Sürgöny, 1863. november (3. évfolyam, 250-274. szám)

1863-11-26 / 271. szám

Harmadik évf’folyam 271. — 1863. Csíl­striftk'noveraber 26. Szerkezn­o-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. kiadó-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint* Előfizethetni Budapesten a kiadó* hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta­hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak Budapesten házhoz hordva. Félévre 8 ft 50 kr. Negyedévre 4 , 60 , austriai értékben. Vidékre, naponkint postán.­­ Félévre 10­ forint. Negyedévre 6 . Előfizetési felh­ivás .SÜRGŐN­Y“ november—decemberi 2 napi folyamára 3 forint 40 krral.­­A­ .Sürgönyi kiadó hivatala. HIVATALOS RÉSZ. A budai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály Stichleitner György rendelkezés alatti adóhivatali segédet II. osztálya ideiglenes számhiva­tali segéddé kinevezte. A kassai cs. kir. országos pénzü­gyigazgatósági osztály a feloszlatott varannói cs. k. szolgabirói hiva­tal rendelkezési állapotba helyezett szolgasegédjét K­o­h­á­n­y­i Jánost II. osztálya adóhivatali szolgává kinevezte. Minthogy a keleti marhavész Magyarhonnak né­mely vidékén a juhokat és kecskéket is meglepte, a krakói cs. k. helytartósági bizottmány a juh­gyapju és kecskeszőrnek Magyarhonnél a krakói területre való bevitelét a vész tartama idejére betiltotta.­ ­kV.hivatalon rész. A kiszerzi ket örvendetes jelensége gyanánt üdvözöljük a „Pesti Hírnök“ közeleb­bi számában megjelent kelenföldi levelet; bi­zalmi nyilatkozat az a nemzet józansága iránt s egyszersmind tanúságtétel a mellett, s ezért el nem mulasztjuk ezen valóban méltó és lelkes szót a nemzethez s a nemzet higgadt része szel­lemében, ezennel átkölcsönözni. A levél igy szól: Az európai politikai színpadon a jövő nagy ese­ményeinek tükörképei tűnnek fel s alá,— tegnap Na­poleon trónbe­zéde és a congressus, m­a a dán német bonyodalom, tegnap a frankfurti reform­acta, ma a po­rosz képviselőház s a kormány közt kitört viszály, — tegnap a lengyel kérdés, ma a keleti kérdés előre ve­tett árnya váltakoznak egymással, s a pártok közlö­nyei különböző szempontjaiknál lógva majd rózsaszín­ben, majd fekete szintien látják a jövőt, melyet a körül­mények összeitatása előidézend. Mi a szélső nézetek egyikét sem látjuk indokol­va. Ábrándnak tartjuk egyrészről azok reményét, kik azt hiszik, hogy valaha létesülhessen oly állapot, mi­dőn a politikai égen egy bárányfelhőcske sem lebeg; félreértések, vitás kérdések mindig voltak s mindig lesznek, míg az emberek emberek maradnak, és szen­vedélyekkel, vágyakkal bírni fognak ; míg az államok a természet örökös törvénye szerint a tökéletesbülés útján haladni törekednek. De ez csak az élet jelensége, kifolyása a vál­tozatosság törvényének, melynek minden emberi mű, s minden emberi létel örökösen alá van vetve. A tö­kély ember fölötti tulajdon, a mozdulatlanság pedig halál. S ezért másrészről egyáltalában nem osztozunk azok véleményében, kik a fennforgó vitás kérdések­­s véleménykülönbségekben a bábomnak kétségtelen bekövetkeztét látják. A világbéke már erősebb pró­bának is volt kitéve, s a kormányok mérséklete és bölcsesége mégis elhárította a bábom szükségét, s nincs orcunk kételkedni, hogy ez most sem lesz máskép. De ha valóban elkerülhetetlenné válnék is, az ál­lam jogait és becsületét a fegyver hatalmával megvé­deni : ezen eshetőségnek is bátran s bizalomteljesen nézhetünk elébe, mert a­mint kormányunk mérséklete biztosít, hogy ez eshetőséget