Sürgöny, 1863. április (3. évfolyam, 74-98. szám)
1863-04-20 / 90. szám
a formai jog kérdésének mellőzésével a gyakorlati érdekeket igyekezzenek megvilágítani. A „Presse“ a birodalmi tanácsot illetőleg egy ekkorig nem érintett pontra figyelmeztet. Azon kérdést veti föl, várjon azon esetre, ha Magyar, Horvát és Tétország követei nem jelennének meg, nem kellene-e a kormánynak legalább az urak házát azon országok képviselőivel megerősíteni, melyek az alsóházba követeket küldeni vonakodnak. Azt hiszi, miszerint a felsőháznak is akként kell megalakíttatni, amint a kir. tanács magát szűkebbnek vagy tágabbnak nyilvánítja; ennélfogva azt tartja, hogy mihelyt a kormány a kir. tanácsot egyetemesnek nyilvánítja, azonnal a lajtán túli országokból is kellene paireket a felsőházba kinevezni. Az, hogy bizonyos magyar mágnások nem fognának a meghívásnak megfelelni, a „Pr.“ szerint nem módosíthatja a kormánynak kötelezettségét a meghívás iránt. A „Stotschlaffer “ valószínűnek mondja, hogy a csehek a kir. tanácsban mégis megjelenendnek. Azt hiszi, hogy ezt már azért is helyesen cselekednék, mert távolmaradásuk által teljesen elszigetelnék magukat. A lengyelekre szerinte nem számíthatnának; ezek már az utolsó ülésszakban sem tanúsították azon kérlelhetlen következetességet a negatívban, mely a cseheket kitünteté; ők a kataszter s a német kereskedelmi törvénykönyv kérdésében helyt adtak az érdekek parancsoló hatalmának, s a „Botsch.“ valószínűnek tartja, hogy a jövő ülésszakban tökéletesen önálló magatartást fognak követni, mi által a csehekre nézve határozott vereség származhatnék. Telekkönyveink, I. Kalocsa, ápril 14. Városunk- s illetőleg vidékünket azon rég óhajtott szerencse érte, hogy körünkben megyénknk köztiszteletben álló főispáni helytartója e méltóságát üdvözölhettük, ki a kormányzására bízott megye javának előmozdításában lankadatlan erélyességgel fáradozik, s már is a jelen- s az utókor háladatosságát nem csekély mérvben vívta ki magának. Mely ernyedetlen tevékenységének jelenleg a dunai gátok megszemlélésére s mikénti javítására, hogy a Dunának a múlt évihaz hasonló rombolásai ezentúl elhárittathassanak, szánt fáradságos utazása alkalmával, mint mondom, e város is részesült a magas látogatás kitüntetésében, melynek egyik főczélja a szintén annyira óhajtott, de még inkább szükségelt telekkönyveknek Pestről a városunkban székelő megyei törvényszékhez leendő áttételét illeti. Aki valaha azon helyzetben volt, jogait telekkönyvi testeket képező jószágokhoz vagy jószágokon érvényesíteni akarni, érezhette annak szükségét, hogy a telekkönyvek az általuk képviselt telkekhez minél közelebb őriztessenek, s érezhette, mennyi fáradság, idővesztés, költség s kellemetlenséggel jár az ellenkező esetben, melyben nem csak az egyes személy ezen mondott károkat, de valóban joghátrányokat s sérelmeket, az álladalmi kincstár pedig jövedelmi csökkenést szenved, mint ezt mindjárt bebizonyítjuk-A jogtéren még kevéssé jártas köznép nemcsak hogy tiszta fogaiakkal nem bír a telekkönyv természete, annak jótékonysága és haszna felől, hanem ellenkezőleg még ki neki irtott előítélet folytán bizonyos tartózkodás s bizalmatlanság uralkodik ellene; miért is, ahol lehet, mellőzi az áthatást, annál is inkább, mert az által az áthatási százalék és díjak alól megmenekedni igyekszik; mi által nem csak az álladalom e részbeni jövedelmétől fosztatik meg, hanem a birtok a régi birtokos nevén maradása által nem csekély jogveszedelmekkel, károkkal s a jogviszonyok bonyolódásával jár. A dolog ezen állása szerint szükséges tehát oly intézkedéseket tenni, melyek által nem hogy nehezíttessék, hanem a mennyire lehet, könnyíttessék a telekkönyvi átiratások megtételének lehetősége ; de sajnálattal