Sürgöny, 1862. november (2. évfolyam, 252-276. szám)

1862-11-22 / 269. szám

keserűen s vérrel szerzett állások és javadalmak min­den perc­ben kérdés alá jöhetnek csak azért, mert egy alig és fáradságosan rendezett hadget, számadási téte­leit eltérő nézetek szerint kell alakítani, akkor daczára a hadsereg gyakran és állandóan tanúsított önfeláldo­­zásának, legalább is az önmaga iránti bizalom rendít­­­tetik meg. A mondottak igazolhatják azon következte­tést, hogy a kormánynak ragaszkodnia kell a már korábban elhatározott s nagy áldozatokkal rendezett 92 milliónyi béke budgethez, melyet csak a valuta­vi­szonyok kedvező alakulásának, mennyiben annak ha­tása az egyes tételekre kimutatható, kellene érint­hetnie. „A rendkívüli költség változékony természete fölötti sokféle fejtegetések ellenben, melyek a tárgya­lások folyamában kicseréltetének, azon nézetet érle­­lek meg a kormány részéről, hogy az, az idő szerinti viszonyokhoz mérve, nehézség nélkül lehet engedékeny­ség tárgya, ha megfontolunk, hogy az abban előfor­duló tételek azon előföltevésre alapíttattak, miszerint a jelenleg Olaszország, Tirol, Istria és Dalmátiában létező viszonyok, valamint mások a monarchia helyé­­ben, az 1863 ik év folyamában folyton fennállókul te­kintendők, minthogy költségvetések rövidebb időtár­tamára nem csináltathatnak. Ha azon várakozásból in­dulunk ki, hogy a legközelebbi jövő a politikai állapo­toknak már megkezdett javulását megszilárdítandja, úgy az állam védképessége és a külföld irányábani állá­sának csárbítása nélkü­l történhetnek a rendkívüli költségvetésben megszorítások és leszállítások. De a­mint a viszonyok még folyvást állnak, a kormány nem egyezhetnék az 5 millión túli előleges kevesbítésbe, a­nélkül, hogy meggyőződéséhez s az állam biztonsága iránti kötelességéhez hűtlenné ne válnék s e mellett világosan ki kell jelentenie, hogy ha a jövő év ese­ményei a most táplált várakozásokat, nem igazolnák, a most kimondott s a legszükségesebbre számított do­tatív teljes összegének rendelkezésére kellene helyez­tetnie.“ Ezen előadásra Giskra, Winterstein felszólí­tására, hogy nevezze m­i az összeget, melylyel a hadi budgetet leszállíttatni kívánja, megjegyzi : „Az általa előterjesztett számítások szigorú kö­vetkezetessége 16 milliónyi leszállít­óra vezetne, de ő maga elismeri, hogy ennek folytán az egész igazgatás­ban oly kiterjedt újjá­alakításoknak kellene történniük, hogy azokat néhány hó alatt nem lehetne eszközölni. Véleménye szerint a déli hadsereg, a javult politikai viszonyok mellett, 25.000 főnyi leszállítást elszenved­het, mi — a rendes és rendkívüli költségvetést egy­bevéve — 8 milliónyi leszállítást tesz lehetségessé.