Sürgöny, 1862. június (2. évfolyam, 126-148. szám)
1862-06-03 / 127. szám
i van rakva szinte porczellánból csinált cserlombokkal, virágokkal s szalagokkal, melyek mind szépen kifestvék mint szent György , a sárkány, az angyalok, a nymphák, a teknők, a hattyúk s a vázák is szintén eleven szintén tündökölnek. E dómban álló igen érdekes néhány szobrokat nézdelvén, már távozni akarok, midőn úgy jártam, mint ki véletlenül — a szerény, elbuvó, de becses ibolyára talál. Három kicsiny domborműre (basrelief) esik szemem, s mennél tovább vizsgálom, annál jobban csodáltam Edwards angol szobrász apró remekeit. Az első alá ez van írva: „Vigasztalás," és az szerzetest ábrázol, ki elszenderedve nyugszik, de jobb keze pongyolán fekszik a testén heverő nagy foliant nyitott lapjain. Lebegve jó felé egy kellemes tekintetű angyal; maga ez az ártatlanság, s nyitott jobb tenyerét mint egy varázs tükröt tartván a nyugvó fölébe, leeresztett baljában liliomszálat hord. Magyarázatul Milton e verse van idézve : „Egy ünnepélyes visio dolgokat mond nekünk, milyeneket semmi testi fül nem hallhat.“ Másik mű a „Reményt“ ábrázolja egy fájdalom s örömteljes tekintetű szép nőben, ki leirhatlan vágygyal néz fel a távol mennybe, mert a művész, itt nem a földi, de a vallásos remény gondolatát akarta megtestesíteni. Harmadiknak czime ez: „Önismeret." E mű egy szelíd görög ifjút állít élénkbe, szemközt egy tar-homloku, homéri szakállas, redős tógába öltözött öreggel, ki baljával az ifjú jobbját fogja, jobbjával a megletben (Hintergrund) látszó bölcs mellszobrára komoly ünnepiességgel mutat, mely mint oltár áll ott, ez aláírattal: QAAH2. (Thales), és fölötte a falon e felirat olvasható : „ rN1i0I 2EATTON“ (Ismerd tenmagadat), figyelmeztetvén az ifjat a delphoszi oraculum e legfőbb parancsára, melynek szerzője bölcs Thales volt. A művész magyarázatul még e mély mondatot idézte : „Legnagyobb tudomány bölcsnek lenni, és az a legbölcsebb, ki legjobb.“ Ki nem mondhatom, mi ellenállhatlan varázszsal vonzottak magukhoz e remek apróságok (mellettök talán ezeren fognak észrevétlenül elhaladni), melyekben oly szép a gondolat s mely gondolatoknak megfelelő alakját a művész oly szerencsésen eltalálta. Pedig én a domborműveket nem igen kedvelem, igen a szobrokat, ezeket elébe teszem a képeknek. De amit sem festészetben, sem szobrászatban nem szeretek, az mit, szép és érdekes alapgondolat nélkül, ez bizony ruha ember nélkül, vagy csak viaszbáb, öltöztetve fényes ruhába. Ilyenekre mondhatná aztán Phaedrus rókája: „O quasta species, sed cerebrum non habet.“ De térjünk vissza a keleti dóm alá, s induljunk végig menni, sőt mondhatnék, az út hosszúságát tekintve, végig utazni az épület nagy hajóján, mely a nyugati dóm alá vezetend. Lemenve a lépcsőzeten, elsőben is jobbra s balra két óriás nagyságú, 20—25 lábnyi magas candelabrum ragad csodálkozásra. Ez gyermekkor vastagságú köszörült kristály prismákból a legtökéletesb művészettel van gazdagon, de mégis egyszerűen alkotva. Soha ily nagyot és szépet nem láttam, sőt ilyent képzelni sem tudtam. Ezerféle szint játszanak ezer darabjai, midőn a napfény e két kristály oszlopra süt, azt vélnéd, egy lámba borult szivárvány áll még előtted. Leérve az emelvényről, utunk mindkét oldalon az ipar és művészet remekei közt vezet el. Itt egy fekete nagy márvány-oroszlán, ezüst szinű gránit obeliszk, tengerparti világtoronynak forgó kristálykosara, roppant telescopok ; ott a kohi noori 10272 karátos, t odább a Déli csillag nevű 125 karátos gyémánt; az Victoria királyné tulajdona s értéke 12,000,000 e. forint, ez Coster amsterdami kereskedő által van kiállítva, s értéke 10,000,000 e. forint, nem is eriütve a