Sürgöny, 1863. február (3. évfolyam, 26-48. szám)

1863-02-01 / 26. szám

Harmadik évi folyam 26.­­ 1863. Vasárnap, februárius 1. Sz­erke «utó-hiva­l: Uri-otei» Libaniuaaky-ház. Kiadó-hivatal: Bar­átok-tere 7. ez. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó- hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta hivatalnál.SÜRGÖNY Előfiz­etési árak austriai értékben Budapesten házhoz hordva Félévre 8­­­60 kr. Negyedévre 4 » 80 . Vidékre, naponkint postán Félévre 10 forint Negyedévre 6 » HIVATALOS RÉSZ- e cs. k. Apostoli Felsége f. évi január 18-tól kelt legfelsőbb határozatával, rendkívüli tanárokká a kassai kir. jog-akadémiánál, a rendszerszerinti járulékokkal, még­pedig: a jog s állam­tudományi encyclopaedia, a természetjog s a magyar bünteté­­s bánya­jog tanszé­kére Schnierer Alfréd tudort, a cs. k­ pénzügyi ügyészség fogalmazó-gyakornokát ; a st­at­is­t­i­k­ár­a s történelemre B­a­r­d­ó­c­z Lajos tudott s ügyvéd-fogal­mazót s végre a politikai tudományokra, a kereske­delmi­ s váltójogra Kugler János tudott legkegyel­mesebben kinevezni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége múlt évi dec. 28-tól Hefner Ferencz székes­fehérvári szabómester veze­téknevének „Komló”81”-ra kért átváltoztatását leg­­kegyelmesebben megengedte. A magyar kir. üdv. kanczellária Mayer József és Schindler Emil helyettes­ tanárokat a budai fő­­reál-iskolánál, ugyanazon tan­intézet valóságos taná­raivá nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. Bécs, jan. 30. L. A budai lipótmezei országos tébolydának ügye szerencsésen eldőlt. Az utóbbi napokban a magyar kanczellária rendelvényt bocsátott a m. kir. helytartó tanácshoz, melynek alapján a dolog el fog intéztetni. Az eddigi vállalkozókkal kö­tött szerződvény egyezkedés útján meg fog sem­­misíttetni s remélhető, hogy tavaszszal új vállal­kozók fognak helyükbe állani. Bizonyos, hogy ezután ezen ügy egy kissé boldogabban fog ha­ladni, mint eddig történt. A­ki az eddigi eredményeket szemléli, va­lóban alig képes elhinni, hogy hetvenéves ügy­­gyel van dolga. Egy országos tébolyda építésének esz­méje 1792-ben pendíttetett meg először és ak­kor e czélra rendeltetett már alap. E nagy lé­pés után csak 36 évi pihenés következett. 1825-ben megemlékeztek ismét a dologról; jobbra balra számos felszólítások történtek, melyeknek következtében nevezetes segélyzési összegek folytak be. Innen erednek az e czélra rendeltetett megyei alapok. Ennek utána ismét egy kissé érlelni hagyák a tárgyat. 1836-ban gr. Nádasdy váczi püspök emlé­kezett meg róla, — az ottani ludoviceumi épületet ajándékozván az országnak egy tébolyda épí­tésére. Az e részbeni munkálat azonban csak 1839-dik évben terjesztetvén ő Felsége elé, 1843-dik évben azon meghagyással érkezett le, hogy ama építkezés a nagy költség s a felaján­lott váczi háznak czélszerűtlensége tekintetéből, egyelőre abban hagyandó,­­­s ezen épületnek el­­adatása, s egy tébolydának Budapesten leendő felállítása végett pedig a megfelelő előmunká­latok megteendők. Történt azután, hogy ezen intézet épen T A R C Z A. A tem­esi Bánság földje gazdasági és műipari te­kintetben. (Folytatás.) A temesi Bánság síkságát azon nevezetes tele­­vényréteg