“ Ezután legelőbb Wiesernek legmesszebb menő, 15 millió levonása iránti indítványa kerül szavazás alá. Csak két szavazat emelkedik mellette. Erre követ­kezik Gakra indítványa 8 millió levonása iránt, mi mellett 8 szó emelkedik. Végre Schindler indítványa 6 millió levonása iránt kerül szavazás alá, mi mellett 16 szó, s így a bizottmányi tagok kétharmada emel­kedik. A bizottmány egy tagjának kérdésére, várjon a hadügyminiszer ezen levonáshoz beleegyezését nyilvá­­níthatja-e, viszonozza gr. Degenfeld, hogy e kérdésre e perc­ben még nem adhat választ, mert előbb tiszt­­társaival Ő Felsége elnöklete alatti miniszertanácsban kell tanácskoznia. Giskra erre azon további kérdést in­tézi a hadügyministerhez: mennyire megy a külföld­nek eladott fegyverekért bejött összeg s mire fordit­­tatik ? Gr. Degenfeld nem lévén e kérdésre elkészülve, nem bir kezénél számadást, de utólag kész azt elömu­­tatni. Egészben a fegyvereknek eladása a kincstári fegyvertárak élénkítésére fordíttatik. Végre kérdés intéztetik gr. Degenfeldhez, várjon igaz e, hogy a kormánynak szándéka a mod­enai csa­patok számára utólagos hitelt kérni ? Gr. Degenfeld viszonza, miszerint a modenai csapatok eltartása már hosszabb idő óta komoly tárgyalás ügyét képezi a kor­mány s a modenai herczeg közt. E kérdésben egy az olasz kábonfun adott cs. biztosítás forog fen, mely általában az olasz kérdéssel függ egybe. E tárgy nem lévén napir­eden, minthogy az iránt nincs kormányi előterjesztés, ennélfogva az e tárgy fölötti vita alkalmas időpontra halasztatik. Ő Felsége válasza a románok fölírataira. Ő Felsége, a román nemzet nevében benyújtott 1860-diki nov. 7 dik és decz. 10-dik, úgy f. é. febr. 12- és 16 dikáról kelt feliratok feleletéül, Schönbrunn­ból, f. é. oct 18 dikáról, a „Sieb. Ent .“ szerint, a kö­vetkező legfelsőbb határaié­tot kibocsátani méltóztatott: „Midőn Erdély román nemzetének Uralkodóhá­­zam, s az Általam szentesített államalaptörvény iránt tanúsított loyalitása, hűsége és hódolatáért megelége­désemet nyilvánítani elrendelem, erdélyi ndv. cancel­­láriám, az erdélyi országg­yülés összeállítását s egybe­­hívását illető javaslatainak siettetett megtevése mellett, az érd. kir. fők­ormány­szék meghallgatása után, e feli­ratokban foglalt kérelmek és indítványokat új megfon­tolás alá veszi, és véleményzéssel elém terjeszti. A román nemzet államjogi viszonyai­ és vallásá­nak törvényes szabály­ozása a legközelebbi erdélyi or­szággyűlés legelső feladatainak egyikét képezi. A román nemzetnek a különféle országos nyel­vek hivatalos használatát illető nézetei és kivánatai, 1860 diki decz. 21 dikétől kelt kéziratom keresztülvi­telére, az erdélyi ndv. cancellárium által tett intézkedé­sekben tekintetbe vannak véve, mely intézkedések a törvényhozás általi határozott eldöntésig előlegesen ér­vényben maradnak.“ Külföld, ANGOLORSZÁG. Az összes jelentékenyebb an­gol hetilapok egyetértenek aziránt, hogy a Napóleon császár által javaslott Amerikábani közös közbenjárás számos okokból veszélyes vállalat lett volna ; hogy R­u­s s­e­­ lord tagadó válasza tökéletesen igazolva van, noha némelyek abban határozottabb modort s őszin­tébb indokolást óhajtottak volna. Sokan az „Observer“­­rel azt gondolják, mikép Napóleon az európai hatal­makat arra hívá föl, hogy „segítsenek neki a zavarosban halászni.“ — Az „Observer“ ezzel ugyanazon bizalmat­lanságot fejezé ki, melyet a „Daily News“ azon kitétel által nyilvánított, miszerint nem jó egy tálból cseres­­nyét enni „a kinyomozhatlan hatalmasokkal.