Sürgöny, 1863. szeptember (3. évfolyam, 198-222. szám)

1863-09-16 / 210. szám

fejedelmetek atyai jóakaró szándékainak őszintesége iránti teljes bizalomtól eltelve és lelkesülve rálátok, ak­ként továbbra is méltó komolysággal és edzett bileég­­gel munkáljatok ama nehéz művön, annak mielőbbi sze­rencsés befejezését eszköilendők. Kikhez egyébiránt cs. kir. és nagyfejedelmi ke­gyelmünk és kegyelmességü­nkkel állandóan hajlan­dók maradunk. Kelt birodalmi fő- és székvárosunkban, Bécsben, Szent-Mihály hó 5-ik napján, Urunk 1863, uralkodá­sunk pedig 16 évében Ferenci József a. k., Gr. N­á­d­a­s­d­y F. u. k. , cs. kir. apost. Felségének saját paran­csára : b. Friedenfels Jenő s. k. Erre S­a­g­u­n a hosszabb beszédében indítvány­o­zá : 1. Hogy az octoberi diploma s februári pátens be­­czikkelyeztessenek. 2. Hogy az eziránti törvényjavas­lat sü­rgős elkészítésével az adresse bizottmány bi­zassék meg. Binder Mihály hasonló értelemben beszélt rö­viden. Az elnök szavazás alá bocsátván a kérdést, Sa­gun­a indítványa felállás utján a nevezetes többség által elfogadtatott, csak Fogarasy Mihály ez. pü­s­pök, B r­a­n n s­z Jeremiás esperes s regalisták és mint­egy 10 román maradtak ülve. Az ülés 12'/s órakor eloszlott. Legközelebbi Ülés­e hó 14 én. Napirend a 2 dik kir. előterjesztés. R. F. I. Az alföldi ínség ügye. A pestvárosi központi segélyezési bizott­tvány az alföldi szükölködök javára szedendő adomá­nyok bejegyzésére szolgáló gyűstőrveket következő fel­hívás és kérelem mellett bocsátotta ki: Fölhívás és kérelem ! A sors csapásainak szomorú következményei na­gyobb mértékben alig mutatkoztak meg valaha hazánk­ban, mint a jelen száraz esztendőben. A rendkívüli ínség hazánknak épen azon vidékét látogatá meg, mely bő aratáshoz szokván — nemcsak saját maga szükségletét tudta mindenkor bőven fedez­ni, hanem a kevésbbé áldott vidékeknek is kisegítője, és mintegy éles kamarája volt. Most e gazdag vidék kétségbeesetten néz a jövőnek eléje, és hogy lakosai az éhhalál martalékául ne essenek, azt Csakis az ínség­től megkímélt vidékek lakóinak áldozatkész közremű­ködése képes eszközölni. Szerencsétlen embertársainkon segíteni, míg egy részről a polgári erénynek egyik legszebb gyakorlata, addig másrészről legelső kötelessége is mindenkinek, kinek ezt tenni bármikép is tehetségében áll, kivált ak­kor, midőn saját véreink lételéről van szó. Méltán számíthat tehát mindenki arra, hogy Pest város közönsége a hazánkra nehezedett nagyszerű csa­pás súlyos következményein a város méltóságához illő módon iparkodand könnyíteni. És e város lakossága, mely mindig az elsők között áll ott, hol jótékonyságot gyakorolni és áldozatkészséget tanúsítani kell, jelen szomorú alkalmat sem fogja elmulasztani, hogy meg­mutassa, miszerint szerencsétlen honfitársaink iránt valódi testvéri szeretettel viseltetik, odaadván utolsó nélkülözhető fillérét is azoknak, kik segélyért kiál­tanak. Ezen reményben fordul az e­lelkrott bizottmány a város minden rendű és rangú lakóihoz, bizalomteljesen felkérvén, hogy a szűkölködők felsegélésére minél na­gyobb adományokkal járulni, és azokat a kibocsátott ívekre feljegyezvén, a