Sürgöny, 1863. október (3. évfolyam, 223-249. szám)
1863-10-10 / 231. szám
Bannadikiévi'folyam. 231. — 1863. Szerkesitő-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Kiadó hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Elölv.etheti ki Budapesten a kiadó* hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Szombat October 10. Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. Vidékre, naponkint postán Félévre 8 ft 50 kr. Negyedévre 4 „ 60 „ Félévre 10 forint. Negyedévre 5 „ Előfizetési felhívás „SÜRGÖNY“ october—decemberi évnegyedes folyamára. Előfizetési ár 5 ft. -A. .Istirgröny“ kiadó hivatala. HIVATALOS RÉSZ. A kereskedelmi s népgazdászati ministerium Striegl Alajos távirdai biztost Zágrábban, jelen minőségében és saját kérelmére Pestre helyezte át, s Ipold Károly főtávirnokot Fiuméban, a pesti távirda állomáshoz ellenőrré nevezte ki. A kereskedelmi s népgazdászati ministerium Rehák Miksa első osztályú posta tisztet, Kassán postahivatali ellenőrré nevezte ki. A magyar kir. udv. kanczellária Salamin Kelemen tanári hivatali jelöltet a természettan s vegytan tanárává nevezte ki a körmöczbányai kir. alreálisko- lánál. XEVIHIVATALOS RÉSZ. Egy magyar levél a „Botschafter“-hez. Egy magyar ember, ki, úgy látszik, Bécsben lakik, hanem, — mint mondja — hosszabb ideig tartózkodott Magyarországon, a helyzetet tanulmányozandó, — egy levelet intéz a „Botschafter“-hez. — Bárha ritka eset, hogy magyar ember bécsi félhivatalos laphoz forduljon, a magyar kormány férfiakat megrovandó,—mindazáltal örvendünk, hogy a nevezett úr a „Botschafter “-ben közölte nézeteit, mert ezáltal lehetővé tette nekünk a feleletet, miután e lap mindig irodalmi hangon beszél, és így a felelet által nem tesszük ki magunkat udvariatlan személyeskedéseknek, melyekre aztán nincs válaszunk. Levélíró azt állítja, hogy a hangulat Magyarországon sokkal jobb, mint mi állítjuk, hogy nálünk majd senki sem gondol többé az 1848-diki törvényekre, hogy mi a központi kormánynak játszunk kezére, midőn a helyzetet sötéten festjük, mert a központi kormány éveken át nem várhat és e szerint fel van jogosítva egyenes úton járni, (mi annyit tesz, mint egyenes választásokat elrendelni).A Levélíró továbbá azt írja, hogy a provisorium türhetlen, hogy mindenki szájában e szó forog: ez így nem maradhat! Aztán fenyeget bennünket a szlávokkal és végre okos, engedékeny országgyűlés egy behívását sürgeti. Mindez igen illedelmes és mérsékelt hangon van elmondva és azért sietünk is rá válaszolni. Vegyük az első és legnehezebb vádat, mely szerint mi a központi kormány kezére játszunk azáltal, hogy a hangulatot nem festjük kedvezőbben, mert a központi kormány nem várhat éveken át,míg a hangulat megjavul. Mi nem kívánjuk, hogy a központi kormány évekig várjon még, hanem legfeljebb hónapokig. Ha a hangulat valóban javul, azt csak a provizóriumnak lehet köszönni, mely a kedélyeket lecsillapította és furcsa volna egyszerre eldobni az eszközt, mely levélíró szerint ily szép sikert mutathat fel. Ha már két évig tartott ez állapot, még eltarthat a közjogi kérdések országgyűlési megoldásáig, mert (mindig levélíró szempontjából beszélve) ki kockáztatná e néhány hónapért két évi fáradalmak gyümölcsét? Nem játszanánk-e akkor inkább azok kezére, kik egyenes választásokat óhajtanak, ha a provizóriumot