Sürgöny, 1863. november (3. évfolyam, 250-274. szám)

1863-11-22 / 268. szám

b­­ekapcsolása, nehézkes termény­gazdaságából mozgalmasb és elevenebb pénzgazdaságba átmeneteire, sikeres világforgalmi actió gyakorolhatására, sőt ma­gának Szent­ István koronája valamennyi tartományá­nak egy szorosan összefüggő politikai, gazdászati kultúrai egészszé alakítására, mindenek felett az újko­ri iparműveltség e bűvös hatású eszközeit és segédsze­­reit szü­kségli. A­mi a nemzeti forgalom külterjes fejlődése és felvirágoztatására nézve a tökélyes közlekedési rend­szer, ugyanaz annak belterjes megszilárdulása és élénkítése tekintetében a jól szervezett pénz- és hitel­üzlet az országban. Olcsó tőke, alacsony kamatláb, szabad pénz- és hitelmozgalom, szilárd alapon nyugvó bank- és papírpénzrendszer minden közgazdaság kereskedelemnek, és így a mienkének is első és félő föltétele. Pedig e tekintetben helyzetünk még igen igen kedvezőtlen, s a teendők sora valóban elláthatlan Nem akarok e tekintetben bővebb fejtegetéssel untatni, meg lévén győződve a felől, hogy ez iránybani bajaink és azok okai a magas kormány előtt eléggé ismerete­sek s csak egy két kiválóbb pontra bátorkodom utalni. Tekintettel ugyanis tőkékbeni szegénységünkre, meg arra, hogy ép mostan inkább, mint valaha, tőke- és pénzerők szükségesek nemzeti iparunk és gazdásza­tunk előmozdítására, még­pedig tetemes mértékben oda kell mindenekfelett törekednünk, hogy e hiányt le­hetőleg pótoljuk, s jelesül idegen tőkéknek hazai tőkék­­kel­ szövetkezését s nemzeti vállalatokba helyezését le­­hetségesítsük, előmozdítsuk.Pedig ez irányban találkoz­hatni nálunk még igen sok félszeg s ódonszerű nézettel, mely jelesen azon elvből indul ki, mintha az idegen tő­késektőli kölcsön nemzetiségünkre nézve szükségkép veszélyt hozó, anyagi felvirágzásunkat hátráltató intéz­kedés volna. Azok, a­kik így okoskodnak, figyelembe nem veszik azt, hogy az idegen tőke (feltévén olcsóbb­ságát , illő módoni elhelyezkedését) lényegileg hazai nemzeti földünknek, productív képességünknek, erő­forrásainknak értékesítésére, kifejlesztésére szolgál, hogy általa tehetségek s munkások foglalkozást, kere­setet találnak, a forgalom, a közlekedés, az ipar ezer meg ezer irányban hathatós lendületet nyer, anyagi jóllétünk, adózási erőnk fokoztatik, és a­mi a fődolog, oly nagyobbszerű vállalatok, melyek hazánk anyagi felvirágzásához okvetlenül szükségesek, nagy tőkeerőt szükséglő közgazdasági reformok, egyéb uton és mó­don egyátalában kivihetetlenek maradnának. (Vége köv.) Szózat esztergomi barátimhoz/) Már többször tanúsított fényes bizalmakra érde­metlen lennék, ha most, midőn a már szenvedhetlenné vált helyzetnek végének kellene szakadnia, fel nem szólalnék; azért elmondom mindazt, mit továbbá el­hallgatni nem szabad, elmondom imádásig szeretett kedves hazánk szebb jövője érdekében, hogy mi vára­kozik reánk az európai mostani bonyodalmak között, ha semmit nem tevő meredtségünkben csak dicső őseink emlékére s sirkantjaikra támaszkodva, a korszellem haladni mutató intéseit nem követve, továbbá is a tes­­pedés örvénye által ragadtatni engednénk magunkat. Szólok szabadon, mint azt az előítéletek ellenében min­denkor tevem. Nékem, kinek felülről se kellett soha semmi kegyelet, s ki megtanulta