Sürgöny, 1862. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1862-02-14 / 37. szám
37. szám 1862. Péntek, február 14. Második évi folyam. Szerkesztő hivatal: arátok-taré 7. sz. a. földszint. Kiadó hivatal: arátok tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. ft kr . ft kr Egésszévre 16 — Évnegyedre 4 50 Félévre 8 50 Egy hóra 2 — Vidékre, naponkint postán ft kr . ft kr Egészévre 19 — Évnegyedre 5 — Félévre 10 — Egy hóra 2 — HIVATALOS RÉSZ. cs. k. Apostoli Felsége I. évi jan. 28-ról kelt legfelsőbb határozatával elrendelni méltóztatott, hogy Szilágyi Ferencz, rendelkezhető állapotban levő magyarországi cs. k. iskola-tanácsosnak, az államszolgálatból kilépése alkalmából, az Ő Felsége s a legfelsőbb Császári ház irányában, nehéz időkben tanúsított hit ragaszkodásáért, a legmagasb megelégedés fejeztessék ki. «HIVATALOS RÉSZ. Rees, febr. 12-én. .. Kellemetlen kötelesség, oly hírekkel szembeszállani, melyeket a közönség, mint gyanítani lehet, szívesen fogadott. Midőn az élet nem felel meg óhajainknak, oly örömest zarándokolunk át a képzelődés világába, hogy rendesen kevés köszönetet mondunk annak, ki elménknek ezen vigaszos játékát hideg-komoly szavakkal háborgatja. Azonban az igazság igazság marad minden körülmény közt és kötelességünknek tartjuk, azt megmondani, minthogy kétségkívül vannak elegen, kik a kevésbé kellemes igazságot mégis csak többre becsülik, mint a legigézőbb ámítást. Alig van egy két hete, hogy megszüntettek a hírek, melyek Deák és Schmerling urak közti alkudozásokról, Rainer főherczeg ő fenségének magyar küldetéséről stb. szólottak és ismét új hírek keringenek, melyek majd az ideiglenes kormányzatnak megszüntetését, majd a november előtti bizottmányok *) visszaállítását teszik kilátásba. Nézeteinket hazánk jelenlegi kormányzatáról olvasóink eléggé ismerik, miután többször volt alkalmunk, azokat a legőszintébben s legkörülményesebben kifejteni. Ezen kormányzat ideiglenessége azon okmányokban, melyeknél fogva létrejött, ki van mondva és bizonyosan nem azon időszak módjára és értelmében, mely a provisoriumokat valóságos kormányrendszer lé fejlesztette. De ezen provisorium, ha nem is alkotmányos, de alkotmányos czéllal bír. Ezen czél : a közigazgatási rendet és közbátorságot biztosítani és biztosítva tartani mindaddig , mint innen is túl is a Lajthán a kedélyek anynyira lecsillapodnak , a fogalmak annyira megtisztulnak, hogy mind a két fél elismerendi azon eszmék gyakorlatiatlanságát és kivitetlenségét, melyek a történelmet megtagadva, vagy a birodalom tényleges viszonyaival és szükségleteivel, vagy annak emberi hatalom által *) Meg szebb s merészebb álmokat is. . . Szerk. meg nem másítható természetével ellenkeznek. Mert igaz, hogy a fogalmak tisztulása a Lajthán innen nem kevésbé szükséges mint azon túl és azért az időt, mely a balfogalmak megczáfolására fordittatik, elvesztettnek tekintenünk nem lehet, mint azon időt nem, mely a magnak csírázására és megérlelésére kívántatik. E tényleges viszonyoknál fogva mi sem természetesebb, mint az, hogy a kormány az eszközt el nem vetheti magától, mielőtt ezélját biztosítva nem látja a czélt, melynek, hogy maradandó üdvű legyen, egyaránt meg kell felelnie hazánk múltjának s a birodalom jövőjének. E biztosítás képezi épen a helyzet