Sürgöny, 1864. június (4. évfolyam, 123-147. szám)

1864-06-01 / 123. szám

Négy ílik évi folyam.. 123 sz. — 1864. Sz. ikes* («­hivatal: Barátok-tere 7 sz. a. földszint. Kiadó hivatal: Bar­átok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban­, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnálSÜRGÖNT Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. Vidékre, naponkint postán. Félévre 8 ft 50 kr. Negyedévre 4 „ 50 „ Félévre 10 forint. Negyedévre 5 „ HIVATALOS RÉSZ Ő C8. kir. Apostoli Felsége f. évi május 24-röl kalt legfelsőbb határozatával M­a­u­k­s Norbertét, a tiszáninneni kerületi tábla ülnökét, valamint S­z­a­l­a­y Zsigmondot, Nagy Sámuelt s Maschirievics Sámuelt, a kir. tábla számfölötti ülnökeit, a pesti kir. tábla valóságos ülnökeivé; továbbá Daruváry Ala­jost, a pesti váltó­törvényszék ülnökét, Lázár Mihály kir. tanácsost s n.-váradi polgármestert, Babos Kál­mánt, a pesti megyei törvényszék elnökét s B­a­­­ó Mi­hály budai helytartótanácsi titkárt, ugyanazon kir. tábla számfölötti ülnökeivé legkegyelmesebben kine­vezni méltóztatott. Ö cs. kir. Apostoli Felsége f. évi május hó 11-én 8432. sz. a. kelt kegyelmes udvari rendelettel Bar­de­­­c­s­i­k Endre tornai iskolatanitó vezetéknevé­nek „Bárdos­i“-ra kért átváltoztatását legkegyel­mesebben megengedte. A cs. kir. Apostoli Felsége f. évi ápril 29-én 7652. sz. a. kelt kegyes kir. udv. rendelet szerint Macher Mihály Magyar-Óvárott lakó mérnök vezetéknevének „M­á­­­r a tu­ra kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. (Lapunk 118. számában e névváltoztatás hibásan lévén közölve, adjuk azt újra.) A .­s. kir. nagyvárad-budai országos pénzügy­igazgatósági osztály Leicht Antal rendelkezés alatt lévő irodatisztet, a budai cs. k. jövedéki és fo­gyasztás­adói főhhivatalnál ideiglenes hivataltisztté, és a mint ideiglenes adóhivatali járulnok alkalmazásban lévő volt rendelkezés alatti építészethivatali írnok P­a­­duch Józsefet ideiglenes III. osztályú ellenőrré a pesti cs. kir. kőbányai fogyasztási adóvonalhivatalnál kinevezte. Ungmegye főispáni helytartója Sztankóczy Kálmán megyei bijnokot megyei írnokká kinevezte. v­ ­VEMHIVATALOS RÉSZ. Szemle. A conferentiának még mindenik ülése egy­­egy nevezetes mozzanatot képezett a dán-német viszályügy továbbfejlesztésében. A május 17-ei ülésben halálos döfést nyert a londoni szerződés a német nagyhatalmak azon kijelentése által, hogy az alól magukat feloldottaknak, s azt érvény­telennek tekintik. Semmi sem mutatja jobban e szerződés korhadtságát, mint hogy maga e ki­jelentés elégséges volt annak halomradöntésére. Maga Anglia átlátta tarthatlanságát, s a viszály megold­atlanságát bármily oly alapon, mely ama szerződésből vonná le főelvét.­­ Ezen belátás vezetett a másik nevezetes mozzanat­hoz, melyet a május 28-ki ülés hozott meg, s ez az, miszerint a dán monarchia épségé­nek elve az európai jogtételek sorából ki­töröltetett.­­ Az annyiszor előtérbe tolt állí­tólagos európai érdek tehát visszaszorult a jog elöl, s ennek most mezeje nyílt, magát teljesen érvényesíteni. Azon elvnek, azon európai érdek­nek feladása pedig oly hatalmas mozzanat a dán-német viszály ügyében, hogy az által ez tulajdonkép csak területi kérdéssé szállott alá. Ezzel azonban még nem akartuk azt mon­dani, hogy a nehézségek már annyi mintha le­győzve volnának, sőt ellenkezőleg, még erős diplomatiai harcrok várhatók, mi több, a dán meghatalmazottak a német hatalmak követelé­seinek hallatára kilépéssel s a tárgyalások fél­beszakításával fenyegetőztek. Annyira felhá­borította volna ötét az egész Schleswig és Holsteinnak külön állammá alakítása iránti kívánat, hogy állítólag kijelenték , miszerint Dánia készebb ismét a fegyverek szerencsé­jéhez folyamodni, mint magát ekként meg­adni.