Sürgöny, 1863. február (3. évfolyam, 26-48. szám)

1863-02-04 / 27. szám

politikát védelmezni. Minő utasításokat adott C­hava­­lettenek ? Azt, hogy a pápát arról értesítse, mikép je­lenlegi területe biztosíttatni fog számára azon föltétel alatt, ha a pápa politikai s közigazgatási reformok ál­tal gondosan igyekvendik kormányát a rómaiak előtt népszerűvé tenni, a ekkép képessé teendi magát arra, hogy idegen helyőrség támogatása nélkül uralkodhas­sak. Szónok kérdi, ha vájjon jelenleg is nem ugyanoly szellemben nyilatkoznak-e, s hogy vájjon minő re­mény létezhetik az iránt, hogy Antonelli bíbornok ma több engedményt adjon mint tegnap. .Váljon valószi­­nü-e, — kérdé­s hogy a római udvar érzületei módo­sultak legyen azért, mivel én nem vagyok többé minis­ter, s mivel Laralette barátom többé nem követ? Bil­la a 11 ezen beszédre úgy válaszolt, mint egy oly ügy­véd, ki egy önmaga által is elvesztettnek hitt ügy mel­lett szónokol, azonban oly hallgatósághoz szólott, me­lyet meggyőznie nem volt szükséges. A senatus több­sége oly szilárd, hogy Thonvenel által nem ingattat­­hatik meg, s hogy Billault általi erősbittetésre nincs szüksége. Ezt ez utóbbi be is látta, s ezért minden hosszas beszédet hasztalannak tartott. Igen rövid nyi­latkozata ide megy ki: A császár politikája nem válto­zott, ő most is, mint mindig Olaszország függetlensé­gét s a szó­szék függetlenségét akarja egymás mellett. Ezt Róma vallási s­zurin politikai okokból ellenzi; mindkettő non possumus-sal felel. A császár már e mel­lett marad, s ha ezt még most nem viheti keresztül, várni fog, mig a két szélsőség kész leend a kibékü­lésre. Erre a 7-ik fejezet is, úgy a mint azt a bizott­mány előterjeszté, minden nehézség s más közbejött esemény nélkül megszavaztatott. A második napi vita csak középszerű érdeket nyújtott. A vita folytában d’H­a­n­­­p­o­n­­ tábornok je­lenté, hogy az Algírra vonatkozó senatus consultum terv még a jelen ülésszak folytában a senatus elé fog terjesztetni. Ezen nyilatkozat azonban épen nem foszt­ja meg becsülttől azon észrevételeket, miket D­o­u­m­a­s tábornok terjesztett elő. Az algíri gyarmatosításnak ezen régi s hazafias védője méltán panaszt emelt az iránt hogy a kormány ne­m gondoskodik eléggé arról, hogy mindazon Algírra nézve hasznos értesítések sza­­bályszerűleg közzé tétessenek, miket az összegyűjtött. Ez lett volna az ülésnek egyedüli nevezetesebb ese­ménye, ha Lavalette­­ La Guéroniére nem tartják szükségesnek panaszt emelni, a jegyzőkönyv fölolvasása alkalmából, némely az előbbi napon mon­dott szavak iránt. L­a Guéroniére igazolni akarta magát egy oly hamis insinuatio ellen, mely állítólag Thouvenel által intéztetett ellene. Szónok beszédé­ből nem igen lehet világosan kivenni se azt, hogy mi volt az insinuatio, se azt, hogy miben állott a sajtó hajdani igazgatójának apológiája. Az érdemes algróf beszédében az volt a legvilágosabb, hogy a Császár­­őt nem választó államtitkainak letéteményesévé, midőn a hires „ A pápa­i congressus“ cz. röpiratot irta. Ezt valóban már előbb is lehetett gyanitni. Lavalette marquis világosabban vitatkozott, Larochejaque­­l­iu-nek válaszolva, ki azt állitá, hogy az ő neve aláírásával ellátott jan. 24-ki sürgöny nem tétetett közzé teljesen. „Ezen sürgöny — m­ondá — épen úgy tétetett közzé , a mint azt én irtam­.