Sürgöny, 1863. szeptember (3. évfolyam, 198-222. szám)

1863-09-17 / 211. szám

mány alakítása pótlólag közöltetik. Főkapitány Jan­kovics György az a maga elnöklete, netáni távollétében pedig egyik kerületi alkapitány elnökle alatt követ­kező tagokból van alakítva : Mizrei István, Velkey István jászberényi közbir­­tokosok, Pellhes József, Eördögh András országgyűlési követek és jászberényi közbirtokosok, Pintér Mihály 1861-ben városi főbíró, főtiszt. Farkas Péter jászberé­nyi plébános és ez. prépost, tiszt. Kármán János ref. lelkész Jászberényben, Sipos Orbán b. Ügyvéd s 1861- ben jászberényi főjegyző, Halaay József, Bódi Ger­gely, Szele Gábor, Harsány­i Szilárd, Scopián Sándor jászberényi közbirtokosok, Mercse Döme és Ujcz Imre gyógyszerészek, dr. Venitger Alajos városi főorvos, dr. Orbay Antal jászkerületi főorvos, Vikontay János gymnasiumi igazgató, dr. Koor János, Ferenczy An­drás, Mizsei László, Sárközy János, Fülöp István, Eigen Miklós, Wagner Alajos, Bartal Márton jászbe­rényi közbirtokosok. — Polgár, sept 2. Mélt. Szabó János főispáni helytartó úr körútjából Nagy Kallóba székhelyére sze­rencsésen megérkezvén, rögtön intézkedett, hogy Pol­gárra 24 köböl gabona kiosztás végett előleg is kikül­dessék. Ugyanakkor nem kerülhette ki e méltósági­nak atyáskodó gondoskodását és nagy figyelmét a többi ínséggel küzdő lakosok szomorú sorsa se, mikép a földdel bíró volt úrbéri gazdákat is biztosítván arról, hogy ha a nemzeti államkölcsön eladhatását a nmlga magyar kir. helytartótanácsnál, mely iránt­iméltósága még Polgárról irt és tett lépéseket, kieszközölheti, an­nak egy bizonyos részét a vetőmag megszerzésére for­dítani megengedi. — A munkatehető szegény zsellére­ket is abban a jó vigasztaló reményben hagyta, hogy mihelyt a tiszaszabályozási csatorna munkája a Hor­tobágy környéke körül megnyílik, a polgári szegénye­ket a csatorna ásatásához alkalmaztatni fogja.. A sze­mély és vagyonbiztonságra is kiterjedett e méltóságá­nak figyelme, azt ígérvén, hogy Polgáron és a pol­gári határ területén a pandúrok gyakran meg fognak fordulni, hol a személy- és vagyonbiztonság felett a legszigorúbban őrködni kötelesek lesznek. Más csapás is érte vidékünket : Polgár környéi­­körül a keleti marhavésztől van cernirozva, nevezete­sen Tisza-Dob, Hajdu-Nánás, Hajdú-Böszörmény, hor­tobágyi környék és Borsod megye részéről, a Szél pusz­táról a keleti marhavészszel ostromoltatik. 2­0 mél­tósága e tekintetben is intézkedett a helyszínen, és a felállított őrök által elzáratta Polgár városát a vész­szel fenyegető helyektől. Fogadja el méltósága Polgár városának az ösz­­szes olvasó közönség előtt kifejezett legforróbb háláját, a tiszta lélek­ből származott ünnepélyes nyilatkozatát. T­h­u­r­y György: Külföld, ANGOLORSZÁG. A „Herald“ jelenti, hogy Rus­sell lord megparancsolá a Liverpoolban épülőfélben lévő két pánczélos­ hajó lefoglalását, mivel constatí­­rozva van, hogy egyetlen francaia alattvaló sem ren­delheté meg ezen hadi­hajók építését. OLASZORSZÁG: Dél Olaszországban a brigantik működésérüli tudósítások igen nyugtalanítólag hangza­nak. A „Campana del