Sürgöny, 1862. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1862-05-23 / 119. szám
előtt ismeretesek azon roppant nehézségek, melyek a távolság miatt álltak elébe. Ily nehézségek, habár nem hason mérvben, állnának a francziák ellenében is. Mert a távolság Franczia s Magyarország között szintén nem csekély. És még fontosabb azon körülmény, mikép e két országnak közvetlen érintkezése egymással nincsen, hanem minden közlekedésük csak közbeeső idegen államok területén át történhet. E körülmények s nehézségek tetemes csökkentéssel lennének a behozandó idegen uralom erkölcsi súlyára és tekintélyére. Ez épen azon mértékben csökkenne, amily mérvben növekednék a távolság azon államtól, melynek erejére kellenék támaszkodnia. Mert épen azon a fokon fogyna és szállna lejebb azon megnyugvás és biztosság érzete is, melyet a franczia elemek a távolban létező franczia állam védelmében találnának fel. És ennek közvetlen kifolyása nem lehetne más mint csak az, hogy a meggyengült biztosság érzetének helyét más hatalom befolyása foglalná el, azon hatalomé, mely közelebb létezvén, erősebb és közvetlenebb alapot nyújthat a bizalom s ragaszkodás megtartására, melynek tehát természetes hivatása lehet a Duna vidékén való befolyás igénybe vételére és annak erőteljes biztosítására. És ez tanulságul szolgálhat a francziák barátainak is, tanulságul arra, hogy ha magukat a franczia állam segélyzésére hagynák el, könnyen jöhetnek az imént érintett helyzetbe, melyben a segélyre nézve könnyen csalódniok kellene. De nemcsak a katonai, véderői számítások nem nyújtanak alapokat egy itteni frank kormány és befolyás biztosítására, hanem hiányzanak a morális elemek is, melyekre egy ily uralom hazánkban támaszkodhatnék. Ezt bizonyítják először is azon roppant különbségek, melyek a franczia és magyar nép között a szellemi s erkölcsi életnek minden szempontjából kétségbevonhatlanul léteznek. A magyar és franczia nyelv között legkevesb találkozás sem létezik. Sőt egymástól mindig annyira elkülönzöttek voltak, mikép a magyarban a franczia nyelvnek semmi elemére, semmi nyomaira sem találhatni. De még inkább ki kell emelnem azon véghetetlen különbséget, mely nemzetünk jelleme és a franczia jellem között forog fenn. Mindenki, ki e sorokat olvasandja, fogja bizonnyal tudni, mily összeférhetlen, öszsze nem egyeztethető tulajdonokkal bir e két jellem. Azon ingatag könnyelműséget, mely a franczia nemzetet minden tetteiben, legújabb politikai működéséig jellemzi, a magyarnak szilárdsága, kitartó szelleme váltja fel. A francziát minden osztálynál, az élet minden szakában a kicsapongó ledérség, a testi szenvedélyek túluralma, a testi érvek véghetlen vágya jellemzi, míg a magyart komolyság, testi visszatartózkodás, vallásosabb érzület, erkölcsösebb életmód tünteti ki. Két oly ellentét a jellemben, melyek egymás mellett el nem férhetnek, melyek egymást el nem tűrhetik, egymás iránt bizalmas és rokonérzelmeket, becsülést és öszhangzást sohasem engedhetnek meg. Szerző itt találón festi a magyar és franczia erkölcsök közti különbséget, aztán igy folytatja : Ezen ellentétnek komolyabb és tényleges kihatásai is lennének. Mert lehetetlen, hogy a nemzet jellemnek s erkölcsöknek a kormány politikájára s főkép a kormányt kezelők viseletére, maguktartására is ne lenne hatása. Lehetetlen tehát, hogy elő ne fordulhatnának oly intézkedések, s hiniamort. szelemével s erkölcseivel összeütköznék. Ez ellenszenvekre, viszályokra és súrlódásokra nyújtana alkalmat, melyek a kormány alapjait megrendítik, ellenes pártokat szülnek, és más állam felé hajtják a vonzalmakat