Sürgöny, 1861. december (1. évfolyam, 276-299. szám)

1861-12-03 / 277. szám

ságok és rázkódások elé mennie egy­séges ansttiai irányban­ megállapodáshoz, s szilárdu­láshoz hajol." Mily könnyű volna a helyzet álta­lán, s kiclönben a kormányé, ha ennek nyomát nem csak bécsi ködfátyolképekben, ha­nem az országban is észre lehetne venni! De nem lehet észrevétel nélkül hagynunk azt, hogy a „D. Zig" minket is összefüggésbe hozván a 47-ki alkotmány resturatiójára inté­zett törekvésekkel, conservativ irányunkat kétségbe vonja, a álláspontunkat különváló­­n­a­k, separatistikusnak (sonderstandpunkt) ne­vezi. Ugyanis azon kijelentéssel, miszerint „a valóban conservatív publicistika felad­­ata Magyarországban, a kölcsönös kiegyenlítésnek az államalaptörvény alapján előmoz­dítása“ — így folytatja: „De eddig hasonló törekvési­ hang csak ritkán volt hallható ottan. Mi ennélfogva legalább is nagyon óvakodni fogunk, néh­ány közlönyt, melyek magukat conservativeknek nevezik s mutatják, olyanoknak va­lóban is tartani, mert azt akarják helyreállítani, mit Austria, a­nélkül, hogy önmagán súlyos csorbát ejtene, meg nem engedhet. Mi ennélfogva nem is láthatunk abban ellenmondást, sőt épen bizonyos következetes­séget kell benne talá­ltunk, ka p. a „Sürgöny“ hol cred, h­a más alkalmat megragad, hogy bennünket egyenesen megtámadjon vagy legalább oly nézeteket védelmezzen, melyek a mieinkkel többé kevesbbé eltakart ellentét­ben állnak. .Még álmunkban sem jut eszünkbe, azon ható­ságokat, melyekhez a S. közhiedelem szerint az ország más közlönyeinél közelebb állónak tartatik, az ő ma­gán­véleményével bárm­ely öszhangzásba hozni. Ámde épen ezért tisztelje ő is a mi meggyőződéseink tiszta­ságát, melyekhez a magyar kérdés eddigi fejlésének kezdetétől végéig vál­­vatlanul hírek maradtunk. Le­gyen szíves, tekintetbe venni, hogy ha mi távol vagyunk , attól, megtagadni azon jogát, hogy a magyar ügyeket egy bizonyos külön­ álláspontból tárgyalja, ő is el­ismerje mi ajogunkat, azokat az össz-ausztriai nézlet szelleme és érdekében felfoghatni és fejteget­hetni.“ Nagyrabecsü­ljük a „D. Ztg." e leyális nyi­latkozatát. Legyünk türelmesek egymás iránt, becsüljük mindenkinek véleményét. Könnyen megfogható dolog ugyanis, hogy Budapesten a legelfogulatlanabb politikus is más szempont­ból lát bizonyos dolgok­at, mint Bécsben. De ez megfordítva is áll. Meglehet, hogy a mi látkörünk szűk, ahogy a kormány hatalmi e­zközei nagyszerű műkö­désének nem lévén szemtar­ui, a magas politi­káról, mely az összbirodalom létfeltételeit érinti, csak homályos tudatunk, vagy épen balfogal­maink vannak. Ellenben sok dolog történik hazánkban, él és mozog kézzelfogh­tólag, vagy csak az élesebb szemnek nyilvánulva, a­miről Bécsben épen nem, vagy csak felettébb hiányosan a ferdén vannak értesülve. Ha ezen elvitázhatlan igazságot méltányol­ja a „D. Ztg.