Sürgöny, 1863. április (3. évfolyam, 74-98. szám)

1863-04-20 / 90. szám

a formai jog kérdésének mellőzésével a gyakor­lati érdekeket igyekezzenek megvilágítani. A „Presse“ a birodalmi tanácsot illetőleg egy ekkorig nem érintett pontra figyelmeztet. Azon kérdést veti föl, várjon azon esetre, ha Magyar­, Horvát és Tétország követei nem je­lennének meg, nem kellene-e a kormánynak legalább az urak­ házát azon országok képvise­lőivel megerősíteni, melyek az alsóházba köve­teket küldeni vonakodnak. Azt hiszi, miszerint a felsőháznak is akként kell megalakíttatni, amint a kir. tanács magát szűkebbnek vagy tágabb­­nak nyilvánítja; ennélfogva azt tartja, hogy mi­helyt a kormány a kir. tanácsot egyetemesnek nyilvánítja, azonnal a lajtán túli országokból is kellene paireket a felsőházba kinevezni. Az, hogy bizonyos magyar mágnások nem fogná­nak a meghívásnak megfelelni, a „Pr.“ szerint nem módosíthatja a kormánynak kötelezettsé­gét a meghívás iránt. A „Stotschlaffer “ valószínűnek mondja, hogy a csehek a kir. tanácsban mégis megjelenend­­nek. Azt hiszi, hogy ezt már azért is helyesen cselekednék, mert távolmaradásuk által telje­sen elszigetelnék magukat. A lengyelekre sze­rinte nem számíthatnának; ezek már az utolsó ülésszakban sem tanúsították azon kérlelhetlen következetességet a negatívban, mely a csehe­ket kitü­nteté; ők a kataszter s a német keres­kedelmi törvénykönyv kérdésében helyt adtak az érdekek parancsoló hatalmának, s a „Botsch.“ valószínűnek tartja, hogy a jövő ülésszakban tökéletesen önálló magatartást fognak követni, mi által a csehekre nézve határozott vereség származhatnék. Telekköny­veink, I. Kalocsa, ápril 14.­­ Városunk- s illetőleg vidékünket azon rég óhaj­tott szerencse érte, hogy körünkben megyénkn­k köz­tiszteletben álló főispáni helytartója e méltóságát üd­vözölhettük, ki a kormányzására bízott megye javá­nak előmozdításában lankadatlan erélyességgel fára­dozik, s már is a jelen- s az utókor háladatosságát nem csekély mérvben vívta ki magának. Mely ernyedetlen tevékenységének jelenleg a dunai gátok megszemlélé­sére s mikénti javítására, hogy a Dunának a múlt évi­­ha­z hasonló rombolásai ezentúl elhárittathassanak, szánt fáradságos utazása alkalmával, mint mondom, e város is részesült a magas látogatás kitüntetésében, melynek egyik főczélja a szintén annyira óhajtott, de még in­kább szükségelt telekkönyveknek Pestről a városunk­ban székelő megyei törvényszékhez leendő áttételét illeti. A­ki valaha azon helyzetben volt, jogait telek­könyvi testeket képező jószágokhoz vagy jószágokon érvényesíteni akarni, érezhette annak szükségét, hogy a telekkönyvek az általuk képviselt telkekhez minél közelebb őriztessenek, s érezhette, mennyi fáradság, idővesztés, költség s kellemetlenséggel jár az ellenkező esetben, melyben nem csak az egyes személy ezen mondott károkat, de valóban joghátrányokat s sérel­meket, az álladalmi kincstár pedig jövedelmi­ csökke­nést szenved, mint ezt mindjárt bebizonyítjuk-A jogtéren még kevéssé jártas köznép nemcsak hogy tiszta foga­iakkal nem bír a telekkönyv term­é­szete, annak jótékonysága és haszna felől, hanem el­lenkezőleg még ki neki irtott előítélet folytán bizonyos tartózkodás s bizalmatlanság uralkodik ellene; miért is, a­hol lehet, mellőzi az áthatást, annál is inkább, mert az által