“ Sőt még noui ne­vezetes részletét is hozzátevén, hogy ő azt elküldetése előtt Antonelli bibornok s a pápa elé terjesztő, s hogy mindkettő elismerte az abban előadott tények alapos­ságát. Ezen határozott állításra Larochejaque levi marquis nem válaszolhatott egyebet annál, hogy Lavalette félreérte az ő szavainak értelmét. S valóban ezt válaszolta. A válaszfelirat többi része fölött nem igen folytak viták, s a senatus az egész tervet 121 sza­vazattal 1 ellen elfogadó. Ezen egy Napoleon her­­czeg volt. A „Patria“ szerint a budget-bizottmány jelentése február végén elő fog terjesztethetni. A budget megvi­tatása szinte kizárólag töltené be az ülésszak végét. Ugyanezen lap szerint nem hiszik, hogy Se­ward hivatalos válasza, arouyn de Lhuysnek jan. 9­ki sürgönyére, február közepe előtt megérkez­hetnek Daytonhoz, az Egyesült­ Államok köve­téhez. A „France“ Mexicóból érkezett legutóbbi érte­sülései alapján még nem mondhat határozott véleményt Puebla bevétele iránt. Az azonban szinte bizonyos, hogy Forey tábornok oly hadműveleteket kezdett meg, miknek czéljuk Pueblát körüülkerítni, s a mexikói sereg visszavonulását elvágni. Ezen hadműveletek már teljes végrehajtás útján volnak. A törvényhozó testület jan. 30-ai ülésében felol­vastatott a császárhoz intézendő válaszfölirat terve, a mely következőleg hangzik :­„Síre! Felséged a mostani kamaráknak a rend s az ügymenet vezetése irányábani gyámolitását eléggé hasznosnak tekintő, hogy azt a törvényhozás bezár­­táig megtartsa. A bizalom e bizonyítéka megtisztel minket. A nyugalom, a­mely megengedi az alkotmány­nak, hogy rendesen működjék, a nyilvános hatalmak bölcseségének legjobb tanúsága és hatalmuk legfé­nyesebb bizonyítéka. Az utolsó öt évre történt visszapillantásban­ poli­tikájának minden nagy vonására emlékeztet felséged, mely politika a külföldön lojalitás által jellemezted­vén, benn a hazában azon czélt tüzé ki magának, hogy kegyelmi tény által eltörölje a polgárháború emlékét, nagy nyilvános építkezések által jólétet teremtsen, az intézményeket a szabadság által erősítse és a pénz­ügybeni gazdálkodást előjogai egyikének önkéntes feladásával biztosítsa. Felséged részeltetett bennünket népszerűségének vissz­fényében s azon érzelmek egy részében, melyekkel az ország felséged iránt viseltetik. f­elséged a mexicoi expeditióra nézve két nagy hatalommal egyezett meg, melyeknek közreműködése tagadhatlanul Francziaország fáradozásainak csökke­nését vonta volna maga után. Egyedül maradván, hogy szükséges elégtételt, nyerjen, joga volt felséged­nek hinni, miszerint a törvényhozó testület nem ha­bozna önt gyámolitni. Mi szerencsés és közel jövőjét reméljük e háborúnak, melyben seregünk és tengeri erőnk állandóságának s bátorságának uj jeleit adja s azt óhajtjuk, hogy szilárd kormány eredjen belőle, a mely a törvényeket s szerződéseket tiszteli és Fran­cziaország szövetségese marad. Mélyen aggódunk az amerikai harcz hosszúsága s azon jellem fölött, melyet felölte. Emberi érzelmeink inkább érintettek általa mint érdekeink. Sajnáljuk, hogy szavunk ez ügyben nem talált a nagyhatalmaknál viszhangra és azt óhajt­­juk, vajha Amerika nem sokára önmaga riadna vissza azon szerencsétlenségtől, melyet okozott. Mi nem kí­vánhatjuk oly ország kimerülését, a­mely eddig a szabadságot a munka és polgárosodás javára hasz­­nálta fel. A törvényhozó testület helyesli, hogy felséged erős kezekkel tartá fenn az egyensúlyt a nagy érdekek közt, melyek Olaszországot moz­­® al?