“, akkor be fogja látni, mily igaz­ságtalanság minket külön állásponttal vádolni, conservatív irányunkat gyanúsítani. A mi álláspontunk a közbirodalmi álláspont. Valódi politikusnak ha­inkban nem lehet más álláspontja. Mi is akarjuk a biroda­lom fonálingát; — nem akarunk semmit, mi azt lehetetlenné tenné. De valamint a közbirodalmi álláspontból nem következik az, hogy Magyarország alkot­mánya megcsonkíttassék, mert azon alkotmány az összbiro­dalom fönnállásával az új idő s válto­zott viszonyok igényei sze­rint is kiegyeztethető, úgy nem lehet azt is következtetni, hogy csak az új conservativ a valódi conservativ; vagy­is hogy csak az a conservativ, ki az őszbirodalom fönn­állását fenyegető bonyodalmak ellenében a leg­újabb,­­ életerejének eddig oly problematikus jeleit adott alkotmány­nak rendületlen s változatlan föntartásáért harczol, et si fractus illabatur orbis. Kecskeméthy Aurél. * Rendszabály a marhavéss akadá­lyozására. A Magyarországban uralgó keleti marha­­vén miatt a grácsi cs. kir. helytartóság területének egész határa mentében Mürzzuachlagtól kezdve F­r­i­­dauig a szarvasmarhának avagy attól szirmazó tár­gyaknak bebocsátását megtiltotta, minek következtében úgy a hajtott, valamint az igavonó marhák is föltétlenül vissza fognak utasittatni. Csak a Fridau melletti Drávarév­­nél, úgy szintén, Horvátország és alsó-Anatk­ival határos átmeneti pontoknál fog a szarvasmarha, ha az render egészégi menetlevéllel van ellátva és bemeneténél egészségesnek találtatik, szabadon bebocsáttatni. * Hiteles kútfőből értesülünk, hogy a múlt héten itt a városi állatorvosi egyező állomásokon az idehajtott vágó marhák közt egyetlen marhavész-eset sem észlelte­tek, mi az aszálynak átalános megszünésére mutat. — A pesti jótékony nőegylet 1.­é de­cember 1-től egyes 28 ig terjedő 4 hétre jelenleg létszám­ban álló 182 szegény számára — kik közül 27 új és 155 már elébb is részeltetett — 468 frt 25 kr. o. é. összeget utalványozott, és pedig heten­­kinti részesülésben álló szegényeknek 339 frt 50 krt, negyed évenként részesítetteknek 5 frt 25 krt, egyszer mindenkorra segélyzett 33 szegénynek 123 frt 50 krt. Ez alkalommal a választmány­i nők szegények állapotát tár­gyazó 31 vizsgálatról tettek jelentést. Az egylet kötő­­intézetében jelenleg egyéb munkára nem képes 21 ■zegény talál foglalkozást és keresetet. * A városi árvaleányház javára rendezett hangver­seny a nemz. múzeum dísztermében, vasárnap, igen nagy közönség előtt ment végbe, minek az említett humá­nná c­él tekintetéből igen örvendünk, s nadőn ezért kö­zűs­ségü­nkn­ek már máskor is tapasztalt nemes részvétéért köszönetül­ket fejeztük ki, egyszersmind nem hagyhatjuk méltó megemlítés nélkül azon egyesek buzgalmát sem, a kik a­z­gyik eladásában fáradoztak és a gyümölcsöző eredménynek nagyrészt tényezői. Hasonlókép elismerés illeti a résztvett művészeket és műkedvelőket is, úgymint mindenek előtt a hingverseny rendezőjét Sípos Antalt, továbbá kedves csalogányunkat Holiday L-né asszonyt, a szép reményű műkedvelőnő Gyallay Lujza asszonyt, nemkülönben Bignio és Zimay László urakat, kik közöl az utóbbi ma dalsz­rzeményeivel mutatta be magát. A­mi a hangversenynek művészeti oldalát illeti, e tekintetben kevésbé mondhatjuk azt sikerültnek. Nem vonják két­ségbe, hogy a­mi előadatott, azt jól adták elő, de a kitű­zött darabok egytől egyig az úgynevezett művészeti apró­ságok sorába tartozván, a szigorúbb műértő­st nem érde­kelhették, a nagy közönséget pedig nem melegíthették föl különösen. Zimay László dalaiból leginká­bb tetszett a Bignio által énekelt „Zord idő“ s a Hidlósy L.