és érdekeket. Másrészt azon idegenek, kik honunkba jönnének a franczia uralom kezelésére, magukkal hoznák el nemzetüknek nem csak erényeit, hanem bűneiket s hiányaikat is. Kétségtelenül nem maradhatna el azoknak káros hatásuk népünk erkölcsös életében. De ha a társalmi lét más egyéb tényezőit tekintjük is, nem foghatunk találhatni olyakat, melyek őszhangzásra mutatnának. ]■,, Nem találunk arra elégséges alapokat a nemzeti irodalomban, melynek iránya s kifejlődése csak ritka s csekély mértékben alapszik a franczia culturán. Nem a kereskedelmi forgalomban, mely úgyszólván semmi fontos!) kapcsokat sem teremtett hazánk és a franczia állam népei között. De annak, hogy a franczia nemzet Magyarországban általában semmi tartós befolyást sem alapíthat magának, számos egyéb okai is vannak, melyek e két nemzet társalmi életében, jelenben úgy mint a múltban nyilvánulnak. Nevezetesen, hogy köztük a közélet és működés más egyéb elemeiben sem találhatunk rokonulást s öszhangzást. Nem a törvényekben. A magyar törvényhozás azokat az 1848 előtti legközelebbi évtizedekben külföld codexei után alakítá ugyan, de nem a francziák, hanem leginkább a németek után. A franczia törvényeknek nálunk semmi nyoma. Ugyanezen különbségek láthatók a polgárjogi s különösen a birtokviszonyokban is. Nálunk ezeknek alapját az ősiség képezi, míg amott a szabad rendelkezhetés uralkodik. Az ősiség viszonyai megszüntetve bár, mint tudjuk, még jelenben is birnak jogi jelentősséggel. Ide járul, mikép majorátusok, seniorátusok jelenleg is alakíthatók , míg Francziaországban a jogegyenlőség azokat a birtokviszonyokban sem engedi meg. Alkotmányos életünknek, mely különösen hasonlít Angliáéhoz, kiváló jellegét képezi a conservatió, a történelmi jogok tisztelete, az ősi hagyományok fentartása, a reformoknak mind a köz- mind a magánjogi életben csak fokozatonként lassú kifejtése s valósítása. A franczia államrendszer s törvényhozási politika mint tudjuk, egészen ellentétes elvekből indul ki. Ez áll a közigazgatásra nézve is Magyarországban a municipális önkormányzás uralkodik, mi szintén az angol szabadságnak is egyik fő palládiuma. — Míg Frankhonban a tulságig vitt központosítási rendszer létezik. Az igaz, hogy 1848 óta a viszonyok tetemes átalakítást szenvedtek. Ez azonban nem lehetett elegendő s elég erős, hogy megsemmisíthesse azon erkölcsöket, gondolkozást s jellemeket is, melyek az előbbi közéletben szülemlettek. Még egy nagyfontosságú akadály van, mely nem engedheti, hogy a franczia állam hazánkban befolyásra vergődhessen s a Duna vidékeire terjeszkedhessen. És ez az, mikép a franczia népfajnak a Duna vidékein ágai, szétszórt csoportjai sehol sem találhatók. Mindenütt bukkanunk szláv, német, szerb, görög gyarmatokra, családcsoportulatokra, de franczia telepítvények sehol sincsenek. Ez nem csekély jelentőségű tény. Mert a rokon népfajok a rokon érzelmek, ragaszkodás s vonzalmaknak legdúsabb csatornáit képezik. Azok az ellenszenvek elnyomására, az idegenkedés eloszlatására, s másrészt az összeolvadás eszközlésére leghatályosb befolyást képesek kifejteni. Azok képeiik a legbiztosb utat, melyen két, különben idegen népség egymáshoz közeledhet s egygyé olvadhat. Ily rokon népfaj-telepek lételénél az idegen népnek bent az államban már készen van egy erős pártja, melyre minden körülmények között bizton számíthat, s mely mindent elkövet elveinek s tanainak hirdetésében, tervei kivitelében, politikájának előmozdításában. A francziáknál mind hiányzanak e politikai kedvezmények, a uuditi ovut icintis francziák segélyére és közbenjárására számítani, mivel