«? helyezik. Felséged segíté Olaszországot a nélkül, hogy a forradalommal szövetkezett volna, és nem szűnt meg a szent atya függetlenségét támo­­gatni, tiszteletreméltó tanácsokat adván neki. Ragasz­kodjék felséged ezen politikához, a­mely a kedélyek­ben már szerencsés megnyugvást idézett elő, s a­mely a katholikus s szabadelvű Francziaország érzel­meinek megfelel. Közlekedési utaink javítása folytonosan az or­szág legforróbb vágya. Reméljük, hogy a bevétel fölös­lege és az elért megtakarítások a különbféle szolgálati ágakban lehetségessé teszik, hogy a közmunkákra több fordíttassék. Föltettük magunkban, hogy a közigazgatási rend­szabályok bizonyos áthágásaiban reformot kérjünk fel­ségedtől, azonban felséged csodálatra méltó legköze­lebbi szavai után semmi kívánni valónk sem marad e tekintetben. A fennforgó akadályok eltávolítása ne ve­zessen oly rendszerhez, a­mely az állami atyai főfel­ügyeletet kizárja; ezt mi még az oly hű és szerény fa­lusi nép érdekében is kívánjuk, amely — miután a jólét fejlesztésében a községi építkezések körül oly erélye­sen erőlködik, megérdemli, hogy ebben buzdíttassék. Sire! Mi a közjóra nézve hasonló buzgalommal vagyunk munkánkat megkezdendők. Még kevés hónap F­­­rancziaország hivatva lesz új kamarát választani. Mi személyünket illetőleg elenyészünk e nagy nemzeti tény előtt s azt kívánjuk, miszerint az ország viszonoz­za azon bizodalmát, melyet Felséged abban helyez. Hiszszük, hogy ez igy fog történni. Vajha a népesség, kormánya jótéteményei és di­csősége által kedélyében mindinkább áthatva, ezek folytatását önmaga s az utókor számára biztosítaná. A nép oly egyéneket választana, kiknél, valamint egész Francziaország szivében azon gondolat erősödött meg, a mely felségedet a trónra emelő, és ekkor utódaink­nak uj, s a párt­ösztönöktől idegen nemzedék köze­pette csak az általunk megkezdett művet kell befejez­niük, melynek egyedüli czélja : felséged dynastiájának a szabadsággali szövetsége.“ OLASZORSZÁG. Rómából jan. 30 ról jelentik, hogy a legközelebbi consistoriumban 6 bibornok fog kineveztetni. Ezek közt a lengyel Guidi dominica­­nus, s bécsi papnöveldéi tanár is. A pápa a kormány jelen szükségei tekintetéből 4 millió tallérnyi kényszer­forgalom nélküli kincstárjegyek kibocsátását rendeli el, melyek 5 perét kamatozandnak, s 15 év alatt lesz­nek visszafizetendők. Mint a „Francéinak Rómából írják, ott tevéke­nyen foglalkoznak a sz. atya által elhatározott refor­mokkal, s azok közül több legközelebb életbe fog lép­­tettetni. A római kormány emlékiratának közzététele Európában igen jó benyomást tett. A turini bizottmá­nyok a tartományokban levő összes ügynökeikhez uta­sításokat küldtek, meghagyván