Sürgöny, 1862. szeptember (2. évfolyam, 201-224. szám)
1862-09-19 / 215. szám
Második évi folyam. 215. szám — 1862. Péntek, September 19. Lelkeeste-hivatatl: B.t .**ok-tere t. sz. a. földárnál. Jvladó hivatal: Baritokka 7. ss. a. földszint.. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok-tere 7. szám. földszint. Viléken kármentes levelekben minden posta hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. jó időkre, naponkint postán ft kr ft kr Egéíszávre 16 — Évnegyedre 4 — Pollávre 8 — ft kr f Egész ívre 16 — ' • negyedre i Félévre h — HIVATALOS RÉSZ. Legfelsőbb udvari rendelet a megyék és szabadkerületek kormányzóihoz, — a világos örökösödési esetekben eljáró osztoztató választmány alakítását tárgyazó ügyek kezelése és elintézése tekintetében. Ő császári királyi Apostoli Felsége Legkegyelmesb Urunk nevében. A megyei, illetőleg bizottmányi gyűlések tartása, múlt évi november hó 5-kén kibocsátott legfelsőbb határozat által ideiglenesen betiltatván, szükségesnek találtatott, hogy világos örökösödési esetekben az osztoztató választmány alakítását tárgyazó ügyek kezelése s elintézése tekintetében előforduló esetekben zsinórmértékül szolgálandó ideiglenes intézkedés tétessék; ennélfogva az érintett választmány alakítására vonatkozó folyamodványok elintézése, illetőleg a választmányi tagoknak az 1840. 13. t. sz. értelmébeni kinevezése azon esetekben, midőn a hagyatékhoz ingatlan nemesi javak tartoznak, azon megyékben, hol nyilvános tisztiszékek tartatnak, az illető megyei közönséget, azon megyékben pedig, melyekben tisztiszékek még nem tartatnak, az állandó megyei törvényszéket illetendő Ellenben, midőn a hagyaték csupán ingóságokból, vagy pedig nem-nemesi ingatlanokból áll, a mennyiben ezen utóbbiak szabad királyi vagy rendezett tanácsú városokban nem feküsznek, az érintett hivataloskodás minden esetben a járásbeli szolgabirák által, kikre egyébként is az 1848. évi IX. t. sz. szerint az úri hatóság teendői átszállottak, s kik a felek közelében székelnek, leszen gyakorlandó. Miről a..........kormányzója oly meghagyással értesittetik, miszerint ezen udvari rendeletet alkalmazkodás végett az illetőknek tudomására adja. Kelt a birodalmi fővárosban Bécsben, Austriában, Szentmihályhó második napján, ezernyolczszázhatvankettedik évben. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi aug. 23 ról kelt legfelsőbb határozatával Svage Károly megye törvényszéki ülnöknek Varasdon, a neki adott báni tábla ülnöki állásróli lemondása alkalmával, a báni tábla ülnöki czimet díjelengedés mellett meghagyni, s Gvozdanovics Dániel eddigi 180 osztályú megyetörvényszéki ülnököt Varasdon, ülnökké a báni táblánál legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. SFJHHIVALDS KÉSZ. Tájékozás. Berlinből ma váratlan tudósítások érkeztek, úgy látszik, hogy a porosz kormány csak utolsó percben riadt vissza a szakítástól. Már a 17-diki kamrai ülésben jelente ki a kormány, hogy bizonyos föltételek alatt kész a Stavenhagen-módosítványt elfogadni. Ezen módosítvány elvben egyez ugyan a bizottmánynyal, s azt akarja, hogy az ujjászervezési költségekül kijelölt kiadások mint extraordinarium némi megtakaritásokkal 1862 re jóváhagyassanak s a hadsereg mostani szervezete ideiglenesen föntartassék, mig jövő télen a három tényező egyetértése által a végleg meg nem állapittatik. A kormány tehát egyelőre az eldöntés elhalasztásába akart beleegyezni, később azonban még békülékenyebb hangulatra tért