Sürgöny, 1864. augusztus (4. évfolyam, 175-198. szám)

1864-08-02 / 175. szám

175. SK. Negyedik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Bucsin, bécsi-utcza.(a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-h­ivatal Pesten Győri Pál papa-kereskedésében (h­atvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Hérmentetlen levelek visszautasittatnak. nasán.bicik­lisek : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldröli hir­detéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban­­enk­en­ Ottó; Hamburg -Altenában Hausenstein és Vogler; Hamburg­ban Tü­rkt­eiin Jakab; Lipcsében Engler H., Illően és Fort uraknál. Bu­da-Pest: Kedd angustas 2. 1864. Előfizetési árak s Napontai postai szétküldéssel. Félévre 10 frt. Negyedévre...................5 Budapesten házhoz hordva. Félévre . . . . . 8 frt. 50 kr. Negyedévre .... 4 „ 50 „ HIVATALOS RÉSZ. O cs. kir. Apostoli Felsége f. évi július hó 9-kén 11 911. szám alatt kelt kegyelmes udvari rendelettel Braun Gábor gyöngyösi lakos vezetéknevének B­a­r­n­ai-ra kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. Temesmegye főispáni helytartója Fek­ed Hen­rik rékai-kerületi sebész elhunytéval, az említett állo­másra dr. S­z­m­o­l­a­y Vilmos megy.­tiszt, főorvost nevezte ki. Nyitramegye főispánja B­á­r­ó­c­z­y Györgyöt megyei tiszteletbeli esküdtté nevezte ki. Fehér megye királyi biztosa H­avrá­n­e­k Jó­zsef eddigi bijnokot megyei írnokká nevezte ki. A buda-tabáni 2-ik szám alatti városi levélgyűjtő Horváth J.M. halálával üresedésbe jött városi le­vélgyűjtői állomásra az előbbi helyiségben tabáni főú­ton 546. szám alatt létező M­a­u­k­s János kereskedő neveztetett ki. I NEMHIVATALOS RÉSZ. Erdélyi ügyek­. S. C. N-Szeben, jul. 28. A regalista­ intézmény fönntartása vagy mellőzése iránt 4 napig vitatott kér­dés ma végre eldöntetett, és pedig — mint a vita kez­detén előrelátható volt—annak javára. Azonban többségi határozat által egyszersmind az illető §-osnak a kor­­mány által javasolt szerkezetéből a legszabadelvűbb tétel, hogy t. i. a regalisták meghívása vallás- és nemzetiség különbsége nélkül történjék, a Popovics Szem­án által tett s a baloldal által támoga­tott indítvány folytán kitöröltetett, s a b) fejezet, mely a Témalistákról szól, még azon változtatással emeltetett határozattá, hogy „40 férfiú“ helyett „erdélyország­beli“ tétessék. A vita folyama után, mely alatt a rega­­lista intézmény mellett mintegy 30 szónok szólt, ellene pedig a tudósítón kívül csak 3 tag, előre föl lehete tenni, hogy a 3-ik­­l­ub illető fejezete egyhangú­sággal határos többséggel fog elfogadtatni; ez azonban nem történt, miután a szászok azt kívánták, hogy a kormány-előterjesztvény szövege válto­zatlanul megtartassák s a Popovics-féle módosít­­vány ellen szavaztak. A kormányjavaslattól el­vileg eltérő kisebbségi vélemény mellett a cen­trumból csak 7—8 tag kelt föl. Obert, a tudósító ma tarta zárbeszédét, s mint monda, utolsó lövését azon reményben téve, hogy „a fekete pontba“ találandó Azon beszédben mindenekelőtt azon állításnak mondott el­l­­ent, hogy a kormány törvényes befolyása a népképvise­let alakítására a birodalom érdekében kívána­tos, megjegyezvén, miszerint a birodalom érdeke ezen országgyűlésen ekkorig a nép küldöttei közt legalább is oly meleg pártolókra talált, mint a regalisták