nekik, hogy gátolják meg ezen okiratnak az olasz lapokbani közzétételét, s engedelmességre is találtak; azonban ezen parancs-szó daczára is az igazság mindinkább köztudomásra jut. A­mi a római bizottmányt illeti, ezen bizottmány nem létezik Rómában , az Turinban székel, s az az által folytonosan kiadott kiáltványoknak az a czéljuk, hogy Európával elhitessék, hogy az egységi vélemény Ró­mában képviselve van, s hogy elég erős arra, mikép a kormány daczára állandó bizott­­ánynyá alakíthassa magát. A turini követ­kamra jan. 29-ki ülésében Res­te 11­­ jelenti, hogy a rómaiak 29,000 fr­ ot ajánlottak­­ föl Cavour emlékszobrára. Cairoli azt kívánja, hogy azon indítványa tárgyaltassék, melynélfogva a velenczeiek s a rómaiak honosítási joggal ruháztatná­nak föl. M i n g h­o 11 i pénzügyminister a kamrát arra hívja föl, hogy ne térjen el a budget tárgyalásától. Erre a tagok nem levén jelen elegendő számmal, az ülés föloszlattatott. NÉMETORSZÁG. Mint Kasselből jan. 31-ről ír­ják, Schnackenberg lemondása elfogadtatott. — Rode pénzügyi tanácsos, ki Hassenpflug s Volmar ministériuma alatt előadó volt, bízatott meg ideiglene­sen a pénzügy vezetésével. Külügyminiszeré Riess neveztetett ki, de kétséges, ha várjon azt elfogadja-e. SPANYOLORSZÁG: Madridból jan. 30-tól kelt sürgönyök szerint a kabinet egyelőre nem gondol arra, hogy az olasz királyság elismerésének kérdését tár­gyalja Prim tábornok s 01 a­z­a­g a egyetértenek s átveszik a progressista párt igazgatását. Prim tábor­nok Valenciába indult. Azt állítják, hogy némely kö­vetek rövid időn indítványt fognak előterjeszteni az angol szelvények tárgyában. GÖRÖGORSZÁG: A „Patrie“ szerint igen élénk alkudozások folytak a kamra különböző töredékei közt oly czélból, hogy azok egyetértésre jussanak egy oly combinatio iránt, melynek czélja lenne, vagy a jelen ideiglenes kormányt átalakítói, vagy egy újat alakítni. Még semmi sem volt elhatározva azon kérdés iránt, hogy váljon 3, vagy csak 1 személyre bizassék-e a végrehajtó­ hatalom. Athénéből jan. 24-től kelt levelek szerint, Mainá­ban a választási működések megsemmisítése miatt fel­kelés történt. A kormány annak elnyomása végett ka­tonaságot küldött. Megara­s Pyraeusban összeütközé­sek történtek. Naupliában szintén összeütközés volt. Ez alkalommal egy angol tiszt megöletett. A külföldi képviselők kijelenték, hogy Görögország semmi esetre sem fog idegen csapatok által megszállatni. OROSZORSZÁG. A „Moniteur“-nek Varsóból jan. 27-től írják : „A fölkelés erőfeszítései eddig elő szinte sikeretlenek maradtak, és semmi jel sem mutat arra, hogy az — mint mondák — a királyságnak tetemes részében túlsúlyra jutott volna. A távirda tegnap mű­ködött Varsó s Sz. Pétervár közt, s a vasutak járhatók Varsó, Bromberg s Bécs közt. A­mi a Varsó s Sz. Pé­tervár közti vasutat illeti, az még sokáig használható a leend. Ezen ponton a rombolásokat maga a varsói pá­lyaudvar főnöke eszközlé, ki 10 hivatalnokával egy tehervonaton indulván el, a hidakat maga mögött el­­bonta. A 22—23-ka éjjeli harcz óta nem történt véron­tás, azonban mindkét részről előkészültek a harczra. A fölkelők —mint mondják — bizonyos számú kül­földről