Sürgöny, 1863. szeptember (3. évfolyam, 198-222. szám)
1863-09-12 / 207. szám
207. - 1863. Harmadik évi folyam. 41 Szombat September 12. 8*er!iesitó-hivatal s arátok tort 7. ti. »• föUsaUt. Kiadó-hivatal: Barátok-Ur* 7. •«. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok tere 7. .rám. földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak Budapesten hánkoa hordva, félévre 860 kr. Negyedévre „ 50 „ austriai értékben Vidékre, naponkint postán félévre 10 forint . Negyedévre 5. HIVATALOS RÉSZ. A kis-szebeni kegyesrendü algymnasium visszaállítása 1. évi augustus hó 13-kán 12,275. szám alatt kelt kegyelmes királyi udvari rendelettel, a nyilvánossági jog megadásával, engedélyeztetett. Az erdélyi főkormányzék értesítése szerint a szarvasmarhák között, a szomszédos oláhországi gorjai kerületben, úgyszintén a vulkáni és novácsi útvonalak melletti havasokon kiütött marhavész következtében, a veszteglési idő a behajtandó marhákra nézve a vulkáni és vöröstoronyi vesztegállomásokon 21, Tilicsvárnál pedig és Tömösnél 10 napra emeltetett. NEMHIVATALOS RÉSZ. Bécs, sept. 10. L. A napokban több küldöttség járt itten hazánkbél s szokás szerint jó kedvvel, megelégedetten tértek haza, mint mindazok, kik a kegyteljes fejedelem szine elé járulhatnak. A szabadkai, szegedi s k.-m.-vásárhelyi küldöttségek, kik az inség enyhítése tekintetéből az alföldi vasút dolgában jöttek esedezni, Ő Felsége által megható részvéttel fogadtattak ,s Ő Felségének legkegyelmesebb nyilatkozatai oda szólottak, hogy könyörgésük meg fog hallgattatni. A küldöttségek tehát azon örömhírt viendik haza, hogy az alföldnek egyik legforróbb óhajtása s legfontosb érdeke a Felségnek kegyelmes indulatával találkozik. A tót küldöttség, mely Moyzes püspök ur vezetése alatt járult a Felségéhez, a magyar főkanczellár urnál is tisztelkedett. A méltóságos püspök a nagyméltóságu grófhoz intézett beszédében hangnyomattal emelé ki a tót nemzetnek hű ragaszkodását a közös hazához s hogy a loyalitással nem ellenkezik, ha a tót nép nemzeti jogait igénybe veszi, nemzetiségét, nyelvét, irodalmát fejleszteni törekszik. A méltóságos főpap nyilatkozatai ép oly hazafiasak mint jogosultak valának, mit a főkanczellár ur lelkes és bizalmat gerjesztő válaszában el is ismert, hozzátévén, hogy a magyar hazát lakó nemzetiségek jogos igényei a Felségénél mindig kegyes védelmet, a kanczelláriában igazságos pártolást s a magyar nemzetnél testvéries rokonszenvet találandnak. A rokonszenvek kedves szózata hangzik felénk a birodalmi tanácsból is. Az alsóháznak budget-bizottmánya ugyanis tegnap megkezdé teljes üléseit s ez alkalommal több szónok köztetszés mellett sajnálkozását nyilatkoztatá ki azon, hogy a birod.tanácsnak nem jutott alkalma, a magyarhoni inség enyhítésére fordítandó öszszegek megszavazása által, a magyar nemzet előtt bebizonyítani testvéries részvétét a készsségét. E szózatok nálunk bizonyosan élénk viszhangra találnak és csak sajnálhatjuk, hogy a megelégedés, melylyel a birod. tanácsos urak a kormány erélyes eljárását a magyar inség dolgában fogadják, alkotmányos aggodalmak által zavartatik. Ugyancsak ez okból kiemelésre méltónak tartjuk, hogy ezen aggodalmakat még a birod. tanácsos urak szempontjából sem találhatjuk alaposaknak. Az intézkedések a magyarhoni inség dolgában sürgősek valának. Minden halasztás nagy veszélylyel fenyegetett, és a legdúsabb segélyzés is , ha elkésik, hasztalanná vált volna. A