Sürgöny, 1862. szeptember (2. évfolyam, 201-224. szám)

1862-09-17 / 213. szám

nemzedékben. Minél több nehézségek állnak ellen a nemzetiségek kiegyezésének a császári államban , mi­nél kevésbé kelt bizalmat a bizonytalan közbeeső álla­pot, a­mely fennáll, annál nagy­obb mértékben érzi ma­gát a német nép Németországra utalva, a­melytől se­gélyt vár a szláv s magyar elemek túlsúlya ellen, va­lamint ifjú szabadsága garantiáit. 3. Kezdik átlátni, hogy a várakozások csaléko­­nyak, míg Németország politikailag nem reorganizálja magát s ez­által előbb erőt nem nyer önmagát és sza­badságát védelmezhetni. Elismerik tehát egy átható szövetségi reform szü­kségességét, melynek a nyolcz kormány is monopathikus vényén túl messze kell ter­jednie ; de egyszersmind azon helyzetben látják magu­kat, hogy minden valódi reform nélkü­özketlen zár­köve, és a külügyi politika egységes vezetése ellen óvást tegyenek, mert az austriai császár nem rendel­heti inasát a porosz király alá. Ennélfogva a német reformpárt programmja elvettetik és a parlament mel­lett egy több tagú directórium tartatik szem előtt. E mellett azt gondolják, hogy a februári alkotmány meg­felelő módosítása által német-Austria oly függetlenné fog tétetni a többi koronaországoktól, mikép képes leend a parlamentben részt venni, s magát a szövet­ségi hatalomnak alá­vetni. Azonban ezek bizonytalan tü­netek , a­ki beszéd közben a viszony nehézségeibe köze­lebb hatol, és felvilágosítást kíván a fölött, miképen gondolták a kérdés megoldását, kitérő fordulattal nyugalomra fog utaltatni. 4. Ebből az következik: mikép egy szövetségre femn­ párt, a­mely feladatául tűzi ki a szövetség s ezzel összefüggésben a februári alkotm­ny reformját politikai izgatások által elérni, Austriában nem léte­zik. Küzdenek a „kis német“ reform ellen s a „nagy németek“ óhajtják , de ezért se tesznek semmit, nem indítványoznak a birodalmi tanácsban, hallgat róla a sajtó, magára hagyják a dolgot. Csak a birodalmi ta­nácsban nem képviselt radicális irány,melynek szószóló­ja Schuselka, látszik hajlandónak a német kérdést saját értelmében felkarolni. Ez a pillanatnyi tényállás, a­mint az a legkülön­bözőbb szemlélők előtt feltűnt. Bármennyire üdvösöl­­tessék is Austriában a nemzeti érzület terjedése, a re­form mozgalom haladását tekintve keveset ígér. Az államminiszer úr talán alkalmat veend legkö­zelebbi beszédében ezen nyilatkozatra visszatérni.“ G i­s k­r a lapja, a „Mahr. Cor.“ utolsó számában a februári alkotmány revisiójának kérdését tárgyalja, mely a követek háza üléseinek megnyitása alkalmá­val szóba fogna hozatni. Nevezett lap ugyan határozot­tan nyilatkozik ily revisio ellen, melyet gyakorlatiat­­lannak tart és alkalmasnak arra, hogy még na­gyobb ziláltságot hozzon parlamenti életünkbe, de azért nem ismeri el, hogy az alkotmánynak nincs szüksége revisióra. Azt kívánja, hogy a követek a mi­­nisteriumot hívják fel, miszerint a dualismus magában szünjék meg, hogy Erdélyre választási törvény hozas­­sék, az erdélyi követek behivassanak és Magyaror-­szág is felszólittassék a választások eszközlésére. — Könnyű beszélni! Mosonmegye közönségének fölirata. Felséges Császár és Apostoli Király ! Legkegyelmesebb Urunk ! Midőn mintegy két évvel ezelőtt ama gyászhír repülé át az ország minden részeit, hogy