legtisztább brilliantokból s a legnagyobb fehér és fekete gyöngyökből készült több diadémokat, melyeknek egynek-egynek ára 250,000 e. forint; amott viszont veres, zöld, tarka finom márványokból metszett épület oszlopok és vázák, oly nagyok, hogy némelyikbe félhordó bor elfér, Olasz- és Oroszországból küldött mozaik asztalok, szekrények, tutorok, s a némelyiken drága kövekből csinált szőlők, cseresznyék, szamóczák, inkább megtéveszthetnék a nyalánk madarakat, mint megtévesztették őket hajdan Apelles festett gyümölcsei. Közbe-közbe, a hajóban veres kelmével behúzott padok ötével, tizével kínálkoznak pihenéssel a kifáradtaknak. Két oldalt néma sorban mintegy örökül állanak a fehér carrarai márványból faragott vagy becses bronzból öntött gyönyörű szobrok, művei Európa minden nemzetbeli művészeinek. Már kezdik elhelyezni az illatos citromos narancsfákat és a virágzó bokrok kis erdejét is, s azon kedves csalódásunk, hogy nem egy bazárban, hanem szabadban vagy hangversenyben vágjunk, teljessé lesz, mint innen a megkonditott harang csengő szólása, onnan a zongorák, accordconok, orgonák, sőt néha réztrombiták távolról, tehát kellemesen, lágyan érkező hangjai ütik meg fülünket. Számítva a keleti dómtól, felét az épületnek mind földszint, mind a karzatokon Anglia és gyarmatai foglalják el. Utána, jobb oldalon jönnek Törökország, Dél- Amerika, Oroszország, Svédia és Norvégia, Németalföld, Dánia, Belgium. — Baloldalon vannak : Olasz-, Spanyolország, Portugália, és csak aztán Francziaország, — úgy látszik, mint földiratilag tengerszoros választja el ettől Angliát, úgy ez még itt e palotában is válaszfalat állított közte és maga közt. Hiában, az angol vigyázó mindenben, követi a biblia tanácsát, melyet hiszen örökké olvas: légy szelíd mint a galamb, és okos mint a kígyó. A nyugati domot s az itteni átmetszetet a német váraszövetség és Ausztria foglalják el, amaz nyugat felé nézve — a bal, emez a jobboldalt. E dóm alatt áll a megnyitáskor az üres trón, most csak Victoria s Albert márvány mellszobrai állanak ott, méltó rokonszenvet gerjesztve a nézőkben, s mögöttük két hosszú lobogó nyúlik le csaknem a földig, díszesítve Anglia czímerével. Az itteni emelvényen porosz és osztrák küldemények vannak kiállítva. A porosz ezüstműveket, például azon paizst, melyet a koronaörökösnek nészülésekor a rajnai tartományok, és azon két roppant candelabrumot s óriás bulikomot, miket neki ugyanazon alkalommal Berlin lakosai adának, művészeti szempontból nézve, az összes kiállításban egy nemzet ezüstműve sem haladja fölül, sőt talán utót sem éri. Itt vannak felállítva a berlini királyi porczellángyár pompás darabjai is, melyek méltán csodáltatnak. E kitűnő középpontra Ausztria nem tön oly sze * 189-ben szintén ki vola állitva, s akkor 186 karatot nyomott. Azóta köszörültek u,j alakra amsterdami művészek, a most csak 1021, karatnyi, de mit suliban vesztett, tűzben s fényben tízszeresen megnyerte a rencsés választást. A különben igen csinos, sőt ékes három pavillonok egyikében üveg, másikában bronztárgyak vannak, harmadikában szarvasok, zergék, dámvadak, stb. szarvaiból elmésen összeállított vadászból bútorzat van. Pedig a kissé tovább, de már nem az emelvényen levő császári porczellánok s a csehországi üveggyártmányok igen csodáltatnak és méltán, mint némely valóban finom ízléssel rajzolt gyémánt ékszerek is, és több jeles márványszobrok, melyeket számos nézők seregetnek körül. Úgy hogy, ha áll is az, miként a vámszövetség s Ausztria kiállítása az angolokéval és francziákéval nem mérkőzhetik, de annyi szintén világos, hogy utánuk, egészben véve, ama két álladalom kiállítása lenzen igazságosan sorozható. A magyar osztálynak