Magyarország sohasem szolgált a franczia érdekeknek tárgyául, s mivel az a franczia érdekek tárgyát sem képezi. Azt, hogy a franczia császár ily áldozatokra határozá magát Olaszországban, nem nehéz érteni és indokolni is. Itt a franczia nemzetnek magának, magának az államnak nagy fontosságú érdekei forognak fenn. A franczia nemzeti politikának a középkor óta egyik fő törekvése, az olasz földön befolyást és túlnyomóságot szerezni. Erre a politikai túlnyomóságra való emelkedésen kívül elegendő okul szolgálnak a kereskedelmi érdekek is, és az, hogy a közép-tengeren, Mezei rendőrségi körirat. A mezei gazdasági ipar és szorgalom emelésére legbuzdítóbb hatással lévén, ha a mezőrendőrség pontos fentartása által a gazda iparát fenyegető s károsító kihágások gyors fékezése által a mezők, erdők, szőlőhegyek és kertek termésének biztossága eszközöltetik, ez üdvös czél elérésére nézve a nm. m. kir. helytartótanács által az ország valamennyi hatóságaihoz 18,566 sz. a kibocsátott következő körrendelet, szükséges tudomás , illetőleg a vidéki gazdasági egyesületeknek értesítése végett az orsz. m. gazd. egyesületnek is megküldetett : „Ezen királyi helytartótanács elébe került jelentésekből kitűnvén az, hogy a mezőkben, erdőkben, szőlőhegyeken gyakran előforduló kihágások s károsítások ellenében — a mezei rendőrséget szabályozó 1840: IV. tör ez. üdvös rendeletei a hatóságok által nem azon erélylyel s pontossággal tartatnak fenn, mennyit azon törvény nagy horderejű czélja, a vagyonbiztosság, s a gazdászati ipar s szorgalom védelmének érdekében méltán igényel, hogy tehát az e részben fennálló sok panaszokra és sérelmekre kellő orvoslat nyujtassék,s jövendőre a mezők, erdők, szőlőhegyek biztonsága minden kihágásoktól megóvattassék , ezen kir. helytartótanács a községeknek meghagyandónak találta , miszerint a mezei rendőrség fentartására hivatott tisztviselőit azonnal és szoros felelet terhe alatt utasítsa, hogy a mezők, erdők, szőlőhegyek és szőlőkertek, gyümölcsösök és ültetvények biztonságának az 1840 IX. törv. czikk rendeletei szerint leendő szigorú fentartását személyes felelősségük alatt kiváló kötelességüknek tekintvén : a) mindenütt, hol még nem lennének, az illető érdekeltek kihallgatása mellett, mező- s illetőleg erdő-, s hegy bírákat, valamint csőszöket s kerülőket választatván, a törvényes hitforma szerint feleskettetvén, fizetéseiket pedig ugyanazon érdekeltek közbenjöttével megállapítván — ezeket a mezei rendőrségi szabályoknak lelkiismeretes és szigorú fentartására kötelezze, — s úgy hirdetések, mint falragaszok, valamint tilalom táblák felállítása által mindenki a mezőrendőrségi szabályok szoros megtartására figyelmeztessék ; — mire nézve a megye közönsége kellőleg gondoskodjék, hogy a mezőrendőrségi törvény minden község elöljáróságánál meglegyen, s azt mind azok, mind pedig a mező- s illőleg erdő s hegybirák voltakép tudják és ismerjék, s a lakosokat azok szoros megtartására figyelmeztessék. b) A mező, s illetőleg erdős hegybirák és hites kerülők s csőszök utasittassanak, minden 15 napban az illető tisztviselőnek az elkövetett kihágások s illetőleg okozott károk felöl a kár becs-összegének kitétele mellett rövid jelentést tenni, melyben a felek közt barátságos egyesség által bevégzett esetek megemlitendők. c) Az erdőkben úrbéri fajzás ürügye alatt a volt földesuraság tilalma ellenére elkövetett favágások, erdőrongálások s önkénytes faelhordások szándékos erdőpusztitás gyanánt sem lévén kiveendik, az illotfi tisztviselők az ily kihágásoknak a 13. § értelmében szigorú fékezésére az erdők fentartásának