Sürgöny, 1864. március (4. évfolyam, 49-74. szám)
1864-03-01 / 49. szám
Negyedik évi folyam. sz. — 1864. Szerkesztő-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Kiadó-hivatal: antok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értéken. Budapesten házhoz hordva. Félévre 8 ft 50 kr. Negyedévre 4 „ 50 „ Vidékre, naponkint postán. Félévre 1 . forint.] Negyedévre 5 „ HIVATALOS KÉSZ. ” ca. k. Apostoli Felsége f. évi febr. 20-tól kelt legfelsőbb határozatával, Weber János czimzetes helytartósági tanácsost s kir. tanácsost, valamint bessenyei Skubics Gyula valóságos helytartósági titkárt, a magyar kir. helytartótanács valóságos tanácsosaivá, még pedig ez utóbbit extra statum, legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A magyar kir. udv. kanczellária Aranyossy Sándor udv. fogalmazót a magyar kir. udv. kanczelliriánál, a magyar kir. helytartótanács valóságos titkárává, s Valencsics Antal helytartótanácsi fogalmazót, a magyar kir. udv. kanczellária valóságos udv. fogalmazójává extra statum, kinevezte. A magas cs. kir. pénzügyministerium nemes Várady Józsefet, a kassai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály segédhivatalának segédét, ugyanazon osztálynál a segédhivatalok igazgatójává kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Coudenhove-Kaergis grófhölgy , maga Bécsből a kir. Helytartó ő exja kezeihez az alföldi szükölködők számára 800 o. é. htot küldött, mely nagylelkű adomány azonnal rendeltetésére fordittatott. Gableuz cs. kir. altábornagy levele a „Sürgöny“ szerkesztőségéhez. „Főhadiszállás, Hadersleben febr. 21. Tisztelt szerkesztőség! Miután febr. 12-én Flensburgban az ő Felségétől a Császártól legkegyelmesebben nekem adományozott jog folytán, hogy az ellenség előtt elhullt tisztek helyeit az arra legméltóbbakkal újra betöltsem, a 9-dik cs. kir. számú tábori vadászzászlóalj sora előtt az illető előléptetéseket eszközöltetem, ő cs. kir. Felségét a Császárt, katonái atyját, ő felségét, Poroszország királyát, ő Felsége magas szövetségesét, a porosz kir. herczegeket, a szövetséges hadsereg fáradalmai és dicsőségének osztályosait, K. W rangel tábornagyot, a tisztelt főhadparancsnokot s a nemes emberbarátokat éltetem, kik nagylelkű adományok által hadseregünk sebesültjeinek sorsát enyhítik — lelkem legbensejéből következőket szóltam : Vitéz vadászok! Még szent kötelességet kell teljesítenünk. Győzelmünk s azészünkre jutott kitüntetések feletti örömben nem szabad megfelejtkeznünk elhullt bajtársaink özvegyeis árváiról. Szívükben kimondhatlan fájdalommal most egyedül állnak a világon; nem kérhetnek, nekik csak könyük van ! Az én parancsaim alatt küzdöttek a drága halottak, kiket siratnak, kikben támaszaikat veszték el. Az Ő Felségétől legkegyelmesebben rám bízott 6-dik császári királyi hadtestnek az ellenség előtt elhullt tisztjei és katonái hátrahagyottjait fogadott gyermekeimnek tekintem. Ma először fájlalom, hogy nem vagyok javakkal gazdagon megáldva, mert fogadott gyermekeim között sokan vannak, kik segélyre szorulnak, nagyon sokan, kiknek neveltetése és becsületteljes további fenmaradásáról gondoskodni kell. Tizennégy évvel ezelőtt oly szerencsés voltam, hogy hasonló viszonyokban, ha a jég között, a téli hadjáratkor a Mária Terézia-rend kis keresztjét küzdhettem ki, melylyel a dicső alapitónő bőkezűsége 600 forintnyi érdijt kötött össze. — A 6-dik