Sürgöny, 1862. november (2. évfolyam, 252-276. szám)
1862-11-22 / 269. szám
keserűen s vérrel szerzett állások és javadalmak minden percben kérdés alá jöhetnek csak azért, mert egy alig és fáradságosan rendezett hadget, számadási tételeit eltérő nézetek szerint kell alakítani, akkor daczára a hadsereg gyakran és állandóan tanúsított önfeláldozásának, legalább is az önmaga iránti bizalom rendíttetik meg. A mondottak igazolhatják azon következtetést, hogy a kormánynak ragaszkodnia kell a már korábban elhatározott s nagy áldozatokkal rendezett 92 milliónyi béke budgethez, melyet csak a valutaviszonyok kedvező alakulásának, mennyiben annak hatása az egyes tételekre kimutatható, kellene érinthetnie. „A rendkívüli költség változékony természete fölötti sokféle fejtegetések ellenben, melyek a tárgyalások folyamában kicseréltetének, azon nézetet érlelek meg a kormány részéről, hogy az, az idő szerinti viszonyokhoz mérve, nehézség nélkül lehet engedékenység tárgya, ha megfontolunk, hogy az abban előforduló tételek azon előföltevésre alapíttattak, miszerint a jelenleg Olaszország, Tirol, Istria és Dalmátiában létező viszonyok, valamint mások a monarchia helyében, az 1863 ik év folyamában folyton fennállókul tekintendők, minthogy költségvetések rövidebb időtártamára nem csináltathatnak. Ha azon várakozásból indulunk ki, hogy a legközelebbi jövő a politikai állapotoknak már megkezdett javulását megszilárdítandja, úgy az állam védképessége és a külföld irányábani állásának csárbítása nélkül történhetnek a rendkívüli költségvetésben megszorítások és leszállítások. De amint a viszonyok még folyvást állnak, a kormány nem egyezhetnék az 5 millión túli előleges kevesbítésbe, anélkül, hogy meggyőződéséhez s az állam biztonsága iránti kötelességéhez hűtlenné ne válnék s e mellett világosan ki kell jelentenie, hogy ha a jövő év eseményei a most táplált várakozásokat, nem igazolnák, a most kimondott s a legszükségesebbre számított dotatív teljes összegének rendelkezésére kellene helyeztetnie.“ Ezen előadásra Giskra, Winterstein felszólítására, hogy nevezze mi az összeget, melylyel a hadi budgetet leszállíttatni kívánja, megjegyzi : „Az általa előterjesztett számítások szigorú következetessége 16 milliónyi leszállítóra vezetne, de ő maga elismeri, hogy ennek folytán az egész igazgatásban oly kiterjedt újjáalakításoknak kellene történniük, hogy azokat néhány hó alatt nem lehetne eszközölni. Véleménye szerint a déli hadsereg, a javult politikai viszonyok mellett, 25.000 főnyi leszállítást elszenvedhet, mi — a rendes és rendkívüli költségvetést egybevéve — 8 milliónyi leszállítást tesz lehetségessé.“ Ezután legelőbb Wiesernek legmesszebb menő, 15 millió levonása iránti indítványa kerül szavazás alá. Csak két szavazat emelkedik mellette. Erre következik Gakra indítványa 8 millió levonása iránt, mi mellett 8 szó emelkedik. Végre Schindler indítványa 6 millió levonása iránt kerül szavazás alá, mi mellett 16 szó, s így a bizottmányi tagok kétharmada emelkedik. A bizottmány egy tagjának kérdésére, várjon a hadügyminiszer ezen levonáshoz beleegyezését nyilváníthatja-e, viszonozza gr. Degenfeld, hogy e kérdésre e percben még nem adhat választ, mert előbb tiszttársaival Ő Felsége elnöklete alatti miniszertanácsban kell tanácskoznia. Giskra erre azon további kérdést intézi a hadügyministerhez: mennyire megy a külföldnek eladott fegyverekért bejött összeg s mire fordittatik ? Gr. Degenfeld nem lévén e kérdésre elkészülve, nem bir kezénél számadást, de utólag kész azt elömutatni. Egészben