kell mondanunk, hogy ennek ellenkezőjét látjuk eddig e megye solti járásában. Itt ugyanis régiót az egyes falvak Pesthez, — ahol telekkönyveink őriztetnek, a több napi utazást igénylő távol fekvése, részint a Pesten összehalmozott teendők miatt több évig feküdt elintézetlenül a tárgy, úgy hogy míg végre elintéztetett, már harmadik, negyedik, sőt tizedik kézen volt az átiratni kért birtok; ezáltal továbbá a Pestre menetel roppant , aránytalan költségei, a parasztember ugyanis nyughatatlan, gyanakodó természeténél fogva legtöbb esetben személyesen szokott ügye után járni, még akkor is, ha kérelme ügyvéd, vagy jegyző által írásba foglaltatott, azt személyesen viszi rendeltetése helyére; végre az imént említett, a telekkönyvek iránt viseltetett előítélet okából megtörtént, amit senki sem hisz, ki arról személyesen meg nem győződött , hogy a Pesthez távolabb fekvő helységekben a telekkönyvek majd kivétel nélkül úgy találhatók, mint első, 1855— 1856-ban történt felvételük alkalmával összeállittattak, bár azóta számos változások történtek, úgy hogy az írott telekkönyv már is a valóságos viszonyokhoz semmiben sem hasonlít; — csak ily mulasztások mellett történhetik, mit maj nem naponként tapasztalunk, hogy a telekkönyvben más nevén álló birtok oly adósságok miatt adatik el, melyeket mostani birtokosa nem is sejtett, de nem is sejthetett, mert csak vételes a vételár kifizetése után keletkezvén, a hitelező által a kielégítés rendesen azon vagyonból szorgalmaztatik behajtatni, mely adósa nevén telekkönyvileg bejegyezve van, — így halálozások eseténél a hagyatékot képező ingatlanok ritkán találtatnak az örökhagyó nevén, mi által a legbonyolodottabb örökösödési viszonyok keletkeznek. Mindezen, a telekkönyvek életbeléptetése óta lefolyt hét éven át történt mulasztások által — eltekintve a magánfelek kiszámíthatlan kárától, — csak az álladalom által szenvedett illetékmegrövidítés ezrekre tehető. Szabad legyen még néhány szót szólanunk aziránt, hogy mennyire lassíttatik a törvénykezés eljárása, s mennyi felesleges költsége származik a feleknek, mily munkaszaporitás okoztatik a törvényszéknek, — s igy költsége az álladalomnak — az által, hogy telekkönyveink nem itt helyben, hanem Pesten kezeltetnek. A hagyatéki eljárásban, ha — mint ez nálunk, föle földmivelőkből álló osztálynál majd minden előfordul esetben tapasztalható — ingatlanok képezik a hagyatékot, a tárgyalásnál vagy az osztálynál a telekkönyvi hiteles kivonat szükséges, mert csak ennek útmutatásával lehet igazságos osztály- vagy bírói határozatról szó; ezen kivonat megszerzése most, midőn Pestre kell fordulni, sokszor hónapokat igényel, mely idő alatt az egész eljárás fennakad; elvégre be lévén fejezve az eljárás, kiadatik a birtokbizonyítvány, ennek alapján ismét Pestre kénytelenek fordulni a felek, az átiratás eszközlése végett. De még mostohább a viszony peres eljárásoknál, főleg ott, ahol több betáblázott hitelező van. Az, hogy a hitelezőnek, miután Pestről megszerezte a telekkönyvi kivonatot, a törvényszékhez külön kell folyamodnia, a zálogjog bekebelezésének engedélyeztetése — innen pedig a törvényszéknek Pestre kell küldeni az iratokat a telekkönyvi bekeblezés eszközlése végett — már magában véve idővesztés s felesleges munkával jár, de letette terhes azon esetben, ha oly javak kerülnek végrehajtás alá, melyek a végrehajtó félen kívül még más hitelezők javára is akár betáblázással akár bekeblezéssel terhelvék ; itt ugyanis az ideigl. törv. szab. 126. §. szerint a végrehajtási eljárás s különösen a vételár felosztás Pesten történik. Vegyük pd. a 26 mértföld távolban lévő Sz. István v. Szeremle helységét, s itt egy 600 ftra becsült ingatlant, melynek birtokosa leégés után