Sürgöny, 1863. augusztus (3. évfolyam, 174-197. szám)

1863-08-04 / 176. szám

Harmadik évi folyam. 176 - 1863. Szerkesztő-hivatal: (41'^tok-tere 7. bs. a földpari». tíiadó-hivatal, barátok-tere 7 a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­hivatalban, barátok-tere 7. szám földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten hash»^hordva. Vidékre, nap nkm |o«' i Félévre 6 ! fió kr. Félévre 10 forint. Negyedévre 4 * fiö * Negyedévre fi Előfizethetni „SÜRGÖNY“-TM. Augustus—September 2 hóra 3 ft 50 kr. Augustus—October 7* évre 5 ft. Augustus— december 5 hóra 8 ft 40 kr. A Sürgöny*1 kiadó hivatala. HIVATALOS RÉSZ. ő cs. k. Apostoli Felségei, hó 1-én délelőtt Schön­­­­brunnból Gasteinba utazott el. A régi állam­adósság f. évi aug. 1-én történt 385-ik kisorsolásánál a 339. sorozat húzatott ki. Ezen sorozat a Bethmann-háztól fölvett, M betes, s eredetileg 4Va petes kamatú kölcsön köte­ezvényeit foglalja magá­ban, még pedig a 10,436—12,074 sz.ig bezárólag, ösz­­szesen 1,122,000 ftnyi tőke öszlettel. Az 1860. évi 5 petes sorsjátéki kölcsönnek erre tüstént eszköz lött 7-ik kisoraolásánál a következő 60 sorozat húzatott ki. A kisorsolt 50 sorozat jegyzéke. A kisorsolt sorozatok számai : 3100, 4635, 4640, 5608, 6031, 6251,6425, 7029,7482, 7493, 8623, 8754, 8806, 9551, 9630, 9854,9873,9937, 10,219, 10,337, 10,665, 11,017,11,130, 11,739, 11,749, 11,827, 11,926, 12,213, 12,448,12,704,13,132,13,140, 13,456, 13,506, 13,738, 14,931, 15,095,15,448,15,756, 15,988, 16,257, 16,293, 16,854,17,185,17,253,17,506, 17,940, 18,362, 18,933, 19,980. A kötelezvények ezen sorozatokban foglalt nye­rő­számainak kisorsolása 1. évi nov. 2 án fog eszközöl­tetni. Az állam­adósság cs. k. igazgatóságától. «HIVATALOS RÉSZ. Országgy­ölési tudósítás Erdei­ Lós. Nagy-Szeben, júl. 31. Az országgyűlési munkálatok folynak, a nélkül, hogy a magyar s székely követek eltávozása legkisebb gát gyanánt is szolgálna. Mert, hogy távollétök miatt például az elnökség­re nem jelöltethetett ki az ü­gyrendtartás­­­sa szerint minden vallásból egy-egy tag, — miután a reformátu­sok s unitáriusok nincsenek az országgyűlésen képvi­selve, — hogy ugyanannak folytán a 8 osztály közül egyik meg sem alakulhatott, míg a másikba csak há­rom tag jutott, hogy végre csak egy magyar ajkú jegy­zője van a háznak, mig különben föltehető, miszerint ezen teendőre székely is választatott volna "• ezek m­ind oly akadályok, melyeken a ház túltette magát, segít­vén a dolgon, a mint lehetett, s kiteltetőleg megköze­ltvén a §§. rendeletét, ha már azoknak egész terjede­lemben megfelelni nem lehetett. Azonban a magyar s székely regalisták és köve­tek korántsem is voltak azon illúzióban — miként né­mely nem jól értesült lap állítja — mintha eltávozásuk lényeges akadályt gördítne az országgyűlés elé; miután ennek, hogy határozat­képes legyen, a §§. értelmében nem a regalisták s képviselők összes contingensének bizonyos számára van szüksége, hanem csak az ország­gyűlésen tettleg megjelentek s igy a szabályszerű fo­gadalmat letettek fele részére. Minek folytán, ha az országgyűlésen például csak 40 tag jelent volna is meg, hogy a ház határozat­­képes legyen, az ülésben csupán 20 tag jelenléte szükséges. A válaszfelirati tizenkettes bizottmány, — mely­nek névsorát már közlöm, — tegnapelőtt