Popolo“ szerint Corato köze­lében egy 200 főnyi csapat kóborol. Néhány nap előtt az Coratóban egészen katonai modorban vetett ki s hajtott be élelmiszerek, fegyverek, ruhákból stb. álló hadiadót. A város körüli szép villákat birtokukba vet­ték, ott basák módjára élnek, és senki sem meri őket elűzni, mivel még csak tíz nemzetőrt sem lehet össze­gyűjteni. Barletta s Lecce vidékén épen így áll a do­log. — Más tartományokban is nem csekélyebb a baj. A positanói, agerolai s betticai hegyek közt egy 100 főnyi csapat kóborol. Senki sem mer a kapun ki­menni, attól félvén, hogy elfogatik. SVÉDORSZÁG. A svéd-dán szövetség tárgyában a Christianiában megjelenő „Mor­­genbladet“ egy s­t­o­c­k­h­o­l­m­i levélből következőket közöl : „Tökéletesen igaz, hogy Svéd-­­ Dánország közt védelmi szerződés köttetett, a külügyminister azon jegyzékeinek alapján, melyek annak idejében a svéd s norvég országgyűlések elé terjesztettek , miszerint t. i. nem kell abba beavatkozni, mi a bolsteini s lauen­­burgi herczegségeket illeti; azonban ragaszkodni kell ahhoz, hogy Schleswig dán tartomány. Nem tudhatni, ha váljon a szerződés már forma szerint alá van-e írva, de az bizonyos, hogy az tervben a svéd állam­tanács elé terjesztetett. A főpont abban áll, miszerint svéd s nor­vég csapatoknak kellene a dán sereggel közreműköd­niük, ha Schleswig megtámadtatnék. A dán „Dagbla­det“a dán minister­elnök közlönye, azon nézetet akarta érvényre juttatni, hogy a Holsteinbann szövetsé­yi vég­rehajtás már háborúnak tekintessék, de ezt nem vihető ki. A svéd-norvég segély­csapat 25.000 főre szabatott ki, miből Norvégiának 7000—7500 embert kellene szolgáltatnia. — A szerződésnek másik megállapított pontja abban áll, hogy Dánia veszi át a segély­csapat tartási költségeit, s a Svédország s Norvégia közti szállítási költségeknek egy részét is viseli. E szerint a Holsteinbani végrehajtás nem casus belli ugyan, de bá­bom könnyen fejlődhetik abból.“ Megjegyzendő, mikép a „Journé des Débats“-nak egy stockholmi levele szerint, az állítólagos szövetség Svédországban s Norvégiában igen népszerűtlen. Mél­tán azt vélik, hogy ama pénzt, melybe az az ország­nak esetleg kerülhet, sokkal jobb lenne vasutak épí­tésébe fektetni be. OROSZ-LENGYELORSZÁG. A „Kr.Zig“ varsói levelezője szerint, L­e­w s­z­y­n tábornok s rendőr­fő­nöknek egy f. hó 9-ről kelt kibocsátványa Varsó ösz­­szes lakosainak újólag emlékezetébe hozza a hadiálla­­potra vonatkozólag kiadott határozatokat, melyek már szinte egészen figyelem nélkül hagyattak, s elrendeli, hogy hét nap alatt, tehát f. hó 1- ig a lakosok összes bejelentési könyvei egészen rendbe hozassanak, hogy minden nagyobb háznak a rendőrség előtt ismeretes kü­lön felelős házigondnoka, valamint minden bejárásnak külön kapu­ őre legyen, s a házajtóknak éjjel-nappal zárva kell lennie, s csak azon kapus által szabad ki­nyittatnia, kinek a ház minden lakóját s helyiségét is­mernie kell; annak minden ki­­g bemenő személyt meg kell kérdeznie az iránt, hogy hova megy s honnan jön, s szükség esetében ez iránt a rendőrségnek fölvi­­lágosítást adnia. A lakók jegyzékének nem csak