Sürgöny, 1863. augusztus (3. évfolyam, 174-197. szám)

1863-08-02 / 175. szám

dig a­ cs. kir. katonasig beszállásolásai a a tiszti lakok­kal együtt 31720 frt volt kivetve. Csatornaépítésekre s mlecsapolási árkokra 35258 frt 36 kr. Kövezetre, utozák feltöltésére kőanya­gokra 57,411 frt 31 kr. Utak tatarozására 12,915 frt. Ország-és főutak építésére 12,000 frt. Töltésépítésre és a Dunapart szabályozására 11,400 ft. Utczák tisztogatására 10,000 ft. Közintéze­tekre 7100 ft. Rabok és foglyok tartására 7320 ft. Kü­lönféle elengedésekre 5145 ft 60 kr; írószerekre 6183 ft 36 kr; utczavilágitásra 29771 ft 456/0 kr. Az előadott nagyobb, és itt fel nem hozott más kisebb kiadások fedezésére következő összegek voltak a költségvetésben fölvéve: 1846 dik évi October végé­vel maradt készpénzben a pénztárban 25,577 ft 24 kr. A kereskedelmi bankban további rendelkezésig le volt téve 60,000 ft. Haszonbérletek és lakbérekből volt az állandó bevétel 157,278 ft 55 kr, ingadozó pedig 20,466 ft 2 kr. Külföldre kiszállított pénzektől járó 6% dijakból 1652 ft 37 kr. Telekhivatali átiratáér -­di­jak, begyvám és özpénzekből 38,757 ft 18 kr. Polgári dijakból 2670 ft 30 kr. Az adópénztárból a háziadó fejében 124,330 ft 21 kr. Az előfordult csekélyebb bevételi összegeket itt elősorolni feleslegesnek tartjuk, csak annyit jegyzünk meg, hogy nem volt deficit. Mint szaporodtak a város bevételei, s mint sza­porodtak annak kiadásai annyira már, hogy ezek a bevételeket jóval fölülmúlják, erről legközelebb szó­­landunk.“ Hogyan vagyunk hazai magtárainkkal? Úgy hiszem, nem minden pirulás nélkül teszszük ezen kérdést önmagunknak. Ez eszme nem új, mert egypár évtizeddel ezelőtt jön országszerte megpendítve, s realizálásának s­zük­ségét belátván a megyék, zöld asztalaiknál egész pá­­thossal szónoko­ltak ez érdemben hazánkfiai; de min­den eredmény nélkül, mert, valamint több más életre­­való eszme, úgy ez is elejtetett és csakis jámbor óhaj­tás maradt; azzal a különbséggel, hogy az e feletti tárgyalási iratok legalább a megyei levéltárakba ad ad­ a tétettek. Tekintettel a mostani igenis nyomasztó viszo­nyokra, s hallva a most is már csaknem ínséggel küzdő véreinknek segítségért hozzánk intézett kétségbeejtő szavait, nem hiszem, hogy volna honfiaink közt egy is olyan, ki a­miatt, hogy a megyei magtárak felállítá­sának üdvös eszméje elejtetett — pirulás nélkül emlé­keznék vissza ebbeli mulasztásainkra. Sokszor mondogatjuk egymásnak, hogy minő ál­dott ország honunk, s mennyi minden megterem ennek síkságain s bérczein, és minő nagy lehetne az export terményeinket illetőleg , mégis csak egy terméketlen évi — a már éhenhalástóli félelemben segítségért ki­áltunk fel. Ha Anglia vagy Európa más népesebb országai­ból ily esetet hallunk, ezen legkevésbé sincs okunk cso­dálkozni; de, ha honunkban egy terméketlen év is ilye­tén nagy ínséget s kétségbeesést képes okozni, való­ban nagy okunk van csodálkozni akkor, midőn a nyo­mor elleni biztosításra nézve minden segédeszközök rendelkezésünkre állanak. Mert míg Anglia vagy Európa más népesebb or­szágai territoriális helyzetüknél fogva nagyon is szűk körben mozogható gazdászatuk folytán a szükségelt élelmi­szerek megszerezhetése tekintetéből