érdekében kiválólag köteleztessenek. d) A szőlőhegyek s gyümölcsös-kertek a közoltalmat különösen igényelvén, amennyiben azoknak biztonsága az illető birtokosok aránylagos közköltségén fentartandó, jó kerítésekkel s kapukkal, úgy jó belső utakkal leendő elláttatásuktól, a csőszök téli s nyári folytonos őrködésétől, és a hegybíróknak mindezekre való szigorú felügyeletétől leginkább függvén, az illető tisztviselők, valamint a mező- és erdő- s épen úgy a hegybírókat is ezen szigorú felügyeleti rendtartásra — szoros felelősségük terhe alatt — folyvást figyelmeztessék, s hol ezen hegyi rendtartás érdekében hegyi szabályok állanak fenn, a mennyiben azok hatósági vizsgálat következésében helyeseknek találtatnának, ugyanazok hatályukban továbbra is fentartandók lesznek. e) A mezei rendőrség fenntartására törvényileg rendelt tisztviselőknek kötelességévé tétetik, mezőrendőrségi jegyzőkönyveket vezetni, s azokba minden mezőrendőrségi panaszokat a bejelentés sorozata szerint, úgy nemkülönben az elintézés módját s idejét pontosan beigtatni. Mely jegyzőkönyvek vizsgálatára a kormányzó urak által, midőn a megye (kerület) kebelében hivatalos utazásokat teendenek, — különös figyelem lészen fordítandó. 1) Ezen jegyzőkönyvekből a járásbeli szolgabirák kötelesek lesznek évenként, június és november hónapok végén, az alább ide mellékelt minta szerint lelkiismeretesen készítendő kimutatásokat a járásukban előfordult mezőrendőrségi esetek felől az illető községeknek bemutatni, melyek azokat tüzetesen megbírálván, ha azok útmutatásához képest a mezők, erdők, szőlőhegyek, szőlő-s gyümölcsös-kertek biztonsága némely helyeken erélyesebb intézkedéseket kívánna, a szükséghez képest kellőleg fognak gondoskodni. g) Hogy pedig ezen kir. helytartótanács a gazdászati érdekekre oly kiváló fontossággal biró jelen rendelet pontos végrehajtása felől teljes meggyőződést nyerjen, s netaláni mulasztások eseteire különösen intézkedhessék, me£bagyatik a községeknek, hogy illető tisztviselőik által az 1. pontban említett minta szerint félévenkint beadandó mezőrendőrségi részletes kimutatásokból — egész területekre nézve egy öszvezetes kimutatást — pontosan össze állíttatván, ezeket junius és dec. hónapok végéig ide rendesen felterjesszék. Kelt Budán, a magy. kir. helytartótanácstól, 1862. évi áprilió 14-én stb.. Az érd. kir. főkormányszék határozata a szász nemzeti egyetem 1862. martis 29-diki fölterjesztésére. Ő császári és apostoli királyi Felségének, Erdély nagyfejedelmének s a székelyek grófjának, legkegyelmesebb urunknak nevében. A ns. szász nemzet t. egyeteméhez! Mielőtt ezen kir. főkormányszék a nemes szász nemzet 1. egyetemének azon legalázatosabb fölterjesztését, a melyet f. é. mart. 29-kén 33. sz. a. ezen kir. fökormányszékhez oly kéréssel küldött be, hogy azt császári és apostoli kir. Felségének fölterjesztessék, tárgyalás alá venné, szükséges a jegyzőkönyveket s minden arra vonatkozó okmányokat a szász nemzeti egyetem utolsó összegyűlése folyamából megtekinteni, még pedig azért is, mivel az 1796-dik évi September 30-kán 2981. ndv. sz. a. kelt s ugyanazon évben november 1- töl 7308. korm. széki szám alatt közzétett legkegyelmesebb királyi leiratban az egyetemnek egyátalában kötelességévé volt téve, hogy minden, üléseiben tárgyalt ügyre nézve jegyzőkönyveit az ülések bezárása után a kir. főkormányszék utján ő Felségének azonnal terjessze fel. — E kötelezettség teljesítése a fennforgó kérdésben annyival szükségesebb, minthogy köztudomású dolog, mikép ezen említett legalázatosabb fölterjesztésben érintett nagyfontosságú országos kérdések