Sürgöny, 1862. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1862-06-03 / 127. szám

i van rakva szinte porczellánból csinált cserlombok­kal, virágokkal s szalagokkal, melyek mind szépen ki­­festvék mint szent György , a sárkány, az angyalok, a nymphák, a teknők, a hattyúk s a vázák is szintén eleven szintén tündökölnek. E dómban álló igen érdekes néhány szobrokat nézdelvén, már távozni akarok, midőn úgy jártam, mint ki véletlenül — a szerény, elbuvó, de becses ibo­lyára talál. Három kicsiny domborműre (basrelief) esik sze­mem, s mennél tovább vizsgálom, annál jobban csodál­tam Edwards angol szobrász apró remekeit. Az első alá ez van írva: „Vigasztalás," és az szerzetest ábrázol, ki elszenderedve nyugszik, de jobb keze pongyolán fekszik a testén heverő nagy foliant nyitott lapjain. Lebegve jó felé egy kellemes tekintetű angyal; maga ez az ártatlanság, s nyitott jobb tenye­rét mint egy varázs tükröt tartván a nyugvó fölébe, le­eresztett baljában liliomszálat hord. Magyarázatul Mil­ton e verse van idézve :­ „Egy ünnepélyes visio dolgokat mond nekünk, milyeneket semmi testi fül nem hallhat.“ Másik mű a „Reményt“ ábrázolja egy fájdalom s örömteljes tekintetű szép nőben, ki leirhatlan vágygyal néz fel a távol mennybe, mert a művész, itt nem a földi, de a vallásos remény gondolatát akarta megteste­síteni. Harmadiknak czime ez: „Önismeret." E mű egy szelíd görög ifjút állít élénkbe, szemközt egy tar-hom­­loku, homéri szakállas, redős tógába öltözött öreggel, ki baljával az ifjú jobbját fogja, jobbjával a megletben (Hintergrund) látszó bölcs mellszobrára komoly ünne­piességgel mutat, mely mint oltár áll ott, ez aláírattal: QAAH2. (Thales), és fölötte a falon e felirat olvas­ható : „ rN1i0I 2EATTON“ (Ismerd tenmagadat), figyelmeztetvén az ifjat a delphoszi oraculum e legfőbb parancsára­, melynek szerzője bölcs Thales volt. A művész magyarázatul még e mély mondatot idézte : „Legnagyobb tudomány bölcsnek lenni, és az a legbölcsebb, ki legjobb.“ Ki nem mondhatom, mi ellenállhatlan varázszsal vonzottak magukhoz e remek apróságok (mellettök ta­lán ezeren fognak észrevétlenül elhaladni), melyekben oly szép a gondolat s mely gondolatoknak megfelelő alakját a művész oly szerencsésen eltalálta. Pedig én a domborműveket nem igen kedvelem, igen a szobrokat, ezeket elébe teszem a képeknek. De a­mit sem festé­szetben, sem szobrászatban nem szeretek, az mit, szép és érdekes alapgondolat nélkül, ez bizony ruha ember nélkül, vagy csak viaszbáb, öltöztetve fényes ruhába. Ilyenekre mondhatná aztán Phaedrus rókája: „O quas­ta species, sed cerebrum non habet.“ De térjünk vissza a keleti dóm alá, s induljunk végig menni, sőt mondhatnék, az út hosszúságát te­kintve, végig utazni az épület nagy hajóján, mely a nyugati dóm alá vezetend. Lemenve a lépcsőzeten, elsőben is jobbra s balra két óriás nagyságú, 20—25 lábnyi magas candelabrum ragad csodálkozásra. Ez gyermekkor vastagságú kö­szörült kristály prismákból a legtökéletesb művészettel van gazdagon, de mégis egyszerűen alkotva. Soha ily nagyot és szépet nem láttam, sőt ilyent képzelni sem tudtam. Ezerféle szint játszanak ezer darabjai,­­ mi­dőn a napfény e két kristály oszlopra süt, azt vélnéd, egy lámba borult szivárvány áll m­ég előtted. Leérve az