megalakul . Elnöke Sterka Sümne, g. e. érsek­i exetja; az elő­adók Rannicher Jakab és Baritz György, kinek szavát eddig még egy ülésben sem hallók. Voltak elegen, kik azt mondák, hogy e munkán, t. i. a válaszfelirat megállapításán könnyen át fog esni a bizottmány, mint maga az országgyűlés is, mert hi­szen a románok és szászok egyetértenek a végczélban, mely ezen országgyűlés elé tűzetett, és így csakhamar megegyeznek majd a válaszfeliratban mondandók iránt is. A­kiknek nagyobb rés állt szolgálatukra, melyen a színfalak közé s mögé nézhettek, kétségbe vonták a két párt közötti rögtöni és egyetértő megállapodás le­hetőségét, mert az anteakták, — a román congressus eseményei — nyomán azt következtetik, hogy a ro­mán párt saját érdekeinek kielég­ítése tekintetéből fé­lénk óvatossággal, és talán még bizonyos reservátával is fog nyilatkozni a kormánynak 1861 óta kiadott in­tézkedései irányában, míg a szászok, — legalább ma­joritásuk — kimerítőleg akarják majd érinteni február 26 dikát, és nem tétovázva, határozott politikai hitval­lást teendőek, vagy legalább szándékozandnak tenni a válaszfelirat megállapítása alkalmával, melynek vég­eredménye gyanánt az october 20-diki és február 26- diki ismeretes pátensek feltétlen elfogadását és inarti­­kulálását tekinték. A dolog tehát így állt:a szászok febr. 26-kát fel­tétlenül szándékoztak elfogadni, míg a románok csak az oet. 20-diki diplomára helyeztek súlyt, és a február 26-diki patens teljesítéséhez csak bizonyos föltételek mellett szándékoztak járulni, mely föltételeket azonban — miután nyíltan be nem vallák — positivitással sen­ki sem ismerte, és még máig sem ismeri. A következés megmutatta, hogy azok, kik az imént mondottak alapján a válaszfelirati viták alkal­mával differencziát vártak a románok s szászok közt, nem csalatkoztak. Az adresse-comité első ülésében — miként érte­sülünk — nem nyújtatott be kész szerkezet, csak szó­val létetett indítvány egy román által, melynek tartal­ma körülbelül ide megy ki: ragaszkodni a históriai alaphoz s jogokhoz, a leopoldi diploma romjaiból meg­menteni, a­mit lehet, és a válasz­feliratot ily szellemben szerkeszteni. Ezen indítvány ellen a bizottmány egyik szász tagja szólt, kijelentvén, mikép a históriai j­o­gokra s alapokra többé nem lehet tekintet, mert Erdély ügye tabula rasa gyanánt tekintendő, — hatá­rozott politikai hitvallást kell tehát tenni, csupán s kizárólag az új viszonyokból és a kormány il­lető intézményeiből kiindulva. A szász tag ezen beszéde ellen egy magyar és egy magas állású szász tag kelt ki, a­mely alkalom­mal az utóbbi sa tabularasat vitató tag közt heves, sőt ingerült szóváltás fejlődött. A kérdés végre szavazat által döntetlén el, a 12 tag közöl tizenegyen a román indítvány mellett szavaztak. És mégis a separatum votum képviselője biza­tott meg a válaszfelirat szerkesztésével, a­minek mi­ként történte még későbbi földerítést kíván. A válaszfeliratra történt fölebbi megállapodás természetesen csak á­l­a­l­á­n­o­s körvonalazás; a rész­leteket maga a szerkezetből fogjuk csak megismer­hetni. Megnyugszik-e majd a szász majoritás a bizott­mány szerkezetében és elfogadandja e ezt szó nélkül ? Én azt hiszem, hogy ha nem is érdekes, de hosszas vitákat várhatunk. Tisza László egéssége annyira helyreállt, hogy