Sürgöny, 1861. december (1. évfolyam, 276-299. szám)
1861-12-01 / 276. szám
Első évi folyam 276 szám. — 1861 Vasárnap, deczember 1. fzierkesitö-hivatal Baritok-tere 7. iá. a. földszint. Kiadó hivatal: Bar 4 tok* tor« 7. iáim, fljldtmint Előfizethetni Ha '.»restes a kiadihivatalban. kinták-tere 7. a«4n* fűldamint Vidéken bérmenten tertekben , minden poata-hivatalnál.SÜRGÖNY KIARzstesi árak aoshtal értékben. Badap«tdt«m b»ahaa bordvest kr it kr ífáiK'vre 16 — Évnegyedre 4 50 félévre $ 50 Egykér 2 — 10 Vidékre, naponkint portás st kr ft kr E^sdvre 19 — Évnegyedre 5 — — Évnegyedre 6 — XKMHIVATALOS RÉSE Brr», dot. 29-én. L. A sajtótörvény-javaslatot elkészítette ugyan a bírótanácsnak illető bizottmánya, de amennyiben ma hire járt, az alsóházi követek közt tárgyaltatása még némi halasztást fog szenvedni, miután egy másik bizottmány, melynek a sajtópörökben való büntetőeljárásra nézve kellene ajánlatot tennie, munkálatát még be nem végezte, a ház pedig a két ajánlatot egyszerre akarja tárgyalni. Ezen magyarázat igen megnyugtató, különösen a „Figaró"nak azon gonosz életével szemközt, hogy a bíródó tanács többsége az új sajtótörvény ajánlatában bizalmatlansági volumot lát a kormány irányában, miután az Magyarországban az 1852-ki sajtótörvényt nyilvánította érvényesnek. Az olvasó bizonyosan megértette a czélzást, miután tudja, hogy az alsóház többsége Klaudinak a kivételes bíróságok ellen irányzott ajánlatát visszautasította, mivel abban — szemközt a hazánkban felállított kivételes bíróságokkal — bizalmatlansági volumot látott. A leggonosabb ebben az életben pedig az, hogy mindenki elhinné, ha történetesen nem a „Figaróban életként, hanem "komoly hírként állana valami politikai lapban. Akkora a hitel, melynek a bíród, tanács alsóházának szabadelvűsége örvendhet. Annál furcsább természetesen, hogy a centralista lapok mindig a nemzeti pártokat akarják a közönségnél illiberalitással gyanúsítani. Nekünk magyaroknak ugyan nem egykönnyen vethetnek fuudalismust vagy clericalismust szemünkre, — de annál nagyobb kéjjel teszik azt a cseheknek ; ámbár másrészt észre sem veszik, hogy mily következetlenségbe esnek, midőn a csehek t két majd feudalismussal vádolják, majd pedig kárörömmel hirdetik, hogy a cseh nemzeti párt és a cseh íőnemesség közt ismét meghasonlások mutatkoznak. A centralista lapok csakugyan örülhetnének, ha ehhr való volna, de nem az. ■— Mint biztosan mondhatom, a cseh nemzeti párt nem csak, hogy nem gyengül, de napról napra erősbödik. A cseh mágnások legkitűnőbbjei úgymint a főpapság szoros frigyben élnek a Rieger által vezénylett nemzeti párttal, sőt a cseh követeknél általános a remény, hogy, ám az országgyűlés ismét egybehivatik, állásuk sokkal kedvezőbb teen, mint márciusban volt, amikor a hatvan nemességi képviselő közül csak vagy huszan szavaztak a csehekkel. És ez igen fontos, mert a mi országgyűlésünk után a cseh országgyűlés bír a legnagyobb jelentőséggel a birodalomban. Ami a budgetet illeti, nem bocsátkozom a hírlapi adatok tömkelgébe. Bizonyos csak az, hogy a kormány erősen ragaszkodik tervéhez , de hogy a formára és sikerre nézve még egyáltalán nincs tisztában. Amint hallom, holnap ministertanács lesz, melyben a kérdés tárgyaltatni fog. Az „Oesterreichische Zeitung“ azon hírt közli, hogy gr. Apponyi benyújtotta lemondását. Én e hírről mit sem hallottam és a nagyméltóságú kúriának ismeretes felirata után nem