fedi, melynek termékenységét és bujaságát más földek népei csak mesének tartják. Ha e föld ré­tegeit mélyebben vizsgáljuk, azt találjuk, miszerint leg­felső rétegét a legtöbb helyeken fekete, kövér és szívós 1­­/1—2 lábnyi vastag televény alkotja. Csak némely helyeken, mint péld. Zsombolya (Hatzfeld) határán, hol a víz még nem régen csapoltatott le, egy igen laza, korhadó növénynek porhanyós rétege fedi az alatta le­vő fekete televényt, melyen a bürök és egyéb ernyős növények rendkívüli bujasággal tenyésznek. A fekete televény rétegre egy 11 lábnyi vastag sárga agyagré­teg, erre 8 lábnyi vastag sárga agyagos homok követ­kezik ; azt követi 53'/* lábnyi hatalmas kék agyag, ezt végre kék homok, határtalan mélységre. E tele­pülési viszonyok egy artéziai kéz fúrása alkalmával de­­rittettek fel, melyet Oroszlámosnál, a Szegedtől nem messzire eső vasúti állomáson kisértettek fúrni, de si­ker nélkül, miután már 10 lábnyi mélységben talaj­vízre akadtak, mely többé ki nem apadott és az egész fúrás alatt, mely 98 lábnyira ment, e magasságot vál­tozatlanul megtartotta. Ha vizsgáljuk, vájjon micsoda körülmények és befolyások alatt képződhetett a Bánság ezen termé­keny és gazdag televénye, a tudomány, tapasztalásból indulva, következő magyarázatot nyújt: Hazánk nagy­szerű síkságát, melyet közönségesen alföldnek neve­zünk, hajdankorban, miként azt Szabó József tagtárs értekezésében részletesen előadó, egy nagyszerű édes­vízi tó fedte, hasonló azokhoz, melyek még jelenleg is Éjszak-Amerika némely részeit fedik. Ezen tó éjszaki határa a Kárpátok hegylánczolata, keleti Erdély és a Bánság hegyormai, délkeleti határa pedig a Duna­­mentiben és Szerbia éjszaki határán emelkedő bér­etek valának. E nagyszerű tó nyugoti partjába a nyu­­gotról jövő Duna, éjszak és keletről pedig a Kárpátok folyói ömledezének, mig délkeleti partján a Duna, mint ezen nagyszerű tónak Lorenezója, a víz túlmennyisé­­gét a fekete tengerbe csapolá. A Duna délkeleti medre ekkor e tó szintjével egyenlő magassággal birt, és va­lószínű, hogy Báziástól a vaskapuig elnyúló hegyszirtek hátán folyt el, míg végre a vaskapun túl a feketetenger vizével egyesült. Vaj­­ón alkotott­ a Duna itt is, midőn t. i. a vaskapunál magas medrét elhagy­va a fekete tenger mé­lyebben fekvő vizszinte felé hömpölygető hullámait, Ni­­agara-féle nagyszerű vízesést, bebizonyítva eddig nincs; de tekintbe véve a Duna medrének magas állását a vas­kapun innen és azon mosások nyomait, melyek ott a par­tok magaslatain észlelhetők, minden kétséget elháríta­nak, miszerint a Duna medrének csak fokonként kellett lejebb szállania, mig a vaskapun innen is elérte azon szintet, melylyel azon túl birt. Ha az ember azon Du­­naszorost legelőször látja, mely Báziástól egész a vas­kapuig terjed, mintegy önként feltolja magát azon gondolat, hogy e szoros nem egyéb, mint hasadék, mely ezen terület geológiai emelkedése alkalmával az­által képeztetett, hogy a két hegyrész egymástól el­vált. A Duna mindkét partjától csaknem falmeredek­séggel emelkedő sziklák, parallel fekvések egymás­hoz, mintegy kényszerítenék az embert e nézet elfoga­dására, ha a Duna két partján emelkedő sziklák gyak­ran különbözők nem volnának. De ha az ember nyo­mozásait