holnapután már elhagyandja Nagy Szebent. R. F. I. N­agy-Szeben, ang. 1 én. A k. kormányszék elrendelte az il­lető magyar és székely kerületekben az uj választást és átalánosan mindenütt e hó 12-re tűzte ki a választási határidőt. A k. hivatalosok szintén kijelöltettek és megerő­sítés végett a cs. kir. Apostoli Felségének felterjesz­­tetnek. Gróf Crenneville Folliot Lajos cs. k. al­tábornagy s k. biztos ur ő exclja, valamint b. Rosen­­fe­l­d Lajos k. hivatalos és cs. k. pénzügyminiszeri osz­tályfőnök ur ő exclja birszerint e napokban Bécsbe mennek. Ezen úttól itt nagy eredményeket várnak. R. F. I. Az élelmiszerek vámjainak megszüntetése ügyében az országos m. gazdasági egyesület teremében a nap­­­pókban fontos értekezlet tartatott, melyről eddig a la­pok nem hoztak tudósítást. A brassói kereskedelmi kamara felterjesztése folytán véleményt kért a nm. m. k. helytartótanács:­ szükséges e, hogy az élelmiszerekre vetett vámok az aldunai tartományok felől egy időre, a jelen alföldi ín­ség közepett, felfüggesztessenek ? Hogy e felfüggesztés a takarmány­félékre átalá­­ban szükséges , első tekintetre feltűnt mindenkinek. E fölött vita sem volt. A takarmányhiány országszerte, nemcsak az alföldön érezhető. A gabonafélék vámjának felfüggesztése azonban igen érdekes eszmecserére adott alkalmat, melyben az elnökön, Korizmicson kivitt részt vettek Trefort, Csen­­gery Antal, Kanez Gyula, Peterdy Gábor, Szendrey Ignácz és Weisz Bernét. A megállapodás végre is köz­egyetértéssel történt, a Trefort és Csengery által fel­hozott indokoknál fogva. A jelen voltak közt mondhatni, nem volt az iránt véleménykülönbség, hogy a hazai búzatermés, a ke­reskedés által kellőleg közvetítve, fedezhetné az or­szágos szükséget. S fölmerült a gondolat: nem igaz­ságtalanság-e, hazai termelőink egy részét megfosztani a nagyobb haszontól, melyet a magasabb gabnaárból bevennének, ha­ a külföldi termesztők versenye nya­kukra nem hozatik ? Azonban e termelőink érdekével szemközt a mérleget ellensúlyozó azon alföldi termelők érdeke, kik az élelemre szükséges terméssel sem bír­nak, s egészen vetőmag nélkül vannak. Nem kevésbé fontos körülménynek tűnt föl az alföldi köznép álla­pota­ Általános tapasztalat, hogy az élelmi­szerek drá­gasága nem jár karöltve, ínség idején, a napszám emelkedésével. S mit mondjunk alföldi népünk jelen helyzetéről, midőn a mezei munkák nagy része, mely­ből élelmét szokta keresni, elmaradt, s a nép jóformán kereset nélkül van ? Oly körülmény, melynek bajait az országos költségen létesítendő közmunkák is csak részben enyhíthetik ? S nem növeljük-e e bajt a gabo­na drágításával, azáltal, hogy a külföldi behozatalnak nem engedünk teljes szabadságot? Vájjon annyira ki­fejlett-e gabonakereskedésünk, annyira jók-e közleke­dési eszközeink, hogy a felföldi termelés fölöslege kellő időben fog eljutni épen oda, a­hol a szükség a le­gnagyobb?S hátha kereskedőink egy része, a jövő tavaszi vagy nyári drágább árakra spekulálva, nem siet eladni termékeit? S ha minden országos intézke­dések mellett is ijesztőbb alakban lép fel egyes helye­ken a nyomor? mit mondanak ekkor? Nem azt-e, hogy a gazdasági egyesület szabad behozatalt indítványo­zott a takarmányfélékre, de nem az élelmi­szerekre nézve; inkább gondoskodott az állatokról, mint az