azt, hogy a ki a nép­szerűséget keresi, soha azt meg nem nyeri, s ki azt félti, okvetlen elveszti, ily minden politikus élet nélküli helyzetben, a legcsekélyebb politikus befolyás mellett is tovább hallgatni nem lehetett, mert ha nem is a ha­zához, mit tenni országgyűlés nélkül nem lehet, de szó­lok a bennem bizalmukat helyezett barátimhoz, a mi hamar összehívandó országgyűlés előtt jó eleve, kik­nek tudniok kell, mi legyen véleménye— hazánkra vo­natkozólag — volt képviselőjüknek, a töhegyére állí­tott európai kérdések közepette. — Azért a dologra: Baráti mi Bécsben már két esztendeje, pedig osztrák al­kotmányos utón végezgetnek felettünk, de nálunk nél­kül. Európa szabadelvű népei, ezek kormányai, a kül­földi sajtó, szóval az európai közvélemény méltányolják az osztrák alkotmányt, ü­dvözlik e téren, a mint al­kotmányos birodalom fejét fejedelmünket szövetsé­gessé megnyerhetni fő feladata az európai politika mér­lege mindkét tényezőjének, azaz: úgy a franczia s angol, mint az orosz havak óta az osztrákot tekintvén a világ politika tengelyének, vetélkednek szövetségéért, ami pedig ezalatt és törvényes önállásunkért kitartó buzga­ *) *) Besze János úr ezen szózatának kivonatát már adtuk, minthogy azonban Benze úr, hozzánk intézett ma­gánirata szerint, félreértéstől látszik a töredékes közlés folytán tartani, közöljük azt egész terjedelmében. Sí­­lommal küzdve, az eredményt nagy részben az európai bony odalmnak felhasználásától várva,vas türelemmel év­ről évre várjuk, hogy talán, ha az osztrák kormány nem kezdeményezené, s­ős alkotmányos önállásunk biztosí­tását bölcs belátásából még sokára halasztaná, majd vagy a lengyel, vagy olasz vagy török stb. kérdések nyomain keletkezendő austriai szereti helyzetben va­lamelyik nemzet vagy diplomatia nyomása vagy más tettleges fellépések ki fogják számunkra kaparni a tűsből a sült gesztenyét. És míg mi így várunk, a megyei és városi muni­cipális élet e­lszalasztásával a tevékenység teréről le­­szoríttatva, a szebb jövő reményében testileg lelkileg szegényedünk, legképezettebb, s alkalmasabb ifjaink tehetségei panganak, s a nép csendesen az élet terhei­­hez szoktatgatva, s anyagilag naponta szegényed­ve, hitét kezdi veszteni a szebb jövőre, mert nem hall közgyűlési biztató szavakat; szóval helyzetünk oly szerencsétlen, hogy most a lételéért egész haldoklásig dicsően küzdő lengyel testvér,nemzetünk siralmas sor­sa felett se nyilatkozhatva, jelenlegi kormányunkat szi­lárdabb politikára se ösztönözhetjük, és így oda jutot­tunk, hogy még a szárazság okozta ínség sújtotta ha­zánk segítsége tárgyában se működhetünk nemzetileg, — ezt is Bécsben végzik nálunk nélkül. — Bizony bizony mondom barátim, helyzetünk olyan, hogy ha most a cselekvés terére nem lépünk, s továbbá is olyan: megvirad még valaha, nem lesz mindig éjsza­ka-féle reményekben ringattatjuk magunkat, a válsá­gos napokban, melyek közelebb vannak, mint azt gon­dolnánk, nem magyarhoz illő elsatnyulásban találand bennünket akár a tervezett európai congresses, akár az események rohama, s Európa diplomatizálása mel­lett majd elrendezik sorsunkat, — de lesz-e benne kö­szönet ? Mit várhatunk E­trópa diplomatiájától ? Az áb­rándok káros mámorából felriaszthatott bennünket a valóság elég elevenen