jött emigránsokkal erősbültek. Egy kiáltvány­ban a központi bizottmány ideiglenes kormánynyá nyilvánítá magát, azonban ama rejtélyes gyülekezet neveinek kijelölése nélkül, mely a fölkelés igazgatását átvevé. Másrészről a kormány, a Varsóbani ujonczozás sikere által neki bátorodva, minden idővesztés nélkül szervezé a fékezési rendszabályokat. Mint mondják, épen ma indultak el a felkelők ellen küldött mozgó hadoszlopok. Hihetőnek látszik, hogy a falusi nép semleges maradand a harczban, s bizonyos, hogy a korona-uradalmakbeli parasztok bizonyos pontokon forma szerint vonakodtak a fölkelőkhöz csatlakozni. Az exaltatio a lengyel nőknél érte el tetőpontját." A „Journ. de St. Petersb.“ a lengyelországi ese­mények részletes leírását közli- Fájlalja, hogy a pap­ság azokban nagy részt vett, ellenben örvend a tanulók nagy részének tartózkodása fölött Bialystokból jelen­tik, hogy egy 150 főnyi csapat, Lengyelországból lővén, a bielki kerületbe hatott be. Manioukine tábornok Bialistokban ö­zpontosít csapatokat A jappai vasúti állomás, a lengyel királyságba érve az első, a katona­ság által megszállatott. Mozgó hadoszlopok küldettek el, a kowno­wierzbaloni vasút megőrzése­­s a fölkelők­­nek Brzesc s Braly környékéből­ elűzése végett Sir­­k­o­w ezredes jan. 29-én megtámadá a fölkelőket, a plocki, kostelnoi-i, strommianvai s kozny-i erdőkben A fölkelők futásnak eredtek. Közölük 38 an elfogattak, köztük egy kath. pap, az ama vidékbeli mozgalom főnöke. Varsóban minden csendes, több csoportok szétoszlani kezdenek; számos munkások visszatérnek a gyárakba. Az ujonczozás a vidéken akadálytalanul eszközöltetik (?) TÖRÖKORSZÁG. A .Franc tudni hiszi, hogy a Konstantinápolyban tartatott legutóbbi minister­ta­­nácsban helybenhagyatott egy oly jelentés, mely ked­vező a török bank megalakítására nézve, az európai főbb tőkepénzesek igazgatása alatt. Nem kételkednek a szultán részérőli megerősítés iránt. A bank alapjai s működésének feltételei nagyon kedvezők a török bi­rodalom hitelére, s az alapítók érdekeire nézve. Mint ugyanezen lapnak Konstantinápolyból jan. 22-ről írják, Mehemed pasa, ellen-admirál megér­kezte, s F­u­a­d pasa újra kormányra jutása következ­tében, a török ministérium már megalakult. A szultán most — úgy látszik — szinte kizárólag a hadügyi-­s tengerészeti kérdésekkel foglalkodik. — Legközelebb újabb gyalog­ vadász-zászlóaljak fognak fölállíttatni, a franczia seregbeliek mintájára, s a török tüzérség át­alakítása be fog végeztetni. A Londonból visszatért új tengerészeti miniszer a török hajóhad szervezésének egy igen kitűnőleg készített tervét terjeszté a szultán elé, melynélfogva, újabb kiadások nélkül, igen előnyö­sen lehetene fölhasználni az évenkint e végre használt összegeket. Az egyiptomi útjából legújabban visszatért angol követ, Sir H. B­o­­­w­e­r már többizben audien­­tián volt a szultánnál. Esti posta. A február 1-én megjelent „Goriee“ következő távirati faireket közöl. Liwiecnél egy fölfegyverzett csapat megtámadta a seregosztályt (fél zászlóalj), a­mely a vasutat őrze. Az eredmény még nem tudatik. Skiernewicenél az ujonczok megszabadíttattak a fel­­kelők által. A katonaság