Sürgöny, 1864. június (4. évfolyam, 123-147. szám)

1864-06-26 / 145. szám

k köztörvényi ügyvédségre jelöltek vizsgálatánál szintén azon eljárás legyen követendő, mely az 1840. XV. törv. cz. által a váltóügy­védi vizsgá­latra előszabatott, haladéktalanul életbe lépte­tendő. Ezen, a tények kérlelhetlen ereje folytán mulhatlanokká vált intézkedések által a bírósá­gok a választási mozgalmak befolyása alól ki­vétetvén, a fennálló bíróságok teendői között fel­­merült aránytalanság megszüntetvén, a törvény­kezési teendők a közigazgatásiaktól minden fo­kozaton keresztül elválasztatván, a váltóbirás­­kodásnak jótékonysága minden megyére egya­ránt kiterjesztetvén, a fölebbezési fokozatokban következetes és méltányos rend hozattatván be, a bírósági szerkezetből eredő föbajok lehetőleg megorvosoltattak segyül — a jelenkor igényei­nek s a gyökeresen megváltozott viszonyoknak inkább megfelelő bírósági rendszer alapja vet­tetett meg. Minthogy pedig az ügyvédi vizsgálatoknak szigorúabbakká tétele, és a bíró­ tagoktól föltéte­lül megkívánt vizsgálatok által gondoskodva jön, hogy a jogvédelem s az igazságszolgáltatás avatatlan kezekre ne bizattathassék; minthogy továbbá a birák anyagi állása s jövendőjük a körülményekhez képest lehetőleg biztosítva le­­end, erősen hisszük és reméljük, miszerint az Utóbbiak minden erejüket s egész tehetségüket az osztó igazság hű, gyors és önzéstelen kiszol­gáltatására szentelendik, hogy igy nemcsak honpolgáraik teljes bizalmát kiérdemeljék, de a bennük helyzeti legfelsőbb várakozásnak is meg­felelvén, a magy­ar igazságszolgáltatást oly kor­ba helyezni igyekezenének, miszerint az a szom­széd országok igazságszolgáltatása mellett addig is, míg a tör­vényhozás másként nem intézkeden­­dik, becsülettel megállhasson. Az alföldi közül­erményi felügyelőségek a rPeater Lloyd B­t. évi 138-ik számában megjelent hasonczimű­ közleményére vál­­ a s­z­ó­­. A magyarországi főkorrványszéknek az Alföld befásítása érdekében tett intézkedéseinek horderejét nőtön a felhívott közlemény egész tájékozottsággal fejtegeti, és a várt sikert ezen országos munka kivite­lére hivatott felügyelők szerencsés megválasztásától feltételezvén, aggodalmát fejezi ki arra nézve, hogy az alföldi pusztai lépnek a fák iránti ellenszenvénél fogva Brigoiu mezei rendőri törvények hiányában még a leg­ezs retcsésebb választású felügyelőknek feláldozó buz­galma is meg fog hiúsulhatni. Kém lihet kellő alkalom e helyütt szólni arról, ha vájjon tanácsos lenne-e a kitűzött czél követelései szerinti batl­após kormányrendelettel eléje kerülni a törvény hoz­ásnak, egy szigorú mezei rendőri törvény ootr­ugálásával, mint inkább a gyakorlati munkatéren gyűjteni hazai szükségeink és viszonyaink követelte erdőtörvény pontjait annál is inkább, minthogy a pá­lyázati hirdetésből kiolvasható az igazgató főkormány­­szék abbeli intenziója, miszerint az eleve felállítandó két felügyelőséggel némileg csak kísérletet kíván tenni a halasztást alig szenvedő legaszályosabb alföldi vidékek­e ken, hogy az ott szerzett tapasztalatok nyomán eme nagy horderejű intézkedéseit annak idejében az egész országra kiterjeszthesse. Mezei