Sürgöny, 1863. december (3. évfolyam, 275-297. szám)

1863-12-03 / 277. szám

az’átalános lejtreérés ezeken fog eszközöltetni , ezek­nek költsége a fent kijelölt viszi­­n­okhoz képest leg­lölebb 2000, azaz kétezer oszt. forintba kerülhet. Ha végre az általános lejtű érések a legokszerűbb ösvényt feltalálják , ezen tracenak részlet s­e­jttuérelése és a terv kidulgozása körül ismét legfölebb kétezer, azaz 20­00 fiba ég így a terv teljes elkészítéséig jönne az összes költség négyezer forintba. Ezen költséget Debreczennek kell viselnie, ha kíván bajozn­i csatornát, oly feltét alatt azonban, hogy ezen költségei a hollandi vállalkozók, azon esetben, ha a tervezendő mellék­csatorna létesi tetőt fog, visz­­sza fogják fizetni. Vagy pedig a már kitervezett fő­­ég tervezendő mellékcsatornán a vállalkozó külföldi tőkepénzesek által valób­an ki is vizessenek, erre nézve az kívánta­tik meg, hogy az illető vidéki érdekli­­ek és más hazai vállalkozók a külföldiekhez azon erős meggyőződést ér­leljék meg, hogy a vállalat jövendőjéhez mi magunk bi­zalommal viseltetünk, és annak fi­ntorságához mi belföl­diek nevezetes érdekeinket kapcsolják. Ezen meggyő­ződésre a vállalkozók csupán azon esetben jutunk el,­­ahogy a vállalat létesítésére szükséges tőkéne­k egy­harmad vagy legalább egynegyed részére nézve az or­­szág bomlakosai vesznek részvényeket,­­ és a csator­nának az eziztési jövedelmét az első tíz évre biztosít­ják ; csupán az első tíz évre, mert a vállalkozó hollan­dusok afelől erősen meg vannak győződve, hogy tíz év már teremt a csatorna magának elég forgalm­at, és így jövedelmet. Azonban ismervén a vállalkozók Magyarország pénzviszonyait, egyáltalában nem kívánják, hogy a részvényesek részvényeiket készpénzben űzessék le , hanem részvényeiket lefizethetik a következő mó­dokon : 1. Az átvállalt részvényekről az illető kötelezvényt ad ki, és ezt ingatlan birtokára a biztosíték mel­lett ugyan, de nem mundatlanul első helyen betábláz­­tatja. Midőn pedig a csatorna elkészül, akkor a válla­latnál bejelenti, hogy akarja-e megtartani részvényét vagy kívárja azt eladni. Ha meg akarja tartani rész­vényét, akkor annak árát negyven évi törlesztési ősz­letekben fizeti le,a­mely annuitásokba a részvénye után a vállalatból járó jövedelem az ő javára mindig készpénz gyanánt beszámíttatni fog. Ha pedig részvé­nyét el akarja adni, ezen eladást csupán a vállalat ut­­án teheti, nehogy sok részvény vitetvén a vásárra, annak értéke lenyomassék. Ha­­gy eladott részvény­e névértéken alól kelend­ül,­­ akkor csupán az eladási valóságos ár és névszerinti érték között lévő különb­ségét fizeti le, szintén 40 évi annuitásokban, azaz, ha például valakinek 1.000 ft értékű részvénye van, és ezt eladja 800 frton, a 200 ft árkülönbséget fogja 40 év alatt 5 ftog részletekben k­ezelni, önként értetvén, hogy ha kívánja, azt kevesebb idő alatt, vagy épen egy­szerre is lefizetheti. 2. Lefizetheti valaki részvényét a határon keresz­tülmenti csatornára szükséges föld­ tér kisajátítási árá­ban oly módon, hogy a részére járó földért részben vagy egészben részvényekben fogadja el. 3. Lefizetheti a részvényt oly módon, hogy az általa vállalkozás híján a csatorna készítésénél telje­sített munkálatokért részére fizetendő összegeket rész­ben vagy egészben részvényekben veszi fel. A részvény­ezekre nézve a vállalat által azon előny biztosíttatik, hogy a spekulatív részvényeknek — minek például a dock-építési, —megvételéhez ne­kik előjoguk leend. Si M uni a csatorna első III. évi 5 per jövedelmének biztosítását illeti ■­ ez eszközölhető vagy azáltal, hogy például az illetők