csak az elutasíthatlan szükség idézheti elő, úgy hadseregünk vitézsége, s a birodalom népeinek lelkesült áldozatkészsége önbizal­munkat minden esetben igazolkodja. Hogy Magyarország sem engedné ily esetben magát leyális áldozatkészségben, s királyáhozi feltét­len ragaszkodásában a testvérnépek által fölülmulatni: arról senki sem kételkedhetik, ki a közszellemet is­meri, melynek a szivek legmélyeb­ben ható monarchikus érzületéről már csak azon óhajtásnak oly élénk s osztatlanul egyhangú nyilatko­zása is tanúskodik, mely a Felsé­ges királyi párnak körünkbe ér­kezéséért cseng. S valóban, úgy a történelemnek, mint a közel­múltnak tanulságai csak szilárdíthatták azon erős meg­győződést, hogy Magyarország akkor volt legszeren­csésebb, midőn népei a szívükben gyökerezett lojális hűség érzelmeinek — kicsinyes tekinteteken fölülemel­kedve­­— szabad és lelkesült nyilatkozást engedtek. Ám tekintsünk az 1741-diki lojális nyilatkoza­tot követő évekre; nem a nemzeti jólét s felvirágzás akkoriban szokatlan mértékének emlékével találko­zunk-e ? S vessük össze e szerencsés időszakkal azon po­litika következményeit, melyet az 1848 és 1861-dik években Magyarország nevében egy töredék űzni me­­részlett, s maga ez összehasonlítás megadja nekünk a valódi mértéket a két irány megítéléséhez. A nemzet józansága biztosít, hogy az elkövetett végzetes hibák ismételtetni nem fognak ; az egyhan­gúlag nyilatkozó monarchikus közérzület pedig meg­győz, hogy ha királyunk jogait s birodalmát most vagy bármikor vész fenyegetné, — mint dicső őseink igaz utódai, mi is lelkesülten fogjnk felajánlani, s lel­kiismeretesen leróni életünk és vérünk adóját a ki­rály, a haza­i testvér­ népeink védelmére. I. Zs. A birodalmi tanács pénzügyi bizottmányának a tengerészminisztériumra vo­natkozó javaslatában következő előterjesztés foglal­tatik . Mindenekelőtt kijelentetik, hogy a tengerészü­gyi budget benső felosztását s kimerítő részleteit illetőleg megfelel a birodalmi képviselet várakozásának és min­den fenakadás nélkül team lehetővé a kiadások s bevé­telek megvizsgálását. A tengerészet költségvetése f. é. nov. - től 14 hó­napra,­­ 10652 főnyi létszám, 49 aktiv hadi­hajó mellett,melyek közül 38 tizenkét, 2 hat hóra van fölsze­relve, 9 pedig egyszerűen áll 12 hónap alatt útkészen, 12 hóra a rendes kiadást véve 7,678,578 ft,a rendkívülit tekint­ 2,859,400 ft, 2 hóra a rendes, kiadással 1,198,268 ft, a rendkívülivel 441,411 ft és így összesen 12,180,657 f. Ebből fedeztetik: a) a tengerészet saját bevételei által 1 évre 70,000 ft; b) 2 hóra 12,000 ft, összesen 82,000 ft. Kívántatik tehát pótlék : a) 12 hóra 10,467,978 ft; b) 2 hóra 1,630,679 ft, összesen 12,098,657 ft. Rendes kiadás 12 hóra. A 12 havi rendes szükséglet 1864 re, a­mely a tengerészet 70,000 ftnyi saját bevételein kívül 7,608,578 fttal vétetik előleges számitásba,az 1863. év rendes szükségleteihez 8,464,318 fthoz képest 856,740 ftal kevesebb. Miután azonban az első szükséglet 1862-re, melyet a kormány a birodalmi képviselet elé terjesztett, ezen évre 5,965,000 ftban vétetett fel, és ezen szükséglet szolgál jövőben a tengerészbudget szükségletének alapjául, ennélfogva az idei rendes és rendkívüli szükséglet 1,602,020 fttal több a tavaly jóvá­hagyott összegnél. A fizetésben álló egyének számának leszállítása és így az előleges számításba vett költségek csökkené­se nem látszik eléggé jelentékenynek és annyira kielé­gítőnek, hogy föltétlenül elfogadtath­assék. 