Sürgöny, 1861. december (1. évfolyam, 276-299. szám)

1861-12-01 / 276. szám

Első évi folyam 276 szám. — 1861 Vasárnap, deczember 1. fzierkesitö-hivatal­­ Baritok-tere 7. iá. a. földszint. Kiadó hivatal: B­ar 4 tok* tor« 7. iáim, fljldtmint Előfizethetni Ha '.»restes a kiadi­­hivatalban. ki­ntá­k-tere 7. a«4n* fűldamint Vidéken bérmenten tert­­ekben , minden poata-hivatalnál.SÜRGÖNY KIARzstesi árak aosh­tal értékben. Badap«tdt«m b»ahaa bordve­st kr it kr ífáiK'vre 16 — Évnegyedre 4 50 félévre $ 50 Egykér 2 — 10 Vidékre, naponkint portás st kr ft kr E^sdvre 19 — Évnegyedre 5 — — Évnegyedre 6 — XKMHIV­ATALOS RÉSE Brr», dot. 29-én. L. A sajtótörvény-javaslatot elkészítette ugyan a bíró­tanácsnak illető bizottmánya, de a­mennyiben ma hire járt, az alsóházi követek közt tárgyaltatása még némi halasztást fog szenvedni, miután egy másik bizottmány, melynek a sajtó­­pörökben való büntető­­eljárásra nézve kellene ajánlatot tennie, munkálatát még be nem végezte, a ház pedig a két ajánlatot egyszerre akarja tárgyalni. Ezen magyarázat igen megnyugtató, különösen a „Figaró"nak azon gonosz életével szemközt, hogy a bíródó tanács többsége az új sajtótörvény ajánlatában bizalmatlansági volu­­mot lát a kormány irányában, miután az Ma­gyarországban az 1852-ki sajtótörvényt nyilvá­nította érvényesnek. Az olvasó bizonyosan meg­értette a czélzást, miután tudja, hogy az alsó­ház többsége Klaudinak a kivételes bíróságok ellen irányzott ajánlatát visszautasította, mivel abban — szemközt a hazánkban felállított kivételes bíróságokkal — bizalmatlansági volumot látott. A leggonos­abb ebben az életben pedig az, hogy mindenki elhinné, ha történetesen nem a „Figa­róban életként, hanem "kom­oly hírként állana valami politikai lapban. Akkora a hitel, mely­nek a bíród, tanács alsó­házának szabadelvűsége örvendhet. Annál furcsább természetesen, hogy a cen­tralista lapok mindig a nemzeti pártokat akarják a közönségnél illiberalitással gyanúsítani. Ne­künk magyaroknak ugyan nem egykönnyen vet­hetnek fuudalismust vagy clericalism­ust szemünk­re, — de annál nagyobb kéjjel teszik azt a cse­heknek ; ámbár másrészt észre sem veszik, hogy mily következetlenségbe esnek, midőn a cseh­ek t két majd feudalismussal vádolják, majd pedig kárörömmel hirdetik, hogy a cseh nemzeti párt és a cseh í­őnemesség közt ismét meghasonlások mutatkoznak. A centralista lapok csakugyan örülhetnének, h­a ehhr való volna, de nem az. ■— Mint­ biztosan mondhatom, a cseh nemzeti párt nem csak, hogy nem gyengül, de napról napra erősbödik. A cseh mágnások legkitűnőbbjei úgymint a főpapság szoros frigyben élnek a Rie­ger által vezénylett nemzeti párttal, sőt a cseh követeknél általános a remény, hogy, ám az or­szággyűlés ismét egybehivatik, állásuk sokkal kedvezőbb teen, mint márciusban volt, a­mikor a hatvan nemességi képviselő közül csak vagy huszan szavaztak a csehekkel. És ez igen fontos, mert a mi országgyűlésünk után a cseh ország­gyűlés bír a legnagyobb jelentőséggel a biro­dalomban. A­mi a budgetet illeti, nem bocsátkozom a hírlapi adatok tömke­lgébe. Bizonyos csak az, hogy a kormány erősen ragaszkodik tervéhez , de hogy a formára és sikerre nézve még egyál­talán nincs tisztában. A­mint hallom, holnap mi­­nister­tanács lesz, melyben a kérdés tárgyaltat­ni fog. Az „Oesterreichische Zeitung“ azon hírt közli, hogy gr. Apponyi benyújtotta lemondá­sát. Én e hírről mit sem hallottam és a nagymél­tóságú kúriának ismeretes felirata