Sürgöny, 1863. október (3. évfolyam, 223-249. szám)
1863-10-23 / 242. szám
Harmadik évi folyam. 242. — 1863. Szerkesztő-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Kiadó-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidékén kármentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRIIÖNY Péntek October 23. Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. Vidékre, naponkint postán. Felávre 8 ft 56 kr. Felévre 10 forint. Neturedévre 4 B 60 M Negyedévre 5 . Előfizetési felhívás „SÜRGÖNY“ october—decemberi évnegyedékfolyamira. Előfizetési ár 6 ft. A .Türaönyvkiadó hivatala. HIVATALOS RÉSZ. cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 16-tól kelt legfelsőbb határozatival Balogh Kálmán tudort s a pesti physiologiai tanszék segéd-tanárát s magán tanárt, a physiologia ■ az azzal összekötött tanszakok rendes tanárává a kolozsvári orvos-sebészi tanintézetnél legkegyelmesebben kinevezni miltóztatott ö cs. k. Apostoli Felségek évi pet. 6-ról kelt legfelsőbb határozatával a nagyváradi görögkath. székeskáptalannál Kőváry Gergely Or-kanonoknak olvasókanonoki, Vancsa János canonicua sebolasticusnak az éneklő-kanonoki, valamint Papp János canonicus cancellariusnak az Or-kanonoki állomásra történt fokozatos előléptetésit legkegyelmesebben helybenhagyni méltóztatott. VÉVI HIVATALOS RÉSZ. Peat, opt. 22. Múlt kedden, opt. 20-án épen 3 éve múlt, hogy ő Felsége egy legmagasabb okmányban lajtántúli országainak alkotmányt ajándékozni, a magyar korona országainak és alkotmányaikat visszaállítani,a birodalmi közös ügyek alkotmányos tárgyalására, melyeket azelőtt absolut hatalommal intézett. Összes népeinek közreműködést engedni, s ennek következtében később, febr. 26-ki nyilt parancsában a szűkebb és tágabb birodalmi tanács eszméjét életbe hozni kegyeskedett. Nagyszerű fejedelmi tények voltak ezek! Mert az idézett birodalmi sarkalatos törvények mind általában az összes birodalom, mind különösen a magyar koronás országok történelmében új korszakot kezdenek, s a birodalom regeneratiójára, s annak nagyhatalmi állására épen oly döntő jótékony befolyást gyakorisodnak, mint a másfél századdal előbb kiadott pragmatics sanctio. És mégis háromévi küzdelem kivántatott ahhoz, hogy a magyar koronás országok egyike, Erdély, a közös birodalmi ügyek tárgyalása végett, képviselőivel a birodalmi tanácsban megjelenjen. Úgy látszik, Magyarország e fejedelmi okmányok elfogadására nézve ugyanazon körutat akarja megtenni, mit a pragmatica sanctio elfogadásában tapasztaltunk. Akkor is a társ-országok, u. m. a hármas királyság és Erdély egyenként 10 évvel előbb elfogadták a pragmatica sanctiót alaptörvényül, mint az anya Magyarország, melynek csak 1723-as országgyűlése határozhatta el magát arra, hogy az említett alapszerződést törvényei közé iktassa. És mi volt oka e megmagyarázatlan késedelmezésnek ? Túlságos aggodalom! őseink azt hitték, hogy a pragmatica sanctio elfogadása által Magyarország el fogja veszíteni századokra terjedő önkormányzatát, s fokonként az összes birodalom egyik tartománykájává sülyed le, s azért mindent elkövettek, hogy e képzelt keserű poharat kiüríteni ne legyenek kénytelenek. De alapos volt-e őseink aggodalma ? Nem, sőt inkább az ellenkező következett be. Magyarország csak 1723 után lépett a műveltebb és rendezettebb országok sorába. Külön Önkormányzatát nemhogy elveszítette volna az ország, hanem megfordítva mind megyéink, mind felsőbb kormányszékeink, mind törvényszékeink , mind magasabb tanodáink csak a pragmatica sanctio elfogadása után rendeztetek törvényesen, mégpedig a kor szelleméhez úgy idomítva, hogy Magyarország akkori közigazgatása és törvénykezése bármely művelt európai államéval bátran kiállhatta a versenyt. Vagy talán Magyarország ősi alkotmánya