nehézségeit. Kísérletekbe a kormány bocsátkozni nem fog, mert a múlt év tapasztalásai kiáltóan bizonyítják, miként oly kényes ügyeket, milyenek a birodalom sajátságos belviszonyai, a kísérletek útján rendezni nem lehet. Ily viszonyok közt okvetlenül szükséges, hogy az egyezkedés megelőzze a kérdések formaszerinti megoldását. Hogy az ilyen egyezkedés, melynek főkelléke, — amennyiben az emberek a jövőről gondoskodhatnak — századokra vetni meg a birodalom s a hazánk közti viszonyok alapját, — hogy az ilyen egyezkedés, — mondom, — máról holnapra nem történhetik, miután — fájdalom! — a különböző táborokban egyaránt még mindig nagy nehézségekre akad , az a dolog természetében fekszik és épen a dolognak ezen természetét ismerik félre mindazok, kik akként fogják fel a helyzetet, mintha csak a kormánynak kénye-kedvétől függene, a mai közigazgatás alakzatát az alkotmányossal felcserélni. A múlt év eseményei ép oly ártalmasak voltak édes hazánknak, mint a birodalomunk ügyeire nézve. Az egyezkedés és kibékülés egyaránt érdekében fekszik mindkettőnek és a kölcsönös ingerítések, az egymás elleni dacz, az egymással való ujjhúzások egyik felet sem vitték közelebb czéljához. — vétkeztek intra et extra muros, túl is, innen is a Lajthán és ezen szomorú történetek ismétlésében egyik félre nézve sem volna köszönet. Mar pcMLr Mi'inOJjafrrA^ v cím ki komolyan, hogy a november előtti bizottmányokat a cselekvés terére hívni más volna, mint ismétlését megkezdeni azon kísérletnek, mely 1861-ben nemcsak czélhoz nem vitt, hanem a birodalmat is, hazánkat is sokkal távolabb taszító czéljától, mint az October 20-diki diploma megjelenésekor voltak. Azon bölcs és honszerető férfiak, kik október 20- árn léptek a magyar ügyek élére, a megyéket azon meggyőződésben állították vissza, hogy a nemzet ezeknek terén nyilvánítván tíz év alatt elnyomott érzelmeit, az országgyűlésre ama higgadtsággal fog megjelenni, mely századokon át, a legnehezebb körülmények közt,tudta a haza jogait megvédeni. Akik az akkori polémiára emlékeznek, mely a „Pesti Napló“ és Zsedényi tanácsos úr közt folyt, tudják, hogy az ellenzék ezen eljárást nem helyeselte, hanem az országgyűlés egybehívását sürgette, a megyék visszaállítása előtt. Az eredmény csakugyan nem igazolá a kormányférfiak eljárását s tanúsíta, hogy az alkotmányos megyék visszaállítása senkinek sincs érdekében, mielőtt az országgyűlés az államjogi kérdéseket tisztába nem hozta és a megyei rendszer korszerű újjáalakítását törvény által nem szabályozta. A kormány tehát törekvéseit csak oda irányozhatja, hogy az országgyűlést lehető leghamarább egybehívhassa, de a közigazgatást illetőleg az ideiglenes formákkal be kell érnie, míg azok helyébe végleges szervezés nem léphet. A november előtti bizottmányok visszaállítása felforgatása volna a jelen szervezetnek, mert az alkotmányos bizottmányok a kinevezett hivatalnokokkal nem működhetnének, a jelen szervezet felforgatása pedig csak új nehézségekkel tetézné a helyzetet és a végcélra — az egyezkedés kieszközlésére — semmi jótékony befolyást nem gyakorolna. Mindezen okoknál fogva tehát a hírek, melyek az ideiglenes kormányzat megszüntetését és a november előtti megyei bizottmányok viszszaállítását jelentgetik, nem csak azért alaptalanok, mert ilynemű lépései vagy rendszabályok a kormánynak szándékában nem fekszenek, hanem még inkább azért, mert a helyzet természetével és a megoldandó feladatai meg nem férnek. Amennyiben pedig ezen hírek az országban azon másból terjesztetnek, hogy nyomást gyakoroljanak a hivatalnokokra, ezeket működésükben lankaszszák s elkedvetlenítsék, — erősen hisszük, hogy ezen czéljukat elérni nem fogják. Azon férfiak, kik hazánk kínos viszonyai közt, . 