után nem is valószínű. Azonban határozotta­n ellentmondani még­sem merek, mert a bonyodalmak napjait éljük és mivel ha tudomásomra esett egyes ada­tok nyomán indulhatok úgy látszik, hogy a bélyeg kérdése a törvénykezést illetőleg nem a legkedvezőbben áll. Pest, nov. 30. Mai nap a délelőtti órákban mutatta be a kir. helytartó ö­nmagánál Koller F. kir. biztos e méltósága Pest városa tisztikarát, következő beszéddel: „Nagyméltósága kir. hely­tartó úr, kegyelmes uram! Szerencsém lévén excellentiádnak Pest városa újonnan szervezett összeg tanács-tagjait kegyes színe elé hozni, oly férfiakat vélek bemutatni, kikről excel­­lentiád meg lehet győződve, hogy a császári és Apos­toli királyt Felségünk iránt tántoríthatjak hűséggel, kedves hazánk iránt igaz honpolgári szeretettel visel­tetnek. Hogy Apostoli királyi Felségünk atyai jó szívvel bennünket azon ösvényre ismét visszavezetni kegyes­kedett , melyen múlt évi October 20 -i királyi levelében megindulni felhívott, új szeretettel, bizalom­mal és hálaérzettel tölti kebleinket, s meglehet nyug­tatva kegyelmes uram, hogy Pest városának összes tisztikara kegyeletes érzelmektől áthatva, ezt példás lojalitással fogja meghálálni. Mi úgy vagyunk lelkesítve kegyelmes uram, mi­ként hazánk intézményei, melyekhez bárkinél nem ke­vesli szeretettel ragaszkodunk, az­ egyetemes biroda­lom fentartásához szükségelt korszert­ idomitásban csak szilárdítást nyerhetnek, mig a bin és csalfa ámí­tások alatt lappangó elvetemült féktelenségek törvé­nyes szabadságunkat örökre legyilkolnák. Excellentiádnak állandó boldogságot buzgó szív­vel kívánván s magunkat hathatós pártfogásába ajánl­ván, „ alázatosan esedezünk, hogy forrón szeretett nagy fejedelmünk tróni zsámolyához hűséges jobbágyi hódolatunkat feljelenteni és bennünket királyi atyai kegyelmébe kegyesen ajánlani méltóztatnék.“ TARCZA. Az t o s z s z i ni r o ti a I o ni. •) Bodenstedt. Frigyes után. III. Ezen rendkívül művészileg alkotott jelenet a ház egyik oszlopos előcsarnokában játszik egy tinezviga­­lom után, melyet Famnsson adott, r­eggeli három óra; a vendégek már mind eltávoztak, csak Cacky maradt a csarnokban, elkésett kocsiját várandó. Ekkor hirte­len megjelen Sophia a háttérbeni lépcsőn, Molcalint hiszi benne felismerhetni és halkan szólítja. Csakha­mar észreveve, hogy csalatkozott, sebesen visszavonni. Cacky könnyen kitalálja a dolog összefüggését és egyik oszlop mögé rejtőzik, kíváncsian várva a kime­netelt. Erre mindjárt jó a szobaleány gyertyával, hogy Cacky után vizsgálódást tegyen és Mohcalint úrnője szobájába hívja. Óh Istenem, én félek itt, az előcsarnokban, éjjel egyedül! Félek a kísértetektől nagyon, de az élőktől még jobban. Hogy kínoz úrnőm! Isten legyen vele ! Azt mondá, Cackinak itt kell lenni, ő maga látta. Mi jut eszébe! (körülnéz). Mily gyönyör itt az éji sötét­ben ábrándozni! Az régen otthon van, meleg ágyában és szerelmét holnapra teszi el. De még Mohcalinhoz kell mennem. (Kopogtat Molcalin ajtaján.) Itt van! — Hallja ön? nyissa fel hamar ! Kisasszonyom még ez éjjel látni kívánja. De siessen ám, mert nagysága vár és késnem nem szabad. (Mohcalin ásítva és álmosan elője. A háttérben a lépcsőn Sophia ismét megjelen, és mindent hall, úgy mint Cocky, ki észre nem vétetve, az oszlop mel­lett áll.) Hát egészen köböl vagy érczből van-e ? Molcalin. Édes szivem, ön­szántodból jöttél-e hozzám! Li­sette. Ó nem, a nagyságos kisasszony küldött ide. Molcalin. Ki hinné, hogy