Sürgöny, 1862. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1862-01-26 / 21. szám
Második évi folyam. 21. szám. — 1862. Vasárnap, január 26. Szerkesztő hivatal: Bartók-tere 7. sz. a. földszint. Kiadó-hivatal: Barátok tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok tere 7. szám, földszint Vidéken bérmentes levelekben , minden posta hivatalnál.SÜRGÖNY Budapesten házhoz hordva. ft kr . ft kr Egészévre Ifi — Évnegyedre 4 50 Félévre 8 50 Egy hóra 2 — Vidékre, naponkint postán ft kr . ft kr Egészévre 19 — Évnegyedre 5 — Félévre 10 — Egy hóra 2 — HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi jan. 23-tól kelt legfelsőbb határozatával megparancsolni méltóztatott, hogy Tordamegye főispánja, báró Kemény György a főispánságtól véglegesen eltávolittassék. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi jan. 23-tól kelt legfelsőbb határozatával megparancsolni méltóztatott, hogy Aranyos-szék ideiglenes főkirálybirája, Bédy Gergely szolgálatától fölmentessék. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi jan. 23-tól kelt legfelsőbb határozatával, arra találta magát indíttatva, hogy báró Kemény Domokost, az erdélyi kir. kormányszék ideiglenes tanácsosát szolgálatától fölmentse. Ő cs. kir. Apóst. Felsége f. évi jan. 21-ről kelt legfelsőbb határozatával megparancsolni méltóztatott, hogy Belső-Szolnok megye főispánja, Weér Farkas szolgálatától fölmentessék. Ő cs. kir. Apóst. Felsége f. évi jan. 21-ről kelt legfelsőbb határozatával megparancsolni méltóztatott, hogy Marosszék ideiglenes főkirálybirája,, gr. Tholdalagi Mihály szolgálatától fölmentessék. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. é. január hó 7-ről legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy Blaskó Lipót László pesti hites ügyvéd vezetéknevét „Balázsfy“-ra megváltoztathassa. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. é. január 7-ről legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy Kaiser József kecskeméti lakos vezetéknevét „Császár“-ra megváltoztathassa. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. hó 2-ról Lauf Adolf pesti lakos és a gőzhajótársaság nyugalmazott ügynöke vezetéknevének „Járay“-ra leendő átváltoztatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. A cs. kir. Apostoli Felsége f. hó 5-től Mausperger István, Mausperger József és Mausperger Samu győri lakos testvérek vezetéknevüknek „Egervári“-ra leendő átváltoztatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. hó 8-ról Grosz Benjamin és Béla esztergomi s illetőleg esztergomsz.-györgyi kereskedő testvérek vezetéknevüknek „Nagy“-ra leendő átváltoztatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. hó 5-ről Krzywinski János pesti polgár és szabómester vezetéknevének „Sántai“-ra leendő átváltoztatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. *) NEMINVATAIJOS RÍfiSZ. Bécs, jan. 24 én. L. A mai lapok nagy zajt, ülnek a tegnapi Felsége elnöklete alatt, tartatott ministeri értekezlet fölött. A „Botschafter"* fontos részletként, emeli ki, hogy báró Ransonnet, udvari ta*) Tegnapi számunkban hibásan levén közölve, azt újra közöljük. nácsos ur az értekezletben mint jegyző volt jelen, s e körülményből következteti, miszerint fontos határozatok hozattak. A „Neueste Nachrichten“ meg azon hírt emlegeti, hogy ezen határozatok a Szerb Vajdaságot és az erdélyi országgyűlésnek egy behívását illetik. Miután a közönség oly hangulatban van,hogy sokkal nagyobb mozgalomban hiszi a kormányköröket, mint amilyenben tényleg vannak.