Sürgöny, 1862. szeptember (2. évfolyam, 201-224. szám)
1862-09-17 / 213. szám
nemzedékben. Minél több nehézségek állnak ellen a nemzetiségek kiegyezésének a császári államban , minél kevésbé kelt bizalmat a bizonytalan közbeeső állapot, amely fennáll, annál nagyobb mértékben érzi magát a német nép Németországra utalva, amelytől segélyt vár a szláv s magyar elemek túlsúlya ellen, valamint ifjú szabadsága garantiáit. 3. Kezdik átlátni, hogy a várakozások csalékonyak, míg Németország politikailag nem reorganizálja magát s ezáltal előbb erőt nem nyer önmagát és szabadságát védelmezhetni. Elismerik tehát egy átható szövetségi reform szükségességét, melynek a nyolcz kormány is monopathikus vényén túl messze kell terjednie ; de egyszersmind azon helyzetben látják magukat, hogy minden valódi reform nélküözketlen zárköve, és a külügyi politika egységes vezetése ellen óvást tegyenek, mert az austriai császár nem rendelheti inasát a porosz király alá. Ennélfogva a német reformpárt programmja elvettetik és a parlament mellett egy több tagú directórium tartatik szem előtt. E mellett azt gondolják, hogy a februári alkotmány megfelelő módosítása által német-Austria oly függetlenné fog tétetni a többi koronaországoktól, mikép képes leend a parlamentben részt venni, s magát a szövetségi hatalomnak alávetni. Azonban ezek bizonytalan tünetek , aki beszéd közben a viszony nehézségeibe közelebb hatol, és felvilágosítást kíván a fölött, miképen gondolták a kérdés megoldását, kitérő fordulattal nyugalomra fog utaltatni. 4. Ebből az következik: mikép egy szövetségre femn párt, amely feladatául tűzi ki a szövetség s ezzel összefüggésben a februári alkotmny reformját politikai izgatások által elérni, Austriában nem létezik. Küzdenek a „kis német“ reform ellen s a „nagy németek“ óhajtják , de ezért se tesznek semmit, nem indítványoznak a birodalmi tanácsban, hallgat róla a sajtó, magára hagyják a dolgot. Csak a birodalmi tanácsban nem képviselt radicális irány,melynek szószólója Schuselka, látszik hajlandónak a német kérdést saját értelmében felkarolni. Ez a pillanatnyi tényállás, amint az a legkülönbözőbb szemlélők előtt feltűnt. Bármennyire üdvösöltessék is Austriában a nemzeti érzület terjedése, a reform mozgalom haladását tekintve keveset ígér. Az államminiszer úr talán alkalmat veend legközelebbi beszédében ezen nyilatkozatra visszatérni.“ G is kr a lapja, a „Mahr. Cor.“ utolsó számában a februári alkotmány revisiójának kérdését tárgyalja, mely a követek háza üléseinek megnyitása alkalmával szóba fogna hozatni. Nevezett lap ugyan határozottan nyilatkozik ily revisio ellen, melyet gyakorlatiatlannak tart és alkalmasnak arra, hogy még nagyobb ziláltságot hozzon parlamenti életünkbe, de azért nem ismeri el, hogy az alkotmánynak nincs szüksége revisióra. Azt kívánja, hogy a követek a ministeriumot hívják fel, miszerint a dualismus magában szünjék meg, hogy Erdélyre választási törvény hozassék, az erdélyi követek behivassanak és Magyaror-szág is felszólittassék a választások eszközlésére. — Könnyű beszélni! Mosonmegye közönségének fölirata. Felséges Császár és Apostoli Király ! Legkegyelmesebb Urunk ! Midőn mintegy két évvel ezelőtt ama gyászhír repülé át az ország minden részeit, hogy Felséges