át, s a hadügyminister a budgetbizottmányban a legbékülékenyebb s legelőzékenyebb nyilatkozatokat téve, melyek egyes pontokban máris engedményeket tartalmazának, miből azt következtethetni, hogy a másnapra ígért végleges nyilatkozatok még bővebb engedményeket foglalandnak magukban. E szerint a kormány compromissumra határozá el magát, melynek elfogadtatását állítólag a külügyi politikának nyílt kifejtése által akarja biztosítani. Ez eredmény mindenesetre hízeleghet a porosz kamra többségének. S ezért természetes, hogy, minta távirat mondó, „fenkölt hangulatban“ volt. Olaszországban, mind tudjuk, ama nagy politikai per el van határozva, azonban az még most sem tudatik, hogy mely törvényszék előtt folyand le ezen nevezetes látvány, melynek főhőse egyébiránt az újabb tudósítások szerint igen veszélyes állapotban van. A hivatalos lap kijelenti, hogy miután a szóban forgó tények több tartományban történtek, ennélfogva előbb azt kell elhatározni, hogy melyik az ítéletre illetékes nyilvános törvényszék. Ennek elhatározását a hivatalos lap annál nehezebbnek tartja, mert a közbiztonságra tekintettel kell lenni. Úgy látszik ebből, hogy a kormány némi tétovában van arra nézve, hol találjon egy törvényszéket, mely nem csak ítélni, hanem elítélni is kész lesz. Garibaldi törvényszék elé állíttatása az alkotmányos jog egy kérdését is fölidézi. E kérdés abból áll, váljon a követek sérthetlenségének elve nem teszi-e szükségessé a kamrák egybehivatását, hogy az fölhatalmazást adjon azon tagjainak perbe fogására, kik már letartóztatva vannak. A követek egy része a kamra elnökéhez tiltakozást adott be ezen befogatások ellen, s az elnök azt Ratazzinak fölterjeszté; ez azonban kijelenté, miszerint a követek sérthetlensége csupán az ülésszak tartamára van korlátozva. Más érdekes tudósítások sehonnan sem érkezvén, utaljuk az olvasót rendes külföldi rovatunkra. Bécs, sept. 17. L. A törvénykezés terén legújabban történtek némely rendelkezések, melyeknek czélja a magyar s nem-magyar birói hatóságok közt a közvetlen érintkezést megállapítani, ezáltal az igazságszolgáltatást gyorsítani általában, különösen pedig segíteni egyikén azon bajoknak, melyek miatt a benső kereskedelmi közlekedés szenved. Ez intézkedések egyike a magyar királyi kúriához intézett legkegyelmesebb királyi leirat alakjában történt. E legkegyelmesebb leirat szövege imez : „Az 1792. 17. t. sz., valamint az 1840. 15. t. ez. 192, 193 és 213. §§-nak azon rendelete, mely szerint a birodalombeli nem-magyar polgári, kereskedelmi s váltótörvényszékek Magyarországban végrehajtandó jogérvényes határozatainak foganatosítása magyar udvari kancelláriánk, illetőleg váltófeltörvényszékünk előleges felülvizsgálatáról van feltételezve, — nemkülönben azon szabályrendeletek is, melyek szerint a magyar s nem-magyar birói hatóságoknak minden megkeresvényei, — a mennyiben az utóbbiak részéről Magyarországban valamely birói eljárásnak eszközlése kívántatik, — csak magyar üdv. kanczelláriánk közvetítése folytán intéztethetnek rendeltetésük helyére, — a gyors igazságszolgáltatás nem csekély hátrányára számos akadályokat idézvén elő, ezen akadályok elhárítása végett, addig is, míg ez irányban a rendes törvényhozás útján intézkedések létezhetnének, ideiglenesen és kivételesen rendeljük és parancsoljuk , hogy tökéletes viszonosság alapján a birodalombeli nem-magyar polgári, kereskedelmi és váltótörvényszékek magyarországi vagyont érdeklő, s viszont a magyar