Sürgöny, 1863. október (3. évfolyam, 223-249. szám)

1863-10-23 / 242. szám

Harmadik évi folyam. 242. — 1863. Szerkesztő-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Kiadó-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidékén kármentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRIIÖNY Péntek October 23. Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. Vidékre, naponkint postán. Felávre 8 ft 56 kr. Felévre 10 forint. Neturedévre 4 B 60 M Negyedévre 5 . Előfizetési felhívás „SÜRGÖNY“ october—decemberi évnegyedék­folyamira. Előfizetési ár 6 ft. A .Türaönyv­kiadó hivatala. HIVATALOS RÉSZ.­ ­ cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 16-tól kelt legfelsőbb határozatival Balogh­ Kálmán tudort s a pesti physiologiai tanszék segéd-tanárát s magán ta­nárt, a physiologia ■ az azzal összekötött tanszakok rendes tanárává a kolozsvári orvos-sebészi tanintézet­nél legkegyelmesebben kinevezni miltóztatott ö cs. k. Apostoli Felsége­k évi pet. 6-ról kelt leg­felsőbb határozatával a nagyváradi görögkath. székes­­káptalannál Kőváry Gergely Or-kanonoknak olvasó­­kanonoki, Vancsa János canonicua sebolasticus­­nak az éneklő-kanonoki, valamint Pap­p János cano­­nicus cancellarius­nak az Or-kanonoki állomásra tör­tént fokozatos előléptetésit legkegyelmesebben hely­benhagyni méltóztatott. VÉVI HIVATALOS RÉSZ. Peat, opt. 22. Múlt kedden, opt. 20-án épen 3 éve múlt, hogy ő Felsége egy legmagasabb okmány­ban lajtántúli országainak alkotmányt ajándé­kozni, a magyar korona országainak és alkot­mányaikat visszaállítani,a birodalmi közös ügyek alkotmányos tárgyalására, melyeket azelőtt ab­solut hatalommal intézett. Összes népeinek köz­­reműködést engedni, s ennek következtében ké­sőbb, febr. 26-ki nyilt parancsában a szűkebb és tágabb birodalmi tanács eszméjét életbe hozni kegyeskedett. Nagyszerű fejedelmi tények voltak ezek! Mert az idézett birodalmi sarkalatos törvények mind általában az összes birodalom, mind kü­lönösen a magyar koronás országok történelmé­ben új korszakot kezdenek, s a birodalom rege­­neratiójára, s annak nagyhatalmi állására épen oly döntő jótékony befolyást gyakorisodnak, mint a másfél századdal előbb kiadott pragma­tics sanctio. És mégis háromévi küzdelem kivántatott ahhoz, hogy a magyar koronás országok egyike, Erdély, a közös birodalmi ügyek tárgyalása vé­gett, képviselőivel a birodalmi tanácsban meg­jelenjen. Úgy látszik, Magyarország e fejedelmi ok­mányok elfogadására nézve ugyanazon körutat akarja megtenni, mit a pragmatica sanctio elfo­gadásában tapasztaltunk. Akkor is a társ-országok, u. m. a hármas királyság és Erdély egyenként 10 évvel előbb elfogadták a pragmatica sanctiót alaptörvényül, mint az anya Magyarország, melynek csak 1723-as országgyűlése határozhatta el magát arra, hogy az említett alapszerződést törvényei közé iktassa. És mi volt oka e megmagyaráz­atlan kése­­delmezésnek ? Túlságos aggodalom! őseink azt hitték, hogy a pragmatica sanctio elfogadása által Ma­gyarország el fogja veszíteni századokra terjedő önkormányzatát, s fokonként az összes biroda­lom egyik tartománykájává sülyed le, s azért mindent elkövettek, hogy e képzelt keserű po­harat