emelvényről, utunk mindkét oldalon az ipar és művészet remekei közt vezet el. Itt egy fekete nagy márvány-oroszlán, ezüst szinű gránit obeliszk, tengerparti világtoronynak forgó kristály­kosara, rop­pant telescopok ; ott a k­o­h­i n­o­o­r­i 10272 karátos, t­ odább a Déli csillag nevű 125 karátos gyémánt; az Victoria királyné tulajdona s értéke 12,000,000 e. forint, ez Coster amsterdami kereskedő által van ki­állítva, s értéke 10,000,000 e. forint, nem is eriütve a legtisztább brilliantokból s a legnagyobb fehér és fe­kete gyöngyökből készült több diadémokat, melyeknek egynek-egynek ára 250,000 e. forint; amott viszont veres, zöld, tarka finom márványokból metszett épület oszlopok és vázák, oly nagyok, hogy némelyikbe fél­hordó bor elfér, Olasz- és Oroszországból küldött mo­zaik asztalok, szekrények, tutorok, s a némelyiken drága kövekből csinált szőlők, cseresznyék, szamóczák, inkább megtéveszthetnék a nyalánk madarakat, mint megtévesztették őket hajdan Apelles festett gyümölcsei. Közbe-közbe, a hajóban veres kelmével behúzott padok ötével, tizével kínálkoznak pihenéssel a kifáradtaknak. Két oldalt néma sorban mintegy örökü­l állanak a fehér carrarai márványból faragott vagy becses bronzból ön­tött gyönyörű szobrok, művei Európa minden nemzet­beli művészeinek. Már kezdik elhelyezni az illatos citromo­s narancsfákat és a virágzó bokrok kis erdejét is, s azon kedves csalódásunk, hogy nem egy bazár­ban, hanem szabadban vagy hangversenyben vágj­unk, teljessé lesz, min­t innen a megkonditott harang csengő szólása, onnan a zongorák, accordconok, orgonák, sőt néha réztrombiták távolról, tehát kellemesen, lágyan érkező hangjai ütik meg fülünket. Számítva a keleti dómtól, felét az épületnek mind földszint, mind a karzatokon Anglia és gyarmatai fog­lalják el. Utána, jobb oldalon jönnek Törökország, Dél- Amerika, Oroszország, Svédia és Norvégia, Németal­föld, Dánia, Belgium. — Baloldalon vannak : Olasz-, Spanyolország, Portugália, és csak aztán Francziaor­­szág, — úgy látszik, mint földiratilag tengerszoros vá­lasztja el ettől Angliát, úgy ez még itt e palotában is válaszfalat állított közte és maga közt. Hiában, az an­gol vigyázó mindenben, követi a biblia tanácsát, me­lyet hiszen örökké olvas: légy szelíd mint a galamb, és okos mint a kígyó. A nyugati domot s az itteni átmetszetet a német váraszövetség és Ausztria foglalják el, amaz nyugat felé nézve — a bal­, emez a jobb­oldalt. E dóm alatt áll a megnyitáskor az üres trón, most csak Victoria s Albert márvány mellszobrai állanak ott, méltó rokon­­szenvet gerjesztve a nézőkben, s mögöttük két hosszú lobogó nyúlik le csaknem a földig, díszesítve Anglia czímerével. Az itteni emelvényen porosz és osztrák küldem­é­nyek vannak kiállítva. A porosz ezüst­műveket, pél­dául azon paizst, melyet a koronaörökösnek nészülése­­kor a rajnai tartományok, és azon két roppant cande­­labrumot s óriás bu­likomot, miket neki ugyanazon al­kalommal Berlin lakosai adának, művészeti szempont­ból nézve, az összes kiállításban egy nemzet ezüstműve sem haladja fölül, sőt talán utót sem éri. Itt vannak felállítva a berlini királyi porczellángyár pompás da­rabjai is, melyek méltán csodáltatnak. E kitűnő középpontra Ausztria nem tön oly sze­ *­ 189-ben szintén ki vola állitva, s akkor 