egészen a vaskapuig folytatja, minden két­ség elbáríttatik az iránt, hogy itt a Duna áttörte azon gátat, melylyel a szirtek szabad lefolyásának ellenál­lottak, és hogy a hatalmas folyó az egyszer áttört vá­laszfalat folyton folyvást mindinkább kimosta, és med­rét azon szirtig vájta ki, melyen azt jelenben látjuk folyni. Azon arányban, a mint a Duna medre a vaska­punál lejebb szállott, apadt fokonkint azon nagysze­rű tó, is mely hazánk rónaságát kitöltötte volt, mig végre a vizek árja egészen lefolyt és a szárazföld kie­melkedett. Igen természetes, hogy a legmélyebb he­lyeken a viz leghosszabb ideig maradt meg, és ott századokon, sőt ezredeken át alkalmat nyújtott azon televény képeztetésére, melyet az alföld több helyein kisebb nagyobb területre terjeszkedve látunk. Hazánk azon részei közé, melyekről a víz legkésőbben folyt le, a Bánság földje tartozik. Következtetjük azt ré­szint azon körülményből, mely szerint a temesi Bán­ság hazánk minden más tartományainál mélyebben fekszik, részint azon számtalan mocsárak, tavak és álló vizekből, melyek azt a legújabb időkig ellepték és részben még jelenleg is ellepik. Hazánk ezen áldott részét a viz még akkor is fedte, midőn a többi helyek­ről nagyobb részt már lefolyt A meddig itt a viz még tetemesebb mélységgel birt, azon sárga agyag ülepe­­­dett le, mely a televény alapját alkotja. Későbben, miután a viz csekélyebb lett, a leülepedett agyaghoz szerves anyagok keveredtek, melyek részint a terje­delmes mocsár felületén, részint fenekén képződtek, és elkorhadásuk által azon fekete szívós föld képeztetésére nyújtottak anyagot és alkalmat, mely az alföld tele­­vényét jellemzi. Mi ehez hasonló televény képezteté­­sét jelenben is minden mocsárban és álló vízben ész­lelhetjük, melynek fenekén folyvást igen finom fekete iszapot találunk és mely a mocsár kiszáradása után az alatta levő agyagos földet mint vastagabb vagy vé­konyabb fekete réteg fedi. Ha e kövér fekete földet vegybontás alá vetjük, azt találjuk, hogy a szerves anyagok az egész tömeg­nek csak 7—10 százalékját teszik, s ha azokat belőle kiégetjük, téglaveres homok marad hátra, melyre a te­levény alatt fekvő agyag is átváltozik , ha kiégetjük. Ezen a Bánság nagyobb részére kiterjedt, és kitűnő termékenységére nézve hires televény nem csak ha­zánkban, hanem sokkal nagyobb kiterjedésben és ha­sonló termékenységgel délnyugati Oroszországban is fordul elő, hol Resan, Tambov, Pensa, Saratov, Ka­zán és több más kerületekre van kiterjedve, és hol e földet „csernazem“, azaz fekete földnek nevezik. Itt is a föld azon bő gabonatermésnek alapja, mely Orosz­országot azon kedvező helyzetbe teszi, hogy termésé­nek nagy részét más országoknak és más nemzeteknek átengedheti. Ha ezen rendkívüli termékenység okát ke­ressük, okvetlenül a tudományhoz kell folyamodnunk, mely egyedül adhat e kérdésre elégséges és kimerítő feleletet. (Folyt. köv.) A holnapi szent finnen miatt Innunk kiselebbi szam­a szerdán. 