ez arczban, ezen erecskékben a szerelem kedves pírja még soha se játszott! örö­ké csak birbordás által kívánod idődet elélni? L i s e 11 e. Ó! önnek, mint leendő férjnek igen rosszul áll az ásilozás és szerelmeskedés. Azt dicsérem én, ki lako­dalom előtt se enni se aludni nem tud! *) Lásd „Sürgöny“ 273 dik számát. Molcalin. De kivel tartsak lakodalmat? L i s e 11 e. Nos, a kisasszonynyal. Molcalin. Nevetséges ! Azt hiszed, kegyes úrnőd nőmmé leend? Ó te kis babé ! L­is­e­tte. Nem tudom, miként beszélhet így: neki senki más nem kell ! Mohcalin. Lehet ! Én mindig remegek félelmemben, hogy az öreg megtudja,­­ akkor vége a szerelmeskedésnek, ő nem sokat válogatna! Megátkozna és elkergetne. De hogy az igazat neked megvalljam, kisasszonyodnál nem igen jól érzem magam, én nem szeretem, soha se is szerettem ! Az Isten áldja meg minden jóval ! Előt­tem már Cackyt szerette, — és mosta no ez a hév is elmúlik! Ó, ha kisasszonyodat csak felényire szeretném úgy mint téged! De megteszem, mit tehetek és nagyon szerelmesnek színlelem magam, de az Isten tudja , ha látom, oly hideg leszek mint a jég. Sophia (magában). Mily gyalázat! Ó 1 alig bírok haragommal ! Cacky (magában). A gazember! L i s e 11 e. Szégyelje magát! Molcalin. Atyám tanácssa, hogy igyekezzem mindenkinek tetszeni, a házi úr előtt mindig barátságos legyek, úgy elöljáróm előtt, kinél szolgálok, a szolga előtt, ki a ruhát és csizmát tisztítja, sőt a hetes­e és kutyája előtt is, mert soha se lehet tudni, mire használhat ez ! Lisette. Ej, ej!­agy ön szeretetreméltó férfin ! Mokcalin. A kisasszonyt csak mint uram leányát szeretem. Lisette. Hát ez a bibéje ! Úgy azon férfiú gyermekét sze­reti ön, kinek házánál ön is gyermekül van fogadva, ki önnek rendjeleket, czimet és rangot adott. De csak jöjjön, már is soká csevegünk ! M­o­­­c­a 1­i­n. Tehát jöszle siránkozó szép­­hez, de még­is előbb engedd meg, hogy elragadtatásomban forró szi­vemre ölelhesselek ! (Lisette visszalöki.) Mért ő, nem te? Sophia (ki észrevétlenül hozzájok lépett ma­gában). Engem igy gúnyolni! (Midőn Mor­a­in távozni akar, e szavakkal lép eléje). Vissza s eleget hallottam, itt legyen vége. Nyo­morult ! Magamtól szégyenlem magamat és e falaktól. Molcalin. Mit látok ! Kegyedet Sophia kisasszony ? Sophia. Egy szót se többet! Igazságos Istenemre, több gúnyt nem Űznek velem ! Molcalin (lábaihoz borulva). Kegyelem ! Ő kegyed haragja mélyen sújt. Gon­dolja meg! Sophia. Semmit se gondolok meg többé! És ha kegyed hallgatna, jobb volna — D s a mait rám nézve éles töri Molcalin. Kegyelem mégis! Sophia. Mire még e csúszást Több ideig tart ez még így, szégyen és haragjá­ban alig tud fenállani, egyedüli gyönge vigasza, hogy a felfedezés az éj homályában történt és hogy Cacky mit se tud felőle. E pillanatban előlép Cacky, míg Molcalin elszalad és szobájába zárkózik. Cacky be­vallja, hogy mindent látott és hallott. „Nyílt füllel és szemmel álltam itt, magam se hittem, mit láttam és hallottam és ezen nyomorult, kit elümbe tett, ki megcsaló, most remegve elunt és bezárja magát. Ki foghatja fel a sors szeszélyes álnok­ságát! Egy valóban szerető szivet kizár a boldogság­ból, lelket, kedélyt félreismertet, hanem a Moh­alinok boldogok a földön !“ Én itt a darab végéből vettem ki egy helyet, hogy a szerelmi történet sajá­ságos kimenetelet megmutas­sam, mely a párt nem össze, — hanem még messzebb vezette egymástól. A darabban ezt rosszalák: „mert, — mondják a műbirák — a divatos vígjáték engesztelő kimenetelt kiván, ez pedig dissonantiával végződik és ez oly hi­ba, melyet semmi élet és szellem ki nem egyenlíthet.