Sürgöny, 1864. február (4. évfolyam, 26-48. szám)

1864-02-14 / 36. szám

L­ utóbbi három községben a munkaképes lakos­ság a közelebb eső tiszai munkálatok megnyíltával biz­tos keresetet találand. Ellenben Tápió-Szele községének inségi viszo­nyait az neheziti, hogy ott számos zsellér és nap­számos van, kik a távol eső munkára menni egyátalán vonakodnak. E községben az inségi konyha már meg­nyittatott akként, hogy a közbirtokosok közül többen, mint szintén a helybeli lelkész is hetenkint felváltva 150 szegény számára házuknál főzetnek. Nagy Rátán eddig 160 egyén számára állíttatott fel az inségi konyha, de minthogy a zsellérség itt is számos családból áll, ezeknek mikénti segélyzése szin­tén további intézkedést igényel-Farmoson 60 szűkölködő tartatik fenn a közp. választmány segélye és a birtokosok adakozásából oly módon, hogy élelmi­szerek osztatnak ki közöttük. Törtelén ugyanazon módon 36 egyén tápláltatik az inségi bizottmány által. Szentmártonban 126 egyén részére inségi kony­ha tartatik, mely Trautmann helyi bizottmányt élnö­k és neje által saját házuknál eléggé nem dicsérhető készséggel és példásan czélsz­erű modorban kezeltetik. Ezenkívül a nagyobb birtokosok házainál naponta 42 egyén élelmeztetik. A­mi a fenntebb elősorolt községek vagyoni álla­potát átalában illeti, e községekben a telkes gazdák és kisebb birtokosok közt kevés található, ki a jövő ta­vaszig élelme iránt biztosítva lenne. Vannak ugyan a legsújtottabb községekben is kedvezőbb vagyoni álla­potba helyezettek, de legnagyobb része, ha a múlt évi termésből néhány havi kenyere kikerült, azon hitelben bízott, melyet birtokának értéke után remélhetett. Erre nézve azonban a legtöbb remény meghiúsult. Abony városa a közvagyonra nyert kölcsönből a munkaképte­lenek tartását elősegítette, a mennyiben e czélra 400 p. m. gabonát előlegezett. Rékai a belga banktól, Já­­noshida a pesti takarékpénztártól nyertek kölcsönt, s azt a birtokosok és zsellérek, ugyszinte a munkaképe­sek fenntartására fordították. De sem itt, sem ott a birtokos parasztság összesége abban nem része­sült. — Más községekben pedig a kölcsönök esz­közlése nem sikerült. — Hogy tehát ezen bizony­talanságban e néposztály eddig csekély készleté­ből megélhetett, onnan magyarázható, hogy takarmány hiányában lévén úgy is, szükségletének fedezésére marháját adta el, és minthogy ezt csak elvesztegetett ár mellett tehette, e kár pótolhatlan színben tűnik fel. Előbb a birka, azután a tenyész­marha, utóbb a vo­nó­marha került eladásra, mert a kölcsönre való kilá­tás napról-napra homályosabb jön, és ha marhája még a nyáron a vész, vagy aszály által megkiméltetett, s most a mindennapi kenyér megszerezhetése végett fel­áldoztatok, nem maradt más segélyforrása, mint lege­lőjének, vagy rész­földjének áruba bocsátása. A zsellérek vagy napszámosok, kik aratás és nyomtatás által csak néhány heti kenyerüket szerez­hették be, már ősz beálltával érezték az ínséget. Ha te­henük volt, ez még az őszkor vásárra vagy vágó­szék­be került, s ez tartotta néhány hétig családjaikat. Ál­dották a Duna melletti munkát, hol némi készletet sze­rezhettek. De a tél beálltával az itt, valamint a tiszai munkánál talált kereset rövid idő alatt fel lön emészt­ve, s néhány hét múlva a rosz táplálkozás által