Sürgöny, 1863. február (3. évfolyam, 26-48. szám)
1863-02-21 / 42. szám
Ilamiadik évi folyam. 42. 1863. Szombat februárius 21. Saerkert«**-Mv»telj Uri-utex* * Libovn*sky-h4i- I Kiadó-hivatal, jujátok-tere 7. •&. a. fold*iint. Előfizethetni B»d»pesten a kiadóhivatalban, baratok-tere 7. fiám, földjiint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak Budapest& házhoz hordva. Félévre 8 , 60 kr. Negyedévre 4 , 60 , austriai értékben. Vidékre, naponkint pontán FAdrr* 10 forint Negyeddrr# 6 , Klóflzethetni „SÜRGÖNY“ m artlus-junlUBl 4 havi folyamára 6 forint 70 krajczárral. a . „Sürgöny“ kiadó hivatala. NEMHIVATALOS RÉSZ. Bécs, febr. 19.— Az itteni politikai köröket most leginkább foglalkoztatja a porosz kormánynak azon lépése, melynélfogva , mint közönségesen állítják, be sem várva az orosz kormány felszólítását, önként felajánlotta közreműködését a lengyel feltámadás elnyomására, s már e részben valóságos szerződésre is lépett az orosz kormánynyal. Ezt ugyan a berlini hivatalos lapok tagadják , de azon körülmény folytán, hogy a porosz alsóház febr. 18-án tartott ülésében Schulze- Delitsch és Carlovitz képviselőknek e hírre vonatkozó interpellációjára Bismark a választ megtagadta, az általánosan elterjedt hír is némi valószínűségre emelkedett. Nem is szükséges fejtegetnünk, hogy e részben a bécsi kormány eleitől fogva sokkal tapintatosabb politikát követett. S e politikát még jobban illustrálja az, hogy Smok a Lembergben atyailag figyelmezteté az egyetemi ifjúságot, miszerint ne hagyja el hazáját, s ne vegyen részt e felkelésben. Maga pedig ide sietett, hírszerint oda működendő, hogy a kormány az ideiglenesen feloszlatott galicziai országgyűlést teljes bizalmának jeléül újra összehívni szíveskednék. Említés nélkül nem hagyhatjuk azt is, hogy midőn a „Donau Zeitung“ a magyar kérdés kiegyenlítésére irányzott törekvéseit a magyar államférfiaknak helyesli, és nagyon jóakarólag nyilatkozik, ugyanekkor az „Oesterreichische Zeitung,“ s az „Ost- Deutsche Post“ csak csípős gúnyokra használják fel az egész kiegyenlítési törekvést, s különösen az utóbbikor. Forgách főkanczellár úr személyiségével bíbelődik sokat. Jó lesz feljegyeznünk e magatartását a bécsi centralista lapoknak; talán egykor még hasznát vehetjük. Gr. Mikó még folyvást gyöngélkedik, hanem az erdélyi küldöttségnek némely tagjai TÁRCZI A „Pester Lloyd“ szerkesztősége Fuchs és Kochmeister uraknak lapunk tegnapi számában megjelent nyilatkozatára következő észrevételeket tesz : „Legelőször azt jegyezzük meg, mikép a sajtó alá szánt kézirat aláírás nélkül érkezett hozzánk, ha tehát annak zársorait közöljük, a felelősséget a közönség irányában egyedül kellett volna viselnünk. Megjegyezzük továbbá, hogy a még most is birtokunkban levő kéziratban a fölőbb idézett zársorok lényegesen máskép és pedig következőleg hangzanak : „Sapienti sat, kivált ha meggondoljuk, hogy az olaszok nem talán valami elévült corpus juris és az austriai törvények , hanem a Code Napoleon s a legjobb európai törvények közt választhattak. Fölebbi értesítések magától a milánói államügyésztől származnak.