“ Valamelyik közönséges vígjáték b író, ki ugyan­ezen anyagot dolgozta volna fel, közönséges eszközei­vel mindenesetre úgynevezett kielégítő kimenetelt ho­zott volna létre. Sőt Grib­­jedownak is igen könnyű lett volna azon­ért, mely Cackyt Sophiától elválasztja valami érzelgős tejeskásával betölteni, a párt össze hozni és a többi jellemekben is, melyeket elhagyón úgy a mint találtok a darab elején, valami válto­zatosságot előidézni és hogy ezen olcsó mű­fogást el­kerülte, mutatja, mikép talán mégis mélyebb szándék vezető. Midőn Cacky szerelme Sophia iránt felébredt, ez még valódi természetét nem mutató ki és körzeté­nek káros befolyása még meg nem rontó. Oly képet vitt róla magával el, melyet hazatértekor már nem talált fel benne. Minél inkább vonzódunk tehát nemes természete felé, és minél inkább felkelti az irániai részvétünket, annál inkább undorodunk a leány kö­zönséges természetétől vissza. E szerint csak szere­n­­csésnek tarthatjuk, hogy nem lesz férje Sophiának, miből következik, mikép a külsőleg ki nem elégítő vég arra van számítva, hogy bensőleg elégítsen ki. Sophia teljes mértékben megérdemli a m­gszé­­gyenítő büntetést, melyben részesül; e mellett fel kell tennünk, hogy e büntetésnek üdvös befolyása leend rá nézve. Ellenben a többi jellemeknél a javulás bekövet­kezése nem is képzelhető, nagyon belenőttek ők azok­ba arra nézve, hogy lerázhassák magukról. Cacky úgy válik el az egész társaságtól, mint a nap az éjtől. Egy­szerre mindkettő nem létezhet. Cacky az ellenelven­ haretban legyőzetik, az éj leküzdi még a napot — de a vigasz abban rejlik, hogy ezen éjből — mintegy a bekövetkező nap hírnökéül — felemelkedhetett a költői lélek, mely elég fényes és hatalmas arra nézve, hogy megmutassa, mily sö­ét van. A Famussonok, Skalosubok és Moh­alinok Oroszországban még ki nem haltak, de korábbi tekin­­télyöket elvesztették; nem csodáltatnak, nem irigyel­tetnek többé, hanem kinevettetnek és megvettetnek. Ily óriási változást tett a javulásra nézve ezen egyetlen vígjáték, melynek duó előnyeit természetesen csak felemlíteni, de kimerítőleg előadói nem lehet. Mint Shakespeare „Falstaw“ja vagy Moliere „Tartuffe“ je, e Gribojedow féle vígjáték minden személye is él a nép szájában és a Famussonok, Skalosubok és Moh­a­­linoknak nem lehet többé oly szabadon garázdálkod­­niok, mint azelőtt. A kir. helytartó a cxcjának válasza­­ .Megelégedéssel látom előttem nemes Pest városa tisztikarát. A múlt évben itt történtekre őszintén, nem tettetve, fátyolt kívánok vetni. Pestre mint központjára néz az egész ország, a mint annak minden tekintetben legdúsabb városára néz a többi szabad királyi város; azért az egész várostól, különösen pedig kegyetektől elvárom , hogy Felséges Urunknak híven, az általam, s a m­agy.­aar helytartó­tanács által adandó parancsoknak engedelmeskedve, mindent el fognak követni, hogy a közjó és az egye­seknek egymástól el nem váló igényeit tehetségük szerint előmozdítsák. A­mit most mondani fogok, nem kegyetekhez in­tézett észrevétel, kiknek a kormány iránti ragaszkodá­sukról meg vagyok győződve és kik között sokan van­nak, kiknek ő Felsége iránti sokszor tanúsított kegye­let és válságos időkben tanúsított magaviselet valódi érdem , hanem intézem általán azokhoz, kiket akármi okból, ellenkező irányban járni la­tok ;— ezek szá­mára azt mondom, hogy Ö cs. kir. Felsége iránti hilség csak kötelesség, mely magától értetődik. — Minden a rendnek és az egyetemes birodalomnak szilárdítására és fentartására, — mely hála Istennek, veszélyben nem fo­rog, —irányzott törekvés minden józan, becsületes és va­gyonos embernek érdekében fekszik; — a többi kér­désekre nézve bízom a nemzet józan többségében, hogy hazánk javára maga idejében kielégitőleg fognak elin­­téztetni és ez által a mostani helyzet ismétlése többé nem fog előidéztetni. — Minden jó szándéknak és igazságos ügynek részemreli támogatására bizton szá­molhat az egyes, valamint a közönség is.* Magyarország­­ viszonya Európa élelmezéséhez (Vége.) Átmenvén a Duna balpartjára, először is a Tisza mellett két központi nagy piaczot találunk : Szolnokot és Szegedet. Szolnoktól, a­hol a Tisza nagy vízmegyéjének éjszaki vidékeiről érkező termékek összefolynak, Tri­estig több út áll nyitva. Egyik Pesten át vezet, mindvé­gig vasúton, 713 kilométer távolságra, 8—10 napi idő alatt­­ hectoliterenként 3 frank 90 centime vittel bérrel. A többi út vegyes. Le lehet menni a Tiszán Tite­­lig, aztán a Danán Belgrádig, onnan a Száván fölfelé Sziszekig, s innen vasat fog vezetni Triestig. Az egész­­ ut hossza 1690 kilométer, melyből 1347 vízi út; az út mintegy 20—25 napot vesz igénybe, a szállítási bér­­ hedtoliterenként 3 frank 60 centim, sőt kevesebb is, ha a gőzös­ vontatás helyett közönséges bafék használ­­­­tatnak. Azt is lehet tenni, hogy a szállítmány a Tiszán Titelig, onnan a Dunán és a Dráván fölfelé a kottok­­i­­ vasút­állomásig küldessék. Ha a Dráván folytatott munkálatoknak kívánt sikere lesz,ezen út jóval rövidebb és olcsóbb lesz az előbbinél. Szeged, mely a Tisza, Maros és vasút találkozá­sinál fekszik, a Triesttel való közlekedés dolgában egészen hasonló helyzetben van Szolnokkal, Pesten át vasúton 609 kilométer a távolság, az utazás mintegy 10 nap, a gabona hectoliterjének szállítási bére 4 frk. 40 centim. A szávai vagy drávai vegyes után a távolság 285 kilométerrel kisebb mint Szolnoktól. A szállítási bér hectoliterjétől 3 fr. 40 cent, és ha közönséges hajó használtatnék, legfeljebb 3 fr. 20 cent. Végre, alább menve, a temesi bánságba érünk. Egész Magyarországnak gabonatermelésében ezen rész foglalja el az első rangot valamint termékenység, úgy terményei minősége tekintetében is. A bánság sürgős esetekben vasúton, Pesten ke­­resztül is szállíthatja gabonáját Triestbe­, de a távol­­­­ság egyre másra 900 kilométernyi lenne,­­ a vitelbér bed­őli erenként 4 fr. 90 cent. Azonban világos, hogy a bánság a vízi utat fogja választani gabonája kivitelére, minthogy ez ideig is csaknem kirekesztőleg ezt használta. A bánsági ga­bona nagyobb része mindig Török Becsére és II. Becs­kerekre gyűlt. Amaz a Tisza, ez a Béga mellett fek­­­­szik. E két pontról küldetett rendeltetése helyére, Pestre vagy Győrbe. Becsőtől és Becskerektől a közép távolság Szi­szekig vízi úton 975 kilométer; Triestig az összes vitel­bér 3 fr. vagy 3 fr. 25 cent. A Dráva felé, mint már megjegyeztük, az út rövidebb és olcsóbb. Van egy másik út is, melyen a bánsági gabonát már is kezdik Triestbe küldeni, amely ezután is gyak-­­­ran fog használtatni. A T. Becséről vagy N. Becske­rekről induló hajók a Danán fel­kerülnek a vagy a budai pálya­udvarnál, vagy a tétényi vasúti állomás­nál rakodnak ki; ez utóbbi a buda-triesti útnak Buda­pesthez közel eső állomása a Duna partján. Ezen egész úton a nevezett két bánsági pontról Triestig a szállí­tási bér hectoliterenként 4 f1. 