szenvedett csorbát ? Oh nem! Itt is az ellenkező történt. Mert az ország ősi feudális alkotmánya, egyszer az összes birodalom védelme alá helyezve, rendíthetlenül kiállotta azon csapásokat, melyek súlya alatt, kivált az 1789-iki franczia forradalom után, minden más hasonló európai alkotmány romba dőlt; s bár e században a magyar feudális alkotmány annyira túlélte magát, hogy hozzá hasonlítható nem is létezett többé Európában, s bár ennek már a kor szellemével folyvást harczot kelle vívnia, mégis a felséges Habsburg-Lotharingiai ház legitim uralkodása és erős pajzsa alatt mindaddig fenállhatott, míg azt 1848-ban saját kezeinkkel le nem romboltuk. Valamint tehát őseink késedelmezését a pragmatica sanctio elfogadására nézve fényesen megcáfolták a bekövetkezett tények, úgy azt hisszük, hogy jelenleg meg a mai Magyarország épen a nemzet érdekében nagy mértékben hibázik, hogy nem siet mielőbb az oct. 20. és febr. 26-ki alapokmányokat beczikkelyezni, s hogy magát Erdély által meg hagyta előztetni. Hiszen ha a pragmatica sanctió elfogadásakor alaptalan volt azon aggodalom, hogy ez az ország autonómiáját meg fogja rendíteni, még alaptalanabbnak látszik nekünk azon félelem, hogy az oktoberi és februári okmányok fogják ez autonómiát megdönteni. Tehát mi akkor féltjük az ország alkotmányát és önkormányzatát, midőn a kegyes Fejedelem maga kívánja, hogy a birodalom összes országaiban alkotmány és önkormányzat uralkodjék? Tehát mi akkor féltjük autonómiánkat, midőn őfelsége absolut rendelkezési jogáról nagylelkűleg lemond, és saját sorsunkat saját kezeinkbe adja? Vagy az Európa politikájára, a birodalmi hadügyre, a birodalom financziájára és külkereskedésére való befolytatás rendíti meg autonómiánkat, holott 1848. előtti autonómiánknak épen az volt legnagyobb hiánya, miszerint e fontos ügyekre, melyek erőt és hatalmat adnak, semmi befolyásunk nem volt? Vagy magyar nemzetiségünket féltjük a birodalmi tanácsban, mely épen a különféle nemzetiségeket, gyengéket úgy mint erőseket, egy közös testvéri és egyenjogú frigyben köti össze. Vagy attól félünk, hogy a testvérországok a birodalmi tanácsban mindig le fognak bennünket szavazni, és így speciális érdekeinket soha se érvényesíthetjük? Valóban, ha ez aggodalmat Bukovina, vagy Tirol, vagy Dalmatia nyilvánítanák, s e miatt vonakodnának a tágabb bírek, tanácsban részt venni, csak inkább megfoghatnék, — de hogy épen a magyar korona országai, melyek 120 képviselővel rendelkezhetnek, tartsanak attól, hogy érdekeik mindenkor kisebbségben maradnak, ez már megfoghatatlan, s igazán kevés parlamentáris önbizalmat árul el. Akármely szempontból forgassuk tehát az októberi és februári okmányokat, sehol se látjuk ezek által alkotmányunkat, önkormányzatunkat, nemzetiségünket veszélyeztetve. Ennélfogva ne késedelmezzünk ez alapokmányok elfogadásával, mert a pragmatica sanctio későbbi elfogadása miatt nem volt ugyan bajunk, de jelenleg könnyen megeshetik, hogy az országban együtt élő más nemzetiségek, melyek eddig velünk egy politikai nemzetet alkottak, megunják a reánk való várakozást s nálunk nélkül is bemennek a birodalmi tanácsba, s a birodalom népei rólunk nélkülünk fognak határozni, mi ha megtörténik s elszigetelten magunkra maradunk, akkor élni fog ugyan a magyar mint fajnemzetiség, mert hiszen elég szívós természete van, de politikailag többé nem mondhatjuk Széchenyivel : „hogy Magyarország még lesz,“ hanem azt: „hogy Magyarország már volt!