Asszonyunk, forrón szeretett Királynénk megtört egészsége miatt kénytelen , kedves honát odahagyván, messze távolban, szelidebb éghajlat alatt szenvedései TÁRCZA. Napi újdonságok. * Császárné Ő Felsége f. hó 14-kén délután Passauból Schönbrunnba visszaérkezett. * Gr. Apponyi György országbíró önmga békésmegyei gerendási jószágán saját költségén uj templomot építtet, mely octoberben fog Szaniszló Ferencz nagyváradi püspök által felszenteltetni. * B. Baldássi Antal, írja a IP. NI. a budai Krisztinavárosból, az alagút szomszédságából a hegyekbe vezető vasút építési engedélye megnyerhetéséért, mint az e czélból alakult társaság elnöke beadta már folyamodását. Köztudomású, hogy régebben ugyanitt lóerőre építendő vasút volt tervezve, de ez eszme, bár az engedély is meg volt, elejtetett. * A m. kir. udv. kanczelláriánál jelenleg — mint a „Med. Woch.“ értesít, Ő Felsége elé való terjesztésre a mkir. helytartótanács ajánlata van, mely a pesti m. kir. tudom. egyetemre a legsulyább fontossággal bir. A m. kir. helytartótanács ugyanis azt indítványozza, hogy a tandijak a pesti egyetemnél eltöröltessenek s a félévi vizsgák ismét behozassanak. Mindkét indítvány minden józan gondolkozású hazafi helyeslését annyira bírja, hogy óhajtva kell óhajtaunk, bár legfelsőbb helyről minél előbb jóváhagyatnék. Ugyan a lap értesít, hogy a legfelsőbb határozat már leérkezett, mely szerint az egyetemi tanároknak 30 évi működés után teljes nyugdíjuk biztosittatik. A birodalom összes tanári karára nézve ez örvendetes intézkedés a gymnasiumokat illető korábbi rendszabály kiterjesztése. * A cs. kir. kereskedelmi ministerium, am. kir. udv. kamnczellária és cs. kir. hadi egyministerimmal egyetértve, a cs. k. szab. déli vasuttársulatnak a Kottoritól a Muráig Légrád mellé vezető mellé vasútvonal kiépítésére a bizottmányi vizsgálatok alapján az engedélyt megadta. * Az aradi magyar színészet istápolására az ottani tanács színházi bizottmányt nevezett ki, melynek elnöke Keharreder Ferencz polgármester, tagjai Bettelheim Vilmos, Dobsa Samu, Lukácsy Miklós, Pap János, Szekutcs János, Wallfisch Pál és Kresztics Döme, egyszersmind tollnak A várja ez évben a színház-igazgatóságnak 1200, a színház javítására 800 fot, a következő években pedig 600 ft segélypénzt rendelt. Az ekkép alakulandó új színházi rendezet mellett az anyaszinháztól, talán egyebünnen is előkelő vendégek fognak meghivatni, az elsők sorában Markovits Ilka kisasszonyt emlegetik. •Krasznamegye tisztikara a megyei kórház részére 160 fot adakozott, mely szép buzgalom és részvét a szenvedő emberiség nevében hálaköszönettel tétetik közhírré. * A kolozsvári lóversenyek f. hó 20, 21 és 22 kén fognak véghezmenni. * A fölállíttatni tervezett szolgálati és bizományos intézet Budapesten már megnyit. Czélja ugyanaz, ami a külföldi hasonló intézeteknek : mindenféle útbaigazítások, kalauzolások, bizományok, megrendelések és szolgálatok teljesítése. * A Camorra Nápolyban. Hírlapi tudósítások Camorristák neve alatt egy rabló-czéhről értesítenek, mely minden néposztályban el volt terjedve és a legrettentőbb hatalmat képezte minden becsületes ember ellenében. 