Sürgöny, 1863. december (3. évfolyam, 275-297. szám)

1863-12-01 / 275. szám

Harmadik évi folyam. 275.­­ 1863. Szerkesztő-hivatal . B­­átok-tere 7 az. a. földszint. kiadó hivatal. B­­­itok-tere 7. bz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidékén bé­rmentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. Vidékre, naponkint postán Félévre 8 ft 50 kr. Félévre löj 1 forint. Negyedévre 4 „ 50 „ Negyedévre 5 m MÍMHIVATALOS KÉSZ. A magyar kérdés rövid vázlatban. (Folytatás). X. Azonban elemezzük már részletesebben a kér­dést, várjon a fejedelem által adott birodalmi alkotmány csakugyan veszélyeztetné-e a magyar nemzetnek ön­állóságát? Az octoberi és februári cs. k. pátens Ma­gyarországot és az ahhoz tartozó tartományokat min­denhol m­egkü­lönbözteti a lajthántúli birodalmi tarto­mányoktól. Kern mondja ki Magyarországnak a biro­dalomba beolvasztását , sőt világosan hivatkozik a pragmatica sab­tiora s annak alapján Magyarország történeti jogai biztosíttatnak. Ez tény, miről mindenki meggyőződhetik, ki a fennemlített pátenseket megol­vassa. Mit lehet tehát történeti jogaink biztosításául többet igény­elni az 1848 és 1849 ki nagyjelentőségű események után, s mit lehet még a fejedelemtől töb­bet követelni? Igaz, az 1848-ki forradalom következtében Hor­vátország Magyarországtól kü­lönválasztatott, s ezt a dynastia iránti hűségének jutalmául nyerte. — Ez mintegy természetes következménye volt azon sok zak­latásoknak, melyeket a magyar ellenzéki párttól még 1848. előtt és 1848-ban szenvednie kellett. De vájjon méltány­osan követelhette e az országgyűlés Horvátor­szágnak Magyarországbl­zi jogviszonyait egy tollvo­nással megváltoztatni? Hisz ez annyi leendett, mint ne­héz időkben nagy önfeláldozással tanúsított hűségéért a magyar ellenzéki politikájának martalékául adni. Ezt fejedelmünktől követelni annál kevésbé lehetett, mert az országgyűlésnek alkalom nyújtatott Magyar­­ra Horvátország viszonyainak megalapítására a ma­gyar korona jogosultságánál fogva annak idején tör­vényjavaslatot készíteni, s erre nézve a fejedelmi sanc­­tiót megnyerhetni, azon feltételek alatt, melyeket Hor­vátország érdekében mint irányadókat maga a feje­delem kitűzött. Elemezvén még részletesebben az említett cs. k. pátens keletkezését, kitűnik, hogy azt a magyar nem­zetnek egészen más szempontból kelletett vala felfogni. Az 1848-as országgyűlés az ősi, nyolczszázados a kormányt eltemette, a régi úrbéri viszonyokat t­etle­­gesen megszüntette, s az új ministerium a néptömeget és azáltal óhajtotta megnyerni, hogy a bán minden részeiben az urbériség eltörlését erélyesen előmozdí­totta s az ebbeli érdemhabért főleg magának igényelte. Az 1848 ki törvény­ek eltörölvén az ős­nemesi ki­váltságon alapuló kormányfo­rmát, és a választói és választhatási jogot általánosítván, az 1848 előtti jognak visszaállítás­a erkölcsileg lehetetlenné tevék. A közbe­jött forradalom, az 1849 ki debreczeni határozat, s a polgárháborúnak eredménye a 12 évi absolut kormány­zás jön. Ezek folytán, mi már az említett törvényből tettlegesen az életbe átment, tizenkét év folyama alatt még inkább megerősödött. Új magán-jogviszonyok ke­letkeztek, a vámsorompó jelenü­l, s ez megint egy újabb adórendszert tett szükségessé, noha a közadóztatás már az 1848-as törvényben is elvileg kimondva jön. Ily körülmények közepette, miden felséges urunk atyai szivének nemes hajlamát követve, Magyarország­nak alkotmányosságát visszaadni elhatározta, nem te­hetett egyebet, mint a pragmatica sanctio alapján a magyar nemzetnek összekuszált