Sürgöny, 1862. október (2. évfolyam, 225-251. szám)
1862-10-10 / 233. szám
téveszték a szándékolt hatást, az udvari főkanczellárnak ártani és őt gyanúsítani, ez iránt hihetőleg már elég bizonyíték létezik, és lehet mondani, hogy épen ellenkező czélra vezetnek, semmint tervezve volt. Nem tartjuk érdemesnek az „I. T.“ levelezése érdemleges részébe bocsátkozni, az az üres költemény bélyegét viseli magán, sokkal feltűnőbben, semhogy érdemes volna csak egy szót is vesztegetni demontírozására. A rablások által veszélyeztetett személy- és vagyonbátorságra vonatkozólag az orgazdák és szállásadókra nézve szigorított rendszabályok rendeltettek el a k. udvari kanczellária által. Némely lapok által tett azon felhívás, hogy az orgazdák és szállásadók rögtön ítélő bírósági eljárás alá vettessenek, a Magyarországban gyakran fennforgó körülménynél fogva, melyben az egyesek élete s vagyona annyiszor veszélyeztetik, mégis szigorúnak látszik.“ A megyei törvényszékek szaporításáról s rendezéséről. .. A megyei társas bíróságok alakítása módjáról szerény véleményem ez . Minden megyében, egy 50—60 ezer lakosnyi járásban, s e szerint csaknem mindazon helyeken, hol ezelőtt két évvel járáshivatalok mint bíróságok, az úgynevezett városilag kiküldött járásbíróságok, kerületi és országos törvényszékek léteztek , állíttassák fel egy állandó járási törvényszék mint első folyamodású bíróság. Egy ily törvényszék hatásköréhez tartozandván egyelőre a járásban lakók között ingóságokra nézve 200 fton felül, ingatlanokra nézve pedig általában indítandó peres ügyek, minden peres eljáráson kívüli, különösen pedig az árvahó játékok tárgyalása, az örökösök közötti osztálytétel, s végre bűnügyekben a vizsgálat eszközlése s az írásbeli eljárás alá nem eső bűnügyek elitélése. A folyamodás és felebbvitel egyenesen a kir. táblára történendvén. Később pedig, miután az uj codexek életbeléptettetni s remélhetőleg a kir. kerületi táblák s e. b. váltószékek mint első bíróságok s a szolgabirák bíráskodása világos adóssági keresetekben megszüntettetni fognak, az ekkor alakított járási társas bíróságok jogkörébe esnének mindennemű peres és nem peres ügyek, s a bűnügyek különbség nélkül. Egy járási törvényszék létszáma pedig egyelőre a következő volna : 1. Egy elnök 1400 ft fizetéssel, s a megyék székhelyén kívül lakók részére 200 ft szálláspénzzel. 2. Egy ülnök 1200 ft fizetéssel s 200 ft szálláspénzzel. 3. Egy ülnök 1000 ft fizetéssel s 200 ft szálláspénzzel. 4. Egy törvényszéki segédbiró 600 ft fizetéssel s 100 ft szálláspénzzel. 5. Egy törvényszéki segédbiró 500 ft fizetéssel s 100 ft szálláspénzzel. 6. Egy törvényszéki jegyző 600 ft fizetéssel. 7. Egy telekkönyvi vezető 700 ft fizetéssel. 8. Egy telekkönyvi igtató 500 ft fizetéssel. 9. Egy törvényszéki igtató s lajstromozó 500 ft fizetéssel. 10. Egy tszéki kiadó 500 ft fizetéssel. 11. Két írnok 400 ftjával, 800 ft. 12. Egy kézbesítő (törvényszolga), kit az irodában is lehessen alkalmazni, 300 ft fizetéssel, ki — ha lehetséges, a törvényszék épületében lakhatnék. Összesen tehát 9400 ft azaz kilenczezer négyszáz forint. Mihez hozzájárulna még 400 ft szálláspénz a törvényszék helyiségeiért. Írószerekre 200 ft. Fűtésre s világításra 200 ft. Egy járásiszék összes költségei felrúgnának 10,200 ftra o. é. 8 e szerint egy oly terjedelmű s népességű megyében, mint például Krassó megye, a czélszerűleg rendezett igazságszolgáltatás a 4 járási törvényszékre fordított költségek felszámításával kerülne 40,800 ftba, vagy pedig ide számítva két tiszti ügyésznek fizetését 2000 fttal, s