Sürgöny, 1861. november (1. évfolyam, 252-275. szám)
1861-11-09 / 258. szám
kotmány védbástyuinak nevezi, és a lefolyt lázadék története bizonyítja, hogy míg a központosított hatalom teljében, a vihar első rohamára romba dőltek trónok és országok , a magyar megyei szerkezet — honalapító Cseink bölcseségének ezen emlékköve — ezer viszontagság közepett nem egyszer mentette meg az alkotmányt, és az alkotmánynyal mindig a királyi széket is. A magyar király, a haza és alkotmány érdekei követelik tehát, hogy a megyei szerkezet tiszteletben, épen tartassék fen, de a femért. ndv. kancelláriának hivatkozott rendelete a megyei önkormányzatot megsemmisíti. Tudva van ugyanis, hogy ezen önkormányzat abban áll, miszerint a megyék a III. R. 2. cziméhez képest a körükhöz tartozó ügyeiket maguk, és pedig az 1723. 58. tez. szerint közgyűléseikben intézik. — Ha ezen közgyűlések betiltatnak, ezek teendői szükségkép oly közegekre fognak átszállani, melyek azokat törvényszerüleg nem teljesíthetik, és a melyek megszűnvén a megye közönségének kifolyásai lenni , egyenesen a központi hatalomtól fognának függeni; pedig az alkotmányos tisztviselőknek ezen közvetlen függését a legújabb 1848-iki XVI. t. sz. is kizárja. Az önkormányzatnak ilyetén megsemmisítése ellen kötelességünknek tartjuk szót emelni önérdekeinknél fogva is; mert sejtjük , hogy a kéz, mely a nyolcz százados törzset kiirtandó, megsemmisíti az izmos ágakat, nem fogja kímélni az ifjú hajtásokat sem; érezzük , hogy a királyi városok sem élhetik túl soká a megyéket azon alkotmányos szerkezetben, melyben őket az 1848 iki XXIII. t. sz. az önálló törvényhatóságok polczára, a megyék mellé emelte. Nem tudjuk, meddig fog saját törvényhatósági életünk is tartani; de amig az tart: falaink között menedéket fog mindig lelni az üldözött jog és törvény szava. — S így nem mulaszthatjuk el, hogy eltemetett testvéreink, — a megyék mellett, — melyeknek élete ép oly igaz és törvényes volt, mint saját életünk, — fel ne szólaljunk. Ezek nyomán legmélyebb tisztelettel kérjük a nagym. magyar kir. helytartótanácsot, miszerint a fejedelem és nemzet közti közbenjárói magasztos hivatásához képest, hazafias bölcs tanácsát és egész befolyását a megyék önkormányzati jogának helyreállítására felhasználni kegyeskedjék. Kik egyébiránt megkülönböztetett tiszteletünk kijelentése mellett maradunk. Kelt Szabadkán, 1861-ik évi november hó 4 én tartott nyilvános közgyűlésünkből. Szabadka város közönsége. — Csongrád, november 1-én 1861. Csongrád városa képviselő testülete f. hó 1-én tartott képviselő közgyűlésében az előleges intézkedést megtette arra nézve: „ha netán a mostani erőszakos hatalom alkotmányellenes kötelesség teljesítésére kötelezné“, azonnal feloszlatja magát. Egyedül a városi kapitány marad meg állásában, mint a közbátorság védnöke. — Eger városa részéről Csiky Sándor polgármester elnöklete alatt oct. 30 -án tartott képviselői gyűlés jegyzőkönyvének kivonata: „Olvastatott az egri ok. adóhivatalnak f. évi oct. 26 ról 866. sz. a kelt s e városi tanácshoz intézett megkeresése , mely mellett a nagyvárad budai cs. kir. orsz. pénzügyigazgatóságnak f. évi oct. 18-án 3826. sz. a. kelt s az 1862. évi adóbehajtásra vonatkozó rendelet, melyben a községek és testületeknek a fennálló szabályok értelmében, az egyenes adók kivetése, tartozásba vétele és behajtása körüli közreműködés azon megjegyzéssel tétetik kötelességévé, hogy a közreműködés nem teljesítése miatt be nem hajtott adóösszegek a községek és testületek