jogviszonyai rendezé­sére az országgyűlésen alkalmat nyújtani. Ugyanis az 1847-ki jogállapot egészbeni vissza­­állíthatását alig legyőzhető akadályok gátolták, az 1848-ki törvények pedig érvényesítésük első hónapjai­­ban már a pragmatica sanctiót megsemmisítvén, a csak­hamar bekövetkezett forradalom azoknak az összes bi­rodalmi érdek és a cs. k. trónnak­ meg nem egyeztethe­­tését oly világosan kitüntette, hogy az 1848-ks törvé­nyek visszaállítását a tróntól reményben­, an­nál ke­vésbé előre követelni egy elfogulatlan honfi sem fog­hatta. A magyar kor­nától különválasztott társorszá­gok és Magyarország minden ajkú népességétől, te­­kintve a fejedelmileg biztosított nemzetiségek érdekei­re, a korona nem vonhatta meg oltalmát, a mindezekre nézve az eddigi évek által megszilárdult jogviszonyo­kat fenntartania kelletett, miglen a magyar országgyű­lés a korona közbejöttével oly biztosítási elveket és törvényeket létesitendett, melyek a külön faja és ajkú népeket megnyugtatni s az illető országoknak az anya­országhoz­ viszonyait tartósan rendezni és öszhangzás­­ba hozni képesek lettek volna. Hannak ily helyzetében alig volt más erkölcsileg lehetséges, mint hogy a kiindulási pontot a fejedelem tűz­ze ki, kinek a jog és hatalom birtokában volt. Ily szem­pontból kelletett volna és fog kelleni egy bekövetkező bengyülésnek az octoberi diplomát felfogni és értel­mezni , akkor nem tévedt volna a mező negatív meddő terére, melyen ugyan megállani lehetett, de azért érni soha! Mi már a február 26-ai pátenst illeti, szerintünk az jól értelmezve szintén nem sértheti a magyar nem­zet jogállását. Ebben is a pragmatica sanctio fogadta­tott el alapul, pedig abban bennfoglaltatik már ősi tör­téneti alapjogainknak elismerése. Magok az 1791/2-ki törvények annak csak részletes kifolyása, alapja ezek­nek is a pragmatica sanctió. De miként a pragmatica Banciéban Magyaror­szág önállása bennfoglaltatik, úgy bennfoglaltatnak­ Magyarországnak az összes birodalomhoz­ jogviszo­nyai és kötelmei, melyek a birodalom egységét bizto­sították minden időre. És ha egyrészről a magyar nemzet jogainak véd­­alapját a pragmatica Bandiéban keresi, másrészről el kell ismernie az ugyanabban megállapított kötelme­ket, melyek Ma­gyarországot az összes birodalmi egy­ség érdekéhez csatolván, az összes birodalomnak el­­váltatlan kiegészítő részét képezi ugyanazon fejedelmi fenségben egyesített császári királyi korona alatt. Az octoberi és februári cs. k. pátens az összes bi­rodalomnak adott alkotmányt és önként megosztó né­peivel a törvényhozás jogát, és igy az 1860 octoberi pátens után a pragmatica Bandiéból kifolyó jogai az uralkodónak gyakorlatban szintén megváltoztak. És ezen új viszonyok a közös birodalmi ügyekre nézve uj alkotmányos formákat igényeltek. Az uralkodó ezen formát az 1861. február 26 -i pátensben szabatosabban formulázta, midőn az összes birodalmi tanácsot alkotta, melyben a birodalom népeinek, és igy a magyar nem­zetnek is a birodalom közös ügyeibe befolytatás engedtetett. A fennemlített pátensnek ilyetén értelme­­zését kívántuk volna mi az országgyűléstől. Tudniillik a magyar országgyűlésnek abban nem jogcsökkenést, hanem jognövekedést kellett volna találnia, és ily érte­lemben, valamint az oktoberi, úgy a februári diplomát is hálásan fogadnia. És mennyiben mégis ez talán Ma­gyarország eddigi autonómiáját veszélyeztetni látszott­­ volna, az ellen az országgyűlés folyama alatt egy al­kotandó törvényben keresett volna óvást és biztosítást Azt csak nem lehet józanul kétségbe hozni, hogy a birodalmi alkotmány