“ Lényegesnek nevezzük a különbséget, mert itt a váltótörvény nem említtetik különösen, a zársorok okoskodása tehát nem vonatkozhatik kiválólag a magyar váltótörvényre, mert továbbá kéziratunkban nincs szó „corpus juris elévült magánjogi határozványairól“, hanem egészben véve a corpus jurisról. Kereskedelmi testületünk érdekében és az általa e pillanatban kiválólag sürgetett váltótörvény - kérdéssel szemben, a hozzánk érkezett közleményből a tényállást közlöttük, azonban attól féltünk, hogy épen ezen érdeknek ártunk, ha ugyanegy időben kíméletlen szavakkal mondunk az egész corpus jurisra kárhoztató ítéletet. A mai kor jelszava : a jelen kibékítése a múlttal, és nagyobb mértékben, mint bármely más journalistikai közegnek, feladatuk a német lapoknak. Magyarországban ezen kibékítést minden erővel előmozdítani, és mindazt gondosan kerülni, ami a nemzetet és az elődök hagyománya iránti kegyeletet sérthetné. Előttünk e tekintetben Ő Felsége magas előképe állt, aki a legutóbbi hónapokban is ismételt s az egész ország által örömmel elismert bizonyítékát adó az egymással szemben álló nézetek kiengesztelése s kibékítésére hajló hangulatának s érzületének. Attól kellett tartanunk, hogy ezen a minden irányadó kört lelkesítő irány ellen vétünk, ha merev kihivó phrasisokban oly érdeket védnénk, mely mellett súlyos és meggyőző érvek állnak rendelkezésünkre. Hogy azonban mi a sebeket, melyekben anyagi jólétünk szenved, nem álkíméletből, félreértett hazafiságból titkoltuk el, sőt hogy ellenkezőleg egy pillanatig sem haboztunk, a kereskedettmi érdeknek, valahányszor veszélyeztetettnek látszott, a publicistát szóval szolgálni, erre nézve épen a váltótörvényt és igazságszolgáltatást illetőleg a szükségesnél több bizonyítékra hivatkozhatunk, így 1861. január 11-kén, kevéssel előbb, mint az országbírói értekezlet megkezdetett, ezt írták: „Sok oldalról halljuk azon aggodalmat nyilvánulni, hogy az átmeneti korszak helyébe, a mely épen a magánjogi kérdésekben sürgetősebb mint bárból, elhamarkodás lép közbe, mely alatt számtalan százezrek szerencséjével összekötött érdeknek szenvednie kell; a törekvés: alkotmányos életünk folytonosságát visszaállítani, mely a politikai téren oly nagy s áldásdús eredményt, azzal fenyeget, hogy az igazságszolgáltatás terén abnormitásokra vezessen, melyek következései magánosokra épen úgy, mint az összességre ijesztők. Ne feszítsük a jogelvvét túlzottan: való, hogy az igazságszolgáltatási pátensek, melyek az utóbbi években kiadattak, együttvéve nem alkotmányosak, azonban szabályaik szerint kötöttünk szerződéseket és intézkedtünk, ezek most mind jogérvényteleneknek nyilváníttassanak? Fontoljuk meg, hová vezethetne ily eljárás. Megszűnjék-e a magyar akadémia működni, mert alapszabályai, melyek szerint hat, Bach által aláírvák és így törvénytelenek ? Fel akarjuk-e áldozni a Duna szabadságát és a dunai gőzhajó-társaság szabadalmait ismét visszaállítani, mert megszüntetését eddig nem szentesítő magyar országgyűlés ? A magyar megint zsírjában, — mondák a martins előtti napokban, — óvakodjunk, hogy most a törvényesség zsírjában, fölösleges elvi táplálékban ne fuljunk meg.“ Szavaink azonban elhangzottak s mindig valószínűbbé lön, hogy a német váltótörvény helyébe a magyar fog visszaállíttatni; párvonalt állitank a két törvény közt, mely az utóbbira kevéssé volt hízelgő, és nem féltünk többi közt ezt mondani: „A német váltórendtartás, amint tudva van, a porosz javaslat alapján, kitűnő jogtudósok s szakférfiak gyülekezete által 1847-ben Lipcsében dolgoztatott ki, és Németország valamennyi állama, valamint Austria által is elfogadtatott, a mi meglehetősen világos bizonyiték ezen 10 év óta Magyarországban is alkalmazott törvény kitűnősége mellett. Mi az 1840. XV. tezikknek különösen magyar eredetéről mondatik, csak