Sürgöny, 1863. február (3. évfolyam, 26-48. szám)

1863-02-21 / 42. szám

Ilamiadik évi folyam. 42.­­ 1863. Szombat februárius 21. Saerkert«**-Mv»tel­­­j Uri-utex* * Libovn*sky-h4i- I Kiadó-hivatal, juj­átok-tere 7. •&. a. fold*iint. Előfizethetni B»d»pesten a kiadó­hivatalban, baratok-tere 7. fiám, földjiint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak Budapest& házhoz hordva. Félévre 8 , 60 kr. Negyedévre 4 , 60 , austriai értékben. Vidékre, naponkint pontán FAdrr* 10 forint Negyeddrr# 6 , Klóflzethetni „SÜRGÖNY“ m artlus-junlUBl 4 havi folyamára 6 forint 70 krajczárral. a . „Sü­rgöny“ kiadó hivatala. NEMHIVATALOS RÉSZ. Bécs, febr. 19.­­— Az itteni politikai köröket most leg­inkább foglalkoztatja a porosz kormánynak azon lépése, melynélfogva , mint közönségesen állít­ják, be sem várva az orosz kormány felszólítá­sát, önként felajánlotta közreműködését a len­gyel feltámadás elnyomására, s már e részben va­lóságos szerződésre is lépett az orosz kormány­nyal. Ezt ugyan a berlini hivatalos lapok tagad­ják , de azon körülmény folytán, hogy a porosz alsóház febr. 18-án tartott ülésében Schulze- Delitsch és Carlo­vitz képviselőknek e hírre vonatkozó interpellációjára Bismark a választ megtagadta, az általánosan elterjedt hír is némi valószínű­ségre emelkedett. Nem is szükséges fejtegetnünk, hogy e részben a bécsi kormány eleitől fogva sokkal tapintatosabb politikát követett. S e politikát még jobban illustrálja az, hogy S­m­o­­­k a Lembergben atyailag figyelmezteté az egyetemi ifjúságot, miszerint ne hagyja el hazáját, s ne vegyen részt e felkelésben. Maga pedig ide sie­tett, hírszerint oda működendő, hogy a kormány az ideiglenesen feloszlatott galicziai országgyűlést teljes bizalmának jeléül újra összehívni szíves­kednék. Említés nélkül nem hagyhatjuk azt is, hogy midőn a „Donau Zeitung“ a magyar kér­dés kiegyenlítésére irányzott törekvéseit a ma­gyar államférfiaknak helyesli, és nagyon jó­­akarólag nyilatkozik, ugyanekkor az „Oes­­terreichi­s­c­he Z­e­i­t­u­n­g,“ s az „Ost- Deutsche Post“ csak csípős gúnyokra hasz­nálják fel az egész kiegyenlítési törekvést, s kü­lönösen az utóbbikor. Forgách főkanczellár úr személyiségével bíbelődik sokat. Jó lesz fel­­jegyeznünk e magatartását a bécsi centralista lapoknak; talán egykor még hasznát vehetjük. Gr. Mikó még folyvást gyöngélkedik, hanem az erdélyi küldöttségnek némely tagjai TÁRCZI A „Pester Lloyd“ szerkesztősége Fuchs és Kochmeister uraknak lapunk tegnapi számá­ban megjelent nyilatkozatára következő észre­vételeket tesz : „Legelőször azt jegyezzük meg, mikép a sajtó alá szánt kézirat aláírás nélkül érkezett hozzánk, ha tehát annak zársorait közöljük, a felelősséget a közön­ség irányában egyedül kellett volna viselnünk. Megjegyezzük továbbá, hogy a még most is bir­tokunkban levő kéziratban a fölőbb idézett zársorok lényegesen máskép és pedig következőleg hangzanak : „Sapienti sat, kivált ha meggondoljuk, hogy az olaszok nem talán valami elévült corpus juris és az austriai törvények , hanem a Code Napoleon s a leg­jobb európai törvények közt választhattak. Fölebbi ér­tesítések magától a milánói államügyésztől származ­nak.