Sürgöny, 1863. szeptember (3. évfolyam, 198-222. szám)

1863-09-11 / 206. szám

Ha sorba veszem azokat, úgy találom, hogy a népszámlálások fejezete ismét önök vizsgálódásai­nak tárgyát képezi s önö­k közelebbről kívánják kutat­ni, miként lehetne magát a népességet az összes sta­tistikai műveletek ezen legfontosabbikaimál aktív és biztos közremunkálásba belevonni. Továbbá a földbirtokra vonatkozó statisti­­kai adatokat te­zték ki önök napirendre. Ezen kérdé­sek egynémelyikére nézve mintegy önök maguk, a congresses képviseli a századok eseményeit Míg a földtehermentesítés Európa nyugatiro­mán államaiban rég elmúlt tény, addig mi németek mintegy kü­szöbén állunk századunk ezen legjelenté­kenyebb társadalmi eseménye történelmének, hogy a jelent a szláv államoknak átengedjük. Azáltal, hogy önök a bérek statisz­káját szí­nük elé vonák, egy más fofontosságú társalmi termé­szetű térre léptek. Vajha sikerülne önöknek világot vinni ezen még nem eléggé földerített térre,s vajha az lenne önök vizsgálódásainak eredménye, hogy a szor­galmas és takarékos munkás előtt ma kevésbé legyen elzárva az alkalom mint máskor,, értelmesség, munka, takarékosság és erkölcsi erő által a sze­génység köré­ből jólétre fölemelkedni. Míg önök osztályainak egyike a bérkérdésekkel foglalkozik, addig egy másik egyszersmind a kereseti viszonyok javítása czéljából a társulás hatalmas eszközét akarja közelebbről szemügyre venni s hatásait megmérni. De ugyanezen osztály még egy lépést előbbre akar menni; ki akarja egyszersmind kutatni, hogy a kereseti többletnek vagy általában keresetnek mekkora része vétethetik az agg­kor s az egykori hátramaradandókérti előgondoskodás részére igénybe, mily módon lehet ezen előgondosko­disi a kiadások minimuma mellett a teljesítmények maximumává tenni s áldásdús hatásait ekként a leg­­kevésbbé jómódú körökbe is átvinni. Nem szükség önöket biztosítnom, miszerint a kormány ezen törek­vések haladását a legnagyobb érdekkel nézi s a­­ triói sikerre nézve a legélénkebb óhajokkal kíséri. Egy­más fontos része önök munkálatainak ko­runk azon két kereseti ágát illeti, mely mindenekfölött a legnagyobb lendületet véve: a vasutügy és a biztosítási ügy. Önök kétségtelenül a legna­gyobb joggal fordítják figyelmüket a vasutügy gazdá­szati oldalára. Nem maradhat el, hogy azon mód, a­mint önök a vasúti forgalmat statistikailag megálla­pítani szándékoznak, közre fog hat­ni a k­e­r­e­s­k­e­d­e­l­­mi statistika tökéletesítésére, talán egykoron helyettesítésére, mely a szabadabb nemzetközi forga­lomnál fogva évről évre bizonytalanabb lesz. Azonban itt is mutatkozik a természet bölcs intézkedése. Ugyan­azon szabad nemzetközi mozgékonyság, mely a jelen kereskedelmi viszonyok mértékét, úgy mint az a be­ás kiviteli jegyzékekben megtestesül, csalékon­nyá te­szi, ugyanazon mozgékonyság hasonlít­atlanul tökéle­tesebb pótlékot teremt, midőn a vasutak nagy kultúra­­eszközét szolgálatába veszi, míg a statistika, annak el­ágazásait követve, az egyes államok, tartományok, ke­rületek és járások termelését és agyasztá­­s­á­t magát kilesi. Azonban a statistika még ezzel sem akar megelé­gedni, az ismerni akarja a termelt javak s értékek fölhalmozódását, s azt tartja, hogy a biztosítási össze­gek erre nézve használható mérvet szolgáltatnak. Iga­za lenne, ha a biztosítások már oly általánosak lenné­nek, mint érdemlik. Már hogy a pénzek, mértékek és súlyok sokféle­sége ne nehezítse vagy gátolja meg azon átnézetet, mit önök a statistikai észlelés, följegyzés s közzététel módszereinek öszhangzása által akarnak kieszközölni, hogy a csere­eszközök s mértékek ne tartsák még