Sürgöny, 1862. augusztus (2. évfolyam, 176-200. szám)
1862-08-02 / 177. szám
ja a magánvélemény-nyilvánítás máscét és a ki a helyet, a kört, melyben az tartatott, tekintetbe véve, annak azon meggyőződésre kellett jutnia, mikép e beszéd a kormány programmját foglalja magában. „Én — mond Haller gr. — kinek szerencsém van exciláci hazafias és alkotmányos érzületeit ismerni, nem lepettem meg azon elvek által, melyek amaz őszinte beszédben kifejeztettek; de igenis örömteljes meglepetés volt rám nézve az, mikép excitád elérkezettnek hiszi az időt,a nemzet alkotmányos jogai visszaállítását, mint szükségszerű ezért nyíltan hirdethetni, mert most már merem hinni, miszerint a nyilván kijelentett meggyőződés mögött nem maradhat messzire a kivitel, — miután máskép a becsületes kiegyezés nem gondolható, — és hogy az ország s municipiumok tanácskozási termei ismét ki fognak nyittatni.“ „Excuttádnak nehéz, de szép osztályrész jutott: a nemzetet királyával kiengesztelni, az országnak függetlenségét, jogait, integritását biztosítani, s törvényeit és szabadságát helyreállítani. Nem először történik, hogy az elfogult gyűlölet a magyar nép és király közt viszályt támasztott; hazánk egyszernél többször állt az örvény szélén, de a határozó pillanatban mindig találkozott egy hazafi, ki a nemzetet önmagának s a király bizalmának visszaadó . . . E történeti küldetést csak az által töltheti be exciktiád, ha a nemzet számára tanácskozási szabadságának visszaállítását kieszközlendi. . . Engedje meg tehát exciktiád, hogy önt egész nyíltsággal felhívjam, ragadja meg az esztergomi beszéde által felköltött bizalom kedvező pillanatát, mielőtt az ismét meghal, és kérje ő Felségétől alkotmányos kormányoztatásunk visszaállítását “. „Ne higgje elád, hogy e kérésnél, egyoldalú önzéssel, csak a nemzet óhaját tartom szemem előtt, s megfeledkezem a birodalom öszérdekeiről, valamint azon felelősségről, melyet amaz államférfi vállal magára, a ki ő Felségét ily lépés elhatározására birni törekszik. Jól ismerem a nehézségeket, melyek az úgynevezett közös ügyek megoldásával egybekötnek; azt is tudom, hogy egy magyar államférfi nem tanácsolhatja könnyedén az országgyűlés összehívását, melynek eredménye nem biztos; de ha meggondolom, mikép az alkotmányos kormányzat visszaállításának logikai egymásutánjában különben is a municipiumok jog- és hatáskörének visszahelyezése az első lépés, mely nélkül egy törvényes és az államjogi kérdések tárgyalására illetékes országgyűlés nem is gondolható, — ha meggondolom, hogy épen ezen első lépés eredménye, t. i. a megyei gyűlések magatartása adandhat mérvet az egybehívandó országgyűlés hangulatának, akkor aggodalom nélkül és jó lelkiismerettel ajánlhatom a megyei igazgatás visszaállítását.“ Haller gróf az általa ajánlott lépésre a mostani általános és részletes viszonyokat alkalmasoknak mondja. „Higgje el exlád — folytatja tovább — mikép a megyék visszaállítása legerősebb garantiája lesz a becsületes békére hajló országgyűlés alakulásának, mert a fejedelem és kormánya részéről igazolt bizalom, valamint a törvény tisztelete, elfojtandják a féltékeny bizalmatlanságot és a nemzet szivébe azon gyöngédebb s nemesebb érzelmeket hivandják vissza, melyek abból csak sok ellenséges s izgató ok által szorittattak