Sürgöny, 1863. október (3. évfolyam, 223-249. szám)

1863-10-18 / 238. szám

Harmadik évf­ folyam, 238. - 1863 Vasárnap October 18. Sierkesine-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. , Kiadó hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. , Előfizethetni Budapesten a kiadó­ hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta­hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értéken. Budapesten házhoz hordva. Félévre 8 ft po kt. Negyedévre 4 „ 60 „ Vidékre, naponkint postán. Félévre 10 forint. Negyedévre 5 9 Előfizetési felhívás „SÜRGÖNY“ October—decemberi évnegyedén folyamára. Előfizetési ár 5 ft. A „Stirgyörgy“ kiadó hivatala HIVATALOS KÉSZ. A magyarországi (budai, kassai, nagyváradi, po­zsonyi, sopronyi és temesvári) földtehermentesítési kö­telezvényeknek 13-ik nyilvános kisorsolása i.­é­­veto­ber 30-án és 31-én reggeli 8 órától fogva az alálírt igazgatóság hivatalos helyiségében fog megtörténni, s annak eredménye maga idején közhírré tétetni. Budán, 1863. october 15. A magyarországi földtehermentesitési pénzalap királyi igazgatóságitól. ..HIVATALOS RÉSZ. Bécs, oct. 16. L. A mai „Wanderer“ reggeli lapja egy pesti levelet közöl, mely — nevezetesen az éj­szaki megyéket illetőleg — több főispánok ki­nevezéséről szól. Az érintett levélben felhozott híreket, hiteles adatok nyomán, teljesen alapta­lanoknak állíthatjuk. Bécs, okt. 15-én. .. A­mint látszik, a kormány azáltal, hogy az itteni hitelintézetet bizá meg az egy millió mérő vetőmagnak összevásárlásával, sok boszúságot keltett ezen intézet ellen. Majd itt, majd ott tűn­nek fel czikkecskék s kereskedelmi levélkék, melyek mindenféle vádakat tudnak felhordani vagy a kormány, vagy a hitelintézet eljárása ellen. Az egyik elvitázhatlan számokkal véli bi­zonyíthatni, hogy a hitelintézet nem kevesebbel mint 1,300,000 fttal vette drágábban a erőmsi­­got, mint kaphatta volna, ha több ügyességgel jár el. A másik azt panaszolja, hogy pénz kel­lett volna az embereknek, nem vetőmag, mert hisz ezt pénzen úgyis megkapják. A harmadik tudja, hogy Szabolcs megyében az illető bizott­mányok hatvanezer mérő vetőmagot utasítot­tak vissza, mert haszonvehetetlen volt s hogy ha­sonló tudósítások más vidékekről is érkeznek. A körök, melyekből ily érdekes fejtege­tések keletkeznek, természetesen e­gyaránt bű­nösnek tekintik a kormányt s a hitelintézetet. A kormányt, mert vetőmagot s nem pénzt adott az ínségeseknek. Ha pénzt ad, a „piacz“ tudta volna, hogy mikor jön a 3—4 szzázezer földbir­tokos a vásárra, s gondja lett volna rá, hogy a vetőmag ára jókor szökkentessék fel egy kicsi­két. A hibát még jóvátehette volna a hitelinté­zet, ha nem titkolódzik oly illedelmetlenül, s a „jobb árra“ várók háta mögött nem vásárolja össze észrevétlenül az egy millió mérőt kép­zelhetni, hogy ezen várakozókra nézve mily kellemetlen meglepetés volt, a midőn meg­tudták, hogy a kedvező constellatió, melyet lestek, már el is múlt, a nélkül, hogy meg­hozta volna nekik, a­mit reméltek. —A boszu­­ság ily esetben igen természetes dolog, s az em­ber boszuságában nem igen sz­okott igazságos lenni. Legelőbb is tehát azon vád emeltetik az intézet ellen, hogy sa­ jó