főn egyedül ama nemzetközi közlekedési sorompókat, mi­ket a gőz a Bineken, folyamokon s tengereken, s a vil­lám a távirda-sodronyokban ledöntöttek , önöknek is a nemzetközi statistika álláspontjából oda kelle jut­­niok, hogy ezen soromp­ók ellen küzdjenek. Ha ezen sorompók ekkor minden oldalról megtámadtatnak, azoknak szükségkép le kell dőlniök. Önök — ha az összes nevezett tárgyakat el akar­ják intézni — igen tetemes czélt tűztek maguk elé. És mégis ezzel még nem jelölöm ki kimerítőleg önök ez évi működésének határait. A physicai embernek is nagy mérvben szándékozzák önök figyelmüket szen­telni. Az Angolországban adott impulzust követve, kü­lönválasztva akarják önök megvizsgálni a polgári la­kosság egésségét s halandóságát a katonai lakosságé­tól. Noha az ilynemű munkák nem újak, még­sem lehet félreismerni, hogy a részletes statistikai a összehason­lító nyomozások a jelen perc­ig még a ritkaságokhoz tartoznak. Most tehát bátran s erővel fogjanak önök nagy s szép feladataik megoldásához. Egyengessék az igaz­ság útját, meghatározván a módszert, mely szerint azt az anyagszerek tömegéből meg kelljen nyerni. S ha önök még ezúttal sem érik el czéljukat, ha nem lenné­nek képesek néhány nap alatt feladatukat teljesen megoldani, azon gondolat szolgáljon vigaszukul, hogy valamint a physicai, úgy a szellemi világban sem vész el semmi is. Azon eszmék, melyek ily kitűnő férfiak gyűlésében cseréltetnek ki, nem eshetnek terméketlen földre. Azok magva előbb-utóbb ki fog kelni, s talán majd egy más nemzedék aratja annak gyümölcseit, mit önök most vetnek el.* A statistikai congressus első üléséről W­e­­ninger a „Függetlenének következőleg ir. Ma déli 12-kor gr. Eulenburg belügyminister a statistikai congressust a felsőház nagy termében meg­nyitotta. Dr. Engel, a porosz statistikai iroda igazgatója, a minister mellett foglalt helyet, körülöttük pedig az ideiglenes bizottmány tagjai. A minister a porosz kormány nevében néhány szóval — előlegesen — üdvözlé a jelenlévőket, holnap leendvén 12 órakor a fényes megnyitás és 2 órakor a királynáli bemutatás. Jelen volt ma mintegy 400 tag. Európa minden állama, sőt Amerika is képviselve van; nem-német tag mintegy 100 van itt. — Austria küldöttjei Ficker és Brad­elli Bécsből, ugyanonnét dr. Glatter is megjelent mint Bécs városának képviselője. A gyűlés az ideiglenes elnököt (dr. Engel) és bi­zottmányt megválasztottnak is kijelentvén, alelnökül a külföldi államok képviselői mindannyian megvá­­lasztottak. Jegyzékül 4 német (közöttük Brachelli), két fran­­czia és 2 angol jön az elnök ajánlatára kitűzve. Ezek után az osztályok termeibe távoztak a ta­gok. Az V-ik osztályban 100-nál több tag van, a Vl-ikban alig lesz több 20 nál; az V-ik osztály a takarékpénz­tárak és biztosító intézetekkel foglalkozik, a V- ik a méret ismérel, az első négy osztály közel egyenlő szám­ban osztá meg a fennmaradt tagokat. Sajnálni lehet, hogy az osztályok ugyanazon idő­ben működnek, miáltal az, ki több tárgy iránt viselte­tik érdekkel, kénytelen egyet vagy mást elmulasztani. E tekintetben több tag szólt voolt a­z elnökkel, ez azonban oda nyilatkozott, miszerint az utu rövidsége miatt (8 nap) a Londonban tartott ülésrendet itt nem lehet kö­vetni. Fölemlítendő még, hogy politikai és személyes okoknál fogva, az előkészítő bizottmánynak több ki­tűnő tagja teljesen elmaradt és kilépett (Schulze-De­litsch, Virchow, Amelung stb) Ez esetet az elnök be­szédében futólag érinté. Folytonosan esik és a különben is rondán tartott berlini utczákon nem igen kellemetes járni. — Bárcsak nálunk is esnék. Külföld. FRANCZIAORSZÁG. A „Pays“ igy