építkezvén, ács, kőműves, lakatos, továbbá kalmár stb. mesterembernek, tesszük tíznek egyenként 10—20 írttal tartozik ; lévén pedig birtokán egy régibb betáblázott adósság, ezen hitelezők is kérik követelésük biztosítását, mit az adós nekik meg is enged; igy tehát a vételár felosztásához ezen 11 hitejező meghivatik, kik, ha p. d. télen lenne a tárgyalás, vaspálya v. gözös nem létében, több napig kocsin utaznak, úgy hogy ezen tárgyalás költségei, egyenkint a majd nyolcz napi utat csak 20 ftra téve, 220 írton felül lesznek, s igy egy tárgyalás a birtok egyharmadánál többet emészt föl; hol van még a többi költség, hol a méltányossági Mindez eléggé bizonyítja a telekkönyvek Kalocsára leendő áttételének sürgős szükségét. S midőn reménységünk van a telekkönyvek birtokába juthatni, illő, hogy azok helyi viszonyainkhoz alkalmazandó vezetése felől is egynémely megjegyzést tegyünk ; minthogy az ez alkalommal tárgyalandó kérdések egy része átalános érdekkel bír, más része pedig több megyékkel hasonló viszonyokon alapszik, úgy nem lesz felesleges azokat a napi sajtó útján vitatni, mit a következő czikkben teendünk. Irodalom, dramaturgia, kiadatlanok, töredékek, levelek. Minden egyes kötet végén : jegyzetek és variánsok. * Az ujonan kinevezett n.-váradi g. e. püspök, Illésfalvi PappSzilágyi József ur , mlga f. hó 19 én szenteltetett fel a gyula-fehérvári és fogarasi g. e. érsek őnméltósága által s május 6-án fog föpásztori méltóságába ünnepélyesen beigtattatni. — A m. képzőművészeti társulat f. hó 16-án tartott igazgatósági ülésében, miután a társulat alapszabályai legfelsőbb helyről jóváhagyva leérkeztek, azoknak közzététele elhatároztatott. Ez alapszabályok folytán addig is, míg a társulat közgyűlést tarthatna s főügynököt választhatna , Heckenast Gusztáv úr kéretett fel az igazgatóság által, hogy szíveskednék ideiglenesen a főügynök teendőit elvállalni, mely felkérésnek , a hazai művészet érdekében s a társulat iránti szívességből engedvén, következő határozatok hozattak : A főügynök által az ország különféle vidékein megbízható egyéniségek szólittassanak fel e társulat vidéki ügynökségének elvállalására, magában értetődvén, hogy az önként ajánlkozók is szívesen elfogadtatnak. A vidéki ügynököknek 10 száztéli tiszteletdíj ajánltatik fel az általuk szerzendő tagdíjakból, egyéb jövedelmekből, a társulattali levelezés költségein felül, melyeket a társulat visel. Hogy az ország minden részeiben e társulatba léphessenek a hazai művészet pártolói, aláírási ívek nyomatnak és küldetnek szét a vidéki ügynökökhez, melyekre mindenki beírhatja magát, s a vidéki tagok a társulat kiadmányait azon ügynök útján kapják, kinél beírták magukat. Határoztatok továbbá, hogy a kiküldött bizottmány által a nagyhíd utczában 8 ik szám alatt talált alkalmas helyiség a társulati műcsarnok helyiségéül az igazgató elnök által béreltessék ki, a műcsarnok megnyitásának ideje utóbb fogván meghatároztatni. Bejelentetvén egyúttal, hogy a műcsarnok részére újabban aláírtak : Gr. Keglerich Béla 100, Lónyai Menyhért 100, és Kunewalder testvérek 20 forintot, ez köszönet mellett jegyzőkönyvbe vétetett. A társulat által megindított album második füzetének kiadása is határozatba menvén, két beküldendő műre pályázat nyittatik a hazai művészeknek, mi külön kihirdetéssel tétetik közzé. A műcsarnokra vonatkozó határozatok is kinyomatván, azok minden magyar művésznek, akár a hazában, akár külföldön laknak, megküldetni rendeltettek , a műcsarnok felszerelésére pedig bizottmány küldetett ki. Helybeli tagok aláírására a társulati főkönyv nyittatván meg, aláírásra minden művész és műkedvelő, mint általában a hazai művészet minden lelkes pártolója felhivatik. Az igazgatóság ülésének csak e rövid vázlatából is kitűnik, hogy