Kielce és Radomnál öszpon­­tosul. A fölkelők Litvánia felé vonulnak. Más magánhírek szerint a fölkelés Oleksiniecnél erős, Kolokrónál heves harcz volt. Langiewicz Won­­choknál 3000-nél több fölkelőt vezényel. Lembergből február 2 dikáról írják : A fölkelés a lengyelországi k­rályságban növekszik, és forma­szerű quer­­la-barczezá alakul, Lithvánia, Podolia s Volhinián át terjeszkedvén ki. Azt beszélik, hogy a föl­­kelők száma 20,000 (?) rúg. Galicziából folyvást erős­­bítések érkeznek. Lembergből is mintegy hatsz­ázan mentek volna Lengyelországba. Itt ma a rendőrség va­lószínűleg a lengyelek számára fegyverekkel megra­kott kocsit tartóztatott fel. (A fi­lebbi magán­közlemények a legújabb hiva­talos fairek által nem igazoltatnak.) Mint Berlinből f. hó 1-ről távírják, jan. 30-tól kelt varsói magán­tudósítások szerint, a fölkelésnek Lith­­vánia é­s Wolhyniában számos párthívei vannak, s azon épen nem hiteles fair terjedt el, hogy ezen tartományok­ban is fölkelések ütöttek ki. Névszerint a hir V­i­­­n­á t jelöli ki. A levelek a fölkelőket úgy tüntetik föl, mint a kétségtelenül gyöngébb felet, mely számos helyeken megveretett; azonban helyenként igen tetemes sikert is nyert. A kormány most igen erélyes, azonban a baj nagyon elharapódzott, s azt nem lehet egyhamar meg­orvosolni. Berlinben az urak házának szélső­jobboldala újra fölveve saját válaszfelirati tervét. A távollevő tagok táviratilag oda hivattak. Hirszerint a közép­párt ellen­szegül. A követek házának bizottmánya egyértelműleg elutasító a napidij-törvény 3. § át; a két első fejezetet kissé módosítva elfogadta, s az egész törvényt, 4 sza­vazat kivételével egyértelműleg elveti. A „Nordd. Ztg“ jelenti : „A királynak a követek házának válaszfeliratára adott válasza hihetőleg a leg­közelebbi napokban egy, gyaníthatólag az államminis­­terium vagy a minister­elnök által ellenjegyzett kir. rendelettel,­ kir. kibocsátvány által fog nyilvánít­tatni.“ A „Kr. Zrg“ szerint f. hó 3 án az urak házában teljes­ ülésnek kelle tartatnia. Athénéből jan. 31-től kelt sürgönyök szerint, Bal­bis választatott meg elnökké. Elliot jelenté, hogy a kóburgi herczeg elfogadta a trónjelöltséget; a herczeg unoka­öcscse, mint trónörökös a görög hitre fog áttérni. Mint Turinból f. hó 2-ról jelentik, Pep­eli mar­­edese ama napon indult el Sz.-Pétervárra. Azt állítják, hogy odaérkeztével meg fognak kezdetni az előleges tárgyalások egy Oroszországgal kötendő kereskedelmi szerződés iránt. A kamra folytatja a budget tárgyalá­sát. A hivatalos lap jelenti, hogy az alianói kerületben Siciliában, a rend helyreállíttatott. A helyhatósági testület s a polgárok kitüntették magukat, a papság az országnak fölajánló segélyét, a büntetők elnyomá­sa végett. A helyhatósági testület részt vett a nemzeti aláírásban. Mint New-Yorkból jan. 2- ről Írják, a senatus­­ban indítvány terjesztetett elő az iránt, hogy a Mexi­­cóbani franczia beavatkozás a londoni szerződés meg­sértésének nyilvánittassék, a franczia csapatok eltávo­lítása követeltessék s Mexicónak segély nyujtassék. 