kiáltó tapasztalata, — ott vér­zik a kedves hős lengyel nemzet, élet-halál harczot vív óriás elnyomója ellen, ki Ausztriának az általa soha el nem ejtett panslav uralmi törekvése által is, a sebasz­­topoli utófájdalmakat nem is említve, legközelebbi s legveszélyesebb ellensége; és mit tesz Európa? szép szó-, rokonszenv, special- és collectiv-jegyzékek, szó­val a nóták minden nemei, sőt még az 5. novemberi franczia trónbeszédben kilátásba helyezett európai conferentia is nem csak hogy nem zsibbaszták s nem szeliditék a Muracheffek és Bergek iszonyatos kezei­ket, de az éles belátásu orosz diplomatia, bizakodva az európai teljes összemüködés kivihetlenségében, még borzasztóbb népfaj-pusztítóvá tevék azokat, mert míg a lengyel ügy Európa ítélőszéke eleibe terjesztethetik, addig elhullandanak a nemzet jobbjai, pedig ezen szá­zad jelszava a nemzetiség és emberi méltóság; mit tenne az európai diplomatia, ne adja Isten, bonyoló­­dottabb helyzetünkben éreztünk, kikről alaptalanul bár, és ez fájdalmas, az a hit, hogy mi az osztrák alkotmá­nyos élet zsenge bimbózását elszakadásra törekvő me­­redtségünkkel csak hervasztani akarjuk, — valójában még ennyit sem— mentsen meg tehát minket a min­denható Isten most és mindenkoron a mások segítsé­­gébeni bizakodástól. A halhatatlan nagy Széchenyi 1848 ban, vala­hányszor követtársai közt társalogva politizált, min­dig ismételgette, hogy „Ha az európai bonyodalmak kizsákmányolásával valamely európai hatalomnak idővel sikerülne is Ausztriát meggyengíteni,s Magyar­­ország véres csaták után akár angol, akár franczia, akár muszka pártfogás alá jutna, az lenne a magyar fajnak végenyészete, mert közös érdekei megvédése­, s kivívásában az illető hatalom mindig minket, kevés számú magyarokat használna fel az ellenséges ágyúk táplálékául, geographiai fekvésünknél fogva pedig, miután szinte száz millió tót faj vagy orosz,­­ nyolc­­­van millió német szomszédsága ölelget, idegen érde­kekért vérezgetve, elgyengülten elenyésznénk, mert felszívódnánk.“ Wesselényi Miklós, kinél bátrabb, törhetlenebb, szabadabb szelleműt , s igy jellemizmosabb hazafit alig ismertünk, ki — mint a koporsója fölött szónokló monda — utána dúlt hazájának — 1843. évben megje­lent szózata 7-dik fejezete 365-dik lapján szóról szóra ezeket mondja: „És ki ne lenne meggyőződve, hogy nemcsak öregbedése alkotmányos életünknek, sőt létünk és fennmaradásunk is egyedül mostani uralkodó­ há­zunk alatt és által lehetséges, ez nemcsak azért, mert ennek európai súlya és hadiereje minket velünk együtt védeni képes,­­ nem azért , mert a nem számos és így nem elég erős magyarnak hatal­mas uralkodó alatti lét hasznos, — hanem épen azért, mert ezen uralkodó­ház német és a német fejedelmi Krisztus oltárai előtt ég, mert örök lámpául szivetek fog­ottan felváltva lángolni ;­hogy, mikép az örömtü­­zek a hegyeken, akkér gyuladoz fel szivetek szerelme egymásután, óráról órára s bevilágítja a szentek egyes­ségének csak a lélek szemeivel látható nagy, felséges, titkos országát, hogy folyton tartó imáitok, mint az ösz­­szes emberiség dicséneke, az emberi szív verésének magasztos hymnusza szakadatlanul zöngve belevegye­nek a földről az angyalok é­ szentek karainak éneké­be s jó illat gyanánt szállnak a kereszten elhullt