megszüntetve, rögtön országgyűlés összehívását sürgetnénk ? Hátha esetlegesen ez az országgyűlés nem volna oly okos, mint levélíró kívánná, mi történnék ? A fejedelmi szó beváltva, ki hibáztathatná a központi kormányt, ha magyarellenes törekvésekhez fordulna? A magyar kormányférfiak, kik két felől megtámadva, egyedül a Fejedelem atyai szeretetére támaszkodva, a magyar nemzet sorsára befolynak, nem játszhatják ki oly könnyedén az utólsó kártyákat, — minden bajt, sikertelen esetben, a nemzetnek róva fel hibául. — Mi a magyar nemzetet, ha Isten is úgy akarja, épen, egészen, fel nem darabolva óhajtjuk az utókornak fenntartani és e czélra szükséges, hogy minden illuziót kerülve, biztosan előreláthassuk a jövő országgyűlés eredményét. Levélíró szerint a 48-iki törvényekről már nincs is szó az országban. — Az összes magyar sajtó még eddig egy hajszálnyit sem engedett e törvényekből s bár nem hisszük, hogy e sajtó most is a közvéleményt tolmácsolná, mindazáltal e körülmény nem mutatja, hogy a 48 iki törvényekről nincs többé szó. Nem említjük azon egyes vádakat, melyeket levélíró a hivatalnokok ellen felhoz. — Minden administratióban történnek visszaélések és ha a panasz alaposnak bizonyul, a magyar kormány a sértett félnek gyors elégtételt szolgáltat. Vagy talán a választott hivatalnok-seregben ilyen esetek nem fordulnak elő? Ha levélíró csakugyan magyar ember, mint állítja, legyen meggyőződve, hogy nem óhajtja inkább az országgyűlés létrejövését, mint mi. ha a magyar kormánypárt bizonytalan kísérletekkel nem kockáztathatja a magyar nemzet sorsát. A magyar kanczellár szeme előtt nem egyedül a jelen helyzet nehézsége lebeg; neki számolnia kell lelkiismeretével és az utókorral, — neki kötelessége, semmit sem koczkáztatni, hanem a jelen nehéz viszonyok közt megóvni a T A R G Z A. VISSZAPILLANTÁS tudományos állapotainkra. kapcsolatban a régi s uj tanrendszerrel. BESZÉD, melyet az 1863/** évi tanszaknak a m. kir. egyetemnél october 6 én tartott ünnepélyes megnyitásakor azon egyetem nagy díszteremében tartott Dr. TOLDY FERENCZ, kir. tanácsos, a magyar nyelvészet s irodalomtörténet nyilvános r. tanára, mint a bölcsészeti kar ez idei dékánja. (Folytatás.) A nyelvészetre térek. Az az újkor tudománya. Kezdetben, a tudományok ébredésétől, az úgynevezett renaissance korától fogva az az új életre költött classica literatura tekintetéből a görög és római, a hermeneutika érdekében, a bibliai nyelvek terén működött. A példa hatott, s a népek figyelmét saját nyelveikre is fordította : S már itt örömmel mondhatom, hogy mi e téren el nem maradtunk volt, sőt Erdősi óta 1539-ben, időről-időre, különösen a XVII. századból mutathatunk fel férfiakat, kik a magyar nyelv törvényes kinyomozása és szerkesztésében nem csak lelkesen, hanem szerencsésen is fáradoztak; sőt e tér az, melyen nemzetünk, s különösen a magyar tudományos egyetem, egy kifejezett nagyságot mutat fel Révaiban. Mert ő az, ki a történeti nyelvtudomány megteremtésében a most meghatározott, európai hirű Grimm Jakabot 15 évvel megelőzte, mit a külföld csak azért nem tud, mert hazánk sok, s kivált tudományos tekintetben, előtte még mai nap is ismeretlen föld. — De folytatták-e az ő nagyszerű kezdeményezését? Kellő figyelemmel követtük-e a külföld nagy haladásait, mióta az uj népek irodalmi