nyilatkozik : „Több oldalról még kétségbe vonják a mexicói trónnak Miksa Főherczeg részérőli elfogadtatását. Mi állíthatni hisszük, hogy nem lehet többé kétség az iránt, mikép a Főherczeg elhatározó, elfogadni a trónt, mely számára legközelebb a mexikói küldöttség által fog fölajánltatni. A „Patrie"-nak Madagaskárból kelt tudósításai szerint, a bovák fővárosában a pártok folyvást szemben állanak egymással; a főparancsnok napon kint kap erösbitéseket a tartományokból; azok azon­ban elégtelenek. A jul. 13 ki­barezban 4000 bova öle­tett meg; az ellenség annál rettentőbb, mivel sakala­vák­­s bovákból áll, kik meg akarják besz­éíni Eada­rn­át, ki —szerintük— nem halt meg. — Minden perezben várják a főváros invasióját, mely ahova­ párt so­rsát eldöntendi. Az ellenség már csak 2­­, napi já­rásnyira áll Tanavarivától; a környékbeli dombok a sakalavák által vannak megrakva; a fővárosból szál­lított minden marhák eli­gatnak. A császár Biarritzr­a indulása csütörtökre tűze­tett ki. A „Patrie“ berlini levelei kellő értékükre szállít­ják le ama hírek értékét, melyek az orosz politika va­lószínű módosítása iránt szárnyaltak. E szerint ama hírek oly alkudozások következtében terjedtek el, me­lyek Sz. Pétervárott Orosz s Poroszország közt kez­dettek meg , még­pedig eleinte nem a lengyel ügy, ha­nem a frankfurti congressus, s Austria magatartása al­kalmából. Ekkor a berlini kabinet az orosz kormány­nál látszólag békülékenyebb hangulatra talált, s ez utóbbi nem ellenző, hogy a porosz diplomatia közben­járóul lépjen föl az orosz s franczia kabinetek közt. E szerint az Orosz-­s Francziaország közti közeledés alapjai maga a berlini kabinet által állapíttattak meg, s ekkor kisérték meg Sz. Pétervárott s Berlinben, né­mely szabadelvű egyének szabatosan kijelölni azon en­gedményeket, miket a czár kormánya a lengyel kér­désben tehetne. Erre a hírlapok nem mulaszták el még újabbakkal toldani meg a porosz orosz körökben meg­vitatott első adatokat. A porosz diplomatia tüstént hoz­záfogott a munkához, s az orosz kormány minden rész­vétele nélkül folytatá működését, a­mely utóbbinak külföldön lévő képviselői oda utasíttattak, hogy legke­vésbé se módosítsák maguk tartását. Poroszország leg­főbb lépése egy hét előtt, a Napóleon császár által Goltz gróf, porosz követnek adott audientia alkalmá­­val történt. Azonban ugyanezen napon nyilvánult a po­rosz kísérletek hiábavalóságának első hatása is. A franczia kabinet nem térhetett el a hat pártban meg­állapított alapoktól, s a porosz kormány nem volt oly helyzetben, hogy megszabhassa, vagy legalább bizto­­síthassa a sz.­pétervári kabinet további engedményei­nek terjedelmét. Ekközben a bécsi udvar, a porosz di­plomatia törekvéseiről értesülvén, sietett megnyitni Lengyelország irányábani eredeti jóindulatának kife­jezését, s Oroszország hallgatása könnyíté az austriai politikának ezen fordulatát. E szerint az egész dolog csupán a berlini kabinet részéről­ oly törekvésre lenne leszállítandó,mely magában véve igen dicséretes ugyan, de a­mely az orosz kabinet mozdulatlansága által ha­tálytalann­á tétetett. Ezen mozdulatlanság oly tetemes, hogy még csak azon gyűr­mnek sem lehet helye, mintha a Lengyelország irányában ellenséges indulatú régi moscovita párt, s a kormányon lévő orosz párt közt küzdelem folyna. Ezen két párt egyetért, a dolgok je­len helyzetének fönntartása, s ama nehézségek kizsák­­mányolása iránt, melyek a cselekvési politika érvénye­­sítését gátolják, a­­ beavatkozó hatalmasság részéről. K­rímben csodálkoznak a jegyzékek közzétételében közbejött késedelmezés fölött; ezen közzététel Porosz­­ország