Sürgöny, 1863. június (3. évfolyam, 125-146. szám)
1863-06-03 / 125. szám
Harmadik évi folyam. 125. - 1863. ?Sserkeztő-hivatal Barátok tere 7. sz. a. földszint. Kiadó-hivatal: Barátok-tere 7 sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok-tere 7- szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten háihoi£hordva. félévre 8 t50 kr. Negyedévre 4 „ 50 „ i Vidékre, naponkint postán ! Félévre ICL forint.) I Negyedévre 5 „ Kl(»fiz(“tiietni a „SÜRGŐ IV Y“-re. Május júniusi 2 hóra 3 ft 40 kr. Május-juliusi V» évre 5 ft. -A. „Sürgöny“ kiadó hivatals. HIVATALOS RÉSZ Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi máj. 21-töl kelt legfelsőbb határozatával, a sztakcsini s koloniczai helységbirákat, Zemplénmegyében, Rosko Vazult s Vaszicuka Endrét, sokévi működésük s híven ragaszkodó érzületeik elismeréséül, koronás ezüst érdem-kereszttel legkegyelmesebben földizitni méltóztatott. K11 HIVATALOS RÉSZ. Austria külkereskedelme mezőgazdasági terményekkel. *) Az „Austria“ utolsó számai egyikében ezen fölirat alatt : „Austria mezőgazdasága és ipara“ egy czikket hozott, mely föladatául teszé ki, annak bebizonyítására, hogy szerző a dologról gondolkodott, az olvasónak azon gyakran használt tételre nézve, hogy Austria földmivelő állam, némi felvilágosítást adni. Eczélia szerző, más netán lehető fogalom-meghatározások elvetése mellett, fölvéve, miszerint ezen kifejezésnél : „földmivelő állam“ a mezőgazdaság és ipar ki- és beviteli értéke közötti arány vétetik szemügyre, mely szerint a mezőgazdasági s kereskedelmi mérleg az ipari irányában kedvező s az utóbbinak hiánylatát fedeznie kell. Az „Austria“ következő eredményhez jut : „Austria a maga mezőgazdasági s tropikus terménybeli bevitelét nem mezőgazdasági terményeivel fizeti meg, nem képes önmagát a mezőgazdasággal fedezni, hanem Austria iparával s az ez által termelt értékekkel fizeti meg, amit földtermények és gyarmat-árukban évenkint fogyaszt. Austria mezőgazdasága tehát Austria ipara nélkül nem csak bent elsatnyulna, hanem épen nem lenne képes gyarmatárukat vásárolni, ha az ipar a mezőgazdasági termékek megfizetése által a föld emberének eszközöket nem nyújtana, hogy a 200 milliónyi gyarmatárukból reá eső részt a külföldnek megfizethesse !“ Továbbá: „Egész bizonyossággal áll azon egy, hogy Austria mezőgazdasága egészben és nagyban mezőgazdasági deficitet mutat ki, mely deficitet Austria ipara által kell fedezni.“ A vád a mezőgazdászat ellen súlyos, annál súlyosabb, mivel az „Austria“ a deficitet „majdnem megbocsáthatlan“nak nevezi. Ezért bizonyosan előre föltehetjük, hogy a tisztelt lapnak alapos s cáfolhatlan érvei vannak, mikkel állítását indokolhatja. Halljuk tehát! Az első előzmény, melyre szerző következtetését alapítja,ez: „A mezőgazdászat terményei alatt rövidség okáért minden nyers terményt akarunk érteni.