áldo­zat, de most már az örök dicsőségben élő Isten trónjá­hoz ; élesztheti buzgóságtokat azon szentség, melylyel megszentelte szivetek imáját, azon érték, melyet min­den, az ítéletnapig buzgó szívből s helyesen elmondan­dó emberi imának kölcsönzött az emberré lett Isten, midőn a puszták vadonéban, az olajfák hegyén imád­kozott, vérrel veritékezett s ekkép a mi imáinkat meny­­nyei atyánk előtt saját imáinak becsével érvényre emelte; — lelkesedésre gyújthat benneteket a magasz­­tosultság, melyet szivetekben éreztek, midőn meggon­doljátok, hogy szivetek a szentlélek temploma, mely­ben ő, az örökkévaló Szentlélek-Isten vett lakást, hogy ő esedezik kimondhatlan sóhajokkal érettünk s ő imád­kozik velünk; midőn hétszeres ajándékivallelkünknek emelkedést, ajkunknak fohászt ad, — erőt nyújthat nemes elhatározástokban azon tudat, hogy a bol­­dogságos szent Szűz szent Fia ilysz­erű magas dicsőit­­tetése fölött az összes angyali karokét túlhaladó örö­met érzend s ezen áradozó örömében elvonja szent Fia ránk súlyosodó kezét, s bőséges áldást, kegyelmet esz­közöl ki tőle nektek s maradékaitoknak. De mindezek felett legnagyobb ok a lelkesedés­re, hogy Krisztus vár reátok, a szeplőtlen bárány, a vőlegény­­ ott van isteni szeretettől lángoló szívvel az oltáriszentségben ; ne hagyjátok illat nélkül az oltáro­kat, hadd szálljon ott a megmérhetetlen felség az örök­kévaló előtt ég felé! Paloták urait kunyhók embereit gyermekek, aggok, híveim ! jöjjetek, imádjátok, ma­gasztaljátok megváltó Istenünket ! főpásztori szózatom­al, a szentek példája int, őseitek emléke buzdít, püs­pöki s­ atyai áldásom kisér, melylyel megáldjak mind­nyájatokat az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Isten­nek nevében. Amen. Kelt Veszprémben, oct. 25-én 1863. János, m. k. püspök. Napi újdonságok. “Császárné ő Felsége legmagasb névünnepe al­kalmából f.hó 19 -én »z Erzsébet szegény ápolda házi ká­polnájában ünnepélyes isteni tisztelet tartatott Klempa Si­­mor prépost úr által számos segédlettel. Az isteni tiszte­­leten a városi hatóságot a főpolgármester úrral több ta­nácsnok ur és községi tag képviselte. A szertartás végez­tével orgona kiséret mellett a hymnus énekeltetett. E jó­tékony menedék hely ápoltjai e napon sülttel és borral vendégeltettek meg. Az árva fiuk intézetében hasonló egy­házi ünnepély tartatott s itt is több jóltevő találkozott, a ki a növendékeket kiválókép megvendégelteté. * Konstantin orosz nagyherczeg nejével, gyermekeivel és nagy cselédségével tegnapelőtt estre ér­kezett fővárosunkba és az „Európa“ szállodában ven la­kást, hol számára az egész első emelet és a másodemelet több szobái készen tartottak. Dnchange­­r, a vendéglő tu­lajdonosa szállodájának egész fényét kifejté, hogy a ma­gas vendéget rangjához méltólag fogadhassa. A magas vendégek szállása előtt tiszteleti őrség állíttatott fel.