jövedelméből és vagyonából fognak behajtatni, azon hozzáadással küldetett át ezen város tanácsának, hogy az adóbehajtás körüli közreműködésre e tanács tagjai katonai beszállásolással fognak kényszerittetni, és hogy e kötelességek el- vagy el nem vállalása feletti nyilatkozatát a megkereső cs. kir. adóhivatallal legfölebb f. évi nov. 1-ig közöse. Mely felolvasott megkereséssel egybefüggőleg elnöklő polgármester előterjesztő, miként a m. kormánynak az adóbehajtásra nézve kiadott rendszabályaiból láthatólag a hirdetmény végsoraiban az foglaltatik, hogy a be nem hajtott összegek a községek és testületek vagyonából fognak behajtatni, ellenben a cs. kir. adóhivatali megkeresésben azonfölül még a tanács tagjai is kát. beszállásolásokkal és vagyonuk veszélyeztetésével fenyegettetnek az esetben, hogy ha a cs. kir. adó lhajtása vagy épen nem, vagy nem a kívánt sikerrel eszközöltetnék , melyből az tűnik ki, mikép a cs. kir. adóhivatal a törvényesnek el nem ismerhető adóbehajtás körül sajnálattal tapasztalt szigorúságban még a felette álló pénzügyi hatóságot is fölülmúlja; miután pedig e városi tisztikar alkotmányos kötelmei és szentesített törvényei ellenére a cs. kir. adók behajtását vagy bármi segély nyújtását nem eszközölhetné, ily körülmények között az alkotmányos törvényes téren a nélkül, hogy letett esküjét meg ne szegné, s honárulási bűnt el ne követne, ezenfölül pedig a folytonos fegyveres zaklatásoknak s magán vagyonai elpusztittatásának kitéve ne lenne, továbbá is megmaradnia lehetetlenné vált. Minélfogva elnök polgármester kijelenti, miszerint a városi közönség eddigi bizalmát megköszönve, azon hivatalos hatóságot, melyet a városi választó közönség bizalmából nyert, e testület mint a választó közönség képviselő testületének kezébe leteszi s ezen lemondását elfogadtatni kéri. Mely lemondás után városi főbíró és a többi tisztviselői tagok is mindnyájan kijelentették, miként az elnök előadását sajátjukká tevén, a kifejtett oknál fogva hasonlólag lemondanak, kérvén magukat tiszti állomásaiktól felmentetni. A képviselői testület beismervén azt, miként alkotmányos tisztikarnak ily körülmények között hivatalos működését továbbá is becsülettel folytatni lehetlenné vált, minélfogva ezen kényszerűségből történt lemondást hasonló kényszerűségből elfogadja; sőt miután e képviselői testület is hasonló érzülettől van áthatva, hogy a fenebb felolvasott cs. kir. adóhivatali megkereséssel oly általános veszély borult alkotmányos életünkre, amennyiben az autonóm hatóságoktól oly intézkedések követeltetnek, melyek teljesítését nem csak alkotmányosan szentesitett törvényeink tiltják de sőt alk. életünk természetével ellenkeznek, következve az alk. törvényes téren megmaradnia e képviselő testületnek is lehetlenné vált, — fájlalva ugyan, hogy 11 évi szenvedés után a m. é. oct. 20-diki legm. diploma kihirdetése után azon reményétől, hazánk alkotmányos sérelmein ejtett sebeket megorvosolva salk szabadságunkat felvirulva látni, magát akként meg fosztva látja, mindazonáltal ezen helyhatósági jogától, melyet a választó közönség bizalma folytán elfoglalt, ezennel ünnepélyesen átalában s testületileg lemondani elhatározta. Nehogy azonban e városban — habár csak rövid ideig is — a személy és vagyonbiztonság, úgy a városi közügyek s vagyonok felügyelet nélkül maradjanak, szükségesnek látta a következő intézkedéseket tenni: A városi és m rendőri kapitányok, fő- és alorvos, és a többi egészségügyi személyek, v. közgyám, gazd. pénztárnok és ellenőr, gazd. felügyelő, levéltárnok, szállásmester, v. hadnagy, piaczi biztos, hegybirák, kiadó, iktató s írnokok, úgy a fertálymester, és az öszszes szolga-személyzet eddigi tiszti kötelességeiknek hazánk törvényei értelmébeni folytatása végett ideiglenesen további intézkedésig megmaradjanak. Ezen határozatról Heves és K.