Sürgöny, 1864. június (4. évfolyam, 123-147. szám)
1864-06-03 / 125. szám
Négy.dik évi folyam. Sírkesztő-hivatal: Barátok-tere 7 sz. a. földszint. Kiadó hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. 125 sz. — 1864. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnálSÜRGÖNY Péntek junius 3. Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. Vidékre, naponkint postán. Félévre 8 ft 50 kr. Negyedévre 4 B 50 „ Félévre 10 forint. Negyedévre 5 „ HIVATALOS KÉSZ. ” C8. kir. Apostoli Felsége folyó évi május hó 2-kán kelt legfelsőb határozatával legkegyelmesebben elrendelni méltóztatván, hogy azon r. a. államszolgáknak, kik további szolgálatra alkalmasak, s mindeddig feddhetlenül szolgáltak, járandóságaik, a m. évi május hó 29 -én kelt legfelsőbb határozat értelmében, ismétt alkalmaztatásuk idejéig, azoknak ellenben, kik a rendelkezés alatti egyénekkeli elbánásra nézve fennálló bizottmány javaslata folytán szabályszerű elbánás alá veendők, járandóságaik mindaddig, mig az említett javaslatra végleges határozat hozatik, csonkitatlanul meghagyassanak. Az erdélyi kir. udv. kanczellária, az érdeklett cs. kir. ministeriumokkal egyetértőkig, a péterfalvai erdélyi papírgyár üzlete számára Borckenstein Károly bécsi nagykereskedő, Grod József kereskedő s Hebl József gyárigazgató által alapított részvénytársulat alapszabályait helybenhagyta. Szepes megye főispáni helytartója Hoffmann Arnold, szab. kir. Lőcse város eddigi aljegyzőjét ezen szab. kir. város főjegyzőjévé, helyébe Stanik Lajos megyei joggyakornokot aljegyzővé, s Baronássy János városi dijnokot ugyancsak azon szab. kir. város tiszteletbeli aljegyzőjévé kinevezte. Zemplén megye főispáni helytartója Rimay Mihály hites ügyvéd és megyei rendes írnokot, Vasa Imre és Grega Károly joggyakornokot tiszteletbeli esküdtekké, Nyomárkay Oszkár joggyakornokot pedig tiszteletbeli megyei aljegyzővé kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ Szemle. Ma, jan. 2-án kelle ismét conferentiaiülésnek tartatnia, s minthogy a fegyvernyugvás lejártának határnapja is közeleg, azt tartja a berlini „Nordd. Z.(t, miszerint a fegyvernyugvás meghosszabbítása ügyének kelle mindenekelőtt szőnyegre kerülni. Austria és Poroszország, egyező tudósítások szerint, a fegyvernyugvás alkalmából Alsen szigetének cserében Jütlandért leendő átengedését szándékoztak indítványba hozni, de e tudósítások nem állítják, hogy a német hatalmak ezt a meghosszabbítás múlhatlan feltételéül akarták kikötni. Ellenben Dánia nem csak föltételeket tűz ki, hanem fenyegetőzik is. Két nappal a conferentia ez ülése előtt hivatalosan jelentett, miszerint a kikötők ostromzárlatát ismét foganatba veszi, ha június 12-éig — mint a fegyvernyugvás lejártának napjáig — talán a hatalmak a meghosszabbítás iránt meg nem állapodtak ? nem, hanem ha addig a béke előzményei megállapítva nem lesznek. Dánia e szerint alternatívát állít föl: vagy megállapítja a conferentia addig a béke oly előzményeit, melyekbe ő természetesen beleegyez, vagy újra megkezdi az ellenségeskedéseket ! Azt hitlik, hogy a győztes szól, kit az eddigi események feljogosítanak ezen hangra, ha nem tudnák, hogy a kétségbeesett ember őrült reményekre is képes. Annyi bizonyos, hogy ha Dánia ezen fenyegetés által a német nagyhatalmakra akart nyomást gyakorolni, nagyon eltévesztette czélját. Dánia e merev magatartása azonban anynyit mégis elárul, miszerint nem csak maga bátorítgatja magát, hanem másrészről is biztatják. Tegnapi tudósítások orosz befolyásnak tulajdoníták a dánok új