“ Lényegesnek nevezzük a különbséget, mert itt a váltótörvény nem említtetik különösen, a zársorok okoskodása tehát nem vonatkozhatik kiválólag a ma­gyar váltótörvényre, mert továbbá kéziratunkban nincs szó „corpus juris elévült magánjogi határozványairól“, hanem egészben véve a corpus jurisról. Kereskedelmi testületünk érdekében és az általa e pillanatban kiválólag sürgetett váltótörvény - kérdés­sel szemben, a hozzánk érkezett közleményből a tény­állást közlöttük, azonban attól féltünk, hogy épen ezen érdeknek ártunk, ha ugyanegy időben kíméletlen sza­vakkal mondunk az egész corpus jurisra kárhoztató ítéletet. A mai kor jelszava : a jelen kibékítése a múlt­tal, és nagyobb mértékben, mint bármely más journa­­listikai közegnek, feladatuk a német lapoknak. Ma­gyarországban ezen kibékítést minden erővel előmoz­dítani, és mindazt gondosan kerülni, a­mi a nemzetet és az elődök hagyománya iránti kegyeletet sérthetné. Előttünk e tekintetben Ő Felsége magas előképe állt, a­ki a legutóbbi hónapokban is ismételt s az egész or­szág által örömmel elismert bizonyítékát adó az egy­mással szemben álló nézetek kiengesztelése s kibékí­­tésére hajló hangulatának s érzületének. Attól kellett tartanunk, hogy ezen a minden irányadó kört lelkesítő irány ellen vétünk, ha merev kihivó phrasisokban oly érdeket védnénk, mely mellett súlyos és meggyőző ér­­vek állnak rendelkezésünkre. Hogy azonban mi a sebe­­ket, melyekben anyagi jólétünk szenved, nem álkímé­­letből, félreértett hazafiságból titkoltuk el, sőt hogy el­lenkezőleg egy pillanatig sem haboztunk, a kereske­dettmi érdeknek, valahányszor veszélyeztetettnek lát­szott, a publicistát szóval szolgálni, erre nézve épen a­­ váltótörvényt és igazságszolgáltatást illetőleg a szük­ségesnél több bizonyítékra hivatkozhatunk, így 1861. január 11-kén, kevéssel előbb, mint az országbírói ér­tekezlet megkezdetett, ezt írták: „Sok oldalról halljuk azon aggodalmat nyilvá­nulni, hogy az átmeneti korszak helyébe, a mely épen a magánjogi kérdésekben sürgetősebb mint bárból, elhamarkodás lép közbe, mely alatt számtalan­­ száz­ezrek szerencséjével összekötött érdeknek szenvednie kell; a törekvés: alkotmányos életünk folytonosságát visszaállítani, mely a politikai téren oly nagy s áldásdús eredményt­, azzal fenyeget, hogy az igazságszolgálta­tás terén abnormitásokra vezessen, melyek következé­sei magánosokra épen úgy, mint az összességre ijesztők. Ne feszítsük a jogelv­­vét túlzottan: való, hogy az igaz­ságszolgáltatási pátensek, melyek az utóbbi években kiadattak, együttvéve nem alkotmányosak, azonban szabályaik szerint kötöttünk szerződéseket és intéz­kedtünk, ezek most mind jogérvényteleneknek nyilvá­níttassanak? Fontoljuk meg, hová vezethetne ily eljá­rás. Megszűnjék-e a magyar akadémia működni, mert alapszabályai, melyek szerint hat, Bach által aláírvák és így törvénytelenek ? Fel akarjuk-e áldozni a Duna szabadságát és a dunai gőzhajó-társaság szabadalmait ismét visszaállítani, mert megszüntetését eddig nem szentesítő magyar országgyűlés ? A magyar megint zsírjában, — mondák a martins­ előtti napokban, — óvakodjunk, hogy most a törvényesség zsírjában, fölös­leges elvi táplálékban ne fuljunk meg.“ Szavaink azonban elhangzottak s mindig valószí­nűbbé lön, hogy a német váltótörvény helyébe a ma­gyar fog visszaállíttatni; párvonalt állitank a két tör­vény közt, mely az utóbbira kevéssé volt hízelgő, és nem féltünk többi közt ezt mondani: „A német váltórendtartás, a­mint tudva van, a porosz javaslat alapján, kitűnő jogtudósok s szakfér­fiak gyülekezete által 1847-ben Lipcsében dolgozta­tott ki, és Németország valamennyi állama, valamint Austria által is elfogadtatott, a mi meglehetősen vilá­gos bizonyiték ezen 10 év óta Magyarországban is al­kalmazott törvény kitűnősége mellett. Mi az 1840. XV. tezikknek különösen magyar eredetéről mondatik, csak