a jelenlegi körülmények között, midőn az írásbeli eljárásra utasított bűnügyek még a központi járási törvényszékeken volnának elítélendők, mert járási börtönök, hol a súlyosabb bűnökkel vádlottak a vizsgálat alatt eltartóztathatnának, nincsenek, ahhoz még két ülnököt 2400 fttal adva, kerülne összesen 45,200 ftba. Sok pénz, az igaz. De eltekintve attól, hogy az államnak legszentebb kötelessége gyors és czélszerű, s a perlekedő felek könnyebbségét eszközlő igazságszolgáltatásról gondoskodni; ezen törvényszékek tízszeresen behoznák a rájuk fordítandó költségeket, mert az ügykezelés egyszerűbb s gyorsabb lévén, több bélyeg fogyna, s a hagyatékok hamarább tárgyaltatván, az örökségi s vagyon-átruházási százalékok gyorsabban s nagy mennyiségben folynának be a kincstárba. Lesznek sokan, kik megütközendnek a törvényszéki tisztviselők fizetésein, s azokat, különösen az elnökét, s ülnököket sokalni fogják s a Cicero pro domo su a mondatot alkalmazandják reám. Ezek megnyugtatására elég legyen csak annyit válaszolnom, hogy arra, miszerint a biró független legyen, nem elég csak annak a hivatalávali visszaélésen kívüli elmozduhatlanságát decretálni, hanem szükség annak anyagi helyzetét is elviselhetővé tenni, s biztosítni, mert csak a jól fizetett tisztviselőtől lehet jó lélekismerettel követelni, hogy hivatalában pontosan és serényen járjon el. Azon kívül a fizetések ugyanazok, melyek a feloszlatott cs. k. kerületi tvszékek tanácsnokaira nézve voltak megállapítva, s miután ezek sem különbek nem voltak mint a jelenlegi törvényszéki ülnökök, sem nagyobb hatáskörrel nem bírtak : a járási törvényszékek fizetéseit csekélyebbre szabni nem volna ildomos, mert az adó nem hogy kevesebb volna, de sőt felszökkentetett. A javaslatba hozott fizetések megalapításánál tekintettel voltam az előléptetés által eredményezett fokozatra, ez lévén különben is a leghathatóbb ösztön a munkásság ébresztésére. Az elnök, ülnökök s tüszéki segédbíráknak szálláspénzt azért javaslok adatni, mert ezek, — a bíróságok székhelyein alig lehetvén egy oly nagy épületet találni, hol a szükséges bureaukat a fogalmazási tisztviselőkre, a kezelési személyzet helyiségein felül egyesilni lehetne, — előadásaikat honn dolgozzák ki. Jelen czikkeimnek eszme ébresztés lévén fő czélja, általam javaslott törvénykezés szervezet nem dicserhetik a tökélyességgel; de azt merem állítani, hogy abban a tökéletesítés magva benn van, s az ajánlott alapot szélesbítni vagy czélszerűbben alkotni könnyű feladat, mi különben is az illetők feladata. Kelt Lugoson, ocf 1862. Wlád Alajos, krassómegyei tszéki ülnök, tapasztalataikkal minden időben és körülmények közt barátilag támogattak, minek, nem különben tanúsított ügyszeretetök, ritka egyetértésük és a némelykor kényesebb természetű elvi kérdések vitatásánál kitüntetett mérsékletek és tapintatuk emlékezete reám nézve mindenkorra felejthetetlenné teendi kormányzatom idejét. Ilacc mihi semper eruntimis in fixa medullis. Perpetuusque animi debitor huius erő. Midőn baráti érzelmeik további fentartását hivataloskodásom utolsó perczeiben kérve kérném, azon, szívem mélyéből fakadó óhajtással zárom be működésemet, hogy anyaiskolánk, haladva a tökélyedés pályáján, minél magasabb fokára emelkedjék virágzásának, és alapítói dicsőségére, nemzetünk szellemi javára, még unokáink unokáinak is hirdesse az alapos tudományosság, tiszta erkölcsiség és rendületlen hazafiaság szent igéit: „Túl és innen sok késő századon !