Sürgöny, 1863. szeptember (3. évfolyam, 198-222. szám)

1863-09-12 / 207. szám

207. - 1863. Harmadik évi folyam. 41 Szombat September 12. 8*er!iesitó-hivatal s arátok tort 7. ti. »• föUsaUt. Kiadó-hivatal: Barátok-Ur* 7. •«. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok­ tere 7. .rám. földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak Budapesten hánkoa­ hordva, félévre 8­­­60 kr. Negyedévre­­ „ 50 „ austriai értékben Vidékre, naponkint postán félévre 10 forint . Negyedévre 5­­. HIVATALOS RÉSZ. A kis-szebeni kegyesrendü algymnasium vissza­állítása 1. évi augustus hó 13-kán 12,275. szám alatt kelt kegyelmes királyi udvari rendelettel, a nyilvános­­sági jog megadásával, engedélyeztetett. Az erdélyi főkormány­zék értesítése szerint a szarvasmarhák között, a szomszédos oláhországi gor­­jai kerületben, úgyszintén a vulkáni és novácsi útvo­nalak melletti havasokon kiütött marhavész következ­tében, a veszteglési idő a behajtandó marhákra nézve a vulkáni és vöröstoronyi vesztegállomásokon 21, Tilicsvárnál pedig és Tömösnél 10 napra emeltetett. NEMHIVATALOS RÉSZ. Bécs, sept. 10. L. A napokban több küldöttség járt itten ha­­zánkbél s szokás szerint jó kedvvel, megelége­­detten tértek haza, mint mindazok, kik a kegy­­teljes fejedelem szine elé járulhatnak. A sza­badkai, szegedi s k.-m.-vásárhelyi küldöttsé­gek, kik az inség enyhítése tekintetéből az al­földi vasút dolgában jöttek esedez­ni, Ő Felsége által megható részvéttel fogadtat­tak ,s Ő Felségének legkegyelmesebb nyilatkozatai oda szólottak, hogy könyörgésük meg fog hallgattatni. A küldöttségek tehát azon örömhírt viendik haza, hogy az alföldnek egyik legforróbb óhajtása s legfontosb érdeke a Felségnek kegyelmes indu­latával találkozik. A tót küldöttség, mely Moyzes püspök ur vezetése alatt járult a Felségéhez, a magyar főkanczellár urnál is tisztelkedett. A méltóságos püspök a nagyméltóságu grófhoz intézett be­szédében hangnyomattal emelé ki a tót nemzet­nek hű ragaszkodását a közös hazához s hogy a loyalitással nem ellenkezik, ha a tót nép nem­zeti jogait igénybe veszi, nemzetiségét, nyelvét, irodalmát fejleszteni törekszik. A méltóságos főpap nyilatkozatai ép oly hazafiasak mint jo­gosultak valának, mit a főkanczellár ur lelkes és bizalmat gerjesztő válaszában el is ismert, hozzátévén, hogy a magyar hazát lakó nem­zetiségek jogos igényei a Felségénél mindig kegyes védelmet, a kanczelláriában igazságos pártolást s a magyar nemzetnél testvéries ro­­konszenvet találandnak. A rokonszenvek kedves szózata hangzik felénk a birodalmi tanácsból is. Az alsóháznak budget-bizottmánya ugyanis tegnap megkezdé teljes üléseit s ez alkalommal több szónok köztet­szés mellett sajnálkozását nyilatkoztatá ki azon, hogy a birod.­tanácsnak nem jutott alkalma, a magyarhoni inség enyhítésére fordítandó ösz­­szegek megszavazása által, a magyar nemzet előtt bebizonyítani testvéries részvétét a kész­s­ségét. E szózatok nálunk bizonyosan élénk visz­­hangra találnak és csak sajnálhatjuk, hogy a megelégedés, melylyel a birod. tanácsos urak a kormány erélyes eljárását a magyar inség dol­gában fogadják, alkotmányos aggodalmak által zavartatik. Ugyancsak ez okból kiemelésre mél­tónak tartjuk, hogy ezen aggodalmakat még a birod. tanácsos urak szempontjából sem ta­lálhatjuk alaposaknak. Az intézkedések a ma­­gyarhoni inség dolgában sürgősek valának. Minden halasztás nagy veszélylyel fenye­getett, és a legdúsabb segélyzés is , ha elké­sik, hasztalanná vált volna. A