1860 ban Garibaldi, mint nápolyi dictator igyekezett megsemmisítni e rablókat, de nem volt elég ideje rá, s utána a kormány nem volt elég szigorú, s így ma is fizik rettentő rablásaikat. A nép vagyonát dézsmálják, a kereskedőt, vendéglőt megfizettetik, még a hírlapkiadótól is jövedelmet húznak. Jaj annak, ki a Camorrista követelésének eleget nem tesz, bizonyos lehet benne, hogy 24 óráig sem kerüli ki a veszedelmet. Az idegent azonban nem bántják. Közelebbről leginkább rablásban és abban állott üzletük, hogy gazdag nápolyi polgárokat útfélen, vagy saját nyári lakóikban elfogván, a hegyek közé hurczolták és csak roppant összegekért bocsátották szabadon. Bár óvatosak, néhányat sikerült a rendőrségnek kézrekerülni. * Szegeden azon 100 arany pályadijra, mely Szeged városa történetének legjobb megirója számára tűzetek ki, egyetlen pályamunka sem érkezett be. Most e dij a szegedi takarékpénztárba tétetett és a pályázás újra kihirdettetett. Újabb határidő 1865 September vége. A kéziratokat a , Szegedi II. szerkesztősége fogadja 11. * A franczia nagy emberek lubiznak. Múltkor Rogerről írták, hogy nezei jószágát kisorsolja, most pedig La martineról halljuk, hogy a franczia kormány megengedte neki zilált vagyoni viszonyai javítására sorsjátékot rendezni 1 millió frank tékével. Sorsjegyek egy negyed frankjával az egész császári birodalomban árulhatók. * Ritkán láttunk nevet oly sűrűn a színlapon mint mostaniban Szilágyi Béláét, s azt mondják, hogy ezen fiatal, szerepeit folyvást folyékonyan tudó és szorgalommal játszó színész — nincs engegirozva , csak szívességből lép föl Mi nem hisszük , hogy a nemzeti színház szegény színésztől ily ajándékot elfogadhatna. . . * Bécsből 1 hó 14 k én Pozsonba rendeztek két kirándulást, közelebb pedig a wieliczkai sóbányákat fogják onnan meglátogatni. * A budai népszínház örömünnepének másod napjára ismét roppant közönség gyűlt egybe. — amint a lánczhidon átkelők számából kivehető volt, többnyire pestiek. Mi a színlapról láttuk, hogy pesti színészeink játsztak : a „Szigetvári vértanuk“ első felvonását és a „Nő uralmat“ adták. Bognár Vilma népdalokat énekelt. A minapi nyitányok ismételtettek. * Bernáth József somogymegyei alispán aláirásával, a következő hivatalos hirdetés jelent meg : A vakmerő rablások — s a rablókat takargató még undokabb, s bűinösebb orgazdaság megyénkben mindinkább elharapódzván, — ezennel közhírré tétetik, hogy egy rabló, vagy orgazda elfogatására egész ötezer forintig terjedő jutalom engedélyeztetett, s hogy ezen jutalmak az illetőknek a megye pénztáránál nyomban kifizettetni fognak. Egyúttal közhírre tétetik, miszerint az, ki rablót, vagy csak gyanús egyént magánál elrejti hollétét, ha felőle tudomása van, fel nem jelenti, vagy a rablók tanyájára és rejthelyeikre ételt és italt hord, úgy szintén az, ki ezen ételt és italt ily czélból kiadja — szóval mind az, ki legkisebb hozzájárulásával közvetve, vagy közvetlenül a rablók gonosz tetteiket előmozditja — nyomban elfogatik és legszigorúbb büntetés alá vonatik. Kelt Kaposvárott, sept. 13 án 1862. * A bérkocsisok visszaéléséhez a „M. D.