Sürgöny, 1862. október (2. évfolyam, 225-251. szám)

1862-10-10 / 233. szám

téveszték a szándékolt hatást, az udvari főkanczellár­­nak ártani és őt gyanúsítani, ez iránt hihetőleg már elég bizonyíték létezik, és lehet mondani, hogy épen ellenkező czélra vezetnek, semmint tervezve volt. Nem tartjuk érdemesnek az „I. T.“ levelezése érdemleges részébe bocsátkozni, az az üres költemény bélyegét viseli magán, sokkal feltű­nőbben, semhogy érdemes volna csak egy szót is vesztegetni demontíro­­zására. A rablások által veszélyeztetett személy- és va­­gyonbátorságra vonatkozólag az orgazdák és szállása­dókra nézve szigorított rendszabályok rendeltettek el a k. udvari kanczellária által. Némely lapok által tett azon felhívás, hogy az orgazdák és szállásadók rögtön ítélő bírósági eljárás alá vettessenek, a Magyarország­ban gyakran fennforgó körülménynél fogva, melyben az egyesek élete s vagyona annyiszor veszélyeztetik, mégis szigorúnak látszik.“ A megyei törvényszékek szaporításáról s rende­zéséről. .. A megyei társas bíróságok alakítása módjáról szerény véleményem ez . Minden megyében, egy 50—60 ezer lakosnyi já­rásban, s e szerint csaknem mindazon helyeken, hol ezelőtt két évvel járáshivatalok mint bíróságok, az úgynevezett városilag kiküldött járásbíróságok, kerü­leti és országos törvényszékek léteztek , állíttassák fel egy állandó járási törvényszék mint első folyamodású bíróság. Egy ily törvényszék hatásköréhez tartozandván egyelőre a járásban lakók között ingóságokra nézve 200 fton felül, ingatlanokra nézve pedig általában in­dítandó peres ügyek, minden peres eljáráson kívüli, különösen pedig az árvahó játékok tárgyalása, az örökösök közötti osztálytétel, s végre bűnügyekben a vizsgálat eszközlése s az írásbeli eljárás alá nem eső bűnügyek elitélése. A folyamodás és felebbvitel egyenesen a kir. táb­lára történendvén. Később pedig, miután az uj codexek életbelép­tettetni s remélhetőleg a kir. kerületi táblák s e. b. váltó­székek mint első bíróságok s a szolgabirák bí­ráskodása világos adóssági keresetekben megszüntet­­tetni fognak, az ekkor alakított járási társas bírósá­gok jogkörébe esnének mindennemű peres és nem­ pe­res ügyek, s a bűnügyek különbség nélkül. Egy járási törvényszék létszáma pedig egyelőre a következő volna : 1. Egy elnök 1400 ft fizetéssel, s a megyék szék­helyén kívül lakók részére 200 ft szálláspénzzel. 2. Egy ülnök 1200 ft fizetéssel s 200 ft szállás­­pénzzel. 3. Egy ülnök 1000 ft fizetéssel s 200 ft szállás­pénzzel. 4. Egy törvényszéki segédbiró 600 ft fizetéssel s 100 ft szálláspénzzel. 5. Egy törvényszéki segédbiró 500 ft fizetéssel s 100 ft szálláspénzzel. 6. Egy törvényszéki jegyző 600 ft fizetéssel. 7. Egy telekkönyvi vezető 700 ft fizetéssel. 8. Egy telekkönyvi igtató 500 ft fizetéssel. 9. Egy törvényszéki igtató s lajstromozó 500 ft fizetéssel. 10. Egy tszéki kiadó 500 ft fizetéssel. 11. Két írnok 400 ftjával, 800 ft. 12. Egy kézbesítő (törvényszolga), kit az irodá­ban is lehessen alkalmazni, 300 ft fizetéssel, ki — ha lehetséges, a törvényszék épületében lakhatnék. Összesen tehát 9400 ft azaz kilenczezer négyszáz forint. Mihez hozzájárulna még 400 ft szálláspénz a törvényszék helyiségeiért. Írószerekre 200 ft. Fűtésre s világításra 200 ft. Egy járási­­szék összes költségei felrúgnának 10,200 ftra o. é. 8 e szerint egy oly terjedelmű s népességű me­gyében, mint például Krassó megye, a czélszerű­leg rendezett igazságszolgáltatás a 4 járási törvényszékre fordított költségek felszámításával kerülne 40,800 ftba, vagy pedig ide számítva két tiszti ügyésznek fizetését 2000 fttal, s a jelenlegi