Sürgöny, 1862. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1862-02-21 / 43. szám
Második évi folyam. m .,A' /,V-' 43. szám— 1862. fair ' % Péntek, február 21 szerkesztőhivatal: Bar* *'tok-tere 7. sz. a. földszint. Kiadó-hivatal: Barátok tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden postahivatalnál.SÜRGÖNY H Budapesten házhoz hordva. ft kr , ft kr Egészévre Ift— Évnegyedre 4 50 Félévre 8 50 Egy hóra 2 — Vidékre, naponkint postán ft kr , ft kr Egészévre 19 — Évnegyedre 5 — Félévre 10—Egy hóra 2 — Előfizetési árak austriai értékben. NEMHIVATALOS KÉSZ. Constatirozzuk a helyzetet. *) II. A Tisza partjáról, febr. 13. Bármit beszéljenek hazánkban az újabb parlamentáris kor tanait hévvel ölelő külön secták, bármit mondjanak az 1848 előtti alkotmányunk korhadt épületéről s az idők parancsolta követeléseiről, melyeknek ezen alkotmány többé meg nem felelhetne , annyi kétségen kívül igaz, miszerint ezen annyiszor s úgy kiszámított sülyesztési taktika, mint akadályt alig ismerő energia, sőt neki keseredett vallástürelmetlenség eszközeivel megtámadott rozzant épület szerencsésen kiállá a vívók ostromát s 1848-ig védbástyául szolgát a szabadságra termett Kelet népének. Ezen körülményt azért emeljük ki, hogy kitessék, miként a régi magyar alkotmány nem csak véletlen, de kiszámitott megtámadások ellen fentartotta az egyedek s a különféle vallások szabadságát és azon védpajzs volt, mely a köröskörül levő idegen elemek közt vérünket megtartotta; azon erő volt, mely a magyar ajkú magyart a más ajkú magyarral összefűzni, tehát nemzetül fentartani minden időben képes vala;— 1848-ig nem volt példa rá, hogy nemzetiség szülte villongások következtében a nemzet egyes részei egymás ellen fegyvert fogtak volna. Azon több ízben hallott ellenvetésre, hogy 1848-ban ármány s kamarilla idézték elő a nemzetiségi villongásokat, mindig csak egy feleletünk van, hogy t. i. na valamikor, alkalmasint azon vészteljes időkben 1670-töl 1711-ig, hol ilynemű gyanuszines eszközlésekkel hazánkat feldarabolni s ázsiai sarjadékunkat a nemzetek sorából kinyomni törekedtek, a nemzetiségi villongásokat is felhasználták volna, — de azokat *) Közöljük a tisztelt államférfit! második czikkét is, mert állása, mint politikai tapasztalásainál fogva jelentékeny viszonyainknak azon fölfogása, melyet ő tolmácsol. Hogy e felfogás nem igen vérmes, azt mi legalább nem csodáljuk ; más oldalon állnak azok, kiknek ezt szivökre kell, s már előbb kellett volna venni. Mindamellett ismét nem vagyunk oly szerencsések, a t. szerzővel minden részletben egyetérteni. Mi nagyon jól ismerjük az 1848-as törvények árnyoldalait, szirteit és hiányait. De a régi alkotmányformák további üdvösségére sem mernénk esküdni a municipális szerkezet, a megyei élet legutolsó évi történetei után. Azonban ezen s egyéb kételyeink bővebb kifejtését föntartjuk magunknak. Szerk. nem teremthették, sőt tapasztalniok kelletett, miszerint hazánk s a hozzákapcsolt országok akármely ajkú lakosai nem kívántak egyebet, mint alkotmányos magyarok maradni. Ezen közérzelem súlypontja municipális alkotmányunkban feküdt, s azonnal csökkent, a mint a felelős külön magyar ministerium behozattatok. Ám hiszen alkotmányunk nem centrálisakon alapszik, önállás a helyhatósági rendszer — ez a mi polgárzatunk alakja. A magyar nemzet e részben önmagát soha sem tagadta meg, jogot nem vett el soha nemzettől, melylyel