ipar és gyártásra kénytelenek minden erejöket fordítani, ad­dig honunk tisztán mezei gazdaságának fejlesztésére utalva, nyers terményeiből nemcsak saját szükségeit fedezheti, hanem bő termés idején nyers terményeinek felét kiküldheti eladás végett a világpiaczokra. Hazánknak ilyetén helyzete folytán tehát méltó­képen tehetjük önmagunknak a szemrehányást amiatt, hogy megyei magtárakról annak idejében nem gondos­kodtunk , annál inkább tehetjük pedig ezt,­­ ezt az ín­ség, mely napról-napra aggasztóbbá válik honunkra nézve, roppant áldozatokat követel úgy az államtól, mint egyesek­ és testületektől; ésannyira, hogy az ipar és kereskedelem pangása által okozott csekély jövede­lem folytán tőkéinkhez kelletik nyúlnunk, hogy mind magunkon segitsünk, mind pedig ínséggel küzdő vé­reinket legalább az éhenhalástól megmenthessük, mig karmaiknak részint a szárazság, részint a dögvész okozta elhullása miatt vagyonuk megy tönkre s fogy ez által a közvagyon is. Okulva e szerint roppant kárainkon, szabadjon abbeli reményemet kifejeznem, hogy a­mint a Felség Azzal fejezem be e jelentésemet, hogy most már méltóztassék e társulat közgyűlésileg intézkedni kitű­zött czéljának elérésére, a mi eddigi fáradozásaink iránt pedig azon kegyes elnézéssel lenni, mely legalább a jóakaratot és szándékot méltányolni szokta. Inapi újdonságok. * Gasteinból jelentik a „Bair. Zig“-nak, hogy ott osztrák Császár Ő Felségének fogadására rendkívüli ké­születek történnek, nevezetesen oly óriási diadalívet épít­­nek , mint maguk a hegyek. Nagyszerű hegy, viz­esés, s világítás rendeztetik, s minden bár ki lesz diszitve s vi­lágítva, s talán zergevadászat is tartatik. A porosz ki­rály igen visszavonultan él, egészsége jó és Bismark úr­ral sokat dolgozik. * Bécsből írják m. hó 30-ról, hogy Wickenburg mi­niszter, mint előre el volt határozva, ugyancsak 30 kán délelőtti 11 órakor fogadta Zichy Ödön és Ferencz grófokat, kik két mérnök kíséretében érkeztek a minisz­terhez, hogy a n.­várad brassói vonal tárgyában a miniszter úrral egyetértőleg kezdődjenek meg a tárgyalások. Ezen első értekezésen azonban csak előtanácskozások fordultak elő, melyek igen általános természetűek voltak, s a kér­déses vonal részleteibe épen nem bocsátkozók, annál is inkább, mert az engedélyt kérők részéről semmi határo­zott ajánlatok sem létettek. Bischoffsheim és Hirsch bankárok pedig csak augustus közepe felé fognak Bécsbe érkezni, kik szintén részt akarnak venni a végleges engedélyezés iránt folyamatba teendő tárgyalá­sokban Ezen tárgyalások augustus 28-kán veszik kezde­tüket a kereskedelmi miniszter, Wickenburg elnöklete alatt. * Tegnap d. e. 10 órakor ment végbe nagy pompá­val gr. Károlyi Victor esküvője Orczy Irma báró­­hölgygyel az egyetemi templomban. Igen nagy kivánási tömeg várta a nászmenetet részint az egyház tágas boltjai alatt, részint az egyetem tértől a kecskeméti- utézáig, hol a Csekonics-palota áll, s honnan a nászmenet kiindult. A közönség innen a templom elejét elárasztó tömegekig sű­rű sorfalakat képezett. A nászünnepélyben résztvevő fő­urak, gr. Károlyi Istvánnal élükön, rendkívül gazdag ma­gyar díszruhákban gyalog jöttek a templomba, őket kö­vették a menyasszony és vőlegény, úgyszintén