Sürgöny, 1864. február (4. évfolyam, 26-48. szám)
1864-02-14 / 36. szám
L utóbbi három községben a munkaképes lakosság a közelebb eső tiszai munkálatok megnyíltával biztos keresetet találand. Ellenben Tápió-Szele községének inségi viszonyait az neheziti, hogy ott számos zsellér és napszámos van, kik a távol eső munkára menni egyátalán vonakodnak. E községben az inségi konyha már megnyittatott akként, hogy a közbirtokosok közül többen, mint szintén a helybeli lelkész is hetenkint felváltva 150 szegény számára házuknál főzetnek. Nagy Rátán eddig 160 egyén számára állíttatott fel az inségi konyha, de minthogy a zsellérség itt is számos családból áll, ezeknek mikénti segélyzése szintén további intézkedést igényel-Farmoson 60 szűkölködő tartatik fenn a közp. választmány segélye és a birtokosok adakozásából oly módon, hogy élelmiszerek osztatnak ki közöttük. Törtelén ugyanazon módon 36 egyén tápláltatik az inségi bizottmány által. Szentmártonban 126 egyén részére inségi konyha tartatik, mely Trautmann helyi bizottmányt élnök és neje által saját házuknál eléggé nem dicsérhető készséggel és példásan czélszerű modorban kezeltetik. Ezenkívül a nagyobb birtokosok házainál naponta 42 egyén élelmeztetik. Ami a fenntebb elősorolt községek vagyoni állapotát átalában illeti, e községekben a telkes gazdák és kisebb birtokosok közt kevés található, ki a jövő tavaszig élelme iránt biztosítva lenne. Vannak ugyan a legsújtottabb községekben is kedvezőbb vagyoni állapotba helyezettek, de legnagyobb része, ha a múlt évi termésből néhány havi kenyere kikerült, azon hitelben bízott, melyet birtokának értéke után remélhetett. Erre nézve azonban a legtöbb remény meghiúsult. Abony városa a közvagyonra nyert kölcsönből a munkaképtelenek tartását elősegítette, a mennyiben e czélra 400 p. m. gabonát előlegezett. Rékai a belga banktól, Jánoshida a pesti takarékpénztártól nyertek kölcsönt, s azt a birtokosok és zsellérek, ugyszinte a munkaképesek fenntartására fordították. De sem itt, sem ott a birtokos parasztság összesége abban nem részesült. — Más községekben pedig a kölcsönök eszközlése nem sikerült. — Hogy tehát ezen bizonytalanságban e néposztály eddig csekély készletéből megélhetett, onnan magyarázható, hogy takarmány hiányában lévén úgy is, szükségletének fedezésére marháját adta el, és minthogy ezt csak elvesztegetett ár mellett tehette, e kár pótolhatlan színben tűnik fel. Előbb a birka, azután a tenyészmarha, utóbb a vonómarha került eladásra, mert a kölcsönre való kilátás napról-napra homályosabb jön, és ha marhája még a nyáron a vész, vagy aszály által megkiméltetett, s most a mindennapi kenyér megszerezhetése végett feláldoztatok, nem maradt más segélyforrása, mint legelőjének, vagy részföldjének áruba bocsátása. A zsellérek vagy napszámosok, kik aratás és nyomtatás által csak néhány heti kenyerüket szerezhették be, már ősz beálltával érezték az ínséget. Ha tehenük volt, ez még az őszkor vásárra vagy vágószékbe került, s ez tartotta néhány hétig családjaikat. Áldották a Duna melletti munkát, hol némi készletet szerezhettek. De a tél beálltával az itt, valamint a tiszai munkánál talált kereset rövid idő alatt fel lön emésztve, s néhány hét múlva a rosz táplálkozás