Sürgöny, 1862. március (2. évfolyam, 50-74. szám)
1862-03-30 / 74. szám
Albionba közönséges fajtájú borok, melyek romlott állapotban érkeztek oda, ahelyett, hogy keveset küldöttek volna át, de a legjavából; ennek az a szomorú következése jön, hogy tavai a londoni Docksokban levő magyar borok, hiteleket vesztve, részint idegen név alatt adattak el nagy hajjal, részint pedig ott lakozó honfitársaink által, kik fájlalva boraink hitelbeni sülyedtét, oly olcsó áron vetettek meg, mint nálunk igen jó szüret alkalmával szokott elkelni. Felkerestem Londonban mindazokat, kik magyar borokkal kereskednek, és tapasztalnom kellett, hogy hátrafelé haladunk, csak, hogy egyet említsek, ide csatolom Gorman és társa borlapját : Vay Miklós.................................. 6 12 » „ Nr.2. . . . ................7 10 . A nevezett firma vezetőjével szólva, az esett tudtomra, hogy eddigeléri nála magyar bort kóstolóra vett, másodszor meg nem jelent, s igy történik, hogy legjobb bortermelőink neve s pinczéje, tán tudtuk nélkül, rész birbe jó. Nem akarom meghatározni — s nem is ide való hogy várjon a Szemere Bertalan urnak küldött borok, már mint gyenge harmadrangú borok indulnak ki hazánkból ? vagy hogy nem állják e ki a tengeri utat? de tény az, hogy ne jók, sokszor ihatatlanok a legkevésbé olyanuk, melyek borainkat Anglia határain megkedveltetnék. Ezeket előrebocsájtva, kiki át fogja látni annak szükségét, hogy ezen irányban valaminek történnie kell, és hogy elvégre egy nagy központi borkereskedő társulatnak kell létre jönni. Hanem, hogy ez sikert ígérjen, s ne legyen idelötti, mert az e térem utóbbi bukás „Extinguisher“ ként batna, s hosszú időkre minden más törekvést meghiusitna, hogy, mondom, az első lépés megtörténjék, mi egy ilynemű borkereskedő társulatnak létrejöttét is könnyebbítené, —a magyar bortermelő és hazánk ezen ága iránt érdekkel viseltető közönsége éli be egy tervvel vagyok bátor lépni, mely tán némi figyelmet érdemel. Budapesten jó volna egy országos központi borcsarnokot alakítani, melyet egy jó firmával ellátott társulat képviselne. Ez nem volna kereskedő társulat, és nem tenne egyebet, mint pinczéjébe felvenni a bortermelők által küldött borokat, a hordókra nyomná a társulat pecsétjét, elvállalná azok tiszta, becsületes kezelését, és neve garantiát nyújtana a nála vett borok ugyanazonosságáról. Azon perezben, hogy a termelő borát a társulatnak eladás végett átadá, más joga nincsen, mint borai árát meghatározni. Taiuo/.iuuuu, vagy egy nyuuuv aiauaiUhuu tarsulat pinczéjében a termelő könnyebben és jobban fogja eladhatni borait, mint ha maga házánál tán távoli vidéken kell bevárnia a vevőt. Aztán hánynak nincs bora az ahhoz alkalmatos pincze és kezelés hiányában. De mily könnyebbitésére esnék ez kivált a borvevőnek, ki fővárosunkban találhatná majdan Magyarország mindennemű borait, biztosítva lévén e társulat neve által, hogy amit nála vesz — csakis az, aminek adják. Ezen terv nem új, aki a londoni Docksokban, Opporton vagy Bercyben volt, tapasztalhatta ennek czélszerűségét. Bercyben p. o. Francziaország minden bora együtt található; ha a vevő ott ízlése szerintire talál, minekelőtte megvenné s kifizetné, előmutattatja magának a kezelési irodában a hitelesített és rendesen vezetett könyveket, melyekből megtudja a venni szándékolt bor történetét. Például, hordó Nr. 1848. átvétetett ezen vagy ezen bortermelő úrtól, ekkor és ekkor — egyszer zavaros jön, tisztítva lett igy, amúgy, később eczetesedni kezdett, ekkér javították, a termelő úr kivonata folytán nehány perczent alkohollal lett vegyítve — mig visszanyerő elvégre ritka éltető