gyűjtésre felkért uraknak kéz­besíteni sziveskedjenek. Kelt Pesten, a szükölködök felsegélésére alakult pestvárosi központi bizottmánynak 1863. évi Septem­ber hó 7-én tartott üléséből. Krászonyi József m. k. bizottmányi elnök. G­e­r­­­ó­c­z­y Károly m. k. bizottm. jegyző. A gyűjtő-iveken kívül azok számára, kik egyszerre nagyobb összeget adni nem képesek, mind a mellett azonba­n időszakonkénti tehetségükhöz mért adományaikkal a nyomor enyhítését szives készséggel óhajtanák előmozdítani, — aláírási ivek adattak ki, melyekbe 1863. évi October hótól kezdve bezárólag 1864. évi julius hóig havonkinti bármely csekély ado­mányok bejegyzendők. A gyűjtés vezetésére minden városrészben egy albizottmány alakíttatott,és köztiszteletben álló tekinté­lyes polgárok személyesen fogják az adományokat házról házra szedni, kiknek neveit legközelebb köz­lendjük. — Zalae­griszeg, augustus 31. Főispáni hely­tartó ur ő méltósága a megye összes lakosságához in­tézett felszólításában — mit már ezen lap múlt számai­ban olvasni szerencsések valónk — mai napra, az al­földi ínségben szenvedő testvéreink ügyében tanácsko­zást tartandó, az összes lakosságot meghívta ; ezen felszólítás következtében a megye nagy teremében számos úri és alsóbb osztálybeliek — s ezek közt a külön vallásfelekezetű lelkészek is — mint a megye összes lakosságának képviselői összegyűltek ; hol Bár­dos­y László első alispán ur vezetése alatt nagy számú küldöttség kíséretében a főispáni helytartó ur ő mlga is megjelenvén,s mint mn­a jelenvolt nagy számú kö­zönség a főisp. helytartó ur ő mgának mint a fejedelem bizalma által kijelölt főispánjának azon hódoló tiszte­letet, melylyel apáink e díszes méltóság képviselői iránt mindenkor viseltettek, megtette volna , főispáni helytartó az örömkifejezések közt üdvözölte a gyü­lekezet tagjait, felemlítvén velős mondataiban a Felség buzgalmát, a magas kormány azon intézkedéseit, me­lyek az ínség enyhítésére már megtétettek, s lelket emelőleg sorolta elő, hogy most rajtunk van a sor, kik legnagyobb részben a sors mostoha csapásaitól megkí­mélve vagyunk, ezen szenvedő honfitársaink iránti fe­lebaráti szeretetünket és részvétünket tettleg is bebizo­nyítani, felszántani a sintődők kényeit és nemzetünk legvirágzóbb törzsét a pusztulástól megmentendők, tő­lünk kitelhető módon felsegélyezésükhöz járulni. Erre az orsz. kormányszék intézménye olvastatott fel, mely intézményben kijelölt végrehajtási módozatok iránt S­e­b­e­s­y Kálmán premontrei rendű szerzetes kanonok, Barthodeiszky Gyula megye törvényszéki ülnök s többek részéről igen jeles szónoklatot tartottak, külö­nösen pedig azért, hogy a központi és fiók-bizottmá­nyok úgy alakíttassanak, hogy szenvedő véreink ré­szére a gyűjtés minél sikerdúsabb lehessen. Erre nézve egyhangú felkiáltással a földbirtokos uraságok, tiszt­viselők és az alsóbb rendű osztályból központi bizott­mánynak 48 tag választatott meg, fiókbizottmányok­nak pedig minden papi kerületek valláskülönbség nél­kül kimondattak , a jegyzőséget pedig közbizalom folytán a jeles és hatni tudó tolláról és kitűnő szorgal­máról ismeretes aljegyző, Surgeth Jenő ur vállalta el. A