is valószínű. Azonban határozottan ellentmondani mégsem merek, mert a bonyodalmak napjait éljük és mivel ha tudomásomra esett egyes adatok nyomán indulhatok úgy látszik, hogy a bélyeg kérdése a törvénykezést illetőleg nem a legkedvezőbben áll. Pest, nov. 30. Mai nap a délelőtti órákban mutatta be a kir. helytartó önmagánál Koller F. kir. biztos e méltósága Pest városa tisztikarát, következő beszéddel: „Nagyméltósága kir. helytartó úr, kegyelmes uram! Szerencsém lévén excellentiádnak Pest városa újonnan szervezett összeg tanács-tagjait kegyes színe elé hozni, oly férfiakat vélek bemutatni, kikről excellentiád meg lehet győződve, hogy a császári és Apostoli királyt Felségünk iránt tántoríthatjak hűséggel, kedves hazánk iránt igaz honpolgári szeretettel viseltetnek. Hogy Apostoli királyi Felségünk atyai jó szívvel bennünket azon ösvényre ismét visszavezetni kegyeskedett , melyen múlt évi October 20 -i királyi levelében megindulni felhívott, új szeretettel, bizalommal és hálaérzettel tölti kebleinket, s meglehet nyugtatva kegyelmes uram, hogy Pest városának összes tisztikara kegyeletes érzelmektől áthatva, ezt példás lojalitással fogja meghálálni. Mi úgy vagyunk lelkesítve kegyelmes uram, miként hazánk intézményei, melyekhez bárkinél nem kevesli szeretettel ragaszkodunk, az egyetemes birodalom fentartásához szükségelt korszert idomitásban csak szilárdítást nyerhetnek, mig a bin és csalfa ámítások alatt lappangó elvetemült féktelenségek törvényes szabadságunkat örökre legyilkolnák. Excellentiádnak állandó boldogságot buzgó szívvel kívánván s magunkat hathatós pártfogásába ajánlván, „ alázatosan esedezünk, hogy forrón szeretett nagy fejedelmünk tróni zsámolyához hűséges jobbágyi hódolatunkat feljelenteni és bennünket királyi atyai kegyelmébe kegyesen ajánlani méltóztatnék.“ TARCZA. Az t o s z s z i ni r o ti a I o ni. •) Bodenstedt. Frigyes után. III. Ezen rendkívül művészileg alkotott jelenet a ház egyik oszlopos előcsarnokában játszik egy tinezvigalom után, melyet Famnsson adott, reggeli három óra; a vendégek már mind eltávoztak, csak Cacky maradt a csarnokban, elkésett kocsiját várandó. Ekkor hirtelen megjelen Sophia a háttérbeni lépcsőn, Molcalint hiszi benne felismerhetni és halkan szólítja. Csakhamar észreveve, hogy csalatkozott, sebesen visszavonni. Cacky könnyen kitalálja a dolog összefüggését és egyik oszlop mögé rejtőzik, kíváncsian várva a kimenetelt. Erre mindjárt jó a szobaleány gyertyával, hogy Cacky után vizsgálódást tegyen és Mohcalint úrnője szobájába hívja. Óh Istenem, én félek itt, az előcsarnokban, éjjel egyedül! Félek a kísértetektől nagyon, de az élőktől még jobban. Hogy kínoz úrnőm! Isten legyen vele ! Azt mondá, Cackinak itt kell lenni, ő maga látta. Mi jut eszébe! (körülnéz). Mily gyönyör itt az éji sötétben ábrándozni! Az régen otthon van, meleg ágyában és szerelmét holnapra teszi el. De még Mohcalinhoz kell mennem. (Kopogtat Molcalin ajtaján.) Itt van! — Hallja ön? nyissa fel hamar ! Kisasszonyom még ez éjjel látni kívánja. De siessen ám, mert nagysága vár és késnem nem szabad. (Mohcalin ásítva és álmosan elője. A háttérben a lépcsőn Sophia ismét megjelen, és mindent hall, úgy mint Cocky, ki észre nem vétetve, az oszlop mellett áll.) Hát egészen köböl vagy érczből van-e ? Molcalin. Édes szivem, önszántodból jöttél-e hozzám! Lisette. Ó nem, a nagyságos kisasszony küldött ide. Molcalin. Ki