máris kitűnőleg sok látogatója van. Gyapjúnk, búzánk, repeténk s egyéb termékünk igen látszik a hallgatag, de szemes angolokat érdekelni. Boraink csak tegnap óta kezdenek látni napvilágot, most állítgatják ki nagyon is szerény modorban és felette magas polczokra, némelynek nevét sem lehet látcső nélkül elolvasni; ott ül, mint a színházi kakasülők szegény birtokosa; csakhogy boraink nem látni, de láttatni kívánnának, így vájjon teendőnek-e hatást? nem tudom, de azt tudom, hogy összegyűjtve, együtt kiállítva, ha nem pazar fénynyel is, de némi csínnal készült állványon, boraink egy tömegben a piaczot meghódították volna. Ha nem mindenben is jó a centralisatio, de jó csatákban, és itt is igen czélszerű lett volna, mert hisz ez is csata, a béke csatája. Én mindig azt óhajtom, hogy mi, mint hóditó Vilmos, jöjjünk Albion partjaira, — de kell, hogy fegyverünk legyen a jó és a sok bor, a beveendő erősség semmi egyéb, mint az angol piacz. Szemere Bertalan. (Vége köv.) Megyei tudósítások. — Somogymegye, máj. 5. Somogymegye 1862. évi pünkösd hó 5 én Kaposvárott tartott nyilvános tiszti ülésében a főispán, m. Mérey Károly úr a megye állapotáról tett jelentése. (Vége.) Hasonló szorgalommal és munkássággal kezeltük a büntető igazság kiszolgáltatását. —I. évi boldogaszszonyház án megkezdett, s azóta rövid szünetekkel folytatva tartott büntető törvényszékeken a lelépett tisztikartól átvétetett elitélt fegyencz .... 301 általunk elitéltetett....................................101 Összesen .... 402 Ezekből a váczi fegyintézetbe kürdetett . . 47 Kiszabadult..............................................150 Összesen .... 197 S igy marad jelenleg a megye börtönében elitélt fegyencz..............................................205 Vizsgálat alatt levő fegyenczet átvettünk . 120 Hozzájött april utolsó napjáig .... 159 Összesen . . . . 279 Ebből levonva a fentebbi elítéltek számát 101 Marad vizsgálat alatt még..........................178 Vagyis összesen a megye börtöneiben létezik fegyencz .......................... . . . . 383 A megye egészségi állapota hála az égnek mindig kedvező — s az egyes helységekben kiütött himlőjárvány csak szelíden lépvén fel, járásbeli orvos urak fáradozásai s újabb oltások által már majdnem tökéletesen megszűnt. — Marhabetegségnek pedig legkisebb jelei sem mutatkoznak. Közlekedési tárgyakra és eszközökre nézve befolyni vagy intézkedni még csak kevés alkalmunk vala, de nem is kecsegtethetjük magunkat valami vérmes reményekkel, mert megyénk köárva vidékénél fogva a legszükségesebb utak elkészítése és jó karban tartása máris annyi fáradságot és pénzt emészt meg, miszerint jelenben csak a status quot tűzhetjük ki működésünk czéljául, addig is, míg az e részbeni nagyobb vállalatok élén álló hazánkfiai s megyénk tehetősb osztályú, s a közjólét, ipar és anyagi gyarapodásra vezető terveket buzgón felkaroló főbirtokosai közös erővel s hazafias igyekezettel a majdnem tökéletes pangásban sínylődő kereskedésnek emelésén és virágzásán munkálkodni fognak, mire épen most a legkedvezőbb, de talán egyetlenegy alkalom nyílik azáltal, hogy egy Székesfehérvárról Pécsen keresztül Eszékre vezetendő vasút építése terveztetvén, ennek megyénk székhelyén való keresztülvitele volna minden kitelhető midőn szorgalmazandó. Valamint tehát ez irányban működni s ezen, megyénkre nézve oly üdvös és nagy jövőjű eszmét megpendíteni — erre az illetők figyelmét felhívni, a erélyes közbenjárásra megkérni, főkormányzói egyik legszebb tisztemnek tártára, úgy addig is, míg ez sikerülend, megtesszük mindazt, mit tennünk kell, s miáltal a kereskedést, a közlekedést könnyebbíthetjük, mely czélnak szerintem legjobban