Sürgöny, 1862. október (2. évfolyam, 225-251. szám)
1862-10-22 / 243. szám
. Második évi folyam. 243. szám — 1862. Lerkesita hivatal: Uri-utcza Libasinszky-ház. kisdiS hivatal: Barátok tére 7. a., a. fi.Idasint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta hivatalnál. ■■ ___ mm SURGONT Szerda, October 22. Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. ft kr ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — . (lékre, napos i. ; p*t«n ft kr f ., Egészivre 16—Év-ielyra, 4 _ Félévre 8 — HIVATALOS RÉSZ. ő cs. k. Apostoli Felsége Menapace Flórián rendelkezés alatti országos építészeti igazgatót Magyarországban, hosszas, bár igen hasznos szolgálatainak elismeréséül, a 3-ad osztályú vaskorona-renddel, dij elengedés mellett, legkegyelmesebben földiszitni véltóztatott. Komáromi lakos ifj. Schwarz Ignácz mészáros vezetéknevének „Fekete“-re kért átváltoztatása 1. f. helyen kegyelmesen megengedtetett. Szama József nagyszombati lakos vezetéknevének „Szamai“-ra, Schmidt Sándor kalocsai lakos vezetéknevének „Kovács“ ra, Tverdy Nándor hontmegyei másod aljegyző nevének „Keményfi“re, Fischer Károly, Gusztáv és Gyula rosnyói lakosok vezetéknevének, „Halasi“-ra, Eisenbarth János pesti dobkészítő vezetéknevének „Vas“ ra, és Gold Ignácz pesti nyomdai művezető vezetéknevének „A r a n y°-ra leendő átváltoztatása 1. f. helyen legkegyelmesebben megengedtetett. A magas cs. k. pénzügyministerium Decret Károly pesti, b. Hartreb Wallther Mór egri és tappenburgi Tapp Károly kolozsvári első osztályú kerületi pénzügyi biztosokat ideiglenes pénzügyi titkárokká a budai országos pénzügyigazgatósági osztálynál , továbbá Madarassy Pál másodosztályú kerületi pénzügyi biztost első osztályú kerületi pénzügyi biztossá a pesti kerületi pénzügyigazgatósághoz kinevezte. A magyarországi (budai, kassai, nagyváradi, pozsonyi, sopronyi és temesvári) földtehermentesítési kötelezvényeknek Ilik nyilvános kisorsolása i. é. October 30-án és 31 én reggeli 8 órától fogva az alálirt igazgatóság hivatalos helyiségeiben fog megtörténni s annak eredménye maga idején közhírré tétetni. Budán, oct. 18 án 1862. A magyarországi földtehermentesitési pénzalap királyi igazgatóságától. NEM HIVATALOS RÉSZ Tájékozás. Dronyn de Lhuys körirata a diplomátiai ügynökökhöz megjelent. Tökéletesen azon szellemben szól az, melyben az utolsó párisi tudósítások a kabineti válságot feltünteték. A franczia politika nem változott, az egyforma jóindulattal viseltetik mind a pápaság, mind Olaszország iránt, s ezek kiengesztelésén fog jövőben is működni. Ez a körirat tartalmának veleje. Thouvenel a kiengesztelés eszközeit kimeritetteknek tartá, de a császár nem s innen a ministeri változás. Uj halasztás, határozatlan idővel elnapolás, s uj alkudozás Rómával, ez tehát a franczia politikának most is programmja, s minthogy az oly személyek vezetése alatt, kik az Olaszországnak kedvezés hírében állnak, semmi eredményre sem vezetett, ezért kísérletet tesz a császár oly egyénekkel, kik Rómában kedvesek. Drouyn de Lhuysról magáról ez tudva levő dolog; az újonan kinevezett római és turini franczia követek, Latour d’Auvergneig és Sartigesről pedig ugyanezt halljuk. Az „Ind.beige“ szerint e két férfiú ha nem viseltetik is ellenséges érzelemmel Olaszország iránt, de egységének semmiesetre sem kedvez, s mindkettő osztja azon sokaknál hagyományos felfogást, hogy csak egy foederalistikus Olaszország felel meg Francziaország nagyságának, úgy hogy a villa francai politika, ha még egyszer föléledne, bennük igen buzgó képviselőkre találna. Immár azon