fölemberedését, s a maiak legalább is nem cáfolják ezt meg. A bécsi „Presse“ szerint a londoni conferentia május 28 -i ülésének Bécsbe érkezett teljes jegyzőkönyvéből az tűnik ki, miszerint Oroszország nem csak általában fenntartá Holstein egy részére való jogát, hanem egyenes igényeket is emelt Kielre s ennek kikötőjére. Oroszországnak ez utólagos, rögtön oly ellenséges föllépését Németország ellen egy bécsi lap többek közt onnan is magyarázza, hogy Holstein vagy Lauenburg egy részére való igénye által folyvást fen kívánja magának tartani azon kilátást, miszerint esetleg ezen szövetségi birtokrész által a szövetségben széket és szavazatot nyerhetend. — Meglehet, hogy Oroszország e szempontot sem téveszti szem elöl, azonban mi jelen magatartását inkább látjuk megmagyarázva azon félelem által, melyet egy skandináv unió létrejöhetése végett, különösen Finnland közelsége miatt táplálni látszik. Ezen skandináv unió eszméje, mint egy rajnai lap constatirozza, már ott is kezdi az elméket foglalkoztatni, hol ekkorig legkevésbé akarának arról hallani. Az angol államférfiak közöl nem egy nagy előszeretettel beszél a svéd trónörökösnőnek Keresztély király fiávali egybekeléséről. Az, hogy Angliában erről már nyíltan beszélnek, elég arra, hogy ez eszme továbbfejlődését lehessen várni, de elég különösen arra, hogy Oroszország nyugtalanodjék. Meglehet ezeknél fogva, hogy az orosz befolyásnak csakugyan része van a dánok új ellentállási kedvének fölélesztésében, de másrészt kedvező körülmény az, miszerint az angol minisztériumnak nagy érdekében áll, hogy a conferentia ne eredménytelenül oszoljék szét. A „K. Zig“ találóan jegyzi meg, miszerint az angol kormánynak nem sokat kell attól tartania, bármily kedvezőtlen megoldást eredményez is a conferentia Dániára nézve, de a minden eredmény nélküli szétoszlás oly csapás lenne Palmerston kabinetjére nézve, melyet ez alig élhetne túl. E körülmény, mondják, kedvező a conferentia kimenetére vonatkozólag, de mertl,igőzebb és fontosabb ennél az, ha a német hatalmak közt eddig létezett egyetértés ezután is fönmarad. Mi erre nézve nem is táplálunk semmi kétséget, de mégis megemlítjük, miszerint Bécs és Berlin közti versengésről szárnyalnak hírek. Ezek szerint a két kabinet egy leendő katonai határvonal iránt közel állna ugyan a kiegyezéshez, de minthogy Bécsben Apenradetól Tondern felé kívánják huzatni, Berlinben valami más, különösbet akarnak, mit nem mondják a hírek. Szintúgy azt sem igen szeretnék Berlinben,hogy egy önálló Schleswig-Holsteinnak augustenburgi ág alatti alakittatása iránti inditványnyal meg hagyák magukat előztetni, s most túl akarnának Austrián tenni azáltal, hogy a népszavazást pártolnák, amig másrészt az augustenburgi herczeget Berlinbe édesgetik, hová Kielből már el is utazott. Ily apró versengésekről szárnyalnak, mondjuk, hírek, de megjegyezzük, miszerint ha azokban van is valami igaz, Németországnak nincs azoktól mit tartania, mert ekkorig is, t. i. a dán ügy folyamata alatt, csak használtak ügyének. A mezőgazdasági hitel Austriában. (A földhitelintézetek. Az austriai földhitelintézet). (Folytatás.) Most a legfontosabb, legújabb austriai jelzálogi intézetre, t. i. az austriai földhitelintézetre térünk át. Ezen intézet franczia pénzemberek teremtménye, minek bővebb megvilágítására a múltra kell kissé visszatérnünk. A franczia pénzhatalmasságok 1854 óta — miként tudjuk — folytonosan törekesznek arra, miszerint Austriában szilárd állást foglaljanak el, a nélkül azonban , hogy eddig jelentékeny