— érdekesnek tartom megjegyezni, miszerint a tegnapi miniszeri tanács egyedül a hajóhad ügyével foglalkozott, mely a birodalmi tanács budget-bizottmányában sok nehézségekre akad. Báró Ransonnet urnák jelenléte pedig egyáltalán nem feltűnő jelenség, miután az udvari tanácsos úr rendes jegyzője a ministeri értekezleteknek. A tüntetés jellemével emlegetik továbbá lapjaink, hogy az államminister ur tegnap Ő Felségéhez jön meghiva ebédre. A mennyiben a kitüntetésből tüntetést akarnak csinálni, a históriai igazság kedvéért megjegyzésre méltónak tartom, hogy Ő Felsége minden csütörtökön szokott vendégeket hívni és hogy rendesen egy vagy két minister szerencséltetik a meghivatás kitüntetésével. A mai „Ost und West,“-ben a „Postbudinske Vedomosti“-nak egy czikkét olvasom, mely a munkácsi szt. széknek Ő Felségéhez irányzott ismert folyamodványát közli és ezen a magyargyűlölet dühös kifejezései mellett teljes megelégedését nyilvánítja. Ha ezen megelégedés őszinte, nagyon örülünk, mert nem hittük volna, hogy a Vedomostiék észre ne vették legyen, mily nagy különbség létezik a munkácsi szt.-széknek méltányos és hazafias eljárása és azon czélok közt , melyeket a bujtogatók hajhásznak. A magyar elleni düh ezen cotteria részéről egyébiránt nekem mindig jól esik, mert épen ezen dühösségből hallom kirrn az öntudatot, hogy a magyar nemzetnek csak egy jó szavába kerülne és azon bizonyos uraknak ismét el kellene némulniok, miként elnémultak voda Bach idejében. Ami pedig a kérvényt illeti, orosz testvéreinknek örömmel adöm a hirt, hogy Ő Felsége a magyar kanczellária által benyújtott, folyamodványukat a legkegyelmesebben fogadta és a kanczelláriának meghagyta , értesítse a szt. széket, hogy Ő Felsége óhajaikat tudomásul vévén, kérelmüket annak idejében a legkegyelmesebben fogja teljesíteni. A főkanczellár úr önméltóságának egészségi állapotáról ma annyiban vettünk megnyugtató értesítést, hogy baja veszélylyel nem jár, ámbár teljes felgyógyulási, még vagy két hónapba bele kerülhet. Tegnap háziorvosai Pita és Dumreicher tanár urakkal consiliumot tartottak nála, melynek eredménye volt, hogy a kanczellár urnak ajánlották, maradjon négy hétig a lehető legnagyobb nyugalomban. Őn.méltósága ennek következtében rendesen folytatja ugyan munkáit, de lakszobáját el nem hagyja. . Gróf Apponyi őnméltósága tegnap volt audientián Ő Felségénél és holnapután vissza szándékozik Pestre menni. A hir, hogy a nemes gróf az országbírói méltóságtól visszalépni készül, ismét foglalkoztatja az itteni magyar köröket, de biztosat e tekintetben még nem mondhatni. Előfizetési árak austriai értékben. TÁRCZA. Cseh irodalom. *) A mily rövidéletű volt maga az 1848 ki cseh forradalom, olyan volt az általa előidézett irodalmi élet is ; sajátlagos forradalmi irodalomról nem lehet szó, erre nézve a mozgalom magában véve jelentéktelenebb volt, s inkább csak az irodalmi mozgalomból keletkezett, mely ismét nem volt elég hatalmas arra nézve, hogy abból kimerítő, bizonyos czélokra törekvő felforgatási eszmék születhettek volna. A forradalom legyőzése után a cseh írókra nézve is elenyészett az ok az írásra. A vásárnak vége volt és vele a vásári szabadság is elenyészett, a bódékat lassan kint bezárogatták s a vevők egymásután eltávozának, az irodalmi üzlet mindig lanyhább lett, szükség nem mutatkozott, sőt a cseh nyelvem olvasás „szokása“, mi sokáig a hiányzó szükség pótlékául vétetett, hanyatlott és azon közegek, melyek akkor uralkodtak, nem találták jónak, annak megújítását előidézni. Csak