az áth­atási százalék és díjak alól meg­­menekedni igyekszik; mi által nem csak az álladalom e részbeni jövedelmétől fosztatik meg, hanem a birtok a régi birtokos nevén maradása által nem csekély jog­­veszedelmekkel, károkkal s a jogviszonyok bonyoló­­dásával jár. A dolog ezen állása szerint szükséges tehát oly intézkedéseket tenni, melyek által nem hogy nehezít­­tessék, hanem a mennyire lehet, könnyíttessék a telek­könyvi átiratások megtételének lehetősége ; de sajná­lattal kell mondanunk, hogy ennek ellenkezőjét látjuk eddig e m­egye solti járásában. Itt ugyanis ré­giót az egyes falvak Pesthez, — a­hol telekkönyveink őriztetnek, a több napi uta­zást igénylő távol fekvése, részint a Pesten összehal­mozott teendők miatt több évig feküdt elintézetle­nül a tárgy, úgy hogy míg végre elintéztetett, már harmadik, negyedik, sőt tizedik kézen volt az átiratni kért birtok; ezáltal továbbá a Pestre menetel roppant , aránytalan költségei,­­ a parasztember ugyanis nyughatatlan, gyanakodó természeténél fogva legtöbb esetben személyesen szokott ügye után járni, még ak­kor is, ha kérelme ügyvéd, vagy jegyző által írásba foglaltatott, azt személyesen viszi rendeltetése helyére; végre az imént említett, a telekkönyvek iránt viselte­tett előítélet okából megtörtént, a­mit senki sem hisz, ki arról személyesen meg nem győződött , hogy a Pesthez távolabb fekvő helységekben a telekkönyvek majd kivétel nélkül úgy találhatók, mint első, 1855— 1856-ban történt felvételük alkalmával összeállittat­­tak, bár azóta számos változások történtek, úgy hogy az írott telekkönyv már is a valóságos viszonyokhoz semmiben sem hasonlít; — csak ily mulasztások mellett történhetik, mit maj nem naponként tapasztalunk, hogy a telekkön­yvben más nevén álló birtok oly adósságok miatt adatik el, melyeket mostani birtokosa nem is sej­tett, de nem is sejthetett, mert csak vétele­s a vételár kifizetése után keletkezvén, a hitelező által a kielégítés rendesen azon vagyonból szorgalmaztatik behajtatni, mely adósa nevén telekkönyvileg bejegyezve van, — így halálozások eseténél a hagyatékot képező ingat­lanok ritkán találtatnak az örökhagyó nevén, mi ál­tal a legbonyolodottabb örökösödési viszonyok kelet­keznek. Mindezen, a telekkönyvek életbeléptetése óta le­folyt hét éven át történt mulasztások által — eltekintve a magánfelek kiszámíthatlan kárától, — csak az állada­lom által szenvedett illetékmegrövidítés ezrekre tehető. Szabad legyen még néhány szót szólanunk az­iránt, hogy mennyire lassíttatik a törvénykezés eljá­rása, s mennyi felesleges költsége származik a felek­nek, mily munkaszaporitás okoztatik a törvényszék­nek, — s igy költsége az álladalomnak — az által, hogy telekkönyveink nem itt helyben, hanem Pesten kezeltetnek. A hagyatéki eljárásban, ha — mint ez nálunk, föle­­ földmivelőkből álló osztálynál majd minden elő­fordul esetben tapasztalható — ingatlanok képezik a hagyatékot, a tárgyalásnál vagy az osztálynál a telekkönyvi hiteles kivonat szükséges, mert csak en­nek útmutatásával lehet igazságos osztály- vagy bí­rói határozatról szó; ezen kivonat megszerzése most, midőn Pestre kell fordulni, sokszor hónapokat igé­nyel, mely idő alatt az egész eljárás fennakad; el­végre be lévén fejezve az eljárás, kiadatik a birtokbi­­zonyítvány, ennek alapján ismét Pestre kénytelenek fordulni a felek, az átiratás eszközlése végett.