Sürgöny, 1862. október (2. évfolyam, 225-251. szám)

1862-10-01 / 225. szám

Második évi folyam. 225. szám — 1862. Szerkesztő-hivatal: Bar­átok-terv 7. sí. a. földszint. kiadó-hivatal: Barátok terv 7. sí. a. földsz­int. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok-terv 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál. mm ________ mm SÜRGÖNY Előfizetési árai austriai értékben. Vidékre, naponkint pontán Budapesten házhrs hordva. ft kr ft kr Egéssévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — ft kr . ft ko Egéssévre 16 — Évnegyedre 4 — évre 8 — Előfizetési fölhívás. „SÜRGÖNN­Y“ october-decemberi 3 h­avi folyamára. Előfizetési dij 4 forint. A „Sürgöny“ kiadó hivatala. HIVATALOS JUCSZ. A császári és apostoli királyi Felsége f. hó 1- ről Stark János pesti czipész vezetéknevének „E­rős“­­re változtatását legkegyelmesebben megengedni mél­­tóztatott. A magas cs. k. pénzügyministerium folyó évi September hó 15-én 45714/1885 szám alatt kelt rende­lete nyomán, a szilágy-Somlyói cs. k. sóhivatal folyó év October hó végével feloszlattatik. A nagyméltóságu magyar kir. helytartótanács folyó évi május 26-áról 4762 szám alatt kelt intézmé­nye által a megszüntetett pozsonyi jogtudományi ál­­lamvizsgálati bizottmány újbóli alakításával megbizat­­ván, ezen alulírt elnöklete alatt egybeállított bizott­mány folyó évi October be­l­ső napján kezdendi meg működését. Mivel az államvizsgálatnak magukat alávetni óhajtó, jogakadémiát végzett tanulók azon megjegyzés­sel értesittetnek, hogy a vizsgálatra bocsáttatás iránt kellőleg felszerelt kérvényeik alólirottnál benyúj­tandók. Kelt Pozsonban, sept. 29. 1862. Behorovszky Miklós, jogtudor, cs. kir. udvari tanácsos és pénzügyi főügyész, mint a pozsonyi jogakadémiai államvizs­gálati bizottmány elnöke. ■VEMHIVATAMfS M­SZ. Tájékozás: Bismark - Schönhausen megtevő nyilatkozatát a követi házban, mi­által a helyzet Poroszországban lényegesen megváltozott. Kinyilatkoztatá, hogy a kormány vissza fogja vonni az 1863 -i költségvetést, a nélkül, hogy a költségvetés elevei előterjesztésé­nek elvéről lemondana. Ezen nyilatkozatot azzal ind­okoló, hogy a kiegyezés az eddigi tárgyalások után törvényjavaslat előterjesztése nélkül többé nem lehetsé­ges. A kormány e­szerint nem akarja a kiegyezés aka­dályait még fokozni, minélfogva a közelebbi ülés­szakban az 1863-ai költségvetést egy az újjászer­vezés életföltételeit fentartó törvényjavaslattal együtt fogja előterjeszteni. Ez tehát nyilván engedmény a ministerium részéről, mely által két czélt érhet el: egyik, hogy időt nyer, a­nélkül, hogy alkotmány­­sértést követne el; másik az, hogy reménye lehet a ve­le szemközt álló ellenzék compact tömegét két félre szakítani. Bizonyos, hogy ezen ministeri nyilatkozat ál­tal a kormány és kamrák közti viszálynak éle le van törve, de azért a viszály maga még koránt sincs elhá­rítva. A kormány elfogadá a kívánt törvényességi tért, de részletekben azért nem látszik hajlandónak az en­gedésre, minélfogva még erős harczok várhatók. A weimari gyülekezet e harczokra fölbiztató szót küld feléje, elismerését fejezvén ki a porosz kamrá­nak magatartásáért, melyet ekkorig a hadi költségvetés ügyében tanúsított. A weimari­ gyülekezet kijelenti, hogy a porosz kamra