Felséges Asszonyunk, forrón szeretett Királynénk megtört egész­sége miatt kénytelen , kedves honát odahagyván, messze távolban, szelidebb éghajlat alatt szenvedései­ TÁRCZA. Napi újdonságok. * Császárné Ő Felsége f. hó 14-kén délután Passauból Schönbrunnba visszaérkezett. * Gr. A­p­p­o­n­y­i György országbíró ö­nmga bé­­késmegyei gerendási jószágán saját költségén uj templo­mot építtet, mely octoberben fog Szaniszló Ferencz nagy­váradi püspök által felszenteltetni. * B. Baldássi Antal, írja a IP. N­I. a budai Kriszti­navárosból, az alagút szomszédságából a hegyekbe vezető vasút építési engedélye megnyerhetéséért, mint az e czél­­ból alakult társaság elnöke beadta már folyamodását. Köztudomású, hogy régebben ugyanitt lóerőre építendő vasút volt tervezve, de ez eszme, bár az engedély is meg volt, elejtetett. * A m. kir. udv. kanczelláriánál jelenleg — mint a „Med. Woch­.“ értesít, Ő Felsége elé való terjesztésre a m­­kir. helytartótanács ajánlata van, mely a pesti m. kir. tu­dom. egyetemre a legsulyább fontossággal bir. A m. kir. helytartótanács ugyanis azt indítványozza, hogy a tandi­jak a pesti egyetemnél eltöröltessenek s a félévi vizsgák ismét behozassanak. Mindkét indítvány minden józan gon­dolkozású hazafi helyeslését annyira bírja, hogy óhajtva kell óhajtaunk, bár legfelsőbb helyről minél előbb jóváha­gyatnék. Ugyan a lap értesít, hogy a legfelsőbb határozat már leérkezett, mely szerint az egyetemi tanároknak 30 évi működés után teljes nyugdíjuk biztosittatik. A biroda­lom összes tanári karára nézve ez örvendetes intézkedés a gymnasiumokat illető korábbi rendszabály kiterjesztése. * A cs. kir. kereskedelmi ministerium, am. kir. udv. kamnczellária és cs. kir. hadi egyministerim­mal egyetértve, a cs. k. szab. déli vasuttársulatnak a Kottoritól a Muráig Légrád mellé vezető mellé vasútvonal kiépítésére a bizott­­mányi vizsgálatok alapján az engedélyt megadta. * Az aradi magyar színészet istápolására az ottani tanács színházi bizottmányt nevezett ki, melynek elnöke Keharr­eder Ferencz polgármester, tagjai Bettel­heim Vilmos, Dobsa Samu, Lukácsy Miklós, Pap János, Szekutcs János, Wallfisch Pál és Kresztics Döme, egy­szersmind tollnak A várja ez évben a színház-igazgató­ságnak 1200, a színház javítására 800 f­ot, a következő években pedig 600 ft segélypénzt rendelt. Az ekkép ala­kulandó új színházi rendezet mellett az anyaszinháztól, ta­lán egyebü­nnen is előkelő vendégek fognak meghivatni, az elsők sorában Markovits Ilka kisasszonyt emlegetik. •Krasznamegye tisztikara a megyei kórház részére 160 fot adakozott, mely szép buzgalom és rész­vét a szenvedő emberiség nevében hálaköszönettel tétetik közhírré. * A kolozsvári lóversenyek f. hó 20, 21 és 22 kén fognak véghezmenni. * A fölállíttatni tervezett szolgálati és bizományos intézet Budapesten már megnyit. Czélja ugyanaz, a­mi a külföldi hasonló intézeteknek : mindenféle útbaigazítások, kalauzolások, bizományok, megrendelések és szolgálatok teljesítése. * A Camorra Nápolyban. Hírlapi tudósítá­sok Camorristák neve alatt egy rabló-czéhről érte­sítenek, mely minden néposztályban el volt terjedve és a legrettentőbb hatalmat képezte minden becsületes ember ellenében. 