Sürgöny, 1863. március (3. évfolyam, 65-73. szám)
1863-03-28 / 71. szám
Harmadik évi folyam. 71. 1863. Szerkesztő-hivatal: Uri-utcza Libasinszky-ház. Kiadó-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó* hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.SfitOONT Szombat martius 28. Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. 1 Vidékre,naponkint postán Félévre 850 kr. Félévre 10 forint. Negyedévre 4 „ 50 „ 1 Negyedévre 5 „ Előfizetési felhívás a „SÜRGÖNY“ II-dik évnegyedre folyamára. Előfizetési ár: ápril.júniusi egy negyed évre 5 forint. A „Sürgöny“ kiadó hivatala. NEMHIVATALOS RÉSZ. Birodalmi és tartományi ügyek. A tartományi gyűlések utolsó ülései többnemű érdekkel birnak. Mindenekelőtt a reichsrathi pótválasztásokat említjük, s ezek közt dr. Bergernek az alsó-austriai országgyűlés általi megválasztását. Ezen választás azért érdemel különösebb megjegyzést, mert épen az alsó-austriai országgyűlés az, mely, mint a „Pr.“ mondja, nemcsak túlnyomó többségben ragaszkodik egész mivolta szerint a birod. alkotmányhoz, hanem egyszersmind határozottan minister szellemű, — míg dr. Berger az elsőre nézve Magyarországot illetőleg fenntartásokkal él, s úgy politikai meggyőződései, mint személyes hajlamainál fogva épen nem ministeri érzületű. A „Pr.“ e körülményt onnan magyarázza, hogy a kormánypárt csak utolsó perczben állított föl jelöltet, s hogy a nagybirtokosok töredéke, kissé elhangolva, a landmarschall-helyettesi kinevezés által minister-ellenes demonstratióhoz nyujtá kezét s épen oly követte adá szavazatát, kinek politikai iránya az övétől legtávolabb áll. Egyébiránt a „Pr.“ igen meg van elégedve dr. Berger megválasztatásával, mert határozott tehetséget visz be a birod. tanácsba, s mert azt hiszi, hogy bár dr. Berger épen nem compromissumnak köszöni megválasztatását, s bármily ellenzéki álláspontot foglaljon is el most minden kir. tanácsi párttöredék irányában, mégis, ha egyszer bennülend, csakhamar érezni fogja a transactio szükségét, ha csak elszigeteltetni nem akar. A cseh országgyűlésen pedig a pótválasztások két indítványra adtak alkalmat. Gr. Thun indítványozá, miszerint az országgyűlés az Ő Felsége által kibocsátott államalaptörvény alapján válaszszon a kir. tanácsba követeket, föltéve, hogy a hatalmak alkotmányszerű elkülönítése nem fog megbontatni; egyelőre ez indítvány felőli jelentéstételre kilenctagú bizottmány neveztessék ki s a választás folyó hó 20-ára halasztassék el. Ez indítvány mellett Rieger terjeszte elő egy indítványt, mely szerint Ő Felsége megkérendő leendett, hogy a magyar, horvát, erdélyi és velenczei országgyűléseket még a kir. tanács összeülése előtt hívja össze, hogy a közös képviselet iránt nyilatkozzanak . A két indítvány azon tábornak két töredékétől származván, melylyel a többség úgy is folytonos harczban áll, ezúttal is erős vitára adott alkalmat, melynek befejezte után mind a kettő nagy többséggel el is vettetett. A bécsi lapok jelentéséből kitűnik, hogy már maguk az indítványtevések még feszültebbekké tevék a két főpárt közti viszonyt, s következése tüstént a történt választásokban nyilatkozott. A rákövetkezett ülésben a cseh országgyűlés folytatván a község-terv fölötti tanácskozást, a községi bizottmányi tagok számát illető §-os tárgyaltatott, melyre nézve élénk vita fejlődött ki. A bizottmány ajánlata annyiban különbözött a kormány javaslatától, mennyiben számosabb képviseletet kívánt megengedtetni, mint az utolsó. Minthogy pedig vannak községek, melyek több, sőt