Sürgöny, 1862. november (2. évfolyam, 252-276. szám)
1862-11-01 / 252. szám
Második évi folyam UrrkesntiV hivatal: Uri-utoza Libasinszky-ház. kintit hivatni: Barátok tere 7. as. a f Maxius. Előfizethetni Budapesten a kiadói hivatalban, barátok tere 7. szám, földszint 252 szám — 1862. Vi.bikon biSrmentaa levelekben minden posta-hivatalnálSÜRGÖNY n'v ii i r.",m—---------.j.il ______ . ________________ Szombat, november 1. Előfizetési árak austriai értékben. Hcdapűsteu házhü* hordva. I > ddkre, naponkint postán ft kr ft ks- í ft kr ft fee tGg.Wvre 16 — Évnegyedre 4 — j Eg.5sz.tvre 16 — Évnejryedre 4 Páldvre 8- Felávre 6- HIVATALOS KÉSZ. A magyar kir. udv. kanczellária Faragó József rendelkezés alatti cs. k. szolgabiró-hivatali segédet a magyar kir. helytartótanács valóságos 2-ed osztályú fogalmazójává nevezte ki. KMI HIVATALOS KÉSZ. Bécs, oct. 30. L. Lassan-lassan hála istennek, már csak mégis kerülnek elő ismét alkalmak, melyekkel az ember örömest teljesíti hírmondói kötelességét. Az engesztelt és engesztelő hangulatnak jelei szaporodnak. Amint ugyanis értesülök, hazafias főkancellárunk közbenjárására a kormány oly határozatban állapodott meg, mely nagylelkűen könyörül azon szerencsétlen magyar ifjakon, kiket a könnyelműség, hiszékenység s balulértett hazafiság kivittek Olaszhonba az álpróféták zászlói alá. E szegény ifjak sorsa tudvalevő. A legnagyobb nyomornak vannak kitéve s ínséges állapotban jelennek meg a birodalom határain, melyeken Ő Felségének atyai kegyelméből büntetlenül s bántatlanul léphetnek át. A határszéli hatóságok jelentést tettek, hogy az oly csúf csalatásokon keresztülment ifjak majdnem éhen-halva jelennek meg náluk és nincs nekik, miből folytatni az utat. Ily esetben az egyéneket toloncozás útján szokták tovább, azaz szülőhelyükre szállítani. De a kormány tekintetbe vévén, hogy ezen ifjak leginkább csak elcsábítottak s hogy többnyire a miveltebb osztályhoz tartoznak, elhatározta, miszerint őket az állampénztárból a szükséges útiköltséggel ellátandja. A kiktől kitelik, a kölcsönt azután megfizethetik a kiktől pedig nem telik, azok helyett az országos pénztár fogja megtéríteni az előlegezett összeget. Ily tények legjobban maguk szólanak magukért s minden ,agasztalás fölösleges, nagy része életerőssé vált, s kiirthatatlanul él; s ezek azok, melyek hazánkat a civilizált világ bármelyik nemzetével hason színvonalra emelik, melyek nem csupán az 1848-diki év vívmányai, de a jelen század visszautasíthatlan követelései, s igy ezeket feláldozni nem lehet. Ezek közt van a népképviselet is. A nép nemcsak választásra jogosíttatik, de gyakorolja mindazon jogokat, melyeket 1847-ben kizárólagosan a kiváltságos osztály gyakorlott; — miután ezen vívmányról sem lehet lemondani, az 1847-re visszamenni és oly lehetetlen, mint nekünk, érett férfiaknak azon gyámoltalan, de boldog korba, melyről koszorús költőnk mondá : „midőn anyám megadhatta minden kívánságomat, s egy pohár viz eloltotta minden szomjúságomat“. Egyeseknek visszaepedni a szép múlt után, költésznek azt visszavarázsolni lehet is, szabad is; de nemzetnek nem lehet, s nem szabad; ha a nép tenné, örökre elveszthetné politikai jogait, megölné maga magát; s ha pedig a volt kiváltságos osztály nyújtana erre segédkezet, önmagához lenne hűllen , s e hiba s bűn megboszulná magát. A népképviselet első eredménye a megyei tér; értem : a megyei tanácskozási, választási