Sürgöny, 1864. február (4. évfolyam, 26-48. szám)

1864-02-23 / 43. szám

negyedik évi folyam 43. sz. — 1864. Szer­kesztő-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Kiadó hivatal: ártok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. Félévre^T.­­ 8 ft I NeKv^dáVfeé rd&v 'fe m ‘A4— ff Vidékre, naponkint postán. Félévre Negyedévre 10 forint. 5 „ V HIVATALOS KÉSZ e cs. kir. Apostoli Felsége f. évi jan. 20 ról kelt legfelsőbb határozatával Horváth Károly tudort s rába-szent-mártoni lelkészt, a pesti egyetemnél a tör­ténelem rendkívüli tanárává legkegyelmesebben kine­vezni méltóztatott. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi február hó 8-án 2135. sz. a. kelt kegy. kir. udv. rendelettel Wein­berger Benjamin végzett jogász vezetéknevének „S­z ö 11 ő­s i“re kért átváltoztatását legkegyelmeseb­ben* * megengedte. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi február hó 6-án 1882. szám alatt kelt kegyelmes kir. udvari rendelettel Chobodides Ferencz és József testvérek veze­téknevüknek .Marosiéra kért átváltoztatását leg­kegyelmesebben megengedte. GYEMHIVATALOS RÉSZ Bécs, febr. 21. L. Hazánk ínséges vidékeinek érdekében az utóbbi napokban több nevezetes intézkedés történt. Legelőbb is újabb ké­t millió forint té­tetett folyóvá, melynek fele a községek, másik része pedig az egyes kisebb földbirtokosok se­gélyzésére fog fordíttatni. A községek támoga­tására szánt két millió forint ennélfogva már teljesen a nagyméltóságú helytartótanács ren­delkezése alá van bocsátva. Még nagyobb meg­nyugvásunkra szolgálhat azonban azon hiteles kútfőből merített hír, miszerint a kormány, a legújabb megállapodások nyomán, a jövő hó vé­géig az egész összeget, mely a húsz millióból még hátra van, az ínségesek kezébe juttatni akarja. A­mint továbbá értesülünk, a hazai hatósá­gok részéről történt felterjesztések következté­ben a pénzügyér úr az adóbe­zedés dolgában is intézkedett s az illető pénzügyi igazgatóságok­nak meghagyá, miszerint az ínséges vidékeken minden kímélettel járjanak el, mely hatáskörük­ből kitelik, különösen pedig a katonai executiót csak a legszélsőbb esetben és soha olyanok ellen ne alkalmazzák, kik az állam részéről vetőmag­gal segélyeztettek. Reméljük, miszerint a pénz­­ügyminiszer úrnak ezen intézkedése véget fog vetni azon panaszoknak, melyek újabban az ín­séges vidékekről hallatszottak. Londonból a napokban 30.000 ft külde­tett be a magyar kanc­elláriához, melyet ott egy comité gyűjtött. E comité élén az ottani hesseni consul, Worms Antal, koromlai Schey Fülöp urnak unoka­öcscse állott. tAmtm. Napi ujdomágok. — Kassáról írják nekünk: Sietek a t. szerkesz­tőséggel azon hazafius tényeket tudatni, melyeknek köze­lebb városunk tanúja volt. Ugyanis f. hó 13 án egy ma­tinéé alkalmával b. Fröhlich ezredes és sztakcsini birto­kos a főrend helybenlakó tagjait felszólította, hogy a Schleswigben oly hősileg küzdő 34-ik gyalogezred sebe­sültjei számára pénzgyű­jtés eszközöltessék. E lelkes fel­szólításra gróf Dessewffy Ferencz. 100 ft, gróf Péchy Manó 100 ft, b. Fröhlich 100 ft, s a többi jelenvolt urak kisebb-nagyobb összegeket írtak e czélra alá, úgy hogy azonnal 400 ftot felül haladt az aláirt összeg ; egyszer­smind pedig egy bizottmány alakult, s b. Fröhlich ennek nevében az illető hatóságokat azonnal bejárván, mindezek­nél gyűjtések elrendelését eszközölte. A F. hó 15-kén tartott városi tanácsülésben Mihdik községtanácsos indít­ványára elhatároztatott, hogy a 34-ik gy. ezred vitéz ez­redesének Benedeknek, megsebesülte feletti részvét kifejezése mellett a városi díszpolgári oklevél megküldes­sék. — F. hó 16-án pedig a sebesültek