miután a társulat alapszabályai legfelsőbb helyen megerősítettek, a tevékeny igazgatóság egész erélylyel kezdi meg működését a hazai művészet felvirágoztatására, számolva a nemzet bepártolására, mely nem egyszer tettleg bizonyitá immár, hogy bármily nehéz viszonyai közt sem vonja meg áldozatát ön nemzeti művelődésének kifejlesztésétől. A Vasárnap két baletet adott egyszerre a nemz. színház „Farsangi kalandok“ czím alatt. Az egyiket a színpadon , a másik farsangi kaland az volt, hogy a „Színházi látcső“ ben egészen más szöveggel jelent meg ezen új tánctjáték, mint ahogy adták. Hja, hiába , a balettek „drámai kinyomata“ nagy érthetőségével néha megjárja az ember. Habeut sna fata libelli. * Friedberg k. a. a szt.-pétervári fényes szerepléséről és 20,000 frankot érő ékszereinek elvesztéséről híres táncművésznő mindinkább kezd Bécsben tetszeni. Conqui k. a., ki közelebb éjszaki Németomágba indul, rendes működését júniusban kezdi meg a bécsi udv. operaszínházban egy új balettel. A A budai színpadon „Choufleuri ur“ Offenbach új operettejét hétfőn azért nem ismételhették másodszor, mert Harmath Emma k. a. az egyik főszereplő hirtelen roszul lett. Mint mondják, mérgezési symptomák jelentkeztek nála, mi csupán azon zöld ruhának tulajdonítható, melyet előtte való estve viselt. Tehát a zöld kelmék használatánál csakugyan tanácsos óvatosnak lenni. Egésségi szempontból csak igen vigyázva, aesthetikai szempontból pedig sötét-veres szalaggal soha sem viselendő. * Conqui k. a. még holnap is tánczolni fog. * A „Magyar Sajtó " vasárnapi számában jelenti a szerkesztőség, hogy e lap esti lappá alakíttatott át s ezentúl délután fog megjelenni. * Somogy megyéből Írják nekünk : Le 11 én R. Frigyes asztalosmester f. hó 17-én bekisértetett a katonai rögtönbiróság elé, mert a szomszédja, Kohn Éliás zsidó udvarában létező 6 öl hosszú, zsúp fedelű és a saját házától 4 láb távolságnyira eső házpadlásra a kémény hátulsó részén egy vékony deszkadarabot papiros gyutaccsal, 11 darab gyufával és kis mennyiségű kóczczal ellátva, fekvőlegesen úgy állított fel, hogy a kócz és gyufa része a szarufa mellett a léczen és a zsúp alatt feküdt, az alsó része a kéményből kivett két darab faltéglának helyén helyeztetett el, világos gyújtási szándékkal, a gyutacs hátulsó része meg volt gyújtva, mi maga a bűnt elkövető fél tett saját vallomásából kiderült, de mivel a papiros egy szeggel erősen volt leszegezve, a gyújtási szándéknak sikere nem lehetett. Nevezett asztalos, amikor ezt tette, reggeli 3—4 órakor, a háztól azonnal a szöllőhegybe felment. — Délután, azaz 16-án a mondott kis házikóban lakó német vargamester felment a padlásra, szerszámait és egyéb eszközeit lehozandó, a midőn a kémény körül keresgélt, véletlenül megpillantotta a deszkát, de hozzányúlni félt, és azt csak nejének feljövetele után vették le, azonnal megmutatták a házigazdának, kinek fia szintén asztalos; ez a mint meglátta a deszkát és az elhelyezett gyújtó eszközt, azonnal ráismert, mert a még fris fűrészelés és vörös-krétahúzas asztalos kezet árult el, hogy azt nem más mint asztalos tette. Az elöljárók Karádon voltak, hazajőve a kutatás után rögtön reájöttek a tettesre, ki maga is vallott, de a deszkából leförészelt darabot is megtalálták. Kívánatos volna, hogy ez alkalommal szigorú vizsgálat vétetnék elő, mert a múlt években volt tűzvészek is csak ily gyújtás következtében keletkeztek. Kerkápoly urnál az első kigyulást a szolgáló, ki észrevette, egy sajtár vízzel elolta, de reá negyed napra azért mégis felgyujtatott és mindene elégett. Azt állítják, hogy a tettes akkor, mikor Köttsén tűz volt, a maga épületét soha sem védelmeztette, mint mások. Most várja méltó büntetését. * Jámbor László városi főügyész az