közt. — Bizonyságul hozza föl, hogy követ teve az államtör­vények beczikkelyezése iránt az indítványt, követ volt ez ügyben előadó s végre az összes követek beleegye­zésüket adták hozzá. Ő ennélfogva nem birja felfogni, mily módon veszélyeztethetnének, vagy csak csorbit­­tathatnának is a birodalom érdekei azon tény után; sőt ő azt hiszi, miszerint a birodalmi érdekek ily veszé­lyeztetése csak azon esetben lehetséges, ha a regalista­­­ intézmény, t. i. az 1791-ik évi XI. czikk értelmében, s fentartatik. Szónok ezután áttér a regalista­ intézmény­­ történeti fejlésének foglalatára Magyar- s Erdélyor­­szágban, s azt eredeti jelentőségében az országrendi jognak ez országok alkotmányos életében sajátságos kifejtése gyanánt tünteti föl, azon ősrégi jognak, mely­ben minden alkotmányos élet első stádiuma a máso­dikban még tovább él, vagy legalább zeng, épen úgy mint a fán, mely fris lombozatot nyert, itt-ott még szá­raz levelek függnek. Az átmenet a 3-ik stádiumba, a képviseleti rendszerbe, Erdélyben a curialis szavazat megszüntetése által 1791-ben jellemeztetik.­­ A 19-ik század folyamában a rendi alkotmányok leglényege­sebb alkatrészei Európa minden mivelt népeinél las­­­­sanként hatályukat veszték ; választott képviselők kép­viselik a népet, s Erdélyben, ennek tanúsága a jelen országgyűlés, szintén a képviseleti rendszer lépett a rendi helyébe. Csak a regalista­ intézmény, mintegy az üledék az alkotmányos élet első stádiumából, maradt még fen s nem áll a jelen rendszerrel öszhangzásban. Az ő államjogi álláspontjából ez ellenmondás, melyen nem lehet másként segíteni, mint ha vagy a regalista­­intézményt elejtik, vagy pedig abból az első kamrát kifejtik. Szónok megc­áfolja még az érdekképviselet el­len felhozott ellenvetéseket s azon vallomással végzi, mi­szerint indítványa sorsát előre látja. Ez azonban nem nyugtalanítja őt, minthogy azon remény biztatja, hogy neki s elvttársainak talán mégis sikerült az alkotmá­nyos élet földjébe egy magot vetni, melyből jövőben a hazára nézve hasznos termés csirázhatik. Azon beszédek közöl, melyek a mai ülésben a regalista­ intézmény mellett tartottak, csak dr.T­o­u­t­s­c­h regalistáét, mely nagy tetszést nyert, s Binder kö­vetét akarjuk rövid kivonatban adni.­­Az elvek ellen­­mondása közti, m­ondá a tudós tudor, ki egyszersmind a centrum legjobb szónokainak egyike, azon régi bölcs mondatot vallja : médium tenyere bentl. Az ő meg­győződése szerint alkotmány alapításánál oly ország­ban, mely majdnem ezredéves államjoggal bír, nem lehet az a feladat, tökéletesen újat alkotni, hanem a czél el fog érezni, ha a létezőt megvizsgáljuk, s ennek ered­ményéhez kötjük az utonalkotást, mi egyszersmind leg­nagyobb biztosíték az alkotottnak tartósságára nézve.“ Ezen elvből kiindulva, egy habár rövid pillantást kell a regalista­ intézményre s azon állásra vetnie, melyet az ekkorig az erdélyi államjogban elfoglalt;— ebből azon tapasztalat tűnik ki, miszerint az főleg egy nemzetiség, t. i. a magyar befolyásának növelésére szolgált. Annyi­ra növelő ez intézmény egy nemzetiségnek s osztály­nak befolyását, hogy az ország, más osztály és nép képviselete mellette elenyészett.E mellett ez intézmény, bárha a kormány által hivatott meg, még csak nem is volt annak képviseltetése, mert az is sajátsága a ko­rábbi erdélyi állapotoknak, hogy a kormány és korona, mint minden más alkotmányos országban, nem mindig egy jelentőségűek voltak, hanem, hogy gyakran a kor­mány képezéstelségének és pedig nem mindig leghí­vebb ellenzékét.