hinné, hogy ez arczban, ezen erecskékben a szerelem kedves pírja még soha se játszott! öröké csak birbordás által kívánod idődet elélni? L i s e 11 e. Ó! önnek, mint leendő férjnek igen rosszul áll az ásilozás és szerelmeskedés. Azt dicsérem én, ki lakodalom előtt se enni se aludni nem tud! *) Lásd „Sürgöny“ 273 dik számát. Molcalin. De kivel tartsak lakodalmat? L i s e 11 e. Nos, a kisasszonynyal. Molcalin. Nevetséges ! Azt hiszed, kegyes úrnőd nőmmé leend? Ó te kis babé ! Lisette. Nem tudom, miként beszélhet így: neki senki más nem kell ! Mohcalin. Lehet ! Én mindig remegek félelmemben, hogy az öreg megtudja, akkor vége a szerelmeskedésnek, ő nem sokat válogatna! Megátkozna és elkergetne. De hogy az igazat neked megvalljam, kisasszonyodnál nem igen jól érzem magam, én nem szeretem, soha se is szerettem ! Az Isten áldja meg minden jóval ! Előttem már Cackyt szerette, — és mosta no ez a hév is elmúlik! Ó, ha kisasszonyodat csak felényire szeretném úgy mint téged! De megteszem, mit tehetek és nagyon szerelmesnek színlelem magam, de az Isten tudja , ha látom, oly hideg leszek mint a jég. Sophia (magában). Mily gyalázat! Ó 1 alig bírok haragommal ! Cacky (magában). A gazember! L i s e 11 e. Szégyelje magát! Molcalin. Atyám tanácssa, hogy igyekezzem mindenkinek tetszeni, a házi úr előtt mindig barátságos legyek, úgy elöljáróm előtt, kinél szolgálok, a szolga előtt, ki a ruhát és csizmát tisztítja, sőt a hetese és kutyája előtt is, mert soha se lehet tudni, mire használhat ez ! Lisette. Ej, ej!agy ön szeretetreméltó férfin ! Mokcalin. A kisasszonyt csak mint uram leányát szeretem. Lisette. Hát ez a bibéje ! Úgy azon férfiú gyermekét szereti ön, kinek házánál ön is gyermekül van fogadva, ki önnek rendjeleket, czimet és rangot adott. De csak jöjjön, már is soká csevegünk ! Moca 1in. Tehát jöszle siránkozó széphez, de mégis előbb engedd meg, hogy elragadtatásomban forró szivemre ölelhesselek ! (Lisette visszalöki.) Mért ő, nem te? Sophia (ki észrevétlenül hozzájok lépett magában). Engem igy gúnyolni! (Midőn Morain távozni akar, e szavakkal lép eléje). Vissza s eleget hallottam, itt legyen vége. Nyomorult ! Magamtól szégyenlem magamat és e falaktól. Molcalin. Mit látok ! Kegyedet Sophia kisasszony ? Sophia. Egy szót se többet! Igazságos Istenemre, több gúnyt nem Űznek velem ! Molcalin (lábaihoz borulva). Kegyelem ! Ő kegyed haragja mélyen sújt. Gondolja meg! Sophia. Semmit se gondolok meg többé! És ha kegyed hallgatna, jobb volna — D s a mait rám nézve éles töri Molcalin. Kegyelem mégis! Sophia. Mire még e csúszást Több ideig tart ez még így, szégyen és haragjában alig tud fenállani, egyedüli gyönge vigasza, hogy a felfedezés az éj homályában történt és hogy Cacky mit se tud felőle. E pillanatban előlép Cacky, míg Molcalin elszalad és szobájába zárkózik. Cacky bevallja, hogy mindent látott és hallott. „Nyílt füllel és szemmel álltam itt, magam se hittem, mit láttam és hallottam és ezen nyomorult, kit elümbe tett, ki megcsaló, most remegve elunt és bezárja magát. Ki foghatja fel a sors szeszélyes álnokságát! Egy valóban szerető szivet kizár a boldogságból, lelket, kedélyt félreismertet, hanem a Mohalinok boldogok a földön !“ Én itt a darab végéből vettem ki egy helyet, hogy a szerelmi történet sajáságos kimenetelet megmutassam, mely a párt nem össze, — hanem még messzebb vezette egymástól. A darabban ezt rosszalák: „mert, — mondják a műbirák — a divatos vígjáték engesztelő kimenetelt kiván, ez pedig dissonantiával végződik és ez oly hiba, melyet semmi élet és szellem ki nem egyenlíthet.