“ E sze­rint a toryk a „Herald“ , a „Pressében nagyon elszi­getelve állanak. A „Herald“ ma ismét pazarul szórja a legdühösebb szidalmakat, s R n s s e­­ grófot az ame­rikai háború minden iszonyatosságáért, s Lancas­hire minden nyomoráért felelőssé teszi, azonban — mint a „Post“ helyesen jegyzi meg — a toryk közt is szükségkép kell oly értelmes egyéneknek lenniök, kik utálattal fordulandnak el ilynemű nyilatkozatoktól. Ha a „Herald" Russell lorddal úgy bánik, mint egy hidegvérű s kegyetlen árulóval, mi marad akkor nála Lincoln vagy Butler tábornok számára, kik az ő eremében valódi zsarnokok s képmutató árulók? A londoni görögöknek a görög ideiglenes kor­mányhoz intézett szerencse-kivánati fölirata most már a londoni lapok által közöltetik. Az tökéletesen ártat­lan okirat s egyetlen szót sem szól ama „nagy eszrcé“­­ről, mely ellen Russel gróf, a montenegrói ügyre von­atkozó sürgönyében oly hevesen kikelt, hanem megelégszik azzal, hogy a görög anyaországnak va­lódi alkotmányos monarchiát s solid pénzügy kezelést óhajtson. FRANCZIAORSZÁG. Mint a „Francéinak Lon­donból írják, ott ismét komolyan foglalkodnak Alfréd herczegnek a görög trónrai jelöltségével. — E lap nem állítja ugyan, hogy ezen tervhez legvégső következ­ményéig ragaszkodni fognak ; azonban mégis oly an­gol ügynökökről beszél, kik Görögország különböző tartományaiban a mellett működnek. A „France“ el­lenzi ezen jelöltséget, melynek létesülése az ő nézete szerint keletet nagyon is az angol érdekeknek fogná átszolgáltatni. Az „Ind.­beige“ a „France“ ezen közlését telje­sen alaptalannak nyilvánítja. Szerinte az angolok épen nem örömest látnák saját herczegeik valamelyikét a görög trónon; ők érzik, hogy ebből rájuk több zavar, mint haszon, s oly dynastiai solidaritás hárulna, mely­re ők épen nem vágynak. Azonban mégis bizonyos — úgymond végül az „Ind “ — hogy Görögországban némely nagy befolyású egyének nagyobb rokonszenv­vel viseltetnek Angolország mint Franczia- vagy Orosz­ország irányában. „Ugyancsak az „Ind. berge“ szerint a franczia kö­vetség Sz.­Pétervárott azon óhajtását fejezte ki, hogy a fiatal Leuchtenberg herczeg dec. 7 én jelen le­hessen az új boulevard fölavatásán, mely az ő családja alapítójának nevét viseli; az orosz kormány azonban hirszenit visszautasítá ezen meghívást. OLASZORSZÁG: Turinból f. hó 17-től kelt sür­gönyök szerint, a király tetemes pénzösszeget küldött a romagnai városoknak, az árvizek áldozatainak se­gélyzése végett. —■ Pepoli s Depretis ministerek 16-án Bolognából visszatértek, miután a legtöbbet szen­vedett helységeket meglátogatták. Már szinte az összes követek megérkeztek Turinba. A hivatalos lap közli ama kir. rendeletet, mely * pz J által az ostrom-állapot a nápolyi tartományokban s­ziciliában megszüntetik; a főnökök csupán né­mely kivételes jogukat tartván meg. — APD átadása csökken. F. hó 16 án ment végbe Astiban, az Alfieri költőnek tiszteletére emelt emlékszobor fölavatása, me­lyen a minister­elnök s az oktatásügyi ministerek is jelen voltak. A f. hó 16-án este tartatott követi értekezletben Ratazzi interpelláltatott a franczia jegyzék tartalma iránt. A minister­elnök azonban semmi fölvilágosítást nem akart adni, kijelentvén, hogy amaz okiratot