—Ez immár nem maradhat igy, mert az újkor azon törekvésével, mindnyájok jogát kiegyenlí­teni, az ily ezélű s ezélzatu intézmény teljesen ellen­kezik. Már mártius előtt sem hiányzottak kísérletek, ez intézményt észszerűbb alapra fektetni. Szónok utal az 1­841-ki országgyűlésen egy regalista által tartott beszédre, melyben m­ondá: a regalisták nem kö­vetei a kormánynak, nem képviselői az aristokratiának, hanem a Fejedelem által választott független őrei az alkotmánynak, melyet oltalmazni kötelességük. Ennek kell, mond szónok, jövőben is a regalista­ intézmény jelentőségének lennie s meg kell vallania, miszerint ennek lehetősége a kormányjavaslatban tökéletesen adva van. Kém is akar annak c­áfolatába ereszkedni, hogy azon férfiak b­án, kiket a korona hív meg, ugyan­azon belátásnak, ugyanazon ismeretlenségnek, ugyana­zon bűnszeretetnek és függetlenségnek kell léteznie, mint a választottakban. Ily intézet a haza jóllétére néz­ve csak előmozdító lehet, minélfogva ő a kormányja­vaslat változatlan elfogadása mellett teljes meggyőző­déséből nyilatkozik. Szónok történeti előadása, neve­zetesen azon helyek, hol idéző, hogy Erdély első or­szág­gyűlésére 1291-ben nobiles olaekit is meghivattak, továbbá annak bizonyítása, hogy a megyék nemessége alatt nem csak a magyar, hanem a román is értetett, úgy hogy még a 15-ik század legnagyobb emberéről, Hunyady Jánosról is állítani meri, miszerint román ere­detű, s a baloldal padjain is élénk tetszésre talált. Binder tekintettel azon állításra, hogy a rega­­lista­ intézm­ény a bureaukratia szaporítása, az ország­gyűlésnek 1848 előtti egybeállítására utal, midőn ab­ban a k. kormányszék, a k. tábla, a regalisták, a főis­pánok s a megyék és székelyszékek királybirái helyet fogtak s a jelenlévők nagy többségét követelt tevék. Akkor a bureaukrajiai vagy hivatalnoki uralom min­denesetre tulux-algó volt. Ő azt hiszi, miszerint a kor­mány az országgyűlés egybeállításának feladatát, mely­­lyel a k. fehérvári conferentia hasztalanul foglalkozott, fölötte szabadelvűen és tökéletesen megoldotta. A fen­­álló és bebizonyultnak továbbfejtése elvéből kiindulva, kénytelen a regalista­ intézménynek megtartása mellett nyilatkozni, azon korlátozott módon, mint ezt a kor­mány javaslatba hozd, minthogy az még nem bizonyult elvetendőnek. Ezáltal a jogfolytonosság értelmében is Útirajzokt Horvátországból Is. (Folytatás.) Zágráb 10 templommal és 8 kápolnával bir, ámbár lakosságának száma alig 20.000, a régibb idők­ben pedig 8—10,000 lehetett. Legkitűnőbb köztük a László király alatt megkezdett és Kálmán ko­rában befejezett székesegyház, melynek fődíszét a ki­tűnő szobrászati művek és üveg­festmények képezik. És most, mindemellett minden megváltozott! A sok templom és más ezerféle jelvény még ez idő sze­rint is a hajdani túlsúlyra emlékeztetnek ugyan,­­ a zágrábi érsek Horvátországnak még mindig első hierar­­chája, sőt az egyházfejedelmek leggazdagabbjainak, leghatalmasabbjainak egyike, (jövedelme 300,000 ft) a széles utcza, melyben a 28 kanonoki épület áll, még mindig a legszebb, a káptalan gazdag kincstára, a bi­­birnok-érsek palotája szép kertjével, a