rendőri törvényeinket illetőleg túléltük már a kort, midőn, mint Angolországban, a fát károsító a kártétel helyén felakasztatott, s hazánkban is a múlt század elején a tárnoki szék codificatiójánál fogva a fatolvajnak vagy károsítónak jobb keze a bakó által nyilvános piaczon elvágatni rendeltetett. Jelenleg élet­ben lévő mezei rendőri törvényeink a „Lloyd“ érteke­­zősének félt közültetményi felügyelőségeivel hasonló tekintet alá jöhetnek. A biablonszerű felügyelők — mint mondja — többet ártanának az ügynek mint hasz­nálnának ; ép úgy a mezei rendőri törvények elég tág mezőt engednek az illető tisztviselőnek, erélyességével megvédni a mezei gazdasági ipart, vagy ellenkezőn azt a semmittevéssel a véletlennek odadobni, engedékenység­gel a részlelkű károsításoknak feláldozni; ha azonban a pályázati feltételeket közelebbről tekintjük, azon a felügyelők teendőiül kitűzött pontban, hogy az ültet­­ményeknek károsítások elleni megóvása tiszti körük­be­n tartszik, lenfoglalva találjuk azt, hogy az ültetmén nyek megvédése érdekében mezei rendőrségi bírásko­dással mindig felruházhatók lehetnek azok, — a amlgy m. kir. helytartótanács szóban lévő munkálkodásának egész súly­át a községi iskolákra és a nép ifjúságának a fatenyésztésből bevezetésére helyezvén, a tenyész­tési ügyességgel együtt fejlődött fa iránti kegyeletben találja azon biztosítékot, mit az érintett dacoi törvé­nyekkel is elérni mindig kétséges.’. Ezek előrebocsátása után némileg meg van már felelve azon pontokra, melyeket a „Lloyd“ értekezője indítványként elősorol, n. m.: J. Hogy a községek,­­ úgy mint magánosok birtokuk aránylagos kiterjedésé­hez képest bizonyos térnek befásítására köteleztesse­nek. 2. Az ültetmények elhanyagolása, hova a gyü­mölcsfák lehernyózása s ápolása is tartozik, közrenyi­­tés súlya alá essék. 3. Fák károsítása pénzbeli bünte­tésen felül börtönzéssel is fenyíttessék. 4. Évenkint ösztöndíjak osztatnának a fatenyésztési iparban leg­több sikert bemutatók jutalmazására. 5. A népiskolák­ban gyakorlati útmutatás ny­újtatnék a fatenyésztésben és ez érdekű hasznos olvasó könyvek ajánltatnának fel. 6. Hogy a közültetményi felügyelők elég tág mű­ködési hatalommal ruháztatnának fel, melynélfogva a késedelmet nem szenvedő körülmények közt önállólag intézkedhetnének egyrészt, másrészt, hogy hatalmuk tekintélyénél fogva intézkedéseiknek kellő súlyt kölcsö­nözhessenek. Mi a tekintélyt illeti, azt a felügyelők, tiszti állá­sukon fölül­emelkedettebb miveltségü­k, az ügy iránti lelkesedésük s nyilvános munkásságuk közepette fel­mutatható eredményekkel vívhatják ki; annálfogva fel­tehető, hogy eme minden tekintetben terhes s nem fe­lettébb tündöklő javadalmakkal összekötött állásra kevésbé a sine curák — mint inkább az ügy magasz­tossága által lelkesült — nemesebb ambitióval bíró szakértelmiségek vállalkozandnak. A népiskolákban a fatenyésztés gyakorlati útmu­tatása érdekében felajánlott szakmunkák, s kiadott köz­­igazgatási intézkedések foganatosítására és a közültet­ményi felügyelőknek álland kötelességében nem csak felügyelni, hanem utazó tanárként a fatenyésztésben oktatást is nyújtani. Mellőzve