körülmények között, midőn az írásbeli eljárásra utasított bűnügyek még a központi járási törvényszékeken volnának elítélendők, mert já­rási börtönök, hol a súlyosabb bűnökkel vádlottak a vizsgálat alatt eltartóztathatnának, nincsenek, ahhoz még két ülnököt 2400 fttal adva, kerülne összesen 45,200 ftba. Sok pénz, az igaz. De eltekintve attól, hogy az államnak legszen­tebb kötelessége gyors és czélszerű, s a perlekedő fe­lek könnyebbségét eszközlő igazság­szolgáltatásról gondoskodni; ezen törvényszékek tízszeresen behoz­nák a rájuk fordítandó költségeket, mert az ügykeze­lés egyszerűbb s gyorsabb lévén, több bélyeg fogyna, s a hagyatékok hamarább tárgyaltatván, az örökségi s vagyon-átruházási százalékok gyorsabban s nagy mennyiségben folynának be a kincstárba. Lesznek sokan, kik megütközendnek a törvény­­széki tisztviselők fizetésein, s azokat, különösen az el­nökét, s ülnököket sokalni fogják s a Cicero pro d­o­m­o s­u a mondatot alkalmazandják reám. Ezek megnyugtatására elég legyen csak annyit válaszolnom, hogy arra, miszerint a biró független le­gyen, nem elég csak annak a hivatalávali visszaélésen kívüli elmozdu­hatlanságát decretálni, hanem szükség annak anyagi helyzetét is elviselhetővé tenni, s bizto­­sítni, mert csak a jól fizetett tisztviselőtől lehet jó lé­­lekismerettel követelni, hogy hivatalában pontosan és serényen járjon el. Azon kívül a fizetések ugyanazok, melyek a fel­oszlatott cs. k. kerületi tvszékek tanácsnokaira nézve voltak megállapítva, s miután ezek sem különbek nem voltak mint a jelenlegi törvényszéki ülnökök, sem na­gyobb hatáskörrel nem bírtak : a járási törvényszékek fizetéseit csekélyebbre szabni nem volna ildomos, mert az adó nem hogy kevesebb volna, de sőt felszökken­­tetett. A javaslatba hozott fizetések megalapításánál tekintettel voltam az előléptetés által eredményezett fokozatra, ez lévén különben is a leghathatóbb ösztön a munkásság ébresztésére. Az elnök, ülnökök s tüszéki segédbíráknak szál­láspénzt azért javaslok adatni, mert ezek, — a bíróságok székhelyein alig lehetvén egy oly nagy épületet ta­lálni, hol a szükséges bureaukat a fogalmazási tiszt­viselőkre, a kezelési személyzet helyiségein felül egye­­silni lehetne, — előadásaikat honn dolgozzák ki. Jelen czikkeimnek eszme ébresztés lévén fő czélja, általam javaslott törvénykezés szervezet nem dicser­­hetik a tökélyességgel; de azt merem állítani, hogy abban a tökéletesítés magva benn van, s az ajánlott alapot szélesbítni vagy czélszerű­bben alkotni könnyű feladat, mi különben is az illetők feladata. Kelt Lugoson, oc­­f 1862. Wlád Alajos, krassómegyei tszéki ülnök, tapasztalataikkal minden időben és körülmények közt barátilag támogattak, minek, nem különben tanúsított ügyszeretetök, ritka egyetértésük és a némelykor kénye­sebb természetű elvi kérdések vitatásánál kitüntetett mérsékletek és tapintatuk emlékezete reám nézve min­denkorra felejthetetlenné teendi kormányzatom idejét. Ilacc mihi semper erunt­imis in fixa medullis. Perpetuusque animi debitor huius erő. Midőn baráti érzelmeik további fentartását hi­­vataloskodásom utolsó perczeiben kérve kérném, azon, szívem mélyéből fakadó óhajtással zárom be működé­semet, hogy anyaiskolánk, haladva a tökélyedés pá­lyáján, minél magasabb fokára emelkedjék virágzásá­nak, és alapítói dicsőségére, nemzetünk szellemi ja­vára, még unokáink unokáinak is hirdesse az alapos tudományosság, tiszta erkölcsiség és rendületlen haza­fiaság szent igéit: „Túl és innen sok késő szá­zadon !