kérdésre, vájjon az e kedvelt személyek által folytatandó alkudozásoknak nagyobb sikerük lesz-e, a „France“ ugyan határozott igennel felel , de mások szokott kételylyel válaszolnak. Miért engedne Róma Francziaország észrevételei és sürgetéseinek, kérdi az „Ind. beige“, holott 4 évi tapasztalás arra tanította, hogy a legjobb mód biztosítani magának a sikert, az, ha a visszautasítás mellett megmarad? Mily érdeke lehetne engedni, ha axiómául állíttatik föl a világi hatalom oltalmazásának szüksége? Az idézett lap ennélfogva azt hiszi, hogy a franczia kudarc annyival bizonyosabb, mivel Rómában az alkudozások folytatását nem kímélet, hanem gyöngeség és tehetetlenség bizonyítványának fogják tekinteni. Várjuk be a brüsseli lap ez előremondásának teljesülését. Hogy a franczia kabinetet nem csupán a római udvar iránti kimély készteti az alkudozások folytatására, ez valószínű. A franczia császárság otthon nem sokára új tűzpróbán fog keresztül menni. Jövő évben lejár a jelen törvényhozó gyűlés hat évi időszaka, s ha csak új államcsínyt nem akarnak életbe léptetni, új képviselőket kellene választatni. A császár tehát ismét szemközt álland az általános szavazattal, s reá nézve a legnagyobb érdekkel bír, hogy az új választások a császárság új szentesítésévé váljanak. Ez eredmény tekintetéből mindenekelőtt szükséges a franczia papságot megnyerii, mert ez Francziaországban kezében tartja a parasztközségek szavazatát. Ezen választások bekövetkeztéig ennélfogva nyugodtan alhatnak Rómában; a franczia nógatások nem fognak veszélyt hozni. Mi következik aztán? ez majd az akkori körülményektől fog függni. Bécs, oct. 20. I. October 20-dika az idén journalistikailag kedvezőtlen napra esett: a hétfői lapok nem szoktak vezírczikkezni. Csak a „Presse“ nem tarthatja magát és egy pár fohászszal, meg egy pár szemrehányással üdvözli a történelmi napot. Többi centralista lapjaink holnap alkalmasint bővebben fogják változtatgatni e therát s igy a „Presse“ legalább jeremiádjának rövidségéért érdemel dicséretet. Hogy centralista barátainknak az October 20-dika nagyon fáj, azt mi jól tudjuk; hogy mi ezen fájdalmukon nem igen sajnálkozunk, azt meg ők tudják jól s igy sajátképen nincs is mit mondanunk egymásnak. Csehországban az idén az October 20 hiba nem fog megünnepeltetni, miként ez tóval történt. Az „Oester. Zrg“ nagy kedvet mutat, e tényt oda magyarázni, hogy a cseh népnek nézetei az alkotmánykérdésben megváltoztak. Mi természetesen készek vagyunk hinni, hogy az „Oest. Ztg.“ bizonyos tényeknél fogva hajlik ezen felfogáshoz, a cseh nemzeti sajtónak hangja azonban napról-napra keseredettebb lesz, úgy hogy már nem csak a parlamenti, de a közönséges üledéket is mellőzni kezdi, így épen ma olvassuk, hogy a „Pozor“ a birod. tanács alsóházát e szavakkal apostrofálja : „Látjátok legények, hová visz az inaskodás!“ Akár miként vélekedik az ember a Schottenther előtti törvényhozó gyülelezetről, ilyen hangot csak határozottan reszelni lehet, de vájjon milyennek vélhetjük a hangulatot ott, hol ekkér szól egy lap, melyet egy kétségtelenül conservativ s loyalis lelkületű bibornok-érsek közlönyének mondanak, s melyet egy kanonok szerkeszt, ki csak az imént szóban miatt két hónapi fogságra s 1000 forintnyi pénzbírságra ítéltetett el! Egy kérdésben azonban, úgy látszik, centralistáink mégis találkozni fognak a csehekkel; abban t. i. hogy nem mennek Frankfurtba, a német ügy felett értekezni. A Frankfurtba menés kérdésével — amennyiben centralista barátainkat illeti — csakugyan furcsán is vagyunk. Az elmenőkről el nem tudjuk