-Szolnok t. e. megyék bizottmánya a nm. örökös főispán úr útján, a nm. magyar k. helytartótanács, úgy az összes törvényhatóságok jegyzőkönyvi kivonat csatolása mellett hív. levél kíséretében tudomás végett értesittetnek, — ezen határozat továbbá az egri cs. kir. adóbehajtó-bizottmánynak is tudomásul i. e. 866-ik számú megkeresése folytán megküldetni rendeltetik.“ Vidéki levelek. — Belényes, October 26-án 1861. A belényesi választó kerületnek I. évi September 30-án emlékezetes polgári ünnepe volt. Erről a román lapok már megjegyzéseket is tettek, mig a magyar hírlapirodalom által tudtomra még nem registráltatott. E mulasztást óhajtom ezúttal pótolni. E nap tette dicső emlékű országgyűlésünkről házi isteneihez visszatért képviselőik, g. n. e. esperes Pap János ur követi sáfárkodását és jelentését. Kimentő beszédében, véleményünk szerint, helyes tapintattal különös súlyt látszott fektetni bengyülésünk abbeli igyekezetére, miszerint a nemzetiségi kívánalmak méltányosan megoldassanak Előadá, hogy országgyűlésünk positív eredményekben meddőségét nem a képviselőkben és nem Pesten kell keresni. Centralismusban, a képzeleti ősz-birodalomban, mely mint egy új Saturnus a többi nemzetiségeket fölfalni öröködik. Végezetre elragadó ékes-szólással kérte különböző ajkú hallgatóit, s választóit a testvéries egyetértésre és vállvetésre, mely a törvényes tér megőrzése mellett egyedül képes mindnyájunkat moraliterbentartani, s azt eszközölni, hogy mint a pálmafa a terhek alatt nőjünk és erősödjünk. A hazát éltetve s éljeneztetve fejezi be a derék férfiú szónoklatát. Beszédére a közszeretetben álló választási elnök Kaffka Károly úr tolmácsold a választók részéről a honatyák iránti hazafias tiszteletünket és ragaszkodásunkat, egyszersmind a kerület őszinte köszönetét és elismerését jelentvén ki lelkes követünknek, ki érdekeinket nemzet választottai között oly méltóan képviselő. S most azon családias jelenet következett, midőn derék követünket éljenzések között a szeretet és idegkülönböztetés őszinte jelével elhalmozni nagy és kicsiny egyaránt igyekezett; s jól tudjuk, mikép követ-polgártársunknak az érzelem nyilvánulása kedvezőbb vala, mint leendő a hatalomnak aranykeresztjei, r. 1 K fi I Ml II 1. —1. (Legújabbak szemléje.) Turulból újólag állítják, miszerint Ricasoli, mindinkább belefáradva az akadályokba, mikre a római kérdés megoldása talál, egész komolyan el van határozva ministeri hatalmát letenni s az e kérdésben váltott diplomatiai levelezés közlése — még a parlament egybeülése előtt — leeud politikai végrendelete. Ricasoli már rég átlátta állásának tarthatlanságát, s szintúgy átlátták azt Párisban is. E minister már programmjánál s ennek folytán tett nyilatkozatainál fog kénytelen volt a római kérdés megoldását folyvást sürgetni; másrészt a császár szintoly szilárdul ragaszkodott a római status quohoz. Ezáltal oly ellentét származott, melynek egyetlen következménye az lehetett, hogy Olaszországban a császár ellen roppant elkeveredés keletkezzék s a két kabinet és ország közt veszélyes egyenetlenség támadjon. Ezen tényállás a két fejedelem közt közvetlen érintkezést idézett elő, mely bizonyos megállapodást vont maga után. szerint