a kísé­retet vivő ékes fogatok. Az egyház bejáratánál a meny­asszony és a vőlegény, ki édesatyjával ült a kocsiban, zajos éljenekkel fogadtattak. A díszöltözékeket már úgy más alkalommal leírtuk. Az esküvési szertartáson a nagy tolongás miatt nem lehettünk jelen. A szép menyasszony bájairól költők dolga méltólag zengeni. Nálunk pedig nincs divatban, hogy a journalistika számára előnyösebb helyek reserváltassanak. — Folyó hó 4 én d. e. 9­/­ órakor a hónap szokott első keddi napján, Pest-Pilis és Solt t. e megyék tiszti ülése fog a nagy teremben megtartatni. Bővebben róla „megyei élet“ rovatunk fog szólani. * Hamburgból írják a „ Köln Zig“-nak, a kiállí­tásra vonatkozólag : Örömmel vettük észre, hogy a ki­állítást látogatók rendkívüli figyelemmel csoportosultak össze a kiállított magyar tárgyak körül, s azt teljesen meg is érdemelék. Mert ha Magyarország ezen kiállítá­son, bámulatos termékenységének és a világ­kereskedel­mi piacz előtt még eddig elzárt kincseinek egy élénk ké­pét akarta itt előtüntetni,­­ azt elérnie teljesen sikerült. * Hamburgban gazdáink figyelmét nem kissé vonta magára az úgynevezett „Pedigrée“-féle búza, mely állat nemesítési rend szerint műveltetik; vagyis mindenkor a legszebb, és válogatva a legacsélosabb búzamag vettetik el, miáltal az ekként elvetett mag időnkint nemesedik, azaz : mind nagyságban, mind súlyban növekedik; az ekként nemesített és itt kiállított búza nemcsak rendkívül nagy és hosszú, hanem egyszersmind egy magról több nagy kalászt is mutat fel. “A bácsi dalárda ezúttal a prateri nép­­ünnep miatt nem jó Pestre és a pestiek szívélyes vendég­szeretetét septemberre tartja fenn magának. * A pesti kereskedelmi testület pártfogása alatt álló keresk­­akadémia újólag egy évi folyamot fejezett be s a közelebb tartott próbatétek igen szép sikerrel mentek végbe. Mint Körner igazgató úr előadásából kiderül, a tanulók két­harmada kitűnő fokot nyert. A tanintézet fő­felügyeletével megbízott választmány elnöke Weisz B. F. magyar szónoklattal fordult az intézetből kilépőkhöz. * Brand, a darmatadhti színház híres gépésze Pestre érkezett, hogy a „Faust“ operához szükséges ki­állítást személyesen rendezze és vezesse. Ugyancsak ő ajánlatot ten, mikép a nemz. színház egész, már jófor­mán elavult gépezetét a jelenkor igényeihez képest át­idomítja és minden odatartozó kellékekkel ellátja. A költségvetés, melyet eziránt a nemzeti színház igazgató­sága elé terjesztett, 22.000 ft. Megjegyzendő, hogy ez összegben a „Faustéhoz megkivántató készletek ára is bennfoglaltatik. “Pestvárosi főreáltanodai vizsgála­tok. A második tanév vizsgái julius 9-én kezdődtek, és az osztályonkinti egyes tantárgyakból julius 26-án vég­ződtek. Az általános díszvizsga jul. 3- án tartatott meg, melyen a városi tanácsnak, mint e szép hírű főreáltano­da alapitójának s fenntartójának képviselője­­. A­­ k­é­t tanácsos az elnökölt, a ki az ifjúsághoz intézett buzdító szavaival a vizsgálatok sorát megnyitá. A növendékek minden tantárgyból osztályonkint az időhöz mért szám­mal, mind az elnök, mind a jelenlévő vendégek teljes megelégedésére feleltek. Másnap július 31 . tartatott meg az évzárlati ünnepély, szintén Alker tanácsos úr elnök­lete