választás ekként megtörténvén, s a megválasztottak a tanácskozmányban megállapított utasításokkal melyeket azonban, mivel csupán a sikeres és gyors gyűjtésre s a gyűjtöiteknek elszállítására vonatkoznak, hosszasban felemlíteni feleslegesnek tartjuk — ellát­tatván, kötelességük gyors teljesítésére utasittattak; ő maga pedig megköszönvén a tanácskozásra megjelen­tek szives részvétét, s miután sajnálatát fejezé ki a fe­lett, hogy a gazdasági egyesület magát e szent ügy­beni közremunkálástól visszavonta, s hogy tagjait dermedt fásultságukból még ipségbenl szenvedő testvéreik halá­los hörgései sem képesek felkorbácsolni, a tanácskoz­­mányt bezárta, s a gyülekezetét eloszlatta. Végre megemlitendőnek tartjuk azt is, hogy ugyan mai napon ő mga főispáni helytartó ur fényes ebédet adott, melyen ő Felségéért s a főispáni helytar­tóért áldomás-poharak koczczintattak s­űrittettek, s ezek közt főisp. helytartó ur ő mgának komoly tartalmú, Bárdosy László első alispán és Sebessy Kálmán premontrei rendű szerzetes kanonok felköszöntései vol­tak legkitűnőbbek. Utóvégre még felhozzuk azt is, hogy a tanács­­kozmányban többek részéről azon nyilatkozat létetett, miszerint máris a vidékekben a korábbi főispáni in­tézkedések folytán itt-ott 600 mérő gyűjtött gabona van alföldi testvéreink részére letéve, így legrövidebb idő alatt a bizottmány jelentésének beküldésével sze­rencsések leendünk köztudomásra hozni, miszerint sok különféle elemi csapásokkal látogatott megyénk is le­tette gazdag ajándékát a könyörület oltárára, még hitelnyitása előtt a közhitetményeket s a központi hivatalos vagy nagy lapokbani értesítéseket, hanem a vidéki lapokban is értesitné a közönséget s nevezné meg vidéki bizottmánya jegyzőjét, ezen bizottmány pe­dig ne a jelentéseket várja, mi majd általános ismeret­ség után lesz renden, hanem terjesztené a bírt és segélyt a nem tudóknak, egyébként helyes elvül lévén kimondva, hogy közbenjárók el nem fogadtatnak.*) Ily viszonyok között óhajtandó volna, ha a me­­gyénkénti tiszti elnöklet alatt lévő segélyző bizottmá­nyok vennék a gondoskodást kezükbe. Ezen általános nyomorúság és sanyar közepette más ügy iránt érdekeltség nem is lehet, csak a közbiz­tonság Ügye az, mely kettőztetett figyelmet igényel ■ fog még inkább igényelni. A lopások már egész hava magában városunkban napirenden vannak s ezért min­den városrész külön örökről gondoskodik a községiek mellé. 1. 1. 4547 4563 4575 4584 4586 4606 4626 4627 4684 4700 4706 4715 4724 4749 4767 4831 4863 4873 4885 4896 4911 4922 4926 4935 4964 4966 4975 5077 5079 5122 5131 5138 5179 5215 5­45 5247 5249 5255 5269 5277 5287 5303 5326 5330 5375 5399 5411 5461 5476 5483 5490 5531 5579 5582 5590 5609 5614 6615 5623 5630 6655 5669 5714 5748 5759 1810 5812 5848 5850 5858 5877 5893 5903 5922 5959 5992 6000. — A pesti m. k. egyetemi szu­lkórodán a bábászati tanfolyam, valamint az uj­szülöttek és csecsemők ápolá­sáról­ előadások október hó - én kezdődnek. A tannyelv magyar és német. *A pesti szegény gyermekkór­ház évkönyvéből 1862 re (kiadta Czanyuga József egyleti titkár) az intézetet illető következő részle­tes adatokról értesülünk : Egyes