186 kara­­tot nyomott. Azóta köszörültek u,j alakra amsterdami művé­szek, a most csak 1021­, karatnyi, de mit suliban vesztett, tűzben s fényben tízszeresen megnyerte a­ rencsés választást. A különben igen csinos, sőt ékes három pavillonok egyikében üveg, másikában bronz­tárgyak vannak, harmadikában szarvasok, zergék, dámvadak, stb. szarvaiból elmésen összeállított vadász­ból­­ bútorzat van. Pedig a kissé tovább, de már nem az emelvényen levő császári porczellánok s a csehor­szági ü­veggyártmányok igen csodáltatnak és méltán, mint némely valóban finom ízléssel rajzolt gyémánt ék­szerek is, és több jeles márványszobrok, melyeket szá­mos nézők seregetnek körül. Úgy hogy, ha áll is az, miként a vámszövetség s Ausztria kiállítása az angolokéval és francziákéval nem mérkőzhetik, de annyi szintén világos, hogy utánuk, egészben véve, ama két álladalom kiállítása lenzen igazságosan sorozható. A magyar osztálynak már­is kitűnőleg sok láto­gatója van. Gyapjúnk, búzánk, repeténk s egyéb ter­mékünk igen látszik a hallgatag, de szemes angolokat érdekelni. Boraink csak tegnap óta kezdenek látni napvilágot, most állítgatják ki nagyon is szerény mo­dorban és felette magas polczokra,­­ némelynek ne­vét sem lehet látcső nélkül elolvasni; ott ül, mint a szín­házi kakasülők szegény birtokosa; csakhogy boraink nem látni, de láttatni kívánnának, így vájjon teendő­­nek-e hatást? nem tudom, de azt tudom, hogy össze­gyűjtve, együtt kiállítva, ha nem pazar fénynyel is, de némi csínnal készült állványon, boraink egy tömegben a piaczot meghódították volna. Ha nem mindenben is jó a centralisatio, de jó csatákban, és itt is igen czél­­szerű­ lett volna, mert hisz ez is csata, a béke csatája. Én mindig azt óhajtom, hogy mi, mint hóditó Vilmos, jöjjünk Albion partjaira, — de kell, hogy fegyverünk legyen a j­ó és a sok bor, a beveendő erősség semmi egyéb, mint az angol piacz. Szeme­r­e Bertalan. (Vége köv.) Megyei tudósítások. — Somogymegye, máj. 5. Somogymegye 1862. évi pünkösd hó 5 én Kaposvárott tartott nyilvános tiszti ülésében a főispán, m. M­é­r­e­y Károly úr a megye állapotáról tett jelentése. (Vége.) Hasonló szorgalommal és munkássággal kezeltük a büntető igazság kiszolgáltatását. —­I. évi boldogasz­­szonyhá­z án megkezdett, s azóta rövid szünetekkel folytatva tartott büntető törvényszékeken a lelépett tisztikartól átvétetett elitélt fegyencz .... 301 általunk elitéltetett....................................101 Összesen .... 402 Ezekből a váczi fegyintézetbe kü­rdetett . . 47 Kiszabadult..............................................150 Összesen .... 197 S igy marad jelenleg a megye börtöné­ben elitélt fegyencz..............................................205 Vizsgálat alatt levő fegyenczet átvettünk . 120 Hozzájött april utolsó napjáig .... 159 Összesen . . . . 279 Ebből levonva a fentebbi elítéltek számát 101 Marad vizsgálat alatt még..........................178 Vagyis összesen a megye börtöneiben létezik fegyencz .......................... . . . . 