a ház tornáczán, hanem a kapu külső oldalán is ki kell ra­gasztva lennie. A kisebb házak birtokosai, kik nem ké­pesek kapust tartani, maguk tartoznak ezen kötelessé­geket teljesítői. Minden mellék-bejárásnak s hátulsó s ajtónak éjjel-nappal zárva kell lennie, s a kulcsnak­­ mindig a kapusnál vagy a gazdánál lennie. Csupán a­­ nyilvános boltok vannak kivéve ezen zárlat alól A ka­­i puénak vagy házgondnoknak igyekeznie kell arra, hogy egy idegen se tartózkodjék az udvaron, a torná­­szon stb.,­­ az olyat, ellenszegülés esetében, tüstént a legközelebbi állomáson lévő rendőr­katonához kell uta­sítnia. Az említett 7 nap elteltével Varsóban általános házmotozás fog eszközöltetni, s gyakrabban ismétel­­tetni, s a kiadott szabályoktóli legkisebb eltérés is a legszigorúbban megbüntettetni. A „Kr. Ztg“ levelezője ezen lehetetlen rendeletét igen jellemzőnek találja a varsói állapotra nézve. „An­nak czélja“ — úgymond — „nem csak a számos kó­borló összeesküdteket ellenőrizni, s azok menhelyeit fölfedezni, hanem netaláni újabb merényleteknél a gyilkosoknak a számos ház-átjárásokon át megmene­külését is meggátolni. Rendőrségünk 1600 ról 2500 főre emelteték , még pedig orosz testőr-katonák s 34 liszt által, úgy hogy minden 2 házra egy rendőr- ka­tona jut. Továbbá tiltva van, bármit, mi hadiszerhez számítható, készitni. Ilynemű uj tárgyak készítése, s a régiek kijavítása csak a rendőrség engedélyével esz­közöltetik. Ezen engedély a megrendelő kimutatása mellett tüstént megadatik. Újólag némi ostromállapot­ról beszélnek, Varsót illetőleg, de csak néhány napra, Varsónak katonasággali körü­lvétele által, mely idő alatt a motozás fog történni, és senki sem fog be ,vagy kibocsáttatni, ki tökéletesen nem igazolja magát. A hölgyek gyásza szintén meg fog tiltatni, még pedig pénzbüntetések alatt, s az itteni fellegvárba, valamint általában a várakba 3 nap óta egyetlen feketébe öltö­zött nő sem bocsáttatik be. Az utczán már számos rend­őr-katonák járnak, kik az itt állomásozó gyalog ezre­­dekből vétetvén, mellükön a rendőr-katonák számje­gyét viselik. Berg grófnak meghagyatott, hogy a lengyel fölkelést az év végéig bárminő eszközökkel verje le.“ A „Lemberg. Ztg“-nak Brodyból írják : „Az orosz kormány a kiewi kormányzóságban, Podolia­­s Volhyniában 10 pet­nyi, 3 nap alatt lejáró jövedelmi adót vetett ki, mit sokan nem képesek megfizetni, mivel az uralkodó zavarok következtében szinte semmi jövedelmet sem húznak birtokukból, s a hitelt elvesz­tették. A jelen perekben szerencsétlenség földbirtokos­nak lenni; a parasztok minden szolgálat­tételt megta­gadnak, a legtöbb föld miveletlen marad; a nemzeti bizottmány tetemes áldozatokat kíván pénzben, élelmi­szerekben s fölszerelési tárgyakban; a törvényes kor­mány maga részéről tízszerte több embert s pénzt kö­vetel, s ezen vigasztalan állapot végét jelenleg nem le­het belátni.