egyebeket, legnagyobb horderővel azon­ban a „Lloyd“ értekezőjének azon javaslata liz, mely­nélfogva a magánosokat, úgy mint községeket érto­­kukhoz aránylagos térnek beültetésére köteleztetni kí­vánja, és igen tapintatteljesen volt ezt a „Lloydsban mint a magyar kereskedelem orgánumában megpen­dítve, mert csakugyan a hazai kereskedelemnek er­kölcsi kötelessége, sőt érdeke is követeli, hogy a mező­­gazdasági iparnak alkalmas időben és után karja alá nyúljon. Francziaországban (mint „A nép kertésze“ czimet lapom 1. évi 2-ik számában emlitem) az 1890-ki julius 20 -i törvény kényszerű erdősítésekről is rendelkezik; e czélra évenkint 400.000 ft előleg van a főfelügyelő­ség rendelkezésére megszavazva, a minthogy ez ideig 450 község és 983 magánbirtokos részesült beerdősí­tési előlegben, mert igaz, hogy nem egy két akadály áll útjában a fatenyésztési ipar előmenetelének; ta­gadni nem lehet, hogy az alig zabolázható fakárosítás nem egy két szép kezdeményt meghiúsított már; — de bizonyos az, különösen nálunk, hogy a mezőgazdasági ipar minden iránybani előmenetelének a pénzhiány — a beruházási költségek hiánya áll mereven útjában. Takarékpénztárak, biztosítási intézetek sat. pa­pírjai napról-napra nagyobb kelendőségnek örven­denek ; semmivel sem állnának alább oly intézetnek papírjai, mely a beültetendő tér lezálogolásával, tehát kellő biztosítékra előlegezné a beültetésre szükséges összegeket, melyek aztán 10—20 - 30 évi törlesztéssel visszafizettetnének. Egy ily intézet biztosan elhelyezve tőkéjét, az élénk pénzforgalom magasabb osztalékokat tenne ki­látásba, és a mezőgazdasági iparnak alkalmilag nyúj­tott eme segély indirect után ismét a kereskedésnek kamatoznék. Francziaországban az erdészeti felügyelőség ve­zeti még a kényszerű beültetési munkálatokat is az illetők kívánságára; nálunk érintettem intézet az Ültet­­ményi felügyelőségekkel magát kapcsolatba téve, meg­oldhatná azon kérdést, melyet a Lloyd értekezője első pontban felállít, s m­lyet a mezőgazdasági ipar mai nyomasztó helyzetében a törvényhozásnak még csak feladni is vajmi nehéz lenne. A hús tenyészetében évek óta már hanyatló ha­zánk belásitási országos kezdeményezéséhez hogy minden erők sorakozzanak, követeli productív hazánk helyzete, mert indokolni sem szükség azt, hogy a me­zőgazdasági ipar pangásával aléltságban hever a nem­zeti erő valamennyi tényezője. L­u­k­á­c­s­y Sándor: Egy­­funa­ kereske­de­lmi térenlat. T­é­r­e­y Pál 2 ik czikkében kiemeli, mikép a jelen viszonyok közt a pesti s­limbergi kalmárok, kik ezen átmeneti kereskedéssel foglaltastak, nagy ne­hézségekkel küzdenek azon beviteli czikkektől fize­tendő vám folytán, melyek csak mint átmeneti czikkek kelnek át. — És minthogy a kereskedés legna­gyobb részt kisebb kalmárok kezei közt van , e körülmény az üzletet még nehézkesebbé teszi. —Hogy mindezen segítve legyen, a társulat első feladata lesz: Pesten egy entrepót­nak felállítása, miáltal a társulatra azon könnyebbség háramolnék, hogy képes volna na­­gyobbszerü készletek befogadására és készentartására, a nélkül, hogy azok megadóztatás alá jönnének.