-né feddhe­tetlen trilláival hatásosan fölékesitett „Két ibolya“ czimü friss, mely utóbbi ism­étegetett. Gy.Uay Luisa assz., ki, mint mondják, színpadra képezi magát, elég terjedel­mes és gömbölyű, haj­ékony hanggal bír. A „Uk.V'-ból a czigány leány áriáját és egy népdalt énekelt; ez azonban nagyon ismeretes lévén, az ismétlés daczára is csak tisz­teletből tette meg hatását. A szokásos lámpaláz nem ma­radt el, hanem csak annyira terjedt ki, hogy is énekesnő igen féken tartotta hangját. Sipos Antal, kit pár év előtt Liazt személyesen vezetett be a zongorajáték fennsőbb titkaiba, nagy gyakorlottsággal, tisztán és erőteljesen játszik; ezúttal azonban csupán mesterének hódolván, nem a legszerencsésebben választotta előadott darabjait; még Chopin Polonais-ét sem vévén ki, melyben a billentyűk oly egyhangú erős rohamot kénytelenek szenvedni, mintha a „Finis Poloniae“ helyett azt mondaná : Finis c­l­a v i c o r d i i 1 * l’estváro,­a munkás és rendületlen hitelű polgá­réinak Bora ismét egy derék férfiúval ritkult meg. Lie­­demann Frigyes ismert pesti nagykereskedő múlt szombaton d. e. életében 70 ik évében meghalt. Valamint életét egy emlékezetét is polgártársainak őszinte mara­dandó tisztelete fogja jelölni. * L­i­s­z­n­y­a­i Kálmán vidéki dalidóit Egerben sze­rencsével megkezdvén, közelebb hasonló czélból több író­­társával Székes-Fehérvárra utazott. * A budai népszinh­ázban közelebb egy ezüstös ju­talomjáték volt. Az említett szinház egyik bájosabb tagja S­z­é­p­n­é asszonyság, — contraria nuxta se posita — az „Ördög leányát" adván jutalmi előadásul, tisztelői által a színpadon egy ezüst tábclán egy ezüst csészével és czukorszelenczével lepetett meg, ezenkívül számos ko­szorú is hallott lábaihoz, a művészi tisztelet hervadást nem ismerő téli kertjéből. * Egy ismét bekövetkezhető árvíz ellenében H. ur a következő évpillantást veti Dunánk medrére : A Duna rendkívüli apálya láthatóvá teszi azon evenytorlaszt, mely a Csepelsziget felétől a Gellérthegy felé képződött, mely zátonyával egyfelől a hajózást akadályozza, másfe­lől aggályt kelthet, hogy a tavaszi jégindulás benne meg­akadván, a feltonult folyam­át, miként 1838. martiUs kö­zép napjain, elönti a két testvérvárost. Mert ámbár Pest városa partjai, uterái, északi és déli oldalai amaz áradatos évben magasan feltöltöttek, s a veszély ismétlődése ellen látszólag biztosíttattak : ne higyjük, hogy a Duna ki ne foghatna az emberek eszén a a mérnökök munkálatain. Pest ugyan a Duna felől védtöltésükkel, úgy tartjuk, kellő­leg el van látva de Buda épen nincs megvédve, s partjai az Ádám-korabeliek.­­ Olvashattak, hogy a Dana Suli­­na-torkolatának tisztítását a török kormány még 1828 előtt úgy eszközölte, hogy a torkolatból a tengerre szál­ló minden hajó után gerebent köttetett, mely az ott meg­torlódott homokzátonyból jó darabot magával a tengerbe befelé söprött, s ezzel a folyammeder tisztításának mun­kájában magának a folyam sebjének is segítségére volt. Nem volna-e czélszerű, ezen a budai Dunapartnak veszé­lyes homoktorlasz eltávolitására hasonló medertisztítási