kiüríteni ne legyenek kénytelenek. De alapos volt-e őseink aggodalma ? Nem, sőt inkább az ellenkező következett be. Ma­gyarország csak 1723 után lépett a műveltebb és rendezettebb országok sorába. Külön Önkormányzatát nemhogy elveszí­tette volna az ország, hanem megfordítva mind megyéink, mind felsőbb kormányszékeink, mind törvényszékeink , mind magasabb tanodáink csak a pragmatica sanctio elfogadása után ren­deztetek törvényesen, még­pedig a kor szelle­méhez úgy idomítva, hogy Magyarország ak­kori közigazgatása és törvénykezése bármely művelt európai államéval bátran kiállhatta a versenyt. Vagy talán Magyarország ősi alkotmánya szenvedett csorbát ? Oh nem! Itt is az ellenkező történt. Mert az ország ősi feudális alkotmánya, egyszer az összes birodalom védelme alá he­lyezve, rendíthetlenül kiállotta azon csapásokat, melyek súlya alatt, kivált az 1789-iki franczia forradalom után, minden más hasonló európai alkotmány romba dőlt; s bár e században a magyar feudális alkotmány annyira túlélte ma­gát, hogy hozzá hasonlítható nem is létezett többé Európában, s bár ennek már a kor szel­­lemével folyvást harczot kelle vívnia, mégis a felséges Habsburg-Lotharingiai ház legitim ural­kodása és erős pajzsa alatt mindaddig fenáll­­hatott, míg azt 1848-ban saját kezeinkkel le nem romboltuk. Valamint tehát őseink késedelmezését a pragmatica sanctio elfogadására nézve fénye­sen megc­áfolták a bekövetkezett tények, úgy azt hisszük, hogy jelenleg meg a mai Magyar­­ország épen a nemzet érdekében nagy mérték­ben hibázik, hogy nem siet mielőbb az oct. 20. és febr. 26-ki alapokmányokat beczikkelyezni, s hogy magát Erdély által meg hagyta előztetni. Hiszen ha a pragmatica sanctió elfogadá­sakor alaptalan volt azon aggodalom, hogy ez az ország autonómiáját meg fogja rendíteni, még alaptalanabbnak látszik nekünk azon féle­lem, hogy az oktoberi és februári okmányok fogják ez autonómiát megdönteni. Tehát mi akkor féltjük az ország alkot­mányát és önkormányzatát, midőn a kegyes Fejedelem maga kívánja, hogy a biro­dalom összes országaiban alkotmány és önkormányzat uralkodjék? Tehát mi akkor féltjük autonómián­kat, midőn ő­felsége absolut rendelkezési jogáról nagylelkűleg lemond, és saját sor­sunkat saját kezeinkbe adja? Vagy az Európa politikájára, a birodalmi hadügyre, a birodalom financziájára és külke­­reskedésére való befolytatás rendíti meg auto­nómiánkat, holott 1848. előtti autonómiánknak épen az volt legnagyobb hiánya, miszerint e fontos ügyekre, melyek erőt és hatalmat adnak, semmi befolyásunk nem volt? Vagy magyar nemzetiségünket féltjük a birodalmi tanácsban, mely épen a különféle nemzetiségeket, gyengéket úgy mint erőseket, egy közös testvéri és egyenjogú frigyben köti össze. Vagy attól félünk, hogy a testvér­orszá­gok a birodalmi tanácsban mindig le fognak bennünket szavazni, és így speciális érdekein­ket soha se érvényesíthetjük? Valóban, ha ez aggodalmat Bukovina, vagy Tirol, vagy Dalmatia nyilvánítanák, s e miatt vonakodnának a tágabb bírek, tanácsban részt venni, csak inkább megfoghatnék, — de hogy épen a magyar korona országai, melyek 120 képviselővel rendelkezhetnek, tartsanak attól, hogy érdekeik mindenkor