1860 ban Garibaldi, mint nápolyi dictator igye­kezett megsemmisítni e rablókat, de nem volt elég ideje rá, s utána a kormány nem volt elég szigorú, s így ma is fizik rettentő rablásaikat. A nép vagyonát dézsmálják, a keres­kedőt, vendéglőt megfizettetik, még a hírlap­kiadótól is jö­vedelmet húznak. Jaj annak, ki a Camorrista követelésé­nek eleget nem tesz, bizonyos lehet benne, hogy 24 óráig sem kerüli ki a veszedelmet. Az idegent azonban nem bántják. Közelebbről leginkább rablásban és abban állott üzletük, hogy gazdag nápolyi polgárokat útfélen, vagy sa­ját nyári lakóikban elfogván, a hegyek közé hurczolták és csak roppant összegekért bocsátották szabadon. Bár óvatosak, néhányat sikerült a rendőrségnek kézrekerülni. * Szegeden azon 100 arany pályadijra, mely Szeged városa történetének legjobb megirója számára tű­zetek ki, egyetlen pályamunka sem érkezett be. Most e dij a szegedi takarékpénztárba tétetett és a pályázás újra kihirdettetett. Újabb határidő 1865 September vége. A kéziratokat a , Szegedi II.­ szerkesztősége fogadja 11. * A franczia nagy emberek lub­iznak. Múltkor Roger­­ről írták, hogy n­ezei jószágát kisorsolja, most pedig La mar­tine­ról halljuk, hogy a franczia kormány megengedte neki zilált vagyoni viszonyai javítására sorsjátékot ren­dezni 1 millió frank tékével. Sorsjegyek egy negyed frank­jával az egész császári birodalomban árulhatók. * Ritkán láttunk nevet oly sűrűn a színlapon mint mostaniban Szilágyi Béláét, s azt mondják, hogy ezen fiatal, szerepeit folyvást folyékonyan tudó és szorgalom­mal játszó színész — nincs eng­egirozva , csak szívesség­ből lép föl Mi nem hisszük , hogy a nemzeti színház sze­gény színésztől ily ajándékot elfogadhatna. . . * Bécsből 1 hó 14 k én Pozsonba rendeztek két kirándulást, közelebb pedig a wieliczkai sóbányákat fog­ják onnan meglátogatni. * A budai népszínház örömünnepének másod nap­jára ismét roppant közönség gyűlt egybe. — a­mint a lánczhidon átkelők számából kivehető volt, többnyire pestiek. Mi a színlapról láttuk, hogy pesti színészeink játsz­tak : a „Szigetvári vértanuk“ első felvonását és a „Nő ural­mat“ adták. Bognár Vilma népdalokat énekelt. A minapi nyitányok ismételtettek. * B­e­r­n­á­t­h József somogymegyei alispán aláirá­sával, a következő hivatalos hirdetés jelent meg : A vakmerő rablások — s a rablókat takargató még undokabb, s bűinösebb orgazdaság megyénkben mindin­kább elharapódzván, — ezennel közhírré tétetik, hogy egy rabló, vagy orgazda elfogatására egész ötezer forintig terjedő jutalom engedélyeztetett, s hogy ezen jutalmak az illetőknek a megye pénztáránál nyomban kifizettetni fog­nak. Egyúttal közhírre tétetik, miszerint az, ki rablót, vagy csak gyanús egyént magánál elrejt­i hollétét, ha felőle tudomása van, fel nem jelenti, vagy a rablók ta­nyájára és rejthelyeikre ételt és italt hord, úgy szintén az, ki ezen ételt és italt ily czélból kiadja — szóval mind az, ki legkisebb hozzájárulásával közvetve, vagy közvet­lenül a rablók gonosz tetteiket előmozditja — nyomban elfogatik és legszigorúbb büntetés alá vonatik. Kelt Kaposvárott, sept. 13 án 1862. * A bérkocsisok visszaéléséhez a „M. D.