383 A megye egészségi állapota hála az égnek­­ mindig kedvező — s az egyes helységekben kiütött himlő­­járvány csak szelíden lépvén fel, járásbeli orvos urak fáradozásai s újabb oltások által már majdnem tökéle­tesen megszűnt. — Marhabetegségnek pedig legkisebb jelei sem mutatkoznak. Közlekedési tárgyakra és eszközökre nézve be­folyni vagy intézkedni még csak kevés alkalmunk vala, de nem is kecsegtethetjük magunkat valami vérmes re­ményekkel, mert megyénk kö­­árva vidékénél fogva a legszükségesebb utak elkészítése és jó karban tartása már­is annyi fáradságot és pénzt emészt meg, miszerint jelenben csak a status­ quot tűzhetjük ki működésünk czéljául, addig is, míg az e részbeni nagyobb vállala­tok élén álló hazánkfiai s megyénk tehetősb osztályú, s a köz­jólét, ipar és anyagi gyarapodásra vezető ter­veket buzgón felkaroló főbirtokosai közös erővel s ha­zafias igyekezettel a majdnem tökéletes pangásban sínylődő kereskedésnek emelésén és virágzásán munkál­kodni fognak, mire épen most a legkedvezőbb, de ta­lán egyetlenegy alkalom nyílik azáltal, hogy egy Székesfehérvárról Pécsen keresztül Eszékre vezetendő vasút építése terveztetvén, ennek megyénk székhelyén való keresztülvitele volna minden kitelhető midőn szor­galmazandó. Valamint tehát ez irányban működni s ezen, me­gyénkre nézve oly üdvös és nagy jövőjű eszmét meg­pendíteni — erre az illetők figyelmét felhívni, a eré­lyes közbenjárásra megkérni, főkormányzói egyik leg­szebb tisztemnek tártára, úgy addig is, míg ez sikerü­­lend, megtesszük mindazt, mit tennünk kell, s miáltal a kereskedést, a közlekedést könnyebbíthetjük, mely czélnak szerintem legjobban megfelelhetünk, ha ez év lefolyta alatt a pécsi és boglári országutak bár egy részbeni elkészítésére fordítjuk legfőbb figyelmünket. Örömmel említem fel végre még e helyen az ipar és gazdászat előmozdításában hazafiui lelkesedéssel kitűnő somogymegye gazdasági egylet működését, mely fáradhatlan buzgósággal folytonosan őrködik a megye anyagi jólétének virágzása, s iparának korszerű hala­dása felett, — melyeknek egyik legczélszerű­bb ténye­zőjét, a most foganatba vett, s folyó hó 12-kén Marczaliban tartandó részletes gazdasági kiállítás képezi. Nem végezhetem be megyénk állapotának és becsületes munkálkodásunknak eddigi kimutatott ked­vező állapotáról, jelentésemnek részét a­nélkül, hogy hálásan ne emlékezzek meg azon kegyes­ szívű adako­zókról, kik hozzájuk intézett felhívásomnak engedve, anyagi áldozattal siet­nek az árvíz által károsult és ínségre jutott polgártársaik felsegéléséhez könyör-ado­­mányaikkal járulni. Az általam megrendelt gyűjtések, jóllehet, hogy csak többnyire a szegényebb sorsú lako­sok filléreiből keletkeztek, mégis első ízben 1024 ft. é­s másod ízben 600 ft. 80 kr. u. é. összeget eredmé­nyeztek; — ez összeg általam ő nagyméltóságának m. királyi helytartó urnak felkü­ldetvén, annak kegyes leiratában foglalt hálás elismerése később felolvastat­ni fog. Bús fájdalom lepi el szivemet, midőn végre a személy- s vagyon-biztonság állapotáról teszem jelenté­semet ; — itt meghiúsult minden igyekezetünk s fárad­ságunk, meghiúsultak minden reményeink, melyeket működésünk kezdetén intézkedéseink czélszerüségébe helyezünk; — de midőn ott, hol rablókat és zsiványo­­kat üldözünk, még ezeknél bünösebb orgazdákkal kell küzdenünk,­­ ott, hol a békés polgár életét és szemé­lyét veszélyeztető gonosztevőt a lakosok pártolják; ott, hol egész helység három fegyveres kujtorgónak fényes nappali megjelenésénél vagy személyes bátorság hi­ányában