1.Mie 4-én jelpnend mi? akkor nem volt kész, a midőn legnagyobb szükség­e lett volna reája. Csak 1852-ben karolta fel az akkori belügyministerium ismét az ügyet és —1­0 Felségének 1857. évi május 9-kén kelt 1. f. kézirata által a budai várépitési alapból azon czélra ajándékozott 315.000 ftnyi összeg követ­keztében, ugyanazon évi május 27-kén az orszá­gos tébolyda építését elhatározta. Az ennek foly­tán elkészített terveket s szerződéseket 1860. évi február 26-kán elfogadta, és az építésnek, melynek összes költsége körülbelül 1,137,800 ftra terveztetett, azonnali megkezdése elrendel­tetett. E szerződések azok, melyek legközelebb megsemmisíttetni fognak. A tébolyda építkezési alapja egy tavaly martiusban készült kimutatás szerint 1,113,018 forintot tett; azóta kiadatván 184,498 ft. marad még rendelkezés alatt 928,520 ft. bennünket elhagyni; a trónról annyi ünnepélyesség-' gel kimondott egyenjogúság nem fog száraz betű ma­radni ! Levelező végül azt is megemlítvén, miként kö­­­­zelebbről a német lapok utján az iránt értesült volna, mintha a püspökök által összehívandó gyűlés feladata lenne azon kényes kérdéssel is foglalkozni : minő ál­láspontot fognának elfoglalni románaink a jövő er­délyi országgyűlésen, a birodalmi tanácsosal szemben? — „Mi — úgy mond — ezen hirnek semmi hitelt nem adunk, még pedig azon egyszerű oknál fogva, mert a mellett, hogy a kérdéses gyűlés mint magán ter­mészetü összejövetel, a román nemzetet semmi tekin­tetben nem kötelezheti, köztudomású dolog, hogy az 1861-dik febr. 26-ki csász. pátens értelmében, a biro­dalmi tanácsban nincsenek népek s nemzetiségek, ha­nem „hegyek s folyóvizek" vannak képviseltetve, s e szerint — megjegyzi­­. — Erdélyországban, a már visszaállított 48-ik előtti rendszer folytán, e „hegyek s folyók“ a magyarok s szászok birtokában vannak; a román saját hazájában nem egyéb, mint toldalék.“ v. Lapszemle. A „CallCordia" közöl egy fogarasi levelet, melynek érdekesebb részleteit megismertetni nem egészen fölösleges. A levél többek közt igy szól : „Mióta a „Telegraful“ban említés létetett a két erdélyi püspök által kért nemzeti congressus iránt, a román közönség e tárgy felett komolyabban kezdett gondolkozni, mint olyanról t. i., mely valamint nemze­tiségünk jövőjére, úgy a birodalom egysége­s szilárdítá­sa tekintetében nagy jelentőséggel bir. Azonban, őszintén bevallva — megjegyzi­­. — minket a püspökök e kérvénye egyáltalában nem örven­deztetett meg, sőt inkább megszomoritott; nem mintha ellene lennénk egy nemzeti congressus összehivásának, mely a román nemzetiség óhajtásait visszatükrözze, de azért, mert ő excellentiájuk egy oly drága elneve­zést sajátítottak annak akkor, midőn az minden egyéb valami, csak nemzeti congressus nem lehet, s mégis egy ad bene placitum összehívandó gyűlésnek azon kelléket akarnak tulajdonítani, mintha az az egész er­délyi románságot képviselné. Ő excellentiájuk, vagy bárki által — folytatja­­. — meghívott férfiak semmi szin alatt a nemzet való­di óhajtásait nem képviselhetik; mert, hogy beleegye­zésed s tudomásodon kívül valamire kényszerittessél, a világ minden észszerű törvényeivel ellenkezik. E szerint tehát kétségenkivül áll, hogy az­ ő excellentiájuk által tervezett gyűlés Csak mint privát összejövetel lenne tekinthető. S mi hasznot hajtana — kérdi 1. — egy ily természetű gyűlés a románok részére ? Avagy — mond válaszként levelező — nincsen-e még fris emlékezetünkben, s talán már elfeledtük