“ ezt a pendant közli : Figyelmeztetjük Buda város főkapitányságát azon zsarolásokra, a melyeket a budai lánczhidfőnél álló bérkocsisok vasár s ünnepnapokon a közönségen elkövetnek. Múlt vasárnap délutáni 3 órakor, midőn társaskocsi nem volt kapható, 2 frt 60 krt, egész 3 frtot kívántak a zugligetbe a bérkocsisok , sőt a beszállást mindenkinek eltilták, mielőtt azon összeg lefizetésére magát nem kötelezte. Így járt e sorok írója a 4, 11, 21, 24, 57, 67. sz. bérkocsisokkal, mig végre ex gratia 2 írtért az 57-es indult. — Mire való az árszabály, ha a bérkocsis e figyelmeztetésre azt feleli, hogy , az a ~apiroson áll.“ * Az „Ung. Nadir.“ a bérkocsisok visszaélését következő esettel illustrálja : Egy úr múlt vasárnap estre az 53 ik számú comfortable beült és az országútról lakására a „Zrínyi“ házhoz hajtatott. A menetért, mely alig tartott 4 perczig, 50 krt adott (tehát dupla taksát), mind a mellett a kocsis mellett ülő tulajdonos gorombán egy forintot követelt, s midőn az ur a kaput fölnyitva azt mondá, jöjjön a kocsis holnap, a goromba bérkocsis, ki részeg nem volt, rákiáltott : neki ma kell a forint és erőszakkal benyomta a kaput. Az ur 1.évjegyét nem fogadta el. Midőn ez a kocsiba ülve követelte, hogy a rendőrséghez hajtsanak, a comfortable kényszerité, hogy szálljon ki, a czivódás vége az lett, hogy a forintot meg kellett fizetni A botránynak igen sokan tanúi voltak. Azután a brutális kocsis gunykaczaj közt a városkapitánysághoz ment és az ígért hatósági fenyítésre odább állott. Az említett lap megjegyzi, hogy ez tökéletesen hasonlít az útonálláshoz. Folyvást hallani ily panaszokat ezen neveletlen egyének zsarolásairól, miket kivált hölgyek irányában elkövetnek. Tiz bérkocsis közt alig van egy rekárszabály a kocsijában. Nincs oly érdem, tisztes kar, rang, melyet tekintetbe vennének, a kardot kivéve, ettől félnek mint az ördög a tömjéntől. Példás büntetés nélkül a visszaélések nem szünemlenek meg. * Egy dunaföldvári lakos múlt pénteken az új épület közelében egy korcsmában valami Dominik nevű egyént ismert föl, mint azon rablógyilkosok egyik czinkostársát, kik a dunaföldvári agg plébánost megölték, — rögtön katonai segélyért jutott az új épület fővártájához, kiknek segélyével a már vallomásra bírt tettes elfogatott, és a megyeházba vitetett. * A városligeti tó szabályozásán hétfő óta 300 munkás dolgozik. * A műegylet folyó havi kiállítása holnap nyílik meg 70 képpel. * Az „Ung. Nachr.“ hallja, hogy Budaváros költségvetésében a városmajor szabályozása és szépítésére jelentékeny összeg határoztatok. * Csepel szigetéről Pestre jövőleg egy kenyérrel terhelt csolnak elsüllyedt. A csolnakon levő személyek úszva menekítek a partra. * A Tápió-Szele és Czegléd között múlt héten történt postarablás felől következő részleteket közöl a „Magyarország“: A czegléd-szelei országúton, a postakocsi indulta előtt Czeglédre, többen találkoztak egy három lova paraszt szekérrel, amelyen két urimódon öltözött nagy szakállu férfiú vadászpuskával ült; a kocsis czifra szűrben volt. Ezen kocsin várta a két rabló a Szeléről jövő postakocsit, mert az utasok ezen kocsit egyszer Czegléd, máskor Szele felé mentében találták. Amint a postakocsit az országút felé szemközt találták, a rablók kocsijukkal az utón keresztbe álltak, a 14 éves kocsist leszállani parancsolták, fenyegetőzések között a postatáskával együtt kocsijukra fektették, szűrrel beterítették, s a postalovat is a kocsi elé fogva, vágtatva Czegléd felé indultak, Czegléd