gyáván megfutamlik, vagy visszavonul, vagy önérdektől vezéreltetve tulajdon kárának elhárítása reményében szomszéd polgártársának kiraboltatását és kinzását tétlenül nézi és elősegíti; — ott, hol a hely­ségek elöljárói és uradalmi gazdatisztek, akár önér­dekből, akár gyáva félelemből a rablókkal czimborás­­kodnak, — szóval ott, hol nem csak egyes lakosok, de egész helységek romlottsága és elvetemedettsége an­nyira megy, hogy nem az üldöző csapatok a rablók­nak, hanem ezek azoknak minden léptéről és moz­dulatáról értesittetnek, úgy hogy nem ritkán ugyanazon egy helységben a több napokig tartó üldözésben kifá­radt őrök pihennek, míg a rablók a helység lakosainak meghitt őrsége alatt a korcsmában domboroznak, vagy tökéletes b­iztosságban ágyasaik karjai között nyu­godtan álmodnak . —■ ott, mondom, nem csoda, ha csu­pán a rablók ellen tett legerélyesebb hatósági intézke­dések siker nélkül maradnak. De ezen szomorú tapasztalás sem fárasztá ki tü­relmünket, hanem edző és kettőzteté inkább erőnket a most már kiismert kettős ellenségeinknek kérlelhetlen üldözésére, s újabb, czélszerű rendelések tétettek az orgazdák elfogatásár­a is, melyek ha némileg az egész megye lakosságára alkalmatlanok és terhesek is, még­is azon közös kötelezettség által, melylyel minden egyes polgár a köztár­aságnak tartozik, minden józan gondolkozásu lakos előtt tökéletesen igazolva lesznek. Nem lehet ezúttal meg nem emlékezni a személy- és vagyonbiztonságnak erélyes védelmében elesett me­gyei pandúrokról, kik kötelességüknek és hivatalos buzgóságuknak életükkel áldoztak, s ezek Zsoldos Já­nos őrmester, ki a görösgali csárdában, Berky József és Katona István, kik a lajosházi és Hideg János, ki a vityai pusztán a gonosz rablókkali összeütközésben és pedig az elsőt kivéve, mindnyájan részlelkü szol­gák árulása következtében estek el ; meg vagyok győ­ződve, hogy nemes viszhangra találnak szavaim, mi­dőn hamvaik felett, kötelességük hiv teljesítéséért az egész megye közönségének elismerését nyilvánosan ki­mondom. íme tisztelt gyülekezet, ez megyénknek mostani képe — ez eddigi fáradozásunk gyümölcse, ha silá­nyoknak látszanak is némelyeknek, —­ hisz magunk se tartjuk azokat éretteknek, hanem csak gyenge csi­ráknak egy újonnan gyomlált meleg ágyban, melyek csak a józan okosság, higgadt megfontolás és kiábrán­dulás szülte bizalom melegítő és éltető sugárai által erősödhetnek meg annyira, hogy a jelen gondos és óvatos ápolás alól felmentetve, s a közélet mezejére átültetve, a netalán újra keletkező bárminemű viha­roknak és szélvésznek tartósan ellentállani képesek leendenek. Adjon az ég nekünk s mindazoknak, kik a jelen válságos időben életüket s erejüket — nem önérdek vagy hivatal utáni vágy, hanem tiszta s lelkiismeretes meggyőződésből atyáskodó fejedelmünk s a haza szol­gálatának és szent ügyének áldozzák, erőt és kitűzést; szilárdítsa tiszta akaratunkat és hű buzgalmunkat, erő­sítse bennünk hivségünket és szeretetünket királyunk­hoz s hazánkhoz; — fogadom az élő Istenre, hogy meg­­jövend az idő, melyben legjobb fejedelmünknek s kor­mányának kitűzött hazafias érzelmű haladási zászlója alatt egybeforrand minden érdek, minden vélemény, minden nemzetiség s boldog lesz még szeretett hazánk, boldog imádott Somo­gyünk. És most fogjunk a munká­hoz, a dolgunkat Isten vezesse!