szentekről elne­vezett utczák s térek, a káptalan és püspökök által alapított intézetek még mindig a zágrábi püspökök s káptalan jótékony befolyását igazolják ugyan, hanem azért a város mégis elveszti lényeges papi jellemét. A politikai pártküzdelmek 1840-től kezdve mindinkább háttérbe szob­ták a vallásos elemet. Zágráb, sajátságos kinyomatát magán viselő, politikailag fontos fővárosává lön azon királyságnak, mely az austriai korona legszebb gyémántjainak egyikét képezi, és a bán, a­ki most nincs folyvást a Császár legmagasabb személye mellett és állandóan e sz. k. városban tartja székhelyét, azon személy, kiben az ország és város élete minden tekin­tetben ,öszpontosul. Érdekes látványt nyújt az ezredéves város, ha a székesegyház kúpjáról, vagy a déli sétatéren, a régi erősségből még fennmaradt toronyból vesszük szem­­ügyre. Elöl, délfelé a Száva folyik, s azon túl tágas termésdús zóna terül el, míg nyugatról jobbra a­ vasút látható, a­mely e várost is összeköti a világgal. Észak­ra félkörben az ezerféle dombokból alakult sötétzöld zágrábi hegyek emelkednek ki a földből, ezek aljában pedig a csinos házak és széles barátságos utczák, me­­lyek­ a hegytetőig nyúlnak fel, hol a felsőváros áll. Mily sorson ment keresztül Zágráb, mily válto­zásokat élt át, és minő megpróbáltatásoknak néz eléje! Egy város története sem kevésbbé érdekes azért, mert talán nem volt harczias vagy civilizáló hódítási jára­tok kiinduló pontja. A növények szerves élete ép oly csodálatos a Rózsában, mint a cocus-pálmában. Itt is, ott is hasonló örök­ törvényeken alapszik és ugyanazon hangon hiv fel áhítatra. Épen igy fedezhetők fel min­den város s ország történetében is a hasonló örök-tör­­vény­ek, melyek szerint az emberiség fejlődése halad, épen úgy lehelt reánk a világszellem Zágráb króniká­jából is,­mint a régi s mai Róma roliantokra terjedő tör­ténelméből. ÍI. Zágráb környékén legbájosabb a várossal mint­egy összefüggő völgy, mely a lóháznál veszi kezdetét, és Jellacic-bán nejének tiszteletére Zsófia völgy­nek neveztetik, hová szép dombok és illatozó kertek közt elnyúló pompás utón jutunk. Innen Zmorokra érünk, melytől néhány száz lépésnyire van a „bögőhez“ czimzett vendéglő. Nem lévén kedvünk betérni, az ügyesen elrendezett padok egyikén foglalunk helyet, honnan szép kilátás nyílik a szépen fekvő X­a­ve­ri­r­e, a sesvieti útra, és közel fekvő hegyekre, melyekről Mednedigrad tekint le az alatta elterülő völ­gyekre. . . Másnap gyönyörű augustusi reggel volt. Kapunk előtt két kocsi várt, — kicsi, de gyors horvát lovakkal és nemzeti öltönyt viselő kocsisokkal, — melyeken fa­lura voltunk rándulandók. 7 óra lehetett, midőn a vá­rost elhagyók, és a csodaszerű Maximir előtt, pont­os topoly-sor közt a gyönyörű Duprava erdőbe érkezünk. A fák festői csoportozatai a Sesvietibe vezető utat valódi parkká alakítják, a­mely sok tekintetben hasonlít a praterhez, csakhogy ezt, a tenyészet üdesé­­gét s a természeti szépségeket tekintve jóval felülmúlja, érdekessége fokoztatván még a valóban császári töl­tés által is, a mely Zágrábot Varasddal összeköti. A káp­talannak csupán ezen erdő makk-terméséből több ezer forint jövedelme van. 8 e s v i e t i-ben, melynek temploma már mesz­­sziről üdvözli az utast, láttam közelről az első horvát falut, és tapasztalán­, hogy ennek bizony csak egészen más