­­ De még mostohább a viszony peres eljárások­nál, főleg ott, a­h­ol több betáblázott hitelező van. Az, hogy a hitelezőnek, miután Pestről megszerezte a telek­könyvi kivonatot, a törvényszékhez külön kell folya­modnia, a zálogjog bekebelezésének engedélyeztetése — innen pedig a törvényszéknek Pestre kell küldeni az iratokat a telekkönyvi bekeblezés eszközlése végett — már magában véve idővesztés s felesleges munká­val jár, de letette terhes azon esetben, ha oly javak kerülnek végrehajtás alá, melyek a végrehajtó félen kívül még más hitelezők javára is akár betáblázással akár bekeblezéssel terhelvék ; itt ugyanis az ideigl. törv. szab. 126. §. szerint a végrehajtási eljárás s kü­lönösen a vételár felosztás Pesten történik. Vegyük pd. a 26 mértföld távolban lévő Sz. Ist­ván v. Szeremle helységét, s itt egy 600 ftra becsült ingatlant, melynek birtokosa leégés után építkezvén, ács, kőműves, lakatos, továbbá kalmár stb. mester­embernek, tesszük tíznek egyenként 10—20 írttal tarto­zik ; lévén pedig birtokán egy régibb betáblázott adós­ság, ezen hitelezők is kérik követelésük biztosítását, mit az adós nekik meg is enged; igy tehát a vételár felosz­tásához ezen 11 hitejező meghivatik, kik, ha p. d. télen lenne a tárgyalás, vaspálya v. gözös nem létében, több napig kocsin utaznak, úgy hogy ezen tárgyalás költ­ségei, egyenkint a majd nyolcz napi utat csak 20 ftra téve, 220 írton felül lesznek, s igy egy tárgyalás a birtok egyharmadánál többet emészt föl; hol van még a többi költség, hol a méltányossági Mindez eléggé bizonyítja a telekkönyvek Kalo­csára leendő áttételének sürgős szükségét. S midőn reménységünk van a telekkönyvek bir­tokába juthatni, illő, hogy azok helyi viszonyainkhoz alkalmazandó vezetése felől is egynémely megjegyzést tegyünk ;­­ minthogy az ez alkalommal tárgyalandó kérdések egy része átalános érdekkel bír, más része pe­dig több megyékkel hasonló viszonyokon alapszik, úgy nem lesz felesleges azokat a napi sajtó útján vi­tatni, mit a következő czikkben teendünk. Irodalom, dramaturgia, kiadatlanok, töredékek, levelek. Minden egyes kötet végén : jegyzetek és variánsok. * Az ujonan kinevezett n.-váradi g. e. püspök, Il­lésfalvi PappSzilágyi József ur , mlga f. hó 19 én szenteltetett fel a gyula-fehérvári és fogarasi g. e. érsek ő­nméltósága által s május 6-án fog föpásztori mél­tóságába ünnepélyesen beigtattatni. — A m. képzőművészeti társulat f. hó 16-án tartott igazgatósági ülésében, miután a társulat alapszabályai legfelsőbb helyről jóváhagyva leérkeztek, azoknak közzététele elhatároztatott. Ez alapszabályok folytán addig is, míg a társulat közgyűlést tarthatna s főü­gynököt választhatna , Heckenast Gusztáv úr kéretett fel az igazgatóság által, hogy szíveskednék ideiglenesen a főügynök teendőit elvállalni, mely felkérésnek , a hazai művészet érdekében s a társulat iránti szívességből en­gedvén, következő határozatok hozattak : A főügynök ál­tal az ország különféle vidékein megbízható egyéniségek szólittassanak fel e társulat vidéki ügynökségének elvál­lalására, magában értetődvén, hogy az önként ajánlkozók is szívesen elfogadtatnak. A vidéki ügynököknek 10 száz­­téli tisztelet­díj ajánltatik fel az általuk szerzendő tag­díjakból,­­ egyéb jövedelmekből, a társulattali