Sürgöny, 1862. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1862-03-30 / 74. szám

Albionba közönséges fajtájú borok, melyek romlott ál­lapotban érkeztek oda, a­helyett, hogy keveset küldöt­tek volna át, de a legjavából; ennek az a szomorú kö­vetkezése jön, hogy tavai a londoni Docksokban levő magyar borok, hiteleket vesztve, részint idegen név alatt adattak el nagy hajjal, részint pedig ott lakozó honfitársaink által, kik fájlalva boraink hitelbeni sü­­­lyedtét, oly olcsó áron vetettek meg, mint nálunk igen jó szüret alkalmával szokott elkelni. Felkerestem Lon­donban mindazokat, kik magyar borokkal keresked­nek, és tapasztalnom kellett, hogy hátrafelé haladunk, csak, hogy egyet említsek, ide csatolom Gorman és társa borlapját : Vay Miklós.................................. 6 12 » „ Nr.2. . . . ................7 10 . A nevezett firma vezetőjével szólva, az esett tud­tomra, hogy eddigelé­ri nála magyar bort kóstolóra vett, másodszor meg nem jelent, s igy történik, hogy legjobb bortermelőink neve s pinczéje, tán tudtuk nél­kül, rész birbe jó. Nem akarom meghatározni — s nem is ide való­­ hogy várjon a Szemere Bertalan urnak küldött borok, már mint gyenge harmadrangú borok in­dulnak ki hazánkból ? vagy hogy nem állják e ki a tengeri utat? de tény az, hogy n­e jók, sokszor iha­tatlanok a legkevésbé olyanu­k, melyek borainkat An­glia határain megkedveltetnék. Ezeket előrebocsájtva, kiki át fogja látni annak szükségét, hogy ezen irányban valaminek történnie kell, és hogy elvégre egy nagy központi borkereskedő tár­sulatnak kell létre jönni. Hanem, hogy ez sikert ígér­jen, s ne legyen id­­elötti, mert az e térem­ utóbbi bu­kás „Extinguisher“ ként batna, s hosszú időkre minden m­ás törekvést meghiusitna,­­ hogy, mondom, az első lépés megtörténjék, mi egy ilynemű borkereskedő tár­sulatnak létrejöttét is könnyebbítené, —­a magyar bor­termelő és hazánk ezen ága iránt érdekkel viseltető közönsége éli be egy tervvel vagyok bátor lépni, mely tán némi figyelmet érdemel. Budapesten jó volna egy országos központi bor­csarnokot alakítani, melyet egy jó firmával ellátott társulat képviselne. Ez nem volna kereskedő társulat, és nem tenne egyebet, mint pinczéjébe felvenni a bor­termelők által küldött borokat, a hordókra nyomná a társulat pecsétjét, elvállalná azok tiszta, becsületes ke­zelését, és neve garantiát nyújtana a nála vett borok ugyanazonosságáról. Azon perezben, hogy a termelő borát a társulat­nak eladás végett átadá, más joga nincsen, mint borai árát meghatározni. T­aiuo/.iuuuu, vagy egy ny­­u­uuv aiauaiUhuu tar­sulat pinczéjében a termelő könnyebben és jobban fogja eladhatni borait, mint ha maga házánál tán távoli vidé­ken kell bevárnia a vevőt. Aztán hánynak nincs bora az ahhoz alkalmatos pincze és kezelés hiányában. De mily könnyebbitésére esnék ez kivált a borvevőnek, ki fővárosunkban találhatná majdan Magyarország min­dennemű borait, biztosítva lévén e társulat neve ál­tal, hogy a­mit nála vesz — csakis az, a­minek adják. Ezen terv nem új, a­ki a londoni Docksokban, Opporton vagy Bercyben volt, tapasztalhatta ennek czélszerűségét. Bercyben p. o. Francziaország minden bora együtt található; ha a vevő ott ízlése szerintire talál, minekelőtte