­­ Az itt felhalmozott kereskedelmi czikkek a birodalmon keresztül Török-, vagy más országokba fognak szállít­tatni, minden átviteli megadóztatás mellőztével, vagy, ha úgy kivántatnék, a birodalom határain belül is fo­gyasztási czikket képezhetnek, miután előbb megadóz­tattak. Ezen, most emlitett neme a kereskedésnek egé­szen a társaság kezeibe esnék ; de minthogy nem lehet feladatunk egyedáruságot gyakorolni — különösen kezdetben, midőn még részben avatatlanok vagyunk ezen kereskedést illetőleg — ugyanazért arra fogunk szorítkozni, hogy ezen üzletet azon kereskedők megbí­zására és javára végezzük, kik ezzel foglalkoznak, és a­kik, használva a társulat raktárait, készek commis­­siókat fizetni. Ha a társulat e czélra alkalmas helyiségeket Pesten nem bérelhetne, vagy nem találna, saját költsé­gein fog egy épületet felállítani. Nagy szükség mutatkozik továbbá a magyar- és gácsországi birtokos osztálynál egy oly kereskedelmi csarnok felállítására valahol a központban, hol ma­guk személyesen intézhetik terményeik eladását a nagy országos vásárok alkalmával, minek például évenkint négyszer tartatnak Pesten, hova szép szá­mú külföldi kereskedők szoktak gyülekezni. — Je­lenben úgy az eladó, mint a vevő legtöbb esetben apró közvetítő üzérek kezei közé jut, kik megveszik a terményeket, s haszonnal ismét tovább eladják. — Ezek után könnyen belátható, hogy ha az üzlet com­­miscióban történik vagy adatik, nagyobb a lehetőség, hogy a termelők magasabb árakat érnek el, s ezzel egyidejűleg maguknak jövőre számos vevőket biztosí­tanak. Most még nincs szándékában a társulatnak a ki­vitelre alkalmas facemnek, és talán a gyapjúkereske­­déssel foglalkozni, minthogy jobbnak találja egyelőre egész tevékenységét két-három fő­ terménynyeli üzérke­désre szorítani. Bizton lehet reményleni, h­ogy a magyar földhi­telintézet, mely az ország legkitűnőbb birtokos osztá­lyából alakult, a pesti kereskedelm­i kamra, az orszá­gos magyar gazdasági egylet, és más kereskedelmi egyletek befolyásos tagjai készségesen fogják ezen kereskedelmi társulatot pártolni, s annak minden le­hető segítségére lenni; remélhető továbbá az is, mi­szerint e társulat megalakítására nagyszerű aláírások fognak az országban történni. Mindenki óhajtja egy oly erőteljes kereskedelmi organisatióval bíró társulat létrejöttét Angliában, mely hitelnek és becsületes igazgatóságnak örvend az orszá­gon kívül. Mindezekre nézve már történtek megállapodások egy tapasztalt kereskedő egyéniséggel, ki mintegy 20 éve Pesten üzletet folytat, hogy ez, a már kijelölt an­gol igazgatóval egyetértve, a további fejlődést in­tézze. E kivonatilag közlött tervezet szolgáljon egyelő­re tájékozásul és mintegy kiindulási pontul mindnyá­junk számára, kiket a tárgy közelebbről érdekelhet; ne­kem csak egy hozzáadni valóm van még, az t. i., misze­rint ismerve az egyéniségeket és azok hatáskörét, kik e társulat sorsát intézik, semmi kétség nem marad fenn, hogy e tervezetet sokkal előbb, mint hinnék é s mint hozzászokva vagyunk, siker és kivitel követendi. Külföld. FRANCZIAORSZÁG. A „Patrie“ szerint Car­not, Corbon, Garnie­r,­age­s, Durand, Darier s több más ügyvédek Gonet vizsgáló­bíró elé idéztettek, oly czélból, hogy