szükséges határozatokat mielőbb meg kelle hozni s meghozattak, a midőn történetesen a birodalmi tanács együtt nem volt. — Ha valahol, ez esetben van helyén a februári alkotmány 13-ik czikke. Egyik helybeli lap ma helyesen figyelmezteti a birod. tanácsos urakat, mily nagy különbséget tett volna az árban, ha az egy millió mérő vetőmag nem kéz alatt s minden nesz nélkül, hanem a birod. tanács tárgyalása után vásároltatott volna össze. A kormány ügyes eljárása e részben legalább is egy millió ftát takarított meg a kincstárnak. De van ezen eljárásnak más fontos haszna is. Ha a terv a birod. tanács elé hozatik, sok drága időt kellett volna elvesztegetni. Mindezeken felül azonban a kormány eljárása már csak azért sem lehet panaszos, mert minden bizonyossággal számíthat a birod. tanács beleegyezésére. A midőn Plener úr júliusban az államköltségvetést a birod. tanács elé terjeszté, kisérő beszédében felemlíté, hogy a magyarhoni inség enyhítésére több intézkedések vannak tárgyalás alatt. Ekkor a ház lelkes brávókban nyilatkoztatá ki megelégedését. Erre támaszkodva a kormány bátran tehette meg mindazt, mit késedelmezés nélkül tennie kellett, a bir. tanácsnak a szenvedő magyar nép iránti rokonszenvét minden kétségen felettinek tekintvén. A birodalmi tanács bizottmányi előmunkálatai. A birodalmi tanács már közelebb megnyílván, érdekkel bir a bizottmányok előmunkálatait figyelemmel kisérni. Egyelőre a pénzügyi bizottmány sept. 9-én tartott telje Üléséről értesülünk, melynek főmozzanatát gr. Kinsky Jenő követnek egy interpellatiója s ahhoz kötött indítványa képezi a „Wiener Zig“ egy közleményére vonatkozólag, melyben mondva volt, miszerint egy régi épületi emlékre Velenczében legi. jóváhagyással 80 ft jön engedélyezve. Szónok kifejté,miszerint ily előre jóváhagyott kiadásoknál a követi ház összeütközésbe jó a korona kiváltságai iránti tisztelettel, vagy az alkotmányos jogokkal, minthogy a kiadások jóváhagyása a kir. tanács alkotmányos jogaihoz tartozik. Ezen észrevételhez csatlakoztak más bizottmányi tagok is, utalván némelyek a magyarországi szűkölködők számáta jóváhagyott összegekre, miket a követi ház mindenesetre örömmel fog jóváhagyni, de melyek épen ezen jóváhagyástól föltételezvék, míg a ministérium már a jóváhagyás előtt tett a mondott czélra bevásárlásokat. Schmerling államminister úr erre azon nyilatkozatot adá, miszerint minden törvénynél, mely a kir. tanács elé alkotmányszerű tárgyalás végett terjesztetett, előbb ő Felsége jóváhagyása az előterjesztés iránt kikérendő, s hogy a „Wien Zig“ közlésének, s más hasonlóknak mindig csak azon jelentőségük van, miszerint ő Felsége azoknak alkotmányszerű tárgyalás alá vételét megengedte. A gabnavásárlásra nézve megjegyzi Plener pénzügyminiszer úr, miszerint a ministérium azon tudatban, hogy a kir. tanács a Magyarország számára kérni szándékolt gyámolítást nem fogja megtagadni, a gabnabevásárlásokat oly időben eszközöltető, midőn az árak előnyös lábon álltak. Minden szakértő be fogja látni, miszerint, ha a gaboakereskedők tudomást nyertek volna arról, hogy a kormány kir. tanácsi határozat folytán ily vásárlásokat fog létetni, az árak azonnal felszöktek, s a birodalmi financziák kárára tetemes összegeket kellett volna kiadni. Lasser minister kijelente, miszerint az alkotmány fennállása óta sohasem tett a kormány kiadásokat, miket a bir. tanács jóvá nem hagyott, mire K i n sky követ a maga indítványát, mely szerint a