betegágyak alapítói 1862-ről : id. Wodianer Albert 1050, Gürtler Mihály 2100 írttal. Az alapitó ta­gok az említett évben 105 ft befizetvénynyel 7-el szaporod­tak. A bevétel 1862. jan. 1 től dec. 31-ig volt 9119 ft 94 ’/­ kr., kiadás 9061 ft 90 kr. Pénztármaradvány tehát 1863-ra : 58 ft 4'/1 kr. A pesti szegény gyermekkórházban 1862-ik évi ja­nuár 1-től december 31-kéig összesen 4695 beteg gyer­mek részesült orvosi segélyben; ezek között 4209 járó­­lag látogatá az intézetet a nyilvános rendelési órákban, melyekben az orvos sebészi és szemész rendelések egy­szersmind gyakorlati előadásokkal összekapcsolvák az in­tézetet látogató rendes és rendkívüli hallgatók számára. Ezen járólag orvosolt 4209 beteg közül volt 3721 orvos­­sebészi eset, továbbá volt 488 szombajban szenvedő gyer­mek, kiknek az intézet szemésze H i r s c h 1 * r tr. dél­előtt 9—10 óra közt nyújtott segélyt. A 4209 beteg gyermek között volt nemre nézve : 2166 fiú és 2043 leány;­korra nézve : 1432 egy éven aluli, 1503­­ évtől—3-ig, 718 - tól—7-ig és 556 gyer­mek 7-től a 14-ik évig ; születési helyre nézve volt: 346­ pesti, 322 budai és 4­25 az ország különféle részeiből. A kórodailag orvosolt beteg gyermekek száma az 1862-ik évben 486 lett, ezek közül 28 beteg az 1861-ik évről maradt fönn, és 468 vétetett fel az év lefolyta alatt. Az ingyenes osztályon ápoltatott 427, a fizetéses osztá­lyon 50 kr ápolási napidij mellett 22, és 25 kr ápolási napi­dij mellett 37 gyermek. Az ápolási díjak befizetése a gyermekkórháznak 625 ft és 25 krt o. o. jövedelmezett, mely jövedelem 10 ágy-alapítványi kamatnak felel meg. A 486 kórodai beteg az intézetben 11,776 ápolási napot töltött, s e szerint esik egy betegre általán 24 ápo­lási nap. Ezen 486 gyermek közül volt nemre nézve : 260 fiú és 226 leány ; vallásra nézve : 397 római katholikus, 57 izraelita, 20 helvét, 10 ágostai és 2 görög hitvallású;to­vábbi 472 törvényes és 14 törvénytelen-Magyar- és Erdélyországon kívül Csehország, Isz­tria, Stájer-, Szilézia­, Moldva-, Oláh és Poroszor­szágból. Ezen kórodailag orvosolt 486 beteg gyermek közül 410 gyógyultan és javultan bocsáttatott el az intézetből; meghalt 42­­8 haldokolva hozatván be,­ további ápolás alatt maradt 1863-ra 34 beteg. Kiderül továbbá ezen kimutatásból, miszerint a se­bészi esetek a betegségek összes számának tetemes részét képezték. A véghezvitt nevezetesebb műtétek következők : 7 hólyag- és 2 húgycsőmetszés hügykőben szenvedő gyer­mekeken, 3 légcsőmetszés, 2 mandolakiirtás, 2 nyulajk műtété ; továbbá ínmetszések, álképletek kiirtása, csont­törések bekötése és más számos kisebb műtét. A szembetegek száma ezen lefolyt évben 488 tett ki, tehát 121 el többet mint 1861-ben ; ezek közül a leg­súlyosabb 100 vétetett fel az intézet ágyaira, úgy hogy 1861-től visszamaradt 5 beteggel összesen 106 orvosol­­tatott kórodailag ; többeken közülük nevezetesebb műté­tek vitettek véghez. Az intézet szellemi oldalát tekintve, 56 orvos és sebész-növendék, okleveles orvostudor és sebész részint mint rendes, részint mint rendkívüli hallgató jelentkezett a nyilvános orvosi rendeléseknél, résztvéve a gyermek­gyógyászati előadásokban. ^ hallgató szülésznők száma e két félévi tanfolyam­ban 158-ra ment. , . , , Ezeken kívül Hirscl,,*1 1^ mrű inté­zeti szemész, több orvos sebész-nőrendező *.1­44 erdöStu­dornak tartott gyakorlati előadásokat a gyermekkorban előfordulni szokott szembántalmakról , s ezáltal intéze­tünket czélja elérésében nem kis mértékben elősegíté. Hasonló buzgalommal igyekezett 8 d­h m i d t Gy. tr. ur, mint intézeti boncznek, pontos kórbonettani búvár­­latai által intézetünk tudományos czélját előmozdítani. Hogy a gyermekkórházat látogató orvos sebész­növendékek minden irányban kellő kiképzést nyerhesse­nek, Markusovszky Lajos ír. úr és műtő kére­tett fel a választmány által, miszerint a gyermekkorban előforduló sebészi műtétekről gyakorlati előadásokat tartson. Örömmel jegyezzük föl, hogy az itt kimutatott ered­ményeknek egyik főtényezője volt a kórház igazgató fő­orvosa dr. B­ó­k­a­i János. Buzgólkodása az intézet szel­lemi és anyagi gyarapodása és fentartása körül mara­dandó emléklapját képezi e közhasznú humánus vállalat évkönyveinek. A pesti gyermekkórház 24 évi fennállása óta abban 65,485 beteg gyermek orvosoltatott. A legnagyobb szám 1861-re esik (4470). — A f. hó 13-kán a „Napi újdonságok“ rovatában, a pestmegyei börtönből megszökött, de elfogott L. I. rab­ló iránti közlés kiegészítésére a következő hiteles kútfő­ből merített adatokat közölhetünk még . Folyó évi September hó 7 dikén este 8 órakor, a szokásos mindennapi börtönvizsgálat bevégeztetvén, L. Imre, P. András és V. András rabolt egy a börtön szelelő lyukán a padlásról lefelé hozzájuk becsúsztatott új nagy reszelő segedelmével, és egy kétfelé szedett szabó­ olló­val egy ölnyi forma magasságban kezdették a két lábnyi széles téglafalat kibontani, mely műtéteket éjfél után 1 óra tájban sikerrel bevégezvén, egy oly nyíláson, melyen keresztül egy középnagyságú ember kiférhetett, maguk­kal csalván B. József foglyot is, mind négyen a szomszéd árvaszéki igtató-hivatalba kúsztak át, hol a folyosóra vezető ajtót kifeszitve, a másodemeleti első udvarbeli szé­les folyosón négykézláb mászva, ugyanazon emelet ár­nyékszékei rostély nélküli ablakfájához több összegör­­csölt lepedőket erősítettek meg, melyeken is legelőször L. Imre lecsúszván, közepe táján megszédült, s a sikátorbeli kövezetre lezuhanván, súlyosan megsérült, annyira, hogy P. András és V. András utána minden baj nélkül lejutott pajtásainak alig sikerült öt az ujvilág-utcza s a barátok terén keresztül a Dunapartra hurczolni, hol félvén üldöz­tetésüktől, L. Imrét magára hagyták, negyedik czimborá­­juk B. Józsefnek pedig már nem volt ideje a veszélyes légutat megkísérteni, mert a megyei huszár-káplár, a zuhanásra felébredvén, a sikátorba szaladt, s észrevévén a lecsüngő lepedők felett B. Józsefet, azt fegyverével visz­­a­akiasztotta. L. Imre magára hagyatván, hajnali 5 óráig a Dunaparton hevert, hol egy ismeretlen halászlegény által fölfedeztetvén, azt bérkocsiért küldötte, melynek se­gedelmével 8. József pesti pásztor ember, régi pusztázó hadnagykori ismerőséhez szállíttatván magát, azt 100 ftnyi jutalom igérése mellett Úriba, hazájába leendő szál­lítására akarta