a király maga is beleegyezett a római kérdés egyelőre háttérben hagyatásába, mi Ricasoli ministerségét továbbra lehetetlenné téve. Ezért ő maga is beleegyezett Ratazzinak Parisba küldetésébe, s ennek mint a „Pays“ nak távírt czikkéből kitűnik, csakugyan sikerült a tuileriák kabinetével egy politikai Programm iránt kiegyezni. Ez bírálja a Ricasoli-kabinet magatartását, s rész néven veszi annak, hogy az egyetlen szövetséges irányában az ultimátum egy nemével lépett föl, sőt tovább megy, s Ratazzit mint a kabinet egyetlen lehető főnökét s Olasz- és Francziaország közti kapcsot mutatja be. Ebből úgy látszik, hogy Viktor Emánuel az új parlament elé új ministerektől körülvéve fog lépni, s ekkor a megállapított új franczia-olasz politika körvonalai is jobban ki fognak tűnni. Meg lesznek-e akkor már Bécsben is a tervezett javaslatok téve, mi combinált eljárást tanúsítana, — még természetesen nem tudhatjuk. Wielopolski marquis, kit a császár tüstént megérkezte után Szt. Pétervárra hitt, oda már elutazott. Azon remény, hogy mint kormányzó fog Varsóba viszszatérni, ott igen jó hatást tett. Ezt tartják legjobb eszköznek arra, hogy Lengyelországban erős s mégis jó és nemzeti kormány hozattathassék be. A szigorúrendszere, erről meg vannak győződve, semmi hasznot sem fogna hajtani, mert csak növelné a lengyelek passivitását, mely a nép legjobb erejét aláássa. Az amerikai szárazi csatatéren egészben s nagyban véve semmi sem változott. A Potomacnál úgy mint a Missourinál mindig csak az eldöntés előestéjén állnak. Ellenben újabb new orleansi tudósítások szerint a tengeren az unionisták erős vereséget szenvedtek. Az unió kormánya ily tényállás mellett féltékeny szemmel nézi Angliát, s ezen gyanúja okozá, hogy Seward államtitkár az unio státusok kormányzóihoz még a múlt hóban köriratot intézett, melyben a tengerpartok erődítésének szükségét különösen szívekre köti.Ezen körirat nagy ingerültséget árul el Anglia ellen, mit a „Times“ nagyon rész néven is vesz. Még annál nagyobb elkeseredettség várható azonban az unió-kormány részéről, ha valósul, hogy a déli államok kormánya küldötteinek sikerült az áttört ostromzárlaton keresztül Európába átjönni, s hogy ezek meg vannak bízva, Anglia és Francziaországnak nem csak előnyös kereskedelmi szerződéseket ajánlani, hanem a déli confoederáltakat egyszersmind bizonyos időre oltalmuk alá is helyezni. ANGOLORSZÁG: Az angol lapok egy oly levelezést közölnek, mely Lyons lord washingtoni britt követ és Seward külügyminiszer közt változott. Lyons lord két angol alattvaló befogatása iránt emelt panaszt, Seward pedig, anélkül, hogy azon kétséges kérdést vizsgálná, hogy vájjon minő nemzetiséghez tartoznak a Lyons lord sürgönyében kijelölt személyek — megelégszik azon válaszszal, hogy a közös törvény alkalmaztatott ama személyekre, hogy az elnöknek, mint a végrehajtó hatalom fejének joga van, a babeas corpus-act-ot fölfüggeszteni, s hogy midőn valamely nemzetnél polgárháború dühöng, mindenek előtt az állam üdvére kell gondolni. A „Times“ kifejezi véleményét ama beszéd tárgyában, melyet a porosz király legközelebb Potsdamban egy tanulói küldöttség föliratára válaszolva tartott. A király ezt mondá: „Én minden józan s mérsékleti haladást pártolok.