Sürgöny, 1863. szeptember (3. évfolyam, 198-222. szám)

1863-09-18 / 212. szám

Har­madik évi folyam. 212 - 1863. (tah 4M»tó-hivatal, iratot­t re 7. 8». a. földszint. Elöfizethetni Budapesten a kiadó* hivatalban, barát­ok­ tere 7. fiám. földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál. Bur­tok idő-hivatal: re 7. sz. a. földszint. SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékűét Budapesten házhszghordva. Vidékre, naponkra ! Félévre ö t 6ö kt. S egy ad évre i n hu r Félévre 10, tor Negyedévre h ,­ ­EHHIVATALOS KÉSZ. A magyar kérdés. Mig egyfelől a „W­anderer“ a magyar országgyűlés egy behívását sürgeti, mely az in­­ség ügyében határozzon s egyszersmind a trans­actio terét előkészítse, a­zulfelől a „Morgen Post“ a reichsrath kiegészítésére Magyar­­országra nézve egyenes választásokat penget. A magyar országgyűlés egybehivása az ínség ügyében már késő, mert a nyomor igen nagy, semhogy addig az éhezőket várakoztatni lehetne, míg leküzdhetné a kormány azon ne­hézségeket,melyek egy országgyűlés egy behívá­sa ellen a jelen viszonyok közt önként feltűn­nek.­­ A­mi pedig ezen országgyűlés transac­­tionális kísérleteit illetné, megvalljuk, mi jelen­leg egy országgyűléstől semmit sem várunk, legfeljebb új phrasisokat és demonstratiót a pro­­visonum ellen, hogy ezáltal a hatóságok te­kintélye a nép előtt csökkenjen. Másik részről az egyenes választások el­rendelése oly hősies szer, mely a kormány enge­dékeny hajlamaival nem igen egyezik meg, nem is említvén azt, hogy Ő Felsége egy második országgyűlés összehívását kegyesen megígérni méltóztatott. Minden­­ törekvésünk oda legyen tehát irányozva, hogy ezen második országgyűlést teljes erővel, szóval és tettel előkészítsük. Azt hiszem, nem kívánunk sokat az 1861- diki követektől, ha elvárjuk tőlük, hogy eddigi sikertelen politikájukat belátván, a haza javá­ért másoknak engedjék a­zért, kik talán sze­rencsésebbek lesznek a transactio művének lé­tesítésében, mint a nevezett követek voltak. E hazafias áldozat, úgy hiszem, nem vakmerő remény, miután alkotmányos országban az egyes pártok alá szokták rendelni magán né­zeteiket a haza javának, — főként, midőn a haza sorsa forog koczkán és arról van szó, hogy megmentsünk, a mit lehet. — Ha ed­dig a nevezett urak nagy része passiv viselte magát­, reméljük, hogy az uj követválasztások alkalmával is megtartja ez álláspontját és nem gátolja a magyar kormány­párt működését,a­mely abból álland, hogy a népet a dolgok igaz állása iránt felvilágosítsa és arra bírja, szerint oly férfiakat válasszon az­ új országgyű­lésbe, kiknek m­a­dj­­­a ne zavarja a jelen békülé­­keny hajlamát, kik részrehajlatlanul,minden mel­lék­tekintet és remeniscentiák nélkül, egyedül a jelen körülményeket és Magyarország jelen viszonyait és érdekét vegyék tekintetbe, meggondolván, hogy a jövő soha nem hozza vissza a múltat. Most még az anyag, melyből a birodalom alkotva van, folyékony, és könnyű az egyes ré­szeknek oly alakot adnunk, mint a­mik­et óhaj­tunk ; ha egyszer ez anyag megkeménye­dik, akkor minden transactio lehetetlenné lesz és a mostani nemzedék egész életén át harcz­­ban álland az i­d­ő­v­e­l, t. i. a múlt szelleme Ma­gyarországot úgy fogja megtartani akarni, mint az 1848. törvények kimondottak és a korszelle­me át fogja azt változtatni, mint az egység­re törekvő nemzet-csoportozatok óhajtják.