megvenné s kifizetné, előmutattatja magának a kezelési­ irodában a hitelesített és rendesen vezetett könyveket, melyekből megtudja a venni szán­dékolt bor történetét. Például, hordó Nr. 1848. átvéte­tett ezen vagy ezen bortermelő úrtól, ekkor és ekkor — egyszer zavaros jön, tisztítva lett igy, amúgy, ké­sőbb eczetesedni kezdett, ekkér javították, a termelő úr kivonata folytán nehány perczent alkohollal lett ve­gyítve — mig visszanyerő elvégre ritka éltető erejét, gyönyörű színét, páratlan zamatját stb­ stb. így, úgy­szólván, a bor születésétől kezdve, áttekinteni lehet év­ről évre a történetét. Ezen sorok egyedüli czélja, a bortermelők figyel­mébe ajánlani e tervet. Szántszándékkal vagyok rövid és semminemű részletekbe jelenleg nem bocsátkozom. Ha tervem elfogadtatnék, kétségenkívül nemcsak sa­ját előnyünkre volna, de a vevőkésre is , sőt a főczél, a magyar borhitelnek emelése, el volna érve, mert létez­nék végre hazánkban egy illően elrendezett pincze, mely a külföld nagyobb igényeinek megfelelhetne. Ajánlom továbbá még azért is, mert erre nem szüksé­geltetnek milliók, melyeket e szerfelett drága pénz­viszonyok között előteremteni nehéz volna. Az indítvá­nyozott társulat kicsiben kezdhetné meg működését, s fokonként terjeszkednék, nagyobb pinczéket rendez­vén el — a­mint aránylag a növekedő bormennyiség megkívánná, akként határozván meg a beruházási s kezelési költségeket, hogy a vállalatot biztosan gyü­mölcsöz­ővé tenni lehessen Figyelembe veendő még a vállalatnak egy má­sik oldala , szükséges lesz ugyanis egyezkedésre lépni egy hitelintézettel, mely a bor árából két­harmadot előlegezne a termelőnek, ha pénzét előbb szükségelné. Londonban (a londoni Docksokban) a borbirtokosok minden kereskedő s bankár­házaknál kapn­a előlege­zést. Legjobb volna, ha a vállalatnak ezen részére is, maga az alakulandó társulat vállalkoznék, ha egyszer egy nagyobb tőkével fogna rendelkezhetni. Na­gyon kívánatos volna, d­a e tárgy sajtó utján eszmecsere által kellőleg lenne megvitatva, s ha jónak ismertetnék el — bátorkodnám annak idején egy elké­szült tervet közzétenni. Gróf Széchenyi Béla: Vörös borok. Tizenkét palaczk Font sterling. Shilling. Budai Nr. 1 . . . . 1 12 „ Nr. 2, dr. Sauer . 2 2 Egri Fekete ur ... 1 12 Ménesi, Bohus ur. . . 2 2 Szegszárdi bortermesztő társulat............................... 2 2 Fehérek. Badacsonyi .... 1 12 Bakator, Kosztka ur . 2 2 Neszmélyi............................. 1 12 Rókuszhegyi muskotály 2 2 Tokaji aszú, Mezősy és Török urak.......................... 3 — Tokaji essentia Nr. 1. b. zetés a hydrau­­cai elvek s szabályok szerint történjék: ez az egész tervezet kiviteli és igy mechanicai részét tevén, a technicára tartozik. A dunavizzeli ellátásra fordítandó munkálat, a drága gépezet — mint már említem, — sokkal költsé­gesebb, mert ott a víz folytonosan tisztázandó, és hogy lefolyhasson s nyomulhasson, magasra emelendő, a ter­vezett forrásvíz pedig, már a maga természeti valósá­gában tiszta és iható lévén s a magasabb helyem felfakadásánál fogva, onnan lefelé minden külső erő használása nélkül, magától és folyvást oda, hova ve­zettetik, folydogálván, látnivaló, hogy itt maga a ter­mészet s ingyen erő tetemes