kísérletet megkezdenünk? Mint eszmét megpendítjük, tes­sék hozzá­szólni a szakértőknek. Ajánljuk különösen az ügyet, mint saját ügyét Buda városa s a dunai gőzhajó­zási jársulat figyelmébe. •Reményi Edének legközelebb hirdetett első négyes­ estélye közbejött változtatások miatt december 8 ról 15 kére (vasárnap) létetik által; — ehhez képest a második négyes estély dec. 18-án (szerdán) a a harna­dik dec. 22 én (vasárnap) fog megtartatni. A mű­sorozat 1 változatlan maradt. * Doppler Ferencz, ki a bécsi udv. opera-szin­­háztól 18 napra szabadságot kapott, Pestre érkezvén, öcscsével Károlylyal vidékre, nevezetesen Miskolczra és Kassára utazik, hol ikerfuvolájuk szép hangjaival bájo­­landják el a közönséget. Ez útjokban Sipos Antal fiatal zongoraművészünk is kiséri őket. * Helyi esetek. Nem hinné az ember, hogy Pest rejtelmeihez a nagy-hid-utczában is készülhet ily sötét lap. Közelebb a nagy-hid-utezai 11 ik sz. házból három liptómegyei születésű nőtlen napszámot — úgymint Butka Ádám 22, Szanik Mátyás 25 és Misnzi János 28 éves — bullát hozattak be a rókui kórházba. Az említett háznál egy üres mészgödörben téli átállást rendeztek be maguknak,­­ ezt szombaton estve szénnel ki akarván melegíteni, a kifejlett szénsavas jégben mind a hárman megmaladtak.­­ Múlt szombaton éjjel ugyancsak három napszámost hoztak be a czímzett kórházba, kiken borozás után támadt verekedés alkalmával kén által ejtett szaráéi sebek voltak.­ Vasárnap éjjel a Lipót-külvárosból 3 nő­t két férfi hozatott be, kik súlyos kardvágások által sebesül­tek meg, közőlük az egyik, 24 éves szolgáló­leánynak jobb kézfeje volt levágva, a másik egy 38 éves zenész, ki homlokán sebesült meg.­­ Egy 20 éves szolgáló a napokban szerelmi bujában a második emeletről leugor­­ván, krinok­ájánál fogva az elsőn fennakadt, a­nélkül, hogy tetemesen megsérült volna­ ez. Múlt vasárnap egy veszedelmes gonosztevő a rókuskórházi fogházból következő nevezetes menekülést kísérteti meg. Reggel 8 órakor az árnyékszéken keresz­tül a kerepesi­ útra vezető nagy földalatti csatornába bújt, s mintegy 11 óra tájt sikerült neki az épen épülő­félben levő három­ dob­niczai főcsatornából kimászni; innen odábbállt és a ferenczvárosi temető közelében egy szénaboglyába rejtőzött. Éjszaka azonban rátaláltak és ismét börtönben ül. * A belgrádi angol consul közelebb Pestre ér­kezett és Triestbe utazik. * Az állandó magyar őzs­.hát-épi­én Győrött úgy látszik, több az eszménél­­ valósulni kezd. A „Gy. K “ örömmel jelenti, hogy a lelkes „ifjúsági kör“ az alaptőke gyarapítására f. hó 23-án egy műkedvelői ének-, zene- és szavaslati akadémiát szándékozik rendezni. •Kanta a János amerikai madár­gyűjteményeit dr Síkor József így ismerteti: A nemzeti múzeum számá­ra hozott jeles gyűjtemény mintegy 500 darab, csinosan kitömött, ügyesen kezelt madarakból áll, melyeknek legnagyobb részét teszi azon kolibri gyűjtemény , mi ugyanezen érdemes hazafi nagylelkűségéből a pesti nem­­zeti múzeumban létező hasonfaju gyűjteménynek kiegé­szítő része lesz.