elgyen­gülve, a munkára is képtelenné vált. Téves volna az állítás, hogy e néposztály a munka megnyíltával azon­nal és mindenütt a segélyzést nélkülözhetné. Hogy erre alkalmas legyen, alkalmat kell nekie nyújtani, hogy némi készlettel lássa el magát, s a munka­helyére tá­vozva családjának élete biztosítva legyen mindaddig, míg szerzeményének megtakarított részéből annak tar­tása is kikerül. Ily körülmények között örömmel fogadták a köz­ségek a pesti takarékpénztár részéről kínálkozó köl­csönt, melyből a kisbirtokos, s a ház és legelő-alappal biró lakosság mind vagyona, mind munkaképessége s családjának fentartására nézve néhány hónapra re­mélhetőleg biztosítva leend. Az eddigi bejelentések szerint a községek e kölcsönt következő arányban kí­vánják igénybe venni : Abony-Kér 8000 ftot, T.-Györ­gye 4000 et, Farmos 1500-at, Ó-Kétske 1500-at, Tó­szeg 3000-et, Rékas 8000-et, Nagykáta 8000-et, Új­­szász 4000-et, Szentmárton 4000 et, összesen 42.000 ftot. Ez alkalommal minden község részéről azon méltánylatot érdemlő óhajtás nyilváníttatott, hogy azon költségek, melyeket a kölcsön kieszközlésére szüksé­ges adatok és bélyegek megszerzése, úgyszinte a kötvények betáblázása igényel, a központi választmány által előlegeztetnének. Jánoshida csak azon esetre, ha az államkölcsön május haváig nem valósulhatna, kéri maga számára a takarékpénztár megajánlott hitelét fentartatni. Ujkétske és Törtei mint oly községek, hol urbé­­riség nincs, e kölcsönben nem részesülhetnek. T.­Szelére nézve pedig azért nem valósítható, mert itt igen kevés az úrbériség, és ez, valamint a köz­ségi vagyon is már adóssággal van terhelve. Minthogy pedig ezen községek a fentebbiek sze­rint takarékpénztári kölcsönben nem részesülhetnek, ezekre nézve külön intézkedések szükségesek, mi an­­nálfogva is, hogy munkaképességük fentartassék, kü­lönös jelentőséggel bír. Ezekre nézve tehát oly kölcsön vagy előlegezési mód volna megállapítandó, melynél a megtérítés határozott munka által fogna eszközöltet­ni, úgy hogy a kölcsönben részesített egyének vagy a tiszaszabályozási munkálatoknál, vagy a pest-losonczi vasút töltéseinél munkát vállalván, annak teljesítésére szükség esetén a községi elöljáróság által hatósági erő­vel is szorittassanak s igy az előlegezést egy év alatt törleszteni képesek legyenek. Ha ezen kölcsönre vagy előlegezésre a közp. választmánytól az alapot megnyer­nék, csak akkor lehetne ezen szegény munkás osztályt a szorultságból és levertségből kimenteni. A munkaképtelenek és koldusok tartását illető­leg, ha ezekre nézve a közp. választmány segélyezését az eddig követett arányban folytatandja, ez a felmerü­lő körülményekhez alkalmazkodva, itt pótolva, amott megszorítva, a helybeli bizottmányok feláldozó törek­vése mellett mindaddig, míg vigasztalóbb napok de­rülnek e szegény vidékre, bizton eszközölhető leend. Végre a tavaszi vetőmagnak mielőbbi biztosítása a jövő termés alapjának letevése tekintetéből kiváló fontosságú és sürgős szükségü lévén, a­­mlgy m. kir. helytartótanács e részbeni határozatának mielőbbi közlésére felkérendő volna. (Vége következik.) tAan­J.. Napi újdonságok. *Ferdinand Miksa főherczeg f. hó 11-én est­e 12 11 órakor Bécsbe érkezett és az udvari palotá­ban szállt le. Ő és. fensége két napig fog ott időzni és