bírni, de 8. József nem hajlott szavára, hanem bírt adatván a hozzá közel lakó városi mezei biz­tosnak, az által elfogatta, s a megye börtönébe vissza­­kisértette reggeli 6—7 óra között. Míg ezen elősoroltak történtek, P. Sándor, L. Imré­nek a szelei posta kirablásakor rabló czimborája meg­bosszankodván társa elillanásán, jelentést tett aziránt, hogy L. Imre a postakocsi kirablása után osztályrészét Úriban hagyta elásás végett ismeretlen nevű szeretőjé­nél, mely jelentés folytán főispáni helytartó az ő méltó­sága által egyik központi tiszti ügyész P. Sándor kísére­tében azonnal Úriba küldetvén a helyszínére, annak si­került, daczára annak, hogy P. Sándor a kérdéses nőt az elibe állított K. Erzsi személyében föl nem ismerte, lakó szobájában egy a boglya-kemencze kuczkójában elásott, s befalazott zöld mázos bögrét, mely papirossal be volt kötve, fölfedezni, melynek tartalma a helybeli r. katholi­kus lelkész ur s az öszves községi elöljáróság jelenlété­ben fölolvastatván, 2429 o. é.­ftnyi papírpénznek lenni tapasztaltatott, mely öszveg a községi pecséttel lepecsé­­teltetvén, Pesten újra fölszámláltatott, s csakugyan any­­nyinak találtatván, a megyei letéti pénztárba helyeztetett. Ugyanez alkalommal V. József péteri csárdás, L. Andrásné, s K. Erzsi orgazdasági gyanúval terhelt úri lakosnők elfogattak s behozatván, P. András, és V. An­drás szökevények elfogatása iránt a legerélyesebb intéz­kedések megtétettek. n. K. — Temesvár, sept. 11-én. Nagy könnyebbülés­sel olvastuk e lapok tegnapi számában, hogy megyénk is 80,000 mérő vetőmagot kap búzában, 30000 mérőt rozsban, ő Felsége kegyelmes rendeletéből, mi­által aggodalmaink a vetésre nézve nagyrészt megszüntet­­vék ; reméljük, hogy a szükölködők elélhetéséről pe­­­dig adományok útján az emberszeretet fog gondoskod­ni, valamint a munkaadás is mielőbb, mindenesetre még a netalán igen esős tél beállta előtt fog foganato­síttatni. A­mi a kölcsönnyújtás utjáni gyimolítást illeti, kívánatos volna, ha a földhitelintézet nem elégelné meg A brüsseli ipar­ s hitelbank ajánlata. Langrand - Dumonceau urnák, mint a brüsseli föld- s ipar-hitelbank igazgatójának magyarországi teljhatalmazottja dr. Ullmann Sándor úr, ki több idő óta dicséretes buzgalommal igyekezett Langrand ur­nái olcsó kölcsönt eszközölni az inségsujtotta köz­ségek számára, közelebb megérkezvén külföldről, el­járásának és törekvésének sikerülése folytán a követ­kező levelet intézte mag­B gr. Dessewffy Emil úrhoz: Méltóságos grófi Magyarország java körül a legmélyebb részvéttől áthatva, meghatalmazóm L­a­n­g­r­a­n­d-D­umonceau, a brüsseli föld- és iparhitelintézet vezénylő igazgatója mély fájdalommal értesült a lapok és magánhírek ál­tal azon, minden embert részvéttel elfogó, minden ecse­telést felülmúló nagy nyomorról, mely ön hazájának legtermékenyebb részében uralt. Meggyőződve lévén a felől, hogy az ínségnek leg­inkább azáltal lehet egy részben elejét venni, hogy ha a jelenleg foglalkozás nélküli munkaerők a gazda­sági viszonyok javítására fognak fordíttatni, Langrand úr részvételét nemcsak szavakban, hanem tettleg is óhajtja bebizonyítani. Méltóságodnak átalánosan