tárgyalásakor néhány tagja az universitásnak különvéleményeket nyújtott be, amik sem a fölterjesztés mellé csatolva, sem abban megemlítve nincsenek. Felszólíltatik tehát a ns. szász nemzet universitása, hogy utóbbiag tartott gyűléseinek jegyzőkönyveit, minden azokhoz tartozó okmányokkal s netalánt különvéleményekkel együtt mielőbb ide felküldje, amidőn egyszersmind arról is felvilágosítást adand, hogy miképen érti — különvélemények létezésének föltevése mellett — a kir. főkormányszékhez intézett kérésének azon kitételét, hogy a nemzeti universitás a mellékelt repraesentatiót egyhangúlag fogadta volna el ? Erdély nagyfejedelemség kir. kormányszékének 1862. május 9-kén, Kolozsvárit tartott üléséből. Crenneville s. k. Maga s. k. vános helyen leendő felállítás végett átengedni méltóztaott, minélfogva azt ő Felsége főhad segéde gr. Crenneville altba. ő excja Bécs városa polgármesterének kézbesítette. * A hétszemélyes tábla felterjesztése folytán az üresedésbe jött öt helyre hétszemélyes táblai tagokka f. hó 20-kán következő urak neveztettek ki: 1. A kir. helytartótanács eddigi alelnöke Hedry. 2. Eddigi táblabáró b. Nyáry. 3. Az eddigi kir. jogok igazgatója F1 - ek. 4. Popovics Márk és 5. Popovics Simon. A nemzetiségek is tekintetbe vétettek, a mennyiben a negyedik szerb, az ötödik román. Fluck ur helyébe mint hallatszik, eddigi királyi táblai ülnök Koschalko ur van kijelölve. A váltófeltörvényszék elnöke is ki van nevezve az eddigi hét személynek Kiss ur személyében. * Megjelent a Csengery Antal által jelesül szerkesztett Budapesti szemle XLVI. és XLVIIik füzete, melyeknek érdekességét maga a tartalomjegyzék száraz elősorolása is bőven s ajánlásra méltólag kimutatja : I. Machiavelli (olvasd Machiavelli) és Montesquieu politikai tanulmány. I rész., b. Kemény Gábortól. II. Az 1817-ki ínség és éhhalál Erdélyben. Irta gr. Teleki Domokos. III. Zichy Mihály. Művészeti jellemrajz. Gautier Teofil után. IV. Él-e Árpád fiága?. . Első közlemény. Botka Tivadartól. V. A socialismus és communismus rendszerei. IV. közlés. Kautz Gyulától. VI. Újabb adalék a török uralom történetéhez Magyarországon. I. közlés. Szilágyi Sándortól. VII. Oroszország jelen belviszonyai, Marade után Reviczky Szevértől. VIII. Magyar tudományos akadémia. 1862. márt. áprilisi tárgyalások, a szerkesztőtől. IX. Irodalmi szemle. Városaink monographiáinak folytatása — Kassa — Szilágyi Sándortól. Az edinburghi Rewiew essaye, a keleti egyház történelmét tárgyazólag Tóth Dénestől. Macaulay angol történelmének utolsó köteteiről az edinburghi Rewiew tán, D a 11 o s tó 1. X. Hazai könyvészet. * A dunáninneni egyházkerületnek f. hó 2- án megnyitott közgyűlésén Nyáry Pál, eddigi e. kerületi ülnök, azon elvnél fogva, miszerint a népképviselet elfogadása után csupán megválasztott tagok bírhatnak szavazattal, székéről lemondott, mit többek lemondása követett. Ugyane gyűlésen fogadtatott el elvileg Nyáry Pálnak azon további indítványa, mely szerint az egyházkerület saját közpénztárt alapítson, melyből szegényebb egyházak segélyeztessenek, lelkészek és tanítók nyugdíjaztassanak, pusztuló templomok, iskolák felépittessenek s egyéb közszükségek az eddigi supplicatiók gyűjteménye helyett pótoltassanak. Alapja lenne a közpénztárnak egy különbség nélkül minden reformált család által fizetendő 1 ftnyi adomány. Az illető terv kidolgozására bizottmány neveztetett ki. * A tervezett vízvezeték ügyében a tévé kény vegyes bizottmányf. hó 17-kén tartott ülésében egy határozó lépést tett. Előre bocsátjuk, hogy a bizottmány, mely összealkotásában a városi közönséget