Sürgöny, 1862. október (2. évfolyam, 225-251. szám)
1862-10-01 / 225. szám
Második évi folyam. 225. szám — 1862. Szerkesztő-hivatal: Barátok-terv 7. sí. a. földszint. kiadó-hivatal: Barátok terv 7. sí. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok-terv 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál. mm ________ mm SÜRGÖNY Előfizetési árai austriai értékben. Vidékre, naponkint pontán Budapesten házhrs hordva. ft kr ft kr Egéssévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — ft kr . ft ko Egéssévre 16 — Évnegyedre 4 — évre 8 — Előfizetési fölhívás. „SÜRGÖNNY“ october-decemberi 3 havi folyamára. Előfizetési dij 4 forint. A „Sürgöny“ kiadó hivatala. HIVATALOS JUCSZ. A császári és apostoli királyi Felsége f. hó 1- ről Stark János pesti czipész vezetéknevének „Erős“re változtatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. A magas cs. k. pénzügyministerium folyó évi September hó 15-én 45714/1885 szám alatt kelt rendelete nyomán, a szilágy-Somlyói cs. k. sóhivatal folyó év October hó végével feloszlattatik. A nagyméltóságu magyar kir. helytartótanács folyó évi május 26-áról 4762 szám alatt kelt intézménye által a megszüntetett pozsonyi jogtudományi államvizsgálati bizottmány újbóli alakításával megbizatván, ezen alulírt elnöklete alatt egybeállított bizottmány folyó évi October belső napján kezdendi meg működését. Mivel az államvizsgálatnak magukat alávetni óhajtó, jogakadémiát végzett tanulók azon megjegyzéssel értesittetnek, hogy a vizsgálatra bocsáttatás iránt kellőleg felszerelt kérvényeik alólirottnál benyújtandók. Kelt Pozsonban, sept. 29. 1862. Behorovszky Miklós, jogtudor, cs. kir. udvari tanácsos és pénzügyi főügyész, mint a pozsonyi jogakadémiai államvizsgálati bizottmány elnöke. ■VEMHIVATAMfS MSZ. Tájékozás: Bismark - Schönhausen megtevő nyilatkozatát a követi házban, miáltal a helyzet Poroszországban lényegesen megváltozott. Kinyilatkoztatá, hogy a kormány vissza fogja vonni az 1863 -i költségvetést, a nélkül, hogy a költségvetés elevei előterjesztésének elvéről lemondana. Ezen nyilatkozatot azzal indokoló, hogy a kiegyezés az eddigi tárgyalások után törvényjavaslat előterjesztése nélkül többé nem lehetséges. A kormány eszerint nem akarja a kiegyezés akadályait még fokozni, minélfogva a közelebbi ülésszakban az 1863-ai költségvetést egy az újjászervezés életföltételeit fentartó törvényjavaslattal együtt fogja előterjeszteni. Ez tehát nyilván engedmény a ministerium részéről, mely által két czélt érhet el: egyik, hogy időt nyer, anélkül, hogy alkotmánysértést követne el; másik az, hogy reménye lehet a vele szemközt álló ellenzék compact tömegét két félre szakítani. Bizonyos, hogy ezen ministeri nyilatkozat által a kormány és kamrák közti viszálynak éle le van törve, de azért a viszály maga még koránt sincs elhárítva. A kormány elfogadá a kívánt törvényességi tért, de részletekben azért nem látszik hajlandónak az engedésre, minélfogva még erős harczok várhatók. A weimari gyülekezet e harczokra fölbiztató szót küld feléje, elismerését fejezvén ki a porosz kamrának magatartásáért, melyet ekkorig a hadi költségvetés ügyében tanúsított. A weimari gyülekezet kijelenti, hogy a porosz kamra e magatartása a legnagyobb fontosságú Németország alkotmányos kifejtésére nézve , mely nyilatkozatból Bismark azon tanulságot merítheti, hogy netaláni külügyi, illetőleg kis-németországi tervei a német szabadelvűek részéről épen nem fognának őszinte pártoltatásra találni, ha azok csupán a bel alkotmányos élet megszorításának árán kínálkoznának. Német lapok a porosz kabinetnek a vámkérdésben is fordulatát jelzik. Állítják legalább, miszerint gróf Bernstorff újabban jónak látta alkudozásokra hajlandónak mutatkozni s a vámértekezletbe