arcza van, mint az Alsó-Austriában egymást érő csi­nos falvaknak. Szalmával szegényesen fedett kevés ház képezi a községet, melyben csak a vendéglő tűnik fel kissé nagyobb terjedelmével s az előtte elhelyezett asz­talokkal. Hasonló falut egész életemben sem láttam, de bizonyára az egész birodalomban sincs, és külseje mégis idilli, vonzó. A zöld pázsitra, vagy szép dom­bocskákra épített házak úgy tűnnek itt fel, mintha csak azért építtettek volna, hogy árnyalatuk által a tájék bá­jait emeljék. Fölöttünk a derült ég, körültünk a mo­solygó természet, melyen enyhe nyári jég vonul keresz­tül, és az ember megfeledkezni látszik, hogy e vidéken tél is van, mely alatt nyáron át a csak mintegy díszít­ményt képező házak menhelyül szolgálnak a fagy el­len embereknek s állatoknak, melyek aztán összezsú­folva laknak bennük. Egyébiránt e kalibák már ré­giek, és a lefolyt tizedekben épültek, midőn a paraszt még jobbágy volt földesura birtokán. Az újak már szi­lárdabbak, a zsúpfedelek közül itt-ott cserepes tetők ku­kucskálnak ki, ámbár az építési anyag csak fa, de zsin­dely-fedelet egész utamban sem láttam. Az erdőt elhagyva széles völgybe érünk, melyben Poponec, Soblenec, Belovár és Lu­­seban községek követik egymást, m­indenik neve fehér alapú táblán fekete betűkkel lévén a falu végein följegyezve, melyek leginkább vörös-fehér (horvát nemzeti czira) oszlopokra függesztvék. A vendéglő többnyire minden községben az or­szágúton áll; itt-ott édesbort szörpölő parasztokat lát­tunk az asztalok mellett. P­a­n­k­o­v­e­c-nél, hajdan gr. N i­c­z k­y-, most pedig b. Gudenus-féle birtoknál, a mely ezelőtt va­daskertijéről volt hires, a hegyek megint összébb szorul­nak. Horvátország itt a szó szoros értelmében valósá­gos kert, szorgalmasan s jól mivelve átalában. A meny­nyire azt addig ismerni tanultam, épen nem mondha­tom, hogy roszul miveltetnék. Természetes azonban, mikép nem a nagy népességgel bíró országok mérve szerint kell ítélni, mert csak így láthatjuk át, hogy a nagy terület kevés lakossága, melynél még tízszer is többen lakhatnak, valóban csodálatosan miveli föld­jeit. A legelők, erdők s szántóföldek, az utóbbiakra nézve semmiesetre sem hátrányos arányban váltják fel egymást, és valóban bámulni lehet, hogyan lakhatik az itt-ott elszórt kunyhókban annyi munkás kéz, men­nyi e terület megmunkálására szükséges. Ezt egyéb­iránt csak a rendkívül kedvező éghajlat és a talaj kitűnősége teszi lehetővé. A gabna, itt-jártamkor, nagyrészben már betakarittatott s a földek őszi vetés alá voltak felszántva; kukoricza, mely körül roppant nagyságú tökök kandikálnak ki,— úgy látszik — leg­inkább termeltetik. Fájdalom, a tartós szárazság itt is sok kárt okozott. Kukoriczán kívül legtöbb kender­es lenföldeket láttam, melyek sövénynyel vannak be­kerítve, a­mi mindenesetre az előrehaladt mivelési rendszer jele. A konyhanövényekben hiány mutatkozik. Babot és más hüvelyes veteményt még legtöbbet lát­tam, míg káposzta­földeket csak itt-ott, a faluk végein. Turapólya vidékén nagyban terem a vöröshagyma, a Száva alsó felében fekvő rész, melynek főpiacza Sziszek, miként mondják, még jobban miveltetik. A marhák azt látszottak igazolni, hogy okszerű­­leg bánnak velők. Minden pillanatban nagyobb gulya vagy ménes mellett hajtattunk el, mely utóbbiakban a lovak többnyire párosan voltak