e magatartása a legnagyobb fontossá­gú Németország alkotmányos kifejtésére nézve , mely nyilatkozatból Bismark azon tanulságot merítheti, hogy netaláni külügyi, illetőleg kis-németországi tervei a német szabadelvűek részéről épen nem fognának őszinte pártoltatásra találni, ha azok csupán a bel al­kotmányos élet megszorításának árán kínálkoznának. Német lapok a porosz kabinetnek a vámkérdés­ben is fordulatát jelzik. Állítják legalább, miszerint gróf Bernstorff újabban jónak látta alkudozásokra haj­landónak mutatkozni s a vám­értekezletbe is beleegyez­ni, csakhogy ez értekezletbe Austria ne hivattassék meg, mi addig, mig ez vámegyesülési tervét keresztül nem vitte, természetes is; az ellentétek azonban már ezen lépés által is nagyon vesztenének élükből. A „Moniteur“ okmányaira vonatkozólag hallat­szik ma, miszerint Persigny és Thouvenel már két hó­nap óta mindig rajta voltak, hogy a császárnak bele­egyezését azok közzétételéhez kinyerjék. Ezen hírnek nyilván az a czélja, az Olaszországnak kedvező kabi­neti párt győzelmeként tüntetni föl ama közzétételt, mi­által azon okmányok jó hatása Olaszországban pil­lanatra fokoztatik, a­nélkül, hogy bármi további követ­keztetés Olaszországnak kedvezőbb politikára nézve jogosultságot nyerne. Napóleon­ig rögtön sietett is táv­iratilag megüzenni a jó hatást, melyet az okmányok a királyra tettek, s Victor Emanuel maga is köszönetet mondott a császárnak; az olasz közvéleménynél azon­ban e jó hatásnak semmi jelei nem láthatók. A mazzinisták azalatt ismét a legdühösebb mo­dorban kezdék meg alattomos izgatásukat Napoleon, Victor Emanuel és Ratazzi ellen. Egy elfogott ügynök papírjaiból kitűnik, hogy a konok néptribun ismét el­határozó a legiszonyúbb fegyvereket hozni mozgásba, miket az emberiség minden körülmények közt borza­­dálylyal taszít el magától. Angliában pedig nagyban tartják a Garibaldi­­meetingeket, csak hogy ezek már sokkal veszélytele­nebbek. L. Palmerston szokása elfogadni a meetingek küldöttségeit, ezeknek szép beszédben felelni, s aztán azt tenni, a­mit ő akar. Az angol meetingek általában sokkal többször csak fájdalmi nyilatkozatok valamely bukott ügy iránt, mint valódi tényezők valamely élet­revaló ügynek előmozdítására. Lapszemle. A „Donau Zeitung" legközelebb egy czikket köz­­lött, melyet utólag s most is csak azért közlünk, mert az zajt ütött, a bécsi lapok egy részében erős bírálat alá vétetett, s így a napi eseményekhez tartozik. Nevezett lap azt mondja, hogy a Lajtban inneni pártokra kétségbeejtőleg hatott Garibaldi esete, mi­után azok óhajtásaik teljesülését a küleseményektől várták. Most­ama pártokat — mint a „D. Z.“ írja, biz­­tatgatják, miszerint a februári alkotmány hívei is en­gedni szándékoznak, — rebesgetik, hogy Kovács röp­­irata Bécsben nagy hatást gyakorolt és megingatta az ellenkező nézetűeket; élesztik a reményt, mikép a kér­désben levő erdélyi és magyarországi Ügyek magyar felfogás szerint fognak eldöntetni, mire az országbíró Bécsből történt visszaérkezése is táplálékot nyújt. Az említett röpiratot, mely szerinte mindeddig nem támad­­tatott meg hivatalosan, irányadó tekintélyekre viszik vissza, és ebből azt következtetik, hogy az államkor­mány nem képes jelenleg az erdélyi és magyar ügyre vo­natkozólag