“ Magyar tudományos akadémia. October 6-kán első ülés a szünnapok után. Mindenekelőtt I­p­o­l­y­i Arnold r. tag értekezett. Azon kisebb művészetekre fordítá az akadémia figyel­mét, melyek az egyházi építészettel karöltve, mintegy­­ annak szolgálatában fejlődtek ki, s melyeknek alkotá­sai minden részükön magukon hordják a korszakok közös bélyegét, melyből bizton indulhat ki a régiség­tan és műtörténet az egyes tárgyak korának megha­tározásában. Ezúttal különösen az ereklyetartókat, s ezek közt főleg azokat emeli ki értekező, melyek az ereklye­csontoknak (kéznek, fejnek stb) megfelelő alakban, ezüstből,aranyból, zománczozva és drága kö­vekkel ékesítve, legnagyobb gonddal és legdúsabb ki­állítással készíttettek. Nevezetesen voltak legkivált a fej- vagy koponya­tartók, az úgynevezett eraniumok vagy hermák. Előre bocsátván értekező ez ereklyetar­tók egyetemes egyházi, régiségtani és műtörténeti is­mertetését, s hazánkban található ereklyetartókra, s mindenekelőtt szent László hermájára tért által. Érte­kező szerint már a XIII. században divatoztak Ma­gyarországon ereklyetartók, s valamint másutt, úgy valószínűleg nálunk is, nemcsak az egyház fő kincseit képezék azok, főleg a melyekben a nemzeti hős és védszentek ereklyéi őriztettek, hanem használtattak a törvénykezésben, azokra esküvén a tanuk és felek, a frigykötés, koronázás és háború alkalmával elől hor­doztattak. Igen érdekes volt, a mit értekező e részben a Szent László hermájáról előadott, számos legenda közbeszövésével vázolván az ereklyetartó történetét, 1273-tól kezdve, midőn először találjuk okiratban em­lítve, egészen az újabb időkig. Ez érdekes történelmi bevezetés után volt értekező áttérendő a szent László­­ hermája műtörténeti ismertetésére; azonban a beve­zetés felolvasása közben eltelvén az egy előadásra kimért egy óra, az értekezés folytatása más alkalomra halasztatott.­­ Ipolyit a jegyző váltotta fel a szószéken, B­o­t­­k­a Tivadar lev. tagnak két rendbeli értekezését ol­vasván föl. „Helvetia — úgymond Botka — a X-ik század ős magyar történelmi emlékek élő múzeuma.“ E fölfe­dezésre a Schweiczban található hun fők, (die Hunnen Köpfe) adtak értekezőnek alkalmat. E hun fők ábráit, az aargaui történelmi társulat évkönyveivel és a züri­chi archaeologiai egylet figyelmeztetésével régebben beküldte Botka­ur. Aargau kantonban az Aar mindkét partját a Brugg városba be és kivezető régi kőhíd köti össze. Itt kell megállani, a ki látni akarja az ú. n. fe­kete bástya-tornyot jobb felől, hol az egyik hun fő né­hány ö­nyi magasságban be volt falazva, arczczal a túlsó partra. Szemközt ezzel, a bal parton, a második és harmadik számú hún fej a hídfő alsó részében egy­más mellett volt beillesztve. A hídnak kora iránt biztos adatok hiányzanak. Két éve, hogy e hun fejek előbbi helyeikből kivétetvén, a königsfeldeni zárda azon czel­­láiban, melyeket a népmonda Ágnes magyar királyné nevén nevez, egy kis kezdődő gyűjteményben le van­nak téve. Anyaga mindháromnak kemény homokkő, a mint a város közelében fejtetik. Legkevésbé sem ha­sonlít egyik is azon n. n. Attila alakjához, melyet Schödel Márton hazánkfia ezelőtt 233 évvel Strassburg városa egyik kapuja fölött még látott és ismeretes munkájában közlött. Rocholtz tanárt különösen a két egyenlő alakú fej fedeléke, mit ő magyar kalpagnak nevez, hozta azon véleményre, hogy e képfaragványok magyarokat ábrázolnak. Szerinte a két iker alakú bán fej valószínűleg azon magyarokéi, kik a X. században Brugg városa és vidékét pusztítván, legyőzettek és ké­peiket az ellenséges magyar csapatok további elretten-­­tésére közhelyen közszemlére tették ki, mint egykor a görögök és rómaiak szokták. Rocholtz nyilatkozata óta a hun fők száma megint