­­ Ha mellettünk volna az idő és a korszellem, minden harczot bátran felvehetnénk, igy azonban még akkor is gyengék volnánk ha 200.000 ember állna fegyverben hátunk mögött. Azon nemzet, melynek szövetségese a­z i­d­ő, bátran nézhet a jövő elé, de jaj annak, mely ennek igényeit számba nem veszi. Az olyan nemzet, ha csupán szóba kerül, leírhatja Európa rokonszenvét, a diplomaták ömlekezé­­seit, de azért senki sem fog rajta segíteni,prout exempla docent. Gr. Bethlen Miklós­ iránt oly valami uj, melynek megvitatására a bizott­mánynak előbb a Láztól kell felhatalmazást kérni. En­nek folytán az igazságügy miniszer holnap a követi ház elé fogja terjeszteni a lembergi országos törvényszék kérelmét, s ha ez a bizottmányt annak tárgyalására felhatalmazza s az első kérdés iránti jelentéstételét el­halasztja a másodiknak megvitatásáig, akkor a bizott­mány — azt h­iszi az „O. D. P.“ — ki fogja mondani, miszerint a tulajdonképi kérdés iránt mindaddig nem hozhatni végzést, míg a bizottmánynyal a ma­­n­gke­­resés indokolása nem közültetik. Ha azonban a ház mindkét kérdést kü­lön akarná tárgyalni és a megtör­tént letartóztatásról a jelentéstételt megengedné, ak­kor a bizottmány már holnap megteendi indítványát az első kérdés felett. Ez a végleges szerkezet szerint körü­lbelül következő : A ház megfontolva azt, hogy az immunitási tör­vény 2. §. határozmánya (friss tetten kapás)Roganszky Károly birodalmi tanácsi követ letartóztatása esetére nem alkalmazható, a letartóztatás megszü­n­tetését mondja ki. — Tudósítóul dr. Mahlfeld vá­loztatott. .Birodalmi tanács. A bir. tanács azon bizottmánya, mely a két len­gyel követ befogatásának ügyében jön kinevezve, Ro­­gawski ügyében három elvet állapított meg: 1) A bir. tanács fel van jogosítva azon kérdés fölött hatá­rozni , vájjon egy követ befogat­ása törvényesen tör­tént e, illetőleg: vájjon tetten kapatott e. 2.) Rogaws­­ki nem kapatott tetten. 3.) Rogawski szabad lábra ál­lítandó. Déltájban — úgymond az „O. D. P.“ — a bizott­mánynak, mely 10 órától 3 óráig tartó ülést, egy te­legrammot kü­lde el az igazságügyi minister, melyben a lembergi orsz. törvényszék megkeresi a követi házat, hogy miután Roganski felségárulással van vádolva, annak fogvatartását megengedje. A bizottmány hosz­­szabb tanácskozás után kijelente, miszerint a ház ál­tal reá bízott feladat abból áll, megvizsgálni, vájjon Roganski befogatása összeegyeztethető e a sérthet­len­­ség iránti törvénynyel, azaz : vájjon az tetten kapa­­tott-e. A lembergi orsz. törvényszéknek megkeresése annak felségárulási vád alapján leendő befogatása Országgyűlési ügyek Erdélyből. Nagy-Szeben, sept. 14. A mai (XXVIII-dik) ülésben a jegyzőkönyvek Helybenhagyása után elnök felszólítja Pap Alajos, ezen esetre külön kiküldött főkormányszéki tanácsost, hogy megbízatása folytán a főkormányszék elnöksége nevé­ben az országgyűlésnek feleljen a néhány héttel ezelőtt Schuller Libb­y és társai által tett interpellatióra, mely­ben ezek fölvilági­sitást kérnek a „Hermanstädter Leitung“ ban közlött ama bir állása felett, hogy Apáty szolgabiró Polbák