polgári és váltótörvényszékek, a birodalom egyéb tartományaiban létező vagyonra vonatkozó jogérvényes határozatainak — anélkül, hogy azok egy más hatóság által előlegesen felülvizsgáltatnának — feltétlen végrehajtási képesség tulajdonittassék, és hogy ennek folytán a birodalombeli magyar s nem-magyar polgári, váltó s kereskedelmi törvényszékek — a kölcsönös, habár közvetlenül más felsőbb hatóság közvetítése nélkül hozzájuk érkezendő minden megkeresvényeknek, éspedig nem csak azoknak, melyek egyszerű kézbesítések eszközlését, felvilágosítások adását, s nyomozások tételét tárgyazzák, hanem azoknak is, melyekben a megkeresett bírói hatóság területén létező vagyont érdeklőleg végrehajtás foganatosítása kéretik, feltétlenül megfelelni, s eljárásuk eredményéről a megkereső hatóságnak közvetlenül értesítést adni kötelesek legyenek. Midőn ezen legkegyelmesebb határozatunkról Hírségieket kellő tudomás s alkalmazkodás végett ezennel értesítjük, császári királyi kegyelmünk és kegyelmességünkkel állandóan hajlandók maradunk.“sat. Egy másik rendelkezés, mely a magyar udvari kanczellár részéről történt, eddigelé csak alkalmi ugyan s részletes, de előrelátható, miként általánosításának szüksége előbb utóbb be fog állani. Szeged városa törvényszéke ugyanis az iránt kért intézkedést tétetni, hogy a „külhoni“ bíróságok, midőn a végrehajtás eszközlését tárgyazó megkereséseket intéznek hozzá, azokban egyszersmind a végrehajtató fél megbízottját, ki annak érdekeire a végrehajtásnál felügyelend, megnevezni es ne mulasszák, mert véleménye szerint a végrehajtató fél megbízottjának közbenjötte nélkül a végrehajtás hivatalból nem foganatosítható. Erre nézve a magyar udv. kanczellária a főispáni helytartó útján oda utasíttatta Szeged városa törvényszékét, hogy oly esetekben, midőn a nem-magyar bíróságok végrehajtás eszközlését szorgalmazó megkereséseiben a végrehajtató fél számára külön megbizott megnevezve nincs, a megkeresett törvényszék kötelességében áll, a végrehajtató fél jogainak fentartására és ugyanannak veszélyére gondnokot kinevezni s ennek közbenjárásával a végrehajtást eszközölni. Ezen gondnok kinevezéséről azonban egyúttal a megkereső bíróság is oly hozzáadással lesz értesítendő, hogy a végrehajtató félnek szabadságában áll vagy a kinevezett gondnokkal értekezésbe lépni vagy helyette más megbízottat, ki érdekeire felügyelend kijelölni. Lapszemle. A bécsi lapok utolsó időben szertelen buzgalommal estek neki a mi törvénykezési állapotainknak s kétségbeejtőknek festék azokat. Ezen hívatlan s nem legjobb akaratú buzgalom nem maradhatott viszonzás nélkül sajtónk részéről, s lapunk is egy útbaigazító czikkben köszöné meg a gyámkodást; most az „Ung. Nachr.“ is hoz egy helyreigazítást, melyet szintén átvenni érdekesnek tartunk. A czikk igy szól : —S.— Bécs, sept. 13. A „Botschafter“ nemrég egy czikket hozott, mely a magyar törvénykezési viszonyokat tárgyalván, azok sokféle hiányai ellen kikel. Távol legyen tőlünk mélyebb polémiába ereszkedni, csak némely kiáltó helytelenségekre kívánunk utalni, melyek bizonyosan onnan veszik eredetüket, hogy azon czikk szerzője nem magyar jogász, kinek tudomása lehet ugyan az általa hivatkozott törvények létezéséről, de nem egyszersmind azok tartalmáról. Mert ha csak a Werbőczy törvénykönyv czímét s az országbírói határozmányok első szakaszát olvasta volna, bizonyára nem teendett oly állításokat, melyek már ezekben megcáfolvák. Midőn azonban már első tételében