a lapirodalom élte túl arasznyival a meghalt forradalmat. A lapirodalom fiatal sarjadéka hirtelen nőtt fel a gyökerében beteg szabadságján és habár a sovány törzs mindinkább sorvadott, lombelhullatására mégis idő kellett. A „lombok“ lassan kint hulltak ugyan le, de számuk annyira szaporodott már, miképen, daczára a rágódó féregnek, daczára a rázás és mozgatásnak, még is maradtak új hajtások, még végre az 1849-ik évi sajtótörvény jeges lehellete , mely Austriában minden publicistikai életet megfagyasztott, még az utolsó cseh lombokat is elölte. Havlicek, a csehek ezen legjelentékenyebb publicistája, internáltatott és vele együtt Prágából a cseh érdekek cseh nyelvem tárgyalása száműzetett. Havlicekkel, ki internálását túl nem élte, a cseh lapirodalom utolsó maradványai — régen holttest volt már — sírba zárattak, vagy jobban mondva: nyugalomra tétettek, mert a nyugalom helyre volt állítva. Csakhamar temetői csend nyugodott a cseh irodalom fölött, és csupán temetői gondolatok voltak azok, melyek szavakba öltöztettek. Bizonyos kegyeletes irodalom keletkezett, mert a papság még használta a cseh nyelvet; a papságnak oly nyelv, melyből a szellem kiűzetett, czéljaira nézve szükséges volt; neki oda kellett működnie, mikép a népnek maradjon meg annyi anyanyelvéből, hogy valami más „pogány“ nyelvhez ne folyamodjék, főkép olyanhoz, melynek területét nem lehet úgy őrzeni, mint a cseh nyelvét. Oly határvonalazott területet azonban mint a cseh nyelvé, könnyen lehet felügyelet alá állítani, hogy Csehországon kívül kevés vagy épen egyetlen cseh könyv nem nyomatik, azt jól tudták és azon néhány cseh nyomda — a legkitűnőbb úgy is az érseki volt — könnyen felügyelet alá volt állítható, különösen ha concordatumi hatalom nyomán a rendőrséget is lehet használni, így a cseh irdalmi működés imakönyvek, bibliák, vagy a nepomucenumi örökség hirdetményeire volt szorítva. Csak a kormány, nem,annyira a népért mint magáért, adatott ki Cseh- és Éjszak-Magyarországban néhány hivatalos lapot cseh nyelven. Az irodalmi tevékenység megakadása csakhamar oly nagy volt, mikép a cseh irodalmat, melynek az 1848-ik év előtt és után új felvirágzását jósolták, boltnak vagy legalább haldoklónak lehetett tartani. Ezen állapot egészen az évtized első feléig (1850-től 1855-ig) tartott és mindazon termékekből, melyeket itt említhetünk, még Erden „Kytise“je is az évtized első felére esik. Mi azonban ezen időszak alatt figyelembe veendő és mi a későbbi időszakra nem maradt befolyás nélkül, ez a régibb irodalmi akűvek ismételt kiadása, melyeket a cseh közönség nagyobb része nem ismert, miután újabb kiadások nem eszközöltettek és a régiebbek a múzeumokban és régiség-gyűjteményekben valának éltévé, így p. o. C h e 1 c i ,c i Chelucky Péter cseh bölcsész irataiból, kinek nézetei kortársaira nagy befolyással voltak, a tizenhetedik század vallási fanatismusa csak kevés példányt hagyott meg, és Palacky, ki azok uj kiadásait eszközlé, nagyobb joggal nevezhető Hankánál, ki ugyanakkor a Königinhofer-féle kéziratot kiadta, új felfedezőnek. A cseh közönség ugyanezen időben ismerkedett meg Stitny bölcsészeti iratainak, úgy Komensky „labyrint svetodidaskalika“ és „informatorium“ának, Barto „Kronyka“jának — ezen első pragmaticailag elbeszélő történelmi műnek, ■—úgy Dalimi „rimkrónika“jának, Haranti Pelcic földtani tekintetben nem érdektelen utazásainak és a „Knihatovacovska“nak, s — mely mint jogtudományi munka nevezetes — újabb kiadásaival. A „Staraceska bibliotheka“ tudománytár megjelenése