Sürgöny, 1863. augusztus (3. évfolyam, 174-197. szám)

1863-08-07 / 179. szám

Harmadik évi folyam. 179­­1 m. Üterketik­-hivatal: Irátok tere 7. ex. a. földaxvil. Kiadó­hivatal: Barátok­ tere 7- 8*. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok­ tere 7. szám. földszint. Vidéken béruu­ntes levelekben minden posta­hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. •Au-Upeeten házhoafbordva. félévre d t 50 kr Negyedávre 4 n 50 P Vidékre, naponkint postáz Félévre 10 forint. Negyedévre 5 m Előfizethetni „SÜRGÖN­Y“-t*e. Augustus—September 2 hóra 3 ft 50 kr. Augustus—October ’/­ évre 5 ft. Augustus— december 5 hóra 8 ft 40 kr. .A. „Sürg­öny“ kiadó hivatala HIVATALOS RÉSZ­ E cs. k. Apostoli Felsége Gasteioból visszatér­tében a salzburgi ország főnökhöz következő legfel­sőbb sajátkezű iratot méltóztatott kibocsátni: Kedves gróf T a a f f e. — Az országos fővá­rosban s az ön vezetése alá bízott koronaországnak Általam épen most beutazott többi részeiben az összes lakosság számos bizonyítványait adá régen megpró­bált hit ragaszkodásának. Meghagyom önnek, hogy ezért annak elismerése­met tudomására juttassa. Salzburg, aug. 4. 1863. Ferencz József s. k.­ ­E11HIVATALOS RÉSZ. Nagy-Szeben, aug. 3. Ha nem tartanék a politikát könnyen haj­lítható nádszálnak, melyet a legkisebb szellő is kénye-kedve szerint megingat, — vagy hogy egy sokat használt, de azért legkevésbbé sem elkoptatott, sőt — főleg napjainkban — na­gyon is igazolt mondattal éljü­nk : ha nem tar­tanók a politikát az exigentiák tudományának ; — végre, ha nem ismernők az itt egybegyült országgyűlés mottóját, a mely körű belől ide megy ki : Sapientis est mutare sat. — valóban meglepne bennünket azon óriási bir-zagyvalék, a mely itt ma sans gene kering, és csaknem hi­telességet arrogál magának, mert oly forrásból állíttatik mentettnek, a mely journalistikai nyelven „megbizható“-nak, „a kétséget meg nem engedődnek stb. szokott neveztetni. E hit zagyvalék a válaszfeliratra vonat­kozik. Isten tudná elsorolni, mi mindent cseveg­­nak e diplomatikus okmányról, mik között pél­dául oly egyének, kik különben jólértesültek szoktak lenni, vagy legalább lehetnének, hom­lokegyenest ellenkezőjét állítják annak, mit e napokban mi s velünk együtt bizonyára több hírlaptudósító is referált a tárgyban, pedig szin­tén nem szoptuk ujjúnkból a bírt, sőt fel voltunk jogosítva, hogy sok hitelességet tulajdonítsunk neki, mert csakugyan jó forrásból merítek. A többi közt ugyanis azt suttogják itt ma,­­ hogy a válaszfelirati javaslat nemcsak nem in­dul ki históriai alapból, nemcsak nem óhajtja megmenteni a leopoldi diplomából azt, a mi megmenthető, sőt egyszerű circumscriptiója a legfelsőbb leiratnak mindenben, és igy meg­nyugszik a leopoldi diplomának, Erdély sar­kalatos törvényének eltörlésében , örömmel fogadván ő cs. k. Apostoli Felségének legma­­gasb ígéretét, mely a kiadandó új diplomára vonatkozik, — az uniót semmisnek elismeri, — az octoberi diploma és február 26-ki patens inartikulálását óhajtja, fenntartván az ország­gyűlésnek, eziránt törvényjavaslatot terjeszteni a trón elé stb. stb. A hírlapolvasó közönség tudja, mily óva­tosan kell fogadnia oly közleményeket, me­lyek inkább a színfalak mögött, semmint a szín­padon kifejlett eseményekre vonatkoznak, és így most is tetszésére bízzuk, a félebbi hírnek addig is, míg az bebizonyul vagy megc­áfolta­­tatik, hitelt adni vagy nem. Én valamint az ellenkezőt, úgy ezt