Sürgöny, 1862. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1862-02-21 / 43. szám

Második évi folyam. m .,A' /,V-' 43. szám­— 1862. fair ' % Pén­tek, február 21 szerkesztőhivatal: Bar* *'tok-tere 7. sz. a. földszint. Kiadó-hivatal: Barátok tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok­ tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta­hivatalnál.SÜRGÖNY H Budapesten házhoz hordva. ft kr , ft kr Egészévre Ift­­— Évnegyedre 4 50 Félévre 8 50 Egy hóra 2 — Vidékre, naponkint postán ft kr , ft kr Egészévre 19 — Évnegyedre 5 — Félévre 10—Egy hóra 2 —­­ Előfizetési árak austriai értékben. NEMHIVATALOS KÉSZ. Constatirozzuk a helyzetet. *) II. A Tisza partjáról, febr. 13. Bármit beszéljenek hazánkban az újabb parlamentáris kor tanait hévvel ölelő külön sec­­ták, bármit mondjanak az 1848 előtti alkotmá­nyunk korhadt épületéről s az idők parancsolta követeléseiről, melyeknek ezen alkotmány többé meg nem felelhetne , annyi kétségen kívü­l igaz, miszerint ezen annyiszor s úgy kiszámított sü­­­lyesztési taktika, mint akadályt alig ismerő energia, sőt neki keseredett vallástürelmetlenség eszközeivel megtámadott rozzant épület szeren­csésen kiállá a vívók ostromát s 1848-ig véd­­bástyául szolgá­t a szabadságra termett Kelet né­pének. Ezen körülményt azért emeljük ki, hogy kitessék, miként a régi magyar alkotmány nem csak véletlen, de kiszámitott megtámadások el­len fentartotta az egyedek s a különféle vallások szabadságát és azon védpajzs volt, mely a kö­röskörül levő idegen elemek közt vérünket meg­tartotta; azon erő volt, mely a magyar ajkú ma­gyart a más ajkú magyarral összefűzni, tehát nemzetül fentartani minden időben képes vala;­­— 1848-ig nem volt példa rá, hogy nemzetiség szülte villongások következtében a nemzet egyes részei egymás ellen fegyvert fogtak volna. Azon több ízben hallott ellenvetésre, hogy 1848-ban ármány s kamarilla idézték elő a nem­zetiségi villongásokat, mindig csak egy feleletünk van, hogy t. i. na valamikor, alkalmasint azon vészteljes időkben 1670-töl 1711-ig, hol ily­nemű gyanuszines eszközlésekkel hazánkat fel­darabolni s ázsiai sarjadékunkat a nemzetek sorából kinyomni törekedtek, a nemzetiségi vil­longásokat is felhasználták volna, — de azokat *) Közöljük a tisztelt államférfit! második czikkét is, mert állása, mint politikai tapasztalásainál fogva jelenté­keny viszonyainknak azon fölfogása, melyet ő tolmácsol. Hogy e felfogás nem igen vérmes, azt mi legalább nem cso­dáljuk ; más oldalon állnak azok, kiknek ezt szivökre kell, s már előbb kellett volna venni. Mindamellett ismét nem vagyunk oly szerencsések, a t. szerzővel minden részletben egyetérteni. Mi nagyon jól ismerjük az 1848-as törvények árnyoldalait, szirteit és hiá­nyait. De a régi alkotmány­formák további üdvösségére sem mernénk esküdni a municipális szerkezet, a megyei élet legutolsó évi történetei után. Azonban ezen s egyéb kéte­lyeink bővebb kifejtését föntartjuk magunknak. Szerk. nem teremthették, sőt tapasztalniok kelletett, miszerint hazánk s a hozzákapcsolt országok akármely ajkú lakosai nem kívántak egyebet, mint alkotmányos magyarok maradni. Ezen közérzelem súlypontja municipális al­kotmányunkban feküdt, s azonnal csökkent, a mint a felelős külön magyar ministerium beho­zattatok. Ám hiszen alkotmányunk nem centrá­lisakon alapszik, önállás a helyhatósági rendszer — ez a mi polgárzatunk alakja. A magyar nem­zet e részben önmagát soha sem tagadta