kormány felszólittatott volna, hogy azon összegeket egybeállitsa, miket 1861. óta a kir. tanács engedélyezése nélkül kiadott, egyelőre visszavonta. A bizottmány telt ülésében kimerítő vita folyt még a marhavész behurczolása elleni czélszerűtlen intézkedések ügyében, s a kormány felszólíttatni határoztatott, miszerint a jövő ülésszakban erre nézve törvényjavaslatot terjesszen elő. Ugyanekkor jelenti a belügyminiszer, miszerint a politikai hatóságok szervezetét illetőleg még ez ülésszakban fog törvényjavaslat előterjesztetni. Ezután a bizottmány egyes osztályai gyűltek egybe külön tanácskozásra. A második osztályban, melyben Herbst tanár az „oktatásügyről tartott előadást, Schmerling államminiszer nr volt jelen. Az oktatásügyi tanács szervezete igen érdekes vitára adott alkalmat. Taschek követ már a múlt ülésszakban ez intézet s ennek javadalmazása ellen nyilatkozott s oktatási ministerium felállítását legczélszerűbbnek tartá. Herbst tanár az oktatásügyi tanácsot más szempontokból támadta meg. Oktatási ministerium szerinte tényleg létezik , az államminiszer oktatási miniszer is. Az oktatásügyi tanácsot sem ellenzi ő annyiban, mennyiben az az oktatás terén kiadott rendeletek iránt véleményt adni van hivatva, de teljesen gyakorlatiatlannak s hasztalan költségeskedésnek tekinti annak célzott működését a személyes kinevezések körül. Ekkorig az egyetemek, illetőleg a facultások adtak véleményt az alkalmazásoknál; most ezek helyébe egyes személyek, főleg a bécsi egyetem véleményének kellene lépni. Figyelmeztet, hogy ne térjenek el a német egyetemek intézményeitől, hol az oktatásügyi tanács intézménye lehetetlenség volna. Azt tartja, hogy a középtanodáknál is teljesen gyakorlatiatlan lesz az oktatásügyi tanács, mivel lehetetlen, hogy annak véleményadással megbízott tagja az összes jelenlévő tanerőket ismerje. Ők úgy, mint az eddigi ministeri előadók, írásbeli okmányokra lesznek utalva, s ennélfogva nem láthatni be, mire kelljen oly nagy összegeket fizetni. Ő tehát indítványozza , nyilváníttassék, miszerint az oktatásügyi tanács intézménye, mennyiben annak működése a rendeletek fölötti véleményadáson tulterjesztetnék s a személyzeti kérdést is hatáskörébe kellene vonnia, czélszerűtlen, s az állami kincstárnak e miatti terhelése távol tartandó. Schmerling államminister úr lényegileg következőket viszonzott: Az oktatási statútum nem törvény, csupán a ministerium bel-organismusa. A statútum nem boreankraták teremtménye, hanem tudós szakférfiaké; 18 tanár találá azt czélszerűnek, s a kormány elfogadta. Kár a tudományra abból nem fog háromolni. De ha czélszerűtlennek mutatkoznék, nem fog a kormány vonakodni azt mellőzni, mivel annak fönntartásában nincsen más érdeke, mint hogy kísérletet tegyen, a különböző, nevezetesen a magyar koronaországokat, közös kötelék által az oktatásügy javára bizonyos öszhangzatba hozni. Herbst tanár ezen utóbbi nézet s az államminiszer úr azon másik nyilatkozata ellen szólt, hogy az oktatásügyi tanács megvédi a tudomány autonómiáját. Szerinte az autonómiát csak testület (egyetem, facultás), de nem egyesek tarthatják fönn. Hosszabb vita után szavazásra került az indítvány, és pedig két részre szakítva. Mennyiben az az oktatási tanács viszonyát az egyetemekhez illeti, egy szó híján egyhangúlag, mennyiben pedig a középtanodákat illeti, egyszerű szótöbbséggel elfogadtatott. Országgyűlési ügyek Erdélyből. Melléklet a második kormányelőterjesztés fölötti bizottmány jelentéshez. Törvényjavaslat. A három országos nyelv használatáról a közhivatali közlekedésben. 