visszaadassanak nekik némely oly iratok, melyek a házmotozások al­kalmával foglaltattak le, s melyek egyáltalában nem vonatkoznak a megkezdett vizsgálatra. Azt állítják, hogy a D­r­é­v-ügyben szereplő Ügyvédkari tagok nem fognak f. hó 28—29 kó előtt kikérdeztethetni. Az ügy­védi kar tanácsának f. hó 21 én tartott heti ülésében is szó volt a múlt csütörtökön eszközlött házmotozá­sokról. Tuniszban a helyzet nem változott, s még meg­erősítésre vár azon hír, miszerint a Khasnadar — k­eddig Francziaországnak ellenfele volt — az esemé­nyek tekintetéből a franczia politikához igyekszik kö­zeledni. Mint magán-tudósítások jelentik, a tuniszi föl­­kelés élén álló arab bey­r­a­f környékére indult, hogy ott a M­edjerdah törzsei közt önkényteseket fo­bor­zzon. Azonban noha ama vidék lakossága igen fana­­ticus, szándékát még sem viheté keresztül. Az összes törzs­főnökök azt válaszolák neki, hogy miután a rájuk kivetett igazságtalan adótól fölszabadíttattak, nyugod­­tan akarják magukat viselni. A „Moniteur Algérien“ következő, Ammi M­u­s­­s­z­á­b­ó­l , f. hó 16 ról kelt tudósításokat közöl : D­e­­­i­g­n­y tábornok f. hó 10-én Géryvilleből El-Abiod-Sidi Cheik felé indult; a fölkelt törzsek fut­nak előtte, viz­i élelmiszerek szűkében, s nagy nyo­morban lévén. A tábornoknak 16-én kelle El-Abiodba érkeznie. Jassuf tábornok Laghuatból Dzselfába tért vissza, miután kerülete déli részének összes ügyeit elintézte. L­­­e­b­e­r­t tábornok s Lapasset ezre­des hadoszlopai 14-én a meknessáknál működtek, s azoknak sok emberüket megölték. A francziák 2 holtat s 17 sebesültet vesztettek ; ez utóbbiak közt van C­h­a­­t­i 11 é­n alhadnagy is. Az alkormányzó 15 én Ammi- Musszába érkezett, hol két hadoszlopa egyesülve van. Ő legközelebb a meknessák-, chikkalák- s choualákhoz menend. Martineau tábornok Bou-Chetoutban fog megtelep­ülni, a törzseket meggátolván a délfelé futás­ban. Rose tábornok — ki élelmiszerek szerzése vé­gett Zamorádba ment — minden ellentállás nélkül vo­nult be Darben-Abdalláhba. Ő legközelebb a flották el­len fog működni, kik egy újabb izgató befolyása alatt vannak. A flották több töredéke lépéseket tett a kegye­lem kinyerése végett. Az al­kormányzó tudata velük, hogy sátraikkal s nyájaikkal a Meknessa völgyében kell összegyűlniük, s hogy ő ott jelölendi ki ama fölté­teleket, melyek alatt hódolniok kellenci Constantine tartományában folyvást nyugalom uralkodik, s a tebes­­sai kerületben intézkedések tétettek, ama megtámadá­sok visszaverése végett, mikkel a tunisziak fenyegetik az ottani törzseket. A „France" egy „Angolország s Európa“ fölirata hosszasabb czikkben azon kérdésre, ha várjon az an­gol kormány az öt háborúra ösztönző zajgánnak enged­ni, s a dán-német kérdésben szavakról tettekre fog-e átmenni, — az eddig történtek után ítélve — tagadó­­lag válaszol. Szerinte se P­a­­­m­e­r­s­­­o­n, se Rus­sell lord nem tettek ez érzést egyetlen szóval is, a parliamentben interpelláltatva, a tettleges beavatkozás szándékára. Mindemellett is azonban meg­örténhetik, hogy az értekezleti fáradozások teljesen meg fognak hiúsulni, s akkor Angolországnak komolyan meg kell fontolnia, ha vájjon