frigyesük és saját jogainak tág használatából soha sem zárta el legkissebb részben is frigyeseit, inkább annak adta a világ történeteiben talán egyedül álló példáját, hogy önmagát tagadta ki jogok élvezéséből, koronája birtokának oly részében, mely helyhatósági hatalmánál fogva a protestánsoknak ugyanazon jogokat megadni nem akarta. Hijába uraim, municipális rendszerünk össze nem fér a centrálisakéval, a nemzetiségek régiebbek a parlamentarismusmal, ők a felelős magyar ministérium eszméjében a magyar nemzetiség diadalát és municipális szabadságaik sírját szemlélik. Igen is, ily színben tűnt fel Kossuth úr eszméje, ki statáriumot űzött törvényhozás dolgában, a horvát, szerb, román és még tót ajkú hazánkfiai előtt; — ezt tanúsítják 1848 már junius havában a felső megyékben támadt mozgalmak lecsillapitására kiküldött teljhatalmú ministeri biztosok. A nemzetiségi villongásokat tehát az 1848-i újdonan ui charta teremtés é s már most kérdjük, tegyük kezeinket mellünkre: remélhettük, hogy az osztrák ministérium, mely az általunk akkor elfoglalt álláspontban egyenesen elválás! czért látott, nem fogja e villongásokat ellenünk felhasználni? Amily rőffel mérsz te, azon rőffel mérnek neked vissza, sőt még rövidebbel is, ha te vagy a gyengébb. Ekkép tartja a szenlitás és e szerint felledeznek a közéleti dolgok. A magyar ministérium eszméje annyi keserű érzelmet hozott azon viszonyba, mely egy részről a magyar és nem magyar ajkú honpolgárok közt és másrészről hazánk s az örökös tartományok közt létezett, miszerint nem ütheti ennek kárát, de az egész parlamentáris kormány *) Nem egyedül. Mert az 1848. előtti lármás türelmetlenség más nemzetiségek irányában s az 1845/4 ki országgyűlés mulasztásai már letették magvát a viszálynak. Szerk. is helyre , mert nemzeti alap nélkül vane az életnek egyéb lelkesítő oldala, melylyel boldognak érezheti magát a magyar polgár? és ne ámitsuk e körül magunkat örökség mint gyermekek, kik semminek sem néznek szemei közé, — egyedül az örökös tartományokkal! viszonyaink tökéletesen definiált és barátságosan eligazított létén emelkedhetik korunk boldog jövője; egyedül felséges fejedelmünk segedelmével biztosíthatjuk a magyar korona birtokainak integritását. Oly hazában, melynek előbb volt alkotmánya az életben mint a papiroson, nem hiányozhatnak azon férfiak, kik előtt, midőn a szemek kinyílnak, fel kell tűnni a betölthetlen üregnek, mely az eredeti akarat s a közt van, mit Kossuth úr túlbuzgalma létesített. A „Sürgöny“ általunk igen tisztelt szerkesztője biztosságot kíván, hogy kiegyenlítési hajlamaink más oldalon is érvénnyel bírnak, hogy nem alkotmányunkról való lemondás követeltetik tőlünk. Erre e pillanatban határozottan felelni bajos volna, a jelen országlási rendszer politikája előttünk ismeretlen lévén, hogyha azonban ennek eredetére egy pillantást vetünk, a felelet a tényekben rejlik. Azon roppant politikai krcsisen keresztül, melyet hazánk 1848. és 1849-ben átélt, oly összebonyolodott viszonyok közt, hogy alkotmányos megoldatásuk a lehetetlenséggel való határos, egyszerre ős alkotmányunknak egy része állíttatott vissza, — ez érdeme azon 20-ik októbernek, melyet tőle hazánkra nézve, — úgy hittük mi is, bár eszközlőihez egyátalában nem tartozunk, — senki meg nem tagadhat. Dehogy nem tagadta, senki meg nem köszönte! Hogyan meg nem köszönhettük, hogy a sanctio pragmatica feltételeihez