régiségeiket közzétenni, nyelveik változásait az időben, s ezzel összefüggésben dialectusaikat tanulmányozni, nyomozásaikat az ismert föld számos nyelveire kiterjeszteni, ezeket hasonlítgatni, közös s eltérő sajátságaik és jellemeiket elvonni, s ezek alapján rokonságaikat felismerni, ezek szerint azokat osztályozni, s végre a családok és osztályok lépcsőzetén az emberi nyelv eredete s alaptörvényeihez felemelkedni kezdtek; e haladásokkal, mondom, igyekeztünk-e lépést tartani? Nem. De ebben sem akarom magunkat vádolni. Minden kornak van istene, mond Berzsenyi. A Révai felfedezéseinek gyakorlati eredményeit elfogadván az irodalom, sokáig befejezettnek, bekúpozottnak tartatott a magyar nyelvészet épülete ; utána Kazinczy által és ennek nyomain a nyelvszépítés foglalta el a kor minden gondjait, s egy új intézetnek, a magyar akadémiának, jutott a hivatás, az egyetemnél megszakadt fonalat felfogni, a m nyelvészetnek a kor színvonalára emelése nagy munkáját megindítva, emlékeinket közzétenni s magyarázni, a nyelvhasonlítást tudományos alapra tenni át, ennek jogos terét kimutatni, s határait megszabni. Az irodalomtörténetnek hazáinkban s egyetemünknél ily múltja nincs. Az egyetemen az irodalomtörténet nem taníttatott, sem az irodalomban képviselőt nem lelt az. A classical, a magyar, s több újabb nemzetek különös irodalomtörténete régóta előfordult leczkerendeiekben, de az bizonyos számu, belsőleg össze nem függesztett sovány adatok soránál egyéb nem volt. T. i. a magyarnak csak némely segédágat ápoltattak, a tudósok élete, a könyvészet , maga a m. irodalomtörténet még nem létezett, mert ennek múlhatatlan előfeltétele: az irodalom anyagai, nem voltak elég számmal gyűjtve, s még kevésbbé hozzáférhetőkké téve, sőt részben felfedeztetésöket is még a jövendőtől várták; az idegen irodalmak iránt pedig káros egykedvűség uralkodott, mely a magyar embernek sajátságos, et minden irányban tulajdonának féltékeny becsülésére utasító helyzetében megfejtését leli ugyan, de mentségét nem. Annál nagyobb megelégedéssel pillanthatunk a történelemre vissza. A középkorban az az annalisticai módot követte nálunk úgy, mint az összes Európában, s habár meg kell vallanunk, hogy kevés az, mit e részben egy félezred alatt vettünk mind kiterjedésre, mind az előadás részletességére nézve, mert országos krónikáinkat nem bővítik s nem egyészitik ki oly szapora klastromi s városi évkönyvek, milyekkel az európai külföld dasalkodik : de a mieink és azon időkre s azon történtekre vetnek világosságot, melyekről sem okmányok nem szólhatnak még, — emlékezzünk csak a nemzet szájbeli hagyományainak soha nem eléggé áldandó feljegyzőjére, Anonymusra, a magyar történelem valódi Mózesére, — sem a külföld évkönyvei nem beszélnek, mert sok a nemzet kebelében történt dolgok részletei nem annak szemei előtt mentek véghez. Idegen, bár magyar királyi zsoldon élt férfiaké az érdem, hogy a tudományok feléledése századában a m. történelemnek azon alakot adták, melyet a külföld is a classical nemzetektől kölcsönözött; de elég dicsőség nekünk, hogy legott a XVI. századdal kezdődik meg nem szakadó sora a'hazai,s köztük több kor iróknak, — kikhez majd nagyszáma a magyarul íróknak is csatlakozott, — kik nem csak gazdag históriai anyagot nyújtanak koraikra, hanem részben históriat alakító tehetségnek