néha 30 helységből állnak, azt indítványozá Rieger, miszerint a választási mód akként módosíttassék, hogy mindegyik helységnek, választóinak számához képest, a kellő képviselet a községben biztosíttassék. Ezen indítvány főleg Csehországban nagy fontossággal bír, mert ott igen számosak az apró helységek s ennélfogva az ily csoportulatok is. Herbst azonban a bizottmány javaslatát pártolva, nagyon ellenző Rieger indítványát, és pedig azon körülménynél fogva, hogy ez indítvány elfogadása által a községekbeni nem-egyesülés iránt a községi törvény l.§-ában hozott határozat mellőztetik. Gr. Cram megczáfolá e nézetet s a kérdés nagy fontosságára utalt, minthogy itt sok ezer helység érdekeinek képviselete forog fönn; figyelmezteti ennélfogva a házat, hogy elhamarkodott határozatot ne hozzon, s ajánlatára Rieger inditványa csakugyan a községtörvény-bizottmánynak adatott át, melynek 24 óra múlva kellene jelentését beadnia. Továbbá a nagybirtokosok némi megnyugtatására elhatároztatott, hogy minden választóképes községtag, ki a községre vetett összes egyenes adóból egy hatodot fizet, választás nélkül is a községi bizottmány tagja lehet. A morva országgyűlésen még tovább mentek ezen méltányosság gyakorlatában. A baloldali többség minden pontban győzvén, késztetve érzé magát, midőn a nagybirtokosok által önállóan gyakorlandó helyrendőrségi jogokat illető határozmányok kerültek szőnyegre, nagylelkűséget tanúsítani. Ezen eredmény főleg Giskrjának köszönendő,ki,midőn Hopfen a bizottmány javaslatát oda módositá, hogy minden országos- és hűbéri - birtok-táblás jószág birtokosa, és minden oly ingatlan-birtokos, kinek— habár több községben — egymással egybefüggő 200 holdnyi jószága van, — a maga területén önállóan gyakorolhassa a rendőrséget, — kijelenté, hogy ő és barátja e módosítványra adandják szavukat, minek folytán az elfogadtatott. Gr. Serényi Gábor azon indítványa azonban, hogy az állatorvosi rendőrség is az elkülönített jószágterületek hatáskörébe csatoltassék, már nem nyert pártolást. A bukovinai gyűlésen szintén a községtörvény forgott fönn; a nagybirtokra vonatkozólag az összes pártok megegyeztek abban, hogy miután a nagybirtokosok az azonnali egyesítést a községekkel teljes szívből még nem óhajtják, sőt a parasztok még tartanak is tőle, csak facultatív elkülönítés foglalhat helyet; a szintén szőnyegre került járási képviseletre nézve nagyon eltértek egymástól a pártok nézetei. A bizottmány szükségtelennek tartá ez intézményt Bukovinában, minthogy az csak a költséget s az adóterhet növelné; a nagybirtokosok ellenben azon érvre fektetik a súlyt, hogy ez intézmény nélkül a községeket semmi sem oltalmazza a túlhatalmas kormányi befolyás ellen. Különösen K. Petrino emeli ki ez érv fontosságát, a járási képviseletet az alkotmányos ország-autonómia életkérdésének mondván; minthogy azonban a kormány kijelenté, hogy ez intézmény elfogadása esetére a községtörvény szentesítése nem fogna bekövetkezni, a többség 15 szóval 12 ellen elejte a járási képviseletet. TARCZA. .Magyar lad. akadémia. (Martius 23-án philos-, törvény- és történettudományi osztályok ülése ) Ezen ülést egy érdekes philosophiai előadás tölte be. Purgstaller K. József rendes tag értekezett a természeti czélszerüség érvényességéről. Oly korban, mond értekező, melyben a czélszerüség érvényességét ott is megtámadják, hol eddigelé rendületlenül állott, tudniillik az élő természet mezején, igen okszerű, hogy a bölcselkedők ezen eszmének tekintélyét mindenkép támogatni és lehetőleg