“ Valamelyik közönséges vígjáték b író, ki ugyanezen anyagot dolgozta volna fel, közönséges eszközeivel mindenesetre úgynevezett kielégítő kimenetelt hozott volna létre. Sőt Gribjedownak is igen könnyű lett volna azonért, mely Cackyt Sophiától elválasztja valami érzelgős tejeskásával betölteni, a párt össze hozni és a többi jellemekben is, melyeket elhagyón úgy a mint találtok a darab elején, valami változatosságot előidézni és hogy ezen olcsó műfogást elkerülte, mutatja, mikép talán mégis mélyebb szándék vezető. Midőn Cacky szerelme Sophia iránt felébredt, ez még valódi természetét nem mutató ki és körzetének káros befolyása még meg nem rontó. Oly képet vitt róla magával el, melyet hazatértekor már nem talált fel benne. Minél inkább vonzódunk tehát nemes természete felé, és minél inkább felkelti az irániai részvétünket, annál inkább undorodunk a leány közönséges természetétől vissza. E szerint csak szerencsésnek tarthatjuk, hogy nem lesz férje Sophiának, miből következik, mikép a külsőleg ki nem elégítő vég arra van számítva, hogy bensőleg elégítsen ki. Sophia teljes mértékben megérdemli a mgszégyenítő büntetést, melyben részesül; e mellett fel kell tennünk, hogy e büntetésnek üdvös befolyása leend rá nézve. Ellenben a többi jellemeknél a javulás bekövetkezése nem is képzelhető, nagyon belenőttek ők azokba arra nézve, hogy lerázhassák magukról. Cacky úgy válik el az egész társaságtól, mint a nap az éjtől. Egyszerre mindkettő nem létezhet. Cacky az ellenelven haretban legyőzetik, az éj leküzdi még a napot — de a vigasz abban rejlik, hogy ezen éjből — mintegy a bekövetkező nap hírnökéül — felemelkedhetett a költői lélek, mely elég fényes és hatalmas arra nézve, hogy megmutassa, mily söét van. A Famussonok, Skalosubok és Mohalinok Oroszországban még ki nem haltak, de korábbi tekintélyöket elvesztették; nem csodáltatnak, nem irigyeltetnek többé, hanem kinevettetnek és megvettetnek. Ily óriási változást tett a javulásra nézve ezen egyetlen vígjáték, melynek duó előnyeit természetesen csak felemlíteni, de kimerítőleg előadói nem lehet. Mint Shakespeare „Falstaw“ja vagy Moliere „Tartuffe“ je, e Gribojedow féle vígjáték minden személye is él a nép szájában és a Famussonok, Skalosubok és Mohalinoknak nem lehet többé oly szabadon garázdálkodniok, mint azelőtt. A kir. helytartó a cxcjának válasza .Megelégedéssel látom előttem nemes Pest városa tisztikarát. A múlt évben itt történtekre őszintén, nem tettetve, fátyolt kívánok vetni. Pestre mint központjára néz az egész ország, a mint annak minden tekintetben legdúsabb városára néz a többi szabad királyi város; azért az egész várostól, különösen pedig kegyetektől elvárom , hogy Felséges Urunknak híven, az általam, s a magy.aar helytartótanács által adandó parancsoknak engedelmeskedve, mindent el fognak követni, hogy a közjó és az egyeseknek egymástól el nem váló igényeit tehetségük szerint előmozdítsák. Amit most mondani fogok, nem kegyetekhez intézett észrevétel, kiknek a kormány iránti ragaszkodásukról meg vagyok győződve és kik között sokan vannak, kiknek ő Felsége iránti sokszor tanúsított kegyelet és válságos időkben tanúsított magaviselet valódi érdem , hanem intézem általán azokhoz, kiket akármi okból, ellenkező