azután újra visszatér miramarei kastélyába. * A városi „Szent Rókus közkórház“ f. évi január 31-én tartott főorvosi tanácskozásában kórházi igazgató és tiszti főorvos dr. T­o­r­m­a­y Károly úr bemutatta a nm. m. kir. helytartótanács abbeli kegyes intézményét, mely szerint R­i­f­f­­ András kórházi fősebész urat 33 évi szolgálata után nyugdíj élvezetébe léptetni méltózta­­tott. Az igazgató úr búcsúszavaiban köszönetet mondott a távozó, őszbe borult fősebésznek, a szenvedő emberiség érdekében dicsteljesen 33 éven át vitt terhes közszolgá­latáért. A veterán fősebész könybe borult szemekkel meleg szavakban búcsúzott ügyfeleitől és különösen megköszön­te az igazgató urnak óhajtott nyugdíjaztatása érdekében tett szolgálatait. Ezután dr. Kovács főorvos úr emlé­kezett meg a nyugdíjazott sebész érdemeiről és biztosítá a maga és ügyfelei nevében, hogy örömmel tűzik mind­nyájan keblére baráti és szaktársi őszinte tiszteletük ér­demjeleit a becsületrend azon nagykeresztje mellé, me­lyet ő 33 évi önfeláldozó szolgálata s tiszta jellemének öntudatában férfias keblében hord. Végre dr. H­o­f­f­­m­a­n­n főorvos úr a tudományosság, az oktatás, kór­­boncztani készítmények és az intézet anyagi állása körül tett érdemeiért mondott köszönetet a búcsúzó aggas­tyánnak.­­ „A kenyér­osztó pesti albizottmány­­n­á­l“ újabban adakoztak : a bécsi takarékpénztár 500 forintot, Sporzon Pál 5 ft, Koppély Adolf 30 ft, a „Phö­nix“ igazgatósága 20 ft, Liedeman Róza assz. 20 ft, Schweiger kereskedő 20 ft, Peterdy Gábor 10 ft, Stras­­ser Sándor 5 ft, Galgóczy Károly 5 ft, Gomperz testvé­rek 20 ft, Wolfner Gyula 20 ft, az első m. ált. biztositó társaság 200 ft, Perlmutter Jakab 40 ft, Fleischl S. D. 20 ft, id. Wieser Ferencz 20 ft, Herczfelder Vilmos 20 ft, Schopper E. A. 40 ft, Rosenfeld M. L. és fiai 30 ft, Bartal- Bacsák Vincentia assz. 100 ft, Heinrich Alajos örökösei 100 ft, Romeiser Ferencz 10 ft, Reszler István 8 ft, He­ckenast Gusztáv 20 ft, Kadelburger 1 ft, Reimel és Herz 20 ft, Szendrey Ignácz 5 ft, Balassovits Sidonia kisasz. 1 ft, Csukás Balassovits Paulina assz. 1 ft, Coffin Ernő 10 ft, Andriszek Otto reáltanuló és Chevalovszky Ilka taka­rékpénztárakból amaz 2 ftot ezüstben, emez 2 ft, budai takarékpénztár 200 ft, Clementine Szász Coburg gothai hgnő 200 ft, Hajós­ József 10 ft, Kléh István 10 ft, Szántó Ferencz 5 ft, Kaján Sándor 5 ft, Munk Mór 10 ft, Hirsch Samu 5 ft, Emey 2 ft, Cséry 2 ft, Szalay József 1 ft, Brüll Miksa 5 ft, Opiczky János 5 ft, Lévay Henrik ur ivén 76 ft, főzdő Lang Mihály ur ivén 73 ft 50 kt (névszerint is fognak közöltetni), Sujánszky Antal prépost ur ivén : Re­­mellay Gusztáv 10 ft, Schmid leánynevelő-intézeti tulaj­donosnő 8 ft, Sujánszky Antal prépost 5 ft, Gsehwindt Mihály nker. 10 ft, Szabó József pápai praelatus 50 ft, Szkalla Antal gyógyszerész 5 ft, Procop József 10 ft, Münzel Rajmund 5 ft, Gräfenthal Vincze 2 ft, Sartory Ká­roly 2 ft, Somogyi Károly kanonok 10 ft, Worafka es. 1 . kormánytanácsos 5 ft, Strobencz Károly özvegye 40 ft, Fischer Jozefa 10 ft, Weisz Sándor 30 ft, Fischer Károly 2 ft, egy névtelen adakozó 65 ft, a hengermalmi társulat 100 ft, földe Mauromaty archimandrita ivén 30 ft 70 kt.