“ ezt a pendant közli : Figyelmeztetjük Buda város főkapitány­ságát azon zsarolásokra, a melyeket a budai lánczhid­fő­nél álló bérkocsisok vasár s ünnepnapokon a közönségen elkövetnek. Múlt vasárnap délutáni 3 órakor, midőn tár­saskocsi nem volt kapható, 2 frt 60 krt, egész 3 frtot kí­vántak a zugligetbe a bérkocsisok , sőt a beszállást min­denkinek eltilták, mielőtt azon összeg lefizetésére magát nem kötelezte. Így járt e sorok írója a 4, 11, 21, 24, 57, 67. sz. bérkocsisokkal, mig végre ex gratia 2 írtért az 57-es indult. — Mire való az árszabály, ha a bérkocsis e figyelmeztetésre azt feleli, hogy , az a ~apiroson áll.“ * Az „Ung. Nadir.“ a bérkocsisok visszaélését kö­vetkező esettel illustrálja : Egy úr múlt vasárnap estre az 53 ik számú comfortable be­ült és az országútról lakására a „Zrínyi“ házhoz hajtatott. A menetért, mely alig tartott 4 perczig, 50 krt adott (tehát dupla taksát), mind a mellett a kocsis mellett ülő tulajdonos gorombán egy fo­rintot követelt, s midőn az ur a kaput fölnyitva azt mondá, jöjjön a kocsis holnap, a goromba bérkocsis, ki részeg nem volt, rákiáltott : neki ma kell a forint és erőszakkal benyomta a kaput. Az ur 1.évjegyét nem fogadta el. Midőn ez a kocsiba ülve követelte, hogy a rendőrséghez hajtsa­nak, a comfortable kényszerité, hogy szálljon ki, a czi­­vódás vége az lett, hogy a forintot meg kellett fizetni A botránynak igen sokan tanúi voltak. Azután a brutális kocsis gunykaczaj közt a városkapitányságh­oz ment és az ígért hatósági fenyítésre odább állott. Az említett lap megjegyzi, hogy ez tökéletesen hasonlít az útonálláshoz. Folyvást hallani ily panaszokat ezen neveletlen egyének zsarolásairól, miket kivált hölgyek irányában elkö­vetnek. Tiz bérkocsis közt alig van egy r­ek­árszabály a kocsijában. Nincs oly érdem, tisztes kar, rang, melyet te­kintetbe vennének, a kardot kivéve, ettől félnek mint az ördög a tömjéntől. Példás büntetés nélkül a visszaélések nem szü­nemlenek meg. * Egy d­u­n­a­f­ö­l­d­v­á­r­i lakos múlt pénteken az új épület közelében egy korcsmában valami Dominik nevű egyént ismert föl, mint azon rablógyilkosok egyik czin­­kostársát, kik a dunaföldvári agg plébánost megölték, — rögtön katonai segélyért jutott az új épület fővártájához, kiknek segélyével a már vallomásra bírt tettes elfogatott, és a megyeházba vitetett. * A városligeti tó szabályozásán hétfő óta 300 munkás dolgozik. * A műegylet folyó havi kiállítása holnap nyí­lik meg 70 képpel. * Az „Ung. Nachr.“ hallja, hogy Budaváros költ­ségvetésében a városmajor szabályozása és szépítésére jelentékeny összeg határoztatok. * Csepel szigetéről Pestre jövőleg egy kenyérrel terhelt csolnak elsüllyedt. A csolnakon levő személyek úszva menekítek a partra. * A Tápió-Szele és Czegléd között múlt héten történt postarablás felől következő részleteket közöl a „Magyarország“: A czegléd-szelei országúton, a postakocsi indulta előtt Czeglédre, többen találkoztak egy három­ lova pa­raszt szekérrel, a­melyen két urimódon öltözött nagy sza­­kállu férfiú vadászpuskával ült; a kocsis czifra szűrben volt. Ezen kocsin várta a két rabló a Szeléről jövő posta­kocsit, mert az utasok ezen kocsit egyszer­ Czegléd, máskor Szele felé mentében találták. A­mint a postakocsit az országút felé szemközt ta­lálták, a rablók kocsijukkal az utón keresztbe álltak, a 14 éves kocsist leszállani parancsolták, fenyegetőzések között a postatáskával együtt kocsijukra fektették, szűr­rel beterítették, s a postalovat is a kocsi elé fogva, vág­tatva Czegléd felé indultak, Czegléd közelében egy mel­léki­ton háza felé hajtván, a fiút a szekérről leparancsol­ták.