Sürgöny, 1863. október (3. évfolyam, 223-249. szám)
1863-10-27 / 245. szám
Harmadik’évi folyam 245. — 1863 Szerkesztő-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. kiadó hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY kedd october 27. Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. Vidékre, naponkint postán. Félévre 8 ft 50 kr. Félévre 10 forint. Negyedévre 4 „ 50 „ Negyedévre 5 ,, Előfizetési felhívás „SÜRGÖNY november—decemberi Havi folyamára 3 forint 40 krral.A .Isztraönyvkiadó hivatala. HIVATALOS RÉSZ. A forgalomban lévő váltópénzek száma. Az 1863. September végén forgalomban volt váltópénzek összege 8,184,657 ftból állott. Bécs, oct. 24-én 1863. A cs. b. pénzügyministeriumtól. KM HIVATALOS RÉSZ. Az aszály által ínségre jutott alföldi lakosok felsegélésére részint a nagyméltóságú magyar királyi helytartótanács elnökségéhez, részint a magyar kir. helytartótanácshoz beérkezett könyöradományok újabb jegyzéke : Sz. kir. pestvárosi segélyzőbizottmánytól .... 10000 ft — kr. négy darab arany, egy db ezüst 2 pg6 forintos tallér, és két db egy forintos ezüstben Sz. kir. Szathmár-Németi város segélyző bizottmányától 233 „53 „ és két darab ezüst két forintos tallér. Reményi Ede által Kőszegen rendezett hangverseny tiszta jövedelmének fele része 70 ft 3 kr mi egy magánegyén által 5 fttal pótoltatván .... 75 „ 3 „ A selmecz bányai takarékpénztártól .... 100 „ „ Veszprémi ngye útján. Özvegy gróf Zichy Istvánnal br. Starkenberg Francisca grófnő 1000 „ — „ Koroncz László kanonok . 600 „ — „ Todesco Mór.... 500 „ — „ Rezutsek Antal zirczi apát . 300 „ — „ özvegy gr. Lazánszky Béláné született Eszterházy Angelika grófnő............................................100 „ — „ Rábay Miklós törvényszéki ülnök................................. 25 „ — „ Bogda Ferencz kanonok . 26 „ — „ összesen 3885 ft — kr. mikhez hozzáadván az eddigi 136,524 ft 38 kr, 117 darab aranyat és 1 forintot ezüstben, bejött összesen 150,817 ft 94 kr., 121 db arany, 3 db két ftos tallér és 3 db egy ftos ezüstben. Marki Ignácz nagyprépost 20 „ — „ Oszterhuber Ferencz kanonok 10 „ — „ Fischer Mór gyámok . 5 „ — „ Horváth Ida és Béla . . 6 „ — „ Szakányi István birtokos . 30 „ — „ Özvegy Tallián Pálné . . 100 „ — „ Muston János birtokos . 20 „ — „ Közép-Iszkáz község 20 „ — „ Dóba „ 6„ 33 „ Lovász Patona „ 68 „ — „ Péterd „ 40 „ 31 Dóba „ 26 „ 20 „ Böszörcsök „ 5 „ 72 „ Oroszi „ 2 „ 57 „ Nagy-Szöllős „ 1 „ 73 „ Felső Iszkáz „ 5, 15 , Csősz „ 3 „ — „ Mezőlak „ 68 „ 81 „ Dereske „ 1 „ 45 „ Ajka Rendek „ 2 „ 70 „ Gyepes „ — „ 20 „ Magyar és Német-Polány „ 10 „ 29 „ Városlőd „ 20 57 Kislőd „ 8 „ 88 Padrag „ 7 „ 28 „ Halimba „ 3 „ 42 „ Noszlop „ 8 „ 48 „ Salamon „ 6 „ 37 „ Nagy-Vázsony „ 3 „ 20 „ Dabrany „ 2 „ 6 „ Szent-Király Szabadja „ 18 „ 69 „ Kádárta „ 6 „ 32 „ Vörösberény „ 48 „ 25 „ Szent-István „ 25 „ 36 „ Vörösberény „ 14 „ 81 „ Sikátor „ 3 „ 70 „ Réde „ 9 „ 21 Bársonyos „ 19 „ 4 „ Német Szombathely „ 8 „ 40 „ Magyar-Szombathely „ 35 „ — „ Dáka „ 55 „ 77 „ Borsotgyőr „ 1 „ 10 „ Nóráp „ 2 „ 80 Nemes-Szalók „ — n 96 „ Pór-Szalók „ — „ 50 „ Lázin 15 „ 31 , Nagy Pirith n 5 „ 30 „ Csőgle n 9 „ 3 „ Kis-Pirith „ 4 , 30 „ Vinár „ 1 „ 70 „ Egerallva „ — „ 30 „ Adorjánháza „ 4 „ 91 „ Ajka 9„ 14 „ Bede „ - „ 74 „ Miske „ 2 „ 95 „ Csehbánya „ 6 „ 80 „ Ványola „ 19 , — Bakony Tamási „ 13 „ 41 „ Csoth „ 4 „ 14 Bakony-Ságh „ 3 „ — Vaszor „ 6 „ 87 „ Pápa-Teszér„ 5 „ 10 Oszlopa 8 „ 36 Somi 5-Vásárhelyn 7 „ 90 Tüskevár 4 „ 18 Torna-Pinkácz 4 „ -Kis Kamondn 5 „ -Nagy Kamond 1 n 60 Károlyházan 3, 60P Vecsep 8 „ — Szent Gálp 39 „ 11 Mihályházan 10 „ 40V Nyárádp 9 „ 20P Vidp 8 n 29 Gyirod 14 „ 20P Romám 48 —1 Dudar 1 „ 35P Pölöske 7 „ 40 Meneshely 5„ 85 Vöröstér 5 „ 90 Leányfalu 7 „ 45P Nagy-Hidegkút 1 * 16 Herend 16 „ 7 Borzavár 4 - -P Nána 17, 35 Palota 112 „ 10 Hajmáskérp 10 „ -P Kenese 28 ., 73 ősi 18 „ 96 Soly 19 „ 30P Nagy-Gamap 6 r„ Kis-Gaman 1 „ 32P KoppányP 15 „ 7P Puszta-Kovácsip 5 71 Döbrönte 25 ~ Nagy Tevel 45 „ 8P Homok-Bőd (Igen 39 „ 61P A siófoki ünnepély. Pest, oct. 25. A Balaton-szabályozási munkálatok befejezésének Ünnepélye mnt tartatott meg Siófokon. A Balaton-szabályozási egyesület elnökének Jankovics László úr . méltóságának vezérlete alatt a tegnap estre Budára érkezett küldötség tagjai ma reggeli 8 órakor tisztelegtek Pesten gr. Zichy Ferenci v. b. t. tanácsos és királyi biztos ő excellentiájánál, s ősi szokás szerint ő nagyméltóságát meghívták az ünnepélyre. Kilencz óra felé egyre robogtak a hintók Pestről át a budai indóházba, az ezen alkalomra meghívott vendégekkel, hová a királyi helytartó ő excellentiája gróf Pálffy Mór is megérkezvén, gr. Zichy Ferencz ő excsa s a déli állami vasút több igazgató tagja által tiszteletteljesen fogadva üdvözöltetett. Mint értesültünk, kétszázan voltak az Ünnepélyre meghiva, köztük : ifj. bg Eszterházy Pál, gr. Károlyi György, Ürményi József, Péchy Ferencz helyi.alelnök, Lévay Sándor püspök, b. Eötvös József, Somsich Pál, Korizmics Antal, gr. Zichy Nándor, Pál, Jenő és József, b. Apor, gr. Festetics B., Kovács Zsigmond veszprémi kanonok, dr. Schindler birodalmi tanácsos Bécsből, Abonyi István, dr. Hollán Adolf helyt. tanácsosok, Huszár Ferencz, Hollán Ernő és még vagy nyolczvanan. Tíz óra felé indult el Budáról a díszes vendégkoszorúval a külön vonat s egy órakor d. u. Siófokra ért, éljenekkel fogadva a vidékről számosan összejött urak és nép által, miközben a zene egyre szólt. A siófoki indóház s a vaspályát körülkerítő karfák nemzeti és más szinü lobogókkal ékesen fel voltak díszítve. Kiszállván a kocsikból, az indóház egyik termében gyülekeztünk össze, hol gr. Zichy Ferencz ő excellentiája a következő jeles s a közönség részéröl lelkesen kitört éljenekkel kisért beszédet tartott: „Tisztelt gyülekezetünk évi június hóban kezdettük meg Balaton és Sió-szabályozási munkálkodásunkat, mit részint Ő Felsége legkegyelmesebb Úrnek, részint az 1825 ki 33. törvényczikk parancsánál és er dek közéhajtásánál fogva, körülbelül egy év gyors lefolyása alatt Isten segedelmével is létrehozni, czélravezetni sikerült. Terjedelmes lennék, ha ezen szabályozásnak fél századot túlhaladó vajúdási küzdelmeiről akarnék megemlékezni. Egyesek és társulatok évtizedekre terjedő súrlódásait kellene felemlítenem, felejtsük ezeket. Én különben is inkább tett, mint szó embere