ismert ama közhasz­nú törekvése, hogy Magyarország fölvirágzását előse­gítse, és az áldozatkészség, melylyel méltóságod ba­zája Ügyeinek szenteli munkásságát, azon reményre jogosítja teljhatalmazómat, hogy a gróf szívesen fog­ná venni, ha Langrand úr a grófnak több évi tapaszta­lására támaszkodva, és azon meggyőződésben, hogy az általa az ínség enyhítésére fordítandó őszlét hová­­fordítása iránt senki sem adhat jobb útmutatást, mint a gróf, ezen öszletet az ön elnöksége alatt álló földhitel­intézet közvetítésével a gróf rendelkezése alá bocsátja. Langrand úr kész egy millió ftot jelzálogi bizto­síték mellett öt évre, ötös kamattal a föntebbi czélokra adni, ezen összeget haladéktalanul folyóvá tenni, és a magyar földhitelintézetnél letéteményezni addig is, míg szóbeli érintkezés folytán a kivitel részletei megálla­­píttatnának, s a fent kitett összeg rendeltetése helyére juthatna. Azon kellemes reményben, hogy a gróf szives le­­end­ő fi­radságot magára vállalni,bátor vagyok válaszát kikérni; ki is maradtam méltóságodnak mély tiszte­lettel Dr. Ullmann, Langrand Dumonceau teljhatalmazottja. Dessewfffy Emil gróf ezen levélre követ­kezőleg válaszolt: Langrand­ Dumonceau ur, mint a brüsseli föld- és ipar-hitelintézet vezérigazgatója, magyarországi telj­­meghatalm­azottja Dr. Ullmann Sándor urnák Pesten. Ón által e folyó hó 12 én Langrand Dumonceau ur nevében hozzám intézett levelet nagy köszönet és őszinte örömmel fogadtam. Élénk megelégedéssel lá­tom belőle, hogy a közjó biztos kellékei felismerésétől áthatott külföldi tőkeerők a minden anyagi érdekek biztos elvét, a solidaritást saját hazámra is kiterjeszte­ni kezdik. Üdvözlöm ezen általános jóltevő és szeretetteljes tényt, mely magát valóságos előhaladásként a népgaz­­dászat terén fölemelendi, ha mint vezetője a czélhoz vezérlő biztos törekvéseknek, a földhitelnek azon ter­*) A földhitelintézet legközelebb közlött körlevele a vidéki bizottmányokhoz tanusitjal annak ebbeli gondos­kodását. E­z e­r­e­­mékeny kifejlődést szolgáland adni — mely a népgaz­­dászat felvirágzására szükséges. Langrand-Dumonceau ur szándéka által, melyet ön szives volt velem közleni, mint magamat, úgy az in­tézetet is, melyet képviselni szerencsém­ben, igen meg­tisztelve találom ; szíveskedjék ön haladéktalanul er­ről Langrand urat értesíteni. A nemes és jóakarat, melyet Langrand úr tanúsított, polgártársaim által bi­zonyosan elismertetni fog, — a kinek én, hogy hazám­nak is hasznára lehessek, a legnagyobb örömmel ren­delkezése alá bocsátom tapasztalataimat, tanácsaimat s őszinte akaratomat. Örömmel ragadom meg ez alkalmat, uraságodnak tiszteletem kifejezését ismételhetni. Bécs, 1863-iki sept. 13-án. Gr. Dessewffy Emil, az akadémia és a m. földhitelin­tézet elnöke. Felhívás a somogyi gazdasági egyesület elnökétől, Somogy megye birtokosaihoz! A somogyi gazdasági egyesület f. évi július 29-én tartott közgyűlésében azon eszmét, hogy megyénk székvárosa a megye szélén keresztülvonuló déli vaspá­lya valamelyik pontjával vasút által összeköttessék, magáévá tevén, engem tisztelt meg azon megbízással, hogy megyénk anyagi emelésére ezérte ezen eszmének gyakorlati