összebékázva. A marha átalában véve apró ugyan, hanem a lovak gyor­sak s kitartók, az ökrök erősek s a tehenek jól tejel­nek. A gulyák szine ellentétben a magyarországi — leginkább — fehér szarvasmarhával, többnyire barna vagy tarka, és a svájczi fajra emlékeztet ; a pásztorok unalmukat elűzendők furulyáznak, a pásztornők pedig fonnak és szerelmi szerencséről s vágyról énekelnek. Az utóbbiakat örömmel hallgattam, némelyiknek jó hangja van, azonban a dallam egyhangú, gyakran is­­mételtetik, és vége hangos felkiáltásból áll. Nagy sertés­ csürhéket is láttunk, de különösen sok baromfi-, főleg pulykafalkát. A földművelés és marhatenyésztés gazdagon ju­talmazza a szorgalmas parasztot, a­ki most már maga is földesúr, és gyarapodik, míg a többnyire hazáján kivül lakó és jószágaikat bérbe adó gazdag birtoko­sok száma tetemesen megfogyott. 2­0 1­­­n á­n hallottam, hogy D. ennek hajdani birtokosa, egy ízben gr. Draskovich-hoz lévén , ebédre lóva, száz ökröt fogatott szekerébe, és igy haj­­­­tatott az udvarba, a mi azonban legkevésbbé sem ejtő Napi újdonságok. * Júl. 30-án ment végbe a m. k. tudomány-egye­tem ngos rectorának megválasztatása. 14 szavazattal dr. S­c­h­o­p­p­e­r György, az alaphittan ny. rendes ta­nára (az 186­. évre a theologiai kart illetvén a sorozati jog a rectorságra) választaték meg a következő évre rector magnificusnak. •"Az e­g­y­e­t­e­m bölcsészeti kara részéről f. hó 3-kán tisztelgő küldöttség megy le Kalocsára, mely a bölcsészettudori arany oklevelet viszi meg N­e­h­i­b­a János püspök ur ő méltóságának, ki a pesti egyetemen épen félszázaddal ezelőtt 1814-ben graduáltatott. A tisztelgő küldöttségben vannak R­ó­m­e­r Flóris, Szabó József tr. és tanár s R­ó­d­e­r Alajos egyetemi hitszónok. A „K.Közi.“-ben olvassuk. Gr. Andrássy Gyula a következő levelet intézte közelebbről gr. M­i­­k­ó Imre ö­nmatgához: „Igen tisztelt barátom! A Pes­ten az alföldi szűkölködők számára gyűjtött összegből, azok egyike által, kikre a kiosztás bízatott, 500 forint nekem mint már nélkülözhető visszaküldetvén, úgy hi­szem,az adakozók szándékának jobban megfelelnem nem lehet, mintha azoknak adom át, kik nem régen oly testvériesen gyűjtöttek segedelmet a mi számunkra. Bátor­kodom tehát az említett 500 forintot mellékelve neked oly kéréssel átküldeni, hogy­ azt az árvizek által károsult erdélyi testvéreink segedelmére, az illető ke­zekhez juttatni méltóztassál stb.“ Ránk, jul. 21. 1864. Gr. Andrássy Gyula m. k. Ez összeg az illető helyre már el is van juttatva. * M­­­­­a­s­s­­­y Vilmos, ifjú íróink egyike julius 30-kán avattatott fel jogtudorrá, s megelőzőleg, díszes vendégkoszoru előtt jogtudori vitatkozást tartott, melynek tárgyai voltak : „A pápa világi hatalma mint az egyház függetlenségének főtámasza.“ Továbbá : Az uzsora­törvények eltörlése. A fiatal jogtudor mind a két kérdésben igen alapos és meggyőző érveket fejtett ki, s egyszersmind örvendetesen igazolta, hogy írói ka­runk fiatal tagjainál a komoly tudományok iránt is szép hajlam és becsülendő diesvágy nyilatkozik. * Megjelent a buda­pesti sebészi és orthopaediai magán gyógy­intézet ötödik évi működésének eredménye. (1863-dik évi máj. 15-től 1864-dik évi máj. 15-dikéig.) Közli dr. Batizfalvi Samu, az intézet igazgató tulajdonosa. A tiz fametsz­­vénynyel díszített, 37 nagy nyolc­ad lapnyi füzetből