eredményre jutottak volna. Ezen pénzembereknek a császári kormánynyal kötött első üzlete, amint most kitűnik, annak idejében nagyon túlbecsültetett. Az austriai vaspályák, melyeket a francziák megvettek, a fölszerelésre roppant öszszegeket szükségeltek. Ugyanez áll még nagyobb mérvben a szintén általuk megvásárlott bánáti uradalmakról s bányákról. Ezek eddig igen nagy összegeket nyeltek el, és a dolog vége az, hogy az igazgatótanács ezen bányatelepek legnagyobb részének növelésével kénytelen felhagyni, mert a részvényesekkel szemben nem felelhet meg az eddigi gazdálkodás iránt. A párisi pénzhatalmak második kísérlete, melylyel Austriában biztos állást igyekeztek foglalni, 1856-i évről kelt, mely idő a hitelintézetek kora volt. Mindenütt alakultak ilyenek, és a francziák azt ajánják a császári kormánynak, hogy Austriában is létesítenének ily intézetet. Az alkudozásokat azonban meghiúsító azon körülmény, hogy Bruck báró a részvénytőkét 60 millió forintban akarta megállapítani, minek ellenében Pereire úr azt bizonyítá be, miszerint ily nagy részvénytőke semmiesetre sem hajtana hasznot a részvényeseknek. Azóta a párisi pénzhatalmak Austria irányábani viszonya kissé meghűlt. A Bécsben legnagyobb befolyással bíró pénzügyi egyéniség, Wodianer úr auspiciuma alatt új kísérlet tétetett javal arra, hogy Bécsben biztos állás foglaltassák el. A párisi „Credit Mobilier“ t. i. oly fényes ajánlatot ten az 1860-diki sorsjegyekre, mely az austriai pénzügyministert bizonyára elbájolá ; miután azonban a Rotschildek nem igen akarják az uj pénzhatalmasságoknak megengedni, hogy Bécsben nyakukra nőjenek, a Pereizeket még nagyobb ajánlattal verték le. A párisi pénzfejedelmek ennek folytán oly eszközhöz nyúltak, hogy Austriában polgárosítsák magukat, a mi sikerült is nekik: t. i. az austriai földhitelintézet által, mely a legnagyobb reményekre jogosit fel. A » »1 * . . 1 -»- ---------------- *«.- —— J -WiMl » VAUiVtll JIM/Uttgyi viszonyokhoz szokott nemes birtokosok száma nagy, igen erélyes gyámolításra van szüksége. Ezt már régen át is látták, de ami eddig történt, hogy a nemesség nagy pénzszükséglete födözve legyen, semmit sem változtatott lényegesen a dolgon. A záloglevél rendszer, mely Poroszországban oly kitűnőleg igazolta magát, nem tenyészhetik jól oly államban, melynek kötelezvényei 11/1 százléknál többet jövedelmeznek, és a jelzálogbank mégsem nélkülözheti a zálogleveleket. A záloglevelek a pénzkeresőre nézve csak akkor bírnak értékkel, ha jó piaci áruk van, de ezt a létező austriai zálogleveleknél még nem lehetett elérni, és a segély, melyben a birtokos nemességet részesíték, sokkal többe került, semhogy azt használhatták volna. A párisi „Credit-Foncier“ mintájára alakult austriai „földhiteltársulat“ világpiaczot tartand záloglevelei számára, és ezzel már nagyon sok van segítve pénzt szükséglő nagy földbirtokosainkon. A differentia, mely az árra, t. i. a kamatlábra nézve a nemzeti bank hitelosztálya és a földhitel-egylet közt létezik, biztos eszköz az új intézetre, melylyel e téren rövid időn nagyszerű tevékenységet fog kifejthetni. A bank ugyanis a pénzkeresőnek zálogleveleket ad, melyeket az 85—86% el értékesíthet és a miért évenkint 6%/o kamatot és ezenfölül megfelelő törlesztési összeget fizet; míg a földhitel egyletnek kamat és törlesztés fejében 6% százlélit fizet és oly zálogleveleket nyer, melyek az igazgató tanács határozata szerint nem hozatnak majd 86 on alól ezüstben a piaczra; ami oly árfolyam, amely austriai papirospénzre téve át, a