satteremet. A megyei közgyűléseknek, miután a deák nyelv kiküszöböltetek, miután „vota non ponderantur, sed numerantur “,csak annyiban lehetett értelmük, amennyiben Magyarország alkotmánya védbástyájának tekintettek ; minthogy a csak félig felelős dicasterialis kormányt a nemzet nem hihette elég erőnek, hogy a magyar közjog csorbítására intézett ellenséges befolyásnak sikeresen ellentállhasson ; de a kor igényeinek, a józan haladásnak, a békés fejlődésnek megfelelő politikai institutio nem volt az többé; — nehéz volt kormányoznia a legjobb szándékú magyar kormánynak az 1847-diki megyékkel, az 1848-dikiakkal lehetetlen. Gondoljuk magunknak az 1860-ban alakult bizottmányokat az 1847-diki megyei jogkörrel, követválasztással, utasitás-adással,statutárius joggal, felsőbb rendeletek végrehajtását gátló hatalommal, bármilyen kormány irányában, s hiszi-e valaki, hogy ezekkel kormányozni lehet? vagy gondoljuk magunkat az 1847-diki megyei törvényszék teremébe, mely az akkori viszonyokat kielégítő, a kor mostani jogigényei s jogviszonyai közt, az asztalon a tripartitum mellett, az általános német codex magyarázatával s appendixeivel, mellette telekkönyv, váltótörvény, az országbírói értekezlet eredménye sat., a pereknek akkor nem is sejtett halmazával, s hiszi-e valaki, hogy az igazság szolgáltatása biztosítva lenne? Aki ezeket hiszi, azzal nem vitatkozom, mert itt azután már nem politikáról, de hitről lenne szó. Legyen boldog hite szerint! De ha dicasterialis kormánynyal és az 1861-diki megyékkel akar kormányozni, ha mostani magánjogigényei s jogviszonyai közt az 1847-diki megyei törvényszék által kiván igazságot szolgáltatni , akkor ellene kell szegülnünk mindannyiunknak, kik hazánkat ujóbbi próbaműtéttől megóvni kívánjuk. De ha lehetséges volna is a megyékből a népképviseletet magas census által oda szoritni, hogy az 1848-iki bizottmány az 1847-iki megyéhez hasonlitson , akkor sem nyugodhatnék meg a nemzet egy dicasterialis s talán collegialiter felelős kormányban, mert ő Felsége, a magyar király most alkotmányos császár, kinek törvényes tanácsadója a felelős austriai ministerium. Ennek irányában lehetetlen, hogy a magyar helytartótanács és kancellária azon morális súlylyal bírjon, melyet Magyarország érdekei követelnek ; Austriának pedig alkotmányos formáit ügyünk elintézésében ignorálnunk nem lehet; Austriának alkotmányos formáit megváltoztatni nem tőlünk függ ; s igy, miután az 1848-ki megyékkel az 1847-iki szerint kormányozni, igazságot szolgáltatni nem lehet, miután, ha lehetne is, a dicasterialis kormány az austriai felelős ministerium irányában meg nem állhatván, az 1847-re visszamenni szintén lehetetlenség, — de a nemzet sem áldozhatja fel jogfolytonosságát, s minden egyezkedési hajlama mellett sem hajlandó föláldozni legdrágább kincsét, önállóságát. Következik, hogy az, ki akár az 1847-iki törvényeket, akár az 1848-iki törvényeknek egyszerű végrehajtását, akár a februáriusi pátensnek — amennyire Magyarországra vonatkozik — egyszerű életbeléptetését kívánja, lehetetlent akar, s a czélt : t. i. Magyarországot megnyugtatni, alkotmányos függetlenségét biztosítni, a nélkül, hogy a közös fejedelem hatalmas tekintélye csökkenjen, a nélkül, hogy a birodalom érdekei csorbulást szenvedjenek, el nem érheti . —• quod erat demonstrandum ! De mi lehet hát ? A megoldáshoz. II. Az 1847-ki alkotmányba 1862-dik évben a