“ —A „Times“ egészen el van ragadtatva ezen szavak fölött, s amennyire elégületlen volt a königsbergi beszéddel, — a potsdami beszéd fölött épen oly nagy megelégedést tanúsít, s ez utóbbi beszéd alapján kijelenti, hogy némely fontosság nélküli kisszerű viszályok daczára Porosz és Angolország közt csupán mulólagos ellenkezések létezhetnek. .Egy magasabb nemű szövetség, vélemény s erkölcsiség szövetsége létezik“ — úgymond „a két nemzet közt. Mi óhajtjuk Németország szabadságát s boldogságát, s elismerjük, hogy ha a két nép jó barátságban marad egymással, ez kölcsönös előnyükre szolgáland. Poroszország nem tehet nekünk nagyobb szolgálatot, mint ha a fölött őrködik, hogy őt semmi baleset se érje.“ FRANCZIAORSZÁG. Lagueronniére, kitől a legutóbbi időben a „Patrie“-ban több névtelen czikkek jelentek meg, most Guéron 11 (az „Opinion Nationale“1s) s Vérontudor (a „Constitutionnel“-ben) által interpelláltvány leveti álarczát. Egy Guéroult-hoz intézett iratot tesz közzé, melyben saját újabb hírlapírói működése iránt fölvilágosítást ad, s egy másik iratban Véron tudott elég élesen megrójta személyeskedéseiért. Gnéroult czikkére Laguevrousére kijelenti, hogy őppen nem véve át a „Patrie“ politikai vezetését; ő Delamarre-t csupán tanácsával, s némely esetekben személyes munkájával támogatja. Ezen állás neki meghagyja tökéletes szabadságát, azonban mégis megengedi neki saját eszméinek védelmezését. Mindazáltal munkáiban nem kell magasabb sugallatokat, hanem csupán saját sugallatait látni. Az ő előbbi iratai (Guéroult ugyanis amaz ismeretes röpiratokra tett czélzást, melyek a császári politika programmját tartalmazták, mint állítja — csupán az által nyertek tekintélyt, hogy tartalmuk a franczia politika általános eszméjével öszhangzott. Azon új szabadelvű phasisban, melybe Napóleon kormánya belépett, — szerinte az országnak ismét a szabadság szokásait s előjogait kell fölvennie. A kormányhoz Ilit lapokat eddig elő egy hivatalos irány engedelmes eszközeiül tekintették, — ezt azonban Persigny kezdeményzése megváltoztató. Ezért igen czélszerű, hogy a miniszerima körén kívül is hallassák szavukat oly egyének, kik nem ministerek. Erre Lagueronniére azon átalánosan elterjedt véleményt cáfolja meg, mintha ő csak azért fogott volna tollat, hogy Persigny ellen lépjen föl, s végül némi hitvallovást tesz. Elismeri, hogy Guéroult nem tévedett, midőn azt hiszi, hogy ő mérséklettségi politikát követ. De ezért sohasem hagyand föl azzal, amit védelmezett. Ő azt hiszi, hogy az olasz félsziget végleges szervezése felbonthatlanul össze van kötve az európai polgárisodás ügyével, hogy a világon semminek sem szabad compromittálnia a solferinói győzelem dicső eredményeit; s hogy a franczia diplomatiának mindvégig oltalmazni s elő kell mozditnia a Francziaország által megkezdett művet. Azonban hazafiassága s lelkiismerete tiltakozik a pápaság lerontásának még csak lehetősége ellen is, mint a mely szükséges a keresztény polgárisodásra nézve, s mely szükségkép össze fogna omlani, ha egy oly megoldás, mely csak az államférfiak bölcsesége által s az idő segélyével eszközöltethetik, a franczia csapatoknak Rómábeli tüsténti visszahívása által elsietett módon idéztetnék elő. A „Moniteur“ jelenti , hogy ama szerződés, mely által, Franczia-, Angol-, és Spanyolország haderejüket közös működésre egyesítik, Mexicót a sérelmeikért elégtétel kinyerése végett, Londonban oct. 31-én aláíratott. A „Journé des Débats“ szerint a szerződés feltételei körülbelül következők lennének. A szerződés legfölebb 5—6 czikkből áll. Az I-ső czikk a 3 hatalmasság közös működését köti ki. A következők a beavatkozás módját szabályozzák: — a 3 hatalmasság mindegyike egyenlő tengeri erőt küldene; a szárazi haderőnek 2/ra az antillai spanyol sereg által fog