is registráltam, mert minden­esetre érdekes ismerni a különbféle phasisokat is, melyeken a dolgok, míg ténynyé válnak, keresztül men­nek. Nemcsak egyes emberek, nemcsak egy­­egy tartományi gyűlés, hanem államok, sőt ma­ga Európa is változtatja politikáját, gyakran 24 óra alatt; a szerint, miként az időközben kifej­lett körülmények kivánj­a és javasolják, miért ne történhetett volna valami a válaszfelirati bi­zottmányban is, a­mi ily fordulatot tett volna szükségessé? A legköz­elebbi ülés jövő hétfőn, e hó 10- dikén fog tartatni R. F. I. T­Á­R­C­Z A. Magyar tud. akadémia. Szabó József előadása a júl. 27 diki ülésben a mathematicai és természettudományi osztály műkö­déséről 1862 ben. (Vége.) „Utazási segélyt 1862-re ketten vettek igénybe: Kovács Gyula és Hantken Miksa urak. „Kovács Gyula mindjárt tavaszszal több rend­beli kirándulást tett. Megvizsgálta főtisztelendő Májer Mór társaságában Pécs környékét, a hires harmadkor rétegeket Árpádnál, nemkülönben egy új leshelyet Sza­bolcsban ; továbbá számos adatokat gyűjtött a pécsi téhelyröpüek faunájához. Megtekintette az abaligeti barlangot, figyelemmel lévén a benne előjövő denevé­reké. Később felrándult a Hegyaljára, kutatásokat te­vén Mád, Tarczal, Tálya, Golop és Megyaszó vidékein. Megyaszón és Tályán számos új növénytani tárgyat fedezett fel, melyek közül egy ritka szépségű virág le­nyomat különösen megemlítendő.­­ Bejárta későbben az úgynevezett Cserhátat Abaujmegyében, hol Bereth vidékén egy Rhinoceros Schleiermacheri négy foggal ellátott állkapczáját volt szerencsés meg­találni, mig Megyaszón, annyi ásatag emlős lelhelyén, ez alkalommal mit sem kapott. Felment azután Kassa vidékére, hol Csíny János ur, ottani tanár társaságában, szép Ankerit példányokat lelt; megtekinti a természet­­rajzi gyűjteményeket Kassán, úgy szintén Eperjesen Hazslinszky Frigyes ur, igazgató tanár társaságában, kivel egyszersmind kirándulást tett a kárpáti homok­kőben előjövő növénylenyomatok helyszínére. „Jelentését mindezekről egészsége helyreálltával várjuk. „Hantken Miksa tanár úr ez idén a budai ol­dalon részletesen vette fel a pilis-sz.-kereszt-csobánkai völgyet, a vörösvári és n.-kovácsi völgyteknőt, Buda közelebbi környékét, a csaba-doroghi völgy keleti lejt­jeit és a velenczei hegységet földtani tekintetben. Eze­ken a kirándulásokon kivül, melyek a múlt évbeliek folytatásaként 1862-re kiszabott feladatát képezték, tett olyakat is, melyekkel az ezelőtt tett kutatásainak adatait tökélyesítette, nevezetesen a velenczei és vértesi hegység közti vidéken, Dorogd, Mogyorós, Lábatlan, Zsemlye, Geszten és Felső-Gallya táján. Ezzel a budai s új­szeny­fehérvári vasút, másrészt a Duna közti te­rület geológiai felvétele befejezettnek,­­ ugyanarról egy részletes földtani térkép kiállítása is megalapítódnak tekinthető. „Tanulmányának más neme, a mikroskopia alkal­mazva a harmadkor képletek azon kőzeteire, melyek a több helyen ismeretes és iparos tekintetben fontos barna szenet két különböző magasságban tartalmaz­zák, az ezen irányban nyert eredményt lehetetlen nyo­másan ki nem emelni, annak jelentékeny hordereje lé­vén úgy a tudományra, mint az iparra. Hantken úr az egyes rétegek vezér­foraminiferáit megállapítván, egy­szerű és biztos módot ad kezünkbe, a vidékünkön a földkérget alkotó kőzetsor tagjára egy maroknyi föld segítségével ráismerni, s biztosan megmondani, hogy például mily mélyen van még, és melyik a két szénte­lep