ki. Győzze meg exlád a fölséges fejedelmet és német államférfiak az iránt, mikép a magyar, — ha jogait tiszteletben tartják és oly hangon beszélnek vele, a mely egy szabad nemzethez méltó — azon mértékben tud áldozatkész lenni, mint a minő hajthatatlannak és érdesnek bizonyult be, ha törvényeiben és nyelvében állami léte és legszentebb emlékezései támadtattak meg." „Erős meggyőződésem, mikép a visszaállított megyék, ha az eljátszás és beolvasztás theóriái által nem ingereltetnek, a fejedelem szava által, mely az ország törvényeit s integritását elismeri, a múlt s jövő iránt megnyugtattatnak, hogy — mondom — a megyék, ha ez megtörténik, maguk érlelendik meg saját kebleikben a kiegyezés gondolatát s eszközeit, úgy hogy az egybehívandó országgyűlés mint a nemzet óhajaiinak képviselője annyi jóakaratot és áldozatkészéé- t hazánk jeles gépésze Vida és J. ur egy Botskay-féle borsajtót, Érkövy Adolf ur két Howard-ekét, Clayton és Shhuttleworth urak két szecskavágót, s a gőzgép árából legalább is 21/2°/p engedményt, Bezerédy Elek úr egy kukoricza-zúzó gépet, Farkas István pesti gépész egy szép vasekét felszerelve. Ha hazánk bortermesztő közönsége átgondolja, mond egy tudósítónk, mit tesz egy a borászat fejlesztésére ily igen igen szükséges intézetet, úgyszólván semmiből, minden országos pénzalap, minden kormány segítség nélkül, csupán néhány igaz hazafi pártolására támaszkodva, teremteni, átlátandja, hogy itt csak a legmelegebb részvét, ügyszeretet és az intézet érdekében czélszerűnek talált segélyeszközök előmozdítása segíthet és vezethet eredményre. A fent említett sorsjáték ily segélyeszköz akar lenni, s a játékrendező bizottmány számít reá, hogy közrebocsátott felszólítása hazánk minden rendű és rangú polgárainál viszhangra fog találni. Az intézetnek alapra van szüksége, melynek kamatja szegény ifjaknak kiképeztetését lehetővé tegye. E végre a főmért, magyar udvari kanczellária egy folyamodás alapján, áthatva az ügy szentségétől, oda működött, mikép a cs. k. pénzügyministerium beleegyezésével engedtetnék meg 60,000 db. 50 kros sorsjegy kibocsátása. Ezen sorsjátéknál a szokásos 10% bélyegdij fele elengedtetvén, a játékrendező bizottmány oda ttasittatott, hogy pénz- és értékpapirok a játékból kizárattassanak s főleg oly nyeremények foglaljanak helyet, melyekhez jótétemények által jutott. Az elősoroltak után tehát teljes bizalommal kérünk fel mindenkit,méltóztassék körében néhány fillért gyüjteni; bármily kevés legyen is az, szaporítani fogja a közalapot. — Elfogad egyébiránt bárminemű ajándékot, legyen az termény, női munka vagy iparczikk, azon kéréssel , hogy minden gyűjtött adakozást költségükön, ez év augustus hava 30 ig e végre alakult bizottmányi pénztárnokhoz, t. Gutmann S. H. úrhoz Nagy Kanizsára küldenék, mellékelvén az adakozók névsorát, nyilvános közhírré tétel végett. A felszólítás Palimban a játékrendező bizottmány tanácskozmányából kelt, aláírva Glavina Lajos elnök, Pallini Inkei László, Zalabéri Horváth Ferencz, Gutmann S. H., Jagócsi Péterffy József, játékrendező bizottmányi tagok. * Az erdészeti tanulmányokból a tavai elmaradt államvizsgálatok utólagos megtartása m. hó 4-dikéről kelt legfelsőbb határzattal elrendeltetett, és pedig az erdészeti hivataljelöltek számára Buda, az alsóbbrendű