által elgyengülve, a munkára is képtelenné vált. Téves volna az állítás, hogy e néposztály a munka megnyíltával azonnal és mindenütt a segélyzést nélkülözhetné. Hogy erre alkalmas legyen, alkalmat kell nekie nyújtani, hogy némi készlettel lássa el magát, s a munkahelyére távozva családjának élete biztosítva legyen mindaddig, míg szerzeményének megtakarított részéből annak tartása is kikerül. Ily körülmények között örömmel fogadták a községek a pesti takarékpénztár részéről kínálkozó kölcsönt, melyből a kisbirtokos, s a ház és legelő-alappal biró lakosság mind vagyona, mind munkaképessége s családjának fentartására nézve néhány hónapra remélhetőleg biztosítva leend. Az eddigi bejelentések szerint a községek e kölcsönt következő arányban kívánják igénybe venni : Abony-Kér 8000 ftot, T.-Györgye 4000 et, Farmos 1500-at, Ó-Kétske 1500-at, Tószeg 3000-et, Rékas 8000-et, Nagykáta 8000-et, Újszász 4000-et, Szentmárton 4000 et, összesen 42.000 ftot. Ez alkalommal minden község részéről azon méltánylatot érdemlő óhajtás nyilváníttatott, hogy azon költségek, melyeket a kölcsön kieszközlésére szükséges adatok és bélyegek megszerzése, úgyszinte a kötvények betáblázása igényel, a központi választmány által előlegeztetnének. Jánoshida csak azon esetre, ha az államkölcsön május haváig nem valósulhatna, kéri maga számára a takarékpénztár megajánlott hitelét fentartatni. Ujkétske és Törtei mint oly községek, hol urbériség nincs, e kölcsönben nem részesülhetnek. T.Szelére nézve pedig azért nem valósítható, mert itt igen kevés az úrbériség, és ez, valamint a községi vagyon is már adóssággal van terhelve. Minthogy pedig ezen községek a fentebbiek szerint takarékpénztári kölcsönben nem részesülhetnek, ezekre nézve külön intézkedések szükségesek, mi annálfogva is, hogy munkaképességük fentartassék, különös jelentőséggel bír. Ezekre nézve tehát oly kölcsön vagy előlegezési mód volna megállapítandó, melynél a megtérítés határozott munka által fogna eszközöltetni, úgy hogy a kölcsönben részesített egyének vagy a tiszaszabályozási munkálatoknál, vagy a pest-losonczi vasút töltéseinél munkát vállalván, annak teljesítésére szükség esetén a községi elöljáróság által hatósági erővel is szorittassanak s igy az előlegezést egy év alatt törleszteni képesek legyenek. Ha ezen kölcsönre vagy előlegezésre a közp. választmánytól az alapot megnyernék, csak akkor lehetne ezen szegény munkás osztályt a szorultságból és levertségből kimenteni. A munkaképtelenek és koldusok tartását illetőleg, ha ezekre nézve a közp. választmány segélyezését az eddig követett arányban folytatandja, ez a felmerülő körülményekhez alkalmazkodva, itt pótolva, amott megszorítva, a helybeli bizottmányok feláldozó törekvése mellett mindaddig, míg vigasztalóbb napok derülnek e szegény vidékre, bizton eszközölhető leend. Végre a tavaszi vetőmagnak mielőbbi biztosítása a jövő termés alapjának letevése tekintetéből kiváló fontosságú és sürgős szükségü lévén, amlgy m. kir. helytartótanács e részbeni határozatának mielőbbi közlésére felkérendő volna. (Vége következik.) tAanJ.. Napi újdonságok. *Ferdinand Miksa főherczeg f. hó 11-én este 12 11 órakor Bécsbe érkezett és az udvari palotában szállt le. Ő és. fensége két napig