1. A központi igazgatásra 99,609 ft jóváhagyása indítványoztatik. 2. Tengerész-hatóságokra és hivatalokra, (2056 egyén) jóváhagyandó 341,973 ft. 1863-ban volt 3925 egyén és kellett 569,994 ft. 3. Hajó-törzsekre (Schiffsstäbe) és rendelkezés alatti közegekre 393 főnyi létszám mellett 255,859 ft vétetik fel, mely összeg az illető czim alatt a megsza­vazandó pénzmennyiségbe foglalva hagyatik meg. 4. Hajóseregekre kellett 1863-ban 862,157 ft, 1864-ben 989,550 ft, tehát 127,393 fttal több. A több­let igazoltnak látszik , és megszavazandónak ajánl­­tatik. 5. Képző- és különféle intézetekre 1864 ben 32,437 fttal kell több mint 1863 ban. Ezen többlet azonban csak látszólagos. A képzőintézetekre 59,713 ft, a kórházakra 51,469 ft, börtönökre 1045 ft, össze­sen tehát 112,227 ft hagyatik jóvá. 6. Felszerelt és útkész hadihajók. A kormány e pontra nézve következőket mondja : A hajófelszerelés költségeinek szükségessé­ge részletes indokolást nem igényel, miután minden tengerészet személyi létszámának akként kell rendez­ve lennie, hogy a nagyobb felszerelésekre való szükség­let, a­mely nagyobb politikai bonyodalmak vagy fe­nyegető háború esetek idején fordul elő, legalább meg­közelítőleg fedezve legyen. A követek háza azon óhajának, hogy a fölszere­l hajók száma békében minél csekélyebb legyen, meny­nyire ezt a szolgálat követelménye, a tengerészi kimű­velés szükségessége és a politikai viszonyok megen­gedik, elég létetett. Midőn Aspromonténél megszűnt a betörés veszedelme, az ottani hajóraj visszahivatott, és a hadihajóknak csupán készentartása megkezdetett. Épen igy szállíttatott le a Lagunákon, Gardatón, s a Dunán működött hadihajók száma is. De hogy a takarékosság mellett a tengerész sze­mélyzet begyakoroltassák, okvetlenül szükséges az összes létszámnak (12.000) legalább ’/a részét tettle­ges szolgálatban tartani. Ugyanazért 1864-re az előleges költségvetés részletes kimutatásában felhozott hajófelszerelési álla­dék hozatott javaslatba, hogy a tengerészek kiművel­­tessenek s ezáltal a politikai időviszonyoknak, vala­mint Austria külföldi kereskedelmi körülményeinek is elég­tétessék. * Görögország állapota követeli, hogy ott a keres­kedelem és az austriai polgárok magánvagyonának védelmére hajóosztály működjék. D a n d o 1­o corvette amerikai és indiai küldetés­re áll készen, hogy ott kereskedelmi testületeink óha­jára kereskedelmi érdekeinket védje és az austriai lo­bogónak tiszteletet szerezzen. K­e­r­k a hajó Konstantinápolyban fog állomá­sozni, hogy ezáltal az ottani cs. kir. főconsulság s kereskedelmi világ kívánaténak megfeleljünk, és az austriai kereskedelmi matrózok fegyelmetlenségét s gyakori szökéseit meggátoljuk. 1864-ben a fölszerelt s­ürkész hadihajókra 1,403,284 fttal vétetik fel kevesebb az előleges költ­ségvetésbe mint 1863-ban. Az ezen évben fölszerelt hajók száma kettővel több mint volt tavas, a hajólegénységé 629 fővel, a szükségleté pedig 222,514 fttal. A bizottmány ezen összeget, valamint a „Greif“ és „Phantasie“ gőzösökre fordítandó 6556 ftot kitörlendőnek tartja és így csak 1,262,589 ftot vél megszavazandónak . 7. A kormány 1864-re, azaz 12 hóra kér. a) Hajóépitkezésekre.................... 2227434 ft. b) Gépekre................................... 1033064 „ c) Tüzérségre.............................. 492517 „ d) Az arsenalra.............................. 