személyzet részére pedig Buda, Soprony, Pozsony, Kassa és Temesvár tűzettek ki vizsgálati helyekül. Határidő sept. 15 dike. Az illető folyamodványok aug. 25 dikeig benyújtandók, és pedig a hivataljelöltek részéről a nmrgy magy. k. helytartótanácshoz, egyebek részéről pedig a vizsgálati bisottmányok elnökeinek kinevezett pozsony-, soprony-, abauj- és temesi főispáni helytartókhoz. Vizsgálati nyelv a magyar, de ha az illetők ezt nem beszélnék, az országban divatozó bármely nyelvet használhatják. * Vasárnap, I. 1862. évi augustus 3-kán d. u. fél 5 órakor a magyar nemzeti muzeum dísztermében a pestbudai zenede növendékei által adatik a drámai kísérlettel egybekötött vizsgálati hangverseny, melynek jövedelme a zenede pénzalapjára szenteltetik. Műsor: első szakasz: 1. Liszt F. (Es-dur) „Rapsodiája“ zongorára; előadja Mutschenbacher Viktor 2. Bernot K. szerzeménye „Le tremolo“ hegedűre; előadja Latinovics Frigyes. 3. Stern K. hármas dala; éneklik Pástér Jozefa, Miskovicz Mária és Schwarz Róza. 4. Bricciardi G. szerzeménye: „Magándal észárma“ Lucia operából, fuvolára; előadja Grafmiller Ferenc. 5. Magándal „Trovatore“ operából; énekli Szégal Gabriela. Második szakasz, a) A rózsa-ünnep népjellemrajz utolsó jelenetei. Szerző a karénekek dallamaival együtt Jakab István. Mind a színmű előadói, mind a zenekari tagok(kivéve a kürtösöket) a zenede növendékei. Karnagy: Mutschenbacher Viktor — zenekar-igazgató Trux Hugo. Személyek: Virágosy gróf, helybeli közbirtokos Csávolszky József. Emelka grófnő, neje Schwarcz Róza. Bodor László, biró Musztecz János. Ágnes, neje Szabó Róza. Terka, leánya Hervégh Ida. Barnafy, községjegyző Vida Jenő. Rebeka, neje Gózon Viola. Halvágyi Örzse, hajadon Gózon Ida. Vágó, nyugzsoldos huszárkáplár Kuzman Béla. Nép. Történethely: Virághalma, nagyrészben nemes községü helység. b) A közös ház. Vígjáték egy felvonásban. Szerző Fáy András. Személyek: Réti Gáspár, nyugalmazott főhadnagy Csery Kálmán. Réti Károly ügyvéd Piufsich Lajos. Regina, testvérhugok, koros hajadon Sztojka Er. Erzsi, Gáspár leánya Oldal Aloysia. Sándor, rokon ifjú Halász Gyula. Tornyai Ferencz, megyei főügyvéd, Rudass János. Inas Kuzman Béla. Helydijak : Körszék 1 ft 60 kr. Számozott szék 1 ft 20 kr. Első karzat 1 ft. Bemeneti jegy 80 kr. Második karzat 30 kr. Belépti jegyek minden műárusnál és az előadás napján a pénztárnál kaphatók. Ez utóbbinál megszerezhető lesz a „Rózsaünnephez“ Them Károly tanár által szerzett és Mutschenbacher V. által zongorára átíratott nyitány is a „Rózsaünnep“ szövegkönyvével együtt összesen 1 ft; a szövegkönyv egyedül 40 kr, melyeknek jövedelme a magyar szavalati könyvtár gyarapítására fordíttatik. * Minapi közlésünkben, hogy a helytartótanács az államtudományi álladalmi vizsgálati bizottmány tagjává Gerlóczy Antalt nevezte ki, e név hibásan közöltetett — Gerlóczy Gyula helyett. * Az „Ar. Ztg" annak idejében említette, hogy a szegedi főrabbi Löwár, a Belgrádból menekült zsidók gyámolítása végett a párisi „Alliance Israelite“ elöljáróságához folyamodott; az elöljáróság erre többi közt következőkép válaszolt : „Bennünket azon szívrendítő események, melyek velünk közöltetnek, mélyen meghatottak. Ennek következtében, az ön által ajánlott intézkedés teljes biztosítására jónak láttuk felhívását, melyet a mieink szívükből pártoltak, a franczia izraeliták központi consistoriumához tenni át, mely ez ügy iránt kétségkívül meleg érdekkel fog viseltetni. Alapos okunk van hinni, hogy közös közbenjárásunk nem fog eredmény nélkül maradni.