a Magyarországbani tökéletes törvényszünetről beszél, ezzel már a nyilvánossága 1 om terére lépett, miután ily állítás az országnak tökéletesen törvénytelen állapotáról tanúskodik. Kötelezetteknek érezzük tehát magunkat ezen állítást határozottan visszautasítani, mert a magyar bíróságok működése pillanatig sem volt felfüggesztve, mert a törvény és igazság mindenkinek , ki azt kereste, kiszolgáltatott, s mert a naponta megjelenő törvénykezési hirdetmények az igaztalanul ráfogott törvényszünetet leginkább megcáfolják. Sőt ellenkezőleg, méltán közelismerést érdemel azon körülmény, hogy az uralkodó izgatottság daczára, az összes magyar nép jogérzete csorbítanul fennáll. Azon állítás ellenében, miként az országbírói határozmányok által a régi s újabb magyar s osztrák törvénytöredékek érvényének szabatos körvonalzása el nem volt érhető, egyszerűen azon határozmányok sorára utalva : „a magyar anyagi magánjog, a közhitel, a jogfolytonosság és a jelen szükség által igényelt alább írt módosításokkal helyreállíttatik kérdjük, várjon miért nem ? Mi előtt a magyar törvény átalában véve idegen, az előtt kétségkívül a szabatosan kijelölt határ sem látható. Azután az országbírói értekezlet odtrogrozással vádoltatik, egyszersmind felhozatván, miszerint e részben a király s országgyűlés közti alkotmányos tárgyalás s illetőleg kölcsönös megegyezés sem történt. De ezen állítás is helytelen, mert az országbírói értekezlet Ő Felségének határozott parancsára egy törvényjavaslatot kidolgozandó lépett össze, mely legfelsőbb helyen szentesíttetvén, az országgyűlés által ideiglenes póttörvényül elfogadtaték, mire nézve az illető szakáll.aiji nratriuzutian oda jon utasítva, hogy minden törvényhozói intézkedéstől óvakodjét. Midőn továbbá szerző a Verbőczy-féle törvénykönyvet mint alapot tünteti elő, egészen megfeledkezik arról, hogy Werbőczy, mint már a czimból „Opus tripartitum juris consvetudinarii mnelyti regni hungariae“ stb. kitűnik, csak a szokásos törvényeket állitá II. Ulászló király parancsára 1514-ben össze, s hogy ez csak a király közbejött halála miatt nem lön írott törvény erejűvé, miután legfelsőbbig ugyan aláírva volt, de nem pecsételve is s ennélfogva később ki sem hirdetteték. Azon állítás, miként az austriai iparrendtartás tettleg hatályon kívül helyeztetett, hasonlag téves, mert az maiglan fennáll s tettleges alkalmazásban van. Azon állítás, miként az országbírói értekezlet a törvény előtti egyenlőséget csak a nem nemeseknek nemesekké való felemeltetése által eszközlő, nem egyéb kissé gyöngédtelen hajszálhasogatásnál, mely a tényt magát kisebbíteni igyekszik, miután ezáltal lényegileg mégis csak az éretett el, hogy mindenki hasonló kedvezményekben részesüljön. Az osztrák büntetőtörvény behozatalára nézve meg kell jegyeznünk, hogy egy regnicolaris deputatio, melyben Deák Ferencz is részt ven, még 1840. évben egy ilyetén igen jeles tervezetet készíte el, mely propositióként az országgyűlés elé hozatva, bizonyára már rég el lett volna fogadva, ha külső s a magyaroktól nem függő körülmények annak életbeléptét meg nem gátolják vala. Mi a magyar váltótörvényt illeti, ez, ha nem is annyira kifejlett mint az átalános német váltótörvény, mégis egy újabb idő szüleménye, sok czélszerű szabályokkal bír, s a kereskedő világ e részbeni kifogásai alkalmasint csak a „személyes fogság“ hiányára czélzanak. Mi végre a magyar törvénykezési intézmények mivelődését s mind inkább fejlődését illeti, e