azon tőke után, mennyiben a csa­torna őket érdeklő e­v bizonyos része került, 3 pcent -kamatot fizetnek, és a csatornából jövő egyik jövedel­met egészen a vállalatnak engedik, vagy azáltal, hogy az illető rész csatorna jövedelmét, — ha annyi m­a lenne, — öt­száztol­ig kipótolják, — vagy végre köte­lezik magukat, hogy évenkint bizonyos mennyiségű terheket meghatározandó áron szállítani fognak, mely mennyiségű terhet ha el nem szállítanák is, a vácikért épen úgy megfizetik, mintha valósággal elszállították volna. Mindezekkel egybehangzásban arra kérte fel a jelenlévőket, hogy ha e csatornavállalatot Debreczenre nézve hasznosnak és életrevalónak találják, létesíté­séhez hozzájárulni és másoknak is, minél többeknek hozzájárulását eszközölni szíveskedjenek. Ezen hozzájárulás rendszeres eszközlésére czél­­szerűnek találná, hogy ha egy választmány alaki lát­nék, mely először részvényeseket, ha egy részvény­t nem kisebb mértékben 100 ftnál, szerezne; másodszor a szükséges földiérek kisajátítása iránti lehető jutá­nyos alkukat az illető földbirtokosokkal megenné. Végre statistikai lehetőségig biztos adatokat szerezne Végzés: Debreczen városnak jelen volt lakosai, jól tud­ván azt, hogy minden oly nagy ter­méjü tárgyaknak, melyeknek vitelére nézve a gyors szállítás nem múlhatlan, — vizen való szállítása sokkal olcsóbb és előnyösebb, mint a vasúton vagy szekeres­, szállítás — ismervén azon körülményt, hogy például a szam­osvi­­déki repere a Szamoson a Tiszára, Tiszáról a Dunára, a Danán lelfelé Pestig hajón vitetve, kevesebb szálí­tási bért fizet, mint mennyire annak a Szamostól Nyír­egyházáig, a vasúti állomásig szekerén, onnan pedig vasalón Pestig szállítása kerül, jól tudván végre azt, hogy a csatornák után nemcsak azért lehet biztosab­ban várni jövedelmet, mint a vasutak után, mert ezek­nél sokkal kevesebb tőkével építhetők, de azért is, mert a csatornával nemcsak fuvarozásból, de vi­cs­ér­­szikkasztásokból, rét öntözésekből és vízi művek hajtá­sából eredő jövedelmet is tehetnek,­­ a mezőgazdászat, ipar és kereskedelem fokozatos fejlődésével és gyara­podásával arányban jövendőre bizonyosan lesznek: a tervezett csatornavállalatot életrevalónak és bizonyo­san jövedelmezőnek hiszik. Debreczen vá­rosra nézve pedig,melynek évenként igen sok — a felvidékről szállít­ható épüle­ti, bútor és szerszám-fákra,­­ sóra, épületi és burkolati kövekre, szénre, m­észre, takarmány és gabonaneműekre van szüksége, melyeket a tervezett csatornán olcsón, biztosan és nagy mennyiségb­en szál­líthatna, — továbbá nagymennyiségű liszt, szalonna, gyapjú, toll, enyv, gabonaneműek, nyers és kidolgo­zott bőrök, vas, füszerek és sok mindenféle czikkei vannak, melyeket a czélba vett vízi úton minden irány­ba baszininal küldhetné, illetőleg hozathatna, a czélba vett csatornát a legnagyobb jótéteménynek, Debreczen város és polgárai jövendő gy­arapodása és felvirágzása egyik leghatalmasabb emeltyűjének lenni elismerik , és annak létrehozatalát annyival inkább óhajtják, mert remény­ök van, hogy abból legalább a város alatti köz­legelő egy részét rendszeres öntözés alá vehetik, — sőt reményük van, hogy azt a Tiszából a Hortobágyon átviendő csatornával ha most nem is, de idővel egybe­­köttetésbe hozhatják s a Debreczentől Hortobágy felé nagy eséssel biró vízvezetékeken nagyszerű vizimüvek és a várostól messze erő tanyákra nézve oly szükséges vízi malmok esznek készíthetők. Reményük van végre abban is, hogy ezen majdan a Hortobágy vidékére menendő csatorna utján az aszálynak annyira kitéte- Zett b­ortobágyi legelőknek legalább egy részét megön­töztethetik. Kifejezik