hadkötelezetten súlyos sérelmeket okozott, melyek folytán meg is halt volna, s hogy kü­lönben is zsarolással vádoltatik. — Erre nézve a ne­vezett főkormányszéki tanácsos magy­ar nyelven körül­ményesen előadja a um. korm. széki elnökség rende­lete folytán véghezvitt hivatalos nyomozás eredményét, miből kitűnik, hogy említett szolgabiró segédet sem a Polhák halálesetét, (ki agy­nyomásban halt el), sem a pénzbeli zsarolást illetőleg semmi vád nem terheli, el­lenben be van bizonyítva, hogy a „H. Z.“ levelezője igazságtalan záfogással élt, s alaptalan közlése által nevezett szolgabiró segédet becsületében sértette, mi­ért is ennek joga fennmarad, nevezett levelező ellen becsületsértési pert indítni. Egyébiránt nevezett kor­m­ányszéki tanácsos megnyugtatta a gyűlést aziránt, hogy a kormányszék minden hatásköréhez tartozó eszközökkel meg fog gátolni minden jogellenes eljá­rást s ha ilyenek előfordulnának, azokat megh­ite tendi. B­a r­o­m i­r­i kívánja, hogy a kormányszék ezen válasza román és német nyelven is előadassék. A ház többsége szükségtelennek tartja. A felelet tudomásul vétetik. A napirendre áttérve, jelentés-tételre felhívja a három országos nyelvnek a közhivatali közlekedésbezi használatát illető második k. kormányjavaslat ügyé­ben kiküldött bizottmány előadóját, Schuller Libb­y előadó . Habár a bizott­mányban a nézetek szétágaztak is, mégsem kívánt senki kisebbségi javaslatot tenni. Közösen elfogadta­tott a kormány előterjesztvényében kifejezett elv, amely szerint mindegyik politikai nemzetnek közhivatali közlekedésben anyanyelvének legtágabb mérvbeni használhatása biztosíttassák. A nyelv kérdése mai idő­ben hasonló a vallási küzdelmekhez, s a­mint ez utób­biak legelőbb is legüdvösebben befejeztettek, úgy a nyelvek kérdése is sikeresen meg lesz oldva. Szent­ István, ki csak oly birodalmat tartott szi­lárdnak, melyben több nyelv használtatib, maga a közügyekre nézve a latin nyelvet hozta be. E nyelv használata a belügyekben fentartatott 1847-ig, míg 1848 ban, valamint a legújabb időben a magyar nyelv került túluralomra; a választott fejedel­­­mek irányában, ezek iránti udvariasságból, a magyar­­ nyelvet használták még a szász municipiumok is; a Habsburg házbeli fejedelmek irányában a hivatalos közlekedési nyelv a latin lett 1791-ig. Ez év után a krisközlekedési nyelvül is mindinkább a magyart ipar­kodtak használni, mit 1846—7-ben nagyrészt el is ér­tek, a mennyiben a német nyelv csak a szász municipiu­­mok belügyi nyelve, a latin pedig csak az országos kincstár nyelve maradt. De a német nyelvnek 1849 utáni általános behozatala sem szült megelégedést. ő Felségének 1860. évi dec. 21 én az erdélyi kanczellár­­hoz intézett­ legfelsőbb kézirata, mely magában tartal­mazta a kormányi előterjesztés elveit, nem foganato­síttatott teljesen. Ezen elvek keresztülvitelére vagyunk hivatva, melyek az országot kielégítői fogják. A bizottmányi javaslat lényegében azonos a kor­mányéval, csakhogy az előbbi rövidebb és hasonló tárgyakat egybefoglaló, azonkívül a kormány javaslata instrnctio hangján szól.