alatt, ki a városi tanácshoz intézett jelentésében a vizsgálatok sikeres eredménye iránt a nemesvárosi tanács teljes megelégedését tolmácsoló, és a nemes várostól a ki­tűnő és jeles tanulók részére ajánlott jutalomdijakat az arra érdemesítetteknek ünnepélyesen szétosztó s azon fö­lül még utólagosan Bognár Ernő 6-ik osztálybeli tanuló szembetűnő tollrajzáért, mely Széchenyi arczképét egy koszorúval környezve jelképezi, egy emlékaranynyal dí­­jaztatott. Ezt követték az ifjúság részéröli szavalatok, mind ékesen előadva; különösen kitűnt Markus Zsigmond 6-dik osztálybeli tanuló, ki Vörösmarty „Vén czigányát“ szavaló. Az ifjúság részéröli búcsúbeszédet Gulácsy Béla 6-ik osztályú tanuló saját dolgozata után mondta el; vé­gül Key Ferencz igazgató az ifjú szónok bucsujára vála­szolva, az ifjúságot erkölcsileg oktató szavaival búcsúzott­­ el és a nemes város kegyes pártfogását megköszönve, az­­ intézetet további kegyes indulataiba ajánlá. “Mohácsról írják a „P. N.“-nak m. hó 27-ről, hogy az ottani, akadályokkal küzdött temetkezési egylet f. hó 26-án 800 taggal megalakult. Minden tag fizet beigtatás­­kor 50 krt, és halálozás esetében 8 krt; ha ellenben va­lamely tag meghal , családja kap temetkezési költségekre 40 frtot. * A brandlfeldi cs. kir. elmebeteg-intézetből ne­hány nap előtt T­r­u­s­­­t­z János nevű elmebeteg, paraszt veszprémmegyei Döbröntéről, megszökött. A boldogtalan azon rögeszmében él, hogy vagyonát jogtalanul veszté el, s előbb különösen fáradozott, hogy legmagasb személye­ket vélt igazai védelmezésére hívja fel. Szökésekor szürke felső kabát volt rajta, ingén pedig a gyógyintézet bé­lyege J. H. A. * W o r a f k a cs. k. kormánytanácsos és a sajtóügyi hatóság főnöke szabadsággal hat hétre Karlsbadba uta­zott. * L­i­p p­á­r­ó­l, júl. 30-káról Írják az „Ard“­­nak : Egy roppant szerencsétlenségről kell önt tudósíta­nom, mely virágzó városunkat érte. Tegnap, e hó 29-én a déli órákban egy istállóban a Maros mellett tűz ütött ki, mely a nagy szárazság folytán gyorsan tovább terje­­dett, s a hath. templom kivételével az egész úgynevezett német negyedet elpusztította. Minden mentő kísérlet sike­­retlen maradt. A Krem­ser féle házban elégett körülbelöl 300 akó pálinka. Este­felé tűz támadott s a tűz egy szap­panos házába fogott bele, honnan ismét tovább terjedett. Még most is ég (reggel 6 óra), midőn e sorokat írom Már vagy 300 ház hamvadott el. Sok jószág jutott ez által tönkre s számos lakos lett földönfutóvá. Fájdalom, em­berélet is veszett e nagy szerencsétlenségben. * Már Berlinben a Kroll-szinházban is próbákat tettek a szellemalakokkal. Jelentik, hogy az alak igen tisztán és mégis légiesen jelenik meg, mintegy talaj és test nélkül. Az optikai csalódáshoz járul még a hallás csalódása is a szellemalakoktól jönni látszó éneknél. A tükörképet nem csak énekelni látjuk, hanem még azt is hisszük, hogy a hang csakugyan onnan származik, holott valójában az ének a nézőre nézve láthatlan sülyedékben történik. Egy kisebb berlini színház, a Meyselé ezen talál­mányt gyakorlatilag alkalmazza, a­mennyiben a Rübezahl mezeit illustrálja vele. * Pozsonyban és környékén a múlt héten 10 holt­tetemet fogtak ki a Dunából, és többnyire olyanokét, kik