szükséges ha­tározatokat mielőbb meg kelle hozni s meg­hozattak, a midőn történetesen a birodalmi tanács együtt nem volt. — Ha valahol, ez esetben van helyén a februári alkotmány 13-ik czikke. Egyik helybeli lap ma helyesen figyel­mezteti a birod. tanácsos urakat, mily nagy kü­lönbséget tett volna az árban, ha az egy millió mérő vetőmag nem kéz alatt s minden nesz nél­kül, hanem a birod. tanács tárgyalása után vá­sároltatott volna össze. A kormány ügyes eljá­rása e részben legalább is egy millió ftát taka­rított meg a kincstárnak. De van ezen eljárás­nak más fontos haszna is. Ha a terv a birod. tanács elé hozatik, sok drága időt kellett volna elvesztegetni. Mindezeken felül azonban a kor­mány eljárása már csak azért sem lehet pana­szos, mert minden bizonyossággal számíthat a bi­rod. tanács beleegyezésére. A midőn Plener úr júliusban az államköltségvetést a birod. tanács elé terjeszté, kisérő beszédében felemlíté, hogy a magyarhoni inség enyhítésére több intézkedé­sek vannak tárgyalás alatt. Ekkor a ház lelkes brávókban nyilatkoztatá ki megelégedését. Erre támaszkodva a kormány bátran tehette meg mindazt, mit késedelmezés nélkül tennie kel­lett,­ a bir. tanácsnak a szenvedő magyar nép iránti rokonszenvét minden kétségen felettinek tekintvén. A birodalmi tanács bizottmányi előmunkálatai. A birodalmi tanács már közelebb megnyílván, érdekkel bir a bizottmányok előmunkálatait figyelem­mel kisérni. Egyelőre a pénzügyi bizottmány sept. 9-én tartott telje Üléséről értesülünk, melynek főmozzanatát gr. K­i­n­s­k­y Jenő követnek egy interpellatiója s ah­hoz kötött indítványa képezi a „Wiener Zig“ egy közle­­ményére vonatkozólag, melyben mondva volt, misze­rint egy régi épületi emlékre Velenczében legi. jóváha­gyással 80 ft jön engedélyezve. Szónok kifejté,miszerint ily előre jóváhagyott kiadásoknál a követi ház össze­ütközésbe jó a korona kiváltságai iránti tisztelettel, vagy az alkotmányos jogokkal, minthogy a kiadások jóváhagyása a kir. tanács alkotmányos jogaihoz tar­tozik. Ezen észrevételhez csatlakoztak más bizottmá­­nyi tagok is, utalván némelyek a magyarországi szű­­kölködők szám­át­a jóváhagyott összegekre, miket a kö­veti ház mindenesetre örömmel fog jóváhagyni, de me­lyek épen ezen jóváhagyástól föltételezvék, míg a mi­nistérium már a jóváhagyás előtt tett a mondott czélra bevásárlásokat. Schmerling államminister úr erre azon nyilatkozatot adá, miszerint minden törvénynél, mely a kir. tanács elé alkotmányszerű tárgyalás végett ter­jesztetett, előbb ő Felsége jóváhagyása az előterjesztés iránt kikérendő, s hogy a „Wien Zig“ közlésének, s más hasonlóknak mindig csak azon jelentőségük van, miszerint ő Felsége azoknak alkotmányszerű tárgyalás alá vételét megengedte. A gabnavásárlásra nézve meg­­jegyzi Plener pénzügyminiszer úr, miszerint a mi­­nistérium azon tudatban, hogy a kir. tanács a Magyar­­ország számára kérni szándékolt gyámolítást nem fog­ja megtagadni, a gabnabevásárlásokat oly időben esz­közöltető, midőn az árak előnyös lábon álltak. Minden szakértő be fogja látni, miszerint, ha a gaboakereske­­dők tudomást nyertek volna arról, hogy a kormány kir. tanácsi határozat folytán ily vásárlásokat fog lé­tetni, az árak azonnal felszöktek, s a birodalmi finan­­cziák kárára tetemes összegeket kellett volna kiadni. Lasser minister kijelente, miszerint az alkotmány fenn­állása óta sohasem tett a kormány kiadásokat, miket a bir. tanács jóvá nem hagyott, mire K i n s­k­y követ a maga indítványát, mely szerint a