mostani ágró mellett közel 100 ftnak felel meg. Igaz ugyan, hogy a kamat is ezüstben fizettetik, hanem ez a birtokos nemességre nem áldozat, mert terményeit azon arányban, melyben a pénzérték alábbszáll, mindig magasabban értékesítheti, és így könnyen vállalhatja el ama kötelezettséget. Már most is annyi pénzkereső jelentkezett, miszerint az intézet biztosan számíthat arra, hogy Austriára nézve azzá leend, ami a Credit-Foncier Francziaországban. Az austriai földhitelintézet záloglevelei leginkább dél-Németországban és Hollandiában számíthatnak kelendőségre, ahol 5% ezüstben kamatozó ilynemű papiros természetesen több vevőre találand, mint oly állampapír, melynél a szelvények értékéből még 7°/o vonatik le. Vájjon képes lesz-e ezen intézet nagyobb mennyiségű zálogleveleket is a piaczra hozni, a megkötendő kölcsönöktől függ , azonban a társaság mindenesetre leend oly helyzetben, melyben nem kellene a piaczot mindjárt kezdetben elárasztania. (Folyt. köv.) A kir. magyar természettudományi társulatnak 1864. május 28-án tartott rendes szakgyűlésén Hunfalvy János ur, rendes tag : „A magyar- és erdélyországi ércztelepekről, különös tekintettel az aranytelepekre“, értekezett. Jelen értekezlet csak rövid vázlata egy terjedelmes leírásnak, mely előadó urnak: „A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása“ czímű munkájának 3. kötetében fog megjelenni, miért is mindazokat, kik e tárgyról bővebb felvilágosítást óhajtanak, az említett műre utaljak, mi pedig jelenleg csak az előadott értekezés főbb pontjait sorolandjuk elő. Hunfalvy úr értekezete bevezetéséül elmondja, miszerint a bányászat volt az, mely első szolgáltatott alkalmat a földtan mivelésére, s most a földtan a bányászat szövétnöke, sokan pedig azt hiszik, hogy a földtannak egyedüli feladata csak az érczek kutatása, nevezetesen az arany- és ezüst telepek felfedezése. Hauer lovag is beszéli, hogy Erdélyben tett földtani kirándulásából hazatérvén, azt kérdezték tőle, várjon sok aranyat talált e. Sőt egy éjszak-német fémgyáros azon komoly kérdést intézé hozzá, vájjon Erdélynek mely részét volna legczélszerűbb lefoglalni jövedelmező aranytermelés megindítása végett? — Azután elmondá értekező, miszerint a két magyar haza éremtelepeiről és földtani viszonyairól újabb időben leginkább : Hingenau, b. Richthofen, Cotta, Hauer, Peters, Kudernatsch és Szabó József írtak; ezen tudósok munkáin kívül a bányakapitányságok tudósításai is tartalmaznak igen becses adatokat, melyek a birodalmi statistikai hivatal közleményeiben, különösen ezek 1. évi 2 füzetében közöltettek. Értekező folytatólag elősorolja Magyar- és Erdélyországnak ércztermő vidékeit, megnevezi azon csoportokat, melyekre Cotta ásványtani tekintetben a magyarhoni és erdélyi ércztelepeket felosztja, megjegyezvén egyúttal, hogy ezen csoportosítás csak általánosságban bír érvénynyel, amennyiben a változások és átmenetek az egyes csoportokba, igen gyakoriak. Földtani tekintetben a magyarhoni és erdélyi érettelepek két osztályát különböztetjük meg, úgymint: a trachit-féle és fiatalabb réteges, meg a jegyezös és régibb, többnyire átváltozott réteget. Magyar- és Erdélyországban a leggazdagabb arany- és ezüst-telepek a zöldkő-trachitnak vagy timazitnak nevezett kőzetben, vagy ennek közelében fordulnak elő, mégpedig leginkább ott, hol az rhyolittal vagy réteges kőzettel találkozik és érintkezik ; így trachit-féle és harmadkori réteges kőzetekben találunk ércztelepeket Selmeczbányán és környékén, Bélabányán, Vihnén, az erdélyi érczhegységben