önkényt temetkeztek a hullámokba. Köztük volt Steinreich Alajos, pápai légionárius is. Több irományt találtak nála. * A tegnapról kelt hivatalos kimutatás szerint az alföldi vasút előmunkálataira eddig 31,096 frt gyűlt össze. Szeged városa legújabban másodszor 642 frt 30 krt küldött, szava a megyék autonómiáját visszaállitja, hazánkfiai azon lesznek, hogy a megyei magtárak eszméje mit több testté váljék. Ezen üdvös intézkedés által két czét érezhetnék el; egyik ugyanis az , hogy megyei magtáraink ál­tal biztosítva lennénk az inaég ellen ; a másik pe­dig , hogy ezen magtárak egyúttal oly raktárakul is szolgálhatnának, minőkre nézve az „országos ügy­nökség“ program­jában összes gazdasági egyle­teinkhez intézett felhívásom­ban óhajtásomat fejez­tem ki. Úgy hiszem, nincs senki, ki ezen intézkedés rop­pant horderejét kétségbevonhatná, vévén a dolgot ter­ménykereskedésünk és a humanitás szempontjából; de ezen intézkedést támogatják még azon érvek is, hogy ... a­mint fentebb említem, a megyei magtárak szük­ségét egypár évtizeddel ezelőtt már maguk a megyék belátták , míg a raktárak — dockok — eszméje mellett oly tekintélyes hazánkfiai szólaltak fel, kik azok czél­­szerüségéröl külföldön utazásuk alkalmával meggyő­ződvén, ilyenek felállítását terménykereskedelmünk s igy gazdászatunk érdekében szükségesnek találták. Adja Isten tehát, hogy ezen kettős eszme mielőbb életet nyerjen­ mi öntudatunknak csak megnyugtatást s terménykereskedelmünknek s ezzel hazai gazdásza­­tunknak is hitelét és tekintélyét növelné a külföld előtt. K­u­n­s­c­h József: A hamburgi magyar kiállításról a „Köln. Ztg.“ következőleg szól: Ha — úgymond az idéztük lap, —Magyarország bámulatos termékenységéről képet kellene nyújtani, ha a világkereskedésnek még oly kevéssé megnyílt kincseiről szemléleti térképet kelle előállítani. Magyar­­ország és mellékországainak ezen tárlata a legkielégí­­tőbb módon oldotta meg e föladatot. Ez alkalommal is kitűnt megint az associatio becse és áldása. Mert míg a többi országok kiállítása, melyek pedig nagyobb mértékben voltak képviselve a tárlaton, a véletlenre hagyva, terv nélkülinek, hézagosnak tűnt fel, a ma­gyar egy jól átgondolt, jól rendezett, teljes egésznek mutatkozott. Ez onnan van, mivel leginkább a pesti orsz. magyar gazdasági egyesület által intéztetett, ren­­deztetett, a­mely egyesület egyszersmind Morócz Ist­ván titkárában igen előzékeny és értelmes Ciceronet is küldött. Egy kis, igen tanulságos röpiratot is köszö­nünk neki: Notizen Uber die wichtigsten landwirtschaft­lichen Erzeugnisse Ungarns und VerzeichnißS der Aus­­stellungsgegenstände bei Gelegenheit der internationa­len landwirtschaftlichen Ausstellung zu Hamburg im Jahre 1863. Megemlíti ezek után a „Köln. Ztung“ a magyar termelők nagy számát. Így csak bor 1750 szám alatt van. Képzelhetni, kivált az északi német látogatók el­bámulását, mikor egyszerre szemmel láthatók, a­miről eddig fogalmuk sem volt, hogy Magyarország a borter­més mennyiségére és különféle fajaira nézve a világ egyik első országa. A bor mellett a kiállított magyar szemes termé­kek szintén igen tetszetősen tűntek föl. Megemlíti czikk­­író a pompás nagyszemü búzán, rozson, árpán, zabon kívül még a