szolgáltattatni. Az egyesült haderő megszállandja Vera Cruzt, s a partnak mindazon pontjait, melyeket megszállani jónak látand. Erre követeléseiket a mexikói hatóságok elé terjesztendik. Ha ezen kormány azokat teljesíti, az expeditionális hadtestek főnökei a szerződést, megerősítés végett kormányaik elé terjesztendik, a megszállott pontokat a teljes szabályzásig megtartván. A megszállás a hatalmasság nevében fog történni, bárminő legyen is a megszálló haderő létszáma. Mindjárt kezdetben fegyverszünetet igyekezendnek szabni a mexicói hadfolytató felekre. A hatalmasság arra kötelezi magát, hogy a területnek egyetlen pontját sem fogja állandóan megszállani, s hogy Mexicóban semmi kizárólagos előnyt sem szerzene meg. — Mexicónak teljes szabadságára hagyandják, hogy saját kormányának formáját megválaszthassa. Angolország lemondott azon feltételről, melyet a szerződésbe be akart igtattatni, miszerint t. i. a 3 nemzet arra kötelezné magát, hogy egyik uralkodó uralkodó családjaikbeli herczeg sem fogadandja el a mexikói trónt. Ha a monarchiai forma fogadtatnék el, a a hatalmasság arra kötelezi magát, hogy különösen egyik herczeg javára sem használandja föl beavatkozását. Eében mindazon szökevényeket összegyűjtenék, kik az ujonczozás elöl elvonták magukat, s miszerint a kormány ne tápláljon bizalmatlanságot a forradalmi elem irányában, mely lényegesen ugyanazt akarja, mit a kormány óhajt. Ekképen, úgy véli a „Diritto“, elég katonát lehetene megnyerni. Velencze elfoglalása végett. Erre az „Opinione“ kijelenti, miszerint a Velenczébe eljutásra az egyetlen út, az ujonczozástól vonakodókat meggyőzni az engedelmesség szükségéről, ahelyett, hogy azok inkább költői, mint prózai javaslatok által engedetlenségükben megerősíttetnének. Garibaldis népszerűsége bizonyosan nem fognak használatanul hagyatni, azonban az önkénytesek fölhívásának majd csak annak idejében kellene történnie, a mint ez Olaszországban s minden más országban, hasonló viszonyok közt, mindig történt. A tarini porosz követ, Brassier de Szt. Simon gróf f. hó 5-én a franczia követ, Benedetti tiszteletére lakomát adott, melyre a ministerek s a diplomatiai testületek főnökei is meg voltak hiva. Egy turini sürgöny szerint a legutóbbi napokban egy, körülbelül 400 főnyi expeditio terveztetett Máltában, a nápolyi tartományok számára, azonban ezen még alig szervezett csapatnak levelezői Nápolyban befogatván, az egész terv meghiúsult. SCHWEIZ. A „Bund“ szerint ama körlevél szövege, mely által a szövetség-tanács a cantoni kormányokat a Capp-völgyben történt legutóbbi eseményekről értesíti — így hangzik : „Waadt csnton állam tanácsa által arról értesittettünk, hogy egy franczia csendőrökből s katonákból álló erős csapat, les Bonaies erődből a Waadt cantonhoz tartozó Creasonniéressuisses faluba ment be. Ezen annyira meglepő területsértés — úgy látszik — az által volt indokolva, miszerint a franczia csendőrség azt híve, hogy a Waadt cantonbeli rendőrség a Nappvölgyben befogatásokat szándékozik eszközölni, mit a franczia hatóság nem hitt megengedhetni. Mi ezen jelentés vétele után tüstént két szövetségi biztost küldöttünk a helyszínére, t. i. Nige-t berni kormányelnököt, s Veiller-t a waadti államtanács alelnökét, hogy ezen esemény iránt további értesüléseket szerezzenek. Végre a párisi schweisi követségnek meghagyták, miszerint a császári ministert arra sürgesse, hogy a Capp völgybe bement haderő tüstént visszaindíttassék a határon túl, (ha ez még eddig meg nem történt volna), hogy a történtekért illő elégtétel adassék, s hogy a szükséges intézkedések megtétessenek arra nézve, hogy jövőben ilynemű területsértések ne ismétlődjenek.