­­ Hallomás szerint a hölgyek bazárja az első napon hat­ezer forintot jövedelmezett. A be­menetnél körülbelől 600 jegy kelt el A külön­adományok több ezer forintra rúgnak: Károlyi István gróf 1000, Al­­mássy Pál 1000, Schossberger 100, Földváry Malvin 200 ftot adtak. Méhes kanonok Pozsonból 91, Say nagyke­­resk. Bécsből 200, gr. Batthányi Imréné ugyanonnét 100 ftot küldtek. Fáy Vilma 50, Goldberger 10 , Traun­gine 20 ftot adtak. Ezenkívül számos 10 és 5 ftos, 5 és 1 ara­nyos adományok történtek. A második nap még látogatottabb volt mint az első. 1148 volt a látogatók száma; a bevétel 2800 ftnál több, miből kitűnik, hogy a belépti jegyekért második nap is sokkal több, négyszernél is több folyt be, mint a megál­lapított díj. Azonkívül sok látogató eladnivaló portékával jelent meg, mit ingyen bocsátott a boltosnők rendelkezése alá. A vásárlás átalában tömegesebb és nagyobb volt, mint első nap. Az inségbazár még ma, vasárnap is nyitva lesz. Az eredetileg háromra szabott napot még egygyel megtold­­ták, azért, mert ma sok oly vendég is várható, ki hétköz­nap meg nem látogathatná a bazárt. * A kőszegi takarékpénztár 1863-ik évről szóló Üzletkimutatása és mérlege nyomtatásban megjelent, s 1863-ról 13,318 ft 491­2 kr tiszta jövedelmet mutat ki. * A pesti Lloydtársulat rendes évi közgyűlése f. hó 27-kén d. u. 4 órakor tartatik a társulat termében. * Mint az „Ung. Naehr.“ hallotta, Pest városa köz­sége azon eszmével foglalkozik, hogy a városerdő egy ré­szét házhelyekké osztatja fel és árverés utján adatja el. * Fölkérettünk a következő jelentés közlésére : „A pesti testgyakorló-egylet február 18-án d. u. 4 órakor a pesti lovarda-épületben közgyűlést tart, melyre a t. ez. tagtárs urak megjelenése kéretik.“ — Megjelent a„Budapesti Szemle“ LXI. füzete. Tartalma : A magyarok eredete. I. Mit tanúskodnak a nyelvek a magyarok eredetéről. II. Törté­nelmi bizonyítékok. H­u­n­f­a­l­v­y Páltól. — Vörös-Smarty emlékezete Kemény Zsigmondtól. — Ötvös Ágoston (emlékbeszéd) Szilágyi Sán­dortól. — Irodalmi szemle. Hugo Viktor „Nyo­morultjai“ az angol kritika itélőszéke előtt. Közli F­ó­t­h D. — M. Tud. Akadémia. Az 1864. jan. 28-diki küzülés. * A nemz. szinház által kitűzött vígjátéki pályádé­ért versenyzett, a bíráló bizottmány által előadásra mél­tóknak ítélt s a nemzeti színpadon elő is adatott, de dijt nem nyert eredeti vígjátékok szerzőinek nevét rejtő jeli­gés levelek a bíráló bizottmány által az igazgatóságnak felbontatlanul megküldetvén s a tanuk előtt felbontatván, kiderült, hogy a „Tények“ czimü vígjáték szerzője Pé­ter Dénes, az „Apám felesége“ misé Szász Károly, a „Házasság politikája“ műé Szulyovszky Ignácz, a „Szellemdús hölgy“-é B­e­r­c­z­i­k Árpád, a „Becsület és szerelemmé S­z­a­r­v­a­s Gábor, az „Első nyilatkozatáé Oláh Gyula, végre a „Divatos betegg­é D­e­g­r­é Alajos urak, kiknek az előadás után őket illető jövedelmi rész a nemz. szinház pénztáránál utalványozva van. * A német színháznak elpártolt Ilmája helyett egy másik Ilmája támadt Ez Paksy Ilma k. a., a nemzeti szín­ház egykor kitűnő énekesnőjének Mocsonaky, férjezett Paksy Amália assz. leánya, ki tegnap tévé első szini pró­báját a fentemlített színpadon. * Murska Ilma k. a. az „Alvajáró“ Aminája után még Rozinát (a Sevillai borbélyban), Gara Máriát (Hunyadi Lászlóban) és Leonórát (a Troubadourban) fogja éne­kelni. * A budai