37. iillfp 10 !rímjAa «1* « magyar kormánynak segédkezet, hogy az átmeneti korszakban is megóvhassa a nemzetnek a nemzeti kormányzatot, s azon férfiak a jelen nehézségei közt is, minden félreismerés daczára, tökéletesen meg lehetnek győződve, hogy lesz idő, melyben a nemzet ezen önfeláldozásukat méltányolni és hogy soha sem lesz idő, melyben a felséges Fejedelem hűséges szolgálataikat felejteni fogja. Nincs hasonlatosság azok közt, kik tíz évig idegen nyelven, idegen formákban vitték az ország közigazgatását és azok közt, kik most minden vádaskodás daczára,azon tiszta öntudatukban járnak el, hogy a nemzeti közigazgatás megmentése megérdemli az áldozatokat, melyeket hoznak, s hogy ezen áldozatokat a hazának hozzák. Nincs, mondom, hasonlatosság a két korszaknak hivatalnokai közt és így a mai közigazgatás férfiai megingathatlanul ragaszkodhatnak a hithez, miszerint sorsuk sem lesz hasonló, ha a viszonyok a rendszerváltoztatást megengedendik. Járjanak el tehát hivatalnokaink kötelességükben bátran, mint hazafiakhoz és hit alattvalókhoz illik s bízzák jövőjüket Isten után a Fejedelem kegyelmébe és nemes-lelkét nemzetünk bölcs belátására. TARCZA: Ampere következő ezimi munkájának bevezetése „A római történelem Rómában.“ A „Journal des Débats“ után. (Folytatás.) Itt is áll azon elv, miszerint az, ki nagyon sokat akar bebizonyitni, semmit sem bizonyít be, mivel ha szigorúan akarjuk venni ama következtetést, mely azon tényből vonatik ki, miszerint Rómában a 6-ik század előtt kétségtelenül nem léteztek sajátképein történetírók, akkor nem csupán a királyok korszakát kell eltörölnünk, hanem még a köztársaság korából is körülbelül három századot. Meg kell tagadnunk Brutust, kinek szobra a Capitoliumban volt, s kinek mellszobra, mely annyira hasonlítni látszik hozzá, még most is megvan ; Coriolant, noha a nők szerencséjének Rómától 4 mérföldnyire eső temploma jelölé ama tájt, hol a nők őt megállíták; Spurius Cassiust, kinek lerontott háza helyén Tellus temploma építtetett föl, melyben a senatus Caesar halála után gyűlt össze; Spurius Maeliust, kinek szintén lerontott háza egy Aequimaelium nevű helynek adott nevet; a Fabiusokat, kiknek gyászos kiindulása a Porta Carmentalis-hoz vezető út számára oly szerencsétlenségi hírességet hagyományozott, hogy még Ovid korában is óvatosan kerülték az emberek az azon áthaladást. Virginiát, ki késsel öletett meg saját atyja által; noha ez utóbbi a Fórumtól éjszakra eső új boltok egyikében, Venus Cloacina templomának közelében, egy oly helyen fogatott el, melyet még Titus Livius korában is szabatosan jelöltek ki; tagadnunk kellene Rómának a gallusok általi elfoglaltatását s a rómaiak által fizetett sarczot, mely sarcznak gyalázatától ők menekülni igyekeztek ugyan; de amelynek hazug dobolása nem állott érdekükben; szintúgy koholmánynak kell nyilvánitnunk Appius vízvezetékét s az appiusi utat, mint