“ Mint Varsóból jelentik, onnan újólag 200 sze­mély vizett el Szibériába. A lengyel tartományok­ra, a kormány kibocsátványánál fogva, roppant hadi adók vettettek. A varsói titkos rendőr-hatóságnak már emlitett kibocsátványa, mely a városnak tiz napjai elzárását jelenti, igy hangzik : „Az oroszok közt következő hir szárnyal, mely a hitelesség minden jelét viseli magán . A czárfi eluta­zása után Varsó, erős katonai zárvonal által, egész ki­terjedésében el fog záratni, és senki sem fog se ki-, se bebocsáttatni; magában a városban, a szó legszorosabb értelmében, minden házban, kivétel nélkül, minden bér­lőnél, s az utczákon minden elhaladó személynél moto­zás fog eszközöltetni. Ezen állapot tíz napig tartana. Noha ezen terv hihetetlennek látszik, mégis számítha­tunk rá, hogy az az itteni orosz hatalmasok hangulata mellett végre fog hajtatni. Ezért a főváros rendőr­fő­nöke kötelességének tartja, a polgárokat, az orosz kor­­mány ezen szándéka tekintetéből arra inteni, hogy vi­gyázzanak magukra, s hogy semmi veszélynek se te­gyék ki magukat; a nélkül azonban, hogy a polgári kötelességekről megfeledkeznének.“ Rechberg grófnak gróf Thunhof, Bécsből aug. 12-től intézett sürgönye így hangzik : „Ön ismeri már Gortsakoff herczeg sürgönyének szövegét, melyet Balabine úr, másolat kézbesítése mel­lett, f. évi jul. 17-én olvasott föl előttem. A­mint önt erről értesítem, á cs.kormány élénken fájlalja, hogy Oroszország nem válaszolt kielégítőbb módon ama nyilatkozatokra, miket Austria , Franczia­­ország s I. Britanniával együtt tett Sz. Pétervárott. Valóban Gorzsakoff hg csak határozatlanul csat­lakozik az alkudozás­a alapjául javaslott 6 ponthoz. Ő tagadja azok tüsténti alkalmazásának czélszerűsé­gét, az anyagi rend teljes helyreállítása előtt. Az al­­kanczellár úr azt látszik hinni, hogy ezen alapok puszta tárgyalása is csorbíthatná a kormány tekintélyének Len­gyelországban helyreállítása végett tett intézkedések keresztülvitelét. Ezenfelül a hatalmasságok közremű­ködése a hozandó határozatoknak Oroszország bel- Ügyeiben oly beavatkozás bélyegét adná, mit a sz.­péter­­vári kabinet nem akarna megengedni. E szerint az orosz kabinet vonakodik ama a hatalmasság értekez­letét elfogadni, melyek a bécsi congressusi okmányt aláírták. Midőn az orosz kormány az ezen okmányban említett általános elveket figyelmen kívül állóknak te­kinti, csupán az austriai s porosz udvarokkali közvet­len egyezkedésbe fogna beleegyezni, oly czélból, hogy saját lengyel birtokainak illető helyzete, melyekre az 1816-ki kötések kiterjednek, a jelenkor kívánalmaival s a kor haladásával öszhangzásba hozassák. Ezen­­felü­l Gortsakoff hy arra figyelmeztetett bennünket, hogy ezen eljárásmód megfelelő lenne az 1815-ben követett eljárásnak. A cs. kormánynak constatk­oznia kell, hogy ezen pontok nagy része iránt véleménye eltér az orosz kor­mányétól. Először is ellenkezőleg igen sürgősnek tart­juk, a kibékülésnek általános érdekében annyira szük­séges művet tüstént megkísérteni. Midőn az orosz ud­var fölhasználja ama leyális s önzetlen közreműködést, melyet Austria, Francziaország s I. Britannia ajánla­nak föl számára, az a leghatályosb eszközt biztosítja magának arra nézve, hogy Lengyelországban a mér­séklettség eszméinek szerezzen győzelmet, s ezzel tar­tós béke alapjait vesse meg. Lehet, hogy a legszélsőbb pártok közlönyei