közelében egy mellékiton háza felé hajtván, a fiút a szekérről leparancsolták. A rablást két czeglédi földmives távolról, félelmükben földre terülve nézte, és azonnal Czeglédre sietett jelentést tenni, miáltal Pesten előbb volt tudomás a rablásról, mint a szelei postahivatalban, miután a postafiu csak késő este ért haza gyalog. — A postatáskában volt 22 ezer forint a kátai adóhivataltól, 8 ezer forint Jászberényből, és mintegy 8 ezer forint magán pénzküldemények. — F. évi october hó 1 sején, Lengyel I. tanár, f. h. engedélyezett „első magyar“ „angol franczia nyelvtanoda és nevelő intézetében“, új (negyedévi) tankörök, t. i. urak, hölgyek és gyermekek részére, valamint egy külön vasárnapi (kereskedelmi) tanköt alakíttatnak, az értesítvény szerinti tiszteletdíj mellett. Bővebben értekezhetni naponkint d. e. 11 órától 12 ig és d. u. - től 4 ig Dorotta utcza, az Almay-féle házban, (Wurm udvar) 2 d.k emelet 15 ik sz. — Figyelmeztetés a magyar irók segélyegylete részére rendezett sorsjáték ügyében. Hazafius tisztelettel kérem föl mindazokat, kik a magyar irók segélyegylete javára rendezett sorsjáték sorsjegyei elárusításában közreműködni szívesek , és még az elárusított sorsjegyek árát be nem küldötték , hogy annak mentelelőbbi beküldését eszközölni ne terheltessenek. A nevezett sorsjegyek annyira keresettek lévén, hogy a központ többé egy darabbal sem rendelkezik ; minélfogva, hogy a magános , egyedül a czél iránti meleg részvétből száműzött hazafias megkeresések némileg kielégíttethessenek, felkérem azon t bizományos kereskedő urakat, kik nagyobb mennyiségben vettek át sorsjegyeket elárusítás végett, hogy : ha és amennyiben nem volna kilátásuk a kezükhöz vett sorsjegyek egészbeni elárusításához, legyenek szívesek annak egy részét visszaküldeni. Továbbá a húzás határnapja mindinkább közeledvén, mennyiben a nyereménytárgyak összeállításának a húzás határnapját legalább is 5 héttel meg kell előznie részint felsőbb helyen igényelt bemutatás, részint a nyilvánosság elé juttatás tekintetéből, hasonló tisztelettel kérem fel azon tisztelt honfiakat és honleányokat, kik e nemes czéleléréséhez még nyereménytárgyakkal járulni szándékoznak, hogy azt beküldeni, vagy — hogyha azok kézimunkából fognak állani, és még el nem készültek volna — bejelenteni méltóztassanak. Végül: amennyiben mind a sorsjáték, mind az egylet pénztára szaporodására vonatkozólag a lapokban hírképen több rendbeli közlések olvashatók időnkint, figyelmessé teszem a t. ez. közönséget, miszerint kifogáson kívülinek egyedül és kizárólag azok tekinthetők, melyek a bizottmány megbízásából Gyulai Pál egyleti titoknok ur, vagy nevem alatt hozatnak a nyilvánosság elé. Pesten, 1862. September 15 én. Szathmáry Lajos ideigl. pénztárnok, (üllői-ut, Köztelek, 12. szám.) ben enyhülést keresni, gyérzerplet vont minden hü magyar szív magára, s a nemzet, híven követve elfbcei példáját, kik a Felséges Uralkodó-háznak örömében nemzeti örömet, az azt érő csapásokban nemzeti csapást láttak s éreztek, teljes mérvben osztá azon méltányos fájdalmat, mely ezen gyászos esemény által nem csak Felségedet, de egyszersmind az egész felséges családot is oly érzékenyen sujtá; különösen leverőleg hatott eme gyászhit ezen megye közönségére, mely