tehát abbeli meggyőződésöket, hogy azon vonalnak felkeresése, melyen Debreczen városa a hollandi vállaikáz­ó által tervezett főcsatornával egybeköttetésbe jöhet, Debreczen rangnak maga, pol­gárai és a jövendő nemzedék iránti kötelesség . És pe­dig épen most van a legjobb ideje, h­gy Debreczen város a kejejébe hozható r­etriva iránt minden lépést meglegyen Mert sokkal előnyösebb eretbee­köttetést lé­tesíthet magára nézve a hollandi vállalkozókkal most, míg azok az­ általuk ler­ve­zett főcsatornát meg nem­ vé­­szittetik, s igy a vállalat által részvét venné Joliet, mint akkor, midőn már a felső tiszai, ér-berettyóisjaló-kőrösi csatorna léte­sült, egy már birtokban lévő társulattól kellene a vizet vásárolnia , miért is jelenlévők össze­sen és egyező akarattal felhívják a tekintetes nemes tanács küldöttjeit, hogy az összes városi közönség ja­vának előmozdítására sz­olgáló ezen eret elérésére szük­séges költségnek Debreczen város közpénztárából a tk. ns. tanács á­tali kiadatását annyival inkább esz­közleni méltóztassanak, mivel azon esetben, ha a csator­na léte süt­dtni fog, ezen költség visszafizettetik, ha pedig a csatorna meg nem épül is, a nemes város min­denesetre oly munkálatnak jutand birtokába, melyet egy szerencsésebb jövendő bizonyosan és épen Debre­czen javára fel fog használni. A­mi az ajánlott választmány alakítását illeti : a jelenlévők a csatorna létezi­és előmozdítására ezennel választmánynyá alakultak, és ezen választmány elnö­kévé Szöllösy János urat mint Debreczen varié jelen­legi polgármesterét, jegyzőjévé pedig Molnár György urat közakarattal megválasztották. Jegyzettel Molnár György, budweisi püspököknek egy pás­tori körlevele az összes templomokban a szószékről hirdettetett ki. A püspökök Renan könyvét szóra se tartanák méltónak, miután Krisz­tus istenségét oly fegyverekkel támadja meg, melyeket elvrokonai és elődei ezen csatatéren már rég mint elhasz­náltakat és erőtleneket hajítottak el, hogy ha a keresz­ténység sürgölődő ellenesei is a rend ellenségei azt fel­forgató zeneik előmozdítására oly mnklán ki nem zsák­mányolnák s nem terjesztenék. Renan műve ügyetlen hazug csinálmánynak jellemeztetik, mely valójában senkit, a ki a vallásban jó oktatást nyert, tévútra nem vezethet, s tudományilag is tökéletesen értéknélküli, telve alaptalan a a legközönségesebb gyanitárokkal. De miután a gyön­gébb lelkűeket a látszat talán elámíthatná, a csal­okosko­dások félrevezethetnék és a csábító nyelv megveszte­gethetné, a püspökök kötelességüknek tartják, hogy ez is hamis, báránybörbe bujt prófétától a h­iveket óvják. * Az „Ördög pirulái“ nagyon valószinű­leg szomba­ton fognak először színre kerülni. * Maros­vásárhelyit éa Szász-Régenben m. hó 27-én megnyittatott a távírda állomás. * Az „Érd. Posta“ jelenti: Nagyajtai Kovács István, kir. közügy-igazgató, veterán történészünk, a a ko­rán elhunyt K. Kemény Józsefnek a történelmi buvárlat terén legméltóbb társa, 8 évi tanulmányát a Werböcziben homályosan említett székely nemzetségek és törzsökökről már bevégezte, és újévre sajtó alá akarja adni. * A budapesti lánczhíd társaság m. hó 28-kán tar­tott közgyűlésében az idei osztalék 18 ft 50 krban álla­píttatott meg, és egyszersmind köztudomásra hozatik, hogy a kiegyezkedés Budavárosával a kártalanítási igé­nyek­ tárgyában évenkint fizetendő 12,000 fttal köttetek meg. Ezen ősziél a 200,000 ft kártérítési tőke ”'/„ kamat­ait képezi, mely a szabadalom leforgásával az említett városnak lesz fizetendő. A szerződés jóváhagyatott és az igazgatóság ezenkívül másfél millió forint jutányos köl­­­szön fölvételére