kormány felszó­littatott volna, hogy azon összegeket egybeállitsa, mi­ket 1861. óta a kir. tanács engedélyezése nélkül ki­adott, egyelőre visszavonta. A bizottmány telt­ ülésében kimerítő vita folyt még a marhavész behurczolása elleni czélszerűtlen intéz­kedések ügyében, s a kormány felszólíttatni határoz­­tatott, miszerint a jövő ülésszakban erre nézve tör­vényjavaslatot terjesszen elő. Ugyanekkor jelenti a belügyminiszer, miszerint a politikai hatóságok szer­vezetét illetőleg még ez ülésszakban fog törvényjavas­lat előterjesztetni. Ezután a bizottmány egyes osztályai gyűltek egybe külön­ tanácskozásra. A második osztályban, melyben Herbst tanár az „oktatásügyről tartott elő­adást, Schmerling államminiszer nr volt jelen. Az ok­tatásügyi tanács szervezete igen érdekes vitára adott alkalmat. Taschek követ már a múlt ülésszakban ez in­tézet s ennek javadalmazása ellen nyilatkozott s ok­tatási ministerium felállítását legczélszerűbbnek tartá. Herbst tanár az oktatásügyi tanácsot más szempon­tokból támadta meg. Oktatási ministerium szerinte tényleg létezik , az államminiszer oktatási miniszer is. Az oktatásügyi tanácsot sem ellenzi ő annyiban, men­nyiben az az oktatás terén kiadott rendeletek iránt vé­leményt adni van hivatva, de teljesen gyakorlatiat­­lannak s hasztalan költségeskedésnek tekinti annak c­élzott működését a személyes kinevezések körül. Ekkorig az egyetemek, illetőleg a facultások ad­tak véleményt az alkalmazásoknál; most ezek he­lyébe egyes személyek, főleg a bécsi egyetem véleményének kellene lépni. Figyelmeztet, hogy ne térjenek el a német egyetemek intézményei­től, hol az oktatásügyi tanács intézménye lehe­tetlenség volna. Azt tartja, hogy a középtanodáknál is teljesen gyakorlatiatlan lesz az oktatásügyi tanács, mivel lehetetlen, hogy annak véleményadással meg­bízott tagja az összes jelenlévő tanerőket ismerje. Ők úgy, mint az eddigi ministeri előadók, írásbeli okmá­nyokra lesznek utalva, s ennélfogva nem láthatni be, mire kelljen oly nagy összegeket fizetni. Ő tehát indít­ványozza , nyilváníttassék, miszerint az oktatásügyi tanács intézménye, mennyiben annak működése a ren­deletek fölötti véleményadáson tulterjesztetnék s a személyzeti kérdést is hatáskörébe kellene vonnia, czél­­szerűtlen, s az állami kincstárnak e miatti terhelése tá­vol tartandó. Schmerling államminister úr lényegileg következőket viszonzott: Az oktatási sta­tútum nem törvény, csupán a ministerium bel-or­­ganismusa. A statútum nem boreankraták teremt­ménye, hanem tudós szakférfiaké; 18 tanár találá azt czélszerűnek, s a kormány elfogadta. Kár a tu­dományra abból nem fog háromolni. De ha czélszerű­t­­lennek mutatkoznék, nem fog a kormány vonakodni azt mellőzni, mivel annak fönntartásában nincsen más érdeke, mint hogy kísérletet tegyen, a különböző, ne­vezetesen a magyar koronaországokat, közös kötelék által az oktatásügy javára bizonyos öszhangzatba hozni. Herbst tanár ezen utóbbi nézet s az állammi­niszer úr azon másik nyilatkozata ellen szólt, hogy az oktatásügyi tanács megvédi a tudomány autonómiáját. Szerinte az autonómiát csak testület (egyetem, facul­­tás), de nem egyesek tarthatják fönn. Hosszabb vita után szavazásra került az indítvány, és pedig két részre szakítva. Mennyiben az az oktatási tanács viszonyát az egyetemekhez illeti, egy szó híján egyhangúlag, mennyiben pedig a középtanodákat illeti, egyszerű szó­többséggel elfogadtatott. Országgyűlési ügyek Erdélyből. Melléklet a második kormányelőterjesztés fölötti bizottmány­ je­lentéshez. Törvényjavaslat. A három országos nyelv használa­táról a közhivatali közlekedésben. 