megfelelhetünk, ha ez év lefolyta alatt a pécsi és boglári országutak bár egy részbeni elkészítésére fordítjuk legfőbb figyelmünket. Örömmel említem fel végre még e helyen az ipar és gazdászat előmozdításában hazafiui lelkesedéssel kitűnő somogymegye gazdasági egylet működését, mely fáradhatlan buzgósággal folytonosan őrködik a megye anyagi jólétének virágzása, s iparának korszerű haladása felett, — melyeknek egyik legczélszerűbb tényezőjét, a most foganatba vett, s folyó hó 12-kén Marczaliban tartandó részletes gazdasági kiállítás képezi. Nem végezhetem be megyénk állapotának és becsületes munkálkodásunknak eddigi kimutatott kedvező állapotáról, jelentésemnek részét anélkül, hogy hálásan ne emlékezzek meg azon kegyes szívű adakozókról, kik hozzájuk intézett felhívásomnak engedve, anyagi áldozattal sietnek az árvíz által károsult és ínségre jutott polgártársaik felsegéléséhez könyör-adományaikkal járulni. Az általam megrendelt gyűjtések, jóllehet, hogy csak többnyire a szegényebb sorsú lakosok filléreiből keletkeztek, mégis első ízben 1024 ft. és másod ízben 600 ft. 80 kr. u. é. összeget eredményeztek; — ez összeg általam ő nagyméltóságának m. királyi helytartó urnak felküldetvén, annak kegyes leiratában foglalt hálás elismerése később felolvastatni fog. Bús fájdalom lepi el szivemet, midőn végre a személy- s vagyon-biztonság állapotáról teszem jelentésemet ; — itt meghiúsult minden igyekezetünk s fáradságunk, meghiúsultak minden reményeink, melyeket működésünk kezdetén intézkedéseink czélszerüségébe helyezünk; — de midőn ott, hol rablókat és zsiványokat üldözünk, még ezeknél bünösebb orgazdákkal kell küzdenünk, ott, hol a békés polgár életét és személyét veszélyeztető gonosztevőt a lakosok pártolják; ott, hol egész helység három fegyveres kujtorgónak fényes nappali megjelenésénél vagy személyes bátorság hiányában gyáván megfutamlik, vagy visszavonul, vagy önérdektől vezéreltetve tulajdon kárának elhárítása reményében szomszéd polgártársának kiraboltatását és kinzását tétlenül nézi és elősegíti; — ott, hol a helységek elöljárói és uradalmi gazdatisztek, akár önérdekből, akár gyáva félelemből a rablókkal czimboráskodnak, — szóval ott, hol nem csak egyes lakosok, de egész helységek romlottsága és elvetemedettsége annyira megy, hogy nem az üldöző csapatok a rablóknak, hanem ezek azoknak minden léptéről és mozdulatáról értesittetnek, úgy hogy nem ritkán ugyanazon egy helységben a több napokig tartó üldözésben kifáradt őrök pihennek, míg a rablók a helység lakosainak meghitt őrsége alatt a korcsmában domboroznak, vagy tökéletes biztosságban ágyasaik karjai között nyugodtan álmodnak . —■ ott, mondom, nem csoda, ha csupán a rablók ellen tett legerélyesebb hatósági intézkedések siker nélkül maradnak. De ezen szomorú tapasztalás sem fárasztá ki türelmünket, hanem edző és kettőzteté inkább erőnket a most már kiismert kettős ellenségeinknek kérlelhetlen üldözésére, s újabb, czélszerű rendelések tétettek az orgazdák elfogatására is, melyek ha némileg az egész megye lakosságára alkalmatlanok és terhesek is, mégis azon közös kötelezettség által, melylyel minden egyes polgár a köztáraságnak tartozik, minden józan gondolkozásu lakos előtt tökéletesen igazolva lesznek. Nem lehet ezúttal meg nem emlékezni a személy- és vagyonbiztonságnak erélyes védelmében elesett megyei pandúrokról, kik kötelességüknek és hivatalos buzgóságuknak életükkel áldoztak, s ezek Zsoldos János őrmester, ki a görösgali csárdában, Berky József és Katona István, kik a lajosházi és Hideg János, ki a vityai pusztán a gonosz rablókkali összeütközésben és pedig az elsőt kivéve, mindnyájan részlelkü szolgák árulása következtében estek el ; meg vagyok győződve, hogy nemes viszhangra találnak szavaim, midőn hamvaik felett, kötelességük hiv teljesítéséért az egész megye közönségének elismerését nyilvánosan kimondom. íme tisztelt gyülekezet, ez megyénknek mostani képe — ez eddigi fáradozásunk gyümölcse, ha silányoknak látszanak is némelyeknek, — hisz magunk se tartjuk azokat éretteknek, hanem csak gyenge csiráknak egy újonnan gyomlált meleg ágyban, melyek csak a józan okosság, higgadt megfontolás és kiábrándulás szülte bizalom melegítő és éltető sugárai által erősödhetnek meg annyira, hogy a jelen gondos és óvatos ápolás alól felmentetve, s a közélet mezejére átültetve, a netalán újra keletkező bárminemű viharoknak és szélvésznek tartósan ellentállani képesek leendenek. Adjon az ég nekünk s mindazoknak, kik a jelen válságos időben életüket s erejüket — nem önérdek vagy hivatal utáni vágy, hanem tiszta s lelkiismeretes meggyőződésből atyáskodó fejedelmünk s a haza szolgálatának és szent ügyének áldozzák, erőt és kitűzést; szilárdítsa tiszta akaratunkat és hű buzgalmunkat, erősítse bennünk hivségünket és szeretetünket királyunkhoz s hazánkhoz; — fogadom az élő Istenre, hogy megjövend az idő, melyben legjobb fejedelmünknek s kormányának kitűzött hazafias érzelmű haladási zászlója alatt egybeforrand minden érdek, minden vélemény, minden nemzetiség s boldog lesz még szeretett hazánk, boldog imádott Somogyünk. És most fogjunk a munkához, a dolgunkat Isten vezesse!“ Külföld. ANGOLORSZÁG. A felsőház máj 26-ki ülésében Brougham lord a külügyi titkár figyelmét egy kihagyásra hívja föl az Egyesült Államokkal legújabban kötött szerződésben. Szerinte ezen szerződés több tekintetben a legfontosabb esemény, míy az amerikai rabszolgakereskedésnek üzent 60 évi háború alatt történt. Mióta a rabszolgakereskedés embertelen bűnténynek tekintetett egy oly törvény által, melyet a nemes lord terjesztett ele 51 év előtt, semmi kellemesebb esemény sem történt ezen legújabb szerződésű 51, mely által az Egyesült Államok beleegyeznek a hajókutatási jogba, mely nélkül a rabszolgakereskedés elleni törvényeknek semmi értékük sincs. Ezen engedmény remélhetőleg gyorsan véget vetene ezen gyűlöletes üzletnek. Azonban a kutatási jog csak az afrikai parttól bizonyos távolságra s Cubától 30 mértföldnyire engedtetett meg, ahonnan az következik, hogy a rabszolgakereskedők Porto-Ricóban szállíthatandják ki áraikat, s erre rabszolgáikat Cubába küldhetendik. A nemes lord hozzáteszi, hogy az amerikai kormány eljárása eleitől fogva a legméltányosabb volt, s Russell lordtól kérdi, ha várjon nem lehetne-e a szerződést módosítni, hogy Porto Rico is benfoglaltassék a kutatási jog körében. Továbbá tudni kívánja, ha vájjon a kormány nem szándékozik-e szigorú intézkedéseket tenni egy legújabban fölszerelt s később 600 rabszolgával elfogatott hajó irányában. Russell lord jelenleg nem bocsátkozhatik a kérdés részleteibe, csak annyit mondhat, hogy az Egyesült Államok kormánya komolyan közre akar működni a rabszolgakereskedés megsemmisítésére, s ha ezen czél elérése végett szükséges lenne Porto Ricót szintúgy befoglalni mint Cubát a szerződésbe, nem kételkedik róla, hogy az amerikai kormány kész leend minden szükséges intézkedést megtenni. Ami a másik kérdést illeti, a jelen törvény nem vonatkozik a külföldi hajókra. Ha a törvény módosítása szükséges lenne, ő bizonyosnak tartja, hogy nemes barátja kész leend bilit terjeszteni elő A máj. 27-kiülésben Brougham lord kijelenti, miképp megvizsgálta az 1811 s következő évekbeli törvényeket és semmi nehézséget sem lát, azoknak idegen bajókrai alkalmazása ellen. Mindenesetre reméli, hogy most már intézkedések fognak létezni ezen üzlet