népszínházban az „Ör­dög pilulái“, mielőtt a készletek Berlinbe a Wallner-szín­­házhoz szállíttatnak, még pár nap fognak csak adatni. Azután a Dunanan és Fecsegők váltják fel, mire az uj lát­ványos Operette „Genoveva“ fog a közönségnek bemutat­tatok . Az e színházhoz beküldött pályaművek közt ed­dig egyedül az „Egérfogó“ népszínmű az, mely a műbirák figyelmét nagyobb mértékben magára vonta. * T­u­n­n­e­r János helybeli fűszerárus a m. év­ben a pesti szent-Rókus közkórháznak 1500 — egyezer és ötszáz — pintes üveg budai Széchenyi ke­serü ásvány­vizet gyógyczélokra ajándékozni szíveske­dett, miért is ezen jótékony tett elismerése jeléül köszö­net mondatik az igazgatóság részéről. *Szathmárról jelentik, hogy ott az időjá­rás egészen tavaszivá változott; pár nap alatt annyira eltűnt a hó és fagy, hogy az utczák egészen felszik­kadtak. * Valaki azt indítványozta, hogy azon házbirtoko­sokat, a­kik fagy idején járdájukra nem hintenek fűrész­­port vagy hamut, és azon családokat, a­kik cselédeikkel az utczára a járókelők fejére rázatják ki a törölgető­ru­­hákat és szobaszőnyegeket, bírság alá kellene venni a­­ szűkölködök javára. I * A kőbányai parknak bizottmányi átadása már megtörtént, s most e hely szépítésével foglalkoznak.­­ A „Vasárnapi Újság“ egyik közelebbi számában közöltetik, hogy Sajó-Kazinczon múlt hó 7-kén egy sza­­badságos katona, s egy földmivelő egy Miskolczra menő fuvarost az országúton megtámadtak, megsebeztek, s cse­kély ingóságaitól megfosztani akarták, azonban a szeke­res lármát ütvén, az útonállók elfogattak; de mivel a föld­művelő „biró uram testvérrokona, nem háborgatja senki, s csak úgy szép szerével kiegyeztették 23 forintban a fu­varossal.“ — Ezen közlésre vonatkozólag határozottan állíthatjuk, hogy annak elkövetői közül Czékus János sza­­badságos katona f. hó 2-án rögtönbírósági ítélet folytán kötél által kivégeztetett, Czövek János földmivelő ügye pedig a törvény rendes útjára utasíttatott, s e szerint a „Vasárnapi Újság“ ezen tudósítása, mennyiben egyik vagy másik vádlottnak büntette alóli kibúvására vonat­kozik, teljesen alaptalan. * Rózsavölgyinél kapható „Csabai csárdás“, zongo­rára Au Alajostól. Ára 60 kr. A hangjegy czímlapját egy sikerült genre-kép díszítené, ha a tánczoló pár egy Ancsát és egy Jóczót nem ábrázolna. Vagy igaz , nem hazafias öröm-e, hogy ezek is csárdásba ugranak. * Bösendorffer bécsi zongoragyárából a na­pokban került ki az 5000-ik zongora. Ugyanő az atyja által 1828-ban készített első zongorát egy egészen új zongorával cserélte ki. — Tegnapelőtt (34-ik) számunkban foglalt azon tudósítás kiegészítéséül, hogy V. József rabló H. csend­biztos által Kecskemétben elfogatott, biztos forrásból tu­dathatjuk, hogy a fennterintettnek két társa a csend­­őrség által folytonosan üldöztetvén,­­ Kecskemét és Nagy-Körös közt utólérettek, az egyik, Szűcs József a csendőrök által súlyosan megsebesítve elfogatott, a másik Kis Nagy Pista az időközben odasietett pandúrok és csend­őrök által agyonlövetett. Mindkét rabló Bogár bandájá­hoz tartozott, mindegyikük egy kétcsövű puskával, s két kétcsövű pisztolylyal volt fölfegyverezve, nagy mennyi­ségű lökészlettel voltak ellátva s nálok sül­et 50 kv készpénz, Szűcsnél azonkívül két sor nagy ezüstgomb ta­láltatott. — Meszárovits Péter