részére megkez­dett gyűjtéshez a város maga részéről is 100 fttal járult. * V­a­h­o t Imre egy magyar színdarab dedicatió­­jáért, melyet Császárné Ő Felsége legkegyelmesebben el­fogadni méltóztatott, az udvarmesteri hivatal utján Ő Fel­ségétől egy gyémántokkal gazdagon kirakott smaragd melltüvel jutalmaztatott. * Olvasóink előtt bizonyosan érdekkel biránd azon férfiú múltja, ki jelenleg az austriai csapatokat oly fényes győzelmekre vezeti s nevezetesen vitéz huszárainknak is oly kitűnő hadi tettekre nyújt alkalmat. Báró G­a­b­­lentz Lajos született 1814 jul. 19-kén Dresdában, hol atyja mint kir. szász altábornagy élt, miután hosszabb ideig a szász lovasságnál szolgált, az austriai hadseregbe lépett át. Az olasz háborúk, hol már 1835 —39-ben Ra­­deczky tábornagy alatt szolgált, legelébb adának neki al­kalmat nagy katonai tehetsége bebizonyítására; miután 1848 ban Wallmoden altábornagygyal mint kapitány jött oda, már a custozzai csata után kitűnő tettei elismeréséül a törzskarban őrnagygyá nevezteték ki. Ugyanezen év november havában mint a Schlick-hadtest táborkari főnöke jött Magyarországba, hol a téli hadjárat 46 csatájában és ütközetében a Mária-Terézia rendjelet vívta ki magának. 1849-ben a Prinz-Eugen vérteseknél alezredessé léptetve elő, Schwarczenberg Bódog herczeget katonai-politikai ügyekben kisérte Varsóba és utána mint cs. k. biztos az orosz főhadiszállásra tétetett át. E minőségiben Komárom vára átadásáig maradt.­­ Ezután ezredessé neveztet­ve diplomatiai küldetésben Dresda és Kasselbe ment, hol a választó­­ fejedelem újra - visszahelyezésében se­­gédkedett, majd Hamburg és Berlinben alkalmaztatott. 1851-ben mint táborkari főnököt gr. Schlick táborában ta­láljuk Olmützben, hol Miklós orosz császár különösen ki­tüntette. Miután erre 1854-ben mint tábornok és dandár­parancsnok a foglaló seregnél Jassyban működött, hol di­plomatikai alkudozásokat is kellett teljesítnie . 1857 ben mint dandárparancsnok ismét az olasz hadsereghez osz­tatott és 1859-ben a 7 i. hadtesttel Piemontba vonult be. A magentai és solferinoi két véres csata ismételve alkal­mat szolgáltattak neki, hogy próbált jelességét újra bebi­zonyítsa; az első csatában az elesett gr. Reischach he­lyett ő vette át osztályának parancsnokságát, s azzal te­temes előnyöket vívott ki; az utóbbiban a hadsereg visz­­szavonulását a Mind­on keresztül fedezte és annyi ügyes­séggel mint biztossággal. 1863-ban titkos tanácsossá ne­veztetvén ki, ugyanez évben soron kívüli altábornagggyá mozdittatott elő és egy dzsidás­ ezredet kapott; később, miután a szövetségi executio a dánok ellen határozattá lett, reá ruháztatott az öt gyalog és egy lovassági dandár­ból álló austriai szövetségi executios tartalék-hadtest pa­rancsnoksága. Derék fegyvertényeit azóta a hadi hírek közölték. * Benedek táborszernagy ő excja Veronából febr. 9-től b. Gablentz altábornagyhoz egy levelet intézett, mely — a „Köln. Zig“ biztosítása szerint — Schleswigben a katonai körökben körzik. A­ levél így hangzik: „Kedves régi barátom! A császári hadsereg Olaszországban ujjong az aus­triai derék 6-ik hadtest magatartása, vitézsége és győzel­mei fölött Mi benned az erélyes, vállalkozó, értelmes és kitartón vitéz vezért már még fölismertük, és én örülök, mint régi osztrák katona, mint a te régi bajtársad, hogy a szerencse is veled van, és a hadjáratban oly hamar alkal­mat adott neked, hogy saját értékedet, valamint a császári seregek értékét a legszebb érvényre juttatod. Az austriai hadsereg szép sajátságai az e harczban résztvett nemzetisé­geknél ismét igazolva vannak. Jól vezetve minden derék csapataink derekak. A vas­, de hajlékony