is beleegyezni, csakhogy ez értekezletbe Austria ne hivattassék meg, mi addig, mig ez vámegyesülési tervét keresztül nem vitte, természetes is; az ellentétek azonban már ezen lépés által is nagyon vesztenének élükből. A „Moniteur“ okmányaira vonatkozólag hallatszik ma, miszerint Persigny és Thouvenel már két hónap óta mindig rajta voltak, hogy a császárnak beleegyezését azok közzétételéhez kinyerjék. Ezen hírnek nyilván az a czélja, az Olaszországnak kedvező kabineti párt győzelmeként tüntetni föl ama közzétételt, miáltal azon okmányok jó hatása Olaszországban pillanatra fokoztatik, anélkül, hogy bármi további következtetés Olaszországnak kedvezőbb politikára nézve jogosultságot nyerne. Napóleonig rögtön sietett is táviratilag megüzenni a jó hatást, melyet az okmányok a királyra tettek, s Victor Emanuel maga is köszönetet mondott a császárnak; az olasz közvéleménynél azonban e jó hatásnak semmi jelei nem láthatók. A mazzinisták azalatt ismét a legdühösebb modorban kezdék meg alattomos izgatásukat Napoleon, Victor Emanuel és Ratazzi ellen. Egy elfogott ügynök papírjaiból kitűnik, hogy a konok néptribun ismét elhatározó a legiszonyúbb fegyvereket hozni mozgásba, miket az emberiség minden körülmények közt borzadálylyal taszít el magától. Angliában pedig nagyban tartják a Garibaldimeetingeket, csak hogy ezek már sokkal veszélytelenebbek. L. Palmerston szokása elfogadni a meetingek küldöttségeit, ezeknek szép beszédben felelni, s aztán azt tenni, amit ő akar. Az angol meetingek általában sokkal többször csak fájdalmi nyilatkozatok valamely bukott ügy iránt, mint valódi tényezők valamely életrevaló ügynek előmozdítására. Lapszemle. A „Donau Zeitung" legközelebb egy czikket közlött, melyet utólag s most is csak azért közlünk, mert az zajt ütött, a bécsi lapok egy részében erős bírálat alá vétetett, s így a napi eseményekhez tartozik. Nevezett lap azt mondja, hogy a Lajtban inneni pártokra kétségbeejtőleg hatott Garibaldi esete, miután azok óhajtásaik teljesülését a küleseményektől várták. Mostama pártokat — mint a „D. Z.“ írja, biztatgatják, miszerint a februári alkotmány hívei is engedni szándékoznak, — rebesgetik, hogy Kovács röpirata Bécsben nagy hatást gyakorolt és megingatta az ellenkező nézetűeket; élesztik a reményt, mikép a kérdésben levő erdélyi és magyarországi Ügyek magyar felfogás szerint fognak eldöntetni, mire az országbíró Bécsből történt visszaérkezése is táplálékot nyújt. Az említett röpiratot, mely szerinte mindeddig nem támadtatott meg hivatalosan, irányadó tekintélyekre viszik vissza, és ebből azt következtetik, hogy az államkormány nem képes jelenleg az erdélyi és magyar ügyre vonatkozólag a birodalom érdekében szükséges javaslattal föllépni, miután vagy magasabb hatalom, vagy talán magasabb hatás által meg van bénítva. Ezen combinatiókat a poroszországi Bismark-Schönhausen-ministeriumhoz kötött várakozások is gyámolítják, és némelyek oly merészek, mikép a dualistikus rendszer keresztülvitelének ára fejében alattomban bizonyos párt támogatását ajánlják fel az absolut kormányforma visszaállítására. Az „actio“ pártja minden alkalmat megragad, hogy az országnak tett nagylelkű engedmények ne valósittathassanak s a nép bizalma megingattassék. „E párt — mond a „D. Z.