közül. Erről a fő eredmény az idei értesítőben kö­zölve volt, de a részletes munka, valamint a földtani térkép és ehez a szöveg, mint két évi munka érett gyümölcse, az 1863 ki közleményeinkben fog kinyo­matni. „A tavalyi utazókat illetőleg megemlítendő, hogy Nendtvich Károly úr, ki a Bánságot járta be, a múlt télen és a nyár folytán bevégzett vegybontásai­­nak eredményét az 1862 ki ünnepélyes közü­lésen elő­adta, s azok az Évkönyvben már meg is jelentek, mig a vegytani tanulmányok részletei a Közlemények jövő kötetében lesznek közzé téve; másrészt al­l­rtnak az 1861-ben tett útja folytán már megjelent egy terjedel­mesebb értekezése az évkönyv X. kötetében *) és egy más, még írandó értekezéséhez: a Feketetengerről ter­mészettudományi tekintetben, a szükséges s finom rész­letekig mélyedő elemzéseket Molnár János ur ez év *) Egy continentalis emelkedés és sülyedésröl Eu­rópa délkeleti részén. Felolvastatok az ünnepélyes közíe­lésen 1861. — Kivonatban megismertetve angolul is meg­jelent : „On the pleistocene and rent phenomena in the South-east of Europe. By dr. Joseph Szabó.“ — Quarter­­­­ly Journal of the geological Society. London 1882. folytán bevégezte, úgy hogy a jövő közleményekben az is napvilágot láthat. „Szintén az akadémia által részesíttetve könnyí­tésben, Frivaldszky Imre úr is tett látogatáso­kat az ország faunája érdekében, két előtte azelőtt nem ismert helyiséget látogatván meg, nevezetesen Debre­­czen vidékén az ottani nagy erdőt, a konyári sóstava­kat, másrészt a Duna jobb partján a Vértes hegylán­­czolatot és a Bakony erdeit ismétett kutatás tárgyává tette, az itt nyert, részben érdekes adatok e jelen kö­tet záró czikkét képezik. „Kevésbé sikeresnek mondhatjuk a meteorológiá­ra nézve működésünket. Azon kilátásnak, mely tavaly mutatkozott szellemi gyarapodásunkra, az idei év nem felelt meg; nem mintha észlelők hiányában volnánk: a közlemények első kötetének bevezetésében felhozott buzgó munkatársakhoz azóta újak csatlakoztak ; az ok az, hogy a központi észlelde fölszerelése újabb s ezek közt több rendbeli önjegyzetű szerrel, mire a bizott­ság méltán a fősúlyt fektette, merőben meghiúsult. A bizottság 1862-re kivetett budgetje e tét összegét nem bízta meg, s nem maradt egyéb hátra, mint a követke­ző év teendői közé újra felvenni jobb siker reményé­ben, s ugyanekkor mehet foganatba szintén a tehetsé­gek közé jutott megnyerése a Nagy Károly-féle szerek­nek Bicskéről. „Az eddigi meteorologiai észleleteket a bizottság a jövő 1863-dik évben határozta kiadni külön negyed­­rét füzetekben egy saját albizottság felügyelete alatt. „Több rendbeli dolgozatok megbirálásán kivül, melyeket a math. és természettudományi szakosztály tett át az állandó bizottsághoz, munkálkodásának egy főtárgyát elhunyt tagtársnak Petényi Pál. Jánosnak hátrahagyott kéziratai tették. Ezeknek kiadását az akadémia több évvel ezelőtt elhatározta, de a kivitelt végre a bizottságra ruházta, sőt külön rovatot is nyi­tott az évi kiadások sorában. Váratlanul bajos lévén az elhunytnak többnyire apró jegyzetekből álló adata­it összeadni, minthogy azok mind külön kis paprikára írvák, ezen év folytán a nyomatáét meg nem kezdhet­ni ; de daczára a fentebb emle­tett késleltető körülmény­nek, és még annak, hogy sokféle nyelven irvák a jegyzetek, tehát még fordításra is van szükség, a do­log haladott annyira, hogy 1868-ban az ebit­ kötet napvilágot láthatank. Itt el nem mulaszthatja a bizott­ság hálás köszönettel meg nem emlékezni elnökének K­u­b­i­n­y­i Ferencz urnak azon ajánlatáról, melynél fogva Petényi munkájához a rajzokat saját költségén állítja ki. „A tudományos szerekre nézve gyarapodás nem történt, de a nm. m. kir. helytartótanács által áten­gedtetett n. n. bihari expeditio-féle szerek kijavíttat­tak, s utazó vagy észlelő természetbúváraink által használtattak, s részben használtatnak.