1. §. A három országos nyelv, úgymint a ma­gyar, német és oláh nyelv, a közhivatali közlekedés­ben egyenjogú. (A kormányelőterjesztés 1. § -a szerint). 2. §. A felek, tanúk, szakértők és egyátalában mindenki szabadságában áll, minden bárminemű be­adványban, minden jegyzőkönyvi kihallgatásnál, vala­mint átalában minden nyilvános és hivatalos politikai, szintúgy mint peres és peres ügyeken kívüli tárgyalás­nál saját anyanyelvével, vagy a három országos nyelv bármelyikével szabad tetszése szerint élni. (A kor­mányelőterjesztés 2, 3, 4. és 9­§- ai szerint.) 3. §. Az alsóbb szintúgy, mint felsőbb hatóságok és törvényszékek minden ilynemű jegyzőkönyve, min­den hivatalos ellátása, kiadványozása, ítélete és hatá­rozata az indokkal együtt azon a nyelven adandó ki, melyen a beadvány, kérelem, keresetlevél, vagy az el­ső szóbeli kérelem szerkesztetek (A kormányelőter­­jesztés 3, 5, 6. és 8. §§ ai s­zerint.) 4. §. Az egyházi hatóságok is, a felekkeli érint­kezésben, a 2. és 3. §§ ok előrebocsátott határozásai­hoz alkalmazkodni kötelesek. (A kormányelőterjesztés 20 ik § a szerint.) 5. §. A szóbeli végtárgyalásnak, az ítélet kihir­detésének és kiadványozásának a három országos nyelv közül azon kell történnie, mely a vádlott anya­­nyelve. Szabadságában áll azonban a vádlottnak, e végett a három országos nyelv közül mást is választani. (A kormányelőterjesztés 7. § a szerint.) 6. §. Minden törvényhatóság, minden városi, me­zővárosi és vidéki község szintúgy, mint minden testü­let kebeti, valamint hivatalai és törvényszékei belügy­­kezelési és külön érintkezési nyelvét az időszerinti képviselő testülete által határoztatja meg, ez utóbbi­­nak hivatalos működési idejére. (A kormányelőter­jesztés 10, 11, 12, 14 és 16. §§-ai szerint.) 7. § Mindennemű közlések, kiadványozások, ren­deletek, meghagyások, stb., melyek ezen törvényható­ságokhoz, községekhez, ezek hivatalaihoz és törvény­székeihez, egyházi, vagy más testületekhez és intéze­tekhez intéztetnek, az elöljáró hatóságok által a három országos nyelv közül azon adandók ki, mely az illető törvényhatóság vagy község ügykezelési nyelve, vagy pedig melyet az egyházi, vagy más testület, vagy in­tézet használ. (A kormányelőterjesztés 13. §-a szerint.) 8. §. Az egyházi anyakönyvek az 1. §-ban egyen­­jogúnak nyilvánított nyelvek valamelyikén vezetendők. Szabadságában áll különben az egyes hitfeleke­­zeteknek, a főkormányszékkel egyetértve, erre más nyelvet is meghatározni. (A kormányelőterjesztés 19. §-a szerint.) 9. §. A cs. k. katonai hatóságokkal­ érintkezés­ben a községek lehetőségig, a törvényhatóságok min­den esetben a német nyelvet használandják. (A kor­­mányelőterjesztés 15. § a szerint.) 10. §. A többi hatóságok és törvényszékek belső hivatalos nyelve, nemkülönben ezen hatóságok és tör­vényszékek egymás közti és Erdély nagyfejedelemsé­gén kívüli hatóságokkal való érintkezési nyelve rende- l letileg fog meghatároztatok (A kormányelőterjesztés 17. §. szerint.) 11. §. A hatóságok és hivatalok elnöki hivata­los közlekedésében a három országos nyelv akárme­lyikének használata minden megszorítás nélkül meg­engedtetik. (A kormányelőterjesztés 16-dik §-a sze­rint.) 12. §. Ezen határozásokkal ellenkező minden országos törvény megszüntetik és érvényen kívülivé té­tetik. Ezen törvényc­ikk kötelező ereje haladék nél­kül érvénybe lép. (A kormányelőterjesztés 21. és 22. §§-ai szerint.) Rosenfeld Lajos s. k. bizottmányi elnök. L i b­­­o y-S o h u 11 e r Frigyes s. k. előadó. Könyöradomány avagy kivetési költség.’