fog ott időzni és azután újra visszatér miramarei kastélyába. * A városi „Szent Rókus közkórház“ f. évi január 31-én tartott főorvosi tanácskozásában kórházi igazgató és tiszti főorvos dr. Tormay Károly úr bemutatta a nm. m. kir. helytartótanács abbeli kegyes intézményét, mely szerint Riff András kórházi fősebész urat 33 évi szolgálata után nyugdíj élvezetébe léptetni méltóztatott. Az igazgató úr búcsúszavaiban köszönetet mondott a távozó, őszbe borult fősebésznek, a szenvedő emberiség érdekében dicsteljesen 33 éven át vitt terhes közszolgálatáért. A veterán fősebész könybe borult szemekkel meleg szavakban búcsúzott ügyfeleitől és különösen megköszönte az igazgató urnak óhajtott nyugdíjaztatása érdekében tett szolgálatait. Ezután dr. Kovács főorvos úr emlékezett meg a nyugdíjazott sebész érdemeiről és biztosítá a maga és ügyfelei nevében, hogy örömmel tűzik mindnyájan keblére baráti és szaktársi őszinte tiszteletük érdemjeleit a becsületrend azon nagykeresztje mellé, melyet ő 33 évi önfeláldozó szolgálata s tiszta jellemének öntudatában férfias keblében hord. Végre dr. Hoffmann főorvos úr a tudományosság, az oktatás, kórboncztani készítmények és az intézet anyagi állása körül tett érdemeiért mondott köszönetet a búcsúzó aggastyánnak. „A kenyérosztó pesti albizottmánynál“ újabban adakoztak : a bécsi takarékpénztár 500 forintot, Sporzon Pál 5 ft, Koppély Adolf 30 ft, a „Phönix“ igazgatósága 20 ft, Liedeman Róza assz. 20 ft, Schweiger kereskedő 20 ft, Peterdy Gábor 10 ft, Strasser Sándor 5 ft, Galgóczy Károly 5 ft, Gomperz testvérek 20 ft, Wolfner Gyula 20 ft, az első m. ált. biztositó társaság 200 ft, Perlmutter Jakab 40 ft, Fleischl S. D. 20 ft, id. Wieser Ferencz 20 ft, Herczfelder Vilmos 20 ft, Schopper E. A. 40 ft, Rosenfeld M. L. és fiai 30 ft, Bartal- Bacsák Vincentia assz. 100 ft, Heinrich Alajos örökösei 100 ft, Romeiser Ferencz 10 ft, Reszler István 8 ft, Heckenast Gusztáv 20 ft, Kadelburger 1 ft, Reimel és Herz 20 ft, Szendrey Ignácz 5 ft, Balassovits Sidonia kisasz. 1 ft, Csukás Balassovits Paulina assz. 1 ft, Coffin Ernő 10 ft, Andriszek Otto reáltanuló és Chevalovszky Ilka takarékpénztárakból amaz 2 ftot ezüstben, emez 2 ft, budai takarékpénztár 200 ft, Clementine Szász Coburg gothai hgnő 200 ft, Hajós József 10 ft, Kléh István 10 ft, Szántó Ferencz 5 ft, Kaján Sándor 5 ft, Munk Mór 10 ft, Hirsch Samu 5 ft, Emey 2 ft, Cséry 2 ft, Szalay József 1 ft, Brüll Miksa 5 ft, Opiczky János 5 ft, Lévay Henrik ur ivén 76 ft, főzdő Lang Mihály ur ivén 73 ft 50 kt (névszerint is fognak közöltetni), Sujánszky Antal prépost ur ivén : Remellay Gusztáv 10 ft, Schmid leánynevelő-intézeti tulajdonosnő 8 ft, Sujánszky Antal prépost 5 ft, Gsehwindt Mihály nker. 10 ft, Szabó József pápai praelatus 50 ft, Szkalla Antal gyógyszerész 5 ft, Procop József 10 ft, Münzel Rajmund 5 ft, Gräfenthal Vincze 2 ft, Sartory Károly 2 ft, Somogyi Károly kanonok 10 ft, Worafka es. 1 . kormánytanácsos 5 ft, Strobencz Károly özvegye 40 ft, Fischer Jozefa 10 ft, Weisz Sándor 30 ft, Fischer Károly 2 ft, egy névtelen adakozó 65 ft, a hengermalmi társulat 100 ft, földe Mauromaty archimandrita ivén 30 ft 70 kt. Hallomás szerint a hölgyek bazárja az első napon hatezer forintot