vagyok. De nem hallgathatok azokról, miket ez ügyben egy év óta, mióta annak vezérletét F e s é g e s Urunk reám bízni méltóztatott — tapasztalni szerencsém volt. Mondhatom, a legnagyobb hazafmi örömet érzettem és érzem most is a felett, mennyire igyekeztek a somogyi Balaton-leszállítási, a Nádor, Kapos, Sióberki, Balaton gőzhajózási és déli állam-vasúttársulat képviselői, egymással honfiúi versenyre kelve, kiegyeztetni a régi ellenvéleményeket, követeléseket nem csak, hanem milyen készséggel törekedtek megszavazni a szabályozás anyagi kiviteléhez szükséges pénzerőt. — Sőt egyesek is, mint föméltóságú bg Eszterházy Pál, s bg Batthyányi Fülöp urak, nagyobbszerü áldozatai örökre emlékezetesek lesznek előttünk, s érdemesek arra, hogy a haza évkönyveiben is kitörölne-, tetten betűkkel legyenek az utókor számára feljegyezve. Mindezeknek legőszintébb köszönetemet jelentem ki azon buzgó közreműködésükért, mely által a régen óhajtott Balaton és Sió szabályozását közös egyesületi erővel, s anélkül, hogy a magas kormány pénzforrásait igénybe vettük volna, keresztülvinattük lehetett. Úgy vélem azonban, hogy kötelességemnek meg nem felelnék, ha különös hálával meg nem említeném mizgos Jankovich László úr, úgy mint a somogyi Balaton-szabályozási egyesület elnökének e tekintetbeni nagy érdemeit, kinek hon- és ügyszeretete, ernyedetlen buzgalma, egyrészről békülékeny igazságos érzülete és áldozatkészsége, másrészről a küzdésben fáradhatatlan, erélyes és kitartó működése eredményezte főképen a szabályozás sokak által már-már kétségbevont sikerét. Ünnepélyes köszönetet mondok a n méltóságu magyar belt. tanácsnak, valamint a királyi helytartó úr ő excellentiájának, kik ezen bonyolódott ügy szerencsés megoldásához mind alkalmat, mind — a mi leginkább a sikert biztosította, — a szükséges hatalmat megadni kegyeskedtek. Örömtelve üdvözlöm a jelen alkalomra egybegyűlt mélyen tisztelt urakat, a magas kormányszékek, megyei hatóságok és egyesületek ezen nemzeti ünnepélyünket megtisztelő képviselőit. íme, elragadtatva mutatom be a tisztelt gyülekezetnek , a szeretett hazának egy évi iparkodásunk eredményét; a Balaton tava siófoki kikötőjét, zúgóját és a Sió szabályozott csatornáját, mely Siófoktól Ozoráig részint újra ásatva, részint kiigazítva, most már a Balatontól a Danáig hajózható lesz, összekötvének két legfőbb kereskedelmi utainkat, és visszaadvm a földmivelésnek mintegy 60,000 hold vízborított bozótot. Igyekeztünk szerény körünkhöz képest gyönyörű Balatonunk költőink által is megénekelt képét szebbé alakítani, Balatoni gőzhajózásunkat siófoki kikötőnkkel élénkíteni, Füreddel közlekedésünket nem csak lehetővé, de kényelmesebbé akartuk tenni, déli vaspályánkat biztosabb helyzetbe óhajtottuk juttatni, szóval ezen a természettől oly dúsan megáldott vidéket a civilisatio előnyeivel és díszeivel akartuk felruházni, hogy az ne csak magunknak tessék, hanem a külföldi utasnak is élvezetet nyújthasson. Megtettünk mindent, mi ily parányi erővel, ily rövid idő alatt megtehető volt, s nincs is egyéb hátra, mint hogy bevégzett művünkre Isten áldását kérve, mindnyájan elmondjál : Éljen a Fejedelem! Éljen a hazai 