kisebbségben marad­nak, ez már megfoghatatlan, s igazán kevés par­lamentáris önbizalmat árul el. Akármely szempontból forgassuk tehát az októberi és februári okmányokat, sehol se lát­juk ezek által alkotmányunkat, önkormányza­tunkat, nemzetiségünket veszélyeztetve. Ennélfogva ne késedelmezzünk ez alapok­mányok elfogadásával, mert a pragmatica sanc­tio későbbi elfogadása miatt nem volt ugyan bajunk, de jelenleg könnyen megeshetik, hogy az országban együtt élő más nemzetiségek, me­lyek eddig velünk egy politikai nemzetet alkot­tak, megunják a reánk való várakozást s ná­lunk nélkül is bemennek a birodalmi tanácsba, s a birodalom népei rólunk nélkülünk fognak határozni, mi ha megtörténik s elszigetelten ma­gunkra maradunk, akkor élni fog ugyan a ma­gyar mint fajnemzetiség, mert hiszen elég szí­vós természete van, de politikailag többé nem mondhatjuk Széchenyivel : „hogy Magyar­­ország még lesz,“ hanem azt: „hogy Magyarország már volt!“ Bécs, oct. 21. L. Az itteni politikai körök nagy kíván­csisággal néztek a bíród, tanács mai ülésének elébe, mert fontos elvi kérdés állt a napirenden. A financztörvény ugyanis e hó végével el nem készülhetvén, a pénzügyér úr felhatalmazást kért a bírádó tanácstól, hogy az adó-, bélyeg- és illetéki felemeléseket a jövő két hónapra is érvényeseknek tekinthesse.A budget-bizottmáng azonban ezen követelést elégségesnek nem ta­lálta s szükségesnek nyilvánította, hogy az adók­nak egész összege szavaztassék meg. A kormány ez utóbbi tételnek helyességét tagadó s utalván a febr. alkotmány 10. sz. azon szavaira, melyek szerint az adók a fönnálló törvények értelmé­ben szedendők be, miglen ezek alkotmányos uton meg nem változtatnak, — kijelenté, hogy ezen adók megszavazása nem áll a bírod. tanács jogában. Kérdés támadt tehát: általános adó-meg­­szavazási joga van-e a birod. tanácsnak, vagy ezen joga csak az adó­felemelésekre szorítko­zik-e. E nagy fontosságú elvkérdés körül heves és napokig tartó vitákat vártunk, azonban a tár­gyalás sem heves nem volt, sem napokig nem tartott. Giskra úr ugyan élénken szólt a bizott­mány javaslata mellett. Törekedett bebizonyí­tani, hogy a birodalmi tanácsnak határtalan adómegszavazási joga van; inté is a házat,hogy e jogát óvja meg, mely nélkül az alkotmányos­ság nem ér semmit s vigyázzon, hogy azon ba­jok, melyek alatt most egy szomszéd királyság nyög, ránk ne nehezedjenek. Azonban Herbst és Brinzura bizottmány javaslata ellen nyilatkoz­tak, félre nem érthetőnek mondván az alkotmány világos szavait. Szerintük tehát a birod. taná­csot nem illeti az általános adó-megszavazás joga, de hatalma abban áll, hogy a kiadásokat enge­délyezi, s az állam háztartását rendezi. Külön­ben Herbst nem találja helyesnek, hogy egy ily alárendelt kérdésből, mint a szőnyegen lévő, alkalmat vettek oly fontos elveknek fejtegeté­sére. Az államminiszer úr a kormánynak már kijelentett nézeteit teljes mértékben fönntartván, óhajtja, hogy az egyetértés, mely eddig uralko­dott a törvényhozás tényezői közt, meg ne za­vartassák. A kormány ezen egybeni nézeteit so­hasem titkoló, s elveinek elismerése mellett már két financztörvény jött létre. Ne akadályoztas­sák tehát most a harmadiknak