gondolni, hogy miért nem maradnak itthon, ezz el nem menőkre nézve pedig ki nem tudjuk találni, hogy miért maradnak el. A „Presse“ beszéli, hogy Schmerling államminiszer úr azt kérdezte egy stájerhoni követtől, hogy miért nem mennek a frankfurti értekezletre s a midőn a kir. tanácsos azt jegyzé meg, hogy nem mehetnek, mielőtt nem tudják, mi lesz a februári alkotmánynyal, ekkor ő excellentiája azzal válaszolt, hogy a februári alkotmány marad úgy, a mint van. S ezen nyilatkozattal szemközt halljuk, hogy báró minti, ki pedig a kir. tanácsosok közül első emelt szót (az 1863 -i budgett bizottmányban) a februári alkotmány revisiója mellett, Frankfurtba akar menni; Mühlfeld és Griskra urak pedig, kik a februári alkotmányt úgy szeretik, ahogy van, Franfurtból elmaradni szándékoznak. Mondják ugyan, hogy a szabadelvű párt általánosan tartózkodni akar a frankfurti értekezlettől , de ebből még csak nem következik, hogy Mühlfeld és Griskra urak is elmaradjanak ? Úgy látszik, hogy centralista uraimék elveikkel, törekvéseikkel s óhajaikkal mindinkább megzavarodnak s s lassacskán szépen összekobzódnak az egész világgal. Utóbb azon helyzetbe jutnak, amelyben kitűnőbb bajtársaik egyike már találta magát, a midőn egy gyülekezetben vita közben fölkiáltott: „Uraim! az én véleményemet magam sem osztom!“ Lapszemle Az „Ország“ folytatja a „takarékpénztárak adójáról“ irt czikkét, s azon eredményre jut, hogy ha már az állam budget nagy deficitje nem engedi, hogy a magyarországi takarékpénztárak eddigi tisztán 500 jövedelmi adójukat fizessék, s az adó felemelése elkerülhetlen, fogadtassák el azon eljárás, mely a bécsi takarékpénztárnál divatozik, és amely abból áll, hogy a takarékpénztár a jövedelmi adót csak azon tiszta jövedelmétől fizeti, mely a betevőknek alapszabályig járó kamat levonása után fenmarad. Ez esetben például a budai takarékpénztár 1859-re 55,493 ft 25 kv tiszta jövedelem után fizetné 2774 ft 66 kr, vagyis 7/3°/o százalékot, természetesen csupán gyökadót értve, holott ha az összes bruttó jövedelem (241,151 ft 8 kr) után fizettetik 5°/0, amint most a pénzügyministérium kívánja, akkor az adó 11,471 ft 87 krajczárra, vagyis 294/5°/o re rúgna A „Pesttr Lloyd“ bécsi levelezője nem hiszi, hogy a bécsi nemzeti bank nagygyűlése elfogadja azon feltételeket, melyeket a reichsrath bankbizottmánya a meghosszabbítandó bank kiváltságért kitűzött. Mír tegnapelőtt a bank igazgatói és választmány tagjai magántanácskozmányt tartottak, melyben a főtitkár írásban felsorolta azon nehézségeket, melyek a reichsrathi bizottmány véleményének elfogadását a bank részéről lehetetlenné teszik. E nehézségek a következőkben mutattattak ki a banktitkár által : először a bank privilégiumának 10 évig történendő meghosszabbítása nagyon rövid határidőnek tetszik; az is terhes feltétel a bankra nézve, hogy az adandó 80 millió forinttól 2% kamatot csak akkor húzzon, midőn a bankjegyek kény- szerített forgása megsűnik, legalább a pénzügyminiszer első tervében e feltétel nem találtatik , hogy 6°/0 tiszta jövedelmen felül a haszonban az állam a bankkal egyenlően osztozzék, ez sem tetszik a bankválasztmánynak, különösen azért, mert e feltétel ürügye alatt az állam könnyen beleavatkozhatnék az ügyvitelbe; végre az állam nem nyújt semmi speciális kereskedést, hogy az általa elvállalt részletes fizetéseket csakugyan pontosan teljesítendi. A „Constitutionelle Österreichische Zeitung,“ okt. 20 -i vezérczikkében nagyon haragos, hogy a müncheni kereskedelmi országgyűlésben az austriai képviselők indítványa megbukott, s a porosz