűsége bizonyosan nem fognak használat­anul hagyatni, azonban az önkény­­tesek fölhívásának majd csak annak idejében kellene történnie, a mint ez Olaszországban s minden más országban, hasonló viszonyok közt, mindig történt. A tarini porosz követ, Brassier de Szt. Si­mon gróf f. hó 5-én a franczia követ, Benedetti tiszteletére lakomát adott, melyre a ministerek s a diplomatiai testületek főnökei is meg voltak hiva. Egy turini sürgöny szerint a legutóbbi napokban egy, körülbelül 400 főnyi expeditio terveztetett M­á­l­­tában, a nápolyi tartományok számára, azonban ezen még alig szervezett csapatnak levelezői Nápoly­ban befogatván, az egész terv meghiúsult. SCHWEIZ. A „Bund“ szerint ama körlevél szö­vege, mely által a szövetség-tanács a cantoni kormá­nyokat a C­a­p­p-völgyben történt legutóbbi esemé­nyekről értesíti — így hangzik : „Waadt csnton állam tanácsa által arról értesit­­tettünk, hogy egy franczia csendőrökből s katonákból álló erős csapat,­­ les Bonaies erődből a Waadt can­­tonhoz tartozó Creasonniéressuisses faluba ment be. Ezen annyira meglepő terület­sértés — úgy látszik — az által volt indokolva, miszerint a franczia csendőrség azt híve, hogy a Waadt cantonbeli rendőrség a Napp­­völgyben befogatásokat szándékozik eszközölni, mit a franczia hatóság nem hitt megengedhetni. Mi ezen jelentés vétele után tüstént két szövetségi biztost küldöttünk a helyszínére, t. i. N­i­g­e-t berni kormány­elnököt, s V­e­i­l­­ler-t a waadti állam­tanács al­elnökét, hogy ezen ese­mény iránt további értesüléseket szerezzenek. Végre a párisi schweisi követségnek meghagyták, miszerint a csá­szári ministert arra sürgesse, hogy a Capp völgybe be­ment haderő tüstént visszaindíttassék a határon túl, (ha ez még eddig meg nem történt volna), hogy a történtekért illő elégtétel adassék, s hogy a szükséges intézkedések megtétessenek arra nézve, hogy jövőben ilynemű terület­sértések ne ismétlődjenek.“ SPANYOLORSZÁG. Medina-Coeliben hó első napjaiban köztársasági fölkelési sértet történt, mely azonban csakhamar elnyomatott. AMERIKA. Egy New-Yorkból oct. 23-ról kelt sürgöny szerint, Fremont elmozdítása már el van határozva. OLASZORSZÁG. Az „Opinione“ egy vezérczik­­kében, a „Diritto“ által tett azon javaslatok ellen lép föl, miszerint ama vidékekre, hol az úton behozott ujonczozási mód kevés sikert igér , G­arib­aldi­s tá­bornokai küldessenek, mivel ezek önkénytesek minősé- T á v 1­r a l­o k. Zágráb, november 7. — Ma az országgyűlés a házközösségi törvény feletti részletes tárgyalást folyta­­tá. Az a 20-ik §-tól a 32-ig elfogadtatott. A 33 §. 1. pontjánál, mely a házközösség megosztását a földek bizonyos minimumának meghatározása mellett megen­gedi, némely szónok feltétlen osztályt kíván. E pontra nézve holnap szavazni fognak. London, november 7. — (Délben). — A bank a diskontot 3 perczenttel alább szállitá. Paris, nov. 6. A „Presse“ jelenti, hogy a Dapp-völgynek franczia megszállása folyvást tart. A „Patrie“ szerint a senatus s a törvényhozó­­testület ülésszaka jan. 15 én fog megnyittatni. A „Pays“ egy, Créolle által aláírt czikkben a R i­c­a s o­­ i-cabinet magatartását bírálja, mely né­mileg ultimátumot jelent, azon egyetlen szövetséges irányában, kivel Olaszország Francziaországban bír. Hozzáteszi, hogy jelenleg Rat­azz­i a kabinetnek egyedüli lehetséges feje. Egy Ratazzi-kabinet az Olasz s Francziaország közti egyesülésnek jobb összekap­csoló eszköze lenne, az bizonyos zálogot nyújtana ama bizalmas alkudozásoknak jóakaratu újrafölvétele iránt, miknek kimenetelét hallgatólag várják az Olaszorszá­got szerető olaszok s francziák. Bern, november 7. — Cappvölgy határsértését a szövetségi biztosok jelentése tökéletesen constatiroz­­za. Thouvenel Kern urnak azt felelé : Francziaország nem szándékozik a nappvölgykérdésben praeridicálni, hanem a status quo fentartását kívánja és kész,végleges egyesség útján alkudozásra lépni. N y i 111 é r. (B e k a l d e t e 11.) Az „Ost-Deutsche Port“ 235 ik számában követ­kező közleményt hozta: „Korunk régibb idők óta a szeszélyek kora, ez különféle kellem­etlenségeket hoz reánk, melyek miatt aggodalmak, szomorúságok jö­­­nek létre, innen nem csuda, ha mindig jobban-jobban kell „az ember hajának hallani“ s megkopaszodik; az ilyen kopaszfejünknek Mally M. ismeretes Meditrina hajnövesztő erősítő pomádáját s hasonnevű vizét (alte Wilden, Hauptstrasse 339 sz.) kell használni, mint a mely egyedüli kipró ált hathatós szer a haj njranö­­▼ésének eszközlésére, a haj őszülésének s kihullásának megakadályozására, a hajat ismét az előbbi mérték­ben növeszteni­e az ember előbbi ékességének vissza­nyerésére. Mivel egy üvegcse vagy adag belőle csak 1 ft. 80 kr. áru, ez a legolcsóbb találmány, mely gya­korlati czéllal bír, s e szerint mindenkinek ajánlható. (Kapható Pesten Török József úr gyógyszertárá­ban, Király utcza, 8. sz., valódi s hamisítatlan minő­ségben.) Theatralischer Unsinn. Posse in 2 Vorstellungen. Budai népszínház. Lidi. Népszínmű 3 felvonásban. Színházi előadás november 9. Nemzeti színház Bánk Bán. Opera 3 felvonásban. Pesti német színház. Távirat tudósítás a bécsi börzéről, november 8-ról B7. MetaUgnea 80.80 Nemzeti kölcsön 66.80 bank­­részvények 746. hitelintézeti részzének 179.20 ezüst agro 137.65; londoni váltók 138.20; arany díja 6.57. Felelős szerkesztő: VÉRTES ERNŐ, a f. ki­

Next