jövedelmezett. A bemenetnél körülbelől 600 jegy kelt el A különadományok több ezer forintra rúgnak: Károlyi István gróf 1000, Almássy Pál 1000, Schossberger 100, Földváry Malvin 200 ftot adtak. Méhes kanonok Pozsonból 91, Say nagykeresk. Bécsből 200, gr. Batthányi Imréné ugyanonnét 100 ftot küldtek. Fáy Vilma 50, Goldberger 10 , Traungine 20 ftot adtak. Ezenkívül számos 10 és 5 ftos, 5 és 1 aranyos adományok történtek. A második nap még látogatottabb volt mint az első. 1148 volt a látogatók száma; a bevétel 2800 ftnál több, miből kitűnik, hogy a belépti jegyekért második nap is sokkal több, négyszernél is több folyt be, mint a megállapított díj. Azonkívül sok látogató eladnivaló portékával jelent meg, mit ingyen bocsátott a boltosnők rendelkezése alá. A vásárlás átalában tömegesebb és nagyobb volt, mint első nap. Az inségbazár még ma, vasárnap is nyitva lesz. Az eredetileg háromra szabott napot még egygyel megtoldták, azért, mert ma sok oly vendég is várható, ki hétköznap meg nem látogathatná a bazárt. * A kőszegi takarékpénztár 1863-ik évről szóló Üzletkimutatása és mérlege nyomtatásban megjelent, s 1863-ról 13,318 ft 4912 kr tiszta jövedelmet mutat ki. * A pesti Lloydtársulat rendes évi közgyűlése f. hó 27-kén d. u. 4 órakor tartatik a társulat termében. * Mint az „Ung. Naehr.“ hallotta, Pest városa községe azon eszmével foglalkozik, hogy a városerdő egy részét házhelyekké osztatja fel és árverés utján adatja el. * Fölkérettünk a következő jelentés közlésére : „A pesti testgyakorló-egylet február 18-án d. u. 4 órakor a pesti lovarda-épületben közgyűlést tart, melyre a t. ez. tagtárs urak megjelenése kéretik.“ — Megjelent a„Budapesti Szemle“ LXI. füzete. Tartalma : A magyarok eredete. I. Mit tanúskodnak a nyelvek a magyarok eredetéről. II. Történelmi bizonyítékok. Hunfalvy Páltól. — Vörös-Smarty emlékezete Kemény Zsigmondtól. — Ötvös Ágoston (emlékbeszéd) Szilágyi Sándortól. — Irodalmi szemle. Hugo Viktor „Nyomorultjai“ az angol kritika itélőszéke előtt. Közli Fóth D. — M. Tud. Akadémia. Az 1864. jan. 28-diki küzülés. * A nemz. szinház által kitűzött vígjátéki pályádéért versenyzett, a bíráló bizottmány által előadásra méltóknak ítélt s a nemzeti színpadon elő is adatott, de dijt nem nyert eredeti vígjátékok szerzőinek nevét rejtő jeligés levelek a bíráló bizottmány által az igazgatóságnak felbontatlanul megküldetvén s a tanuk előtt felbontatván, kiderült, hogy a „Tények“ czimü vígjáték szerzője Péter Dénes, az „Apám felesége“ misé Szász Károly, a „Házasság politikája“ műé Szulyovszky Ignácz, a „Szellemdús hölgy“-é Berczik Árpád, a „Becsület és szerelemmé Szarvas Gábor, az „Első nyilatkozatáé Oláh Gyula, végre a „Divatos beteggé Degré Alajos urak, kiknek az előadás után őket illető jövedelmi rész a nemz. szinház pénztáránál utalványozva van. * A német színháznak elpártolt Ilmája helyett egy másik Ilmája támadt Ez Paksy Ilma k. a., a nemzeti színház egykor kitűnő énekesnőjének Mocsonaky, férjezett Paksy Amália assz. leánya, ki tegnap tévé első szini próbáját a fentemlített színpadon. * Murska Ilma k. a. az „Alvajáró“ Aminája után még Rozinát (a Sevillai borbélyban), Gara Máriát (Hunyadi Lászlóban) és Leonórát (a Troubadourban) fogja énekelni. * A