“ Ezen önkényes tétellel a mezőgazdászat kénytelen, kegyelemre megadni magát a szerzőnek. Kerti s mezei gyümölcs, állatok, állati termények, zsirok s zsíros olajok, italok s élelmi árakban az 1851 — 1860. évrel kereskedelmi kimutatások, miket a szerző alapul vesz, 297 milliónyi többletet tüntetnek elő. A szerző ezen tárgyakhoz tüstént az orvosi, illatszer, festék, cserző, s vegytani segélyanyagokat csatolja, (igen különös mezőgazdászati terményekkel , minők: konyhasó, kén, chili- salétrom, soda, mennig, ammóniák, ammóniak-sós ólomkészületek), valamint az érczek, mind a nyers, mind a fél gyártmányok s azok közt még a készpénzek. Ezen két rovat 202 millió deficitet tüntet föl. Mivel továbbá a mezőgazdászat déli gyümölcsöket nem termel elegendő mennyiségben, gyarmati árukat pedig épen nem, az újólag 210 millióval terheltetik, s ugyanazon okból 231 millióval a gyapot miatt; noha a földmivesnek arra se érte fönntartására, se gazdasága űzésére nincs szüksége, így a tropicus termények által 441 milliónyi összes deficitet kapunk, mivel, noha szerző kijelenti, hogy a mezőgazdászatra csak „egy rész“ esik a gyarmatigárók s déli gyümölcsökre a 200 millióból, mégis jobbnak tartja, e szép összeget a könnyebb számítás s a nagyobb hatás végett együtt hagyni. E szerint a mezőgazdászat tíz év alatt 940 milliónyi deficitet okozott. Ellenben kiviteli többletben szerző tűzi-, épület- s műanyagokban (nem tűzi s épületfában, mivel ezen rovatban kő- s barnaszén, tajték stb. bennfoglaltatik) 72, selyemben 463, s gyapjúban 131 milliót mutat ki; összesen 666 milliót. E szerint ezen összegnek a fölebbiből levonása után a mezőgazdászat számadása szerző véleménye szerint az 1851— 60. évtizedre még 274 milliónyi tartozással marad terhelve, s e mellett az a mérlegvetés végén nem sejtett nagylelkűséget gyakorol, — amennyiben a dohánybani beviteli többletet, mi 62 millióra megy, nem a mezőgazdászaira rakja terhet, hanem ezen czikket „számos okokból,“ „önálló népgazdászati budget tétel “ül hiszi tekintendőnek. Megvalljuk, ily ferde nézeteket, ily hamis állításokat ritkán hallottunk, de oly magas öntudattal, oly csalhatatlansági képzelettel, s oly hatalmas szájjal, mint az „Austria“ ezeket mondja, erről fogalmunk se volt. Nem akarunk itt a beviteli és kiviteli vámtáblázatok elméleti kritikájába ereszkedni, hanem annyi bizonyos, hogy ha a mezőgazdasági és erdészeti termékektől a gyarmati árakat különválasztjuk, akkor a gazdasági termékek kivitele, az egész birodalmat értve, 1851-től 1860 ig, s így 10 év alatt a behozatalt 369 millió forinttal haladja felül, annyira, hogy a mezőgazdaság nemcsak a gyarmati áruk nagyobb behozatalát fedezni képes volt, hanem még a nyers gyapot behozatali árához is jelentékeny összeggel járult, mi pedig tulajdonképen a gyáripar rovására tartozik. De nemcsak a számok összeállítása hibás, hanem átalában nem jogszerű az egész vállalat, melynél fogva az 1861—1860. évekről hozatik a mezőgazdaság mostani állapota fölött ítélet, miután átalános átalakulás a birodalom gazdászati viszonyaikban ezen idő alatt — amint tudva van — történt. Ha az 1860—1862-diki kivitelt vesszük alapul, tett a tengeri kivitel kerti- és mezei gyümölcsökben 92,9 millió, gabna- és ennivalókban 3.6 m. tűzi, építészeti- és szerszámanyagokban 62.6 m. selyemben 16.4 m. gyapotban 65.5 m., — a tengeri bevitel pedig: állatokban 20 m. állati terményekben 6.4. m. zsir és olajban 28.9 millió, lenben (mit az „Austria“ nem vesz tekintetbe) 5.2 millió. — E szerint a 3 évben többnek tűnik fel a tengeri kivitel 175,9 m., tehát évenkint mintegy 59 millióval, mig ugyanazon czikkek 1851 — 1860-ig évenkint csak 37 milliót eredményeztek. A mezőgazdaság tehát fedözi a gyarmatáruk, valamint