­­Konstantin orosz nagyherczeg tegnap d. u. 3 órakor reggelizés után magas nejével sétakocsizást tett a városban. A nagyherczeg austriai ezredesi egyenruhát viselt. Szép neje prémes orosz kalpagot. Ő cs. fenségeik még csak ma időznek itt. * Konstantin orosz nagyherczeg ö cs. fensége a tegnapi nap délelőttje folytán k. helytartó gr. Pálffy Móricz 6 exoját fogadta el szállásán, az „Európa" szállo­dában. * Mint a „Hon“ Bécsből hiteles forrás után értesül, újpest-losonczi vaspályának adandó 1,000,000 ftnyi köl­csön ügyében a tárgyalások kedvező módon befejeztettek. * Gr. Széchenyi Ödön angol minta szerint Sopronyban készült tűzoltó-fecskendőjével tegnapelőtt reggel a Dunán egy csavar­gőzöst mentett meg a végve­szélytől. Ez egy alvidéki kereskedőnek teherhordó hajója a „Napredák" volt, mely Pesten kikötése alkalmával a viz sekélysége miatt leeresztett horgonyába fúródott. Néhány ezer mérő gabna jön így csakhamar átázva, s az alkalmazott mentőszerek csak igen keveset használtak, mígnem az ifjú gróf előhozatta kitűnő fecskendőjét, mely kettős tömlővel a vizet három óra alatt eltávolitá. A ba­jon lévő gabna egyébiránt biztosítva volt, s az érdekelt társulat jelenlévő ügynöke nem késett Széchenyinek ne­mes fáradozásaiért meleg köszönetet mondani. (F.n.) “Füredi Mihály, a pesti nemzeti színház volt jeles népdalénekese, 15-én egy váczi hangversenyben lé­pett föl, mely az ínségesek javára volt rendezve, s 189 ftot jövedelmezett. — A váczi kaszinó már annakelőtte 100, a lövész-egylet 210 ftot küldött Pestre, az országos gazdasági egyesülethez az inségügy­ben, mely czélra ugyanott a gyűjtő­bizottmány mintegy 500 ftot szedett össze eddigelé. * Bécsi lapok helyreigazítják azon hírt, mintha Pavkievics herczeg lett volna azon lengyel, ki Gratzból Landenburgon át belebbezés végett Olmützbe szállíttatott. Mivel ez történt, annak neve Paskiewics Móricz. * Dr. Letteri M., ki tökéletes mestere a héber nyelv­nek, Göthe „Faust“-ját héberre forditotta át ily czim alatt: „Elisa ben Abuja“, mely „Acher“ melléknévvel Gutzkow „Uriel Acostája“ által lett a nagyobb közönség előtt ismeretes. „Acher“ jelentése : a másik vagy a két­kedő. * Az itteni orvosi kar köztiszteletü érdemdús tag­jának dr. S­a­u­e­r Ignácznak temetése, mely tegnapelőtt d. n. ment végbe a földunasoron lévő szállásáról, az összes lakosság nagy részvétével találkozott. Végtisztessége egyike volt a legfényesebbeknek, melynek itt a főváros­ban tanúi voltunk. A felső-dunapartot embertömegek özön­lötték el. A kopo­só körül, melyen a kereszt mellett az orvosi facultás jelvénye feküdt a polgári érdem caerkoaxo-i rajával, az egyetemi ifjúságból számos fáklyás haladt, elöl az ifjúság zöme fekete zászlókkal, hátul az elhunyt családja, az orvosi kar s a tudományosság nagyszámú képviselői, és roppant közönség beláthatlan kocsisorral; a mindinkább ködbe boruló verőfényes őszi nap jól öszhang­­zott a gyász azon borongó hangulatával, mely az egész jeleneten uralkodott. Béke az elhunyt hamvaira ! “Dr. Schmiedt Adolf,­a,budai József­ polytech­­nikum tanára, tegnapelőtt meghalálozott. A kitűnő tudo­mányosság a férfiú nemcsak kartársai, de egész ismeretségi körének becsülését bírta. Utolsó munkáját azon közlemé­nyek képezték, melyeket a Biharhegységekben tett alapos földközi tanulmányai nyomán bocsátott közre. A dráma terén is egy-két jeles darabot hagyott hátra. Béke legyen a boldogult hamvai felett ! * Andreowitsch Ambrus, volt boszniai és dalmatiai g. a. e. püspök, ki 1848 óta Cillichben volt internálva, s a dolgok legújabb fordulata óta ott önkényt tartózkodott, nov. 11 -én meghalt. Holt teteme, a trieszti görög kultus rendelkezése folytán, eltemettetés végett