költséget megkímél, a honnan e terv, már csak e tekintetből is ajánlatos­. Azért ezt lelkesen karoljuk fel, ama költségesebbre nézve pedig — pénzetlen állapotunkban — azzal nyug­tathatjuk meg magunkat : Május erat nostris viribus illud opus. Ovid. Trist. Liber IV. Elég. X. v 36. Ezt azonban egy nagyszerű tervtőli elállásra elegendő oknak nem tartom ; bár Deficiente pecu deficit emite­ni­a, hanem mind objective, mind subjective előadott néze­teim szerint, itt több és főbb tekintetek is jöhetnek figyelem alá. A forrásvíz mindenesetre jobb a nagy folyó, még inkább az álló, (mert vannak, kik ilyet isznak) vagy lassan folydogáló tó­ viznél : Múltam­, credo mihi, refert, an fonte bibatur, Qui finit, an pigro, cui stupet unda, lacut. Martialis Liber IX. Epigramm : 100. Sebestyén Gábor: Napi újdonságok. * Legmagasb rendelet folytán a budai garnizon templomban hétfőn f. hó 31. 10 órakor az elhunyt tá­bornagy W­i­n d i­s­c­h gr­ä­tz herczegért gyászisteni­­tisztelet fog tartatni. * Vasúti ügyek, úgy látszik, közönségünk érzi írják a „P. Lapok“ — miként a pécs­kanizsai vasút­vonal, nemcsak hogy vidékünkre nézve életkérdés, hanem azt is, hogy e vállalat a legjövedelmezőbbek egyike leend, mert alig hogy komolyan fölszólíttatott az előmunkála­tokra szükséges 24.000 ft. aláírására, azon reményben, hogy az engedély ezekre megadatik, a kellő összeg három nap alatt aláíratott. M­aj­­­át­h György­­ excja ennélfog­va apríl elején az előmunkálatok megengedéséért fog fo­lyamodni, s a mint ez megérkezendik, tüstént a terv kidol­gozásához fognak. Gróf Zichy Ödön ur tegnapelőtt hagyta el városunkat, hová a fehérvár-eszéki vasútvonal irányának előleges megszemlélése végett tett útjában ér­kezett. A gróf ur a pécs-kanizsai vonal iránt is igen ked­­vezőleg nyilatkozott, s tapasztalatainál fogva némely kö­rülményekre figyelmeztetett, melyeket okvetlen hasznunk­ra fordítandunk. A f.F­hérvár eszéki vonal iránya még vég­legesen nincs megállapítva, bár úgy látszik, hogy az Csik­­várról a sárvíz-kanális mentében a szegszárdi vámház felé, innen Báttaszéknek, innen jobbra be Somberek tájára, in­nen Barba, s úgy Mohácsra fog vitetni, mi reánk pécsiekre nézve igy semmi előnnyel se birand. Figyelmeztetve jön a gróf ur az Oroszlótól jobbra benyúló völgyre is, melyen végig menve Bü­kösd táján ki lehetne lőni a nélkül, hogy valami nagy akadályokkal kellene megküzdeni. Mind Herz főmérnök, mind a gróf e völgy megvizsgálását megígérték. E lapok szerkesztője a gróf úr ittléte alatt nagyobb részt társaságában volt, s határozottan ellenmond mindazon híreknek, melyek a grófnak a pécs-kanizsai vo­nal iránti ellenséges szándékáról elterjedtek. * Sardou nevét az „Utolsó levél“ és a „Jóbarátok“ után annyira felkapta közönségünk, hogy az igazgatóság úgyszólván a közkívánatnak engedett, midőn tegnapelőtt szerzőnek ismét egy újabb művét mutatta be. Az új víg­játék neve „Szilárd nők“ s mint a „Jó barátok“ satyrája után képzelhető volt, oly szilárd nők körül forog a szerző, kiket terentiusi lúggal moshat meg. Egy csomó nővel találkozunk e darabban, kik mindent tesznek, csak azt nem, a­mire mint nők hivatva volnának, s ezek ellenében egy példány­ nő mutattatik be, egy nevelőnő személyében, ki