meg, jogot nem vett el soha nemzettől, melylyel fri­gyesük és saját jogainak tág használatából soha sem zárta el legkissebb részben is frigyeseit, inkább annak adta a világ történeteiben talán egyedül álló példáját, hogy önmagát tagadta ki jogok élvezéséből, koronája birtokának oly részé­ben, mely helyhatósági hatalmánál fogva a pro­testánsoknak ugy­anazon jogokat megadni nem akarta. Hijába uraim, municipális rendszerünk össze nem fér a centrálisakéval, a nemzetiségek régiebbek a parlamentarismusmal, ők a felelős magyar ministérium eszméjében a magyar nemzetiség diadalát és municipális szabadságaik sírját szemlélik. Igen is, ily színben tűnt fel Kos­suth úr eszméje, ki stat­áriumot űzött tör­vényho­zás dolgában, a horvát, szerb, román és még tót ajkú hazánkfiai előtt; — ezt tanúsítják 1848 már junius havában a felső megyékben támadt mozgalmak lecsillapitására kiküldött teljhatal­mú ministeri biztosok. A nemzetiségi villongásokat tehát az 1848-i újdonan ui charta teremté­s é s már most kérd­jük, tegyük kezeinket mellünkre: remélhettük­­­, hogy az osztrák ministérium, mely az általunk akkor elfoglalt álláspontban egyenesen elválás! czért látott, nem fogja e villongásokat ellenünk felhasználni? A­mily rőffel mérsz te, azon rőffel mérnek neked vissza, sőt még rövidebbel is, ha te vagy a gyengébb. Ekkép tartja a szenlitás és e szerint felledeznek a közéleti dolgok. A magyar ministérium eszméje annyi ke­serű érzelmet hozott azon viszonyba, mely egy részről a magyar és nem magyar ajkú honpol­gárok közt és másrészről hazánk s az örökös tartományok közt létezett, miszerint nem ütheti ennek kárát, de az egész parlamentáris kormány *) Nem egyedül. Mert az 1848. előtti lármás türel­metlenség más nemzetiségek irányában s az 1845/4 ki ország­­gyűlés mulasztásai már letették magvát a viszálynak. Szerk. is helyre , mert nemzeti alap nélkül van­­e az életnek egyéb lelkesítő oldala, melylyel boldognak érezheti magát a magyar polgár? és ne ámitsuk e körül magunkat örökség mint gyermekek, kik semminek sem néznek szemei közé, — egyedül az örökös tartományokkal! viszonyaink tökéletesen definiált és barátságosan eligazított létén emelkedhetik korunk boldog jövője; egyedül felséges­ fejedelmü­nk segedelmé­vel biztosíthatjuk a magyar korona birtokainak integritását. Oly hazában, melynek előbb volt alkotmánya az életben mint a papiroson, nem hiányozhatnak azon férfiak, kik előtt, midőn a szemek kinyílnak, fel kell tűnni a betölthe­tlen üregnek, mely az eredeti akarat s a közt van, mit Kossuth úr túlbuzgalma létesített. A „Sürgöny“ általunk igen tisztelt szer­kesztője biztosságot kíván, hogy kiegyenlítési hajlamaink más oldalon is érvénnyel bírnak, hogy nem alkotmányunkról való lemondás kö­veteltetik tőlünk. Erre e pillanatban határozottan felelni ba­jos volna, a jelen országlási rendszer politikája előttünk ismeretlen lévén,­­ hogyha azonban ennek eredetére egy pillantást vetünk, a felelet a tényekben rejlik. Azon roppant politikai krcsisen keresztül, melyet hazánk 1848. és 1849-ben átélt, oly összebonyolodott viszonyok közt, hogy alkot­mányos megoldatásuk a lehetetlenséggel való határos, egyszerre ős alkotmányunknak egy része állíttatott vissza, — ez érdeme azon 20-ik ok­tóbernek, melyet tőle hazánkra nézve, — úgy hittük mi is, bár eszközlőihez egyátalában nem tartozunk, — senki meg nem tagadhat. Dehogy nem tagadta, senki meg nem köszönte! Hogyan meg nem köszönhettük, hogy a