“ Bécs, oct. 21. L. Az itteni politikai körök nagy kíváncsisággal néztek a bíród, tanács mai ülésének elébe, mert fontos elvi kérdés állt a napirenden. A financztörvény ugyanis e hó végével el nem készülhetvén, a pénzügyér úr felhatalmazást kért a bírádó tanácstól, hogy az adó-, bélyeg- és illetéki felemeléseket a jövő két hónapra is érvényeseknek tekinthesse.A budget-bizottmáng azonban ezen követelést elégségesnek nem találta s szükségesnek nyilvánította, hogy az adóknak egész összege szavaztassék meg. A kormány ez utóbbi tételnek helyességét tagadó s utalván a febr. alkotmány 10. sz. azon szavaira, melyek szerint az adók a fönnálló törvények értelmében szedendők be, miglen ezek alkotmányos uton meg nem változtatnak, — kijelenté, hogy ezen adók megszavazása nem áll a bírod. tanács jogában. Kérdés támadt tehát: általános adó-megszavazási joga van-e a birod. tanácsnak, vagy ezen joga csak az adófelemelésekre szorítkozik-e. E nagy fontosságú elvkérdés körül heves és napokig tartó vitákat vártunk, azonban a tárgyalás sem heves nem volt, sem napokig nem tartott. Giskra úr ugyan élénken szólt a bizottmány javaslata mellett. Törekedett bebizonyítani, hogy a birodalmi tanácsnak határtalan adómegszavazási joga van; inté is a házat,hogy e jogát óvja meg, mely nélkül az alkotmányosság nem ér semmit s vigyázzon, hogy azon bajok, melyek alatt most egy szomszéd királyság nyög, ránk ne nehezedjenek. Azonban Herbst és Brinzura bizottmány javaslata ellen nyilatkoztak, félre nem érthetőnek mondván az alkotmány világos szavait. Szerintük tehát a birod. tanácsot nem illeti az általános adó-megszavazás joga, de hatalma abban áll, hogy a kiadásokat engedélyezi, s az állam háztartását rendezi. Különben Herbst nem találja helyesnek, hogy egy ily alárendelt kérdésből, mint a szőnyegen lévő, alkalmat vettek oly fontos elveknek fejtegetésére. Az államminiszer úr a kormánynak már kijelentett nézeteit teljes mértékben fönntartván, óhajtja, hogy az egyetértés, mely eddig uralkodott a törvényhozás tényezői közt, meg ne zavartassák. A kormány ezen egybeni nézeteit sohasem titkoló, s elveinek elismerése mellett már két financztörvény jött létre. Ne akadályoztassák tehát most a harmadiknak békés létrejöttét. A Láznak túlnyomó többsége csakugyan a kormány nézetei mellett szavazott, s a bizottmány indítványai megbuktak. Debreczen városának hálal fölirata Ő Felségéhez. Felséges Császár és Apostoli királyi Legkegyelmesebb Urunk A midőn ez ínséges esztendőben uralkodott rendkívüli aszály e városnak nagy kiterjedésű határát egész általánosságban meglátogatta volt, kietlen pusztává váltak a legtermékenyebben diszleni szokott szántóföldek, minden kivétel nélkül meghiúsultak az aratáshoz legszebb remények, s a föld folyvást zárva tartván kebelét, nem hozott elő semmit, miből emberek vagy állatok táplálékot nyerhettek volna; a nagy természetnek élő templomát ilyen elszomorító s úgyszólván, kihalást ábrázoló alakban kelletvén látni, elsötétült felettünk a láthatár, s bús kétségbeeséssel tekintett mindenki a jövő felé, mert egyfelől az anyagi fenmaradhatás felöli el nem titkolható aggodalom, másfelől annak szomoru tudata, hogy szántóföldeteket nem leend mivel bevetni, egyiránt leverőleg hatott minden érző kebelre ; s midőn eme meghatólag sötét gondolatok foglalkodtatták az elméket, s midőn már az elcsüggedéstőli megmenekülésre szükségelt vigasztalás utáni óhajtozás a legnagyobb fokra emelkedett, épen akkor hangzott el ez országban a legmagasabb trónról azon legkegyelmesebb fejedelmi szózat, mely szerint az ínséggel sújtott vidékek lakosai vetőmaggal láttatnak el. S ime azon legszentebb birodalom, mely a fejedelmi kegyelemhez mindenkor köttetve volt, csakugyan most is beteljesült, mert császári királyi Apostoli Felséged soha meg nem szűnő legkegyelmesebb atyai gondoskodásánál fogva nem engedte eltörni a mi kezeinkben a kenyérnek botját, hanem a fejedelmi kéz édes vigasztalást nyújtott az ínséggel küzdő emberiség számára. Kifogyhatatlan örök hálával fogadta e város közönsége Felséges urunk s királyunknak legmagasabb