“ Külföld. ANGOLORSZÁG. A felsőház máj­ 26-ki ülé­sében Brougham lord a külügyi titkár figyelmét egy kihagyásra hívja föl az Egyesült­ Államokkal leg­újabban kötött szerződésben. Szerinte ezen szerződés tö­bb tekintetben a legfontosabb esemény, míy az ame­rikai rabszolgakereskedésnek üzent 60 évi háború alatt történt. Mióta a rabszolgakereskedés embertelen bűn­ténynek tekintetett egy oly törvény által, melyet a ne­mes lord terjesztett ele 51 év előtt, semmi kellemesebb esemény sem történt ezen legújabb szerződésű 51, mely által az Egyesült­ Államok beleegyeznek a hajó­kuta­tási jogba, mely nélkül a rabszolgakereskedés elleni törvényeknek semmi értékük sincs. Ezen engedmény remélhetőleg gyorsan véget vetene ezen gyűlöletes üz­letnek. Azonban a kutatási jog csak az afrikai parttól bizonyos távolságra s Cubától 30 mértföldnyire enged­tetett meg, a­honnan az következik, hogy a rabszolga­­kereskedők Porto-Ricóban szállíthatandják ki áraikat, s erre rabszolgáikat Cubába küldhetendik. A nemes lord hozzáteszi, hogy az amerikai kormány el­járása eleitől fogva a legméltányosabb volt, s Russell lordtól kérdi, ha várjon nem lehetne-e a szerződést mó­­dosítni, hogy Porto Rico is benfoglaltassék a kutatási jog körében. Továbbá tudni kívánja, ha vájjon a kor­mány nem szándékozik-e szigorú intézkedéseket tenni egy legújabban fölszerelt s később 600 rabszolgával elfogatott hajó irányában. Russell lord jelenleg nem bocsátkozhatik a kérdés részleteibe, csak annyit mondhat, hogy az Egyesült­ Államok kormánya komolyan közre akar mű­ködni a rabszolgakereskedés megsemmisítésére, s ha ezen czél elérése végett szükséges lenne Porto Ricót szintúgy befoglalni mint Cubát a szerződésbe, nem ké­telkedik róla, hogy az amerikai kormány kész leend minden szükséges intézkedést megtenni. A­mi a másik kérdést illeti, a jelen törvény nem vonatkozik a kül­földi hajókra. Ha a törvény módosítása szükséges len­ne, ő bizonyosnak tartja, hogy nemes barátja kész leend bilit terjeszteni elő­ A máj. 27-kiülésben Brougham lord kijelenti, mikép­p megvizsgálta az 1811 s következő évekbeli törvényeket és semmi nehézséget sem lát, azoknak ide­gen bajókrai alkalmazása ellen. Mindenesetre reméli, hogy most már intézkedések fognak létezni ezen üzlet megszüntetése végett. A nemes lord azt kívánja, hogy a madridi angol követ oda utasíttassék, mikép a spa­nyol kormányt Serrano tábornagy azon véleményének elfogadására sürgesse, miszerint a spanyol alattvalók által űzött rabszolgaker­eskedést tengeri rablásnak kell tekinteni s halállal büntetni. Szerinte azt állítják, hogy némely spanyol hivatalnokok perét kapnak, csakhogy ezen kereskedést elnézzék. Russell lord kijelenti, hogy megvizsgálandja az okiratokat s jövő pénteken jelentést teend. Ő nem hiszi, hogy az, mit a nemes lord némely spanyol hiva­talnokokról mondott, Serrano tábornagyra alkalmaz­ható lenne. Brougham lord elismeri, hogy Serrano minden gyanún fölül áll, s hogy az a rabszolgakeres­kedés megszüntetésének valódi módját jelölé ki. FRANCZIAORSZÁG: A „Patrie“ szerint Mon­tebello gróf tábornok, a császár had­segéde, nevez­tetett ki a római megszálló hadtest parancsnokává. A tábornok már utazási előkészületeket tesz, s legkö­zelebb nejével, a