békés létrejöttét. A Láznak túlnyomó többsége csakugyan a kor­mány nézetei mellett szavazott, s a bizottmány indítványai megbuktak. Debreczen városának h­álal fölirata Ő Felségéhez. Felséges Császár és Apostoli királyi Legkegyelmesebb Urunk­­ A midőn ez ínséges esztendőben uralkodott rend­kívüli aszály e városnak nagy kiterjedésű határát egész általánosságban meglátogatta volt, kietlen pusz­tává váltak a legtermékenyebben diszleni szokott szán­tóföldek, minden kivétel nélkül meghiúsultak az ara­táshoz­ legszebb remények, s a föld folyvást zárva tartván kebelét, nem hozott elő semmit, miből emberek vagy állatok táplálékot nyerhettek volna; a nagy ter­mészetnek élő templomát ilyen elszomorító s úgyszól­ván, kihalást ábrázoló alakban kelletvén látni, elsöté­tült felettünk a láthatár, s bús kétségbeeséssel tekin­tett mindenki a jövő felé, mert egyfelől az anyagi fen­­maradhatás felöli el nem titkolható aggodalom, más­felől annak szomoru tudata, hogy szántóföldeteket nem leend mivel bevetni, egyiránt leverőleg hatott minden érző kebelre ; s midőn eme meghatólag sötét gondola­tok foglalkodtatták az elméket, s midőn már az elcsüg­­gedéstőli megmenekülésre szükségelt vigasztalás utá­ni óhajtozás a legnagyobb fokra emelkedett, épen ak­kor hangzott el ez országban a legmagasabb trónról azon legkegyelmesebb fejedelmi szózat, mely szerint az ínséggel sújtott vidékek lakosai vetőmaggal láttatnak el. S ime azon legszentebb birodalom, mely a fejedel­mi kegyelemhez mindenkor köttetve volt, csakugyan most is beteljesült, mert császári királyi Apostoli Fel­séged soha meg nem szűnő legkegyelmesebb atyai gondoskodásánál fogva nem engedte eltörni a mi ke­zeinkben a kenyérnek botját, hanem a fejedelmi kéz édes vigasztalást nyújtott az ínséggel küzdő emberiség számára. Kifogyhatatlan örök hálával fogadta e város kö­zönsége Felséges urunk s királyunknak legmagasabb kegyelméből kölcsönképen adományozott 30,000 pozso­nyi mérő vetőmagot, igen, mert ezen kegyelmet adomá­nyozás által vigasztaló szivárvány tűnt fel a láthatá­ron, mely nagyrészben eloszlatá a jövendő felöli sötét aggodalmakat. S lehet-e másképen, mint hogy a midőn az ínség sajtoló hatalma alóli felszabadításra meg­érkezett a legkedvesebb fejedelmi segedelem, ugyan­akkor mi is siessünk legalázatosabb jobbágyi hódola­tunkat mint tántoríthatlan ragaszkodásunknak biztos zálogát a legmagasabb trón előtt bemutatni. Fogadja tőlünk Felséged kegyelmesen e vá­ros közönsége nevében igaz szívből folyó­­ alattvalói hálás tisztelettel párosult köszönetünket ezen fejedel­mi kegyelemért, melyet e város kicsinyei és nagyjai egyiránt éreznek, s melynek emléke az utókor szivé­ben is letörölhetetlen betűkkel marad fentartva. Kik is egyébiránt e város egész közönségét csá­szári és királyi Apostoli Felséged legmagasabb feje­delmi kegyelmébe minden időre örök hódolattal ajánl­va maradunk Császári királyi Apostoli Felségednek Debreczen, 1863. September 19-én, legalázatosabb szolgái és tántorithatlan hű alattvalói. Sz. k. Debreczen város közönsége nevében Szigethi Szőllősy János, polgármester. Aszalai Kónya József, főjegyző. Birodalmi tanács. (Az october 20 -i ülés vége.) G­o­r­­up