oda szállíttatott. * Az ujvilágutczai 6-ik­er. házban gyulai születésű másodéves gyógyszerész-növendék K. Sándor pisztolylyal vetett véget életének. * A Bánságból írják a „P. L“-nak, hogy Scofifo Pé­ter hámortulajdonos, ki kereskedősegédével Fellner úrral Oraviczáról aninai vashámorába kocsizott, az ottani mun­kások hetibérét kifizetni, az után bemázolt képű rablók által megtámadtat­ott, kik a nevezettős bántalmazások közt 6200 ftot raboltak el. * Csongrádból írják, hogy a tecsi pusztán a búza másodszor hajtott kalászt. A másodérésű búzaszemek nem nagyok ugyan, de tökéletesen érettek. * A pest-budai conservatorium tanára Tiers Károly, mielőtt zeneileg kitűnőleg képzett két fiát további mivelődés végett külföldre küldené, jövő hó 13 kán velük hangversenyt rendez a nemz. múzeum teremében. * Egy felvidéki község tanácsáról azon curiosumot hallottuk, hogy már 13 éve nem számolt, házak legfőbbje s legtiszteltebbje. Ezen uralkodó­ház alatti kapocs az, mely a magyart azon néptörzsekhez kapcsolja, mely vele egyedül van s lehet érdeki rokon­ságban, mely azért neki egyedül természetes szövetsé­gese. E körülmény oly fontos, miszerint, ha nemzeti kötések, s századok által szentesített jelen viszonyunk nem léteznék, s nem a habsburgi grófok császári iva­dékait emeltük volna trónra, most volna az ideje, most sürgető szüksége, azt tenni, e nézetnek hitünk- s vé­rünkbe kell átmenni, s minden m­agyar benső meggyő­ződésévé válni.“ Széchenyi és Wesselényi dicső szellemű fénysu­gár- varázsmelege érlelje közös meggyőződéssé ezen alapigazságot Mindezek így lévén, ha valaha, most van ideje annak, hogy az alkotmányos eszmékkel tettleg barát­kozni kezdő Ausztria alkotmányos pályáján izmosod­va, velünk magyarokkal , kiknek lelke­s bizodalma nélkül örök zsibbadtságban, a legtúlcsigázottabb adó mellett is pénzzavarban, európai hivattatásának úgy, mint őtet az megilleti, meg nem felelhet — kibékül­­jön; mert mint országgyűlési beszédemben már mon­dom , csak Szent István koronája által díszesítet­­ten vetheti kardját fejedelmünk hathatósan az eu­rópai súlyegyen ingadozó serpenyőjébe , a a nem messze tolható orientális kérdés megoldásáig is, sokféleképen alakulható európai viszonyok közt csak így válandhat a helyzetek mindenkori urává. És valamint ez igaz, úgy való az is, hogy nekünk se nyílik egyhamar mostannál jobb s kjnálkozóbb al­kalom, megkönnyíteni a kölcsönösen óhajtott kibékül­­hetés útját. Mi egyenként véve, legyen az bár a haza legna­gyobb tekintélye, vagy hatalmasabbika, vagy olyan magunkféle kevés tekintély­lyel, de a legjobb hazafius buzgalommal biró honpolgár, az 1861-ben szétoszla­tott országgyűlés egyhangúlag hozott végzése s felirata pontjai ellenére, isméti országgyűlés nélkül a legjobb szándékú közeledhetést, egyezkedést, szóval e jelen meddő helyzet megváltoztatását semmi úton-módon nem indítványozhatjuk ; azért mindenekelőtt, a legrö­videbb idő alatt az 1848-iki törvény értelmébeni ország­fa összehivatása segíthet egyedül bennünket a kibékülés közczélja felé; de hogy ez megtörténhessék, öregbíteni kell a kormány hajlamát s bizalmát a fe­lett , hogy az összehívandó országgyűlés ismét ered­ménytelen nem leend. De hogy lehet ezt tenni, kérdenek barátim, a­nélkül, hogy ősalkotmányos önálló nemzeti