tengerit s egyéb más terményeket, kiemeli a liszt­félék után különösen a tarhonyát (vorzüglich emptolen), a lent, kendert, selymet, melynek szembe­ötlő nagy gubói vannak, s a dohányt, ereszféléket, er­dei terményeket, s azután megjegyzi: „Az egész ma­gyar kiállítás oly izlésteljesen, oly csínnal (elegant) van rendezve, hogy már es okból is nagy varázserővel bir a nézőre, s mindenki azzal a szíves óhajtással hagy­ja el a bazárt, bár Magyarország politikai, vám- és for­galmi viszonyai akkér alakulnának, hogy az ily becses termények termelői kü­lpiaczokon megtalálhatnák tö­rekvéseik jól megérdemlett jutalmát.“ Visszatérvén czikkb­e még egyszer a borokra, megemlíti, hogy azokat a kiállítási helyiségben sok ké­pen megpróbálták, és igen jelesnek találták, s miután a kiállított palac­kok eladatnak, meglehet, hogy az it­teni (északi német) tekepénz­esek megkísérlik, a ma­gyar bort északi Németországban meghonosítani, vagy tengerentúli piaczokra kiviteli czikké tenni. Az első feladat nehézségekre fog talá­li, mivel a hambugi, hol­­steini és mecklenburgi erősen meg van győződve, hogy az ő égaljának és életmódjának mindennapi italul csak a bordeauxi bor felel meg. Még a rajnai bor sem tu­­dott ott meghonosulni. De természetesen a magyar bor azzal a büszke devisé­vel lép föl: „Nullum vinum nisi hungaricum.“ Tiltakozás. A „Sürgöny“ 163. számában „az izraeliták autonómiája“ czim alatt megjelent csikkemre Lőw szegedi főrabbi „len-Chananja“ saját lapja 30. számában válaszolván, többek között ezen állítá­sunkra: „Az intézetek s intézményekben oly szegény, a polgári s társadalmi javak élvezésében oly árva izr. hitfelekezet minden alamizsnát, minden legkisebb aján­­dékot báladatos szívvel fogad el, kivált ha­dug­­azdag, ha őfelsége magas kormánya atyailag nyújtja,ss gu­nyorosan azt jegyzi meg, „hogy ezen szavak a Talmud ama­gnoméjére emlékeztetnek: mond meg a darázsnak, nekem nem kell sem fullánkod, sem mézed.“ Tekintettel arra, hogy e csípős czélzár az állam­hatalmat teljesen ignorálni akarja, tekintettel továbbá arra, hogy az ősrabbik egno­­méröket Biléám, a gonosz zsidógyűlölő, a furfangos zsidó-ellenre mondák ; (Midr. rab. Bem. 20. f.) tekintettel végre arra, hogy Lőw főrabbi magát a magyarhoni izr. értelmiségnek szószólójául, lapját is­mét annak privil. közlegéül szeretné feltüntetni, — mi­nélfogva, nehogy azon vélemény jusson érvényre, mint­ha a magyarhoni izraeliták mindnyájan ekkér gondol­koznának s éreznének — indíttatva, sőt kötelezve érez­zük magunkat, leyális s higgadt érzelmű hitfeleink ne­vében s érdekében, ezennel ama merész czél­­zás ellen ünnepélyesen tiltakozni; annál is inkább, minthogy mi úgy tudjuk, hogy, hála a kor fölvilágosult szellemének, hitfeleink fullánkot egy­­átalában nem, de mézet igen is éreznek s élveznek; sőt azon izraelita jogtudorok közt, kik ö Felsége­s magas kormányánál ilynemű mézes alamizsná­ért kéregettek. Lőw főrabbi egyik igen közeli roko­na, az ő veje is volt, a kinek ő Felsége s magas kor­mánya e mézes alamizsnát atyailag nyújtani kegyeskedvén, egyedül annak köszöni most, hogy tisz­tességes állást foglal el a társadalomban, s az ügy­védi gyakorlatra szert tehetett. Ezeket szükségesnek tartottuk megjegyezni, mert úgy vesszük észre, hogy Law­eron is beteljesedett T­o­­­t a­­­r­e-nek amaz állítása, ki azt mondja: (Za dig) „L’am­our­ propre est un ballon gouf­­flé de vent dont il sort destempêtes, quan­d on lui a fait une piqure.