­­ Egyező tudósítást­­ csakugyan állít­­ják is, miszerint Dánia folyvást szem előtt tartja a háború tov­ábfolytatásának esetlegét, s külö­nösen minden erejét megfeszíti, hogy hajóhadát oly karba helyezhesse, miszerint ez a fegyver­nyugvás megszűnte után az ellenségeskedéseket ismét megkezdhesse. Megvalljuk azonban, mi­szerint mi ez új dán felforranástól többé nem tartunk. Dánia az indulatok lajtorjáján annyi­szor szállt már föl a kétségbeesés mélyéből a dölyf legmagasb fokáig, s hanyatlott gyorsan ismét alá, hogy ez újabb indulatrohamának na­gyobb következményeit sem hihetjük, annál ke­vésbé, minthogy Dánia csak nagyon is érzi, hogy valamint eddig, úgy ezután még inkább egyedül kellene a harczot vinnie, s aztán a helgolandi ütközet után éreznie kell azt is, hogy magára hagyatva a tengeren is nagyon kérdésbe van most már vonva az ő urasága, melyben azelőtt annyira bízott. Nem tartunk ennélfogva attól, hogy Dánia kétségbeesésében a háború karjaiba rohanjon, mely által csak mindent veszíthet, mig így még menthet; hanem annyi mindamel­lett bizonyos, hogy a dán követek a német kö­veteléseket ad referendum el nem fogadták. Hanem e helyett elfogadták a kormánynak előterjesztés végett az angol javaslatot, mely Schleswig csak egy részének Holstein és Lauen­­burggal együtt egy állammá alakítása által kí­vánja a megoldást közvetíteni. Ezen javaslatot, mint mondók, legalább előterjesztés végett elfo­gadták a dán követek, s ekként úgy látszik csakugyan, hogy az épség elvét Kopenhágában sem tartják többé sérthetlennek, s csak azon gondolat okoz­ott már felháborodást, hogy a her­­czegségekből többé mit sem menthetnek meg. Anglia a maga közvetítő javaslatát termé­szetesen Dánia előnyére igyekezett formulázni, s ezen javaslat képezheti most még annak re­ményhorgonyát, annál inkább, mert az orosz és franczia meghatalmazott is támogatók azt. Azon­ban e javaslat nagy ellenzésre talál a német ha­talmak részéről, s ez szintén igen természetes, mert ezen közvetítő, illetőleg felosztási javaslat nem felel meg se jognak se méltányosságnak Holstein fejedelmének t. i. (már ki annak elis­mertetni fog) vagy van joga egyszersmind Schles­wigs is, s ekkor joga van egész Schleswigs, s Európának nincs joga őt annak felétől megfosz­tani, sem a szövetségnek arra, hogy e megfoszta­tását jóváhagyja; vagy Holstein jövő fejedel­mének nincs joga Schleswigs, s ekkor méltány­talanság, csak egy tapalatnyit is elszakitni szá­mára Dániától. Ezen okoskodás elöl nem lehet kibúvni, s miután a jog itt csakugyan annyira ki van derítve, hogy arra nézve nincs többé kétség, ennélfogva csak helyeselni lehet a német hatal­mak azon ellenzését, melylyel a felosztási ja­vaslatot fogadják. — Ha osztozásról, s ez iránt kötendő szerződésről szó lehet, úgy ez csak is Dánia és a herczegségek fejedel­mei közt foroghat fen, s a többi hatalmak csak közbenjárókul szerepelhetnek. Ugyanez áll ama franczia javaslatra nézve a nép meg­­kérdeztetése iránt, jogosan csak a jogosult feje­delem kérdezhetvén azt meg. Fogja e ezt a jövő fejedelem tenni akarni? ez oly kérdés, melyre még most semmi gyanítással sem felelhetni. Anglia még egy­más követ­elését is rögtön visszautasíták a német meghatalmazottak, s ez az, hogy Kiel soha szövetségi kikötővé ne nyilvánit­­tathassék. Ezen