a déli gyümölcsök (16 m.), úgyszintén a gyapot (23 millió) évenkénti tengeri beviteli többletét, sőt még fölösleget is nyújt. Ezen általunk módosított adatok 1851-től 1860-ig, valamint az 1860-tól 1862-ig újólag mellékeltek még nem nyújtanak hű képet a mezős erdőgazdaság részvételéről a külkereskedésben — mivel, hogy ez megtörténjék, a vámtarifa rovatait tovább szét kellene taglalni; azonban mindenesetre jobban felelnek meg annak, mint az „Austria“ képzeleti képei s összeköttetésben a belfogyasztás szaporodásával , örvendetes bizonyságot tesznek a haladásról, melynek „Austria“ mezőgazdasága indult. Nem zárhatjuk be czikkünket a nélkül, hogy a kérdésnek még egy oldalát ne érintsük. Hogy a földmivelés csak benső összeköttetésben az iparral virágozhat, nem épen új nézet, szintúgy az sem, hogy az austriai földmivelés még koránt sincs azon fokon, melyet el kell érnie s elérhet. Más czélnak kell tehát fennforogni, melyre az „Austria“ törekszik s mi a végeredmény czélzatosan kihegyesitett szerkezeténél fogva, melyre a czikk jut, s melyet fölebb közlünk, nem hiszünk tévedni, ha abban kísérletet látunk, iparosaink egy részének a vámegylethez csatlakozás elleni, sőt a februári szerződés megszüntetése melletti agitatióját támogatni. *) A „Vaterland“-nak ezen czikke gazdászati érdekeinket különösen érintvén, szükségesnek találtuk azt itkölcsönözni. Sz. TÁRCZA: Halljunk szót! (A franczia nyelvtanok ügyében.) (Vége.) Meglehetősen nevetséges dolog az is, hogy Schw.pedant arczczal akar minket, t. i. közönséget és engemet, nyelvtanítót megtanulni, hogy a magyar nevekben nincs nemi különbség, a francziákban van, és hogy a neveket nem szabad összevetni. Mintha nem tudnék! Megint neki esik egy falka nyomdai vagy javitnoki hibának, — melyeknek egy része a feljebb már tárgyalt olvasó-gyakorlatba esik, de Schwitt mint újakat idézi, — s azt hozza ki belőle, hogy az „Ingyen tanító“ a nemek különbségére nem ügyel. A szótárczákban látta vagy láthatta ugyan, hogy minden új szó mellé oda van jegyezve a neme. De neki már egyszer kezében volt a kormos ecset és minden áron feketizni akart. Az ily vádat, mint mondám, csak nevetni kell. Aztán jőnek az, állítólagosan, nem franczia szólásmódok, melyek szerinte hemzsegnek az én nyelvtanomban. Ez már nem csakmeglepő, hanem váratlan is volt; miután szoros maximummá tettem, példát nem csinálni, hanem mindnyájukat franczia könyvből írtam ki. Meg is mutattam említett feleletemben, hogy egy pár elszalasztotton kívül, mind igaz kamarán keltek a példáim, s hogy atudatlanság vádja nem reám, hanem a „született francziára“ nehezedik. Azt az egy párt is tudnám menteni, de nem érdemli. Hibázni, mindnyájan hibázunk. Én a „született franczia“ Schwiedland nyelvtana példái közt is jegyeztem meg futólagos átnézésre egynéhányat olyat, amilyet igazi franczia soha sem mondott vagy irt, de visszatorlásra nem akarok menni. Csak saját házam előtt sepergetek. Elég az, hogy Sohn könyvemről érdemleg semmit sem szólott, hanem a fenebbiekben világított esetekkel, mint tetemes, és könyvem becsét a null fokig vagy azon alul devalváló hibákkal vagy tíz hasábot eltöltött úgy, hogy a járatlan olvasónak feje elszédülhetett, szeme világa elveszhetett belé. És mindezeket az én tudatlanságomon és hanyagságomon való