felséges Asszonyunk s királynénkban, ismerve annak páratlan szelíd lelkét s hit alattvalói jólléteérti buzgalmát, mindenkor az ország védangyalát tisztelé. S habár nagy is volt aggodalmunk, leirhatlan fájdalmunk, még sem engedő bennünk csüggedni azon öntudat, miszerint sok millió hit alattvalóknak naponta . Felsége mielőbbi tökéletes helyreállításáért az egekhez menesztett bő fohászai siker nélkül elhangzani nem fognak. S most, midőn felséges királynénk, forrón szeretett Honanyánk virágzó testi s lelki épségben visszatért, engedje meg Felséged, hogy e megye közönsége is szive legbensőbb sugallatát követve, azon számtalan milliók számát szaporíthassa, kik ezen minden hű magyar s alattvaló szivét benső örömmel betöltő örvendetes esemény felett örömkiáltásokat zengenek: engedje meg Felséged, hogy nyilváníthassuk azon határtalan örömünket, mely a Felséges Honanyánk egészségbeni visszatérte által keblünket ájtatos hálaimákra gerjeszti. Legmélyebb alázatossággal kérjük tehát császári s apostoli királyi Felségedet, méltóztassék királyi kegyelmében ezen szivünk mélyéből eredő legalázatosabb jobbágyi hódolatunkat, mint tántorithatlan hűségű szolgáinak örömkifejezését legkegyelmesebben elfogadni s azt Felséges asszonyunk, forrón szeretett királynénk legmagasabb színe elé juttatni. S midőn magunkat császári királyi Apostoli Felségednek kegyelmébe s legmagasb pártfogásába ajánlanék, maradunk császári s apostoli királyi Felségednek M. Óvárott, 1862 ik évi September hó 9 én tartott nyilvános tisztiszéki ülésünkből, legalázatosabb alattvalói s hi jobbágyai Mosonmegye közönsége. Nagyvárad városa közönségének fölirata. Felséges Császárné s Királyné 1 Legkegyelmesebb Asszonyunk ! Mindazon rendületlen meggyőződésünk , miszerint a haza és egyes lakosok jólléte a dicsőn uralkodó Fejedelem jóllétével elválaszthatlanul öszvefügg, valamint azon boldogító érzelmek folytán, melyeket Felséged személyes tulajdonai hazánkban tett körútja alkalmával valamint az egész hazában, úgy városunk minden egyes polgárai szivében költöttének, fájdalommal telt el szivünk, hallván azt, hogy Felséged súlyossá vált betegsége miatt, alnnak helyrehozása tekintetéből felséges családja körétől válni, s a birodalom határán túl enyhébb éghajlatra vonulni kényszerült. De a minő nagy volt szivfájdalmunk, épen oly határtalan örömet érezünk szerencsés felgyógyulásán, s üdült egészséggel felséges családja és bűn szeretett alattvalóinak körébe tett hazaérkezésén, melyet némán szivünkbe rejteni nem is tudhatunk. Városunk minden egyes hit polgárának legforróbb óhajtása lévén, hova elébb szemlélhetni Felséged fejedelmi vállain ragyogni a magyar szent koronát s hogy láthassuk hosszú évek során többször körünkben Felségedet mint szeretett magyar hazánk imádott koronás királynéját, mint a honnak minden népeit boldogító közös édes anyát. Ezen alkalommal fogadja Felséged közörömünk hódolatteljes kifejezését, egyszersmind tántorithatlan bőségünk nyilvánítását, melyet midőn a trón zsámolyához tenni szerencsések vagyunk, örök hűséggel s jobbágyi hódolattal öröklőnk Nagyváradon 1862-dik évi augusztus 30-kán tartott képviselő testületünk üléséből. — Felségednek hódoló legalázatosabb szolgái: Lázár Mihály, kir. tanácsos, s