hol­nap a kamra asztalára leteendi. Az ellenzék megtáma­dásra készül, azonban a ministerimu számára a több­ség biztosítva van. A „Diritto“ megc­áfolá ugyan Garibaldi egy oly kiáltványának létezését, mely Victor Em­anuelre dictatorság átruházását stb. kívánta volna; ellenben a „Discussione“ folyvást azt állítja, hogy ezen okirat va­lóban létezik, még pedig Garibaldi neve alatt. Gari­baldi a „Diritto“-ban a Dumas Sándor által előre hirdetett, s az aspromontei eseményekre vonatkozó azon röpiratot is defavouáltatja, mely állítólag ő általa helyeseltetett volna. A nápolyi „Novade“ több oly ütközeteket ír le, melyek a legutóbbi napokban, piemontiak s briganti csapatok közt történtek, s egy Poggio-Imperialénál tör­tént leszezra vonatkozólag, melyben a piemonti csapa­tok megverettek, azt mondja, hogy a briga­ntik vezér­lete rendkívül ügyes volt, s ezért igen valószinű­, hogy valamely tapasztalt katonai egyén áll élükön. Turinból, Garibaldinak Pisába átköltö­zéséről így irák: „Mindenki Spezziába törekedett, hogy Gari­baldi elutazásán jelen lehessen. Mintegy 300 an voltak jelen s üdvözlő kiáltásokkal bocsáták útra a „Moncalieri“ t, melynek fedélzetén a tábornok An­gliából ajándékba kapott remek szerkezetű gép­ágyún ült; mellette White Mario asszony s több milánói delnő, továbbá Basso, Vecchi, Bruzzini és több bizalmas barátja álltak. A hajó elindulása alkalmával a kikötő­ben volt belf­öl­d és idegen hajók közül többen felvon­ták lobogóikat, sőt egy angol kereskedő hajó három üdvözlő lövést tett. A tbk, hogy minél kevesebb feltű­nést okozzon, s a szárazi út nehézségeit kikerülje, az Arno torkolatától felfelé evezni határozó. Bocca d’Ari­nd­jan az egész lakosság ünnepies ruhában partra gyűl­ve várta a Moncalierit, s zsebkendőkkel integetve üd­vözlő. A tengeri hajóról a folyóvízi kisebbre barátjai vitték át a tbkt, s itt többen elváltak tőle, mi valóban megható jelenetet nyújtott. A tbk mindenfelé nyájasan integetett kezeivel és zsebkendőjével. Az Arno parti népség mindenütt hangos éljenzésekkel üdvözlé. — Sintaglióban a polgárok igy kiáltozának : „Szálljon ki, jöjjön hozzánk tábornok !“ Garibaldi sebére mutatva, jelenté, hogy nem lehet. Pisába érkezve, ott a polgár­ság s a különböző küldöttség nagy száma várta — Hatósági személy vagy katonatiszt azonban sehol sem volt látható. A vendéglőhöz vezető utczákat a nép rop­pant számmal lepte el, s mindenütt örömzajjal fogadá a menetet; a házak zászlókkal voltak díszítve, az ab­lakokból zsebkendők lobogtak. A vendéglőbe érkezve felkiáltott: „ab minő felséges toscanai ég!“ Megtelepü­lése után két óra hosszáig a különböző küldöttségeket fogadá, melyek között többen az aspromontei önkény­­tesek számára pénzsegélyt hoztak. Garibaldi állapota lényegesen javult s közelebbről ismét kísérletet tesz­nek a golyó kihúzására.“ NÉMETORSZÁG. Mint a franczia lapoknak Mün­chenből f. hó 1- től távirják, Russell lord a belgák királyának véleményét kérte ki, a flandriai gróf trón­­jelöltsége iránt, s miután tagadó választ kapott, Angol­ország Luitpold bajor herczeg jelöltségét tám­oga­tandja, Leuchtenberg herczeg ellenében. — Az angol kormány visszautasító Alfréd herczeg jelölt­ségét. Münchenből f. bó 1- ről jelentik, hogy Neu­mann tanár, ki azért fogatott perbe, mivel a Schiller- Ünnepély alkalmával rendezett lakomán aláírásokat gy­ű­j­­­­tött, a porosz nemzeti pénzalap számára, fölmentetett.