a fegyvereknek eladása a kincstári fegyvertárak élénkítésére fordíttatik. Végre kérdés intéztetik gr. Degenfeldhez, várjon igaz e, hogy a kormánynak szándéka a modenai csapatok számára utólagos hitelt kérni ? Gr. Degenfeld viszonza, miszerint a modenai csapatok eltartása már hosszabb idő óta komoly tárgyalás ügyét képezi a kormány s a modenai herczeg közt. E kérdésben egy az olasz kábonfun adott cs. biztosítás forog fen, mely általában az olasz kérdéssel függ egybe. E tárgy nem lévén napireden, minthogy az iránt nincs kormányi előterjesztés, ennélfogva az e tárgy fölötti vita alkalmas időpontra halasztatik. Ő Felsége válasza a románok fölírataira. Ő Felsége, a román nemzet nevében benyújtott 1860-diki nov. 7 dik és decz. 10-dik, úgy f. é. febr. 12- és 16 dikáról kelt feliratok feleletéül, Schönbrunnból, f. é. oct 18 dikáról, a „Sieb. Ent .“ szerint, a következő legfelsőbb határaiétot kibocsátani méltóztatott: „Midőn Erdély román nemzetének Uralkodóházam, s az Általam szentesített államalaptörvény iránt tanúsított loyalitása, hűsége és hódolatáért megelégedésemet nyilvánítani elrendelem, erdélyi ndv. cancelláriám, az erdélyi országgyülés összeállítását s egybehívását illető javaslatainak siettetett megtevése mellett, az érd. kir. főkormányszék meghallgatása után, e feliratokban foglalt kérelmek és indítványokat új megfontolás alá veszi, és véleményzéssel elém terjeszti. A román nemzet államjogi viszonyai és vallásának törvényes szabályozása a legközelebbi erdélyi országgyűlés legelső feladatainak egyikét képezi. A román nemzetnek a különféle országos nyelvek hivatalos használatát illető nézetei és kivánatai, 1860 diki decz. 21 dikétől kelt kéziratom keresztülvitelére, az erdélyi ndv. cancellárium által tett intézkedésekben tekintetbe vannak véve, mely intézkedések a törvényhozás általi határozott eldöntésig előlegesen érvényben maradnak.“ Külföld, ANGOLORSZÁG. Az összes jelentékenyebb angol hetilapok egyetértenek aziránt, hogy a Napóleon császár által javaslott Amerikábani közös közbenjárás számos okokból veszélyes vállalat lett volna ; hogy Rus se lord tagadó válasza tökéletesen igazolva van, noha némelyek abban határozottabb modort s őszintébb indokolást óhajtottak volna. Sokan az „Observer“rel azt gondolják, mikép Napóleon az európai hatalmakat arra hívá föl, hogy „segítsenek neki a zavarosban halászni.“ — Az „Observer“ ezzel ugyanazon bizalmatlanságot fejezé ki, melyet a „Daily News“ azon kitétel által nyilvánított, miszerint nem jó egy tálból cseresnyét enni „a kinyomozhatlan hatalmasokkal.“ E szerint a toryk a „Herald“ , a „Pressében nagyon elszigetelve állanak. A „Herald“ ma ismét pazarul szórja a legdühösebb szidalmakat, s R n s s e grófot az amerikai háború minden iszonyatosságáért, s Lancashire minden nyomoráért felelőssé teszi, azonban — mint a „Post“ helyesen jegyzi meg — a toryk közt is szükségkép kell oly értelmes egyéneknek lenniök, kik utálattal fordulandnak el ilynemű nyilatkozatoktól. Ha a „Herald" Russell lorddal úgy bánik, mint egy hidegvérű s kegyetlen árulóval, mi marad akkor nála Lincoln vagy Butler tábornok számára, kik az ő eremében valódi zsarnokok s képmutató árulók? A londoni görögöknek a görög ideiglenes kormányhoz intézett szerencse-kivánati fölirata most már a londoni lapok által közöltetik. Az tökéletesen ártatlan okirat s egyetlen szót sem szól ama „nagy eszrcé“ről, mely ellen Russel gróf, a montenegrói ügyre vonatkozó sürgönyében oly hevesen kikelt, hanem megelégszik azzal, hogy a görög anyaországnak