császárné udvarhölgyével, el fog in­dulni. Mint a „Patrie" nak Madridból írják, Fran­­cziaország képviselője s a spanyol külügyminiszer közt barátságos nyilatkozatok váltottak Azon hír terjedt el, hogy ezen nyilatkozatok következtében, Spanyolország legközelebb újabb magatartást foglaland el a m­e­x­icói kérdésben , annak megoldására diplomatiai útón köz­reműködvén. — Prim tábornok Európába térne visz­­sza. Serrano tábornagy rendkívüli követi minőség­ben Mexicóba menne. Angolország ugyanezen eszméhez fogna csatlakozni, mihelyt a mexikói nép óhajtásait nyilvánítandotta; egyelőre az semmiben sem szándé­kozik ellenszegülni Francziaország nézeteinek. OLASZORSZÁG. Mint Rómából, máj. 29-ről írják, ama napon Morlois Mathieu bibornokok s 40 püspök — köztük 24 franczia — érkezett oda. A „Mondénnak egy Rómából máj. 24-ről kelt levele szerint, a pápa a 24-iki félig nyilvános consis­­toriumban latin nyelven a 110 c u­t­­­ó­t tartott, mely­nek leglényegesb helye így hangzik : „Önök azért vannak itt közülem összegyűlve, hogy némely vértanukat az egyháznak legfőbb megtisztelésében részesítsenek. Miként feledkezhetnénk meg ez alkalommal azon testvéreinkről, kik épen a jelen perezben hozzánk egészen közel, az olasz földön üldöztetést szenvednek az igazságért ? Imádkozzunk azért, hogy az úr támogassa ezen harczban őket, s ama papságot, mely oly nagy bátorsággal s buzgalommal követi őket. Imádkozzunk ama csekély számú eltévedt papokért is, kik tőlük különvál­nak, s az üldözők részére állanak. Imádkozzunk különö­sen ama szerencsétlenért, ki az egész püspöki karban egyedül árulá el a szent ügyet. Kérjük Istent, hogy nyissa meg szemeiket, indítsa meg szíveiket, s vezesse vissza őket a jog s igazság útjára. A körülmények komolyak, jöhetnek oly idők, midőn nem fogom önöket ismét közülem összegyűjthetni, mint jelenleg, s önökkel hallatni szavai­­ma­t; sőt a midőn még utasításaimat s oktatásaimat sem lehetüne többé önökhöz mindnyájokhoz eljuttatnom. Imád­kozzunk tehát a szent­ egyházért is, hogy Isten elfordítsa az azt fenyegető bajokat." Mint Túr­inból május 28 ról írják, hirszerint már aláíratott ama rendelet, mely a tiberisi vadá­­szokat a rendes seregbe olvasztja be. S­­­c­i­­­i­a­­ tudósítások szerint, Napoleon her­­czeg Trapani­­s Calatafimiban a legnagyobb rokonszenvvel fogadtatott. A herczeg meglátogatá L­e­­gostát, s 28-án este Girgentibe kell­ indulnia. A „Corresp. franco italienne“ tudni hiszi, hogy Lavalette nem fog többé Rómába térni vissza. II. F­e­r­e­n­c­z király családja előkészületeket tesz Róma odahagyására. Hírszerint St. Maurizióban s Sommában két hadgyakorlati tábor fog alakíttatni, Duran­do I della Rocca tábornokok parancsnoksága alatt. A kir. herczegek Napoleon herczeggel együtt valószínű­leg Párisba fognak menni: NÉMETORSZÁG. Mint a franczia lapoknak Frankfurtból, máj. 28-ról távirják, — a párisi új porosz követ, Bismark-Schönhausen akkor ama városon ment át, állomására utazván. A válaszfölirati bizottmány május 30 -i ülésében, mint a „Nat. Zig“al közlik, —• Roon, Jagow, Holtzbrinck ministerek,s a kül-­ügy­ministerium képviselőjéül (Bernstorff gróf betegeskedése miatt), Abeken követségi tanácsos is jelen voltak. Ez utóbbinak óhajtására a hesseni kérdésre vonatkozó hely tárgyaltatott. A