budai népszínházban az „Ördög pilulái“, mielőtt a készletek Berlinbe a Wallner-színházhoz szállíttatnak, még pár nap fognak csak adatni. Azután a Dunanan és Fecsegők váltják fel, mire az uj látványos Operette „Genoveva“ fog a közönségnek bemutattatok . Az e színházhoz beküldött pályaművek közt eddig egyedül az „Egérfogó“ népszínmű az, mely a műbirák figyelmét nagyobb mértékben magára vonta. * Tunner János helybeli fűszerárus a m. évben a pesti szent-Rókus közkórháznak 1500 — egyezer és ötszáz — pintes üveg budai Széchenyi keserü ásványvizet gyógyczélokra ajándékozni szíveskedett, miért is ezen jótékony tett elismerése jeléül köszönet mondatik az igazgatóság részéről. *Szathmárról jelentik, hogy ott az időjárás egészen tavaszivá változott; pár nap alatt annyira eltűnt a hó és fagy, hogy az utczák egészen felszikkadtak. * Valaki azt indítványozta, hogy azon házbirtokosokat, akik fagy idején járdájukra nem hintenek fűrészport vagy hamut, és azon családokat, akik cselédeikkel az utczára a járókelők fejére rázatják ki a törölgetőruhákat és szobaszőnyegeket, bírság alá kellene venni a szűkölködök javára. I * A kőbányai parknak bizottmányi átadása már megtörtént, s most e hely szépítésével foglalkoznak. A „Vasárnapi Újság“ egyik közelebbi számában közöltetik, hogy Sajó-Kazinczon múlt hó 7-kén egy szabadságos katona, s egy földmivelő egy Miskolczra menő fuvarost az országúton megtámadtak, megsebeztek, s csekély ingóságaitól megfosztani akarták, azonban a szekeres lármát ütvén, az útonállók elfogattak; de mivel a földművelő „biró uram testvérrokona, nem háborgatja senki, s csak úgy szép szerével kiegyeztették 23 forintban a fuvarossal.“ — Ezen közlésre vonatkozólag határozottan állíthatjuk, hogy annak elkövetői közül Czékus János szabadságos katona f. hó 2-án rögtönbírósági ítélet folytán kötél által kivégeztetett, Czövek János földmivelő ügye pedig a törvény rendes útjára utasíttatott, s e szerint a „Vasárnapi Újság“ ezen tudósítása, mennyiben egyik vagy másik vádlottnak büntette alóli kibúvására vonatkozik, teljesen alaptalan. * Rózsavölgyinél kapható „Csabai csárdás“, zongorára Au Alajostól. Ára 60 kr. A hangjegy czímlapját egy sikerült genre-kép díszítené, ha a tánczoló pár egy Ancsát és egy Jóczót nem ábrázolna. Vagy igaz , nem hazafias öröm-e, hogy ezek is csárdásba ugranak. * Bösendorffer bécsi zongoragyárából a napokban került ki az 5000-ik zongora. Ugyanő az atyja által 1828-ban készített első zongorát egy egészen új zongorával cserélte ki. — Tegnapelőtt (34-ik) számunkban foglalt azon tudósítás kiegészítéséül, hogy V. József rabló H. csendbiztos által Kecskemétben elfogatott, biztos forrásból tudathatjuk, hogy a fennterintettnek két társa a csendőrség által folytonosan üldöztetvén, Kecskemét és Nagy-Körös közt utólérettek, az egyik, Szűcs József a csendőrök által súlyosan megsebesítve elfogatott, a másik Kis Nagy Pista az időközben odasietett pandúrok és csendőrök által agyonlövetett. Mindkét rabló Bogár bandájához tartozott, mindegyikük egy kétcsövű puskával, s két kétcsövű pisztolylyal volt fölfegyverezve, nagy mennyiségű lökészlettel voltak ellátva s nálok sület 50 kv készpénz, Szűcsnél azonkívül két sor nagy ezüstgomb találtatott. — Meszárovits