után, a pragmatica sanctió alap­ján Magyarországot illető kötelmek és jogviszonyok lényegesen m­egváltoztak. Míg egy absolut császár kormányozta a lajthántúli tartományokat, Magyaror­szágnak katona- és adómegajánlási joga — noha kor­látolva — természetes eredménye volt alkotmányos­­ságának. De miután az összes birodalom alkotmányos állammá alakult, a régi vámsorompók lebulltával Ma­gyarországnak adózási kötelessége egészen más ala­pot nyert, és a tizenkét év alatt az egész birodalom­ban szervezett hadi­állapot egyedül magyar jogszem­pontból át nem br­v­öltet betett magának az összes biro­dalomnak világos veszélyeztetése nélkül. Miután to­vábbá az újabb kor közlekedési rendszerét, és a keres­kedelmi s közjólétet illető viszonyait többé már nem particularismusi, hanem összes birodalmi szempontból kelletik tekinteni, még pedig Magyarország legfőbb anyagi érdekéből,miként lehet logikai következetesség­gel egyedül a régi ősi,de már alapjaiban megváltozott al­kotmányi elv- és gyakorlati és kiindulni? Mi nem tekintjük a február 26-ki pátenst vala­mely tökéletes bevégzett alap-chartának, sőt épen ab­ban találjuk főjelességét, hogy magában a pátensben meg vannak alapítva a további kifejlődésre a lehetsé­ges mód, meg az elemek, melyek idő folytán a tökéle­­tesülést és a szükséges módosításokat könnyítik; de mégis úgy tekintjük, mint egy a koronától választott alkotmányos közeget a közös jogoknak közös gyakor­latára. Természetes, ha a magyar borús múltjából al­kot aggasztó képeket, s ha úgy tekinti, mint valamely igen finoman szőtt politikai tervet a magyar nemzet­nek beolvasztására, úgy abban rémeket fog találhatni. De ezt mi alaptalan félelemnek látjuk, mert hiszen a fejedelem ép azért hívta egybe az országgyűlést, hogy fiúi bizod­alommal, de nem merev ellenkezési szenvvel tárja­­el a nemzet sebeit és aggodalmait, és a netaláni lehető eshetőségek ellen biztosítsa történeti jogállását, egy törvényjavaslatban nyújtván erre a fejedelemnek módot és alkalmat. (Folyt. köv.) 1 A R C Z A Frigyes, schleswig-holsteini herczeg. VIII. Frigyes, schleswig-holsteini herczeg 1829. julius 6 án Augustenburgban született és családja jó­szágain négy testvérével együtt igen gondos nevelés­ben részesült. A jelenleg Baselben működő Stephensen tanár, kinek neve jó hangzással bírt a herczegségek­­ben, volt nevelője. Az első benyomások annál érthe­tőbbé teszik az őt lelkesítő hazaszeretetet. A tenger gyakorolta azokat reá, gyönyörű kék egével, öbleivel, majd a tengermellék ligetes partjai s kalászos földjei. A serdülő ifjúra korán hatottak az ország viszo­nyai s a dán monarchia német országainak növekedő mozgalmai. Az augustenburgi herczeg a schleswigi ren­di gyűlésben az ország jogainak egyik legbuzgóbb vé­dője volt. Dánia uralkodói már régóta ellenséges in­dulattal viseltettek ellene. A herczeg 1842 óta 11 és 13 éves fiait mindig elvitte magával S­chleswigbe, vala­hányszor ott a rendi gyűlés összegyűlt, és így az ifjú herczeg korán jutott azon meggyőződésre, hogy a her­­czegségeknek Dániával­ összeköttetéséből nem szár­­mazhatik üdvösség és hogy házának öröklési jogai az egyedüli eszközök, melyekkel a herczegségek ezen kötelék alól kiszabadíthatók. A herczeg 1848-ban fivérével, Keresztélylyel, szü­lei köréből a bonni egyetembe akart menni, midőn márczius 25-kén az ideiglenes kormánynak Kielben tör­tént kikiáltásáról értesült, valamint azon állásról,melyet nagybátyja, Noel herczeg az ország felkelése irányá­ban elfoglalt. A herczeg atyja ekkor Berlinben volt, hogy az ország fenyegetett helyzetének