levelezés költségein felül, melyeket a társulat visel. Hogy az ország minden részeiben e társulatba léphessenek a hazai mű­vészet pártolói, aláírási ívek nyomatnak és küldetnek szét a vidéki ügynökökhez, melyekre mindenki beírhatja ma­gát, s a vidéki tagok a társulat kiadmányait azon ügynök útján kapják, kinél beírták magukat. Határoztatok to­vábbá, hogy a kiküldött bizottmány által a nagyhíd ut­­czában 8 ik szám alatt talált alkalmas helyiség a társu­lati műcsarnok helyiségéül az igazgató elnök által bérel­tessék ki, a műcsarnok megnyitásának ideje utóbb fog­ván meghatároztatni. Bejelentetvén egyúttal, hogy a mű­csarnok részére újabban aláírtak : Gr. Keglerich Béla 100, Lónyai Menyhért 100, és Kunewalder testvérek 20 forintot, ez köszönet mellett jegyzőkönyvbe vétetett. A társulat által megindított album második füzetének ki­­­­adása is határozatba menvén, két beküldendő műre pá­­­­lyázat nyittatik a hazai művészeknek, mi külön kihirde­téssel tétetik közzé. A műcsarnokra vonatkozó határoza­tok is kinyomatván, azok minden magyar művésznek, akár a hazában, akár külföldön laknak, megküldetni ren­deltettek , a műcsarnok felszerelésére pedig bizottmány küldetett ki. Helybeli tagok aláírására a társulati főkönyv nyittatván meg, aláírásra minden művész és műkedvelő, mint általában a hazai művészet minden lelkes pártolója felhivatik. Az igazgatóság ülésének csak e rövid vázlatá­ból is kitűnik, hogy miután a társulat alapszabályai leg­felsőbb helyen megerősítettek, a tevékeny igazgatóság egész erélylyel kezdi meg működését a hazai művészet felvirágoztatására, számolva a nemzet be­pártolására, mely nem egyszer tettleg bizonyitá immár, hogy bár­mily nehéz viszonyai közt sem vonja meg áldozatát ön nemzeti művelődésének kifejlesztésétől. A Vasárnap két baletet adott egyszerre a nemz. színház „Farsangi kalandok“ czím alatt. Az egyiket a színpadon , a másik farsangi kaland az volt, hogy a „Szín­házi látcső“ ben egészen más szöveggel jelent meg ezen új tánctjáték, mint a­hogy adták. Hja, hiába , a balettek „drámai kinyomata“ nagy érthetőségével néha megjárja az ember. Habeut sna fata libelli. * Friedberg k. a. a szt.-pétervári fényes sze­repléséről és 20,000 frankot érő ékszereinek elvesztésé­ről híres tánc­művésznő mindinkább kezd Bécsben tet­szeni. Conqui k. a., ki közelebb éjszaki­ Németomágba­­ indul, rendes működését júniusban kezdi meg a bécsi udv. operaszínházban egy új balettel. A A budai színpadon „Choufleuri ur“ Offenbach új operettejét hétfőn azért nem ismételhették másodszor, mert Harmath Emma k. a. az egyik főszereplő hirtelen roszul lett. Mint mondják, mérgezési symptomák jelentkeztek nála, mi csupán azon zöld ruhának tulajdonítható, me­lyet előtte való estve viselt. Tehát a zöld kelmék haszná­latánál csakugyan tanácsos óvatosnak lenni. Egésségi szempontból csak igen vigyázva, aesthetikai szempontból pedig sötét-veres szalaggal soha sem viselendő. * Conqui k. a. még holnap is tánczolni fog. * A „Magyar Sajtó " vasárnapi számában jelenti a szerkesztőség, hogy e lap esti lappá alakíttatott át s ezen­túl délután fog megjelenni. * Somogy megyéből Írják nekünk : L­e 11 é­n R. Frigyes asztalosmester f. hó 17-én bekisértetett a katonai rögtönbiróság elé, mert a szomszédja, Kohn Éliás zsidó udvarában létező 6 öl hosszú, zsúp fedelű