egygyel szaporodott. Vilmer­­gen faluban, szintén Aargau cantonban, a helység temploma falában volt ez, a nép által szintén Hunnen­­kopfnak nevezve. Értekező e hun fők magyar voltát bebizonyítandó, megjegyzi, hogy a hunnok Helvetia azon tájain vagy épen nem fordultak meg, vagy ha a történelem tudtán kívül igen , akkor is csak kevés­­ nyomot hagyván maguk után , mint a rohanó zá­por , míg tudva van, hogy a beköltöző magyarokat Nyugat Európa szintén hunuiknak nevezte. Ezt meg­jegyezte, elősorolja értekező azon tárgyakat, melyekre a X. századi magyarok a hun bélyeget eltörölhetlenü­l reányomták. Ilyenek : a hegyek, völgyek, barlangok, erdők, falak, épületek , családok, népraj és népmarad­vány , regék, mondák, hagyományok, végre kőművek­ben örökített emlékek. Alig van oly tárgy, melyben a népek múltja szokott visszatükrözni, hol a dún nép lé­tével a schweiczi földön ne találkoznánk. A hun mara­dék léte Helvetiában már az 1834 diki Tudománytár­ban megpendíttetett. Azóta Valn­é canton egyik völ­gyét, az anniviersit Horvát Mihály személyesen fölke­reste. E völgyben mostanig divatosak magyar hangú és értelmű helynevek, a Hunnengrottehoz és Hunnen­­steinhoz kötött mondák, és sajátságos (hun-magyar) szokások, mint a halotti tor. Wallis történelmének Li­­viusa e hűn maradékra nézve úgy rectificálta a népha­gyományt, hogy az Attila hunjaira, kik ott soha sem jártak, nem vonatkozhatik, hanem azon magyarokra, kiket a X. században Rudolf és békés Konrád burgun­di királyok idejében e földön hadakoztatnak a króni­kások. Ezen hun maradék hagyományait Wallis újabb történetírói is magukévá tevék, s Rivaz okleveles gyűj­teménye a magyar nyelv tudása nélkül biztos ered­ménnyel nem is kutatható. Hazánkfiai ez okból mind ez érintett codexekben, mind a savoyi, sioni és Barog­­ne-családi levéltárakban nagy kilátással búvárkodhat­nak. „Szép alkalom kínálkozik — úgymond értekező — ezen új dús forrásnál, és a­melyeket fentebb idé­zett, a homogén adatokat tovább fűzni, kiegészíteni, tisztázni. S ha minden anyag össze lesz hordva, majd jó, a­ki megalkotja őstörténelmünk hiányzó épületét, melyben a hódítási szakasznak és a­mit eddig a ka­landos hadjáratok korának neveztünk, a mostaninál teljesebb, vonzóbb, dicsőbb alak fog adatni.“ E tekin­tetben más népek szerencsésebben tudták a világnak bemutatni kiskorúságuk korszakát. „A normannok irtó települését, a keresztes háborúk bűnökkel áradozó vállalatát a toll és­irály hatalmával oly tetszetős szí­nekkel tudták illustrálni s csak a magyarok kalandos hadjáratainak hiányzik még történelmi zománcz-va­­rázsa. Mily messze jártak a valóságtól, a kellő színek al­alm­­zásától a történetírók, midőn a megrémült zár­dák elfogult krónikásai után, csak a fegyver és tűz pusztításait registrálják, holott maguk a Helvetia tői­dén fennmaradt hun nyomok, emlékek, hagyományok is mást mutatnak, többet sejtetnek.* Végül megemlíti és adatokkal igazolja értekező, hogy mielőtt Helvétia élő múzeumként a hun magyar név és népegység pró­báját föltárta, voltak már érveink, azt tanúsítók, hogy azon európai háromszögben, melynek Róma, Paris és Rajna teszik határait, az őseinkkel jó és bal érintke­zésbe jutott nemzetek mit sem gondolva a görög, turkos vagy az éjszaki dunatáji ungarus nevekkel, a magya­rokat legjobb belátásuk szerint buenoknak nevezték. Ezek után azon schweizi monumentális művek ismertetésére tért által értekező, melyek Ágnes ma­gyar királynéra és mostoha leánya Erzsébet herczeg­­nőre vonatkoznak. Ez előadásról közelebb­­ in A Kir. Helytartó ur a amlga leirata Abauj vármegye tisztelt közönségé­nek. A tisztelt