Sürgöny, 1863. szeptember (3. évfolyam, 198-222. szám)
1863-09-18 / 212. szám
Harmadik évi folyam. 212 - 1863. (tah 4M»tó-hivatal, iratott re 7. 8». a. földszint. Elöfizethetni Budapesten a kiadó* hivatalban, barátok tere 7. fiám. földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál. Burtok idő-hivatal: re 7. sz. a. földszint. SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékűét Budapesten házhszghordva. Vidékre, naponkra ! Félévre ö t 6ö kt. S egy ad évre i n hu r Félévre 10, tor Negyedévre h , EHHIVATALOS KÉSZ. A magyar kérdés. Mig egyfelől a „Wanderer“ a magyar országgyűlés egy behívását sürgeti, mely az inség ügyében határozzon s egyszersmind a transactio terét előkészítse, azulfelől a „Morgen Post“ a reichsrath kiegészítésére Magyarországra nézve egyenes választásokat penget. A magyar országgyűlés egybehivása az ínség ügyében már késő, mert a nyomor igen nagy, semhogy addig az éhezőket várakoztatni lehetne, míg leküzdhetné a kormány azon nehézségeket,melyek egy országgyűlés egy behívása ellen a jelen viszonyok közt önként feltűnnek. Ami pedig ezen országgyűlés transactionális kísérleteit illetné, megvalljuk, mi jelenleg egy országgyűléstől semmit sem várunk, legfeljebb új phrasisokat és demonstratiót a provisonum ellen, hogy ezáltal a hatóságok tekintélye a nép előtt csökkenjen. Másik részről az egyenes választások elrendelése oly hősies szer, mely a kormány engedékeny hajlamaival nem igen egyezik meg, nem is említvén azt, hogy Ő Felsége egy második országgyűlés összehívását kegyesen megígérni méltóztatott. Minden törekvésünk oda legyen tehát irányozva, hogy ezen második országgyűlést teljes erővel, szóval és tettel előkészítsük. Azt hiszem, nem kívánunk sokat az 1861- diki követektől, ha elvárjuk tőlük, hogy eddigi sikertelen politikájukat belátván, a haza javáért másoknak engedjék azért, kik talán szerencsésebbek lesznek a transactio művének létesítésében, mint a nevezett követek voltak. E hazafias áldozat, úgy hiszem, nem vakmerő remény, miután alkotmányos országban az egyes pártok alá szokták rendelni magán nézeteiket a haza javának, — főként, midőn a haza sorsa forog koczkán és arról van szó, hogy megmentsünk, a mit lehet. — Ha eddig a nevezett urak nagy része passiv viselte magát, reméljük, hogy az uj követválasztások alkalmával is megtartja ez álláspontját és nem gátolja a magyar kormánypárt működését,amely abból álland, hogy a népet a dolgok igaz állása iránt felvilágosítsa és arra bírja, szerint oly férfiakat válasszon az új országgyűlésbe, kiknek madja ne zavarja a jelen békülékeny hajlamát, kik részrehajlatlanul,minden melléktekintet és remeniscentiák nélkül, egyedül a jelen körülményeket és Magyarország jelen viszonyait és érdekét vegyék tekintetbe, meggondolván, hogy a jövő soha nem hozza vissza a múltat. Most még az anyag, melyből a birodalom alkotva van, folyékony, és könnyű az egyes részeknek oly alakot adnunk, mint amiket óhajtunk ; ha egyszer ez anyag megkeményedik, akkor minden transactio lehetetlenné lesz és a mostani nemzedék egész életén át harczban álland az idővel, t. i. a múlt szelleme Magyarországot úgy fogja megtartani akarni, mint az 1848. törvények kimondottak és a korszelleme át fogja azt változtatni, mint az egységre törekvő nemzet-csoportozatok óhajtják. Ha mellettünk volna az idő és a korszellem, minden harczot bátran felvehetnénk, igy azonban még akkor is gyengék volnánk ha 200.000 ember állna fegyverben hátunk mögött. Azon nemzet, melynek szövetségese az idő, bátran nézhet a jövő elé, de jaj annak, mely ennek igényeit számba nem veszi. Az olyan nemzet, ha csupán szóba kerül, leírhatja Európa rokonszenvét, a diplomaták ömlekezéseit, de azért senki sem fog rajta segíteni,prout exempla docent. Gr. Bethlen Miklós iránt oly valami uj, melynek megvitatására a bizottmánynak előbb a Láztól kell felhatalmazást kérni. Ennek folytán az igazságügy miniszer holnap a követi ház elé fogja terjeszteni a lembergi országos törvényszék kérelmét, s ha ez a bizottmányt annak tárgyalására felhatalmazza s az első kérdés iránti jelentéstételét elhalasztja a másodiknak megvitatásáig, akkor a bizottmány — azt hiszi az „O. D. P.