Péter Vukovár melletti Kamenitz helységben elkövetett rablás miatt múlt hó 30 án Újvidéken rögtönbirósági ítélet folytán kötél által kivégeztetett. — M. Mihály napszámos, ki nagysúri (pozsonymegyei) lakos M. Erzsébetet meggyilkolta s kifosztotta , a csendőrség által kipuhatoltatván, elfogatott s a pozsonymegyei törvényszéknek átszolgáltatott. — Alabert István szabadságos katona s Bakó István napszámos, mohácsi szücsmester V. Jánoson elkövetett rablógyilkosság miatt a pécsi katonai rögtönbíróság ítélete folytán f. hó 3-án kötél által kivégeztettek. Külföld. ANGOLORSZÁG. Az alsóház f. hó 10 ki ülésében Peacock kérdi, ha várjon a kormány értesülve van-e arról, hogy Kopenhágában lázadás ütött ki. Palmerston lord azt válaszolja, hogy ő ezen közlést a hírlapokban olvasta , az azonban merő koholmány. Igaz ugyan, hogy a sereg visszavonulásának, s a Dannewick odahagyásának hírére a kopenhágai nép közt nagy elégületlenség nyilvánult, s hogy az utczákon csoportozások történtek , azonban azok a rendőrség s katonaság által csakhamar szétoszlattattak. — Erre a ház 164 szavazattal, 85 ellen elveté Buxtonnak azon indítványát, miszerint a Japánban létesített rendszabályok kárhoztattassanak. A felsőház f. hó 9-ki ülésében Russell gróf — Malmesbury lordnak válaszolva — kijelenti, mikép Angolország nem engedi meg, hogy a schleswigi kérdés német kérdéssé váljék. A kormány mindig azt állítá, hogy azt nemzetközi kérdésnek kell tekinteni. A kormány semmi biztosítékot sem nyert az iránt, hogy Austria s Poroszország visszavonandják csapataikat Schleswigből, ha a novemberi alkotmány visszavonatnék. Ami az 1852-ki szerződést illeti, a minister kijelenti, hogy Angolország azt nem tekintheti a háború által megszüntetettnek, a többi aláírt hatalmakat illetőleg. Szerinte lehetetlen, hogy egy oly szerződés, melyben Angol-, Franczia-, Orosz- és Svédország is részt vettek, megszüntetett volna ama háború következtében, mely Dánia s a két német nagyhatalmasság közt ütött ki. Szokásban van —■ folytatja szónok — a háborút folytató hatalmaktól megkérdezni, hogy minő czélból kezdetett meg a háború. Poroszország a hozzá intézett kérdésre azt válaszolá, hogy Dánia irányában emelt követelései az 1852-ks szerződésen alapulnak ; ekkép az elismeré a dán monarchia épségének elvét, úgy, amint az ama szerződés által megállapíttatott, s kimutatá, hogy nem szándékozik attól eltérni. Austria jegyzéke ugyanazonos Poroszországéval. Austria s Poroszország, midőn ezen nyilatkozatokat tevék, tudták, hogy Dánia ellentálland Schleswig elfoglalásának. Ezért nagy könnyelműség lenne azt állítni, hogy biztosításaik békeidőben adatván, a mindjárt erre kitört háború azokat megsemmisítő. Szónok Austriát , Poroszországot kötelezettnek tekinti a londoni szerződés által, a többi aláírt hatalmakkal szemben, Dánia épségére vonatkozólag, s hozzáteszi, hogy Austria s Poroszország nyilatkozatai bizonyosan ezen értelemmel bírnak. Derby lord Russell lord nyilatkozatait kielégítőknek tekinti, azonban fájlalja, hogy Angolország nem nyert garanciát Austria s Poroszországtól. Mindazáltal reméli, hogy a kormány ezentúl is törekedni fog ezen eredmény elérésére. Russell lord válaszában megígéri, hogy nem mulasztandja el ezt