“ * Prágából írják, hogy az országos főtörvényszék az első bíróság által a „Narodni Listy“ szerkesztője dr. Greger ellen hozott ítéletet, mely négy havi börtönre és 1000 ft cautio vesztésre szólt, tíz havi börtönre és 3000 ft cautio vesztésre súlyosbította. * A nemzeti színházban csütörtökön Offenbachnak többször emlegetett és dicsért „Denisur és Denise" asszony czimü újabb operettejét adták. Az előadáson kir. helytartó gr. Pálffy Móricz ur ő excja is jelen volt. * A budai népszínház személyzete f. hó 12-kén ismét teljes számmal lesz együtt Budán és kétszeres erővel kezdi meg előadásai sorát. Molnár igazgató ur egy köszönet nyilvánításában kijelenti , hogy a budai népszínház fenállása s jövőbeni haladásának eszközlésére Batthyányi Julia grófnő lelkes szózata, nagylelkű kegyes adománya oly jótékonyan s épen a legválságosabb napok-ban érkezett, hogy ez intézet életének fordulópontjául ismerhető el a derék honleány szava és segélye. Ugyan ezúttal reményét fejezi ki M. úr, hogy az ez intézet élén a hónapok óta szomorúan tapasztalt, s naponkint érezhető súlyos deficitek terhe alatt, a nemzet mérsékelt gyámolításával sikerülene neki az intézetet továbbra is fentartani és erős alapokra fektetni. * Temesvártt Knezevits úr színpadján múlt vasárnap volt az első szerb szini előadás és roppant tetszésben részesült. írják, hogy az előadott darab egy nemzeti nézőjáték volt a szerb népéletből, czime : „A hajdúk“. A ház igen látogatott vala. * A majomszínház a Széchenyi - sétányon csakugyan fölépült, s mint a falragaszok jelentik, közelebb megkezdi előadásait. * A minap megalakultnak említett városligeti szépítő bizottmány javaslatot készül beadni, mikép lehetne a városligeti szép tavat, mely napról napra sekélyebb tobz és végképeni kiszáradással fenyeget, bőséges vízzel ellátni. * A Luczenbacher testvérek „Mátyás király“ nevű gőzöse m. hó 28-kán kötött ki először az általuk Duna- Szekcsőn nyitott állomáson. A közönség — írja a „M. D.“ — éljenekkel és harsány zenével fogadta. * N.M i h á lyról írják ugyanezen lapnak, hogy ott egy fiatal ember nagy hévvel izgat a szláv elkülönzés, elvek mellett. Sőt most már túlment a panszlavismus határain , a „russismus“ jövőjét hirdeti. Állítja, hogy az azon vidéki nép, bármily vallású, nem szláv, hanem orosz. Mi mér, sajnosabb, ez izgatónak, mint a jelekből látszik, alattoiban más társai is akadtak. A rablások fővárosunkban félelmes alakot kezdenek ölteni. Közelebb két ily esetről beszélnek ; az egyikz, hogy a két pisztoly táján, tehát nem is a város végén valahol, 11 órakor, tehát még az élénkebb közlekedés dején, egy hivatalnokot kiraboltak, s védelme közben úgy megsértették karján, hogy a kórházba kellett szállítani. A másik esetet az új világ utczában mondják történtnek, tehát a város kellő közepén, hol a tolvaj az első emeleten az ablakon át tört be. Valóban ezek oly tények, melyek fővárosi biztonságunkat igen rosz hírbe hozhatják. Azért gyökeres orvoslást kérünk. 