a birodalom érdekében szükséges javaslat­tal föllépni, miután vagy magasabb hatalom, vagy talán magasabb hatás által meg van bénítva. Ezen combina­­tiókat a poroszországi Bismark-Schönhausen-ministeri­­umhoz kötött várakozások is gyámolítják, és némelyek oly merészek, mikép a dualistikus rendszer keresztül­vitelének ára fejében alattomban bizonyos párt támoga­tását ajánlják fel az absolut kormányforma visszaállítá­sára. Az „actio“ pártja minden alkalmat megragad, hogy az országnak tett nagylelkű engedmények ne valósittathassanak s a nép bizalma megingat­­tassék. „E párt — mond a „D. Z.“ — semmitől sem tart inkább, mint a kormány határozott eljárásától, alkot­mányos intézeteink kivitelére nézve. Ez okból kellemes dolog előtte, ha a kormányügyek élén túl a Lajthán oly férfiak állanak, a­kik ellenkező irányt követnek, s ha nem tehetnek egyebet, a nézeteikkel ellenkező fel­sőbb rendeleteket, ha egészen meg nem hiúsítják is, legalább végrehajtását lehetőleg akadályozzák, gyön­gítik. Az ily negatív segélynek is megvan érdeme a cselekvés pártja előtt s az ultranationalisták és forra­dalmiak elismerésével találkozik. A felforgatás ilyetén önkénytelen előmozdítóit azon tisztességben részesítik, hogy a közös ügy előhharczosaiul tekintik őket, egy egy nyájas mosolylyal, hazafias kézszorítással is jutalmaz­zák. Nem bánják, hogy, a­meddig csak lehet, helyeiken maradjanak, nehogy — a­mint tudtukra adják — ro­­szabb patrióták következzenek utánuk, a­kik erélyesen közbevághatnának. “ „Szükség — folytatja tovább — tisztában len­nünk mindenfelől a helyzettel. Mindenkinek el kell ismernie, hogy a kormány az érintett viszonyokkal szemben eddig nagy kíméletet tanúsított s a különböző pártoknak elég időt engedett, hogy eszékre térjenek. Most már remélhető, hogy az államkormány hivatva érzendi magát, az alkotmány keresztülviteléhez a bi­rodalom keleti részében is erélyesen hozzálátni. A kor­mány­orgánumok félszeg és ingadozó eljárásának vé­gének kell lenni, hogy minden kétely elenyésszék az iránt, mintha az alkotmány megszilárdításán komolyan nem törekednének, s hogy a népek átlássák, hogy az államkormánynak nem csak bátorsága, hanem elég erélye is van, Össz-Austria alkotmányos újjáalakításá­­nak nagy munkáját föltett czéljához híven végrehaj­tani.“ A „Pester Lloyd“ bécsi levelezője e czikk gene­­sisére vonatkozólag körülbelől ezeket írja: „A turisták legközelebbi gyűlésében a német kérdés kerülvén tanácskozás alá, még a centralista párt kitűnőbb tagjai is kényszerítve látták magukat bevallani, mikép az összes német nép kifejlődése szük­ségessé teszi a februári alkotmány revisióját. Erről az egész világ meg van győződve, csak a túlzó centralis­ták nem. Mühlfeld , Giskra, Skene bizalmas beszélge­tés közben interpellálták az államminiszert, várjon , miután a német kérdésben oly hatásosan lépett előtérbe, osztja-e a februári alkotmány revisiójának szükségét ? mire Schmerling úr ezt nyilatkoztatta volna ki, hogy erre még álmában se gondolt. Ennek következtében mentek azon urak Frank­furtba, és Giskra, a­ki csak néhány hónap előtt azt mondá, hogy német-Austriának Németországban semmi keresni valója nincs , szintén az ottani előparlamentba sietett. Ezalatt a r­evisio hire minden alakban terjedt a lapokban. Az ultracentralisták nyugtalankodni kezd­tek, valami „írást“ kértek az államministertől, és így szü­letett a „D.Z.