­­ A rablást két czeglédi földmives távolról, félel­mükben földre terülve nézte, és azonnal Czeglédre sietett jelentést tenni, miáltal Pesten előbb volt tudomás a rab­lásról, mint a szelei postahivatalban, miután a postafiu csak késő este ért haza gyalog. — A postatáskában volt 22 ezer forint a kátai adóhivataltól, 8 ezer forint Jász­berényből, és mintegy 8 ezer forint magán pénzkülde­mények. — F. évi october hó 1­ sején, Lengyel I. tanár, f. h. engedélyezett „első magyar“ „angol franczia nyelvtanoda és nevelő intézetében“, új (negyedévi) tan­körök, t. i. urak, hölgyek és gyermekek részére, valamint egy külön vasárnapi (kereskedelmi) tanköt alakíttatnak, az értesítvény szerinti tiszteletdíj mellett. Bővebben érte­kezhetni naponkint d. e. 11 órától 12 ig és d. u. - től 4 ig Dorotta utcza, az Almay-féle házban, (Wurm udvar) 2 d.k emelet 15 ik sz. — Figyelmeztetés a magyar irók segély­egy­lete részére rendezett sorsjáték ügyében. Hazafius tiszte­lettel kérem föl mindazokat, kik a magyar irók segély­egylete javára rendezett sorsjáték sorsjegyei elárusításá­­ban közreműködni szívesek , és még az elárusított sorsje­gyek árát be nem küldötték , hogy annak mentelelőbbi beküldését eszközölni ne terheltessenek. A nevezett sorsjegyek annyira keresettek lévén, hogy a központ többé egy darabbal sem rendelkezik ; minélfogva, hogy a magános , egyedül a czél iránti meleg részvétből száműzött hazafias megkeresések némileg kielégíttethes­­senek, felkérem azon t­ bizományos kereskedő urakat, kik nagyobb mennyiségben vettek át sorsjegyeket elárusítás végett, hogy : ha és a­mennyiben nem volna kilátásuk a kezükhöz vett sorsjegyek egészbeni elárusításához, legye­nek szívesek annak egy részét visszaküldeni. Továbbá a húzás határnapja mindinkább közeled­vén, mennyiben a nyeremény­tárgyak összeállításának a húzás határnapját legalább is 5 héttel meg kell előznie részint felsőbb helyen igényelt bemutatás, részint a nyil­vánosság elé juttatás tekintetéből, hasonló tisztelettel ké­rem fel azon tisztelt honfiakat és honleányokat, kik e ne­mes czél­­eléréséhez még nyeremény­tárgyakkal járulni szándékoznak, hogy azt beküldeni, vagy — hogyha azok kézimunkából fognak állani, és még el nem készültek volna — bejelenteni méltóztassanak. Végül: a­mennyiben mind a sorsjáték, mind az egy­let pénztára szaporodására vonatkozólag a lapokban hír­­képen több rendbeli közlések olvashatók időnkint, figyel­messé teszem a t. ez. közönséget, miszerint kifogáson kí­vülinek egyedül és kizárólag azok tekinthetők, melyek a bizottmány megbízásából Gyulai Pál egyleti titoknok ur, vagy nevem alatt hozatnak a nyilvánosság elé. Pesten, 1862. September 15 én. Szathmáry Lajos ideigl. pénztárnok, (üllői-ut, Köztelek, 12. szám.) ben enyhülést keresni, gyérzerplet vont minden hü magyar szív magára, s a nemzet, híven követve elfbcei példáját, kik a Felséges Uralkodó-háznak örömében nemzeti örömet, az azt érő csapásokban nemzeti csa­pást láttak s éreztek, teljes mérvben osztá azon méltá­nyos fájdalmat, mely ezen gyászos esemény által nem csak Felségedet, de egyszersmind az egész felséges családot is oly érzékenyen sujtá; különösen leverőleg hatott eme gyászhit ezen megye közönségére, mely