franczia kereskedelmi szerződésnek elfogadása határozatba ment. Mily rész benyomást tett ez bécsi collegánkra, mutatják következő szavai : „Tegnap óta a müncheni kereskedelmi országgyűlésre delegáltak ismét körünkben vannak. A benyomás, melyet a bajor fővárosból magukkal hazahoztak, nem lehet nagyon épületes. Az egyes német fajok közti szakadás, az érzelmek meghasonlása, a vélemények ellentéte még sehol és soha úgy napfényre nem jött, mint a németországi anyagi érdekeket képviselők ülésében. Ha az itt tartott briteket olvassa az ember, lehetlen észre nem venni azokban bizonyos fontosságot, rőt keserűséget, melyek elárulják, hgy nemcsak az érzelmekben nem volt meg az egyértelműség, hanem a nézetekben is szakadás, s az egyes német államok és fajok közt valóságos ellenséges törekvés mutatkozol, mi egy melegen érző német hazafira a legkellemetlenebb hatást idézte elő“. — Ha németek volnánk, miig osztanék a czikkíró fájdalmát; de mint magyarok is nem tudunk örülni ez eseményen, miután mi a magyar nemzetiség legerősebb támaszát a derék német nemzet jobbjainál keressük. Hanem mint idegenek, talán részrehajlatlanabbul tudjuk megítélni a történteket. Mi már nem ütköztünk meg a müncheni gyűlés határozatán, egyszerűen azon okból, mert ennek kimenetelét előre sejdítettük. Mihelyt a porosz franczia szerződésnek indokául nem nemzetgazdászati, hanem politikai czél lett kitűzve, előre lehet látni, hogy az ez ellen felhozott ellenvetés is Austria részéről politikai démonaira- TÁRCZA: Törökország fővárosa. Irta báró Horváth Miklós. Pest, 1862. Engel és Mandello tulajdona. A dohány. Egy franczia példabeszéd azt mondja : „Az étvágy evés közben jön“, elbámulva a bazar ritkaságain s megrakodva egy csomó vásárfiával, mi is kedvet kaptunk e veszedelmes mulatság folytatásához s átkelve az arany szarvon, Top-Hanebe szálltunk dohányt vásárolni. Előre bocsánatot kérek, ha könyvemben, melyet tán gyöngéd kezek is fognak lapozni, ily tisztán férfias tárgyról szólok, sőt egész külön szakaszt szentelek reá. Valóban nevetséges volna, ha egy író, európai várost akarván festeni, valamely szivarbolt érdekességeit ismertetné. Másként van azonban Konstantinápolylyal. — A dohány maga, melyre hölgyeink borzadva gondolnak, s melynek fogyasztása a férjek letblajatromában első helyen áll, koránsem hasonlítható Janina teresztményéhez. Hasztalan fáradozik ön, fogják mondani szép olvasónőim, ismerjük e drágalátos szert, e kiállhatlan illatot, mely tüdőinket emésztette, reggeli öltönyeinket haszonvehetlenné tette, mely megkeserité legédesebb perczeinket s visszariasztott férjeink ölelésétől..........Önök semmit sem ismernek, semmit sem sejtenek , miután mi is gyűlöljük ama barna levelekből szállongó füstöt, mely oly kellemetlen, s melyet nálunk dohánynak neveznek. Az igazi török dohány szine arany, illatja virág, hatása kéj. .. Képzeljenek egy növényt, mely fölvágva finom selyemszálakhoz hasonló, melynek világoskék füstje hömpölyögve gyürüdzik, rejtélyes alakokat rajzolva a légbe, szeszélyesen keringve változik, mint a képzelet. — Fűszeres illatja elcsábítja érzékeinket s mint a nectár fejünkbe száll. — Aztán elandalit; ha szivünk ifjú, ábrándainkat űzhetjük; ha szenvedünk, e narcoticus méreg eloszlatja fájdalmainkat, néha elkábít, mintegy azért, hogy álmodjunk; de e félálom mindig kellemes, mindig a kényelem és boldogság, a hadshin előtte. . . így értelmezik azt a törökök, kik gyakran ópiummal használják. A nők sem irtóznak a dohány fűszeres illatától, egészen ellenkezőleg dámáinkkal, szeretik, sőt a háziasság