hatalmaztatott meg. * A legrégibb magyar nyelvemlék, a halotti beszéd,, össze a végett, hogy Debreczenbe és Debreczenből mi­­némü tárgyak és mi mennyiségben szállíttattak az utolsó évtizedben, fogyott el szaporodott e a szállítási üzlet, és miném­ű szállítási üzletre van biztos kilátás a létesítendő csatornán ? Felkérte végre a jelenvoltu­­kat, hogy e három irányban tceoi . munkálatokkal folyó évi decen­ber 15 dik napjáig készen lepni és az eredményt nékie akkorig általadni szíveskednének, lephofographirozva, Sárkány váczi utczai boltjában kapható. A kir. m­. törm­. (adom. társulatnak f. évi­­­ov. 25-én tartott szakgyű­lésén . S­c­h­w­a­r­c­z Gyula: „az állatalakok ebrono­­logiai elkövetkezéséről a rétegsorozatban“ értekezett. — A londoni Geological Society és a British Asso­ciation élőikéi időről időre számot szoktak adni a földtan korookinti okvm­ányainak legjob­­b színvo­naláról. Ily recapitulatiii 136.- ben történt utoljára, de minthogy ezen recapitula ió csak az 1862-dik év végéig nyert eredményeket sorolta föl, Schvarcz Gy., a londoni és pár­si geológiai társaságok tagja nagyon alkalomé­rvnek találta az 1862. és 1963 év vívmá­nyait az Archoegilery­x Macrurua, az elgini Slaeonole­pis, amonlin quigno­i, thermi stb. breeti, chartraei ása­­tásokat, Larten Desnoyers karczolt csontjait, szóval a legeslegújabb eredményeket is fölhasználni, és a ha­ladási nagy elmélet kilá­ásait mind a történeti fejlődés medetében, mind­e­edig jelen tárgyilagos ágában n­észi bonczkés alá venni. Előadása elején fölhozza először is azon irodal­mi nyomokat, melyik a régi népek, az egyiptomiak és görögök ez egybeni nézeteire vonatkoznak, különösen Entpedocles elméletének adta rövid vázlatát. Ezután Lamarcanál fogta föl a fonalat, ki a modern haladás elméletét a tudomány szántára tulajdonkép gyümöl­csözővé tette. Szólóit de Blainvilleről, Branről, Hux-­ lesről, Lyellről, Agassizról, Owenről részletesen. Most áttért a jelen haladási elmélet tárgyilagossá­gának ítészi megbírálására s úgy találta, hogy most, midőn a palaeontológia több mint 40 000 új állatfajjal szaporítá az állattant, még ha Bron criteriumát, a diffe­­rentiatiót fogadjuk is el, azt mondhatják : 1) hogy az eddigelé rendelkezésünk alatt álló­­ kövületek jellegzetességei szerint, a nagy földtanikor­­i szr­kok folyamában, az állati és növényi alakoknak nagy része sze­nvedett ugyan változást, de e változás nem vonta szükségkép maga után oly módosulását az állati s növényi szervezeteknek, a­mely módosulás bi­zonyos, állattanilag érvényre jutott egyezményes fo­galmak­. Brown differentiátiója értelmében is egyálta­lán haladást bizonyítna; 2) hogy az adati s növényi alakoknak ismét egy jelentékeny része nem ritkán a földtani korszakok ösz­­szes sorozatán keresztül tí­pus­veszteglést tanúsított; 3) hogy azon rész, melynél e változás fönnebbi értelemben némileg haladást jelenthetne, fö­­tté jelen­téktelen mind az egyes esetek számára, mind pedig a módosulások minőségi mérveire nézve. A végeredmény az, miszerint sem azon ratiót nem ismerjük még, a­mely mint kulcs a haladás követelt menetét szabályozná, sem azon valamit, a­mi saját hat­­ványolódása által ezen ratiót kife­jezné. Három pont marad fönn ezen adatokkal szem­közt, melyek között a haladási elmélet e pillanatban még mozoghat, t. i. 1) Azon körülmény, hogy a filmri rétegekben hüllőket és ezeknél magasb szervezeteket; 2) az, hogy a devoniban (és kőszénben) emlősö­ket még eddig csakugyan nem találtak és 3) az, a­mire Lyell épít, t. i. hogy a miocénében előforduló emlősök már mint kiveszett fajokhoz tar­toznak, a­miből