is kétségtelen jeleit adták. S bekövetkezett a XVIII. század is, mélyé az érdem, hogy a magyar történetre mind emlékeket gyűjtött, ami a levéltárak körül szinte tegnapelőttig uralkodott féltékenység mellett, nem csekély ügyszeretet, munka és türelem eredménye volt) ; mind az igy tetemesen gyarapodott anyagnak urává tudva lenni, az egyetemes magyar történelmet szerencsésen megteremtette. — Uraim ! oly nagyszerű a munkaöszvesség, oly fényes annak eredménye, oly tiszteletre méltó a hazafius érzés, mely ez egész — bár deák — históriai irodalmat átmelegíti, hogy valahányszor csak érintjük is azt, nem lehet hálátlanság bűne nélkül szerzetes férfiainkra, s elsősorban a magyar jezsuitákra, kiket az e rendet vádoló világ ítélete egyátalában nem illet meg, mint ez irodalom alkotóira áldólag vissza nem emlékeznünk ; s nekem itt annál kevésbé, mert azok egyszersmind az iskola emberei voltak, s legfelsőbb csúcsaikban az egyetemé, mert Pray Györgyez egyetem tagja volt, s ebben tanította Katona István első, kritikai szellemben , nagyobb kiterjedésben a tudománynyá lett magyar históriát. S azóta e téren nincs megállapodás, vagy, ha rövid időre volt is, az inkább az élő tanításban s a kutló nyomozásban volt észrevehető, mely utóbbit a jelenkor, főleg az akadémia, igyekvései és áldozatai által nagy mérvben pótolja ; mig történetírásunk sem szűnt meg, először német s majd magyar nyelven diszszel haladni, de már a múlt század alaptevő munkássága által megtört utón. Máskép állt régente, huzamosan, és szinte a jelenkorig, az emberi tudásnak egy más, nem csak gyakorlati életfontosságú, hanem az általános emberi miveltségre is nagy mértékben kiható tartománya, a mathe mathico-physicai tudományoké.Véknyak ezek nyomai nem csak régi irodalmunkban, hanem mióta a Rácók és Newtonek abba a tudomány szellemét lehelték is, későn vettünk ezekről tudomást; lassúk voltunk e szakok bármi tökéletlen elsajátításában ; sőt minduntalan el-elmaradozánk; s ha volt is, már csak az utóbbi időkben néhány férfin köztünk, kiknek neve határainkon kivül híressé lett, azok vagy kiszakadtak közölünk, mint péld. Segner, Born, és mások ; vagy csak a leíró természettudományok körében tűntek fel, s itt is saját hazánkat jó részben idegenektől tanultuk ismerni. Soha egy elvvel nem gazdagítottuk az exact tudományokat, egy új rendszerrel nem vontunk tartós figyelmet magunkra; nincs felfedezés, nem volt találmány, mely a magyar nevet megörökítette volna. Puttó igazság, de igazság is vájjon mini gyarázta ezt meg? Épen ez nincs sehol. Az érzék hiánya? Tárgy hiánya ? Nem. Azt az újabb időben mutatkozott jeles képességek, különösen a mathematikumok terén, bizonyítják. — Azon sors, mely■ a nemzetet az ipar és kereskedés dolgában más népek érdekétől tette függővé, s attól a misszorgalomnak még fogalmát is távol tartotta, minél fogva az exact és természeti magyar nemzetet önmagától és a bureaucratia buzgalmától. Gr. Bethlen Miklós, kir. helytartók excellentiájának szemle-utja Szeged, october 7-kén. 1863 Folyó bólkán városnak a legörvendetesebb meglepetésben részesült, ugyanis gr. Pálffy Mór magyar kir. helytartó ur ő kegyelmessége Herrich Károly tiszaszabályozási felügyelő ur kíséretében a délutáni vonattal városunkba érkezett; a vonatnál méltóságos Petrovich István úr, Csongrádmegye főispáni