40 cent. Mint az előre­bocsátott adatokból látni, a magyar­­országi gabona­szállítás 2.50—2.60 frank és centimbe jön hectoliterenként, a Duna jobb partján eső pia­­czokról. A bal parton eső piaczokról pedig egészen vasúton szállítva 4--5 frank, vegyes úton 3.25—3.50 frank és centimbe. E szerint, hogy a búza hectoliterje, Triestbe ér­kezvén, drágább ne legyen 16 franknál vagy 16 frank 50 centimnél, szükséges, hogy a jobb parti piaczokon hectoliterjének ára emelkedjék 13.50—13.75 frankon túl, a bal parti piaczokon pedig meg ne haladjon 12.50 — 12.75 fr.-ot. Ezen árak , melyek anstr. forintokra és bécsi mérőkre változtatván a franczia pénz és gabona­­mértéket, 3 fr. 40 krajczárnak és 3 fr. felelnek meg,*) váljon eléggé jutalmazók-e a magyar termesztőre néz­ve? Úgy hisszük, tévedéstől nem tartva felelhetünk rá igennel. Magyarországon a földbirtok ára a különböző vi­dékekhez képest különbözőbb, mint talán akármely más országban, a szerint, a mint a birtok közelebb vagy távolabb esik a nagy közlekedési utaktól s a ter­mesztési költségek is természetesen ugyanezen inga­dozásnak vannak alávetve. A közlekedés kérdése annyi­val nagyobb szerepet játszik, mivel a termények legna­gyobb része mind ugyanazon egy irányban vitetik ki. A kisebb helyek piaczi árai is azon mértékben állnek, a­mint a kiviteli piaczokhoz közeledünk. De a mérőnként 3,40 és 3 forintnyi ár meghalad­ja mint látni fogjuk, a lefolyt tízévi közép­árakat, ha­bár ez időszak alatt három évben, 1854, 1855 ben és 1856 ban nagy volt a drágaság, — azonban megemlí­tendő, hogy ugyanez években a marseillei és londoni középárak hectoliterenként meghaladták a 30 frot. Fen­tebbi állításunk erősítésére fölhozhatjuk talán Magyar­­ország egyik nagy földbirtokosának előttünk tett nyilat­kozatát, melynek e helyen való idézésére fel vagyunk hatalmazva: Zichy Edmund gróf, kinek birtokai a leg­kedvezőbben fekszenek a pest-trienti vasútvona­lan Sz.-Fehérvár környékén, azt nyilatkoztaté, hogy kész lenne földjei minden bu­za terményét öt évre előre el­adni 3 tt 60 krjával ezüstben, vagyis­ hectoliterjét 14 frankjával. A gr. Zichy búzájának k tűnő min­ősége el van ismerve s eladáskor a piaczi áron fölül szokták fizetni. Várjon a termelés nagyobbodása maga után­­ vonja-e majd a termelési költségek emelkedését? Semmi sem jogosit ezen hitre. Magyarországnak nem a gabona termő­föld terjedelmének rögtöni szé­­lesbitésével kell a kivitelre való gabona-mennyiséget axapornipia, hanem sokkt.b a rozénak és kétazenantk bu­a veréssel ,való helyettesítése és a közép-termés­­nek emelése által. Ezen két mód nem vonhatja maga után a már több év óta magas kézi munkabér emel­kedését, pedig ez az egyedüli tényező, mely elev­­e döntő hatással lehetne az előállítási költség emelke­désére. Különben igen helyesen mondták el már, hogy gabonatermesztés dolgában a földmivelő országok életében három korszakot lehet határo­­ttan megkü­lönböztetni. Az első korszakban a termelés a föld ter­jedelméhez képest igen csekély, egyszersmind az elő­állítási költség is nagyon csekély. A második korszak­ban a termelés emelkedik, ha nem emelkednek egy­*) A hectoliter valamivel több másfél bécsi mérőnél, t. i. 1 és b. mérő. Napi újdonságok. A Béc­sől vett távirati tudósitás szerint állíthatjuk, hogy azon hír, mintha gr. Apponyi­­ mohósága lemondását benyújtotta volna, alaptalan.

Next