mosolyt erőszakolhat annak ajkára, a ki a magyar váltótörvény keletkezését látta, s tudja, miképen adta el maisteini Wildner úr — a ki bizonyára tősgyö­keres magyar volt — váltó-bölcseségét egészen ké­szen a magyar országgyűlés urainak drága pénzért, és a ki tudja, miképen kezdték ezen adomány fölött az országban nemsokára vakarni fejeiket, s már 1844-ben változtatásokat vettek eszközlésbe, melyek tagadhat­­lanul inkább eredtek az adós, mint a hitelező iránti jóakaratú tekintetekből. Annyira haladtunk a civilisa­­tióban, hogy a jó csak akkor tarthat igényt a szente­sit*«­«, ha magyar?“ Szavunk mindamellett óhajtott eredmény nélkül maradt és az országbírói értekezlet ismeretes határoz­­ványai, köztük a magyar váltótörvény visszahelyezése is megnyerék az országgyűlés jóváhagyását és a ki­rályi szentesítést. A rosz következések, melyeket meg­­jóslünk, nemsokára érvényesitik magukat: a hitel, ezen a népgazdászati virágzás emeltyűje mindig mélyebben izgattatott meg, minek folytán mindig sürgősebb­­en a segély követelése. Örömmel üdvözöltük néhány hó előtt a legközelebb összeülendő codifikáló bizottmány hítét; semmi sem látszott előttünk fontosabbnak mint azt be­bizonyítani, mennyire adandó elsőség a német váltótör­vénynek a magyar fölött, és különösen a személyfog­ság szükséges voltának kimerítő és részletes tárgyalást szenteltünk . m. hó 29-dikén akként mondtuk ki nyíl­tan meggyőződésünket, miszerint a codifikálás alapjául a német váltótörvény ajánlható, és azóta igyekeztünk egy hosszabb czikksorozatra nyúló részletes kritikánk­ban állításunkat be is bizonyítani. Láthatni, hogy va­lahányszor a kérdés eldöntésének fontos pillanata el­érkezett, soha sem mulasztottakéda kereskedelmi érde­ket a legmelegebben védelmezni, mindenesetre mindig azon méltányos, engesztelékeny szellemben, melyet a kereskedelmi testületnek a nemzet közepettei állása kötelességünkké tesz. Ily modorban hittük s hisszük még a magyar ke­reskedelem érdekeit legjobban képviselni, ily módon fogjuk azt jövőre is szolgálni. Ennyiből áll igazolásunk az „Ungarische Nach­richtenében megjent „Nyilatkozatra.“ Ezenfelül teljes meggyőződésünk az, mikép a nagykereskedelmi ke­­beszet elnöksége tagjainak többsége az ezen „nyilat­kozat“-ban kimondott nézetet nem osztja, már haza indultak, mi ismét gazdag anyagot fog szolgáltatni némely itteni lapoknak arra, hogy irányunkbani jóindulatukat elméncz­­kedő vezérczikkekb­en tanúsíthassák. Pest, febr. 20. A „D. Z.“ siet a 47 irányában vallott ro­­konszenveit kikorrigálni egészen azon értelem­ben, mint azokat K. A. tegnapi czikkében com­­mentálta. Közöljük ide vonatkozó sorait. A­mi a közös ügyek kezelésének formáira nézve általa óhajtott programmot illeti, — igen fogunk örvendeni, ha alkalom adatik arra, hogy a 47-esek és 48-asok e fölött értekezhessenek, s illetékesen határozzanak. Ez alkalom közel lehetne, ha a „D. Z. “ utógondolat nélkül akarná azt elfogadni. Az or­szágon, vagy épen a magyar kormányférfiakon nem múlik. Ennyit futólagosan azon nagy dologról, melyet a „D. Z.