­­ Az aranyzásnak sárga, zöld, veres, kék, viola és ibolya­szín változását, és ezeknek néha va­lóban szeszélyes vegyületét, melyekből egy egészen isme­retlen, meghatározhatlan szín fejlődik ki, lehetlen bámu­lás nélkül vizsgálni. Vannak oly fajok példányai, melyek­nél az ember első látásra szinte hajlandó hibáztatni a bölcs természetet, hogy a szegény állatkának test­alka­tánál eltévesztette a kellő arányt, miután teste egy kis hüvelyknyi hosszú, míg csórjának (rostrum) hosszúsága 3' , hüvelyk, annyira, hogy csak aránylag igen kifejlődött mell izmai lehetnek képesek megóvni a kis állatkát azon veszélytől, hogy elveszítvén a kellő súlyegyént, mindig előre bukjék. Másoknál ismét szerencsésebb testi kifejlődés da­­czára alig észrevehető valami csőr. Vannak példányok, me­lyokra nem lehet tekinteni a nélkül, hogy az ember nevetni ne legyen kénytelen a kis bohót, melynek babszíi nagy­sága kit fejét a homlokon néhány szál aranyos és somán­­c­os tollból készült csetár, füle mellett egy-egy ragyogó legyező, álla alatt pedig egy kis spanyol szakál pompá­zik. Több­ek részint vizi, részint szárazföldi madarak; nagy része olyan, mikokami éghajlatuak alatt is tenyész­nek, de melyek közül csak az egyetlen világpolgár : a fecske az, mely egészen hasonló a mi nyári vendégeink­hez ; a többinél legnagyobb a sím­különbség, mert tolla­zatuk feltűnően szebb, pompásabb a miéinknél. Egy zsemlye­sziik, kis karvalyhoz hasonlító madár példány van a gyűjteményben, mely oly ritka madár az egész világon, mint nálunk a tallér, a melyből eddig csak egy amerikai természet gyűjteménytárgyban van egy darab és mit Kantus is csak úgy keríthetett kezéhez, hogy érette 100 darab szépen kitömött madarat ajándékozott csak azért, hogy e kitűnőségből nemzeti múzeumunkat részeltethesse. Megjegyzendő itt, hogy majd minden állat­fajból pár, azaz hím és nő, van a gyűjteményben kép­viselve. • Aradon m. hó 29-kén két deszka­tolvajt dob­szóval járattak fel alá az utczán, a corpus delictit hónuk alatt hordoztatván. •Athanatzkovita Plató, újvidéki g. n. e. püs­pök­s­éga Újvidéken 40,000 ftért megvásárolta a Sier­­viczky-féle házat és azt a fölállítandó jogakadémiának ajándékozta. Az újvidéki várostanács testületileg tiszte­legvén ő mavát, nagylelkű adományáért hálás köszönetét nyilvánította. H. Most, midőn az olasz egység kedvéért a pápa vi­lági hatalmát a római katholikus olaszok áldozatai köve­telik, azon pápista olaszok, kiknek századok előtt a grel­­fek és ghibellinek korában a pápaság az idegen uraság ellen hatalmas védfalul szolgált, — most a kálomista Gnizot kel ki a saját hirei által fenyegetett pápaság vé­delmére, logikai — mégis azok előtt, kiknek óhajtását s érdekeit sérti, érvénytelen okokkal, s a tok­nak, melylyel rendelkezhetik, hatalmas fegyverével. Eszünkbe jut néhai Deáki Gedeon nagysarlói református lelkész, ki VII. Pius pápának szenvedéseiről s a francziák által meghurczolta­­tásáról 1821-ben egy kis munkát adott ki, melyért az akkori érsek primás és bibornok R­a­d­n­a­i ajánlatára az érdeklett pápa által arany érdempénzzel , vörös övvel jutalmaztatott. •Königsbergben, a porosz király múlt ok­­­tóberbeni koronázása alkalmával a város átalános kivilá­gításánál egy könyvkötő ablakában következő vers vals olvasható : „Bekötöm a kisebb s nagyobb könyvecskéket. ’ Ha beköthetném a n.