“ — ki fogja mondani, miszerint a tulajdonképi kérdés iránt mindaddig nem hozhatni végzést, míg a bizottmánynyal a mangkeresés indokolása nem közültetik. Ha azonban a ház mindkét kérdést külön akarná tárgyalni és a megtörtént letartóztatásról a jelentéstételt megengedné, akkor a bizottmány már holnap megteendi indítványát az első kérdés felett. Ez a végleges szerkezet szerint körülbelül következő : A ház megfontolva azt, hogy az immunitási törvény 2. §. határozmánya (friss tetten kapás)Roganszky Károly birodalmi tanácsi követ letartóztatása esetére nem alkalmazható, a letartóztatás megszüntetését mondja ki. — Tudósítóul dr. Mahlfeld váloztatott. .Birodalmi tanács. A bir. tanács azon bizottmánya, mely a két lengyel követ befogatásának ügyében jön kinevezve, Rogawski ügyében három elvet állapított meg: 1) A bir. tanács fel van jogosítva azon kérdés fölött határozni , vájjon egy követ befogatása törvényesen történt e, illetőleg: vájjon tetten kapatott e. 2.) Rogawski nem kapatott tetten. 3.) Rogawski szabad lábra állítandó. Déltájban — úgymond az „O. D. P.“ — a bizottmánynak, mely 10 órától 3 óráig tartó ülést, egy telegrammot külde el az igazságügyi minister, melyben a lembergi orsz. törvényszék megkeresi a követi házat, hogy miután Roganski felségárulással van vádolva, annak fogvatartását megengedje. A bizottmány hoszszabb tanácskozás után kijelente, miszerint a ház által reá bízott feladat abból áll, megvizsgálni, vájjon Roganski befogatása összeegyeztethető e a sérthetlenség iránti törvénynyel, azaz : vájjon az tetten kapatott-e. A lembergi orsz. törvényszéknek megkeresése annak felségárulási vád alapján leendő befogatása Országgyűlési ügyek Erdélyből. Nagy-Szeben, sept. 14. A mai (XXVIII-dik) ülésben a jegyzőkönyvek Helybenhagyása után elnök felszólítja Pap Alajos, ezen esetre külön kiküldött főkormányszéki tanácsost, hogy megbízatása folytán a főkormányszék elnöksége nevében az országgyűlésnek feleljen a néhány héttel ezelőtt Schuller Libby és társai által tett interpellatióra, melyben ezek fölvilágisitást kérnek a „Hermanstädter Leitung“ ban közlött ama bir állása felett, hogy Apáty szolgabiró Polbák hadkötelezetten súlyos sérelmeket okozott, melyek folytán meg is halt volna, s hogy különben is zsarolással vádoltatik. — Erre nézve a nevezett főkormányszéki tanácsos magyar nyelven körülményesen előadja a um. korm. széki elnökség rendelete folytán véghezvitt hivatalos nyomozás eredményét, miből kitűnik, hogy említett szolgabiró segédet sem a Polhák halálesetét, (ki agynyomásban halt el), sem a pénzbeli zsarolást illetőleg semmi vád nem terheli, ellenben be van bizonyítva, hogy a „H. Z.“ levelezője igazságtalan záfogással élt, s alaptalan közlése által nevezett szolgabiró segédet becsületében sértette, miért is ennek joga fennmarad, nevezett levelező ellen becsületsértési pert indítni. Egyébiránt nevezett kormányszéki tanácsos megnyugtatta a gyűlést aziránt, hogy a kormányszék minden hatásköréhez tartozó eszközökkel meg fog gátolni minden jogellenes eljárást s ha ilyenek előfordulnának, azokat meghite tendi. Ba rom iri kívánja, hogy a kormányszék ezen válasza román és német nyelven is előadassék. A ház többsége szükségtelennek tartja. A felelet tudomásul