ismeretes Soós Imre ellen már beadta a vádiratot, melyben S. büntette megtorlásául pallós általi halált kér fejére. A tárgyalás napja f. hó 24-kére van kitűzve. * A városligetben az idén is fog népünnep tartatni, szerecsenekkel, gyorsfutókkal, szamárversenynyel és a többi és a többi, mint Dulcamara mondaná. A dologban komoly az, hogy e népünnep a ligeti tó bővebb kiásatására fog fordíttatni. Mire nagy szükség van, mert most a tömérdek ladik, kivált vasárnap, úgy ütődik egymásba mint a király-utczai járdaközönség. Pedig mégis csak keserves látni, mikor „Zrínyi“ majd beüti „Hunyadisnak az orrát, „Széchenyi“ hasztalan küszködik és „Deák“ (ily nevű hajó is van) a tolongásban neki megy a zátonynak. A nagyobbak tó tükrén mily kedves látványt fognak nyújtani a Bebesen haladó propellerek kék zubbonyos matrózaikkal s azok a parányi csolnakok, melyek két szárnyú evezővel mint fecskék érintik a vizet és repülnek tovább. A magyar földhitelintézet emlékirata több hazai takarékpénztár küldötteive tartott értekezletről. A magyar földhitelintézet igazgatósága azon viszony megállapítása végett, melybe a hazai takarékpénztárakkal lépni kíván, több takarékpénztár igazgatóságát f. évi ápril lö kére, Pestre értekezletre hívta meg. A meghívott takarékpénztárak, egyen kívül, melyet tudósítása szerint csupán a vidék távolsága akadályozott a megjelenésben, küldöttek által képviseltették magukat. Jelen valának név szerint Pest és Buda, Baja, Győr, Kassa, Komárom, Kőszeg, Nagy-Várad, Pozsony, Sopron és Temesvár küldöttei. A magyar földhitelintézet igazgatósága nevében az intézet elnöke a következő beszéddel üdvözli a küldötteket: „Igaz örömmel üdvözlöm a takarékpénztárak jelenlevő tisztelt küldötteit. Fogadják a magyar földhitelintézet gazgatósága részéről a legőszintébb köszönet kifejezését azért, hogy sokan messze távolról is ide fáradni szívesek valának. Ezen tényben annak tanúságát üdvözöljük, hogy intézetünk, mely még csak most fog működni kezdeni, tekintve azon czélnak, mely után törekszik, közhasznúságát, máris szerencsés, a takarékpénztárak rokonszenvével és bizalmával találkozni. — Ezen tapasztalás reánk nézve, oly intézetek részéről, melyek már régebben állva fel, magokat a hazai közhitel fejlesztése és emelése körül anynyira érdemesítették, s a közönség bizalmával oly méltán birnak, felette nagy becsű, és a kezdet nehézségei között buzdító. Az intézet alapítóinak szabályaikban is kifejezett azon reménye, hogy a hazai takarékpénztárak részéről intézetünk rokonszenves fogadtatásra és azok jóakaratára számíthat, ekkér teljesedett, és a hazai hitel és pénzállapotok érdekében fog bizonyosan az történni, ha mai napon helyt foglalandó eszmecsere ezen tényt és e fennálló régiebb és keletkező új intézetekre nézve azt is constatkozza, hogy azok nem egymás ellen, hanem egymás mellett kívánnak, mindegyik a maga körében, de öntudatosan egy fő czélra, a hazai közhitel kifejlesztése és emelésére hatni és működni. Mint már meghívó levelemben is alkalmam volt kiemelni, a m. földhitelintézet alapításában számítva volt a hazai takarékpénztárakra, de nem azon értelemben, mintha e számítás ezen közhasznú intézetek részéről hozandó áldozatokat tett volna kilátásba, sőt inkább azt kell hinnünk, hogy a m. földhitelintézet felállítása csak egy újabb mezőt fog megnyitni a takarékpénztáraknak, melyre ezek épen azon közönség érdekében, melynek bizalmával bírnak, léphetni fognak és azt a m. földhitelintézet érdekében is, de saját magukra nézve is, gyümölcsözővé és hasznossá tehetni képesek leendőnek. Az érdekek találkozását, nem egymás alá rendelését vette tehát ama számítás kilátásba. Azonban e tekintetben reményeinek, vagy óhajtásainak határozott alakot adni, vagy bármit is e tekintetben