kivitelére szükséges további lépésekről gon­doskodjam. A vasúti vonalak építése sok nehézséggel jár, különösen nálunk, hol ismert pénzviszonyainknál fog­va a szükséges pénzerővel nem rendelkezhetünk , azon­ban mégis rendelkezésünk alatt állanak azon módok, melyek által a nehézségekkel nemcsak megküzdhe­­tü­k , hanem azokat le is kü­zdhetjü­k , ha komo­lyan akarjuk, hogy a felkarolt eszme gyakorlati­lag valósítva legyen. — Kísérletet teszek , kije­lölni azon módot, mely által oly helyzetbe jöhetünk, hogy önmagunknak leszen vasutunk, a­nélkül, hogy annak gyümölcsét idegenek élvezzék.­­ Nem létezett eddig vasútvonal, mely kamatbiztosítás nélkül életbe jöhetett volna; azért minden vasútvonalra vállalkozó társulatnak szükséges a kormány különös kedvezései­ben részesülni. Bátor vagyok én is remélni, mikép vállalatunk a magas kormány némely kedvezéseiben szintén fog részesülni, de arra ketek, hogy e mellék , nagyon szorítkozó vonal oly érdekűvé szerint a nagyobb országos kapcsolt vállalatokkal hasonló kamatbiztosítási kedve­zésben részesíttessék. Annálfogva csak magunk ere­jére támaszkodhatunk, s önerőnkben kell keresni és feltalálni azon biztosítékokat, melyek a pénzerő előte­­remtésére nélkülözhetlenek; de ha akarunk vasutat sa­ját erőnkkel felállítani, az ahhoz szükséges tőkét meg­szerezhetjük. Földünk megadhatja a pénzerő kiállítá­sára szükséges biztosítékot, minthogy a vasútvonal a kezdő pont körül legkevesebb három mértföldre érez­teti főleg jótékony hatását, s így Kaposvártól három mértföldig terjedő vonalnak 36 □ mértföldnyi földterü­let, — a három m­értföldön túl terjedő minden egy mért­­föld vonalnak pedig — jobbra és balra két és fél mért­­földig vonuló földterületet számítva —6,0 mértföldnyi földterület adna biztosítási alapot. Megkísérlem itt rövid összevonásban elmondani, miként történnék a biztosítás. Tegyük fel, hogy egy mértföldnyi vasútvonal — minden építési kellékekkel — 400,000 frtba kerülne, az egész vonal pedig 2,400,000 frtba. Ezen összegből nekünk nem szükséges többet, mint másfél milliót biztosítani, s ha ez biztosítva van, az építéshez szükséges egész pénzerő meg leszen nyer­ve. Ezen összeg biztosítására hat mértföldnyi hosszú vonalnál — tekintetbevételével annak, hogy a már lé­tező déli pálya két mérföld távolságú szomszédságában lévő birtokosok már élvezhető kedvező viszonyuknál fogva a kaposvári vasúttal nem lehetnek érdekelve, s annálfogva tőlük biztosítást igényelni nem lehetne — esnék 41 □ mérföldnyi földterület, vagy 546,666— 1200 □ öles — hold; egy holdra pedig esnék 4 frt, s nem egészen 39 kr; azonban biztosabb számitás tekin­tetéből egyre másra tegyünk minden holdra kerek szám­mal 5 frtot. A biztosítandó összeg a kölcsönadó tőzsér által betábláztatnék azon birtokokra, melyek a vasútvonal mellett három s illetőleg két és fél mérföldre elterjed­nek, s a vonal tulajdonává válnék azon birtokosoknak, kiknek birtokai a szükségelt tőkét biztosították. Midőn a vonal elkészül, s a közforgalomnak­ át­­adatik, a kibocsátott részvények currust nyernek. A nézve nem kecsegtet­­szük , helyi érdekekre nőhetné ki magát, mi­birodalmi érdekekhez

Next