vétetik. A napirendre áttérve, jelentés-tételre felhívja a három országos nyelvnek a közhivatali közlekedésbezi használatát illető második k. kormányjavaslat ügyében kiküldött bizottmány előadóját, Schuller Libby előadó . Habár a bizottmányban a nézetek szétágaztak is, mégsem kívánt senki kisebbségi javaslatot tenni. Közösen elfogadtatott a kormány előterjesztvényében kifejezett elv, amely szerint mindegyik politikai nemzetnek közhivatali közlekedésben anyanyelvének legtágabb mérvbeni használhatása biztosíttassák. A nyelv kérdése mai időben hasonló a vallási küzdelmekhez, s amint ez utóbbiak legelőbb is legüdvösebben befejeztettek, úgy a nyelvek kérdése is sikeresen meg lesz oldva. Szent István, ki csak oly birodalmat tartott szilárdnak, melyben több nyelv használtatib, maga a közügyekre nézve a latin nyelvet hozta be. E nyelv használata a belügyekben fentartatott 1847-ig, míg 1848 ban, valamint a legújabb időben a magyar nyelv került túluralomra; a választott fejedelmek irányában, ezek iránti udvariasságból, a magyar nyelvet használták még a szász municipiumok is; a Habsburg házbeli fejedelmek irányában a hivatalos közlekedési nyelv a latin lett 1791-ig. Ez év után a krisközlekedési nyelvül is mindinkább a magyart iparkodtak használni, mit 1846—7-ben nagyrészt el is értek, a mennyiben a német nyelv csak a szász municipiumok belügyi nyelve, a latin pedig csak az országos kincstár nyelve maradt. De a német nyelvnek 1849 utáni általános behozatala sem szült megelégedést. ő Felségének 1860. évi dec. 21 én az erdélyi kanczellárhoz intézett legfelsőbb kézirata, mely magában tartalmazta a kormányi előterjesztés elveit, nem foganatosíttatott teljesen. Ezen elvek keresztülvitelére vagyunk hivatva, melyek az országot kielégítői fogják. A bizottmányi javaslat lényegében azonos a kormányéval, csakhogy az előbbi rövidebb és hasonló tárgyakat egybefoglaló, azonkívül a kormány javaslata instrnctio hangján szól. Ezután olvassa a bizottmányi jelentést és javaslatot. Ő bert a bizottmányi javaslat ellen van, mert habár ez ugyanazon elveket fogadta el, melyeket a kormány javaslata kimondott, nem oly világos és szabatos s azért a kir. előterjesztést pártolja. Papp László: A bizottmányi előadó oly helyesen előadta mindazon érveket, melyek e törvényjavaslat mellett szólanak, miszerint nincs semmi hozzáadni valóm. Ha volt valami, mi az e hazában együttlakó nemzetek közti meghasonlást előidézte, ez a nyelv kérdése, melyet czélszerűen elintézni most van idején. A kormány ebbeli javaslata kellően szabadelvű s minden igényeknek megfelel. Azonban a bizottmányi előadó azon állítását, miszerint a kormányjavaslat zsinórmérték, nem helyesli; ha ez így volna, úgy a bizottmányi javaslatot is zsinórmértéknek lehetne nevezni, mindkettő csak tanácskozási alap vagyis anyag, kell e magasztosabb elv, mint annak kimondása, mi zerint minden municipium, minden egyén maga nyelvét használhatja. Végül megjegyzi, hogy a három nyelv használatának életbe léptetését nem szükség határidőhöz kötni, mint azt az 1847-ki törvény tévé, miután a fenforgó három nyelvet minden erdélyi tudja. Föltétlenül a kormányi szerkezetre szavaz. Fogarassy ez. püspök(kir. kiv.)óhajtja,hogy a törvényhozás úgy szóljon a nyelvi és nemzeti küzdelmek közé, hogy ezeket ne élénkítse. A kormányi és bizottmányi javaslat közt nem lát lényeges különbséget, mindkettő teljes egyenjogúságot nyújt az országos nyelvnek. De nem lát történelmi összefüggést e törvényjavaslatok és korábbi nyelvi törvényeink között, pedig igen egyszerűen létesíthető lett volna az által, hogy a javaslat elején kimondatnék, hogy az 1791. 31. t. ez. s az 1847. 