irányban járni latok ;— ezek számára azt mondom, hogy Ö cs. kir. Felsége iránti hilség csak kötelesség, mely magától értetődik. — Minden a rendnek és az egyetemes birodalomnak szilárdítására és fentartására, — mely hála Istennek, veszélyben nem forog, —irányzott törekvés minden józan, becsületes és vagyonos embernek érdekében fekszik; — a többi kérdésekre nézve bízom a nemzet józan többségében, hogy hazánk javára maga idejében kielégitőleg fognak elintéztetni és ez által a mostani helyzet ismétlése többé nem fog előidéztetni. — Minden jó szándéknak és igazságos ügynek részemreli támogatására bizton számolhat az egyes, valamint a közönség is.* Magyarország viszonya Európa élelmezéséhez (Vége.) Átmenvén a Duna balpartjára, először is a Tisza mellett két központi nagy piaczot találunk : Szolnokot és Szegedet. Szolnoktól, ahol a Tisza nagy vízmegyéjének éjszaki vidékeiről érkező termékek összefolynak, Triestig több út áll nyitva. Egyik Pesten át vezet, mindvégig vasúton, 713 kilométer távolságra, 8—10 napi idő alatt hectoliterenként 3 frank 90 centime vittel bérrel. A többi út vegyes. Le lehet menni a Tiszán Titelig, aztán a Danán Belgrádig, onnan a Száván fölfelé Sziszekig, s innen vasat fog vezetni Triestig. Az egész ut hossza 1690 kilométer, melyből 1347 vízi út; az út mintegy 20—25 napot vesz igénybe, a szállítási bér hedtoliterenként 3 frank 60 centim, sőt kevesebb is, ha a gőzös vontatás helyett közönséges bafék használtatnak. Azt is lehet tenni, hogy a szállítmány a Tiszán Titelig, onnan a Dunán és a Dráván fölfelé a kottoki vasútállomásig küldessék. Ha a Dráván folytatott munkálatoknak kívánt sikere lesz,ezen út jóval rövidebb és olcsóbb lesz az előbbinél. Szeged, mely a Tisza, Maros és vasút találkozásinál fekszik, a Triesttel való közlekedés dolgában egészen hasonló helyzetben van Szolnokkal, Pesten át vasúton 609 kilométer a távolság, az utazás mintegy 10 nap, a gabona hectoliterjének szállítási bére 4 frk. 40 centim. A szávai vagy drávai vegyes után a távolság 285 kilométerrel kisebb mint Szolnoktól. A szállítási bér hectoliterjétől 3 fr. 40 cent, és ha közönséges hajó használtatnék, legfeljebb 3 fr. 20 cent. Végre, alább menve, a temesi bánságba érünk. Egész Magyarországnak gabonatermelésében ezen rész foglalja el az első rangot valamint termékenység, úgy terményei minősége tekintetében is. A bánság sürgős esetekben vasúton, Pesten keresztül is szállíthatja gabonáját Triestbe, de a távolság egyre másra 900 kilométernyi lenne, a vitelbér bedőli erenként 4 fr. 90 cent. Azonban világos, hogy a bánság a vízi utat fogja választani gabonája kivitelére, minthogy ez ideig is csaknem kirekesztőleg ezt használta. A bánsági gabona nagyobb része mindig Török Becsére és II. Becskerekre gyűlt. Amaz a Tisza, ez a Béga mellett fekszik. E két pontról küldetett rendeltetése helyére, Pestre vagy Győrbe. Becsőtől és Becskerektől a közép távolság Sziszekig vízi úton 975 kilométer; Triestig az összes vitelbér 3 fr. vagy 3 fr. 25 cent. A Dráva felé, mint már megjegyeztük, az út rövidebb és olcsóbb. Van egy másik út is, melyen a bánsági gabonát már is kezdik Triestbe küldeni, amely ezután is gyak-ran fog használtatni. A T. Becséről vagy N. Becskerekről induló hajók a Danán felkerülnek a vagy a budai pályaudvarnál, vagy a tétényi vasúti állomásnál rakodnak ki; ez utóbbi a buda-triesti útnak Budapesthez közel eső állomása a Duna partján. Ezen egész úton a nevezett két bánsági pontról Triestig a szállítási bér hectoliterenként 4 f1. 