vármegye közönségének f. évi septem­­ber 1- án tartott nyilvános tiszti üléséből hozzám inté­zett üdvözlő sorait örömmel olvastam, s különös meg­nyugvásomra szolgált azon nemes törekvésről értesül­nöm, melyet a tisztelt megye közönsége magának ezé­­lul kitűzött. Ily magasztos törekvéstől áthatva, s e szellemben folytonosan közreműködve — bizton remény­em, hogy feladatunk a birodalom és hazánk közös érdekében szerencsésen megoldva, s ekként az ő Kir. Apostoli Felsége által elönkbe tűzött czél biztosan elérve leend, és mi ily törekvések mellett bizton állhatunk a legma­­gasb­biró ítélő széke elé, s nyugodt kebellel adhatjuk át működésünk méltánylatát a történet emléklap­jainak. A megye érdemes tisztikarának azon szép hiva­tás jutott, hogy hatáskörében az ügyek pontos és lel­kiismeretes kezelése által a fennérintett czélt hatható­san előmozdíthatja; arra hivom fel tehát a megye tisz­telt közönségét és érdemes tisztikarát, hogy ez irány­ban buzgón és erélylyel közreműködni szíveskedjenek, s legyenek meggyőződve, hogy e tekintetben jóakaró támogatásomra mindig bizton számolhatnak. Budán, October 5-én 1862. A zemplénmegyei gazdasági egylet az alólírt vá­lasztmányt azzal bízta meg, hogy egy, Tokajtól e me­gyén át Galíciába vezető vasútvonal létrehozatala iránt tanácskozzék, a a lehetőségre­ kilátás esetében a szük­séges előleges teendőket vegye foganatba. Az alólírt választmány azon körülménynél fogva, minthogy a Kassáig már fennálló vasút folytatása töb­bé nem Galicia felé, hanem Szepes megyén át Oderberg felé engedélyeztetett, örömmel ragadja meg ezen legelső kedvező pillanatot, hogy kimondja, miszerint Magyar­­országnak Galiciávali egybekötése most már legczélsze­­rűbben Tokajtól Lemberg felé e megyén át eszkö­zölhető. Ezen vonal mellett szól ugyanis :" Az egyenes irány, mely Pesttől, az ország szivé­től (feltéve a mihamar létrejövendő pest-miskolczi egyenes összeköttetést,) Lemberg felé ké­ségtelenü­l e megyén át vezet. Ezen iránynak lefelé a tengerig már meglevő s felfelé, t. i. Przemisltől Varsóig, s Lembergtől Kiewig s Moskváig szükségkép létrejövendő vasútvonalakkal leendő összeköttetés, melyeknek ezen vonal kiegészítő részét képezendi. Ezen vonal a Visztulát a Dunával s a földközi tengert az éjszaki tengerrel legegyenesebben és legter­mékenyebb vidékeken át köti össze, s ezenkívül a létrejöttében már biztosított suezi csatorna felé irányu­lása által világkereskedelmi vonallá váland. Végre az aránylagos könnyűség és olcsóság, mellyel ezen vasút más ilyen számos vasutakhoz képest előállítható s felépíthető, a mennyiben igen kevés hidra és földlefaragásra, semmi alagutra, és az egyetlen hegyátmeneten, a Beszkéden igen kevés akadály leküz­désére van szüksége, s Galicziának is legszelídebb völgyén, a Szán-völgyön át köti magát össze az éj­szaki vaspályával. Ezen nézetektől vezéreltetve, az al­tirt választ­mány a tokaj-przemisl-lembergi vasútvonal mielőbbi létrehozása, s magának a vonalnak czélszerű­ és szaba­tos meghatározása végett az előmunkálatok megtételét látván szükségesnek, midőn ezen előmunkálatokra­ en­gedélyért folyamodik, egyúttal ezennel hazafias buzga­lommal fölhivja hazánk s különösen vidékünk minden egyes nagyobb-kisebb birtokosait, városait, községeit, egyleteit s testületeit, hogy ezen hazánkra s vidékünk­re nézve közérdekű s közhasznú, s egyúttal nyereséges vállalat előmunkálatai költségének fedezéséhez járulni szíveskedjenek. E czélból az alábbi aláírási ív nyittatik meg, melyre aláírni bármily összeget mindenkinek szabad­ságában áll. Az aláírt összegek befizetésére mindenki, az előmunkálatokra­ engedély megnyerése és a vasút kivitelének lehetőségét megalapító adatok megsz­rzése után, a választmány által meghatározandó részletek­ben s mindenkor pontosan, a hírlapilag köztudomásra juttatandó határidőkben köteleztetik. Minden aláírás az illető aláírót, ki ez által egy­úttal alapítóvá lesz, feljogosítja tízszer annyi összegig, mint a­mennyit aláírt, részvényeket vehetni, vagyis minden 10 forint után 100 forint erejéig, s a most alá­írt s befizetett összegek az annak idejébeni részvény­fizetésbe részletfizetésképen fognak beszámíttatni. Mihelyest ezen aláírások folytán a szükséges rész- l­ét mutatkozik, az aláírók közgyűlése összehivatni, a társulat alakulni, elnöke, választmánya s hivatalnokai megválasztatni, s a további teendők iránti intézkedések megtételni fognak. Mindenki, ki ily ivet nyer, egyúttal ivtartónak lévén tekintendő, minél több aláírást gyűjteni és az ivet jövő 1863. évi január első napjáig Matolay Victor id- jegyző s pénztáraiknak Homonnára bérmentesen beküldeni kéretik. Kelt Sátoralja-Ujhelyben, 1862. évi September 21 -én tartott választmányi ülésünkből. Gr. Károlyi Ede, választmányi elnök. Matolay Victor, választmányi jegyző. Minthogy ezen felhívást és hozzá csatolt aláírási ívet messzebb vidékekre nem küldhettük, felszólítunk ezennel mindenkit, ki ezen közérdekű s nagyszerű vál­lalatban résztvenni kíván, hogy befizetését posta útján bérmentesen alálírthoz szíveskedjék intézni, ki is az illető befizetést egy e végre nyitandó ívre pontosan be­jegyzendő s az illető pénzküldeményről szóló postai térítvényt, bármikor kivántatni fog, rendes és társulati­ig kötelező nyugtával kicserélendő Mint teljes biztossággal tudom, azóta gróf Ká­rolyi Ede ő méltósága, a fentebbi vonal előmunká­lataira az engedélyt az illető felső helyeken kérelmez­te ; egyúttal azonban azon nézettől vezéreltetve, misze­rint ezen vasutvonalnak csak akkor leend biztos jö­vője, ha a pest-miskolc­i egyenes összeköttetés akár Gyöngyös felé, akár B. Gyarmat és Losoncz felé való­­suland, egyúttal ezen mindkét vonal előmunkálataira is kiterjesztő, az elsőre saját nevében, a másodikra úgy, mint a már meglevő ipoly Bajai társulat elnöke és meg­bízottja engedélyérti kérelmét, hogy ekként a két, most utóbb említett vonal közt a czélszerűbb választathat­ván, az általunk tervezett tokaj-galicziai vonal a kö­rülményekhez képest vagy magában, vagy ha előnyö­sebbnek tűnnék fel, az említett pest miskolczi vonallal, a tiszai társulattól megvásárlandó miskolcz-tokaji vonal­lal,és még talán a kassaoderbergi vonallal is egyesülten létrehozassék. Ezen egyesülés a Sz. István kőszénbánya-társula­tot is nem kevéssé érdeklendi, a­mennyiben akár a pest gyarmat miskolczi, akár a pest-gyöngyös-miskolczi vonal jövend létre, az illető kőszénbánya tartalmának kiaknázására és felhasználására kedvező alkalom mu­tatkozik. Még nagyobb fontosságot nyerene ezen tervezet, ha a tokaj-miskolczi és miskolcz-kassai vonal megvétele mellett a tiszai társulat kikötött feltételkép arra lenne kötelezve, hogy a nyert pénzzel a nagyvárad kolozsvár­­brassói, az országos gazdasági egylet által ajánlott vo­nalat kiépítse, mi­által a galacz brassó-kolozsvári vonal Nagyvárad, Tokaj és Miskolcz által a kassa oderber­­givel leendvén összekötve, ezen egész vonal oly világ­kereskedelmi vonallá váland, mely a Feketetengert éj­szaki Német-­­ Poroszországgal és az éjszaki tengerrel legegyenesebb vonalban kötendő össze. Mindezen tervezetek kivitelének lehető megkísér­­tése végett, mint biztosan tudom, i. é. november 2- án Pesten egy összejövetel fog tartatni, melyen valamint a mi leendő társulatunk, úgy a már meglevő ipoly-sa­­jóvölgyi társulat, úgy továbbá a tiszai társulat, mint végre a Sz. István-kőszénbánya-társulat meghívott kép­viselői részt veendnek. Az éjszaki magyar vasút ügyében. A zemplén megyei gazda­egylettel alakított választ­mány a múlt hó 21 dikén S.