“ szombati czikke, amely a «Süd­deutsche Zeitung" ellenében azt állítja, hogy a bécsi és német ministerium igen jól megférhetnek egymás mellett. Az ultracentralista körökben kissé nyomva ér­zék magukat a czikk gyöngesége által, és több buz­dítást kívántak, a kérdés taglalásával ez azonban va­lószínűleg nem adathatott meg, míg a buzdítással nem akartak fösvénykedni, és megjelent a „D. Z.“ vasár­napi czikke. Az érdeklett urak bizonyára ki vannak elégítve, és az 1863-diki budget megszavazását semmi se nehezitendi." Ő nagyméltósága az utat elállott nagyszámú néptömeg s elöljáróság lelkes éljen­ kiáltásai közt a kocsiból ki­szállván, a magas vendéget kisérő ungmegyei kir. biz­tos s az ungi kisérő küldöttség jelenlétében pár szóval a főispáni helytartó által üdvözöltetett, mire ősi szokás szerint Desseőffy Emánuel prépost és munkácsi lelkész mint megyei főpap tolmácsolá következő rövid, de velős szónoklattal a megye hazafias, leyális érzelmeit: „Beregh megye határszélén üdvözöljük nagymél­tóságodat ; őszinte szívből mondjuk: Isten hozta, Isten hozta nagyméltóságodat; —­a kedvező isteni gondvise­lés őrködjék felette, vértezze őrangyalával, engedjen malasztot úgy a legfelsőbb királyi kegyes bizalom, mint édes hazánk várakozásának megfelelhetni. Mi a feje­delem iránti hűség, nagyméltóságod iránti tisztelet tol­mácsai vagyónk; előre, előre kegyelmes úr, a hűség és hazaszeretet lobogójával, melyről polgári és hitval­lásnak : „pro Rege et Patria“­­ ragyogjon elő s mi kö­­vetendjük önt; a gondviselés boldogul s megelégedet­ten tartsa meg nagyméltóságodat. Éljeni“ Mire ő excellentiája kegyteljesen válaszolt. Estveli 9 órakor a városi polgárság éljenzései közt a kivilágítva volt Munkácsra gróf Schönborn kas­télyába érkezvén, a tisztelgő küldöttségek fogadtatása ment végbe, melyek közt a g. kath. papság is bemu­tatván hódolatát, élén Desko János munkácsi g. kath. lelkész és főesperes egyszersmind az orosz népség jo­gainak országgyülésileg s különösen úgymond, Ő Fel­sége kegyelme által leendő érvényesítése iránt fejezé ki reményét. Melyre a királyi helytartó azt jegyzé meg: „hogy, mit Ő Felsége megígért, teljesíteni fogja és igy az oroszság igényeinek is, a mennyiben az ország integri­tásával s törvényeivel összeegyeztethetők lesznek, elég fog tétetni; addig is inti, úgymond, a papságot, hogy hivatásához képest a külön vallási és nemzetiségi felekezetüek közti testvéries egyetértés felett híven őr­ködjenek.“ A városi polgárság végre fényes fáklyás­ zené­vel tisztelte meg a királyi helytartót, ki más- és harmadnap a gróf Schönborn-uradalom erdeiben a Szolyva vidékén rendezett nagy vadászatban vett részt, melyről Munkácsra ismét visszajövet a várat s a vá­ros több helyeit megtekintvén, f. hó 18-án délután Be­regszásznak folytatá útját, mindenütt a közbenesett falvakon az öszvesere­­ lett nép, pap és elöljáróság, s a járás szélén az illető szolgabirák s az oda­sereglett népség által fogadtatván, hová is estek­ 51/1 órakor fő­ispáni helytartó, több birtokos urak s megyei tisztvise­lők kíséretében megérkezvén, az utcza szélén a városi tanács által, a megyeháza küszöbén