60,000 unionista Éjszak-Carolina ellen előnyomulván, Caswell előtt visszavez­etett. Mexicóból jan. 20-tól jelentik, hogy a francziák Pueblától 30 mérföldnyire állanak, hol nagy harczké­­születek léteznek, magát indíttatva a ház küldöttségének elfogadására. Az elnök a felirat írásbeli, közvetlen előterjesztését indít­ványozza, s ezen javaslat minden vita nélkül elfogad­tatott. Itzeboe, jan. 31. Biom­es indítványa a fel­iratot illetőleg egyhangúlag támogattatok. A biztos ki­­nyilatkoztatá, hogy ha Schleswig külön ügyei és Dá­nia s Schleswig fennálló alkotmányszerű összekötteté­se tanácskozás alá vétetnék, a tárgyalás eltiltatik. B o r o ■ z­­ ó, febr. 3. A lengyel fölkelők lóereje — hat ezer ember — Czenstochau mellett van öszpon­­tosítva s többnyire lőfegyverrel ellátva. Lemberg, febr. 3. Azon ifjaktól, kik Lemberg­ből a lengyel fölkelőkhöz mentek, mintegy 40 fogva hozatott vissza, többnyire fiatal kézművesek. A rend­­őrigazgatóság hirdetményt bocsátott ki a toborzás és jogtalan hat­ár­átlépés ellen. Tegnap itt egy szekér fegyver jön feltartóztatva. K­rakó, febr. 2. Tegnap délután a felkelők, mintegy 2000-en Olkuszt elfoglalták, Sosnowice s Modrzejo ellen vonultak, valószínűleg a határszéli pénztárak kirablása végett. A porosz határok védel­mére porosz katonaság érkezett Myslowicba. Tomaszow a felkelők által ismételve bevetetett, Olegynce mellett Volhyniában véres csata fejlődött ki, s az oroszok veszteségével végződött. Turin, jan. 31. A frankfurti „L’Europe“ által hozott hir, Pasolini­nak a görög követhez és Mamiani­­nak a görög kormányhoz intézett állítólagos nyilatko­zatairól, semmi alappal sem bir. Bern, jan. 31. A szövetségi gyűlés zárülése ma tartatott meg. A nemzeti tanács elnöke , Escher bucsu-beszédében ezt mondá: „A megifjodott szövetség az uj feladatra, mely általa megoldatni en­gedtetett, tökéletesen érdemesnek mutatkozott.“ Meg­említő a megkötött kereskedelmi szerződést s mondá, hogy e téren Svajcz hódításokat tehet, s kell, hogy te­gyen. A Dapp- völgy ügye kiegyenlíttetett, a­nélkül, hogy az ország becsülete csorbát szenvedett volna. Végre óvatosságra figyelmeztet, nehogy a szövetségi hatalom a cantonok önálló kifejlődésére nyomasztólag kiterjesztessék. Lissabon, febr. 1. Súlyos összeütközés történt az angol consul s a brazíliai hatóságok közt. Az ango­lok több brazíliai hajót foglaltak el Rio Janeiró előtt. A nép, valamint a császár, nagyon felindultak. Brü­sse­l,febr. 2. Az „lud. beige“ Rio de Janeiró­­ból jan. - től jelenti, miszerint az angol követség pénzkárpótlást követelt az angolok részére, kik a Rió melletti tengerpart mentében hajótörést szenvedtek, s a lakosok által kifosztottak, s elégtételt kiránt az an­gol tengerészet három tisztjének elfogatásáért. A bra­zíliai kormány ezt megtagadta, s az angolok ennek következtében öt brazíliai kereskedelmi hajót foglal­tak el. Következő kiegyezkedés jött létre : Brazília a Londonban meghatározott kárpótlási összeget fizetendi; a másik kérdés a belga király bírói ítélete alá állítta­tott. Az esemény nagy izgatottságot szült a nép közt. A csend ismét helyreállittatott. Triest, febr. 2. Az itteni spanyol consul, Ghil- J­o­m­a­r­d ügyvivővé neveztetett ki Uaytiban.