40 cent. Mint az előrebocsátott adatokból látni, a magyarországi gabonaszállítás 2.50—2.60 frank és centimbe jön hectoliterenként, a Duna jobb partján eső piaczokról. A bal parton eső piaczokról pedig egészen vasúton szállítva 4--5 frank, vegyes úton 3.25—3.50 frank és centimbe. E szerint, hogy a búza hectoliterje, Triestbe érkezvén, drágább ne legyen 16 franknál vagy 16 frank 50 centimnél, szükséges, hogy a jobb parti piaczokon hectoliterjének ára emelkedjék 13.50—13.75 frankon túl, a bal parti piaczokon pedig meg ne haladjon 12.50 — 12.75 fr.-ot. Ezen árak , melyek anstr. forintokra és bécsi mérőkre változtatván a franczia pénz és gabonamértéket, 3 fr. 40 krajczárnak és 3 fr. felelnek meg,*) váljon eléggé jutalmazók-e a magyar termesztőre nézve? Úgy hisszük, tévedéstől nem tartva felelhetünk rá igennel. Magyarországon a földbirtok ára a különböző vidékekhez képest különbözőbb, mint talán akármely más országban, a szerint, a mint a birtok közelebb vagy távolabb esik a nagy közlekedési utaktól s a termesztési költségek is természetesen ugyanezen ingadozásnak vannak alávetve. A közlekedés kérdése annyival nagyobb szerepet játszik, mivel a termények legnagyobb része mind ugyanazon egy irányban vitetik ki. A kisebb helyek piaczi árai is azon mértékben állnek, amint a kiviteli piaczokhoz közeledünk. De a mérőnként 3,40 és 3 forintnyi ár meghaladja mint látni fogjuk, a lefolyt tízévi középárakat, habár ez időszak alatt három évben, 1854, 1855 ben és 1856 ban nagy volt a drágaság, — azonban megemlítendő, hogy ugyanez években a marseillei és londoni középárak hectoliterenként meghaladták a 30 frot. Fentebbi állításunk erősítésére fölhozhatjuk talán Magyarország egyik nagy földbirtokosának előttünk tett nyilatkozatát, melynek e helyen való idézésére fel vagyunk hatalmazva: Zichy Edmund gróf, kinek birtokai a legkedvezőbben fekszenek a pest-trienti vasútvonalan Sz.-Fehérvár környékén, azt nyilatkoztaté, hogy kész lenne földjei minden buza terményét öt évre előre eladni 3 tt 60 krjával ezüstben, vagyis hectoliterjét 14 frankjával. A gr. Zichy búzájának k tűnő minősége el van ismerve s eladáskor a piaczi áron fölül szokták fizetni. Várjon a termelés nagyobbodása maga után vonja-e majd a termelési költségek emelkedését? Semmi sem jogosit ezen hitre. Magyarországnak nem a gabona termőföld terjedelmének rögtöni szélesbitésével kell a kivitelre való gabona-mennyiséget axapornipia, hanem sokkt.b a rozénak és kétazenantk bua veréssel ,való helyettesítése és a közép-termésnek emelése által. Ezen két mód nem vonhatja maga után a már több év óta magas kézi munkabér emelkedését, pedig ez az egyedüli tényező, mely eleve döntő hatással lehetne az előállítási költség emelkedésére. Különben igen helyesen mondták el már, hogy gabonatermesztés dolgában a földmivelő országok életében három korszakot lehet határottan megkülönböztetni. Az első korszakban a termelés a föld terjedelméhez képest igen csekély, egyszersmind az előállítási költség is nagyon csekély. A második korszakban a termelés emelkedik, ha nem emelkednek egy*) A hectoliter valamivel több másfél bécsi mérőnél, t. i. 1 és b. mérő. Napi újdonságok. A Bécsől vett távirati tudósitás szerint állíthatjuk, hogy azon hír, mintha gr. Apponyi mohósága lemondását benyújtotta volna, alaptalan.