em­berekről ? Valóban, a jelen tárgyat nem lehet csupán nemzetgazdászati szempontból tekinteni. Emberiségi ügy ez. S úgy hisszük, a m. orsz. gazdasági egylet ne­mesül cselekedett, midőn egyes termelőink érdekein felülemelkedve, javaslatba hozó, hogy a behozatali vámokat a gabnafélékre is szüntesse meg a kormány a jövő aratásig. Ezt tévén a kormány, csak más európai kormá­nyok példáját követi. Németország nem minden részé­ben volt szűk termés 1847—48-ban, s a vámegyesü­let mégis megnyitotta a sorompókat az idegen termékek­nek. Francziaország 10—12 év alatt, ha jól emlék­szünk, kétszer tette ugyanezt. Több példát is idézhet­nénk. De még lesz alkalmunk szólni e dologról, után az e megyében egyátalában terméketlenül ma­radt földek mennyisége 263,504 holdnyi területet tesz, azoknak száma pedig, kik földdel nem bírván, munka­bérből élnek, s kiket ennélfogva mankóval kellene el­látni, a szegényebb sorsú mesterembereket is ide szá­mítva, 59,594 re megy. Ezen ínséges helyzet enyhitési módozatai iránt m. hó 23 kán a gyulai megyeház nagy termében mél­­tóságos Abonyi István királyi helytartósági tanácsos, mint e végre kiküldött királyi biztos ur elnöklete alatt báró Wenkheim Béla, gróf Wenkheim Károly és Gyu­la, Trefort Ágoston, Farkas Béla mint gr. Wenkheim Rudolf megbízottja, Németh Antal, Kiss Péter, Szutsu Mózes és több földbirtokos urak, megyei kormányzó főispáni helytartó, alispánok, járási szolgabirák és a megyebeli községek elöljáróinak jelenlétekben tartott bizottmány­i értekezletről felvett jegyzőkönyvnek kivo­natát becses lapját ani közzététel végett a tárgy köz­érdekűségénél fogva van szerencsém tekintetes szer­kesztő úrral közleni. Az értekezlet megnyittatott d. e.­­/­ 11 órakor. I. Felvilágosítást kívánván királyi biztos ur az iránt, mely vidékekre terjed ki az ínség e megyében ? A jelen voltak egyhangú nyilatkozata oda járult, miszerint tekintetbe véve az egyátalában terméketle­nül maradt földek nagy mennyiségét és azt, hogy ha­bár némely határokon részletenként mutatkozik is ke­vés termés, de a szárazság által okozott terméketlen­ség minden járásban a községi határban túlnyomó arányban megvan, ehhez képest a szárazság által elő­idézett ínséges állapot e megyében általános kiter­jedésű. • II. Tanácskozás alá bocsátó királyi biztos e mél­tósága azon kérdést, miként lehetne azon néposztály sor­án enyhíteni, mely munkaképtelen és egyedül kö­­nyör-adományokra szorult? Ide vonatkozólag észre­vételként előadja, miszerint ezen néposztály sorsának enyhítése, s illetőleg annak ápolása és gyan­osítása a felebaráti szeretet kötelessége lévén, e részben a köz­­ségenkinti segélyezési bizottmányok feladata leend, ezen osztályba sorozható lakosokat összeírni és számba venn­i, annakutána pedig azok segélyezésére nézve a helyi viszonyokhoz képest módokat találni, mely czél­ra gyűjtőivek lennének kibocsátandók és a létező jó­tékony czélú intézeteknek, s egyes bármi vallásfele­­kezetü s foglalkozású lakosoknak igénybe veendő s bármi kis mértékben is köszönettel elfogadandó pénz-, vagy terménybeli önkénytes adományaikból egy se­gélyezési alap szereztethetnék.