képviseli, és ezúttal már 1857-ben megkezdett működésének fonalát vette föl, a vízvezetéket illetőleg minden intézkedéseiben azon határozathoz ragaszkodik, mely 1857 ben az akkori városi községtanács által hozatott. E szerint a városhatóság akkor Förster bécsi építészszel egy vízvezeték fölállítása iránt alkudozásokba bocsátkozott és Förster urnak megengedtetett, e czélból egy részvénytársulatot alapítani. Részvéthiány és más körülmények úgy hozták magukkal, hogy e részvénytársulat nem létesült. A bizottmány a városhatóság határozatához ragaszkodva, kijelente az említett 17 -i ülésben, hogy áttervezett vízvezeték létesítése csak részvénytársulat útján történjék és felszólítá Rotten biller Lipót bizottmányi tag urat, hogy e czélra a részvénytársulat alakítását magára vállalja és eziránt a szükséges lépéseket belátásához képest tegye meg. Rottenbiller úr, ki ezen eszme végleges valósítására eddig is oly eredménydús tevékenységet fejtett ki, kijelenté, hogy egy részvénytársulat alapítását magára vállalja , valamint azt is, hogy ennek következtében a bizottmányból ki kell lépnie, miután az alakítandó részvénytársulat magánvállalkozás leend, míg a bizottmány arra van hivatva, ez ügyben a városközség érdekeit képviselni. Ekkor a dolog annyiban már el van intézve, hogy most a közönség részvététől függ, valósággá legyen-e a nagyszerű terv létrehozatala vagy ne ? Az eddig oly élénkül és tényleg bebizonyított részvét a fővárosi lakosság minden köreiben bízvást remélnünk engedi, hogy a kérdéses részvénytársulat létesülését közelebb már mint fait accompli-t jelenthetjük. A 17-ei ülésben szőnyegre hozott idevágó tárgyak közöl kiemelendő még: A bizottmány a cs. k. államra apályatársaság itteni ügyigazgatóságával alkudozásba bocsátkozott az iránt, vájjon nem volna e ama gép egyszersmind a tervezett vízvezeték vállalatához is használható, melyet az államvaspályatársaság az itteni pályaudvar számára szükséges vízkészlet megszerzésére működésben tart ? Mire az említett Ügyigazgatóság azt válaszolta, hogy az ő gépei sokkal kisebb mérvűek, mintsemhogy azokat a szándékok nagy czélra használni lehetne. Az itteni pályaudvar gépei legfeljebb 8000 akóvizet vezetnek naponként a különböző használati helyekre, miből körülbelől 6000 akó eresztetik föl, míg az átalános vízvezeték szükséglete Pesten több mint 100.000 akóra menend. Az állam vaspálya ügyigazgatósága megjegyzi egyszersmind, hogy a tervezett átalános vízvezeték életbeléptetésével saját vízszükségletére nézve is ezt szándékozik majdan igénybe venni, és az eddigi társasági vízvezető mű tevékenységét megszünteteni, mivel előreláthatólag a pályaudvar- és a vasútforgalomra szükséges víz a tervezett vízvezeték folytán sokkal olcsóbba fog kerülni, mint jelenleg, midőn a társaság e czélra költséges gépeket kénytelen tartani. — Hivatalos meghagyás következtében az „Ung. Nachr.“ abbeli állítása, miszerint Kecskeméthy Aurél úr műve „Vázlatok egy év történetéből“ a rendőrség által lefoglalva lett volna, s csak Bécsben adatott ki, oda igazítandó, mikép az alsó hatóságnál csak hosszabb ideig tárgyalás alatt volt. * Az államvasut-társaság mind a közönséges személy-, mind a gyorsvonatokra nézve Pest és Pozson között, valamint Pest s más közben eső, úgy Bécsből s a marcheggi állomásokról Váczig s a Pesten alól fekvő állomásokat illetőleg s visszafelé, folyó évi június 1-jével jelentékenyen leszállított menetárakat léptetend életbe. A cs. kir. szab. Ferdinánd császár északi vaspálya a gyorsvonali menetárak leszállítása által a bécs- marcheggi vonalra nézve ezen tervhez csatlakozott. * Többen