Ancus börtönét s Tarquin sárcsatornáját; szintúgy nem szabad hinnünk Pyrrhus, mint Romulus létezését. A józan értelem föllázad a római történelemből oly öt egész századnak ezen vakmerő kitörlése ellen, melyeket a rómaiak, s egészben véve az ujabbkornak legtudósabb férfiai s legnagyobb lángeszei is valókul ismertek el; különösen föllázad az akkor, midőn ezen dolgokat nem valamely német tudós, vagy valamely angol államférfi izószobájában, bármily kitűnők legyenek is azok, hanem Rómában olvassuk ; szemünk előtt lévén ama helyek, miknek hajdani alakja mindig tökéletesen öszhangzik a történetírók előadásával, s azon monumentumok, miknek, romjai szintén öszhangzanak ezen előadásokkal, mely előadások szintoly hiányosak lehetnek ugyan, mint a romok , de szintúgy nem puszta koholmányok, s nem pusztán a nemzedékek hiszékenysége által állíttattak elő. A történelem ugyanis nem csupán a történetírók műveiből áll, s ha Rómának a 6-ik század előtt nem volt is sajátképi történelme , de volt szóbeli hagyománya, voltak közös magán okmányai, voltak hagyományos elbeszélései s történelmi énekei, szerződései, pontifexi évkönyvei, holtak fölött tartott dicsérő beszédei s családi emlékiratai. A történelem nem létezett, de a történelem kútfejeinek birtokukban voltak. E szerint méltó joggal vevém föl történelmembe Rómának öt első századát, s nagyon nehezemre esett volna erről lemondani, mivel ezen századok alatt a római történelem egészen sajátom volt; a királyok alatt, valamint a köztársaság első korszaka alatt is, az soha sem haladt túl sokkal ama látkörön, melyet a Capitolium tetejéről beláthatunk. E szerint gyakran szemlélhetem ablakomból a római népet zajos éltében, a Fórumon, a Comitiumban, a Curián, a Marsmezőn, mely helyek szemeim előtt voltak, s harczais hódításaiban, miknek színhelyét tekintetem szinte mindig átölelé; de most ezen színhely szélesülvén, távolabb esik tőlem s elvész tekintetem elől. A 6-ik századtól fogva a római történelem elhagyja Rómát s környékét; Közép- s Dél- Olaszország-, Macedonia, Görögországba s keletre hat el; én nem követhetem azt oda, mivel az nincs többé Rómában. Azonban az néha mégis visszajő, hogy engem ott felkeressen : Hannibal megjelen a kőfalak alatt, Scipio a Koromon bevádoltatván, fölmegy a Capitoliumba ; ha nem találom is föl Rómában annak sírját, föltalálom ott családjának temetőhelyét, házát s képét. S továbbá még maguk ama távol országokban folytatott háborúk is némileg elbeszélésünkhöz tartoznak, mivel azok hatása Rómában is érezhető. A Fórumon mély fölindulást okoz az, mi a világ másik végén történik; mindegyik diadal alkalmából egy-egy templom építtetik ; maguk a diadalmenetek is nagyszerű visszatükrözései a római nép távol világrészekben hódításainak. A nélkül, hogy Rómából kimennénk, szemlélhetjük ama hatást, melyet ott a vereségek s győzelmek idéztek elő ; a bátorság által legyőzött kétségbeesést, a cannaei csata után; a nép lelkesülését, mely Hasdrubal legyőzőjét fogadá. Ama korszak katonai történelmét olyforma módon tanuljuk meg, a mint arról valamely Rómában maradt polgár értesült volna. De mig távol világrészekben a dicsteljes háborúk folynak, a polgári viszályok nagyon is világosan föltüntetik előttünk a köztársaság utolsó századának valódi történelmét, ama végzetteljes