fel­séges Asszonyunk s királynénkban, ismerve annak pá­ratlan szelíd lelkét s hit alattvalói jólléteérti buzgal­mát, mindenkor az ország védangyalát tisztelé. S habár nagy is volt aggodalmunk, leirhatlan fájdalmunk, még sem engedő bennünk csüggedni azon öntudat, miszerint sok millió hit alattvalóknak napon­ta . Felsége mielőbbi tökéletes hely­reállításáért az egekhez menesztett bő fohászai siker nélkül elhang­zani nem fognak. S most, midőn felséges királynénk, forrón szere­tett Honanyánk virágzó testi s lelki épségben vissza­tért, engedje meg Felséged, hogy e megye közönsége is szive legbensőbb sugallatát követve, azon számtalan milliók számát szaporíthassa, kik ezen minden hű magyar s alattvaló szivét benső örömmel betöltő ör­vendetes esemény felett örömkiáltásokat zengenek: engedje meg Felséged, hogy nyilváníthassuk azon határtalan örömünket, mely a Felséges Honanyánk egészségbeni visszatérte által keblünket ájtatos hála­imákra gerjeszti. Legmélyebb alázatossággal kérjük tehát csá­szári s apostoli királyi Felségedet, méltóztassék ki­rályi kegyelmében ezen szivünk mélyéből eredő leg­alázatosabb jobbágyi hódolatunkat, mint tántorithat­­lan hűségű szolgáinak örömkifejezését legkegyelme­sebben elfogadni s azt Felséges asszonyunk, forrón szeretett királynénk legmagasabb színe elé juttatni. S midőn magunkat császári királyi Apostoli Fel­ségednek kegyelmébe s legmagasb pártfogásába aján­lanék, maradunk császári s apostoli királyi Felséged­nek M. Óvárott, 1862 ik évi September hó 9 én tartott nyilvános tisztiszéki ülésünkből, legalázatosabb alatt­valói s hi jobbágyai Mosonmegye közönsége. Nagyvárad városa közönségének fölirata. Felséges Császárné s Királyné 1 Legkegyelmesebb Asszonyunk ! Mind­azon rendületlen meggyőződésünk , misze­rint a haza és egyes lakosok jólléte a dicsőn uralkodó Fejedelem jóllétével elválaszthatlanul öszvefügg, va­lamint azon boldogító érzelmek folytán, melyeket Fel­séged személyes tulajdonai hazánkban tett körútja al­kalmával valamint az egész hazában, úgy városunk minden egyes polgárai szivében költöttének, fájdalom­mal telt el szivünk, hallván azt, hogy Felséged súlyos­sá vált betegsége miatt, alnnak helyrehozása tekintetéből felséges családja körétől válni, s a birodalom határán túl enyhébb éghajlatra vonulni kényszerült. De a minő nagy volt szivfájdalmunk, épen oly határtalan örömet érezünk szerencsés felgyógyulásán, s üdült egészséggel felséges családja és bűn szeretett alattvalóinak körébe tett hazaérkezésén, melyet némán szivünkbe rejteni nem is tudhatunk. Városunk minden egyes hit polgárának legforróbb óhajtása lévén, hova elébb szemlélhetni Felséged feje­delmi vállain ragyogni a magyar szent koronát s hogy láthassuk hosszú évek során többször körünkben Fel­ségedet mint szeretett magyar hazánk imádott koro­nás királynéját, mint a honnak minden népeit boldogí­tó közös édes anyát. Ezen alkalommal fogadja Felséged köz­örömünk hódolatteljes kifejezését, egyszersmind tántorithatlan bőségünk nyilvánítását, melyet midőn a trón zsámo­lyához tenni szerencsések vagyunk, örök hűséggel s jobbágyi hódolattal öröklőnk Nagyváradon 1862-dik évi augusztus 30-kán tartott képviselő testületünk üléséből. — Felségednek hódoló legalázatosabb szolgái: Lázár Mihály, kir. tanácsos, s