a háziasságot, szendeséget választá be foglalkozása körébe. A helyzetek kétségkívül komikaiak ; a tárgy fel­dolgozása elmés ; a satyra, mely a női emancipatióra készül, éles, de távolabb fekszik a mi közönségünk látkörétől és társas­életünk mivoltától, hogysem minden ügyes repre­­sentatio mellett is melegebben érdekeljen. Ennek tulajdo­nítható főkép, hogy ez a darab kevésbé tetszett mint szer­zőnek előbbi művei. Azonkívül az élénk csoportozatok közt legombolyodó darab a 3-ik felvonásban egy kissé túlvontatott jeleneten végződik, mely egy amerikai Ingó már megszelídítése körül forog, s az előbb házias példány­képnek bemutatott hölgyecske utoljára is oly, habár finom cselekhez nyúl, hogy a meghódított Ir­gomár boldogságát sincs valami nagy okunk irigyelni. Az erősebb szerepeket Szigeti, Tóth, Szerdahelyi, Priel Kornélia és Szathmáriné igen mulattatólag személyesítették. * Tudományos irodalmunkban mindig ünnep a B­u­­dapesti szemle egy egy füzetének megjelenése A közelebb megjelent kettős füzet ép oly gazdag, mint vá­lasztékos tartalmával a nemes olvasási vágynak kétszere­sen is eleget tesz. A multiakban megkezdett jeles czik­­kek : Horácz élete és jellem­rajza Szász Károlytól, to­vábbá Kautz Gyulától Owen rendszerének ismertetése, folytattatnak. Ezenkívül Ipolyi értekezése a középkori monumentális építészetről, Toqueville emlékezete Tre­­s­o­r 11 - 1; a hazai történelmi czikk Szabó Károlytól stb. mind oly művek, melyek e füzeteknek belbecsét kétségte­lenné teszik. * Az „Ember tragoediája“ czimű jeles mű szerzője Madách Imre pár napot fővárosunkban töltött, és csü­törtökön mint a Kisfaludy társaság újonan választott tagja: „Az aesthetika és társadalom kölcsönös befolyása“ czímű értekezésével foglalá el székét. Azonban csakhamar ki­emelkedett nevével nem csak az értekezők, hanem a tár­saság alapítói sorában is találkozunk. * Bognár Vilma —kinek jelmezképét mint Frigueta Fortunio dalából — közelebb a „Hölgyfutár“ hazaadja — Kolozsvárit nagy megtiszteltetésekben részesül. F. hó 21-kén jutalomjátéka alkalmával, melyre Felekitől „Liba­­pásztor“ czímü új történeti népszínművet választotta (Pesten még nem adták s a kolozsvári Ítélet után nem is fáj reá nagyon a fogunk) tapsviharral s versekkel köszön­tötték. Felvonás után tisztelői egy küldöttség által antik mm­­i értékes arany karpereczczel, viruló kamelia-koszoru­val lepték meg; a selyem párnán, melyen a tiszteletjelek átnyujtattak, egy költemény vala nyomva. * A minap F­a­y­­ Frigyes zongoraművész ur által rendezett jótékony hangverseny, mint a rendező urnak egy részletes kimutatásából kitűnik, a külön adakozásokkal együtt, melyhez Földváry Albert, Schossberger és család­ja, egy névtelen, Rosty Pál, Székács József, Palló A. és Friedler J. urak járultak, öszvesen 510 frtot jövedelme­zett, s ezen összeg az evang. gyámintézet javára kamato­zás végett a budai takarékpénztárba tétetett le. — Az „Ost D. Post“ czimü bécsi újság f. évi 7- ik számában előforduló azon téves pesti tudósításra, mely szerint a f. évi ápril elején megrndítandó „Ungarische Nachrichten“ czímű pesti politikai napilap félhivatalos lenne, bizonyára azon körülmény szolgált indokul, hogy azon szerződés, mely Emich Gusztáv