“ A július 27-diki összes ülésnek egyéb közérde­kű tárgyairól közelebb. Az ínség ügye hazánkban. (Folytatás.) A jövő év termésének alapját a jelen őszi és a jövő tavaszi szántás vetés képezvén, az Ínségterü­­let egyes vidékeire múlhatlanul megkivántató vető­­mag-mennyiség mintegy következő: A Hajdúkerület részére szükséges volna legalább 10,000 p. mérő búza és rozsnak Debre­­c­z­e­n­b­e szállítása septemberig. Al­s­ó-S­z­a­b­o­l­c­s részére 3,000 p. mérő búza és rozs, mely a p.-l­a­d­á­n­y­i urad. magtárban volna elhelyezendő. D­é­l-B­i­h­a­r részére 6,000 p. mérő búza is rozs , 200,000 mérő zab s ugyanannyi árpa. Elhelyezendő volna Nagy­váradon. Nagy Kunság részére 50—60,000 p. mérő búza, nemkülönben igen nagy mennyiségű zab és árpa. Elhelyezendő volna Kardszagon és Kis­újszál­láson. Heves megye részére 40,000 p. mérő búza és rozs. Elhelyezendő volna a szolnoki és t.-szt.-mik­­lósi magtárakban. Torontál­ és Temes megye részére 60,000 p. mérő búza volna szállítandó az ó­becsei, török­kanizsai és n.-becskereki raktárakba. K­r­a­s­s­ó megye részére 5,000 pozs. mérő búza. B­á­c­s megye talán kibírja vető magvát állítani. Csongrád-, Csanád , Arad- és Békés­megyék részére legalább 100,000 p. mérő búza és rozs volna szükséges vetőmagnl.Elhelyeztethetnék : a sze­gedi, aradi, csabai raktárakban. — Tehát csak őszi vetőmag, és csakis a kisebb birtokos osztály és nép .­zámára 284.000 p. mérő volna legalsóbb számítással beszerzen­dő, s legföljebb septemberig elszállí­tást Kun-kerületi segélybizottmány gyűlése. — Jászberény, aug. 2. Ma volt a főkapitányilag alakult első jászkun-kerületi — a jelen ínségben segé­lyező bizottmány ülése. Főkapitány úr ő méltósága előadván az összes Jász-Kunkerület minden egyes községe helyzetét, külö­nösen részletes adatokkal támogatva lefesté Nagy-Kun­ságot, hol személy­es meggyőződést szerzett, mondván: „A rendkívüli szárazság dolgait látni kell csak, hogy arról képzelmünk legyen; most már a tett hivatalos vizsgálat után kétséget nem szenved, hogy az ínség sújtotta téren a Nagy-Kunság az, mely a leginsé­­gesebb.“ Előadván továbbá, miként a több mint 60 ezer holdra menő közlegelő és kaszáló egy kiégett föld, még a fűt gyökere is kiveszett, ott egy élő állatot, madarat, tücsköt látni nem lehet és e termékeny áldott fekete föld a majdnem mindennapos orkánok és forgó szelek hallatlan dúlásai után fekete por­ fa valóm­má vált. A bevetett földek legnagyobbrészt lelegeltettek, jobb módú gazdák, hogy a szegény népnek keresetet nyújtsanak, mint kendert nyüvetik a búzát, és ha a be­vetett magnak fele része kikerül, szerencsésnek tart­ják mágusát; tavaszi nincsen, tengeri, a mi másait csak mégis mutatkozik, nincsen. A nép ezrenkint vándorol boldogabb helyekre, hogy mint részes arasson. Egy szarvasmarha 10 fton, egy anyajuh 70 kron rendes árban vesztegettetett. Minek eredménye lett, hogy 1861-ben mindösz­­sze 318210, most 68962 és így 249248 darabbal keve­sebb marha van. Előadván végre, miként ezen baj enyhítésére a legszükségesebb