kötött ős alkotmányunkat nagyon is conkán állította vissza! de minő hazafii érzelem, mily politikai tekintet s a convenientiának mily nézete által van igazolva, vagy csak mentve is azon mindig növekedő viszketeg, melylyel az egyes megyék az egész statusgépezetet 48-ki követeléseivel legnagyobb veszélyek közé döntötték, önhatóságukkal — mely oct. 20-én vitazukkolatott — a függésben levő küldéseket el akarván dönteni. Ezen előzmények utáni kiegyenlítés ösztöne az országgyűlésnél sem verhetett gyökeret. És csoda-e azután, hogy Austria bármi áron is valahára véget, akar vetni azon veszedelemnek, melylyel az 1848-as törvények fenyegetik? Nekünk úgy látszik, hogy mikor a kormány hazánknak a forradalom előtti status-quoját bár csak részben is visszaállította, a nemzet erre nem a forradalmi rendszerhez való ragaszkodással felelhetett és midőn ezt tette, természetesen újra nyílt meg a harcz, melyet befejezettnek tekinteni jobb volna, mert az, ki megtámadtatik, nem transigálni fog, de ellentállani. Ellenben ha a kibékülésen, a bizalom helyreállításán munkálva azt mondtuk volna, hogy a törvényes formák szerint jogunk ugyan lenne az 1848-ks törvényeknek helyreállitását követelni, de miután ezáltal az egész monarchia cohesióját gyengítenénk és e törvények gyakorlati alkalmazása a sanctio pragmatica valóságos irányának merő ellentéte, mi ős alkotmányunk históriai alapjára visszatérvén, ennek ösvényén a köztünk s az örökös tartományok közt fenforgó kérdéseket kiegyenlíteni, azután pedig az 1848. törvényekben foglalt belügyünket érdeklő határozatokat revisió alá venni akarjuk; viszont azonban a sanctio pragmatica el nem választható lévén azon feltételektől, melyekhez kötve van, mi az octoberi diplomát e feltételek szerint módosíttatni kívánjuk, — bizonyosak vagyunk, hogy veszély s bukás nélkül hazánk szivvágyai betelnek és nemzetünk geniusa nem a provisorium szomorú lellegét, de ős alkotmányunk áldását derítheti honunkra, különben az örökös igazságot és a józanság hatalmát kellene eltagadnunk. Azóta, az igaz, politikai helyzetünk elemei megváltoztak és így ma már nem tartjuk magunkat jogosítva ugyanazon feleletre — de kiegyenlítést az egész monarchiában oly nagy és hatalmas, a mivelődés és az örökös tartományok legszentebb érdekeivel összeforrt tekintetek igénylik; elannyira ugyanazonítva van az minden kifejtés és haladás eszméjével, hogy nem kételkedhetünk, miszerint ha elfogadható ajánlatok történnek, ezek hasonló kiegyenlítési hajlamot más oldalon is teremteni fognak. „Szóljanak tehát legelőször azon oldalról“, így hallom ”,» ellenvetést, „túl törvényes positiónkat fel nem hagyhatjuk“. A magyar világban nincs jó, nincs üdvös ügyekezet és törekvés, melyhez fattyú-sarjadék gyanánt prókátori fogások és fonák próbaté ek ne szövetkeznének ; de ne fé TÁJHOZ A. Napi újdonságok. — Az Ö cs. kir. Apostoli Felsége által az árviz által károsult magyarországi lakosok felsegélésére legkegyelmesebben adományozott 10,000 ftból, a mint már közölve volt, részletes tudósítások hiányában, az emberek véginségtől való megmentése czéljából 1000 ft Esztergommegye főispáni helytartójának küldetett kellő használat végett. Az ezen megyében az árvíz által okozott károkról a nyilvános lapokból merített hirek, hiteles kútfőből érkezett megnyugtató adatok folytán, alaptalanoknak muatkozván, ezen összeg a pozsomnegyedeki károsultak segélyezésére használtatik fel. A magyar kir. helytartótanács elnökségénél az árviz által károsult magyarországi lakosok felsegélésére érkezett adakozások jegyzéke. A február 18 án közzétett kimutatás szerint 23,567 ft 20 kr. — három Napoleond’or, egy busz-forintos nemzeti kölcsön-kötvény, négy arany, egy 5 frank értékű pénz, egy ezüst rubel, egy ezüst forint, és három huszas; az nap óta érkezett a budapesti lánczhid társaságtól ............................ 