helytartója, a városi tanács küldöttei által fogadtatván, onnét agyán főispán, helytartó úr lakására érkezvén, a hol a katonai tisztikar, minden vallásu papság, a városi tanács, a helybeli kereskedelmi testület küldöttei, a héber hitközség képviselői, a tanári testületek, s nagyszámú tekintélyes magánosok már korábban megjelenvén, általuk ő kegyelmessége harsány s szivből fakadó éljenekkel üdvözöltetett. A jelenlévőket helytartó ur ő kegyelmessége kegyes elfogadásban részesítvén, külön külön a legnagyobb érdekeltséget tanúsító részletességgel tudakozódott az Ínség sújtotta város s vidéke helyzetéről, a folyamatba teendő, a már folyamatra tett munkák mibenléte s a már megkezdett vetőmag kiosztása folyamáról. Különösen elfelejthetetlenek maradnak a nagyságos és fötisztelendö klérus bemutatása alkalmakor fötisztelendö és nagyságos Kreminger Antal szegedi prépostnak e kegyeletességéhez szokott ékesszólással intézett lelkes szavai, melyekben Ö cs. k. Apostoli Felsége legkegyelttesebb urunk iránt, inség-sujtotta vidékünk érdekében nyújtott atyai bőkezüségéért nyilvánuló hálás közérzttlet , továbbá e kegyelmessége kir. helytartó fáradozásainak hálás elismerését hiveti ecseteié. Elfelejthetetlenek maradnak helytartó az ő kegyelmességének mint a fötisztelendő papsághoz, úgy az összes megjelentekhez nyílt egyszerűséggel intézett, a Felséges Uralkodó iránti hűséges odaadásra s bizalomra buzdító szavai; nem téveszték el e szavak hatásukat, mert őszinte szívből eredtek, és hálás elismeréssel teli keblekre találtak. Ő kegyelmességének nyájas leereszkedése élvévé a bemutatások formaszerű hivatalos jellegét, s a jelenet annál mélyebb s hathatóbb benyomást tön, mert e kegyelmességét nem mint főurat, hanem mint biztató s vigasztaló atyát tanulták megismerni a jelenlévők. Az elfogadások bevégezte után helytartó urnók kegyelmessége a városi szék épületet , hivatalokat, a börtönöket, a városi kórházat megvizsgálván, a tapasztaltak iránt magas megelégedését kegyeskedett kijelenteni. Továbbá személyesen győződött meg az épett kiosztásban lévő vetőmag jó minőségéről. Folyó hó 7n helytartó ur ő kegyelmessége a délelőtt nagyrészét itt mulatósa főczéljának, t. a Szeged környékén már is foganatba vett tiszaszabályozási munkálatok s munkaterek megszemlélésére fordító, ugyanis a reggel 6 órakor Kreminger Antal prépost ur ő nagysága által tartott szt. mise-áldozat meghallgatása után, egy nagyobb számu matiapság, városi tisztikar több szakértők s városunk tekintélyesb birtokosaiból alakult kísérettel méltóságos Petrovich István főispáni helytartó vezetése mellett gőzhajóit legelébb a legközelebb kijavítandó vedresházi tiszai átvágást, továbbá a f. hó 11-n újólag munkába veendő Tápén felüli tiszai átvágást, a már bevégzett balparti s a még folyamatban lévő jobbparti tizabályozási munkálatokat megtekinteni,« a munka felosztása, a munkások kiállítása, ellátása és élelmezése érdemében a legrészletesebb utasításokat kiadni kegyeskedett.Ennek bevégezte után helytartó ur ő kegyelmessége még a helybeli nagy gymnasiuus minden osztályát külön külön, azután a belvárosi elemi iskolákat, a leánytanodákat, a reál-osztályokat és a tanítói képeidet örvendezteté meg magas látogatásával, lelkesitő szavakkal s fáradhatlan buzgalommal serkentvén a fiatal sarjadékot a Felséges