Vukovár melletti Kamenitz helységben elkövetett rablás miatt múlt hó 30 án Újvidé­ken rögtönbirósági ítélet folytán kötél által kivégeztetett. — M. Mihály napszámos, ki nagysúri (pozsonyme­­gyei) lakos M. Erzsébetet meggyilkolta s kifosztotta , a csendőrség által kipuhatoltatván, elfogatott s a pozsony­­megyei törvényszéknek átszolgáltatott. — Alabert István szabadságos katona s Bakó Ist­ván napszámos, mohácsi szücsmester V. Jánoson elköve­tett rablógyilkosság miatt a pécsi katonai rögtönbíróság ítélete folytán f. hó 3-án kötél által kivégeztettek. Külföld. ANGOLORSZÁG. Az alsóház f. hó 10 ki ülésé­ben Peacock kérdi, ha várjon a kormány értesülve van-e arról, hogy Kopenhágában lázadás ütött ki. Palmerston lord azt válaszolja, hogy ő ezen közlést a hírlapokban olvasta , az azonban merő koholmány. Igaz ugyan, hogy a sereg visszavonulásá­nak, s a Dannewick odahagyásának hírére a kopen­­hágai nép közt nagy elégületlenség nyilvánult, s hogy az utczákon csoportozások történtek , azonban azok a rendőrség s katonaság által csakhamar szétoszlattat­­tak. — Erre a ház 164 szavazattal, 85 ellen elveté Buxtonnak azon indítványát, miszerint a Japán­ban létesített rendszabályok kárhoztattassanak. A felsőház f. hó 9-ki ülésében Russell gróf — Malmesbury lordnak válaszolva — kijelenti, mikép Angolország nem engedi meg, hogy a schles­­wigi kérdés német kérdéssé váljék. A kormány mindig azt állítá, hogy azt nemzetközi kérdésnek kell tekin­teni. A kormány semmi biztosítékot sem nyert az iránt, hogy Austria s Poroszország visszavonandják csapat­­aikat Schleswigből, ha a novemberi alkotmány vissza­vonatnék. A­mi az 1852-ki szerződést illeti, a minister kijelenti, hogy Angolország azt nem tekintheti a há­ború által megszüntetettnek, a többi aláírt hatalmakat illetőleg. Szerinte lehetetlen, hogy egy oly szerződés, melyben Angol-, Franczia-, Orosz- és Svédország is részt vettek, megszüntetett volna ama háború következ­tében, mely Dánia s a két német nagyhatalmasság közt ütött ki. Szokásban van —■ folytatja szónok — a háborút folytató hatalmaktól megkérdezni, hogy minő czélból kezdetett meg a háború. Poroszország a hozzá intézett kérdésre azt válaszolá, hogy Dánia irá­nyában emelt követelései az 1852-ks szerződésen ala­pulnak ; ekkép az elismeré a dán monarchia épségének elvét, úgy, a­mint az ama szerződés által megállapít­­tatott, s kimutatá, hogy nem szándékozik attól eltérni. Austria jegyzéke ugyanazonos Poroszországéval. Aus­tria s Poroszország, midőn ezen nyilatkozatokat tevék, tudták, hogy Dánia ellentálland Schleswig elfoglalásá­nak. Ezért nagy könnyelműség lenne azt állítni, hogy biztosításaik békeidőben adatván, a mindjárt erre ki­tört háború azokat megsemmisítő. Szónok Austriát , Poroszországot kötelezettnek tekinti a londoni szerző­dés által, a többi aláírt hatalmakkal szemben, Dánia épségére vonatkozólag, s hozzáteszi, hogy Austria s Poroszország nyilatkozatai bizonyosan ezen értelemmel bírnak. Derby lord Russell lord nyilatkozatait kielégítőknek tekinti, azonban fájlalja, hogy Angolor­szág nem nyert garanciát Austria s Poroszországtól. Mindazáltal reméli, hogy a kormány ezentúl is töre­kedni fog ezen eredmény elérésére. Russell lord válaszában megígéri, hogy nem mulasztandja el ezt tenni. Az alsóházban