valódi alkotmányos monarchiát s solid pénzügy kezelést óhajtson. FRANCZIAORSZÁG. Mint a „Francéinak Londonból írják, ott ismét komolyan foglalkodnak Alfréd herczegnek a görög trónrai jelöltségével. — E lap nem állítja ugyan, hogy ezen tervhez legvégső következményéig ragaszkodni fognak ; azonban mégis oly angol ügynökökről beszél, kik Görögország különböző tartományaiban a mellett működnek. A „France“ ellenzi ezen jelöltséget, melynek létesülése az ő nézete szerint keletet nagyon is az angol érdekeknek fogná átszolgáltatni. Az „Ind.beige“ a „France“ ezen közlését teljesen alaptalannak nyilvánítja. Szerinte az angolok épen nem örömest látnák saját herczegeik valamelyikét a görög trónon; ők érzik, hogy ebből rájuk több zavar, mint haszon, s oly dynastiai solidaritás hárulna, melyre ők épen nem vágynak. Azonban mégis bizonyos — úgymond végül az „Ind “ — hogy Görögországban némely nagy befolyású egyének nagyobb rokonszenvvel viseltetnek Angolország mint Franczia- vagy Oroszország irányában. „Ugyancsak az „Ind. berge“ szerint a franczia követség Sz.Pétervárott azon óhajtását fejezte ki, hogy a fiatal Leuchtenberg herczeg dec. 7 én jelen lehessen az új boulevard fölavatásán, mely az ő családja alapítójának nevét viseli; az orosz kormány azonban hirszenit visszautasítá ezen meghívást. OLASZORSZÁG: Turinból f. hó 17-től kelt sürgönyök szerint, a király tetemes pénzösszeget küldött a romagnai városoknak, az árvizek áldozatainak segélyzése végett. —■ Pepoli s Depretis ministerek 16-án Bolognából visszatértek, miután a legtöbbet szenvedett helységeket meglátogatták. Már szinte az összes követek megérkeztek Turinba. A hivatalos lap közli ama kir. rendeletet, mely * pz J által az ostrom-állapot a nápolyi tartományokban sziciliában megszüntetik; a főnökök csupán némely kivételes jogukat tartván meg. — APD átadása csökken. F. hó 16 án ment végbe Astiban, az Alfieri költőnek tiszteletére emelt emlékszobor fölavatása, melyen a ministerelnök s az oktatásügyi ministerek is jelen voltak. A f. hó 16-án este tartatott követi értekezletben Ratazzi interpelláltatott a franczia jegyzék tartalma iránt. A ministerelnök azonban semmi fölvilágosítást nem akart adni, kijelentvén, hogy amaz okiratot holnap a kamra asztalára leteendi. Az ellenzék megtámadásra készül, azonban a ministerimu számára a többség biztosítva van. A „Diritto“ megcáfolá ugyan Garibaldi egy oly kiáltványának létezését, mely Victor Emanuelre dictatorság átruházását stb. kívánta volna; ellenben a „Discussione“ folyvást azt állítja, hogy ezen okirat valóban létezik, még pedig Garibaldi neve alatt. Garibaldi a „Diritto“-ban a Dumas Sándor által előre hirdetett, s az aspromontei eseményekre vonatkozó azon röpiratot is defavouáltatja, mely állítólag ő általa helyeseltetett volna. A nápolyi „Novade“ több oly ütközeteket ír le, melyek a legutóbbi napokban, piemontiak s briganti csapatok közt történtek, s egy Poggio-Imperialénál történt leszezra vonatkozólag, melyben a piemonti csapatok megverettek, azt mondja, hogy a brigantik vezérlete rendkívül ügyes volt, s ezért igen valószinű, hogy valamely tapasztalt katonai egyén áll élükön. Turinból, Garibaldinak Pisába átköltözéséről így irák: „Mindenki Spezziába törekedett, hogy Garibaldi elutazásán jelen lehessen. Mintegy 300 an voltak jelen s üdvözlő kiáltásokkal bocsáták útra a „Moncalieri“ t, melynek fedélzetén a tábornok Angliából ajándékba kapott remek szerkezetű gépágyún ült; mellette White Mario asszony s több milánói delnő, továbbá Basso, Vecchi, Bruzzini és