cs. k. hadtest özvegyei s árvái — fogadott gyermekeim — javára egy évi rend-nyugdijamat ajánlom fel, azon meggyőződésben, hogy a nagylelkűek kegyérzete szintén a hasonszél felé fordul. Számitok e mellett a sajtó jóakaratu pártolására, mely soha sem hiányzik, hol az ínség enyhítéséről, könyek szárításáról van szó. A sajtó bizonyára hallatni fogja szavát fogadott gyermekeim érdekében s a szerkesztőségek szívesen készeknek nyilatkoznak, hogy adományokat gyűjtve, azokat felhasználásra nekem átküldjék. Reményem nagy örömömre teljesült, s a minden oldalról, a császári birodalomból s egész Németországból, a gazdag s szegénytől felajánlott adományok oly tetemesek, hogy tekintve szolgálatbeli ügyekkel való elhalmoztatásomat, kénytelen voltam bizottmányra bízni az adományok átvételét s feljegyzését, mely bizottmány vezérletem alatt áll. Hogy az alap összegyűlését még inkább egyszerűsítsem, felkérem a tisztelt szerkesztőséget, hogy ha egyátalában teljesíthető óhajom, most az adományoknak csak jegyzékét szíveskedjék velem közleni, az adományokat pedig egyelőre magánál tartani; e kérelmet ön szíves közbenjárása által egyszersmind mindazon emberbarátokhoz intézem, kik a 6-dik cs. kir. hadtest özvegyei s árvái javára adományokat gyűjtenek. Fogadott gyermekeim nevében, valamint magam részéről legszívélyebb köszönetet mondok mindazoknak, kik egy vagy más módon az általam kitűzött czél elérésében részvétteljesen segédkezet nyújtanak. — A tisztelt szerkesztőségnek kész szolgája G a benz, altábornagy.“ Becs, febr. 28. L. Istennek hála — a főkanczellár ur ma hagyta el az ágyat és bár még nagy kímélésre van szüksége, lassanként hozzá kezd látni ismét a munkához. ” Felsége, mint értesülök, több ízben kegyeskedett a főkanczellár urhogylétéről tudakozódni. A hazai közigazgatás terén legújabban több érdekes változás történt. Nyitra megye főispánjává Ocskay Rudolf ur neveztetett ki. Nyitrában e kinevezés kétségtelenül osztatlan megelégedéssel fog fogadtatni, mert Ocskay ur tekintélyes férfiú és bírja a közbizalmat. Petrovica úr,Csongrád megyének eddigi administrátora, Torontálba neveztetett ki főispánná, hol épen, mint királyi biztos, az ínség ügyében, rendkívüli ügyessége, emberszeretete és fáradhatlan tevékenysége által tiszteletet és hálát egyaránt vívott ki magának. Temesmegyébe Wettstein ur menend mint főispán, — azon vidéken közkedvességü férfiú, ki iránt igazságszereteténél és higgadtságánál fogva a megyét lakó különféle nemzetiségek egyaránt bizalommal fognak viseltetni. Szívből kívánjuk e hazafiaknak, hogy a legdúsabb siker kövesse működésüket! Amint halljuk, a losonczi pályatársulat martius hó folytában, ha az időjárás kedvező marad, nagyobb mérvben fogja az ínségeseket foglalkoztatni. E pályatársulat 400.000 ftot kapott kölcsönképen az országos alapból, mely öszszegnek egynegyede az utóbbi hónapokban azon mérvben fizettetett ki, amelyben a társulat a szűkölködőknek munkát adhatott. Pest, febr. 29. Az adónak kényszer alkalmazása mellett történő behajtása ellen újabban is egy felszólamlást olvastunk, mely alkalmat nyújt, hogy a nézeteket e tárgyban tőlünk telhetőleg tisztázni igyekezzünk. Biztos tudomásunk szerint ezen ügy már huzamosabb idő óta tárgyaltatott, s legközelebb — mint több lapokban röviden említve is volt,— az illető pénzügyi hatóságok utasítva lőnek, hogy az adónak kényszer utjáni behajtása oly