fejcsóválásokkal, óbégatásokkal és sápitozásokkal juxta regular artis nigrificatoriae, azaz: a hitelcsökkentés legkitanultabb módja szerint bőven megispékelte. És ez a valódi börzei manoeuvre remekül volt vive. Csupán nyomtatási hibákra alapítva, egy hoszszas készület után s lelkiismeretesen szerkesztett mű kárhoztatását, végítéletét kimondani; a járatlan olvasó szemébe hányt porral, — akarom mondani: betűkkel — a rágalomnak szint adni; ez által a munka keretét megállítani i s egy jó igyekezete, derék könyvárusnak, ki legalább is annyi áldozatot, mint akár Hartleben, akár Heckenast, tett a magyar irodalomért, érzékeny veszteséget okozni, s mindezeket egy csapással — valljuk meg, mesteri fogás. Erre egy ember alig volt képes. Erre több ész, több tapasztalás, több furfangosság kellett, mint a mennyit feltehetni Schwiedlandról, aki nyelvtana, bírálata és „panegyristái“ — (tőle tanultam) — bizonyítása szerint semmi egyéb, csak „született franczia“ kombinált talentumok ? Az már más. — Mit ért volna Napoleon (I.) is Fonché nélkül ? A majom és macska allantiát a gesztenye kikaparására pedig már Esópusból ismerjük. Hanem, hogy ez alkalommal a sült gesztenyében tetemes nyereség legyen, Tamás vagyok. A börzei ismertetett fogásnak sikerült a „baisse“ (árfolyam-csökkentése) előidézése — a Brassai-Stein papírokra nézve ; ezt nem tagadhatni. De merem állítni, hogy abból a Schwiedland-czikk — azaz „született franczia nyelvtan" részére „hausse“ (árfolyam emelkedése) nem következik. Mert lássák önök, olyanszerű (franczia) nyelvtan, mint az „Ingyen tanító“, csak egy van a maga nemében, miután módszere kirekesztő sajátom. — Öszszeállítása több készületbe, fáradságba, bajba, utánajárásba és időbe is kerül, mintsem utánozásától tarthatnék egyhamar. Ennek bizonyságára nyilvánítom a következőt: Állítsa össze akárki az „Ingyen tanító“ hátralevő II. részét, az I. rész módszerének minden tekintetben megfelelőleg, egy kinevezendő vizsgáló bizottság megelégedésére, e sorok olvastától fogva félév alatt, és én nemcsak az érette járandó elég tisztességes honoráriumot szívesen átengedem, hanem a magaméból is megtoldom 10. olv. tíz aranynyal in natura. Sőt, ha egy vagy több vállalkozó jelentkezik, a kidolgozandó II. rész részletes programmját is közlöm vele előre. És nekem mégis nyereségem lesz benne. Mert magam nem akarván részt venni a concursusban, azalatt aránylagosan több hasznot hajtó munkákon dolgozhatom, hivataloskodásomtól szabad, azaz: pihenő óráimban. Ellenben olyan nyelvtan, mint a Schwiedlandé, akárhány van, magyarul és németül írva. Magam is kötelezem magamat egy elyszerűnek*) az írására, három hónap alatt, üres időmben. Tehát aki az „Ingyen tanítót“ nem veszi, nem következik, hogy a Schwet Compjét vegye meg. Hisz ott van Ollendorf, Noel, Otto fordításai, Lemouton stb. „Mire jön hát e nagy kár?“ Erre Schw. bajosan tudna felelni, de én megmondom magyarosan: „A kár a haszonba megy.“ *) Talán valamivel jobbnak. Legalább nem magyarázom meg magyarnak a vers (felé) en vers (iránt) és contre (ellen) közti különbséget, mit csak a német nem ért, mivel neki mind a három idegen. Az „Ingyen tanító“ t. i. minden szennyeitől teljesen megtisztítva új köntösben, azaz kiadásban fog megjelenni, melyben aztán minden Schwet Comp.