pedig a megyei első alispán Uszkay György vezérlete alatt az összes megyei tisztikar­i papság várták, hol a jelenvoltak üdvözletét és érzelmeit Tabódy József megyei főjegyző fejezé ki. A­ királyi helytartó ekkép válaszolt: „Örömmel látom t. ez. uraságtokat körülöttem egybegyülve, mivel a tisztikar eddigi működése felett csak elismerésemet nyilváníthatom, s mivel mindaz, mit e megyére nézve hallottam s eddig látni is alkalmam vala, biztosit arról, hogy Beregh párosítva a felséges trón iránti hit ragaszkodást a birodalom iránti méltá­nyossággal, hazaszerető törekvéseit okos tapintattal s a rosz gondolkozásnak elleni férfias bátorsággal foga­natosítani fogja. — Szives indulattal fogadom és osz­tom önök nyilvánított azon kívánságait, bár mentél előbb sikerülne országunk politikai folyamát egy biz­tos pártoktól környezeti mederbe vezetni, melynek gyakorlatilag kivihető tervezetén naponta fáradozunk.­­ De bármennyire hő legyen benső óhajtásunk, ezen hazafiai közös czélt hová hamarább elérhetni, kétséget nem szenved, hogy e részben is minden túlzó elhamar­­kodást óvatosan mellőzni kell. „Addig is tehát, míg ezen ügynek lényeges meg­oldását közvetlen érintő lépések tétezhetnének, ne csüg­gedjünk sohasem, a szükségelt tér előkészítése körül megkezdett közremunkálkodásunkat erélyesen foly­tatni, s ne hagyjuk magunkat itt ott szárnyaló alapta­lan hírek által háborgattatni, — bízzunk inkább saját erőnkben, mely ügyünk szent és igazságos voltánál, s a nemzet ősi jelleménél fogva, nem csak a nemzet tá­mogatására, hanem urunk istenünk segedelmére is biz­ton számíthat, részünkről pedig csak szilárd és kitartó akaratot igényel.“ Bemutattatván pedig a főispáni helytartó által az összes tisztikar, a jelenvolt külön vallás-felekezetű papság és hatósági küldöttségek s nehány előkelők, az elsőkhöz következőkép szólott: „Bereghmegye széles hazánkban egyike azon kevés megyéknek, melyet eddig még nem ösmertem. — Ennélfogva kettős örömmel jövök meglátogatni kies vidékeit és kedélyes lakosait, elismerhetni az érde­meket s segíthetni a netaláni bajokon. Az utóbbiakhoz számítom, s mondhatom, legnagyobb megütközésemre kellett hallanom azt, hogy itt némi változási hirek szállongnak, melyek némelyeket nyugtalanítani látsza­nak, elleneinket pedig újólag felbátoríthatnák. Bár meg vagyok győződve, hogy ily cselszövények már elég el­­kopottak, hogysem valóban s tartósan árthatnának, mégis kötelességemnek tartom önöket s az egész or­szág tisztviselőit biztosítani arról, hogy mindezen hirek alaptalanok, és hogy valamint Ő cs. kir. apostoli Fel­sége, Magyarország örökös fejedelmének legmagasabb elhatározása nélkül sem törvényhozási, sem közigaz­gatási vagy egyéb kormányzati változások nem követ­kezhetnek be, úgy viszont legkegyelmesebb Urunk Ki­rályunk eddigelé is bőven tapasztalt atyai gondosko­dásától bizton lehet várni, hogy azon hit alattvalói, kik nehéz körülmények közt szolgálataikat hazafm­i kész­séggel és önzéstelen odaadással felajánlani siettek, minden időben legfelsőbb kegyes méltánylásra talá­­landnak. — Sorsuk és tekintélyük biztosítva van s leen a jövőben is, ha hivatásuknak s kötelességeiknek megfelelnek. „A ki ehhez képességgel vagy akarattal nem bir, az a következményeket senki másnak mint önnön ma­gának tulajdonítsa. — A ki tehát tisztán érzi magát, annak nincsen oka elcsüggednie, s a ki csüggedt, hagy­ja inkább el azon állását, melyet csak rosszul fogna megvédeni. — Azonban az eddig tapasztaltak után tökéletesen meg vagyok győződve, hogy u­aságtok kö­zött nem fog találkozni egy sem, ki ily el tökéletlen el­vekkel bírna, sőt minden alkalmat fel fognak használni, másokat is ily álhírek visszatolására felbátorítani.