mosolyt erőszakolhat annak ajkára, a ki a magyar váltótörvény keletkezését látta, s tudja, miképen adta el maisteini Wildner úr — a ki bizonyára tősgyökeres magyar volt — váltó-bölcseségét egészen készen a magyar országgyűlés urainak drága pénzért, és a ki tudja, miképen kezdték ezen adomány fölött az országban nemsokára vakarni fejeiket, s már 1844-ben változtatásokat vettek eszközlésbe, melyek tagadhatlanul inkább eredtek az adós, mint a hitelező iránti jóakaratú tekintetekből. Annyira haladtunk a civilisatióban, hogy a jó csak akkor tarthat igényt a szentesit*««, ha magyar?“ Szavunk mindamellett óhajtott eredmény nélkül maradt és az országbírói értekezlet ismeretes határozványai, köztük a magyar váltótörvény visszahelyezése is megnyerék az országgyűlés jóváhagyását és a királyi szentesítést. A rosz következések, melyeket megjóslünk, nemsokára érvényesitik magukat: a hitel, ezen a népgazdászati virágzás emeltyűje mindig mélyebben izgattatott meg, minek folytán mindig sürgősebben a segély követelése. Örömmel üdvözöltük néhány hó előtt a legközelebb összeülendő codifikáló bizottmány hítét; semmi sem látszott előttünk fontosabbnak mint azt bebizonyítani, mennyire adandó elsőség a német váltótörvénynek a magyar fölött, és különösen a személyfogság szükséges voltának kimerítő és részletes tárgyalást szenteltünk . m. hó 29-dikén akként mondtuk ki nyíltan meggyőződésünket, miszerint a codifikálás alapjául a német váltótörvény ajánlható, és azóta igyekeztünk egy hosszabb czikksorozatra nyúló részletes kritikánkban állításunkat be is bizonyítani. Láthatni, hogy valahányszor a kérdés eldöntésének fontos pillanata elérkezett, soha sem mulasztottakéda kereskedelmi érdeket a legmelegebben védelmezni, mindenesetre mindig azon méltányos, engesztelékeny szellemben, melyet a kereskedelmi testületnek a nemzet közepettei állása kötelességünkké tesz. Ily modorban hittük s hisszük még a magyar kereskedelem érdekeit legjobban képviselni, ily módon fogjuk azt jövőre is szolgálni. Ennyiből áll igazolásunk az „Ungarische Nachrichtenében megjent „Nyilatkozatra.“ Ezenfelül teljes meggyőződésünk az, mikép a nagykereskedelmi kebeszet elnöksége tagjainak többsége az ezen „nyilatkozat“-ban kimondott nézetet nem osztja, már haza indultak, mi ismét gazdag anyagot fog szolgáltatni némely itteni lapoknak arra, hogy irányunkbani jóindulatukat elménczkedő vezérczikkekben tanúsíthassák. Pest, febr. 20. A „D. Z.“ siet a 47 irányában vallott rokonszenveit kikorrigálni egészen azon értelemben, mint azokat K. A. tegnapi czikkében commentálta. Közöljük ide vonatkozó sorait. Ami a közös ügyek kezelésének formáira nézve általa óhajtott programmot illeti, — igen fogunk örvendeni, ha alkalom adatik arra, hogy a 47-esek és 48-asok e fölött értekezhessenek, s illetékesen határozzanak. Ez alkalom közel lehetne, ha a „D. Z. “ utógondolat nélkül akarná azt elfogadni. Az országon, vagy épen a magyar kormányférfiakon nem múlik. Ennyit futólagosan azon nagy dologról, melyet a „D. Z.