78636 . Összesen : 3831651 ft. Tehát 396,883 fttal többet mint tavat. Egy harmadik pánczélos-hajó építésére fordítandó 394,575 ft kitöröltetik, valamint a 11,000 ft is, mely összeg a „hajóépitkezés“ rovatban számadási hibából eredt. A bizottmány tehát a 7-dik czim alatt foglalt összeget 3,426,079 ftban ajánlja megszavazandónak. A­ „pótépitkezések“ jövőre a rendes kiadás ro­vatából a rendkívüli alá jőnek és a rájok fordí­tandó költség alkotmányos úton a ház által fog meg­szavaztatni. 8. Száraz- és vízépítésekre 1864-ben 3988 fo­­rinttal. 9. Más tengerészeti kiadásokra 71,025 fttal kell 1864-ben kevesebb mint 1863 ban. 10. A segély­kiadások következők : a) nyugdijak 222 fő, 141,062 ft; b) provisiók, 83 fő, 6827 ft; c) hegypénzek, 33 fő, 7972 ft; d) özvegyek és árvák se­gélyezése 28,632 fttal. Ezen adatok az államszámvevőség előterjesztése nyomát állíttattak össze. A 7—10 czim alatti kiadások jóváhagyatnak. Rendkívüli kiadás 14 hóra. 8. Hajótörzs és rendelkezés alatti közegek. Ezen rovat alatt 1864-re azon rangok (chargen) fordulnak elő, melyek az előírt létszámot tekintve szám­fölöttiek, még pedig 129,326 fttal, mely összeg, miután ez a közelebbi rendes kiadás alatt tárgyalta­tott, jóváhagyatik. 7. A hajóraj-anyag fenntartása, és pedig hajó­épitkezés 1,012,852 ft, gépek 124,133 ft, tüzérség 249,468 ft, arsenal 476,458 ft, összesen 1,862,911 ft. A bizottmány kitöröltetni javasolja e következő tételeket: Hajóépitkezés................................ 1,012,852 ft. Gépek............................................ 100,800 „ Tüzérség...................................... 249,468 „ Arsenal........................................... 276,458 „ összesen: 1,639,578 ft. A harmadik pánczélos-hajóra szánt 394,000 ft már a rendes kiadások rovatában kitöröltetni, javaltatott és igy csak az rt kitett 1,613,000 ft marad fenn a két pánczélos-hajó építésének folytatására. A bizottmány,te­kintve azon hátrányt, mely a megkezdett munka félbe­szakításából ered, megszavazza a tölebbi összeget, azonban csak a legszükségesebb kiadásra szorít­kozik. A rendkívüli kiadásoknál tehát a 14 havi időközre jóváhagyandó volna a 7. czím alatt a 223,333 ft, azonban azon világos megjegyzéssel, hogy jövőben minden új építkezésre évenkint lesz kérendő az illető összeg. 8. A szárazi­­ vízépítésekre az idén 2,612 ftt­­ kell kevesebb mint tavai, azaz 1,276,900 ft. Ezen összeg több évre elosztandó, a­mi nem gá­tolja a tengerészet fejlődését; minélfogva a 14 havi időközben a 440,900 ft kitöröltetik és az illető 8 czim alatt 1 millió javultatik. Ezen határozat folytán részle­tes kimutatás volna a felosztás módjához csatolandó. Szendra kim­lás novemberre ég decemberre : 1,179,054 ft, mely összeg kellő arithmetikus arányban áll a 12 havi szükséglethez, azaz 7,678,578 fthoz, és így a bizottmány által megszavaztatik. Fedezet: A tengerészet saját bevételei 82,000 fttal részint a múlt évekből erednek, részint a számadásba vett időszakból fognak valószínűleg szár­mazni. A tengerészet költségvetésének kimutatása, mely szerint bizonyos czélra megajánlott összeg nem fordít­tathatik másra, tökéletesen megfelel a ház nézetének. A bizottmány végül javaslatba hozza : 1. Jövőben a hajó pótépítkezéseket illetőleg el­marad a százalék­tétel, (percent satz) és az új hajók építésének s élelmezésének mellékes költsége évről évre kérendő. 2. A harmadik pánczélos-hajó építése végkép ma­radjon el. 3. Jövőben minden új hajó helyreállításának s föl­­szerelésének költsége évről évre kérendő. Kun-Szt.