Disraeli tudni óhajtja, ha váljon a német hatalmak s Dánia közti háború az előb­bieket föloldhatja-e kötelezettségeiktől, Angolországgal s az 1852-ki szerződést aláírt többi hatalmakkal szem­ben, s ha váljon ezen kötelezettségek nem teljesen füg­getlenek e a Dánia s a német hatalmak közt létező vi­szonyoktól. Szónok azt hiszi, hogy Palmerston lord teg­nap azt nyilvánitá, mikép Austria s Poroszország a her­­czegségek odahagyására hajlandóknak nyilatkoztak, az invasió okainak elhárítása után. Ő tudni szeretné, ha várjon a kormány az ellenségeskedések megkezdése előtt kapott-e Austria é s O­roszországtól ily tartalmú nyilatkozatot. Palmerston lord azt válaszolja, mikép­p teg­nap azt akarta mondani, hogy Beri­nben s más német városokban azon kérdés merittetett föl, ha váljon a Dá­nia s a két német nagyhatalom közti háború ténye föl­oldja-e ez utóbbiakat 1852 ki kötelezettségeiktől, azon­ban a bécsi s berlini kabinetek nem ezen alapra he­lyezkedtek. Ezen hatalmasságok már többizben elismer­vén az 1852 ki szerződés kötelező jellemét, s többizben nyilvánítván a dán monarchia épségének fenntartása iránti szándékukat, a köztük s Dánia közt támadt há­ború csupán a köztük s Dánia közt létező kötelezettsé­geknek vethetne véget. De az 1852-ki szerződés nem egyedül Austriára s Poroszországra vonatkozik. Ama kötelezettségek a szerződést aláírt többi hatalmakkal közösen köttettek meg, s az, mi a két német nagyha­talmasság s Dánia közt külön történik, nem oldhatja föl Austriát s Poroszországot a közös kötelezettségek alól. Ez hasonló eset ama szerződéséhez, melyet az 5 nagyhatalmasság Törökországgal kötött. Azok mind­nyájan kötelezték magukat a Bosphorus s a Dardanel­lák semlegességét tisztelni, s a porta engedélye nélkül nem menni át a szorulatokon. Ezen szerződés megerő­­sítvényei kicseréltettek Törökországgal, de nem az aláírt hatalmakkal, valamint az 1851-ki szerződés meg­­erősítvényei is minden egyes hatalmasság s Dánia közt cseréltettek ki. Midőn az angol hajóhad a krími háború kezdetén a Dardanellákba bement, Austria tiltakozott, ezen tényt a közös kötelezettség megsértésének tekint­vén. E szerint Austria azon véleményben van, hogy a több hatalmasságok által vállalt kötelezettségek mind­nyájukra nézve kötelezők. Disraeli kérdi, ha várjon a parlament meg­nyitásakor fölolvasott kétértelmű jegyzék a kormány birtokában lévő egyetlen világos bizonyíték-e az iránt, hogy Austria s Poroszország fönn akarják tartani az 1852 -i szerződést. Palmerston lord kijelenti, hogy az említett sürgöny az utolsó hivatalos értesítés, mit a kormány kapott, azonban azt teljesnek kell tekinteni, az 1852-i szerződés ama kötelezettségeinek elismerését illetőleg, melyek a dán monarchia épségének fenntartására vo­natkoznak. Ezen sürgöny kétségkívül nem ad garan­tiát az iránt, hogy Austria s Poroszország odahagyand­­ják a herczegségeket, ha a novemberi alkotmány visz­­szavonatik ; azonban két oly hatalmasság jelleme, mint Austria s Poroszország, bir némi értékkel, s mivel Schleswigbe bemenetelüknek egyedüli czélja az volt, hogy az alkotmány visszavonása iránt anyagi garan­tiát nyerjenek, becsületük kötelezi őket a herczegségek odahagyására, mihelyt ezen föltétel teljesítve lesz. NÉMETORSZÁG: A „Wien. Ztg“ a f. hó 3 ki königsbergis