e sorok közlésére szólítanak föl, minek a főváros közcsinoskodása, de főleg a közegésség veszélyeztetésének elhárítása szempontjából is szívesen engedünk : „Midőn valaki a lánczhídon Pestről Budára megy, a különben is diszesnek nem mondható budai parton akaratlanul is szemébe tűnik egy nagyon szerény külsejű deszka bódé, melynek fenekéből a Dunába két vonalban ömlő s naponkint nagyobb terjedelmet vevő utálatos fekete folyadék annak rendeltetését kétségen kívül helyezi; többen oly nézetben vannak, hogy ily szembeszökő botrányt megengedni nem lehet s tűrni nem kellene, és hogy a tisztelt szerkesztőség a közhiedelem érdekében cselekszik, ha e néhány sorok felvételével az illetők figyelmét felhívni szives leend.“ * Károlyi grófnő, a cs. kir. austriai porosz követ anyja f. hó 19-kén éjjel meghalt. * A bécsi második lóversenyen a hölgyek díját gr. Battyányi István nyerte el Peeres nevű lovával, a második Császárdíjat (600 db arany) pedig gr. Zichy Aladár „Claudius“-a. A Fürstenberg-fogadás díjban grófálffy A. „Hungarian“ nevű lova volt a második. A hölgyek tiszteletdíja 200 arany értékű Cinquecento modorú ezüst és aranyba vésett vért. * A költői műveiről ismert és egy ideig a fővárosban tartózkodott Zajzoni István f. hó 16 kán meghalt Brassóban. * Artot Desirée k. a. második föllépte, mely alkalommal újra Rozinát volt éneklendő a „Sevillai borbélyban, tegnapról ismét elmaradt a művésznő gyöngélkedése miatt. * c. Brockmann Lajos az Amsterdamból, ki jelenleg Bécsben a Práterben ad mutatványokat nagy majomszinházával, ezt Pestre akarja átköltöztetni, és már engedélyért is folyamodott, hogy a Széchenyi sétányon a leégett kioszk helyére egy majom színházat építtethessen. * Jászberényben takarék pénztár alakult, egyelőre 500 db. 50 ftos részvénynyel. A részvényeket már elkapkodták. Az intézet létrehozását főkép Eördög András volt képviselő úr fáradozásának lehet köszönni. * F. hó 20-kán éjjel Pozsonban nagy rablás követtetett el. A tettesek felhasználván Vibor székesegyházi prépost úr Rómába távozását, egy nagy létrán a prépostság udvarába, innen a nevezett prépost úr hálószobájába törtek, s tömérdek értékes holmit raboltak el onnan, a többi közt egy gyémántokkal rakott keresztet, mely több ezer forint értékű. * Takács, itteni bérkocsi gazda a városhatóságnál engedélyt kért, hogy az Orczy kertbe rendes omnibus járatokat állíthasson. * Egy Ro ch e 11 e nevű franczia tíz évi tanulmány után föltalálta, hogyan lehet egy nagy hadihajó egész oldaltüzét villanyosság utján egy perez alatt egy pontra összíteni. Nincsen pánczél vagy vért, mely e romboló erőnek ellenállhatna. A föltaláló közölte titkát a császárral. * Helyi esetek. Az óriás-utczában a múlt éjjel Ray nevű munkás fölakasztotta magát. A nevezett egyén már máskor is megkisérte az öngyilkosságot, karján az ereket fölmetszvén; akkor azonban még idejekorán a kórházba vitetett és felgyógyult. Mint látszik, elmeháborodásban szenvedett. A nyárutczában egy itteni bérkocsi-gazda fiatal lovas. hó 20 -án egy asszonyt rúgás által oly súlyosan megsebesített homlokán, hogy a szegény nő életben maradása kétséges. Közgyűlés. A bodrogközi Tiszaszabályozási társulat f. é. máj. 26-án S. A. Ujhelyben a megye teremében közgyűlést tartana, amelyre a társulat tagjai és az érdeklett községek képviselői tisztelettel meghivatnak a társulati elnökség által, amelyet a francziák franczia tengerré óhajtanának alakítani, túlnyomóságra emelkedjenek. Ezen érdekek előmozdítása s nemzeti vágynak valósítása elegendő lehet a franczia föllépés indokolására és az azzal járó áldozatok igazolására.