“ is estik futólag érintett meg. A „Donau Zeitung“ ugyanis így ír: „A „Wanderer“ azt állítja, hogy a munici­­palisták 1847-et nem mint kiindulási­, hanem mint czélpontot óhajtják. Ámbár mi — melles­leg mondva — 1847-et nem ismertük el vilá­gosan kiindulási pont gyanánt, annál kevésbbé fogadtuk el ezen inversiót; ha ténylegesen ala­pos, igen fájlalnók, mert a mi legőszintébb meggyőződésünk szerint 1847, a monarchia nyugati részének alkotmány­os szervezése mel­lett, nem képzelhető. Ezúttal nem soroljuk elő az illető okokat; mai észlelődésünk lényege másutt rejlik. „Úgy hiszszük, mind a „ministeriálisok,“ mind a „municipalisták“ legjobban tennék,­­ha némi programmját készítenék el ama módnak, melyen a birodalom közös ügyeinek rendszere­sen folyamatban levő tárgyalását képzelik ma­guknak. Ha ők erre határoznák el magukat,­­ mind barátaiknál, mind elleneiknél bizalmat gerjesztenének szándékaik világossága s őszin­tesége iránt. Mit használ a kiindulási pontokat vitatni, ha maga a czél s eredmény iránt foly­vást homály tartatik fönn ? Hiszen valósággal mindkét félnek csak tudnia kell, hogy hova akarnak eljutni. Miért nem mondják azt ki nyíl­tan ? A magyar kér­dés nem csupán jog­i elvek, hanem lényegesen annak kérdése is, mi egyrész­ről szükséges, másrészről lehetséges s gyakor­latilag kivihető. ,Ezen terrénumra kellene állani és nem fog­na nehéznek találtatni, hogy a közös ügyek le­hetőleg közös kezelést is kívánnak. S akkor i­s alkalomszerűnek látnák, több súlyt fektetni a közös szabadságra mint a külön­jogra, mi ta­gadhatatlanul nagy nyeremény volna. Mert min- i­den földi ügyekben, tehát a magyar kérdésben is, a valósíthatóság minden lehető javaslatoknak , és óhajoknak legfontosabb kriteriona.“ Lapszemle. A „Gazetta Transilvaniei“ brassói román lap pesti levelezője a m. tudom. akadémia által f.­­ év jan. 17-kén tartott évi közgyűlés alkalmával előfordult, s olvasóink előtt már ismert közér­dekű tárgyak elősorolása után, a közleményét nevezett lap útján, következő megjegyzések kí­séretében folytatja: „Nem vagyunk képesek — úgymond levelező — eléggé csodálni a magyar nemzetet, midőn az a tudo­mányok terén, melyeknek felvirágzását mi is szivtünk­ből óhajtjuk, óriási lépésekkel halad előre. Azonban, magasztalra méltó minden tettei s erényei mellett sem lehet nékie hibául fel nem rónánk azon — nem he­lyeselhető elfeledést, melylyel vele ug­yanegy házban lakók irányában viseltetik. Az ünnepélyes közgyűlés tartását ugyanis mindenkor szakülések szokták meg­előzni, melyekben, más teendők között, akadémiai ren­des, vagy tiszt tagok, vagy levelezők választatnak, oly honfiak, vagy idegenek közül, kik magukat az iro­dalom mezején megkülönböztették. így történt ez a m. évi ülések alkalmával is, minden tudományos szakmá­­nyokban megválasztottak bel-­s külföldi tagok, a­nél­kül, hogy az akadémia nagyobb fejeinek eszükbe jutott volna, hogy a világon román is létezik, ki szintoly tu­dományos, bár kisebb számú férfiakkal bír, mint az érdemdús magyar nemzet. Az akadémia egyik tagja — folytatja lev. — be­szédében ezt mondá: „Nem csak szabadok, de köte­lesek is vagyunk, jó barátunk által tanúsított rokonszenv iránt hálás elismerést kijelentenünk.“ S vájjon a román — kérdi I. — ki annyi százado­kon át jóban, roszban bajtársa s barátja volt a ma­gyarnak, s együtt vívtak annyi győzelmeket a közös haza ellenségei ellen, nem jogosan kívánhatna-e a ma­gyar testvértől annyit, hogy legalább jelesebb embe­reit, kik a tudományosság ösvényén fáradozva, elher­­vadhatatlan borostyánt szereztek, megkülönböztetné? Minden szó nélkül mellőztem vala — megjegyzi­­. - az akadémia említett eljárását, ha nem látnám, miként az, Európának minden tudományos intézeteivel érintkezve,» minden nemzetiségekből tagokat választva, csak egyedül a románt ignorálja ; pedig ha a magyar már előbb érintkezett volna szellemileg a románnal, s ha a helyett, hogy tudósai minden keleti s nyugoti­­ nyelveket megtanultak, a román nyelvet is, mint az európai miveit nyelvekkel rokont, figyelemre méltat-­ nák: nyelvünk s ne­mzetiségünk származása tekinteté­ben nem estek volna — az idegen történészek nagy részének módjára — oly iszonyú tévedésbe; s e téve­dés csak akkor lesz legyőzhető, ha a magyar historiographia számára is igazságot szerető tör­ténészek fognak születni, mint született a római me­sés história számára ezer év után egy Niebuhr. Alapi újdonság-osc. • A „Felővidéki M. K.