könyvkiadóval az eddig létezett két hivatalos lap kiadására nézve köttetett, a hivatalos német hirdetések fölvétele tekin­tetében a ,,P. O. Zig“ megszűntével, az új német lap­ra nézve is kiterjesztetett. * Helyiesetek. Tegnapelőtt egy kocsi ismét elgázolt valakit. Némelyek mégis oly hiábavalóságnak sze­retik gúnyolni a tárczákban megjelent kocsis-képezde esz­méjét. Ugyanis egy 13 éves czipészinas, egy sebesen hajtó kocsi alá kerülvén, csonttörést és arcában sérülést szenve­dett. A megsérült azonnal a vár. Rókus kórházba vitetett. A kocsis sebesen elhajtott. Mind­eddig kézre nem került. Ez tehát két nap alatt már második esete a legázolásnak, s valóban kívánatos volna, hogy a városi hatóság részéről a sebes hajtás ellen szigorú szabályok léptetnének életbe. * B­o­e­r Ignácz ur­utezai kisdedóvó intézete (alap­növelde) a közelebbi vásár alkalmával szép kitüntetésben részesült, ugyanis a nevezett intézetet a vásár napjaiban számos külföldi és vidéki vendég látogatá meg, kik úgy az intézet berendezése,­­ mint az elismert nevelő műkö­dését vezérlő alapelvről a legnagyobb elismeréssel nyilat­­koz­n­ik. * Győrben csakugyan adták a „Goldbauert“ Birch­­pfeiff­ertől. Képzeljük, hogy fogja a nemz.­színház restelni, hogy kedvenczének egy darabjával megelőztetett. Melles­leg érintve, felszólalásunk csakugyan használt valamit: a „Goldbauer­ból nem lett „Arany paraszt“ mint egyelőre akarták, hanem „Dús paraszt.“ * A kolozsvári műkedvelő társaság több darabot hozatott Pestről s előadásait folytatni fogja. A közelebbi a «magyar irók segély-egylete“ javára van kitűzve * A „Korunké­ban gr. Bánffy Béla nyilatkozik, hogy a Brassóban megjelenő „Gazetta Transylvaneia febr. 23-ki számában őt aljasan és alaptalanul nem csekélyebbel vádolja és rágalmazza, mint egy embernek meggyilkolása. Addig is visszautasítja a teljesen alaptalan vádat, míg az általa illő helyre beadott panasz köve­tkeztében elégté­telt nem nyer. Önérzetét, melylyel ezt teszi, nem a szüle­tés, de a becsület aristokratiája parancsolja. * Félegyházán a közelgő húsvét másodnapján fog­ják fölállítani azon márvány­táblát, mely jelentse, hogy Pe­tőfi Sándor e városban tölté első gyermek­éveit. E már­ványtábla fölállítását Reményi Ede pendítette meg, midőn ott hangversenyzett, s indítványa viszhangra találván, azonnal történtek adakozások a nevezett czélra, mely most a létesülés küszöbén áll. Az említett napon e már­ványlap Szabó Sándor volt alk. főjegyző ur háza falába illesztetik, azon épületébe, melyben nagy költőnk atyja lakott. * Az angol királynő elhunyt férje, Albert herczeg előbbi időkben művészetileg is igen tevékeny volt. Több operetten kívül, miséket és dalokat irt, s néhány német színdarabot is fordított; ezek közt Kotzebue : Bak­özét, mely az ő átdolgozása szerint a windsori kastély színpa­dán többször adatott. Hasonlókép mint festész is több mű­vet hagyott hátra. Egy jótékony czélra testvérével, a go­­thai herczeggel egy füzet dalszerzeményt adott ki, mely­hez a keretrajzokat maga készíté; ezenkívül a királyné magán képtárában olajfestvények is láthatók tőle. Művé­szeti talentumát kiválólag idősb leánya, a jelenlegi porosz korona-herczegnő örökölte. * Az „Aberdeen Herald“ tudósit, hogy