részben tán bátran állíthatjuk, hogy azok a körülmények számbavételével s a kor igényeivel haladtak. Nem lesz itt helyén kívül arra figyelmeztetnünk, hogy nálunk sokféle intézmények korábban léptettek életbe mint az örökös tartományokban. Bizonyságul szabadjon felhozni, miként nálunk 1836 tól egész 1848-ig bezárólag keletkeztek : a telekkönyvek, az ősiség eltörlése, a kereskedelmi s váltójog, a sajtótörvény, a telekkönyvezés javítása, mely a mostani ausztriaitól nem oly távol állott saj,sat. Másrészt az országbírói értekezlet sietett oly bajokat orvosolni, melyeknek itt Bécsben, daczára a közvéleménynek, még a birodalmi tanács sem bírta elejét venni, mint p. o. a hirhedett egyezkedési eljárás, az ügyvédségnek szabadon engedése sat. Míg a magyar sommás eljárás az osztrákot sokkal felülmúlja, s a szóbeli eljárás is czélirányosabb, mint az ebbeli ausztriai eljárás. Hogy az országbírói értekezlet az osztrák átalános polgári törvénykönyvet nem en bloc fogadá el, ennek az az oka, mert az országgyűlés egy ilyetén javaslatot a magáénak soha el nem ismerte volna, mivel a különben jeles törvénykönyvnek több rendű határozmányai a magyar jogfogalmakkal össze nem egyeztethetők, mint például: az örökösödési jog, a kiskorúak az atya általi vagyonkezelése sat. Egyébiránt a törvénykezési eljárás s az anyagi jog más részei épen az országbírói határozmányok által igen lényegesen s üdvösen módosíttattak, a régi bonyolódott perlekedési mód úgyszólván egészen mellőztetett. Kár tehát törvénykezési viszonyaink felett elhirtelenkedve az ítéletet kimondani, e részben különösen a „Donau-Zeitung“ teszi magát nevetségessé, arra hivatkozván, hogy magyar törvények szerint a tolvajok felakasztatnak sót. Egyébiránt szívesen nyilatkoztatjuk ki a feletti örömünket, hogy ő Felsége rendes törvénykönyveknek s rendezett törvénykezési intézményeknek a legközelebbi országgyűlés útjáni életbeléptetését méltóztatott elrendelni, de mindenesetre ki is kell nyilatkoztatnunk, hogy ez nem az országban fenállott ausztriai eljárás lesz, mert az utóbbi absolut rendszer törvénykezése kereseti forrást nyújtott ugyan az ügyvédeknek, a népre nézve azonban, nyíltan bevallva, nagyrészben zsarolási rendszert képezett. Kassa város közönségének fölirata: Császári királyi Apostoli Felség I Legkegyelmesebb Asszonyunk I Szivemelő öröm- érzet hatja át kebleinket, midőn Felségedet, legkegyelmesebb Asszonyunkat óhajtott egészségét visszanyerve, hosszú távollét után ismét Felséges Férje oldalán, s fejedelmi családja boldogító körében szemlélhetni szerencséltetünk. Forró hálaimát bocsát ezen város közönsége az egek mindenható Urához, azon véghetetlen kegyelemért , hogy Felséges Asszonyunk üdvéért hozzá intézett imánkat meghallgatva, Felségedet, kiben az ország védangyalát tekinti, aggasztó szenvedései után hit alattvalóinak kimondhatatlan örömére ismét visszanyerni engedé-Az isteni gondviselésnek ez újabb tanujele által megerősödve látjuk azon kapcsot, mely e nemzetet századok óta a Felséges Uralkodóházzal egybeköti, újra erősbül bennünk a hit, hogy ez ország hőven megőrizve az ősök által reá hagyott a legmagasabb trón iránti kegyelet érzületét, fényes jelét adandja a jelen által olyannyira igényelt ezen érzületből kifolyó a trón és nemzet boldogságát századokra megalapító ragaszkodásának és hűségének. Midőn tehát a szívünk mélyéből eredő legalázatosabb örömüdvözlettünket nyilvánítani szerencséltetünk, az egek Urához emeljük bő imánkat, kérve