Lyellként az következnék, hogy oly mé­­lyen ember-ásatagokat sohase várhatóak. Ezen tények eddigelé tagadhatlanok, de az absolút haladás elméle­tét rájuk építeni csak azoknak áll kétségbevonhatlan jogokban, kik daczára annyi chronológiai kiábrándu­lásnak, az embert már pusztán szellemiségénél fogva is úgy fogják föl, mint egyedüli, változhatlan szabály­zat a természet nagy gazdaságában. Azok, kik a hala­dási elmélethez már a deductio postulatumai miatt is minden áron ragaszkodnak, némi vigaszt várhatnak­­) azon körülménytől, hogy, mint Darwin és Lyell mondják, nemcsak hogy naponta új rétegeket fede­zünk föl 700—800 új, a rétegsorozat eddig ismert tag­jaiba beékelendő állatfajjal (mint ez Hallstadt és St. Cassianban történt), hanem hogy még azon rétegekben is találkozunk egészen új alakokkal, melyeket eddig már kiaknázottaknak tartottunk ; és 2) azon körülménytől, miszerint a geologok — Siixley példájából láthatni —az absolut kortani egy­­korúlag „contemporaneity“ sokat mondó, eddig hasz­nált műszavát e tekintetbeni tehetlenségek érzetében egy fölötte szerény műszóval,t. i. a „homotax­ssal“ kí­vánják fölcseréltetn­­. Értekezése végén Schwarcz Gyula azt mondá, hogy sehol sem alkalmazható ephesusi Heraclitus azon mondása, miszerint az előleges vélemény egy neme a „szent betegségnek“, találóbban, mint e tekintetben. Ezen érdekes előadás ke­fejeztével T b­á­n Kán­­y másodelnök két, előadási czélokra igen alkalmas, egy­szerű kísérletet mutatott be a gázok diffensiójára von­at­­kozólag. Az egyik igen szeilemdús kísérlet Bunsentől szárm­zik, mely egy igen egyszerű készülékkel látha­tóvá teszi, hogy gyps falon által sokkal gyorsabban ömlik át a köneny a levegőbe, mint viszont a levegő a köpenybe.­­ A másik kísérlet első eszméje Pebal ta­nártól származik és arra van módosítva, hogy egy szintén igen egyszerű készü­lékkel előadásban is belehes- ben bizonyítni, miszerint a szalmiák gőze nem egysze­rű test, hanem sósav és ammóniák elégye, mely körül­mény bebizonyítása a térfogati törvényekre nézve nagy fontosságú. E nagy ér­dekkel nézett kísérletek bemutatása után a gyűlés szétoszlott. Végül felhasználjuk ez alkalmat arra, hogy az illetőkkel tudassuk, miszerint f­árad ba 11­a­n munkássága első titkárunk Balogh Kálmán tanár úr eltávoztával alulirottra bízatott a titkári teendők ideiglenes vitele, miért is minden, a titkárt illető leveleket és könyveket alulírotthoz kérjük címeztetni. Kelt Pesten, 1863. november 27 én. Dr. S­c­h­ni­­d­t György, másod titkár. Megyei tudósítások. Peesm­egye fenyitő eljárásáról régi törvényeink s szokásaink alapján, idomítva a jelen korhoz. (Folytatás.) XVIII.*) Az itélethozásról. Midőn az eljárás, legyen az sommás (L. IV.) vagy írott perbeli (L. IX.) f befejeztetett, a vádlott és tanok az üléstéren­ből kiküldetvén, az ítélő o­­ák, a tiszti­­ügyész jelenlétében, ki a sommás perekben ítélet ké­szítő, tanácskoznak és ítéletet hoznak. A tanácskozás és szavazás ezen kér­dések felett történik: a) váljon való-e a bűn­tény és mindazon nyomós körülmények, melyek a vádban foglaltatnak, b) valók-e a felmerült enyhitő és terhelő körülmények, c) bebizonyittatott-e vádlott el­len), hogy a kérdéses bűntettet elkövette, vagy abban részt vett, d) minimű bűntett bizonyittatott be s mi­­nemű büntetés alkalmazandó vádlott ellen. A szavazást illetőleg (L. XI­I.) határozott szabá­lyunk áll fenn. A régi télet magában foglalja vádlott elma­rasztalását, vagy felmentését. A felmentő ítélet, úgy mint az elmarasztaló, az 1840. 