millió forinttal többet fizetett a vetőmagért, mint kellett volna, s hogy most a szegény ínségesek isszák meg a levét a hitelintézet ügyetlenségének. Ha aztán az em­ber tovább kutatja, vájjon miként történhetett ezen iszonyú hiba, s azon fejtegetéssel állanak elő, hogy a hitelintézet a szükségletet ennyi, meg annyival vehette volna olcsóbban — Oláhországban­. — A­kik a dolgot nem ismerik, természetesen ezen mulasztását a hitelintézetnek nagy hibá­ak tekintik. De másként fognak ítélni, kik tudják, hogy az oláh vetőmag földein­ket tán egy évtizedre rontaná meg. Szakértők ele­jétől fogva nyomatékkal figyelmeztették a kor­mányt, miszerint az oláh vetőmag használata megmérhetlen kárt tenne az országnak. Ennél­­fogva a kormány a hitelintézettel kötött szerződ­­vényben világosan meghatározta, hogy az oláh vetőmagot mellőzni kell. A hitelintézet tehát elvállalt kötelességének felelt meg, a midőn ope­­ratiójánál kizárólagosan magyar termésre szo­rítkozott s igy a vád, a mennyiben a hitelinté­zetet illeti, — igazságtalanja mennyiben a kor­mányt érinti,— olyan, hogy szakavatott emberek azt helyeselni bizonyosan nem fogják. Ehez já­rul azután még egy másik, nem igen csekély körülmény, az t. i., hogy az öt millió forint az országban maradt s nem vitetett ki az oláh földre. A­mi a második vádat illeti, hogy t. i. az ínségeseknek pénz kellett s nem vetőmag, mi, úgy hisszük, ezen állításnak bátran mondha­tunk ellent. Kell azoknak pénz is, vetőmag is, és a kormány segélyzése megadja mind a ket­tőt, mert, mint tudva van, a segélyzés pénzbeli kölcsönökből is álland. Azon megjegyzést, hogy az alföldié vetőmagvaikat olcsóbban vehették volna, sem tartjuk oly kétségtelennek, mint­ a­milyennek állíttat­ó. Ha most alászáll a gabona ára, az természetes, mert az alföld szükséglete már fedezve van , de nagyon valószínű, hogy az árak felszökkentek volna, ha az ínséges vi­dékek gazdái tömegesen jelennek vala meg a vásáron. A harmadik vádat, hogy t. i. Szabolcs me­gyében 60.000 mérő vetőmagot utasítottak visz­­sza, a leghatározottabban megc­áfolta a hitel­intézet ugyanazon lapban, mely azt első felhoz­ta volt, s hozzátehetjük, hogy a vád, az eddigi hivatalos tudósítások szerint is, teljesen alapta­lan. Eddig csak Nagy­ Váradon történt, hogy a hivatalos bizottmány egy 5000 mérőből álló küldeményt nem­ talált kielégítőnek. A hitelin­tézet erről értesíttetvén, azonnal utasítá ügynö­két, hogy a küldeményt minden ellenvetés­nél­ Az alkotmányos élet visszaállítása. Az alkotmányos élet visszaállítása Magyar­­országon, nem függ egyedül sem a magyar kor­mánytól, sem a ministériumtól, hanem egyszers­mind az ellenzéki párttól is kislelkűség volna a helyzettel bátran szembe nem nézni és be nem vallani, hogy e peretben a helyzet ura sok te­kintetben maga az ellenzéki párt. A „Pesti Napló”nak tehát, mint e párt orgánumának, nem nagy erőfeszítésébe ke­rül a jelen provisorium megszüntetése és az or­­szággyűlés összehívása. Ha e párt egy szép reggel így szólna: „Mi készek vagyunk az octoberi diploma alapján kibékülni, a közös ügyeket ál­landóan és közösen tárgyalni, vala­mint a közös ügyek (minek a kül-, had- és pénz­­ügyek) egységes vezetését elismerni.