­­ Ezután olvassa a bizott­mányi jelentést és javaslatot. Ő b­e­r­t a bizottmányi javaslat ellen van, mert habár ez ugyanazon elveket fogadta el, melyeket a kormány javaslata kimondott, nem oly világos és sza­batos s azért a kir. előterjesztést pártolja. Papp László: A bizottmányi előadó oly helye­sen előadta mindazon érveket, melyek e törvényjavas­lat mellett szólanak, miszerint nincs semmi hozzáadni valóm. Ha volt valami, mi az e hazában együttlakó nemzetek közti meghasonlást előidézte, ez a nyelv kérdése, melyet czélszerű­en elintézni most van idején. A kormány ebbeli javaslata kellően szabadelvű s minden igényeknek megfelel. Azonban a bizottmányi előadó azon állítását, miszerint a kormányjavaslat zsinórmér­ték, nem helyesli; ha ez így volna, úgy a bizottmányi javaslatot is zsinórmértéknek lehetne nevezni, mind­kettő csak tanácskozási alap vagy­is anyag, kell e ma­­gasztosabb elv, mint annak kimondása, mi zerint min­den municipium, minden egyén maga nyelvét használ­hatja. Végül megjegyzi, hogy a három nyelv használa­tának életbe léptetését nem szükség határidőhöz kötni, mint azt az 1847-ki törvény tévé, miután a fenforgó há­rom nyelvet minden erdélyi tudja. Föltétlenül a kor­mányi szerkezetre szavaz. Fogarassy ez. püspök(kir. kiv.)óhajtja,hogy a törvényhozás úgy szóljon a nyelvi és nemzeti küzdel­mek közé, hogy ezeket ne élénkítse. A kormányi és bizottmányi javaslat közt nem lát lényeges különbsé­get, mindkettő teljes egyenjogúságot nyújt a­z orszá­gos nyelvnek. De nem lát történelmi összefüggést e törvényjavaslatok és korábbi nyelvi törvényeink kö­zött, pedig igen egyszerűen létesíthető lett volna az által, hogy a javaslat­ elején kimondatnék, hogy az 1791. 31. t. ez. s az 1847. 1. t. ez. a következőkben módosíttatnak s azután a változtatások a román nem­zet inarticulátiója s a nyelvek egyenjogúsitási elvéből kifolyólag megtörténhettek volna. Sz. István ismeretes szavainak, hogy csak oly ország erős, melynek több nyelve van, nem az az értelme, mely itt adatott, mintha ő a divide et vinces elvére utalt volna, és mintha a nyelvek kü­lönféleségében látta volna az ország erős­ségét, hanem csak arra akart figyelmeztetni, hogy a szomszéd országokból, hol az ipar és műveltség akkor kifejlettebb volt mint hazánkban, kellene többeket az országba hozni. Végül kéri a házat, hogy a történelmi kifejlődést annyival inkább tartanák szem előtt a nyelv iránt is, mivel azon két nemzet, melynek nyelve első sorban áll, valamennyiünk fájdalmára itt szót nem emelhet; kéri továbbá a házat, hogy oly kíméletesség­gel járjon el e törvényben, hogy legalább azon alapon, melyet maga a kormány is megkímélt, csorbát ne ejt­sen. (Helyeslés.) R­o­­­b pártolja a kormányjavaslatot és kiemeli, hogy igazolatlan azon gyanúsítás, hogy a szászok ■ ország lakosait germanizálni akarnak, csakhogy azon­­ban a szászok sem engedik, hogy őket romanisálják, de még kevésbé, hogy őket magyarosítsák. Engedtes­sék meg mindenkinek, hogy az őseitől öröklött nemze­tiségi kincset unokáinak számára biztosítsa. R­o­m­á­n­­ György csodálja, hogy mikép vehe­tik rész néven a román nemzetnek anyanyelvéhezi ra­gaszkodását, mi-'őrt a magyarok még Adám­ot is ma­gyar embernek keresztelik (Derültség.) Elnök figyelmezteti szólót, hogy ez kissé távol coll !