segélyzését kérje a királytól. Amna bir, melyet egy itas kereskedő közlött, annyival inkább meglepte s elrémítette a her­­czegnőt s családját, mert az utóbbi napok eseményei­ről mindannyian igen keveset tudtak, és mert a dánok erőszakoskodásaitól a legroszabbat lehetett várni. Tscherning kapitány, a­ dán hadügyminister, egy fanatikus dán, már több év előtt szemébe mondta her­­czegnek, mikép az első teendője — ha hatalomra ver­gődik — az lesz, hogy a herczeget és családját meg­semmisíten­i. VI. Frigyes a herczeget 1811 ben Alsen szigetén mintegy letartóztatva tartá, midőn őt a király 8 a svéd országgyűlés svéd koronaherczeggé válasz­tók. A veszély 1848 ban nem volt csekély. Minden pil­lanatban a dán hadihajók megérkezését vívták, és at­tól is féltek, hogy Schleswig északi részének népessé­ge, a­mely évek óta dán érdekben izgattatott, akadá­­lyozandja a család elutazását. A herczegnő másnap hajnalban fölkelte gyermekeit, hogy gyorsan útnak in­dítsa. Férje, a­ki Berlinből visszajövet értesült az ideiglenes kormány kikiáltásáról, Rendsburgból arra hívta fel nejét, hogy egész családjával legott hagyja el Allent. A herczegek Stephensennel korán reggel utaztak el Rendsburgba, honnan csakhamar értesíték anyjukat szerencsés megérkezésekről. A 17 és 19 éves két herczeg mindjárt a Schles­wig holsteini hadseregbe lépett. Frigyes herczeg az 1848-diki hadjáratban nagybátyja táborkarában ven részt, az 1849 dikiben pedig Bonin tábornok és a schles­wig-holsteini hadsereg parancsnokának oldala mellett. 1848 ban minden csatában részt ven, valamint 1849-ben is. A fridericiai ütközet napja születésének 20 dik év­­fordulati napja volt. Csak kardhüvelyének köszönheti, hogy lábát ez alkalommal egy golyó össze nem zúzta. Csak a koldingi csatánál nem volt jelen, mert ekkor a helytartóság által a birodalmi kormányzóhoz külde­tett, hogy a „Vili. Keresztély“ hajónak Eckern fürdő­nél elfoglalt lobogóját átadja. Az 1850 -i hadjáratban is részt ven és az idstedti ütközetben, úgyszintén a dán állásnak Missundenél történt megtámadásánál Willisen táborkarában harczolt. Midőn az austriaiak és poroszok az országba vo­nultak, elhagyta a szolgálatot és testvérével Bonnb­a ment tanulni. Két év múlva a porosz hadseregbe lépett. 1856-ban, miután megint kilépett a katonai szolgálat­ból és Dolzig lovagjószágot megvette, Hohenlohe-Lan­genburg herczegnőt vette nőül, ki őt egy fi­­s egy le­ánygyermekkel ajándékoza meg. Csöndes visszavonultságban v élt jószágán, feszült figyelemmel kísérvén a politikai viszonyokat és a cse­lekvés idejét várván. Ezen időpont megérkezett s a herczeg a dán ki­rály halála s atyjának lemondása folytán mint örökö­södési jogánál fogva Schleswig-Holstein herczege megkezdé politikai tevékenységét. Harm­incznégy éves, a fér­fierő virágában áll.— Szellemdus, hidegvérű, határozott jellemű, és — így ír róla egy góthai lap — épen oly kitűnő tulajdonokkal felruházott férfi, mint minőt a nemzet, nemzeti ügye érdekében önmagának kíván. L n || s i « tu I e. A „llöfsell.“ következet közleményt hoz: „Külföldi és itteni lapokban a schleswig-holsteini ügy alkalmából minisz­erkrízisről beszélnek azon hozzáadással, hogy Schmerling lovag ál­lamminister úr nem osztja gróf Kechberg kül­­ügyminister úr nézeteit. Mi azon örvendetes helyzetben vagyunk, jelenthetni, miszerint Császár ő Felsége kor­mánya a herczegségek kérdésébeni magatartására nézve nem létezik egyenetlenségben, hogy ennélfogva azon hírek, melyek válságra s Schmerling lovag úr részéről lemondás-ajánlásra vonatkoznak, semmi alappal sem bírnak. Némely