19 A fentebb említett betörésen kívül az újvilág-utczában, az „Ung. Nachrichten“ még egy másik hasonló tényről is emlékezik, mely a dohányutczában az „arany kaszához“ czimzett házban ment volna végbe, hol a tolvajok létra segélyével törtek be az emeletre és egy arany órát lánczczal s ágyneműt raboltak el. Nem szeretnék hinni, hogy a dohány utczai és újvilág utczai rablás két különböző eset legyen, — mert különben nagyon furcsán állanánk a fővárosban. * A végtárgyalás azon nagy rablás állítólagos elkövetője ellen, aki Kohner itteni kereskedő lakásáról készpénzben és értékpapírokban közel 60,000 hot orzottel, közelebb fog a városi törvényszék előtt végbemenni. Czinkota és Rákospalota között a napokban két rabló ismét megállított egy kocsit, de miután látták, hogy a kocsiban hatan ülnek, odább álltak. Jó volna e vidékre nagyobb számú rendes őrjáratokat kiküldeni. * Felső Fehér vármegye (Erdélyben) úton választott bizottmányában, mit a „K.“ név szerint közöl, összesen 42 tag közt van magyar 26, román 13, számZ 3.* A brassói román műkiállításon kiállítási tárgy mintegy ezer és néhány száz darab gyűlt össze. * A kocsi-posta árszabályzata a jövő félévre megállapittatott. Egy lóért állomásonkint a pesti postai kerületben 1 frt 18 kr, a pozsonyiban és nagyváradiban 1 frt 14 kr, a sopronyiban 1 ft 20 kr, a kassaiban pedig 1 ft 2 kr szetendő. Fedett kocsi használatáért ez ár fele ; fedezetkénért negyedrésze számittatik. Az ostor- és kocsikenési dij a régi, gett hozna magával, a mennyi csak a nemzet becsületével megfér. Azon egeire, ha ő Felsége a municipális tanácskozási termek újbóli megnyitását föltételekhez akarná kötni, ezt jegyzi meg Haller úr: „Ha ezen föltételek olyanok, hogy a nemzet azokban az államháztartás mellőzhetlen követelményeit ismerendi fel, és ha ezek ideiglenes jelleme az országgyűlés jogainak fentartása mellett felsőbb helyen határozottan kimondatik, ekkor, úgy hiszem, az ország egy megyéje se fog habozni, — ha mindjárt óvás mellett is — mindenben megnyugodni, miben az átmenet szükségességét ismeri fel.“ Még néhány sor után, melyben Haller gr. föllépésének netaláni félremagyarázása ellen óvást tesz, befejezi julius 14-kén kelt hazafiui levelét. Külső-Szolnokmegye helyzete törvénykezési tekintetben. Az 1860 ik évi October 20-án kelt legmagasabb diploma — a megyék régi határait visszaállítván : Külső-Szolnok megyének is, amely 1854. óta legalább ágytól és asztaltól el volt választva, 1861-ik év elején ismét vissza kelle kerülnie régi házastársa, az öreg Heves vármegyéhez. De ez összekelés fájdalom! nem hozta meg nekünk a megelégedés olajágát. Mert állapotunk törvénykezési tekintetben mostohább lett mint volt valaha akármikor is. És ez állításom begyőzéséhez nem kell sok commentár. A régi megyei rendszer óta megváltozott perlekedési viszonyok, és főleg az azóta behozott telekkönyvi intézmény természete, kézzelfoghatólag megfejtik válságos helyzetünk nyomorúságát. A heves megyei polgári törvényszék ugyanis legjobb akarata mellett sem képes. Csak magának Heves megyének polgári ügyeit rendes folyamatba tenni, s elintézni pedig ezt sürgetik, szorgalmazzák maguk a közel lakó ügyfelek, és helyben székelő ügyvédeik, de mi 20—26 mértföldről nem járhatunk szüntelen Egerbe, s igy a szolnokmegyei halom alá temetett ügyek bizony hasztalan várják a feltámadás