biztositni törekednek. Kant első volt, ki a czélszerüség eszméjét tüzetesen és azon elmeékel fejtegette, mely észbirálatát kitűnőleg jellemzi. Értekező terjedelmesen megismerteti Kant elméletét a természeti czélszerüségről, melyet az ítélő tehetség birálata — Kritik der Urtheilskraft — terjeszt elő. E bírálat a gondolatok eredetisége és gazdagsága által a Kant előtt történt philosophiai vizsgálatokat a czélszerűség körül tetemesen fölülmúlja, úgy hogy Kantnak bölcselete e tekintetben is korszakot jelöl. Az ítélő tehetség bírálatát a többitől különböző szellem lengi át. A tiszta és bírálatában higgadt szemlélődőt, a gyakorlatban a szigorú erkölcstanárt, az itélő tehetség bírálatában a természet és művészet lelkesült búvárát látjuk. Belefáradván az elvont szemlélődésbe, valamint az erkölcsi törvényhozásnak komoly tárgyalásába, a philosoph a természet mezején keres enyhülést és elmederítő foglalkozást. Ahelyett, hogy a természetet holt tetemnek tekintené, azt élő testnek tartja és annak rejtélyes belsejébe igyekszik pillantani, hogy lássa, mikép kerül ki az életcsira a teremtő művész kezéből, mikép fejlődik, növekedik és éri el rendeltetését. Kant a természetet és szabadságot megegyeztetni törekedvén, a czélszerűséget véve közvetítőül. Az emberi élet — így vitatkozik Kant — szabadságot nyilatkoztat, ebben a czélszerűség foglaltatik; a czélszerűség tehát az emberi cselekvésre vonatkozik és a gyakorlati philosophiák tárgyát teszi. Kant, mint látszik , a czélszerűséget kelletinél szorosabb érteményben veszi, oly érteményben, miszerint az eszes lénynek tevékenységére szorítkozik. Hogy az emberi cselekvésben a szabadság a természeti kénytelenséggel jár együtt, tudja, ki arra figyel, hogy a belső szabadság, az elhatározás tehetsége indoktól függ; a külső szabadság pedig, vagyis az elhatározás végrehajtása testi erőt és kedvező külvilági állapot tesz fel; minélfogva a szabadság a természeti kénytelenség által van korlátolva. Kant nem az emberi cselekvés körében, hanem rajta kívül, a természet országában keresi a szabadság kiegyenlítését a természeti kénytelenséggel. Eljárása abban fekszik, hogy a czélszerűséget az emberi életből a külvilágra viszi át, s ekkép a természeti czélszerűség fogalmát alapítja. De mikép igazolja Kant ezen eljárását? Mindenekelőtt helyesen figyelmeztet arra, hogy a természet a szabadságnak van alárendelve, mit abból következtet, hogy az észnek czéljait, a szabadság törvényeit a külvilág terén, a természet körében hajtjuk végre; ebből a természetnek azon alkotása érthető, miszerint eszközül szolgál az ész czéljainak valósítására, a szabadságnak nyilvánítására. E helyes észrevétel után Kant azt vitatja terjedelmesen, hogy az emberi ész a czélszerűség eszméjéhez kénytelen folyamodni a természet jeleneteinek okszerű felfogására és megítélésére. E végett tisztába hozza azon különbséget, mely a mechanikai és theológiai okság közt létezik. Ezeket előrebocsátva oda nyilatkozik Kant, hogy vannak természet-jelenetek, melyekről okszerűleg kell ítélnünk, hogy azokat czél szerint működő ok hozta létre. A jelenetek eleméhez a szerves lények tartoznak, melyek belső czélszerűséget nyilvánítanak. • A természeti czélszerűségre vonatkozólag megkülönbözteti Kant a kritikai felfogást a dogmatikaitól. Az észbírálat szempontjából a természeti czélszerűség nem tesz határozott ismerettárgyat, mert ámbár a természet szervezése tapasztalati tárgy, de ezen szervezésnek szülő oka, a czél szerint működő erő, nem esik tapasztalás