a­­ hatalmasság által ajánlott pro­­grammot mint elégtelent elvetik. De tévedés lenne azt hinni, hogy ily esetben csak két párt áll egymással szemben; t. i. egyrészről a kormány, mely a fölkelés elnyomásával foglalkozik, s másrészről a felkelők fő­nökei, kik a rendetlenségeket szítják, s a legtúlzottabb követeléseket formálják. Ezen két táboron kívül van még egy számos ingadozó tömeg, mely meg lenne elé­gedve, ha a személy­i vagyon­biztonságot jogos s jó­tékony kormányzat oltalma alá látná helyezve. Mi­dőn Oroszország a lakosság ezen részének bizalmát meg­n­yerné,­­ nagy lépést tenne az ország pacificá­­lására. Gorzsakoff­ág bármely kibékitési kísérlet egyik legfőbb akadályául jelöli ki azon erkölcsi fölbátorítást, mit a fölkelés legesztelenebb törekvései a kivülrőli ak­­tív beavatkozás Jemenjéből merílnek. Igaz, hogy a lengyelországi eszmények Európában élénk rokonszen­vet gerjesztettek. Ezen rokonszenv szinte mindazon ál­lamokban nyilvánult, hol nemzeti képviselet áll fenn. Azonban az igynemű manifestatiók, még azon anyagi segélylyel egyesítve is, mit a fölkelők, a kormányok pontos felügyelete daczára, a határos államokból kap­hatnak, a rend Lengyelországiak helyreállításának nem egyedüli akadályát képezik. Ha a fölkelés— mint Goitsakoff bg mondja — összes erőfeszítéseit a len­gyel királyságban öszpontosítá, ez onnan van, mivel az ott oly kedvező térre is talált, hol annak könnyű volt alapos panaszokat ébreszteni, s hol az elégület­­lenségre oly okok léteztek, miknek épen elenyészteté­­sét ajánlottuk. Ha az orosz udvar inkább tekintetbe veszi a vallás­szabadság s a nemzeti intézmények fönn­tartása iránt 1772 - 1815-ben vállalt kötelezettségeket, a külföldi izgatások nem oly könnyen idézték volna elő ezen zavarokat, miknek gyakori ismétlődése a szom­széd országokat s egész Európát nem ok nélkül nyugta­lanítja. Épen igy nem foghatjuk föl azon ellenvetéseket, miket Gorzsakoff hg oly formaszerű értekezlet össze­ülése ellen hoz föl, mely a lengyel ügyek tárgyalására lenne hivatva. Mihelyt a sz.-pétervári kabinet elismeri, hogy a többi hatalmaknak jog­ukban áll bizonyos, a lengyel királyságot illető közlések értelmét magyarázni — ugyanaz ezáltal közvetve, épen ezen hatalmaknak oly bírálási jogát ismeri el, mely azokat véleményük ki­mondására indítja, oly rendszabályok létesítése iránt, melyek csupán ezen kötések kö­vetlen következ­ményei. Mi a bécsi szerződéseket aláirt­ó hatalmasság­nak a lengyel királyság helyzete fölötti tanácskozá­­sokban, részvétében nem találhatnék föl az Oroszor­szág belü­gyeibe közvetlen beavatkozás jellemét, mivel világos, hogy a bécsi szerződés ezen királyságot oly különös állapotba helyzi, mely nagyon különbözik az orosz birodalom tartományaiétól. Ezért nem láthatjuk át, hogy mi tenné elfogadhatlanná, — még Gortsakofs­ág szempontjából is. — Oroszországra nézve, a­­ ha­talmasság értekezletének összetdlését. Már tiltakoztunk ama magyarázat ellen, mit a sz. pétervári kabinet jun. 18-ai sürgönyünk egyik helyének ezen irányban lát­szott adni. A cs. kabinet akkor nem tett egyebet annál, hogy egy elemi igazságot