“ „Az ön­zés széllel töltött golyó, melyből vihar ered, mihelyt szurá­l kap.“ Id. Álla­mköltség­vetés 1864-re. Az államköltségvetésből a kanczelláriák budge­­tét már közölvén, adjuk most a birodalmi budget rész­let tételeit is, még pedig mindenekelőtt a „szükség­letet.“ I. Udvartartás. Előszámitva van: az első 12 hóra 7,454,000, az utolsó két hóra 1,141,286 ft, össze­sen tehát 14 hóra 8,696,086 ft. Az előszámitás a 12 havi időszakra a m. évhez képest (7,458,700 ft) 3900 fttal csekélyebb, az előszámitás a két havi időszakra 101,200 fttal kevesebb, mert egyes évi kiadások ez idő alatt nem járnak le. A követi ház azon kívánaténak, hogy az udvartartási budget ne a hivataltörzsek, ha­nem ezen három főrovat: a császári család dotatiói, ud­vari háztartás és udvari személyzet, és nem sajátképe­­ni udvartartás: kiadások szerint készíttessék el, úgy mint az 186­1-ki budgetnél, ezúttal is meg lön felelve. E rovatok részletezése, úgy mint a korábbi budgetek­­nél, ezúttal sincs mellékelve. II. A császár kabineti irodája. Elő­­számítva van: az első 12 hóra 63,482 ft, az utolsó két hóra 8630 ft, egészben 72,112 ft. 1863-hoz képest az idei előszámitás az első 12 havi időszakra csupán 157 ftnyi többletet mutat. III. Birodalmi tanács: Az előszámitás a kir. képviselet számára az azt illető állandó helyet fog­lalja el a budgetben. A költségvetés csupán négyhavi ülésszakot vesz föl. Előszámitva van az urak háza szá­mára, (melynek tagjai, mint tudva van, nem húznak na­pidijakat, de mely számára 6000 ft évi házbér fizetendő az a. ausztriai orsz. alapból) 17,025 ft, a követi ház számára 434,296 ft, a kir. tanácsi államadóssági bi­zottmány számára (működési pótlék 2 hivatalnok szá­mára) 1080 ft, egészben a 14 havi pénzügyi időszak számára 454,533 ftnyi összeg, miből a követek napidí­jai s utazási költségei 400,000 ft, gyorsírási költségek­re (egyelőre) 12,000 ft jön előszámitva. IV. Államtanács. Előszámitva van: a 12 havi időszakra 152,971 ft, 12 havira 19,776 ft; egész­ben 172,747 ft. (a megelőzött 12 havi időszakhoz ké­pest 1484 fttal több.) V. Ministertanács. Előszámitva van: a 14 havi időszakra 75,273 ft; közte a ministerelnök Rai­ner Főherczeg dotatiója 15,750 fttal, s a tárcza nél­küli minister (Lasser) javadalma 10,500 fttal; a múlt évhez képest 5074 ftnyi szaporodás tűnik ki. VI. Kü­lügyminiszérium-’ Előszámítva van: a 12 havi időszakra 2,198,830 ft, a kéthavi időszakra 360,659 ft, egészben tehát 2,569,389 ft; a nyugdíjálla­­dék ezenfölül 335,010 fttal van terhelve. A m. év 12 havi időszakához képest az idei 116,320 fttal kevesebbet mutat ki. A szükséglet következőleg oszlik föl: közpon­ti vezetés 545,921, diplomatiai kiadások 1,419,168 ft, consulsági hivatalok 594,300 ft. Ezen három alosztály ketteje, az első és harmadik teljesen részletezve van, a diplomatiai kiadások azonban nincsenek. A külü­gy­­ministerium költségvetésében 1862. és 1863-ra ezen rovat: „kamatpótlékok a diplomatiai és consulsági ja­vadalmakhoz“ meglehetősen magas összegeket vett igénybe; 1863-ra 142,000 ft hagyatott jóvá; 1864. szá­mára ezen rovat a jelen csekély agio folytán elesik; azonban gr. Rechberg fentartja magának, hogy az ezüst­­agionak bizonyos fokon túl emelkedése esetében szükségessé váló kamatpótlékokat engedélyezetteknek tekinthesse. VII. Áll­amministerium, a) Osztály a po­litikai igazgatás számára.