polgármester. Stettner Lajos, s. k. főbíró. Kovács József hittudor, esperest. Kósa Gábor, — Boczkó Athanáz s. k., nagyváradi g. n. e. esperest. Pest, sept. 16. A dura gőzhajózás történetében ismét egy jelen­tékeny mozzanat fordult elő, mely komoly figyelmet érdemel. A Duna szabaddá lévén, mindenekelőtt kül­földi társulatokat és vállalkozókat látunk a verseny­térre sietni. Legszerencsésb, mert legtevékenyebb, azon társulat látszott lenni, mely magát bajor kir. gőzha­józási társulatnak nevezé, és pedig méltán, mert való­ban állami segédforrásokból támogattatott. A bajor lobogót gyakran is láttuk Dunánkon lengeni. Azonban meglehetős fölszerelése s biztos támasza daczára is csakhamar belefáradt a versenybe, mert bár szép te­vékenységet fejtett ki, mindamellett üzlete épen nem ütött ki előnyösen. Nem birá az első dunagőzhajózási társulat hatalmas versenyét kiállni, mit belátván, fel­hagyott az egész vállalattal. Most épen azon társulat, melylyel versenyben állt, véve meg összes értékes anyagszereit igen olcsó pénzen: 15 gőzös, 20 vontató hajó, hajóműhely s az összes épületek mind annak bir­tokába mentek át. Ezen tény legalább is gondolkozóba ejthet arra nézve, vajjon a dunai közlekedés csakugyan a fejlődés azon stádiumában áll-e, mely az új vállalatokat szük­­ségképen előszólítja? Ha nincs, úgy a bajor hajók fölvásárlása az első dunagőzhajózási társulat részéről csak annál erős a bizonyítéka annak, miszerint az min­denkép oly kárba kívánja magát helyezni, hogy bár­mely versenyt is megnehezíthessen, minélfogva min­denesetre szükséges lesz, hogy bármely új vállalat ma­gát erős tartaléktőkével igyekezzék ellátni, miszerint előleges veszteségek folytán a bajor kir. társulat sor­sára ne jusson. Egyébként a versenynek üdvös hatása már a fö­lebbi tényben is nyilvánul. Annak tulajdonítandó, hogy az első dunagőzhajózási társulat, látván maga előtt a nagy feladatot, üzletének azon kiterjedést és ruganyossá­got igyekszik adni, melyre az még képes, s igy talán majd azon útszakaszokra is fordithatandja figyelmét, melyeket ekkorig hajói eddigi száma mellett el nem láthatott, mi által a közönség csak nyerhet. —1.— Felvilágosítás a pesti főreáltanoda érdekében. „A magyarországi reáltanodák“ feliratú czikk­­sorozat Illik számában (mely a „Sürgöny“ 210 dik számában közöltetett) a körülmények nem eléggé pon­tos ismeretéből származhatott némely hiányos felfogá­sok foglaltatván, kötelességemnek tartom egyelőre, míg többi pontjaira tán visszatérhetek, felvilágosítást adni az I fő osztály ügyét illetőleg, nehogy a t. közön­ség azon része, mely a czikket ugyan olvasta, de a czikk állításának alapul szolgálni látszó műst tanévi tudósítványunkat nem ismeri, hasonló, vagy még na­gyobb téves felfogásra csábittassék. Az mondatik ott a pesti főreáltanoda I ső osztályáról, hogy 147 tanuló egyetlen osztályban együtt taníttatott (kivévén a mér­tani rajzot) mi „még gondolatnak is borzasztó“ , mi te­hát a mellékosztály szükségét kétségenkívülinek bi­zonyítja. S e tény sajnosan igaz. De elhallgatja a czikk szerzője Sz.