constatírozott. Valóban vilá­gos, hogy egy értekezletnek az Oroszországgali alku­dozás végett­ összeülése lehetetlenné lesz, ha a leg­közvetlenebbül érdeklett fél, épen az, melylyel alku­dozni kellene, vonakodik megjelenni. Azonban mi ezen fönntartás által épen nem akartunk ará tenni e­élzást, mintha mi helyeselnék Oroszországnak az értekezlet­­beni résztvevőstől vonakodását. A­mi az Austria, Porosz é­s Oroszország közti közvetlen egyezkedés javaslatát illeti, á cs. kormány— a­mennyiben ez őt illeti — nem tekintheti elfogadható­nak ezen combinatiót. Itt e tekintetben csak azt ismé­telhetjük, hogy a bécsi, londoni s párisi kabinetek közt, a lengyel kérdés békés megoldása végett előállított egyetértés ezen 3 kabinet közt oly köteléket képez, melytől most már Austria nem oldhatja föl magát, hogy így különváltan alkudozzék Orosz és Poroszor­szággal. Ezenfelül vissza kell utasítnunk azon egyenlősí­tést, melyet ezen javaslat oly területek közt látszott fölállitni, melyek egyszerűen az austriai birodalomba kebeleztettek be, s a hajdani Lengyelország azon ré­sze közt, mely 1815 ben mint egy, az orosz birodalom­mal egyesített állam — azonban elkülönített kormány­zat élvezetével — állíttatott föl. A Császár, Felséges Uruak, nem késett lengyel birtokait saját ösztönéből oly intézményekkel látni el, melyek a jelenkor szük­ségeivel s az idő haladásával öszhangzásban állottak. E szerint a cs. kormánynak, maga részéről semmi oka sem volt, ez iránt a határos kormányokkal egyezkedni s ama rendszabályok, miket az Oroszországnak aján­lott, épen nem ellenkeztek ama példákkal, miket az saját birodalmában adott. Egyébiránt sietünk megelé­gedéssel venni tudomást ama nyilatkozatról, mely ájul. 15. (27.) sürgönyben foglaltatik, melyet Knorring úr olvasott föl előttem, s melyben Gortsakoff hg tilta­kozik ama magyarázat ellen, melyet javaslatának adhattunk volna. Végül az 1815-ki előesetet — szerintem — nem lehet sikerrel alkalmazni a jelen viszonyokra, mivel ama hatalmak, melyek a bécsi szerződést aláírták, akkor nem bírtak a jelenleg fölhozott s épen ugyanezen szer­ződésekből kölcsönzött jogczímmel, a lengyel kérdés szabályzásába­ beavatkozásra. Midőn ekkép nézeteinket Gortsakoff hggel közöl­jük, még egy parancsoló kötelességet kell teljesitnünk, t. i. legkomolyabb figyelmét hívni föl a helyzet fon­tosságára s ama felelősségre, mit az Oroszországra hárít. Austria, Francziaország s I.-Britannia kiemelték egy oly helyzet megszüntetésének sürgős szükségét, mely sajnos­­ Európára nézve veszélyteljes; ugyanek­kor kijelölték azon eszközöket, melyeket — vélemé­nyük szerint — az ezen czélra eljuthatás végett alkal­mazni kellene s közreműködésüket felajánlották, hogy az biztosabban elévethessék. Ha Oroszország nem teszi meg mindazt, mi tőle függ, a­­ hatalmasság mérsékleti s békülékeny szándé­kainak támogatása végett, — ha az nem lép azon útra, mely barátságos tanácsok által jelöltetik ki számára, az ama súlyos következményeknek teszi ki magát, mi­ket a lengyel zavarok huzamost­ ideig tartása vonhat maga után. Fölkérem önt arra, — gróf úr, — hogy ezen sür­gönyt olvassa föl Gortsakoff leg előtt s annak másola­tát kézbesítse neki. Fogadja stb.