1. §. A három országos nyelv, úgymint a magyar, német és oláh nyelv, a közhivatali közlekedésben egyenjogú. (A kormányelőterjesztés 1. § -a szerint). 2. §. A felek, tanúk, szakértők és egyátalában mindenki szabadságában áll, minden bárminemű beadványban, minden jegyzőkönyvi kihallgatásnál, valamint átalában minden nyilvános és hivatalos politikai, szintúgy mint peres és peres ügyeken kívüli tárgyalásnál saját anyanyelvével, vagy a három országos nyelv bármelyikével szabad tetszése szerint élni. (A kormányelőterjesztés 2, 3, 4. és 9§- ai szerint.) 3. §. Az alsóbb szintúgy, mint felsőbb hatóságok és törvényszékek minden ilynemű jegyzőkönyve, minden hivatalos ellátása, kiadványozása, ítélete és határozata az indokkal együtt azon a nyelven adandó ki, melyen a beadvány, kérelem, keresetlevél, vagy az első szóbeli kérelem szerkesztetek (A kormányelőterjesztés 3, 5, 6. és 8. §§ ai szerint.) 4. §. Az egyházi hatóságok is, a felekkeli érintkezésben, a 2. és 3. §§ ok előrebocsátott határozásaihoz alkalmazkodni kötelesek. (A kormányelőterjesztés 20 ik § a szerint.) 5. §. A szóbeli végtárgyalásnak, az ítélet kihirdetésének és kiadványozásának a három országos nyelv közül azon kell történnie, mely a vádlott anyanyelve. Szabadságában áll azonban a vádlottnak, e végett a három országos nyelv közül mást is választani. (A kormányelőterjesztés 7. § a szerint.) 6. §. Minden törvényhatóság, minden városi, mezővárosi és vidéki község szintúgy, mint minden testület kebeti, valamint hivatalai és törvényszékei belügykezelési és külön érintkezési nyelvét az időszerinti képviselő testülete által határoztatja meg, ez utóbbinak hivatalos működési idejére. (A kormányelőterjesztés 10, 11, 12, 14 és 16. §§-ai szerint.) 7. § Mindennemű közlések, kiadványozások, rendeletek, meghagyások, stb., melyek ezen törvényhatóságokhoz, községekhez, ezek hivatalaihoz és törvényszékeihez, egyházi, vagy más testületekhez és intézetekhez intéztetnek, az elöljáró hatóságok által a három országos nyelv közül azon adandók ki, mely az illető törvényhatóság vagy község ügykezelési nyelve, vagy pedig melyet az egyházi, vagy más testület, vagy intézet használ. (A kormányelőterjesztés 13. §-a szerint.) 8. §. Az egyházi anyakönyvek az 1. §-ban egyenjogúnak nyilvánított nyelvek valamelyikén vezetendők. Szabadságában áll különben az egyes hitfelekezeteknek, a főkormányszékkel egyetértve, erre más nyelvet is meghatározni. (A kormányelőterjesztés 19. §-a szerint.) 9. §. A cs. k. katonai hatóságokkal érintkezésben a községek lehetőségig, a törvényhatóságok minden esetben a német nyelvet használandják. (A kormányelőterjesztés 15. § a szerint.) 10. §. A többi hatóságok és törvényszékek belső hivatalos nyelve, nemkülönben ezen hatóságok és törvényszékek egymás közti és Erdély nagyfejedelemségén kívüli hatóságokkal való érintkezési nyelve rende- l letileg fog meghatároztatok (A kormányelőterjesztés 17. §. szerint.) 11. §. A hatóságok és hivatalok elnöki hivatalos közlekedésében a három országos nyelv akármelyikének használata minden megszorítás nélkül megengedtetik. (A kormányelőterjesztés 16-dik §-a szerint.) 