lépéseket a magas kormánynál már megtette, felhívja a nagy számmal összegyűlt bizott­mányt, miként közremunkálásával, czélszerű­ indítvá­nyokkal segédkezet nyújtani szíveskedjék. Ezen előadása­i méltóságának a jelenlévőkre, kik saját határaikban is a takarmány- és legelő­­hiányt igen is súlyosan érzik, kiknek őszi gabonater­mése alig a vetőmagot, a tavaszi vetések részben semmit sem adtak, de a jövőtől néhány jó eső folytán, habár igen keveset, de mégis valamit remélni mernek, észrevehető hatást gyakorolt és az emberbaráti szere­tet által áthatva a legszivesebb készséggel közremun­­kálásukat felajánlották.­ Jászberény város főbírája pedig, ki a Jászságban talán a legjobban sújtott város birtokossága és lakos­sága közepette lakik, előre sejtvén a bekövetkezendő fellegeket, melyek a szegény népet éhen - halállal, a birtokosságot pedig küzdelemmel fenyegetik; nem vár­vén a felsőbb intézkedést, sietett tenni és már kész munkálatát mutatta be, mely szerint a segélyezendő városi birtokosságot és lakosokat összeiratta, 3 részre osztván fel és pedig az l-sö osztályba sorozván az Ugyefogyott, birtoktalan és munkatehetetleneket; 2-ik osztályba a munkaképeseket; 3 dikba a birtokoso­kat, kiknek vető­magjuk sem termett meg, nemhogy élelmük. Ezeket egy rendes kimutatásba foglaltatta s intéz­kedett, mikép munka adassák stb. Ezen bemutatott munkálat minta gyanánt elfo­gadtatott. Továbbá azonnal intézkedés létetett, hogy alá­írási ivek bocsáttassanak ki több rovatokkal olyként, hogy a jólelkű adakozó pénz, kenyér, búza, me­lg étel sat. által segélyét aláírhassa,­­ méltósága utasítván a kerületi pénztárnokot azonnal külön pénztári könyv vezetésére, melybe egyedül a segélykönyv-adományok bevételei és kiadásai vezettessenek. Végre minden csütörtöki napra a bizottmányt felkérte gyűlésre, egyúttal a munkaképeseknek fog­lalkozásra kitűzendő munka iránt a jövő összejövete­len ajánlatokat kér.­­ Ez alkalommal a takarékmag­tár is szóba jött, a jövendőt illetőleg­ így fejeztetett be az első segélybizottmányi gyű­lés , jövőre a határozatokról és eredményekről részle­tes­ tudósításokat adandóak. Óhajtandó volna és méltán a bizottmány figyel­mébe ajánljuk ez alkalommal a Jászberényből Hatvan­ba vezető utat, mert ha már egyátalában mindenféle indítvány, sőt kész vállalatnak, a­milyen a takarék­­pénztár volt, melynek létesítésére oly átalános óhaj nyilatkozott, miként 48 óra alatt helyben minden rész­vény el volt kapva aláírás útján és igy pusztán a ki­vitel hiányzott, mégis meg kellett buknia egyesek sze­szélye, vagy talán nemakarása miatt, hasonlóan az in­dítványba hozott hatvan-szolnoki összekötő vasúti vo­nal iránt is alig táplálhatunk alapos reményt, melynek kivihetése végett a nagyszámú gyűlés bizottmányt ne­vezett azért, hogy a vonal mentében eső birtokosokat egy közgyűlésre összehívja, és nem hazudok, ha azt állítom, hogy majdnem félév óta e részben még csak egy lépés sem történt s így a terv magában elenyészik. Most itt az alkalom azon Szent István és pest­­miskolczi vasúttól, mely Jászberényhez Hatvantól van legközelebb és melynek útja kivált Berénytöl Monos­torig még csak árkolva sincs, miáltal sáros időben a szó teljes értelmében járhatatlan, hogy legalább ren­des országutat nyerjünk. Kívánatos volna ugyan, hogy Hatvantól legalább Berényig, ha nem gőz-, legalább lőerőre vasúti mellék­vonalt hoznánk létre, mire­l meg vagyok győződve, hogy részvényesekben hiány bizonynyal