stb. stb. Elősorolván értekező mindazon helyeket, hol a trachit-féle és harmadkori réteges kőzetben éreztelepek találtatnak,azt mondja,hogy az erdélyi érezhegység köztük a legnevezetesebb, melyről azután körülményesebben beszélt, megemlítvén Verespatakot, mint az aranytelepek főhelyiségét, a nagyszerű orlai örök tárnát, melyet már 1783 óta válogatnak. Folytatólag értekező azt mondja, hogy míg Magyar- és Erdélyország aránylag leggazdagabb arany- és ezüst-telepei a kitódulási , addig a legjelentősebb réz-, ólom- és vastelepek a jegyezös és régiebb réteges kőzetekben fordulnak elő, mely utóbbi képződményhez tartozó ércztelepek legérdekesebbjei azok, melyek a gömör szepesi érczhegységben vannak, miért is ennek viszonyait bővebben ismerteté. — Előadása további folyamában értekező megemlítvén, hogy aranyat a negyedkori és jelenkori murvában és sövényben is találunk, azt mondja, miszerint csaknem valamennyi magyarországi és erdélyi folyó iszapjában és fövényében, úgy a folyók partjait s a völgyek oldalait fedő murvában és homokban is aranypor találtatik, melynek mosása hajdan tetemes mennyiségeket szolgáltatott nálunk, újabb időben azonban mindinkább felhagynak vele, daczára annak, hogy némelyek azon törik eszüket, mint lehetne az aranymosásnak uj lendületet adni, sőt néhány éve röpirat jelent meg, melyben állíttatik, hogy a két magyar haza árvizi rétegeiben tömérdek arany rejlik, mely miatt méltó volna az aranymosást nagyszerű mérvben megindíttatni, s egy e czélra keletkező részvénytársulat roppant nyereségre számíthatna. Értekező elhiszi ugyan, hogy az árvízi, s helyenként a negyedkori rétegekben is sok arany por van, s ha egy rakáson volna, valóban roppant mennyiséget képezne ; de az a baj, hogy azon sok arany sok száz mértföldnyi területen igen is el van szórva, és hogy felette sok homokot kellene mosni, míg csak 1—2 lat aranyat nyernénk . Így kísérletileg be van bizonyítva, hogy a leggazdagabb aranyporos murvamezőkön is, mint például Velikánál Slavoniában, legfeljebb helyenként találtatik 1 '/a lat arany 1000 mázsa murvában; általában 1000—10,000 mázsa murvát kellene mosni, hogy 1 lat aranyat nyerjenek, már pedig 1000 m. aranyporos murvában az Ural hegységben 7—20, Kaliforniában több mint 50, és Ausztráliában még több lat arany találtatik ; az Uralon oly helyeken, hol a fövény 1000 mázsájában 2 latnál több arany nincsen, már nem tartják méltónak a mosásra. Bizonyos, hogy egykor Magyarországon, de kivált Erdélyben, sok aranymosás létezetthogy tehát bizonyos emberekre nézve az aránylag nagyon aranyszegény murvának mosatása is még nyereséges volt, de a múlt 1—2 évtized óta a dolog nagyon megváltozott. A kaliforniai és ausztráliai gazdag aranymezők felfedezése és kizsákmányolása óta az aranykészlet rendkívülileg növekedett; jelenleg a földkerekségen évenként körülbelül 428 millió íznyi értéknek megfelelő arany állíttatik elő, melyhez Kalifornia több mint 149 ma, a többi Amerika több mint 158, Ausztrália több mint 160, Oroszország 47 millió ittal járul, a többi Európára csak 15 millió, Magyar- és Erdélyországra alig több mint kétmillió forint esik. Ily roppant mennyiségű arany termelése természetesen az arany belértékét tetemesen leszállította, úgy hogy az ausztráliai és kaliforniai bányászkodás megindulása óta az arany becse legalább 20 százalékkal csökkent. Ide járult még minálunk az, hogy az 1848. óta történt állami és társadalmi változások az életet még egyszer oly drágává tették, mint azelőtt volt; innen világos, hogy oly üzlet, mely 