adófizetők irányában, kik a kormány által vetőmaggal elláttattak, vagy előlegben részesítettek, ne eszközöltessék. Ezáltal azok, kik valóban képtelenek az adófizetésre, az adóexecutió súlya alól felmentve vannak, s teljes okunk van hinni, hogy a múlt évi szárazság szomorú következményei más tekintetben is kellőleg méltányoltatni fognak a pénzügyi közegek által, de midőn ezen rendelkezéseknek minden méltányos kivonatot kielégíteni kell, másrészről fontolóra kell vennünk azt is, hogy az állami bevételekben ezen intézkedések folytán származó hiány elutasíthatlanul követeli, hogy a fizetni képes adózók az adót annál pontosabban róják le, s ha ezt mégis elmulasztanák, a kényszer alkalmazása ellenükben már ezen tekintet által is teljesen igazolva van. tárcza: A léghajózás rövid története. (Folytatás.) A léggolyó feltalálásának dicsősége a Mongolfier testvéreket illeti; innen az oly léggolyók, melyek ritkított lég által emelkednek, napjainkban is Mongolfiereknek neveztetnek. Azonban az ily golyóval fölemelkedés, amelyet a tűz vitt s magasba, a minden része éghető anyagokból volt készítve, nagy életveszélylyel volt összekötve. Ezért Charles, a természettudomány tanára Párisban, egy 12 láb átmérőjű, gyantával bevont léggolyót könséggel töltött meg, melyet aug. 27-én 1783-ban Páriában Mars mezejéről roppant nézősereg jelenlétében föleresztett. Rövid idő alatt 3000 lábnyi magasságban lebegett, s csak három óranegyed múlva ereszkedett le a léggolyó, Páristól 5 órányira, Gonesse falu mellett. Azonban Charles ennek csak foszlányait lelte meg, mivel a köznép valamely ragadozó madárnak vélvén, szétrontotta. Az egész léggolyó 25 fontot nyomott, és ugyanannyi erővel ment föl. Az ilyönséggel töltött golyók Charliereknek neveztetnek. 1783. oct. havában Mongolfier, Pilatre de Rozierrel s egy segéddel Párisban, tüzeléssel kiterjesztett 74 láb magas és 58 láb széles léghajóhoz kosarat alkalmazva, fölemelkedtek, de köteleken tartottak alól, s 50 lábnyi magasban lebegtek. Ugyanazon év nov. 21-kén történt az első valódi légutazás. A merész Pilatre de Rozier, marquis d’ Arlanddal, XVI. Lajos franczia király különös engedelme folytán léghajóba szállva, a la Muette várából roppant néptömeg örvendezése közte szédelgő levegős utat megkísérlette. Huszonöt percz alatt több mint másfél mérföldnyire haladtak a la Muette várától, s oly szédítő magasban lebegtek, hogy az alattuk elterülő vidéket alig voltak képesek megkülönböztetni. A Szajna folyón, a hattyúszigetek felett átrepülve, a katonai tanoda közelében földre szállottak, mely sok nehézséggel volt összekötve. A melegségét vesztett golyó már a levegőben összeesvén, a vászonboríték tüzet kapott, s így nehezen bújhattak ki alóla. Ezen leírt vállalkozás mindenesetre egyike volt a legmerészebbeknek , föltéveazt, hogy e tűz által melegített léggömb sem csomnakkal sem szabályozó eszközökkel nem bírt. E czélszerű javításokat pár héttel később megtette Charles tanár, ki a léghajózásnak oly lendületet adott, a tökély oly fokára emelte, hogy abban lényegre nézve napjainkig felette kevés változás történt. Ugyanis 1783. dec. 1-jén Charles és Róbert könséggel töltött, 26 láb átmérőjű léggolyóval emelkedtek föl, egy kis hajóba ülvén. A léggolyó tetején egy bezárható szelep volt a könség kieresztésére, melynek segélyével alább lehetett ereszkedni. A két léghajós a légsúlymérő magasságát