“ — semmitől sem tart inkább, mint a kormány határozott eljárásától, alkotmányos intézeteink kivitelére nézve. Ez okból kellemes dolog előtte, ha a kormányügyek élén túl a Lajthán oly férfiak állanak, akik ellenkező irányt követnek, s ha nem tehetnek egyebet, a nézeteikkel ellenkező felsőbb rendeleteket, ha egészen meg nem hiúsítják is, legalább végrehajtását lehetőleg akadályozzák, gyöngítik. Az ily negatív segélynek is megvan érdeme a cselekvés pártja előtt s az ultranationalisták és forradalmiak elismerésével találkozik. A felforgatás ilyetén önkénytelen előmozdítóit azon tisztességben részesítik, hogy a közös ügy előhharczosaiul tekintik őket, egy egy nyájas mosolylyal, hazafias kézszorítással is jutalmazzák. Nem bánják, hogy, ameddig csak lehet, helyeiken maradjanak, nehogy — amint tudtukra adják — roszabb patrióták következzenek utánuk, akik erélyesen közbevághatnának. “ „Szükség — folytatja tovább — tisztában lennünk mindenfelől a helyzettel. Mindenkinek el kell ismernie, hogy a kormány az érintett viszonyokkal szemben eddig nagy kíméletet tanúsított s a különböző pártoknak elég időt engedett, hogy eszékre térjenek. Most már remélhető, hogy az államkormány hivatva érzendi magát, az alkotmány keresztülviteléhez a birodalom keleti részében is erélyesen hozzálátni. A kormányorgánumok félszeg és ingadozó eljárásának végének kell lenni, hogy minden kétely elenyésszék az iránt, mintha az alkotmány megszilárdításán komolyan nem törekednének, s hogy a népek átlássák, hogy az államkormánynak nem csak bátorsága, hanem elég erélye is van, Össz-Austria alkotmányos újjáalakításának nagy munkáját föltett czéljához híven végrehajtani.“ A „Pester Lloyd“ bécsi levelezője e czikk genesisére vonatkozólag körülbelől ezeket írja: „A turisták legközelebbi gyűlésében a német kérdés kerülvén tanácskozás alá, még a centralista párt kitűnőbb tagjai is kényszerítve látták magukat bevallani, mikép az összes német nép kifejlődése szükségessé teszi a februári alkotmány revisióját. Erről az egész világ meg van győződve, csak a túlzó centralisták nem. Mühlfeld , Giskra, Skene bizalmas beszélgetés közben interpellálták az államminiszert, várjon , miután a német kérdésben oly hatásosan lépett előtérbe, osztja-e a februári alkotmány revisiójának szükségét ? mire Schmerling úr ezt nyilatkoztatta volna ki, hogy erre még álmában se gondolt. Ennek következtében mentek azon urak Frankfurtba, és Giskra, aki csak néhány hónap előtt azt mondá, hogy német-Austriának Németországban semmi keresni valója nincs , szintén az ottani előparlamentba sietett. Ezalatt a revisio hire minden alakban terjedt a lapokban. Az ultracentralisták nyugtalankodni kezdtek, valami „írást“ kértek az államministertől, és így született a „D.Z.“ szombati czikke, amely a «Süddeutsche Zeitung" ellenében azt állítja, hogy a bécsi és német ministerium igen jól megférhetnek egymás mellett. Az ultracentralista körökben kissé nyomva érzék magukat a czikk gyöngesége által, és több buzdítást kívántak, a kérdés taglalásával ez azonban valószínűleg nem adathatott meg, míg a buzdítással nem akartak fösvénykedni, és megjelent a „D. Z.“ vasárnapi czikke. Az érdeklett urak bizonyára ki vannak elégítve, és az 1863-diki budget megszavazását semmi se nehezitendi." Ő nagyméltósága az utat elállott nagyszámú néptömeg s elöljáróság lelkes éljen kiáltásai közt a kocsiból kiszállván, a magas vendéget kisérő ungmegyei kir. biztos s az ungi kisérő küldöttség jelenlétében pár szóval a főispáni helytartó által üdvözöltetett, mire ősi szokás szerint Desseőffy Emánuel prépost és munkácsi lelkész mint megyei főpap tolmácsolá következő rövid, de velős szónoklattal a megye hazafias, leyális érzelmeit: „Beregh megye határszélén üdvözöljük nagyméltóságodat ; őszinte szívből mondjuk: Isten hozta, Isten hozta nagyméltóságodat; —a kedvező isteni gondviselés őrködjék felette, vértezze őrangyalával, engedjen malasztot úgy a legfelsőbb királyi kegyes bizalom, mint édes hazánk várakozásának megfelelhetni. Mi a fejedelem iránti hűség, nagyméltóságod iránti tisztelet tolmácsai vagyónk; előre, előre kegyelmes úr, a hűség és hazaszeretet lobogójával, melyről polgári és hitvallásnak : „pro Rege et Patria“ ragyogjon elő s mi követendjük