lapok talán azt hi­­vék, miszerint más lapok czikkeiből kiolvashatják az austriai kormány végleges határozatait; mi azonban biztosíthatjuk, hogy Császár ő Felsége kormánya,foly­vást­an maradván szövetségi kötelességeihez, a szö­­vetséggyülés többsége által hozott határozatoknak készségesen megfelelendő Sápi újdonságok. — Kir. helytartó gr. P­á­­­f­f­y Mór ur ő es­ellen­­tiája tegnap estre néhány napra Bécsbe utazott. — A magyar tudományos akadémia által indítvány­ba hozott „országos statistikai hivatal“ ügyé­nek tárgyalása végett a bizottmány a helytartótanács által megalakittatott, s annak elnökévé dr. P­a­t­­­ó Sán­dor, magyar kir. helytartótanácsi tanácsos ; tagokul pedig a k. helytartótanács részéről dr. Jakab István, dr. Ho­lf­án Adolf, dr. Suhajda János és Csernyus Andor tanácsosok ; a magyar tudományos akadémia ré­széről Kautz Gyula jogtudor és egyetemi tanár, W­e­n­i­n­g­e­r Vincze kereskedelmi akadémiai tanár és F­é­­n­y­e­s Elek akadémiai tag és a­­Sürgöny“ vezére; a ma­gyar kir. egyetem részéről Konek Sándor jogtudor és egyetemi tanár neveztettek ki. * Fogarassy János, váltótörvényszéki elnök kö­zelebb hétszemélynökké neveztetvén ki, m. hó 28-kán egy ékes beszédben vett búcsút eddigi pályatársaitól, kiknek nevében Csorba Sándor váltótörvényszéki ülnök úr vála­szolt a meleg búcsúszavakra, egyrészt válása feletti saj­nálatát, másrészt az érdemdús férfiú előléptetése feletti örömét fejezve ki. *A pesti jótékony nőegylet f. é. nov. 29 től dec. 26-káig folyó 4 hétre a most létszámban álló 187 szegény részére (kik közül 26 új, a többi már elébb is részeltetett) összesen 495 ftot utalvá­nyozott és pedig hetenkinti részesülésben álló sze­gényeknek 335 ft 50 krt s egyszer mindenkorra segély­­zett 39 szegénynek 159 ft 50 krt. Ez alkalommal a vá­lasztmányi nők szegények állapotát tárgyazó 21 ú­j vizsgálatról tettek jelentést. Az egylet k­ö­t­ő­­intézetében jelenleg egyéb munkára nem képes 18 szegény talál foglalkozást és keresetet. * B­é­c­s­b­e­n megkapták azon társas-utazás pro­gram­ját, mely jövő tavaszkor Konstantinápolyba és Athé­nébe terveztetik. E társas-utazás rendezője a „Wiener Zeitung“ szerkesztője dr. Schweitzer Lipót cs. kir. taná­csos és Turora Ferencz szerkesztő. Ez utazási terv sze­­rint az úti társaság 1864. mártius 26-án indul ki a triesti kikötőből . 31-bén érkezik Konstantinápolyba (hol hat napig fog időzni), szombaton, ápril 9-én eléri Athénét. Ezenkívül rövid útmutatással még Corfu, Zante, Syra, Smyrna, Ancona és Velencze érintettek. Egy úti jegy ára 230 ft. a. értékben, melyért az utazóknak 20 napi idézésük alatt mindennemű szükségleteik fedeztetnek. A tengeri utazásra egy külön gőzös fog béreltetni, mely a résztvevőkön kívül senkit sem vesz fel. Ezen utazás fel­tételei igen kedvezők. A múlt évben egy hasonló utazás részesei egy kávésnak, kire az aláírás és a vállalat pénz­­tára véletlenül bízva volt, 350 ftot (ée így 120 fttal töb­bet) fizettek, holott ezúttal 3 kikötőhellyel többet fognak meglátogatni. Kívánatra a „Wiener Zeitung“ kiadó hiva­tala bárkinek megküldi a programmot, mely a nem uta­zókra nézve is érdekkel bír. A számos ábra, amelyek Tu­­vora eredeti rajzai után a szövegbe nyomuik az uj Bze­­railt, a Zsófia imolát, egy az utczán kufárkodó török bankárt, egy piaczi frászt, fátyolos török nőket stb. tün­tetnek föl. • A magyar gazdasszony-egylet jegyzője következő jelentést tesz : „A m. gazd.