-féle fogásoknak megtörik a „baisse“ csináló hatalma. Dcflaet ssxis sgitatua humor. Önök pedig, k. o. ismerjék el, hogy Stein János könyvárustól ez aztán igazi „áldozat.“ A moral pedig ez: nem mindig igaz az, hogy Vit et aequitia, quidquid oppugnant, perit. Isten önökkel és velünk 1 B ras s a i. Napi újdonságok. * A cs. kir. keresk. ministerium — mint as Eisenbahn Centralblatt jelenti — egyetértve a cs. kir. pénz- Ügyministeriummal és a m.kir. helytartótanácscsal, a pestlosonci beszterczebányai vaspálya engedményeseinek kérelmükre engedélyt adott : 1) hogy a megkivántató építési tőke beszerzésére alakítandó részvénytársaság részvényeinek névleges értékét 200 frtra határozhassa meg ; 2) ezen építési tőkét egyik felében részvények utján, másik felében 5/2 proentes elsődleges kötvények utján behajtani végre 3) hogy ezen társaság egyelőre, alapszabályai megerősitéséig, cs. kir. szabad, pest-losoncz-beszterczebányai vaspálya- és Szent-István kőszéntelepmivelő társaság czeget viselhessen. A „P. L.“ úgy értesül, hogy a részvénytőke beszerzése iránt Bécsben folyó negotiatio jó sikerrel indult meg, és miután a részvények kibocsátásának semmi akadály nem áll útjában, a nyilvános aláírás rövid uton meg fog nyittatni. * A m. kir. helytartótanács Knejevits Jánosnak, egy szerb színtársulat igazgatójának engedélyt adott, hogy a népszínház igazgatójával kötendő egyesség után a nevezett színpadon 12 előadást rendezhessen szerb nyelven. Knezevits úr néhány nap óta e tárgyban már itt időzik és az illető hatósági engedélyt kezéhez is vette. * A cs. k. államhazpályatársaság m. k. 28-kán tartott közgyűlésén gr. Pergen, b. Sina és Maller Károly volt igazgatók egyhangúlag 5 évre újra megválasztottak, Salvador Kázmér helyére pedig volt üegyvere- Lapszemle. A „Független“-nek egy járási paraszt-gazdaképző intézet tervezetéről írják Bécsből: „Földmivelő nép lévén, ez okból a helyes földmivelési és gazdálkodási ismeretek terjesztése félreismerhetlenül nálunk is a legszükséges feladatok közé tartozik. S ha az országos intézeteken kívül, melyek egyebek előtt lennének felállítandók, még külön minden megyében egy-egy fiók gazdászati minta- és tanintézet léteznék, czélját aligha tévesztené. S ezért óhajtható, vajha mielőbb minél több ily intézetekkel dicsekedhetnénk. E tekintetben egyesek részéről a jóakarat és áldozatkészség nem is hiányzik nálunk , de a kivitelt mégis mindannyiszor megnehezíti a megkívántató pénzösszeg előteremtésének nehéz kérdése, ami mostoha anyagi viszonyaink mellett nem is csoda, így van a dolog a következő esettel is. Zemplén megyének felsővidéke egy jóravaló eszmével barátkozott meg. Azon czélból ugyanis, hogy ezen vidéknek — mit Krajnának neveznek, — a föld Szerda június 3. mivelési iparrész lábon állása miatti nagy szegénységét valahára lassankint enyhitni s gyökeresen orvosolni lehessen, — mint értesültünk — legközelebb a sztakcsini járás 32 községe s ezek nevében azon vidék nagyobb birtokosa, báró Fröhlich János cs. k. ezredes úr. ő Felségéhez egy gyakorlati földmivelési tanintézet felállításának engedélyezéséért s illetőleg felállításának segélyezéséért folyamodott. Ezen intézet nem annyira gazdászati tanoda, mint inkább egy nagyobbacska terjedelmű paraszt-jószágnak az égalji és föld-viszonyokhoz czélszerűen