Sürgöny, 1864. március (4. évfolyam, 49-74. szám)

1864-03-01 / 49. szám

Negyedik évi folyam. sz. — 1864. Szer­kesztő-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Kiadó-hivatal: an­tok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értéken. Budapesten házhoz hordva. Félévre 8 ft 50 kr. Negyedévre 4 „ 50 „ Vidékre, naponkint postán. Félévre 1­ . forint.] Negyedévre 5 „ HIVATALOS KÉSZ. ” ca. k. Apostoli Felsége f. évi febr. 20-tól kelt legfelsőbb határozatával, Weber János czimzetes helytartósági tanácsost s kir. tanácsost, valamint bes­­senyei S­k­u­b­­­i­c­s Gyula valóságos helytartósági titkárt, a magyar kir. helytartótanács valóságos taná­csosaivá, még pedig ez utóbbit extra statum, legkegyel­mesebben kinevezni méltóztatott. A magyar kir. udv. kanczellária Aranyossy Sándor udv. fogalmazót a magyar kir. udv. kanczelli­­riánál, a magyar kir. helytartótanács valóságos titká­rává, s Valencsics Antal helytartótanácsi fogal­mazót, a magyar kir. udv. kanczellária valóságos udv. fogalmazójává extra statum, kinevezte. A magas cs. kir. pénzü­gyministerium nemes V­á­­r­a­d­y Józsefet, a kassai cs. kir. országos pénzü­gyigaz­­gatósági osztály segédhivatalának segédét, ugyanazon osztálynál a segédhivatalok igazgatójává kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Coudenh­ove-K­a­­­ergis grófhölgy , maga Bécsből a kir. Helytartó ő exja kezeihez az alföldi szükölködők számára 800 o. é. htot küldött, mely nagylelkű adomány azonnal ren­deltetésére fordittatott. Gableuz cs. kir. altábornagy levele a „Sürgöny“ szerkesztőségéhez. „Főhadiszállás, Hadersleben febr. 21. Tisztelt szerkesztőség! Miután febr. 12-én Flens­­burgban az ő Felségétől a Császártól legkegyelmeseb­ben nekem adományozott jog folytán, hogy az ellenség előtt elhullt tisztek helyeit az arra legméltóbbakkal újra betöltsem, a 9-dik cs. kir. számú tábori vadász­zászlóalj sora előtt az illető előléptetéseket eszközölte­­tem, ő cs. kir. Felségét a Császárt, katonái atyját, ő felségét, Poroszország királyát, ő Felsége magas szö­vetségesét, a porosz kir. herczegeket, a szövetséges hadsereg fáradalmai és dicsőségének osztályosait, K. W r­a­n­g­e­l tábornagyot, a tisztelt főhadparancsno­­kot s a nemes emberbarátokat éltetem, kik nagylelkű adományok által hadseregünk sebesültjeinek sorsát enyhítik — lelkem legbensejéből következőket szóltam : Vitéz vadászok­! Még szent kötelességet kell telje­sítenünk. Győzelmünk s a­z­észünkre jutott kitünteté­sek feletti örömben nem szabad megfelejtkeznünk el­hullt bajtársaink özvegyei­­s árváiról. Szívükben kimondhatlan fájdalommal most egye­dül állnak a világon; nem kérhetnek, nekik csak könyük van ! Az é­n parancsaim alatt küzdöttek a drága halottak, kiket siratnak, kikben támaszaikat veszték el. Az Ő Felségétől legkegyelmesebben rám bízott 6-dik császári királyi hadtestnek az ellenség előtt el­hullt tisztjei és katonái hátrahagyottjait fogadott gyermekeimnek tekintem. Ma először fájlalom, hogy nem vagyok javakkal gazdagon megáldva, mert fogadott gyerme­keim között sokan vannak, kik segélyre szorulnak, na­gyon sokan, kiknek neveltetése és becsülettel­jes további fenmaradásáról gondoskodni kell. Tizennégy évvel ezelőtt oly szerencsés voltam, hogy hasonló viszonyokban, ha a jég között, a téli had­járatkor a Mária Terézia-rend kis keresztjét kü­zdhet­­tem ki, melylyel a dicső alapitónő bőkezűsége 600 fo­rintnyi érdijt kötött össze. —­ A 6-dik cs. k. hadtest özvegyei s árvái — fogadott gyermekeim — javára egy évi rend-nyugdijamat ajánlom fel, azon meggyőződésben, hogy a nagylelkű­ek kegyérzete szin­tén a hason­szél felé fordul. Számitok e mellett a sajtó jóakaratu pártolására, mely soha sem hiányzik, hol az ínség enyhítéséről, könyek szárításáról van szó. A sajtó bizonyára hallat­ni fogja szavát fogadott gyermekeim érdekében s a szerkesztőségek szívesen készeknek nyilatkoznak, hogy adományokat gyűjtve, azokat felhasználásra nekem átküldjék. Reményem nagy örömömre teljesült, s a minden oldalról, a császári birodalomból s egész Németország­ból, a gazdag s szegénytől felajánlott adományok oly tetemesek, hogy tekintve szolgálatbeli ügyekkel való elhalmoztatásomat, kénytelen voltam bizottmányra bíz­ni az adományok átvételét s feljegyzését, mely bizott­mány vezérletem alatt áll. Hogy az alap összegyűlését még inkább egysze­rűsítsem, felkérem a tisztelt szerkesztőséget, hogy ha egyátalában teljesíthető óhajom, most az adományok­nak csak jegyzékét szíveskedjék velem közleni, az ado­mányokat pedig egyelőre magánál tartani; e kérelmet ön szíves közbenjárása által egyszersmind mindazon emberbarátokhoz intézem, kik a 6-dik cs. kir. hadtest özvegyei s árvái javára adományokat gyűjtenek. Fogadott gyermekeim nevében, valamint magam részéről legszívélyebb köszönetet mondok mindazok­nak, kik egy vagy más módon az általam kitűzött czél elérésében részvétteljesen segédkezet nyújtanak. — A tisztelt szerkesztőségnek kész szolgája G a b­­­e­n­z, altábornagy.“ Becs, febr. 28. L. Istennek hála — a főkanczellár ur ma hagyta el az ágyat és bár még nagy kímélésre van szüksége, lassanként hozzá kezd látni is­mét a munkához. ” Felsége, mint értesülök, több ízben kegyeskedett a főkanczellár urhogy­­létéről tudakozódni. A hazai közigazgatás terén legújabban több érdekes változás történt. Nyitra megye fő­ispánjává Ocskay Rudolf ur neveztetett ki. Nyitrában e kinevezés kétségtelenül osztatlan megelégedéssel fog fogadtatni, mert Ocskay ur tekintélyes férfiú és bírja a közbizalmat. Petrovica úr,Csongrád megyének eddigi administrátora, Tor­on­tálba neveztetett ki főispánná, hol épen, mint királyi biztos, az ín­ség ügyében, rendkívüli ügyessége, emberszere­­tete és fáradh­atlan tevékenysége által tiszteletet és hálát egyaránt vívott ki magának. Temesmegyébe Wettstein ur me­nend mint főispán, — azon vidéken közkedvessé­­gü férfiú, ki iránt igazságszereteténél és higgadt­ságánál fogva a megyét lakó különféle nemze­tiségek egyaránt bizalommal­ fognak viseltetni. Szívből kívánjuk e hazafiaknak, hogy a legdúsabb siker kövesse működésüket! A­mint halljuk, a losonczi pályatársulat martius hó folytában, ha az időjárás kedvező marad, nagyobb mérvben fogja az ínségeseket foglalkoztatni. E pályatársulat 400.000 ftot ka­pott kölcsönképen az országos alapból, mely ösz­­szegnek egynegye­de az utóbbi hónapokban azon mérvben fizettetett ki, a­melyben a társulat a szűkölködőknek munkát adhatott. Pest, febr. 29. Az adónak kényszer alkalmazása mellett történő behajtása ellen újabban is egy felszólam­lást olvastunk, mely alkalmat nyújt, hogy a né­zeteket e tárgyban tőlünk telhetőleg tisztázni igyekezzünk. Biztos tudomásunk szerint ezen ügy már huzamosabb idő óta tárgyaltatott, s legközelebb — mint több lapokban röviden említve is volt,— az illető pénzügyi hatóságok utasítva lőnek, hogy az adónak kényszer utjáni behajtása