alá. A természeti czélszerűség csak vezéreszme, melyhez az itélő tehetség, tekintve a természet szervezését, folyamodik, s mely által a mechanikai okságot kiegészíti. E kritikai felfogás a tiszta ész bírálatán alapszik. Az észbírálat az előleges fogalmakat, vagyis a kategóriákat az ítéletek alakjaiból származtatta, minélfogva azokat puszta gondolati alakoknak tartotta, melyeknek az érzéki szemlélés szolgáltat ismereti tartalmat, miből azt következtette, hogy a méretünk a tapasztalás tárgyain túl nem terjed. Az észbirálatnak hiányait átlátták Kant utódjai, kik azokat kiegészitni törekedtek. A természeti czélszerüségre nézve azt említi értekező, hogy Hegeltől kezdve, a philosophusok a czélszerüség eszméjét a kategóriák közé sorolták. E bölcselkedők észbuvárlatát értekező máskor fogja megismertetni. A m. kir. helytartótanács megint statistikai adatokat küldött a közoktatásra vonatkozólag. Köszönettel vette az akadémia s áttette földolgozás végett a statistikai bizottsághoz. Az akadémia, mint talán emlékezni fognak olvasóink, felszólította volt a marosvásárhelyi főiskola tanári karát, hogy Apáczai Csereinek azon főiskola könyvtárában föltalált logikáját lemásolás, vagy ha szükségesnek találtatnék, kinyomatás végett közölje. A nevezett főiskola derék tanári kara válaszul írja: „Tanári karunk a legszívesebb készséggel kíván eleget tenni. Hogy a mű tartalmával és becsével a t. akadémia megismerkedhessék, a kivánt logikát másoltatni kezdettük, de ezt teljes hűséggel kívánván eszközölni, a másoltatás kissé lassan halad. Addig is azonban, mig a másolat egészen elkészülne, kívántuk a t. titoknok urat értesíteni a felől, hogy ha a felküldendő másolat nyomán a m. akadémia a mű kinyomatását elrendelné: az eredeti nyomtatvány egyetlen példányát is a t. akadémia rendelkezése alá bocsátjuk s előleges értesítés után azonnal Pestre küldjük.“ Az akadémia a másolatot köszönettel fogadja s az eredetit is kéri, miután Apáczai Cserei logikáját ki akarja adni. — Nyelvészeti és tudományos tekintetben egyaránt becses ereklye az. Irodalmunk e téren a német irodalmat megelőzte, mint Purgstaller r. tag. megjegyzé. Ugyanez alkalommal a marosvásárhelyi főiskola könyvtára számára, a jegyző inditványa folytán, fölajánlotta az akadémia kiadásainak egy-egy példányát. jén állott, a királyi méltóság jelvényeivel : a korona, országalma, kormánypalota és karddal volt ékesítve. A koporsó fejénél egy babérkoszorú. Említik, hogy a gyászmisét czimz. püspök és magyar kir. helytartótanácsos Lipthay András uramga tartotta. A kir. helytartótanács élén jelen volt a résztvevők közt gr. Pálffy Móricz helytartó ő exoja, ki a bécsi gyorsvonattal sietett ez ünnepélyre. Több egyházi főméltóságok, országbíró gr. Apponyi György, a kir. tábla tagjai, a városi- és várparancsnok több főtiszttel, a testvérvárosok tanácsa, az egyetemi senatus, és számos más tekintélyek, valamint a lakosság különböző osztályai egybe voltak seregelve, ezen jelentékeny gyászünnepélyen kegyeletüket lerovandók. A gyászmise után a szertartást vezető főpap számos segédletével, úgy az egyházi, valamint polgári méltóságok kíséretében a templom sírboltjába ment le, hol az őskirályi pár tetemei végnyughelyükre tétettek. Az itt végzett imák után 3 ércztábla erősíttetett meg a királyi sírbolt két nyílása fölött. A középső e feliratok közöl így hangzik latinul : „Venerandi Cineres Belae Tertii Magni Ungarorum Regis, Evisque Conjugis Annae Antiochenae E Ruinis Basilicae 8. Mariae Virginis In Alba-lregali. Diebns V Ex XII. Decembris Anni MDCCCXLVIII. Orante Populo Elevati Post Secula Sex et Dimidium Persolutis Justis Funebribus. Hoc Rursum Sepulibro Conditi Anno Christi MDCCCLXII.