kéz különösen a harczban nélkülözhetlen, és te bírsz azzal barátom, egyéb jó katonai tulajdonságaid mellett. Mi nagyon mélyen fájlaljuk ugyan vitéz bajtársaink elvesztését, de a győzelmeitek fölötti öröm minden más érzetet elnémít. Császárunk s Hadurunk akarata a mi val­lásunk s politikánk; a Császár tetszése büszkeségünk s örömünk, a valódi, jó s nemes bajtársság; pedig oly eléggé nagyra nem becsülhető szilárd ragasztók, mely a nagy austriai sereget szorosan összeköti. Vasárnap f. hó 7-én József Főherczeg, ezen pompás katona, számos más urak­kal nálam ebédelt, s ez alkalommal érte­d s vitéz sereged jólétéért emeltünk poharat, a mint ez jó bajtársaknál szívből szokott jönni- S most üdvözöllek, téged s mindnyá­jatokat, mint régi bajtárs, s úgy is mint hadsereg-parancs­nok, a legfelsöbbség reám bízott sereg nevében. Isten ol­talmazzon benneteket! Mint mindig, őszinte régi barátod B e n e d e­k.“ * Schlick Keresztély Jakab ur gyár- és ház­birtokos Buda-Pesten, az államminister ur kezébe 1000 ftos 5°/0 állam-kötelezvényt adott át f. évi aug. 1-jétől kamatozó szelvényekkel, a Schleswigben elesettek árvái s özvegyei javára b. Gablentz almnagy ur által lét­rehozott alap részére. — Gr. Hunyady József a schleswigi sebesültek javára 100 ftot ajándékozott. * A „W. Zig“ közli a Schleswig-Holsteinban sebe­sültek névjegyzékét, melyből a porosz király gyalog s a Liechtenstein-huszár­ezred sebesültjei következők. Az előbbiből: Jacmenik József káplár, Baczó Andr. közl.: Bladetschka János, Reves István, Demeter Ferencz, Uherczák János, Donzi János, Tóth szakvezető, mind sú­lyosan; Roszek József őrvezető,Tod József altizedes, God­­lewski Antal őrmester, Hodermannszky György, Fabian János, Erdély Lajos, Barna István, Urban István, Brasz Mihály, Andressevits Mihály közlegények ; Neumann Gusz­táv tizedes mind könnyen ; Ferencz József közi, súlyosan; Lestal József, Mol­in György, Majláth Alajos közlegé­nyek súlyosan (Rendsburgban elhelyezve). A közlegények Bodoczky János, Seköli József, Eberl Adalbert őrvezető könnyen ; Maschle József közi. súlyosan, Pozsegi István őrvezető könnyen; Fillmann János, Soltisz Ferencz, Fe­kete János közlegények könnyen; Barna András, Rehász István közi. súlyosan , Illés István őrvezető súlyosan; Er­dős Endre, Patkó Jácob, Viczai János köz. súlyosan, Bod­­nár Ande könnyen, Hamovitz János könnyen, Samba Ist­ván súlyosan, Bodor Sándor súlyosan (Altonában elhe­lyezve) ; Wanga József és Straka András közt, könnyen (Schleswigben elhelyezve). A Liechtenstein herczeg huszároknál; Nagy István könnyen; Kásás Imre súlyosan; (Rendsburgban) Giehl káplár könnyen (Neuwerkben), Gyökér István szakasz­vezető könnyen, Fodor Lajos közi. súlyosan, Bednarek János súlyosan (a gottorfi kastélyban), Wischnay Ferencz, Jámbor Jósa közi. súlyosan (Schereshofban), Szabó Já­nos, Gulyás István, Kővágó István közlegények súlyosan (Schleswigben). * F­r­a­n­k lovag, akta. hadügyminister bécsi szü­letés­ű egy ottani nagykereskedő fia. A tullni utásziskolá­ban katonai neveltetést kapva, mint hadsegéd a Hoch- és Deutschmeister ezredbe lépett, melylyel a huszadiki évek­ben a nápolyi hadműködésben résztvett, zászlótartó lett a Geppert gyalogságnál, később hadnagy a Wallmoden vér­teseknél, magasb tiszti rangjait mint alezredes és ezredes a Gyulai gyalogságnál viselte, az 1859-ki hadjárat után vezérőrnag­gyá emeltetett. Frank lovag, akta., valamivel több 50 évesnél. A Londonban elhalt ismert iró Frank Gusz­táv a mostani hadügyminister fivére volt. * Az Ö cs. k. Apostoli Felsége által hadü­gyminis­­terségre hivott Frank altábornagy ur helyébe a ma­gyarországi parancsnokló tábornok ur mellé mint ad la­tus gr. Bigot d­e S­a­i­n­t-Q­u­e­n­t­i­n disp. altá­bornagy úr neveztetett ki. — Érdekes katonai vállalat. A „Militär Ztg.