12. törvény­czikk értel­mében indokoltatik. Midőn a tényekből nem azon bűntett derül ki, melyen a vád alapult, s melyre nézve az eljáró tör­vényszék illető, akkor vádlott a vád alól felmentetik, a illető bírósága elé utasíttatik. A végítélet a sértett fél polgári keresetének el­ítélésére is kiterjed, ha ez alaposnak és bebizonyult­­nak találtatik, ellenkező esetben keresetével polgári bíróság elé utasíttatik. Az ítélőszék a természetben meglévő tárgyakat előbbi tulajdonosaiknak visszaadatja. A végítéletben az eljárás és rabtartási költségek iránti határozat is foglaltatik. Ha a vádlott felmentetett,­agy a megye pénztára viseli költségeit, ellenkező esetben a költségekben is elm­arasztaltatik. A sértett félnek, ha polgári keresete alapos, e követelésének kinyomozására fordított költ­ségek is megítéltetnek. Perköltségek alatt azon költségek értet­nek, melyek a bűntett felfedezésére, a tanúk és műsér­­tök in­pultjaira, s a letartóztatott vádlott tartására for­díttattak. A vagyonnal bíró vádlottnak értékéből a fenn forgó körülményekhez képest védőjének ügyvédi díj is ítéltetik, de elmarasztalás esetében előbb a kárté­rítés, azután az eljárási költségek bírnak elsőbbséggel. Az elmarasztaló ítéletben az eldöntő okoknak elő kell soroltatniok, melyeknél fogva a terhelő tények törvényesen bizonyosaknak elismertettek, s azon bizo­nyítékoknak is, melyek­­en ezen ismeret alapul. Tovább felhivatnak azon tények, melyek a fennfargó esetre al­kalmaztattak, s melyek értelmében a bűntett megbí­ráltatok, s meghatároztatok Az ítélet ugyanazon nap élő szóval hirdettetik ki a vádlottnak, mely alkalommal az elnök az elítéltet felebbvile­i jogáról értesíti. Az ítélet azután írásba fog­laltatik. (1723. 24.) Fia vádlott felmentetett, az ért ők annak szabadon eresztését azonnal elrendeli (L. XVII). Ha az ítélet ma­risztuló és nem felebbeztetik, ■­égrehajazik. A tvszék mindazon tárgyakat tulajdonosaiknak visszaadatja, melyek eljárás közben szemlélés végett az ítélő­tvényszék­ein hozattak. Midőn a vádlott a büntető perbeli törvényes idé­zésre meg nem jelenik, akkor a perbeli eljárás vagy felfüggesztelik, vagy mint makacs felett az ítélet a fennforgó körülményekhez képest meghozatik és ellene letartóztatási parancs adatik ki. Midőn több vádlott társak ellen foly a büntető­per, akkor az egyik vagy másiknak táv­hite az eljá­rást meg nem akasztja, mert mindenik iránt a fennfor­gó vád szerint ítélet hozatván, a büntetés végrehajtá­sára törvényes lépések léteznek. (Ezen egész szakasz az 1840 : 5. t. sz. által kikül­dött országos választmány k­erd­ő javaslatából a XIII. fejezetet képezi; minthogy ezzel megyénk él, itten meg­említenünk kell.) Ezen szakasznál fontosnak találjuk a gyanú­­okok alapján hozott ítéletről, úgy az íté­letben használatba vett, a büntetés megkezdésére vo­natkozó­­ kitételről: „Jogerőre emelkedésé­től s­z­ámítandó -------stb.--------büntetésre ítélte­tik — “ bővebben szólani. A) A gyam­okokon alapuló ítéletről. ha a tagadást tett vádlott, a bűntettet elkövette. a) Lásd „Sürgöny“ 271. számát. (a tényálladéknak törvényesen bebizonyitottnak kell lenni) és ellene több jelenségek úgy öszpontosulnak, hogy a jelenségek mindegyike külön tényen alapul, és hozzájárul, hogy a bűntett elkövetését vádlott előbbi életmódja, vagy személyes tulajdonainál fogva felle­hetői és a tények, melyeken a gyam­okok alapulnak, törvényesen bizonyosak, akkor a vádlott gyam­okok alapján is, különben egyedül jelenségekre, el nem ma­rasz­alható. (Ez eljárást elfogadta már az 1840. 3. törv. is, a 399 és 400 ik szakaszban. XIV. Fej. 177. lap.)