nagy napját. Még nagyobb csapás ránk nézve az, hogy telekkönyveink ily roppant távolságban Egerben kezeltetnek, holott a telekkönyvek tulajdonképen csak is úgy felelhetnének meg egyébként üdvös czéljuknak, ha minden község a maga saját határára vonatkozó telekkönyveket maga kezelné. Ide járul még azon soha meg nem bocsátható könnyelműség, miszerint e kettős megye — ha jól emlékszem — még 1860. december havában az osztrák telekkönyvi intézmény folyamát beállította, s midőn már e megyebeli csaknem minden telekkönyvek a kiigazítási stádiumon keresztül esve, majdnem egészen tisztába hozattak, azoknak tovább folytatásukat, nyilvántartásukat megszüntette, megsemmisítette, s a birtokváltozásnál régen divatozott bevallási és betáblázási eljárást hozta életbe. Ez nagy botlás volt. Mert évek és kiszámíthatlan költség és fáradság kívántatik ahoz, hogy telekkönyveink competens hitelességüket visszanyerjék. E botlás súlyát maga a megye közönsége csakhamar megérezte, és az országbírói értekezletek életbe léptetésével elhatározta az osztrák telekkönyvi intézmény folytatását, s az időközben történt változásoknak kiigazítás útján eszközlését. De mibe fog ez kerülni ? Hát egy szelevényi polgár, ki 50 ftos fekvőségét időközben eladta — most a kiigazítás végett a 26 mértföldnyi távolságból Egerbe utazzék — s 100 ftot költsön ? Igen, Egerbe, hova innen az év legalább fele részében — a járhatatlan utak miatt — lehetetlenség is elhatolni. A megye közönsége átlátván, hogy egy törvényszékkel lehetetlen e kettős megyében az igazságszolgáltatást úgy ellátni, hogy az minden érdekektet csak némileg is kielégítsen. 1861. September 12-én tartott közgyűlésében egyhangúlag elhatározta, hogy Szolnokmegyére nézve egy külön törvényszék állittassék föl, de a megyei bizottmányok működéseinek pár hónap múlva történt beállításával, eme Külső-Szolnok megye összes lakosságára nézve kiszámíthatlan üdvös határozat foganatosítás nélkül maradt. Ezért szükségesnek tartok, a döntő tényezők figyelmét állapotunkra fordítani. Mk. A pesti kereskedelmi akadémiának programja. I. A kereskedelmi akadémiánál adandó oktatásnak feladata, czélja és szervezete. I. Magyarország joggal neveztetik Európa egyik nemcsak legszebb, de egyszersmind legáldottabb országának, mert mindennemű becses nyers termékeken kívül, melyeket az ipar szükséges, minők : a gyapjú, len, kender, vas, réz, só, gubacs, bőrök, fagygyu, timsó, széksó stb., mindennemű nagyobb, részint kitűnő minőségű gabonával, úgy szintén más felette becsés kereskedelmi czikkekkel is bir. Érez- és ásványdús bérczei aranyat, ezüstöt, kitűnő jóságu rezet, vasat, kősót és kőszenet nyújtanak ; halmain nemes szőlőfajok nagy bőségben diszlenek ; pusztáin számos nyáj táplálkozik; tölgyerdeiben számos szalonnás sertés tenyészik, s a tengeri és búza mellett a dohány illatos levele érik. Minden, mit csak az ember szíve kívánhat, bőven diszlik hazánkban. Magyarországnak tehát Európa kereskedést űző országai közt első helyet kellene elfoglalnia, mivel egyszersmind a közép-európai és nyugat-ázsiai kereskedelem átmenetére nézve a legfontosabb országnak is kellene lennie. A Duna Európa legnevezetesebb folyója, mert ha bár a Volga hosszaságra s a folyóterület kiterjedésére nézve amazt fölülhaladja is, ez mégis