­) Pestmegye 1847. nem találván czélszerűnek, az adakozásokra magánúton felszólításokat tenni, 50.000­­forintnyi tőkét alapított,mely tőke forrásául a megye rendei önnön magukat adóztatták meg. Az e tárgyban kibocsátott tervezet, mely határozatba is ment, következőképen hangzik: „Nemes Pest megyének f. hó 1- én tartott köz­gyűlésében a köztudomás szerint országszerte uralkodó szükség s ennek következtében a gabna s élelmi­sze­reknek már is felette nagy ára miatt, az egybegyült rendek aggodalommal látván adózóikat a jövő évi ter­mésig nyomorral, sőt némi részben éhhalással is fenye­getve, indítványba tétetett: 50.000 pengő forintnyi tö­két alapitni, melynek erejével a nélkül, hogy a töke odaajándékoztassék, de egyszersmind a nélkül, hogy az végrehajtások útján szedessék majdan ismét vissza, a gabona mostani ára a megyebeli szükölködők irá­nyában megállapittassék, azaz biztosíttassák a szüköl­*) Lásd 206-ik sz­kodé, hogy gabonát kapni fog s annak ára irányában feljebb nem emelkedhetik, a különbséget az alapítan­dó pénztár fedezendvén. E tőke forrásául a megye ren­deinek önmegadóztatása inditványoztatott akkép, hogy az országgyűlési költségek kivetési kulcsa szerint a megyebeli birtokos nemesekre és uradalmakra vettes­sék ki és szedessék be. A megye rendei a gyám s atyáskodás nevezete­ket, melyekkel alkotmányos állásuknál fogva adózóik felett élnek, nem akkér, mint azt a magyar adózó nép­nek ezredéves élete e szavakban hirdeti: „misera con­­tribuens plebs“, hanem azon szellemben értelmezendők, mely mintegy másfél évtized óta az adózó nép irányá­­ban intézkedéseiknél vezérük vala, és vezérli jelenleg is azon szellemben, melynek alaptana: mikép­p honnak jövendőt csak az ezen adózó néppeli jog és érdekbeni testvérisülés adhat, — az indítványt 8161-ik számú ha­tározatukban elfogadták, a megállapított tőke erejé­­veli élelmezés tervezetének kidolgozását küldöttségre bízván. Ezen küldöttség javallja: a megajánlott tőkét a fennebb említett mód szerint — csak birtokos neme­sekre és uradalmakra kivetni, ide nem értvén az úrbéri telken lakó nemeseket; — a lisztes rendűeket, haszon­bérlőket és az ezen oszt­­yzatokba nem tartozó nagyobb módúakat pedig az adakozásra magán-uton felszólí­tani. A tőke beszedésére nézve javallja: mikép a me­gye rendei ezen üdvös intézkedésükkel már is igen el­késvén,­­ a kivetendő összegnek lehető leggyorsabb beszedése vezethetvén csak az elérni kivánt czélhoz, a jövő 1847. évi január hó 20 -a záros határidőül tűzes­sék ki, a­mikorra a megye fő- és alszolgabírái a besze­dendő összegeket az alább említendő középponti bi­zottmánynak méldatlanul bemutatni köteleztessenek. A segedelmi pénzek eddigi beszedési módját czél­­szerű­tlennek, s arra, hogy adókozásra buzdítson, leg­kevésbé ismervén alkalmasnak, javallja a küldöttség, hogy minden beszedő szolgabirónak kis könyvecske adassák, melybe minden fizető nevét sajátkezű­leg irandja be, — ezen kis könyvecskéből a tételek egy a középponti bizottmány elnökénél tartandó s mindenki által minden időben megtekinthető nagy könyvbe fog­nak bevitetni — s ezen könyvbe bevitt fizetők nevei a közelebbi közgyűléseken felolvastatni. A tőke kezelésére nézve egy középponti, s me­­geszette, a terület népessége és a szűkölködők számá­­oz képest több albizottmányokat javail a küldöttség alakítani. A középponti bizottmány kötelessége lenne: azt, a­mit az albizottmányok javallandóak, a pénzerő­­höz képest végrehajtani, emezeknek arról, amit ke­zelnek, a középponti bizottmánynak felelet terhe alatt számolni.