­­ Az ítélet indokolásában kijelentetik, hogy a bevádlott­­ tény nem volt törvénytelen, mivel az nem nyilvános gyűlésben , hanem magán jellegű összejövetelben történt. Mint a „Patrie“nak Münchenből f. hó 16 ról ír­ják, a bajor udvar még eddig semmi hivatalos tiltako­zást sem formulázott, s csupán arra szorítkozott, hogy a Görögországot védő 3 hatalmasságnál fenntartó saját házának jogait, úgy a mint azok az 1832. máj. 2-ki londoni szerződés kikötéseiből erednek. Sir P. Mi­­­la­n r .­e, müncheni angol követ, többizben volt audien­­tián S­c­h­r­e­n­k báró külügyministernél, s a leghatá­rozottabban visszautasító Alfréd herczeg trónjelölt­ségét, hozzátévén, hogy az angol kormány, ha megkér­­deztetnék, Luitpold­ig valamelyik fia mellett nyi­latkoznék, Leuchtenberg herczeg kizárásával. Azt állítják, hogy Cowley lord Párisban ugyanily szellemben nyilatkozik , még pedig e tekintetben igen határozott modort tanúsít. Másrészről Sir J. Camp­bell Scarlett, athénei angol követ s a Pyraeusban levő angol hajóraj tisztjei nyíltan Alfréd herczeg jelöltségét hirdetik. „Miként lehet megfejteni, — kérdi a „Patrie“ — ama kettős magatartást, mit Angolor­szág ezen kérdésben foglal el ?“ GÖRÖGORSZÁG. Egy Athénéből f. hó 14 fől kelt sürgöny megerősíti azon közlést, hogy Alfréd her­czeg jelöltsége mellett nagy rokonszenv nyilatkozik. Különösen Maurocordato működik tevékenyen ezen szellemben, s gyakran tart értekezleteket Scar­lettel.­­ Több angol hajók indultak el körutat tenni a Cyclades szigetekben s a Peloponne­sus partjain. Az „A. Alig. Ztg“-nak Athénéből f. hó 4-ről ír­ják : „Né­hány nap óta leginkább magukra vonják a nép figyelmét azon alkudozások, miket a bajor követ, Hompesch gróf az ideiglenes kormánynyal folytat. Az előbbi visszatérvén Salamisból, hol az „Amália“, s ké­sőbb a „Scylla“ hajón a király mellett volt, annak eltávoztáig, a külügyminiszer utján az ideiglenes kor­mányt arról értesité, hogy ő Ottó király által fölhatal­maztatott, a király s királyné ingóságait kikérni s át­venni. A kormány háromizbeli tanácskozás után elha­tározá, kiadni a királyi pár s kísérete ruháit s búto­rait; de azok iratainak kiszolgáltatását makacsul meg­tagadá. Az átadás ideje oct. 28 d. u. 3 órára tűzetett ki. Ezen órában az angol, franczia s orosz követek, va­lamint az austriai követség titkárai, az austriai consul s a bajor követ, mint a király meghatalmazottja, a királyi palotába mentek. Az ideiglenes kormány részé­ről 3 képviselő volt jelen. Miután a bajor követ teljha­talmát a képviselőkkel közlé, az összes jelenvoltak a király magán­szobáiba mentek, hogy az átadást tüs­tént megkezdjék ; azonban a bajor követ megjegyzi, hogy az átadásnak a király magán titkárságával kell kezdődnie. Mivel azonban a kormány küldöttjei azon utasítással voltak ellátva, hogy semmit se szolgáltassa­nak ki a király levelezéséből, hanem csupán a legszük­ségesebb