sanctio pragma­tica feltételeihez kötött ős alkotmányunkat na­gyon is c­onkán állította vissza! de minő haza­­fi­­i érzelem, mily politikai tekintet s a conveni­­entiának mily nézete által van igazolva, vagy csak mentve is azon mindig növekedő viszke­­teg, melylyel az egyes megyék az egész statusgé­pezetet 48-ki követeléseivel legnagyobb veszé­lyek közé döntötték, önhatóságukkal — mely oct. 20-én vitazukkolatott — a füg­gésben levő kül­déseket el akarván dönteni. Ezen előzmények után­­i kiegyenlítés ösztöne az országgyűlésnél sem verhetett gyökeret. És csoda-e azután, hogy Austria bármi áron is valahára véget, akar vet­ni azon veszedelemnek, melylyel az 1848-as tör­vények fenyegetik? Nekünk úgy látszik, hogy mikor a kor­mány hazánknak a forradalom előtti status-quo­­ját bár csak részben is visszaállította, a nemzet erre nem a forradalmi rendszerhez való ragasz­kodással felelhetett és midőn ezt tette, természe­tesen újra nyílt meg a harcz, melyet befejezett­nek tekinteni jobb volna, mert az, ki megtámad­­tatik, nem transigálni fog, de ellentállani.­­ El­lenben ha a kibékülésen, a bizalom helyreállításán munkálva azt mondtuk volna, hogy a törvé­nyes formák szerint jogunk ugyan lenne az 1848-ks törvényeknek helyreállitását követelni, de miután ezáltal az egész monarchia cohesióját gyengítenénk és e törvények gyakorlati alkal­mazása a sanctio pragmatica valóságos irányá­nak merő ellentéte, mi ős alkotmányunk histó­riai alapjára visszatérvén, ennek ösvényén a köztünk s az örökös tartományok közt fenforgó kérdéseket kiegyenlíteni, azután pedig az 1848. törvényekben foglalt belügyü­nket érdeklő hatá­rozatokat revisió alá venni akarjuk; viszont azonban a sanctio pragmatica el nem választható lévén azon feltételektől, melyekhez kötve van, mi az octoberi diplomát e feltételek szerint mó­dosíttatni kívánjuk, — bizonyosak vagyunk, hogy veszély s bukás nélkül hazánk sziv­vágyai betelnek és nemzetünk geniusa nem a proviso­rium szomorú lellegét, de ős alkotmányunk ál­dását derítheti honunkra, különben az örökös igazságot és a józanság hatalmát kellene elta­gadnunk. Azóta, az igaz, politikai helyzetünk elemei megváltoztak és így ma már nem tartjuk ma­gunkat jogosítva ugyanazon feleletre — de ki­egyenlítést az egész monarchiában oly nagy és hatalmas, a mivelődés és az örökös tartományok legszentebb érdekeivel összeforrt tekintetek igénylik; elannyira ugyanazonítva van az min­den kifejtés és haladás eszméjével, hogy nem kételkedhetünk, miszerint ha elfogadható aján­latok történnek, ezek hasonló kiegyenlítési haj­lamot más oldalon is teremteni fognak. „Szóljanak tehát legelőször azon oldalról“, így hallom ”,» ellenvetést­, „túl törvényes positi­­ónkat fel nem hagyhatjuk“. A magyar világban nincs jó, nincs üdvös ügyekezet és törekvés, mely­hez fattyú-sarjadék gyanánt prókátori fogások és fonák próbaté ek ne szövetkeznének ; de ne fé­ TÁJHOZ A. Napi újdonságok. — Az Ö cs. kir. Apostoli Felsége által az árviz által károsult magyarorsz­ági lakosok fel­­segélésére legkegyelmesebben adományozott 10,000 ftból, a mint már közölve volt, részletes tu­dósítások hiányában, az emberek véginségtől való megmentése czéljából 1000 ft Esztergom­­megye főispáni helytartójának küldetett kellő használat végett. Az ezen megyében az árvíz ál­tal okozott károkról a nyilvános lapokból merí­tett hirek, hiteles kútfőből érkezett megnyugtató adatok folytán, alaptalanoknak mu­atkozván, ezen összeg a pozsomnegyedeki károsultak segé­lyezésére használtatik fel.