erejét, gyönyörű színét, páratlan zamatját stb stb. így, úgyszólván, a bor születésétől kezdve, áttekinteni lehet évről évre a történetét. Ezen sorok egyedüli czélja, a bortermelők figyelmébe ajánlani e tervet. Szántszándékkal vagyok rövid és semminemű részletekbe jelenleg nem bocsátkozom. Ha tervem elfogadtatnék, kétségenkívül nemcsak saját előnyünkre volna, de a vevőkésre is , sőt a főczél, a magyar borhitelnek emelése, el volna érve, mert léteznék végre hazánkban egy illően elrendezett pincze, mely a külföld nagyobb igényeinek megfelelhetne. Ajánlom továbbá még azért is, mert erre nem szükségeltetnek milliók, melyeket e szerfelett drága pénzviszonyok között előteremteni nehéz volna. Az indítványozott társulat kicsiben kezdhetné meg működését, s fokonként terjeszkednék, nagyobb pinczéket rendezvén el — amint aránylag a növekedő bormennyiség megkívánná, akként határozván meg a beruházási s kezelési költségeket, hogy a vállalatot biztosan gyümölcsözővé tenni lehessen Figyelembe veendő még a vállalatnak egy másik oldala , szükséges lesz ugyanis egyezkedésre lépni egy hitelintézettel, mely a bor árából kétharmadot előlegezne a termelőnek, ha pénzét előbb szükségelné. Londonban (a londoni Docksokban) a borbirtokosok minden kereskedő s bankárházaknál kapna előlegezést. Legjobb volna, ha a vállalatnak ezen részére is, maga az alakulandó társulat vállalkoznék, ha egyszer egy nagyobb tőkével fogna rendelkezhetni. Nagyon kívánatos volna, da e tárgy sajtó utján eszmecsere által kellőleg lenne megvitatva, s ha jónak ismertetnék el — bátorkodnám annak idején egy elkészült tervet közzétenni. Gróf Széchenyi Béla: Vörös borok. Tizenkét palaczk Font sterling. Shilling. Budai Nr. 1 . . . . 1 12 „ Nr. 2, dr. Sauer . 2 2 Egri Fekete ur ... 1 12 Ménesi, Bohus ur. . . 2 2 Szegszárdi bortermesztő társulat............................... 2 2 Fehérek. Badacsonyi .... 1 12 Bakator, Kosztka ur . 2 2 Neszmélyi............................. 1 12 Rókuszhegyi muskotály 2 2 Tokaji aszú, Mezősy és Török urak.......................... 3 — Tokaji essentia Nr. 1. b. zetés a hydraucai elvek s szabályok szerint történjék: ez az egész tervezet kiviteli és igy mechanicai részét tevén, a technicára tartozik. A dunavizzeli ellátásra fordítandó munkálat, a drága gépezet — mint már említem, — sokkal költségesebb, mert ott a víz folytonosan tisztázandó, és hogy lefolyhasson s nyomulhasson, magasra emelendő, a tervezett forrásvíz pedig, már a maga természeti valóságában tiszta és iható lévén s a magasabb helyem felfakadásánál fogva, onnan lefelé minden külső erő használása nélkül, magától és folyvást oda, hova vezettetik, folydogálván, látnivaló, hogy itt maga a természet s ingyen erő tetemes költséget megkímél, a honnan e terv, már csak e tekintetből is ajánlatos. Azért ezt lelkesen karoljuk fel, ama költségesebbre nézve pedig — pénzetlen állapotunkban — azzal nyugtathatjuk meg magunkat : Május erat nostris viribus illud opus. Ovid. Trist. Liber IV. Elég. X. v 36. Ezt azonban egy nagyszerű tervtőli elállásra elegendő oknak nem tartom ; bár Deficiente pecu deficit emitenia, hanem mind objective, mind subjective előadott nézeteim szerint, itt több és főbb tekintetek is jöhetnek figyelem alá. A forrásvíz mindenesetre jobb a nagy folyó, még inkább az álló, (mert vannak, kik ilyet isznak) vagy lassan folydogáló tó viznél : Múltam, credo mihi, refert, an fonte bibatur, Qui finit, an pigro, cui stupet unda, lacut. Martialis Liber IX. Epigramm : 100. Sebestyén Gábor: Napi újdonságok. * Legmagasb rendelet folytán a budai garnizon templomban hétfőn f. hó 31. 