­met szövetséget, Fölajánlanám én jó királyom néked.“ Az elelbittársras az I -só magyar bizto­sitó-társa­­ságnál. „M. D.“ után.) A folyó év September és October hónapjaiban e lapokban feltártam a közönség előtt azon elveket, a melyekre a magyar hist. társaság a díjszabályt fek­tette, kiemeltem azon indokokat, a­melyek az alapul vett halandósági táblázatok és kamatszázalék válasz­tására bírtak, és végre kimutattam azon módot,a­­mely szerint a díjak számítása történt. Nem titkolun­­k el semmit, a kö­­nség kezeiben van a kulcs a hasz­nált díjszabályok helyességéről és a vállalat életreva­lóságáról magának meggyőződést szerezné Bátra van még az üzleti viszonyokról szólani és kiemelni azon okokat, melyek egy vagy más biztosítási mód kizárására indítottak. 1) Némely társaságnál fél díj mellett is lehet biztosítást kötni, így például, ha 10.000 ft. után, me­lyet valaki halála esetében biztosít, az évi díj 400 ft., némely biztosító társaságnál nem kívánják az egész díjt, hanem annak csak felét, a másik fele a díjnak mintegy tartozás marad fen. A biztosított köteles azon díj felének kamatjait évenként fizetni 6% mellett, úgy hogy az első évben a kitűzött 200 fton kívül fizetett 12 ftot, a másodikban 24 et, a harmadikban 36-ot, azután 48-at, 60-at g­u t. E mellett, ha az első évben elhal, csak 9800 ftot fizet ki a társaság, a másodikban 9600 at, azután 9400 at, mert a biztosított tartozása évről­­évre a tart­­ásban maradt 200 fttal növekedik, így hát 10 év múlva a dij már 320 ft. (1­200­­+­ 12 X 10) és ha akkor halt el a fél, már csak 8000 ftot kap a biztosított, mert tíz évről 200 fíjával tartozása már 2000 ftra rúg, ha 20 évig engedi Isten élni a biztosítot­­tat, díja már 200 ft, és 20-szor 12 forint azaz 1­440 ft, halálesetben pedig már 4000 fttal kap kevesebbet, azaz csak 6000 ftot. Míg tehát a biztosítási díj évről­­évre nő, a biztosított összeg tetemesen alábbszáll. Ez valóságban csak „szemfényvesztés“ lévén, e biztosítás nemét föl nem vettük. 2) Tontinánk sincs. Tontináknál nem lehet meghatározni egyelőre az eredményt, azaz, hogy egy egy tagra mennyi fog jutni, midőn a biztosított az előre kitűzött kort elérte, mert különböző kornak képezik az osztályokat, és így a valószínűség számításait itt al­kalmazni roppant nehézséggel jár. Kifejtéül ezt „Politikai s­z­á­m­t­a­n­o­m“-ban a 439. lapon, a­mint azt S­p­i­t­z­e­r is mathematikai úton bebizonyította, így tehát a fontinákat inkább lottójátéknak mond­*) L. „Politikai számtan­ omban az „Életbiztosítás elméletet*, hatni, hol egyszer másszor nagyobb vagy kisebb ösz­­szeg juthat a biztosítottnak, a szerint, a­mint az osz­tály pénztárának felosztásáig nagyobb vagy kisebb halandóság uralkodott a biztosítottak között. Az igaz ugyan, hogy a belépőnek kora szerint az évi befizetés is változik azt azonban előre kitűzni nem lehet, mert a dg még a különböző korúak számá­tól is függ, a­mint azt az idézett helyen mathemati­kailag kimutattam, így tehát a tontinák mellőzésével a kiházasítási biztosításokat hoztuk be. — E biztosí­tási mód szerint meg van határozva a díj, mely évenként fizetendő, és azon összeg is, mely az élet­ben ért kétévben fizettetni fog, e felett