polgármester. Stettner Lajos, s. k. főbíró. Kovács József hittudor, esperest. Kósa Gábor, — Boczkó Athanáz s. k., nagyváradi g. n. e. esperest. Pest, sept. 16. A dura gőzhajózás történetében ismét egy jelentékeny mozzanat fordult elő, mely komoly figyelmet érdemel. A Duna szabaddá lévén, mindenekelőtt külföldi társulatokat és vállalkozókat látunk a versenytérre sietni. Legszerencsésb, mert legtevékenyebb, azon társulat látszott lenni, mely magát bajor kir. gőzhajózási társulatnak nevezé, és pedig méltán, mert valóban állami segédforrásokból támogattatott. A bajor lobogót gyakran is láttuk Dunánkon lengeni. Azonban meglehetős fölszerelése s biztos támasza daczára is csakhamar belefáradt a versenybe, mert bár szép tevékenységet fejtett ki, mindamellett üzlete épen nem ütött ki előnyösen. Nem birá az első dunagőzhajózási társulat hatalmas versenyét kiállni, mit belátván, felhagyott az egész vállalattal. Most épen azon társulat, melylyel versenyben állt, véve meg összes értékes anyagszereit igen olcsó pénzen: 15 gőzös, 20 vontató hajó, hajóműhely s az összes épületek mind annak birtokába mentek át. Ezen tény legalább is gondolkozóba ejthet arra nézve, vajjon a dunai közlekedés csakugyan a fejlődés azon stádiumában áll-e, mely az új vállalatokat szükségképen előszólítja? Ha nincs, úgy a bajor hajók fölvásárlása az első dunagőzhajózási társulat részéről csak annál erős a bizonyítéka annak, miszerint az mindenkép oly kárba kívánja magát helyezni, hogy bármely versenyt is megnehezíthessen, minélfogva mindenesetre szükséges lesz, hogy bármely új vállalat magát erős tartaléktőkével igyekezzék ellátni, miszerint előleges veszteségek folytán a bajor kir. társulat sorsára ne jusson. Egyébként a versenynek üdvös hatása már a fölebbi tényben is nyilvánul. Annak tulajdonítandó, hogy az első dunagőzhajózási társulat, látván maga előtt a nagy feladatot, üzletének azon kiterjedést és ruganyosságot igyekszik adni, melyre az még képes, s igy talán majd azon útszakaszokra is fordithatandja figyelmét, melyeket ekkorig hajói eddigi száma mellett el nem láthatott, mi által a közönség csak nyerhet. —1.— Felvilágosítás a pesti főreáltanoda érdekében. „A magyarországi reáltanodák“ feliratú czikksorozat Illik számában (mely a „Sürgöny“ 210 dik számában közöltetett) a körülmények nem eléggé pontos ismeretéből származhatott némely hiányos felfogások foglaltatván, kötelességemnek tartom egyelőre, míg többi pontjaira tán visszatérhetek, felvilágosítást adni az I fő osztály ügyét illetőleg, nehogy a t. közönség azon része, mely a czikket ugyan olvasta, de a czikk állításának alapul szolgálni látszó műst tanévi tudósítványunkat nem ismeri, hasonló, vagy még nagyobb téves felfogásra csábittassék. Az mondatik ott a pesti főreáltanoda I ső osztályáról, hogy 147 tanuló egyetlen osztályban együtt taníttatott (kivévén a mértani rajzot) mi „még gondolatnak is borzasztó“ , mi tehát a mellékosztály szükségét kétségenkívülinek bizonyítja. S e tény sajnosan igaz. De elhallgatja a czikk szerzője Sz.nt, a mi pedig tudósítványunk 5-ik lapján szabatosan ki van fejezve, hogy a tanári testület (a körülmény nehézségét kellőleg méltányolván), a tanodai bizottmány útján is erélyesen sürgette a városi tanácsnál a szükséges mellékosztály felállítását. De az csak hagyján. Ennek mellőzése puszta feledékenységből is történhetett Sze úr részéről. De már a tény említését közvetlenül követő észrevételre részemről is komoly észrevételem van. Mintegy könnyedén odavetve mondatik ott: „Lett is az idő félévben 69, a másodikban 46 bukás.