lépései következtében halasztatván el. Azonban a hivatalos körökben tudni hitték, hogy a franczia jegyzéknek egyik helye különösen meglepte az orosz kabinetet, s hogy ama hely Oroszországban bizonyo­san még inkább fölizgatandja a kedélyeket. Ezért a­­ hatalmasság be akarja várni, hogy az orosz kormány formulázza saját válaszát. NÉMETORSZÁG. A „Wiener Abendpost“ a szövetségi reform tárgyában következő czik­­ket hoz: „Előre várható volt, hogy az ellenzéki közlönyök egész erejükből kisebbizni igyekezendnek a frank­furti fejedelmi congressus művének je­lentősségét. Mindemellett is még a legelfogultab­bakra nézve is nehéz, szemeiket behunyni ama nagy tény előtt, hogy a német fejedelmek túlnyomó többsége segélykezet nyújtott a szövetségi reform művéhez, s ez által kitötte ama hézagot, mely addig — a nép vé­leményében — azok souverain működése s a nagy ösz­ton szükségei közt létezők. A reform okmány élet­­i fejlődési képessége iránt, úgy a mint az a fejedelmek tanácskozásaiból kikerült, alig létezhetik alapos két­ség. A jogosult népóhajtások számára orgánum van megadva oly czélból, hogy azok megfelelő módon nyil­vánulhassanak. A jogilag s tényleg fönnálló viszonyok alapján Németország össz­erejének nem öszpontosittat­­nia, sem egyetlen kézben összepréseltetnie, hanem testületileg összefoglaltatnia kellene, hogy igy a német név számára azon elismertetés s becsülés, melylyel az a szellemi működés minden terén­ek­, s melyet fájda­lom­­ csupán politikai téren nélkülöz, ezen téren is meg­szereztessék. A német állapotok vigasztalan szétbom­­lottsága a frankfurti gyűlésig abban állott, hogy főleg két hatalom fejtett ki tevékenységet, a német kérdés­nek saját szellemébeni kezelése végett; t. i. először egy kissé álmodozó, s a távol jövőre számitó radicalismus, mely azt remélte,hogy minden fönnállónak elenyésztéből fog a német szabadság s egység fölvirá­zani;­­ másod­szor egyoldalulag czélba vett hegemóniám hajit melynek, még a viszonyok legnagyobb kedvezése mel­lett sem sikerült volna soha is Németországot egye­­sitni. A Frankfurtból eredt reform-mozgalom mindkét iránynak elzárja útját. Az a jogilag fönnállóból indul­ván, a nemzet számára az organikus fejlődésnek széles s világos kilátását nyitja meg, s íme a reform pártja, mely eddigele csupán bizonyos visszavonultságban működött s túlnyomólag védelmi állásra szorítkozott, Németország minden politikai pártjai közt legerősebb és legnagyobb jövőjüvé lett? Ez tagadhatlanul nyomaté­kos tény, melynek az ellenfelek kedvetlenségét elkese­redésig kell élesítnie. Nevezetes tény, hogy a demokratiát, egészben s nagyban véve, nyugottabban, szenvedélytelenebbül, sőt részben még elismerőbben is látjuk ítélni Austria, s a vele szövetkezett fejedelmek törekvéseiről, mint az ellenfelek másik részét. A­nélkül, hogy ezen tünemény okait kimerítőleg akarnék előadni, mégis azt hisszük, hogy habár az előbb nevezett oldalon még egynémely előítélet gátolja is a tisztán látást, mégis nem ismerte­tik félre, hogy a reform mozgalom közelebb áll a né­met népszellem legbennsőbb óhajtásaihoz, mint a hata­lom nélküli állam­szövetségben létező erős szövetség államnak nagyon veszélyes javaslata. Azonban komolyan tiltakoznunk kell az ellen, mintha a reform­határozat keresztülvitele egyre­entésű­ lenne azon kísérlettel, miszerint Poroszországnak Né­metország s Európábani hatalmi állása csorbittassék, s annak méltósága s függetlensége megsértessék. En­nél igazolatlanabb vád nehezen emeltetett valaha Ama buzgalom, melylyel a fejedelmi gyűlés, működésének mind kezdetén, mind végén, Poroszország közreműkö­dését kérte ki, legjobban