-egylet nov. 18 dikán tartott választmányi gyűlésében, a jótékony gyermek-ezred ala­kítója, Remellay Gusztáv úrnak — Henthaller Elma és Beöthy Zsolt, ezredségek által aláirt levele kedves meglepetéssel fogadtatott, melyben a gyermekezredekkét kedd december 1. A magyar földhitelintézet körlevele a t. ez. megyei és városi árvaszékekhez, s a köz- és magán­gyámokhoz. (Vége.) I. Záloglevelek. A záloglevelek oly kötelezvények, melyek által az intézet kötelezi magát: az azokban foglalt összeget kisorsolás, vagy az intézet részéről történt felmondás után, készpénzben és teljes névszerinti értékben vissza­fizetni;­ a kamatszelvényeket pedig lejárat után szintén készpénzben és teljes névszerinti értékben, minden levonás vagy szelvényadó beszámítása nélkül beváltani. Ezeknek három sorozata létezik: az A sorozatba az 1000 ftos, a B sorozatba az 500 ftos, a C sorozatba a 100 ftos záloglevelek tartoznak, de egyéb sajátságaikra nézve teljesen egyenlők. A záloglevelek bizonyos névre, vagy előmutatóra szólnak- Amazokat csak szabályszerű engedmény által lehet másra átruházni, míg az utóbbiak tulajdonosá­nak az tartatik, a­ki azok birtokában van. Mindenkinek jogában áll a birtokában lévő zá­logleveleket másokkal, n. m. a névre kiállítottakat elő­­mutatóra szólókkal, a nagyobb összegekről szólókat a kisebbekkel, viszont, — és a megrongáltakat vagy el­avultakat újabbakkal az intézetnél felcserélni. Azon­ban elveszett záloglevelek újakkal csak akkor pótol­tatnak, ha azok előbb törvényes úton megsemmisit­­tettek. A záloglevelekben foglalt tőke kisorsolás útján fizettetik vissza. Ily kisorsolás évenkint kétszer, u. m.: October és april­ió utolsó napjain történik a kir. biztos úr jelenlétében. A kifizetés a kisorsolás után fél év alatt teljesíttetik , de leszámítolás útján előbb is be­váltható. Ezen értékpapíroktól 6­­, % kamat jár, a­mely félévenkint, u. m. május 1-n és nevén bér 1-n fizettetik ki. Minden záloglevéllel 30 darab kamatszelvény áll kapcsolatban, melyeknek mindegyike egy-egy félévi kamatrészletet képvisel, s mind a lejárat napját, mind az akkor fizetendő kamatrészlet számszerinti mennyi­ségét kitünteti. A kamatfizetés ezen kamatszelvények beváltása mellett történik. Ezenkívül minden záloglevéllel egy szelvény­utalvány (Talon) jár, a­melynek felmutatása mellett az első 15 év lejártával, a­midőn t. i. az eredetileg kia­dott 30 darab féléves kamatszelvény már elfogyott, to­vábbi kamatszelvények fognak kiszolgáltatni. Minthogy e szerint a záloglevelek tőkéje szabály­­szerűleg csak a kisorsolás után fizettetik vissza, ez ér­tékpapírok kiválólag oly árvák vagyonának befekte­tésére alkalmasak, a­kiknek szükségleteik, a tőkeér­ték csorbítása nélkül, magából a jövedelemből rende­sen födözhetők.­­ Nagyon czélszerűek továbbá a tö­megesen (cumulativ) kezelt árvavagyonnál, melyből majd egyik, majd másik árva igényel kielégítést. E kielégítés könnyen eszközölhető, ha a tömegesen ke­zelt árvavagyon kisebb (100-ftos) záloglevelekbe van fektetve, vagy ha a nagyobb záloglevelek az intézet­nél kisebbekkel becseréltelek. II. Jövedékjegyek. A jövedékjegyeknek két osztálya van : a D sorozatnak 10-évesek, az E sorozatnak pedig 6-évesek. Ezen értékpapírok, a­melyek csak 1000 -­rót állíttatnak ki, abban különböznek a záloglev­­ektől, hogy nem esnek kisorsolás alá, hanem részletekben fizettetik a tőke vissza, és pedig a 10 éves jövedékje­­gyeknél évenkint 10%, vagyis 100 ft,­­ ellenben az 5 éveseknél évenkint 20%, vagyis 200 ft A kamatláb ez értékpapíroknál 6%. Mind a ka­matok, mind pedig az évi tőkerészletek évenkint azon a napon fizettetnek, a­mely rajtuk kitüntetve van. A fizetés itt is a lejárt szelvények felmutatása s beváltása

Next