kegyelméből kölcsönképen adományozott 30,000 pozsonyi mérő vetőmagot, igen, mert ezen kegyelmet adományozás által vigasztaló szivárvány tűnt fel a láthatáron, mely nagyrészben eloszlatá a jövendő felöli sötét aggodalmakat. S lehet-e másképen, mint hogy a midőn az ínség sajtoló hatalma alóli felszabadításra megérkezett a legkedvesebb fejedelmi segedelem, ugyanakkor mi is siessünk legalázatosabb jobbágyi hódolatunkat mint tántoríthatlan ragaszkodásunknak biztos zálogát a legmagasabb trón előtt bemutatni. Fogadja tőlünk Felséged kegyelmesen e város közönsége nevében igaz szívből folyó alattvalói hálás tisztelettel párosult köszönetünket ezen fejedelmi kegyelemért, melyet e város kicsinyei és nagyjai egyiránt éreznek, s melynek emléke az utókor szivében is letörölhetetlen betűkkel marad fentartva. Kik is egyébiránt e város egész közönségét császári és királyi Apostoli Felséged legmagasabb fejedelmi kegyelmébe minden időre örök hódolattal ajánlva maradunk Császári királyi Apostoli Felségednek Debreczen, 1863. September 19-én, legalázatosabb szolgái és tántorithatlan hű alattvalói. Sz. k. Debreczen város közönsége nevében Szigethi Szőllősy János, polgármester. Aszalai Kónya József, főjegyző. Birodalmi tanács. (Az october 20 -i ülés vége.) Gorup tiltakozik azon félreértés ellen, mintha ő államjogi kérdéseket akart volna érinteni, szintén a czélszerűséget vette tekintetbe. Miután a jelentéstevő Brolich, a többség javaslatát védelmezte volna, a szavazás megkezdődik. Ta sebek indítványának első pontja kisebbségben marad, s a bizottmány javaslatának első pontja elfogadtatik. A 2-dik pont Herbst indítványa értelmében fogadtatik el. Tárgyaltatik a 3. §. Elnök kijelenti, hogy itt azon formakérdés merül fel: tárgyaltassék-e azonnal Taschek indítványa, mely törvényjavaslatot tartalmaz, vagy nem? Véleménye szerint ezen indítványt előbb ki kell nyomatni s azután jövend felolvasás alá. T a s o h e kedv. tanácsos szerint, mielőtt további tárgyalásba bocsátkoznánk, el kell határozni, váljon permanentiával vagy a nélkül való bizottmányt akarunk kinevezni. Ha a ház nem fogadja el, hogy a bizottmány ad hoc permanens legyen, akkor indítványa elesik. Ellenkező esetben azon kérdés fordul elő, hogy e törvényjavaslat átadassék azon bizottmánynak, mely Mühlfeld indítványát tárgyalja, vagy pedig más új bizottmány elé terjesztessék, vagy épen most mindjárt tárgyalás alá vétessék. Elnök a 3. §-ast tűzi vita tárgyal. Herbst azt véli, hogy ez alkalommal még nincs ideje ezen oda bocsátkozni. Ha a reichsrath ülésszaka befejeztetik, kezdődnek a tartományi gyűlések. Hogy a tartományi gyűlések ideje alatt ily bizottmányi működések permanentiában maradhassanak, nem képzelhető. A tartományi gyűlések után rendesen a birodalmi tanács ül össze, s így mostani határozatainknak gyakorlati értelme sem lehet. Taschek tudor nem járulhat az előtte szóló véleményéhez. Igen kellemetlen dolog valamely törvényjavaslat tárgyalására bizottmányt nevezni ki, ha a fennálló törvények értelmében meg vagyunk győződve, hogy a bizottmány munkájával nem léphet a ház elé. Bármily hosszú ideig tartson az ülésszak, a bizottmány nem készülhet el munkájával. A törvény szerint az ülésszak bevégeztével a bizottmányok működése is megszűnik, s az új ülésszakban új bizottmány választandó. Véleménye szerint tehát a bizottmány helyesen cselekedett, amidőn az indítványozott bizottmányt permanentiával kívánta felruháztatni, s a ház e tárgyban határozhat is. Gróf Viruts megjegyzi, hogy a bizottmány egyhangúlag elfogadta a permanentiát illető javaslatot. Báró Petrino és dr Riehl nyilvánítják, hogy ők a bizottmányban a permanentia ellen nyilatkoztak. Gróf Viruts: Csak vélemény különbség forog fenn. » Pratobevera: Mint a bizottmány elnöke, Petrino követ úr megjegyzését kénytelen megerősíteni. Webmerling államminiszer: Kijelenti a kormány nevében, miszerint az dr. Herbst nézeteit föltétlenül osztja. A kormány azt tartja, miszerint a kérdés általában ezen ülésszakban elvi elintéztetést nyert, hogy megrövidített eljárás eszközlése végett előterjesztett kormányt javaslat a harmadik felolvasásnál elutasíttatott; a kormány osztja azon nézetet is, melyet Herbst Jr. ar épen oly körülményesen, mint alaposan kifejtett, miszerint opportunitási tekintetekből jelenleg aligha van oó arra, hogy a bizottmány javaslata elfogadtassák, nővel tényleg a reform ügy tanulmányozása a bizottmány tagjainak figyelmét és idejét jó darab időre annyiba igénybe veendi, miszerint tekintettel azon tényre, hogy a birodalmi tanács jelen ülésszakának bezárása után az országgyűlések azonnal megkezdik tevékenységüket és mint szóló reméli, az országgyűlések tevékenységének bevégeztét csakhamar a bir.tanács ülésszakának ismétt megkezdése követendi,— tekintettel ezen tényre, a bizottmány állandóságának alapelvével magára az ügyre nézve semmi sem lenne nyerve, úgy hogy szóló illőnek tartja, ezen kérdés megoldását a jövő ülésszak számára tartani fgon. Szóló is osztja dr. Herbst nézetét, hogy a kezdeményezésnek egy ily indítványra vonatkozólag magától a bizottmánytól kell erednie. Pratobevera sajnálattal kénytelen megjegyezni, miszerint az államminister úrnak most kifejezett nézete legalább még néhány nap előtt nem látszott az össz-ministérium nézete lenni, mivel szólónak volt szerencséje a pénzügyminiszer úr őexcijsta bizottmány tanácskozásairól értesíteni és ez alkalommal annak azon határozott nézetét megérteni, miszerint ezen mtt foganatos létrejövetelére nézve az állandó bizottmány szükségességét teljesen elismeri. (Derültség.) Taschek kinyilatkoztatja, miszerint sajnálatát nem palástolhatja el a fölött, hogy a kormány a ház elé terjeszté ezen törvényjavaslatot, midőn az volt a szándéka és nézete, hogy az ezen ülésszak alatt ne intéztessék el. Miután a jelentéstevő, B roich, a bizottmányi javaslatot még védte, szavazásra került a dolog, éspedig a 3-ik pont, Grocholski képviselő indítványára akkép lön felosztva, hogy a 3. g. első bekezdése, — mely az állandóság elvét mondja ki, — került először szavazás alá. Ezen §. kisebbségben maradt. — Brinz kinyilatkoztatja, miszerint ő a 3 dik fejezetre nem szavazott ugyan, de csupán azon okból, mivel azt hitte, hogy egy ilyen határozat csak egy saját törvényjavaslat következtében hozathatik. Egy törvényjavaslat indítványozása a 3-dik fejezet megváltoztatásával nincs kizárva, — azonban a Taschek-féle javaslat további tárgyalása — mint amely incidens pontot képez, — mindenesetre ki van zárva. Magát a dolgot azonban, — egy törvényjavaslatnak kezdeményezését, a bizottmány állandóságának kinyilatkoztatására vonatkozólag — szónok mindig lehetőnek tartja. Elnök kinyilatkoztatja, miszerint ő azon nézetben van, hogy azon esetre, ha az itt kifejezett elv, — melynek alapjára van fektetve Taschek üdv. tanácsos javaslata, — elvettetik, — a jelen pillanatra az a feletti tárgyalás fel van függesztve; ő azonban meg akarja kérdeni a házat az iránt, várjon bele akar-e bocsátkozni annak megvitatásába. Mivel a bizottmányi javaslat 3-ik hadvettetett, ennek folytán a 4-dik g feletti vita is elmaradt. S teffen indítványára az ülés 1, órakor bezáratik. A közelebbi ülés holnap 10 órakor leend. Napirend : a mai vita folytatása, esetleg a Schelde-vám megváltása iránti szerződés tárgyalása. Az orez. magyar gazdasági egyesület f. évi oct. 2-kán tartott igazg. választmányi ülésének jegyzökönyve. Jelen voltak: Korizmics László alelnök, Benkő Dániel, K. Eötvös József, Havas Ignácz, Heinrich Nép. János, Szendrey Ignácz, Peterdyi Gábor, Trefort Ágoston.