“ Írja : H­a­v­a­s József kir. ta­nácsos úr a pest-losonczi vasút ügyében e napokban me­gyénkbe érkezett. Utazásának egyik czélja a sz. István­­kőszén-bánya társulat nógrádi kőszénbányáinak megbecs­lése, mely becslés a megyei hatóság közbejöttével rögtön eszközlésbe is vézetett. E ténynyel kapcsolatba hozhatjuk, miként a vasútvonalra szükségelt terület kisajátítására nézve az illető birtokosokkal az egyezkedések már folya­matban vannak. Mint bizonyost halljuk azt is, hogy a tár­sulat B. M. ragyolezi birtokán már 300 hold erdőt vett me . * Az aradi takarékpénztár f. hó 15-én tartott köz­gyűlésén elnökké Pungli János, első igazgatóvá An­dré­n­y­i Károly,s másod­igazgatóvá D­oj­­s­a Sámuel urak választottak. — Hétfőn, vagyis febr. 16 án délután 5 órakor adott zeneestély után farsangi mulatságot is tartottak a va­kok intézete növendékei, melyhez Bohus-Szögyényi Antó­nia ő méltósága, Latinovics-Somsich Mária s több nőegye­t illeti kegyeletdus hölgyek különféle süteményekkel; — továbbá Wenkheim Krisztina grófnő kisasszony 10 forint, gróf Niczky Filoména kisasszony 5 ft, Marczibányi Antal ur cs. k. kamarás­­ méltósága 5 ft, Rudnyánszky Ferencz ügyvéd ur 4 ft­­. é Tttköry ur serrel, Strohmayer ur bor­ral járulni szíveskedtek. Mivélyes köszönetet nyilvánít növendékei nevében. Pest, febr. 19. 1863. Halványi János, s. k. igazgató. * A „M. 8 “-ban a következő újdonságokat olvas­suk : A lánczhidtéren a város csurgó-kutat fog felállítani, mint azt már a múltkor is említettük. E kút mérnöki munkálatait e bő 17 dikén már meg is kezdet­ték. Széchenyi szobrát szintén ezen a téren óhajtják fel­állítani. Hol lesz a kút s hol a szobor, azt még nem tud­juk, s igy még nem is ítélhetjük meg, vájjon a két mű az arányosság megsértése nélkül megfér-e majd egy téren.— A Széchenyi-tért, mely hanyatlásnak kezdett indul­ni, újólag gyep­ágyakkal, uj korlátokkal stb. látják el. Mondják, hogy felfrissítő kioszkot is fognak benne épí­teni. — Izsó Miklós szoborpere még eddig sem dőlt el. Három műérte : Alexi szobrász, Skalniczky építész és Te­lepi festész 2000 ftra becsülte a „Juhászt“,— az ellenfél ügyvéde azonban hallomás szerint újabb becslés nyomán be akarja bizonyítani, hogy az csak 600 ftot ér. — Izsó, ki Arany, Egressy és Tóth József mellszobrait elkészí­tette, most az akadémia épülete számára egy domborművi csoportozaton dolgozik, mely képletben az adakozást ábrázolja.— Budai Ju­l­ia, mielőtt hosszabb vidéki körútjára indulna, a budai népszínházban előbb még „Bánk bán“-ban lép föl mint Melinda. Ezen előadás a Kisfaludy­­társaság javára menend végbe. * A pestbudai hangász-egyleti zenede legközelebb e következő ajándékokban részesült, u. m. Vaisz Sándor, szavalat-tanszaki növendék által Vachott Sándor „Báthory Erzsébet“ költői beszély; Köl­csey Ferencz munkái, Szemere Pál kiadása, 1 bő kötet; Er­­délyi János „Szabad hangok“ ; Shakespeare „Coriolán", forditá Petőfi Sándor; Ormódy Bertalan „Magyar Ro­manzero“ a áriáikba adatott. Thaly Kálmán úr az általa szerzett „Székely kürt“ czimü