11 A szűnni nem akaró éljenzések lecsillapulása után e méltósága Jankovich László, mint a somogyi Balaton-szabályozási egyesület elnöke, következőleg válaszolta excellentiájának : „Nagymlga gróf, ország zászlósa, kir. biztos, kegyelmes uram ! Történelmi emlékű két megye határán van szerencsénk amitgodat tisztelhetni. Somogy az egyik, itt gyűjtött sereget ezelőtt majdnem ezer évvel egy hatalmas magyar vezér, fegyveres kézzel ellenszegülendő fejedelmének, ki azon időben magyar népét szent vallásunk áldásaival megismertetni, és így polgárosítani kívánta. Veszprém a másik. E megyének területén, néhány mérföldnyi távolságra, győzte le a magyar herczeg, utóbb első és dicső magyar király Szent István, pártütő vezérét, és most már minden komolyabb akadálytól menten, a szent keresztnek oltalma alatt bátrabban vezetheti magyar népét a polgárosodásnak előtornáczába. Küzdéssel járt régi időben minden lépés a haladásnak pályáján, de küzdéssel jár az maiglan is. Úgy látszik, küzdés az ár, melyhez kötötte a gondviselés az előmenetelnek áldásait. Meghaladja a félszázadot, midőn megfogamzott az ős Balaton- és Sió szabályozásra vonatkozó első eszme. De viták voltak az üdvös eszmének elsőszülöttei. A viták apáról fiára szálltak, de újabban és újabban felmerült akadályok tengere mindig hátráltatá a kivitelt. Nem éltünk még két évet azóta, midőn Ő cs. és Apostoli királyi Felsége ez ügyben eljáró királyi biztosul a méltóságodat legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. — Olajággal jelent meg nmlgod a vitatkozó társaságok körében, és azon szívós béketűrésnek, minden államférfinnak dijszére való tapintatnak, mivel amlgod e bonyolódott ügyhöz fogott, már néhány tanácskozmány után sikerült kiegyenlíteni az elváló érdekeket, megszüntetni a testvérek és szomszédok közötti félszázados, többnyire ingerült, gyakran keserű vitát. A tanácskozási téren tanúsított tapintatot fölváltotta a kivitelben ritka erély, melynek köszönhetni, hogy mintegy ellentétül a hosszas vitatkozással, rövid tizennégy hó alatt befejezve jön azon munka, melynek kivitelét sokan már a rajongások közé sorozni szerették. Erősen hiszem, hogy azon lelkesedés és buzgósághoz, melylyel nmagod hazánk felvirágzó áz előmozdító minden vállalatot pártolni szokott, még egy más, gyengédebb természetű érzés is járott, értem: a fiúi kegyeletet! Nagyméltóságodnak édes atyja, boldog emlékezetű gróf Zichy Ferencz őkegyelmessége szintén királyi biztosként működött ez ügyben. Fiúi áhítattal nyult nagyméltóságod a mintegy atyai örökségképen általszállt munkához, és ime: a kiérdemlett Koszorút a fiai kegyeletnek ihlete is ékesíti. Fiai kegyeletre áldással szokott felelni a Mindenhatói — Legyen tehát ez oly bő, milyennek mi óhajtjuk. — Fogadja nagod ezen, magyar őszinteséggel kifejezett óhajtást legmélyebb tiszteletünknek és legforróbb hálánknak zálogául. Az ügynek hathatós előmozdításában nagy része van az igen tisztelt déli vasúttársaságnak, mely néhány évvel ezelőtt hazánk szivét összeköté Adriának partjával, mely habár nagyrészt külföldi elemekből, mégis csakhamar felfogva állását, azonositá saját érdekét új hazájának érdekeivel, — tagja lön