“ A baluldalon álló táblán e magyar fölirat olvasható: „Itt nyugszanak az Árpádház egyik dicső ivadéka, 11% ban meghalt III. Béla királynak, 1848-ban Székes- Fehérvárott megtalált, onnan a pesti nemzeti múzeumba áthelyezett, innen pedig főmagasságu Bibornok érsek Magyarország Prímása nagy kéri Scitovszky K. János, valamint Magyarország kir. Helytartója cs. kir. Tábornok nagyméltóságu erdődi Pálffy Mór Gróf kegyeletesen egybevágó rendeleteik következtében 1862 dik évi julius 10. napján egyházi megáldatás után e fölszentelt helyre áttétetett csontjai.“ A latin emléktábla jobb oldalán levő felirat magyar nyelven ez :Itt nyugszanak III. Béla király 1183-ban meghalt első hitvesének, Ágnesnek, máskép antiochiai Annának bolt tetemei stb.“ A többi öszhangzik a Béla király emlékfölirata szövegével. * A bucsuzás napjait éljük. Tegnapelőtt Füredi, tegnap Tóth Soma, ma Bignio, holnap talán Réthi válnak meg színpadunktól. Az uj nemzedék, mely helyükbe jő, Carina, Simon, Sánta husvét után kezdik meg debüt-jöket. Fogaras János pesti váltótörvényszéki elnök beszéde. (Vége.) Azonban vannak nekünk hatalmas törvényeink, csak alkalmazni kell őket, és ez egyenesen a magas curiától függ. Ha kimondatott a főméltósága hétszemélyes tábla által, hogy a váltó törvényszékek nem illetékesek, én az ellenkezőt nem akarom vitatni, de az egész világ törvénye azt tartja, hogy amiben ily kivételes törvényszékek illetékessége megszűnik, ott kezdődik a közjogi bíró működése; sőt van egy magyar törvény, Zsigmond egyik végzeményében, mely úgy szól, hogy ha az illető bíró nem akarja foganatosítani a végrehajtást, foganatosítsa azt, még a személy végrehajtásával is, a közbíró. A magyar közönség kissé irtódzik a személyes felelősségtől, mert ha valaki 20— 30 percentre vesz fel pénzt és azt a kiszabott időre ki nem fizetheti, és váltóját újra kell prolongáltatnia, az uzsora legnagyobb fokra szokott hágni. De ott, hol egy ország becsületéről, hiteléről van szó, lehetetlen a könyörületességhez folyamodni. A háborúban ezreket állítanak az ágyuk elé, kiknek el kell hullniuk egy ország jólétéért vagy becsületéért, és én merem állítani, hogy a hitel dolga parányival sem kevesebbre becsülendő, mint a háború. Ha egyesek el is hullnak az uzsora súlyai alatt, ami egyébiránt szabadakaratú szerződés dolga, de az ország hitelének fenn kell állania, s még akkor is, ha egy kissé izgalmasak akarunk lenni, meg nem mentjük a népet az uzsorától, amelyen csak más intézetek által lehet segíteni. Kénytelen leszek magamról is szólani. Midőn a váltótörvény életbe ! Napi újdonságok. * A budai várplébánia-templomban f. hó 26-kán d. e. 10 órakor történt egyházi gyászünnepélyről még a következő részleteket közölhetjük. Az oltár és a templom oszlopai, valamint a padok fekete posztóval voltak bevonva és a templom hajója közepén a tisztes ívboltok alatt eggy gyertyáktól ragyogó ravatal állott. A ravatalon, úgy a feketével bevont oltárok és oszlopokon Magyarország czimere vala látható e felirattal : „Bela III. Rex, mortuus 1196. et conjux Anna Antiochena, Emerici et Andreae II. Regum Hungariae geniiux, mortua 1183.