­­ Addig is, mig ez irányban a kellő intézkedések az érdekelt községek részéről megtétetnének, az e megyében létező küzinség enyhitésére 4000 ftnyi összeget ad által a megyei kor­mányzónak, azon könyöradományi pénzalapból, me­lyet Ő Felsége ,az ínséggel küzdő lakosok állapota iránti legmagasb részvétének tanúsitásául előlegesen utalványozni legkegyelmesebben méltóztatott. Erre báró Wenkheim Béla e méltósága emelt szót, s beszéde során a könyöradományra szorult lako­sok segélyezését hasonlóan a felebaráti szeretetre bíz­za, és e czélra önkénytes adományok gyűjtését esz­­közlendőnek tartja, azt ekként begyülendő pénzalapból, valamint a királyi biztos e méltósága által mostan felajánlt és köszönettel fogadott könyöradományi alap­ból azonban csupán a munkatehetetlen koldusokat, szegény özvegyeket és árvákat kívánja segélyeztetni, mert a­ki munkaképes, az alamizsnára nem szorult és ha ezen könyöradományokban munkaképes egyének is részeltetnének, ez a nép közt balvélekedésre vezet­ne és benyeséget idézne elő.­­ Ez irányban tehát a nép a községi elöljárók által kellőleg felvilágosítandó, hogy közte félreértések és balm­a gyalázatok á­ltal a kormánytól nyerendő ingyenes segélyre nézve bin re­vi nyék ne ébresztessenek, melyre támaszkodva de jogtalanságra vetemednek. A jótékony czélű közintézetek igénybe vételére nézve megjegyzi, hogy e megyében itt Gyulán alakult takarékpénztár jótékonyságát a közönség azért nem élvezheti, mert ennek alapszabályai, jóllehet már folyó évi február hónapban felsőbb helyre felterjesztettek, mindazáltal megerősítve máig sincsenek, holott a rész­vényesek által már befizetett 16 ezer forintnyi összeg­nek forgalomba tétele által a mostani viszonyok közt sokaknak szükségén enyhíteni lehetne. Királyi biztos ö méltósága ennek folytán biztosító a jelen voltakat, miszerint a békés megyei takarékpénz­tár alapszabályainak megerősítését személyes közben­járása által fogja elősegíteni. „ Ezekhez képest a királyi biztos e méltósága által a cs. kir. Apostoli Felsége legmagasb kegyelmének és részvétének tanúságául e megye kölönsége enyhítésére felajánlt 4000 f­orintnyi könyöradományért az egész megyei közönség nevében legh­álásb köszönet szavaz­tatván, eme könyöradományi összeg, valamint a köz­ségi segélyezési bizottmányok által eszközlendő gyűj­tésekből befolyandó összegek egyedül a munkatehe­tetlen koldusok, özvegyek és árvák segélyezésére for­­díttatni rendeltettek ; a községi elöljárók pedig figyel­meztettek a népnek kellő felvilágosítására, nehogy az a kormánytól nyerendő ingyenes segedelemre támasz­kodván, ez iránt hin reménykedéseiben dologtalanság­­ra vetemedjék. Továbbá kir. biztos ő méltósága becses ígéreté­hez képest a gyulai takarékpénztár függőben lévő ügyének mielőbbi elintézése kieszközlése végett felké­retett. III. Megvitatás alá kerülvén azon kérdés: miként s illetőleg mely munka­tárgyak kijelölése által lehetne az e megyei földdel nem biró és csupán munkabérből élő néposztály sorsán enyhíteni és ennek számára élel­mi kereseti forrást nyitni ? Báró Wenkheim Béla­­ méltósága ezen megyei munkabérből élő néposztály részére a közös szabályo­zási munkálatokat ajánlja, és ezeknek kormányi költ­ségek foganatosítása a mostani viszonyok közt sok elő­nyökkel lenne egybekötve, mert egyfelől a megyei la­kosság munka után élő osztályának közeljévő s me­gyei általános érdekű munkálat jelöltetnék ki, másfe­lől ezen munkálatok a jelen viszonyok közt sokkal ol­csóbban és