részletesen formulázni — tartózkodott, meg lévén győződve, hogy azt, ami hasznos és czélszerű, a gyakorlati évet kifejtendi. Van azonban mégis egy, mit — ismerve a hazai takarékpénztárak közhasznú irányát, már az alapszabályok kimondták, s ez az, hogy a takarékpénztárakkal viszonyba kíván lépni a m. földhitelintézet. Azonban az intézet ügyrendje és kezelési utasításainak kidolgozásakor e tekintetben sem történt több, mint csak annyi, hogy ennek megemlítése fel len véve azokba is, megtoldva azzal, miszerint az intézet adósainak módjuk és szabadságukban legyen, az intézetünk javára teendő kamat- és egyéb fizetéseiket a takarékpénztáraknál tehetni, miáltal úgy az adósok kényelme, mint a pénzforgalom élénksége is előmozdíttathatnék. Azonban ez sem történhetvén a takarékpénztárak engedelme és beleegyezése nélkül, a felebbieken kivül, ez volt egyik oka , hogy intézetünkszemélyes értekezésbe kívánt bocsátkozni a hazai takarékpénztárak legalább néhány küldötteivel, — nem akarhatván mindnyáját ide fárasztani, — hogy igy a helyt foglalandó eszmecsere folytán az e czélból szükséges módozatok iránt,ha a tisztelt küldöttek nézeteivel intézetünk találkozhatni szerencsés volt, megállapodások keletkezhessenek és részletesen körülhrathassék azon leszámolási viszony, mely ennek folytán a takarékpénztárak és intézetünk között előállhatna. Ezentúl valami részletes óhajtást kifejezni tartózkodnia kell intézetünknek. Megvan az arról győződve, hogy a hazai takarékpénztárak tisztelt igazgatóságainak azon célok, melyek miatt intézetünk alakult, szívükön feküsznek, s hogy egyszersmind oly jól és teljesen értik és fogják fel saját érdekeiket is, miszerint amit ezeknek szem előtt tartása mellett, kezdő intézetünk útjainak egyengetésére és megindulásának támogatására tehetnek, azt elmulasztani bizonyosan nem fogják. Amit e tekintetben teendenek, azt a hazai földhitel emelésének érdekében teendik, mert intézetünk nem nyerészkedő intézet, egyedül a hazai földhitelt kívánja előmozdítani. Különös szerencsének tartandjó intézetünk, ha e tekintetben a tisztelt küldöttek gondolkozás- uódját megértheti, mi annak kivált működése küszöbén igen hasznos tájékozásra is fog szolgálni. Midőn tehát ismételném az igazgatóság köszönetét a tanúsított rokonszenvért, kérni bátorkodom a tisztelt küldötteket, legyenek szívesek velünk véleményeiket közölni.“ Az elnöki beszédben kifejezett várakozásnak teljes készséggel törekedtek megfelelni a takarékpénztárak küldöttei, kivétel nélkül. Sorban kijelenték küldőik meleg rokonszenvét az alakuló földhitelintézet iránt, s eleve kijelenték hajlandóságukat, az indítványozott viszony elfogadására nézve is. Első tekintetre föltűnt mindenkinek s igy bővebb vitatás tárgyát sem képezte e viszony szüksége, melybe a m. földhitelintézet a hazai takarék-pénztárakkal lépni óhajt. Nem szükség magyarázni, hogy a hitelintézet adósainak és értékpapírjai tulajdonosainak, s igy a hazai földbirtok és a biztos elhelyezést kereső hazai tőkék érdeke egyaránt kívánatossá teszi az ily viszonyt, oly intézetnél, melynek működése minden eddig fennállott hasonló intézetekénél szélesebb körre terjed ki. Ily hitelintézet és adósai, s ily hitelintézet és hitelezői közt szükségkép kell lenniök oly közegeknek, melyek az érintkezést közvetítik, könnyítik. S takarékpénztáraink csak a hazai közhitel és forgalom emelése körül szerzett érdemeiket szaporítják, midőn e közegek teendőit, a hazai földbirtok és tőkék érdekében, magukra vállalják. Körülményesebb eszmecsere tárgya volt az érintett viszony természetének meghatározása, illetőleg az intézet orgánumai részéről körülírása. Részletesen kifejtetett, főleg az intézet alelnöke által, hogy e viszony csak olynemű, mint amilyen egyes