vol­na-e, miként a történelmi jog hősei, még az 1848 ki, Balázsfalván tartott fényes gyűlés eredményeit is, mint­ha azok nem az összes nemzet akaratán alapul­nának, minden nap kétségbe vonják ? Avagy újból akarunk „bujtogató conventiculumokká“ jellemeztet­­ni? s nem volt-e már elég ilyes összejövetelünk, s hol állunk már ma, mindazok után ? — Nem látjuk-e a 48-ik előtti rendszert lényegében visszahelyeztetve ? (ki által ?) Vagy képviseleti alapon összehívott „nemzeti congressust" — kiált fel levelező — vagy semmi olyast, mely a nemzetet agóniájából, melybe az idők mostohasága által taszíttatott, megszabadítani nem képes. — Legjobb fejedelmünk iránti hűségünkben tántorithatlanul fogunk megállani, s ezért nem is fog egy angol bank Austriában. Már a bankokmány tárgyalása alkalmával fölme­rült azon hír, hogy angol tőkések kínálkoznak Austriá­ban bankot állítani. Akkor azonban alig tekintetett e hír egyébnek háttérből fenyegető ijesztőnél, mely csak addig fog kisérteni, m­ig a bankügy be lesz fejezve. Ámde kisért bsz az most is, midőn senki sem várta, még pedig, ha a „Reforménak hihetünk, nagyon is ko­moly, már-már kézzelfogható alakban. Nem kevesebb mint 10 millió font stinget ajánlana a Baring és társa ez. világhoz. E terv a Reform­ban erős aggályokat ébresztett; nem mintha kedvelné a pénz-egyedárat; tudja, hogy Austriának nagyobb tőke­erőre van szüksége, mint mennyivel akár a nemzeti bank, akár a hitelintézet rendelkezik , ámde egy angol banktól mégis nagyon fázik. Az angol bank váltó-leszámítolás, állampapírok és részvények javadalmazása, jelzálogokra kölcsönzé­sek által Üdvös versenyt fog ugyan Bécsben előidézni, ámde az angol tőkének az a természete, hogy nem elégszik meg a versenynyel, hanem monopóliumra tö­rekszik. Nem kell azt neki megadni, kivívja önmaga mindenütt, a­hol csak ekkorig befészkelte magát. Mu­tatja ezt eljárása a pyrennei félszigeten s keleten. A­hol csak egy kormány az angol tőke tevékenységét önálló erőül behozta, mindenütt előbb-utóbb monopó­liumra jutott. Ennélfogva attól fél a B., hogy az angol tőke uralma alatt Austriában is tönkre lesz téve az ipar és kereskedés. Igaz, hogy az angol bank nem adhatván ki egye­lőre a monopólium lejártáig bankót, hihető, hogy Ügy­­letolt készpénzzel, vagy londoni devisekkel fogja vé­gezni, mi kilátást nyújthat az agió megszűnésére, ám­de a B. megjegyzi, hogy az angol bank üzletei annál nyereségesebbek lesznek, mennél magasabban áll az agió, azaz: mennél kevesebb kész tőkét fektet vala­mely austriai értékű vállalatba. Az angol bank az austriai földet vagy részvényt austriai pénzérték sze­rint becsülné, s az angol pénzértékk­ összeget vagy a London és Bécs közti árfolyam- különbség szerint, vagy austriai pénzben fizetné. Ezen különbség érdeké­ben állna, s fenntartása úgy mint az agró magassága csupán akaratától függne. 