követelés ép oly logikátlan, mint méltánytalan. Kiel Holstein herczegségben fek­szik, s e herczegség a német­ szövetséghez tarto­zik; ama herczegség fejedelmétől s a szövetség­től függ tehát közösen meghatározni, hogy mily minőségűvé szándékoznak e kikötőt tenni, s minden idegen beavatkozás ép oly helytelen volna, mintha Francziaország azt követelné, hogy Mainz szűnjék meg szövetségi vár lenni. Ezekből látszik, hogy még mindig erős ne­hézségek forognak fönn, habár a legnagyobbak már le vannak is győzve. A mezőgazdasági hitel Austriában. (A földhitelintézett.k. Az austriai nemzeti bank jelzálo­­gi hitelosztálya). (Folytatás.) A magyarországi földhitel emelésének, különösen pedig egy specifice magyar földhitelintézet szükséges­sége már régen érvényesité magát. Gr. Dessewffy Emil már 1839-ben tett „alföldi leveleiben“ egy ide czélzó indítványt; az 1844. és 1847/1848 diki magyar ország­gyűlésen szintén fejtegettetett s tanácskozás alá véte­tett e kérdés ; de a jelzálogügy hiányai, a telekkönyvi viszonyok rendetlenségei és az ősiség sajátságos intéz­ménye oly akadályokat képezének , melyek az eszme kivitelét gátolák. Az 1848—49 diki szomorú esemé­nyek s a szervezési er­jedzés, a mely a német-osztrák tör­vények életbeléptetésével szükségkép össze volt kötve, ily benső reformokat természetesen feltartóztatott. Csak 1859. végével, midőn a harczi zaj elnémul­­tával a birodalom minden részében kétszeresen volt érezhető a gazdászati élet nyugodt fejlesztésének szük­sége, létettek komoly lépések arra nézve, hogy Ma­gyarország földhitele gyámolításban részesíttessék. A magyar gazdasági egylet kezdeményezésére több nagy­birtokos állt össze, hogy egy magyar földhi­telintézet létesítésére programmot dolgozzanak ki. E Programm 1860. február hóban számos földbirtokosból álló gyűlés elé terjesztetett, a­mely rögtön gondosko­dott a jelentékeny és legalább egy millióban megálla­pított biztosítéki alap aláírása iránt. Ezen gondoskodással egy időben vétettek elő a többi munkálatok, úgymint az alapszabályok sat. ki­dolgozása, és szorgalmazhatott a császári jóváhagyás is. A választmány előterjesztésének hosszú utat kellett megjárnia. Kezdetben a ministeri küldött bizottmányi­­lag tárgyalá ez ügyet; aztán, az 1860. október 20-diki diploma folytán újólag és a megváltozott magyar tör­vénykezésnek megfelelőleg kellett a szabályokat átdol­gozni; mig végre az egész ügy meleg barátot talált gr. Forgách m. k. főkanczellárban. Miután a pénzü­gymi­­nisterium illetékességébe vágó nehézségek, melyek egy 5­2 és 6%-os papir börzeszerű jegyzését illeték, szin­tén szerencsésen eltávolíttattak, 1862. augustus 20-án adatott ki a legfelsőbb jóváhagyás a magyar földhitel­­intézet felállítására, valamint az előterjesztett szabá­lyok szentesítése is. Az alapítók 1862. September 22-ki ülésében a jóváhagyáson kívül azon örvendetes tény is közöltet­­hetett, hogy a biztosítéki alapra tett aláírások az egy milliónyi minimumot 236,000 fttal haladják túl, vala­mint hogy Ő Felsége — fentartván a kamatozás és törlesztésre nézve az országgyűlés határozatát — az országos alapból 500,000 ft előlegezést utalványozta­tok, az intézeti alaptőke növelésére. 