önt; a gondviselés boldogul s megelégedetten tartsa meg nagyméltóságodat. Éljeni“ Mire ő excellentiája kegyteljesen válaszolt. Estveli 9 órakor a városi polgárság éljenzései közt a kivilágítva volt Munkácsra gróf Schönborn kastélyába érkezvén, a tisztelgő küldöttségek fogadtatása ment végbe, melyek közt a g. kath. papság is bemutatván hódolatát, élén Desko János munkácsi g. kath. lelkész és főesperes egyszersmind az orosz népség jogainak országgyülésileg s különösen úgymond, Ő Felsége kegyelme által leendő érvényesítése iránt fejezé ki reményét. Melyre a királyi helytartó azt jegyzé meg: „hogy, mit Ő Felsége megígért, teljesíteni fogja és igy az oroszság igényeinek is, a mennyiben az ország integritásával s törvényeivel összeegyeztethetők lesznek, elég fog tétetni; addig is inti, úgymond, a papságot, hogy hivatásához képest a külön vallási és nemzetiségi felekezetüek közti testvéries egyetértés felett híven őrködjenek.“ A városi polgárság végre fényes fáklyás zenével tisztelte meg a királyi helytartót, ki más- és harmadnap a gróf Schönborn-uradalom erdeiben a Szolyva vidékén rendezett nagy vadászatban vett részt, melyről Munkácsra ismét visszajövet a várat s a város több helyeit megtekintvén, f. hó 18-án délután Beregszásznak folytatá útját, mindenütt a közbenesett falvakon az öszvesere lett nép, pap és elöljáróság, s a járás szélén az illető szolgabirák s az odasereglett népség által fogadtatván, hová is estek 51/1 órakor főispáni helytartó, több birtokos urak s megyei tisztviselők kíséretében megérkezvén, az utcza szélén a városi tanács által, a megyeháza küszöbén pedig a megyei első alispán Uszkay György vezérlete alatt az összes megyei tisztikari papság várták, hol a jelenvoltak üdvözletét és érzelmeit Tabódy József megyei főjegyző fejezé ki. A királyi helytartó ekkép válaszolt: „Örömmel látom t. ez. uraságtokat körülöttem egybegyülve, mivel a tisztikar eddigi működése felett csak elismerésemet nyilváníthatom, s mivel mindaz, mit e megyére nézve hallottam s eddig látni is alkalmam vala, biztosit arról, hogy Beregh párosítva a felséges trón iránti hit ragaszkodást a birodalom iránti méltányossággal, hazaszerető törekvéseit okos tapintattal s a rosz gondolkozásnak elleni férfias bátorsággal foganatosítani fogja. — Szives indulattal fogadom és osztom önök nyilvánított azon kívánságait, bár mentél előbb sikerülne országunk politikai folyamát egy biztos pártoktól környezeti mederbe vezetni, melynek gyakorlatilag kivihető tervezetén naponta fáradozunk. De bármennyire hő legyen benső óhajtásunk, ezen hazafiai közös czélt hová hamarább elérhetni, kétséget nem szenved, hogy e részben is minden túlzó elhamarkodást óvatosan mellőzni kell. „Addig is tehát, míg ezen ügynek lényeges megoldását közvetlen érintő lépések tétezhetnének, ne csüggedjünk sohasem, a szükségelt tér előkészítése körül megkezdett közremunkálkodásunkat erélyesen folytatni, s ne hagyjuk magunkat itt ott szárnyaló alaptalan hírek által háborgattatni, — bízzunk inkább saját erőnkben, mely ügyünk szent és igazságos voltánál, s a nemzet ősi jelleménél fogva, nem csak a nemzet támogatására, hanem urunk istenünk segedelmére is bizton számíthat, részünkről pedig csak szilárd és kitartó akaratot igényel.