oly adófi­zetők irányában, kik a kormány által vetőmag­gal elláttattak, vagy előlegben részesítettek, ne eszközöltessék. Ezáltal azok, kik valóban képtelenek az adófizetésre, az adóexecutió súlya alól felmentve vannak, s teljes okunk van hinni, hogy a múlt évi szárazság szomorú következményei más te­kintetben is kellőleg méltányoltatni fognak a pénzügyi közegek által, de midőn ezen rendel­kezéseknek minden méltányos kivonatot kielé­gíteni kell, másrészről fontolóra kell vennünk azt is, hogy az állami bevételekben ezen intéz­kedések folytán származó hiány elutasíthatlanul követeli, hogy a fizetni képes adózók az adót annál pontosabban róják le, s ha ezt mégis el­mulasztanák, a kényszer alkalmazása ellenük­ben már ezen tekintet által is teljesen igazol­va van. tárcza: A léghajózás rövid története. (Folytatás.) A léggolyó feltalálásának dicsősége a Mongolfier testvéreket illeti; innen az oly léggolyók, melyek ritkí­tott lég által emelkednek, napjainkban is Mongolfier­­eknek neveztetnek. Azonban az ily golyóval fölemelkedés, a­melyet a tűz vitt s magasba, a minden része éghető anyagok­ból volt készítve,­­ nagy életveszélylyel volt összeköt­ve. Ezért Charles, a természettudomány tanára Páris­­ban, egy 12 láb átmérőjű, gyantával bevont léggolyót könséggel töltött meg, melyet aug. 27-én 1783-ban Pá­riában Mars mezejéről roppant nézősereg jelenlétében föleresztett. Rövid idő alatt 3000 lábnyi magasságban lebegett, s csak három óranegyed múlva ereszkedett le a léggolyó, Páristól 5 órányira, Gonesse falu mel­lett. Azonban Charles ennek csak foszlányait lelte meg, mivel a köznép valamely ragadozó madárnak vélvén, szétrontotta. Az egész léggolyó 25 fontot nyomott, és ugyanannyi erővel ment föl. Az ily­­önséggel töltött golyók Charliereknek neveztetnek. 1783. oct. havában Mongolfier, Pilatre de Rozi­­errel s egy segéddel Párisban, tüzeléssel kiterjesztett 74 láb magas és 58 láb széles léghajóhoz kosarat al­kalmazva, fölemelkedtek, de köteleken tartottak alól, s 50 lábnyi magasban lebegtek. Ugyanazon év nov. 21-kén történt az első valódi légutazás. A merész Pilatre de Rozier, marquis d’ Ar­­landdal, XVI. Lajos franczia király különös engedel­­me folytán léghajóba szállva, a la Muette várából rop­pant néptömeg örvendezése közt­e szédelgő levegős utat megkísérlette. Huszonöt percz alatt több mint másfél mérföldnyire haladtak a la Muette várától, s oly szédítő magasban lebegtek, hogy az alattuk elte­rülő vidéket alig voltak képesek megkülönböztetni. A Szajna folyón, a hattyúszigetek felett átrepülve, a kato­nai tanoda közelében földre szállottak, mely sok ne­hézséggel volt összekötve. A melegségét vesztett golyó már a levegőben összeesvén, a vászonboríték tüzet ka­pott, s így nehezen bújhattak ki alóla. Ezen leírt vál­lalkozás mindenesetre egyike volt a legmerészebbek­nek , föltéve­­azt, hogy e tű­z által melegített léggömb sem csomnakkal sem szabályozó eszközökkel nem bírt. E czélszerű javításokat pár héttel később meg­tette Charles tanár, ki a léghajózásnak oly lendületet adott, a tökély oly fokára emelte, hogy abban lényegre nézve napjainkig felette kevés változás történt. Ugyan­is 1783. dec. 1-jén Charles és Róbert könséggel töltött, 26 láb átmérőjű léggolyóval emelkedtek föl, egy kis hajóba ülvén. A léggolyó tetején egy bezárható szelep volt a könség kieresztésére, melynek segélyével alább lehetett ereszkedni. A két léghajós a légsúlymérő