10 órakor az elhunyt tábornagy Win d isch grätz herczegért gyászistenitisztelet fog tartatni. * Vasúti ügyek, úgy látszik, közönségünk érzi írják a „P. Lapok“ — miként a pécskanizsai vasútvonal, nemcsak hogy vidékünkre nézve életkérdés, hanem azt is, hogy e vállalat a legjövedelmezőbbek egyike leend, mert alig hogy komolyan fölszólíttatott az előmunkálatokra szükséges 24.000 ft. aláírására, azon reményben, hogy az engedély ezekre megadatik, a kellő összeg három nap alatt aláíratott. Majáth György excja ennélfogva apríl elején az előmunkálatok megengedéséért fog folyamodni, s a mint ez megérkezendik, tüstént a terv kidolgozásához fognak. Gróf Zichy Ödön ur tegnapelőtt hagyta el városunkat, hová a fehérvár-eszéki vasútvonal irányának előleges megszemlélése végett tett útjában érkezett. A gróf ur a pécs-kanizsai vonal iránt is igen kedvezőleg nyilatkozott, s tapasztalatainál fogva némely körülményekre figyelmeztetett, melyeket okvetlen hasznunkra fordítandunk. A f.Fhérvár eszéki vonal iránya még véglegesen nincs megállapítva, bár úgy látszik, hogy az Csikvárról a sárvíz-kanális mentében a szegszárdi vámház felé, innen Báttaszéknek, innen jobbra be Somberek tájára, innen Barba, s úgy Mohácsra fog vitetni, mi reánk pécsiekre nézve igy semmi előnnyel se birand. Figyelmeztetve jön a gróf ur az Oroszlótól jobbra benyúló völgyre is, melyen végig menve Bükösd táján ki lehetne lőni a nélkül, hogy valami nagy akadályokkal kellene megküzdeni. Mind Herz főmérnök, mind a gróf e völgy megvizsgálását megígérték. E lapok szerkesztője a gróf úr ittléte alatt nagyobb részt társaságában volt, s határozottan ellenmond mindazon híreknek, melyek a grófnak a pécs-kanizsai vonal iránti ellenséges szándékáról elterjedtek. * Sardou nevét az „Utolsó levél“ és a „Jóbarátok“ után annyira felkapta közönségünk, hogy az igazgatóság úgyszólván a közkívánatnak engedett, midőn tegnapelőtt szerzőnek ismét egy újabb művét mutatta be. Az új vígjáték neve „Szilárd nők“ s mint a „Jó barátok“ satyrája után képzelhető volt, oly szilárd nők körül forog a szerző, kiket terentiusi lúggal moshat meg. Egy csomó nővel találkozunk e darabban, kik mindent tesznek, csak azt nem, amire mint nők hivatva volnának, s ezek ellenében egy példány nő mutattatik be, egy nevelőnő személyében, ki a háziasságot, szendeséget választá be foglalkozása körébe. A helyzetek kétségkívül komikaiak ; a tárgy feldolgozása elmés ; a satyra, mely a női emancipatióra készül, éles, de távolabb fekszik a mi közönségünk látkörétől és társaséletünk mivoltától, hogysem minden ügyes representatio mellett is melegebben érdekeljen. Ennek tulajdonítható főkép, hogy ez a darab kevésbé tetszett mint szerzőnek előbbi művei. Azonkívül az élénk csoportozatok közt legombolyodó darab a 3-ik felvonásban egy kissé túlvontatott jeleneten végződik, mely egy amerikai Ingó már megszelídítése körül forog, s az előbb házias példányképnek bemutatott hölgyecske utoljára is oly, habár finom cselekhez nyúl, hogy a meghódított Irgomár boldogságát sincs valami nagy okunk irigyelni. Az erősebb szerepeket Szigeti, Tóth, Szerdahelyi, Priel Kornélia és Szathmáriné igen mulattatólag személyesítették. * Tudományos irodalmunkban mindig ünnep a Budapesti szemle egy egy füzetének megjelenése A közelebb megjelent kettős füzet ép oly gazdag, mint választékos tartalmával a nemes olvasási vágynak kétszeresen is eleget tesz. A multiakban megkezdett jeles czikkek : Horácz élete és jellemrajza Szász Károlytól, továbbá Kautz Gyulától Owen rendszerének ismertetése, folytattatnak. Ezenkívül Ipolyi értekezése a középkori monumentális építészetről, Toqueville emlékezete Tresor 11 - 1; a hazai