“ Magyar tudományos akadémia. October 6-kán első ülés a szünnapok után. Mindenekelőtt Ipolyi Arnold r. tag értekezett. Azon kisebb művészetekre fordítá az akadémia figyelmét, melyek az egyházi építészettel karöltve, mintegy annak szolgálatában fejlődtek ki, s melyeknek alkotásai minden részükön magukon hordják a korszakok közös bélyegét, melyből bizton indulhat ki a régiségtan és műtörténet az egyes tárgyak korának meghatározásában. Ezúttal különösen az ereklyetartókat, s ezek közt főleg azokat emeli ki értekező, melyek az ereklyecsontoknak (kéznek, fejnek stb) megfelelő alakban, ezüstből,aranyból, zománczozva és drága kövekkel ékesítve, legnagyobb gonddal és legdúsabb kiállítással készíttettek. Nevezetesen voltak legkivált a fej- vagy koponyatartók, az úgynevezett eraniumok vagy hermák. Előre bocsátván értekező ez ereklyetartók egyetemes egyházi, régiségtani és műtörténeti ismertetését, s hazánkban található ereklyetartókra, s mindenekelőtt szent László hermájára tért által. Értekező szerint már a XIII. században divatoztak Magyarországon ereklyetartók, s valamint másutt, úgy valószínűleg nálunk is, nemcsak az egyház fő kincseit képezék azok, főleg a melyekben a nemzeti hős és védszentek ereklyéi őriztettek, hanem használtattak a törvénykezésben, azokra esküvén a tanuk és felek, a frigykötés, koronázás és háború alkalmával elől hordoztattak. Igen érdekes volt, a mit értekező e részben a Szent László hermájáról előadott, számos legenda közbeszövésével vázolván az ereklyetartó történetét, 1273-tól kezdve, midőn először találjuk okiratban említve, egészen az újabb időkig. Ez érdekes történelmi bevezetés után volt értekező áttérendő a szent László hermája műtörténeti ismertetésére; azonban a bevezetés felolvasása közben eltelvén az egy előadásra kimért egy óra, az értekezés folytatása más alkalomra halasztatott. Ipolyit a jegyző váltotta fel a szószéken, Botka Tivadar lev. tagnak két rendbeli értekezését olvasván föl. „Helvetia — úgymond Botka — a X-ik század ős magyar történelmi emlékek élő múzeuma.“ E fölfedezésre a Schweiczban található hun fők, (die Hunnen Köpfe) adtak értekezőnek alkalmat. E hun fők ábráit, az aargaui történelmi társulat évkönyveivel és a zürichi archaeologiai egylet figyelmeztetésével régebben beküldte Botkaur. Aargau kantonban az Aar mindkét partját a Brugg városba be és kivezető régi kőhíd köti össze. Itt kell megállani, a ki látni akarja az ú. n. fekete bástya-tornyot jobb felől, hol az egyik hun fő néhány önyi magasságban be volt falazva, arczczal a túlsó partra. Szemközt ezzel, a bal parton, a második és harmadik számú hún fej a hídfő alsó részében egymás mellett volt beillesztve. A hídnak kora iránt biztos adatok hiányzanak. Két éve, hogy e hun fejek előbbi helyeikből kivétetvén, a königsfeldeni zárda azon czelláiban, melyeket a népmonda Ágnes magyar királyné nevén nevez, egy kis kezdődő gyűjteményben le vannak téve. Anyaga mindháromnak kemény homokkő, a mint a város közelében fejtetik. Legkevésbé sem hasonlít egyik is azon n. n. Attila alakjához, melyet Schödel Márton hazánkfia ezelőtt 233 évvel Strassburg városa egyik kapuja fölött még látott és ismeretes munkájában közlött. Rocholtz tanárt különösen a két egyenlő alakú fej fedeléke, mit ő magyar kalpagnak nevez, hozta azon véleményre, hogy e képfaragványok magyarokat ábrázolnak. Szerinte a két iker alakú bán fej valószínűleg azon magyarokéi, kik a X. században Brugg városa és vidékét pusztítván, legyőzettek és képeiket az ellenséges magyar csapatok további elretten-tésére közhelyen közszemlére tették ki, mint egykor a görögök és rómaiak szokták. Rocholtz nyilatkozata óta a hun fők