12. §. Ezen határozásokkal ellenkező minden országos törvény megszüntetik és érvényen kívülivé tétetik. Ezen törvénycikk kötelező ereje haladék nélkül érvénybe lép. (A kormányelőterjesztés 21. és 22. §§-ai szerint.) Rosenfeld Lajos s. k. bizottmányi elnök. L i bo y-S o h u 11 e r Frigyes s. k. előadó. Könyöradomány avagy kivetési költség.’) Pestmegye 1847. nem találván czélszerűnek, az adakozásokra magánúton felszólításokat tenni, 50.000forintnyi tőkét alapított,mely tőke forrásául a megye rendei önnön magukat adóztatták meg. Az e tárgyban kibocsátott tervezet, mely határozatba is ment, következőképen hangzik: „Nemes Pest megyének f. hó 1- én tartott közgyűlésében a köztudomás szerint országszerte uralkodó szükség s ennek következtében a gabna s élelmiszereknek már is felette nagy ára miatt, az egybegyült rendek aggodalommal látván adózóikat a jövő évi termésig nyomorral, sőt némi részben éhhalással is fenyegetve, indítványba tétetett: 50.000 pengő forintnyi tökét alapitni, melynek erejével a nélkül, hogy a töke odaajándékoztassék, de egyszersmind a nélkül, hogy az végrehajtások útján szedessék majdan ismét vissza, a gabona mostani ára a megyebeli szükölködők irányában megállapittassék, azaz biztosíttassák a szüköl*) Lásd 206-ik szkodé, hogy gabonát kapni fog s annak ára irányában feljebb nem emelkedhetik, a különbséget az alapítandó pénztár fedezendvén. E tőke forrásául a megye rendeinek önmegadóztatása inditványoztatott akkép, hogy az országgyűlési költségek kivetési kulcsa szerint a megyebeli birtokos nemesekre és uradalmakra vettessék ki és szedessék be. A megye rendei a gyám s atyáskodás nevezeteket, melyekkel alkotmányos állásuknál fogva adózóik felett élnek, nem akkér, mint azt a magyar adózó népnek ezredéves élete e szavakban hirdeti: „misera contribuens plebs“, hanem azon szellemben értelmezendők, mely mintegy másfél évtized óta az adózó nép irányában intézkedéseiknél vezérük vala, és vezérli jelenleg is azon szellemben, melynek alaptana: miképp honnak jövendőt csak az ezen adózó néppeli jog és érdekbeni testvérisülés adhat, — az indítványt 8161-ik számú határozatukban elfogadták, a megállapított tőke erejéveli élelmezés tervezetének kidolgozását küldöttségre bízván. Ezen küldöttség javallja: a megajánlott tőkét a fennebb említett mód szerint — csak birtokos nemesekre és uradalmakra kivetni, ide nem értvén az úrbéri telken lakó nemeseket; — a lisztes rendűeket, haszonbérlőket és az ezen osztyzatokba nem tartozó nagyobb módúakat pedig az adakozásra magán-uton felszólítani. A tőke beszedésére nézve javallja: mikép a megye rendei ezen üdvös intézkedésükkel már is igen elkésvén, a kivetendő összegnek lehető leggyorsabb beszedése vezethetvén csak az elérni kivánt czélhoz, a jövő 1847. évi január hó 20 -a záros határidőül tűzessék ki, amikorra a megye fő- és alszolgabírái a beszedendő összegeket az alább említendő középponti bizottmánynak méldatlanul bemutatni köteleztessenek. A segedelmi pénzek eddigi beszedési módját czélszerűtlennek, s arra, hogy adókozásra buzdítson, legkevésbé ismervén alkalmasnak, javallja a küldöttség, hogy minden beszedő szolgabirónak kis könyvecske adassák, melybe minden fizető nevét sajátkezűleg irandja be, — ezen kis könyvecskéből a tételek egy a középponti bizottmány elnökénél tartandó s mindenki által minden időben megtekinthető nagy könyvbe fognak bevitetni — s ezen könyvbe bevitt fizetők nevei a közelebbi közgyűléseken felolvastatni. A tőke kezelésére nézve egy középponti, s megeszette, a terület népessége és a szűkölködők számáoz képest több albizottmányokat javail a küldöttség alakítani. A