történelmi czikk Szabó Károlytól stb. mind oly művek, melyek e füzeteknek belbecsét kétségtelenné teszik. * Az „Ember tragoediája“ czimű jeles mű szerzője Madách Imre pár napot fővárosunkban töltött, és csütörtökön mint a Kisfaludy társaság újonan választott tagja: „Az aesthetika és társadalom kölcsönös befolyása“ czímű értekezésével foglalá el székét. Azonban csakhamar kiemelkedett nevével nem csak az értekezők, hanem a társaság alapítói sorában is találkozunk. * Bognár Vilma —kinek jelmezképét mint Frigueta Fortunio dalából — közelebb a „Hölgyfutár“ hazaadja — Kolozsvárit nagy megtiszteltetésekben részesül. F. hó 21-kén jutalomjátéka alkalmával, melyre Felekitől „Libapásztor“ czímü új történeti népszínművet választotta (Pesten még nem adták s a kolozsvári Ítélet után nem is fáj reá nagyon a fogunk) tapsviharral s versekkel köszöntötték. Felvonás után tisztelői egy küldöttség által antik mmi értékes arany karpereczczel, viruló kamelia-koszoruval lepték meg; a selyem párnán, melyen a tiszteletjelek átnyujtattak, egy költemény vala nyomva. * A minap Fay Frigyes zongoraművész ur által rendezett jótékony hangverseny, mint a rendező urnak egy részletes kimutatásából kitűnik, a külön adakozásokkal együtt, melyhez Földváry Albert, Schossberger és családja, egy névtelen, Rosty Pál, Székács József, Palló A. és Friedler J. urak járultak, öszvesen 510 frtot jövedelmezett, s ezen összeg az evang. gyámintézet javára kamatozás végett a budai takarékpénztárba tétetett le. — Az „Ost D. Post“ czimü bécsi újság f. évi 7- ik számában előforduló azon téves pesti tudósításra, mely szerint a f. évi ápril elején megrndítandó „Ungarische Nachrichten“ czímű pesti politikai napilap félhivatalos lenne, bizonyára azon körülmény szolgált indokul, hogy azon szerződés, mely Emich Gusztáv könyvkiadóval az eddig létezett két hivatalos lap kiadására nézve köttetett, a hivatalos német hirdetések fölvétele tekintetében a ,,P. O. Zig“ megszűntével, az új német lapra nézve is kiterjesztetett. * Helyiesetek. Tegnapelőtt egy kocsi ismét elgázolt valakit. Némelyek mégis oly hiábavalóságnak szeretik gúnyolni a tárczákban megjelent kocsis-képezde eszméjét. Ugyanis egy 13 éves czipészinas, egy sebesen hajtó kocsi alá kerülvén, csonttörést és arcában sérülést szenvedett. A megsérült azonnal a vár. Rókus kórházba vitetett. A kocsis sebesen elhajtott. Mindeddig kézre nem került. Ez tehát két nap alatt már második esete a legázolásnak, s valóban kívánatos volna, hogy a városi hatóság részéről a sebes hajtás ellen szigorú szabályok léptetnének életbe. * Boer Ignácz urutezai kisdedóvó intézete (alapnövelde) a közelebbi vásár alkalmával szép kitüntetésben részesült, ugyanis a nevezett intézetet a vásár napjaiban számos külföldi és vidéki vendég látogatá meg, kik úgy az intézet berendezése, mint az elismert nevelő működését vezérlő alapelvről a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznik. * Győrben csakugyan adták a „Goldbauert“ Birchpfeiffertől. Képzeljük, hogy fogja a nemz.színház restelni, hogy kedvenczének egy darabjával megelőztetett. Mellesleg érintve, felszólalásunk csakugyan használt valamit: a „Goldbauerból nem lett „Arany paraszt“ mint egyelőre akarták, hanem „Dús paraszt.