bizonyítja, hogy mily magas érték helyeztetik arra. A­mi pedig maga a reform­ha­tározat tartalmát illeti, abban semmi nyoma sem mu­tatkozik azon törekvésnek, miszerint Poroszország jelen hatalmi állásának magasságáról leszoríttassék, s e szerint méltóságának megsértéséről szó sem lehet. Szimoly kevéssé lehet szó függetlenségének megsérté­séről, ha csak ez alatt a tökéletesen szabad kéz politi­káját nem akarják értetni, mely — mint a tények ta­nusítják — eddigele se Német, se Poroszországnak nem vált hasznára. A reform okmány Austriának semmivel sem ad több jogot, mint a szövetségi okmány; szintoly kevés­sé vo­n az el valamely jogot Poroszországtól. Az áta­­lában a jogosság s viszonosság elvén nyugszik. Azon­ban az azt átható szellem mindenesetre azt követeli Németország összes kormányaitól, hogy saját külön érdek­politikájukat egy valóban össz-német politika föltételeivel öszhangzásba hozzák. Ezen a dolog természetéből folyó követelésnek eleget tenni Austria teljes őszinteséggel igyekszik, s az általa javaslott szervezet olyan, hogy ha az valaha német czélokkal ellenkező politikát akarna követni, a kilátásban lévő szövetségi szervezet ereje azt ebben meggátolná. Ebben áll azon áldozatkészség mérve, melylyel az részéről a frankfurti határozatokat elő­mozdító, s ha Poroszországtól azt kívánják, hogy ha­sonló útra lépjen, ebben tekintélye s méltósága csorbí­tásának még csak árnyéka sem fekszik, hanem valódi német érzületének megtisztelő föltevése. A pillanatilag uralkodó ingerültség s maga az ó-porosz népszellem ellenkezése daczára is azt hisszük, hogy mégis ütni fog az óra, melyben Poroszország is csatlakozik­ a német fejedelmek s népek új szövetségé­hez. Hogy mi ezt szívünk mélyéből óhajtjuk, ez iránt semmi oldalon sem létezhetik félreértés. Egyébiránt reményünk számára a biztosítékot a szövetségi reform kibékítő, kiegyenlítő s egyesítő eszméjének csendben ható, de legyőzhetlen hatalmában találjuk, mely esz­mének kellő időbeni megpenditése a császári kezde­ményzés kétségbevonhatlan érdeme marad.“ A „Pr. Staatsanz." jelenti, hogy a porosz király f. hó - én Latouz őrnagyot, az austriai Császár szárny hadsegédét elfogadta, s annak kezéből átveve azon iratot, melyet a Császár s a többi német fejedelmek, valamint a szabad városok polgármesterei intéztek hozzá. OROSZ-LENGYELORSZÁG.A hivatalos„Dzienn.“ a Kaminski, Bachinski, Jankowski s Go­­lembiarski, úgynevezett „lengyel hóhér csend­­őrök“-öui ítélet-végrehajtást jelentvén, a tény­állást igy adja elő: Aug. 24-én egy kávéházban, Skowonski, varsói rendőr hivatalnok hasán megsebesittetett. A megszökött gyi­kos két rendőr által utólétetett, s Ka­rn­i­n­s­k­i József szabó legénynek ismertetett föl. Ez utóbbi ezen esemény előtt két héttel megszűnt dolgozni, s Varsó utcráin kóborolt. A vizsgálatból kiderült, hogy Kaminski, mint a forradalmi párt orgánuma, az úgyne­vezett nemzeti szervezethez tartozik. A Skowonski elleni megtámadás nyilván előre megállapított terv szerint történt. Az ugyanis Olszewski tiszthatósági gyakornok által hivatott meg a kávéházba, ott kávé­val vendégeltetett meg, — s míg Olszewski szivar­ko­zás ürü­gye alatt eltávozott — Skowowski Kaminski ál­tal megsebesittetett. Ez utóbbi kötél általi halálra ítél­tetett, s a kivégzés 4 én a varsói fellegvárban ment végbe. A többi 3 egyén elitéltetése a következő tényál­láson alapul: Aug. 9-én Wiehert házbirtokos, va­lamint annak nőtestvére s szolgálója is, lakásán meg­gyilkolva találtatott. A vizsgálatból kiderült, hogy a Babhlinski czipész s­zegényei, Jankowski s Golembiarski,Biernacki czipész, Bochans­­ki pés-legény, Wawicki