Balmoral ki­rályi jószágon egy nagy gránit-Monolithot találtak, mely igen alkalmas volna Albert herczeg emléke számára s va­lószínűleg a többi szikladarabok felett mégis nyeri az el­sőbbséget. illeg­­oi tudósítások. Szatmáritól, márt. 23-án. Szót kérek, azaz: egy kis helyet önnek becses lapjában ; nem azért, hogy ez időben egyik földimmel, ki­t lapok márt. 19 iki számá­ban megyénkről némelyeket elmondott, polémiába bo­csátkozzam , hanem szeretem, ho­gy a mi rólunk a kö­zönség elébe kerül, kivált most, az ábrándok e napjai­ban , igaz színben és déli világításban állíttassák elő, úgy a­mint van. Alig van untatóbb valami, mint a hírlapi c­áfo­­latok. Nem is ez a czélom, de itt egyik földim a szat­mári állapotokról ügyes­­célzásokkal pro domo­­irok én is igazi világításban, mint a dolgok állnak pro patria. Két dolgot említ meg tiszt, földim, mi oldalamat fúrja s hallgatni nem enged. Egyik, hogy a megyei szervezés eredményének mi vagyunk okai. Má­sik : a törvényszék helye S­z­a­t­m­á­r - e vagy N­a­g­y­ Kár­oly ? Mi a megyeszervezést illeti : nincs megye az or­szágban, hol az ez időre possibilis elemekből derekabb tisztikart lehet vala állítani ki, mint Szatmárban. Há­rom királyi, több népes mezőváros tisztikara s vagyo­nos polgársága, nagy uradalmak számos hivatalnokai, a­ uaujaszau kamara tiarA Vinciosegy, régi o­l­u,jobb birtoku falusi nemesség oly nagy számát állítják elő a tanult ifjúságnak, kik jobbatlán fejekre s tollaikra tá­maszkodhatnak, mint tán sehol az ország más megyéi­ben. Szatmár a múlt évtizedben is más vidékeknek is adott kitűnő hivatalnokokat, kikért nem pirulhat, mert kenyerük a munka és szorgalom volt és mert czimere­­kön , in laboré nobilitás és becsülettel futották meg kényszeritett pályájokat. Ezen osztály bir nálunk jobbatlán hivatali képes­séggel s képviseli a középkorúak közt a megye értel­miségét és be kell vallanunk, igen örvendetes ellentétet mutatnak fel art­­áink mel­ett, kiken a múlt szomorú évtized mulasztásainak nyomai oly kétségbeejtőleg rí­nak ki. Meg volt tehát nálunk egy mostanra possibilis és lehető legjobb tisztikarnak anyaga. Adjuk hozzá még azon szerencsés körülményt is, hogy a megye tekin­télyes és független osztályának jó része önkényt ajánl­kozott erkölcsi támogatásával az alakítás elősegítésé­re, és mégis : Sehol sem ment a szervezés nehezebben mint ná­lunk, s nem sajnálatos, sehol az eredmény mint itt, nem azért, mintha a megalakult tisztikar ellen nagy kifogásunk volna, hanem mert senkit sem elégít ki, s úgy vagyunk vele, mint mikor teli kamara, hő konyha mellett a szakács mindent elsóz s végre lencsével kell jóllaknunk. Ne mondjátok ezért barátim, hogy a szervezés eredményének m­i voltunk okai. Mi nem vádoltuk a szakácsot, ti ne vádoljatok minket. Szerencsétlenség volt lesz az egész. Minden em­bernek megvan saját fótuma. A mienknek is. Quod tangit, frangit. Hiában, némely embernek balsorsa a dolgok elügyetlenkedése, mintha genneje volna erre. Voltak nálunk elegen, kikben tehetség, tekintély, sőt az akarat sem hiányzott volna kiállni a síkra, de min­den kedvet elvesztettek azon modor által, mely­ben felhivattak. Az alispánság, mely talpköve a tiszti­kar épületének, piaczon kináltatott fűnek