is, melyben régibb cseh kéziratok, ezek közt p. o. Komensky, Veleslavina és másoktól adattak ki, ezen irányban nem jelentéktelen haladás. A régibb munkák ezen feltámasztása és kiadása újabbak megírásán kedvet keltettek ugyan, azonban az új irodalmi élet első csíráit csak 1856-ban találjuk fel. Ezen évben legelőször is az 1848-ik évi utósarjadékkal találkozunk irodalmilag. Ennek mindenekelőtt harczolnia kellett a régiekkel, a nyugalomra lépettekkel, de minden tétlenségek mellett is egymást kölcsönösen magasztaló szerzőkkel, kik az irodalmi munkálatokat ősi szokás szerint egy zártkör előjogának tekinték. A kerekasztal ezen lovagjaival való harcz azonban nem volt heves, a fiatalabb erők győzedelmeskedtek, mert a rokkantak orrsíntorgatása és vállvonutása nem nyerheté meg a csatát. A lapirodalmi tér volt ismét az irodalmi fiatalság gyülkölye, azonban most már nem a politikai, hanem a szépirodalmi, nem új napilapok, hanem hetilapok, szemlék születtek, melyekben nagyobb munkák is kötöltethettek, így p. o. az „Obrazy zivota,“ „Lumir Pose z Prahy.“ Ezen időszaki iratok alatt azonban ne értsünk olyanokat, mint a „Revue des deux mondes“ vagy ily stylben szerkesztett német hetilapokat, mint a „Morgenblatt“, a „Deutsches Museum“ és ehhez hasonlókat, hanem olyanokat, melyeket talán már nagyon is megdicsérünk, ha a „Muzestunden“ vagy „Familien-Journal“lal egy vonalba állítunk. De kezdetnek mindenesetre elég volt ez, és hogy jobbak nem voltak, annak épen nem a kiadók okai, kik a legjobb akarattal se birtak a kezeik közé jutott anyagból mást előállítani. Hogy e mellett a németbeli fordításokra, úgy az eredetiek átdolgozására nem sok gond fordíttathatott, magától értetik. A költészet gyálhelyeit képezték a „Ruze“, „Lade“, „Maj“ és más zsebkönyvek, melyek mind a „Libusa“ czimű zsebkönyv mintájára készültek, mely a negyvenes években nem kis befolyást gyakorolt Csehországban a német irodalom kifejlesztésére. A zsebkönyvek ép oly keveset használtak mint az időszaki lapok, azonban a fiatalabb erőknek, melyek önálló fellépésre még meg nem értek, alkalmat nyújtottak kisebb művekkel megpróbálkozni. Azolvasási kedv felébresztésére különben annyira hatottak, mikép egy nagy cseh tudományos lexikon kiadása nem látszott többé merényletnek. E művet „Slovnik“ czím alatt, dr. Rieger főszerkesztése mellett, kit csaknem minden nevesebb cseh író segített munkálataival, végre Kober könyvárus vállalkozott kiadni és benne valóban nem csalatkozott, mert a mű, melyet minden cseh hazafinak megvenni becsületében állott, csaknem hét ezer előfizetőt számlált. (Folyt, következik.) Napi újdonságok. * C ca. kir. Apostoli Felsége f. évi január 15-kéről kelt legmagasb határozatával különös kegyelemből megengedni méltóztatott, hogy azon hivatalnokok és szolgákra nézve, kik a fennállott cs. k. budai és temesvári helytartóságok, a temesvári országos épitész-igazgatóság, s a Pozson, Kassa, Sopron és N.-Váradon fennállt helytartósági expositurák, a cs. kir. megyei, kir., szolgabirói és járási hivataloknál Magyarországban, továbbá a volt szerb-bánáti közigazgatási területen és a Muraközben rendelkezhetőségbe jöttek, a kedvezményi határidő különbség nélkül egyelőre 1862. junius végéig meghosszabbittassék. * Az egri érseke exeja hazafias készséggel kölcsönös kárbiztosító intézetet alapított a megyei templomok és paplakok részére. Egyelőre, míg az intézeti tőke szilárd alapot nyer, minden befizetett forint után a kárvallott épületek újra-fölépítésére száz forint téríttetik vissza. * Györgyi