ingóságokat, a bajor követ az átadás elha­lasztását kivárna, hogy így a többi követekkel tanács­­kozhassék. A hosszas s élénk tanácskozás eredménye az jön, hogy a levelezés kiszolgáltatása iránti kívánat­tól elállottak , azonban különösen a bajor s franczia követek a király levelezésének lepecsételtetését sür­gették. A 3 kormányt meghatalmazott ezt megtagadó, s további tárgyalás után elhatároztatott, hogy a bajor követ az ideiglenes kormány főnökéhez menjen, s ez iránt azzal magával alkudozzék. A­mint azóta hallat­szik, az ideiglenes kormány se az iratokat kiadni, se azok lepecsételését megengedni nem szándékozik.“ Esti posta. F. hó 1- án Párisban azon hír szárnyalt, hogy a Ratazzi ministerium megbukott, s Ricasoli kabinet által helyettesíttetett.Ezen hír azonban teljesen alaptalan volt. Csupán annyi igaz, hogy egy előkészítő értekezletben Ratazzi némi elégületlenséget gerjesztett, mivel vona­kodott közölni Drouyn de Lhuys sürgönyét, noha ki­jelenté, hogy ezen okmány, a római kérdésre vonatkozó többi iratokkal együtt, le fog tétetni a ház asztalára. S valóban le is tétetett már 19 én Durando tábornoknak az aspromontei eseményre vonatkozó már ismeretes körlevelével, s ugyanannak Ni­­rához od­. - ról intéz­­i s még eddig nem közlött sürgönyével együtt. Továbbá az is igaz, hogy a kabinetnek élénk harczot kelle­ne folytatni, saját politikájának védelmére. La Marmora tábornok Nápolyból Tarinba érke­zett, hogy részt vegyen ama vitában, mely bizonyosan keletkezni fog, s ők követnek a nápolyi tartományok­ban történt befogatása tárgyában, kik azon gyanúban állottak, hogy némileg közreműködtek Garibaldi ca­­labriai expeditiójára. Az olasz diplomatia legújabb czéljáról következő fölvilágosítást nyerünk : Drouin de Lhuys jegyzékében épen az feltűnő, a­mit elhallgat, t. i. a rómaiak önel­határozási joga, melyen egy Napóleon császár trónja, valamint az észak-olaszországi herczegségek, a mar­kák, Umbria s két Sicilia bekeblezése nyugszik. A­ki a másodikat nem akarja, annak az elsőt sem szabad akarnia­­ kiált a reactió örömmel, és az olasz s fran­czia vitakérdésben mindenesetre ez a főpont, a­mely különösen szóban forog. Mihelyt a turini kormány jót áll a párisinél, hogy a pápán sem a rendesek, sem a hatalmaskodni, a francziáknak ki kell vonulniok, ha t. i. a császár ismételt ígéretei szerint akarnak csele­kedni; de akkor a rómaiak a mostani nyomás alól az önelhatározás terére lépnek — mindent az új franczia elmélet szerint, a­mely, miként sokszor volt mondva, kétélű kard-- és a pápa királynak csak velük kell végezni. Ez a czél, melynek az olasz diplomatja most tart, és így kell érteni, ha azt jelentik, hogy Ratazzi kezeskedni akar az iránt, mikép a „patrimonium Petri“ nem fog érintetni. Ez magyarázza meg azt is, misze­rint az olasz lapok mosolyogva mondják, mikép Dronyn felelete nem szolgáltat okot a bátorság csökkentésére. Báró Gros tanácsos neveztetett ki Flahault helyé­be Angliában Francziaország követévé. Gros báró diplo­matiai pályáját Amerikában kezdte. 