száma megint egygyel szaporodott. Vilmergen faluban, szintén Aargau cantonban, a helység temploma falában volt ez, a nép által szintén Hunnenkopfnak nevezve. Értekező e hun fők magyar voltát bebizonyítandó, megjegyzi, hogy a hunnok Helvetia azon tájain vagy épen nem fordultak meg, vagy ha a történelem tudtán kívül igen , akkor is csak kevés nyomot hagyván maguk után , mint a rohanó zápor , míg tudva van, hogy a beköltöző magyarokat Nyugat Európa szintén hunuiknak nevezte. Ezt megjegyezte, elősorolja értekező azon tárgyakat, melyekre a X. századi magyarok a hun bélyeget eltörölhetlenül reányomták. Ilyenek : a hegyek, völgyek, barlangok, erdők, falak, épületek , családok, népraj és népmaradvány , regék, mondák, hagyományok, végre kőművekben örökített emlékek. Alig van oly tárgy, melyben a népek múltja szokott visszatükrözni, hol a dún nép létével a schweiczi földön ne találkoznánk. A hun maradék léte Helvetiában már az 1834 diki Tudománytárban megpendíttetett. Azóta Valné canton egyik völgyét, az anniviersit Horvát Mihály személyesen fölkereste. E völgyben mostanig divatosak magyar hangú és értelmű helynevek, a Hunnengrottehoz és Hunnensteinhoz kötött mondák, és sajátságos (hun-magyar) szokások, mint a halotti tor. Wallis történelmének Liviusa e hűn maradékra nézve úgy rectificálta a néphagyományt, hogy az Attila hunjaira, kik ott soha sem jártak, nem vonatkozhatik, hanem azon magyarokra, kiket a X. században Rudolf és békés Konrád burgundi királyok idejében e földön hadakoztatnak a krónikások. Ezen hun maradék hagyományait Wallis újabb történetírói is magukévá tevék, s Rivaz okleveles gyűjteménye a magyar nyelv tudása nélkül biztos eredménnyel nem is kutatható. Hazánkfiai ez okból mind ez érintett codexekben, mind a savoyi, sioni és Barogne-családi levéltárakban nagy kilátással búvárkodhatnak. „Szép alkalom kínálkozik — úgymond értekező — ezen új dús forrásnál, és amelyeket fentebb idézett, a homogén adatokat tovább fűzni, kiegészíteni, tisztázni. S ha minden anyag össze lesz hordva, majd jó, aki megalkotja őstörténelmünk hiányzó épületét, melyben a hódítási szakasznak és amit eddig a kalandos hadjáratok korának neveztünk, a mostaninál teljesebb, vonzóbb, dicsőbb alak fog adatni.“ E tekintetben más népek szerencsésebben tudták a világnak bemutatni kiskorúságuk korszakát. „A normannok irtó települését, a keresztes háborúk bűnökkel áradozó vállalatát a toll ésirály hatalmával oly tetszetős színekkel tudták illustrálni s csak a magyarok kalandos hadjáratainak hiányzik még történelmi zománcz-varázsa. Mily messze jártak a valóságtól, a kellő színek alalmzásától a történetírók, midőn a megrémült zárdák elfogult krónikásai után, csak a fegyver és tűz pusztításait registrálják, holott maguk a Helvetia tőidén fennmaradt hun nyomok, emlékek, hagyományok is mást mutatnak, többet sejtetnek.* Végül megemlíti és adatokkal igazolja értekező, hogy mielőtt Helvétia élő múzeumként a hun magyar név és népegység próbáját föltárta, voltak már érveink, azt tanúsítók, hogy azon európai háromszögben, melynek Róma, Paris és Rajna teszik határait, az őseinkkel jó és bal érintkezésbe jutott nemzetek mit sem gondolva a görög, turkos vagy az éjszaki dunatáji ungarus nevekkel, a magyarokat legjobb belátásuk szerint buenoknak nevezték. Ezek után azon schweizi monumentális művek ismertetésére tért által értekező, melyek Ágnes magyar királynéra és mostoha leánya Erzsébet herczegnőre vonatkoznak. Ez előadásról közelebb in A Kir. Helytartó ur a amlga leirata Abauj vármegye tisztelt közönségének. A tisztelt