életünkön eleve csorbát ne tegyünk? hiszen odafent nagyon ra­gaszkodnak az összeolvasztás eszméjéhez? — felelek kedves barátim, adja Isten, hogy mások még jobban felelhessenek. A bécsi ministerek már mondogatják, hogy nem a február 26-ika szavai azok, mik őket vezérlik, de a birodalom magas érdekei és jólléte, ő­felsége, midőn a frankfurti fejedelmi gyűlésben a haladás zászlóját kezébe vette, nem tűzte a február 26 diki eszméket európai hivattatást czérzó szerepe jelszavai közé. Most figyelmet kérek kedves barátim, s lelkiisme­retesen fontoljuk meg mondandóimat. Wesselényi Mik­lós már említettem szózatában ihlettségteljes látnoki tehetséggel a 239—241. lapig Austria fejedelme által teendő s 20 évek után Frankfurtban meg is történt nagy horderejű eseményről szóról-szóra ezeket mondja: „Ha Austria saját nemzetiségeken alapult orszá­gaiból s nemzeteiből összeforrt alkotmányos hatalom lenne, azon keblébeni sok idegen elem, mely most egymás ellen, és vele ellenségesen áll szemben, mely az egészet veszélylyel fenyegeti, biztos frigyesévé s ereje mindannyi tényezőjévé válnék, nem csak az orosz befolyás szűnne meg a szláv népességekre, de alkotmányos ily állásában oly áldást bírna, hogy a for­radalmi törekvések mérge se működhetnék, mert bír­nák a nemzetek azt, és pedig békés után, jó fejedel­mük nevét áldván érte, miért forradalmi veszélyes merényletekre lettek volna képesek vetemedni; és ha Austria igy, mint az alkotmányosság óriása és a civi­­lizatió feje, Poroszországgal vezérként fellépve, dicső lobogó alá gyűjtené Némethon minden országait s nemzeteit, kik alkotmányos védőjüket bennük szem­lélnék, és ha Európa látva, hogy igy szövetkezetten a durva hatalom s korlátlanság ellen szintoly elszántan képesek küzdeni, mint a zabolátlanság s forradalmi ezerfejű zsarnokság ellen, az ily fejedelmek és nem­zetekből összetömött oly védhatalom alakulna, mi Eu­rópa jövendőjét minden fordulatok között állandóan biztosítaná, és ha a magát túlélt török hatalom Eu­­rópábani uralma végórája akár így, akár amúgy be­következett, biztos lehetne Európa, hogy a szétomlott birodalmat, vagy annak csak nagy részét is, sem az orosz hatalom nem nyelné el, sem a forradalmi szellem fuvalla belháború lángja nem pusztítaná, szóval a nyers erők nem űzhetnék hatalmukat.“ Fejedelmünk mint Austria császára felfogta a vi­lágesemények közötti európai hivattatása nagy eszmé­jét, megragadta Némethonban az alkotmányosság zász­lóját, s a szabadság sáncsai bővítését nem gátlandó, előlegesen kinyilatkoztatta, hogy ha elfogadtatnék, a képviseleti rendszer terjesztését se ellenzendi, és feje­delmünk ezen húsz év előtt egy lelkes magyar ál­tal megjósolt felléptén, Poroszországot és a bécsi reiche­­rath nagyon is centralizáló tagjait kivéve, örvendett mindenki, mert fejedelmünk ezen nagyszámítású, előre látó tettének már kezdeményezése is nagy jövő Csiráját hordozza magában, ha most még országgyűlés előtt s alatt is a lengyel kérdésben az egész ország szive mé­lyéből kívánt s pápa ő szentsége által is megáldott szabadabb politikát követ, és egy testvér-nemzetet, melynek feldarabolását fejedelmünk és nagyanyja, dicső Mária Therézia is könnyes szemekkel irta alá, az enyészet torkából, saját területe épségben tartásával, alkotmányos