czipész-legény, s Ost­rowski elbocsátott felügyelő követték el ezen gyil­kosságot. Mindezen személyek azelőtti napon, Bach­­linski lakásán, Wiehert házában gyűltek össze. A­z első tüstént befogatott, a többieknek sikerült elrej­tőzni. A vádlottak bevallák, hogy ők a forradalmi bi­zottmány által sajátlag ama személyeknek csupán tes­tileg megfenyítésére voltak utasítva; azonban az el­­lentállás által a két Wiehert meggyilkolására kénysze­­ríttettek; a szolgálót pedig azért gyilkolták meg, hogy el ne árultassanak. A gyilkosságban résztvett egyének mindegyike az ez alkalommal elrablott pénzből 2 ru­belt kapott ezüstben. — Bab­­­­in­ski pedig 22 ru­belt vitt el. A nevezett 3 gyilkos kötél általi halálra ítéltetett, s a kivégzés sept. - én a varsói fellegvárban hajtatott végre. A nemzeti kormány orgánuma egy kiáltványt foglal magában bizonyos számú „tévútra vezetett s roszul gondolkodó lithvániai polgárok ellen“, kik egy, a czárhoz intézendő hűségi feliratot merészeltek alá írni. Egy ily tett — mely nyilvános elpártolás s hon­árulás — nem kerülheti ki az „érdemlett büntetés“ t. Ezen bűntény főindítója, D­o­m­o­­­k­o Sándor, a forra­dalmi törvényszék ítélete által már halálra ítéltetett, a többi bűnré­­szességgel vádolt egyének ellen a vizsgálat megkezdetett, s ellenük a büntetés a törvény egész szi­gora szerint fog végrehajtatni. Továbbá a varsói titkos város­főnök közzéteszi, hogy a nemzeti kormány akaratánál fogva, a „Dzienn. Powsz.“ cz. politikai napilap, mely alapíttatása óta hi­vatalos orosz közlöny volt, oct.­­ től kezdve betiltatik, s hogy ennélfogva annak szerkesztése, annak számára czikkek írása vagy fordítása, a kijavítással, szétkül­déssel, vagy más, ezen lapot illető ilynemű ügyletek­keli foglalkozás, az annali szedői­­snyomdászi munka, valamint az arrai előfizetés, s a magán-hirdetmény­ek abba beigtatása is, oct. 1-től kezdve szigorúan betilta­tik, a forradalmi törvényszék ált­a kiszabott személyes büntetések alatt. A „Pr.“-nek egy távirata szerint, Sokolowski fölkelő-vezér, a káliói vajdaságban, K­o­s t­a­n­d­a orosz tábornokot megverte. Ugyan­ezen, aug. 29-én történt ütközetről a nevezett orosz tábornok jelentése egészen máskép hangzik E szerint ugyanis Krosniewétől 6 versenyire Sokolowski 200 főnyi lovas csapatja az ö, 45 kozákból álló csa­­tját megtámadta. A tábor­noknak sikerült, ez iránt Klodowába tenni jelentést, mire Szczeczka al­ezredes egy gyalog szakaszéval s 30 kozákkal kocsikon még jókor oda érkezett. Erre Kostanda tábornok támadólag lépett föl, s szétverte a fölkelő-csapatot, mely a kozákok által 20 versenybre üldöztetett. Ezen jelentés szerint a katonaság csak 1 holtat s 6 sebesültet, a fölkelők pedig több mint 30 hol­tat, 8 ugyanannyi sebesültet vesztettek ; 7 porosz elfo­gatott, 8­7 ló, 12 kard, 12 revolver, 14 fegyver s tele­mes mennyiségű hadiszer-készlet vétetett el. A fölkelt­ csapat nagy része poroszokból állott. AMERIKA: New-Yorkból aug. 20-ról kelt tudósí­tások szerint, Charleston bombáztatása 24 én kezdetett meg. Hírszerint a Sumter erőd ágyúi már elnémíttat­­tak, s a Wagner erőd még tartja magát. A legújabb tudósítások szerint, a Sumter erődön már a szövetség­i zászló lobog. A nem-harczolók nagy számmal hagyják oda a várost.