1862. novemberben megtartatott az alakító köz­gyűlés, és 1863 october 1 -e napján tettlegesen meg­kezdhette az intézet, mint a magyar földbiro­kosok hi­telegylete, tevékenységét. A szervezés alapja — miként már említek — egy jelentékeny idegen tőke, valamint a biztosítéki és tar­talékalap hozzájárulása és az intézet valamennyi adós­­sainak összeköttetése s ekként: subsidiaris szava­tossága. A jelzálogi kölcsön közönséges biztossága tehát a magyar földhitelintézet hitelezője számára tettlege­sen még következő határozatok által szilárdíttatik: a) Hogy a fizetés elmulasztása esetében a tar­talékalapból is igényelheti teljes kielégittetését. A tartalékalap igen jelentékeny tőkékből áll. Először az 1,677,000 o. é. ftból, mely összeg 1163 végéig az intézet alapítói által biztosíték gyanánt alá­íratott, s a melynek első 10°/0 készpénzben fizettetett be, a többi 90"/„ pedig kezesség, jelzálogi bekebelezés vagy értékpapírok letéteményezése által akként van biztosítva, hogy értékesítése a lehető legrövidebb idő alatt eszközölhető; továbbá azon 500,000 ftból, melyet Ő Felsége utalványoztatott az országos alapból, s melyből 350.000 ft már fölvétetett, a hátralék pedig az országos alap pénztárában van; végre a rendes és nem jelentéktelen járulékok egész sorából, melyeknek itteni felszámítása messze vezetne. Csak egy mo­dalitást említünk, melynélfogva minden kölcsönvevő a pénz fölvételénél 1 °/„ tartozik záloglevelekben a tartalékalapba tenni, a­mely letéte­­mény, a tartalékalap többi alkatrészeinek netaláni ki­merülése után, szintén a hitelezők kielégítésére szolgál. b) Ha mindamellett ezen bő eszközök nem volná­nak elegendők, minden hitelezőnek joga van, az adó­sok solidaritása folytán az intézetnek elzálogolt bár­mely földbirtok ellen végrehajtást intéztetni, annyiban, a­mennyiben az a hitelintézet követeléseivel terhelve van. Itt tehát nemcsak hátralékok, hanem az alapsza­­bályszerű­leg csak kivételesen felmondható, és így még le sem járt tőkeadósságok is minden időben és minden intézeti hitelező kártalanítására igénybe vétethetnek. Az út, melyen a magyar földhitelintézet idegen pénzt szerez be, többféle, főleg és első­sorban itt is zá­loglevelek alkalmaztatnak, még­pedig kétféleképen : mint tulajdonképeni záloglevelek, melyek névre vagy a kézbesítőre szólnak és a megadott jelzálogi kölcsön rendes törlesztésével összefüggőleg, kisorsolás útján, legfölebb 34 ha év alatt beváltatnak ; aztán az intézet oly kötelezvényeiből (Rentenscheine), melyek a rendes záloglevelek minden előnyeivel s biztosítékával ellát­va, ezektől csak azáltal különböznek, hogy bizonyos lejárati idővel — 5 től 10 évig — bírnak, és így nem esnek kisorsolás alá. Amazok 5­2, emezek 6% évi ka­mattal adatnak ki, az elsők 100, 500 és 1000 ftos összegekről, az utóbbiak csupán 1000 ftról állítják ki, ezenfelül még bizonyos különbség is áll fenn a köve­telt biztosítás mérve iránt. A kölcsön­összeg kifizetése rendesen csak záloglevelekben és intézeti kötelezvé­nyekben történik. Azonban ezen rendes eszköz mellett felhasználja még az intézet a neki megadott letéteményzési jogot is, hogy pénztárjegyek (Kassenscheine) által tőkét szerez­zen, melyet a m­ezőgazdasági hitelre fordít. Meg van t. i. az intézetnek engedve betételeket (legkisebb összeg 100 ft) elfogadni, melyekért vagy értékesítés végett neki átadott zálogleveleket s kötelezvényeket, vagy utal­ványokat szolgáltat ki, legkevesebb 6, legtöbb 12 hóra szólókat Az ilyképen befolyt készpénz, (1863. végéig 1,055,300 frtra ment ezen összeg) többi közt arra is fordittathatnak, hogy belőle oly földbirtokosoknak, a kik egyleti tagok, különösen szigorított jelzálogi bizto­síték mellett rövidebb időre, 3—6 hóra kölcsön adassék. (Folyt. köv.) Schmidt Konrád. Alkalma volt személye­sen meggyőződni, mily szorgalommal és pontossággal vett részt kérelmező tavaly az