életre erélyesen segít, és ezen dicső tette által alkotmányos, meggyőződött, komoly, nagyszerű szándékaira egy nemzet életét biztosító alkotmányos pecsétjét rányomja, ezáltal nemcsak hogy nemzetünk is mintegy megnyerendi ősalkotmányos biztosítékát, de Ferencz József császár­i­éelsége alatt Austria hatal­masabb, dicsőbb leend mint valaha, és minthogy mi a pragmatica sanctio értelmében testvérosztályosai va­gyunk Austria dicsőségének s boldogságának, akkor nemcsak kibékülünk, de ha kell, valamint őseink az austriai, vagy még régebben a római birodalmi német császárság lobogója alatt közös érdekért harczoltak és dicsőn haltak is,­ harczolunk és vitézen halunk is, igy érez száz meg százezer gondolkozó, így a jólelkű józan nép sok milliója. Minthogy tehát felülről pislogni kezd a remény sugara, élesszük azt alulról a bizalom szövetnekével, ez pedig úgy történhetik meg, ha az úgynevezett szét­­vinni szokott népszerű egyének minden alkalmat fel­használnak, jeleit adni annak, hogy ha vészszel nem fenyegetne is az 1864-ik esztendő, minekelőtte Euró­­ik úgynevezett kérdései bármelyike itt, vagy ott kardot rántatna, kiegyezni készek vagyunk, és hogy a közös érdekek legczélszerűbb elintézéséhez minden,­­ de a nemzet alkotmányos önállását biztosító mó­dokkal s áldozatokkal országgyűlésileg hozzálátan­­duak; az ily nyilatkozatok megkönnyítik a magyar főkanczellár akadályteljes, de ernyedetlen működését, s az országgyűlés hónapokat se mulasztva összehiva­tik. Isten adja, hogy el ne késsünk ! Mindenekfeletti jelszó tehát az országgyűlés azonnali összehiva­tásának megkönnyítése, mert késnünk már továbbá lehetetlen, mert a közeledő bonyodalmak lábra kapásával, vagyis, ha bárhol is kiüt az okvetet­­len európaivá válandó háború, vagy nem lészen időnk egyezkedni, vagy ha időnk lenne is, a hajlamok zak­­latottabbak, s a kibékülésre fogékonytalanabbak lesz­nek. Közös érdekünk parancsolja, hogy a netalán ősz­­szeülendő európai congresses előtt kiegyezzünk, mert Austria szava csak igy váland fontosabbá, s háború esetében pedig kardja súlyosabbá, mert mint a fran­cziák császára mondja, a roskadozó múlt makacs fen­­tartási akarat háborút idéz elő, s ha a darabonként szétbontott épület új alapokon­ felépíthetése congressus útján lehetetlen, áldozatokkal, azaz háborúval is foga­natosítandó , ily ünnepélyes nyilatkozatok után nincs időnk kérni. Európának kiegyezve kell bennünket ta­lálni. Ha igénytelen szavam a kormányig felhathatna, én bátran biztosítani merném azt, hogy az európai ügyeket felfogni képes, s minden előítéletek nélkül Austriávali közös jövőnket csak a kiegyezésben hivő magyarok száma naponta, mint a csendes patakba dobott kő gyűrűdzése terjedez, s országgyűlése alatt, ha az nem késik, átülelendi őseink vére szentesítette egész hazánkat, s bátran kopogtatnék rögtöni ország­gyűlésért a felsőbbi bizalom ajtaján. Hallotta Európa a francziák császára szavait is, — értsük meg — és minekelőtte késő lenne, köze­ledjünk és tegyünk. Ez az, mit el nem hallgathatott szeretve tisztelő barátjuk. Pest, november 7. 1863. Besze János Külföld. ANGOLORSZÁG. A „Times“ a dán-német vi­szály tárgyában így nyilatkozik: „Frigyes dán király halála a legkomolyabb vi­szályok egyikét idézi elő s a legkényesebb kérdések

Next