“ Bemutattatván pedig a főispáni helytartó által az összes tisztikar, a jelenvolt külön vallás-felekezetű papság és hatósági küldöttségek s nehány előkelők, az elsőkhöz következőkép szólott: „Bereghmegye széles hazánkban egyike azon kevés megyéknek, melyet eddig még nem ösmertem. — Ennélfogva kettős örömmel jövök meglátogatni kies vidékeit és kedélyes lakosait, elismerhetni az érdemeket s segíthetni a netaláni bajokon. Az utóbbiakhoz számítom, s mondhatom, legnagyobb megütközésemre kellett hallanom azt, hogy itt némi változási hirek szállongnak, melyek némelyeket nyugtalanítani látszanak, elleneinket pedig újólag felbátoríthatnák. Bár meg vagyok győződve, hogy ily cselszövények már elég elkopottak, hogysem valóban s tartósan árthatnának, mégis kötelességemnek tartom önöket s az egész ország tisztviselőit biztosítani arról, hogy mindezen hirek alaptalanok, és hogy valamint Ő cs. kir. apostoli Felsége, Magyarország örökös fejedelmének legmagasabb elhatározása nélkül sem törvényhozási, sem közigazgatási vagy egyéb kormányzati változások nem következhetnek be, úgy viszont legkegyelmesebb Urunk Királyunk eddigelé is bőven tapasztalt atyai gondoskodásától bizton lehet várni, hogy azon hit alattvalói, kik nehéz körülmények közt szolgálataikat hazafmi készséggel és önzéstelen odaadással felajánlani siettek, minden időben legfelsőbb kegyes méltánylásra találandnak. — Sorsuk és tekintélyük biztosítva van s leen a jövőben is, ha hivatásuknak s kötelességeiknek megfelelnek. „A ki ehhez képességgel vagy akarattal nem bir, az a következményeket senki másnak mint önnön magának tulajdonítsa. — A ki tehát tisztán érzi magát, annak nincsen oka elcsüggednie, s a ki csüggedt, hagyja inkább el azon állását, melyet csak rosszul fogna megvédeni. — Azonban az eddig tapasztaltak után tökéletesen meg vagyok győződve, hogy uaságtok között nem fog találkozni egy sem, ki ily el tökéletlen elvekkel bírna, sőt minden alkalmat fel fognak használni, másokat is ily álhírek visszatolására felbátorítani.“ Beregszász városa hasonlókép fáklyás menetben adá bizonyságát hü érzületének. 19-én reggel sz. mise hallgatása után a megyei és városi hivatalos helyiségeket szerencséltette , excellentiája magas látogatásával,s az ügykezelés minden ágai, különösen a törvénykezési, telekkönyvi és árva ügyekről magának kellő tudomást szerezvén, — főleg a pontos igazságszolgáltatás iránti teljes megelégedését fejezé ki, különösen is kiemelvén az igazságkiszolgáltatás élén álló 2 ad alispán, törvényszéki elnököt azért, mert az igazságszolgáltatás minden ágában pontos és szabatos felvilágosítást képes adni. Kihallgatván pedig a hozzá folyamodott panaszos feleket, nagy szakavatottság, részrehajlatlanság és szigorú igazságszeretettel hol felvilágositá, hol rendre utasitá őket; különösen az úrbéri és tagositási kérdések miatt nyugtalankodó parasztságnak főispáni helytartó s másod, alispán jelenlétében nyíltan kimondá, miszerint ő Felsége parancsa és akarata lévén, hogy a birtokviszonyok mielőbb rendbe jöjjenek, ne késleltessék ügyüket haszontalan perekkel, és hiába való költségeket okozó Budára és Bécsbe való feljárkálásokkal, hanem a helyett igyekezzenek inkább békés utón illető volt földesuraikkal kiegyezkedni, mert ez útán többet kaphatnak, mintha magukat a törvény szigorára bízzák, s már a törvényes ítélő székeken ügyük keresztül ment; ne békétlenkedjenek, árnitókra ne hallgassanak, mert ha hallgatnak és nyugtalankodnak, elvégre is a bűnhődést ki nem kerülhetik és a törvényszék fog felettök intézkedni. A hivatalok megszemlélése után kegyesen fogadá több tekintélyes megyei előkelő urak tisztelgését, kik közt valának id. Lónyay György, a megye köztiszteletü s nagy tekintélyben álló ősz férfia; Lónyay János, Bay Ferenci, Gottesmann Adolf cs. királyi kapitány, kik a 40 személyre ő excellentiája által adott diszebéden is, hivatalosak valának, melyen az öreg Lónyay György emelt először a haza javáért fáradozó kir. helytartóért poharat, melyet a tisztikar nevében a megyei főjegyző eme lelkes felköszöntése követett: «Valamint a természet-világban a csillagok régi tüneményekből ítél a természetbúvár, úgymond, a jövőre , úgy az államéletben földiek közt élvén, földi s velünk élőben kell, hogy keressük