alkalmazott minta-gazdasága lenne, melynél paraszt ifjak, mint cselédek és legények oktatólag foglalatoskodtatva, az okszerű gazdálkodás elveivel és kellékeivel gyakorlatilag ismertetnének meg. Ily gazdasági telepre a járásban legczélszerübbnek tartatik Sztakcsin, mely község épen a járás közepén, három járt országút csomózatánál fekve s postaállomással ellátva, oly környékkel bir, melyben nagyobb a forgalom. Itt, e mintagazdasághoz megkivántató telekre nézve hajlandónak ajánlkozott báró Fröhlich birtokos az 1600 □ öllel számítandó 30 hold földet sajátjából, állandó időre, nagylelküleg ingyen átengedni, úgy hogy az aztán azon járás nemzeti vagyonát képezné; épületek és egyéb gazdasági felszerelvények előállítása végett pedig egy jótékony sorsjátékra óhajtván folyamodik engedélyt nyerni, melynek tiszta jövedelméből aztán még az intézet igazgatási és a növendékek tartási költségei is fedeztetnének. Ezen tervezett intézet föladatául — előrajzához képest — az látszik kitűzve lenni, hogy a) benne egyszerre 20 paraszt ifjú — kik fölváltva és lassan kint a járás mindenik községéből vétetnének, — a gazdászat minden ágában, tehát a barmászatot és kertészetet is ideértve, összesen két évi tanfolyam alatt képeztessenek ; b) oly termények, melyek Zemplén ezen felső vidékén eddigelé még nem termesztettek, honosíttassanak ; c) az intézet legjobb terményei a járásbeli községeknek évenként olcsón eladassanak, hogy igy aztán ezek nemesb és jobban termő magvak birtokába jussanak. Ezen intézet a kormány főfelügyelete alatt állana és vezetése egy igazgatóra bízatnék, ki mellett még vagy két segédet, kik egyszersmind mint ellenőrök és számvevők is működnének, lehetne alkalmazni. Ezeknek a tót nyelvet érteniök kellene, mert a sztakcsini járás lakossága legnagyobb részben tót ajkú. A növendékek felvételi kijelölését a járási szolgabiró s a kinevezést az orsz. kormányszék tenné ; a felveendőknek 16—20 éveseknek kellene lenniök s magokat az intézetben maradásra két évig lekötelezniök, kiléptükkor bizonyítványt nyernének. Állítólag az elörtűz további pontjai szerint, épületekre és fundus instructusra összesen 30,000 ftra lenne szükség s ha egy erre talán engedélyezendő sorsjáték tiszta jövedelméből még vagy 70—80 ezer főból álló tőke is fennmaradhatna, úgy ennek kamatjából a tisztviselők és növendékek fenntartása is biztosíttatnék s az intézet tiszta jövedelme saját alapjába folyhatnék be. Mint halljuk, cs. k. Apostoli Felsége ezen folyamodványt kegyelmesen elfogadni s azt további tárgyalás és mielőbbi véleményező fölterjesztés végett az illető hatóságokhoz kiadatni méltóztatott.“ Követválasztási mozgalmak Erdélyben. — Küküllömegye, D. Szt.-Márton, máj. 28-án. A mai napon Küküllömegyének, az administrator tűszereit rendkívüli bizottmányi ülése tartatván, az minden élőbeszéd nélkül, a tagok névsorának felolvasásával nyittatott meg. Követte ezt az erdélyi országgyűlést július 1-jére egybehívó kir. rendelet. Mire Moldován Basil egy hála-feliratot indítványozott Ő Felségéhez felküldetni, azon atyai kegyelméért, mely szerint ezen országgyűlés egybehivása által legkegyelmesebben gondoskodni méltóztatott ezen ország sérelmeinek orvosolhatásáról, s a nemzetiségek különböző érdekeinek kiegyenlítéséről. Gróf Bethlen Farkas nem szólhat