középponti bizottmány kötelessége lenne: azt, amit az albizottmányok javallandóak, a pénzerőhöz képest végrehajtani, emezeknek arról, amit kezelnek, a középponti bizottmánynak felelet terhe alatt számolni. A kerületi szolgabírák befolyásával alakítandó albizottmányok több kevesebb számít a kerületek kiterjedése, népessége, és a szűkölködik száma határozandja. — A bizottmányok tagjai kell, hogy erkölcsös, vagyonos és személyes hitellel biró egyének legyenek. — A bizottmányoknak legtökéletesebb tudomással kell birniok a jelen állapotról, — jelesül a szükölködők számáról, a néposztályzatra nézve ennek minőségéről,azaz: mennyi a szűkölködő, kiken élelmiszerekkel kölcsönleg, — mennyi, kiken munka által, mennyi, kik dolgozni nem képesek s élelmezni még is kell? — módról, mellyel rajtuk a helyzethez képest legczélszerűbben segítői lehet, — például a legutóbb említett osztálynak netalán társaságokban, úgynevezett pajtásságokbani élelmezéséről. — Arról, minemü élelmiszerek kaphatók, mikép lennének helybe legkönnyebben átszállithatók, — szóval minden lehető körülményről, mely czélravezető lehet, s mindezekről a középponti bizottmánynak intézkedés végett jelentést teendenek. Ennyit javasl előzőleg a küldöttség elhatározandónak, azon hozzáadással, hogy a megye jövendőre nézve azon nehéz helyzet elkerülhetése tekintetéből, melyben jelenleg is van, miszerint adózóinak a véginségtőli megmenthetése iránt akkor kényszerül intézkedni, midőn a szükség egész súlya már rájuk nehezedett, következőleg legjobb akarattal, s az áldozattai legnagyobb készséggel sem képes elérni azon czélt, melyet hasonló erővel, eleve intézkedve, teljesen elérhetett volna, ha fennebb javallott középponti bizottmányt állandóul küldje ki a végre, hogy a megyének minden júniusi közgyűlésen tegyen jelentést a termésnek miként állásáról s egyszersmind javaslatot is mindazon esetben, ha tzéseségtől látja fenyegetve lenni a megye adózóit, mikép lehessen azt elhárítni, mindazon esetben, ha bő termés van, arról, mikép kelljen azokat a később bekövetkezhető szükség ellen, a mostan kivetett és beszedendő tőkemaradvány erejével biztosítni. A megye rendei ezen tervezetet 831- ik számú határozatukban azon megjegyzéssel fogadták el, hogy midőn a bennérdeklett pénzösszeget kivetés útján beszedetni, annak erejével a kebelükbeli szűkölködőket a véginségtől megmenteni elhatározók, czéljuk nem az volt, hogy a vagyontalan ugyan, de munkaképes, minden foglalkozás nélküli osztályt élelmezzék, s hogy ez magát élelmeztetése iránt biztosítva s ezáltal mintegy felhiva érezze, nem törekedni élelmét megszerezni; hanem hogy azok, kik dolgozni képtelenek , minden élelmi forrás nélküliek, az éhség miatti elhalástól megmentessenek, — ennélfogva azok alatt, kik munkával nem segithetök s mégis élelemmel ellátandók — mindkét nembeli gyámoltalan, elaggott, a kézi munkára teljesen képtelen, szegények, betegek, árva gyermekek, s testileg nyomorultak értetendők — s ezek is csak azon esetben, ha ebbéli helyzetüket tökéletesen bebizonyították. Egyébiránt a megyének e részbeni határozatai, valamint a tervezet is kivonatban mind a birtokos nemeseknek és uradalmaknak, mind a közönségnek könnyebb értesülhetése végett — az egyénenkinti kivetéssel egyetemben számos példányokban noyomatni rendeltettek. Jegyzetté és kiadta Rákóczy János m. k. aljegyző.“ Hogy a határozat némelyekre hatással, némelyekre pedig hatásnélküli volt, lássunk példákat.