költeményeit. Zadix Her­mann ur a zenedének 6 ft 30 krt. Winter Rudolf: Dávid Felicien „Sivatag“ czimü zenemüvének összes hang­jegyeit. Treichlinger József pesti mitáris úr 63 füzet ze­nemüvet nyomtatva a zenedének ajándékozta, és Mutschen­­bacher Victor ur, a zenede volt növendéke „Magyar rhapso­­dia“ czimű nyomtatott szerzeményéből eladott 70 példány tiszta jövedelmét, 25 fzot alapítványul a zenedének szen­­télé. Csery Kálmán szavalaz osztályi növendék által saját kezével irt másolata Szigligeti Ede „Rákóczy Ferencz fog­sága“ czimü színművének, melyet saját költségén be is köt­tetett, — ajándékoztatott. Mely ajándékokért a pestbudai hangász-egyleti zenede igazgató választmánya hálás köszönetét ezennel nyilvá­nítja- közli Bittor Sándor, egyleti titkár. * Fuchs Rudolfé* Koohmeister Frigyes urak egy Momsen stb. — Ha a magyar literátorok ismer­nék nyelvünket, történészeinket nem vádolnák a histó­riai igazság ferdítésével, hanem saját meggyőződésük folytán ítélve belátnák, miszerint származásunk kér­désében elkövetett kutatásaiknál félre voltak vezet­tetve. Azonban — mond továbbá I. — mellőzve mind­ezeket, s fátyolt hozva mindazon sérelmekre, melyeket netalán egyik a másikának eddig okoztunk /óhajtandó lenne, miszerint — ha másban nem is — legalább a tudományok színterén egyesülhessünk, hogy ne vádol­hasson bennünket jövőben a nyugat azzal, mintha a művelődés iránt idegenek, s minden tekintetben gon­datlanok lennénk. Levelező befejezésül felhívja az erdélyi r. tud. Associationt, hogy a magyar munkák cserében leendő kaphatása tekintetében az. akadémiával magát érint­kezésbe tenné. Helyesen járnénak el — úgymond 1. — a román gymnasiumok igazgatóságai is, ha kére­lemmel fordulnának az akadémiához az iránt, hogy a gymnasiumi könyvtárak gazdagítására az évi nyom­tatványokkal megajándékoztassanak, mit a m. akadé­mia szívesen fog tenni, miután ily kérelemmel járult magyarországi minden gymnasiumok e szerencsében részesülnek.“ Eddig a levelező. Meg vagyunk részünkről győződve, miszerint e figyelmet érdemlő óhajtás a magyar tudományos aka­démiánál, adandó kedvező alkalommal, kel­ő méltány­lásban fog részesülni. (Hon után.) Az országos magyar gazd. egyesület felterjesztése a gazdasági és erdészeti tanintézetek ügyében. (Vége). II. Bulan­tul állítandó földmives iskolával egy­bekapcsolt gazdasági intézet költségvetése. E helyt ismételve bátorságot veszünk, a nm. m. kir. helytartó tanács figyelmét Keszthelyre felhívni, a­hol a dunántúli részre a legalkalmasabb ponton, s az országos pénzalap hozzájárulásával talán legkönnyeb­ben vélnék a földműves iskolával összekötendő gazda­sági tanintézetet felállíthatni; azon esetre azonban, ha Keszthelyen a tervezett gazd. intézetet létesíteni nem lehetne, Székes-Fehérvárt vesszük költségvetésünk alapjául. A) Alaptőke: I. Az intézet gazdasági tere.­M után Sz Fehérvár városának a kebelében fel­­állíttatni tervezett gazd. tanintézetre tett ajánlatát nem ismerjük, jelen költségvetésben azon feltételből indu­lunk ki, hogy a gazdálkodási térnek megkivántató­l 500 hold minimumot pénzen kell megvásárolnunk; felté­telünknél azonban , nemes város részvétére számítva, a földnek holdját nem vesszük 100 frtnál többre, és igy az 600 hold föld kerülne 1­50,000 frtba. 2) É p U I e t c k. a) Az intézet épülete a debreczeni épület felvetése szerint .... 30,000 frt. b) A földmives iskola épülete . . 7,400 „ c) Gazdasági épületek .... 24,SCO „ d) Taneszközökre......................... 12,000 „ Összesen 74,300 frt.

Next