tanácsos lenne e néla fegyvert fog­nia. Angolországra nézve elsőrangú érdekről van szó, s a helyzet a dán német háború kitörése óta II. Britan­niára nézve tetemesen módosult. A­hol az máskor ben­­sőségre talált , ott most bizalmatlansággal , sőt bi­zonyos mérvben még ellenséges indulattal is kell találkoznia, s még Dánia is csak kétkedve fogadja an­nak ígéreteit. Angolország saját te­továló politikája ál­tal elszigetelő magát, s még a Francziaország által neki nyújtott baráti kezet is a legfontosabb kérdések­nél s érdekeknél visszautasítá. „Nemde“ — úgymond — „Angolország ezáltal megfontola­tlanul annak tévé ki magát, mi most reá bekövetkezett, t. i. hogy elszi­getelve áll a nagyhatalmak közt, s nem bir többé ama saját erővel, ama tetemes befolyással, mely egy nagy népnek megengedi, hogy tekintéllyel működhessék , a nagy kérdések megoldása, az általános béke megszi­lárdítása, s ama véres harczok kitörésének meggátlása végett, melyek Európa jelen helyzetében még súlyo­sabb bonyodalmak előidézésével fenyegetőznek, s a jogosság­i humanitás érzelmét mélyen megsértik ?“ Lavalléea „Francziaország természetes ha­tárai“ ez, már említett röpiratban, folytatólag igen ér­dekes földrajzi leírását adó et­ész Francziaor­szágnak; természetesen hadműtani szempontból veszi a földraj­zot s vázlatának eredménye nem más, mint hogy Fran­cziaország kellőleg védett állapotban van minden rész­ről, csupán a Rajna felől áll nyitva az út minden ellen­ségnek, ezen haladtak a szövetségesek Párisba. XV. Lajos — folytatja a ligáról Lavallée — elő­de példáját követve, 25-re emelte német ezredei számát. Neveik valónak : Fürstenberg, Royall Allemand, Salm- Salm, Lamarck, Hessen, Darmstadt, Nassau, Royal- Deux Ponts, Royal-Baviére, Royal Liegois stb. A Rajna balpartja valóságos Élsz­iszlön a XVII században. Tu­­renne a 30 éves háború idején kímélte ezen tartomá­nyokat. Most a Vauban által megerősített franczia határok­ra tér át Lavallée. A nymregeni béke idején Francziaor­szág határait jelölték : 1) a lauterburg-dünkircheni egyezményes vonal, beleértve a franczia csapatok ál­tal megszállott Lothringent; 2) a Rajna a Lautertől Baselig, kivéve Strassburgot és területét; 3) a Franche­■MnBHnaMBaaMMMBNMHeaaRB­leteket hoz az ottani jégesők, felhőszakadások és folyam­­áradásokról. A folyton tartó nagy esőzések miatt a Sza­mos elhagyva medrét nagy károkat okoz mindenütt. Folyó hó 20 kán déltájt még jobban megáradt, a sétatért egé­szen elborttá, s a szöllökhöz átjáró hidat veszélylyel fe­nyegeti. A vízhez közeliévő házakat még az­nap elönté a viz, a lakosok kiharczolkodtak mindenütt a part hosszá­ban. A nagy gond­ és fáradsággal kezelt kerteket elbob­­ta, s helyenként tönkre tette. — Épen most vesszük azon hirt, hogy az Aranyos is áthágta árkát Tordánál, Keresz­tes- és Egerbegynél. Részletesebb tudósításaink még nin­csenek. — Szamosujvárról írják, hogy az országút vona­lában Válaszút, Jenő, Bonczhida, Iklód, Szamos-Ujvár stb. stb. határait a nagy esőzések következtében a viz tönkre juttatá. A Szamos medréből több elnyire kihágott; az országút sok helyi kövektől annyira járhatlanná van téve, hogy helyreállításán 30—40 ember dolgozik. Iklód határán a viz­ár egy nő és leányka hulláját vetette ki. — Mint a „K. K.