­“ban olvassuk, hogy Jagocsi Péterffy Gyula nyugal­mazott százados egy eredeti eszmét valósított. Ugyanis az egész gyakorlati rendszert, illetőleg a gyalogságot fény­képekben létesítette. Ezen eszme kiviteléért megtanulván a fényképészetet, a Bécsben fekvő helyőrség minden ez­redéből közvitézeket kért, kiket különbféle, a gyakorlat szabályai szerinti állásban levett. Az egészet egy Albumba véve 75 képet állított össze, 200 nál több egyén fényké­pezésével. A gondolat a mily eredeti, épen oly hasznos és díszére válik a hadseregnek. Ő cs. kir. Felsége, valamint a koronaörökös Rudolf főherczeg ő fensége megengedték egy-egy példány benyújtását, s legmagasb megelégedésöket fejezték ki. P. kapitánynak igen nagy segítségére szolgált Maier Sándor ur hazánkfia, ki jelesen kiképzett fényké­pész. A cs. kir. katonai tisztikart figyelmeztetjük, hogy az ily albumot Bécsben Rodek testvéreknél a Kohlmarkon diszkiadásban 25 ftért lehet kapni. * A schleswi­g-h­olsteini diadal­jelek a csatatérről 6 ágyú, hadszertargonczákkal, 9 gyalogsági és lovassági zászlóval f. hó 20-kán reggel ér­keztek meg az éjszaki vaspályán Eder Domokos kapitány és az éremmel díszített 12 harczos kíséretében. Friedel ezredes a vaspályaudvarban megjelent, hogy a szállít­­ványt Császár Ő Felsége nevében fogadja. Eder minden éremdíszest egyenként mutat­ be az ezredesnek, érdemeik elsorolásával, melyeknek feldíszítésüket köszönik. A be­mutatás után a legénység Császár Ő Felsége számadására fényesen megvendégeltetett a pálya fő termeiben. Később Vilmos Főherczeg ő cs. fensége is megjelent a pályaud­varban. A reggeli után Eder a legénységgel a cs. k. várpa­lotába ment, hol Császár Ő Felségénél audientián fogad­tattak. A mozdony, mely a diadal­vonatot húzta, repkény­­nyel és zászlókkal volt díszítve, a lövegek koszorúkkal. Az éjszaki vaspályán tömérdek nép várta. — Slersenyák György s Premos Lukács, T. Ferencz kádármesternek múlt évi dec. 16-án történt kirablása miatt, Premos Pálné ezen rablásban bünrészesség miatt a nagy-kanizsai katonai rögtönitélő bíróság által kötél ál­tali halálra ítéltetvén, ezen ítélet f. hó 13 án végre is haj­tatott. — A „Polgári eljárásra vonatkozó szabályrendeletek“ R. E. S.-tól összeállítva sajtó alatt vannak, s berendezése szerint a kereset, bélyegezés, kézbesítés, tárgyalás stb. sorrendje szerint vezeti el ka­lauzként olvasóját, úgy hogy a ki kezébe veendi, elfeledi, miszerint száraz szabályokat lapoz. — Ugyancsak R. E.S. által összeállított „Fenyitő eljárásra vonatko­zó szabályrendeletek“ Kugler Adolf pesti könyv­árus és általa más hazai könyvárusoknál kaphatók. * A budapesti zenede részéről az alföldi szűköske Levelemet azon szomorú hírrel kell ma befejeznem, hogy a főkanczellárur önméltósága két nap óta beteg s ágyát nem hagyhatja el. Szemle. (V). Egy a csatatérről a múlt hét végén ér­kezett hír nagy zajt támasztott. A poroszok, túl menvén a hadjáratnak csupán egy tartomány el­foglalására szorítkozó czélján, s a szövetséges hatalmak közti előleges egyezmény ellenére, átkeltek a dán határon s ekként a folyó hábo­rú kérdését európaivá tették. Így szólt a hir, s ez, mint a lapok hangjából látjuk, Bécsben meg­döbbentő hatást tett, annál inkább, mert ama hir majdnem egyszerre érkezett meg a „France“ ama czikkével, mely a háborúnak Jütlandba át­tételét roppant fontosságú ténynek mondá, s egyszerre azon jelentéssel, miszerint Palmerston lord is a parlamentben ezen­­ egyébiránt még nem constatkrozott tény ellen nyilatkozott. E hít