Uralkodó, legkegyeletesebb Atyánk, a bűn, szülök, saját jóvoltnk s előmenetelük iránti kötelességük betöltésére. Végre megtekinté még az alsó-városi szent-Ferencz rendű zárdát, s az alsó-városi ódon építésű templomot. Királyi helytartó ur ő kegyelmességének atyai gondoskodása kiterjedt a legközelebb városunkba dalt tűzveszély által kárt szenvedett lakosság megvigasztalására is, s hálás elismeréssel áldják nevét azon födél és élelem nélküli szerencsétlenek, a kik még ő kegyelmességének itmulatása alatt az általa bőkezűleg adományozott 200 ft segély-összegben részesittettek. Méltóságué Petrovich István főispáni helytartó urnás volt disz eléd alkalmával, a hol a helybeli d. k. tisztikar, a papság, tisztviselőség, a városi tekintélyesebbek közül díszes vendégkoszoru alakult. — főispáni helytartónk lelkes szavakkal köszönté fel vidékünk gyámoló atyját, A cs. k. Apostoli Felségét, s hő érzéssel testé azon hálás elismerést, a melylyel ezen atyai gondoskodás a vidék lakossága minden rétegeiben találkozik. A tet felköszöntésre keletkezett lelkes éljenzés megszűnte után majd helytartó ur ő kegyelmességének jólétéért emelt poharat, — őszinte szavakban fejtvén ki Csongrádmegye lakossága nevében köszönetét azon ernyedetlen buzgalomért, a melylyel ő kegyelmessége az 0 cg. kir. Apostoli Felsége és ország javáért férfias kitartással fáradozik. Továbbá a helybeli nagyságos és fötisztelendö prépost Kréminger Aulal urat, mint 0 cs. kir. Apostoli Felsége kitűmő hívét és Szeged városa köztiszteletben álló főpapját élteté. Nagyságos és fötisztelendő Kreminger Antal prépost ur Szeged városa s a lelkipásztorsága alatt álló nép nevében éltetvény cs. kir. Apostoli Felségét, meleg szavakban emelé ki Szeged népe politikai romlatlanságát s hű színekkel festé annak ajrón és fenségesen uralkodó Ház iránti hűségét s bizalmát; —végre Taschler József polgármester ur ő cs. kir. Apostoli Felségének, mint legvitézebb és leglovagiasabb Fejedelemnek hit és vitéz hadseregéért, annak jelenlévő tisztjeiért tett felköszöntést. A mely felköszöntések ö kegyeletiessége által a legkegyesebben fogadtatván, ugyan általa méltóságos Petrovich István főispánt helytartó ur elismert eggedetlen s lelkes fáradozásai s kitartó s a kormányzatára bízott megyének javéra ezélzó működése elismeréssel kiemeltetvén, az összes jelenlévők a cs.kir. Apostoli Felsége s a bon java előmozdilására serkentettek. Ő kegyelmessége délutáni 4 órakor vett városuliktól búcsút, útját Torontál és Bácsmegye inség sújtotta vidékein tovább folytatandó. Isten védelme kisérte minden lépteit, áldás és eredmény koszoruzza magasztos hazafius törekvéseit. Országgyűlési ügyek Erdélyből. Nagy Sieben, oet. 6. (K. F-1.) A uta szárnyaló hírek szerint következő urak ingnának a bír. tan. felső házába kineveztetni, o ill.:Storka Siuluko Sándor érsek, regalista, b. Siagnin András püspök, képviselő, b. Papp Zéneit bankigazgató, regalista, Rosenfeld Lajos osztályf.inök a cs. kir. pénzügyminiszériuutban, regalista, b. Friedenfels Jenő udv. tanácsos, képviselő, Binder Pál ág. v. superintendens, regalista, Fogarassy Mihály ez. püspök, gr. Nemes János és gr. Béldy György regalisták. Ezen hír azonban még megerősítésre vár. Holnap azt létezikk, holnapután a birodalmi tanácsba leendő követválasztás kérdése kerülend tanácskozás alá.