“ * A kolozsvári műkedvelő társaság több darabot hozatott Pestről s előadásait folytatni fogja. A közelebbi a «magyar irók segély-egylete“ javára van kitűzve * A „Korunkéban gr. Bánffy Béla nyilatkozik, hogy a Brassóban megjelenő „Gazetta Transylvaneia febr. 23-ki számában őt aljasan és alaptalanul nem csekélyebbel vádolja és rágalmazza, mint egy embernek meggyilkolása. Addig is visszautasítja a teljesen alaptalan vádat, míg az általa illő helyre beadott panasz következtében elégtételt nem nyer. Önérzetét, melylyel ezt teszi, nem a születés, de a becsület aristokratiája parancsolja. * Félegyházán a közelgő húsvét másodnapján fogják fölállítani azon márványtáblát, mely jelentse, hogy Petőfi Sándor e városban tölté első gyermekéveit. E márványtábla fölállítását Reményi Ede pendítette meg, midőn ott hangversenyzett, s indítványa viszhangra találván, azonnal történtek adakozások a nevezett czélra, mely most a létesülés küszöbén áll. Az említett napon e márványlap Szabó Sándor volt alk. főjegyző ur háza falába illesztetik, azon épületébe, melyben nagy költőnk atyja lakott. * Az angol királynő elhunyt férje, Albert herczeg előbbi időkben művészetileg is igen tevékeny volt. Több operetten kívül, miséket és dalokat irt, s néhány német színdarabot is fordított; ezek közt Kotzebue : Baközét, mely az ő átdolgozása szerint a windsori kastély színpadán többször adatott. Hasonlókép mint festész is több művet hagyott hátra. Egy jótékony czélra testvérével, a gothai herczeggel egy füzet dalszerzeményt adott ki, melyhez a keretrajzokat maga készíté; ezenkívül a királyné magán képtárában olajfestvények is láthatók tőle. Művészeti talentumát kiválólag idősb leánya, a jelenlegi porosz korona-herczegnő örökölte. * Az „Aberdeen Herald“ tudósit, hogy Balmoral királyi jószágon egy nagy gránit-Monolithot találtak, mely igen alkalmas volna Albert herczeg emléke számára s valószínűleg a többi szikladarabok felett mégis nyeri az elsőbbséget. illegoi tudósítások. Szatmáritól, márt. 23-án. Szót kérek, azaz: egy kis helyet önnek becses lapjában ; nem azért, hogy ez időben egyik földimmel, kit lapok márt. 19 iki számában megyénkről némelyeket elmondott, polémiába bocsátkozzam , hanem szeretem, hogy a mi rólunk a közönség elébe kerül, kivált most, az ábrándok e napjaiban , igaz színben és déli világításban állíttassák elő, úgy amint van. Alig van untatóbb valami, mint a hírlapi cáfolatok. Nem is ez a czélom, de itt egyik földim a szatmári állapotokról ügyescélzásokkal pro domoirok én is igazi világításban, mint a dolgok állnak pro patria. Két dolgot említ meg tiszt, földim, mi oldalamat fúrja s hallgatni nem enged. Egyik, hogy a megyei szervezés eredményének mi vagyunk okai. Másik : a törvényszék helye Szatmár - e vagy Nagy Károly ? Mi a megyeszervezést illeti : nincs megye az országban, hol az ez időre possibilis elemekből derekabb tisztikart lehet vala állítani ki, mint Szatmárban. Három királyi, több népes mezőváros tisztikara s vagyonos polgársága, nagy uradalmak számos hivatalnokai, a uaujaszau kamara tiarA Vinciosegy, régi olu,jobb birtoku falusi nemesség oly nagy számát állítják elő a tanult ifjúságnak, kik jobbatlán fejekre s tollaikra támaszkodhatnak, mint tán sehol az ország más megyéiben. Szatmár a múlt évtizedben is más vidékeknek is adott kitűnő hivatalnokokat, kikért nem pirulhat, mert kenyerük a munka és szorgalom volt és mert czimerekön , in laboré nobilitás és becsülettel futották meg kényszeritett pályájokat. Ezen osztály bir nálunk jobbatlán hivatali képességgel s képviseli a középkorúak közt a megye értelmiségét és be kell vallanunk, igen örvendetes ellentétet mutatnak fel artáink melett, kiken a múlt szomorú évtized mulasztásainak nyomai oly kétségbeejtőleg rínak ki. Meg volt tehát nálunk egy mostanra possibilis és lehető legjobb tisztikarnak anyaga. Adjuk hozzá még azon szerencsés körülményt is, hogy a megye tekintélyes és független osztályának jó része önkényt ajánlkozott erkölcsi támogatásával az alakítás elősegítésére, és mégis : Sehol sem ment a szervezés nehezebben mint nálunk, s nem sajnálatos, sehol az eredmény mint itt, nem azért, mintha a megalakult tisztikar ellen nagy kifogásunk volna, hanem mert senkit sem elégít ki, s úgy vagyunk vele, mint mikor teli kamara, hő konyha mellett a szakács mindent elsóz s végre lencsével kell jóllaknunk. Ne mondjátok ezért barátim, hogy a szervezés eredményének mi voltunk okai. Mi nem vádoltuk a szakácsot, ti ne vádoljatok minket. Szerencsétlenség volt lesz az egész. Minden embernek megvan saját fótuma. A mienknek is. Quod tangit, frangit. Hiában, némely embernek balsorsa a dolgok elügyetlenkedése, mintha genneje volna erre. Voltak nálunk elegen, kikben tehetség, tekintély, sőt az akarat sem hiányzott volna kiállni a síkra, de minden kedvet elvesztettek azon modor által, melyben felhivattak. Az alispánság, mely talpköve a tisztikar épületének, piaczon kináltatott fűnek finak s anynyira vilescalt, hogy becsérzetében kényszerüleg viszszautasitotta mindenki. Conferentiánk is hivatott egybe, de oly kisszerű rámába ékelve, hogy eredménytelensége előrelátható volt s igy többen, kik annak idejében sürgették, ekkor már elmaradának. így történhetett aztán, hogy a mérséklő elemek kényszerüleg elvonultak, a szélső renitentia emberei annyira erőt vettek a közhangulaton, hogy kevés kivétellel minden jobb erőket elvontak a közszolgálattól, sőt olyakat is visszalépésre bírtak, kik már esküjüket letették s kiknek a hivataloskodást csak örültek vehetik be tudás alá. A megyeszervezés ilyszerü menetében nem kis szerepe van még Nagy-Károlynak is, mint székhelynek. Ez egyelőre merész állításnak látszik, de mi még tovább megyünk s megyénk elemeit mélyen ismerve kettőt állítunk merően ; t. i. ha a megyeszervezés Szatmáron és szatmári székhely számára történik, egészen más tisztikar áll elő mintegy Nagy Károlyban; és ha az ltt ki megyebizottmány Szatmáron székel, s itt éli le rövid pályafutását, kevesebb szomorú emléket hagy fenn maga után számunkra. Mindez természetes. Szatmár város maga nevezetes intelligentialis és vagyoni érdeknek fészke. Körülötte lakik a megyének nagyszámú közép birtokossága, melynek ez piacza, gyülhelye. Nagy-Károly terjedt uradalmak központja s mi hozzá közelebb esik birtokosság, az a nyíri; ennek szelleme nyíri, modora nyíri, politikája nyíri. Károlyban mindig a nyírség praedominált, Szatmáron nem. Ki a nyíri népet ismeri és a szamosközit (a szatmár mellettit) az bírja felfogni ez óriás különséget. Ha már most a megyeszervezés a szatmári elemek befolyása alatt történik, hogy egészen más az eredmény, azt hiszi mindenki, ki a körülményeket ismeri. Sőt azt is tudjuk, hogy találkoztak többen, kiknek belépése egyedül a károlyi székhely által jön le hellenne, mert távol birtokától nem szánta el magát azon anyagi áldozatokra, mikkel a károlyi lakás jár , lullvui dicituiui uu luuglitkai it. Különben Szatmárban a székhely kérdése t. i. Szatmár e vagy Nagy-Károly, generatiók óta a megye igen kényes kérdése. A tényleges geographiai, ipari, értelmi, vagyoni, kereskedelmi középpont Szatmár. A székhely áttételét Szatmárra már apáink a megye emancipatiójának tekintették, s küzdöttek érte szokatlan hévvel, változó szerencsével. Most már az idő megjön a maga teljességében s a közadministratió magasabb érdekei elöl oszolni kell mindazon kisszerű tekinteteknek, melyeket idétlen erőszak a múltban megteremtett Nagy Károly számára. Szatmár nemcsak a megye, de az egész vidéknek legfontosabb tartományi városává erősödött. Szatmárra gravitál szükségkép minden intelligentiális és vagyoni erő. Szatmárból sugárzanak ki Debreczen, a