­­ A „Richmond-Examiner“ szerint, ha az unionisták egészen elfoglalják a Morris szigetet, a charlestoni kikötőt bezárhatják, de Beauregard megvédheti a várost az unionisták összes hadereje el­len. Beauregard tiltakozott az unionisták által en­gedett rövid határidő ellen, a nők s gyermekek eltávo­lítása végett. A franczia, angol s spanyol consulok a határidőt meghosszabbíttatni kívánták, honfitársaik el­távolítása végett. Gilmore ezredes válaszul az erő­dök föladását sürgeté. Ekkor Beauregard 48­ órai fegyverszünetet kért. Gilmore ezt megtagadván, a bombázás újra megkezdetett. Két sorhajó a zárlatot megtörvén, 23-án bement Charlestonba. Hivatalosan jelentik, hogy a Sumter erőd teljesen lerontatott; az unionisták ott oly tűztelepeket állítttak föl, melyeknek tüze Charleston közepéig elhat. Hsd­ posta. Berlinben a statistikai congressus f. hó - én a jövő congressus szervezési tervének előkészítésével foglalkozó nemzetközi bizottmányba a következőket választa meg: E n g­e 1t Berlinből, Schuber­t­ét Kö­nigsbergből, Fickert Bécsből, For­r-t London­ból, Legout-t Páriából, Berg-et Stockholmból, Se­me­no wo­t Szt-Pétervárról és Visschers-t Bri­s­­selből. A „,­ourn. de St. Petersb." megczáfolja a külföldi sajtóban terjesztett híreket, Oroszországnak a lengyel s német ügyekre vonatkozó újabb tervei tárgyában. Az állítólagos radical reformokról s új szövet­ségek­ről szólván, igy nyilatkozik: „Az ezen állítólagos közlésekből vont követ­keztetések szintoly hamisak, mint azok előzetei. Lengyelországban a császár, kinek lengyel alattvalói irányábani érzületei épen nem változtak, első köteles­ségének tekinti az anyagi rend helyreállítását, mivel egy, anarchicus szenvedélyek által fölforgatott téren semmi szilárdat sem lehet megalapítni. Diplom­atiai szempontból a kormány eltökélve marad, mű­den nem­zetközi kötelességeit teljesítni, azonban Oroszország jogait is fönntartani, a szerződések határain belül. A­mi a német ügyet illeti, Oroszország rokonszenvvel vi­seltetik Németország hatalma­s egysége irányában, melyek az azt képező összes államok érdekeire alapít­­ják. Oroszországnak szintúgy nincs oka, ebből ered­hető veszélyek ellenében előre gondoskodni, mint Né­metországnak nem szükség félnie az Oroszország ré­széről eredhető veszélyektől. Eonellogia a szárnyaló híreknek semmi alapjuk sincs, s azok rendkívüli köny­nyelműséget, hanem részindulatu szándékosságot tanú­sítnak.“ Táviratok. Pár­is, sept. 10. A mai „Moniteur“ Írja: A szentpétervári franczia követ fölhatalmaztatott, hogy két hónapra Francziaországba jöhessen, hová nejének egészségi állapota hivja őt. Berlin, sept. 10. Varsói magánlevelek tegnap­ról jelentik : Holnap elzáratik (körö­k körül) a város. 10 napig senki sem mehetend se ki se be, s a legszigo­rúbb ostromállapot fog fönállani. N e­w y o r­k, aug. 29. Sumter erőd lerombolásá­nak hírét hivatalosan is megerősítik. Az unionista ha­jóhad szereli magát, h­gy kikötőjébe behatolhasson. A confoederáltak valószínűleg ki fogják üríteni Chat­­tannaugot s Tennesseet. — A newyorki „Times“ sür­geti a kormányt, hogy készüljön háborúra Francziaor­­szág ellen. N­e­w­ Y­o­r­k, aug. 29. Hír szerint az unionisták 100,000 csomag gyapotot kerítettek kézre. Newyork, aug. 29. A déliek lapjai erősítik, hogy Davis a déli államokkal közelebb tartott értekez­let után elhatározta, egy 600,000 főnyi néger sereget alakítani, melynek tagjai szabadokká tétettek s a há­ború befejezése után fejenkint 50 aéresnyi földet kapnak. Szín­h­ázi előadás szeptember 10. Nemzeti színház. A csacska sók. Vígjáték 3 felv. Budai népszínház Kinizsi. Pályadijt nyert eredeti vígjáték 3 felv. Pesti német színház. Der Verschwender. Zauberposse mit Gesang in 3 Abtheilungen. Távirati tudósítás a bécsi börzéről September 10ről. 5*­, Metalliqnes 77.20 nemzeti kölcsön 83.16 bankrészvények 794, hitelintézeti részvények 192.10 eztrst­agio 111.35 londoni váltók 111.60 ,any­agra 5.34. ________________________ Felelős szerkesztő: VÉRTES ERNŐ.

Next