nem volna, és legkönnyebb móddal lehetne a munkára képes i­aégy népet arra felhasználni, ha a magas kormány csekély előleggel segítené e részben, mit ha tekintélyesb és befolyásos­ birtokosaink eréllyel felkarolnának, hi­szem, meg is nyernének, és mily könnyű volna saját jövedelméből e vállalatnak a nyerendő kölcsönt vissza­fizetni, annál is inkább ezen kis, alig 5 mértföld és minden akadályok nélküli sík téren. Azonban ilyesmiről — a fentebbiekből ítélve, — álmodozni sem merünk. Biztos előrelátásunk van pedig, hogy ez leszen az egyedüli utónk és egyúttal a legrosszabb, mely minden utak felett leginkább és kereskedési szempont­ból egyedül fog igénybe vétetni. Ha a pest-miskolczi vasút a kivitelnek örvendhet, mit nem kétlünk, van ugyan egy országos útnak nevezett, félig kövezett, féliy alig járható, Árokszállásán át Gyöngyösig vezető, 10 év óta sok szegény ember sajjai mellett készülőben lévő utunk, melynek az az érdeme, hogy 2 árok közé szorított, nagy részben feneketlen sárfészek, de ezen út, a­mint az említett vasút elkészül, nagyon csekély, vagy talán semmi jövőnek sem örvendezhet. A jövő téltől előre félünk, mert előre sejthetjük, hogy mennyi lopás, házfeltörés szomorú példáinak le­szünk tanúi; a legrövidebb mattban is egy tekintélyes­ közbirtokos máris megitta a keserű pohár tartalékát, feltöretvén báza, ezüst, arany és készpénzt 800 h­ot egész értékben mintegy 3 ezer ft értékűt elvittek,­tandó az illető helyekre. Kiosztandó volna készpénz évi hitel, vagy jövő év végével visszatéríten­dő kölcsön mellett. Péntek augusztus 7 Az országos kisdedóvás ügyében. IV-dik értesítés. Ezúttal a következőket van szerencsém köztudo­­másra hozni: 1. A kisdedóvó-intézeteket Magyar­­országban terjesztő egyesület igaz­g. vá­lasztmányának f. évi apr­isi ülésében az 1847 -ki 8 ik határozat felelevenitteték, miszerint jövőre ha­­vonkint legalább egy ülés fog tartatni. Ellenben a ma- Napi újdonságok. * F. hó 4-kén a krisztinavárosi templomban Budán egy Biép ünnepély ment végbe. A budai jótékony nőegy­let I. i. évenkint Anna napján az egylet alapítója Brunsi­­vik Anna grófnő tiszteletére emlékünnepet szokott ren­dezni. Miután ezúttal Anna napja vasárnapra esett, az I. hó 3 kora tétetett át és annál ünnepélyesebben tartatott meg, mivel a kir. helytartó gr. Pálffy Mór­a excja hitvese is résztvenni, és az egylet pártfogónőségét átvenni mél­­tóztatott. Hölgyek és urakból igen fényes közönség gyűlt egybe, az előbbiek közt a jótékonyságáról ismért Forray grófnő is. Főtiszt, Funk krisztinavárosi plébános úr celeb­rálta az énekes misét és azonkívül igen hatásos alkalmi szónoklattal fordult díszes és nagyszámú hallgatóihoz.­­ Egyike fiatalabb, de névben többször emlegetett költőinknek, Csermelyi Sándor közelebb bocsátá közre „Újabb versei“-t. E munkát is Kertész József állította ki, a benne rejlő gyöngéd költői bokrétához és a finom hölgy­­kerekhez méltó csínnal. Árát nem tudják. * Az általunk előre jelentett új dráma Hugo Károlytól e czím alatt: „C­alderon, oder­ Liebe aus Verehrung“, épen most küldetett be bozlánk. E művet Kertész nyomdája igen díszesen állítá ki, és szer­­zője következő jelmondattal látta el: Entsteig’ der Nacht, mein erstgeborner 8obn, Den viernndzwanzig Jahr der Neid gebannt, Und räche deinen Vater, Calderon 1 Den man den „Unvergleichlichen“ genannt. * A nemz. museum gyűjteményei az idén először Uatik k­onos hónapig tárva a látogatóknak, a. a..

Next