pontosan följegyezte, hajójuk emelkedését a koronként kivetett fövénysúly (ballast) és a szelep által igazgatván. Neslenél ereszkedtek le, hol Robert kiugorván, az ezáltal megkönnyebült léggolyó Charlest felragadta, ki szintén két óranegyed múlva fél mérföldnyire leereszkedett. Az 1784. év jan. havában tette Mongolfier a legnagyobb kísérletet. Mongolfier, Pilatre de Rozierrel s még más öttel, felszállt Lyonban egy 104 láb átmérőjű léggolyóban, de 12 percz múlva szakadozni kezdvén a vászon, kényszerítve voltak leereszkedni. Pilatre de Rozier (1784.) Versaillesben az udvar és III. Gusztáv svéd király jelenlétében ismételte légi útját. Blanchard Ferencz (szül. Andelysben 1738.) is fölrepült már néhányszor, s a Mongolfierek ekkori találmánya igen tetszett neki, különösen pedig azok, melyeket Charles tanár és Robert tettek Párisban. Megelőzte a szerencsétlen kísérlete által ismeretessé lett Pilatre de Roziert. Ő, miután első légutazását 1784. márt. - én megtette volna, 1785. jan. 7-én arra határozta magát, hogy Jeffries *) barátjával Angolországból a tengeren át Calaisba repüljön. Doverben délután egy órakor ültek léghajóra; a kedvező szél a franczia partok felé hajtván,az átkelés szerencsésen megtörtént. Három órakor Calais és Boulogne közt lebegtek, 45 perccel később a guinesi erdőnél földre szállottak — a parttól befelé másfél mérföldnyire. Két óra alatt oly messzeségre haladtak a levegőben, hogy vizen legjobb széllel nyolcz óra kivántatnék hasonló tér megtevéséhez. — A csatorna, az angol és franczia partok, térkép gyanánt feküdtek kiterülve szemeik előtt. Miután az utazás egy harmadát megtették, minden terhet, melyet a súlyegyen megtartására a hajóba vettek, ki kellett hányniok, hogy a hajónak kedvező légfolyamot megtalálják. De mintegy két mérdföldnyire a franczia parttól úgy leszállt az, hogy még ruhájukat is kénytelenek voltak kivetni. A franczia király XVI. Lajos ezen léghajózásért 12,000 frankkal, e mellett 1200 frank évi jövedelemmel jutalmazta meg bátorságát; az angolok s más nemzetek emlékpénzt verettek tiszteletére. Ott, ahol kiszállottak, első merészségük emlékére oszlop emeltetett. 1785. június hóban következett be a szerencsétlenebb kimenetelű léghajózás. Ugyanis a merész levegős vándor, Pilatre de Rozier, felbátorítva első sikerétől, egy nagyobbszerű léggömböt készített azon szándékból, hogy Romainnal Francziaországból Angliába léghajózzon. A kormány 40,000 frankot nyújtott neki a nagy készületre. Útja szerencsésen mehetett volna véghez, ha ő a községgel töltött golyót nem csatolja öszsze a melegség által könnyített Mongolfier-félével. Ezen eljárást Charles nem helyeselte, s veszélyesnek mondotta, „mint a puskaporos hordót a tűzön.“ Pilatre nem engedte magát lebeszélni, s Boulogneban társával légútjára elindult. Hanem alig emelkedett a léghajó 12,000 lábnyira, a szelep helytelen szerkezete folytán a felsőbb légkörben a község tüzet kapván, nagy lábbal lángot vetett. Fél óra múlva az első léghajózó martyr — szerencsétlen társával — oly gyorsan zuhant a croyi torony közelében a földre, hogy Pilatre azonnal szörnyet halt. Romain néhány perccel később.