“ S ha,mondom,a nevezett párt ily nyilatkozattal lépne fel, a magyar kormány egy perc­ig sem késnék az alkotmányos életet helyreállítani, és az országgyűlést összehíni.— Ekkor az ország­gyűlés eredménye bizonyos lenne,— senki sem kételkedhetnék, miszerint siker koronázandná e magas testület működését. — Ha tehát, mint némelyek állítják, a hangulat megjavult, miért késik e párt a fenntebbi nyilatkozattal, melynek hogy eredménye az alkotmányos élet vissza­állítása lenne, ezt úgy is tudja. Bizonyára azért késik vele, mert nem bizonyos benne, vájjon a nemzet e téren követné e? — Úgy, de akkor miért hibáztatnak bennünket, ha hasonlóan óva­tosak vagyunk, ha nem akarunk oly helyzetet előidézni, melyben egyedül maradva, a magyar nemzet siratná meg könnyelműségünket.. Pedig mi, az ellenzéki párttól óhajtva várt nyilatkozatot illetőleg,a februári pátenst egy szó­val sem említettük, —r­emélvén rajtántúli testvéreink méltányosságától, hogy nem ragaszkodnak a formákhoz, és inkább a lényeget tekintik. Könnyű mondani: mentős előbb or­­szággyűlés, — de meg kell gondolni az ország­gyűlés hova vezet s várjon nem rontunk-e vele inkább helyzetünkön, mintsem használunk. A transactio lehetősége Austria részéről az óhajtott nyilatkozatban rejlik,­abban sem kételkedünk, hogy az ellen­zéki párt egy perc­ig sem késendik e nyilatko­zattal, mihelyt tudja, hogy a nemzet e térre követi. Ad­dig pedig az országgyűlés egybehívását sürgető minden phrasis és beszéd haszontalan, és nem komoly politikusokhoz idő, mert azt T Á fi C Z A. A berlini művészeti Jury Bulyovszky­­néról. A berlini udvari színpadon Bulyovszky Lilla má­sodik szerepe „Julia“ volt, Shakespeare „Romeo és Julia“ tragoediájában. Hazánk leánya, a­ki a berliniek egy igen kedvelt művésznője, az elhunyt Peller Ida emlékezetével állva szemközt az ottani közönség előtt, valóban nehéz feladattal küzdött meg. S mily sikerrel, arról közel 40 bírálat szól, többé kevésbé kimerítőleg. Idézzünk egypárt : Schmidt Juliannak valóban nagyon elismerő bí­rálatát az „Ung. Nachr.“ tárczája egész terjedelmében közölte. Van jelenet, melyben művészetét versenytárs­nélkülinek nevezi. Mint vele a kritika terén egyenlő tekintély dr. Kossak „Julia“ előadásáról így nyilatkozik: E Jú­lia a legjelesebb volt, melyet a berlini színpadon lát­tunk. Eszményi lehelettel körülszövő, készen és szépen egyöntetűleg kikerekítve állítá elénk a művésznő ez­em­élyes jellemképet. A 4-ik felvonási jelenetet, midőn a Miholt rémképei megragadják lelkét, az est gyöngyé­nek mondja. A vendégművésznő egyik kiváló előnyén­­­ek tartja vonzó arczjátékát. Arcza — úgymond valóban a lélek tükre. Vonásai mindig jóltevő harmó­niában követik a költő gondolatát és ezáltal azon csa­lódásba helyeznek, melyről a régi színházlátogatók máskor rendesen kénytelenek lemondani. Jeles arcz­játékát néhány példával világítja meg a játszott jele­netek soraiból. Ugyane mű­­vész taglalja azt is, miért tetszett né­mely lapnak (péld.