vármegye közönségének f. évi september 1- án tartott nyilvános tiszti üléséből hozzám intézett üdvözlő sorait örömmel olvastam, s különös megnyugvásomra szolgált azon nemes törekvésről értesülnöm, melyet a tisztelt megye közönsége magának ezélul kitűzött. Ily magasztos törekvéstől áthatva, s e szellemben folytonosan közreműködve — bizton reményem, hogy feladatunk a birodalom és hazánk közös érdekében szerencsésen megoldva, s ekként az ő Kir. Apostoli Felsége által elönkbe tűzött czél biztosan elérve leend, és mi ily törekvések mellett bizton állhatunk a legmagasbbiró ítélő széke elé, s nyugodt kebellel adhatjuk át működésünk méltánylatát a történet emléklapjainak. A megye érdemes tisztikarának azon szép hivatás jutott, hogy hatáskörében az ügyek pontos és lelkiismeretes kezelése által a fennérintett czélt hathatósan előmozdíthatja; arra hivom fel tehát a megye tisztelt közönségét és érdemes tisztikarát, hogy ez irányban buzgón és erélylyel közreműködni szíveskedjenek, s legyenek meggyőződve, hogy e tekintetben jóakaró támogatásomra mindig bizton számolhatnak. Budán, October 5-én 1862. A zemplénmegyei gazdasági egylet az alólírt választmányt azzal bízta meg, hogy egy, Tokajtól e megyén át Galíciába vezető vasútvonal létrehozatala iránt tanácskozzék, a a lehetőségre kilátás esetében a szükséges előleges teendőket vegye foganatba. Az alólírt választmány azon körülménynél fogva, minthogy a Kassáig már fennálló vasút folytatása többé nem Galicia felé, hanem Szepes megyén át Oderberg felé engedélyeztetett, örömmel ragadja meg ezen legelső kedvező pillanatot, hogy kimondja, miszerint Magyarországnak Galiciávali egybekötése most már legczélszerűbben Tokajtól Lemberg felé e megyén át eszközölhető. Ezen vonal mellett szól ugyanis :" Az egyenes irány, mely Pesttől, az ország szivétől (feltéve a mihamar létrejövendő pest-miskolczi egyenes összeköttetést,) Lemberg felé késégtelenül e megyén át vezet. Ezen iránynak lefelé a tengerig már meglevő s felfelé, t. i. Przemisltől Varsóig, s Lembergtől Kiewig s Moskváig szükségkép létrejövendő vasútvonalakkal leendő összeköttetés, melyeknek ezen vonal kiegészítő részét képezendi. Ezen vonal a Visztulát a Dunával s a földközi tengert az éjszaki tengerrel legegyenesebben és legtermékenyebb vidékeken át köti össze, s ezenkívül a létrejöttében már biztosított suezi csatorna felé irányulása által világkereskedelmi vonallá váland. Végre az aránylagos könnyűség és olcsóság, mellyel ezen vasút más ilyen számos vasutakhoz képest előállítható s felépíthető, a mennyiben igen kevés hidra és földlefaragásra, semmi alagutra, és az egyetlen hegyátmeneten, a Beszkéden igen kevés akadály leküzdésére van szüksége, s Galicziának is legszelídebb völgyén, a Szán-völgyön át köti magát össze az éjszaki vaspályával. Ezen nézetektől vezéreltetve, az altirt választmány a tokaj-przemisl-lembergi vasútvonal mielőbbi létrehozása, s magának a vonalnak czélszerű és szabatos meghatározása végett az előmunkálatok megtételét látván szükségesnek, midőn ezen előmunkálatokra engedélyért folyamodik, egyúttal ezennel hazafias buzgalommal fölhivja hazánk s különösen vidékünk minden egyes nagyobb-kisebb birtokosait, városait, községeit, egyleteit s testületeit, hogy ezen hazánkra s vidékünkre nézve közérdekű s közhasznú, s egyúttal nyereséges vállalat előmunkálatai költségének fedezéséhez járulni szíveskedjenek. E czélból az alábbi aláírási ív nyittatik meg, melyre aláírni bármily összeget mindenkinek szabadságában áll. Az aláírt összegek befizetésére mindenki, az előmunkálatokra