gyorsabban lennének eszközölhetők. Másik munkatárgyul ajánlja az alföldi vasút Csa­ba szegedi vonalának kiépítését, melynek előmunkála­tai szintén készen vannak. Trefort Ágoston úr az alföldi vasutat részint mint igen fontos közlekedési eszközt, részint mint a jelen körülmények közt a munkás néposztály segélyezésére szolgáló munkatárgyat ajánlja, és fölkéri kir. biztos e méltóságát, miszerint ezen vasúti munkálatok fogana­tosítására kellő kölcsön összegnek a kormány részérőli engedélyezését befolyásos közbenjárása által elősegí­teni méltóztassék, mert azon esetre, ha ezen kölcsön en­gedélyeztetnék, ebből a Békés megye határán teljesí­tendő munkálatokra mintegy 250 ezer forintnyi összeg jutna és az ebből teljesítendő munkálatok által 4000 család nyerhetne élelmi keresetet és ellátást A jelen voltak az ajánlatba hozott munkálatokat a megyebeli munkabérből élő néposztály segélyezése, valamint a közlekedés és a megyei közérdekek tekinte­téből legalkalmasabbnak e ismervén , kir. biztos ő méltósága fölkéretett, miszerint a magas kormánynál a közös szabályozási és alföldi vasúti munkálatokat mél­­tóztassék mint olyanokat javaslatba hozni, melyeknek foganatba vétele - mind a közérdekek, mind a mun­kabérből élő néposztály segélyezése tekintetéből egy­­iránt kívánatos. Ennek következtében királyi biztos ő méltósága kijelenti, miszerint az említett munkálatokat a magas kormánynál javaslatba hozandja és elősegítendi. Ide vonatkozólag Nagy Károly gyulai ügyvéd az iránt emelvén szót, hogy az ajánlatba hozott munkála­tokat az országos alap költségén minden visszatérítési kötelezettség nélkül óhajtaná teljesíttetni. Ezen kérdés feletti vitatkozásra a gyűlés magát hivatva nem érzi s elégnek tartó a munkálatok kijelö­lését, melyeknek engedélyezése kéretik, és azon módozatoknak, melyek mellett ezen munkák foganatba veendők, meghatározását és taglalását pedig körén kí­vül esőnek tartván, a munkatárgyak általánosságban történt felemlítésénél megmaradt, a kivitel módozatai iránti határozatot a magas kormány bölcs belátására bízván. IV. Királyi biztos e méltósága annak előre bocsá­tása mellett, miszerint ezen megyében többnyire va­gyonos és az anyagi jólét áldásaiban több éveken át részesült lakosokkal biró, erőteljes és virágzó községek létezvén, — reményben­ lehet, hogy ezen községek a községi jövedelmek és tőke­vagyonokra felveendő köl­csönök által s a magyar földhitelintézet jótékonyságá­nak felhasználásával önerejükből is ki fognak bonta­kozni a mostani ínséges állapot nehéz körülményeiből, fölhívja mindazáltal a jelenvoltakat azon módozatok előadására, melyek által a községeknek s azok vagyo­nos lakosainak a mostani kivételes viszonyok közt némi segély nyittathatnék. Báró Wenkheim Béla e méltósága a községekre és azok vagyonnal biró lakosaira nézve a kormány se­gélyét egyedül az állami kincstárból engedélyezendő kölcsönök és a vetni való gabnamennyiségnek kor­mányköltségen leendő beszerzése által óhajtaná kiter­jesztetni, mely kölcsönösszegeknek részletekben törté­nendő pontos visszafizetésére a községek és azok la­kosai magukat fekvő vagyonaiknak jelzálogi lekötése mellett köteleznék, a vetni való magot pedig készpénz­zel azonnal megfizetnék. Ezen kölcsönöknek engedélyezése indokolva van a barom tenyésztésnek és a barmokkan