­a „National“-nak) Stuart Máriája kevésbé. Először a szokatlan első föllépést említi föl egy idegen városban, színpadon és környezetben. Má­sodszor, mert a vendégművésznő előszeretettel támasz­kodik e szerepben a reali­tikusabb mozzanatokra, mi­által a németektől követelt eszményisége e szerepnek­­ némi csonkítást szenved, Így például, úgymond, az utol­­­só felvonás kínpadi előzményeit nagyon sötéten szí­nezi, és midőn gyóntató atyja elé borul, a közönséget egészen e jelenet valóságának kínzó érzelmével hatja meg. Meglehet azonban — jegyzi meg — ha Melvilt méltóbb színész adja, e mozzanat eszményibb mara­dandott. A „Norddeutsche Alig. Zig“ — előadását Júliá­ban „dicső“ működésnek mondja. A szerelem e­lenkölt dalát — így kezdi bírálatát — soha senki bensőbben és nőiesebben nem fogta föl. Kár, úgymond, hogy nem e nappal kezdé szereplését, midőn művészi erejének teljesen birtokában volt. Sőt maga a „National“, melynek Stuart-róli szi­gorúbb bírálata némelyek kárörömének kedvezni lát­szott, „Júliáról“ így szól: Az olasz égalj fénye és bubája övezte körül Bu- Iyovszky Lilla Júliáját is. Skót királynéja (Stuart) in­kább egy mozaik alak volt, J­úlia ellenben jár, lélek­­zik, szeret és szenved. A művésznő tartása e szerep­ben szabadabb, hangja teljesebb és kedvesebb volt. Első szerepéhez képest — úgymond e lap — haladása rendkívüli. Szóval „Júliája“ oly kitűnő (vortrefflich) szereplés volt, minőt biráló a királyi színpadon évek óta nem látott. Hogy e biráló a vendégművésznőben a „legma­­gasb értelembeni“ tragikum helyett inkább a genre-re lát hajlamot, ebben egyezik ugyan Gyulaival és ezért tetszeni is fog neki, de ez állítását vajmi másképen motiválja mint Gyulai. A „National“ nem „Gauthier Margit “ban vagy Lecouvrenr-ben keresi a legmagasb tragikumot, s aztán egészen más mértékkel is mér, midőn azt mondja: A mi színészeinknél (az egész gene­­ratiót érti) egy párt kivéve, a nagy tragikai styl egé­szen kiveszett; náluk a tragikumházi erő, a közönség­nél az ahházi érzék hiányzik. Nekünk nincs már hő­sünk, s nem is igen hiszünk bennök. Egy más, a de­­mokrat történeti felfogás nyert mi­ndannyiunk felett hatalmat. A mi időnk a genre-é. Azért nincs a tragoe­­diáknak igazi sikerük színpadainkon, s a színészek azért szeretik azt a genre-szervbe levonni: ők velünk egyenlő átok alatt szenvednek. Az elterjedt „Volkszeitung“ bosszú bírálatáb­a szintén nagy dicséretekkel van tele, egyszersmind ma­gyarázatát adja, miért nem lelkesíti a berlinieket oly mértékben Stuart Máriája mint „Júlia“; először, mert a vendégmű­vésznőt már előre Ristori és Rachelhez ha­­sonlíták, s ennélfogva túlkövetelők voltak. Másod­szor, mert ők már megszokták — úgymond — Stuartban a „szép szenvedőt“ látni és Bené főkép a jellemzőt tartá szem előtt, s női hiúságot a törté­neti hűségnek áldozta föl, s csak a végjelenetben hagyá előtérbe lépni Máriának ragyogó szépségét. (Mi termé­­szetesb is: Mária addig nem az a r égiesszenvedő lény: ő itt még a földi szabadulásért a föld fegyverével küzd — azon átszellemü­lést és glóriát csak a végfelvonás­ban ölti magára, hol a földdel és sanyarúságaival szám­adását befejezte!) Júliában — végzi e lap — a művésznőnek már az alakításbani nagy átváltozó képessége is mindenkit meglepett. Balkonjelenete a tökéletesség fokán állt, s a negyedik felvonás zárjelenetében a művésznő a tragi­kai erő és valódi szépség