több bizalmas barátja álltak. A hajó elindulása alkalmával a kikötőben volt belföld és idegen hajók közül többen felvonták lobogóikat, sőt egy angol kereskedő hajó három üdvözlő lövést tett. A tbk, hogy minél kevesebb feltűnést okozzon, s a szárazi út nehézségeit kikerülje, az Arno torkolatától felfelé evezni határozó. Bocca d’Arindjan az egész lakosság ünnepies ruhában partra gyűlve várta a Moncalierit, s zsebkendőkkel integetve üdvözlő. A tengeri hajóról a folyóvízi kisebbre barátjai vitték át a tbkt, s itt többen elváltak tőle, mi valóban megható jelenetet nyújtott. A tbk mindenfelé nyájasan integetett kezeivel és zsebkendőjével. Az Arno parti népség mindenütt hangos éljenzésekkel üdvözlé. — Sintaglióban a polgárok igy kiáltozának : „Szálljon ki, jöjjön hozzánk tábornok !“ Garibaldi sebére mutatva, jelenté, hogy nem lehet. Pisába érkezve, ott a polgárság s a különböző küldöttség nagy száma várta — Hatósági személy vagy katonatiszt azonban sehol sem volt látható. A vendéglőhöz vezető utczákat a nép roppant számmal lepte el, s mindenütt örömzajjal fogadá a menetet; a házak zászlókkal voltak díszítve, az ablakokból zsebkendők lobogtak. A vendéglőbe érkezve felkiáltott: „ab minő felséges toscanai ég!“ Megtelepülése után két óra hosszáig a különböző küldöttségeket fogadá, melyek között többen az aspromontei önkénytesek számára pénzsegélyt hoztak. Garibaldi állapota lényegesen javult s közelebbről ismét kísérletet tesznek a golyó kihúzására.“ NÉMETORSZÁG. Mint a franczia lapoknak Münchenből f. hó 1- től távirják, Russell lord a belgák királyának véleményét kérte ki, a flandriai gróf trónjelöltsége iránt, s miután tagadó választ kapott, Angolország Luitpold bajor herczeg jelöltségét támogatandja, Leuchtenberg herczeg ellenében. — Az angol kormány visszautasító Alfréd herczeg jelöltségét. Münchenből f. bó 1- ről jelentik, hogy Neumann tanár, ki azért fogatott perbe, mivel a Schiller- Ünnepély alkalmával rendezett lakomán aláírásokat gyűjtött, a porosz nemzeti pénzalap számára, fölmentetett. Az ítélet indokolásában kijelentetik, hogy a bevádlott tény nem volt törvénytelen, mivel az nem nyilvános gyűlésben , hanem magán jellegű összejövetelben történt. Mint a „Patrie“nak Münchenből f. hó 16 ról írják, a bajor udvar még eddig semmi hivatalos tiltakozást sem formulázott, s csupán arra szorítkozott, hogy a Görögországot védő 3 hatalmasságnál fenntartó saját házának jogait, úgy a mint azok az 1832. máj. 2-ki londoni szerződés kikötéseiből erednek. Sir P. Milan r .e, müncheni angol követ, többizben volt audientián Schrenk báró külügyministernél, s a leghatározottabban visszautasító Alfréd herczeg trónjelöltségét, hozzátévén, hogy az angol kormány, ha megkérdeztetnék, Luitpoldig valamelyik fia mellett nyilatkoznék, Leuchtenberg herczeg kizárásával. Azt állítják, hogy Cowley lord Párisban ugyanily szellemben nyilatkozik , még pedig e tekintetben igen határozott modort tanúsít. Másrészről Sir J. Campbell Scarlett, athénei angol követ s a Pyraeusban levő angol hajóraj tisztjei nyíltan Alfréd herczeg jelöltségét hirdetik. „Miként lehet megfejteni, — kérdi a „Patrie“ — ama kettős magatartást, mit Angolország ezen kérdésben foglal el ?