ma­gasságát pontosan följegyezte, hajójuk emelkedését a koronként kivetett fövénysúly (ballast) és a szelep ál­tal igazgatván. Neslenél ereszkedtek le, hol Robert ki­­ugorván, az ezáltal megkönnyebü­lt léggolyó Charlest felragadta, ki szintén két óranegyed múlva fél mérföld­nyire leereszkedett. Az 1784. év jan. havában tette Mongolfier a leg­nagyobb kísérletet. Mongolfier, Pilatre de Rozierrel s még más öttel, felszállt Lyonban egy 104 láb átmérőjű léggolyóban, de 12 percz múlva szakadozni kezdvén a vászon, kényszerítve voltak leereszkedni. Pilatre de Rozier (1784.) Versaillesben az udvar és III. Gusztáv svéd király jelenlétében ismételte légi útját. Blanchard Ferencz (szül. Andelysben 1738.) is fölrepült már néhányszor, s a Mongolfierek ekkori ta­lálmánya igen tetszett neki, különösen pedig azok, me­lyeket Charles tanár és Robert tettek Párisban. Meg­előzte a szerencsétlen kísérlete által ismeretessé lett Pilatre de Roziert. Ő, miután első légutazását 1784. márt. - én megtette volna, 1785. jan. 7-én arra hatá­rozta magát, hogy Jeffries *) barátjával Angolország­ból a tengeren át Calaisba repüljön. Doverben délután egy órakor ültek léghajóra; a kedvező szél a franczia partok felé hajtván,az átkelés szerencsésen megtörtént. Három órakor Calais és Boulogne közt lebegtek, 45 perc­c­el később a guinesi erdőnél földre szállottak — a parttól befelé másfél mérföldnyire. Két óra alatt oly messzeségre haladtak a levegőben, hogy vizen legjobb széllel nyolcz óra kivántatnék hasonló tér megtevésé­­hez. — A csatorna, az angol és franczia partok, térkép gyanánt feküdtek kiterülve szemeik előtt. Miután az utazás egy harmadát megtették, minden terhet, melyet a súlyegyen megtartására a hajóba vettek, ki kellett hányniok, hogy a hajónak kedvező légfolyamot meg­találják. De mintegy két mérdföldnyire a franczia part­tól úgy leszállt az, hogy még ruhájukat is kénytelenek voltak kivetni. A franczia király XVI. Lajos ezen lég­hajózásért 12,000 frankkal, e mellett 1200 frank évi jövedelemmel jutalmazta meg bátorságát; az angolok s más nemzetek emlékpénzt verettek tiszteletére. Ott, a­hol kiszállottak, első merészségük emlékére oszlop emeltetett. 1785. június hóban következett be a szerencsét­lenebb kimenetelű léghajózás. Ugyanis a merész leve­gős vándor, Pilatre de Rozier, felbátorítva első sikeré­től, egy nagyobbszerű léggömböt készített azon szán­dékból, hogy Romainnal Francziaországból Angliába léghajózzon. A kormány 40,000 frankot nyújtott neki a nagy készületre. Útja szerencsésen mehetett volna vég­hez, ha ő a községgel töltött golyót nem csatolja ösz­­sze a melegség által könnyített Mongolfier-félével. Ezen eljárást Charles nem helyeselte, s veszélyesnek mon­dotta, „mint a puskaporos hordót a tűzön.“ Pilatre nem engedte magát lebeszélni, s Boulogneban társával légútjára elindult. Hanem alig emelkedett a léghajó 12,000 lábnyira, a szelep helytelen szerkezete folytán a felsőbb légkörben a község tüzet kapván, nagy láb­bal lángot vetett. Fél óra múlva az első léghajózó mar­tyr — szerencsétlen társával — oly gyorsan zuhant a croyi torony közelében a földre, hogy Pilatre azonnal szörnyet halt. Romain néhány perc­c­el később.