nemzet bele nem egyezhetik, mert az 1848-iki vívmányokatt fel kellene áldoznia, melyeknek TÁRCZA. Nyugati levelek. Kecskeméthy Auréltól. London, sept. 1. Kirándulás Ipswhehre. Gazdasági gép kísérletek. Angol föld, mező, farm és farmerek, emberek és állatok. Egy nagy s hires gazdasági gépgyárnak tulajdonosai, Rausomes és Sims urak uj vagy módosított gőzgépekkel kísérletet teendők, ügyes üzérletekre fölhasználták a világtárlat idejét, az ott levő minden nemzetbeli notabilitásukat meghívták farmjukra, Westerfieldre, Ipswich mellett, vagy 54 a. m.-nyire Londontól. E meghívásnak jobban örültem, mint egy szerelmi légyottnak örültem volna, mert hisz erre a föld minden részében van alkalom, hol „a civilis ato“ lelhető, hanem angol gazdászatot, angol földet,bérlőt, munkást, lovat, disznót, tehenet, juhot amúgy pongyolaságában „otthon“ láthatni, ezen régi óhajomnak, ki tudja, lesz-e még ez életben alkalom teljesülni ? A 80—100 egyénre számított kirándulás kitűnő angol gyakorlatiassággal volt rendezve. A meghívó jegyeken tudtul adatott, hogy két vonat menend, egyik féltizkor; ez megjévén délben, a vendégek reggelihez (lunch) ülnek; — a másik vonal félháromra érkezik meg, s ugyanazon perezben kezdődnek a gépkísérletek. Délutáni ötkor ebéd, esti 7-kor külön vonat viszi haza a vendégeket. Mindezen élvezet pedig került mindössze nem egészen egy fontba, mit a vasúti jegy átvételénél fizettünk. Még ma is sajnálom, hogy nem az első, hanem a második vonattal mentem ki; — rosz nyelv azt fogja mondani, hogy az elmulasztott lunch miatt, de e gyanúsítás lepattan anyagi vágyaktól tiszta keblemről; — hiba volt azonban elmulasztani kétórai időközt, mely alatt kényelmesen meg lehetett volna vizsgálni disznóólat, juhakolt, fészert és istállót, s mindazt, mit később csak futtában szemléltünk. Elég az hozzá, féltizenkettőkor a Shoreditch-station előtt ácsorogván vasúti jegygyel kezemben, kellemes meglepetésemre csakhamar két hazafival találkozom, kiket eddig nem láttam Londonban , K. B. D. és K. B. P. urakkal, mi reám nézve már csak azért is előnyös volt, mert ha esetleg Ipswichen valaki examinálni talál gazdasági dolgokból, legalább lesz kit elém tolni, hogy helyettem feleljen, ők practicus gazdák lévén, én pedig csak úgy értvén a gazdászathoz mint hajdú a harangöntéshez, ami ugyan senkit sem akadályoz nálunk, hogy vasúttervekről, magyar dunagőzhajózásról hosszú czikkeket írjon. Az ég kedvezett, az idő szép volt, s minél meszszebb hagytuk mögöttünk a ködös, szenes Londont, annál derültebb jön a láthatár, s gyönyörrel legeltettük szemeinket az angol country derit't képein, zöld pázsiton, buja legelőin, terebélyes fák tömbjein, mosolygó kedélyes farmjain, egyszerű tiszta paraszt lakain, legelésző marháin — miknek örökké ugyanazon, de soha sem untató változata vonul el szemeid előtt, bármerre utazol London körül. Általán a mezei gazdászat, a szántóföld adja Angliának jellemző külsejét. Erdő ritkán látható , de sehol sem látható több fa, mint Angolországban, s akármely ponton. Ismeretes dolog, hogy két szántóföld határát fák jelzik, a házakat fák környezik. Hogy a sűrű árnyú cser-, szil-, s tölgyfák hátrányára vannak-e a magtermelésnek, azzal az angol nem gondol, azért több magot ad a búza, mint nálunk, pedig a forró síkságon mennyivel több okunk volna az angol példát utánozni ! E sok fasor s eleven sövény derült, élénk képet ad az egész országnak, hol