*) Boncztani vizsgálat utján kiderült, hogy a gyorsan kitódult könség lángja okozta halálukat. Íme, mint majd minden ilyen találmány, úgy ez is megkívánta áldozatát , s gyakorlati kivitelben teljesen nem felelt még meg az igényeknek. Megilletődve ezen szerencsétlenségtől, sokkal nagyobb elővigyázatot tanúsítottak a merész léghajósok. Blanchard azért, hogy a léggolyó megrepedése esetére a hajós megmenekülhessen, különböző mentő eszközök készítéséről gondolkozott. Ilyen a többek között a „mentőernyő“ (Fallschirm.**) — mit 1787-ben talált fel, — mely nem egyéb, mint egy több ölnyi átmérővel biró selyem esernyő,melynek fedezete alatt akármily magasból életveszély nélkül leereszkedhetni. Csendes időben, ha az ily mentőernyőre aggatott teher nem nagy, a kívánt czélnak megfelel, mig ha szélvész dühöng, ellenkezőt tanúsít. A mentőernyő tökéletesítésében nagy érdemeket szerzett később a két Garnerin. Coking (angol,) nemzetének fő jellemvonásával, hideg vérrel bírván, kifordított esernyővel akart a magasból leereszkedni, de oly rohammal zuhant alá, miszerint agyonzúzás vetett véget munkás életének. Hogy a léghajóbeli kiszállás szél esetében megkönnyítessék, vashorgony alkalmaztatik a léghajóhoz, mit kiszállás alkalmával leeresztenek.De ez veszélyessé is válhatik, mert ha a léggolyó folyóba esik le, a benlévők élete menthetlenül veszve van , minek kikerülése kedvéért oly légcsolnakot alkalmaznak a golyóhoz, hogy annak segélyével a vizen is evezhessenek. De tekintsük meg újra Blanchardot, a tevékeny léghajóst, további pályáján. Miután Blanchard, kufsteini várfogságából kiszabadult , hová politikai üldözés következtében vizetett, 1793-ban Éjszak-Amerikába menekült. Két évvel később Philadelphiába ment. New Yorkban egy léghajót épített, melyen Európába akart visszajönni, de a villám feldúlta művét, s megölte 18 éves nagyreményű fiát. Ezáltal ugyan szíve kínosan megsebesült, de maga nagyobb veszélyektől maradt menten, melyek merészletei következtében bizonyosan utólérték volna. Ugyanitt 1796. aug. havában tette 46-ik légutazását. 1798-ban Rouenben egy óriási léghajóban 16-od magával emelkedett föl, s hat órai utazás után vetett horgonyt. Ez volt egyike a legszebb légutazásoknak. Ugyanezen évben történt ama léghajózás is, melyben Lalande, a híres csillagász is részt vett. Blanchardnak Európa minden nevezetes városaiban meg volt alapítva hírneve , a 68 szerencsésen végrehajtott légutazás után. 1803. márt. 7-én jobb létre szenderült. Garnerin András Jakab — Blanchard után— egyike a legügyesebb léghajósoknak. Ő volt feltalálója „a mentőernyővel leereszkedésnek,“ s Párisban 1799. tette első kísérletét. 1800-ban a pétervári udvar előtt *) lournon de la Cliapelletől: „Vie et mémoires de lilatie de Rozier. (1186.) Pilatre arczképével. **) Mentőernyő egyjelentésű a hullernyővel. A mentőernyőnek a francziában megfelelő „Parachute.“ mutatkozott. Ettől kezdve „éjszaki léghajósnak“ nevezte magát, s bátyjának czélzását — ki a feltalálás hírét magának akará tulajdonítani, megtámadta 1815-ben november hóban kinyomatott röpiratában. 1804-ben tette nevezetes légutazását Gay-Lussac párisi tanár, ki Biotval 21,600 lábnyira emelkedett. Ezen útjában Gay-Lussac tapasztalatokat szerzett a higany, s más folyó- és fogékony testek emelkedéséről, hanyatlásáról; ezen tapasztalati kísérletei gyakori vizsgálat útján valódiaknak bizonyultak be. Nem lehet hallgatással mellőzni Blanchard aszszony vállalatait sem, ki az ily utazásokat szintén szerencsével folytatta. 