viszályok s ama folyvást növekedő romlottság történelmét, melyek annak vegbukását előidézték. Ezen viszályok színhelye Rómában van. A Capitoliumon, a jóhiszeműség temploma alatt fölavatják a patríciusok a politikai orgyilkosságot, Tiberius Gracchus fölkonczolása által. Testvére, Cajus hiában menekült az Aventinus hegyre, ama plebejus erődbe, hol egyik őse templomot emeltetett a szabadságnak s a honnan kénytelen volt elfutni, hogy a Tiberisen túl egy szent erdőben essék el, — amint arra méltó volt, — mondá Cornelia büszkeséggel-Rómában harczol egymással az Esquilinus hegyen az aristokratias demokratának két rettentő képviselője, Syllus Marius, mely barczban Marius legyőzetik, a embereken kivivott győzelme alkalmából emelt diadalemlékkel szemben. Nem szükség elkísérnünk Mariust a minturiumi mocsárokhoz s Carthago r.rajaihoz; azonban az általa tűrt szenvedések miatt dühösen látjuk őt megérkezni a Janiculus-hegyre. Rómában — míg ő ott tartózkodik — özönnel folyó vér. Majd Sylla tér vissza s a Porta Collinánál megsemmisíti a Róma zsarnoksága ellen föllázadt Olaszország seregét, mely — mint mondá — azért jött, hogy a nőstény farkast saját mocsárjában fojtsa meg. Négyezer fogoly gyilkoltatik le a Villa Publicában ; a proscriptiók elkezdődnek. Servilius medenczéje a Forum bejárásánál levágott fejekkel van megrakva. (Vége köv.) Napi újdonságok. * Jótékony adományok víz károsultak részére. A Helybeli letéthivatalnál az árvíz következtében ínségre jutott magyarországi lakosok részére következő jótékony adományok folytak be : Pest városának már említve volt 1000 ft. adománya; az izr.községi pénztár részéről 300 ft. s az úgynevezett izr. szent alap részéről 200 ft. *Bécsben a férfi dalárda „Farsangi bohócz estélyét“ tartván a Diana-teremben, egyszerre egy koldus jelent meg legnagyobb vigasságuk közepette és gyűjteni kezdett a bécsi vizkárosultak részére. A gyűjtemény eredménye 1264 ft. 71 kr. volt, s e koldus az átöltözött bécsi udvari színész, Sonnenthal ur vala. Ily szép szerepet rég nem írtak számára. * Dunánk vízállása tegnap jelentékenyebben nem változott. Délelőtt 16' 4' 6"' volt 0 fölött. Jég többnyire csak a budai oldalon úszik. A duna gőzhajótársaság téli kikötőjéből 20 nagyobb csolnakot küldött a város különböző részein való elhelyezés végett. De annál szomorúbbak a Tolna, Paks, Esztergom és Mosonyból érkezett tudósítások. Tolnánál febr. 11-kén a jég még állt. A meddig a szem elláthat, az egész vidék egy jeges tenger. Paks körül több helység lakói marháikkal s vagyonkájukkal a töltésekre menekültek, hol szabad ég alatt vannak a nagy hidegnek kitéve. Egyes helységekből csak a templom látszik ki. Baján a víz 5 lábnyival nőtt. Esztergomnál a sík föld egészen víz alatt áll; Mosonyban 7 ház dőlt össze. Magyar-óvárott számos juh és fiatal marha pusztult el, s az erdőkből több száz öt fát sodrott el az ár. A nyomor napról napra nagyobb. Óhajtandó, hogy a közönség felebaráti szeretete lépést tartson vele ! * A Duna, ha talán komoly veszélyre okot nem szolgáltat is, de mindenesetre igazolja és szükségessé teszi azon intézkedéseket, amelyeket a hatóság a közönség megnyugtatására s minden történhető eventualitás készen fogadására eszközlésbe vett. Tegnapelőtt este Dunánkon ismét erősen zajlott; a jég sűrű és vastag rétegekben