jövőnk reményének horgonyát s támaszát. Ily remény-csillagként tűnik fel előttem a gróf Pálffy család, mely czimerében is a szerencse kerekét viseli jelképül, és szerencsés is vala mindig, mert hazafias érzelme mellett biskké lévén királya iránti hűségben is a hívek leghivebbjei közt állam, az uralkodók teljes bizalmával és igy a haza java előmozdításában is hathatóssággal birt. E fényes családnak méltó ivadékát van szerencsénk gróf Pálffy Mór magyar kir. helytartó ő nagyméltóságában körünkben tisztelhetni, érte emelem poharamat kinek polgári és hadi érdemeit azt hiszem, legméltóbban épen avval vagyok kiemelendő,ha azt mondom,hogy ő Pálffy az,ki teljes buzgalommal csak Magyarország s koronája jogainak a birodalom érdekeivel egyesítendő s a törvényesség örökzöldjével koszorúzott boldogságát czéllozza, — segítse tehát az ég őt áldása s a hazafiak támogatásával a magasztos czélhoz, hogy a király, haza és birodalom közös javára sokáig éljen !“ A kir. helytartó viszont a megye érdemteljes főispáni helytartója és Öszves vendégei, de különösen id. Lónyay György, Lónyay János, Bay Ferenczért, mint megye oly férfiaiért emelt poharat, kik igaz hazaszeretettől áthatva és önállóak lévén, nem a visszavonultság, hanem a közeledés el Felséges urunk királlyunk iránti tántorithatlan ba ragaszkodás kimutatásában keresik a honboldogitást. Ebéd után végre délután 4. óra tájban kir. helytartó úr útját Ugocsa felé folytatandó, a főispáni helytartó és számos megyei s városiak, mintegy 14 kocsi kíséretében ismét útnak indult ő excellentiája; a város s az útban ért falvak népe lelkes éljenzései közt a határig érvén, a főispáni helytartó rövid bucsú-beszédet mondva, e megyét s tisztikarát tapasztalt szigorral párosait kegyes indulatiba s pártfogásába ajánlván, és a Felséges Uralkodónak hazánk boldogitását s a közjó előmozdítását ezélze minden lépéseire az ég áldásit, őt pedig sokáig éltetni kivánván, ő excellentiája a főispáni helytartó s egész tisztikarával tökéletes s teljes megelégedését nyilvánitni méltóztatott. Tabódy József, bereghmegyei főjegyző. A kir. Helytartó Ur a nmlga körútjából. Bereghmegye. Gróf Pálffy Mór magyar kirhelytartó ő nagyméltósága f. é. September 15-én Ungvárról jövet esteli 8 órakor érkezett Ignétzre, hol úgy mint a megye határán Tabódy Pál főispáni helytartó ő méltósága vezérlete alatt díszes és nagyszámú megyei, Munkács-városi s uradalmi küldöttség által fogadtatott. Szerda, October 1 A magyar írók segélyegylete. Az igazgató választmány határozatából folyvást közzé tétetnek a pénztárnoki évnegyedes jelentések. Az alább következő jelentés a folyó év második évnegyedéről szól. Itt is megjegyzendő, hogy az oly adomány, mely e jelentésben elő nem fordul, nem érkezett be az egyesülethez s azért azok, kik netalán ilynemű hiányt tapasztalnának, szíveskedjenek bejelenteni az egyesületnek, hogy mielőbb utána járni s helyre pótolni lehessen. Jelentése a magyar írók segélyegylete pénztárnokának az egylet pénztári állásáról a I. 1862. év második negyedében. Tekintetes választmány! Van szerencsém benyújtani a magyar irók segélyegylete pénztár-forgalmának kimutatását e folyó 1862. év második negyedéről. Ezen számadási kivonat kimutatja , hogy ezen másod-negyedévi bevétel az első negyedévről átesett 11,797 ft 42 kr. pénztármaradványnyal................................................... 20,531 ft 94 krt tesz; kiadatott pedig az egylet czéljainak megfelelőleg a számadás részletes kimutatása szerint .... 1,060 ft 46 kr melyet levonva a bevételekből, tesz az egylet összes pénztárállapota ezen második negyedév végével . . . Megvan pedig valósággal ezen összeg a számadás részletes kimutatása szerint: a) értékes kamatozó papírokban . . . . 6,391 ft, 19,471 ft 48 krt