különben unalmas egyszínű síkság terülne el szemeink előtt, valódi kertek látszanak lenni; keresett rendszer, vagy művészet nyoma nélkül, idylli természetességben ; legelő nyájak, vígan ugráló nemes fajú csikók, gyönyörű juhok, miknek hola nálunk nem is álmodott dicső sültet ad, az angolnak nemzeti eledelét s éldeletét. De a gazdászat jelleme sem oly fukar, mint Franczia- vagy Németországban, hol minden arasznyi földecskén csillog a kiéhezett mezei proletár véres verejtéke. Ellenkezőleg a buja vetések mellett miveletlen hagyott földek láthatók, bokrok és bozótokkal ellepve, s gondosan föntartva a rókák számára, kik itt szeretnek tanyázni a rejtekben (covers). Mert az angol nem csak megélni akar gazdaságából, mint egy földnyúzó árendás ; neki mulatságának is kell lennie, pedig van-e különb a rókavadászatnál ? És mindezek láttára az idegennek is meg kell győződnie, hogy Anglia órási gyáripara, kereskedelme, tengerészete mellett is — kitűnőleg földmivelő ország. Az angol falusi gazda szerepében jellemzetes; ez eleme ; nemzeti jellegét ez adja meg. A franczia városi ember jelleme a párisiban culminál, ott éri el jellege tetőponját. Ipswichben megállván a vonat, a reánk várakozó hintókba ültünk, magam, mint rendesen, a bakra, s igy meglehetős hosszú sorban hajtattunk keresztül a csinos fekvésű, s mint első tekintetre látható volt, iparos gyárvároson és mint az ablakon s utczákon kandikáló nőkön s gyermekeken észrevehető volt, némileg fölingerelve a kisvárosi kíváncsiságot, mely néhol szemünkbe is nevetett, kivált nekünk, valószinüleg a zsinór és K. B. D. fényes gombjainak következtében. Kiérvén a városból, utunk hegynek vitt, jó lovaink gyorsan röpítettek a jó utón, nem sokára gyalogló és lovagló gentlemaneket s egyéb népséget értünk utól, kik Westerfieldnek tartottak, hol kis negyed óra múlva meg is érkeztünk. A háziurak fogadtak; szives, rövid üdvözlések jobbra-balra, s azzal a házba be sem menve, ki a földekre, hol már fújt és füstölgött a locomobil, és dörömbölt a működő cséplőgép, körülállva s körüljárva a kiváncsin tolongó szakértők által. A világtárlat kicsiben képviselve volt itt valamenyi nemzetiség által. Lengyel és cseh, spanyol és magyar, olasz és német, dán és franczia hangok voltak hallhatók. Angolok nagy számmal jelentek meg a vidékről; földbirtokosok és bérlők, tisztes öreg urak A mai szent ünnep miatt jövő számai erőteljes ponykán kényelmesen lógva száguldottak majd ide, majd oda: u.i.vicueu nai, a gyermekek hasonlókép lóháton. Azaz, hogy nem is pony, melyet az idősb gentleman lovagol. Az a valódi cob, igy neveznek egy nemes lovat, mely nyugalom s biztos járás által tűnik ki, az ifjúság hevén már tm van, s ha vadászatra nem alkalmas is, de kisebb árkon, sövényen átugrik. A col igen okos állat, urának legjobb barátja, vele bejárja a gazdaságot, elviszi a szomszédba látogatóba, s mindig társaságában lévén, titkos szándékait már előre kitalálja, szavára fülét hegyezi, s okvetlenül felelne is neki, ha beszélni tudja. Az angol földbirtokos, gazda és bérlő jótékony jelenség magában. Egésséges, becsületes, széles pofák, erős vállakkal, vastag tenyerekkel, tarka gyapjú-öltözetben vagy fekete frakkban, fejükön óriás cilinderekkel. Azon farmer öltözeteknek, miket regények nyomán képzelünk, sárga vagy kék blouse, és széles peremű szalmakalapoknak nyoma sem volt. A jó emberek egészen úgy néznek ki, mint