lepte el a víztükröt, mely ennek következtében 6 óra tájt 16' 4"-ra növekedett. Míg felül a víz mindinkább apad, nálunk női. Mi azon körülményben leli indokát, hogy Pesten alul a folyam több helyütt és nagy darabon erősen be van még fagyva s igy a víztömegeknek szabad lefolyásuk nem lévén, sok helyütt megtorlódnak és az alantabb térségekre kiáradva, nagy kiöntéseket okoznak. * Carre az emberbaráti szép érzelmét követve, annak daczára, hogy igen nagy és költséges művésztársulata a napijövedelmeket tökéletesen igénybe veszi, mai előadását, melyet a legkitűnőbb programmal igyekezett vonzóvá tenni, az árvíz által károsultak segélyezésére ajánlotta föl. Óhajtjuk, hogy a közönség e dicséretreméltó szándékot és a valóban emberbaráti szentszélt méltányolva, mennél nagyobb számmal jelenjék meg ez előadáson. .. Mint biztos forrásból halljuk, Sárközy Ferencz, jeles zenészünk, a budai népszínház igazgatójának azon ajánlatot tette, hogy e hó 25-kén a színi előadást zene-előadással fogja érdekesíteni, azon czélból, hogy a részére esendő tiszteletdíjat a paksi árvízkárosultak javára ajánlja fel. — Szerencsétlen árvízkárosult embertársaink érdekében ajánljuk e példát követésre. * Fölkérettünk a következő „Nyilvános köszönet“ közlésére : „A magyar gazdasszonyok egylete hálás köszönetét mondja a Lloyd-társulatnak, hogy termét febr. 9-én, az általuk rendezett hangverseny megtartására átengedte ; köszönetét mondja továbbá azon hölgyeknek és uraknak, kik kitűnő közreműködésük által a kitűzött hazai czél valósítását elősegítették, nevezetesen Lonovics-Hollósy Kornélia, Kövér-Komlóssy Ida, Lendvay Mártonna asszonyoknak ; Heller Vilma és Szuck Róza kisasszonyok- A Szerb-Vajdaság horvát-szlavon szempontból. *) Fölgerjesztetve a „Sürgöny“-nek a Szerb- Vajdaságot illető, nálunk is általános figyelemmel találkozott czikke által, legyen nekünk szabad, ugyanezen főérdekű ügyet horvát-szlavén szempontból taglalni s fölvilágosítani". Az Austria csaknem minden újságlapjaiban szóba hozott Szerb Vajdaság kérdése eddig többnyire csak magyar álláspontból fogatott fel. Magyar részről a szerbeknek azt igyekeztek bebizonyítani, hogy nekik, daczára minden szabadalmaiknak, nincs jogos igényük, saját területet Bács-Bodrogh megye és a Bánát belevonásával alakítani? Mennyiben sikerült vagy nem sikerült ez eddig a magyar publicistáknak, azt itt vitatni nem akarom. Feladatom ezúttal, az egész kérdést, mely előtérbe lépni látszik, horvát szláv álláspontból megvizsgálni. — Ez a legutóbbi időkig egészen feleslegesnek látszott, miután Italában azt hitték, hogy a horvátok és szlavónok egy szerb terület alakítása ellen nem csak semmi ellenvetést tenni nem fognak, hanem minden erejükből oda működendnek, hogy a szerbeknek nemzeti igényeik biztosítására egy Vajdaság szakíttassék ii. De ez nem úgy van, mert ezen istocrés n juon politikai constellatiok közt csak annyiban állana, mennyiben a horvátok részéről a szerbeknek nyújtott segély a felemlített magyar megyékre vonatkoznék; — de a szerbek nem csak ezen, Magyarországhoz tartozó területi részeket igénylik, hanem az egyesült királyság egyik kiegészítő részét, a szerémi herczegséget is, mely jelenleg két rész*) Ezen czikket egy előkelő horvát hazánkfiától vettük; közöljük azt egyelőre minden észrevétel nélkül. Szerk.