tenni. Az alsóházban Disraeli tudni óhajtja, ha váljon a német hatalmak s Dánia közti háború az előbbieket föloldhatja-e kötelezettségeiktől, Angolországgal s az 1852-ki szerződést aláírt többi hatalmakkal szemben, s ha váljon ezen kötelezettségek nem teljesen függetlenek e a Dánia s a német hatalmak közt létező viszonyoktól. Szónok azt hiszi, hogy Palmerston lord tegnap azt nyilvánitá, mikép Austria s Poroszország a herczegségek odahagyására hajlandóknak nyilatkoztak, az invasió okainak elhárítása után. Ő tudni szeretné, ha várjon a kormány az ellenségeskedések megkezdése előtt kapott-e Austria é s Oroszországtól ily tartalmú nyilatkozatot. Palmerston lord azt válaszolja, miképp tegnap azt akarta mondani, hogy Berinben s más német városokban azon kérdés merittetett föl, ha váljon a Dánia s a két német nagyhatalom közti háború ténye föloldja-e ez utóbbiakat 1852 ki kötelezettségeiktől, azonban a bécsi s berlini kabinetek nem ezen alapra helyezkedtek. Ezen hatalmasságok már többizben elismervén az 1852 ki szerződés kötelező jellemét, s többizben nyilvánítván a dán monarchia épségének fenntartása iránti szándékukat, a köztük s Dánia közt támadt háború csupán a köztük s Dánia közt létező kötelezettségeknek vethetne véget. De az 1852-ki szerződés nem egyedül Austriára s Poroszországra vonatkozik. Ama kötelezettségek a szerződést aláírt többi hatalmakkal közösen köttettek meg, s az, mi a két német nagyhatalmasság s Dánia közt külön történik, nem oldhatja föl Austriát s Poroszországot a közös kötelezettségek alól. Ez hasonló eset ama szerződéséhez, melyet az 5 nagyhatalmasság Törökországgal kötött. Azok mindnyájan kötelezték magukat a Bosphorus s a Dardanellák semlegességét tisztelni, s a porta engedélye nélkül nem menni át a szorulatokon. Ezen szerződés megerősítvényei kicseréltettek Törökországgal, de nem az aláírt hatalmakkal, valamint az 1851-ki szerződés megerősítvényei is minden egyes hatalmasság s Dánia közt cseréltettek ki. Midőn az angol hajóhad a krími háború kezdetén a Dardanellákba bement, Austria tiltakozott, ezen tényt a közös kötelezettség megsértésének tekintvén. E szerint Austria azon véleményben van, hogy a több hatalmasságok által vállalt kötelezettségek mindnyájukra nézve kötelezők. Disraeli kérdi, ha várjon a parlament megnyitásakor fölolvasott kétértelmű jegyzék a kormány birtokában lévő egyetlen világos bizonyíték-e az iránt, hogy Austria s Poroszország fönn akarják tartani az 1852 -i szerződést. Palmerston lord kijelenti, hogy az említett sürgöny az utolsó hivatalos értesítés, mit a kormány kapott, azonban azt teljesnek kell tekinteni, az 1852-i szerződés ama kötelezettségeinek elismerését illetőleg, melyek a dán monarchia épségének fenntartására vonatkoznak. Ezen sürgöny kétségkívül nem ad garantiát az iránt, hogy Austria s Poroszország odahagyandják a herczegségeket, ha a novemberi alkotmány viszszavonatik ; azonban két oly hatalmasság jelleme, mint Austria s Poroszország, bir némi értékkel, s mivel Schleswigbe bemenetelüknek egyedüli czélja az volt, hogy az alkotmány visszavonása iránt anyagi garantiát nyerjenek, becsületük kötelezi őket a herczegségek odahagyására, mihelyt ezen föltétel teljesítve lesz. NÉMETORSZÁG: A „Wien. Ztg“ a f. hó 3 ki königsbergis ober selki ütközetek óta történt eseményekről következő közlést hoz : A főparancsnokság által a hadműveletek kezdetén kijelölt, s erre lényegesen fenntartott eszme szerint, a porosz combinált hadtestnek Missundénál kelle a Schlegeni átkelést kierőszakolnia, s ugyanekkor az austriai ö-ik hadtestnek, a porosz testőr-osztálylyal egyesülve, erőszakos megtámadást kelle a Dannewirk ellen próbálnia, mely terv a missundei sánczoknak hatálytalannak bizonyult lődözése következtében annyiban módosíttatott, hogy most már a Frigyes Károly herczeg vezérlete alatti hadtestnek átkelését messzebb kelet felé, Arnis vagy Kappeln-nél kelle megkísértenie. A Dannewick elleni erőszakos kísérlet nehéz feladatának létesítése végett, előkészületül s tüntetésül, 5- én tűztelepek építésével s fölfegyverzésével kelle kezdenie a dolgot, mire 6 án reggel lassú ágyúzást kelle kezdeni, s csak azon perez beálltával kelle hatályosan föllépni, midőn a herczeg a Schley-on átkelvén, éjszak felé Missunde magasságáig fogott előnyomulni. Az austriai hadtesthez rendelt porosz ütegek, s a két austriai 8 fontos üteg fölállítása végett tehát tűztelepek vágattak ki, melyek — a csak csekély számmal létező, s csak a végperezben Rendsburgból sietve requirált sáncz-eszközök, s a cs. k. csapatok tetemes fáradalmai daczára, a legfáradatlanabb tevékenységgel is folytattattak, s az első reggeli órákban be is végeztettek. Ekkor néhány órával a tüzelés elrendelt kezdete előtt érkezett feldeggi Fellner ezredestől a ki 2 zászlóaljjal, 1 üteggel s 1 huszárszázaddal, a Schley mellett, a fahrdorfi pont őrizetére küldetett — azon meglepő jelentés Gabentz altábornagy lottorfi főhadiszállására, hogy a dánok a múlt éjjel 1 órakor Schleswiget elhagyták, 4 schleswigi polgárral, kik ezen tényt közölték s arról kezeskedtek. Bármily megfejthetlenül hangzott is ezen tudósítás, mégis azon körülménynél fogva, miszerint Fed egy ezredes jelenté, hogy ő Fahrdorf felül tüstént bevonuland Schleswigbe, alig lehetett ez iránt kételkedni, s Gablentz altábornagy — ily alkalommal az idő magas becsét belátván — haladéktalan előnyomulásra készült elő, mi a szükséges elővigyázattal, de oly gyorsasággal történt, hogy az utolsó austriai zászlóalj már reggeli 8*/4 órakor megérkezett Büstebin át Schleswigbe, még jóval előbb, mint az általa értesített 2 porosz testőr-hadosztály, mely — mint az egyesült sereg 3-ik hadteste, a tábornagy távolléte idejére annak parancsnoksága alá volt helyezve, megérkezett volna. Anélkül, hogy félreismertettek volna ama különnemű, s névszerint élelmezési nehézségek, miknek az elsietett előnyomulást kell követniük, egyetlen perczig sem késlekedtek oda hatni, hogy az elvonuló ellenséges seregnek gyos s szakadatlan üldözés által minél nagyobb kár tétessék. Az austriai parancsnokra nézve ezen perezben természetesen épen nem lehetett közönyös dolog, hogy ő kénytelen volt a Dormag dandárt, a Windischgrätz-dragonyos ezreddel, b. Dobrzenski vezérőrnagy alatt, Missundébe küldeni, hogy igy a herczeg az oldal megtámadás ellen födözve legyen. A Schleswigbe érkezett első huszár-osztályok ügetve Wedelspangba, s a töltésen Flensburg felé indultak, s azokat — mihelyt csak lehetséges volt — mind