a somogyi balatonszabályozási társulatnak és rendelkezésére álló hatalmas erejével lehetővé tette azon várakozást túlhaladó gyorsaságot, minden igénynek megfelelő pontosságot, melylyel e művek készültek. De különös elismerésre szerzett igényt azáltal, hogy a munkálatoknak technikai kivitelét oly egyénekre bizta, mint építészeti igazgatója Eczeli Károly ur, felügyelője Klein Károly ur, kik ritka alapossága szakavatottság és buzgó erélylyel vezérlék a munkáknak kivitelét. Bátrak vagyunk nagyméltóságodat legmélyebb tisztelettel megkérni, miszerint a déli vasúttársaságnál, mely kegyelmességedben szeretett elnökét tiszteli, hálás elismerésünknek tolmácsolója lenni kegyeskedjék. E szerény szavakkal le kívántam róni a hála adójának egy részét: — hozzád fordulok most felséges hazám és nemzetem ! Fogadd, ó hazám, szives kegyességgel azon áldozatokat, melyeket, e müveknek kivitelében fáradozva, letevénk oltárod zsámolyára! Fogadd azon forró óhajtással, hogy a müvek ne csak e kies vidéknek szépítésére, de az összes magyar népnek hasznára is váljanak. Imádd, a nemzetem, az ég és föld mindenható urát, kinek szentáldása nélkül mi sem indulhat virágzásra, — hogy e müveket hatalmas pártoló szárnyai alá venni, minden vész ellen megóvni és megengedni kegyeskedjék, hogy a legtávolabbi századokban is tiszta magyar szivü és magyar lelkű nép élvezhesse e müveknek gyümölcseit. Engedje végre, hogy a mint e gyönyörűen regényes vidéket, a magyar költői lantnak e bölcsőjét, — az ős Balatonnak egyik partján régi magyar vitézek váraiik ódon romjai ékesítik, azt a másik partján a mostani század igényeinek megfelelő e művek díszítik, ■ úgy a magyar nemzet is, kivetkőzvén bár a régi korból netán fen maradt előítéletekből, hiven és szentül őrizze mindazonáltal a régi magyar leventék hős és lovaglás erényeit, gondos és gyengéd kézzel vesza-tűzként ápolja a tudomány, művészet, költészet és magasztos iránti rokonszenvét. De minda mellett gátat nem ismerve törjön előre az ipar, józan és takarékos gazdálkodás, valamint becsületes kereskedelem pályáján, — sohasem feledve, hogy e pályán az újkor csak kettő között enged választást: haladás az egyik, míg halála másik. Ki haladni nem tud, ki haladni nem akar, — halálra van kárhoztatva. A magasra törekvő emberi szellem merész röptében nem tűrheti a tespedet, mintsem tűrhetne szárnyaiban, ólmot a holddal határos bérekve meginduló sas. És így az ó- és újkor hadi borostyánaival ékesített magyar nemzet az uj, békés és haladó századnak dicsőségében is bőven részesülend, és ha nem is mint legnagyobb gyöngy, de kétségenkivül mint ragyogó boglár ékesitendi az európai nemzetek épen oly hatalmas, mint dicső koszorúját. Legmélyebb hazafmi tiszteletünkkel páros hálánkat ismételve, kérjük nagyméltóságodat, méltóztassék velünk egyetemben hangoztatni legforróbb óhajtásunkat : Mindenható Isten ! vezéreld magyar népedet a józan haladás pályáján.