csúcspontjait érte el. A többi még számos lap többé-kevésbbé csak e dicséreteket fokozza, eée­kül vegye vissza. A kormány s a hitelintézet közti szerződvényben a rozsra nézve 78, a bú­zára 84 font van mint minimum meghatározva. E hét elején már félmillió mérő volt kiosztva, de a kimutatások tanúsítják, hogy a minimumok eddig mindenütt jóval túl voltak haladva. A má­sik félmillió mérő vetőmag körülbelől 20-káig szintén ki lesz már osztva. Napi újdonságok. * Főtiszt. Majer István — az országszerte ismert „István bácsi“ — nem csak szóval, hanem tettel is a nép ernyedetlenül buzgó igaz barátjának vallja magát,­­ mi­kor teheté ezt alkalomszerűbben, mint most, az országos ínség napjaiban. Egy népirat folyt jeles tollából, mely korszerű kis műnek czime : „István bácsi aranytanácsai szolgák, ko­csisok, béresek, ostorlegények, tehenesek, mindenesek, s egyátalán férficselédek számára. ” Kora ötve­nedik éve emlékére irta , s ínséggel küzdő alföldi hazánkfiai javára 10,000 példányban kiadta M­a­­jer István kürthi plébános. A ft. egyházhatóság jó­váhagyásával. Ára 20 kr o. é.* * E mű az, melyre a hazafi olvasó közönség figyelmét fölhívják, egyrészt magának a munkának korszerűsége, másrészt azon jótékony czél tekintetéből, melyre annak jövedelmét István bácsi, az igazi népbarát szánta, mert helyesen jegyzi meg, hogy : „sok apró áldozatból is lehet tetemes és becses se­gélyt összegyűjteni és vele áldásosan hatni“. Megrendel­hető : a ft. egyházmegyei hivataloknál; úgy Pesten E­g­­genberger (barátok terén) könyvkereskedése által; vagy az „Idők Tanúja“ és „Tanodai Lapok“ szerkesztő­ségénél. Kürtkön (Komárom vármegyében, utolsó postája Csuz) a szerző- és kiadónál. * A kolozsvári jogakadémia tanári állomásaira be­adott pályázások­­— mint az „Erdélyi Posta“ írja — f. hó 11-ikén tárgyaltattak. Jelöltetni határoztattak: Véghy, Pápai, Bora, Kővári László ob Groisz A jogakadémia igazgatói méltóságának elnyerhetésére, mint a „N. Nach­richten“ írja, legtöbb kilátása van dr. Véghynek, ki most a bécsi egyetemnél a magyar jogot tanitja. * Esztergomban, f. he­sökén, a takarékpénztári épület diszes helyiségeiben kertészeti-, gyümölcs s növény­kiállítás nyilt meg, melyet hg-primás­z eminentiája is szerencséltetett magas látogatásával. * Lapunk zártával kaptuk — írja az „Arad“ — azon szomorú tudósítást, hogy tegnapelőtt éjjel Kovács Ágoston kir. tanácsos házába Tanczon rablók törtek be s 100 frtnyi készpénzt elvivén, a tanácsos urat azonkí­vül még el is kínozták. Tancsról a gonoszok Silingyiára mentek, hol Dezseő urat akarták kirabolni; azonban itt nem sikerült nekik a házba bejutniok. * Rózsavölgyi műkereskedésében követ­kező új zeneművek jelentek meg : Országgyűlési emlék, csárdás, szerié Nagy Pista. Cyprus lom­bök gr. Széchenyi Ist­ván s­i­r­­­á­n, ábránd, szerié Nagy Pista. Viszontlát­ási örömhangok, kerin ■ gö , szerié Felsővidéki Ödön. A czimképen a viszontlátó azonban alulról jön . Mint az „Ung. Nachr.