csak egy ázsiai belföldi tóba ömlik és kevés várossal s emberrel biró vidékeken özünlik keresztül. Ellenben a Duna egy 14,000 □ mértföldnyi területen felfogja az Alpesek és Kárpátok vizdus folyóit, átömlik Európa gabnatermő országain, s mellékfolyói által érinti középnyugati s déli Némethon iparűző területeit. A Duna forrásaival szemközt szeli át a Schwarzwald nevű erdőt ama nevezetes hasszék, mely utat nyit a Bénus felé és Baden, Francziaország és Schweiz ottani vaspályáihoz és viai útjaihoz vezet. Ulm városától kezdve fontos kereskedelmi utak szelik a Dunát keresztül, melyek Olaszországot Némethonnal kötik össze. Míg Bécsből egyik vaspálya Adriához, addig egy másik Csehországon keresztül az elbe melléki városokhoz vezet és ismét egy másik a Morvavölgyén keresztül az Odera és Visztulához, egy harmadik kocsiút hajdan a felső Vág völgyében Trencsin mellett Lemberg és Kiev felé vezetett, hol ellenben most egy vaspálya Triesztet Hamburggal, Szt-Pétervárral stb. köti össze. A folyó kiömlésével szemközt Trapezuntnál eléri végre a perzsiai kereskedelmi út a Fekete-tengert, minthogy itt már közel 30 milliónyi áru cseréltetik ki. Perzsia, Indiának és nyugati Ázsiának egy része selymet, gyapotot, szőrméket, gubacsot, indigót, eczetfát stb. hoz Trapezuntba, míg ellenben szász, sziléziai, cseh és morva posztót, üveg- és fémárukat, pamutkelméket, órákat stb. visznek el onnan. A legközelebbi út a Duna-vidékek és a szomszéd országok iparűző területeitől a Fekete tenger kikötőihez, ennélfogva Magyarországon visz keresztül, mely tehát a természettel arra van hivatva, hogy az európa-ázsiai kereskedelem raktára legyen, mivel az idegen áru czikkekhez saját czikkeit is toldhatja. A Szibéria chinai kereskedelmi útnak egyik mellék ága t. i. szintén az azovi-tengerbe ömlik, s minthogy most az adriaitengerhez vezető vasút már elkészült, s igy Magyarország a tengerpartot, a nélkül, hogy Bécsnek kerüljön, elérte, hogy gabna készleteit déli Európának lisztben szűkölködő félszigetére küldje, ellenben pedig az onnan jövő árukat legközelebbi után Gács- és Lengyelországba szállítsa; s a magyar kereskedelemnek nagy jövőt jósolhatni. Ha Magyarország ezen öt illető helyet a kereskedelmet űző országok közt még el nem foglalta, úgy azt jobbatlan politikai viszonyok okozták, melyek folytán magas vámok a kivitelt akadályoztatták, vagy a határon sokáig folyt háborúk s alkotmányos harczok a belső kifejlődést háborgatták, úgy hogy a népesség polgári eleme, tehát a kereskedelem s ipar képviselői, nem vitának illő számban az országgyűléseken képviselve, hogy az anyagi érdekek azokon nem eléggé figyelemre méltatva. Kereskedelmi fejlődésünk hátramaradásának fő oka azonban a kereskedelmi értelmiség hiányának tulajdonítható; azon értelmiségnek, mely nem csak a legközelebbi hasznot tartja szem előtt, hanem a jövőről is gondoskodik, midőn áldozatokkal is előteremti azt, mit a jövő követel. Ezen előrelátás által vált Angolország nagygyá s hatalmassá, mivel a jövő követeléseit előre kiszámította, s előkészületeket ten azok teljesítésére, úgy hogy ez által e jövőnek ura maradt, midőn az jelenné vált. Flogg ezen értelmiség a Duna mellett már világkereskedést űzött, azt a kereskedelmi történet átnézete tanúsítja. Már a Karolingiak ideje óta a