­­ A gyanujelekről ir Szlemenics i. m. 123­­. B ) Vincze gyanu okokon ítéltetett el rabló-gyilkosságért 15 évre. B) „Az ítélet jogerőre emelkedésé­­től számítandó“ stb. kitételről. Késő E n­d­e­­ Sándor, Pm. kp. t. II. (Folyt. köv.) Külföld. ANGOLORSZÁG. A „Times“ berlini levelezője kétségeket fejelt ki, a dán-svéd szerződés aláírása iránt. Londonban nov. 27-én számos németekből álló meeting tartatott, Heiptzmann elnöklete alatt. A meeting kijelenté, hogy a Schleswig holsteini herczeg­­ségek külön Vannak választva Dániától, hogy az 1852-ki londoni jegyzőkönyvet érvénytelennek kell te­kinteni, s végre, hogy Németországnak kötelessége, Schleswig Holstein függetlenségét védelmezni. — Egy bizottmány neveztetett ki, önkénytes-csapat szervezése végett. A „Times“ helyesli a Russell gróf által a con­gresses ellen emelt ellenvetéseket. Az angol – franczia kormányok közt a congres- 808 tárgyában folyt levelezés lényeges tartalmát már közlöttük. Most a teljes szöveg elöttünk létén, pótlólag még a következőket emeljük ki : Russell grófnak nov. 12-ről kelt irata, az 1815-ki szerződésekre vonatkozólag, többek közt meg­­i: „Már szinte egy félszázad folyt le a bécsi szerző­dések aláírása óta. A munka akkor egy kissé el volt sietve a miatt, hogy Európa számára oly sok rázkódás után, szükségkép nyugalmat kellett adni. És mégis az ezen 50­ évi időköz alatt történt változások nem vol­tk tetemesebbek, mint ezt az időköz, a közvélemény ha­ladása, a kormán­ynk változó politikája, a nemzetek váltakozó kívonatai tekintetéből lehet­ várni. Ha a west­­pbáliai b­kétől 1700 ig, vagy az utrechti békétől 1763-ig lefolyt időszakot vesszük, úgy találjuk, hogy ezen időközök szintén tetemes változások által tűnnek ki. És még fent tarnák akkor szükségesnek, a west­­pbáliai vagy utrechti szerződésnek általános átvizs­gálását eszközölni, ő felsége kormánya azon meggyő­ződésben van, hogy az 1815 -i szerződés főpontjai tel­­jes érvényben állanak fönn, s hogy az európai suly­­egyin ezen alapokon nyugszik." Dronyn de Lluys nov. 23-tól kelt válaszá­ban különös hangsúlyt helyez a következőit­re : „Míg a császár Európát az igen izgatott helyzet veszélyeire figyelmezteté, kijelölé az eszközöket azon szörnyű bajok eltávolítására, melyeket előre lát, és a­melyeket neki talán kevésbé kellene rettegnie, mint másoknak, miután a kérdés — melyből jelenleg bá­bom eredhet — Francziaországot csak közvetve érin­tené, és attól magától függne, hogy a harczban részt­­vegyen-e vagy nem ? A császár megtette ezen léplést, midőn valamennyi fejedel­mihez tel­jes bizalommal já­rult, a nélkül, hogy közülök bármelyikkel előlegesen értekezett volna , megmutatandó részrehajlatlanságát, és a fontos tanácskozást, melyre meghívásait szétküldő, minden lekötelezettségből szabadon megkezdendő. A párisi congressus utolsó üléseinek egyikében Clarendon Károly, az épen aláírt béke­szerződ­vény egy határoza­tát idézi, a­mely azon esetre, ha a porta, s az aláíró ha­talmasságok közt viszály támadna, mielőtt erőhatalom vétetnék igénybe, egy barátságos állam közvetítését ajánlá, azon nézetet jelentvén ki : „vajha ezen szeren­csés újítás általánosabb alkalmazást nyerne, és igy védbántya lenne oly összeütközések ellen, melyek gyakr­an és azért fordulnak elő, mert nem mindig le­hetséges magyarázatokba bocsátkozni és kiegyezke­désre jutni.“ Valamennyi udvar képviselője egy akarat­tal elfogadd tiszttársak nézetét, és nem vonakodtak kor­mányaik nevében azon óhajtást kifejezni, miszerint oly államok, melyek közt komoly félreértés támadna, mi­előtt fegyverhez nyúlnak, baráti közbenjárást vegyenek igénybe. A császár gondoskodása még tovább megy ; nem vár arra, hogy a viszály valósággal előálljon, ha­

Next