“ hallja, dr. Vécsey Tamás , a római jog magán­tanárává neveztetett ki az itteni egye­­e­temen, csak senki sem kívánhatja, hogy szándéko­san oly országgyűlés összehívását kívánjuk, melyről tudjuk, hogy nem lehet eredménye,­­ hogy szándékosan kezére dol­gozzunk ama pártnak, mely dissolvens po­litikát óhajt. Különben azt hisszük, hogy a magyar nem­zet, — (daczára a „Wiener Lloyd“ egyik pes­ti levelezője személyeskedő és nevetséges okoskodásainak) — megértette,hogy­ azon ma­gyar kormány, melynek élén históriai nevű magyarok állanak, és oly féltékeny lesz a ma­gyar nemzet fennmaradására, mint azon politi­kusok, kik csak 1848-ban változtatták magyar­ra idegen hangzású neveiket. Noblesse oblige. — Ismételjük: az alkotmányos élet visszaállítása Magyarországon, egyenesen az ellenzéki párttól függ, mert e párt tudja legjobban megítélni váj­jon hajlandó-e a nemzet elfogadni a­.Oil alapot, mely Austria részéről a transactio sine qua nonja. Gr. Bethlen Miklós: Birodalmi tanács. A bir. tanács f. hó 15 ki ülése a pénzügym­­i­­n­is­ter előterjesztései által különös érdekűvé vált. A befolyt tárgyak elintéztetése után szót emelt Pi­e­n­e­r minister úr, következőleg: „Már a budget előterjesztésekor utaltam azon csa­pásra, mely Magyarországot a term­és meghiúsulta ál­tal érte. Azóta a helyzet valódi világi állapotnak tűnt ki.“ A Szónok ezt megható módon festi, s így folytatja : „A szerencsétlenség kinyomozása végett a ma­gyar k. helytartótanács közegei egyesülten pénzügyi hivatalnokokkal lőnek kiküldve s ezek jelentései gon­dos vizsgálatnak vettettek alá. Kitűnt azokból, misze­rint különös segély nélkül éhség s adózási képtelensé­gek elkerülhetlenek. A kir. képviselet irányában bizo­nyára nem kell bővebben indokolni, miszerint az em­beriség parancsa, a nagy észbirodalom minden tagjai­nak összetartozósága s vállvetése a segélyt Magyaror­szág sújtott lakosai számára visszautasíthatlanul köve­teli. A baj elhárításának eszközei pedig már annak minősége által vannak kijelölve. A keresetnélküliek­­nek munkát kell szerezni, a kisebb birtokosoknak gabnát a vetés számára; azoknak, kik marháikat el­vesztették, pénzeszközt kell nyújtani, marhák s takar­­­­mány beszerzésére. Mi a munkálatok megkezdetését­­ illeti, mindenekelőtt a kormányi épitkezések jönek te­­­­kintetbe, melyek különben későbbi idő számára tar­­t­­attak volna főn, s ennélfogva az 1864 ki budget ré­­­­szére a szárazi és vizi épitk­ezésekre nagyobb dotatio­t kívántatik. Itt tekintet alá veendők a vasúti építések­­ és vízszabályozások is , melyeket magán­társulatok és községek eszközöltetnek. „Az engedélyezendő pénzbeli gyámolítások hosz­­szabb tartamú határidőkre adandó kamatozó előlegek­ből álljanak. Az e segélynyújtáshoz szükséges egész összeg (mely különböző álladékokra oszlik) 30 milliót tegyen. A szükölködök támogatása alkalmával elő­forduló jogügyek számára az illető törvényjavaslat­ban egyszersmind a bélyegek s illetékek alóli men­tesség is javaslatba van hozva.“ Legfelsőbb felha­talmazás folytán előterjeszti az illető törvényjavas­latot. „Mi ezen szükséglet fedezését illeti, semmi két­ség, miszerint a mondott tetemes kiadási összeget nem lehet az 1864 iki­folyó rendes bevételekből fedezni. A kormány ennélfogva javaslatba hozza, miszerint a ma­gyarországi inségi rendszabályok alkalmából a 30 milliónyi összegnek hitelművelet útjáni megszerzésére felhatalmaztassék.

Next