“ is estik futólag érintett meg. A „Donau Zeitung“ ugyanis így ír: „A „Wanderer“ azt állítja, hogy a municipalisták 1847-et nem mint kiindulási, hanem mint czélpontot óhajtják. Ámbár mi — mellesleg mondva — 1847-et nem ismertük el világosan kiindulási pont gyanánt, annál kevésbbé fogadtuk el ezen inversiót; ha ténylegesen alapos, igen fájlalnók, mert a mi legőszintébb meggyőződésünk szerint 1847, a monarchia nyugati részének alkotmányos szervezése mellett, nem képzelhető. Ezúttal nem soroljuk elő az illető okokat; mai észlelődésünk lényege másutt rejlik. „Úgy hiszszük, mind a „ministeriálisok,“ mind a „municipalisták“ legjobban tennék,ha némi programmját készítenék el ama módnak, melyen a birodalom közös ügyeinek rendszeresen folyamatban levő tárgyalását képzelik maguknak. Ha ők erre határoznák el magukat, mind barátaiknál, mind elleneiknél bizalmat gerjesztenének szándékaik világossága s őszintesége iránt. Mit használ a kiindulási pontokat vitatni, ha maga a czél s eredmény iránt folyvást homály tartatik fönn ? Hiszen valósággal mindkét félnek csak tudnia kell, hogy hova akarnak eljutni. Miért nem mondják azt ki nyíltan ? A magyar kérdés nem csupán jogi elvek, hanem lényegesen annak kérdése is, mi egyrészről szükséges, másrészről lehetséges s gyakorlatilag kivihető. ,Ezen terrénumra kellene állani és nem fogna nehéznek találtatni, hogy a közös ügyek lehetőleg közös kezelést is kívánnak. S akkor is alkalomszerűnek látnák, több súlyt fektetni a közös szabadságra mint a különjogra, mi tagadhatatlanul nagy nyeremény volna. Mert min- iden földi ügyekben, tehát a magyar kérdésben is, a valósíthatóság minden lehető javaslatoknak , és óhajoknak legfontosabb kriteriona.“ Lapszemle. A „Gazetta Transilvaniei“ brassói román lap pesti levelezője a m. tudom. akadémia által f. év jan. 17-kén tartott évi közgyűlés alkalmával előfordult, s olvasóink előtt már ismert közérdekű tárgyak elősorolása után, a közleményét nevezett lap útján, következő megjegyzések kíséretében folytatja: „Nem vagyunk képesek — úgymond levelező — eléggé csodálni a magyar nemzetet, midőn az a tudományok terén, melyeknek felvirágzását mi is szivtünkből óhajtjuk, óriási lépésekkel halad előre. Azonban, magasztalra méltó minden tettei s erényei mellett sem lehet nékie hibául fel nem rónánk azon — nem helyeselhető elfeledést, melylyel vele ugyanegy házban lakók irányában viseltetik. Az ünnepélyes közgyűlés tartását ugyanis mindenkor szakülések szokták megelőzni, melyekben, más teendők között, akadémiai rendes, vagy tiszt tagok, vagy levelezők választatnak, oly honfiak, vagy idegenek közül, kik magukat az irodalom mezején megkülönböztették. így történt ez a m. évi ülések alkalmával is, minden tudományos szakmányokban megválasztottak bel-s külföldi tagok, anélkül, hogy az akadémia nagyobb fejeinek eszükbe jutott volna, hogy a világon román is létezik, ki szintoly tudományos, bár kisebb számú férfiakkal bír, mint az érdemdús magyar nemzet. Az akadémia egyik tagja — folytatja lev. — beszédében ezt mondá: „Nem csak szabadok, de kötelesek is vagyunk, jó barátunk által tanúsított rokonszenv iránt hálás elismerést kijelentenünk.“ S vájjon a román — kérdi I. — ki annyi századokon át jóban, roszban bajtársa s barátja volt a magyarnak, s együtt vívtak annyi győzelmeket a közös haza ellenségei ellen, nem jogosan kívánhatna-e a magyar testvértől annyit, hogy legalább jelesebb embereit, kik a tudományosság ösvényén fáradozva, elhervadhatatlan borostyánt szereztek, megkülönböztetné? Minden szó nélkül mellőztem vala — megjegyzi. - az akadémia említett eljárását, ha nem látnám, miként az, Európának minden tudományos intézeteivel érintkezve,» minden nemzetiségekből tagokat választva, csak egyedül a románt ignorálja ; pedig ha a magyar már előbb érintkezett volna szellemileg a románnal, s ha a helyett, hogy tudósai minden keleti s nyugoti nyelveket megtanultak, a román nyelvet is, mint az európai miveit nyelvekkel rokont, figyelemre méltat- nák: nyelvünk s nemzetiségünk származása tekintetében nem estek volna — az idegen történészek nagy részének módjára — oly iszonyú tévedésbe; s e tévedés csak akkor lesz legyőzhető, ha a magyar historiographia számára is igazságot szerető történészek fognak születni, mint született a római mesés história számára ezer év után egy Niebuhr. Alapi újdonság-osc. • A „Felővidéki M. K.“ Írja : Havas József kir. tanácsos úr a pest-losonczi vasút ügyében e napokban megyénkbe érkezett. Utazásának egyik czélja a sz. Istvánkőszén-bánya társulat nógrádi kőszénbányáinak megbecslése, mely becslés a megyei hatóság közbejöttével rögtön eszközlésbe is vézetett. E ténynyel kapcsolatba hozhatjuk, miként a vasútvonalra szükségelt terület kisajátítására nézve az illető birtokosokkal az egyezkedések már folyamatban vannak. Mint bizonyost halljuk azt is, hogy a társulat B. M. ragyolezi birtokán már 300 hold erdőt vett me . * Az aradi takarékpénztár f. hó 15-én tartott közgyűlésén elnökké Pungli János, első igazgatóvá Andrényi Károly,s másodigazgatóvá Dojsa Sámuel urak választottak. — Hétfőn, vagyis febr. 16 án délután 5 órakor adott zeneestély után farsangi mulatságot is tartottak a vakok intézete növendékei, melyhez Bohus-Szögyényi Antónia ő méltósága, Latinovics-Somsich Mária s több nőegyet illeti kegyeletdus hölgyek különféle süteményekkel; — továbbá Wenkheim Krisztina grófnő kisasszony 10 forint, gróf Niczky Filoména kisasszony 5 ft, Marczibányi Antal ur cs. k. kamarás méltósága 5 ft, Rudnyánszky Ferencz ügyvéd ur 4 ft. é Tttköry ur serrel, Strohmayer ur borral járulni szíveskedtek. Mivélyes köszönetet nyilvánít növendékei nevében. Pest, febr. 19. 1863. Halványi János, s. k. igazgató. * A „M. 8 “-ban a következő újdonságokat olvassuk : A lánczhidtéren a város csurgó-kutat fog felállítani, mint azt már a múltkor is említettük. E kút mérnöki munkálatait e bő 17 dikén már meg is kezdették. Széchenyi szobrát szintén ezen a téren óhajtják felállítani. Hol lesz a kút s hol a szobor, azt még nem tudjuk, s igy még nem is ítélhetjük meg, vájjon a két mű az arányosság megsértése nélkül megfér-e majd egy téren.— A Széchenyi-tért, mely hanyatlásnak kezdett indulni, újólag gyepágyakkal, uj korlátokkal stb. látják el. Mondják, hogy felfrissítő kioszkot is fognak benne építeni. — Izsó Miklós szoborpere még eddig sem dőlt el. Három műérte : Alexi szobrász, Skalniczky építész és Telepi festész 2000 ftra becsülte a „Juhászt“,— az ellenfél ügyvéde azonban hallomás szerint újabb becslés nyomán be akarja bizonyítani, hogy az csak 600 ftot ér. — Izsó, ki Arany, Egressy és Tóth József mellszobrait elkészítette, most az akadémia épülete számára egy domborművi csoportozaton dolgozik, mely képletben az adakozást ábrázolja.— Budai Julia, mielőtt hosszabb vidéki körútjára indulna, a budai népszínházban előbb még „Bánk bán“-ban lép föl mint Melinda. Ezen előadás a Kisfaludytársaság javára menend végbe. * A pestbudai hangász-egyleti zenede legközelebb e következő ajándékokban részesült, u. m. Vaisz Sándor, szavalat-tanszaki növendék által Vachott Sándor „Báthory Erzsébet“ költői beszély; Kölcsey Ferencz munkái, Szemere Pál kiadása, 1 bő kötet; Erdélyi János „Szabad hangok“ ; Shakespeare „Coriolán", forditá Petőfi Sándor; Ormódy Bertalan „Magyar Romanzero“ a áriáikba adatott. Thaly Kálmán úr az általa szerzett „Székely kürt“ czimü költeményeit. Zadix