pénzintézetek és oly magánosok közt is szokott lenni, kik azon pénzintézetek könyveiben maguknak folyó számlát (leszámolási lapot: conto current) kérnek nyittatni, anélkül, hogy a m. földhitel-intézet a maga számára a takarékpénztáraktól valamely hitelezést venne igénybe. Ily leszámolási viszonyba kíván lépni a magyar földhitelintézet a hazai takarékpénztárakkal, egyaránt szem előtt tartván saját érdekeit, s emelni kívánván ezáltal is a takarékpénztárak, e valódi népbankoknak méltán élvezett hitelét és közhasznúságát. E leszámolási viszony különösen három tekintetben kívánatos. Óhajtandó, hogy a m. földhitelintézet adósait a kamatok és egyéb járandóságok fizetése a kikötői időszakokban a takarékpénztárak részéről fogadtassék el, s a hitelintézet számára nyitott lapon ez intézet javára hassék, a nevezett intézet egyszersmind tudósíttatván e befizetésről. Óhajtandó, hogy ha a m. földhitelintézet zálogleveleinek és jövedékjegyeinek tulajdonosai a lejárt kamatszelvényeket és jövedékjegyi tőkerészleteket a takarékpénztáraknál mutatnák be, s ezek, amennyire e czélra rendelkezhető pénzerejök engedi, azokat fizessék ki, a könyvükben a fizetett öszletet a hitelintézet terhére írják, erről az intézetet azonnal értesítvén. Óhajtandó végre, hogy a takarékpénztárak, amennyire pénzviszonyaik engedik, a magyar földhitelintézet lejárt, s náluk bemutatott fizetési utalványait is váltsák be, s szintén a földhitelintézet terhére írják, szabadságukban állván, hogy mind az ezen, mind az előbbi pontban említett őszietek erejéig a magyar földhitelintézet pesti pénztárára azonnal utalványozhassanak. Önként értetődik, hogy az ekkor beváltott papírok értékét a földhitelintézet, pénztára az illető takarékpénztárak rendelkezésére készen tartja s a kétnemű intézetek javára vagy terhére irt bevételek és fizetések iránti leszámolás a kellő időben megtörténvén, kölcsönösen tüstént kiegyenlíttetik. Ami különösen az első pontot illeti: előadatott, hogy valahányszor a magyar földhitelintézet kölcsönt adand, nem mulasztandja el értesíteni az illető takarékpénztárt, melynél a fizetést az adós teljesíteni magát kötelezi. Az adós a földhitelintézettől könyvecskét kap, melybe hatnak az általa fizetendő járandóságok; s e könyvecskével megy a fizetési határnapokon az illető takarékpénztárhoz, mely a pénz fölvételét az érintett könyvecskébe a pénztárnok és napi biztos aláírásával s a takarékpénztár rányomott jegyével, ugyanazon elővigyázati módok szerint jegyzi be, mint a betétesi könyvekbe a takarékpénztáraknál betett őszi eteket. A náluk tett fizetésekről a takarékpénztárak rögtön értesítvén a hitelintézetet, a befizetett járandóságokat vagy azonnal beküldik ez intézethez, ha ez úgy kívánná, vagy pedig könyveikben a földhitelintézet részére nyitott lapon a nevezett intézet javára írják, mint oly őszieteket, melyeknek erejéig a hitelintézet az illető takarékpénztárakra mindjárt utalványozhat. Oly őszietektől, melyek a földhitelintézet részéről netalán hosszabb ideig hagyatnának a takarékpénztáraknál, ahova befolytak, amely időtől kezdve s mennyi kamat fizettessék? eziránt a a földhitelintézet,tekintettel az illető takarékpénztárak szabályaira, minden egyes esetben külön fogna egyezkedni minden egyes takarékpénztárral. A takarékpénztári küldöttek az ekkor kifejtett viszonyba lépés iránti szándékot küldőik részéről teljes készséggel fölajánlották a m. földhitelintézet részére, s mind az adósok náluk befizetett járandóságainak a fentebb érintett módon fölvételére, mind pedig, amennyire e czélra rendelkezhető pénzerejök engedi, a lejárt és náluk bemutatott kamatszelvényeknek, jövedékjegyi részleteknek és hitelintézeti utalványoknak, mint különben is készpénznek, kölcsönös leszámolás