­­ Előszámítva van: az első 12 hónapra 24,177,415 ft; az utolsó két hóra 3,696,937 ft; összesen tehát 27,774,352 ft. Ezenfelül e ministéri­um nyugdíjálladéka 2,252,894 fttal van terhelve. Az egész szükséglet következőleg oszlik el: Politikai igaz­gatás 11,843,686 ft, útépítés 6,523,876 ft, vízépítés 2,805,576 ft, orsz. csendőrség 1,841,628 ft, fenyitó intézetek 1,936,171 ft, központi vezetés (belefoglalva a következő osztályt : cultus­­s oktatást) 747,788 ft, építészeti hatóságok 900,275 ft, pótlékok jótékony czélokra 714,303 ft, új építések 220,000 ft, a csendőr­ség főfelügyelősége 55,378 ft, a tudományok, akadé­miája 72,500 ft, geológiai bírák. intézet 43,377 ft, a kir. törvénylap költségei 38,896 ft. A többletnek a költségvetéshez csatolt indokolása annak megmagya­rázása végett egy fenyítő intézet Grátzban fölállításá­nak szükségét, továbbá javítások eszközlésének szük­ségét az árvíz által károsult vízépítési tárgyakon stb. hozza föl. (Folyt. köv.) Megyei tudósítások. — Sárosmegye. Grobmann Gyula II. alis­pán, mint megyetörvényszéki elnök , nagyságának jelentése a júl. 21-kén tartott közgy­űl­ésen. (Vége.) Méltóságos főispáni helytartó úr és igen tisztelt közgyűlés ! Van szerencsém a megyei törvénykezési ügyke­zelésről, valamint a kezelésem alatt lévő kegyes ala­pítványok állásáról jelentésemet a következendőkben előterjeszteni: 1 szer. Az ez év folyama alatt és pedig január­­­tól június utolsáig bezárólag a megyei törvényszék­nél a beadványok összes száma 10305 volt, melyhez hozzáadván a múlt évi II. félévről hátralékban maradt 22 számot, kijön 10327 darab, mely közt van: polgári per első bírósági 70, másodbírósági vagy­is felebbvitel útjáni 43, gyám- és gondnoksági ügy 7483, örökösö­dés körüli eljárás 7, telekkönyvi 1166, úrbéri per 5, fenyítő per 104, egyéb folyó ügyek 1449, abból elin­­téztetett polgári per: első bíróságilag 59, másod­bíró­ságiig 40, gyám- és gondnoksági ügy 7160, telek­könyvi 1161, egyéb folyó ügy 1424, vagyis összesen 9950 szám, úgy hogy a II. félévre a fenntebbi beadvá­nyokból e folyó hó 1-én 377 szám mint összes elinté­zetlen hátralék volt, melyből azonban maiglan a leg­­nagyobb rész feldolgoztatott. Az árva Ügyek, a mint a létezett cs. kir. szolga­­bírói hivataloktól átadattak, a lelépett tiszti kartól érintetlenül hagyattak. M M­iután azokban a mostani át­vételkor hátramaradás, rendetlenség és hiányosság vé­tetett észre, azoknak újonnani felvétele szükségesnek találtatott, azok egyenkint újból rendeztettek úgy, hogy most már kellő rendben, illetőleg folyamatban vannak. Az árvák vagyona teszen : ingóságokban 89308 ft 85’/a kr, ingatlanokban 45176 ft 66'/, kr, összesen 134485 ft 52 kr, az ingó vagyon áll részint biztosítói kötelezvényekből, részint takarékpénztári könyvecsi­kékből, mely utóbbiakért is az eperjesi takarékpénztár ———————»—«T

Next