1. t. ez. a következőkben módosíttatnak s azután a változtatások a román nemzet inarticulátiója s a nyelvek egyenjogúsitási elvéből kifolyólag megtörténhettek volna. Sz. István ismeretes szavainak, hogy csak oly ország erős, melynek több nyelve van, nem az az értelme, mely itt adatott, mintha ő a divide et vinces elvére utalt volna, és mintha a nyelvek különféleségében látta volna az ország erősségét, hanem csak arra akart figyelmeztetni, hogy a szomszéd országokból, hol az ipar és műveltség akkor kifejlettebb volt mint hazánkban, kellene többeket az országba hozni. Végül kéri a házat, hogy a történelmi kifejlődést annyival inkább tartanák szem előtt a nyelv iránt is, mivel azon két nemzet, melynek nyelve első sorban áll, valamennyiünk fájdalmára itt szót nem emelhet; kéri továbbá a házat, hogy oly kíméletességgel járjon el e törvényben, hogy legalább azon alapon, melyet maga a kormány is megkímélt, csorbát ne ejtsen. (Helyeslés.) Rob pártolja a kormányjavaslatot és kiemeli, hogy igazolatlan azon gyanúsítás, hogy a szászok ■ ország lakosait germanizálni akarnak, csakhogy azonban a szászok sem engedik, hogy őket romanisálják, de még kevésbé, hogy őket magyarosítsák. Engedtessék meg mindenkinek, hogy az őseitől öröklött nemzetiségi kincset unokáinak számára biztosítsa. Román György csodálja, hogy mikép vehetik rész néven a román nemzetnek anyanyelvéhezi ragaszkodását, mi-'őrt a magyarok még Adámot is magyar embernek keresztelik (Derültség.) Elnök figyelmezteti szólót, hogy ez kissé távol coll !* Ol/Vllj vguu IV I VI bU ■ lull Schmidt K. figyelemmel vizsgálta mindkét javaslatot, de egyik sem elégíti ki egészet. Ő is kívánja a nyelvek egyenjogúsításának keresztülvitelét a közhivatalos közlekedésben, de azt hiszi, hogy a javaslatok kimérítő részletezése meg fogja akadályoztatni a gyakorlati kivitelt és a két első §. teljesen elégséges lett volna Az előterjesztvény főnehézségét abban látja, hogy az nem egy román nemzeti municipium alkotása után, mi a románok inarticulatiójának szükséges következése, került tárgyalás alá. Ha így történt volna, akkor a részletezés nem vágott volna a municipális és egyházi autonómia jogkörébe. A román nemzet megnyugtatására azonban elvileg elfogadja a két javaslatot a részletes vitatkozás alapjául s annak idején külön felhozandja megjegyzéseit. Fogarassy püspök beszédének annyiban örül, hogy a nyelvek egyenjogúságát teljesen elismeri , de ha azt kívánja, hogy a históriai alapon állva, az 1791. 31. t. ez. és 1847. I. t. ezre visszatérőig, ezeket a román nemzet inarticulatiója folytán módositni kellene, arra nézve megjegyzi, hogy mindkét t. ez. a magyar nyelv suprimatiáját vetette meg és hogy a magyar nyelv soha sem volt Erdély belközlekedési, hanem csakis diplomatiai nyelve. Mindkét t.er, azonkívül a municipális autonómiát is megsértette. Ezeknek módosítása az erdélyi a kormány gyökeres megváltoztatása után csak összefoltozott művet nyújtana. Puskáriu a kormányjavaslatra szavaz, mert ez szabadelvűbb mint a bizottmány ajánlata. Ennek bebizonytására fölhozza például a korm. javaslat azon gát, aidly megengedi a bűnvádi eljárások alkalmával az illető vádlottnak, hogy a tárgyalás nyelvét szabadon választhassa , de hozzáteszi egyszersmind, miként azt értenie kell, mig másfelől a bizottmány idevonatkozó g sa hasonlókép megengedi a választást, de nem köti ki a választott nyelv tudását, miből könnyen következhetik az, hogy a csendőrök közt álló fegyenezre ráerőszakolják a német nyelvet s ő azt örömmel elfogadja, csakhogy a tárgyalást mihamarább bevégezve lássa. Brter elősorolja, hogy melyik nyelv volt a magyar királyok, a nemzeti fejedelmek, melyik végre a most uralkodó cs.ház alatt a hivatalos, mindaddig, míg utolsó időkben maga a kormány kezdeményezett, és