­­ A magyar kir. helytartótanács elnöksé­génél az árviz által károsult magyarországi lako­sok felsegélésére érkezett adakozások jegyzéke. A február 18 án közzétett kimutatás szerint 23,567 ft 20 kr. — három Napoleond’or, egy busz-forintos nemzeti kölcsön-kötvény, négy arany, egy 5 frank értékű pénz, egy ezüst rubel, egy ezüst forint, és három huszas; az nap óta érkezett a budapesti lánczhid társa­ságtól ............................ 500 ft — kr. A „Sürgöny " szerkesztőségétől 100 ,,— „ A Dunagőzhajózási társaságtól 1000 „ — „ A „Pesti Napló“ szerkesztősé­gétől ................................ . 502 „ — „ A „Magyarország“ szerkesztő­ségétől ................................. 1848 „ — „ Buda város tanácsa által eszkö­zölt gyűjtések folytán . . 1505 ,, 19 ,, Pest városban eszközölt gyűj­tések folytán...................... 3300 „ 8 „ is öt arany. Szeged városban eszközölt gyűj­tések folytán . . . .. 316 „ 50 ,, Szegedi jótékony czélu nőegy­lettel................................. 257 ,, 55 ,, A „Pester Lloyd“ szerkesztő­ségétől ................................. 3300 ,. . ., és három arany, 1 tallér, 5 ezüst forintos, 5 huszas és három negyed­ forint,. Összesen : 36,196 ft, 52 kr. három Napoleonh’or, egy húszforintos nemzeti kölcsön-kötvény, tizenkét arany, egy 5 frank ér­tékű pénz, egy ezüst rubel, 6 ezüst forint, 8 hu­szas, egy tallér, három negyed­ forint. Budán, febr. 20-án 1862. A m. kir. helytartó tanács elnökségétől. * Kegyes adományok. Batthyányi Fülöp hr. a magyarországi vizkárosultak közti kiosztás végett a magyar k. udvari kanczelláriának 2000 ftot adott át, — mely nagylelkű adomány a m. k. helytartóság utján ren­deltetésére fordittatott. *A „P. Lloyd“ szerkesztőségénél az árvízkárosultak javára befolyt kegyes adományok összege mostanig 18,000 frtra emelkedett. — A magyar mágnásokhoz. Több ezer em­ber Magyarországon e perezben éhezik és fázik, s bolyong a Dunaparton hajlékot keresve. Ily nagy szerencsétlenség előtt minden apró bajnak el kell hallgatnia. — Minden érdek, legyen ez nemzetiségi, hazafi, művészi, vagy ma­gánérdek, vonuljon háttérbe, mig e nagy nyomor enyhitve nincs. — Mintha nem volna az országban egyéb baj vagy szükség, minden fillér, mely jótékony, vagy hazafias czélra van szánva, menjen darab ideig e magasztos czélra. — Fő­uraink ez irányban, tudom,már sokat tettek,mert senki sincs feljogosítva az ellenkező feltevésére; de ha még kétszer annyit tettek volna is, mindig maradni fog még tennivaló. — Ha valakinek tehát oly eszméje van, legyen az bárki, mely a szerencsétlenek számára bő jövedelmet ígér, ez eszmét meg kell ragadni; egy barátom közlött velem ily eszmét; ne nézzék önök, kitől jó e gondolat: úrtól, írótól, szegénytől vagy mágnásfaló egyéniségtől; elég legyen az, ha jó, kivihető s a szerencsétleneknek pár ezer forint se­gélyt hozand. — A mágnások szint előadást re idézték volt a horvát testvérek javára, minő eredménynyel, mindenki tudja ; tegyék ugyan­azt a vizkárosultak részére. Bolnai. p. Szerencsétlen árvízkárosult embertársaink ínsé­gén, enyhítésére kávéházlátogató közönségünknek ked­vező alkalom nyujtatik ma, febr. 21-én, a mennyiben ma a „Zrínyidhez czimzett kávéháziján a tiszta bevételt M­a­y­e­r József kávés ur a nevezett czélra szenteli. A kö­zönség mulattatására Sárközy F. és Kecskeméthy testvérek zenekarai is díjtalanul fognak közreműködni. Térjünk el tehát ma rendes kávéházunktól oda, hol az ál­dozat oltárára tehetjük le filléreinket.