tiltakozik azon félreértés ellen, mintha ő államjogi kérdéseket akart volna érinteni, szintén a czélszerűséget vette tekintetbe. Miután a jelentéstevő Brolich, a többség javasla­tát védelmezte volna, a szavazás megkezdődik. Ta sebek indítványának első pontja kisebbségben marad, s a bizottmány javaslatának első pontja elfogadtatik. A 2-dik pont Herbst indítványa értel­mében fogadta­­tik el. Tárgyaltatik a 3. §. Elnök kijelenti, hogy itt azon forma­kérdés merül fel: tárgyaltassék-e azonnal Taschek indítvá­nya, mely törvényjavaslatot tartalmaz, vagy nem? Vé­leménye szerint ezen indítványt előbb ki kell nyomatni s azután jövend felolvasás alá. T a s o h e k­edv. tanácsos szerint, mielőtt további tárgyalásba bocsátkoznánk, el kell határozni, váljon permanentiával vagy a nélkül való bizottmányt aka­runk kinevezni. Ha a ház nem fogadja el, hogy a bi­zottmány ad hoc permanens legyen, akkor indítványa elesik. Ellenkező esetben azon kérdés fordul elő, hogy e törvényjavaslat átadassék azon bizottmánynak, mely Mühlfeld indítványát tárgyalja, vagy pedig más új bi­zottmány elé terjesztessék, vagy épen most mindjárt tárgyalás alá vétessék. Elnök a 3. §-ast tűzi vita tárgyal. Herbst azt véli, hogy ez alkalommal még nincs ideje ezen o­da bocsátkozni. Ha a reichsrath ülésszaka befejeztetik, kezdődnek a tartományi gyűlések. Hogy a tartományi gyűlések ideje alatt ily bizottmányi mű­ködések permanentiában maradhassanak, nem képzel­hető. A tartományi gyűlések után rendesen a birodal­mi tanács ül össze, s így mostani határozatainknak gyakorlati értelme sem lehet. Taschek tudor nem járulhat az előtte szóló véleményéhez. Igen kellemetlen dolog valamely tör­vényjavaslat tárgyalására bizottmányt nevezni ki, ha a fennálló törvények értelmében meg vagyunk győződ­ve, hogy a bizottmány munkájával nem léphet a ház elé. Bármily hosszú ideig tartson az ülésszak, a bizott­mány nem készülhet el munkájával. A törvény szerint az ülésszak bevégeztével a bizottmányok működése is megszűnik, s az új ülésszakban új bizottmány válasz­tandó. Véleménye szerint tehát a bizottmány helyesen cselekedett, a­midőn az indítványozott bizottmányt per­­manentiával kívánta felruháztatni, s a ház e tárgyban határozhat is. Gróf Viruts megjegyzi, hogy a bizottmány egyhangúlag elfogadta a permanentiát illető javas­latot. Báró Petrino és dr Riehl nyilvánítják, hogy ők a bizottmányban a permanentia ellen nyilat­koztak. Gróf Viruts: Csak vélemény különbség fo­rog fenn. » Pratobevera: Mint a bizottmány elnöke, Petrino követ úr megjegyzését kénytelen megerő­síteni. Webmerling államminiszer: Kijelenti a kor­mány nevében, miszerint az dr. Herbst nézeteit föltét­lenül osztja. A kormány azt tartja, miszerint a kérdés általában ezen ülésszakban elvi elintéztetést nyert, hogy megrövidített eljárás eszközlése végett előterjesz­tett kormányt javaslat a harmadik felolvasásnál eluta­­síttatott; a kormány osztja azon nézetet is, melyet Herbst Jr. ar épen oly körülményesen, mint alaposan kifejtett, miszerint opportunitási tekintetekből jelenleg aligha van o­ó arra, hogy a bizottmány javaslata elfo­gadtassák, nővel tényleg a reform ügy tanulmányozása a bizottmány tagjainak figyelmét és idejét jó darab időre annyiba igénybe veendi, miszerint tekintettel azon tényre, hogy a birodalmi tanács jelen ülésszakának bezárása után az országgyűlések azonnal megkezdik tevékenységüket és mint szóló reméli, az országgyűlé­sek tevékenységének bevégeztét csakhamar a bir.