engedély megnyerése és a vasút kivitelének lehetőségét megalapító adatok megszrzése után, a választmány által meghatározandó részletekben s mindenkor pontosan, a hírlapilag köztudomásra juttatandó határidőkben köteleztetik. Minden aláírás az illető aláírót, ki ez által egyúttal alapítóvá lesz, feljogosítja tízszer annyi összegig, mint amennyit aláírt, részvényeket vehetni, vagyis minden 10 forint után 100 forint erejéig, s a most aláírt s befizetett összegek az annak idejébeni részvényfizetésbe részletfizetésképen fognak beszámíttatni. Mihelyest ezen aláírások folytán a szükséges rész- lét mutatkozik, az aláírók közgyűlése összehivatni, a társulat alakulni, elnöke, választmánya s hivatalnokai megválasztatni, s a további teendők iránti intézkedések megtételni fognak. Mindenki, ki ily ivet nyer, egyúttal ivtartónak lévén tekintendő, minél több aláírást gyűjteni és az ivet jövő 1863. évi január első napjáig Matolay Victor id- jegyző s pénztáraiknak Homonnára bérmentesen beküldeni kéretik. Kelt Sátoralja-Ujhelyben, 1862. évi September 21 -én tartott választmányi ülésünkből. Gr. Károlyi Ede, választmányi elnök. Matolay Victor, választmányi jegyző. Minthogy ezen felhívást és hozzá csatolt aláírási ívet messzebb vidékekre nem küldhettük, felszólítunk ezennel mindenkit, ki ezen közérdekű s nagyszerű vállalatban résztvenni kíván, hogy befizetését posta útján bérmentesen alálírthoz szíveskedjék intézni, ki is az illető befizetést egy e végre nyitandó ívre pontosan bejegyzendő s az illető pénzküldeményről szóló postai térítvényt, bármikor kivántatni fog, rendes és társulatiig kötelező nyugtával kicserélendő Mint teljes biztossággal tudom, azóta gróf Károlyi Ede ő méltósága, a fentebbi vonal előmunkálataira az engedélyt az illető felső helyeken kérelmezte ; egyúttal azonban azon nézettől vezéreltetve, miszerint ezen vasutvonalnak csak akkor leend biztos jövője, ha a pest-miskolci egyenes összeköttetés akár Gyöngyös felé, akár B. Gyarmat és Losoncz felé valósuland, egyúttal ezen mindkét vonal előmunkálataira is kiterjesztő, az elsőre saját nevében, a másodikra úgy, mint a már meglevő ipoly Bajai társulat elnöke és megbízottja engedélyérti kérelmét, hogy ekként a két, most utóbb említett vonal közt a czélszerűbb választathatván, az általunk tervezett tokaj-galicziai vonal a körülményekhez képest vagy magában, vagy ha előnyösebbnek tűnnék fel, az említett pest miskolczi vonallal, a tiszai társulattól megvásárlandó miskolcz-tokaji vonallal,és még talán a kassaoderbergi vonallal is egyesülten létrehozassék. Ezen egyesülés a Sz. István kőszénbánya-társulatot is nem kevéssé érdeklendi, amennyiben akár a pest gyarmat miskolczi, akár a pest-gyöngyös-miskolczi vonal jövend létre, az illető kőszénbánya tartalmának kiaknázására és felhasználására kedvező alkalom mutatkozik. Még nagyobb fontosságot nyerene ezen tervezet, ha a tokaj-miskolczi és miskolcz-kassai vonal megvétele mellett a tiszai társulat kikötött feltételkép arra lenne kötelezve, hogy a nyert pénzzel a nagyvárad kolozsvárbrassói, az országos gazdasági egylet által ajánlott vonalat kiépítse, miáltal a galacz brassó-kolozsvári vonal Nagyvárad, Tokaj és Miskolcz által a kassa oderbergivel leendvén összekötve, ezen egész vonal oly világkereskedelmi vonallá váland, mely a Feketetengert éjszaki Német- Poroszországgal és az éjszaki tengerrel legegyenesebb vonalban kötendő össze. Mindezen tervezetek kivitelének lehető megkísértése végett, mint biztosan tudom, i. é. november 2- án Pesten egy összejövetel fog tartatni, melyen valamint a mi leendő társulatunk, úgy a már meglevő ipoly-sajóvölgyi társulat, úgy továbbá a tiszai társulat, mint végre a Sz. István-kőszénbánya-társulat meghívott képviselői részt veendnek. Az éjszaki magyar vasút ügyében. A zemplén megyei gazdaegylettel alakított választmány a múlt hó 21 dikén S.A.