fi­nak s any­­nyira vilescalt, hogy becsérzetében kényszerüleg visz­­szautasitotta mindenki. Conferentiánk is hivatott egybe, de oly kisszerű rámába ékelve, hogy eredménytelen­sége előrelátható volt s igy többen, kik annak idejé­ben sürgették, ekkor már elmaradának. így történhetett aztán, hogy a mérséklő elemek kényszerüleg elvonultak, a szélső renitentia emberei annyira erőt vettek a közhangulaton, hogy kevés kivé­tellel minden jobb erőket elvontak a közszolgálattól, sőt olyakat is visszalépésre bírtak, kik már esküjüket letették s kiknek a hivataloskodást csak örültek vehe­tik be tudás alá. A megyeszervezés ilyszerü menetében nem kis szerepe van még Nagy-Károl­ynak is, mint szék­helynek. Ez egyelőre merész állításnak látszik, de mi még tovább megyünk s megyénk elemeit mélyen ismerve kettőt állítunk merően ; t. i. ha a megyeszervezés Szatmáron és szatmári székhely számára történik, egészen más tisztikar áll elő mint­egy Nagy Károly­ban; és ha az l­tt ki megyebizottmány Szatmáron székel, s itt éli le rövid pályafutását, kevesebb szomo­rú emléket hagy fenn maga után számunkra. Mindez természetes. Szatmár város maga neve­zetes intelligentialis és vagyoni érdeknek fészke. Kö­rülötte lakik a megyének nagyszámú közép birtokos­sága, melynek ez piacza, gyülhelye. Nagy-Károly ter­jedt uradalmak központja s mi hozzá közelebb esik birtokosság, az a nyíri; ennek szelleme nyíri, modora nyíri, politikája nyíri. Károlyban mindig a nyírség praedominált, Szatmáron nem. Ki a nyíri népet ismeri és a szamosközit (a szatmár­ mellettit) az bírja felfogni ez óriás külön­séget. Ha már most a megye­szervezés a szatmári ele­mek befolyása alatt történik, hogy egészen más az eredmény, azt hiszi mindenki, ki a körülményeket is­meri. Sőt azt is tudjuk, hogy találkoztak többen, kik­nek belépése egyedül a károlyi székhely által jön le hellenne, mert távol birtokától nem szánta el magát azon anyagi áldozatokra, mikkel a károlyi lakás jár , lullvui d­icituiui uu luuglitkai it. Különben Szatmárban a székhely kérdése t. i. Szatmár e vagy Nagy-Károly, generatiók óta a megye igen kényes kérdése. A tényleges geographiai, ipari, értelmi, vagyoni, kereskedelmi középpont Szatmár. A székhely áttételét Szatmárra már apáink a megye emancipatiójának tekintették, s küzdöttek érte szokat­lan hévvel, változó szerencsével. Most már az idő megjön a maga teljességében s a közadministratió magasabb érdekei elöl oszolni kell mindazon kisszerű tekinteteknek, melyeket idétlen erő­szak a múltban megteremtett Nagy­ Károly számára. Szatmár nemcsak a megye, de az egész vidéknek legfontosabb tartományi városává erősödött. Szatmár­ra gravitál szükségkép minden intelligentiális és vagyo­ni erő. Szatmárból sugárzanak­­ ki Debreczen, a Szi­lágyság, Erdély, Nagy-Bánya, Sziget, Tisza-Ujlak felé a közlekedés fővonalai­ Ha vasút, telegráf, fiókbank, kereskedelmi testület combinatióiról van szó, senki sem említheti Károlyt, hanem Szatmárt. Ez állás felé ön­erejéből is óriás haladást tett s a­ki ma is az erők meg­osztásán s Szatmár gyengítésén dolgozik, az ellensége e vidék egyetemes felvirágzásának. Ma már munka, ipar, áru és tőke erős központo­kat keres, s ott tenyészik, hol ezt talál. Négy mért­­földnyi