kormány kö­rülbelül következő tartalmú nyilatkozatot tett: A kül­politikában semmi változás sem történt, név szerint a német politika czélpontjai nem változtak. A hesseni kérdésben a kormány álláspontja az okmányok közzé­tétele által eléggé meg van állapítva. A kormány a megsértett jogállapotnak teljes helyreállítását akar­ja , s a jogfolytonosság megsértését abban látja, hogy az 1831-diki alkotmány , a szövetség­elle­nes pontok módosításának fönntartásával helyreál­­líttassék. Az 1849 ki választási törvénynek a kormány nincs ellene, ha az ország a mellett nyilatkozik, noha azt hiszi, hogy az ügy teljes elintézése az 1831 -ki vá­lasztási törvény által könnyebben elérhető lenne. A­mi a személyes közbejött eseményt illeti, a kormány úgy találja, hogy teljes elégtétel van adva, mihelyt a hes­seni nép saját jogához eljut. A vita folytában a had­­ügyminiszer kijelente, hogy a működés felfüggesztése nem történt meg, sőt inkább az indulási készség foly­vást tart. A hosszasabb tárgyalás eredménye az lett, hogy S y­b­e­­ visszavoná saját válaszfelirati tervének illető helyét, mivel az abban foglalt, habár gyönge bizalmi szavazatot nem tartja többé alaposnak. A félhivatalos „Stern-Zig“ következő nyilatkoza­tot hoz: „A hesseni kérdésben általunk közlött két czikk, s az ezer­ ügyre vonatkozó hivatalos okiratok elég világosan kimutatják a porosz kormánynak ezen kérdésbeni szempontját. Név szerint kasseli képviselőnk­nek a kasseli külügyminiszerrel váltott levelezéséből kitűnik, hogy a porosz kormány magát az ügyet, vala­mint az azzal összefüggésben álló elégtétel­ kivonatot illetőleg is, csupán egyetlen megoldást akar elfogadni, t. i. egy új hesseni ministérium megalakulását, a május 24-ei szövetségi határozat alapján, s ezen határozat lelkiismeretes végrehajtásának biztosítékául. Porosz­­ország csupán a hesseni kérdés hatályos s törvényes megoldásában láthatja ama kötelességek teljesítését, melyek e tárgyban Németországgal szemben vannak eléje szabva, s ugyanekkor az illő elégtételt egy oly személyes sértésért, melyet azáltal vont magára, hogy ezen megoldást létesítni és siettetni igyekezett. Íme ez a porosz politikának szintoly önzetlen, mint független szempontja, a hesseni kérdéssel szemben, s csupán bi­zonyos kül- vagy belföldi lapoknak már akár Porosz­­ország, akár a jelen ministérium irányában­ bizalmat­lansága indíthatja azokat ezen szempont félreismeré­sére.“ SPANYOLORSZÁG: Egy Madridból, május 29-ről kelt sürgöny szerint Serrano tábornagy az „Epocá“hoz egy oly levelet küldött, melyben Prim tábornok visszavonulását bírálja. A „Novedades“ meg­támadja a „Patrie“ czikkét. TÖRÖKORSZÁG. Egy Ragusából, május 28-ról kelt sürgöny szerint, H­ussein-pasa, a Mon­tenegró éjszaki részében levő török sereg hadműkö­­déseinek igazgatásával lévén megbízva, — Lim­á­­ná­l hidat veretett, s Bielopovluskit elfoglaló. A b­d­i-pasa bement a montenegrói földre, — a p­o­d­­gorizzai albániai határon át, — mig Dervis­pasa Grad­ovo felől, — Herczegovinában, kisérte meg az invasiót. — Ez utóbbi visszatért B­i­r­e­e­h­i­á­­b­a, miután B­a­n­j­a­n­i­t fölégetéssel fenyegeté. — N­i­k­s­i­c­s városa fölégettetett, s az erőd zároltatott. A montenegrói fejedelem tiltakozott a skuta­­r­-is mosztári idegenconsuloknál.

Next