“ SPANYOLORSZÁG. Medina-Coeliben hó első napjaiban köztársasági fölkelési sértet történt, mely azonban csakhamar elnyomatott. AMERIKA. Egy New-Yorkból oct. 23-ról kelt sürgöny szerint, Fremont elmozdítása már el van határozva. OLASZORSZÁG. Az „Opinione“ egy vezérczikkében, a „Diritto“ által tett azon javaslatok ellen lép föl, miszerint ama vidékekre, hol az úton behozott ujonczozási mód kevés sikert igér , Garibaldis tábornokai küldessenek, mivel ezek önkénytesek minősé- T á v 1r a lo k. Zágráb, november 7. — Ma az országgyűlés a házközösségi törvény feletti részletes tárgyalást folytatá. Az a 20-ik §-tól a 32-ig elfogadtatott. A 33 §. 1. pontjánál, mely a házközösség megosztását a földek bizonyos minimumának meghatározása mellett megengedi, némely szónok feltétlen osztályt kíván. E pontra nézve holnap szavazni fognak. London, november 7. — (Délben). — A bank a diskontot 3 perczenttel alább szállitá. Paris, nov. 6. A „Presse“ jelenti, hogy a Dapp-völgynek franczia megszállása folyvást tart. A „Patrie“ szerint a senatus s a törvényhozótestület ülésszaka jan. 15 én fog megnyittatni. A „Pays“ egy, Créolle által aláírt czikkben a R ica s o i-cabinet magatartását bírálja, mely némileg ultimátumot jelent, azon egyetlen szövetséges irányában, kivel Olaszország Francziaországban bír. Hozzáteszi, hogy jelenleg Ratazzi a kabinetnek egyedüli lehetséges feje. Egy Ratazzi-kabinet az Olasz s Francziaország közti egyesülésnek jobb összekapcsoló eszköze lenne, az bizonyos zálogot nyújtana ama bizalmas alkudozásoknak jóakaratu újrafölvétele iránt, miknek kimenetelét hallgatólag várják az Olaszországot szerető olaszok s francziák. Bern, november 7. — Cappvölgy határsértését a szövetségi biztosok jelentése tökéletesen constatirozza. Thouvenel Kern urnak azt felelé : Francziaország nem szándékozik a nappvölgykérdésben praeridicálni, hanem a status quo fentartását kívánja és kész,végleges egyesség útján alkudozásra lépni. N y i 111 é r. (B e k a l d e t e 11.) Az „Ost-Deutsche Port“ 235 ik számában következő közleményt hozta: „Korunk régibb idők óta a szeszélyek kora, ez különféle kellemetlenségeket hoz reánk, melyek miatt aggodalmak, szomorúságok jönek létre, innen nem csuda, ha mindig jobban-jobban kell „az ember hajának hallani“ s megkopaszodik; az ilyen kopaszfejünknek Mally M. ismeretes Meditrina hajnövesztő erősítő pomádáját s hasonnevű vizét (alte Wilden, Hauptstrasse 339 sz.) kell használni, mint a mely egyedüli kipró ált hathatós szer a haj njranö▼ésének eszközlésére, a haj őszülésének s kihullásának megakadályozására, a hajat ismét az előbbi mértékben növesztenie az ember előbbi ékességének visszanyerésére. Mivel egy üvegcse vagy adag belőle csak 1 ft. 80 kr. áru, ez a legolcsóbb találmány, mely gyakorlati czéllal bír, s e szerint mindenkinek ajánlható. (Kapható Pesten Török József úr gyógyszertárában, Király utcza, 8. sz., valódi s hamisítatlan minőségben.) Theatralischer Unsinn. Posse in 2 Vorstellungen. Budai népszínház. Lidi. Népszínmű 3 felvonásban. Színházi előadás november 9. Nemzeti színház Bánk Bán. Opera 3 felvonásban. Pesti német színház. Távirat tudósítás a bécsi börzéről, november 8-ról B7. MetaUgnea 80.80 Nemzeti kölcsön 66.80 bankrészvények 746. hitelintézeti részzének 179.20 ezüst agro 137.65; londoni váltók 138.20; arany díja 6.57. Felelős szerkesztő: VÉRTES ERNŐ, a f. ki