500 ft — kr. A „Sürgöny " szerkesztőségétől 100 ,,— „ A Dunagőzhajózási társaságtól 1000 „ — „ A „Pesti Napló“ szerkesztőségétől ................................ . 502 „ — „ A „Magyarország“ szerkesztőségétől ................................. 1848 „ — „ Buda város tanácsa által eszközölt gyűjtések folytán . . 1505 ,, 19 ,, Pest városban eszközölt gyűjtések folytán...................... 3300 „ 8 „ is öt arany. Szeged városban eszközölt gyűjtések folytán . . . .. 316 „ 50 ,, Szegedi jótékony czélu nőegylettel................................. 257 ,, 55 ,, A „Pester Lloyd“ szerkesztőségétől ................................. 3300 ,. . ., és három arany, 1 tallér, 5 ezüst forintos, 5 huszas és három negyed forint,. Összesen : 36,196 ft, 52 kr. három Napoleonh’or, egy húszforintos nemzeti kölcsön-kötvény, tizenkét arany, egy 5 frank értékű pénz, egy ezüst rubel, 6 ezüst forint, 8 huszas, egy tallér, három negyed forint. Budán, febr. 20-án 1862. A m. kir. helytartó tanács elnökségétől. * Kegyes adományok. Batthyányi Fülöp hr. a magyarországi vizkárosultak közti kiosztás végett a magyar k. udvari kanczelláriának 2000 ftot adott át, — mely nagylelkű adomány a m. k. helytartóság utján rendeltetésére fordittatott. *A „P. Lloyd“ szerkesztőségénél az árvízkárosultak javára befolyt kegyes adományok összege mostanig 18,000 frtra emelkedett. — A magyar mágnásokhoz. Több ezer ember Magyarországon e perezben éhezik és fázik, s bolyong a Dunaparton hajlékot keresve. Ily nagy szerencsétlenség előtt minden apró bajnak el kell hallgatnia. — Minden érdek, legyen ez nemzetiségi, hazafi, művészi, vagy magánérdek, vonuljon háttérbe, mig e nagy nyomor enyhitve nincs. — Mintha nem volna az országban egyéb baj vagy szükség, minden fillér, mely jótékony, vagy hazafias czélra van szánva, menjen darab ideig e magasztos czélra. — Főuraink ez irányban, tudom,már sokat tettek,mert senki sincs feljogosítva az ellenkező feltevésére; de ha még kétszer annyit tettek volna is, mindig maradni fog még tennivaló. — Ha valakinek tehát oly eszméje van, legyen az bárki, mely a szerencsétlenek számára bő jövedelmet ígér, ez eszmét meg kell ragadni; egy barátom közlött velem ily eszmét; ne nézzék önök, kitől jó e gondolat: úrtól, írótól, szegénytől vagy mágnásfaló egyéniségtől; elég legyen az, ha jó, kivihető s a szerencsétleneknek pár ezer forint segélyt hozand. — A mágnások szint előadást re idézték volt a horvát testvérek javára, minő eredménynyel, mindenki tudja ; tegyék ugyanazt a vizkárosultak részére. Bolnai. p. Szerencsétlen árvízkárosult embertársaink ínségén, enyhítésére kávéházlátogató közönségünknek kedvező alkalom nyujtatik ma, febr. 21-én, a mennyiben ma a „Zrínyidhez czimzett kávéháziján a tiszta bevételt Mayer József kávés ur a nevezett czélra szenteli. A közönség mulattatására Sárközy F. és Kecskeméthy testvérek zenekarai is díjtalanul fognak közreműködni. Térjünk el tehát ma rendes kávéházunktól