“ Ez azt jelenti: azért bukott meg annyi növendék a 147 (Il ik félévben 145) közül, mert a tanítás ily nagy szám mellett nem lehetett s tehát nem is volt kellő mértékben kezelve.Pedig épen itt kínálkozott volna kedvező alkalom Sz urnok — ha az összes tanügy mellett a mi intézetünk iránt is valódi jóakarattal viseltetik — kiemelni a pesti tanoda tanárainak lelkiismeretes s valóban önfeláldozó buzgóságát, melynélfogva egy osztálybeli ily nagy szám mellett is csak ennyi és nem több bukott meg. Igenis tisztelt Szurcsak a tanárok lelkes, fáradhatlan és ügyes működése tette lehetővé, hogy az eredmény ilyen s ne roszszabb legyen. Mert hát mit is akar a megbukottak,e száma bizonyítni? Semmit. Mindenesetre jobb volna, ha ennyi sem buknék, de hogy ez lehetőbbé tétessék — mindenekelőtt szigorúbban kellene a fölvételt kezelhetnünk. Ám kísértse meg bárki, hogy I-ső rendű bizonyítványnyal jövő tanonctet — puszta önkényből — föl ne vegyen az I-ső osztály számára ! Ki vállalja el azon — valóban méltányos — szemrehányásokat a sértett szülők részéről, melyek ily esetben minket érnének ? Igen ám, de az első rendű bizonyítványt hozó gyermekek a legkülönbözőbb elemi tanodákból s intézetekből, magánnevelésből, városból és vidékről sereglenek ide; s így ha később kitűnik, miszerint a gyermeknek nincs elégséges alapja, hogy az itteni tanulmányokat megbízhassa , annak aztán sem a mi tanodánk, sem tanáraink nem az oka, * hanem az eltévesztett, könnyű értékű alap, vagy egyátalán a gyermek megfogyatkozó tehetsége, mely meglehet, elégséges volt az elemi tanokra, de további erőfejlesztést már nem biz meg. Különben is 145 tanuló közt 46 megbukott! Hol van itt amaz irtóztató aránytalanság, mely talán épen intézetünk hitelének is árthatna ? Vagy talán sokkal kedvezőbb másutt az arány ? Nézzük. A budai reáltanodai programm nem közli az osztályzatokat. Itt természetesen megszűnik az összehasonlítás. A kassai és pozsonyi főreáltanoda nem adott ki programmot, s nem voltam oly szerencsés, mint Sz. úr, hogy a sz.-fehérvári alreáltanoda programmját megkaphattam volna, így csak a pécsire kell szorítkoznom. Itt, az igaz, csak 8 megbukott van 59 közt az első osztályban, de várjon annyiféle intézetből gyűlt e ott össze a fiatalság, mint nálunk ? Ez pedig mindig főtekintetű dolog. — Nézzünk körül másutt, még pedig az összes ifjúságot tekintve, mert ez a lényeges, nem csupán az I fő osztály. A troppaui főreáltanoda 460 tanulója közt, (hol pedig az 1, 2, 3 és 4 ik osztálynak volt mellékosztálya) megbukott 57; nálunk 448 közöl (hol semmi mellékosztály nem volt) megbukott 70; a bécsi (Bauernmarkt) főreáltanodában 288 közöl megbukott 47 ; a bécsi (Wien) Tartozunk Szurnák azon megjegyzéssel, miszerint ő nem a pesti főreáltanoda tanárait okolá a panasztott eredmény miatt, hanem csak az első czikkében ajánlott párhuzamos osztályok szükségét akaró a pesti főreáltanoda adataiból vett concret példában bővebben kimutatni. Sz.