ober­ selki ütközetek óta történt eseményekről következő közlést hoz : A főparancsnokság által a hadműveletek kezde­tén kijelölt, s erre lényegesen fenntartott eszme szerint, a porosz combinált hadtestnek Missundénál kelle a Schlegeni átkelést kierőszakolnia, s ugyanekkor az aus­­triai ö-ik hadtestnek, a porosz testőr-osztálylyal egye­sülve, erőszakos megtámadást kelle a Dannewirk ellen próbálnia, mely terv a missundei sánczoknak hatályta­lannak bizonyult lődözése következtében annyiban mó­dosíttatott, hogy most már a F­r­i­g­y­e­s­ K­á­r­o­l­y herczeg vezérlete alatti hadtestnek átkelését messzebb kelet felé, Arnis vagy Kappel­n-nél kelle meg­kísértenie. A Dannewick elleni erőszakos kísérlet nehéz fel­adatának létesítése végett, előkészületül s tüntetésül, 5- én tűztelepek építésével s fölfegyverzésével kelle kez­denie a dolgot, mire 6 án reggel lassú ágyúzást kelle kezdeni, s csak azon perez beálltával kelle hatályosan föllépni, midőn a herczeg a Schley-on átkelvén, éjszak felé Missunde magasságáig fogott előnyomulni. Az austriai hadtesthez rendelt porosz ütegek, s a két austriai 8 fontos üteg fölállítása végett tehát tűzte­­lepek vágattak ki, melyek — a csak csekély számmal létező, s csak a végperezben Rendsburgból sietve re­­quirált sáncz-eszközök, s a cs. k. csapatok tetemes fá­radalmai daczára, a legfáradatlanabb tevékenységgel is folytattattak, s az első reggeli órákban be is végez­tettek. Ekkor néhány órával a tüzelés elrendelt kezdete előtt érkezett feldeggi Fellner ezredestől a ki 2 zászlóaljjal, 1 üteggel s 1 huszár­századdal, a Schley mellett, a fahrdorfi pont őrizetére küldetett — azon meglepő jelentés G­a­b­­­e­n­t­z altábornagy lottorfi főhadiszállására, hogy a dánok a múlt éjjel 1 óra­kor Schleswiget elhagyták, 4 schleswigi polgárral, kik ezen tényt közölték s arról kezeskedtek. Bármily megfejthetlenü­l hangzott is ezen tudósí­tás, mégis azon körülménynél fogva, miszerint F­e­­­d e­g­y ezredes jelenté, hogy ő Fahrdorf felül tüstént bevonuland Schleswigbe, alig lehetett ez iránt kétel­kedni, s Gablentz altábornagy — ily alkalom­mal az idő magas becsét belátván — haladéktalan elő­nyomulásra készült elő, mi a szükséges elővigyázattal, de oly gyorsasággal történt, hogy az utolsó austriai zászlóalj már reggeli 8*/4 órakor megérkezett Büstebin át Schleswigbe, még jóval előbb, mint az általa értesí­tett 2 porosz testőr-hadosztály, mely — mint az egye­sült sereg 3-ik hadteste, a tábornagy távolléte idejére annak parancsnoksága alá volt helyezve, megérkezett volna. A­nélkül, hogy félreismertettek volna ama külön­nemű, s névszerint élelmezési nehézségek, miknek az elsietett előnyomulást kell­ követniük, egyetlen perczig sem késlekedtek oda hatni, hogy az elvonuló ellensé­ges seregnek gyo­­s s szakadatlan üldözés által minél nagyobb kár tétessék. Az austriai parancsnokra nézve ezen perezben természetesen épen nem lehetett közö­nyös dolog, hogy ő kénytelen volt a Dormag dan­dárt, a Windischgrätz-dragonyos ezreddel, b. Dobr­­z­e­n­s­k­i vezérőrnagy alatt, Missundébe küldeni, hogy igy a herczeg az oldal megtámadás ellen födözve legyen. A Schleswigbe érkezett első huszár-osztályok ügetve Wedelspangba, s a töltésen Flensburg felé indul­tak, s azokat — mihelyt csak lehetséges volt — mind

Next