kereskedésnek a takarmány nem léte miatti teljes fennakadása által, mely miatt ezen megyei lakosság egyik legfőbb pénz­forrásától elesett, mihez hozzájárul a földek terméket­lensége, mely szerencsétlenségek által a megyei föld­del és lábas jószágokkal biró lakosság, hog­­y földjeit mivelhesse és jószágainak kiteleltetését eszközölhesse, készpénzbeli kölcsönökre szórni ; minthogy pedig a magyar földhitelintézet e részben jótékonyságát teljes mérvben még ki nem terjesztheti és minthogy ily köl­csönöknek felvétele hazánkban sok nehézségekkel jár és csak terhes feltételek mellett kivihető, ennélfogva igen kívánatos volna, ha a kormány jótékonyságát ez irányban is kiterjesztve, az állami kincstárból kölcsö­nöket engedélyezne egész községek és azok földdel biró lakosai részére, jelzálogos biztosíték és részletek­ben­ visszatérítés föltétele mellett. A vetni való gabnamennyiség kormány­költsé­gen beszereztetvén s az Ínség által látogatott megyék kimutatott szükségletéhez aránylag elosztatván, a me­gyék bizonyos helyeire lenne elszállítandó és a nép közt készpénzfizetés mellett kiosztandó. A megyei vagyonosabb lakosság érdekében kí­vánatosnak tartja továbbá, hogy az adónak végrehaj­tás útjáni behajtása felfüggesztessék nemcsak, hanem a terméketlenül maradt földektől az adó teljesen elen­gedtessék. Érintőleg megemlíti végre, miként a dohány­ter­melés ezen megyében a legutóbbi időkben bizonyos­­ meghatározott területekre szoríttatván és némely hatá­­­­rok, melyek pedig csupán egy árok által választatnak­­ el egymástól, ugyanazon földvegyület és éghajlati vi­szonyok mellett is a dohánytermesztésre nem alkalma­saknak minősittetvén és attól eltiltatván, ennélfogva az előbbi években dohánytermesztéssel foglalkozó szá­mos megyei lakosok érdekében történnék, de a kincs­tárnak is hasznot hajtana, ha az illető pénzügyi ható­ság­ok a dohánytermesztési engedélyek kiosztásában ilyetén megszorításokat nem tennének Trefort Ágoston úr különösen azon kisebb föld­­birtokosok és földbirtok nélküli — egyedül igavonó jószágokkal biró és teliben dolgozó földmivesek felse­­gélése szempontjából tartja az állam kölcsönt szüksé­gesnek, kik e megye vagyonosságának alaptényezői, kik a földet, melyet verejtékkel mivelnek, ahhoz való hiv ragaszkodással szeretik, kiknek igavonó marhájuk, ha éhség miatt elhalt, ez bérmi veszteségnél jobban fáj. — Ezen munkás földmivelő néposztály arra nézve elég fekvő vagyonnal nem bír, hogy magán hypotheca­­lis kölcsönök által segíthessen, ezeknek felsegélése vé­gett államkölcsönre lenne szükség, melyből ők az illető község jótállása mellett részeltetnének. A jelen voltak a fentebbi indítványokat közös he­lyesléssel magukévá tévén, királyi biztos e méltósága a gyülekezet általános óhajtását méltányolván kinyi­latkoztatta , miszerint az indítványba hozott ál­­lamkölcsönt, főleg a megyebeli kisebb földbirto­­kosok s felében dolgozó földmives néposztály föl­­segélése tekintetéből maga részéről is szükséges­nek látja, h­a vetni való gabnamennyiségnek a kincs Gyulai értekezlet az ínség ügyében. Hazaszerte tudva van, miként Békésvármegye, mely eddig az ország legáldottabb vidékei közé tarto­zott, az idei nagy szárazság által oly­anségre jutott, mely szerint eddigi hivatalos összeírások és becslések Kedd augusztus 4

Next