megszüntetése végett. A nemes lord azt kívánja, hogy a madridi angol követ oda utasíttassék, mikép a spanyol kormányt Serrano tábornagy azon véleményének elfogadására sürgesse, miszerint a spanyol alattvalók által űzött rabszolgakereskedést tengeri rablásnak kell tekinteni s halállal büntetni. Szerinte azt állítják, hogy némely spanyol hivatalnokok perét kapnak, csakhogy ezen kereskedést elnézzék. Russell lord kijelenti, hogy megvizsgálandja az okiratokat s jövő pénteken jelentést teend. Ő nem hiszi, hogy az, mit a nemes lord némely spanyol hivatalnokokról mondott, Serrano tábornagyra alkalmazható lenne. Brougham lord elismeri, hogy Serrano minden gyanún fölül áll, s hogy az a rabszolgakereskedés megszüntetésének valódi módját jelölé ki. FRANCZIAORSZÁG: A „Patrie“ szerint Montebello gróf tábornok, a császár hadsegéde, neveztetett ki a római megszálló hadtest parancsnokává. A tábornok már utazási előkészületeket tesz, s legközelebb nejével, a császárné udvarhölgyével, el fog indulni. Mint a „Patrie" nak Madridból írják, Francziaország képviselője s a spanyol külügyminiszer közt barátságos nyilatkozatok váltottak Azon hír terjedt el, hogy ezen nyilatkozatok következtében, Spanyolország legközelebb újabb magatartást foglaland el a mexicói kérdésben , annak megoldására diplomatiai útón közreműködvén. — Prim tábornok Európába térne viszsza. Serrano tábornagy rendkívüli követi minőségben Mexicóba menne. Angolország ugyanezen eszméhez fogna csatlakozni, mihelyt a mexikói nép óhajtásait nyilvánítandotta; egyelőre az semmiben sem szándékozik ellenszegülni Francziaország nézeteinek. OLASZORSZÁG. Mint Rómából, máj. 29-ről írják, ama napon Morlois Mathieu bibornokok s 40 püspök — köztük 24 franczia — érkezett oda. A „Mondénnak egy Rómából máj. 24-ről kelt levele szerint, a pápa a 24-iki félig nyilvános consistoriumban latin nyelven a 110 c utót tartott, melynek leglényegesb helye így hangzik : „Önök azért vannak itt közülem összegyűlve, hogy némely vértanukat az egyháznak legfőbb megtisztelésében részesítsenek. Miként feledkezhetnénk meg ez alkalommal azon testvéreinkről, kik épen a jelen perezben hozzánk egészen közel, az olasz földön üldöztetést szenvednek az igazságért ? Imádkozzunk azért, hogy az úr támogassa ezen harczban őket, s ama papságot, mely oly nagy bátorsággal s buzgalommal követi őket. Imádkozzunk ama csekély számú eltévedt papokért is, kik tőlük különválnak, s az üldözők részére állanak. Imádkozzunk különösen ama szerencsétlenért, ki az egész püspöki karban egyedül árulá el a szent ügyet. Kérjük Istent, hogy nyissa meg szemeiket, indítsa meg szíveiket, s vezesse vissza őket a jog s igazság útjára. A körülmények komolyak, jöhetnek oly idők, midőn nem fogom önöket ismét közülem összegyűjthetni, mint jelenleg, s önökkel hallatni szavaimat; sőt a midőn még utasításaimat s oktatásaimat sem lehetüne többé önökhöz mindnyájokhoz eljuttatnom. Imádkozzunk tehát a szent egyházért is, hogy Isten elfordítsa az azt fenyegető bajokat." Mint Túrinból május 28 ról írják, hirszerint már aláíratott ama rendelet, mely a tiberisi vadászokat a rendes seregbe olvasztja be. Sciia tudósítások szerint, Napoleon herczeg Trapanis Calatafimiban a legnagyobb rokonszenvvel fogadtatott. A herczeg meglátogatá Legostát, s 28-án este Girgentibe kell indulnia. A „Corresp. franco italienne“ tudni hiszi, hogy Lavalette nem fog többé Rómába térni vissza. II. Ferencz király családja előkészületeket tesz Róma odahagyására. Hírszerint St. Maurizióban s Sommában két hadgyakorlati tábor fog alakíttatni, Durando I della Rocca tábornokok parancsnoksága alatt. A kir. herczegek Napoleon herczeggel együtt valószínűleg Párisba fognak