“ E beszédet a hallgató közönség igen nagy részvéttel kísérte, mire ő excellentiája gr. Zichy felhívta a közönséget, ötöt a Balaton partjára követni, hol az elkészült Sió csatornáján a Balaton lecsapolása ünnepélyesen megkezdődik. (P. H. (Folyt. köv.) Skene úr jelentése a magyarországi ínségesek segélyzése végetti kötésün ügyében. Amint tudva van, a bíród, tanács alsóházának budget bizottmánya Skene urat küldötte ki azon előterjesztések megvizsgálására, melyeket a pénzügyminisztérium a magyarhoni ínségesek segélyzésére szánt kölcsönnek tárgyában a ház elé hozott, Skene úrnak nyomtatott tudósítása s véleményezése előttünk fekszik. Közöljük mindenekelőtt ennek velejét. Legelőbb is a véleményezés elősorolja az adatokat, melyekre a magyar udvari kanczellária alapitó segélyzési tervezetét, de mindjárt azon gyanújának ad kifejezést, hogy a magyar kormány túlságosan sötét színekkel festette a helyzetet. El nem gondolhatja Skene úr, hogy egy évi szárazság olyannyira tönkre tehessen vidéket, mely különben gazdagnak mondatik. Azonban Skene úr — véleménye szerint — positiv ellenvetésekkel is lép fel. Először — úgymond — a hivatalos kimutatások elfeledék az ugarföldet is számba venni, mit ha teszünk, kanczellária veszteségi számítása egy harmadával leapad. 2 szór. A kaszálók és legelők termése fel sem hozatik, pedig tavaszszal volt legelő s tudvalévő dolog, hogy a múlt havi őszi esők, melyeket kedvező időjárás követett, rendkívülien buja növényéletet idéztek elő s a takarmányhiányt egyrészben pótolák, 3- szor. A kormány azon adatának, hogy az idei termés az ínséges vidékeken nagyon csekély volt, szembeállítja a tényt, hogy a gabona ára az idén csak kevéssel magasabb, mint tavaly volt, hogy a gabona behozatala a birodalomba januártól júliusig 672,931 mázsát tett, míg tavaly az egész évre 2,395,373 mázsára rúgott, az idén tehát mindeddig csekélyebb, mint a múlt évben vala és hogy végtére a gabona kivitele az egész birodalomból június haváig 2,821,000 mázsára ment. Minthogy pedig az idén — folytatja Skene úr — a feldunai magyar vidékeken, Alsó-Austriának egy részében és Morvabonnak különben leggazdagabb térségein igen középszerű termés volt, azon tényből, hogy mindennek daczára elégséges készletünk van s a gabona ára csökken, azt kell következtetni, hogy a termés Magyarország gabonatárában sem volt oly csekély, mint a milyennek mondatik. Azonban Skene úr megengedi, miszerint a baj, ha a veszteség a kanczellária által felhozott összegnek csak felét is teszi, mégis elég nagy, hogy teljes részvétre találjon, valamint nem is kételkedik, hogy az ínséges vidékek,nevezetesen barmaikban nagy kárt szenvedtek. Ajánlja tehát, hogy a birodalom hazánk szenvedő vidékeinek segélyzést nyújtson s ennek módjára nézve a következő fejtegetéseket teszi: Az ínséges területnek egy negyedét, mint a nagy földbirtokosok jószágát, le kell számítani. A nagyobb birtok segíthet magán. A birodalom segélyzése csak a parasztokat s birtoknélkülieket illetheti. Minden évben lakik a panasz, hogy hiányzik Magyarországon a munkaerő, a napszám ott drága, a városok száma csekély, a népesség gyér; mindez bizonyítja, hogy Magyarországban a birtoknélküliek osztálya nem számos. Itt tehát nincs szó oly népességről, mely kenyéradó foglalkozását elvesztette, hanem azon különféle aránylatu földmivelő-osztályról, melyet földje és háza köt lakhelyéhez, de a melynek most nincs módja a legkö