1811. dec. 22-én Rómában — a világvárosban — ment föl; de midőn 67-ik útjában a levegőben egy tűzijátékot akart volna előadni, könséggel töltött golyója meggyűlt, s hajójával együtt lezuhanván, 1819. januárban Pilatre de Rozier szerencsétlen sorsában osztozott. 1815-ik évi septemberben, az id. Garnerin János, Oliver Robertson természetbúvárral együtt, vezette a rögtön esést akadályozó mentőernyők körül tett kísérleteket. Leánya Eliza, ugyanazon év sept. 21-én III. Fridrik Vilmos porosz király jelenlétében 10,800 lábnyi magasságból ereszkedett le, mentőernyő segélyével. 1816. márt. 24-én másodszor emelkedett a magasba. Utóbbi kísérleteit siker koronázta. A németek közül Jungius, berlini tanár volt az első léghajós, ki 1805-ben sept. 16-án 20,000 lábnál magasabbra emelkedett. Ily léghajózást tett Varsó mellett Reichard tanár, nejével, hatszor szállott fel és alá, a nélkül, hogy a hajónak kedvező légfolyamot megtalálta volna. (Vége köv.) *) Némelyek szerint „Jefferies“ vagy „Geffries“. Kedd martius 1. Szolnok, febr. 26. Ama túlsötét színezetű tudósításoknak, melyek legközelebb városunk kebeléből a nyilvánosság terén közöltettek, kellő mértékre leszállítása, s a baj valódi forrásának leleplezése, valamint a tett intézkedések ismertetése czélja jelen tudósításomnak. Koller százados, kir. Helytartó ő excra hadsegéde megérkeztekor azonnal összehivatta az inségi bizottmányt, s annak eddigi eljárásában valóban oly hiányok mutatkoztak, melyeknek megszüntetése épen azok által lett volna eszközlendő, kik (mint tudomásunk szerint az „Idők Tanújáéban megjelent levelek írója is) az inségi bizottmány tagjai voltak. A százados úr megérkezte alkalmával az inségi bizottmány rendelkezése alatt állott 1042 ft készpénz, s 787 ft 68 kv takarékpénztári könyvekben, 80 pozsonyi mérő gabona, tehát az ínség enyhítésére szükséges eszközökben hiány nem volt. Eddig kiosztatott 2000 ft készpénzben a zsellérek között, s azonfelül tökéletlen összeírások alapján a szükölködők hetenkint 2 font kenyérrel segélyeztettek. A helybeli zárda naponkint mintegy 190 szükölködőt látott el meleg étellel, anélkül, hogy ezek nevei ezen bizottmánynyal közöltettek volna. Ezen rövid vázlatból látható, hogy a kormány s egyes jóltevők Szolnok városa szükölködőit adom. Napi újdonságok. * Császár és Császárné Ő Felségeik a cs. k. udvari operaházban február 28-kán a magyarországi szükölködők javára rendezett akadémia jövedelméhez négyszáz forintot méltóztattak legkegyelmesebben ajándékozni. A Császár Ő Felsége febr. 28-án délben fogadta a Bécsben megjelent schleswigi előkelőket, kik legalázatosabb hódolattal egy feliratot nyújtottak át Ő Felségének. A Császár a felirat több pontjára igen kegyesen méltóztatott válaszolni. A küldöttség tagjai később Rainer Főherczeg öcs. fenségénél is fogadtatásban részesültek s azután az állammínister ur ő excjánál tisztelegtek. * Császár Ő Felsége a schleswigi küldöttséghez, mint az „Oester. Ztg“ közli, a következő szavakat intézni méltóztatott (A szöveg a szerint, a mint azt a küldöttek előadók) : „Őszinte megelégedésemre szolgál, nálam láthatni önöket Schleswigből. Én a porosz királylyal együtt felléptem önök országának megsértett jogai védelmére, mert nekem erre bizonyos ígéretek hivatást adtak , és mert Németország az évszázadok óta egy német területtel szorosan összekötött Schleswig sorsa iránt a legbensőbb rokonszenvvel viseltetik. Én önökkel együtt örülök a vitéz szövetséges sereg vívmányai fölött, melyek véget vetettek