-Márton közönsége is, mely átvágási munkála­tokra kap 25.000 ftot, most e munkálatokat nem veszi foganatba, hanem ez összegeket a szegényeknek akar­ja kio­ltani. Nagyon természetes, hogy a kormány ily eljá­rást meg nem engedhet, hanem a segélyezést attól föltételezi, hogy a községek engedelmeskedjenek, s teljesítsék azon föltételeket, mik alatt segélyezést kér­nek és kapnak. Egészen elvontan attól, hogy erkölcsi mint nem­­zetgazdászati szempontból nem alamizsnát akar adni a kormány, hanem hasznos munkákkal keresetforrást nyitni a munkaképeseknek, s csak a munkatehetetle­­nekre szorítni a közvetlen segélyt , nem lehet arra nézve kezességet vállalni, hogy mindenütt a községek kezeljenek nagy segélyezési összegeket, hol lehetlen volna az ellenőrség, vajjon ezen összegek nagyobb ré­sze nem hull-e a rostán át oly kezekbe, melyek talán legkevésbé ínségesek? Sok helyütt pedig az elöljárás nagyon emlékez­tet azon — igaz — adomára, mit egykor magas állású artól hallánk, ki egy város kórházát látogatván, ott a szobákat ronda állapotban,­­ a betegeket azokban össze­­­zsúfolva találta. Midőn ezért az illetőket megróná, ezek azzal mentették magukat, hogy ez most csak azért van így, mert hisz új kórházat akarnak építeni, hol majd minden máskép lesz.. . De — viszontá a nagy úr — míg az új kórház felépülne, jó lesz azon sok üres szo­bát használni, mely még lelhető a házban; csak ki kell sorolni,­­ a betegek egy részét oda helyezni. Addig ez is jobb lesz az eddiginél. Ezen ügyben is fegyelem kell, engedelmesség, s ennek következése a rend, mely nélkül a kormány a legjobb akarat s buzgalom mellett sem fog segíthetni. Az inségi közm­un­kálatok figyében a „Fán“ következő közleményt hoz : A „Kol. Közlöny“ nek írják H.-M.-Vásárhelyről panasz- és vádképen, hogy a tiszaszabályozási mun­kálatoknál a kevésbé erős munkások alig szerezhetnek annyit naponkint, hogy abból nyomorúságosan megél­­hes­enek. Hasonlókép a losoncz-pesti vasút munkásai­ról mondatott, hogy alig szereznek naponkint 30 krt. — Mi azt tartjuk, hogy az magában nem vád az illető társulatok ellen. Különösen a nevezett vaspálya nem napszámban, hanem a tett munka arányában fizet. Ha ki kevesebbet dolgozik, sokat nem kaphat. Ily körülményből nem lehet arra következtetni, hogy a kormány hasonló vállalatokat, ha azoknak az inségi alapból pénzt ad, kötelezze, miszerint a nap­számosoknak egy bizonyos összeget juttasson napszám­ban ,­­ mert e biztosítás folytán az fogna történni, hogy a munkások az inségi pénzekből oly összegeket kapnának, melyet munkásokkal meg nem érdemelnek, tudván, hogy egy bizonyos napszám biztosítva van, akár dolgoznak, akár nem , nem fognak dolgozni, csak ácsorogni. Továbbá nem szabad feledni, hogy most a nap rövid, s a napszám mindenütt csekélyebb mint nyáron ; csekélyebb továbbá azért is, mivel sok a mun­­kakereső, — a munka díját pedig, mint minden áru­ért, az ajánlkozók és létező munkamennyiség közti arány határozza meg. (Nachfrage und Anbot.) Meny­nyire igaz ez, látszik onnan, mivel — az állítólagos — rész­fizetés daczára mind a tiszai, mind a losonczi pályán, mind más munkánál ezerenkint tolongnak a munkát keresők , s ha nem fogadtatnak fel, sírva áll­nak odább. Nagyobb hiba, hogy egyes tiszaszabályozási tár­sulatok, miután pénzt kaptak, sem dolgoznak, annyira, hogy terminus praeclasit kellett nekik szabni.. Más­felé ismét a községek csengve könyörögnek pénzért közmunkákra, s midőn megkapták, vonakodnak az illető kötelezvényt aláírni. Még kevésbé menthető példák is akadnak, így Megyei tudósítások. Pestmegye fenyitó eljárásáról régi törvényeink s szokásaink