*) Boncztani vizsgálat utján kiderült, hogy a gyorsan kitó­dult könség lángja okozta halálukat. Íme, mint majd minden ilyen találmány, úgy ez is megkívánta áldozatát , s gyakorlati kivitelben tel­jesen nem felelt még meg az igényeknek. Megilletődve ezen szerencsétlenségtől, sokkal nagyobb elővigyázatot tanúsítottak a merész léghajó­sok. Blanchard azért, hogy a léggolyó megrepedése esetére a hajós megmenekülhessen, különböző mentő eszközök készítéséről gondolkozott. Ilyen a töb­bek között a „mentőernyő“ (Fallschirm.**) — mit 1787-ben talált fel, — mely nem egyéb, mint egy több ölnyi átmérővel biró selyem esernyő,melynek fedezete alatt akármily magasból életveszély nélkül leereszked­hetni. Csendes időben, ha az ily mentőernyőre aggatott teher nem nagy, a kívánt czélnak megfelel, mig ha szélvész dühöng, ellenkezőt tanúsít. A mentőernyő tökéletesítésében nagy érdemeket szerzett később a két Garnerin. Coking (angol,) nemzetének fő­ jellemvonásával, hideg vérrel bírván, kifordított esernyővel akart a ma­gasból leereszkedni, de oly rohammal zuhant alá, miszerint agyonzúzás vetett véget munkás éle­tének. Hogy a léghajóbeli kiszállás szél esetében meg­könnyítessék, vashorgony alkalmaztatik a léghajóhoz, mit kiszállás alkalmával leeresztenek.De ez veszélyes­sé is válhatik, mert ha a léggolyó folyóba esik le, a benlévők élete menthetlenül veszve van , minek kike­rülése kedvéért oly légcsolnakot alkalmaznak a golyó­hoz, hogy annak segélyével a vizen is evezhessenek. De tekintsük meg újra Blanchardot, a tevékeny léghajóst, további pályáján. Miután Blanchard, kufsteini várfogságából kisza­badult , hová politikai üldözés következtében vize­tett, 1793-ban Éjszak-Amerikába menekült. Két év­vel később Philadelphiába ment. New­ Yorkban egy léghajót épített, melyen Európába akart visszajönni, de a villám feldúlta művét, s megölte 18 éves nagyre­ményű fiát. Ezáltal ugyan szíve kínosan megsebesült, de maga nagyobb veszélyektől maradt menten, melyek merészletei következtében bizonyosan utólérték volna. Ugyanitt 1796. aug. havában tette 46-ik légutazását. 1798-ban Rouenben egy óriási léghajóban 16-od magával emelkedett föl, s hat órai utazás után vetett horgonyt. Ez volt egyike a legszebb légutazásoknak. Ugyanezen évben történt ama léghajózás is, melyben Lalande, a híres csillagász is részt vett. Blanchardnak Európa minden nevezetes városai­ban meg volt alapítva hírneve , a 68 szerencsésen vég­rehajtott légutazás után. 1803. márt. 7-én jobb létre szenderült. Garnerin András Jakab — Blanchard után—­ egyike a legügyesebb léghajósoknak. Ő volt feltalálója „a mentőernyővel­ leereszkedésnek,“ s Párisban 1799. tette első kísérletét. 1800-ban a pétervári udvar előtt *) lournon de la Cliapelletől: „Vie et mémoires de lilatie de Rozier. (1186.) Pilatre arczképével. **) Mentőernyő egyjelentésű a hullernyővel. A men­­tőernyőnek a francziában megfelel­ő „Parachute.“ mutatkozott. Ettől kezdve „éjszaki léghajósnak“ nevez­te magát, s bátyjának czélzását — ki a feltalálás hí­rét magának akará tulajdonítani, megtámadta 1815-ben november hóban kinyomatott röpiratában. 1804-ben tette nevezetes légutazását Gay-Lussac párisi tanár, ki Biotval 21,600 lábnyira emelkedett. Ezen útjában Gay-Lussac tapasztalatokat szerzett a hi­gany, s más folyó- és fogékony testek emelkedéséről, hanyatlásáról; ezen tapasztalati kísérletei gyakori vizs­gálat útján valódiaknak bizonyultak be. Nem lehet hallgatással mellőzni Blanchard asz­­szony vállalatait sem, ki az ily utazásokat szintén sze­rencsével folytatta. 