minden rendeletet stb. 3 nyelven adott ki. A szőnyegen lévő kérdést a nemzetiségek s vallások egyenjogúsítása természetszerű következményének mondja, s kiemeli annak fontosságát. Elismeri, hogy e törvény a hatóságokra úgy mint egyesekre önsúlyként nehezedik és a tárgy csakis compromiissum által lehetne elintézendő, de erre senki sem nyújtaná az illetők közül kezét. Igazságosságot s méltányosságot ajánl ez ügyben és pártolja a bizottmány szerkezetét. Becz a kormányjavaslatot kívánja alapul vétetni s azt csak módosíttatni óhajtja. Bologa szintén a kormányjavaslatot pártolja elvileg, de nem ajánlhatja a bizottmány munkálatát ugyanazon okokból, melyeket Obert már felhozott. Baritin: Mivel az idő nagyon előrehaladott és következőleg feltehelem, hogy a hosszas tárgyalás által a ház ki van fárasztva, tehát én az általános vitában nem akarok részt venni, hanem egyszerűleg kijelentem: 1) hogy az előttünk fekvő kormányjavaslatnak l sorjában kimondott főelvet én is magamévá teszem; 2) hogy a kormányjavaslat szövegét is általánosságban elfogadom ; de 3) jogomat fönntartom, hogy a részletes vitánál kifejtsem, miszerint a javaslat egyik §-a az 1. §-ban kimondott főelvvel homlokegyenest ellenkezésben van, valamint azt is, hogy más egynéhány § nincs oly tisztán formulázva, hogy minden kétséget kizárjon. Ezeket előrebocsátva bátor vagyok még csak néhány szónok úr némely állításaira lehető legrövidebb észrevételeimet megtenni. Kir. hivatalos püspök Fogarassy obzsga, kinek érdekes beszédét egyébiránt feszült figyelemmel hallgattam, azon kívánságát fejezte ki, miszerint a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat a történeti jogalapra visszavezettessék. Erre csak annyit jegyzek meg, hogy én is a történeti jogalaphoz ragaszkodom, de ott, hol a történeti jog igazságtalanságot lezür másokra nézve, el kell sztéd tér- Egyébiránt, ha már csakugyan az anyanyelv ügyében is históriai jogról szó lehet, akkor én visszamehetnék az 1791 előtti időkre és megállapodnám a latin nyelvnél; de ezt tenni nem akarom, hanem e helyett a nyelv dolgában hivatkozom egyenesen a velem született jogra. Mert le droit c’est le droit et le bien c'est le bien il n’ya dontre définition (Michelet) és le droit est le souverain du monde (Mirabeau) , mert vak, mint Guizot (Historre de la civilisation) igen helyes. megjegyzi, bírnak a nemzetek épen úgy mint egyes személyek bizonyos örökös és elévülhetlen jogokká, a melyeket soha nem lehet áruba bocsátni, a melyekből senkinek sincs joga egy mákszemnyit is elengedi egy szóval: oly jogok, amelyeket el lehet nyomni, elferdítni,beárnyékolni, melyek azonban mindig jogok maradnak. Ami azonban a nehézségekről fölhozatott, melyekkel ezen törvénynek gyakorlati életbeléptetése öszsze lenne kötve, azokra nézve megjegyzem, hogy ha nem is ezen házban, de oda künn a nagyközönségben, főleg a hivatalnokok egy részénél ezen nehézségeket eddigelé is leginkább a román nyelv kifejletlenségének tulajdonítani hajlandók. Márpedig ezen körülményt illetőleg kötelességemnek tartom, mindazoknak, kik ezen nyelv múltját s jelenét nem ismerik, nehány adattal szolgálni. A román nyelv irodalma Visszamegy 1572, vagy 1682. A keleti anyaszentegyháziak szertartási könyvei, valamint a 4 ik és 8-ik századok közt virágzott keresztes classicus irodalomnak nagy része ezen nyelvre le van fordítva. — Már 70 évvel ezelőtt kezdették atyáink anyanyelvüket latin betűkkel is írni; van eddig elég román szótár különböző nyelvekre De közeledjünk a jelen időhöz. 