“-ből látjuk, Udvarhelyszéken is tetemes károk okoztattak a S­omoród vizének és Várcza pataká­nak kiáradása által. Ugyan a Ssomoród vidékén, neveze­tesen Szent Mártonban és Derzsen két asszonyt sújtott agyon e férgéta­gok alkalmával a villám. E falukon, to­vábbá Slomoród, Szent-Pálon, Dályán, Almáson és Ka­­rácsonfalván jelentékenyek az árvíz okozta pusztítások. * Nem csak Erdélyben, hanem Galicziában is nagy felhőszakadások és vizáradások voltak. Ugyanis Lemberg­­ből távirják f. hó 23-káról. Ileves felhőszakadások kö­vetkeztében az utak sok helyen megszakgattattak. A nad­­vernai úti kerületben a Kárpátokban, és a delutyni fő­útvonalon több hidat megrongált és elsodrott az árvíz. Tegnap pedig a dobromili és mosclskai hidat rongálta meg. A Sau, Przemyslnél kiáradt medréből, s Blonie kül­várost elöntötte. Zaleszczykiben ma a hajó­hidat hajóival is a kikötőhajókkal együtt elvitte az áradat. * A nemz. színpadon B o i­­ d i e u „Fehér asszony“ czímű operája igen kedvezőleg fogadtatott. Egy kissé ké­sőn került ugyan műsorozatba, de most is jobb mint soha. Boildieu zenéje bájos, dallamdús és jellemszerű. Az elő­adók közül a Pauli párnak jutott leghálásabb feladat, kü­lönben is ez énekes pár épen ily operákban van tökéle­tesen otthon. Innen a siker, innen a tetszés. A zenekart az ifjú Erkel igazgatta. * Balaton Füreden a fürdői gyógy­vendégek,illetőleg családfelek száma a f. hó közepéig 123 volt. * A villányi hegységben — mint az „I. T.“ közli — a jég minden szőllőt elvert, úgy hogy az idei termés végkép tönkre van téve. A jéggel együtt oly zápor hullott, hogy némely nem elég jól takart pinezében, hová az eső­víz behatott, a boros hordók ide s tova úszkáltak. * Tehát a­mire az „Üstökös“ kiváncsi volt : D­o­­n­a­t­o a féllábú tánczos csakugyan össze akarja ütni­­ a bokáját; hogy, hogy nem, azt nem tudjuk, elég az hozzá,­­ hogy most Bécsben javában tanulja a csárdást és Pestre érkezve be akarja nekünk mutatni. * Az Á 1-D o n a t o czímű paródia már e héten adatik a budai népszínházban, zenéjét Strausz fiatal zene­szerzőnk készítette. A czímszerepet Partényi játsza. *Egressy Gáborról a „Főv. Lapok" a követ­kező örvendetes hírt hozza: A beteg — úgymond — folyvást érthetőleg és elég könnyen beszél, s egyik keze kivételével minden tagját mozgathatja; arcza is, mely szélhüdéseknél rendesen eltorzul, nyeri vissza előbbi ne­mes alakját. Az orvosok remélnek. * Ugyancsak e lap hírei közt olvassuk, hogy Szi­lág­y­i Béláné elhunyt színésznő sírjára nem sokára dí­szes emléket emelnek azon jelentékenyen megszaporodott összegen, melyet az elhunyt fiatal színésznő tisztelői, ba­rátai és férje adakoztak össze. Síremlékét most készíti Dunaiszky. * Régebben, tán évek előtt emlékeztünk egy képről, melyen művészveterá­nunk Barabás dolgozik, s a mely a pesti lánczhíd alapkőletételi ünnepélyét ábrázolja- E nagy s perspectiva tekintetében kitűnő festvény, mely egyszersmind az akkor jelenvolt hazafiak közöl mintegy száznak hű arczképe által is érdeket nyer, elkészült. Mint tudjuk, K. Sina tulajdona s az ő