és a saját házá­tól 4 láb távolságnyira eső házpadlásra a kémény hátulsó részén egy vékony deszka­darabot papiros gyutac­csal, 11 darab gyufával és kis mennyiségű kóczczal ellátva, fekvőlegesen úgy állított fel, hogy a kócz és gyufa része a szarufa mellett a léczen és a zsúp alatt feküdt, az alsó része a kéményből kivett két darab faltéglának helyén helyeztetett el, világos gyújtási szándékkal, a gyutacs hátulsó része meg volt gyújtva, mi maga a bűnt elkövető fél tett saját vallomásából kiderült, de mivel a papiros egy szeggel erősen volt leszegezve, a gyújtási szándéknak sikere nem lehetett. Nevezett asztalos, a­mikor ezt tette, reggeli 3—4 órakor, a háztól azonnal a szöllőhegybe fel­ment. — Délután, azaz 16-án a mondott kis házikóban lakó német vargamester felment a padlásra, szerszámait és egyéb eszközeit lehozandó, a midőn a kémény körül ke­­­resgélt, véletlenül megpillantotta a deszkát, de hozzá­nyúlni félt, és azt csak nejének feljövetele után vették le, azonnal megmutatták a házi­gazdának, kinek fia szintén asztalos; ez a mint meglátta a deszkát és az elhelyezett gyújtó eszközt, azonnal ráismert, mert a még fris fű­része­lés és vörös-krétahúzas asztalos kezet árult el, hogy azt nem más mint asztalos tette. Az elöljárók Karádon voltak, hazajőve a kutatás után rögtön reá­jöttek a tettesre, ki maga is vallott, de a deszkából leförészelt darabot is megtalálták. Kívánatos volna, hogy ez alkalommal szi­gorú vizsgálat vétetnék elő, mert a múlt években volt tűzvészek is csak ily gyújtás következtében keletkeztek. Kerkápoly urnál az első kigyulást a szolgáló, ki észre­vette, egy sajtár vízzel elolta, de reá negyed napra azért mégis felgyujtatott és mindene elégett. Azt állítják, hogy a tettes akkor, mikor Köttsén tűz volt, a maga épületét soha sem védelmeztette, mint mások. Most várja méltó büntetését. * Jámbor László városi főügyész az ismeretes Soós Imre ellen már beadta a vádiratot, melyben S. bün­tette megtorlásául pallós általi halált kér fejére. A tár­gyalás napja f. hó 24-kére van kitűzve. * A városligetben az idén is fog népünnep tartatni, szerecsenekkel, gyorsfutókkal, szamárversenynyel és a többi és a többi, mint Dulcamara mondaná. A dologban komoly az, hogy e népünnep a ligeti tó bővebb kiása­tására fog fordíttatni. Mire nagy szükség van, mert most a tömérdek ladik, kivált vasárnap, úgy ütődik egymásba mint a király-utczai járdaközönség. Pedig mégis csak ke­serves látni, mikor „Zrínyi“ majd beüti „Hunyadisnak az orrát, „Széchenyi“ hasztalan küszködik és „Deák“ (ily nevű hajó is van) a tolongásban neki megy a zátony­nak. A nagyobbak­ tó tükrén mily kedves látványt fognak nyújtani a Bebesen haladó propellerek kék zubbonyos matrózaikkal s azok a parányi csolnakok, melyek két szárnyú evezővel mint fecskék érintik a vizet és repülnek tovább. A magyar földhitelintézet emlékirata több hazai takarékpénztár küldötteive­­ tartott értekezletről. A magyar földhitelintézet igazgatósága azon vi­szony megállapítása végett, melybe a hazai takarék­­pénztárakkal lépni kíván, több takarékpénztár igazga­tóságát f. évi ápril lö kére, Pestre értekezletre hívta meg. A meghívott takarékpénztárak, egyen kívül, me­lyet tudósítása szerint csupán a vidék távolsága aka­dályozott a megjelenésben, küldöttek által képviseltet­ték magukat. Jelen