Alajos festész Deák Ferencznek Zalamegye gyűlésterme számára olajban festett 8' magas és 6' széles jól sikerült arczképét rendeltetése helyére Zala-Egerszegre már elindította. * Szigligeti legújabb népszínműve, a „Háromszéki leányok“ a budai népszínházban fog először előadatni. * Magyar operánk jövendője. A fiatal műkedvelő, Institoris Kálmán úr, ki közelebb nemz, színpadunkon Don Pasquale vig operában mint dr. Malateste szerepelt — igen kitűnő sikerrel kezdte meg művészi pályáját. Szép bariton hangja megnyerő, hajlékony és mint ezúttal választott nehéz szerepe mutató, a legváltozatosabb hangszínezésre képes. Játéka ritkán árulja el a kezdőt: fesztelen, elegáns és eleven, minek hiánya ez eleven kedélyes szerepben igen kivítt volna. Kitűnőleg jól öszhangzott játéka és éneke a 2-ik felvonást nevető párbalban, úgy hisszük, a n. színház e tehetségdús művészjelöltet nem fogja könnyelműen elszalasztani, mert, mint már többször említek, csak is az ily egyénekből lehet a magyar operának mint magyar operának jövendőjét megalapítani. A külföldi jelesek először nem is egykönnyen nyerhetők mp.0* mrt^jiAdatzrM* « n—x—»----^ *) A cseh irodalmi mozgalmakat régibb számaink egyikében már jellemeztük. A következő czikk a „Stimmen der Z eit*bó 1 vétetett át, mely a cseh nemzeti mozgalom irányában német pártszempontból indul ki ugyan, s igy tán nem elég jóakaró , —■ de egészben véve avatott, s elolvasásra méltó. Szerk. Nyilatkozat. A legközelebb múlt időszakban személyemet illetőleg terjesztett tálhirek cyclusát valahára bevégzettnek vélvén, az ellenkezőről a „Pester Lloyd“ mai száma győzött meg, mely a „N. Nachrichten“ után , velem egy bizonyos memorandumot, még pedig több barátimmal egyesülve, gr. Pálffy ő exejának nyujtat be, a ki ennek felsőbb helyről elküldését czélszerűnek tarjá.“ Nehogy ily, a mint látszik, nem bizonyos czélzás nélkül elhitetni s elhintetni szándékolt koholmányok a közfigyelmet tévirányra vezessék, a hazafi közönség iránti tiszteletből szükségesnek tartam, ezennel kijelentem, miszerint a haza nagy ügyét érdeklő semmiféle okmányt sem magam, sem barátimmal együtt nem fogalmazván, azt így nem is nyújthattam be; mit egyébiránt mindenesetre csak azon helyen tettem volna, honnan a feljebbküldés nem lehető, és siker egyedül várható. A tisztelt szerkesztőségnek, mely ezen insinuatiókat már első keletkezésükkor kellően jellemző, szívességétől bizton reményem, miszerint az ezen sorok közkinntétele iránti kérésemet mielőbb teljesitendi. Ürményi József: Észrevételek a néhány felsővidéki tót kérvényező felterjesztésére. *) . A bécsi sajtó legközelebb nagy zajt ütött az úgynevezett tót küldöttség Bécsbeni megjelenésével, s bizonyos kárörömmel Magyarország irányában, hiven, tán túlságosan is, registrálta ezen semmi megbízással el nem látott, de magát mégis küldöttségnek tartott néhány felsővidéki tót kérvényező eljárását, iparkodván annak oly fontosságát tulajdonlal, mely legalább is Magyarország felbomlását idézendi elő. A magyar sajtó a nagy Góliáth ellenében Dávid szerénységével, az egész eljárást valódi értéke szerint becsülve mint napi hirt s újdonságot véve, a nélkül, hogy a dolog érdemében, e sikamlós s görnyedő időkben, véleményt s ítéletet mondani akart volna. S úgy hisszük, hogy ez volt a leghelyesebb válasz a bécsi sajtó kihívására. Míg a tót kérvényezők az államminiszériumnál könyörögtek bebocsáttatásért, s önérdekük kielégítéséért , a magyar sajtó mást nem tehetett, mint hallgatott , megszoktuk mi magyarországiak