* Ol/Vllj vguu IV I VI bU ■ lull Schmidt K. figyelemmel vizsgálta mindkét ja­­­vaslatot, de egyik sem elégíti ki egészet. Ő is kívánja a nyelvek egyenjogúsításának keresztülvitelét a közhivata­los közlekedésben, de azt hiszi, hogy a javaslatok kimé­rítő részletezése meg fogja akadályoztatni a gyakor­lati kivitelt és a két első §. teljesen elégséges lett volna Az előterjesztvény főn­ehézségét abban látja, hogy az nem egy román nemzeti municipium alkotása után, mi a románok inarticulatiójának szükséges következé­se, került tárg­yalás alá. Ha így történt volna, akkor a részletezés nem vágott volna a municipális és egy­házi autonómia jogkörébe. A román nemzet megnyugtatására azonban elvi­leg elfogadja a két javaslatot a részletes vitatkozás alapjául s annak idején külön felhozandja megjegyzé­seit. Fogarassy püspök beszédének annyiban örül, hogy a nyelvek egyenjogúságát teljesen elismeri , de ha azt kívánja, hogy a históriai alapon állva, az 1791. 31. t. ez. és 1847. I. t. ezre visszatérőig, ezeket a román nemzet inarticulatiója folytán módositni kellene, arra nézve m­egjegyzi, hogy mindkét t. ez. a magyar nyelv suprimatiáját vetette meg és hogy a magyar nyelv soh­a sem volt Erdély belközlekedési, hanem csak­is diplomatiai nyelve. Mindkét t.­er, azonkívül a municipális autonómiát is megsértette. Ezeknek mó­dosítása az erdélyi a kormány gyökeres megváltozta­tása után csak összefoltozott művet nyújtana. Puskáriu a kormányjavaslatra szavaz, mert ez szabadelvűbb mint a bizottmány ajánlata. Ennek be­­bizony­tására fölhozza például a korm. javaslat azon g­át, aidly megengedi a bűnvádi eljárások alkalmával az illető vádlottnak, hogy a tárgyalás nyelvét szabadon választhassa , de hozzáteszi egyszersmind, miként azt értenie kell, mig másfelől a bizottmány idevonatkozó g sa hasonlókép megengedi a választást, de nem köti ki a választott nyelv tudását, miből könnyen következ­­hetik az, hogy a csendőrök közt álló fegyenezre ráerő­szakolják a német nyelvet s ő azt örömmel elfogadja, csakhogy a tárgyalást mihamarább bevégezve lássa. B­­­r­t­­­e­r elősorolja, hogy melyik nyelv volt a magyar királyok, a nemzeti fejedelmek, melyik végre a most uralkodó cs.­ház alatt a hivatalos, mindaddig, míg utolsó időkben maga a kormány kezdeményezett, és minden rendeletet stb. 3 nyelven adott ki. A sző­nyegen lévő kérdést a nemzetiségek s vallások egyen­jogúsítása természetszerű következményének mondja, s kiemeli annak fontosságát. Elismeri, hogy e törvény a hatóságokra úgy mint egyesekre önsúlyként nehezedik és a tárgy csak­is compromiissum által lehetne elinté­zendő, de erre senki sem nyújtaná az illetők közül ke­zét. Igazságosságot s méltányosságot ajánl ez ügyben és pártolja a bizottmány szerkezetét. B­­­e­­­c­z a kormányjavaslatot kívánja alapul vétetni s azt csak módosíttatni óhajtja. B­o­l­o­g­a szintén a kormányjavaslatot pártolja elvileg, de nem ajánlhatja a bizottmány munkálatát ugyanazon okokból, melyeket Obert már felhozott. Bari­tin: Mivel az idő nagy­on előrehaladott és következőleg feltehelem, hogy a hosszas tárgya­lás által a ház ki van fárasztva, tehát én az általános vitában nem akarok részt venni, hanem egyszerű­­­leg kijelentem: 1) hogy az előttünk fekvő kormány­­javaslatnak l­ so­rjában kimondott főelvet én is ma­gamévá teszem; 2) hogy a kormányjavaslat szövegét