­nt, a mi pedig tudósítványunk 5-ik lapján szabatosan ki van fejezve, hogy a tanári testület (a körülmény nehézségét kellőleg méltányolván), a tanodai bizottmány útján is erélyesen sürgette a városi tanácsnál a szükséges mellékosztály felállítá­sát. De az csak hagyján. Ennek mellőzése puszta fe­­ledékenységből is történhetett Sze úr részéről. De már a tény említését közvetlenül követő észrevételre ré­szemről is komoly észrevételem van. Mintegy könnyedén odavetve mondatik ott: „Lett is az i­dő félévben 69, a másodikban 46 bukás.“ Ez azt jelenti: azért bukott meg annyi növendék a 147 (Il ik félévben 145) közül, mert a tanítás ily nagy szám mellett nem lehetett s tehát nem is volt kellő mértékben kezelve.Pedig épen itt kínálkozott volna kedvező alkalom Sz­ urnok — ha az összes tanü­gy mellett a mi intézetünk iránt is valódi jóakarattal viseltetik — kiemelni a pesti tanoda taná­rainak lelkiismeretes s valóban önfeláldozó buzgósá­­gát, melynélfogva egy osztálybeli ily nagy szám mel­lett is csak ennyi és nem több bukott meg. Igenis tisztelt Sz­­ur­­­csak a tanárok lelkes, fáradhatlan és ügyes működése tette lehetővé, hogy az eredmény ilyen s ne roszszabb legyen. Mert hát mit is akar a megbukottak,e száma bizonyítni? Semmit. Minden­esetre jobb volna, ha ennyi sem buknék, de hogy ez lehetőbbé tétessék — mindenekelőtt szigorúbban kel­lene a fölvételt kezelhetnünk. Ám kísértse meg bárki, hogy I-ső rendű bizonyítványnyal jövő tanonctet — puszta önkényből — föl ne vegyen az I-ső osztály szá­mára ! Ki vállalja el azon — valóban méltányos — szemrehányásokat a sértett szülők részéről, melyek ily esetben minket érnének ? Igen ám, de az első rendű bizonyítványt hozó gyermekek a legkülönbözőbb elemi tanodákból s intézetekből, magánnevelésből, városból és vidékről sereglenek ide; s így ha később kitűnik, miszerint a gyermeknek nincs elégséges alapja, hogy az itteni tanulmányokat megbízhassa , annak aztán sem a mi tanodánk, sem tanáraink nem az oka, *­ hanem az eltévesztett, könnyű értékű alap, vagy egy­­átalán a gyermek megfogyatkozó tehetsége, mely meg­lehet, elégséges volt az elemi tanokra, de­ további erő­­fejlesztést már nem biz meg. Különben is 145 tanuló közt 46 megbukott! Hol van itt amaz irtóztató arány­talanság, mely talán épen intézetünk hitelének is árt­hatna ? Vagy talán sokkal kedvezőbb másutt az arány ? Nézzük. A budai reáltanodai programm nem közli az osztályzatokat. Itt természetesen megszűnik az össze­hasonlítás. A kassai és pozsonyi főreáltanoda nem adott ki programmot, s nem voltam oly szerencsés, mint Sz. úr, hogy a sz.-fehérvári alreáltanoda pro­­grammját megkaphattam volna, így csak a pécsire kell szorítkoznom. Itt, az igaz, csak 8 megbukott van 59 közt az első osztályban, de várjon annyiféle inté­zetből gyűlt e ott össze a fiatalság, mint nálunk ? Ez pedig mindig főtekintetű dolog. — Nézzünk körül másutt, még pedig az összes ifjúságot tekintve, mert ez a lényeges, nem csupán az I fő osztály. A trop­­paui főreáltanoda 460 tanulója közt, (hol pedig az 1, 2, 3 és 4 ik osztálynak volt mellékosztálya) megbu­kott 57; nálunk 448 közöl (hol semmi mellékosztály nem volt) megbukott 70; a b­é­c­s­i (Bauernmarkt) főre­áltanodában 288 közöl megbukott 47 ; a bécsi (Wie­n) Tartozunk Sz­­urnák azon megjegyzéssel, misze­rint ő nem a pesti főreáltanoda tanárait okolá a panasz­­tott eredmény miatt, hanem csak az első czikkében aján­lott párhuzamos osztályok szükségét akaró a pesti főreál­tanoda adataiból vett concret példában bővebben kimutatni. Sz.

Next