“ AMERIKA. New-Yorkból sept. - ról kelt tudósí­tások szerint, az ottani republicanus convent elhatá­rozó, hogy nem intézend béke-ajánlatot a fölkelőkhöz,­­ a kormány politikájának támogatását ígérte meg. Lincoln egy a conventhez intézett levélben kije­lente, hogy a fölkelőkkel­ minden egyezkedés lehetet­len. Charleston bombáztatása megszüntetett. Hírszerint Lee tábornok legközelebb előnyomulando­mány által tervezett s Lengyelországra is kiterjedő re­formokra utalnának, téves; a ment­­ben az orosz vá­lasz semmi olyast sem látszik magáig foglalni. Anél­kül, hogy a 6 pontot világosan megemlítsm, a válasz azon föltevésből látszik kiindulni, hogy Oroszország­nak lényegesen beleegyező előbbi nyilatkozatait be­­végzett dolognak kell tekinteni. Austria békés érzü­­letei hálásan néltányol­atnak, s a Lengyelország java iránti óhajtások osztatnak. A többire nézve azonban sajnálattal fejeztetik ki, hogy miután an a remények, melyek orosz részről eleinte a vitatások eredményeibe helyeztettek, nem teljesültek, s a hatalmasságo­k és Oroszország közt, a lengyel ügyre vonatkozólag fönn­álló nézet­különbség nem szüntetett meg, ez utóbbiak további folytatása fölöslegesnek látszik. A­mi továbbá már n­éhány nap előtt jelentetett, hogy t. i. Oroszor­szág magára vállalja a felelősséget, ezen ügybeni ma­gatartásáért, valósulni látszik. A tudósító még arról is értesült, hogy az Austriához s Angolországhoz intézett válasz­jegyzékek tartalma meglehetősen öszhangzó.­­ Továbbá ugyanő arra is e­élzást tesz, hogy legköze­lebb fontos változtatások fognak történni Oroszország­nak a külföldi nagyobb udvaroknál lévő képvisele­tében.“ A „G. C.“-nek egy varsói levele azt állítja, hogy ama város épen nincs elzárva, sőt inkább ott a közle­kedés egészen szabad s háborútlan. Elati posta. A „G. C.“ így nyilatkozik : „Az orosz vá­laszjegyzék tartalma iránt, sz. pétervári tudó­sítónk arról értesül, hogy — a­mennyire ez az ö, nem egészen biztos értesüléseiből kivehető — az „Indep. belee“ azon közlése, mintha a jegyzékek az orosz kor­ Táviratok. Pária, sept. 14. A „Nation“ jelenti: Az orosz jegyzék ma nyújtatott át Dronyn de Lhnys minister­nek. Gortsakoff arra szorítkozik, hogy a kívánt in­tézkedések alkalmazásának czélszerűségét kétségbe vonja. Hannovera, sept. 14. A közoktatási ügyér egyik rendelete oct. 6-át tűzi ki az elő­zsinat összejö­vetelének időpontjául. Krakkó, sept. 14. A „Czar“ új felkelőcsa­patok csatározásáról közöl tudósításokat,igya­n Zam­­brow mellett az angustowoi kormányzóságban, 8-kor Gamow mellett a plocki vajdaságban csata folyt. Ze­lechow mellett a lengyelek 30 lovast vesztettek, az oroszoknak 80 halottjuk volt. A zambrowi és grunowi csatákról még nem érkeztek részletes tudósítások. Bukarest, sept. 14. Tegnap Kuza fejedelem a román hadsereg közt kiosztotta az uj zászlókat, s ezen alkalommal beszédet mondott, melyben kiemelte, hogy az uj tábori jelvények a román fejedelemségek korábbi különválasztatásának utolsó emlékét is eltávolítják. A fejedelem beszéde igen kedvezően