valának név szerint Pest és Buda, Baja, Győr, Kassa, Komárom, Kőszeg, Nagy-Várad, Pozsony, Sopron és Temesvár küldöttei. A magyar földhitelintézet igazgatósága nevében az intézet elnöke a következő beszéddel üdvözli a kül­dötteket: „Igaz örömmel üdvözlöm a takarékpénztárak je­lenlevő tisztelt küldötteit. Fogadják a magyar földhi­telintézet gazgatósága részéről a legőszintébb köszö­net kifejezését azért, hogy sokan messze távolról is id­e fáradni szívesek valának. Ezen tényben annak ta­núságát üdvözöljük, hogy intézetünk, mely még csak most fog működni kezdeni, tekintve azon czélnak, mely után törekszik, közhasznúságát, már­is szeren­csés, a takarékpénztárak rokonszenvével és bizalmával találkozni. — Ezen tapasztalás reánk nézve, oly inté­zetek részéről, melyek már régebben állva fel, mago­kat a hazai közhitel fejlesztése és emelése körül any­­nyira érdemesítették, s a közönség bizalmával oly mél­tán birnak, felette nagy becsű, és a kezdet nehézségei között buzdító. Az intézet alapítóinak szabályaikban is kifejezett azon reménye, hogy a hazai takarékpénztá­rak részéről intézetünk rokonszenves fogadtatásra és azok jóakaratára számíthat, ekkér teljesedett, és a hazai hitel és pénzállapotok érdekében fog bizonyosan az történni, ha mai napon helyt foglalandó eszmecsere ezen tényt és e fennálló régiebb és keletkező új inté­zetekre nézve azt is constatk­ozza, hogy azok nem egy­más ellen, hanem egymás mellett kívánnak, mindegyik a maga körében, de öntudatosan egy fő­ czélra, a ha­zai közhitel kifejlesztése és emelésére hatni és mű­ködni. Mint már meghívó levelemben is alkalmam volt kiemelni, a m. földhitelintézet alapításában számítva volt a hazai takarékpénztárakra, de nem azon érte­lemben, mintha e számítás ezen közhasznú intézetek ré­széről hozandó áldozatokat tett volna kilátásba, sőt inkább azt kell hinnünk, hogy a m. földhitelintézet fel­állítása csak egy újabb mezőt fog megnyitni a taka­rékpénztáraknak, melyre ezek épen azon közönség ér­­­dekében, melynek bizalmával bírnak, léphetni fognak és azt a m. földhitelintézet érdekében­ is, de saját magukra nézve is, gyümölcsözővé és hasznossá tehetni képesek leendőnek. Az érdekek találkozását, nem egy­más alá rendelését vette tehát ama számítás kilátásba. Azonban e tekintetben reményeinek, vagy óhajtásainak határozott alakot adni, vagy bármit is e tekintetben részletesen formulázni — tartózkodott, meg lévén győ­ződve, hogy azt, a­mi hasznos és czélszerű, a gyakor­lati évet kifejtendi. Van azonban mégis egy, mit — is­merve a hazai takarékpénztárak közhasznú irányát, már az alapszabályok kimondták, s ez az, hogy a ta­karékpénztárakkal viszonyba kíván lépni a m. földhi­telintézet. Azonban az intézet ügyrendje és kezelési utasításainak kidolgozásakor e tekintetben sem történt több, mint csak annyi, hogy ennek megemlítése fel len véve azokba is, megtoldva azzal, miszerint az intézet adósainak­ módjuk­ és szabadságukban legyen, az in­tézetünk javára teendő kamat- és egyéb fizetéseiket a takarékpénztáraknál tehetni, mi­által úgy az adósok kényelme, mint a pénzforgalom élénksége is előmoz­­díttathatnék.