erdélyi országgyűlés,azu­tán Bécsben a birodalmi tanács üléseiben; e szerint nincs és nem lehet oka legkevésbé is kételkedni a ké­relem indokai valóságában; de mert a ház határtalan szabadságidőt nem adhat, négy heti szabadságidőt in­dítványoz határozni. P é­p­p­e a ezen indítvány ellen van s kívánja, szó­­littassék fel kérelmező az elnökség által, hogy betegsé­gét 8 nap alatt documentálja, a ház csak azután hatá­rozzon 4 heti szabadságot. P u s c a r i u­: Országgyűlési tagok betegség mi­atti szabadságkérése nem civil­ process, hogy azt docu­­mentálni kellessék, a szabadságot ad­álui indítványoz a betegség elmúlásáig. M­é­g a Puscariut pártolja. A három indítvány szavazás alá bocsáttatván, Poppea és Schmidt Konrád indítványa elfogadtatik. Olvastatik báró Bruckenthal József hasonló mi­nőségű határidő kitűzését nélkülöző kérése. Az előbbi határozat nyomán 4 heti szabadság adatik. Elnök a múlt ülésben felolvasott és kiosztott, azután a mai napirendre kitűzött a három országos nyelvnek a közhivatali közlekedésbeni használatáról szóló törvényc­ikket megerősítő 1. f. b­ leirat iránti határozatra szólítja fel a házat. Schmidt Konrád indítványára a szentesítési szerkezet elkészítése végett az ezen törvényc­ikk irán­ti véleményadással megbízva volt bizottsághoz téte­tik át. Erre elnök felszólítja az­ illető bizottmány tag­jait, hogy d. u. 5 órakor működésök megkezdése vé­gett helyettes bízott, elnök Alduh­an elnöklete alatt gyűljenek egybe. Elnök Obertnek a múlt felésben tett interpellá­­ciójára jelenti, hogy a had­kötelezettségi idő leszállítása iránti indítvány kinyomatott és kiosztatott, sőt újból is ki fog osztatni, és a jövő ülések valamelyikén napi­rendre kerülni. P­u s­k a r i­s indítványozza, hogy az ország­gyűlési tagok számára, a végre, hogy ne kénytelenít­­tessenek az utczán állani és hogy egymással az ülések előtt érintkezhessenek és társaloghassanak, külön te­rem nyittassák, hogy a megrendelendő hazai lapokon kívül más lapok is legyenek olvasás végett kitéve. Az indítvány elfogadtatik és foganatosítására az elnökség kéretik föl. P u s c a r i u indítványozza: 1. Intézkednék az országgyűlés, hogy tagjai megfelelő szállást kapjanak oly árért, mely a katonatiszti szállásokért szabálysze­­rűleg meghatározottnak megfelelő legyen ; vagy 2. ennek meg nem történése esetében kapjon mindenik országgyűlési tag — akár egy évig tartson az ülésszak, akár rövidebb ideig, 400 frt szállásbér­pótlékot ; 3. mindenik országgyűlési tag kapjon jövet és menet mértföldenkint egy forintot útiköltsége megtérí­téséül ; 4. az elnökség bízassák meg ez indítványok ha­tározattá emelése esetére azok foganatosításával. A támogatás iránti kérdés­tétel előtt indítványo­zó a 4 ik számú indítványát visszahúzza. Teutsch a támogatás iránti kérdéstétel el­len szól. Az 1-fő számú indítvány nem támogattatik ; a 2-ik számú indítvány támogattatik ; a 3 ik szám alatti indítvány is támogattatik. A támogatott indítványok ki fognak nyomatni, kiosztatni és annak idején és helyén napirendre ke­rülni. A kérelmi bizottmány, elnök jelentése szerint, pénteken fog egybegyűlni a működése körébe tartozó némely tárgyak ellátása végett. Jövő ülés: hétfőn f. hó 30-án. Négy Szeben, máj. 30. Az országgyűlés mai ülésében az elnök kir. leiratokat hirdetett ki, melyek által az oláh nemzetiség egyenjogúsítását, s az octo­­beri diploma és februári pátens beczikkelyezését illető törvényjavaslatok szentesíttetnek. Elhatároztatott: Ő Felségéhez köszönő feliratot intézni. Az ülés további