fogadtatott. New-York, sept. 5. Az unió pánczélos­ hajói felhagytak a Monstrie-erőd e­lleni rohammal. A confoe­­deráltak a Sumter-erőd romjaira néhány ágyat von­tak fel. Veracruz, ang. 6. A francziák megszállták Mi­­natillont. A mexikói lapok a triumvirekről azt állítják, hogy ezek a déli államokat elismerni szándékoznak. A francziák 9-én megszállották Tampicot. N­y i I 11 é­v. Bekü­ldetett. Nem rég közölve volt egy hosszabb értekezés azon új gyógynedvkészítmény felett, melyet a baromgyógyászatban sokoldalúlag ismeretes korneu­­burgi gyógyszerész, Kwizda Ferencz János úrnak kö­szönhetni, értvén az Arditenedvet (Ressitations- Fluid) lovak számára. Ezen jeles, kiváltkép a mostani évszakban csak­nem elkerülhetetlen óvszernek eredményei oly annyira rendkívüliek, és az elismerő­ levelek, melyek hozzám érkeztek, oly számosak, a­­melyek közül itt alább ol­vasható egy a Preiszig József úrhoz mint a Kwizda-fé- re üdítő nedv raktárnokához intézett levél, mely nem rég a herczeg Ysenburg lóistállójában igen jó sikerrel való alkalmazását tartalmazza), — hogy ezek által kénytelenek vagyunk arra ismét visszatérni, tekintve a jelenlegi időszakot, melyben a lovak nagyobb megerőltetésnél a nagy hőség miatt figyelmetesb ápolást szükségesnek. Az Üditő nedv a lovak számára egyszerű s legfi­nomabb növénynedvekből, tudományos elvek szerint ké­szített mosóviz a fájdalmak elhárítására, melyeknek épen a ló, tüzes véralkatánál fogva, s neve­zetesen a nagy forróságban ki van téve. Ez üdítő­ nedv épen oly jó, mint csalhaatlan óvszer a merevedtség ellen, mert csodálatos befolyást gyakorol a lovak erősbítésére nézve, miáltal a legnagyobb meg­erőltetéseket is könnyűséggel képesek legyőzni. Egy nagyfuvaros levele szerint a Kwizda üdítő nedvét na­gyobb mértékben használván, nem tudja eléggé di­csérni a szokatlan gyors sikert, melyet ezen egyszerű s­ép oly könnyen alkalmazható, mint gyorsan működő és csekély költségű szerrel százon felüli lovánál ta­pasztalt ; nem kell tehát csodálkozni, ha a Kwizda ál­tal Korneuburgban készített Uditenedv után való kérdezősködés oly igen rendkívüli. Kwizda Ferencz Jánosnak ezen üdítő­ nedvre csak a cs. k. magas egészségügyi hatóság által véghezvitt vizsgálat után adatott ki I­ s. Ferencz József Császár Ő Felségétől egy kizáróla­gos szabadalom, úgyszinte Meyer W. angol ki­rálynő ő felsége fölovászmestere, Lang­­wirthy­ M. angol királynő ő felsége ba­romorvosa, és dr. Knauert, a porosz ki­rály ő felsége összes királyi lóistállói­nak földorvosa által kiadott nyilvános ajánlatok ezen üdítő­nedvet nem csekély kiviteli czikké emelték. Színházi előadás szeptember 17. Nemzeti színház. Don Juan vagy­ a kőszobor vendég. Opera 2 felv. Budai névsiiuhás. A fekete vőlegény. Víg operetta 2 felv. Rendkívüli előadás. Vígjáték 1 felv. Pesti német sziuház. Therese Krone­s. Genrebild mit Gesang in 3 Aufzügen. Távirati tudósítás a bécsi bűnéről September 16-ról. 6*/1 Metalliques 77.40 nemzeti kölcsön 83.5 bankrészvények 798. hitelintézeti részvények 192.70 ezttst-agio 111.6 londoni váltók 111.25 arany agio 6.32. Felelős szerkesztő:­ VÉRTES ERNŐ.

Next