távolságban, két ily központot e vidék nem ál­líthat elő. Szatmár azzá fejlődött önerejéből, ezt nem változtathatjuk meg, szerencsénkre; miért tehát küz­deni ellene ? A közigazgatásnak, legyen a mai provisorius, vagy parlamentáris, a központon kell székelnie!; az meg valóságos calamitas, mikor az ipari, gazdasági, keres­kedelmi mozgalom központjáról Károlyba, négy mért­­földnyire kell menni igazságot keresni a törvényszéken. Végre a mi károlyi barátaink s amaz érdek apos­tolai nem ignorálhatják azon viszonyokat sem, miket a letelt 11 év bene male, de tényleg megteremtett. 11 év alatt Szatmár volt a közigazgatás és törvénykezés székhelye a megyében. Hogy e körülmény sok új vi­szonyt teremtett, az természetes. Emelte az építkezési érdeket, ide vont sok erőt, sok intelligentiális erő, fő­leg az ügyvédség ide fészkelte magát állandóan. E vi­szonyt megváltoztatni nem lehet a­nélkül, hogy igen sajnálatos convulsiókat ne okozzon, mi ismét az egészre visszahat. Nyugodjanak meg ennélfogva Károlyi barátaink a sors végzetében s ne kívánják még a közvéleményt is tévútra vezetni a valódi érdekek állása iránt. Ne­künk igazságot kell, hogy szolgáltasson a jelen; ha ez nem, a közel jövő okvetlenül. Sokkal többen. — Varasd, márt. 27. A tegnap tartott közgyű­lésben a kir. helytartótanács azon rendelete jött tár­gyalás alá, mely a megyei tisztviselők kevesbitését és a fizetésedet illeti Az első alispán indítványozza, h­gy 1. az említett rendelet mint alkotmány-ellenes ad acta té­tessék ; 2. a megyei tisztviselők és szolgák eddigi fize­téseikkel, melyek egyelőre a megye pénztárából fedez­tetnek, meghagyassanak; 3. a Felsége elé panaszlevél nyujtassék a horvát szlavón udvari kanczellária és helytartótanács ellen, mert azok nem csak az alkotmá­nyos törvény­eket, de az 1860. október 20 -i legmagasb diplomát, sőt az itteni municipiumok rendezésére kia­dott ideiglenes utasításokat is (melyeket a fenállott udvari főkormányszék kiadott) megsértők. A legköze­lebb lelépett alispán Bedekovics Kálmán jegyző­könyvileg óvást tétetni indítványoz, nem csak a két neve­z­ett hatóság alkotmá­y­ellenes eljárása ellen, ha­nem ezen megye administratúra é i­s a c i c s ur ellen is. Továbbá Kukuljevics László és Horváth Péter indítványozzák, mikép­p,stante sessione“ a gyű­lésben egy meghatalmazott választassák, ki a megyei ingó javakat átvegye, de az ingatlanokat csak akkor kezelje, ha a megye az alkotmányos jogok gyakorlatá­ban akadályoztatnék. Mind­ezen indítványok csaknem egyhangúlag elfogadtattak. Körös megye szintén ehhez hasonló határozato­kat hozott. Külföld.­­ V. (Legújabbak szemléje.) Lavalettenek visz­­szahivatása képezi a nap főérdekét. Egyébiránt való­színűleg ezen ténynek is túlozzák jelentősségét, meny­nyiben azt közeli nagy esemény előfutárjának tekin­tik. Kik e nézetben vannak, hihetik azt is, mit egy brüsseli levelező mond, hogy már Persignynek a mi­­nistériumban maradása is annak jeléül szolgál, mi­szerint a római kérdésben nem­sokára valami történni fog, s már a jövő hóban határozott javaslatok fognak Rómába küldetni. Levelező azonban maga is hozzáte­szi, hogy csupán a franczia csapatok visszahivatása módosíthatná meg a dolgok állását; ebben igaza is

Next