­A.-Ujhelyben összeülvén, mindenekelőtt kimondá, hogy mivel a pest-debreczen­­tokaj kassai vasútvonalnak Kassától továbbépítése nem Eperjes és Dukla felé, hanem a Hernád völgyén Oderberg és Weiszkirchen felé, s így egyelőre nem is Galiczia, hanem Szilézia felé jövend létre, ez által az el­ső és csalhatlan kilátás nyílt meg arra, hogy Magyar­­országnak Galicziávali összeköttetése nem többé Krak­kótól Tarnowig terjedő keskenyebb rész felé,­­mely kis terjedelmű vidékhez irányuló vasútnak Galicia többi legnagyobb része semmi hasznát nem venné, s annak nem örülne meg), hanem inkább kelet felé, s igy Lem­­berghez is, mint fővároshoz közelebb eső szélesebb és termékenyebb része felé menjen valósulásba; annálfog­­va egy Tokajtól S.­A.-Ujhelyen és a határszélen át a Szán-völgybe vezető, s Lemberghez közel Przemisl­­nél az éjszaki vaspályába végződő vasútvonal mie­lőbbi létrehozását tűze ki czélul, s felkérte ezen választ­mány elnökét, gr. Károlyi Ede ő magát, hogy ezen vonal előmunkálatainak megtételére engedélyt kérjen. Egyúttal ezen előmunkálatok költségeinek fedezésére aláírási iv nyittatott, mely is egy felhívás kíséretében számos példányban kinyomatni és szétküldetni határoz­­tatott. Végre a galíciai érdeklettek részvétének s tett­leges közreműködésük előidézése czéljából a megyei gazdasági egylet elnöke felkéretett, hogy a galíciai gaz­dasági egy­let elnökéhez aziránt forduljon s felhívja,hogy az ottani gazdasági egyletet gyűlés tartására, azon a szóban levő vasútvonal feletti tanácskozásr­a, annak pár­tolására s gyámolitására, s a felett, váljon annak irá­nya azon ország s vidék érdekeire való tekintettel he­lyeslésükkel találkozik e, nézeteiknek velünk közlésére szólítsa fel. Minek is eszközlésére köztiszteletü gazdasá­gi egyleti elnök gróf Andrásy Emanuel ő méltó­sága felkéretett. Az aláírási ivek mellett szétküldött felhívás szövege így szól: Felhívás. Napi újdonságok. * A mátrai bányászati társulat a múlt hó végén bi­zottmányi ülést tartván elhatározta, a kibocsátott aláírási íveket azonnal beszedetni, miután a megkívántató rész­vényszám az eddig befolyt aláírási íveken már csaknem egészen fedezve van. E gyűlésen, mint az „Egri Postá“­­nak Parádról írják , az illető választmányi tagokon kívül Selmeczről meghívott néhány bányai tekintély, a felső­magyarországi bányapolgárság néhány előkelőbb tagja, s különféle vidékekről több érdekelt egyéniség volt jelen. Egyéb tárgyak közül megemlítendő még, hogy a helybeni érczkikészítés mielőbbi eszközlése tekintetéből a jövő ta­vaszon egy érczolvasztó kemencze építése, 1864-ben pe­dig a zuzérczek tömörítésére egy zuzmó felállítása indít­­ványoztatik, mivel véglegesen a Pesten nov. 15-én össze­jövendő közgyűlés fog határozni, s végtére azoknak el­készüléséig a belértékben mázsánkint 20 frtot meghala­dó dús érczek az aerariális huták egyikébe küldetnek be­váltásul, az ezentúl 60 munkás által fejtendő kisebb tar­talmú érczek az eddig fejtettekkel együtt a helybeli ol­vasztásra hagyandók, egyébiránt a györgyteléri zuzérczek több száz mázsányi tömegben a zúzás miképeni eszköz­lése s az által nyerhető ércztartalom kipuhatolása végett Selmeczre fognak küldetni, hogy a jövendő nyeremény ki­számításához biztosabb irányt adó alap nyerethessék. Ezen eddig is sokat ígérő bányaművelésre igen meglepőn­g

Next