“ Beregszász városa hasonlókép fáklyás menetben adá bizonyságát hü érzületének. 19-én reggel sz. mise hallgatása után a megyei és városi hivatalos helyiségeket szerencséltette , ex­cellentiája magas látogatásával,s az ügykezelés minden ágai, különösen a törvénykezési, telekkönyvi és árva­ ügyekről magának kellő tudomást szerezvén, — főleg a pontos igazságszolgáltatás iránti teljes meg­elégedését fejezé ki, különösen is kiemelvén az igazság­­kiszolgáltatás élén álló 2 ad alispán, törvényszéki elnö­köt azért, mert az igazság­szolgáltatás minden ágában pontos és szabatos felvilágosítást képes adni. Kihallgatván pedig a hozzá folyamodott pana­szos feleket, nagy szakavatottság, részrehajlatlanság és szigorú igazságszeretettel hol felvilágositá, hol rendre utasitá őket; különösen az úrbéri és tagositási kérdések miatt nyugtalankodó parasztságnak főispáni helytartó s másod, alispán jelenlétében nyíltan ki­­mondá, miszerint ő Felsége parancsa és akarata lévén, hogy a birtokviszonyok mielőbb rendbe jöjjenek, ne késleltessék ügyüket haszontalan perekkel, és hiába való költségeket okozó Budára és Bécsbe való feljár­­kálásokkal, hanem a helyett igyekezzenek inkább bé­kés utón illető volt földesuraikkal kiegyezkedni, mert ez útán többet kaphatnak, mintha magukat a törvény szigorára bízzák, s már a törvényes ítélő székeken ü­­gyük keresztül ment;­­ ne békétlenkedjenek, árnitók­­ra ne hallgassanak, mert ha hallgatnak és nyugtalan­­kodnak, elvégre is a bűnhődést ki nem kerülhetik és a törvényszék fog felettök intézkedni. A hivatalok megszemlélése után kegyesen fogadá több tekintélyes megyei előkelő urak tisztelgését, kik közt valának id. Lónyay György, a megye köztiszte­­letü s nagy tekintélyben álló ősz férfia; Lónyay János, Bay Ferenci, Gottesmann Adolf cs. királyi kapitány, kik a 40 személyre ő excellentiája által adott diszebé­­den is, hivatalosak valának, melyen az öreg Lónyay György emelt először a haza javáért fáradozó kir. helytartóért poharat, melyet a tisztikar nevében a me­gyei főjegyző eme lelkes felköszöntése követett: «Valamint a természet-világban a csillagok régi tüneményekből ítél a természetbúvár, úgymond, a jö­vőre , úgy az államéletben földiek közt élvén, földi s velünk élőben kell, hogy keressük jövőnk reményé­nek horgonyát s támaszát. Ily remény-csillagként tű­nik fel előttem a gróf Pálffy család, mely czimerében is a szerencse kerekét viseli jelképül, és szerencsés is vala mindig, mert hazafias érzelme mellett bis­k­ké lévén királya iránti hűségben is a hívek leg­­hivebbjei közt állam­, az uralkodók teljes bizal­mával és igy a haza java előmozdításában is hat­hatóssággal birt. E fényes családnak méltó ivadé­kát van szerencsénk gróf Pálffy Mór magyar kir. helytartó ő nagyméltóságában körünkben tisztelhetni, érte emelem poharamat kinek polgári és hadi érde­meit azt hiszem, legméltóbban épen avval vagyok ki­emelendő,ha azt mondom,hogy ő Pálffy az,ki teljes buz­galommal csak Magyarország s koronája jogainak a birodalom érdekeivel egyesítendő s a törvényesség örök­zöldjével koszorúzott boldogságát czéllozza, — segítse tehát az ég őt áldása s a hazafiak támogatásával a magasztos czélhoz, hogy a király, haza és birodalom közös javára sokáig éljen !