12 év előtt, midőn az angol flotta Pacifico zsidó kereskedő miatt, ki az athe­­nei népcsoportozáskor vagyonában megkárosítottnak mondá magát, a görög kikötőket blokk­ozta, és Thouve­nel,akkor athenei követ,Wyse angol követnek hasztalan kínálta Francziaország közbenjárását, báró Gros mint külön közvetítő küldetett a görög fővárosba, de ép oly keveset végzett, úgy hogy a görög kormány helyesen vagy nem, az Anglia által követelt 330,000 drachma kártérítést kénytelen volt megfizetni Drouyn de Lhuys ez eset alkalmával franczia követ volt Londonban. Tíz évvel később, 1860.oct. 22. b. Gros franczia követ lord Elgin angol követtel egyszerre vonult be Peckingbe, és oct. 26 án mindketten megkötötték a békét Chinával. Ezen barátságos közreműködés által­­. Gros a csator­nán túl jól emlékezetben áll és az angol kormány szí­vesen fogja látni mint Flahault utódját. P á r i s h ó 1 nov. 18-ró­ jelentik : A fensőbb poli­tikai körökben igen lehangulvak azon válasz által, melyet Gortschakoff herczeg Drouyn de Lhuys jegy­zékére adott. Ez­által egy bizonyos meghidegülés tá­madhat az Orosz- és Francziaország közti viszonyok­ban, annál inkább, mivel úgy látják, hogy több tekin­tetben azon óhajtások, melyeket jogosan várni remél­tek, orosz részről igen tökéletlenül vagy épen nem tel­jesültek. Másrészről, mint állítják, e pillanatban nagy feszültség uralkodik Drouyn de Lhuys és Palmerston lord között, sőt magában báró Gros­er kinevezésében sem épen a legszívélyesebb egyetértés bizonyítványát látják. Az Eugène boulevard fölszentelésének elhalasz­tása Párisban, a­mint most mondják, összeköttetésben áll a görög kérdéssel. A császár ezen deczember 7 di­­kén véghezmenendő ünnepély a kaiméval az eddig Pá­riába várt Leuchtenberg herczeget, mint a görög trónra általa hivatalosan pártfogolt jelöltet akarja a párisiaknak bemutatni. Addig a franczia sajtó némileg még tartóz­kodni fog, de deczember 7-től kezdve mint görög ki­rályt hirdetendi ki Leuchtenberg herczeget. Olaszországban jelenleg bizonyos Castriota úr, a­ki „le prince Castriota Skenderbeg“ nek nevezi ma­gát, és a faires albániai Les Skenderbeg unokaöcscse volna, toborz a görög ügy javára. Ratazzitől engedel­­met kíván, hogy Olaszországban nyíltan toborzhasson és­­fegyverraktárakat állíthasson, a­miért megígéri, hogy Amadé herczeget a görög birodalom alapítandó trónjára segítendi. Bismark a porosz diplomatiai ügynökökhez egy körlevelet intézett, melyben ama politika mellett nyi­latkozik, mit Francziaország, az új külügyminiszer kormányra jutása óta követ Olaszország irányában. Valamint Drouyn de Lhuys, úgy Bismark is elődeinek sürgönyeit idézi, annak bebizonyítása végett, hogy Poroszország, noha elismeri az olasz királyságot, ezért nem kevésbé élénken kárhoztatá Olaszországnak a pápa világi hatalma elleni erőfeszítéseit. Varsóban Falkner titkos rendőr ügynök gyilko­sait még eddig nem lehetett fölfedezni. A meggyilkolt­nál megtalálták óráját s erszényét; a gyilkosok csupán iratait vittek el magukkal, melyek, — mint mondják — igen nagy fontosságúak. Ezen orgyilko­ság óta a biztonsági rendszabályok megkettőztettek. A nagyher­­czegnek, valamint a polgári kormány főnökeinek palo­tái gondosan zárva tartatnak s minden bejárásaik őrökkel vannak megrakva. Az „A. Alig. Ztg“-nak egy poseni levelezője sze­rint Varsóban f. hó 12 - 13-ka közti éjjel 70 befogatást eszközöltetett. Konstantinápolyban 70 embert fogtak el a szul­tán egészségi állapota felőli hírek terjesztése miatt, és így gyanút gerjesztő félénkséggel igyekeznek ezen hí­rek terjedését gátolni. Nem ezen törekvések istápolá­­sára szolgáland azon hír, miszerint a szultán a török pénzügy helyzetének daczára is két ministerének egy­­egy milliót ajándékozott. Egy Konstantinápolyból ér­kezett sürgöny szerint a montenegrói ügyek még nem vethetők le veszélyes jellemüket. t­á­v­i­r­a­t­o­k. Turin, nov. 20. A „Discussione“ szerint, a régi többség, s a bal centrumbeli követek értekezletet igye­­keznek rendezni, kibékítési kisérlet tétele végett. Kasse­l, nov. 20. Az országgyűlési bizottmány megkeresése folytán ma rendkívüli rendi ülés tarta­tott, melyben a rendek, a választófejedelem megha­gyásából, Schüler országgyűlési biztos által hatá­rozatlan időre elnapoltattak. Konstantinápoly, nov. 20. A pénzügyminis­­teriumnál nagy pénzsikkasztások fedöztettek föl. A porta megparancsolta a zetai vöggbeli őrházak építé­sének siettetését. Mintegy 70 személy fogatott be, a szultán egésségi helyzetéről­ álhírek terjesztése miatt. A montenegróiaknak az őrházak építése elleni ellent­­állása miatt, mit állítólag az orosz consul idézett elő, egy hadosztály parancsot kapott Montenegróban ma­radni. Az itteni görög követség első dragománja, Ottó királylyali levelezés miatt elbocsáttatott. A szultán mind a négy kamarást elbocsátá­s hadsegédekkel he­­lyettesítteté. Hírszerint a montenegrói fejedelem jövő tavaszszal Konstantinápolyba szándékozik jönni s erre Darinka fejedelemnővel Jeruzsálembe zarándokolni. A szultán Ali­s Kramil pasáknak 1—1 millió piasz­­tert ajándékozott. N­e­w Y­o­r­k , nov. 8. M’C 1­e 11 a n folyvást elő­nyomni ; semmit sem tudhatni a separatisták sereg­ál­lása s mozdulatairól; a szövetségi csapatok Warren­­townt s Manassas minden bejárásait megszállva tartják. A „Richmond-Whig“ szerint, amaz összeírási rendelet, mely a 18—45 éves egyének kiállítását rendeli el, a dé­len népszerűtlen, sőt gyűlöletes, — Illinoisban a válasz­tásoknál a demokraták győztek. 22. B o N y i 1 11 é r. Szálloda Bécsben Erzséb­et császárnő­höz Belváros Weilburggasse 906. sz. Ezen kívül belül megújított,újdonan butorzott s min­den kényelemmel ellátott vendégfogadó a város köze­pén, közel a Sz István templomához fekszik; díszes, va­lamint olcsó szobái, csend, pontos szolgálat, jó konyha, eredeti magyar borok, méltányos árak azon tulajdon­­ságai, mikre az alulirt új vállalkozók főgondot fektet­tek, miknél fogva azt különösen a magyar utazóknak ajánlani bátorkodnak. Hengl és Zwölfer, a szálloda bérlői. Színházi előadás november IVem­zefi szinhái. r­g­­­a L­u­c­r­e­z­i­a. Opera 3 felv. Budai népnzinhái. Don Juan. Vígjáték 3 felv. Pesti német sziuhái. Gastvorstellung der drei Zwerge, Herren Jea n Piccolo, Jean Petit, Kiss Józsi Doctor Faust’s Hauskäppcben. Posse mit Gesang in 3 Äufzng. Távirati tudósítás a bécsi börzéről november 2- ről. 5% Metaliques 71.35; nemzeti kölcsön 82.95; bankrészgé­

Next