más emberek. Azután egy tetőtől talpig feketén öltözött öreg úr jelent meg kocsin ; magas alkata, tisztelet-ébresztő arcza, ősz haja, fehér nyakkendője, nyájas, könnyű modora mindjárt sejteté a lordot, a ministert. Ransomes úr karján fogva vezeté őt körül, egyenként bemutatta vendégeinek, mint édes atyát, ki a gyár alapítója, tehát sem lord, sem minister. Ez volt az ünnepély physiognomiája, mely leginkább érdekelt, t. i. engem, ki nagyon keveset törődött azzal, vájjon a tizenkét fogas „göreke“ gyakorlati-e ? kifizeti-e magát ? vagy csak már a tudományos játékok közé tartozó, erőnek erejével valami újat felfedezni akaró nyegle üzérség szüleménye? De persze gazdáinkat méltán érdeklé a próbaszántás, a cséplőgép, melyen új combinatio volt a kazalkészitő, t. i. a mozgó kötél-háló, mely e cséplőgépből kidőlő szalmát öt—hat ölnyi magasságra fölvivén, a géptől kellő távolságban leejti s igy emberi kéz segítsége nélkül kazaloz; persze nem elég tökéletesen. Érdekes aratógépkisérletek s effélék tölték ki a programmot. Ennek bevégezte után megnézegettük a gazdasági épületeket, melyek nem oly fényesek, hogy, mint nálunk, tönkre tegyék a gazdát, de tiszták és czélszerűek. Megcsodáltuk a gazdasági lovak óriás termetét, juhot, disznót, tehenet — mindent kellő mértékig. Mert az angol gazdászat tanulmányozásának első stádiumán már túlestünk , azaz már nem törekszünk eszményi csodálkozással s szolgailag átültetni hazánkba mindent, amit Angliában látunk. Ami e nedves, mérsékelt égaljú országban czélszerű s hasznos, az a mi forróság és hideg közt rögtön változó csimánkon, s túlnyomólag száraz országunkban oktalan és káros lehet. Hány hollandi tehén, angol disznó s juh, miket szent kegyelettel s drága pénzen hoztak át haladni vágyó gazdáink — csenyerészett vagy döglött el alig egy évre országunk zordon ege alatt ? És hol vegyük mi az angol mezőnek örök köd által táplált örökzöld pázsitát, melynek finom füvei közt válogatva gourmand-életet él a juhok kedden, november 4-kén jelenik meg. Az alkalmazás nagy tudomány. A növény-és állatország különféle fajai , nemei nem mindenütt tenyészhetnek; életüknek vannak bizonyos feltételeik, mik helyhez, földhöz, égaljhoz, légmérsékben kötvek. Ami ott pompáz, itt elsatnyul. Csak a teremtés remeke, a teremtett világ legtökélesebb organismusa, az ember képes megélni mindenütt, a jeges földsarkon, s az egyenlítő tüze alatt. De még az is mily korlátok közti Hasonlítsd az eskimót az olaszszal, az arabot az angollal, a Ganges partján lakét a norvégiaival vagy oroszszal? Alig hinnéd, hogy az egy nem. Könnyű szidni, korholni e haza népeit, hogy tunyák, rosz gazdák, mert lám Angliában, Belgiumban ez meg az így és úgy van. Tessék ide jönni az angolnak, meddig fogja az angol gazdászati rendszert kiviheti a.? Mindezzel azonban, Isten ments, hogy szépíteni akarnám mulasztásainkat, hiányainkat. Tehetünk s kell, hogy tegyünk még sokat, igen sokat, de bármit tegyünk, hazánkból Angliát, pusztáinkból angol farmokat, sivatagjainkból angol legelőket nem csinálhatunk. Minden haladásnak a hazai körülményekre kell számíttatni, különben nem javulás, hanem hiú kísérlet az, melynek a visszaesés a vége. Hány jeles, törekvő, tanult hazai gazdatévé meg már e tapasztalást? Azonban míg mi ily haszontalanságról beszélgetünk egymás közt, addig tán el is foglalják helyeinket ott a sátor alatt, hol már megrakodtan várnak ebédhez az