1811. dec. 22-én Rómában — a vi­lágvárosban — ment föl; de midőn 67-ik útjában a le­vegőben egy tűzijátékot akart volna előadni, könséggel töltött golyója meggyűlt, s hajójával együtt lezuhan­ván, 1819. januárban Pilatre de Rozier szerencsétlen sorsában osztozott. 1815-ik évi septemberben, az id. Garnerin János, Oliver Robertson természetbúvárral együtt, vezette a rögtön esést akadályozó mentőernyők körül tett kísér­leteket. Leánya Eliza, ugyanazon év sept. 21-én III. Fridrik Vilmos porosz király jelenlétében 10,800 láb­nyi magasságból ereszkedett le, mentőernyő segélyé­vel. 1816. márt. 24-én másodszor emelkedett a magas­ba. Utóbbi kísérleteit siker koronázta. A németek közül Jungius, berlini tanár volt az első léghajós, ki 1805-ben sept. 16-án 20,000 lábnál magasabbra emelkedett. Ily léghajózást tett Varsó mel­lett Reichard tanár, nejével, hatszor szállott fel és alá, a nélkül, hogy a hajónak kedvező légfolyamot megta­lálta volna. (Vége köv.) *) Némelyek szerint „Jefferies“ vagy „Geffries“. Kedd martius 1. Szolnok, febr. 26. Ama túlsötét színezetű tudósításoknak, melyek legközelebb városunk kebeléből a nyilvánosság terén közöltettek, kellő mértékre leszállítása, s a baj valódi forrásának leleplezése, valamint a tett intézkedések is­mertetése czélja jelen tudósításomnak. Koller százados, kir. Helytartó ő excra hadse­géde megérkeztekor azonnal összehivatta az inségi bizottmányt, s annak eddigi eljárásában valóban oly hiányok mutatkoztak, melyeknek megszüntetése épen azok által lett volna eszközlendő, kik (mint tudomá­sunk szerint az „Idők Tanújáéban megjelent levelek írója is) az inségi bizottmány tagjai voltak. A százados úr megérkezte alkalmával az inségi bizottmány rendel­kezése alatt állott 1042 ft készpénz, s 787 ft 68 kv takarékpénztári könyvekben, 80 pozsonyi mérő gabona, tehát az ínség enyhítésére szükséges eszközökben hiány nem volt. Eddig kiosztatott 2000 ft készpénzben a zsellérek között, s azonfelül tökéletlen összeírások alapján a szükölködők hetenkint 2 font kenyérrel se­­gélyeztettek. A helybeli zárda naponkint mintegy 190 szükölködőt látott el meleg étellel, a­nélkül, hogy ezek nevei ezen bizottmánynyal közöltettek volna. Ezen rövid vázlatból látható, hogy a kormány s egyes jóltevők Szolnok városa szükölködőit adom.­ Napi újdonságok. * Császár és Császárné Ő Felségeik a cs. k. udvari operaházban február 28-kán a m­a­g­y­a­r­­országi szükölködők javára rendezett aka­démia jövedelméhez négyszáz forintot méltóztattak legkegyelmesebben ajándékozni. A Császár Ő Felsége febr. 28-án délben fogadta a Bécsben megjelent schleswigi előke­lőket, kik legalázatosabb hódolattal egy feliratot nyújtottak át Ő Felségének. A Császár a felirat több pont­jára igen kegyesen méltóztatott válaszolni. A küldöttség tagjai később Rainer Főherczeg ö­cs. fenségénél is fogadtatásban részesültek s azután az állammínister ur ő excjánál tisztelegtek. * Császár Ő Felsége a schleswigi küldöttséghez, mint az „Oester. Ztg“ közli, a következő szavakat intéz­ni méltóztatott (A szöveg a szerint, a mint azt a küldöt­tek előadók) : „Őszinte megelégedésemre szolgál, nálam láthatni önöket Schleswigből. Én a porosz királylyal együtt fellép­tem önök országának megsértett jogai védelmére, mert nekem erre bizonyos ígéretek hivatást adtak , és mert Németország az évszázadok óta egy német területtel szoro­san összekötött Schleswig sorsa iránt a legbensőbb rokon­­szenvvel viseltetik. Én önökkel együtt örülök a vitéz szö­vetséges sereg vívmányai fölött, melyek véget vetettek

Next