1839—61 közt valamennyi osztrák törvény, rendeletek stb. a polgári büntető és kereskedelmi törvénykönyv lefordittattak és kinyomattak. Ugyanezen román nyelvben vagy 20 napilap és folyóirat s ezek közt egy törvénykezési lap is megjelenik. Ezenkívül a bukott rendszer alatt egynéhányszor m megparancsoltatott az illető hivatalnokoknak, hogy ha csakugyan a népet igazgatni s fölötte ítélni akarnak, tanulják meg annak nyelvét is. Ehhez én részemről csak azt teszem hozzá, hogy ha már egy fitt élünk e hazában, azok, kik szükségét érezik, tanulják is meg kölcsönösen egymás nyelvét, valamint tudjuk és látjuk, hogy ugyanez történik sok más országban, mint p. Svájczian, Belgiumban, Galicziában, Sziléziában stb. Fekete (Negrutiu) elvileg a kormányjavaslat mellett szól, de nincs megelégedve annak némely §f)-val, például: (közbeszólások: a részletes vitához tartozik). A román nemzet azt óhajtja, hogy a magyar és német nyelv a falusi elöljáróságtól a trónig felhasználtassák, engedjék meg tehát a magyarok és szászok is, hogy a román nemzet szintén használhassa nyelvét a falusi elöljáróságtól fel a trónig. Schnell: Mindkét szerkezetben a nyelv egyenjogúsága is kimondatik, minek szónok is barátja; mindamellett sem a k., sem a bizottmány javaslatával nem ért mindenben egyet, mert az egyenjogúsítás iránt mindkettő a legszélsőbb részletekre terjeszkedik ki, mit szónok Austriában, hol talán 20 nyelv is él, a közjólétre nézve nem talál üdvösnek. Szónok a javaslatok hiányának állítja, hogy azok a nyelvről szóló 1791. és 1847. czikkeket nem említik fel; óhajtanáénak mondja, hogy minden törvény a közjólétet mozdítsa elő és hivatkozik az utóbbi 16 évi rendeletekre, melyek, erejük elveszvén, idővel csak gnano gyanánt fognak szolgálni az utókor számára (Derültség). A köznép — úgymond — a nyelvek egyenjogúsítása iránt kevesebb érdekeltséggel leend, mint az iránt, hogy Ugye gyorsan befejeztessék, ami nem fog történni, ha minden okmány három nyelven adatik ki. (Ellenmondások : „Nem így áll a dolog!“) Pártolja a kormányelőterjesztést, s a szót a részletes vita alkalmára tartja fenn magának Lipotariu pártolja Fogarassy nézetét, miszerint a históriai alapból kell kiindulni, s ennél joka a bizottmányi javaslatot ajánlja, minthogy ez csakugyan ez alapra van fektetve. Schuller Libby előadó újból ajánlja a bizottmány javaslatát. Elnök kijelenti, hogy az általános vita be van fejezve és hogy a kormányjavaslat fölött a September 16-iki Illésben a részletes vita meg fog kezdetni.— Végül kijelenti, hogy az állandó igazoló bizottmány tagjának Klein választatott meg. Ülés vége d. n. 2 órakor. R. F. I. Péntek September 18 Az alföldi ínség ügye. A szükölködők felsegélésére alakult pestvárosi központi bizottmány 1863. évi September hó 14-én tartott ülésének jegyzőkönyve. Jelen voltak: Kraszanyi József fiőpolgárnagy mint elnök , Beliczay Imre, Emmerling Károly, Gschwind Mihály, Josifovits Szilárd szerb lelkész, Kimer József, Kocsis Mátyás, Kopp József, Merényi Henrik, Perger Ignácz, Strobmayer Ferencz, Sujánszky Antal prépost, esperes és józsefvárosi plébános, dr. Szabó Alajos, Szvetenay Márton ügyvéd, Thanhoffer Pál ügyvéd, Walthier Alajos bizottmányi tagok, Gerlóczy Károly bizottmányi jegyző. Elnök jelenti, hogy a bizottmánynak izraelita tagjai — az izraelita Ünnepek miatt — a mai bizottmányi ülésben részt nem vehetnek. Tudomásai vétetik. Fölolvastatott Mavromaty Joazaf archimandrite és pesti görög plébánosnak levele, melyben a központi bizottmányba történt megválasztatását megköszönvén, sajnálattal jelenti ki, hogy gyengélkedő egészsége miatt fürdők használatára lévén utalva, e miatt, de előrehaladt koránál fogva is, a bizottmányi üléseken meg nem jelenhet, kérvén magát a bizottmányi tagság alól fölmentetni. Értesítő lelkész úrnak lemondása sajnálattal tudomásul vétetik, és a felőle jegyzőkönyvi kivonat megküldésével értesíttetni rendeltetik.