1848. előtt még némi, bár csekély haszonnal folyt, most semmi hasznot sem hajt, sőt veszteséggel jár, miért is az aranymosásnak ideje nálunk lejárt. Azon körülmény, hogy nálunk az aranyporos murva általában szegény, azt is bizonyítja, hogy azon hegységekben, melyek az arany eredeti helyei, szintén csak aránylag szegény aranytelepek vannak, hogy nevezetesen a magyar és erdélyi jegöczös kőzetű hegységekben sehol sem remélhetünk dús aranytelepeket felfedezhetni. — Legújabb időben rendkívül gazdag rézbányákat is fedeztek fel Ausztráliában, s úgy látszik, nemsokára az ausztráliai réz is fog versenyezni az európaival, s le fogja ennek árát szállítni. — Jöhet tehát idő, mikor a rézbányák mivelésével is kénytelenek leszünk felhagyni , azonban vastelepeink oly különbő Erdélyi ügyek. Az országgyűlésnek május 30-ai ülése több érdekes mozzanatot foglalt magában. A tagok nagyobb számban jelentek meg, a karzatok sűrűn el valának foglalva. A legfőbb törvényszék iránti kormány- előterjesztés védelmére, mely azonban még nem került tárgyalás alá, a kormányszék részéről Pap Alajos jelent meg, ki a tudósítók padján foglalt helyet. A napirendre áttérés előtt jelenté az elnök, miszerint a kir. országgyűlési biztostól Gasteinból május 28-ról két irat érkezett, melyek tartalmát a házzal közölni fogja. Az első tudomásul adja s illetőleg közli az országgyűléssel ő Felsége kegyelmes leiratát a román nemzetiség és vallás egyenjogositása iránt. Ezen általunk már közlött legfelsőbb leirat s a pompás kiállításban mellékelt törvénycikknek három nyelven történt felolvastatása után a görög vallású archimandrita P o p á szt kelt föl, hogy mint „nemzetének gyönge közege“ annak nevében Ő Felségének lovagias Császárunknak szive mélyéből köszönetet fejezzen ki azért, hogy ö Felsége Erdély legrégibb nemzetét a halálból életre támasztotta. Ő ezért nemzete nevében a magas ház s Isten előtt ígéri, hogy az Ö Felségéért a Császárért, a legmagasb Uralkodóházért s a birodalom egységéért mindig életét áldozni kész leend. Ha fog az maradni jó és rosz időben s félni, s arra is fog törekedni, hogy a lobbi nemzetekkeli egyetértés, a szeretet és testvériség azok közt folyvást fenntartassék. Ezen beszéd minden oldalról élénk tetszésre talált s hangos éljenekkel és se treascákkal viszonoztatott. Puscariu ezután köszönetét fejezé ki a kormánynak s a szász képviselőknek közreműködésükért ezen törvény létrehozásában. Maga indítványozza, hogy a román nemzet hálaérzete távirat utján fejeztessék ki Ő Felségének, mi az országgyűlés beleegyezésével oly módon el is határoztatik, hogy az illető távirat az országgyűlési kir. biztos ur utján küldessék fel ő Felségéhez. A kir. országgy. biztos ur második közleményéhez csatolva volt azon másik kir.leirat,mely által az oet. diploma és februári pátensnek az erdélyi országos törvényekbe beczikkelyezése iránti törvény szentesittetik. Ezen kir. leirat hasonló módon van, mint a fölebbi szerkesztve. Ennek felolvastatása után fölkelt a szász gróf Schmidt, hogy constatirozza,miszerint a beczikkelyezés iránti határozat hozatalában az országgyűlés összes tagjai, magyarok úgy mint szászok és románok egyhangúlag vettek részt, s miszerint ezen törvényczikknek közvetlenül azon fontos következménye volt, hogy Erdély követei az egész birodalmat illető tárgyalásokban részt vettek. Az e törvény szentesítése fölötti öröm kifejezése végett háromszoros eljent indítványoz ő Felségének. Az elnök aztán felolvassa gr. Bédi Györgynek egy iratát, melyben jelenti, miszerint tartósan aka.