őt, miszerint Felségedtől minden veszélyt távol tartva, Felséged legmagasabb családja és hazánk örömére egy hosszú boldog életet, virágzó országai és megelégedett népei áldásaitól környezve, háboritlanul élvezzen. Kik egyébiránt legmagasabb kegyeibe ajánlottak, tántorithatlan hűségünk és alattvalói hódolatunk mellett öröklünk. Kelt Kassán 1862 ik évi Szent-Mihály hava 11-ik napján tartott tanácsülésükből. Császári királyi Apostoli Felségednek legalázatosabb alattvalói és hü jobbágyai szabad kir. Kassa város közönsége. Török Sándor, m. k. polgármester. Tomka Mór, m. k. főjegyző. Tolnamegye közönségének fölirata. Felséges Császárné, Magyarország Apest, Királynéja ! Legkegyelmesebb Asszonyunk ! A legbensőbb öröm, tántoríthatlan alattvalói hűség, legőszintébb kegyelet és leplezetlen ragaszkodás érzelmeitől áthatva bátorkodunk Felséged legmagasabb személye mint kedves hazánk közszeretetben álló védangyala, a női és anyai erények legmagasztosabb eszményéhez járulni, hogy felette becses egészsége mindnyájunk mondatlan örömével helyreállta alkalmával legmélyebb alattvalói hódolatból eredő s igy tiszta szívből hozott üdvözletünket és szerencse-kivánatainkat magas trónjánál átadhassuk. Midőn cs. kir. Felséged az isteni gondviselés legbölcsebb intézkedései folytán lovagias és eszélyes tapintati Fejedelmünk élettársává s ez által Apostoli Királynénkká lön, minden igaz magyar keble Felségtek állandó és valódi boldogságáért forrón lelkesült. Istenhez küldtük hő imánkat, áldaná meg véghetetlen kegyelmével azon szent frigyet, melyen mind a legmagasabb családi, mind pedig közvetve az államfenség és kormányzottak közti összeköttetésnél fogva a Fejedelmével engedelmesség és szeretetben egyesített nemzet jóléte, nyugalma és felvirágzása alapszik. Könyörgéseink a legmagasabb házasélet első éveiben a királyok királyánál meg voltak hallgatva. Az állhatatosságunkat vizsgáló égnek azonban tetszett ebbeli örömünket Felséges Asszonyunk, királynénk megbetegedése által egy időre búra változtatni. E megye cs. kir. Felséged iránti köteles hűséget szivében mindenkor rendithetlenül tápláló lakosságának rokonszenve mély szomor és néma fájdalommal kisérte Felségedet távol vidékeken volt gyógyítási helyeinek minden léptein. — Felséged egésségi állapotáról a jelentések a legmélyebb részvéttel tölték el kebleinket; mert hiszen, ha egy családanyát betegség éri, annak tagjai szorgoskodva és aggódva veszik körül szeretettjük nyughelyét: mennyivel nagyobb volt a lehangoltság és fájdalom, midőn egy nagy nemzet-családnak egész népe legkegyelmesebb fejedelmi Asszonynk komoly gyengélkedésén kesergett. Félre immár a sorvasztó gondolatokkal, megérkezett elvégre az óhajtva várt idő, midőn cs. kir. Felséged mint tökéletesen felüdült székvárosába bevonulva, a szerencsés felgyógyulása alkalmávali országszertei örömérzelmeknek kifejezéséhez kisded megyénk is fiúi hódolattal csatlakozhatik. Fogadja Felséged őszinte, legmélyebb hódolata üdvözletünket és azon kivánatunkat, miszerint a Mindenható cs. királyi Apostoli Felségednek legmagasabb személyét Felséges Urunk Királyunk oldalán, a felséges uralkodó ház és szeretett hazánk örömére, boldogitására és vigaszára minden testi és lelki bajtól és veszélytől óvja és mindnyájunkra nézve drága életet a béke és megelégedés gyümölcseinek élveztetése végett számos évekig tartsa meg. Magunkat legmagasb cs. kir. Legyeibe ajánlva, rendithetlen hűségünk és alattvalói hódolatunk kifeje