ér­tesülünk, hogy az intézet, fönnállásának ötödik évében is, az ínséges év daczára kedvező részvétnek örvendett, és szép eredményeket tudott felmutatni, minek követ­keztében az intézet tulajdonosát méltán biztathatja a­­ remény, hogy a kedvező viszonyok beálltával még na­­■­­gyobb pártfogásban fog részesíttetni. Az igazgató ide- cselekszenek. Ellenben kénytelen a regalisták korlát­lan száma ellen nyilatkozni, mint ezt Koronka indít­ványozza. Ő azt akarja, hogy a nemesség és nagy­­földbirtok az állampolgárok osztályába leszálljon; az újkori államfogalmak szerint szükséges, hogy az államhatalomnak csak egy tulajdonosa legyen s hogy annak ne legyenek régenstársai; s azt hiszi, hogy azon negatív, mely most Magyarország határain belül léte­zik, oda megy ki, miszerint bizonyos urak nem akar­nak lemondani az ö regenstársiságukról, pedig keilend nekik. E Ő a javaslat mellett van. A j u­­. 29-k i ülés tartalmát ma csak röviden adhatjuk. Egy beszterczei h­atár­vitályt illető interpel­late felolvasása után az országgyűlési rend 4-ik §-sa került szőnyegre. Ezen g-us azon határozmányt tartal­mazza, hogy az országkormányzó, az al­elnökök s a k. kormány széknek a kormányzó által kirendelt tanácso­si­ joggal bírnak az országgyűlésen, s a bizottmányok­ban megjelenni, s mindenkor szót emelni; a szavazá­sokban azonban csak akkor vehetnek részt, h­a válasz­tás vagy meghívás folytán tagjai az országgyűlésnek. Ezen §-os második fejezete határozza, hogy ha a kor­mány­hatóságok tagjainak kiküldése felvilágosítás-adás végett szükséges, az országgyűlés elnöke a meghatal­mazott k. országgy. biztoshoz forduljon. Ezen §-os he­ves vitát idézett elő. Boheczel azon módosítványt terjeszt­ elő, hogy a kormányszéki tanácsosok, mennyi­ben mint a korm. előterjesztvények képviselői jelennek meg, akkor se bírjanak határozó szavazattal, ha külön­ben az országgyűlés tagjai. Bran de Lemény a §. 2. fejezetéhez azon módosítványt indítványozza, miszerint a bizottmányok elnökei is forduljanak a k. kormány­székhez kormány­képviselők küldéséért; végre dr. R­a­­t­­­u indítványozza, hogy a §-os a bizottmány szerke­zete szerint, azonban azon változtatással fogadtassék el, hogy a kormányszék tanácsosai a bizottmányok szava­zásaiban csak akkor vehetnek részt, ha egyszersmind azoknak tagjai. A vita befejezte után a bizottmány szö­vege dr. Ratiu módosítványával, a Lemény-féle indít­vány elvetése mellett határozattá lett. (Ez ülés részle­tes leirását holnap adandjuk.) Szerb congressus. Kl. K a r­­­o v i­c­z, jul. 29. Mai közlésemben azon g. n. e. püspökök megnevezésére szorítkozom, kik az aug. 1-én megnyílandó illyr nemzeti congressusra meg­hivattak s aztán részben ide meg is érkeztek; továbbá a congressusra meghívott követek hiteles névjegyzéké­nek átküldésére, kik közül szintén egy nagy rész meg­érkezett. A m­etropolita-helyettes s­zemesi megyés püs­pök Maschirievits titkos tanácsoson kívü­l jelen lesznek itt a következő főtisztelendő urak: Jovanovics Péter károlyvárosi püspök, Hachmann Jenő bukovinai püspök, Athanaczkovits Plato bácsi püspök, b. Schaguna An­drás erdélyi püspök, Stojkovits Arzén budai püspök, Kengyelácz Emílián verseczi püspök, Ivacskovits Pro­ zavarba a házi­gazdát, mert jól tartotta négylábú ven­dégeit is, melyek aztán szépecskén megint haza húzták Zelina urát. (Folyt köv.)

Next