­­­ A kerületi szolgabírák befolyásával ala­kítandó albizottmányok több kevesebb számít a kerületek kiterje­dése, népessége, és a szűkölkö­dik száma határozandja. — A bizottmányok tag­jai kell, hogy erkölcsös, vagyonos és személyes hitel­lel biró egyének legyenek. — A bizottmányoknak leg­tökéletesebb tudomással kell birniok a jelen állapotról, — jelesül a szükölködők számáról, a néposztályzatra nézve ennek minőségér­ől,azaz: menny­i a szűkölködő, ki­ken élelmi­szerekkel kölcsönleg, — mennyi, kiken mun­ka által, mennyi, kik dolgozni nem képesek s élelmez­ni még is kell? — módról, mellyel rajtuk a helyzethez képest legczélszerűbben segítői lehet, — p­éldául a leg­utóbb említett osztálynak netalán társaságokban, úgy­nevezett pajtásságokbani élelmezéséről. — Arról, mi­­nemü élelmi­szerek kaphatók, mikép lennének helybe legkönnyebben átszállithatók, — szóval minden lehető körülményről, mely czélravezető lehet, s mindezekről a középponti bizottmánynak intézkedés végett jelen­tést teendenek. Ennyit javasl előzőleg a küldöttség elhatározan­­dónak, azon hozzáadással, hogy a megye jövendőre nézve azon nehéz helyzet elkerülhetése tekintetéből, melyben jelenleg is van, miszerint adózóinak a végin­­ségtőli megmenthetése iránt akkor kényszerül intéz­kedni, midőn a szükség egész súlya már rájuk nehe­zedett, következőleg legjobb akarattal, s az áldozattai legnagyobb készséggel sem képes elérni azon czélt, melyet hasonló erővel, eleve intézkedve, teljesen elér­hetett volna, h­a fennebb javallott középponti bizott­mányt állandóul küldje ki a végre, hogy a megyének minden júniusi közgyűlésen tegyen jelentést a ter­mésnek miként állásáról s egyszersmind javaslatot is mindazon esetben, ha tzéseségtől látja fenyegetve lenni a megye adózóit, mikép lehessen azt elhárítni, mind­azon esetben, ha bő termés van, arról, mikép kelljen azokat a később bekövetkezhető szükség ellen, a mos­tan kivetett és beszedendő tőke­maradvány erejével biztosítni. A megye rendei ezen tervezetet 831- ik számú ha­tározatukban azon megjegyzéssel fogadták el, hogy midőn a bennérdeklett pénzösszeget kivetés útján beszedetni,­­ annak erejével a kebelük­beli szűkölködőket a véginségtől megmenteni elhatározók, czéljuk nem az volt, hogy a vagyontalan ugyan, de munkaképes, minden foglalko­zás nélküli osztályt é­l­e­l­mezzék, s hogy ez mag­át élelmeztetése iránt biztosítva s ezáltal mintegy felhiva érezze, nem törekedni élelmét megszerez­ni; hanem hogy azok, kik dolgozni képtelenek , minden élelmi forrás nélküliek, az éhség miatti elhalástól meg­­mentessenek, — ennélfogva azok alatt, kik munkával nem segithetök s mégis élelemmel ellátandók — mind­két nembeli gyámoltalan, elaggott, a kézi munkára tel­jesen képtelen, szegények, betegek, árva gyermekek, s testileg nyomorultak értetendők — s ezek is csak azon esetben, ha ebbéli helyzetüket tökéletesen bebizo­nyították. Egyébiránt a megyének e részbeni határozatai, valamint a tervezet is kivonatban mind a birtokos ne­meseknek és uradalmaknak, mind a közönségnek kön­nyebb értesülhetése végett — az egyénenkinti kive­téssel egyetemben számos példányokban n­oyomatni rendeltettek. Jegyzetté és kiadta Rákóczy János m. k. aljegyző.“ Hogy a határozat némelyekre hatással, néme­lyekre pedig hatásnélküli volt, lássunk példákat.

Next