­­Sz. P­é­t­er­v­á­r, febr. 2. A „Journal de St. Pe­­tersbourg“ Varsóból jan. 31-től közli: S­t­arl­er tá­bornok Bialystock irányában katonasággal s mun­kásokkal kiküldve, a Varsóból érkezett B­o­n­t­e­ni­o S tábornokkal összetalálkozott. A vaspálya helyreállít­tatott; sok felkelő elfogatott; azt állítják, hogy a fel­kelésben­ részvétre kényszerítve voltak; mindnyájan a katonai bizottmány elé állíttattak. Alexandria. (Pákison át.) Hué­ban harezi­­párt uralt. Az anamitai kereskedelmi minister Bonard tengernagygyal tudata, hogy a kereskedelmi szerző­dés bizonyos czikkeinek kivitele nehézségekre talá­­land. A tengernagy az eshetőségek mellőzésére intéz­kedéseket ten. Madrid, febr. 1. I s t u r i­z elutazása legköze­lebb megtörténik; azt erősítik, hogy utasításai az egyet­értés fenntartását czélozzák. Mexico, dec. 27. Forey tábornok hadteste zömével még mindig Orizabában állomásoz; élelem s hadiszereket gyűjt, s Puebla ellen készül indulni, mi­helyt hadierejét egyesíteni sikerülene. U­j-Yor­k, jan. 17. A „National Intelligencer“ a confoederáltak elfogott sürgönyeit közzéteszi, melyek egy része a galvestoni és richmondi franczia consulok tevékenységét illeti, hogy Texast a separatistáktóli el­válásra s független kormány alakítására bírják. Az „Intelligencer“ hozzá­teszi, miszerint a franczia consu­lok Galvestonban és Richmondban oda utasíttattak, hogy a várost elhagyják, de e rendelet később vissza­vézetett. Táviratok: Páris, febr. 1. A császár ma délután 2 órakor fogadta a senatus felirati küldöttségét. A fogadtatás­nál az udvar Napoleon herczegen kívül jelen volt. Páris, febr. 2. A mai „Moniteur“ szerint a csá­szár a senatus küldöttségének következőleg válaszolt: Köszönettel fogadom a senatus feliratát; politikám he­lyeslése­i a hódolat kifejezései, melyeket a felirat ma­gában foglal, élénken meghatnak engem. A szavazat összhangzása nagy megelégedésemre szolgál, miután az egyetértésre mutat, mely csak szerencsés eredményt idézhet elő. Berlin, jan. 31. A képviselőház mai ülésében Grabow elnök Bis­mark ministerelnöktől levelet kapott, melyben kimondatik, hogy a király nem érzi A „Sürgöny44 magántáviratai. Berlin, febr. 3. A követek-h­ázának költ­ségvetési bizottmánya mai ülésében Folken­­bek­nek következő javaslatát fogadta el: Az alkotmány­ellenes kiadási összegekért a minis­ter vagyonával és személyével kezeskedik. Az alkotmánynak a miniszerek részérőli megsértése nem teszi lehetlenné az 1863-diki költségvetés feletti tanácskozást. Alvensleben tábornok a lengyel ügy­ben Szt.-Pétervárra utazott. B­oroszló, febr. 3. A boroszlói lapnak ma délben kiadott száma írja, miszerint a 63 dik gyalog ezred és két üteg ágyú Neisseből a ha­társzél fedezése végett ma a beuth­eni kerületbe ment el. Színházi előadás februárius 4. Nemzeti színház. A harmadik magyar király. Eredeti drama 5 felv. Budai népszínház. Vértanuk, és Gyertyatartó. Pesti német színház. Die Puritaner. Oper in 3 Akten. Távirati tudósítás a bécsi börzéről február 3-ról. 5 T/6 Metalliques 76.20; nemzeti kölcsön S2 25; bankrészvények 8210; hitelintézeti részvények 227.10; ezüst-agio 113.50; londoni váltók 114.80; arany díja 5.50. ________ __ __________ __ Felelős szerkesztő: VÉRTES LilAO.

Next