a társaság alul tett nyeremény fele a biztosított­­nak jár. A társa­ság nem ígér tehát olyanokat, a misét egy­koron meg­tartania nem lehetne, és nem kecsegteti bi a remények­kel a közönséget, mert egyszerűen kimondja, hogy ennyit kérünk mi is ezért egykoron ennyit f­o­­gun­k adni, mindenki számot vethet magával, és ezen eljárás, nézetem szerint, szilárd és minden szédel­géstől ment. 3) Nem ígéri társaságunk,hogy bár­mikor is lépne ki a biztosított,a befi­zetett díjak égést összegben vissza­adatnak. *) Valóban, nem szükséges ahhoz mathe­­matika és életbiztosítási theória, hogy valaki azt meg­érthesse, miszerint semm­inemű társaság sem képes a fent kitett ígér­etet m­e­g­t­a­r­t­an­i, mert l­szen a tár­saság a bevett dijakból űzeti a kár­eseteket és így a bevett dijak egy része minden évben felhasználtatván, egy egy biztosított után a pénztárban az általa befize­tett ö­s­sz­e­s d­ij már nem létezik. — Ily ígéret csak ámítás, és azon társaság, mely ily ígéretet tesz a kilé­pőre nézve, csak a ki nem lépő biztosítottak vagyonát vagy saját tőkéjét veszélyeztette. A díjszabály készí­tésekor e körülményt nem lehet számításba hozni, mert a kilépés egyedül csak az ember ön­kényétől függ, és így egyelőre meg nem hátá­rozható factor. Ebből, úgy hiszem, érteni fogja min­denki azon inkább „absurdum“nak nevezhető „előny“­­nek általunk történt mellőzését. 4) Szigorúabb eljárást követünk az orvosi vizsgálatra nézve, mint egyné­mely társaság. Ezen határozatát az igazgatóság­nak igen könnyű indokolhatni. Minden hétig egyén a biztosítottak vagyonát veszélyezteti, mert a díj a be­lépő egészséges egyénekre nézve van meghatározva, és csak az azontúl történő betegeskedés és ennek kö­vetkeztében f­elhalás van számításba véve Valóban megfoghatatlan , mily könnyelműen jár el e tekintet­ben egynémely austriai társulat, pedig az Angliában történtek m­egtaníthatt­ak volna mindenkit. Hány visz­­szaélés történt épen ez után! Gyógyíthatlan bajban siülödő egyének tetemes összegeket vontak ki e mó­don. Biztosítottaink e tekintetben csak elismeréssel ve­hetik a hazai intézet ig­­gatóságának szigorát, mert ily elővigyázat által csak saját vagyonuk van a nem reményten veszteségektől megóvó. Sokkal nemesebbnek tartjuk az életbiztosítást, minthogy azt szédelgések által kifejteni és előrevinni szándékunk volt.a. Nem is szolgált a hazai intézetnél mintául más társaság díjszabálya, hanem magunk szá­mítottunk, adtunk biztos alapot, tekintet nélkül arra, hogy a concurrens idegen társulatok itt vagy ott ol­csóbbak vagy drágábbak. A díj hazánk viszonyaihoz van alkalmazva és az intézet ezen üzletága oly szilárd alapokra van fektetve, hogy bátran mondhattak ki a számítás alapján, miszerint bátran állunk a világ első és ismert szilárdságú intézeteinek sorába. A hazai közön­ségen már most a sor, részvéte által intézetünket fel *) A d. bist. társaság csak azon összeget fizeti visz­­sza, mely a kilépő biztosított részére a tartalékban van, mert az egy ideig viselt risk­o levonandó, virágosítni az alól, hogy bizalmával oly intézethez fordul, mely nyi­t eljárása, ismert alapjánál fogva min­denek fölött arra érdemes. Az életbiztosi­s nem­­speculatió,“ nem „üzér­kedés.