-Ujhelyben összeülvén, mindenekelőtt kimondá, hogy mivel a pest-debreczentokaj kassai vasútvonalnak Kassától továbbépítése nem Eperjes és Dukla felé, hanem a Hernád völgyén Oderberg és Weiszkirchen felé, s így egyelőre nem is Galiczia, hanem Szilézia felé jövend létre, ez által az első és csalhatlan kilátás nyílt meg arra, hogy Magyarországnak Galicziávali összeköttetése nem többé Krakkótól Tarnowig terjedő keskenyebb rész felé,mely kis terjedelmű vidékhez irányuló vasútnak Galicia többi legnagyobb része semmi hasznát nem venné, s annak nem örülne meg), hanem inkább kelet felé, s igy Lemberghez is, mint fővároshoz közelebb eső szélesebb és termékenyebb része felé menjen valósulásba; annálfogva egy Tokajtól S.A.-Ujhelyen és a határszélen át a Szán-völgybe vezető, s Lemberghez közel Przemislnél az éjszaki vaspályába végződő vasútvonal mielőbbi létrehozását tűze ki czélul, s felkérte ezen választmány elnökét, gr. Károlyi Ede ő magát, hogy ezen vonal előmunkálatainak megtételére engedélyt kérjen. Egyúttal ezen előmunkálatok költségeinek fedezésére aláírási iv nyittatott, mely is egy felhívás kíséretében számos példányban kinyomatni és szétküldetni határoztatott. Végre a galíciai érdeklettek részvétének s tettleges közreműködésük előidézése czéljából a megyei gazdasági egylet elnöke felkéretett, hogy a galíciai gazdasági egylet elnökéhez aziránt forduljon s felhívja,hogy az ottani gazdasági egyletet gyűlés tartására, azon a szóban levő vasútvonal feletti tanácskozásra, annak pártolására s gyámolitására, s a felett, váljon annak iránya azon ország s vidék érdekeire való tekintettel helyeslésükkel találkozik e, nézeteiknek velünk közlésére szólítsa fel. Minek is eszközlésére köztiszteletü gazdasági egyleti elnök gróf Andrásy Emanuel ő méltósága felkéretett. Az aláírási ivek mellett szétküldött felhívás szövege így szól: Felhívás. Napi újdonságok. * A mátrai bányászati társulat a múlt hó végén bizottmányi ülést tartván elhatározta, a kibocsátott aláírási íveket azonnal beszedetni, miután a megkívántató részvényszám az eddig befolyt aláírási íveken már csaknem egészen fedezve van. E gyűlésen, mint az „Egri Postá“nak Parádról írják , az illető választmányi tagokon kívül Selmeczről meghívott néhány bányai tekintély, a felsőmagyarországi bányapolgárság néhány előkelőbb tagja, s különféle vidékekről több érdekelt egyéniség volt jelen. Egyéb tárgyak közül megemlítendő még, hogy a helybeni érczkikészítés mielőbbi eszközlése tekintetéből a jövő tavaszon egy érczolvasztó kemencze építése, 1864-ben pedig a zuzérczek tömörítésére egy zuzmó felállítása indítványoztatik, mivel véglegesen a Pesten nov. 15-én összejövendő közgyűlés fog határozni, s végtére azoknak elkészüléséig a belértékben mázsánkint 20 frtot meghaladó dús érczek az aerariális huták egyikébe küldetnek beváltásul, az ezentúl 60 munkás által fejtendő kisebb tartalmú érczek az eddig fejtettekkel együtt a helybeli olvasztásra hagyandók, egyébiránt a györgyteléri zuzérczek több száz mázsányi tömegben a zúzás miképeni eszközlése s az által nyerhető ércztartalom kipuhatolása végett Selmeczre fognak küldetni, hogy a jövendő nyeremény kiszámításához biztosabb irányt adó alap nyerethessék. Ezen eddig is sokat ígérő bányaművelésre igen meglepőng