“ A kir. helytartó viszont a megye érdemteljes fő­ispáni helytartója és Öszves vendégei, de különösen id. Lónyay György, Lónyay János, Bay Ferenczért, min­­t megye oly férfiaiért emelt poharat, kik igaz haza­szeretettől áthatva és önállóak lévén, nem a visszavo­­nultság, hanem a közeledés el Felséges urunk királ­lyunk iránti tántorithatlan ba ragaszkodás kimutatásá­ban keresik a honboldogitást. Ebéd után végre délután 4. óra tájban kir. hely­tartó úr útját Ugocsa felé folytatandó, a főispáni hely­tartó és számos megyei s városiak, mintegy 14 kocsi kíséretében ismét útnak indult ő excellentiája; a város s az útban ért falvak népe lelkes éljenzései közt a ha­tárig érvén, a főispáni helytartó rövid bucsú-beszédet mondva, e megyét s tisztikarát tapasztalt szigorral pá­rosait kegyes indulatiba s pártfogásába ajánlván, és a Felséges Uralkodónak hazánk boldogitását s a közjó elő­mozdítását ezélze minden lépéseire az ég áldásit, őt pedig sokáig éltetni kivánván, ő excellentiája a főis­páni helytartó s egész tisztikarával­ tökéletes s teljes megelégedését nyilvánitni méltóztatott. Tabódy József, bereghmegyei főjegyző. A kir. Helytartó Ur a nmlga körútjából. Bereghmegye. Gróf P­á­l­ff­y Mór magyar kir­­helytartó ő nagyméltósága f. é. September 15-én Ung­­várról jövet esteli 8 órakor érkezett Ignétzre, hol úgy mint a megye határán Tabódy Pál főispáni helytartó ő méltósága vezérlete alatt díszes és nagyszámú megyei, Munkács-városi s uradalmi küldöttség által fogadtatott. Szerda, October 1 A magyar írók segélyegylete. Az igazgató választmány határozatából folyvást közzé tétetnek a pénztárnoki évnegyedes jelentések. Az alább következő jelentés a folyó év második évne­gyedéről szól. Itt is megjegyzendő, hogy az oly ado­mány, mely e jelentésben elő nem fordul, nem érkezett be az egyesülethez s azért azok, kik netalán ilynemű­ hiányt tapasztalnának, szíveskedjenek bejelenteni az egyesületnek, hogy mielőbb utána járni s helyre pó­tolni lehessen. Jelentése a magyar írók segély­egylet­e pén­z­tárnokának az egylet pénz­tári állásáról a I. 1862. év második ne­gyedében. Tekintetes választmány! Van szerencsém benyúj­tani a magyar irók segély­egylete pénztár-forgalmának kimutatását e folyó 1862. év második negyedéről. Ezen számadási kivonat kimutatja , hogy ezen másod-negyedévi bevétel az első negyed­évről átesett 11,797 ft 42 kr. pénztármaradvány­nyal................................................... 20,531 ft 94 krt tesz; kiadatott pedig az egylet czél­­jainak megfelelőleg a számadás rész­letes kimutatása szerint .... 1,060 ft 46 kr melyet levonva a bevételekből, tesz az egylet összes pénztárállapota ezen második negyedév végével . . . Megvan pedig valósággal ezen összeg a számadás részletes kimu­tatása szerint: a) értékes kamatozó papírok­ban . . . . 6,391 ft, 19,471 ft 48 krt

Next