folyamában M­a­a­g­e­r benyújtá pártok­ sür­getés indítványát, hogy Ő Felségéhez folyamodás in­­téztessék, hogy az erdélyi vasútnak az oláh vasúttal való csatlakozási pontja Brassó mellett állapíttas­sák meg. Ő exja gróf Crenneville, a teljhatalmú or­szággyűlési biztos, junius közepére váratik Nagy-Sze­­benbe. B. Friedenfels üdv. tanácsos közelebb ér­kezik oda, ki az erdélyi főkanczellár távolléte s az al­­kanczellár betegsége alatt az erdélyi kanczelláriát ideiglenesen vezeté. B. Reichenstein csak később jön Nagy-Szebenbe, és pedig miután b. Friedenfels Bécsbe visszautazott. Erdélyi ügyek. I.-Szeben, máj. 25. (XLVIII. országgyűlési ülés.) — Elnök : Groisz Gusztáv. — Jegyzők : Obert, dr. Majory, Lászlóffy. — Ülés kezdete :­­ 11-re. — A múlt ülés jegyzőkönyve német nyelven olvastatik és helybenhagyatik. Dr. Teutscha napirenden kívül szót kér egy tárgy kedvéért, melynek érintése véleménye szerint a ház tetszésével fog találkozni. Múlt évi October hava óta, a­mióta az országgyűlésnek nem volt alkalma együtt lenni, az ausztriai birodalomban nagy változás történt. A dán kérdés miatt a békét háború váltotta fel. A birodalom egységét és együvé tartozását nagyban képviselő vitéz hadsereg ezen változás következtében Németország legtávolabb részében, Schleswig-Holstein­­ban és azon túl is hősileg harczolva és kitüntetve ne­mes vitézségét, új és jelentékeny lappal gazdagította a birodalom dicsősége könyvét, egyesülten egy minden­kor biztosnak bebizonyult vitéz szövetségessel. A biro­dalmi hajóhad egy része szintén vitézül bontotta ki lo­bogóját a tengeren és becsületteljesen állotta ki a sarat. Szóló a ház érzelmét reméli kifejezni, ha a helyzet lé­lekemelő méltóságának megfelelőleg felszólítja, hogy felállva éltesse a hős hadsereget és a vitéz tengeré­szetet. A ház felállva, hosszasan tartó „hoch“-al szóló ajánlatát elfogadja. Elnök tudatja, hogy Baritiunak és Buteanunak 8, Nagelschmidtnek 5 napi szabadságot adott. Olvastatik Nicola Máténak 5 heti szabadság irán­ti kérése. Hanne a apadok betöltetlenségét kiemelve (a tegnapi ülésben csak 62 tag volt jelen,) a kért szabad­ság megtagadását indítványozza. Elnök megjegyzi, hogy a kérelmező az úrbéri bizottság előadója és ekként jelenléte kívánatos. A kért szabadság megtagadtatik. Olvastatik kir. hivatalos és felcsiki esperes Era­­nosz Jeremiásnak szabadságidő iránti kérése, melyben a szabadságidő meddig tartama nincs megírva. Szerda június 1. A dunas­felléki ref. egyházkerület köz­gyűlése máj. 27-n zárta be f. hó 20-án megkezdett tanácsko­zásait. A tanácskozások ily szokatlan hosszadalmas­ságát, ez idő szerint megoldást igénylett kérdésesek halmozottsága mellett, még az is okozó, hogy a közgyű­lés annyira igyekezett rendezni a kerület ügyeit, hogy az ősz­i­el ne kelljen ismét tartani közgyűlést. — E czélját oly szép sikerrel érte el, hogy — hacsak valami váratlanul felmerülő és halasztást nem szen­vedő egyházi kérdés nem fogja magát addig előadni — kerületünk csak a jövő tavaszszal fog ismét köz­gyűlést tartani. A szőnyegen forgott tárgyak és hozott határoza­tok közül az általánosabb érdekűeket ime, lehető rövi­den közöljük. Mindenek előtt örömmel pótolom ki utólagosan, mit a múltkori tudósításomban a főpásztori előterjesz­tésből tévesztve kihagytam, t. i. azon szép dotatiókat, a­melyeket e félév alatt némely egyházaink és iskoláink nyertek. Nevezetesen: ha Batthyányi Fülöp sélyei ura­dalmában 119 hold földet; a studiorum fundus vaisz­­lói uradalmában 242 holdat ; a kincstár siklósi java-

Next