napjainkban már azt, hogy a bécsi sajtó, mihelyt Magyarországból valaki önérdeke miatt Bécsbe megy, küldöttségről szól, s oly *) Lásd a „Sürgöny“ 15. számának első lapszemléjét. Szerk. fontossággal, hogy akarva nem akarva azt kell gyanítanunk, miszerint a bécsi sajtó csizmadiát fogott. így van ez a néhány felsővidéki tót kérvényezővel is. — Ha Moyzes püspök urassága nem bocsátja közre eljárásának indokait, a magyar lapok, különösen a „Sürgöny" útján soha sem szólalunk fel, bár egész életét Bécsben mint küldöttség tölti el, hanem mivel indokai között vannak olyanok, melyek a magyar nézponttól egészen eltérnek, nehogy hallgatásunk által azokat magunkénak látszassunk tekinteni, nem lesz egészen felesleges a néhány felsővidéki tót kérvényező eljárására némi megjegyzéseket tenni. Eltekintve a formától, melyben magukat a tót kérvényezők — helyesebben praetendensek — küldöttségnek nevezik, s azt, senki által meg nem bízva, arrogálják, — vizsgáljuk meg azon négy pontot, melyben — állítólag a szegény tót nép kívánalmait, s panaszait elnyomóik, a magyarok ellenében kifejezik. Azok következők : 1. Hogy a magyar-tótok az ősrégi magyar törvények szerint külön népül — nemzetül — ismertessenek, s 14 megyéből álló, külön felső-magyarországi tót kerület (Okolia) részükre constituáltassék. 2. Hogy ezen kerület külön nemzeti képviselet, politikai és törvénykezési kormányzatban részesittessék. 3. Hogy a hivatalos nyelv a politikai kormányzatban és törvénykezésben ezen kerület határai közt a tót nyelv legyen. 4. Hogy ezen kerület iskola ügyeinek vezetése a tót népnek a közös iskolarendezés határai közt megengedtessék. Ha e pontokban kifejezett kívánalmak csakugyan a tót nép kívánságai volnának, s miként a tót kérvényzők állítják, azok teljesítése Magyarországban csakugyan semmi zavart sem okozhatna, úgy semmi sem volna óhajthatóbb, mint hogy azok az ország boldogságára s a tót nép megnyugtatására mielőbb teljesíttessenek. Ámde, mivel a történet, a tapasztalás, a tót nép józan érzelme s jól felfogott érdeke ellenkezőt hirdetnek , s ott, hol azok nyilatkoztak, a fennebbi pontokban kifejezett óhajtásokat magukénak soha nem vallották : ne csodálkozzanak a tót kérvényzők, ha nemcsak eljárásuk modorát, hanem jóakaratukat s szándékukat is kétségbevonni kénytelensítetünk. A történet bizonyítja, hogy századok óta a tót nép leghívebb testvére volt a magyarnak; búban, örömben egyformán osztozott vele, tendentiája soha sem volt, nincs is a magyartól elválni; s nincs rá példa, hogy ez irányban a tót nép a magyar ellen feltámadt volna. Kik valaha a magyar alkotmány védelmére fegyvert fogtak, s a felvidéken legtöbb támogatásra találtak, fényesen igazolják, hogy a magyar ügynek nem hogy ellensége, hanem legfőbb védője volt a tót nép, s csak újabb időben fogták rá a tót népre, hogy a magyarnak ellensége, hogy a magyartól különvált érdekei vannak, hogy a magyart — ez országban — nem tekintheti másnak mint elnyomójának; szóval, hogy a magyarral együtt élni nem akar, s azzal együtt nem is, élhet. És kik ? .. A tót kérvényezők, vagy is praetendensek. És miért ? .. Hogy primatiát, hogy superintendentiát, hogy főispánságot, királyi biztosságot, kormányzóságot sat. nyerjenek. Ráfogták a tót népre, hogy panaszkodnia kell azon elnyomatás ellen, melyet a magyar reá gyakorol, s hogy azért külön népül — nemzetül — akar elismertetni ; de hát eddig nem volt külön nép ? A tót nép eddig is mint külön faj külön nép volt, s most is az, amit irodalma — legyen bármily csekély is — tanúsít.