asztalok? Ezen praktikus észrevételemre siettünk elfoglalni helyeinket, egymás mellett, éhes hazafiak, igen nyájas látmány volt az előttünk pompázó csirke és disznópástétom, a hatalmas sonka, az óriási juhózomb, a komoly fényben tündöklő sherry, és a még sötétebb, de gyengéden csúszó bordeauxi. Ennyi finomsággal kecsegtető hideg ebédünk okszerű előzményét és bármi szellemdús könyv előszavánál érdekesebb bevezetését az igen jó pale ale képezé,mely ugyancsak a westerfieldi farmon főtt, s békés passivitással nagy mértékben itatá magát. Alig volt farkas-étvágyunk, mely már éhségnek is beillett volna, csillapítva, s a házigazda fölküszönte vendégeit. Ez volt a toaszokra jeladás, melyek is egymást követték. Igen örültem ezen angol specialitást is élvezhetni. Egy széles szájú, eszes arczú öreg úr derült hangon, sokat nevettető humoristikus modorban élteté a ház urait, mire ismét más idős gentleman éltette az előbbit, aztán a kerületnek parlamenti követét, s annak jelenlevő fiát, majd az expositionra megjelent idegeneket, majd az ipswichi mayort (polgármestert). Mind e toast okosan és kellemesen elüt azon toasztozó modortól, mely nálunk utolsó időben divatba jött. Minél közelebb állt az utolsó országgyűlés beszédeinek egy része a toast-fajhoz, annál inkább közeledett nálunk a toast országgyűlési vagy megyei beszédhez. Híres toasztozóink mondókái többnyire nagy komolyságú pathetikus dictiók, élet és nedély nélkül. Az angol toast derült, családias, mulattató, gunyor nélkül nevettető, ártatlan tréfa; az, a minek lennie kell — fűszere az asztalnak. Egy franczia journalista meglehetős keresett, egy porosz jury-tag rész franczia nyelven középszerűn B. Fáth Ferencz, Bécs, október 30-ikán. L. A birodalmi tanács vitái különben sem állanak azon hitben, hogy valami rendkívüli vonzerővel bírnának, akár az életrevaló gyakorlatiságot, akár a tudományos mélységet, akár a szónoki szépséget vegyük tekintetbe. Azonban még nem volt tárgy, melyben a követ urak, oly kevéssé érezhették magukat otthonosnak, mint a bankügyben. A bankvitában az ember — egy két szónokot kivéve — alig hallhatott egyebet, mint vagy olyféle nmetgazdászati eszméket, milyeneket a sorházban szoktak feltálalni, vagy olyan doktrinar fejtegetéseket, melyek a nemzetgazdászat abc-jével foglalkoztak, s melyekből a legtisztábban ki lehetett venni, hogy ezt csak tegnap tanulta meg a szorgalmatos követ uz s ma emésztetlenül teszi le a ház asztalára. Azonban a birodalmi tanács alsóháza alkotmányos hatalommal bir és igy, ha nem is szavai, de tettei, azaz végzéses érdekkel bírnak. Három fontos kérdésre nézve e végzések már meghozattak. A ház elhatározta 1-öt, hogy a bank szabadalma csak tíz évre hosszabbíttassék meg. Plener úr hiába törekedett a bizottmány ebbeli javaslata ellen, s az tette meg a kívánt hatást, hogy az általa indítványozott 15 évből egyet el akart engedni. 2- szor, hogy a bank köteles ott, hol azt a kormány szükségesnek találja, fiókintézetet állítani. Ez is azon pontok közé tartozik, melyek borzasztóan bántják a bankot, és melyek által ez nem csak függetlenségét sértve, hanem lételét is veszélyeztetve véli. 3- szor, hogy az állam sem a bank nyereményeiben részt ne vegyen, sem a 80 millió forintnyi kölcsöntől (mely, mint tudva van, a szabadalom meghosszabbításának ár-ét képezi,) kamatot ne fizessen. A banknak sem tetszik az eszme, hogy az állam az ő nyereményében