kapcsának tekintik. Midőn beléptünk a nevezett kereskedésbe, tulajdonosát pipázva találtuk ; a komoly musulmán közönyösen tekintve vásárosaira, hömpölygő füstjén gyönyörködött, vagy tán a hurikról álmodozott. A bolt nyitott részén, mely sátorhoz hasonlított, különböző halmokban finomul vágott dohány hevert, mint megannyi szőke fürtök. E pompás növénynek, mely Macedonia harmatos völgyeiben terem, ize, illatja és ereje határozza az árát. Orta (közepes), iavoch (édes), dókán allen (csipős), sert (erős) bokája húsz, huszonöt, sőt harmincz piaszter; régen olcsóbb volt, de a krimiai hadjárat óta tetemesen megdrágult, miután a francziák és angolok is beleszerettek s rájöttek a becsére; idővel tán még drágább lesz s majd csak uralkodók udvarában fogjuk találni, mint a valódi pezsgőt, és sáfrányként mérendik. A tombeki, mely Peraából jön, roppant erős, előbb vizbe mártják s úgy teszik narghilébe, hol hideg rózsavízen át hömpölyögve jut szánkba, füstjét le kell nyelni, hogy élvezhessük, mintegy azért, hogy Berai se párologjon el becses illatából; két pipánál többet naponta nem tudtam színi. De ez aztán az igazi kéregés, a sybarita gyönyör, midőn puha szőnyegen heverve, a Bosphorus hullámain ringatva, a balzsamos füst felhőin merengve, e csábító méreg idegeinket átjárja! ez a valódi „kief“ nélkülözhetlen eszköze. . . . Tudják-e önök, mi a „kief?“ A török „kief“ a semmittevés, a „dolce far Diente“ potentirozott értelemben. Midőn a test nyugszik, a lélek fáradság nélkül élvezi a legédesebb benyomásokat, midőn nem alszunk s mégis álmodunk , midőn szemünk félig hunyva bájos képeket lát, midőn tudjuk, hogy létezünk, de nem tudjuk, hogy szenvedések is léteznek, midőn kies nyugalomban megfeledkezünk az élet terheiről s a föld elveszti árnyoldalát; midőn az akadályok elgördülnek s egy nyájas kéz lesimitja arczunk redőit; midőn minden oly ifjú, oly szép .... a mosolygó ég, a harmatos völgyek, a nők, kiket álmainkban látunk .... midőn nem vágyódunk a mennybe, hanem a menny száll le mihozzánk .. . Ez a „kief.“ De hogy megszerezzük, vagy csak megértsük, pálnák lombjai kellenek, halkan csattanó tengerzúgás, rezgő sugarak, fűszeres lég, mosolygó boltozat, contemplativ lélek, ázsiai kedély. Hideg, ködös éghajlatunkban, vagy szobáink mesterséges kényelmei közt a nyugtalan munkásság, a mindig éber, számító ész fáradalmai közepett a kiefről gondolni is képtelenség volna. Nálunk nem honosulhat meg, foglalatosságaink czélja, törekvése elűzné, mint az őzet az ágak zöreje. A törökök nagy fényt űznek a dohányzásban : láttam aranyból vert nargbileket, tojásnagyságú csubukokat, melyek drága kövekkel voltak kirakva, méltókkal, hogy egy uralkodó koronáján ragyogjanak; a pipák cserépből készülnek ugyan, de a barna anyag oly tökéletes mint a chinai porczellán s oly kemény mint az Üveg, a vastag cseresznye, a sugár jázminszárak, a czitromszinü szopókák mindannyi fényűzési czikkek. De hogy e kincsekről fogalmunk legyen, egy baba „szelámlikjába“ (férfiszoba) kell menni, ott látjuk fölállítva a fényes narghilokat, a pipázás remekeit, melyeknek mintáin a művész keze fáradott és Gramschid rubinijai diszlenek, ama pompás csubakokat, melyeket vizirek csókdosnak, kiknek ajkait a harem szépségei csak remegve érintenék. Szóval, a dohányzás fontos, lényegbe vágó kérdés, mit csupán a „ramadán“ böjtje szakaszt félbe s a mit IV. Amurát véres pallosa sem tudott kiirtani; a kelet tán elvesztené sajátságát, , ha a musulmánoknak a dohányzást meg lehetne tiltani. Konstantinápoly nem volna többé az, megfosztva illatos füstjétől — mint