alapján, idomítva a jelen korhoz. (Folytatás.) XVII. A letartóztatás és szabadlábra tételről. A büntető hatalom működései közöl a gyanús személyek letartóztatása a fömozzanat. E tekintetben megyénk, hogy a polgári biztonságot ne sértse, követ­kező szabályokat tart: Letartóztatásnak van helye: a) Ha a bű­nös tetten kapatik. Verb. H. T. K. 1. r. 9. ez. 2. § rendeletéhez képest, rajtakapatás eseté­ben nemcsak a két­ségek elöljárói­ és megyei biztos­nak, hanem magánosoknak is joga van a tettest, le­gyen nemes vagy nem nemes, letartóztatni. (V. 10. §.) b) Ha főbenjáró büntette­ alaposan vádolt­atik, föltétlenül. c) Ha szökéstől lehet tartani. d) Ha a vádlott vagyontalan és csavargó életű, föltétlenül. e) Ha a vizsgálat meghiúsításától méltán tarthat­ni a vádlott szabad lábon hagyásával. A b és c eseteket azonban kivéve, a letartóztat­va lévő vádlott is, biztos kezesség mellett, szabad lábra tétethetik, a végítélet jogérvényessé váltáig. HTK. III. r. 32. ez. értelmében a­ gonosztett helyén elfogottakat a községi elöljárók el nem ereszthetik, ha­nem a szolgabiráknak tartoznak további intézkedés végett azokat átadni. Az 1529: 17. t. ez. értelmében, a gonosztevőket a biztosok — nem tekintvén sem hely, sem jogokra, — a­hol utolérhetik, meg is foghatják. Magánosok kívánságaira alsóbb tisztviselőknek elfogatásokat tenni tiltva van, ha azonban ily esetek szükségképen előfordulnának, a szolgabi­­rákat vagy törvényszéket, vagy az ügyészséget érte­síteni azonnal tartoznak. Községi és megyei hadnagyok, üldöző katonák, ha gonosztevőt vesznek észre, kinek üldözése és elfo­­gatása mulasztást nem szenvedhet, felsőbb parancs nélkül is, utólagos tudósítás mellett járhatnak el. A le­tartóztatott gonosztevőt azonban semmi szín alatt el nem bocsáthatják, mert ha ily hittelenségben tapasz­taltainknak, az elbocsátott gonosztevő által okozott károk megtérítésén felül még érzékenyen meg is bűn­tettetnek. (1820. június 6-kán kelt 2190—2195. sz. a. megerősített megyei statútum.) Tisztviselők, kik nyilván ártatlant, minden he­lyes gyanú vagy ok nélkül tartóztatnak le, tetteikért nem csak felelősek, de annak szenvedéséért elégtétel­re is köteleztetnek. Kisebb bűntettekért elfogottak, ha elegendő biz­tosítékot nyújtanak az elszökés ellen s a reájuk al­kalmazható letartóztatási okok megszűnnek, a szolga­­birák, ügyészek vagy a törvényszék által azonnal sza­bad lábra tehetők. A biztosíték a kezesség, mely többnyire va­­gyonbeli jótálláson alapszik. Eskü-letéti kezeskedés nem divatozik. Szabad menedék levelet (Salvum con­­ductum) csak a felsőbb hatóságok adhatnak vagy en­gedélyezhetnek. Menedékhelyek — asylumok — régi értelemben többé nem létezőknek tekintetnek. Az üldözőbe vett gonosztevőt más hatóság terü­letén is szabad folytonos üldözés közben elfogni; a ter­ritoriális hatóságnak azonban erről azonnal jelentés te­endő s az elfogott a maga illetékes hatóságának át­adandó. Nagyobb bűnösök kezes állítás mellett a törvény­széktől kérhetik szabad lábra tételüket; e részben azon­ban a tiszti­ ügyészség szokott véleményt adni. Jogerőre emelkedett ítéletek kihirdetése után, ha a vádlott elmarasztalva van, azonnal letartóztatta­. Ha a vádlottak (szabad lábon lévők) a büntető perbeli idézésekre meg nem jelennek, ellenök elzárási parancsok adatnak ki. Midőn a vádlott felmentetett, az elnök annak sza­badon eresztését azonnal elrendeli, ha csak más törvé­nyes ok miatt letartóztatása nem szükséges. Ha a fogságra ítélt vádlott egyedül a büntetést

Next