nagy hatása mindenekelőtt azon követ­kezmények mérlegelésében nyilatkozott, miket az maga után vonhat Azon aggály kezde nyi­latkozni, miszerint, a londoni és párisi tudósítá­sokból ítélve, e tényből európai conflagratio származhatik. Ezen aggályt eloszlatták most a legutolsó tudósítások, kitűnvén ezekből, hogy a porosz csapatok megszállták ugyan Raiding ha­tárfalut, de nem haladtak tovább, hogy e meg­szállás is csak a dánok és poroszok közti ütkö­zet folytán történt, s átalában semmi ok sincs azon föltevésre, miszerint a szövetségesek közös akarata volna a harcz színhelyét Jütlandba át­tenni. Bécsi katonai körökben az „U. D. P.“ sze­rint határozottan állítják, miszerint legalább austriai csapatok semmi esetre sem fognak a Schleswig­ határon túllépni. A„Botsch.“ szerint a fentemlített hír által maga az austriai kor­mány is meg volt lepve, minthogy a határátlépés csak tudta nélkül, s akarata ellen történhetett volna, — Austria és Poroszország közt egyez­mény létezvén , mely a hadjáratot csupán Schleswig megszállására szorítja. Az austriai kormány ragaszkodik ez egyezmény­hez, miután a háborút, mint ezt a ministérium ismételve kijelenté, „csak azért viseli, hogy a békét fen­­tartsa.“ Ha tehát Poroszországnak csakugyan szán­déka volna a háborút Dániába átvinni, úgy ezt va­­lószínűleg egyedül s a maga felelősségére lenne kénytelen viselni. A „Nordd. Alig. Ztg“ szavai­ból ítélve azt látszanak ugyan Berlinben hinni, ,­­ miszerint a harcz színhelyének ily kiterjesztése által nem történik semmi változás a politikai czélon. E lap szerint t. i. a harcznak dán földre kiterjesztése csak a dán kormány magatartásá­nak következménye lenne, s különösnek találná azon kívonatot, hogy a jelen háború csak addig folytattassék, míg egy dán áll német földön, s nem addig, míg Kopenhágában az igazságos kö­veteléseknek eleget tesznek. Ezen nézetet nem osztják másutt, s ezért az „O. D. P.“ szerint Bécs és Berlin közt komoly tárgyalások is foly­nak. Reméljük, hogy azok jó eredményre fognak vezetni. Egyébiránt nemsokára nem csak szárazi ütközetekről, hanem tengerhadi összecsapások­ról is fogunk hallani. Dániának az austriai-né­met hajók elfogása iránt kiadott parancsa szük­ségessé téve az ellen- és óv­intézkedéseket s az austriai kormány azonnal parancsot adott egy 13 hajóból álló hajóhadnak kiindulása iránt. Aus­tria ezáltal Németországnak nagy szolgálatot tesz, de egyszersmind saját alattvalóinak ér­deke által parancsolt rendszabályt is teljesít. A „Gr. C.“ szerint azonfelül, hogy a gibraltári szoroson innen mindig ezernyi austriai hajó jár, most egyszersmind 12 nagyterhű austriai hajó van künn az óczeánon, s az éjszaki tengereken, minélfogva oly értékek biztosítása forog fönn, melyek ily tekintélyes haderő kiállítását telje­sen igazolják. Az „U. C. Z.“ szerint újabban is­mét egy sorhajós egy propeller-corvettenek föl­szerelése iránt küldetett parancs Polába, mely hajók az austriai és német hajóknak megoltal­­mazása végett az éjszaki tengerre sietenének. Az alkalom dicső tettekre — a dánok makacssá­gából ítélve — nem fog hiányozni. Az „Ung. Nachrichten“ következő czikket közöl: „E czím alatt, „A német tőke Austriában“ a „Pes­ter Lloyd“ egy czikket tesz közzé, a­mely egészen cso­dálatos fölfedezéseket hoz napfényre. Az államministernek a birodalmi tanácsban az austriai politika czélja iránt Schleswig-Holsteinban tar­tott beszéde, aztán a birodalmi tanács ismeretes szava­zata, mely a Herbst-féle resolutió fölött napirendre tért, tehát a kormánypolitikát hallgatólag helyessé, ezen dolgok német kollegánkat félelemmel töltik el, és pa­­thosszal jajdul fel a jó austriai e panaszra: „Austria politikája Németország közvéleménye fölött napirendre tér át!