Velencze gondolái, Nápoly lazzarónik nélkül. Csernák meggyilkoltatása. A pestvárosi kapitányság által Csernák János magánzó meggyilkoltatása esetében Sas Imre idevaló szabómester ellen folytatott vizsgálatok eredménye következő: AS... Imre ellen első kihallgattatása után emelt gyanú okok tökéletesen igazolják. A hirtelen eltűnt 67 éves Csernák János csakugyan meggyilkoltatott. S ... szabómester f. hó 17 ke estéig folyvást hallgatásánál maradt az eltűnt Csernák sorsa iránt, habár a körülmények egyezéséből határozottan következtethetett, hogy S-nek Csernák sorsáról tudnia kell. E közben constatkrozva jön, hogy S ... Imre neje is 1500 ftot vett föl egy Csernák nevére szóló takarékpénztári könyvecskére s ezenkívül egy másikra, mely Csernák nevelt fiáé volt, 600 és néhány forintot. S ... azon megjegyzéssel adná át nejének a két takarékpénztári könyvecskét, hogy az említett összegeket vegye fel. A nő e megbízásban eljárt és a kapott pénzt férjének át is adta. Ő egyáltalában tagadja, hogy férjének Csernokházi utóbbi viszonyairól valamit tudna, és ez iránt nem is forognak fenn további gyamokok. E büntetővizsgálatban leglényegesb tényező az eltűnt Cserek felfedeztetését illetőleg az volt, hogy f. hó 17-kén egy itteni inasnál, ki közeli ismeretségben állt Szal, egy zsebóra találtatott, amely Csernáké valt. A városkapitányság az egyént azonnal elfogatta és az ő vallomása azonnal constatirozta Csernák halálát. E szóig, megvallotta, hogy S. őt múlt szerdán a budai hegyekbe a „szép juhászné“ közelében vezette és felszólita, hogy egy ott fekvő hullát ásson el. Jutalmul ezért S- tói az emlitett zsebórát kapta, melyről azonban nem tudá, hogy az Csernáké volt. 8. azt mondá neki, hogy Csernákot egy pisztoly-párbajban agyonlőtte s ennélfogva fölkérte, hogy a dologról hallgasson, miután a párbaj szigorán meg van tiltva. Az órával jutalmazott azonban Csernák hulláját nem ásta el, hanem fekve hagyta, a nélkül, hogy a dologról jelentést tett volna. Egy másik szintén fontos körülmény egy kétcsövű pisztoly felfedezése, mely az itteni zálogház árnyékszékében találtatott, hová Sarak mint zálogházi becsmesternek bejárata volt. A pisztolyról meg lehetett ismerni, hogy pár nap előtt lövés történt vele. Csernák múlt hétfőn még Pesten volt és déltájban a reáliskola uszában fogadott fiára várt, ki az intézetbe jár. Tehát csak hétfőn délután rándult ki 8 bal azon gyászos helyre, a szép juhásznéhoz sestvefelé gyilkoltatott meg. F. hó 18-kán reggel a városi főkapitány a büntető-törvényszék elnökével, egy vizsgáló bíróval, a városi tisztiorvossal, egy biztossal, a két vádlottal, (S.— szabómester és az említett inass.l) azon helyre mentek, ahol Cserák hullája megtaláltatott. Buda város részéről, melynek területén a gyilkosság történt, a budai főkapitányi hivatal vett részt a szemle-jegyzőkönyv fölvételében. A szép juhásznétól mintegy fertály órányira, a hol az út a budakeszi erdőn keresztül a Jánoshegyre vezet, feküdt a holttest, arczával földfelé forditva. — S. . . azt habozás nélkül Csernák Jánosénaksmerte fel. A szolga is azénak ismerte fel, a melyet neki S.. . megbizásából el kellett volna ásni. S. azonkívül a helyszínén neki előmutatott pisztolyt is azon fegyvernek ismeré el, melylyel Csernák megöletett. S. még most is tagadja, hogy Csernákot szántszándékosan ölte volna meg; beismeri ugyan, hogy ez golyója által esett el, de a lövést a véletlennek tulajdonítja. Csernák egy kisebb golyó által öletett meg, mely feje hátsó részén, kevéssel feljebb a nyakcsigolyánál, a homlokig hatott be, — tehát hátulról