“ GÖRÖGORSZÁG. Egy Athénéből f. hó 14 fől kelt sürgöny megerősíti azon közlést, hogy Alfréd herczeg jelöltsége mellett nagy rokonszenv nyilatkozik. Különösen Maurocordato működik tevékenyen ezen szellemben, s gyakran tart értekezleteket Scarlettel. Több angol hajók indultak el körutat tenni a Cyclades szigetekben s a Peloponnesus partjain. Az „A. Alig. Ztg“-nak Athénéből f. hó 4-ről írják : „Néhány nap óta leginkább magukra vonják a nép figyelmét azon alkudozások, miket a bajor követ, Hompesch gróf az ideiglenes kormánynyal folytat. Az előbbi visszatérvén Salamisból, hol az „Amália“, s később a „Scylla“ hajón a király mellett volt, annak eltávoztáig, a külügyminiszer utján az ideiglenes kormányt arról értesité, hogy ő Ottó király által fölhatalmaztatott, a király s királyné ingóságait kikérni s átvenni. A kormány háromizbeli tanácskozás után elhatározá, kiadni a királyi pár s kísérete ruháit s bútorait; de azok iratainak kiszolgáltatását makacsul megtagadá. Az átadás ideje oct. 28 d. u. 3 órára tűzetett ki. Ezen órában az angol, franczia s orosz követek, valamint az austriai követség titkárai, az austriai consul s a bajor követ, mint a király meghatalmazottja, a királyi palotába mentek. Az ideiglenes kormány részéről 3 képviselő volt jelen. Miután a bajor követ teljhatalmát a képviselőkkel közlé, az összes jelenvoltak a király magánszobáiba mentek, hogy az átadást tüstént megkezdjék ; azonban a bajor követ megjegyzi, hogy az átadásnak a király magán titkárságával kell kezdődnie. Mivel azonban a kormány küldöttjei azon utasítással voltak ellátva, hogy semmit se szolgáltassanak ki a király levelezéséből, hanem csupán a legszükségesebb ingóságokat, a bajor követ az átadás elhalasztását kivárna, hogy így a többi követekkel tanácskozhassék. A hosszas s élénk tanácskozás eredménye az jön, hogy a levelezés kiszolgáltatása iránti kívánattól elállottak , azonban különösen a bajor s franczia követek a király levelezésének lepecsételtetését sürgették. A 3 kormányt meghatalmazott ezt megtagadó, s további tárgyalás után elhatároztatott, hogy a bajor követ az ideiglenes kormány főnökéhez menjen, s ez iránt azzal magával alkudozzék. Amint azóta hallatszik, az ideiglenes kormány se az iratokat kiadni, se azok lepecsételését megengedni nem szándékozik.“ Esti posta. F. hó 1- án Párisban azon hír szárnyalt, hogy a Ratazzi ministerium megbukott, s Ricasoli kabinet által helyettesíttetett.Ezen hír azonban teljesen alaptalan volt. Csupán annyi igaz, hogy egy előkészítő értekezletben Ratazzi némi elégületlenséget gerjesztett, mivel vonakodott közölni Drouyn de Lhuys sürgönyét, noha kijelenté, hogy ezen okmány, a római kérdésre vonatkozó többi iratokkal együtt, le fog tétetni a ház asztalára. S valóban le is tétetett már 19 én Durando tábornoknak az aspromontei eseményre vonatkozó már ismeretes körlevelével, s ugyanannak Nirához od. - ról intézi s még eddig nem közlött sürgönyével együtt. Továbbá az is igaz, hogy a kabinetnek élénk harczot kellene folytatni, saját politikájának védelmére. La Marmora tábornok Nápolyból Tarinba érkezett, hogy részt vegyen ama vitában, mely bizonyosan keletkezni fog, s ők követnek a nápolyi tartományokban történt befogatása tárgyában, kik azon gyanúban állottak, hogy némileg közreműködtek Garibaldi calabriai expeditiójára. Az olasz diplomatia legújabb czéljáról következő fölvilágosítást nyerünk : Drouin de Lhuys jegyzékében épen az feltűnő, amit elhallgat, t. i. a rómaiak önelhatározási joga, melyen egy Napóleon császár trónja, valamint az észak-olaszországi herczegségek, a markák, Umbria s két Sicilia bekeblezése nyugszik. Aki a másodikat nem akarja, annak az elsőt sem szabad akarnia kiált a reactió örömmel, és az olasz s franczia vitakérdésben mindenesetre ez a főpont, amely különösen szóban forog. Mihelyt a turini kormány jót áll a párisinél, hogy a pápán sem a