1 Ha pedig eljö egyszer az idő, midőn az agió nem fog érdekében állni, ez akkor lesz, ha majd a bank által lassanként szervezendő bevitele az angol áruk­nak az agió leszállását követelendi, ámde ekkor az austriai ipar is tönkre lenne téve. Napi újdonságok. * Ö F e r s é g e — írja a „Független“ — a magyar hi­telintézetnek alaptőkéjéül, mint tudatik, 500,000 forintot az országos alapból kegyelmesen engedményezvén, ebből az első 200,000 ftot tevő részlet már utalványoztatok Remélhető, hogy a hátralék kiadásában is e keletkező nemzeti intézet újabb kedvezményeket nyerene. * Bécsből jelentik : Az utóbbi udvari tánczvigalmon Császárné Ő Felsége egy fehér selyem ruhát viselt fehér csipkékkel, brillant­ diadémot, hasonló nyakékkel. Megje­lenése sugárzó volt, derült arczvonásaiból, valamint min­den mozdulatából felismerhető vala, hogy a betegség min­den nyoma eltűnt. Ő Felségeik 9 órakor jelentek meg és 12 óra utánig mulattak a teremben. —■ Hanoider­ János veszprémi püspök ur 8 nagyméltósága a „Sürgöny“ minapi föl­hívásában említett Beran Sándor molnár részére 30 ft o. é. kegyeskedett adományozni,­­miket a helytartósági elnökségnél letettünk. Szerk.)­­ Veszprémbe Írják nekünk , hogy ugyancsak a kegyesszivü Rano 11 der János veszprémi püspök ur ő nagyméltósága 100 a. é. irtot adományozott a veszprémi kórháznak fehérnemüekre. — A magyar földhitel-intézet múlt évi november 20-án, Pesten a köztelken tartott és az akkor bevégezetlenül maradott ügyek elintézése végett későbbre halasztott közgyűlése folytatását, f. é. febr. 16-ik napjára délelőtti 10 órára tűztem ki, a­mit az inté­zet tisztelt alapítóinak ezennel jelenteni és őket arra meg­hívni szerencsém van. Kelt Pesten, jan. 31. 1863. Gr. Dessewffy Emil, m. k. a magyar földhitel-intézet elnöke. * Gr. Apponyi levele a „Wanderer“ szerkesztő­ségéhez, melyről a tegnap közlött távsürgöny szólt, szó­ról szóra igy hangzik : Bécs, jan. 29- 1863. Tisztelt szerkesztőség­. A tárgy komolyságánál fogva, melyről ön becses lapja 29-ik számában Gs-el­jegyzett s jan 27-ről kelt pesti levelében szól, kötelességemnek tartom kinyilatkoztatni, hogy az abban foglalt közlések teljesen alaptalanok. — Kérem a tisztelt szerkesztőséget e sorok haladéktalan közzétételére. Gróf Apponyi György s. k. Azon pesti levelezés megczáfolt közlése ez volt : „Mint jól értesült oldalról hallom, jelenleg a ma­gyar körökben is válság küszöbén állanak, melyet az or­szágbíró és az udvari kanczellár közt a kiegyezkedés elő­készítése fölött fölmerült különváló nézetek idéztek elő. Az előbbi, mint tudva van, Bécsben azt tanácsolja, hogy egy magyar ministériumot nevezzenek ki a had- és pénz­ügyi osztály kizárásával; az utóbbi erre kevesebb súlyt fektet, és azt akarja, hogy az országgyűlés egy neki alkalmasnak látszó időben összehivassék. Ezen nézethez közelebb Ürményi és más urak is csatlakoztak, kik előbb ministerium kinevezése mellett szavatoltak, és úgy hallat- t­szik, hogy gr. Apponyinak nemsokárai visszalépése épen­­ nem tartoznék a valószínűtlenségek közé. — Nyilatkozat: Gróf Széchenyi Ödön ur mint elnök, Dobsa Lajos, Hollán Ernő, Kempelen Győző és Lé­vai Henrik urak mint tagok, négy havi működésük után f. évi január 15 -én közzétett nyilatkozatuk szerint a bu­dai népszínház alapítását segélyző bizottmányból vissza­ A „Reform" ezután megkísérli azon okok felku­tatását, melyek e tervnek most nagyobb valószínűsé­get kölcsönöznek, mint azelőtt, holott az angol tőke ekkorig mindig, de hasztalan , ezen formában töreke­dett Austriába bejutni. Az európai nagyhatalmak bel-és kül­viszonyai