“ De gondolt-e a dementire, melyben azt Német­ország összes börzéi részeltetendik ? Szabad volt e ma­gát azonban túltennie azon német tőkék iránti tekinte­teken, melyek eddig Austria hitelszükségletét legin­kább kielégíték. Elfeledik, hogy a német tőke lelkesedésbe jött és Schleswig Holstein Benjámint szivébe fogadá. (Ohó !) A német tőke, várakozásában, hogy Austriában He­rzeti politikai szövetségest találand, csalódván, már nagyon érezteti Austriával bosszúságát. 30 millió ne­mes érez foly immár az austriai financziába, egyedül a raktárak számára. Az austriai értékpapírok árkerete világosan elárulja a német tőkék kedvetlenségét, mely a küszöbön álló austriai kölcsönnél még világosabban fog előtűnni. És hogy ezen okoskodást méltóan koronázza, következő jeremiáddal végzi a szellemdús pénzügy-em­ber : „Tehát mily nehézségeket, s a nemzeti vagyonban mily veszteséget okoz e politika! Korholják bár a mos­tani német mozgalom fölött uralgó érzületet, de a né­met tőke,mely ugyanazon irányt követi (!), mindenesetre oly tényező, melylyel a politikának (austriai) számol­nia kell.“ Az ember kísértésben van azt hinni, hogy e czikk a „Figaro“-ba volt szánva, s csak a czím eltévesztése folytán jutott a „Pester Lloyd“-ba. Mint szellemdús élet fölött egy humoristikus lapban jószűt kaczagtunk volna rajta, de mint a „P. Lloydsban megjelent keres­kedelem-politikai czikk arra kényszerit, hogy tartalmát közelebbről elemezzük. Előre tiltakozunk azon föltevés ellen, mintha e sorokat a kereskedő urak számára irnánk. Minden ke­reskedő, ki a kérdésben forgó czikket csak fölületesen olvasó, átláthatta annak furcsaságát, ezt gondolván magában : „Mindez helytelen. Mi kereskedők s pénz­emberek kereskedést űzünk és nem politikát. Jé-e va­laki vagy nem, csupán ezzel gondolunk. Politikai érzelmei ránk nézve egészen közönyösek.“ Örömest megengedjük, hogy a tőkepénzesek a német birodalomban, mint magán­emberek egészen jó érzelmű németek, hogy rokonszenvüket a schleswig­­holsteini ügynek szentelik, sőt még tiszteletreméltó pénzösszegeket is küldenek a frankfurti 36-­os bizott­mánynak, a­mely szörnyű haragjában már Németor­szág forradalmára is hivatkozik; de kereken kell ta­gadnunk, hogy a német pénzemberek megbolondultak és a szegény ifjú Holsteint mint tőkepénzesek sziveikbe zárják. Ha ezt tennék, mindenekelőtt az augustenburgi herczeg érezné, és ez esetben nem volna a herczegsége azon szörnyű zavarban, melyet az üres tárcza már egy magán­embernek is okoz, annál inkább pedig a nép ál­tal két gazdag ország kikiáltott uralkodójának. De térjünk azon paradox állításra, hogy a német tőkések, az austriai kormány előtt, schleswig-holsteini politikája miatt úgyszólván bezárják tárnájukat. Sze­gény Austria! utolsó órád ütött! a „P. L.“ mondja, hogy a német tárczák, melyek neked mindig adnak pénzt, mostantól kezdve felmondják a hitelt. Mi más marad tehát fenn számodra, mint az állam­ tönk, bukás. Mily pompás perspectiva német kollegánk némely hő vért! olvasóira! Ehhez járul az európai háború, Austria minden oldalról megtámadva, pénz, hitel nélkül! Men­nyire dobzódhattak ezen czikk olvasásánál! Pedig mit a „Lloyd“ pénzügyben ír, annak igaznak is kell len­nie, mert hiszen Magyarország kereskedelmi-politikai lapja, melyet szeretnek s melytől félnek, mint egy má­sodiktól nem az országban, mert hiszen azok, kiknek száját képezi, Izrael ildomos pénzfiai! Azonban mielőtt a pénzügyi részt? befejezzük, tudni szeretnék, várjon azon esetben, ha Austria politi­kája a frankfurti 36-os bizottmányhoz alkalmazkodott Kedd, február 23

Next