“ Egy vállalat, mely feladatai tűzte ki magának, az egyesektől gyűjtött frtok és krajcsárok segítségé­vel az elhalt családapa után maradt özvegyet és ár­vákat az ínségtől megóvni, mely lehetségessé teszi, hogy a takarékos atya családja iránti kötelességét teljesítve, ennek öntudatában és lelki nyugalmában ép erővel felelhet meg és járulhat polgári kötelességei­­­nek teljesítéséhez; egy vállalat, mely lehetségessé teszi, hogy a kevésbé vagyonos osztály is gyermekei javára anyagi segedelmet biztosítson , sokkal magasz­­tosabb feladatul bír , minthogy azt az üzérkedés mélységébe ránthatnék! Annak, ki a vállalattól azt várja, hogy néhány frtokat befizetve ezreket­­ kapjon, csak azt mnácsolhatjuk, hogy a hozzá méltó lottójátékban elégítse ki reményeinek és várakozá­­­­sainak szenvedélyét. Az életbiztosítás feladata : meg­­­­nyugvást és biztosítékot szerezni magunk és szeretet­­teink részére. Ha az „Ur“ ma távozásra hl e földről, ma ragad ki azok karjaiból, a­kiknek támaszául ren­delt, éleü­nk ntolsó perczeiben annak öntudata köny­­i­yitne az elválást, hogy a hátramaradtak új élettársa nem lesz a nyomor és ínség. A halál óráját senki sem tudja, ha az a biztosítási szerződésnek kötése után közvetlenül is belép, a biztosított összeg kifizetendő, ha pedig huzamos­ ideig éltet az ég, módunkban áll, családunkat felnevelni, hasznos polgárokká kiképez­ni, és halálunk esetében még anyagilag is javítani helyzetüket.-------Ez a biztosítás fő c­élja. Hogy a tár­saság díjszabályai mi módon teszik lehetségessé a kitűzött czélt elérni, azt a következő c­ikkekben fo­gom kifejteni. W e n i n g e r, tanár. K 111 f 8 M — i. (Legújabbak szemléje). Az amerikai hadi­hajónak az angol lobogó elleni merénylete csakugyan háborúval fenyeget. Tengeren innen és túl egyformán ily vészes kimenetre kezdenek a kedélyek feltüzelődni, semmit sem törődve a börzéknek ijedelmével. Anglia egyik nevezetesb városában, Liverpoolban már­is egy kereskedői meeting jön tartva, melynek határozata szerint a kormány sürgetőleg föl fog szólíttatni, hogy a britt lobogó méltóságát megőrizze. A li­verpooli kereskedők ezen lángoló hazafi becsület­­érzését egyébiránt szítja azon gondolat is, hogy az amerikai zárlat keresztültörtével az oly ne­hezen nélkülözött délamerikai gyapothoz ismét hozzá lehetene jutni. Tengeren túl pedig az unió polgárai mintha keresnék a veszedelmet, elragadtatva rohannak bele. New­ York városának kivilágítással kifejezett öröm-riadala a déli biztosok elfogatása fölött az őrjön­gés jellemével látszik bírni. E nagy város polgárai eré­lyes ellentállásra serkentik az unió kormányát Anglia minden követelése ellen, s a „Horing Post“ mai köz­lése csakugyan nagyon leszállít minden abbeli reményt, hogy az unió-kormány higgadtabb, az angol követelé­sek teljesítésére hajlandóbb lesz. Nem hiányzanak oly hírek sem, hogy az amerikai kormány kereste az Angliávali szakítást, s ez esélyt előrelátva, múlt héten az egész londoni salétromkészletet (160,000 mázsát) fölvásároltatá. A Parisban időző volt amerikai főpa­rancsnok Scott Iick egy állítólagos nyilatkozata szerint pedig egyenesen az unió kabinetének egy utolsó minis­

Next