rendesek, sem a hatalmaskodni, a francziáknak ki kell vonulniok, ha t. i. a császár ismételt ígéretei szerint akarnak cselekedni; de akkor a rómaiak a mostani nyomás alól az önelhatározás terére lépnek — mindent az új franczia elmélet szerint, amely, miként sokszor volt mondva, kétélű kard-- és a pápa királynak csak velük kell végezni. Ez a czél, melynek az olasz diplomatja most tart, és így kell érteni, ha azt jelentik, hogy Ratazzi kezeskedni akar az iránt, mikép a „patrimonium Petri“ nem fog érintetni. Ez magyarázza meg azt is, miszerint az olasz lapok mosolyogva mondják, mikép Dronyn felelete nem szolgáltat okot a bátorság csökkentésére. Báró Gros tanácsos neveztetett ki Flahault helyébe Angliában Francziaország követévé. Gros báró diplomatiai pályáját Amerikában kezdte. 12 év előtt, midőn az angol flotta Pacifico zsidó kereskedő miatt, ki az athenei népcsoportozáskor vagyonában megkárosítottnak mondá magát, a görög kikötőket blokkozta, és Thouvenel,akkor athenei követ,Wyse angol követnek hasztalan kínálta Francziaország közbenjárását, báró Gros mint külön közvetítő küldetett a görög fővárosba, de ép oly keveset végzett, úgy hogy a görög kormány helyesen vagy nem, az Anglia által követelt 330,000 drachma kártérítést kénytelen volt megfizetni Drouyn de Lhuys ez eset alkalmával franczia követ volt Londonban. Tíz évvel később, 1860.oct. 22. b. Gros franczia követ lord Elgin angol követtel egyszerre vonult be Peckingbe, és oct. 26 án mindketten megkötötték a békét Chinával. Ezen barátságos közreműködés által. Gros a csatornán túl jól emlékezetben áll és az angol kormány szívesen fogja látni mint Flahault utódját. P á r i s h ó 1 nov. 18-ró jelentik : A fensőbb politikai körökben igen lehangulvak azon válasz által, melyet Gortschakoff herczeg Drouyn de Lhuys jegyzékére adott. Ezáltal egy bizonyos meghidegülés támadhat az Orosz- és Francziaország közti viszonyokban, annál inkább, mivel úgy látják, hogy több tekintetben azon óhajtások, melyeket jogosan várni reméltek, orosz részről igen tökéletlenül vagy épen nem teljesültek. Másrészről, mint állítják, e pillanatban nagy feszültség uralkodik Drouyn de Lhuys és Palmerston lord között, sőt magában báró Groser kinevezésében sem épen a legszívélyesebb egyetértés bizonyítványát látják. Az Eugène boulevard fölszentelésének elhalasztása Párisban, amint most mondják, összeköttetésben áll a görög kérdéssel. A császár ezen deczember 7 dikén véghezmenendő ünnepély a kaiméval az eddig Páriába várt Leuchtenberg herczeget, mint a görög trónra általa hivatalosan pártfogolt jelöltet akarja a párisiaknak bemutatni. Addig a franczia sajtó némileg még tartózkodni fog, de deczember 7-től kezdve mint görög királyt hirdetendi ki Leuchtenberg herczeget. Olaszországban jelenleg bizonyos Castriota úr, aki „le prince Castriota Skenderbeg“ nek nevezi magát, és a faires albániai Les Skenderbeg unokaöcscse volna, toborz a görög ügy javára. Ratazzitől engedelmet kíván, hogy Olaszországban nyíltan toborzhasson ésfegyverraktárakat állíthasson, amiért megígéri, hogy Amadé herczeget a görög birodalom alapítandó trónjára segítendi. Bismark a porosz diplomatiai ügynökökhez egy körlevelet intézett, melyben ama politika mellett nyilatkozik, mit Francziaország, az új külügyminiszer kormányra jutása óta követ Olaszország irányában. Valamint Drouyn de Lhuys, úgy Bismark is elődeinek sürgönyeit idézi, annak bebizonyítása végett, hogy Poroszország, noha elismeri az olasz királyságot, ezért nem kevésbé élénken kárhoztatá Olaszországnak a pápa