Hermann ur a zenedének 6 ft 30 krt. Winter Rudolf: Dávid Felicien „Sivatag“ czimü zenemüvének összes hangjegyeit. Treichlinger József pesti mitáris úr 63 füzet zenemüvet nyomtatva a zenedének ajándékozta, és Mutschenbacher Victor ur, a zenede volt növendéke „Magyar rhapsodia“ czimű nyomtatott szerzeményéből eladott 70 példány tiszta jövedelmét, 25 fzot alapítványul a zenedének szentélé. Csery Kálmán szavalaz osztályi növendék által saját kezével irt másolata Szigligeti Ede „Rákóczy Ferencz fogsága“ czimü színművének, melyet saját költségén be is köttetett, — ajándékoztatott. Mely ajándékokért a pestbudai hangász-egyleti zenede igazgató választmánya hálás köszönetét ezennel nyilvánítja- közli Bittor Sándor, egyleti titkár. * Fuchs Rudolfé* Koohmeister Frigyes urak egy Momsen stb. — Ha a magyar literátorok ismernék nyelvünket, történészeinket nem vádolnák a históriai igazság ferdítésével, hanem saját meggyőződésük folytán ítélve belátnák, miszerint származásunk kérdésében elkövetett kutatásaiknál félre voltak vezettetve. Azonban — mond továbbá I. — mellőzve mindezeket, s fátyolt hozva mindazon sérelmekre, melyeket netalán egyik a másikának eddig okoztunk /óhajtandó lenne, miszerint — ha másban nem is — legalább a tudományok színterén egyesülhessünk, hogy ne vádolhasson bennünket jövőben a nyugat azzal, mintha a művelődés iránt idegenek, s minden tekintetben gondatlanok lennénk. Levelező befejezésül felhívja az erdélyi r. tud. Associationt, hogy a magyar munkák cserében leendő kaphatása tekintetében az. akadémiával magát érintkezésbe tenné. Helyesen járnénak el — úgymond 1. — a román gymnasiumok igazgatóságai is, ha kérelemmel fordulnának az akadémiához az iránt, hogy a gymnasiumi könyvtárak gazdagítására az évi nyomtatványokkal megajándékoztassanak, mit a m. akadémia szívesen fog tenni, miután ily kérelemmel járult magyarországi minden gymnasiumok e szerencsében részesülnek.“ Eddig a levelező. Meg vagyunk részünkről győződve, miszerint e figyelmet érdemlő óhajtás a magyar tudományos akadémiánál, adandó kedvező alkalommal, kelő méltánylásban fog részesülni. (Hon után.) Az országos magyar gazd. egyesület felterjesztése a gazdasági és erdészeti tanintézetek ügyében. (Vége). II. Bulantul állítandó földmives iskolával egybekapcsolt gazdasági intézet költségvetése. E helyt ismételve bátorságot veszünk, a nm. m. kir. helytartó tanács figyelmét Keszthelyre felhívni, ahol a dunántúli részre a legalkalmasabb ponton, s az országos pénzalap hozzájárulásával talán legkönnyebben vélnék a földműves iskolával összekötendő gazdasági tanintézetet felállíthatni; azon esetre azonban, ha Keszthelyen a tervezett gazd. intézetet létesíteni nem lehetne, Székes-Fehérvárt vesszük költségvetésünk alapjául. A) Alaptőke: I. Az intézet gazdasági tere.M után Sz Fehérvár városának a kebelében felállíttatni tervezett gazd. tanintézetre tett ajánlatát nem ismerjük, jelen költségvetésben azon feltételből indulunk ki, hogy a gazdálkodási térnek megkivántatól 500 hold minimumot pénzen kell megvásárolnunk; feltételünknél azonban , nemes város részvétére számítva, a földnek holdját nem vesszük 100 frtnál többre, és igy az 600 hold föld kerülne 150,000 frtba. 2) É p U I e t c k. a) Az intézet épülete a debreczeni épület felvetése szerint .... 30,000 frt. b) A földmives iskola épülete . . 7,400 „ c) Gazdasági épületek .... 24,SCO „ d) Taneszközökre......................... 12,000 „ Összesen 74,300 frt.