mél­­hatlanul szükségessé teszik a bank intézményt, többek közt azért is, hogy pillanatnyi események alkalmával pénzt kölcsönözzön,kölcsönöket közvetítsen.Austriának ily bankára a nemzeti bank volt, de a szűkebb kii. tanács maga zárá el a kormánynak a lehetőséget, a nemzeti bankot tovább is ekként használni. Az austriai pénz­ügyre nézve nehéz feladat az adósság­törlesztést a ren­des bevételekből eszközölni, még akkor is, ha a teljes béke fennmarad. Ámde Austria politikai helyzete olyan, hogy a megháborításokat szemügyre kell vennie. Ebben ta­lálhatja egy tetemes pénzzel rendelkező új bank en­gedményezése magyarázatát austriai részről. A „Reform" angol részről is politikai okot gyanít a föntemlített általános pénzérdeken felül. Úgy látja, hogy Anglia most maga mozdítja elő a keleti válságot, ámde Karcz esetére szárazföldi nagyhatalom szövet­ségére van szüksége. Azonban, hogy Austria jó és erőteljes szövetséges legyen, nem szabad pénzügyi zavaraiban hagyatnia. Austria már gyakran har­­czolt angol segéd­pénzekkel Anglia érdekében; váljon ily viszony talán ma nem lehetséges, s nem lenne é­ppen egy bank a legegyszerűbb közvetítője ezen segéd­pénzek kifizetésének? A buda­pesti ipar- és kereskedelmi kamara folyó hó 24-kén tartott ülése jegyzőkönyvéből kivesz­­szük, hogy a kereskedelmi ügyézség azt jelenti, mi­szerint a kamara azon folyamodását, melyben a ser­tés- és gyapjú behozatal ellenében fennálló akadályok elhárítására kéri fel, az államügyérség figyelmébe ajánlja. A magy. királyi helytartóság tudósítja a ka­marát, miszerint az alkuszok megvizsgálása jövőben ismét a kamra által teljesítendő, egy váltótörvényszéki ülnök jelenléte mellett, azonkívül felkérte a helytartó úr a kamarát, terjeszsze elő a vallás és kereskedelmi tanodákat, tanrendüket és vagyonukat illető adato­kat, mely megbízásnak a kamara évi jelentésében meg is fog felelni. Ugyanezen ülésben az elnök, Kochmeister Fri­gyes úr, a postahivatal helyiségei szű­k voltára, azok alkalmatlan helyzetére, és a közlekedés központjától való nagy távolságára vonta a gyűlés figyelmét. Na­gyobb kényelmet kívánni a postától, fel van a közön­ség jogosítva. A vállalatok nagyobb száma és leg­jelentékenyebbjei, a nagykereskedések, pénzintézetek, a gőzhajózási társulat ügynöksége, a biztosító társu­latok, a vasúti és szállítási hivatalok a Lipót-város­­részben vannak elhelyezve, és a postahivatal, mely­nek közöttük kellene lennie, igen távolra van tőlük. Az elnök azt indítványozza, keressék fel a helytartó­ság a posta­hivatal más helyre való áttételére, vagy ha ez lehetséges nem volna, alakíttassák egy fiókinté­zet a Lipót­város részében, mely a posta minden mű­ködésével, a pénzfelvételt kivéve, bírjon ; ezen indít­vány a jelenlevők által élénken helyeseltetik és hatá­rozattá tétetik. A magyarhoni országos hadi főparancsnokság a már a hadsereg számára megkezdett szabad gabonavá­sárlások érdekében felkéri a kamrát,tudósítsa időnként az üzlet folyamáról és az árak állásáról, azonkívül küldje meg évi jelentései egy egy példányát. A ka­mara sajnálatát fejezi ki , hogy ezen megkeresést nem teljesítheti, mivel a gabonaü­zlet folyamáról nincs hivatalosan tudósítva, miért is a t. főparancsnoksága

Next