oda, hol az áldozat oltárára tehetjük le filléreinket. A magyar királyi váltófeltörvényszék által f. évi január 28-ikán kinevezett váltójegyző urak— kiknek névjegyzékét lapunk 29. száma közlé, a m. kir. első birósági pesti váltótörvényszék előtt a törvényszabta esküt tegnapi napon letették. * Új építések. A nemzeti múzeum hátmégi vidéke, mind tudjuk, egy a főváros legrondább helyei közöl. Végre egy jó eszme ezt is ki fogja emelni azon clonguából, melybe évtizedek alatt sülyedve volt. A magyar főurak közöl, mint hírlik, többen elhatározták, hogy az itteni alkalmasabb telkeket megvásárolják, és angol módra rendezett saját magánpalotákat emelendnek rajtuk. Eddig ezen terv létesítésében mint már bizonyos részeseket gróf Károlyi Lajos, gróf Szapáry Antal és Festetics György urakat emlegetik. * Országos borcsarnok, — ez a jelszava és kitűzött czélja egy társaságnak, mely közelebb Erkövy Adolf, Kozmovszky, Oppodi, Sztupa György, Török József és Péterffy urakból alakult, s czélja iránt az illető tervezet előterjesztésével a városi tanácsot már megkereste. Az érintett programul a magyar helytartóság jóváhagyására vár. * Az rdriai biztosító társaság folyó február 12-én tartotta évi közgyűlését, melyben egyéb előterjesztettek közt, az igazgatáság az 1860— évi üzlet eredményéről számot adott. E számadásból kiderült, hogy 23 év óta, mióta a társaság fenáll, a nevezett üzletév volt, bár nem a legnyereményesebb, hanem legerősebb, mert ez Üzletév alatt a társaság által biztosított érték 600 millió forintot halad , az ebből bevett évi díj pedig 3,100,060 ftot tett. Hanem csakugyan a károk is mind számra, mind jelentékenységre nézve meghaladják az előző évieket, ezek fedezésére 2,313,000 ft. fizettetvén ki. A maradékból levonatván a hivatalos kezelési költségek s egyéb levonandók, minden részvény után osztalékul 30 ft adatik. * Fővárosunkban az iparlovagok nagy tökéletességre vitték mesterségüket. Minap egy ily egyén, kinek még máig sem jutottak nyomába, egy napon hat előkelő családot látogatott meg, s mindegyiknél más-más, de mindig valami előkelő név alatt mutatta be magát. Egy helyütt A. báró, másik helyütt B. gróf, harmadik helyütt xy. ezredben lovas-századosnak stb. adta ki magát, és a mi leginkább tanúskodik ügyességéről, az, hogy mindenütt a legapróbb részletekig ismerte a családi körülményeket. Ekkér megnyerve a háziak bizalmát, egy vagy más ürügy alatt mindegyik helyen fölvett egy bizonyos összeget, melyről néhol írást is adott, s rövid időhatár alatt visszafizetni ígérte. Egy helyütt, ahol mint katona, kapitányi ranggal mutatta be magát, polgári öltözete mentségére azt hozta föl, hogy tudja, miszerint egyenruhában kevésbé látták volna szívesen, azért öltött magára budát. A házi dolgokat itt is oly hegyrül végre ismerte, hogy a háziasszony egy perczig sem kétkedhetett, mikop csakugyan az, kinek magát kiadja, s az ürügy, mely alatt a baráti kölcsönt kérte, oly csaknem kötelességszerű volt, hogy egy pillanatig sem habozhatott annak teljesítésével. Mint értesülünk, egy másik helyen, hol szintén a házinőt találta hon, azzal fenyegetődzött, miszerint ott lábainál lövi magát agyon, ha szorongatott helyzetén nem segít s ő becsület- beli tartozását még az nap ki nem fizetheti. Jellemző ez iparlovag viseletében az is, hogy a kölcsönkért összegre nézve alkudni is hagy magával; 50- at kér s ha máskép nem megy, 50-et is