“ A koporsó, mely a gyászravatal telelépett, én némileg ismerős lévén a viszonyokkal, azt írtam kommentáromban, hogy ezen váltótörvény nem földbirtokosnak való, mert e mellett más intézetek nélkül elpusztulhat; ezenfelül még azon évben írtam egy munkát, melyben a bankok szükségességét fejtegetem. Olyanok írtak akkor ellenem, kik most a volt rendszer alatt maguk is arról értekeztek, hogy Austria külön országaiban külön bankrendszernek kell lenni, mert csak az hozza helyre az osztrák financziákat. És igaza van. Austria népeinek nemzetgazdasági munkásságát véghetetlenül elősegítené, tehát a financziát is jobb karba helyezné, ha virágzóbb államok példájára több forgalmi eszközökkel bírnánk, ha például a forgalmi pénzből egy-egy főre legalább 25—30 ft. esnék, ez pedig több mint 35 millió főre 1000 millió ftot feltételez, mely összeget, hogy egyetlenegy központi bank kezeljen, képtelenségnek tartom. Midőn 1848-ban országgyűlésünk volt, fölemlitem egyik magyar minister előtt egy hypotheka bank szükségességét, mire ez fölszólított, hogy írnék e részben valamit, a mi be is ment a törvénybe. — Midőn visszajöttünk Pozsonyból, a pénzügyminister ezen ministeriumban hivatal vállalására szólítván fel, azonnal javaslatba hozok egy jegybankot, mely életbe is léptettetvén a kereskedelmi bank által, hol a kormány részéről én vevek részt, bankszerűleg úgy kezeltetett, hogy a forradalom után annak jegyei mind beváltattak. A hypotheka-bankot is illetőleg a pénzügyminister kinevezett egy bizottságot, melybe csekély személyem is beosztva vala, egy terv kidolgozása végett, de a közbejött események ezt is dugába döntötték. — Ezeket csak azért hozom fel, mert mindig éreztem, hogy a váltótörvény mellett bankokra és más hasonló intézetekre van szükségünk, miután mind a jóhitelű kereskedő és iparos, mind a földbirtokos, kik kedvezőtlen viszonyok között nem tudnak fizetni, vagy kiknek bármi okból pénzre van szükségök, ilyen eszközökhöz, melyeknél az uzsoráskodás ki van zárva, a legczélszerűbben folyamodhatnak. De az üzleti morál érdekében egyedül csak a személyes fogság segíthet. Ennek bebizonyítására szolgálok még néhány adattal. Az austriai váltórendszabály alatt a pesti váltótörvényszéken mindenik végrehajtó tartozott részemre jegyzéket vezetni, melybe beírta, mit hajtott végre, mit nem. Ezt én minden héten számba vettem, és az eredmény az volt, hogy a törvényszék által elrendelt végrehajtás között százból nem foganatosíttatott több mint öt-hat, a többi adós vagy fizetett, vagy kiegyezkedett, és személyes végrehajtás alig egy foganatosíttatott. Én most szintén vezettetek ily jegyzékeket, és az eredmény az, hogy mintegy 50 százalék (procent) foganatosíttatik. — Ilyen nagy különbség van a között, ha nincs mitől félnie az adósnak, és ha, mint föntebb előadóm, kényekedve szerint kijátszhatja hitelezőit. Most magára a törvényre térek át, s azt vélem, hogy addig, míg a jövő törvényhozás megállapodnék a személyes végrehajtás iránt, a magyar törvény is kielégítő. Nem tartom czélszerűnek, hogy jelen viszonyaink között, midőn számosak a váltóhamisítások is, de más intézkedések hiányában, különösen tekintetbe véve a pénz szűkét, abban nagy változás történjék vagy épen a személy és vagyon ellen egyszerre intéztessék végrehajtás. Én soha sem adtam szívesen szavazatomat, midőn a hitelező azt kérte, hogy foglaltassák le a hitelező részére az adósnak mind személye, mind vagyona. Ugyanazon váltóra volt sokszor még több adós is, kiknek személye és vagyona szintén egyszerre lefoglaltatott; ez már nem két, hanem négy, sőt hat bőr volt egy rókáról. Én mindig úgy vélekedtem, hogy ily pénz szegény országban — míg a megfelelő más országos intézkedések is életbe léptethetnek, ami-