Duna egy sokat használt kereskedelmi út volt, mert akkor Konstantinápoly a sokat keresett ázsiai áruk raktárául szolgál. Regensburgtól kezdve hozák ez árukat a görög fővárosból, később Bécs, az iparűző Augsburg, a lelékely Nürnberg, sőt Boroszló is részt vettek e kereskedelemben. Magyarországon kereszztül egyenesen Kiev, Lengyel- s Görögországból hozattak árukat, s még Pirzsiába s Tatárországba is küldötték ügynökeiket. Akkor Németország egy iparkedvelő, szabad, hatalmasan kifejlődött polgárrenddel bírt, mely az alsódunai tartományokban hiányzott, miért is Magyarország többnyire csak szenvedőleges kereskedelmet űzött. Bécs végre a magyar kereskedelmet magához vonta, mióta Szelencze a legnagyobb kereskedelmi álladalommá jön, s a török háborúk a dunai kereskedelmet akadályoztatták. .. legújabb időben a Duna ismét visszanyerte ugyan fontosságát mint kereskedelmi út, mely jelentékenységére nézve növekedni fog, mihelyt a megkezdett fotószabályozások, vasutak s gőzhajózások be leendőnek fejezve; de a kereskedelmi s iparszabadság uj veszélylyel fenyegeti Magyarországot. A nyugati szomszéd tartományok ipari s kereskedelmi tekintetben jobban s több oldalról vannak kifejlődve, mint Magyarország, nagyobb tőkepénzekkel, egy értelmes kereskedelmi karral, mindennemű ipartanodákkal bírnak, s nem fognak késni ezen előnyös körülményeket felhasználni, hogy Magyarország természetkincseit kizsákmnyolhassák, a nyers termékek összevásárlása által iparunkat elnyomhassák. 11. Az a pesti kereskedelmi kar éles veszttségének becsült ítére válik, hogy belátta e veszélyt s magát arra nagylerűen eltökélte, hogy annak elejét veszi, mielőtt még késő. Megemlékezett ez angol jelmondatra : az idős pénz, a tudomány hatalom. Ha mindjárt a tőkepénzei nem teremthetők elő oly gyorsan mint kívánatos volta, de azok által mégis nélkülözhetlen és hasznos ismeretek, s egy jutalmazó népműveltség könnyebben idetethetnék elő és létethetnék haszonhajtóvá. A kereskedőség minden államra nézve az elevenítő, híradásra serkentő, az átalános jólétet előmozdító s valamint az anyagi, úgy az értelmi műveltségre hatalmasan ható elem. A kereskedő gyakran jő a külfölddel érintkezésbe, megismerkedik azzal, ami jobb, sőt kélyszerítve van minden haladást magáévá tenni, ha a vásáron a versenyt ki akarja állani; a kereskedő azon igyekszik, hogy áruja elkeljen, itt azonban versenytársakra talál, kik ellen csak akkor tarthatja fenn magát ha jobb vagy egyenlő jósága s a mellett olcsóbb árukat hoz. Azért az ipar, a gépek s vegytani eljárások javításai s haladásaival, a divat s ízléssel meg kell ismekednie, hogy ő bírhassa a gyámokot arra, hogy a külfölddel egyenlépést tarthasson; a kereskedő keres számára új vételforrásokat, hoz neki használható czikkeket, melyek őt arra képesítik, hogy gyártmányait ,ayithassa; ő figyelmezteti végre uj piaczokra s lakhelyekre, hol készítményeivel szerencsésen versenyezhet. Ily módon éleszti a kereskedő az ország iparát, inden a világkereskedés szükségleteit s viszonylatait élénk figyelemmel kiséri s azokhoz alkalmazkodni igyekszik. Nem kevésbé nagy befolyással van a kereskedett , a gazdászatra, mivel terményei eladására a kereskedő utakat nyomoz ki, a földmivelés javítására- is a földmivelés, valamint a baromtenyésztés terménye.