­­ Azonban ez sem történhetvén a ta­karékpénztárak engedelme és beleegyezése nélkül, a felebbieken kivül, ez volt egyik oka , hogy in­tézetünk­­személyes értekezésbe kívánt bocsátkozni a hazai takarékpénztárak legalább néhány küldöttei­vel, — nem akarhatván mindnyáját ide fárasztani, — hogy igy a helyt foglalandó eszmecsere folytán az e czélból szükséges módozatok iránt,­ha a tisz­telt küldöttek nézeteivel intézetünk találkozhatni sze­rencsés volt, megállapodások keletkezhessenek és rész­letesen körülhrathassék azon leszámolási viszony, mely ennek folytán a takarékpénztárak és intézetünk között előállhatna. Ezentúl valami részletes óhajtást kifejezni tartózkodnia kell intézetünknek. Megvan az arról győ­ződve, hogy a hazai takarékpénztárak tisztelt igazga­tóságainak azon c­élok, melyek miatt intézetünk ala­kult, szívükön feküsznek, s hogy egyszersmind oly jól és teljesen értik és fogják fel saját érdekeiket is, mi­szerint a­mit ezeknek szem előtt tartása mellett, kezdő intézetünk útjainak egyengetésére és megindulásának tá­mogatására tehetnek, azt elmulasztani bizonyosan nem fogják. A­mit e tekintetben teendenek, azt a hazai föld­hitel emelésének érdekében teendik, mert intézetünk nem nyerészkedő intézet, egyedül a hazai földhitelt kívánja előmozdítani. Különös szerencsének tartandjó intézetünk, ha e tekintetben a tisztelt küldöttek gon­dolkozás- u­ódját megértheti, mi annak kivált műkö­dése küszöbén igen hasznos tájékozásra is fog szol­gálni. Midőn tehát ismételném az igazgatóság köszö­netét a tanúsított rokonszenvért, kérni bátorkodom a tisztelt küldötteket, legyenek szívesek velünk vélemé­nyeiket közölni.“ Az elnöki beszédben kifejezett várakozásnak tel­jes készséggel törekedtek megfelelni a takarékpénztá­rak küldöttei, kivétel nélkül. Sorban kijelenték küldő­ik meleg rokonszenvét­ az alakuló földhitelintézet iránt, s eleve kijelenték hajlandóságukat, az indítványozott viszony elfogadására nézve is. Első tekintetre föltűnt mindenkinek s igy bővebb vitatás tárgyát sem képezte e viszony szüksége, mely­be a m. földhitel­intézet a hazai takarék-pénztárak­kal lépni óhajt. Nem szükség magyarázni, hogy a hi­telintézet adósainak és értékpapírjai tulajdonosainak, s igy a hazai földbirtok és a biztos elhelyezést kereső hazai tőkék érdeke egyaránt kívánatossá teszi az ily viszonyt, oly intézetnél, melynek működése minden eddig fennállott hasonló intézetekénél szélesebb körre terjed ki. Ily hitelintézet és adósai, s ily hitelintézet és hitelezői közt szükségkép kell lenniök oly közegeknek, melyek az érintkezést közvetítik, könnyítik. S takarék­­pénztáraink csak a hazai közhitel és forgalom emelése körül szerzett érdemeiket szaporítják, midőn e köze­gek teendőit, a hazai földbirtok és tőkék érdekében, magukra vállalják. Körülményesebb eszmecsere tárgya volt az érin­tett viszony természetének meghatározása, illetőleg az intézet orgánumai részéről körülírása. Részletesen kifejtetett, főleg az intézet alelnöke által, hogy e vi­szony csak olynemű, mint a­milyen egyes pénzintéze­tek és oly magánosok közt is szokott lenni, kik azon pénzintézetek könyveiben maguknak folyó számlát (le­számolási lapot: conto current) kérnek nyittatni, a­nél­kül, hogy a m. földhitel-intézet a maga számára a taka­rékpénztáraktól valamely hitelezést venne igénybe. Ily leszámolási viszonyba kíván lépni a magyar föld­hitelintézet a hazai takarékpénztárakkal, egyaránt szem előtt tartván saját érdekeit, s emelni kívánván ez­által is a takarékpénztárak, e valódi