is általánosságban elfogadom ; de 3) jogomat fönntar­tom, hogy a részletes vitánál kifejtsem, miszerint a ja­vaslat egyik §-a az 1. §-ban kimondott főelvvel homlok­­egyenest ellenkezésben van, valamint azt is, hogy más egynéhány § nincs oly tisztán formulázva, hogy minden kétséget kizárjon. Ezeket előrebocsátva bátor vagyok még csak né­hány szónok úr némely állításaira lehető legrövidebb észrevételeimet megtenni. Kir. hivatalos püspök F­o­­garassy o­­bzsga, kinek érdekes beszédét egyéb­iránt feszült figyelemmel hallgattam, azon kívánságát fejezte ki, miszerint a jelenleg tárgyalás alatt lévő tör­vényjavaslat a történeti jogalapra vissza­vezettessék. Erre csak annyit jegyzek meg, hogy én is a történeti jogalaphoz ragaszkodom, de ott, hol a történeti jog igazságtalanságot lezür másokra nézve, el kell sztéd tér- Egyébiránt, ha már csakugyan az anyanyelv ügyében is históriai jogról szó lehet, akkor én vissza­­mehetnék az 1791 előtti időkre és megállapodnám a latin nyelvnél; de ezt tenni nem akarom, hanem e he­lyett a nyelv dolgában hivatkozom egyenesen a velem született jogra. Mert le droit c’est le droit et le bien c'est le bien il n’ya d­ontre définition (Michelet) és le droit est le souverain du monde (Mirabeau) , mert vak, mint Guiz­ot (Historre de la civilisation) igen hely­es­. megjegyzi, bírnak a nemzetek épen úgy mint egyes személyek bizonyos örökös és elévülhetlen jogokk­á, a melyeket soha nem lehet áruba bocsátni, a melyek­ből senkinek sincs joga egy mákszemnyit is elengedi egy szóval: oly jogok, a­melyeket el lehet nyomni, el­ferdítni,­beárnyékolni, melyek azonban mindig jogok maradnak. A­mi azonban a nehézségekről fölhozatott, me­lyekkel ezen tör­vénynek gyakorlati életbeléptetése ösz­sze lenne kötve, azokra nézve megjegyzem, hogy ha nem is ezen házban, de oda künn a nagyközönségben, főleg a hivatalnokok egy részénél ezen nehézségeket eddigelé is leginkább a román nyelv kifejletlenségének tulajdonítani hajlandók. Má­r­pedig ezen körülményt il­letőleg kötelességemnek tartom, mindazoknak, kik ezen nyelv múltját s jelenét nem ismerik, n­ehány adattal szol­gálni. A román nyelv irodalma Visszamegy 1572, vagy 1682. A keleti anyaszentegyháziak szertartási könyvei, valamint a 4 ik és 8-ik századok közt virágzott keresz­te­s classicus irodalomnak nagy része ezen nyelvre le van fordítva. — Már 70 évvel ezelőtt kezdették atyáink any­anyelvüket latin betűkkel is írni; van eddig elé­g román szótár különböző nyelvekre De közeledjünk a jelen időhöz. 1839—61 közt valamennyi osztrák tör­vény, rendeletek stb. a polgári b­üntető és kereskedel­mi törvénykönyv lefordittattak és kinyomattak. Ugyan­ezen román nyelvben vagy 20 napilap és folyóirat s ezek közt egy törvénykezési lap is megjelenik. Ezen­kívül a bukott rendszer alatt egynéhányszor m megparan­­csoltatott az illető hivatalnokoknak, hogy ha csakugyan a népet igazgatni s fölötte ítélni akarnak, tanulják meg annak nyelvét is. Ehhez én részemről csak azt teszem hozzá, hogy ha már egy fitt élünk e hazában, azok, kik szükségét érezik, tanulják is meg kölcsönösen egy­más nyelvét, valamint tudjuk és látjuk, hogy ugyanez történik sok más országban, mint p. Svájcz­ian, Bel­giumban, Galicziában, Sziléziában