Szilágyság, Erdély, Nagy-Bánya, Sziget, Tisza-Ujlak felé a közlekedés fővonalai Ha vasút, telegráf, fiókbank, kereskedelmi testület combinatióiról van szó, senki sem említheti Károlyt, hanem Szatmárt. Ez állás felé önerejéből is óriás haladást tett s aki ma is az erők megosztásán s Szatmár gyengítésén dolgozik, az ellensége e vidék egyetemes felvirágzásának. Ma már munka, ipar, áru és tőke erős központokat keres, s ott tenyészik, hol ezt talál. Négy mértföldnyi távolságban, két ily központot e vidék nem állíthat elő. Szatmár azzá fejlődött önerejéből, ezt nem változtathatjuk meg, szerencsénkre; miért tehát küzdeni ellene ? A közigazgatásnak, legyen a mai provisorius, vagy parlamentáris, a központon kell székelnie!; az meg valóságos calamitas, mikor az ipari, gazdasági, kereskedelmi mozgalom központjáról Károlyba, négy mértföldnyire kell menni igazságot keresni a törvényszéken. Végre a mi károlyi barátaink s amaz érdek apostolai nem ignorálhatják azon viszonyokat sem, miket a letelt 11 év bene male, de tényleg megteremtett. 11 év alatt Szatmár volt a közigazgatás és törvénykezés székhelye a megyében. Hogy e körülmény sok új viszonyt teremtett, az természetes. Emelte az építkezési érdeket, ide vont sok erőt, sok intelligentiális erő, főleg az ügyvédség ide fészkelte magát állandóan. E viszonyt megváltoztatni nem lehet anélkül, hogy igen sajnálatos convulsiókat ne okozzon, mi ismét az egészre visszahat. Nyugodjanak meg ennélfogva Károlyi barátaink a sors végzetében s ne kívánják még a közvéleményt is tévútra vezetni a valódi érdekek állása iránt. Nekünk igazságot kell, hogy szolgáltasson a jelen; ha ez nem, a közel jövő okvetlenül. Sokkal többen. — Varasd, márt. 27. A tegnap tartott közgyűlésben a kir. helytartótanács azon rendelete jött tárgyalás alá, mely a megyei tisztviselők kevesbitését és a fizetésedet illeti Az első alispán indítványozza, hgy 1. az említett rendelet mint alkotmány-ellenes ad acta tétessék ; 2. a megyei tisztviselők és szolgák eddigi fizetéseikkel, melyek egyelőre a megye pénztárából fedeztetnek, meghagyassanak; 3. a Felsége elé panaszlevél nyujtassék a horvát szlavón udvari kanczellária és helytartótanács ellen, mert azok nem csak az alkotmányos törvényeket, de az 1860. október 20 -i legmagasb diplomát, sőt az itteni municipiumok rendezésére kiadott ideiglenes utasításokat is (melyeket a fenállott udvari főkormányszék kiadott) megsértők. A legközelebb lelépett alispán Bedekovics Kálmán jegyzőkönyvileg óvást tétetni indítványoz, nem csak a két nevezett hatóság alkotmáyellenes eljárása ellen, hanem ezen megye administratúra é is a c i c s ur ellen is. Továbbá Kukuljevics László és Horváth Péter indítványozzák, miképp,stante sessione“ a gyűlésben egy meghatalmazott választassák, ki a megyei ingó javakat átvegye, de az ingatlanokat csak akkor kezelje, ha a megye az alkotmányos jogok gyakorlatában akadályoztatnék. Mindezen indítványok csaknem egyhangúlag elfogadtattak. Körös megye szintén ehhez hasonló határozatokat hozott. Külföld. V. (Legújabbak szemléje.) Lavalettenek viszszahivatása képezi a nap főérdekét. Egyébiránt valószínűleg ezen ténynek is túlozzák jelentősségét, menynyiben azt közeli nagy esemény előfutárjának tekintik. Kik e nézetben vannak, hihetik azt is, mit egy brüsseli levelező mond, hogy már Persignynek a ministériumban maradása is annak jeléül szolgál, miszerint a római kérdésben nemsokára valami történni fog, s már a jövő hóban határozott javaslatok fognak Rómába küldetni. Levelező azonban maga is hozzáteszi, hogy csupán a franczia csapatok visszahivatása módosíthatná meg a dolgok állását; ebben igaza is