világi hatalma elleni erőfeszítéseit. Varsóban Falkner titkos rendőr ügynök gyilkosait még eddig nem lehetett fölfedezni. A meggyilkoltnál megtalálták óráját s erszényét; a gyilkosok csupán iratait vittek el magukkal, melyek, — mint mondják — igen nagy fontosságúak. Ezen orgyilkoság óta a biztonsági rendszabályok megkettőztettek. A nagyherczegnek, valamint a polgári kormány főnökeinek palotái gondosan zárva tartatnak s minden bejárásaik őrökkel vannak megrakva. Az „A. Alig. Ztg“-nak egy poseni levelezője szerint Varsóban f. hó 12 - 13-ka közti éjjel 70 befogatást eszközöltetett. Konstantinápolyban 70 embert fogtak el a szultán egészségi állapota felőli hírek terjesztése miatt, és így gyanút gerjesztő félénkséggel igyekeznek ezen hírek terjedését gátolni. Nem ezen törekvések istápolására szolgáland azon hír, miszerint a szultán a török pénzügy helyzetének daczára is két ministerének egyegy milliót ajándékozott. Egy Konstantinápolyból érkezett sürgöny szerint a montenegrói ügyek még nem vethetők le veszélyes jellemüket. táviratok. Turin, nov. 20. A „Discussione“ szerint, a régi többség, s a bal centrumbeli követek értekezletet igyekeznek rendezni, kibékítési kisérlet tétele végett. Kassel, nov. 20. Az országgyűlési bizottmány megkeresése folytán ma rendkívüli rendi ülés tartatott, melyben a rendek, a választófejedelem meghagyásából, Schüler országgyűlési biztos által határozatlan időre elnapoltattak. Konstantinápoly, nov. 20. A pénzügyministeriumnál nagy pénzsikkasztások fedöztettek föl. A porta megparancsolta a zetai vöggbeli őrházak építésének siettetését. Mintegy 70 személy fogatott be, a szultán egésségi helyzetéről álhírek terjesztése miatt. A montenegróiaknak az őrházak építése elleni ellentállása miatt, mit állítólag az orosz consul idézett elő, egy hadosztály parancsot kapott Montenegróban maradni. Az itteni görög követség első dragománja, Ottó királylyali levelezés miatt elbocsáttatott. A szultán mind a négy kamarást elbocsátás hadsegédekkel helyettesítteté. Hírszerint a montenegrói fejedelem jövő tavaszszal Konstantinápolyba szándékozik jönni s erre Darinka fejedelemnővel Jeruzsálembe zarándokolni. A szultán Alis Kramil pasáknak 1—1 millió piasztert ajándékozott. New York , nov. 8. M’C 1e 11 a n folyvást előnyomni ; semmit sem tudhatni a separatisták seregállása s mozdulatairól; a szövetségi csapatok Warrentownt s Manassas minden bejárásait megszállva tartják. A „Richmond-Whig“ szerint, amaz összeírási rendelet, mely a 18—45 éves egyének kiállítását rendeli el, a délen népszerűtlen, sőt gyűlöletes, — Illinoisban a választásoknál a demokraták győztek. 22. B o N y i 1 11 é r. Szálloda Bécsben Erzsébet császárnőhöz Belváros Weilburggasse 906. sz. Ezen kívül belül megújított,újdonan butorzott s minden kényelemmel ellátott vendégfogadó a város közepén, közel a Sz István templomához fekszik; díszes, valamint olcsó szobái, csend, pontos szolgálat, jó konyha, eredeti magyar borok, méltányos árak azon tulajdonságai, mikre az alulirt új vállalkozók főgondot fektettek, miknél fogva azt különösen a magyar utazóknak ajánlani bátorkodnak. Hengl és Zwölfer, a szálloda bérlői. Színházi előadás november IVemzefi szinhái. rga Lucrezia. Opera 3 felv. Budai népnzinhái. Don Juan. Vígjáték 3 felv. Pesti német sziuhái. Gastvorstellung der drei Zwerge, Herren Jea n Piccolo, Jean Petit, Kiss Józsi Doctor Faust’s Hauskäppcben. Posse mit Gesang in 3 Äufzng. Távirati tudósítás a bécsi börzéről november 2- ről. 5% Metaliques 71.35; nemzeti kölcsön 82.95; bankrészgé