­­ A magyar királyi váltófeltörvényszék által f. évi január 28-ikán kinevezett váltójegyző urak—­ kiknek név­jegyzékét lapunk 29. száma közlé, a m. kir. első birósági pesti váltótörvényszék előtt a törvényszabta esküt teg­napi napon letették. * Ú­j építések. A nemzeti múzeum h­átmégi vi­déke, mind tudjuk, egy a főváros legrondább helyei közöl. Végre egy jó eszme ezt is ki fogja emelni azon clonguá­­ból, melybe évtizedek alatt sü­lyedve volt. A magyar fő­urak közöl, mint hírlik, többen elhatározták, hogy az itteni alkalmasabb telkeket megvásárolják, és angol módra rendezett saját magánpalotákat emelendnek rajtuk. Eddig ezen terv létesítésében mint már bizonyos részeseket gróf Károlyi Lajos, gróf Szapáry Antal és Festetics György urakat emlegetik. * Országos borcsarnok, — ez a jelszava és kitűzött czélja egy társaságnak, mely közelebb Erkövy Adolf, Kozmovszky, Oppodi, Sztupa György, Török József és Péterffy urakból alakult, s czélja iránt az illető tervezet előterjesztésével a városi tanácsot már megkereste. Az érintett programul a magyar helytartóság jóváhagyá­sára vár. * Az r­driai biztosító társaság folyó február 12-én tartotta évi közgyűlését, melyben egyéb elő­terjesztettek közt, az igazgatáság az 1860—­ évi üzlet eredményéről számot adott. E számadásból kiderült, hogy 23 év óta, mióta a társaság fenáll, a nevezett ü­zletév volt, bár nem a legnyereményesebb, hanem legerősebb, mert ez Üzletév alatt a társaság által biztosított érték 600 millió forintot halad , az ebből bevett évi díj pedig 3,100,060 ftot tett. Hanem csakugyan a károk is mind számra, mind je­­lentékenységre nézve meghaladják az előző évieket, ezek fedezésére 2,313,000 ft. fizettetvén ki. A maradékból le­vonatván a hivatalos kezelési költségek s egyéb levonan­­dók, minden részvény után osztalékul 30 ft adatik. * Fővárosunkban az iparlovagok nagy tökéletességre vitték mesterségüket. Minap egy ily egyén, kinek még máig sem jutottak nyomába, egy napon hat előkelő csa­ládot látogatott meg, s mindegyiknél más-más, de mindig valami előkelő név alatt mutatta be magát. Egy helyütt A. báró, másik helyütt B. gróf, harmadik helyütt xy. ezred­ben lovas-századosnak stb. adta ki magát, és a mi legin­kább tanúskodik ügyességéről, az, hogy mindenütt a leg­apróbb részletekig ismerte a családi körülményeket. Ekkér megnyerve a háziak bizalmát, egy vagy más ürügy alatt mindegyik helyen fölvett egy bizonyos összeget, melyről néhol írást is adott, s rövid időhatár alatt visszafizetni ígérte. Egy helyütt, a­hol mint katona, kapitányi ranggal mutatta be magát, polgári öltözete mentségére azt hozta föl, hogy tudja, miszerint egyenruhában kevésbé látták volna szívesen, azért öltött magára budát. A házi dolgo­kat itt is oly h­egyrül­ végre ismerte, hogy a háziasszony egy perczig sem kétkedhetett, mikop csakugyan az, kinek magát kiadja, s az ürügy, mely alatt a baráti kölcsönt kérte, oly csaknem kötelességszerű volt, hogy egy pilla­natig sem habozhatott annak teljesítésével. Mint értesü­lünk, egy másik helyen, hol szintén a házinőt találta hon, azzal fenyegetődzött, miszerint ott lábainál lövi magát agyon, ha szorongatott helyzetén nem segít s ő becsület-­ beli tartozását még az nap ki nem fizetheti. Jellemző ez iparlovag viseletében az is, hogy a kölcsönkért összegre nézve alkudni is hagy magával; 50- at kér s ha máskép nem megy, 50-et is