stb. Fekete (Negrutiu) elvileg a kormányjavaslat mellett szól, de nincs megelégedve annak némely §f)-val, például: (közbeszólások: a részletes vitához tartozik). A román nemzet azt óhajtja, hogy a magyar és német nyelv a falusi elöljáróságtól a trónig fel­hasz­náltassák, engedjék meg tehát a magyarok és szá­szok is, hogy a román nemzet szintén használhassa nyelvét a falusi elöljáróságtól fel a trónig. Schnell: Mindkét szerkezetben a nyelv egyen­jogúsága is kimondatik, minek szónok is barátja; mindamellett sem a k., sem a bizottmány javaslatával nem ért mindenben egyet, mert az egyenjogúsítás iránt mindkettő a legszélsőbb részletekre terjeszkedik ki, mit szónok Austriában, hol talán 20 nyelv is él, a közjólét­re nézve nem talál üdvösnek. Szónok a javaslatok hiá­nyának állítja, hogy azok a nyelvről szóló 1791. és 1847. czikkeket nem említik fel; óhajtanáénak mond­ja, hogy minden törvény a közjólétet mozdítsa elő és hivatkozik az utóbbi 16 évi rendeletekre, melyek, ere­jük elveszvén, idővel csak gnano gyanánt fognak szolgálni az utókor számára (Derültség). A köznép — úgymond — a nyelvek egyenjogúsítása iránt ke­vesebb érdekeltséggel leend, mint az iránt, hogy Ugye gyorsan befejeztessék, a­mi nem fog történni, ha min­den okmány három nyelven adatik ki. (Ellenmondá­­sok : „Nem így áll a dolog!“) Pártolja a kormányelő­­terjesztést, s a szót a részletes vita alkalmára tartja fenn magának Lipotariu pártolja Fogarassy nézetét, misze­rint a históriai alapból kell kiindulni, s ennél jo­ka a bizottmányi javaslatot ajánlja, minthogy ez csakugyan ez alapra van fektetve. Schuller Libb­y előadó újból ajánlja a bi­zottmány javaslatát. Elnök kijelenti, hogy az általános vita be van fejezve és hogy a kormányjavaslat fölött a September 16-iki Illésben a részletes vita meg fog kezdetni.— Végül kijelenti, hogy az állandó igazoló bizottmány tagjának Klein választatott meg. Ülés vége d. n. 2 órakor. R. F. I. Péntek September 18 Az alföldi ínség ügye. A szükölködők felsegélésére alakult pestvárosi központi bizottmány 1863. évi September hó 14-én tartott ülésének jegyzőkönyve. Jelen voltak: Kraszanyi József fiőpolgárnagy mint elnök , Beliczay Imre, Emmerling Károly, Gschwind Mihály, Josifovits Szilárd szerb lelkész, Kimer József, Kocsis Mátyás, Kopp József, Merényi Henrik, Perger Ignácz, Strobmayer Ferencz, Sujánszky Antal prépost, esperes és józsefvárosi plébános, dr. Szabó Alajos, Szvetenay Márton ügyvéd, Thanhoff­er Pál ügyvéd, Walthier Alajos bizottmányi tagok, Gerlóczy Károly bizottmányi jegyző. Elnök jelenti, hogy a bizottmánynak izraelita tagjai — az izraelita Ünnepek miatt — a mai bizott­mányi ülésben részt nem vehetnek. Tudomásai vétetik. Fölolvastatott Mavromaty Joazaf archimandrite és pesti görög plébánosnak levele, melyben a központi bizottmányba történt megválasztatását megköszönvén, sajnálattal jelenti ki, hogy gyengélkedő egészsége mi­att fürdők használatára lévén utalva, e miatt, de előre­haladt koránál fogva is, a bizottmányi üléseken meg nem jelenhet, kérvén magát a bizottmányi tagság alól fölmentetni. Értesítő lelkész úrnak lemondása sajnálattal tu­domásul vétetik, és a felőle jegyzőkönyvi kivonat meg­küldésével értesíttetni rendeltetik.

Next