menni: NÉMETORSZÁG. Mint a franczia lapoknak Frankfurtból, máj. 28-ról távirják, — a párisi új porosz követ, Bismark-Schönhausen akkor ama városon ment át, állomására utazván. A válaszfölirati bizottmány május 30 -i ülésében, mint a „Nat. Zig“al közlik, —• Roon, Jagow, Holtzbrinck ministerek,s a kül-ügyministerium képviselőjéül (Bernstorff gróf betegeskedése miatt), Abeken követségi tanácsos is jelen voltak. Ez utóbbinak óhajtására a hesseni kérdésre vonatkozó hely tárgyaltatott. A kormány körülbelül következő tartalmú nyilatkozatot tett: A külpolitikában semmi változás sem történt, név szerint a német politika czélpontjai nem változtak. A hesseni kérdésben a kormány álláspontja az okmányok közzététele által eléggé meg van állapítva. A kormány a megsértett jogállapotnak teljes helyreállítását akarja , s a jogfolytonosság megsértését abban látja, hogy az 1831-diki alkotmány , a szövetségellenes pontok módosításának fönntartásával helyreállíttassék. Az 1849 ki választási törvénynek a kormány nincs ellene, ha az ország a mellett nyilatkozik, noha azt hiszi, hogy az ügy teljes elintézése az 1831 -ki választási törvény által könnyebben elérhető lenne. Ami a személyes közbejött eseményt illeti, a kormány úgy találja, hogy teljes elégtétel van adva, mihelyt a hesseni nép saját jogához eljut. A vita folytában a hadügyminiszer kijelente, hogy a működés felfüggesztése nem történt meg, sőt inkább az indulási készség folyvást tart. A hosszasabb tárgyalás eredménye az lett, hogy S ybe visszavoná saját válaszfelirati tervének illető helyét, mivel az abban foglalt, habár gyönge bizalmi szavazatot nem tartja többé alaposnak. A félhivatalos „Stern-Zig“ következő nyilatkozatot hoz: „A hesseni kérdésben általunk közlött két czikk, s az ezer ügyre vonatkozó hivatalos okiratok elég világosan kimutatják a porosz kormánynak ezen kérdésbeni szempontját. Név szerint kasseli képviselőnknek a kasseli külügyminiszerrel váltott levelezéséből kitűnik, hogy a porosz kormány magát az ügyet, valamint az azzal összefüggésben álló elégtétel kivonatot illetőleg is, csupán egyetlen megoldást akar elfogadni, t. i. egy új hesseni ministérium megalakulását, a május 24-ei szövetségi határozat alapján, s ezen határozat lelkiismeretes végrehajtásának biztosítékául. Poroszország csupán a hesseni kérdés hatályos s törvényes megoldásában láthatja ama kötelességek teljesítését, melyek e tárgyban Németországgal szemben vannak eléje szabva, s ugyanekkor az illő elégtételt egy oly személyes sértésért, melyet azáltal vont magára, hogy ezen megoldást létesítni és siettetni igyekezett. Íme ez a porosz politikának szintoly önzetlen, mint független szempontja, a hesseni kérdéssel szemben, s csupán bizonyos kül- vagy belföldi lapoknak már akár Poroszország, akár a jelen ministérium irányában bizalmatlansága indíthatja azokat ezen szempont félreismerésére.“ SPANYOLORSZÁG: Egy Madridból, május 29-ről kelt sürgöny szerint Serrano tábornagy az „Epocá“hoz egy oly levelet küldött, melyben Prim tábornok visszavonulását bírálja. A „Novedades“ megtámadja a „Patrie“ czikkét. TÖRÖKORSZÁG. Egy Ragusából, május 28-ról kelt sürgöny szerint, Hussein-pasa, a Montenegró éjszaki részében levő török sereg hadműködéseinek igazgatásával lévén megbízva, — Limánál hidat veretett, s Bielopovluskit elfoglaló. A bdi-pasa bement a montenegrói földre, — a podgorizzai albániai határon át, — mig Dervispasa Gradovo felől, — Herczegovinában, kisérte meg az invasiót. — Ez utóbbi visszatért Bireehiába, miután Banjanit fölégetéssel fenyegeté. — Niksics városa fölégettetett, s az erőd zároltatott. A montenegrói fejedelem tiltakozott a skutar-is mosztári idegenconsuloknál.