elfogad. Óhajtandó volna, hogy valahol mielőbb hurokra kerüljön. * Ó-Budán f. hó 18-kán estve 6 órakor három vak­merő rabló tört be ottani gazdag polgár Kecskeméthy József ur lakására, s et azon ürügy alatt, hogy borokat akarnak tőle vásárolni, a pinczébe csalogatták, hol nagy mennyiségű ezüst pénzt és más értékes tárgyakat hittek tenni. Kecskeméthy vonakodott az előtte egészen ismeret­len egyéneket követni, azzal mentegetvén magát, hogy most nincs bora eladó. Az ebből támadt szóvita közben az egyik rabló szűrje alól kardot vont elő, melylyel Kecs­keméthy felé sújtott. Szerencsére a kard az alacsony szoba gerendájába ütődött és a vágás eredményte­lenné tétetett. Azalatt a másik rabló baltájával a megtámadottat bal­­ vállán súlyosan megsebesítette. Egy a mellékszobában volt nő segélyért kiáltott, mire emberek tódultak össze és a szökni készülő rablók­tól visszavettek egy órát, melyet ezek Kecskeméthytől elraboltak. A gonosztevők egyikét még Ó-Budán elfogták , a másik kettőt pedig Pesten a józsefvárosi fecske-utczában sikerült kézrekeríteni, hol kocsijuk állt. A kard, a véres balta és egy pisztoly találtatott náluk. Mind a három rabló bugyi helységből való és igen rosz hírben állanak. Mind a hárman még tegnap átadattak Pestmegye rögtönitélő bíró­ságának. — A komáromi takarékpénztár igazgatósága a vá­lasztmány 1862-ik évi febr. 12. napján kelt végzése foly­tán f. évi mart. hó 1. napján reggeli 9 órakor tulajdon házában tartandó közgyűlésre a fentebbi pénztár összes t. ez. részvényeseit tisztelettel meghívja. Kelt Komárom­ban, febr. 17. 1862. Az igazgatóság. * A szegszárdi takarékpénztár társulata rendes évi közgyűlését i. é. mártius 6-ik napján reggeli 10 órakor tar­­tandjó Szegszárdon saját házában, és intézeti helyiségé­ben. A gyűlés tanácskozmány-tárgyai lesznek : a) a le­folyt 1861-ik év üzleteredményéről szóló jelentés és en­nek folytán az évi osztalék, és a tartalék alapba fekteten­dő pénzmennyiség meghatározása ; b) a választmány meg­választása. * Az aradi „Alföldben“ olvassuk, hogy azon kül­döttség, mely Bécsben a végett járt, hogy az Erdélybe ve­zetendő vaspálya kiindulási pontjául’A­r­a­d választassák, Császár ő Felsége által kegyteljesen fogadtatott; Ő Fel­sége e kihallgatás alkalmával mély szakértésének adó jeleit és oda nyilatkozott, hogy ő is Aradot tartja az er­délyi vasút legalkalmasabb kiindulási pontjának, mely azonban, mint minden jelekből látszik, nem a Kőrösvöl­gyön — mely mellett a küldöttségnek szintén szót kell vóla emelnie, hanem a Marosvölgyön keresztül fog épít­tetni. Az udvari kanczellár úr a terv meleg pártolását ígérte, és a tiszai pálya igazgatósága is ily értelemben nyilatkozott. * Febr. 26-kához Teschen városa községgyűlési-* leg közakarattal elhatározta, hogy Schmerling lovag ál­­lamminiszer urat e város díszpolgári oklevelével tiszteli meg. Febr. 26-kának megünneplése iránt is intézkedések tétettek. A prágai izraeliták szintén megölik e napot nagy zsinagógájukban. * Az árvíztől immár ment bécsi Brigittenauban f. hó 18-kán először nyitották meg a műhelyek egy részét és a bor- és sörméréseket. A kápolnában öt lábnyi magasságon állt a víz,­­ az utczákon fölvágott jég 6 hüvelyk vas­tag volt. * A párisi császári színházak január havában 456,227 frankot jövedelmeztek, a másodrendűek 1,090,783 frankot. Tanúság, hogy a tisztábban kezelt művészet soha se jövedelmezhet annyit, mint az, mely csak a művészet köpönyegét viseli.

Next