elfogad. Óhajtandó volna, hogy valahol mielőbb hurokra kerüljön. * Ó-Budán f. hó 18-kán estve 6 órakor három vakmerő rabló tört be ottani gazdag polgár Kecskeméthy József ur lakására, s et azon ürügy alatt, hogy borokat akarnak tőle vásárolni, a pinczébe csalogatták, hol nagy mennyiségű ezüst pénzt és más értékes tárgyakat hittek tenni. Kecskeméthy vonakodott az előtte egészen ismeretlen egyéneket követni, azzal mentegetvén magát, hogy most nincs bora eladó. Az ebből támadt szóvita közben az egyik rabló szűrje alól kardot vont elő, melylyel Kecskeméthy felé sújtott. Szerencsére a kard az alacsony szoba gerendájába ütődött és a vágás eredménytelenné tétetett. Azalatt a másik rabló baltájával a megtámadottat bal vállán súlyosan megsebesítette. Egy a mellékszobában volt nő segélyért kiáltott, mire emberek tódultak össze és a szökni készülő rablóktól visszavettek egy órát, melyet ezek Kecskeméthytől elraboltak. A gonosztevők egyikét még Ó-Budán elfogták , a másik kettőt pedig Pesten a józsefvárosi fecske-utczában sikerült kézrekeríteni, hol kocsijuk állt. A kard, a véres balta és egy pisztoly találtatott náluk. Mind a három rabló bugyi helységből való és igen rosz hírben állanak. Mind a hárman még tegnap átadattak Pestmegye rögtönitélő bíróságának. — A komáromi takarékpénztár igazgatósága a választmány 1862-ik évi febr. 12. napján kelt végzése folytán f. évi mart. hó 1. napján reggeli 9 órakor tulajdon házában tartandó közgyűlésre a fentebbi pénztár összes t. ez. részvényeseit tisztelettel meghívja. Kelt Komáromban, febr. 17. 1862. Az igazgatóság. * A szegszárdi takarékpénztár társulata rendes évi közgyűlését i. é. mártius 6-ik napján reggeli 10 órakor tartandjó Szegszárdon saját házában, és intézeti helyiségében. A gyűlés tanácskozmány-tárgyai lesznek : a) a lefolyt 1861-ik év üzleteredményéről szóló jelentés és ennek folytán az évi osztalék, és a tartalék alapba fektetendő pénzmennyiség meghatározása ; b) a választmány megválasztása. * Az aradi „Alföldben“ olvassuk, hogy azon küldöttség, mely Bécsben a végett járt, hogy az Erdélybe vezetendő vaspálya kiindulási pontjául’Arad választassák, Császár ő Felsége által kegyteljesen fogadtatott; Ő Felsége e kihallgatás alkalmával mély szakértésének adó jeleit és oda nyilatkozott, hogy ő is Aradot tartja az erdélyi vasút legalkalmasabb kiindulási pontjának, mely azonban, mint minden jelekből látszik, nem a Kőrösvölgyön — mely mellett a küldöttségnek szintén szót kell vóla emelnie, hanem a Marosvölgyön keresztül fog építtetni. Az udvari kanczellár úr a terv meleg pártolását ígérte, és a tiszai pálya igazgatósága is ily értelemben nyilatkozott. * Febr. 26-kához Teschen városa községgyűlési-* leg közakarattal elhatározta, hogy Schmerling lovag államminiszer urat e város díszpolgári oklevelével tiszteli meg. Febr. 26-kának megünneplése iránt is intézkedések tétettek. A prágai izraeliták szintén megölik e napot nagy zsinagógájukban. * Az árvíztől immár ment bécsi Brigittenauban f. hó 18-kán először nyitották meg a műhelyek egy részét és a bor- és sörméréseket. A kápolnában öt lábnyi magasságon állt a víz, az utczákon fölvágott jég 6 hüvelyk vastag volt. * A párisi császári színházak január havában 456,227 frankot jövedelmeztek, a másodrendűek 1,090,783 frankot. Tanúság, hogy a tisztábban kezelt művészet soha se jövedelmezhet annyit, mint az, mely csak a művészet köpönyegét viseli.