­ta­nács ülésszakának ismétt megkezdése követendi,­­— tekintettel ezen tényre, a bizottmány állandóságának alapelvével magára az ügyre nézve semmi sem len­ne nyerve, úgy hogy szóló illőnek tartja, ezen kérdés megoldását a jövő ülésszak számára tartani fgon. Szó­ló is osztja dr. Herbst nézetét, hogy a kezdeménye­zésnek egy ily indítványra vonatkozólag magától a bizottmánytól kell erednie. Pratobevera sajnálattal kénytelen megje­gyezni, miszerint az államminister úrnak most kifeje­zett nézete legalább még néhány nap előtt nem látszott az össz-ministérium nézete lenni, mivel szólónak volt szeren­cséje a pénzügyminiszer úr őexcijsta bizottmány tanács­kozásairól értesíteni és ez alkalommal annak azon hatá­rozott nézetét megérteni, miszerint ezen mtt foganatos létrejövetelére nézve az állandó bizottmány szükséges­ségét teljesen elismeri. (Derültség.) Taschek kinyilatkoztatja, miszerint sajnálatát nem palástolhatja el a fölött, hogy a kormány a ház elé terjeszté ezen törvényjavaslatot, midőn az volt a szán­déka és nézete, hogy az ezen ülésszak alatt ne intéz­tessék el. Miután a jelentéstevő, B r­o­­­i­c­h, a bizottmányi javaslatot még védte, szavazásra került a dolog, éspe­dig a 3-ik pont, Grocholski képviselő indítványára ak­­kép lön felosztva, hogy a 3. g. első bekezdése, — mely az állandóság elvét mondja ki, — került először sza­vazás alá. Ezen §. kisebbségben maradt. — B­r­i­n­z kinyilatkoztatja, miszerint ő a 3 dik fejezetre nem sza­vazott ugyan, de csupán azon okból, mivel azt hitte, hogy egy ilyen határozat csak egy saját törvényjavas­lat következtében hozathatik. Egy törvényjavaslat in­dítványozása a 3-dik fejezet megváltoztatásáva­l nincs kizárva, — azonban a Taschek-féle javaslat további tárgyalása — mint a­mely incidens pontot képez, — mindenesetre ki van zárva. Magát a dolgot azonban, — egy törvényjavaslatnak kezdeményezését, a bizott­mány állandóságának kinyilatkoztatására vonatkozó­lag — szónok mindig lehetőnek tartja. Elnök kinyilatkoztatja, miszerint ő azon né­zetben van, hogy azon esetre, ha az itt kifejezett elv, — melynek alapjára van fektetve Taschek üdv. taná­csos javaslata, — elvettetik, — a jelen pillanatra az a feletti tárgyalás fel van függesztve; ő azonban meg akarja kérdeni a házat az iránt, várjon bele akar-e bo­csátkozni annak megvitatásába.­­ Mivel a bizottmá­nyi javaslat 3-ik h­a­dvettetett, ennek folytán a 4-dik g feletti vita is elmaradt. S t­e­f­f­e­n indítványára az ülés 1­­, órakor be­­záratik. A közelebbi ülés holnap 10 órakor leend. Na­pirend : a mai vita folytatása, esetleg a Schelde-vám megváltása iránti szerződés tárgyalása. Az orez. magyar gazdasági egyesület f. évi oct. 2-kán tartott igazg. választmányi ülésének jegyzökönyve. Jelen voltak: Korizmics László alelnök, Benkő Dá­niel, K. Eötvös József, Havas Ignácz, Heinrich Nép. Já­nos, Szendrey Ignácz, Peterdyi Gábor, Trefort Ágoston.

Next