megrendelésére készitte­­ték, mindazáltal egy ideig a műegylet tárlati helyiségében látható lesz. — A bérkocsisok önkényes zsarolásainak az illető helyről foganatba vett intézkedések folytán remélhe­tőleg mindenkorra vége vettetvén, óhajtandó volna, ha a házmesterek is hasonló hivatalos figyelemben részesít­­tetnének.A kapucsukás ideje nyáron 10 és télen 9 óra este. Ez régi szabály, de azért tudunk kétemeletes nagy háza­kat, hol még júniusban is hol félső kor, hol jóval tíz előtt már zárják a kaput, s a 10 óra előtt betérőtől is dijt kö­vetelnek, s ha az illetéktelen dijt megfizetni vonakodik, a házmester gorombasága emlékezetessé teszi előtte ez­­ estét. Nem nevezünk ezúttal számot, csak azért, mert so­kat is kellene megneveznünk. A szelid lelkületű házmes­tereknek azonban még arról sincs határozott tudomá­suk, hogy a reggeli kapunyitásnak melyik a törvényes órája télen nyáron, mindenesetre szükséges volna reájuk nézve egy kis újabb hathatós instructió. A Pest város tiszti főorvosa május havi s­e­­bészeti és egészségügyi jegyzeteiből kö­­vetkezendőket közöljük : Az idő­járati viszonyok rend elleni hüvesek valának, úgy hogy több napon lehetett fagyot és havat észlelni. A légkér havi közép­foka csak is -j- 1 l°ia R ra rúgott, holott rendes években ez -j- 14' R-on felül áll; a légköri csapadék 15.07, a harmat mennyisége 2.40, s igy a csapadék egész öszvege 18.45­ par. vonalra rúgott, az elpárolgás 60.22 par. v. A közegészség állapota nem a leg­jobb, a betegesedés nagyobb mint aprilban; az uralkodó kétnemző hurutos és a hó vége felé csorvás lett. Aránylag szaporodtak az agy-és ideg­­bántalmak, az emésztő­szer­­vek bajai és az általános betegségek, az utóbbiak közt a hagymáz és a váltólázak, apadtak átalában a légzés­szervi bántalmak, de ezek közt a tüdőláb és gümőkór nagy mérvben és az utóbbiban felette nagyobb a halan­dóság. A kimutatott 4899 betegesedési eset közt 2882 járólag, 2017 a kórházakban fekvőleg orvosoltatott, és p. 1478 a p. sz. Rókus , 82 a szegény gyermek , 104 az izraelita­ s 24 a keresk. kórházban sat. — Ezekben a gyógyulási arány 47:18, a halálozási pedig 8-37%­ volt. — Egy-egy ezer beteg közt általában szenvedett 2 agy­­vérömlényben, 40 szembántalmakban, 35 tüdőlábban, 67 tüdőgümőben, 105 bujakórban, 01­1 himlőbék, 2 vörheny­­ben, 2 kanyaróban, 27 hagymázban, 25 váltólázban, 53 csúz és köszvényben hat. A halálozás nagyobb volt mint a múlt hó­ban, halt összesen 660 ember, és pedig 390 fi és 270 nőnemű. Életidőre nézve volt : 0—1 é. 187, 1—10 é. 96, 10—20 é. 30, 20—30 é. 57, 30—40 é. 93, 40—50 é. 64, 50—60 é. 58, 60—80 é. 65, 80 éven felül 10. A halál indokát tekintve volt : 31 halva­szülött, 29 halt veleszülött, és 24 agg-gyöngeségben, 1 himlőben, 1 vörhenyben, 7 torokgyíkban, 6 kökhurutban, 24 hagy­mázban, 21 hasmenésben, 1 vérhasban, 29 tüdőlokban, 164 tüdőgümőben, 58 rángásokban, 33 büdösben; öngyil­kos 4 volt stb. Született 597, és pedig 321 fiú, 276 leány­­gyermek; ezek közt volt 212 törvénytelen; tehát ez utóbbi 35,sl°/o aránynyal. Kevesebb — 63-al—­ született mint halt. Házasult 152 pár. Hasznos házi állatainknál jár­vány nem mutatkozott. . -

Next