népbankoknak méltán élvezett hitelét és közhasznúságát. E leszámolási viszony különösen három tekintet­ben kívánatos. Óhajtandó, hogy a m. földhitelintézet adósait­ a kamatok és egyéb járandóságok fizetése a kikötői időszakokban a takarékpénztárak részéről fogadtassék el, s a hitelintézet számára nyitott lapon ez intézet ja­vára h­assék, a nevezett intézet egyszersmind tudósít­tatván e befizetésről. Óhajtandó, hogy ha a m. földhitelintézet zálogle­veleinek és jövedékjegyeinek tulajdonosai a lejárt ka­matszelvényeket és jövedékjegyi tőkerészleteket a ta­karékpénztáraknál mutatnák be, s ezek, a­mennyire e czélra rendelkezhető pénzerejök engedi, azokat fizes­sék ki, a könyvükben a fizetett öszletet a hitelintézet terhére írják, erről az intézetet azonnal értesítvén. Óhajtandó végre, hogy a takarékpénztárak, a­mennyire pénzviszonyaik engedik, a magyar földhitel­­intézet lejárt, s náluk bemutatott fizetési utalványait is váltsák be, s szintén a földhitelintézet terhére írják, szabadságukban állván, hogy mind az ezen, mind az előbbi pontban említett őszietek erejéig a magyar föld­hitelintézet pesti pénztárára azonnal utalványozhassa­nak. Önként értetődik, hogy az ekkor beváltott papí­rok értékét a földhitelintézet, pénztára az illető takarék­­pénztárak rendelkezésére készen tartja s a kétnemű intézetek javára vagy terhére irt bevételek és fizetések iránti leszámolás a kellő időben megtörténvén, köl­csönösen tüstént kiegyenlíttetik. A­mi különösen az első pontot illeti: előadatott, hogy valahányszor a magyar földhitelintézet kölcsönt adand, nem mulasztandja el értesíteni az illető taka­rékpénztárt, melynél a fizetést az adós teljesíteni ma­gát kötelezi. Az adós a földhitelintézettől könyvecskét kap, melybe h­atnak az általa fizetendő járandóságok; s e könyvecskével megy a fizetési határnapokon az il­lető takarékpénztárhoz, mely a pénz fölvételét az érin­tett könyvecskébe a pénztárnok és napi biztos aláírá­sával s a takarékpénztár rányomott jegyével, ugyan­azon elővigyázati módok szerint jegyzi be, mint a be­­tétesi könyvekbe a takarékpénztáraknál betett őszi e­teket. A náluk tett fizetésekről a takarékpénztárak rög­tön értesítvén a hitelintézetet, a befizetett járandósá­gokat vagy azonnal beküldik ez intézethez, ha ez úgy kívánná, vagy pedig könyveikben a földhitelintézet ré­szére nyitott lapon a nevezett intézet javára írják, mint oly őszieteket, melyeknek erejéig a hitelintézet az il­lető takarékpénztárakra mindjárt utalványozhat. Oly őszietektől, melyek a földhitelintézet részéről netalán hosszabb ideig hagyatnának a takarékpénztáraknál, a­hova befolytak, a­mely időtől kezdve s mennyi ka­mat fizettessék? eziránt a a földhitelintézet,tekintettel az illető takarékpénztárak szabályaira, minden egyes esetben külön fogna egyezkedni minden egyes taka­rékpénztárral. A takarékpénztári küldöttek az ekkor kifejtett viszonyba lépés iránti szándékot küldőik részéről tel­jes készséggel fölajánlották a m. földhitelintézet részé­re, s mind az adósok náluk befizetett járandóságainak a fentebb érintett módon fölvételére, mind pedig, a­mennyire e czélra rendelkezhető pénzerejök engedi, a lejárt és náluk bemutatott kamatszelvényeknek, jöve­dékjegyi részleteknek és hitelintézeti utalványoknak, mint különben is készpénznek, kölcsönös leszámolás

Next